BALOGH M. PÉTER
Egy korszak lezárult

November 23-án letelt Sólyom Lászlónak, az Alkotmánybíróság első elnökének és két bírótársának Kilényi Gézának és Ádám Antalnak kilenc éves mandátuma. Távozásukkal - túlzás nélkül állíthatjuk - lezárult egy történelmi korszak, hiszen az Alkotmánybíróság karakterét leginkább meghatározó személyek váltak most ki a testületből.

Kilenc évvel ezelőtt, amikor a még egypárti parlament megválasztotta az új - immár köztársasági Alkotmány alapján felállított - testület első öt tagját, még senki nem sejthette, hogy ezzel a lépéssel az új magyar demokrácia egyik legfontosabb intézménye született meg. Az Alkotmánybíróság ma az egyik leginkább elfogadott közjogi intézmény Magyarországon. Sólyom Lászlónak és bírótársainak sikerült elérniük, hogy az Alkotmány írott malasztból alkalmazott joggá vált. A korábban csak szűk jogászi körökben ismert fogalmak, mint jogállam, alapjogok, személyi szabadság, információs önrendelkezés ma már a sajtó hétköznapi szókincsévé váltak. Az Alkotmánybíróság pedig az elmúlt kilenc év alatt hozott közel ötezer ítéletével a magyar közélet megkerülhetetlen, nagy presztízsű intézménye lett.
Az Alkotmánybíróság tette lehetővé, hogy a politika csataterén lezárhatatlan ütközetek véget érjenek. A Bíróság tett pontot ítéletével a kárpótlás, az igazságtétel, az átvilágítás egész Kelet-Európát megoldhatatlan probléma elé állító ügyeire. Az Alkotmánybíróságra tekintenek azok is, akiket aggodalommal tölt el a mindenkori hatalom korlátokat nem ismerő magabiztossága, és okkal várhatnak segítséget. Működésének kilenc éve alatt a Zétényi-Takács-féle igazságtételi törekvés megtorpedózásával, a kerékbilincs önkényes használatának betiltásával, a népszavazási törvényt kijátszani törekvő kormányzati törekvés meghiúsításával a Sólyom-bíróság rendkívül színvonalas - és néha a laikus számára nehezen érthető - érvelésével mindig üzent a hatalomnak: a demokratikus többség nem mindenre ad felhatalmazást.
A Bíróság nemzetközi összehasonlításban páratlan aktivitása azonban a kritikák forrásává is vált. Egyes szakértők úgy vélik: a Sólyom László vezetésével megalkotott fogalom, az írott Alkotmányon túlmutató „láthatatlan alkotmány” - ez a Bíróság értelmezését is mintegy az Alkotmány rangjára emeli - legalább annyira gyengíti az alkotmányosság kiszámíthatóságát, mint amenynyire a bíróság gyakorlata egyébként megalapozta az Alkotmány tiszteletét. Mások szemére vetik Sólyom Lászlónak, hogy bár komoly erőfeszítéseket tett az Alkotmánybíróság arisztokratikus elvonultságának kiépítésére, sokszor nem tudott úrrá lenni politikai ellenszenvein. Ezt jelzi néhány éles hangú nyilatkozata, amelyben a bíróság döntésében foglaltaknál egyértelműbben fejezte ki rosszallását a Horn-kormány döntéseivel szemben. De alátámasztja ezt a kritikát az a körülmény is, hogy míg 1994-ben a kialakult gyakorlatra hivatkozva ragaszkodott hozzá, hogy a frissen megválasztott Horn Gyula zarándokoljon el az Alkotmánybíróság Donáti utcai épületébe, addig 1998-ban már maga járult Orbán Viktor Parlamentben lévő irodájához, hogy tiszteletét tegye az új miniszterelnöknél.
Minden erényén és hibáján felül vitathatatlan, hogy Sólyom László küldetéstudata és rendkívüli intellektuális képessége kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar jogtörténet fontos fejezetében, az új magyar alkotmányos demokrácia kialakításában. Utódainak magas mércét állított a távozó elnök, akivel alighanem még fogunk találkozni a magyar közélet fontos pozícióinak valamelyikén.