BUSA VIOLA
Válságkormány Japánban

A japán alsóház papírformának megfelelően Keidzo Obucsi volt külügyminisztert választotta miniszterelnökké. A kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) a múlt héten nagy többséggel választotta meg Obucsit a párt elnökévé, s az újdonsült pártvezér innen már szinte biztosra vehette, hogy a kormányfőválasztás az ő győzelmével ér véget. Obucsi egy bizalmas hangvételű tárgyaláson biztosította Madeleine Albrightot: mindent meg fog tenni, hogy Japánt kivezesse a válságból.

Kiicsi Mijadzava egykori miniszterelnök és Keidzo Obucsi új kormányfő Tokióban. Nem hajol meg az akadályok láttán Fotó: MTI

Az USA már jó ideje próbál nyomást gyakorolni Japánra, hogy a gazdaságot ösztönző intézkedéseket hozzon, nyissa meg piacait, és reformálja meg bankrendszerét. Az ázsiai országok külügyminisztereinek találkozóján Japán külügyi államtitkára háromszoros célt fogalmazott meg az új japán kormány számára: újfajta kormányköltségvetés, a pénzügyi rendszer újjáélesztése és adócsökkentés. Obucsi, aki sokak szerint nem rendelkezik a megfelelő gazdasági szakértelemmel, biztos abban, hogy ezek az intézkedések újra fellendítik a japán gazdaságot. Az újdonsült vezető a „Gazdasági Újjászületés Kabinetjét” kívánja összeállítani, amely Japánt újra „gazdag és erkölcsös” nemzetté teszi.
A jelenlegi válsághelyzetben különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a pénzügyminiszteri tárca várományosának, akinek Obucsi szerint „politikai felelőssége nagyobb lehet a miniszterelnökénél is”. Sokak meglepetésére az új miniszterelnök a 79 éves Kiicsi Mijadzavát kérte fel a tárca vezetésére, aki hosszú pályafutása során már 13 tárca birtokosa volt, beleértve a miniszterelnöki posztot is. Mijadzava - némi szabódás után - elfogadta a felkérést.
Az USA és több más ország is egyre inkább azt várja a felkelő nap országától, hogy vezesse ki az ázsiai térséget a válságból, s ilyen módon az egész világ számára nagyobb stabilitást hozzon. Mint Madeleine Albright rámutatott: Japán központi szerepet játszik az ázsiai pénzügyi problémák megoldásában. A Fehér Ház sajtótitkára még ennél is nyíltabban sürgette a japán vezetést: a szavakat most már konkrét tetteknek kell követniük. Mint elmondta, rendkívül fontos, hogy Japán gyors és bátor intézkedéseket hozzon a bankrendszer problémáinak orvoslására és a gazdasági növekedés elérésére. Hangsúlyozták, hogy az USA részéről továbbra is nagy az érdeklődés az ázsiai és ezen belül a japán piac iránt, de az amerikai cégek csak akkor hajlandók befektetni a térségben, ha a másik fél részéről megtörténnek a szükséges reformintézkedések, és a külföldi befektetőkkel szembeni diszkriminációs szabályozásokat eltörlik.
A külpolitika terén a volt külügyminiszter már jó néhány diplomáciai sikert ért el, és lényegében a Hasimoto kormányzása alatt elkezdett irányvonalat óhajtja folytatni. Obucsi kijelentette: mindent megtesz majd, hogy az USA és Japán kapcsolatát megerősítse. Ám elődje, Hasimoto nemcsak az amerikai kapcsolatokra fektetett nagy hangsúlyt, hanem Oroszországgal is szorosabb együttműködést kívánt kiépíteni. Obucsi rövidesen Moszkvába készül, s bár még nem tudni, hogy elődje, Hasimoto után ő is jó horgászpartner lesz-e Borisz Jelcin számára, máris hangsúlyozta: az orosz-japán kapcsolatoknak elsődleges fontosságot tulajdonít. A két ország közötti kereskedelem bővítése mellett még egy második világháborúból visszamaradt sebet is be kell gyógyítani, és békés megoldást kell találni arra, hogy kié legyen a Japántól északra fekvő négy kis sziget.
Sok szomszédos ázsiai ország bizakodva figyeli az új japán kormányfőt, mivel visszafogott diplomáciája jól beleillik a konszenzusteremtés ázsiai módszereibe. A kínai kapcsolatokban is Obucsi közvetítésével tört át a jég. Az Európai Unió üdvözölte Obucsi győzelmét, és egyben sürgette a konkrét javaslatok előterjesztését is. Az EU és Japán rendszeres tárgyalásokat folytat a gazdaság újraszabályozása kérdésében, ám Japánnak még mindig sok akadályozó intézkedést kell félre tolnia a külföldi befektetők útjából. Mindenesetre Tony Blair biztos benne, hogy Obucsi „megértette a Japán előtt álló problémák súlyát”.
Obucsi, aki Manilában lépett először a világpolitika színpadára mint Japán vezetője, máris beismerte: politikusi arculata nagyon szegényes. A hazai újságok kevésbé bizonyultak diplomatikusnak a kormányfőjelölt értékelésében, már a kampány idején is csak „Mr. Átlagnak” nevezték. Japán legfőbb gazdasági napilapja, a Nihon Keizai Simbun így jellemezte: középszerű politikus, akinek rendkívüli intézkedéseket kell hoznia ahhoz, hogy a vele szembeni előítéleteket lerombolja és dinamikus vezetővé váljon. A lap minden kertelés nélkül jelentette ki még azt is, hogy Obucsinak javítania kell beszédkészségét, és kommentárjaiban nagyobb határozottságot kell mutatnia. Honfitársai gúnyosan megjegyezték róla: körülbelül annyira izgalmas, mint egy hideg pizza. A gúnyos megjegyzésre némi humorral reagálva Obucsi pizzát küldött a háza körül várakozó riporterek számára.
Ekkora felelősség még soha nem hárult a múltban egyetlen japán vezetőre sem. A tét és az elvárások igen nagyok: ha Obucsi nem lesz képes teljesíteni ígéreteit, azt nemcsak Ázsia, hanem az egész világ is megszenvedheti. A nagyhatalmak vigyázó szemeiket most Tokióra vetették, s annyi bizonyos: itt „Átlag”-on felüli teljesítményre lesz szükség.