MUNKATÁRSUNKTÓL
Bizonytalan idők

Az Egyesült Államoknak a világkereskedelemben és a nemzetközi tőkebefektetésben elfoglalt meghatározó szerepe miatt évezredünk végére az USA olyan ország lett, melynek belső folyamatai minden más országénál gyorsabban és erőteljesebben befolyásolják az egész világgazdaságot. Az évtizedünket meghatározó jelenségek: a hidegháború lezárulása, a szocialista rendszerkísérlet látványos csődje, az információs forradalom és a gazdaság szédítő tempójú globalizációja (a tőke minden eddiginél szabadabb áramlása) szerencsésen egybeestek az amerikai gazdaság immáron közel egy évtizede tartó növekedési ciklusával.

Ez a jórészt Clinton elnök hivatali idejére eső, majdnem tíz éve tartó fellendülés (Amerikában gyakorlatilag majdnem nullára csökkent az infláció, a munkanélküliség évtizedes mélyponton van, és a vállalati eredmények - legalábbis nyár közepéig - az egeket ostromolták) rendkívüli optimizmust ébresztett a gazdaság szereplőiben. Amerika - elnökének „gyengeségei” ellenére is - a stabilitás és a prosperitás szigetének tűnt a világ más tájain uralkodó viharokkal szemben. A belföldi fogyasztás, a külföldi tőkebefektetés és az export is jelentős mértékben növekedett. Az amerikai középosztály sokkal jobban él ma, mint öt éve. A személyes megtakarítások rendkívül alacsony szinten mozognak, a lakosság többsége többet költ, mint valaha. Clinton erre tudatosan céloz is majdnem minden beszédében, és úgy tűnik, választói elsősorban ezért is néznek el sok mindent elnöküknek. A szabad verseny őshazájában, ha kimondatlanul is, de mindenki szeretné elfelejteni a kapitalizmus ciklikus jellegét, az utóbbi másfél évben azonban a „válság” kifejezés (függetlenül attól, hogy „politikai”, „gazdasági”, „pénzügyi”, vagy „bizalmi”, esetleg „erkölcsi” jelzőt kapott) elárasztotta a világot, és a Clinton-válságon keresztül belopózni látszik az újvilágba is. A jelenlegi belpolitikai bizonytalanság a belföldi vásárlóerő csökkenésével és a megtakarítási hajlandóság emelkedésével járhat, ami azonnal veszélybe sodorhatja az amerikai gazdaság növekedését. Az elmúlt hónapban kézzelfogható volt, hogy a forró tőke hurrá-optimizmusa egyik napról a másikra pánikba, mozgása pedig a befektetésből kivonásba fordulhat, melynek hatására fejlődő országok valutái veszíthetik el fizetőerejüknek akár a felét is. Jóllehet a fellendülés motorja a belső kereslet, a rendkívül nyitott amerikai gazdaság kénytelen érzékeny veszteségeket elkönyvelni a külpiacokon is. A Bank America, az USA ötödik legnagyobb bankja egy hete 330 millió dolláros veszteséget jelentett be a jelenlegi piaci bizonytalanságok következtében, ami igazán erős jelzés arra nézve, hogy ezt a robosztus gazdaságot is képes megsebezni a jelenlegi világgazdasági bizonytalanság.
A Clinton elnök magánéletének szennyes részleteivel elárasztott világsajtó és internet, valamint az ezen csámcsogó emberek milliói azonban elfedik azt a feszültséget, amellyel a kisbefektetők, az egyes cégek és a nyugdíjalapok pénzügyi elemzői figyelik a példátlan fejleményeket. Az Egyesült Államok vezetőjének szerepét és annak kettősségét jól érzékelteti az, hogy míg egyrészről felhívja a világ figyelmét: a jelenlegi nemzetközi pénzpiaci bizonytalanság az utóbbi ötven év legnagyobb pénzügyi kihívása, e bizonytalanság jó részéért ő maga felelős. Egyrészt felszólítja az amerikai képviselőházat a Nemzetközi Valutaalap (IMF) rendkívüli 18 milliárd dolláros tőkeemelésének jóváhagyására, (hogy az segíthessen a pénzügyi válságba jutott országokon), másrészről a lemondása vagy hivatalban maradása körüli huzavona további kiszámíthatatlanságot és így óriási károkat okoz a világgazdaság egészének. Az elnök szexbotránya miatt felbőszült republikánus ellenfelei által uralt törvényhozás természetesen leszavazta az elnök 18 milliárdos tőkeemelési javaslatát, ami azt jelenti, hogy az IMF nem tud hathatós segítséget nyújtani a világgazdasági válság kezelésére.
A házasságtöréséért és hazugságaiért való bocsánatkéréssel együtt Clinton határozottan kijelentette, hogy nem fog lemondani, mert továbbra is sikeresen akarja szolgálni nemzetét és közvetve az egész világot. Miközben hétfőn az ENSZ-ben a világterrorizmust ostorozó beszédét mondta, 22,5 millió amerikai figyelte tévén a vádbíróság előtt tett 4 órás vallomását. Az ENSZ-ben felállva tapsolták meg beszédét a világ vezetői, majd mindenki nagy megdöbbenésére a tanúvallomás közzététele után népszerűsége nem hogy nem csökkent, hanem egyes felmérések szerint enyhén emelkedett is. Republikánus ellenfelei azonban folytatják ellene a kíméletlen politikai harcot.
Miközben az utóbbi napokban Japán megkezdte bankrendszerének reformját, Oroszországban, ha lassan is, de felállt és működni kezd az új kormány, a világ figyelme egyre inkább Amerika felé fordul. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben a világ tőzsdéi még szorosabban a Wall Street mozgását követik. Az eddigi nemzetközi válságtünetek enyhülésével párhuzamosan erősödni látszik az amerikai elnök magánéletének közvetlen befolyása a világgazdaság folyamataira.