Vissza a tartalomjegyzékhez


A betlehemi fényjelenség

Manapság általában elfogadott a híres csillagász és asztrológus, Kepler véleménye arról, hogy a betlehemi csillag egy természetes fényjelenség volt: kiszámolta, hogy Jézus születése táján valamikor a Jupiter és a Szaturnusz ún. együttállása (szoros egymás mellé, fedésbe kerülése) hozhatta létre az „új”, különösen fényes csillagot. Mivel ő asztrológusként a Jupitert a királyi hatalom, a Szaturnuszt pedig Izrael csillagának tartotta, nem volt nehéz szerinte rájönniük a keleti bölcseknek, hogy megszületett a zsidók királya - szól a tetszetős ötlet, amelyet azonban sokan vitatnak.

Először is: a Biblia nagyon súlyosan elítéli az asztrológia minden formáját, halálos bűnnek tekintve azt, így a bibliakutatók szerint teljesen valószínűtlen, hogy a Messiás megszületését Isten bárkinek is így jelezze, vagy hogy a Szentírás ilyesmiről beszámoljon.
De még ennél is nyomósabb a csillagászati érv: lehetetlen, hogy két bolygó ilyen együttállása két éven át tartson, megszűnjön, majd újra létrejöjjön - márpedig a bibliai beszámoló szerint „Heródes titkon hivatván a bölcseket, szorgalmatosan megtudakolá tőlük a csillag megjelenésének idejét”, majd pedig „kiküldvén megöletett Betlehemben és annak egész környékén minden gyermeket, két esztendőstől és azon alól, az idő szerint, amelyet szorgalmatosan tudakolt a bölcsektől.” A fényjelenség tehát egy kétéves időtartam alatt jelentkezett többször is.
Másodszor: ha bolygók
együttállásából keletkezett volna a csillag, akkor nem mozoghatott volna úgy, ahogyan azt az Újszövetség leírja: „és ímé a csillag, amelyet napkeleten láttak, előttük megy vala mindaddig, amíg odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala”. Bár a bolygók ún. „retrográd” mozgása miatt előfordulhat, hogy mozognak, megállnak, majd az ellenkező irányba indulnak el, ezt a táncot egyszerre két bolygó egymás mögött állva nem képes ellejteni: e csillag intelligens mozgására tehát ez nem ad választ. Sem arra, hogy először kelet-nyugati irányban mozogjon (Perzsiától Izrael felé), azután észak-déli irányban (Jeruzsálemtől Betlehem irányába).
A betlehemi fényjelenség tehát nem magyarázható asztronómiai okokkal - hátterében valami mást kell keresnünk. (R. T.)