MAGYARY FERENC
Az emberek nálunk nem annyira érzékenyek a demokratikus szabadságjogokra

Az elmúlt hetek belpolitikai viharai példátlan tűzijátékot hoztak. A miniszterelnök februárig nem is ígér konszolidációt, az MSZP hatalomkoncentrációval vádolja a kormányt, az SZDSZ szerint a Fidesz egyetlen ígérete valósult meg: jelenleg tényleg a kormányváltásnál nagyobb változás megy végbe. A kormány „egészpályás letámadásának” alkotmányossági kérdéseiről kérdeztük Szikinger István alkotmányjogászt.

- Ön szerint milyen ennek a kormánynak a hatalomfelfogása, mire törekszik ez a kormány?
- Ez a kormány azt gondolja, hogy nem szabad bízni a demokratikus intézményrendszerben, hanem a biztosíték az, ha ők dönthetnek minden olyan kérdésben, a társadalombiztosítástól elkezdve az iskolatejig, ami az emberek sorsát befolyásolja. Szerintem úgy gondolják: az igazi garancia az előrehaladásra, ha az ő kezükben van a döntés. Kétségtelen, hogy megvan a kockázata annak, hogy egy valóban demokratikus rendszerben lehet rossz döntéseket is hozni; viszont ez ellen az sem garancia, hogy most Orbán Viktor hozza a döntéseket.
Nézzük például az ügyészség státusza megváltoztatásának tervét. Ha azt mondják, hogy ezt az egészet a szervezett bűnözés elleni küzdelemnek rendelik alá, abból látszik: nem az érdekli őket, hogy milyen szerepet játszhat az ügyészség egy alkotmányos rendszerben a törvényesség megszilárdításában.
Állandóan arra hivatkoznak, hogy ezekre a döntésekre az állampolgároktól kapták a felhatalmazást, viszont éppen erre a demokratikus elvre hivatkozva gyengítik a jogállami intézményeket és a demokratikus döntéshozási mechanizmusokat.
Alkotmányos keretek között megengedett, hogy azt mondják: az önkormányzatok arra valók, hogy a kormányprogramot megvalósítsák - de hát az önkormányzatok valójában nem ezért vannak.
A mostani kormány hatalomfelfogása egyértelműen az, hogy ők mondják meg, milyen ez a társadalom. Ezt persze a korábbi kormányok is megtették, de úgy tűnik, hogy Orbán Viktorék ezt határozottabban teszik: a tb-önkormányzatok felszámolásától kezdve egészen addig, hogy a szervezett bűnözés elleni harc ürügyén próbálnak olyan intézkedéseket hozni, amelyek igen nehezen egyeztethetők össze az alkotmányos demokráciával.
- Komoly társadalomalakító terv a Fidesz programjában is többször említett középosztály létrehozása. Erről mi az ön véleménye?
- Nem a farok csóválja a kutyát, vagyis nem ez a kormány fogja meghatározni, hogy mennyi legyen a középosztály Magyarországon. Szerintem ez alapvetően demokráciaellenes törekvés. A középosztály arányára valamilyen befolyást gyakorolhat az államszervezet, de az nagyképű feltételezés, hogy négy év alatt át lehet alakítani a magyar társadalmat.
- Azt Orbán Viktor is elismerte, hogy céljaik sok ponton megegyeznek az Antall-kormányéval, ön szerint mégis milyen különbségek vannak közöttük?
- Stílusában más, a mostani kormány nem annyira arrogáns. Van köztük tényleges igény a felkészültségre, emellett még sokkal célratörőbbek is - de ezek talán még erősítik és veszélyesebbé teszik a fent említett törekvéseket.
- Orbán Viktor azt nyilatkozta, hogy a kormány minden ponton alkotmányosan működik.
- Akkor miért nem jelent meg a nemzetbiztonsági bizottság ülésén? Ezzel kapcsolatban neki nem arról kell nyilatkoznia, hogy ennek van-e értelme, hanem a törvényeket kellene betartania.
Alapvetően alkotmányellenesek az említett tendenciák, de emellett maguk a jogszabályok sem állnak mindig összhangban az alkotmánnyal. Más kérdés, hogy ezt az alkotmánybíróság egyes esetekben mikor mondja ki.
A jogalkotás már a liberális belügyminiszter idején rendőrállami irányba indult el. Ahogy nő a bűnözés, a rendőrség a pontos helyzetelemzés és megoldási terv helyett reflexszerűen újabb és újabb jogokat kap, de a helyzet nem változik. És úgy tűnik, hogy ebbe az irányba már tovább nem lehet lépni. Megszorítják a jogokat, de semmit nem javul a közbiztonság.
- Ezen a területen milyen összehasonlítást lehet tenni a nyugati országokkal?
- Igaz, hogy a fejlődés iránya hasonló, de az alkotmányos korlátok ott sokkal erősebbek. Például a vádalku rendőrségi szinten nem létezik. Vagy hogy magánlakásba egyáltalán lehet-e lehallgatókészüléket helyezni, Németországban erről tíz év kemény vita után hozták meg az igenlő döntést, de hozzáfűztek sok garanciális rendelkezést, ami Magyarországon hiányzik.
Vagy például: azt mondják itthon, hogy telefonlehallgatásnál azért kell a bírói kontroll, mert az jobban sérti az emberi jogokat, mint az informátor, de ez nem igaz, mert az ember a telefonban óvatos, míg viszont, ha egy jó informátor mellém telepszik, a barátomnak adja ki magát, és fel fogok előtte tárulkozni. Ha a jogaimat akarják védeni, akkor az informátor is legyen engedélyhez kötve.
Ezek mind olyan tendenciák, amelyek akár rendőrállam kialakulásához is vezethetnek.
- Visszatérve a jelenlegi belpolitikai helyzetre, ennek az „egészpályás letámadásnak” lehet-e következménye a magyar politikai rendszerre?
- Nagyon súlyos nem, mert az alkotmány ezt megakadályozza, például az ügyészség kérdésében kétharmados többség kell, és ezt a „letámadást” a szocialisták is érzik. Hacsak nem jön valami elvtelen kompromisszum, de hát ilyeneknek már voltunk tanúi. Ezzel nemcsak az Orbán-kormányra célzok, hanem arra, hogy 1990 óta nem feltétlenül az alkotmányos rendszer megszilárdítása van napirenden - legalábbis nem minden tekintetben.
- És az állampolgárokra hogyan hathat ez?
- Az emberek nálunk nem annyira érzékenyek a demokratikus szabadságjogokra, mint a nyugati államokban, és ez nagyobb játéklehetőséget ad az olyan kormányoknak, amelyek inkább a tekintélyelvre támaszkodnak - ami nem mindig azonos az elnyomással, a tekintélyelvű lehet „jó állam” is, amelyik meg akarja mondani nekünk, hogyan legyünk boldogok. Az alkotmányos állam viszont azt mondja, hogy a társadalom működteti az államot, és nem fordítva.