A magyar Fejtő Ferenc és a német Heinrich Heine életútja számos párhuzamot rejt
magában. A német költőről hatvan évvel ezelőtt írott könyvében Fejtő
tudományos tanulmányra vállalkozott, melyet íróként írt meg, a hangsúlyt életuta
ik párhuzamaira fektetve. A benne megfogalmazott tézis nem öregedett meg, bizonyítja
ezt a Múlt és Jövő gondozásában változatlan kiadásban megjelent kötet. A
könyvbemutatóra a Goethe Institut szervezésében került sor, minthogy mind a szerző,
mind a költő anyanyelve a német - újabb találkozása a párhuzamos sorsoknak.
Mindketten zsidóként száműzetésben éltek, megszeretve a hajlékot adó országot,
sőt annak nyelvét szinte az ottlakóknál is ékesebben sajátítva el. Nietzsche Heine
német, Balzac pedig francia stílusát dicsérte. Fejtő elmesélte, mi volt a válasza,
amikor Albert Camus, a francia író megkérdezte a II. világháború alatt: mit szeret
voltaképpen Franciaországban? A francia önzetlenséget - hangzott a válasz -,
amely negyvenöt millió önzésből tevődik össze.
Heine Németország ünnepelt költője volt a harmincas évekig. Erzsébet királyné
nemrégiben előkerült írásaiban meleg szavakkal méltatta Heinét, ennek hatásaként
ma Németországban, Ausztriában és Franciaországban hosszú idő után ismét
népszerű. És nem csupán versei: Heine prózai elemzései ezekről az országokról
mind szépirodalmi, mind történelmi szempontból jelentősek - ezt a Heinét is jó
lenne végre Magyarországon is felfedezni. (P. K.)