BUSA VIOLA
A demokrácia keserű pirulája

Tovább tartanak Indonéziában a véres utcai összecsapások a politikai reformokat követelő diákok tömegei és a biztonsági erők között. A zavargásoknak 16 halálos áldozata és több mint 200 sebesültje volt. A szomszédos Malajziában szintén utcai demonstrációkra került sor, s miközben tízezrek vonultak az utcára, az Ázsiai és Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) országainak vezetői kétnapos csúcsértekezletre érkeztek a fővárosba, hogy az égető ázsiai válság okozta sebeket orvosolják. Bár az APEC fórumát kilenc évvel ezelőtt a globalizáció elősegítése végett hozták létre, az idei konferencia inkább csak fokozta az ázsiai térség Nyugattal szembeni frusztráltságát. A váratlan fordulatokban bővölködő találkozó számos meglepetést tartogatott a résztvevők, nem utolsósorban a házigazda szerepét betöltő Mahathir Mohamed maláj miniszterelnök számára.

Tüntető indonéz diákok felemelik sebesült társukat. Nehéz megszabadulni a diktatúrától     Fotó: MTI

Az ázsiai térség jelenleg mind gazdasági, mind politikai szempontból fájdalmas harcot vív, és ugyan több helyütt is demokratikus mozgalmak követelik a jelenlegi vezetők lemondását, néhány kivételtől eltekintve nemigen akad olyan karizmatikus vezető, aki az egyes nemzetek vezető posztjára alkalmas lenne. Lebénult iparágak és bezárt bankok, a növekvő munkanélküliség és nyomor, erőszakos utcai megmozdulások - megannyi megoldásra váró kérdés, amit aligha lehet békés úton rendezni.
Indonézia fővárosában, Dzsakartában például több tízezer diák vonult ismét az utcákra, hogy kifejezze elégedetlenségét a lassan haladó politikai reformok miatt. A világ legnagyobb muszlim országát ez év elején érte el a gazdasági válság: a rúpia radikális, 80 százalékos leértékelése, a sorozatos csődbejelentések és a rakétasebességgel növekvő élelmiszerárak hamar az utcára vezérelték az elégedetlen és kétségbeesett tömegeket. Amikor ráadásul a több mint 30 éve hatalmon lévő Suharto elnököt újra megválasztotta a saját maga által kijelölt emberekből álló törvényhozó testület, az utcai tüntetők Suharto lemondását kezdték el követelni. A májusi zavargások végül fosztogatásokba és több mint ezer ember életét követelő véres jelenetekbe torkolltak, így Suharto végül is lemondott, és sebtében Habibie alelnököt jelölte ki utódjául, aki - legalábbis látszólag - elkötelezte magát a reformok radikálisabb véghezvitele mellett.

Csiang Cö-min kínai elnök üdvözli Al Gore amerikai alelnököt az ázsiai csúcstalálkozón. Nem tartott sokáig a mosoly-diplomácia                     Fotó: MTI

Bár a tüntetésekkel egyidőben az indonéz törvényhozó testület, amely jobbára még mindig a Suharto által kinevezett tagokból áll, tett néhány lépést a demokrácia felé vezető úton, a tiltakozók követeléseit mégsem elégítették ki. A gyűlés ugyan jóváhagyta a jövő évi parlamenti választások tervezett időpontját, kilátásba helyezte Suharto felelősségre vonását, és megígérte, hogy az 500 fős parlamentben a hadsereg létszámát 75-ről 55-re csökkentik, de a diákok és reformerek többet akarnak: Suharto ügyleteinek azonnali kivizsgálását és a hadsereg teljes kivonását a törvényhozás folyamatából. Suharto ugyanis, akinek vezetése alatt burjánzott a korrupció és a nepotizmus, családjával együtt hatalmas vagyonra tett szert (egyes becslések szerint ez akár 40 milliárd dollárra is rúghat), és többen azt is sejteni vélik, hogy politikai szövetségesei anyagilag sem jártak rosszul kormányzása alatt. A megmozdulások során ellenzéki politikusok és emberi jogi aktivisták lemondásra szólították fel Habibie elnököt és a hadsereg vezérkari főnökét, Wirantót, akit a legutóbbi véres hétvége felelősének tartanak. A zavargások enyhülése után az ellenzéki politikusokat rendőri kihallgatásra vitték. Bár Wiranto időközben bocsánatot kért az elmúlt hétvégi vérontásért, az utcai demonstrációknak még mindig nincs vége.
Az APEC csúcsértekezletnek otthont adó szomszédos Malajzia hasonlóan vészterhes időket él át: a malájokat is súlyosan érinti a gazdasági válság, emellett a szigetországban az El Nino „kishúga”, a La Nina a napokban súlyos áradásveszélyt hozott, és közel 7ezer ember evakuálását eredményezte. Ráadásul az ország élén Mahathir Mohamad személyében immár 17 éve ugyanaz a miniszterelnök áll, és egyelőre semmi hajlandóságot sem mutat a hatalmi stafétabot átadására. Sőt, legnagyobb politikai riválisát, az ázsiai sztárként ünnepelt Anwar Ibrahim volt miniszterelnök-helyettest és pénzügyminisztert szeptemberben rövid úton eltávolította a hatalomból, és bíróság elé állította korrupció és szexuális bűncselekmények vádjával.
A Nyugaton nagy tiszteletnek örvendő reformista Anwar, aki „érthetetlen okok” miatt monoklikkal és zúzódásokkal jelent meg a bíróság előtt, tagadja a vádakat, a demokrácia után sóhajtozó nép nagy része pedig mellette áll. A koncepciós perekre emlékeztető tárgyalással Mahathir saját maga alatt vágta a fát: ha csak simán menesztette volna Anwart, talán megőrizte volna pozícióját, így azonban sikerült nemzeti hőst faragni belőle. Míg Mahathir a szomszédos Indonéziában lezajlott zavargásokért a Nemzetközi Valutaalapot és a zsidó valutaspekulánsokat tette felelőssé, az Anwar személye körüli botrány máris komoly diplomáciai vihart kavart az APEC-csúcson.
Bár az ázsiai nagyhatalmak sajnálkoztak Bill Clinton távolléte fölött, a házigazdáknak pedig le kellett nyelniük, hogy Madeleine Albright és több nyugati vezető politikus magánbeszélgetést folytatott a börtönben levő Anwar feleségével, nyíltan jelezve ezzel az általa elindított reformmozgalom támogatását, arra nem is számítottak, hogy ez még csak „megaláztatásuk” kezdete. A Clintont helyettesítő Al Gore ugyanis a nyitó estebéden nem átallotta megdicsérni és „bátor embereknek” nevezni az utcára vonult reformereket, s ezzel megadta az amúgy is feszült hangulatú értekezlet alaphangját. A beszéd után a maláj kereskedelmi miniszter dühödten nyilatkozott az újságíróknak: „Ez volt a legundorítóbb beszéd, amit valaha is hallottam.” Malajzia külügyminisztere szintén feldúlt hangulatban nyilatkozott a riportereknek: „A reformokat követelő ellenzékiek támogatása provokatív jellegű, és Washingtont fogjuk hibáztatni, ha a felelőtlen kijelentés következtében felborul a nemzeti harmónia”.