Hétfőn kezdődik Washingtonban az a konferencia, amelyet az USA-kormány és a
Holocaust Múzeum szervezett, és amelynek az a célja, hogy az érintett országok beszámoljanak
a nácik által a zsidóktól elrabolt műkincsek sorsáról. A spanyol beszámoló
szerint az Európában ezzel a tiltott műkincs-kereskedelemmel foglalkozó, mintegy 2000
kereskedő és csempész közül csak 20 működött Spanyolországban. A jelentésből
kiderül, hogy Franco védelmébe vett több német műkincskereskedőt, akiknek a kiadatását
megtagadta a szövetséges hatalmaknak. A jelentés öt kereskedőt említ névvel: Alois
Miedlt, Hans Lazart, Adrien Otletet, Pierre Lottier-t és Alfred Zantopot. Lazar a madridi
német követség sajtóattaséja volt, Lottier pedig antikváriusként működött
Barcelonában. Tevékenységüket spanyol antikváriusok és műkereskedők is segítették,
köztük Arturo Linares y Martín, Antonio Puigdevillol, Hugo Bargas és Gregorio Moreno
Bravo. A leghírhedtebb, Spanyolországba menekült német műkincs-csempész Alois Miedl
volt, Goering személyes jóbarátja, aki 1944. július 5-én érkezett a határra. A vámosok
felfigyeltek a nála lévő 3 ládába csomagolt 22 festményre - köztük egy Van Dyckre
és két Corotra -, s lefoglalták azokat. Meidl gazdag bankár volt, zsidó származású,
kikeresztelkedett felesége kapcsolatait és közvetítését használta fel a festmények
megszerzésére, amelyek Amszterdamból menekülő zsidó gyűjtőktől, köztük az 1200
festményt tartalmazó, Jacques Goudstikker- gyűjteményből származtak. (Ez abban a
jelentésben szerepel, amelyet az amerikai titkosszolgálat szakosodott részlege a zsidó
műkincsek témájában készített.) Spanyolországba érkezése után Miedl tartózkodási
engedélyért folyamodott, miközben a határon lefoglalt képek egy bilbaói raktárba
kerültek. Egy informátor nyomán a madridi holland követség azt kérelmezte a spanyol
hatóságtól, hogy vizsgálják meg a 22 festmény eredetét. Kiderült: a 22 festmény közül
8 valóban a Goudstikker-gyűjteményből származott, de a vásár - bár a festmények
valóságos árán jóval alul történt - törvényes volt. A holland kormány a 22
festmény visszaszolgáltatását és Alois Miedl kiszolgáltatását követelte Francótól,
de a diktátor ezt megtagadta. Miedl közben azt követelte, hogy a festményeket a
madridi Prado múzeumban helyezzék biztonságba. A képeknek ezek után nyoma veszett,
Miedl pedig valószínűleg Latin-Amerikába emigrált. Spanyolországban egyetlen, a nácik
által elrabolt festmény látható a madridi Reina Sofía múzeumban: André Masson „A
család metamorfózisa“ című képe. (MTI)