HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS
A Vatikán tárgyalni kíván Jeruzsálemről

Jean-Louis Tauran érsek, a Vatikán államközi kapcsolatainak vezetője szerint a Szentszéknek be kell kapcsolódnia a Jeruzsálem jövőjéről folytatandó izraeli-palesztin tárgyalásokba. A Vatikán képviselőinek jelenléte azért fontos, hogy a megbeszélések „igazságosak legyenek, és a problémák egyetlen vonatkozása se sikkadjon el” - mondta a vatikáni diplomácia vezetője Jeruzsálemben.

„Jeruzsálem keleti részét törvénytelenül szállta meg Izrael. Az egyoldalú és erőszakkal érvényesített megoldások nem rendezhetik a keresztények, zsidók és muzulmánok által egyaránt szent városnak tekintett Jeruzsálem sorsát” - hangsúlyozta a vatikáni külügyminiszter, aki megerősítette a Szentszék korábbi álláspontját, amely szerint a jeruzsálemi szent helyeket „különleges nemzetközi státussal” kell oltalmazni.
Jóllehet az oslói megállapodás előkészítésében a Vatikán hivatalosan nem vett részt, az elmúlt években több híradás is felröppent arról, hogy 1993-ban a Szentszék és Simon Peresz izraeli külügyminiszter titkos háttér-megállapodást kötött Jeruzsálem jövőbeli státusával kapcsolatban.
1993. szeptember 10-én, három nappal az oslói egyezmény ünnepélyes washingtoni aláírása előtt az olasz La Stampa című hetilap azt jelentette, hogy a békemegállapodás egyik elemeként létrejött egy írásba nem foglalt, hallgatólagos egyezség, amely szerint a Vatikán az évezred végéig megkapná a politikai fennhatóságot a jeruzsálemi Óváros felett. Az olasz lap úgy értesült, hogy Simon Peresz külügyminiszter ígéretet tett a pápának arra, hogy átadja a Vatikán számára a Jeruzsálemben fekvő szent helyeket, és ehhez a megállapodáshoz Jasszer Arafat is hozzájárulását adta.
1994. márciusában a Shishi elnevezésű izraeli hírlap interjút közölt a Simon Peresz egyik közeli barátjának számító Mark Halter francia íróval. Halter elmondta, hogy előző év májusában egy levelet kézbesített a pápának, amelyben Peresz felajánlotta a jeruzsálemi Óváros feletti hegemóniát a Vatikán számára.
Az állítólagos megállapodásról szóló hír egy évvel később ismét felbukkant a sajtóban. 1995. márciusában a Haarec című izraeli napilap a címoldalon közölte egy távirat szövegét, amelyet a római izraeli nagykövetség küldött a jeruzsálemi külügyminisztériumnak. A távirat az Óváros átadásának tervét vázolta fel. Az izraeli külügyminisztérium elismerte a dokumentum létezését, de hangsúlyozta: az idézetből kimaradt egy „nem” szócska. Az eredeti szöveg így a lapban megjelenttel szemben pontosan azt tartalmazza, hogy „nem fogjuk átadni a fennhatóságot a Vatikán számára”.
Az oslói megállapodás létrejöttében kulcsszereplőnek tartott Josszi Beilin külügyi államtitkár a titkos egyezménnyel kapcsolatos feltételezésekről úgy nyilatkozott, hogy a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról a Vatikánnal megkötött 1993-as államközi szerződés a pápai tulajdonú ingatlanok kérdését egy később létrehozandó szakértői bizottság hatáskörébe utalta. Ez a bizottság azonban azóta sem hallatott magáról.
A Vatikán Jeruzsálemmel kapcsolatos álláspontjáról részletesen szólt Renato Martino érsek, apostoli nuncius 1997. június 9-én New Yorkban a „Béke Útja” elnevezésű alapítvány központjában elmondott beszédében. Az érsek, aki egyben a Szentszék állandó ENSZ-megfigyelőjeként is szolgál, elmondta: „egyre nagyobb nehézségbe kerül áttörni a Jeruzsálem kérdése körül a politika és a média által teremtett fojtogató gyűrűn.” A vatikáni nuncius emlékeztetett arra, hogy az ENSZ 1947-es határozatában a várost „corpus separatum”-ként, azaz különálló jogi egységként határozta meg. Jeruzsálem 1967-ben izraeli fennhatóság alatt történt egyesítése elfogadhatatlan a Szentszék számára, amely továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a város nemzetközileg garantált különleges státust kapjon. Ennek garanciáját - Martino érsek szavaival - egy olyan, nemzetek feletti szervezet nyújtaná, amely „rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek képesek biztosítani a város különleges karakterének megőrzését.”
A vatikáni külügyminisztérium több ízben hangsúlyozza, hogy az Izraellel megkötött államközi egyezmények nem jelentik a Jeruzsálemmel kapcsolatos izraeli igények elismerését. A Szentszék a bizonytalan jogi helyzettel indokolja a régóta tervbe vett pápai látogatás időpontjának lebegtetését is. A Vatikán ugyanakkor nem támogatja azt sem, hogy a palesztinok szerezzenek nemzeti szuverenitást a város felett.