A molyok alcsaládja számos szabadban élő fajon kívül több,
otthonainkban nem kívánatos lakótársat is magában foglal. Az állattan sokféle, egymástól
lényegesen eltérő fajt különböztet meg, például ruha-, szűcs-, kárpitos molyok,
melyek gyakran egyesült erővel pusztítják értékeinket.
A ruha- és szőrmemolyok bámulatra méltó ügyességgel kutatják fel gyapjúholmijainkat,
szőrméinket, hogy petéiket lerakhassák. Egy nőstény molylepke akár kétszáz petét
is képes lerakni, melyek a hőmérséklet függvényében fejlődnek. Minél melegebb a
nyár, fejlődésük annál gyorsabb, de a fűtött lakásokban télen sem vagyunk biztonságban
tőlük. Egy évben átlag három-négy nemzedék követi egymást.
A telt ruhásszekrények, kárpitozott bútorok, szőnyegek, kiváló költőhelyül kínálkoznak.
A valódi romboló munkát nem a szárnyas molyok végzik, hanem ezek ivadékai, a hernyók,
melyek erős rágóikkal lyukakat rágnak a szövetbe.
Vannak környezetünkben nem mérgező, ugyanakkor „társbérlőink” számára zavaró
illatok, növények, anyagok.
Ruháink megóvása érdekében tehetünk levendulavirággal, citromfűvel vagy dohánnyal
töltött gézzsákot a ruhaszekrénybe. Hosszabb tárolás előtt gyapjúholmijainkat
mindig tisztítsuk ki, csomagoljuk nejlonzsákba, és tegyünk bele molyirtót.
A prémeket őrölt borssal szórhatjuk be, ez később egyszerűen kirázható belőle.
A molyok ellen a legjobb orvosság a gyakori kefélés, porszívózás, mert a pete a szövetről
könnyen leválik. Ha a megelőzéssel már elkéstünk, porszívózás után ecetes
ronggyal töröljük át a sérült textíliát. És végül a legolcsóbb megoldás: a
napfény jótékony hatással van minden szövetre, prémre, mert elpusztítja a petéket,
tehát alkalomadtán szellőztessük a napfényben veszélyeztetett ruhadarabjainkat.