GESZTI ZSUZSANNA
Könyörületes konzervativizmus

Grandiózus nyilatkozattal kezdődött és egyetlen telefonhívással ért véget a republikánus forradalom. Newt Gingrich, az amerikai képviselőház elnöke 1994-ben merész látásával az ország kormányzásának 100 nap alatt történő átalakítását tűzte ki célul. Amikor hivatali székét elfoglalta, még abban hitt, hogy a republikánusok olyan többséget tudnak majd megszerezni maguknak, amellyel ellenállás nélkül egyensúlyba hozhatják a költségvetést, csökkenthetik az adókat, reformokat vezethetnek be a szociális ellátórendszerben, és háttérbe szoríthatják a demokraták szabályozó szerepét.

A „Szerződés Amerikával” című program szerzője azonban a november 3-i választások után 72 órával felhívta pártja vezetőit, s a keserű hangú telefonbeszélgetésben közölte, nemcsak képviselőházi elnökségéről, de elnyert mandátumáról is lemond. Tudta, hogy pártja szerény teljesítményéért őt fogják felelősségre vonni, hiszen a stratégiai látása iránti bizalom az utóbbi időkben alaposan megcsappant republikánus társai körében.
A szavazók elutasították a Republikánus Párt vezetőjének Clinton elnök ellen folytatott személyeskedő lejáratási kampányát, s így a demokraták, - bár kis mértékű, mégis történelmi jelentőségű - győzelmet tudtak elérni. Négyéves hivatali ideje alatt Gingrich, az éles nyelvű professzor, akit 2000-re republikánus elnökjelöltnek szerettek volna indítani, Amerika legkevésbé kedvelt politikusává vált. A demokraták őt tették felelőssé a republikánus párt minden szélsőségéért és érzéketlenségéért.
Gingrich utódja a Ház szóvivői székében Bob Livingston lett, akit különösebb vita nélkül választottak meg republikánus kollégái, megőrizve ezzel az egységnek legalább a látszatát. Most, hogy Gingrich álmai szertefoszlottak, s véget ért az elmúlt idők nagy politikai szembenállása Gingrich és Clinton között, a figyelem egy másik republikánus politikusra irányul, akiben a párt megtalálhatja a válságából kivezető elnököt.
Az országban a legnagyobb republikánus győzelmet az ifjabb George W. Bush - a korábbi elnök, George Bush fia - aratta Texas államban, ahol 69 százalékos támogatottsággal nyerte el a kormányzói széket. Győzelme a republikánus párt soraiból kikerült pragmatikus és népszerű kormányzók új nemzedékének felemelkedését jelzi. George W. Bush az „oszd meg és uralkodj” washingtoni gyakorlata helyett a közös alapok és érdekek keresésének politikáját folytatta előző kormányzói hivatali ideje alatt. A kampány során is tartózkodott - Gingrichtől eltérően - a személyeskedő támadásoktól. Egyik nyilatkozatában elismerte, hogy „nem a megosztó, hanem az egyesítő” szerepet vállalja: „Sem politikailag, sem társadalmilag nem próbálom meg kategorizálni vagy csoportokba osztani az embereket.”
Az ifjabb George Bush a radikális keményvonalasság helyett a „könyörületes konzervativizmust” tűzte ki zászlajára, s az elmúlt négy év alatt államának kormányzásakor is inkább a pragmatizmus, mint a nagyívű politikai látomások vezérelték. Mind a demokratákkal, mind saját pártjával szorosan együttműködött az állami törvényhozás folyamatában. Népszerűségét egyrészt annak köszönheti, hogy Texas virágzó állam lett, de annak is, hogy - pártjának konzervatív szárnyától eltérően - mindig is tartózkodott a homoszexuálisokkal, feministákkal és az abortusszal kapcsolatos mindennemű ítélkezéstől.
Az ifjabb Bush családnevének és népszerűségének köszönhetően már hónapok óta vezeti a republikánus elnökjelöltek listáját. Egy a Fehér Házért folytatott képzeletbeli erőpróbában a jelenlegi alelnököt, Al Gore-t 12 ponttal győzte le. (Még Newt Gingrich is elismerte, hogy a Republikánus Párt jövője inkább a Bush-hoz hasonló konzervatív, pragmatikus kormányzók, mint a megosztott és keserű kongresszusi republikánusok kezében van.)
Az elnöki posztért folyó kampány során lesz azonban néhány akadály, amit át kell ugrania: az ő múltjában is vannak sötét foltok, saját beismerése szerint fiatal korában tett néhány „felelőtlen” dolgot - egy időben alkoholista is volt. A kormányzó korábbi üzleti tevékenységei is hagynak némi támadási felületet, bár hivatalosan soha nem tudtak jogilag büntethető vádakat felhozni Bush ellen.
Várhatóan - a kormányzóválasztási kampányhoz hasonlóan - nagy számban sikerül majd széles rétegeket (afro-amerikaiakat, latinokat, keresztényeket, nőket, még demokratákat is) megnyernie magának. Az emberekkel való kommunikációs készségében is elüt édesapjától, aki egyesek szerint képtelen volt megtalálni a hangot az utca emberével. Az ifjabb Bush azonban nem tartózkodik attól, hogy meglepő helyzetekben, például a texasi Z. Z. Top együttes torzonborz tagjaival mutatkozzon a nyilvánosság előtt.
George W. Bush a maga részéről úgy tartja, Clinton elnökkel szemben nem rögeszméje a Fehér Ház. „Soha nem gondoltam azt serdülőként vagy fiatal emberként, hogy elnök leszek… Ha elindulok (a választáson), a szívemet-lelkemet bele fogom adni, és… nemcsak a győzelem kedvéért fogom ezt megtenni.”