Hetek - II. évfolyam, 41. szám, 1998. október 10

Az angoltanárokat tömörítő nemzetközi szervezet (International Association of Teachers of English as a Foreign Language) nagyszabású konferenciát szervez Szegeden, a Csongrád megyei Pedagógiai Intézetben október 9-10-11-én: ez lesz a 8. Nemzetközi IATEFL-HUNGARY Konferencia. Az esemény népszerűségét és előzetes sikerét jól mutatja: a jelentkezéseket zárolni kellett… Az esemény kapcsán interjút készítettünk a konferencia fő szervezőjével, Philip Gloverrel, a British Council egyik angol szaktanácsadójával

- Philip, már jó ideje ismerjük egymást, de én még mindig nem tudom, mivel is foglalkozol pontosan...
- Négy másik kollégámmal együtt a brit és a magyar kormány közötti kulturális együttműködés keretén belül kerültünk Magyarországra. Összesen tehát öten vagyunk angol szaktanácsadók, akiknek feladata a magyarországi angoltanárok továbbképzése. Ez egyrészt iskolákban történő szaktanácsadást jelent, másrészt szakmai kurzusok, konferenciák megszervezését, valamint olyan angol nyelvű központok létrehozását, ahol nyelvkönyveket, anyagokat, kazettákat biztosítunk az angoltanároknak. Mostanra 20 ilyen központ felállítását sikerült megvalósítanunk, ezek közül az egyik Szegeden található. Amit én személy szerint fontosnak tartok még, hogy magyar stábbal dolgozunk, akik tovább folytatják a munkát, ha mi elmegyünk.
- Hosszú ideig éltél Törökországban. Elmondanád, milyen hasonlóságokat vagy különbségeket észleltél az ottani és az itthoni helyzet között, már ami a nyelvtanulást és a nyelvtanítást illeti?
- Valóban hosszú időt, három és fél évet töltöttem Isztambulban. A magyar iskolák felszereltségét sokkal jobbnak tartom, mint a török iskolákét, itt azért komoly összegeket költöttek számítógépekre, videóra, magnóra, fontos berendezésekre. Igen, a magyar oktatási infrastruktúrát kielégítőnek tartom, nem mondom, hogy fantasztikus, de ha akarjuk, jól meg lehet oldani a dolgokat ezekkel az eszközökkel is. A törökországi helyzet sokkal szegényesebb… Ha a diákokat nézzük, én nagyon nagy lehetőségeket látok a magyar diákokban, kiemelkedő képességűeknek tartom őket. Ami pedig a tanárokat illeti, szerintem mindkét országban meglehetősen alulfizetett rétegről van szó, még akkor is, ha tudjuk, hogy a törökországi tanárok fizetése kétszerese a magyarországi tanárok fizetésének. Ez például az angliai normához mérten nagyon kevés. Ha már a tanároknál tartunk, megragadom az alkalmat, mert szeretnék eloszlatni egy félreértést… Szerintem nincs jobb egy magyar nyelvű angoltanárnál, az anyanyelvi beszélők hosszútávon sohasem lehetnek olyan jók...
- Hát ez nagyon érdekes... Miért gondolod így?
- Azért, mert ők is ugyanazokat a tanulási folyamatokat járták végig, mint diákjaik, sokkal jobban megértik egymást, és így tovább. Ha pedig a „piac” oldaláról nézzük, Magyarország anyagi okok miatt nem engedhet meg magának túl magas kvalitásokkal rendelkező anyanyelvi beszélőket. Következésképpen akik jönnek, vagy képzetlenek, vagy valamilyen túlfűtött kulturális érdeklődés hozza ide őket. Ez nem baj, csak ha a motiváció nem a tanítás, hanem valami egészen más, nem tudnak megfelelően koncentrálni feladataikra. Jó forrás lehet egy képzetlen anyanyelvi beszélő ott, ahol 5-6 magyar nyelvű tanár van - pláne, ha kap tőlük némi támogatást -, de csak forrás, lehetőség, semmiképpen sem egy elengedhetetlen eszköz.
- Mit gondolsz, mi az egyik leggyengébb pontja a magyar oktatásnak?
- Hát… ez egy nehéz kérdés. Nos, én igazából az iskolák vezetésével nem vagyok megelégedve… Azzal, ahogyan az iskolaigazgatókat kiválasztják. Hogy ki lesz az igazgató, általában választás útján dől el, de ha a testület választ, nem biztos, hogy a legképzettebb személynek ad vezetői státust.
Furcsának találom, hogy az iskolaigazgatóknak nem kell menedzsmentet tanulniuk, elég, ha saját szakterületükön jók, pedig az egész feladat nem erről szól… Egy jó igazgatónak nagy számú munkaerőt kell tudnia vezetni, milliós összegekről kell döntenie az iskola költségvetésében… Ezek inkább vezetői és pénzügyi kvalitásokat igényelnek, hasonlóan egy nagy cég vezetéséhez.
A másik probléma szerintem magában a tanárképzésben rejlik… Az elmúlt években olyan absztrakttá és elméletivé vált például a bölcsészképzés, amit én túlzásnak tartok. A kezdő tanárok úgy állnak először az osztályuk elé, hogy végighallgattak egy elméleti metodológiai kurzust, valamint 15 órát gyakoroltak egy iskolában… Közben 4-5 évig teljesen elméleti dolgokkal foglalkoztak. Ezt én nagyon aránytalannak tartom. Sokkal több gyakorlati képzés kellene.
A harmadik dolog pedig az, hogy nincs felállítva olyan objektív értékelési mérce a magyar oktatásban, amely alapján meg lehetne mondani, hogy például egy átlagos képességű 16 éves diák mit tud, mi az a minimum, amit tudnia kell. Hogy mi mihez képest ötös vagy négyes vagy hármas… Vagy ha van valakinek egy érettségije, az mit fog tudni biztosan, és mit nem…
- Török származású feleséged van, a kislányaid pedig remekül beszélnek mind angolul, mind törökül, mind magyarul... Hiszen ez már nem is bilingvizmus, hanem trilingvizmus!
- Igen, én ezt valóságos csodának tartom... Olyan behozhatatlan előnynek, amely csak keveseknek adatik meg. Szinte félelmetes, amint Szedef, a nagyobbik lányom - noha még csak öt éves - egy lélegzetvétellel hadar valamit nekem angolul, az édesanyjának törökül, a kis barátnőjének, Zsófinak pedig magyarul... Ilyenkor mindig elcsodálkozom, milyen végtelen lehetőségek rejlenek az emberben. A könyvek azt írják, hogy a két-, illetve háromnyelvű gyerekek sokkal kreatívabban gondolkodnak, mint az egynyelvűek. Több oldalról látják a világot...
- Október 9-10-11-én egy nagyszabású konferenciára kerül sor Szegeden, a Csongrád megyei Pedagógiai Intézetben: ez lesz a 8. Nemzetközi IATEFL- HUNGARY Konferencia. Tudnál egy kis ízelítőt adni a programból?
- Ez a sok furcsa betű a konferencia nevében talán kicsit nehézkes… Létezik egy nemzetközi szervezet, angliai központtal, amely az angoltanárokat tömöríti (International Association of Teachers of English as a Foreign Language). Ennek magyarországi ága rendez most Szegeden konferenciát, amelyet nemcsak az angoltanárok, hanem az angol nyelvvel valamilyen szinten kapcsolatban állók is nagy izgalommal várnak… Azt hiszem, kitűnő angoltanárok vannak Magyarországon, a lelkesedésüket nagyra értékelem. Most a konferenciára több mint 400 tanárt várunk, ami az összes magyarországi létszámnak mintegy 20-30 százalékát teszi ki. Ezenkívül legalább 40 diákot, akik segítenek a konferencia lebonyolításában, és nem utolsó sorban nemzetközileg elismert előadókat: Medgyes Pétert, Magyarország egyik legnagyobb szaktekintélyét, akinek könyvei külföldön is nagyon kelendőek. Charles Aldersont, a lancesteri egyetem professzorát, aki immár két éve dolgozik a magyar vizsgareformon, Della Summer szótárszakértőt, aki a híres Longman szótárak készítésében vesz részt Angliában, David Martint, aki New Yorkból érkezik, s elsősorban a siket nyelvtanulók tanulási folyamataival foglalkozik, Mark Powellt, aki pedig az üzleti angol nyelv tanításának a mestere. Azt hiszem, izgalmas három nap előtt állunk… Mondanám, hogy a konferenciára minden érdeklődőt szeretettel várunk, de hát annyian jelentkeztek, hogy egyszerűen nincs több hely… Minden információt feltettünk az internetre, legalább ott legyen hozzáférhető.
- Köszönöm a beszélgetést, a konferenciához pedig sok sikert kívánok!

Az érdeklődők számára részletes anyag található a konferenciáról az Interneten: http://server.pedszolg-kht.sulinet.hu/