Hetek - II. évfolyam, 47. szám, 1998. november 21

Egy amerikai kutató azt állítja, hogy Los Angeles alatt gyakorlatilag bármikor megnyílhat a föld. Charles Rubin a legújabb geológiai mérésekre hivatkozik, amelyek szerint a város helyén az elmúlt évezredekben legalább kétszer pusztított mindent elsöprő erejű földrengés. A szemtanúk beszámolói szerint valamennyi természeti katasztrófa közül talán ez a legrémisztőbb, pedig gyakoriságuk alapján a földrengések - különösen az elmúlt évtizedekben - szinte hétköznapi csapások. Az elmúlt héten többek között Japán, Tajvan, Irán és Törökország egyes térségeit sújtotta erős földrengés.

Szinte naponta hallani földindulásokról szóló híreket: vasárnap éjszaka 4,9-es erősségű rengést észleltek Yokohama és Tokió környékén; Hongkongban 7-es erősségűt, ráadásul két napon belül a másodikat; az iráni rádió egy 5,7-es erősségű földrengésről adott hírt, amely megrázta az ország délnyugati részét. Öten életüket vesztették, 105 ember pedig megsérült. A legsúlyosabb kárt a háromezer lakosú Bejgard városka szenvedte el: az épületek 70 százaléka hever romokban. Törökország déli részén, Adana tartományban körülbelül 110 ember halt meg és 1500-an sérültek meg egy 6,3-as erősségű földrengés során. Tajvan szigetén 5,8-as rengés volt a hét közepén. Ezzel azonban korántsem teljes a sor...
A kérdés csak az, hogy mikor és hol fog kitörni a következő tragédia - állítja Charles Rubin amerikai kutató, aki szerint Los Angeles alatt gyakorlatilag bármikor megnyílhat a pokol. Az AP hírügynökség beszámolója szerint a tudós feltevését azzal a kutatási eredménnyel támasztja alá, amelyet nemrégiben sikerült felszínre hoznia a Los Angeles belvárosától mindössze 19 kilométerre fekvő Altadenában. Az ásványi leletek tanúsága szerint a Sierra Madre törésvonal mentén az elmúlt évezredekben két olyan földrengés is volt, amelyek meghaladták a Richter skála szerinti 7-es erősséget. Ez azt jelenti, hogy a térség valójában sokkal veszélyesebb, mint amilyennek korábban gondolták. Rubin baljóslatú bejelentése tulajdonképpen nem érte meglepetésszerűen a tudóstársadalmat, hiszen - James F. Dolan geológus szerint - a kutatók már évek óta tartanak ennek a lehetőségétől.
Los Angeles térségében azonban az eddig feljegyzett legnagyobb erejű földrengés - az 1994-es northridge-i - is csupán 6,7-es erősségű volt. Ez volt az USA történelmének legnagyobb anyagi kárral járó természeti katasztrófája: hetvenketten meghaltak, a keletkezett kár pedig mintegy 40 milliárd dollárra rúgott.
A rengés hatósugara akkor elkerülte Los Angelest, a tudósok azonban úgy vélik, hogy egy hetes erősségű rengés inkább délre - tehát pontosan Los Angeles felé - hatna. Az 1994-es rengést egy olyan törésvonal okozta, amely a tudósok előtt korábban ismeretlen volt, és az eset számos megválaszolatlan kérdést is maga után hagyott. A kutatók nem tudják megmagyarázni, hogy például Sherman Oaks-ban és Santa Monicában miért okozott sokkal nagyobb kárt a rengés, mint az epicentrumhoz közelebb fekvő részeken.
Northridge-ben a katasztrófa „beérte” anyagi pusztítással. A világ számos tájáról hallottunk már azonban ennél sokkal gyilkosabb földrengésekről is. Afganisztán az idén két súlyos rengést élt át: az első 6,4-es erősségű volt, és négyezer életet követelt, a második során pedig háromezren haltak meg. A beszámolók tanúsága szerint egész hegyoldalak omlottak le. Iránban tavaly májusban egy 7,1-es földrengés 1500 ember életét oltotta ki az ország északi részén. 1990-ben két 7-es erősséget meghaladó rengés 50 ezer életet követelt. A legsúlyosabb katasztrófa azonban az 1976-os kínai Tangshan földrengés volt, amely 240 ezer ember életét követelte.
A földrengések megdöbbentő jelenségeket képesek előidézni. Követhetik például földcsuszamlások: 1692-ben a jamaicai Port Royal városa egész egyszerűen 1500 méter mélységben belecsúszott a tengerbe. A várost annyira hirtelen fedte be a tengeri üledék, hogy amikor 1959-ben tudósok kutatásokat folytattak a térségben, az egyik betemetett otthonban egy lezárt rézedényben még teknősbékalevesre is bukkantak. A földrengés másik kísérője a törésvonalak mentén a földkéreg vertikális vagy horizontális elmozdulása. Az 1906-os földrengés során a Szent András törésvonal mentén a kéreg 640 métert csúszott északi irányba. 1964-ben az alaszkai földrengés során a szárazföld bizonyos részei több mint egy kilométer magasra tolódtak fel, a tengerfenék pedig másfél kilométerrel süllyedt le.
A kutatók részéről a tragédiák előrejelzésére tett minden eddigi igyekezet meglehetősen hiábavalónak bizonyult. Jóllehet az Amerikai Geológiai Felügyelőség becslése szerint naponta több millió földrengés történik a világ különböző pontjain, ám gyakorlatilag lehetetlen előre megmondani, hogy ezek az önmagukban ártalmatlan rezgések mikor és hol öltenek pusztító méreteket. Ilyen módon arra sincs lehetőség, hogy a veszélyeztetett területek lakosságát időben elmenekítsék a földrengések falánk szája elől. Az eddigi próbálkozások „megbízhatóságát” jól példázzák az alábbi esetek: amerikai tudósok 1983-ban megfigyelések alapján megjósolták, hogy a kaliforniai Parklandben kisebb földrengés várható. Véleményüket arra alapozták, hogy a térségben átlagosan huszonkét éves gyakorisággal történt 6,0-os vagy annál erősebb földrengés. Ez alapján a következő rengés időpontjául 1988-at (plusz mínusz öt év) jelölték meg. A rengés azonban elmaradt, s ez alapjaiban rengette meg a tudósok hitét saját módszereikben és számításaikban. A nyolcvanas évek végén azt jelezték előre, hogy a Santa Cruz hegységben súlyos földrengés várható valamikor az elkövetkezendő harminc év során. Ebben az esetben be is jött a számítás: igaz, nem harminc, hanem mindössze egy évet kellett rá várni.

Az Amerikai Geológiai Felügyelőség elkészített egy táblázatot az elmúlt száz év során tapasztalt 6,0-os vagy annál nagyobb erősségű földrengések gyakoriságáról, melyet a Los Angeles Herald 1994. május 22-i száma tett közzé. A táblázat azt mutatja be, milyen drámai mértékben szaporodtak meg napjainkra a földrengések.

A 6,0-os vagy annál nagyobb erősségű földrengések száma

Mi okozza a földrengéseket?

A földrengések során a kőzetlemezek mozgása következtében az úgynevezett földrengésfészekben deformációs erők szabadulnak fel, amelyek hullámok formájában távoznak. A legerősebb rengések a földfelszínen, a fészek fölötti epicentrumban tapasztalhatók. A rengések kiváltó oka, hogy a fészekben az egyre növekvő feszültségek meghaladják a kőzet szilárdságát. Ekkor a földburokban keletkező törések vagy a már meglevő törésvonalak mentén végbemenő mozgások váltják ki a földrengéshullámokat. Léteznek úgynevezett vulkáni eredetű rengések is, ezek azonban ritkábbak. Vulkánkitörések kísérőjeként jelentkezhetnek, rendkívül hevesek, ám kis hatósugarúak. Sokkal gyakoribbak az úgynevezett tengerrengések, mivel a földrengésfészkek zöme a tengerek alatt található. A tengerrengések okozzák többek között a szökőárakat, másnéven a cunamikat is. Egy földrengés erősségét az energiája, a rengésfészektől való távolság és annak mélysége, valamint a hegység aljzatát felépítő kőzetek határozzák meg.