BUSA VIOLA
Amerika gyászol

Az amerikai külügyminisztérium bejáratánál lévő gránitfalon eddig 176 név volt olvasható, az elmúlt napokban azonban további tizenkettőt kellett bevésni. 188 név, 188 ember - mindazok, akik 1970 óta az Egyesült Államoknak teljesített hivatalos szolgálatuk során külföldön vesztették életüket. Madeleine Albright a mintegy hétszáz főnyi külügyminisztériumi személyzet előtt fekete gyászruhában elmondott beszédében szomorúan jegyezte meg: a szívűnk mélyén tudjuk, hogy további nevek fognak következni...

Az amerikai támaszpontok és intézmények gyakori célpontjai a terrorista akcióknak. 1997-ben a világon összesen 304 ilyen akciót követtek el, ezeknek közel egyharmada irányult az Egyesült Államok bázisai és állampolgárai ellen. Ezek során összesen 7 amerikai vesztette életét és 21 sebesült meg. 1996-ban 296 akció volt, ezek egynegyedét követték el amerikai állampolgárok ellen. Az USA ekkor 24 embert veszített és 250-en sebesültek meg.
A szorult helyzetben lévő Clinton elnöknek váratlan kihívással kellett szembenéznie augusztus 7-e hajnalán: újabb, amerikai intézmények és állampolgárok ellen elkövetett terrorista akciók hírére ébredt. A merényletek után elmondott beszédeiben mélyen elítélte a vérontást, szavai elszántságot és határozottságot tükröztek. Az elnök, aki kritikusai szerint az elmúlt hónapokban maga is az igazságszolgáltatás elől futott, kész igazságot szolgáltatni: „A terrorista erőszak ezen akciói iszonyatosak és embertelenek. Minden rendelkezésünkre álló eszközt fel fogunk használni, hogy a felelősöket az igazságszolgáltatás elé állítsuk - nem számít mibe kerül vagy mennyi időt vesz igénybe”. Az elnök rámutatott, hogy az amerikai diplomatáknak és katonai egységeknek a világ különböző pontjairól történő visszavonása a terrorizmus győzelmét jelentené, amit az USA nem fog megengedni. Az elnök hozzátette: „Leghatalmasabb fegyverünk az az elszántság, hogy soha nem adjuk fel. (...) Az ártatlan amerikaiak életét kioltó bombák nemcsak személyek ellen irányultak, hanem országunk szellemisége ellen, a szabadság szelleme ellen, mivel a terroristák ellenségei mindannak, amiben mi hiszünk és amiért harcolunk: a béke, a demokrácia, a tolerancia és a biztonság ellenségei”. Madeleine Albright külügyminiszter 2 millió dollár jutalmat ígért a nyomravezetőknek.
Az elszántsággal és pátosszal teli szavak ellenére a kritikusok úgy vélik: bár az elmúlt évtizedben az amerikai kormány 5 millió dollárt költött a különböző merényletek felderítéséhez szükséges információk megszerzésére, a felmutatott eredmények vajmi kevésnek mondhatóak, az ügyek nagy része ugyanis még felgöngyölítetlen. A kritikusok előszeretettel emlegetik az 1996-os szaúd-arábiai robbantást, melynek tettesei még mindig szabadlábon vannak. Az FBI szakértői szerint egy-egy ilyen nyomozás hosszú és nehézkes, akár több évig tartó folyamat is lehet.
Clinton elnöknek arra is magyarázatot kell adnia, hogyan történhetett meg, hogy a világ legkifinomultabb biztonsági apparátusa és hírszerző hálózata ezúttal csődöt mondott. Az amerikai hírszerzés idén egyszer már a kritikusok kereszttűzébe került, mivel nem figyelmeztette Washingtont az indiai atomkísérletek előkészületeiről. Richard Haas, a washingtoni Brookings Intézet szakértője szerint az USA még mindig a műholdas megfigyelés és a telefonlehallgatás hidegháborús taktikáira támaszkodik, ahelyett, hogy kifinomultabb módszereket, például beépített embereket alkalmazna. Madeleine Albright az NBC televízióban elmondta: a hidegháború lezárulása megnehezítette a különböző csoportok támadási szándékának leleplezését. Mint kifejtette: „Ötven éven keresztül tudtuk ki az ellenség és ennek alapján építettük fel a hadsereget. Megfelelő módon hárítottuk el azt a speciális fenyegetést, melyet adott esetben a Szovjetunió és a kommunizmus jelentett. Most egy új veszéllyel kell szembenéznünk (…): a globális terrorizmussal (…), ez pedig egy bonyolult ügy. Ez a veszély sokféle helyről jöhet.” Mivel az Egyesült Államok egyre inkább egyfajta „világrendőrség” szerepét játssza, fokozottabb mértékben ki van téve a megtorló akcióknak. Az eddig elkövetett merényletek krónikája és néhány elfogott terrorista vallomása arról tanúskodik, hogy közel-keleti politikája és az Izraelnek nyújtott segítség miatt éri a legtöbb támadás az USA-t.