SZIKORA MÁRTON
Minden polgár átvilágítható

Az utóbbi időkben történt nemzetközi terrorista akciók hatására a nyugati demokráciák kormányai megfelelő ellenlépéseket igyekeznek tenni az országukat és állampolgáraik életét veszélyeztető támadások ellen. A terrorista szervezetek mindig is lépéselőnyben vannak a megtámadott demokráciákkal szemben, amelyek válaszlépéseit a jogállamiság és a törvény keretei határolják be. Egyre többen tartanak attól, hogy a terroristák és az őket üldözők belefeledkeznek a rabló-pandúr fogócskába, és a nyugati demokráciák állampolgárai végül kénytelenek lesznek beletörődni szabadságjogaiknak olyan mértékű megnyirbálásába, amely ma még teljesen elfogadhatatlannak tűnik.

Jogi és demokratikus fékrendszerek fölött

Az Európai Unió Kutatási Főigazgatósága idén januárban kiadott egy jelentést A politikai ellenőrzés technológiai vívmányainak jelenlegi helyzete címmel, amely feltárja, hogy már ma is léteznek azok az eszközök, amelyekkel szinte bármely állampolgár minden lépését figyelemmel lehet kísérni. Semmi kétség afelől, hogy a legmodernebb biztonsági rendszerekkel rendelkező országok hatékonyan lesznek képesek visszaszorítani a terrorizmus fenyegetését, ez azonban egyúttal felvet egy másik komoly problémát is: a terrorizmussal szemben alkalmazott hírszerzési- és biztonságtechnika - ha az nincs kellően szabályozva - a hatalommal való súlyos viszszaéléshez vezethet akár még a demokratikus államokban is.

A poltitikai ellenőrzés technológiája

A Brit Társaság a Tudomány Szociális Felelősségéért nevű csoport már huszonöt évvel ezelőtt felszólalt, mikor az akkori brit kormányzat új eszközöket kívánt bevetni az észak-írországi konfliktus továbbterjedésének megakadályozására. A politikai ellenőrzés új technológiája azt a célt szolgálta, hogy „semlegesítse az állam belső ellenségeit”, és a civil lakosság „mentális és fizikai” befolyásolhatóságát megvalósítsa. Az akkor újkeletűnek számító fegyverek felhasználási területe széles skálán mozgott: az államon belüli elégedetlenség szemmel tartásától kezdve a tüntetések kontrollálásáig, az új vallatási módszerektől kezdve a börtönök ellenőrzéséig.
A negyedszázaddal ezelőtti kiadvány óta a belső ellenőrzés eszköztára hihetetlen mértékben kiszélesedett. Ezek némelyikének használata rendkívül érzékeny politikai kérdéseket is felvet, és megfelelő szabályozás híján fenyegeti vagy egyenesen aláássa az alapvető emberi jogokat. Ilyenek például a gyülekezési jog, a magánélet tisztelete, a politikai és kulturális vélemény szabadsága, a kínzással, önkényes letartóztatással, kegyetlen és embertelen büntetéssel és törvénytelen kivégzéssel szembeni védelem biztosítása.

Az állami terror veszélyei

A januárban megjelent EU-jelentés szerint két eltérő vélemény létezik arról, hogy a hatalom meddig mehet el a legmodernebb technika alkalmazásában. Az egyik álláspont szerint a rendőri technológia fejlődése mindenképp ajánlatos, hiszen ezáltal nagyobb hatékonyság érhető el, jóval kevesebb ráfordítással. E tábor szerint a belbiztonsági szerveknek a létező legmodernebb eszközöket kell rendelkezésre bocsátani, hogy azok hatékonyan küzdhessenek a bűnözés, a belső viszály és a terrorizmus ellen. A rendőrség mindenre kiterjedő adatgyűjtési kapacitással rendelkezik, de hát, mondják, féljen az, akinek van félnivalója! A legfejlettebb rendőri technológia - ebben a magyarázatban - felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújt a nyugati demokráciák által féltve őrzött és elidegeníthetetlen szabadságjogok szavatolásában.
A másik tábor ellentétes oldalról közelíti meg a rendőri csúcstechnológia kérdését. Érvelésük szerint a rendőri ellenőrzési technológia vívmányai (a rendkívül fejlett megfigyelési módszerek, tömeg-kontrolláló eszközök) komoly kísértést jelenthetnek egy amúgy is politikai és társadalmi problémákkal küszködő államnak. Ha egy kecskére bízzák a káposztát, pontosan azon a ponton fog elkezdődni az elnyomás, a csúcstechnológiával való visszaélés, ahol hatalom nem képes érvényesíteni akaratát. Ebben az esetben pedig egy törvénytelen hatalom egyre nagyobb erőt mozgathat meg annak érdekében, hogy a politikai helyzet a befolyása alatt maradjon. Egy esetleges válság során a politikai vezetés mind inkább kiiktathatja a demokratikus fékeket, így a modern technológia hatalomerősítő szerepet kap, amely eljuthat egészen odáig, hogy a terror lesz az egyetlen állam által használt érdekérvényesítő eszköz.

Megfigyelés és információszerzés

Az utóbbi években mind szembetűnőbb a fejlett nyugati országokban a rendőri erők folyamatos militarizálódása. Ez a folyamat rendszerint a válsághelyzetekben bevethető különleges rendőri alakulatok létrehozásával kezdődik. Ilyen funkciót tölt be például a Special Patrol Group nevű alakulat Nagy-Britanniában, vagy a szövetségi rendőrség paramilitáris osztagai az USA területén. Emellett egyre nagyobb százalékban képzik ki ezen országok közrendőreit is harcászati akciók végrehajtására.
Az úgynevezett megfigyelés-technikához kapcsolódó találmányok a politikai ellenőrzésben végbemenő forradalom egyik leggyorsabban fejlődő területe, olyannyira, hogy ez már új problémát is vetett fel: hogyan lehet kezelni az utóbbi időkben megjelent, hihetetlen nagyságú információözönt. A megfigyelés-technika fogalma rengeteg új találmányt magában foglal, de valamennyire jellemző, hogy az eszközök a miniatürizálódás felé haladnak, és a digitális technológia, a megnőtt automatizmus következtében egyre tökéletesebb felbontó és analizálóképességgel rendelkeznek.
A fejlődés a megfigyelések célpontjaival kapcsolatban is változást jelent. Egyre gyakoribb, hogy az elkövetett bűntettek kivizsgálása helyett, a bűnüldöző szervek eleve megpróbálnak nyomon követni egyes gyanúsnak tekintett társadalmi osztályokat illetve népcsoportokat, még mielőtt bármi illegális dolog történne. Ennek a katonai modellen alapuló hírszerzésnek a lényege, hogy nagymennyiségű, de kevéssé informatív adatot gyűjtenek össze. Ebből az adathalmazból aztán egy Memex nevű, új analizálórendszer segítségével gyorsan összeállítható egy átfogó kép gyakorlatilag bárkiről. A rendszer elektronikus úton feltérképezi a célszemély készpénzátutalásait, személyi adatait, tulajdonában levő autóknak és más értéktárgyaknak a teljes listáját. Ez az eszköz fontos szerepet tölt be bűnözők felkutatásában, azonban fennáll annak veszélye, hogy a vizsgálandó célpontok sora viszonylag könnyen átalakítható, amennyiben a politikai környezet megváltozik.
Az automatikus ujjlenyomat leolvasók szinte nem is számítanak újdonságnak, hiszen több európai vállalat már gyártja azokat. Az emberi személyiségjegyek felismerésére képes szerkezeteknek több fajtája is létezik. Egyes gépek egy illető anatómiai jellegzetességeit (géneket, szagot, arcot), míg mások a személyes stílust (aláírás) képesek egyedülállóan azonosítani. A rendőri megfigyelés-technika egyik eszköze lett a vietnámi háború alatt kifejlesztett éjjel-látó szemüveg is, azon belül is a hőérzékelésen alapuló kamera, amelyen keresztül az ember láthatóvá válik akár teljes sötétségben is a testhőmérséklet alapján.
A technikai forradalom a lehallgatás módszereit is jelentősen megkönnyítette. Ma már azok az ügynökök, akiknek sikerül bejutniuk a lehallgatandó helyiségbe, a bevethető lehetőségek sokaságából válogathatnak. Ezek a lehallgató készülékek tökéletesen illenek telefonkagylókhoz, vagy éppen úgy néznek ki, mint egy előrecsomagolt cigarettadoboz, megint másfélék megtévesztésig hasonlítanak egy villanykörtére, illetve rádióba szerelhetők.
A szakértők azonban azt állítják, hogy a második generációs álcázott audio-poloskáké a jövő, amelyeket távolról lehet irányítani. Ilyennek számít a francia Lorraine Electronics által gyártott DIAL (Direct Intelligent Access Listening - Közvetlen Elérésű Intelligens Lehallgató) nevű készülék, amely egyszerre több szobát is képes lehallgatni, miközben kezelője a világ bármely pontjáról irányíthatja azt úgy, hogy nem is követ el illegális behatolást a helyiségbe. Mindössze csak annyit kell tennie, hogy négy elrejtett mikrofont rácsatlakoztatnak az előfizető vonalára, amelyeket távolról indíthatnak el egy kódolt telefonhívás segíségével. Az idegrendszer mintájára telepített hálózati poloskák még egy lépéssel tovább mennek. A valódi csótány viselkedése alapján kifejlesztett kis készülékek villanyoltás után előmásznak a rejtekhelyükről, és megtalálják a legideálisabb pozíciót a hallgatózásra.
A japánok ennél is tovább merészkedtek. Ők mikrochipeket és elektródákat ültetnek élő csótányokba. Ezeket a rovarokat aztán tetszés szerint fel lehet szerelni minikamerákkal vagy érzékelőkkel. Az űrfilmeket idéző parabolikus mikrofonok a célpont helyétől számított akár ezer méteres távolságból is képesek lehallgatni beszélgetést. Ennek egy német gyártmányú lézerváltozata pedig ugyanezt megteszi egészen a horizontig, akár zárt ablak mögül is.
A lehallgató készülékek mellett megjelentek a különféle detektorok is. Az amerikai US Millitech Corp. például kifejlesztetett egy olyan átvilágító készüléket, amely mintegy három és fél méteres körzetben láthatóvá tesz elrejtett tárgyakat.
A nyomkövetés eszközei szintén nagy fejlődésen estek át az elmúlt években. Mind szélesebb körben alkalmazzák a műholdas helymeghatározást. Az eredetileg katonai céllal gyártott globális pozíció-meghatározó rendszer, amelyet elsősorban magasrangú hivatalos személyiségek védelmére használnak, felszerelhető járművekre is, és most már kereskedelmi forgalomban is megvásárolható.

A Tienanmen-tér példája

„A megfigyelés-technika fogalma magában foglalja olyan rendszerek és eszközök alkalmazását, amelyek ellenőrzik és nyomonkövetik a kiválasztott személyeket és a tulajdonukban álló értéktárgyakat, illetve kiértékelik a felhalmozott információkat. Ennek a technikának jórésze a másként gondolkodók, emberi jogi aktivisták, újságírók, a kisebbségek, a szakszervezetek és a diákság vezetői ellen irányul. Az egyre kifinomultabb eszközök segítségével a kormánynak sikerült behatolnia a magánszférába, és az új találmányoknak köszönhetően a kormány elérte, hogy amit valaki titokban sugdos, az hozzáférhető legyen mások számára is” - mondta az amerikai legfelsőbb bíróság egyik tagja 1928-ban.
Akkor még nem is sejthette, milyen mértékű változás előtt állt a hírszerzés, amely az Egyesült Államokban kezdetben még csak kizárólag nemzetvédelmi célokat szolgált, a hidegháború során azonban átterjedt a végrehajtó hatalomra és privát szektorra is. A technikai fejlődés rohamos ütemével azonban nem tartottak lépést az azokat szabályozó törvények. 1960-ig a legtöbb megfigyelés alacsony színvonalon történt és meglehetősen drága volt. Egyetlen gyanúsított folyamatos követéséhez hat személy is szükséges volt, akik kettes csoportokban, háromórás váltásban dolgoztak. Ezután minden megszerzett információt le kellett gépelni, majd elküldeni, így a gyors elemzések követelménye nem tudott megvalósulni. Ekkor még az elektronikus megfigyelés is igen munkaigényes tevékenység volt. Egyedül Kelet-Németország félmillió titkos informátort alkalmazott, akik közül 10 ezer embernek nem volt más dolga, mint meghallgatni és leírni a telefonon érkezett jelentéseket.
David Banisar, a Privacy International elnevezésű angol szervezet egyik tagja szerint most a szemünk előtt valósul meg a szabad országokban az, amiről a kelet-német kommunisták csak álmodozhattak. A megfigyelés legújabb módszereit persze teljesen polgári célokra is fel lehet használni. Ilyen például a gépjármű-felismerő rendszer, amely lefényképezi és azonosítja a gépkocsik rendszámtábláit, majd képes nyomon követni azokat bárhol a városban egy számítógépes helymeghatározó rendszer segítségével. Ez a fényképezőgép néhány másodperc leforgása alatt képes egy tüntető tömegben résztvevő összes személyt egyenként lefényképezni.
Ehhez hasonló rendszert használtak egyébként Pekingben az 1989-es Tienanmen-téri diákmegmozdulás során is. A kínai forradalom véres leverése után a hatalom több ezer emberből próbálta kínzással és vallatással kicsikarni a felbujtók neveit. A kínai hatóságok a téren elhelyezett amerikai Scoot rendszerű megfigyelő-rendszer és fényképezőgépek segítségével pontosan rögzítették a tüntetésben résztvevőket, akiknek nagy részét - miután a televízió többször bemutatta a rendőrség által keresett személyek fényképeit, megfelelő jutalmat ígérve a nyomravezetőknek - teljes pontossággal azonosítani tudták.
A városi ellenőrzés a következő generációban válhat majd teljessé, amikor a megbízható, a teljes arc felismerésére képes gépek széles körben is elterjednek. Ezek valószínűleg állomáshelyeken, forgósorompóknál, vámvizsgálatnál és biztonsági kapuknál kerülnek majd először bevetésre. Az EU-jelentés állítása szerint a huszonegyedik század első felére az ilyen arcfelismerő szerkezetek a zárt rendszerű televíziós hálózatok természetes kiegészítőjévé fognak válni.

Lehallgatás műholdról

A kommunikációs szupersztrádán tolongó milliók számára talán elgondolkodtató lehet, hogy a modern távközlési eszközök gyakorlatilag teljesen átláthatóak a fejlettebb lehallgató rendszerek előtt. Nem közismert az a tény, hogy a nemzetközi digitális telefonrendszerekbe eleve bele van építve a „leakasztás” lehetősége, azaz elvileg lehetséges a telefonvonal ,,áthallgatása” anélkül, hogy ebből a telefonáló bármit is észlelne. Ugyanez a digitális rendszer szükségessé teszi minden beérkező mobilhívás pontos megállapítását is. Ez azt jelenti, hogy bárki, aki egy adott országban mobiltelefont használ, gyakorlatilag egy olyan nyomozható ponttá válik, amely információt biztosít a telefon használójának tartózkodási helyéről, a beszélgetés idejéről, és mindezeket az adatokat két évre visszamenőleg tárolja egy számítógépben. A jelenlegi rendszer azt is lehetővé teszi, hogy Európán belül bármelyik e-mailbe, telefonba illetve faxba szúrópróbaszerűen belenézzen illetve -hallgasson az USA Nemzetbiztonsági Hivatala is.
Működik továbbá egy ECHELON elnevezésű globális megfigyelő rendszer, amely az Intelsat műholdakat figyeli. Ezek az űrszondák közvetítik jelenleg a műholdas telefonhívások, az internet, e-mail, fax és telex forgalmazás jelentős részét. Az ECHELON egyvalamiben eltér a hidegháború alatt kifejlesztett többi elektronikus kémrendszerektől: elsősorban nem-katonai célpontok figyelésére hozták létre. A rendszer válogatás nélkül hallgat le nagy mennyiségű kommunikációt, majd ezekből szűri ki az értékes információt olyan segédeszközök használatával, mint a Memex, amely kulcsszavak alapján szűri ki a lényeget. Egy 1948-as egyezmény keretének értelmében öt nemzet osztozik az így szerzett információn: az Egyesült Államok, mint első számú jogosult, majd Nagy-Britannia, Kanada, Új-Zéland és Ausztrália, mint az USA-nak alárendelt partnerek. Mindegyik partnerállam ellátja a többit egy a kulcsszavakból, kifejezésekből, személyek és helyszínek neveiből összeállított „szótárral”, és az azokról nyert értesüléseket továbbítják egymásnak.
A Statewatch című angol kiadvány februári száma szerint az EU már titokban megegyezett egy nemzetközi lehallgatórendszer felállításában. Ez a rendszer bizottságok titkos szervezetén keresztül jöhet létre a Mastrichti Egyezmény „harmadik pillérének” értelmében a törvény és rend jelszava alatt. A tervezet főbb pontjait egyébként már felvázolták egy memorandumban, amelyet 1995-ben az EU-államok hivatalosan is aláírtak. A Statewatch szerint az EU-ban a kommunikációs szolgáltató vállalatoknak kötelező lesz a lehallgató rendszert bevezetni, illetve megfigyelés alá helyezni bárkit, vagy bármilyen csoportot, amennyiben erre a hatóságok felszólítják őket.
Ezeket a terveket még egyetlen európai ország sem vetette alaposabb vizsgálat alá - szól az EU-jelentés -, és a felvetett problémák eddig még nem kerültek beterjesztésre az Európa Parlament Emberi Jogi Bizottsága elé sem, annak ellenére, hogy a kérdés fontos szabadságjogokat is érint. A tanulmány végül megállapítja, hogy „az ECHELON rendszer összekötő kapocsként funkcionálhat, amelynek potenciális fejlesztése és a ’lehallgatható’ kommunikációs eszközökre való egységes átállás - amennyiben ezt mind az EU, mind az USA támogatja - olyan globális fenyegetést jelent, amely fölött megszűnnek a jogi és demokratikus fékrendszerek.”