Továbbra is heves viták kísérik a kormány úgynevezett drogtörvénytervezetét.
A pártolók szerint csakis így lehet megakadályozni a kábítószer-fogyasztás tömeges
terjedését, az ellenzők viszont úgy vélik, hogy akár fiatalok ezreinek az életét törheti
ketté, ha bevezetik a tervezett szabályozást.
Horváth László, fideszes országgyűlési képviselő a Szent László Akadémia
vitaestjén elmondta: a törvénymódosítási javaslat célja a kábítószer tömeges
fogyasztásának a megakadályozása, tehát az elrettentés. A sport és ifjúsági
bizottság alelnöke szerint a jövő évi költségvetésből 600 millió forintot fordítanának
a megelőzésre is.
Dr. Márki Zoltán, az Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi Kodifikációs Főosztály
főosztályvezetője szerint fiatalkorúaknál a bíróság mérlegelve a körülményeket
vádemelés elhalasztásával élne, az alkalmi fogyasztót úgysem ítélné letöltendő
szabadságvesztésre.
Dr. Pelle Andrea, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) ügyvivője szerint a büntető
szabályok felülvizsgálatára csak a konszenzuson alapuló nemzeti drogstratégia kialakítása
és a prioritások meghatározása után kerüljön sor. A nemzeti drogstratégia
tervezete 1998 márciusára elkészült, de a választások miatt nem foglalkoztak vele.
Az Országgyűlés által a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében létrehozott
eseti bizottság is vizsgálta a kérdést. A büntetőjog szigorítását nem szorgalmazták,
véleményük szerint elsősorban a prevenció, a terápia és az ártalomcsökkentés
eszközeit kell felhasználni a kábítószer-kereslet visszaszorítására. Ezt az álláspontot
képviselték a szakértői munkára felkért orvosok, bűnüldözők, jogászok is.
Dr. Veér András, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet főigazgató főorvosa
szerint Magyarországon jelenleg a drogproblémához képest az intézményrendszer
fejletlen, nincs elegendő megfelelően képzett szakember. Az orvostársadalom nincs kellően
felkészülve e probléma kezelésére. Speciális segítő programokra lenne szükség
terhesek, prostituáltak, börtönben lévő drogfüggők számára.
Dr. Lipp László lelkész szerint az egyházak szerepe a segítségnyújtásban rejlik. Véleménye
szerint nem lehet olyan intézkedést hozni, ami kizárja a bűnbánat, a megtérés lehetőségét.
Ugyan szüksége van a társadalomnak korlátokra, amelyek jelzik a szakadék helyét, de
e korlátok össze is törhetik az embert, ha nem tanítják meg arra, hogyan kell
megtartani a helyes távolságot tőlük.
A javaslat fogyatékossága még - vallják az ellenzők -, hogy áldozatnak tekinti
ugyan a drogfogyasztót, mégsem határolja el élesen a kábítószer-kereskedőtől.
Mivel a kábítószer kínálására és átadására ugyanolyan büntetést szabnak, mint
a forgalomba hozatalra vagy kereskedelemre, a 100 kg heroinnal lefülelt kábítószercsempész
tette megegyezik egy marihuánás cigaretta átnyújtásával! A büntetés továbbra sem
tesz különbséget a tiltott szerek között veszélyességük szerint.