LAUDANCSEK KATALIN
Fekete lyuk Európa térképén

Kalinyingrádot a lengyelek Krulevc-nek, a litvánok Karaljacsausznak hívják - de talán a legismerősebben mégiscsak a Königsberg hangzik. Egy idősebb németnek sokszor hiába is sorolnánk a terület új városneveit: Laduskin, Znamenszk, Baltijszk - ellenben ha úgy esik szó róluk, hogy Brandenburg, Wehlau, Pillau - mindjárt megértően bólogat.
A kalinyingrádi terület hovatartozásának kérdése immár olyan jelentőségűvé nőtte ki magát, mint a Kuril-szigetek miatti orosz-japán vita. Alig néhány év kell ugyanis és a körzet könnyen beszorulhat az egyre egységesedő Európa és a NATO felségterületébe. A Nyugatot pedig aggasztja a térség szociális és gazdasági instabilitása, valamint az orosz katonai jelenlét. Európa nem szeretne egy ilyesfajta „fekete lyukat”az új térképére. Számára nem kérdés, hogy itt egy „európai” területről van szó, és ezt diplomatikusan, de határozottan ki is fejezi. A legaktívabbak a közvetlen szomszédok: Lengyelország és Litvánia. Külpolitikájuk több közös vonást tartalmaz: mindketten szeretnének az Európai Unió és a NATO tagországai lenni, továbbá mindetten pályáznak Kalinyingrádra. Jelenleg ők a körzet demilitarizálásának legfőbb szószólói.
A németek humanitárius segélyszervezeteket alapítottak (hangsúlyozottan nem csak az ott élő „orosz németek” miatt), és buzgón ápolják a kulturális kapcsolatokat. (Igaz, a buzgóság valamelyest alábbhagyott, amikor az orosz külügyminisztériumban nekik szegezték azt a kérdést, hogy vajon a németek csak a kalinyingrádi körzetben ilyen segítőkészek, vagy Oroszország más részein is).
Európa óvatosan és megfontoltan cselekszik. Gyakran hangzik el célzás arra vonatkozóan, hogy egyre nagyobb szükség van a szomszédos Lengyelországgal és Litvániával való együttműködésre. Ezenkívül többször is felvetődött, hogy a régió és Európa törvényhozását közös nevezőre kellene hozni.
Éreztetik Kalinyingráddal, hogy „szívesen látott rokon”, ugyanakkor fontosnak tartották azt is kinyilvánítani, hogy a Kalinyingrádi terület minden ellenkező híreszteléssel szemben nem lesz az Európai Unió része. Azonkívül Németország is hiába számít arra, hogy visszakapja a volt porosz régiót, hiszen ehhez a fél kontinens térképét át kellene rajzolni. És mit szeretnének a kalinyingrádiak? A helyi vezetésben ellentmondásos vélemények fogalmazódnak meg. Van, aki szerint vissza kell adni a „régi tulajdonosnak”, mások pedig azt javasolják, hogy a régiót zárják be, és alakítsák amolyan előretolt helyőrséggé. A kérdés eldöntése egyre sürgetőbbé kezd válni. Még néhány év, és Kalinyingrád két nagyhatalom között találja magát. Éppen ezért itt különösen fontos megtalálni az európai és orosz érdekek egyensúlyát.
Az összekötő kapocs szerepe egyébként nem idegen a néhai Königsbergtől. A régi időkben is főleg attól függött a város jóléte, mennyire tájékozottak a kereskedői mind Európában, mind Oroszországban. A XVIII-XIX. században itt áramlott át az áruk özöne az Atlanti-óceántól egészen a Volgáig. Az világos, hogy a Kalinyingrádi terület EU-tagság nélkül nem számíthat jelentős európai üzleti körök gazdasági programjaira. Viszont, ha a bezárkózás helyett sarkig tárja kapuit, és például egy off-shore zónát hoz létre, akkor könnyen odacsalogathatja a tőkeerős befektetőket olyan országokból, ahol túl zordak az adótörvények. „És akkor az Oroszországnak ajánlgatott citromból lehetne akár limonádét is készíteni”- vonja le a derűlátó következtetést végül a Kommerszant.