Clinton, a profi hazudozó

Ezt állítja a londoni Daily Telegraph című napilapban Ambrose Evans-Pritchard, aki úgy véli: a rendíthetetlen Kenneth Starr mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az elnök elleni vizsgálata eredménnyel záruljon.

„Esküszik, hogy az igazat, a teljes igazat és csakis az igazat vallja, Isten önt úgy segítse?”
„Esküszöm.”
A vád ügyvédje elmagyarázza, hogy „az eskünek rendkívül fontos szerepe van a bíróság munkájában.” Az Egyesült Államok elnökének a figyelmét felhívták arra is, hogy az eskü célja „a tanú lelkiismeretének ébren tartása”, majd némi rosszindulattal hozzátették: ha megpróbálja félrevezetni a bíróságot, hamis tanúzásért és az igazságszolgáltatás akadályoztatásáért bűnvádi eljárást kezdeményezhetnek ellene.
A figyelmeztetés süket fülekre talált. Clinton elnök eddigre már elhatározta: kerül amibe kerül, ő ködösíteni, csalni és hazudni fog. Volt ugyan egy pillanat, amikor még megmenthette volna az elnökségét: amennyiben elismeri, hogy januárban, a Paula Jones-perben hamisan tanúskodott, elérhette volna, hogy egy könnyebben védhető pozícióba vonuljon vissza. A bűnösség beismerése azonban nem jellemző az elnökre. Amint rajtakapták egy hazugságon, máris elkövette a következőt. Azzal pedig, hogy mindezt az esküdtszék előtt tette, túllépett azon a ponton, ahonnan még visszafordulhatott volna.
Nem lehet tudni, hogy az amerikaiak azonnal reagálni fognak-e Clinton tanúvallomásának közzétételére. A legtöbb ember nem ismeri eléggé az ügy részleteit ahhoz, hogy pontosan meg tudja határozni, mikor hazudott Clinton. Beletelhet néhány évbe, amíg rájönnek erre. Valószínű azonban, hogy az elnök reakcióit, melyek néha mérgesek, néha önelégültek, néha kitérők voltak , a megfelelő bizonyítékok tükrében újra és újra viszontlátjuk majd a tévében.
A Jones-perben Clintonnak rendkívül pontosan elmagyarázták, mit is ért a bíróság szexuális kapcsolaton. Valószínű, hogy ezt Robert Bennett, az elnök ügyvédje is megértette, amikor ügyfele beleegyezésével mégis azt állította, hogy „semmifajta szexuális kapcsolat sincs” Monica Lewinsky és az elnök között.
Vajon „teljesen valótlan állítás” volt ez? - kérdezte augusztusban a Starr-bizottság kihallgatásán a vád képviselője. „Nem, uram, egyáltalán nem” - felelte Clinton. A kulcsszó azonban a „sincs”. Hiszen a kérdés elhangzásának időpontjában valóban nem volt már kapcsolat közöttük: az már korábban véget ért. Tehát ha jelen időben értjük a kérdést, akkor a válasz is igaz. Bármennyire kiváló színész is Clinton, még neki sem sikerült elrejtenie a kaján vigyort az arcán, amikor ezt a nevetséges magyarázatot kifejtette.
Emellett ott van a többi részlet: Clinton augusztusig egyfolytában tagadta a Lewinskyvel való szexuális kapcsolatát, megpróbálta hamis tanúzásra rávenni a titkárnőjét, megkísérelte felhasználni a titkosszolgálatot is az igazságszolgáltatás akadályozásában, és a Fehér Ház alkalmazottait is kihasználta annak érdekében, hogy hét hónapon keresztül „falazzanak” hazugságaihoz.
Kenneth Starr független vizsgálóbíró elérte alapcélját: az elnök szavai hitelüket vesztették. Clinton profi hazudozóvá lépett elő. Starr valószínűleg most már elég erősnek érzi magát a továbblépésre. Néhány hónappal ezelőtt még úgy tűnt, hogy Starr kész beismerni a vereségét, és a három bíróból álló testület számára készített jelentés megírásával abbahagyja a Clinton ügyében folytatott vizsgálatot. Nem mintha nem talált volna megfelelő bizonyítékot, hanem inkább azért, mert több vélemény szerint amit sikerült kiderítenie, az nem volt elegendő ahhoz, hogy megingasson hivatalában egy olyan elnököt, aki még mindig széleskörű népszerűséget és támogatottságot, valamint hivatali védelmet élvez.
Starr négy évet és negyvenmillió dollárt költött arra, hogy bizonyítékok után kutatva minden követ megmozgasson Arkansasban: egy kétes szex-sztorin kívül azonban semmivel sem tudott előrukkolni. Kenneth Starr azonban nem azzal akar bekerülni a történelembe, hogy hálószobai történetek után szaglászott. Ezért most sokkal nagyobb buzgósággal igyekszik felderíteni a pénzügyi visszaéléseket, valamint az igazságszolgáltatás akadályozásának, az FBI felhasználásának és a tanúk befolyásolásának kérdését.