Hetek - II. évfolyam, 35. szám, 1998. szeptember 05

Az eddigi legszomorúbb szuperhatalmi csúcs; két gyenge ember fölösleges találkozója; elnöki kacsatáncok - ilyen és ehhez hasonló jelzőkkel illette a nyugati sajtó Borisz Jelcin és Bill Clinton e héten lezajlott elnöki csúcstalálkozóját, amely szinte csak órákra terelte el a figyelmet az orosz belpolitikai válságról. Clinton elutazását követő napon Alekszandr Lebegy kormányzó televíziós nyilatkozatában jelezte: szükség esetén kész átvenni a kormányfői tisztséget.

Clinton üres pénztárcával, de számos követeléssel a tarsolyában érkezett Moszkvába - így értékelte a csúcstalálkozót a Kommerszant Daily című orosz gazdasági napilap. Az amerikai elnök azzal a határozott szándékkal érkezett Oroszországba, hogy a világ második legnagyobb nukleáris hatalmát a reformok útján tartsa. Felismerve, hogy a világban kialakuló problémák előbb vagy utóbb Amerikát is elérik, hacsak nem nyújt segítséget az érintett országoknak, a gazdasági és politikai összeomlás szélén álló Oroszország meglátogatását ilyen missziónak tekintette.
A Time Magazin Szabadesés című cikkében ugyanakkor megjegyzi: kétséges, hogy a reformok egyáltalán szerepelnek-e jelen pillanatban az orosz tervek között. Lehetséges, hogy eljárt az idő az orosz reformok fölött, és Jelcin a jelek szerint nem látja át a problémát. Csernomirgyin és azok, akik vele együtt kerülnének a hatalomba, sokallják a reformokat, és szándékuk szerint viszafordítanák azokat.
A moszkvai közös sajtóértekezleten Clinton úgy fogalmazott: nézeteik az időszerű politikai kérdésekben lényegileg megegyeznek, de nem mindig. Oroszország szerint a jelenlegi nemzetközi konfliktusokra, legyen szó Koszovóról vagy Irakról, nincs katonai megoldás.
Az orosz lapok meglehetős szkepticizmussal fogadták az amerikai elnöki látogatást. A kormánypárti Rosszijszkije Vesztyi vélekedése szerint Clinton moszkvai látogatásának fő oka a Nyugat félelme, hogy Oroszország hátat fordít eddigi reformjainak, és az alig meggyökerezett kapitalizmustól visszatér a szocializmus ösvényére. Az orosz lap fejtegetése szerint Moszkva csak azért képes felszínen maradni a világpolitikában, mert nukleáris nagyhatalom, ugyanakkor lehetséges vetélytársi szerepe Clinton számára kényelmetlen lehet. A Szevodnya írása szerint az amerikai elnök azért érkezett Moszkvába, hogy meggyőzze az orosz ellenzéket: döntésével ne sodorja válságba a világgazdaságot. Az elnök szó szerint értelmezte Jelcinnek azt a kijelentését, hogy Oroszországnak nem pénzre, hanem általános támogatásra van szüksége, és nem is ígért anyagi támogatást. Talán ezért is jegyezte meg Jelcin a kétnapos csúcstalálkozó lezárásaként, hogy a piacgazdaság és a demokrácia felé való haladás sok könnyet és izzadságot követel a nemzettől. Clinton teljes támogatásáról biztosította Oroszországot, és a válság leküzdésére irányuló nehéz döntések meghozatalára bíztatta az orosz elnököt. Ugyanakkor a Washington Post szerdai száma az elnöki találkozóval kapcsolatban kiemeli: a szavak nem enyhítik Oroszország fájdalmát. Hiába Clinton elnök szavai a kereskedelmi és jogi játékszabályok betartásáról, tanácsai mit sem érnek egy olyan országban, ahol a kormánynak nincs vezetője és a demokratikus intézmények összeomlással fenyegetnek. „Minden, amit az elnök mondott, helytálló - állapítja meg Vlagyimir Avercsev centrista parlamenti képviselő -, ugyanakkor egyáltalán nem a tárgyhoz tartozik.” Az orosz emberek ma azon gondolkodnak, mi lesz a bankban elhelyezett pénzükkel, lesz-e munkájuk, bezárják-e a munkahelyüket, és miből táplálják a családjukat. A piac és a demokrácia fogalma az elmúlt hat-hét évben nem vált közkeletűvé. A mostani válsághelyzetet az különbözteti meg a korábbiaktól, hogy míg azelőtt az emberek reménykedtek, most dühösek, és úgy érzik, nincs kiben bízniuk - így jellemzi az orosz állapotokat Masa Volkenstein. Az orosz átlagpolgárt kevéssé érdeklik Clinton reformokkal kapcsolatos tanácsai. Mióta Jelcin kormánya augusztus 17-én leértékelte a rubelt, mindenki a saját bőrén érzi a következményeket.
Borisz Berezovszkij ipar-és sajtómágnás lapja, a Novije Izvesztyija „Jót ücsörögtek” címmel tárgyalja az elnöki csúcstalálkozót. A lap elsősorban arra figyelmeztet, hogy Clinton tárgyalást folytatott az ellenzékkel is. Ez annak a jele, hogy szükség esetén az amerikai vezetés hajlandó lesz párbeszédet folytatni a kommunistákkal is, hiszen „a mai kommunisták már nem azok, mint akik 50 évvel ezelőtt voltak”.
A La Stampa című olasz lap a csúcstalálkozó előtt megjelent cikkében szerencsének tartja, hogy az orosz-amerikai csúcstalálkozók többé nem döntenek a világ sorsáról, különben fennállna az a veszély, hogy jelenlegi körülmények között súlyos hibák történnének. Ugyanakkor a Washington Post elemzője helyesli, hogy Clinton elment Moszkvába, hiszen az orosz-amerikai viszony kiemelt jelentőségű. Csalódást kelt viszont az, hogy nincs recept az orosz válság kezelésére. Hiába írtak alá fegyverzetellenőrzési megállapodásokat, ha egyszer Oroszország működőképes kormány hiányában nincs abban a helyzetben, hogy bármilyen fegyverzetellenőrzési megállapodást betartson. „Oroszország nagy és zárt ország” - írja a Washington Post. „A szavak nem fogják befolyásolni az orosz valóságot…, a szlogenek ideje lejárt.” A változás szükségét érezve jelentette be Alekszandr Lebegy krasznojarszki kormányzó, hogy megfelelő jelöltek hiányában kész lenne a miniszterelnöki feladatok átvételére. Az orosz NTV csütörtök esti adásában Lebegy kifejtette: Jelcin lemondása szükséges, de makacssága miatt lehetetlen. Az elnök elvesztette kapcsolatát a választópolgárokkal, és az 1917-eshez hasonló forradalmi helyzetben Oroszország léte forog kockán.
A legjelentősebb brit napilap, a The Times elemzése szerint annak ellenére, hogy Clinton felszólította az orosz ellenzéket a nézeteltérések áthidalására, Oroszország 1993 októbere óta egyszer sem állt olyan közel a polgárháborúhoz, mint most. Ha a helyzet úgy alakulna, Jelcin még annyira sem támaszkodhatna a hadsereg támogatására, mint öt évvel ezelőtt, amikor néhány órai habozás után a tábornokok mögé álltak.