VAGYIM ARISZTOV SZENTPÉTERVÁR
A demokrácia mártírja

A szentpétervári politikai gyilkosság néhány napra mindent elhomályosított, ami az elmúlt időben történt Oroszországban. Az indítékok között felmerült, hogy a bűntény hátterében az a Szevernaja Sztolica című újságban megjelent cikk állhat, amely Gennagyij Szeleznyovnak, az Állami Duma elnökének törvénytelen üzleteiről szólt. Ehhez a cikkhez Sztarovojtova asszony adta az anyagot. Mások megjegyzik, hogy a képviselőasszony éppen ott készült újrajelöltetni magát, ahol Vlagyimir Zsirinovszkij is indul. A bűntény hátterét az elmúlt hetek nemzetközi visszhangot kiváltott eseményei alkották: Makasov tábornok antiszemita megnyilvánulásai, az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának (OFKP) és az Állami Dumának velük való szimpátiája a „zsidó kérdésben”, Kalmükföld elnökének arra utaló kijelentései, hogy országa kiválhat a föderációból, s a Szövetségi Biztonsági Szolgálat tisztjeinek szenzációs sajtótájékoztatója, amelyen bejelentették, hogy vezetőik Borisz Berezovszkijnak, a Független Államok Közössége végrehajtó titkárának és más személyeknek a meggyilkolását tervezték.

Egy idős férfi virágot tűz Galina Sztarovojtova meggyilkolt parlamenti képviselőnő fotójára Szentpéterváron. „Lopakodó fordulat“ készül? Fotó: MTI

November huszadikán este Pétervárott saját lakásának lépcsőháza előtt ölték meg Galina Sztaravojtovát, az Állami Duma képviselőjét, a Demokratikus Oroszország párt vezetőjét, aki az ország egyik legismertebb politikusa volt. A merényletben tanácsadója, Ruszlan Linykov is súlyosan megsebesült.
Sztarovojtovát olyan politikusnak tartották, aki sokaktól eltérően nem vetette meg a demokráciát. Miután az SZKP-t eltávolították a hatalomból, jó néhány egykori kommunista, szovjet párttisztviselő és politikai kalandor vette fel a demokrata nevet. Az 1991 óta eltelt időszak azonban megmutatta többségük valódi arcát. Egyesek számára a legfontosabb a személyes hatalom lett, a posztok és megbízások, mások számára a pénz, míg ismét mások számára mind a rang, mind a vagyon és ezek mellett még más célok is. Minden, csak nem a haza és a demokrácia érdekei.
Némely valódi demokrata ezt látván visszavonult a nagypolitikától, hogy megőrizze magát ettől a fertőtől. Galina Sztarovojtova demokratikus vezetőként megőrizte nevének tisztaságát, és mint ahogy ezt régebben is tette, folytatta harcát az igazi demokráciáért. Rámutatott a kommunizmus visszaállításának, a nacionalista és fasiszta ideológiák terjedésének veszélyére, és annak lehetőségére, hogy Oroszország bűnözők államává válhat, ha az államhatalmi szervek tisztviselői kétes kapcsolatba lépnek bűnözőkkel. Milliók tisztelték a politikusasszonyt, s nem kevés ellensége is volt - köztük felettébb befolyásosak is.
Sztarovojtova nem félt kimondani, amit gondolt. Az Állami Duma több ülésén nyíltan kifejtette a képviselők kommunista többségének: „Maguknak egyáltalán nem tetszik az, ami a peresztrojka óta végbemegy. Maguk vissza akarnak fordítani bennünket a peresztrojka előtti időkbe.” Amikor a Duma lényegében kiállt Makasov antiszemita kijelentései mellett, Sztarovojtova javaslatot tett a képviselők pszichikai alkalmasságának orvosi vizsgálatára, mondván, antiszemitizmusuk kétségessé teszi, hogy egészségesek.

Az első politikai bérgyilkosság reakciói

Galina Sztarovojtova meggyilkolása után a társadalom szinte sokkos állapotba került. Oroszországban elég sok a gyilkosság, köztük a politikusokkal kapcsolatosak is. Ez év júliusában lőtték le otthonában Rohlin tábornokot, a Duma képviselőjét, Jelcin uralmának egyik legnagyobb ellenfelét. A nyomozóhatóságok a gyilkossággal a tábornok feleségét vádolták. Sokakban ez a hivatalos verzió kételkedést váltott ki, azonban a gyilkosság nem kavart politikai botrányt.
A Sztarovojtova-merénylet már más eset. Függetlenül attól, hogy a bűntett okaként számos indíték jöhet szóba, az ország közvéleménye szerint a posztkommunista időkben ez volt az első nyíltan politikai gyilkosság Oroszországban. A péterváriak azonnal reagáltak az eseményre. November 21-én mintegy ezer ember gyűlt össze a Dvorcovaja téren, a város történelmi központjában. Gyászösszejövetelt tartottak. Ezrek zarándokoltak a gyilkosság helyszínére, sokan közülük virágokkal.
A hatalom reakciója sem váratott sokat magára és ez most komolynak is bizonyult. Még aznap megérkezett Pétervárra Szergej Sztyepasin belügyminiszter. Közölte, hogy öt operatív nyomozócsoportot alakítottak, az ország legkiválóbb szakembereiből. Jevgenyij Primakov miniszterelnök a központi televízióban kijelentette: „Miharabb le kell számolni ezzel a bűnözési hullámmal, meg kell büntetni a bűnösöket és megnézni, hogy ki áll mögöttük”. Borisz Jelcin elnök sajtótitkárán keresztül közölte, hogy a Sztarovojtova-gyilkosság nyomozását személyes ellenőrzése alá vonja, hiszen „sok dologban, vagy talán mindenben Galina Sztarovojtova eszméi megegyeznek Oroszország elnökének az eszméivel is”.
Csaknem azonnal reagáltak a vezető politikusok és pártirányítók is. A vélemények különbözőek voltak. A bűntett utáni első interjúban Jegor Gajdar, az Oroszország Demokratikus Választása párt vezetője, az áldozat közeli munkatársa számolt be a demokraták Dumában végzett munkájának nehézségeiről. Szavai szerint a Duma ülésterme árasztja „a gyűlöletet azok iránt az emberek iránt, akik a demokratikus ideálhoz ragaszkodnak”. Ebből arra lehet következtetni, hogy Galina Sztarovojtova gyilkosát a kommunisták és a hozzájuk közel álló erők táborában véli látni. Két nappal később egy másik ismert demokrata, Grigorij Javlinszkij, a Jabloko mozgalom vezetője pontosabban értékelte a történteket. Állítása szerint a politikusnő meggyilkolása „lopakodó fordulat” - fasiszta vagy kommunista irányba. Az utóbbi időben azonban Oroszországban mind gyakrabban tesznek egyenlőségjelet e két erő közé.
Más álláspontot képvisel Vlagyimir Rizskov, a Duma házelnök-helyettese, aki rámutatott arra a veszélyre, amit a bűnözők jelentenek mind a bal-, mind a jobboldal számára. Szerinte az országban bűnözői hatalmat akarnak, erről tanúskodik a mostani gyilkosság.
A baloldal időközben komoly politikai rendezvényen vett részt, Oroszország Hazafias Népi Szövetségének második kongresszusán. A mozgalom sorai között kommunisták és nacionalista hazafiak vannak. A kongresszust Gennagyij Zjuganov, az OFKP vezetője nyitotta meg. Miután egyperces néma felállással tisztelegtek Sztarovojtova emlékének, Zjuganov a jelenlegi rezsim áldozatának nevezte a politikusasszonyt. A kommunista vezért gyászhangulata azonban nem akadályozta meg abban, hogy a hivatalos program végeztével dalolni és táncolni kezdjen az ülésteremben.
Zjuganov és más baloldali vezetők az OHNSZ második kongreszszusán követelték, hogy rendkívüli intézkedéseket vezessenek be az országban. A bűnözés elleni harc az ország legfőbb hatalmi szerveinek közös értekezletén is témaként szerepelt. Primakov miniszterelnök elismerte, hogy Oroszország a szélsőségek és a fasizmus felé sodródik, mégis ellenezte, hogy rendkívüli állapotot vezessenek be az országban. Sztyepasin belügyminiszter közlése szerint a bűnözés elleni harc égisze alatt az őrző-védő cégek számát csökkenteni fogják, ugyanígy a fegyvereladást is, s szigorítják a harci eszközök tartását, hogy a törvénytelen fegyvertartás akár 15 év szabadságvesztéssel is büntethető legyen.

Kinek lehetett érdeke a gyilkosság?

Egyelőre még sok verziója van a gyilkosság indítékának. Az első, amely a tömegkommunikációs eszközökben jelent meg, s egyben a legbotrányosabb is, Sztarovojtova pétervári munkatársai szájából hangzott el. Szerintük a gyilkosság a Szevernaja Sztolica című újságban megjelent cikkel lehet kapcsolatos, amely Gennagyij Szeleznyovnak, az Állami Duma elnökének törvénytelen üzleteiről szólt. Az írás egész pontosan a következő választási kampány illegális támogatásáról szól. A cikkhez Sztarovojtova aszszony adta az anyagot.
Szeleznyov merő rágalomnak nevezte az újság állításait, és azzal fenyegetett, hogy beperli a pétervári lapot. A „legjobb védekezés a támadás” alapelvet alkalmazván azt állította, hogy Sztarovojtovát akár szélsőséges demokraták is megölhették, mivel - úgymond - „ezzel akarják politikai ázsiójukat emelni, hogy nyerjenek a pétervári törvényhozó gyűlés választásain”.
Maga Galina Sztarovojtova is jelöltetni akarta magát Leningrád megye (így nevezik továbbra is a körzetet) kormányzójának, amelynek vezető intézményei Pétervárott vannak. Ezeket a választásokat jövő márciusban tartják. A mintegy tíz helyi jelentőségű politikuson kívül a kormányzói választásokon Sztarovojtova vetélytársa Vlagyimir Zsirinovszkij, az egyik legnagyobb politikai ellenfele, a Liberális Demokrata Párt vezetője lett volna. A politikusnő halála előtt pár nappal Zsirinovszkij összehívta az LDP Leningrád megyei pártszerveinek képviselőit és a hozzá közel álló üzletembereket, és megígérte, hogy „Hongkongot csinál a megyéből.” Ennek valóra váltásához Zsirinovszkij a feketegazdaságot is be akarja vonni a terület gazdasági életébe.
Anatolij Csubajsz, Pétervár egykori polgármestere és a 80-as 90-es évek egyik demokrata vezetője szerint Sztarovojtova halála éppen „a Leningrád megyei kormányzói posztra való igényével” hozható összefüggésbe.

A választási kampány szennyes módszerei

A politika és az alvilág kapcsolata ma nagyon világosan megfigyelhető Pétervárott. Nem lehet kizárni, hogy a gyilkosság kapcsolatba hozható a pétervári törvényhozó gyűlés választásaival. A megfigyelők már a választási kampány legelején megállapították, hogy a most zajló korteskedés az 1999-es országgyűlési választások és a 2000. évi elnökválasztás kampányának előhangja. Nemcsak a neves demokrata jelöltek hasonmásai és azonos néven bemutatkozó alteregói próbálják a választókat megzavarni, hanem egyes pártok utánzatai is megjelentek a színen. Így bukkant fel például a választások előtti kampány idején a Jabloko-Szentpétervár nevű új mozgalom. Grigorij Javlinszkij igazi Jabloko pártja nagy népszerűségnek örvend a városban, de most már a választó nehezen igazodik el abban, hogy kire is szavazzon.
A választásokat december 6-án tartják, de már november 21-én rendeztek egy előrehozott választást. Ez biztosította a soron következő meglepetést: a választási bizottság épületeihez autóbuszok érkeztek, amelyekből főként idős emberek szálltak ki, bűnöző kinézetű kemény fickók kíséretében. A pletykák szerint mintegy 100-200 rubelt (1400-2800 forint) fizettek azoknak, akik hajlandóak voltak előre meghatározott jelöltekre szavazni, ami persze nem más, mint a választók nyílt lefizetése.
Azok az emberek viszont, akik bármi áron hatalomra törnek, nyíltan minden kiadásukat szeretnék megtéríttetni. És nem csak arról van szó, hogy az ország második városának képviselőjeként az ember nagyobb lehetőséget kap a törvénytelen meggazdagodásra. A törvényhozás minden egyes képviselője rendelkezik teljesen törvényesen egy hat millió rubel (90 millió forint) értékű tartalékalappal a város gazdálkodásából, és gyakorlatilag saját belátása szerint gazdálkodik vele. Ilyen bőségkosár nem létezik Moszkvában, de lehet, hogy ez a megoldás a világon is egyedülálló. Jövő évtől a személyes képviselői alap értéke 9 millió rubelre (135 millió forint) fog emelkedni. Azaz, van miért harcolni. És van miért akár bérgyilkost is fogadni, a vetélytársak eltávolítására.

Pétervár demokratáinak válasza

Galina Sztarovojtovát az Alekszandr Nyevszkij kolostor Nyikolszkoje temetőjében temették el. Nemcsak Pétervár legismertebb személyiségei nyugszanak itt, hanem azok is, akik nyomot hagytak maguk után az orosz történelemben. A demokratikus mozgalom vezetőjével való búcsúra Moszkvából Pétervárra érkeztek olyan híres személyiségek, mint Viktor Csernomirgyin, Borisz Nyemcov, Anatolij Csubajsz, Jegor Gajdar és mások. A különböző pártokhoz és tömörülésekhez tartozó pétervári demokraták még a temetés előtt kinyilvánították egyesülési szándékukat. Megalakították az Egységes Bűnözésellenes Frontot. Most a demokraták a pétervári törvényhozásba egységes jelölteket állítanak, hogy bűnöző elemek ne kerülhessenek hatalomra. A hatszáz jelöltből ötven számít gyanúsnak, és pontosan ennyi hely van a városi parlamentben.
A pétervári demokraták vezetője az egész ország demokratikus erőit egyesülésre szólította fel. A társadalom egy része abban reménykedik, hogy ezzel a demokrácia új lendületet kap. Mások viszont úgy vélekednek, hogy a cinikus Sztarovojtova-gyilkosság az orosz demokrácia haláláról tanúskodik. Szinte senki sem bízik abban, hogy a profi bérgyilkosokat megtalálják. A merénylet mindenesetre azt jelzi, hogy a politikai helyzet Oroszországban gyökeresen megváltozott.