CSEREKLYEI MÁRTA
Gyémántifjak
A US News & World Report című hetilap e heti száma „Oroszország kifosztása” címmel hihetetlennek tűnő történetről számol be. A több hónapos nyomozást és adatgyűjtést követően közzétett riport ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy évek alatt - egy legálisan működő amerikai vállalat révén - több tonna gyémántot, aranyat és műkincseket szállítottak Los Angelesbe az orosz államkincstárból. A kezdetben zseniális pénzügyi manővernek tűnő vállalkozást - állítólag - maga az orosz pénzügyminiszter is támogatta. A kilencvenes évek bűnügye címre is pályázó akció összefoglalóját az amerikai lap cikke alapján ismertetjük.
Harmincezer karát gyémánt. Egy dél-afrikai bánya heti terméseTörténetünk kezdetén három főhősünk magánhelikopteren megérkezik a San Franciscó-i Nemzetközi Repülőtérre. A továbbiakban ez a hely lesz a kedvenc törzshelyük. Nyilvánvalóan nem gazdasági okból hagyták el hazájukat, hiszen két kézzel szórják a pénzt. A gépet szerény ajándékként felajánlják a San Franciscó-i rendőrségnek. A fess fiatalemberekről hamarosan fotók tucatjai készülnek, amint többek között Al Gore alelnök és Hillary Clinton társaságában pezsgőt szürcsölgetnek új vállalatuk, a Golden ADA avatójára rendezett estélyen. A gyémántkereskedelemmel foglalkozó vállalat központjának egy Beverly Hills-i pazar, négyemeletes, fekete gránitoszloppal díszített, kivilágított üvegpalota ad otthont. Az épületért csekély 11 millió dollárt fizettek a boldog tulajdonosok - természetesen mellényzsebből. Az új cég exkluzív arculatát szédületes gyorsasággal kiépítő tulajdonosok néhány napon belül szolgálati gépkocsikat is vásárolnak a közeli luxusautókat forgalmazó szalonban: egy Rolls-Royce-ot és két Aston Martinst 1 millió dollárért, a vízi közlekedéshez három luxusjachtot 1,2 millióért, továbbá három családi rezidenciát 3,8 millióért, egy repülőgépet 18 millióért, valamint öt luxusingatlant a Tahoe-tónál 4,4 millióért. A sort egy benzinkúthálózat és 18 észak-karolinai ingatlan zárja.
Joggal merül fel a kérdés, hogy ki ez a három férfiú, akinek - úgy tűnik - még a bőre alatt is pénz van? Nos, fedjük fel a titokzatos idegenek kilétét: Andrej Kozlenok és két örmény partnere, Asot és David Sagirian az ifjú orosz nemzedék jeles képviselői. Kozlenok a harmincas évei elején járó, daliás testalkatú, elegáns öltözetű üzletember, akinek - saját elmondása alapján - az az álma, hogy megtörje a híres De Beers dél-afrikai gyémántkartell monopóliumát.A „Kamra”
A történet azzal kezdődött, hogy a Szovjetunió bölcs és előrelátó vezetői - nem akarván, hogy a kommunizmust javában építő hős nép fiai és leányai fejét elcsavarja a kapitalista világ léha csillogása - a föld alá rejtettek mindent, ami értékes. A kormánytisztviselők csak a „Kamra” néven emlegetik azokat a föld alatti raktárakat, amelyek valahol az Ural mélyén, illetve Moszkva utcái alatt vannak elhelyezve. A kenyérért sorban álló orosz embereknek fogalmuk sincs arról, hogy 15 méterrel a lábuk alatt szó szerint kincsesbánya van: a kamrákban a földtől a mennyezetig gyémánttal teli zsákok dagadoznak. Van ott ököl nagyságú smaragd, ametiszt, topáz, ezüst, platina, több mint 40 tonna arany, ritka pénzérmék, ékszerek, elefántcsont szobrok, valamint értékes antik tárgyak. Az összértékük - államtitok.
Ám mit ér mindez, ha el van ásva? Valószínűleg Jevgenyij Bicskovot is ez a kérdés foglalkoztatta leginkább. Bicskov 1960 óta Borisz Jelcin személyes ismerőse. A peresztrojka hajnalán, 1985-ben együtt érkeznek Moszkvába, ahol Bicskov az Államkincstár élére kerül. Kecskére káposztát - mondhatnánk, ugyanis Bicskov kétszer is elveszíti állását: 1990-ben azért, mert nem tudott elszámolni 22 millió dollárral, amire gyémánteladásból kellett volna szert tennie az országnak. Bicskov azonban mindent túlél: még a Szovjetunió bukását is. A régi barát, az időközben Oroszország első emberévé előlépett Jelcin kinevezi Bicskovot az Értékes Ásványok és Drágakövek Bizottságának elnökévé.Nyitva van az aranykapu...
A piac több mint 90 százalékát ellenőrzése alatt tartó De Beers kartell azonban szinte lehetetlenné teszi az ötvenes évek óta fellendülőben lévő orosz gyémánttermelés értékesítését. Bicskov ekkor egy korszakalkotó ötlettel áll elő: azt javasolja, hogy Moszkva hozzon létre egy gyémántközpontot az USA-ban, ahová kimentheti az orosz kincseket. Itt kerül a képbe Kozlenok: létrejön Los Angelesben a Golden ADA nevű cég, melynek ő lesz az ügyvezetője. Bicskov megszerzi a kivitelhez szükséges összes engedélyt, és ezt követően feltárul a Kamra ajtaja: félmilliárd dollár értékű kincs hajózik át az USA-ba. Ekkora összegű biztosíték szükséges ahhoz, hogy a Bank of America hitelt adjon a cégnek, amellyel aztán szépen be lehet lavírozni a világ gyémántkereskedelmének forgatagába. Kozlenok pár hét múlva felkeresi Los Angeles legtekintélyesebb aranykereskedőjét, a Unique Premium Metals elnökét, Nelson Coltont. Az ajánlat: 5,5 tonna arany. Colton nem sokat gondolkodik azon, hogy elfogadja-e.
Innen kezdődik a szó szerint aranyifjúnak nevezhető Kozlenok üstökösívű pályafutásának csillogó szakasza. Amikor Immendorf, Kozlenok biztonsági őre, először lépett be Kozlenok otthonába, meglepetésében ez volt az első gondolata: valaki kifosztotta a Metropolitan Múzeumot. Az ügyvezető lakását ugyanis több Rembrandt- és Picasso-kép, valamint értékes szobrok és tárgyak díszítették.
Kozlenoknak időközben nézeteltérése támad a Sagirian fivérekkel, s ezért felszólítja őket, hogy lépjenek ki a cégtől. Az érv meglehetősen nyomós: Kozlenok 5 millió dollárt ajánl nekik - vagy egy golyót a fejükbe. A Sagirian testvérek természetesen az előbbi mellett döntenek és távoznak a színről.A kitartó moszkvai zsaru
Bicskov eközben szorgalmasan küldözgeti az újabb szállítmányokat Moszkvából. A legtöbbnek azonban egyszerűen lába kél, s ez már mindkét oldalon felkelti a rendőrség érdeklődését. Az FBI kapcsolatba lép az orosz kollégákkal. Az elit csoport egyik legszívósabb nyomozója, Viktor Zsirov azonban állandóan falakba ütközik: a moszkvai hivatalnokok mindenütt azt szajkózzák, hogy a gyémántok jó kezekben vannak, hiszen a kiviteli dokumentumokat maga a pénzügyminiszter, Fjodorov írta alá.
Kozlenok megtudja, hogy az FBI is szaglászik utána. Ez teljesen meglepi, hiszen tökéletesnek hitt védőhálót épített ki maga köré: pénztámogatást folyósított helyi politikusoknak, másodállásban felfogadta a San Franciscó-i rendőrség felét, valamint remek politikai kapcsolatokat épített ki a kaliforniai elittel. Csak egy valamit felejtett el: azt, hogy nem Moszkvában van. Rá kellett döbbennie arra, hogy az Egyesült Államokban mégsem lehet mindenkit megvásárolni. Kozlenok ekkor a cég elvesztésétől félve felkéri Immendorfot, hogy legyen a vállalat ügyvezetője, és hozza rendbe a dolgokat. Az 54 éves Immendorf nem tud ellenállni a busás, 1 millió dolláros fizetésnek, és rögtön munkába áll, tanácsadónak pedig meghívja Quentin Kopp szenátort. A vállalat könyvelését alaposabban áttanulmányozva nem kis meglepetésben van részük: mindenütt teljes a káosz, miközben a pénz áramlik kifelé minden irányba. Immendorf megbízza az Arthur Andersen könyvvizsgáló céget a Golden ADA könyvelésének átnézésére. A vizsgálat kideríti, hogy a vállalat 130 milliót költött el anélkül, hogy akár egy tucat egyértelmű számlát fel tudna mutatni. Hat hónap elteltével Immendorf feladja: „Ezek a fickók mind meglopták egymást” - összegzi tapasztalatait.
Odahaza Moszkvában Bicskov is aggódni kezd: a jelek szerint Kozlenok megőrült. Szándékosan tönkreteszi az aranytojást, vagyis inkább gyémánttojást tojó tyúkot, a Golden ADA céget. Bicskov szintén segítség után néz: felfogadja Andrej Csernuhint, akit az FBI egyszerűen csak, mint a „Takarítót” emleget.Oroszország Tanácsadója
Csernuhin alacsony, zömök fickó, külsőre némileg a néhai pártfőtitkárra, Nyikita Hruscsovra hasonlít. Úgy hírlik róla, hogy minden bonyolult ügyet képes kibogozni. Névkártyáján nemes egyszerűséggel ez áll: Oroszország Tanácsadója. Csernuhin tömören így összegzi a helyzetet: „Kozlenok mindannyiunkat elárult.
Ez a tőmondat elegendő volt ahhoz, hogy Kozlenok hirtelen valahol Costa Ricában találja magát. Elvették az összes részvényemet, és egyetlen fillér nélkül ott hagytak Costa Ricán, mint valami kiürített zsákot - panaszkodik később a menesztett ügyevezető.
A rendőrség azonban úgy véli, hogy valami mégis csak maradhatott abban a zsákban: 1995 szeptemberében ugyanis Kozlenok összecsomagol, és sebesen Belgiumba távozik. Pont elkerüli az éppen Amerikába érkező Viktor Zsirov felügyelőt. Közvetlenül elindulása előtt Moszkvában valaki kést szegez az orosz rendőr oldalának: „Ne avatkozz bele a Golden ADA- ügybe!” - mondja az ismeretlen férfi. Őt azonban nem lehet eltéríteni szándékától: állítólag maga Jelcin elnök utasította arra, hogy rövid időn belül járjon az ügy végére.
Los Angelesben az FBI részéről Joe Davidson fogadja - meglehetősen hűvösen - a korrupt Oroszországból érkező kollégát. Az amerikai tiszt kezdeti bizalmatlanságát csak fokozza Zsirov fura viselkedése. Davidson megfigyeli, hogy az orosz egész héten ugyanazt az öltönyt viseli, és folyton csipszet eszik, hogy megspórolja az FBI-tól kapott napidíjat. Aztán hamarosan megtudja, hogy Zsirov alig 400 dollárt keres egy hónapban. Viszont nagy segítséget nyújt abban, hogy lassacskán kitisztuljon a kép: a gyémánttörténet szereplői szisztematikusan kifosztották az orosz államkincstárt. Az Amerikába érkező orosz nyersgyémántnak pusztán töredékét dolgozták fel, a többit szépen visszaküldték Európába, egészen pontosan Antwerpenbe, ahol - a sors iróniája - eladták a konkurens De Beersnek. Ha már a nagyra törő álmokat nem is sikerült megvalósítani, az orosz gyémántlovagoknak vigaszt nyújthat a svájci bankszámlákra átutalt 77 millió dollár.Bányászüdülő nyugdíjasoknak
Kozlenok már említett eszeveszett ingatlanvásárlását sem feltétlenül csupán önző vágyai kielégítése magyarázza. Feltételezések szerint egyes, idő előtt nyugdíjba vonuló moszkvai vezetők részére készítette elő a terepet, bár Kozlenok utóbb azzal mentegette ingatlanvásárlásait, hogy célja az volt: az urali gyémántbánya alkalmazottjai kemény munkájuk jutalmaként itt pihenhessék ki fáradalmaikat. A legkeményebben azért mégiscsak Kozlenok dolgozott, hiszen szinte csak ő bukkant fel az említett ingatlanokban. Ekkorra már teljesen egyértelművé vált, hogy a Golden ADA-ügy kinőtte a gazdasági bűncselekmény kategóriát és politikai kérdéssé vált.
Ezt támasztja alá az is, amit a Bicskov körüli vizsgálatból tudott meg az FBI. A kérdés az volt, tud-e Bicskov elfogadható magyarázatot szolgáltatni arra, hova tűnt el 178 millió dollár az államkasszából. Bicskov természetesen mindent Kozlenokra és a Sagirian testvérekre kent. Az FBI által lehallgatott telefonbeszélgetésekből azonban más derül ki. Ezek szerint Bicskov és tanácsadója, Csernuhin megállapodtak abban, hogy Oroszország legbefolyásosabb vezetőinek segítségét kérik. A listán igen előkelő nevek csillognak: Anatolij Csubajsz, Jelcin újraválasztási kampányának vezetője, Jurij Luzskov, Moszkva polgármestere, Alexander Korzsakov, Jelcin elnök biztonsági szolgálatának vezetője és Oleg Szoszkovecs, miniszterelnök-helyettes. A társaságban rajtuk kívül számos ex-KGB hivatalnok, sőt még Jelcin elnöki dácsájának tisztviselői is felbukkannak.
A vizsgálatok azt is kiderítik, hogy a cél nem csak a gyémánt és aranykincs elszállítása volt. A társaság másik része azzal foglalatoskodott, hogy a nyersfa-, olaj- és nemesfémkészletektől is megszabadítsa Oroszország anyácskát. A tervek között szerepelt platina és palládium eladás is. A ritkaságnak számító palládium abban az időben az aranynál is értékesebb volt, és Oroszország biztosította a nyugati világ palládiumkészletének kétharmadát.A végjáték
Küldetése végeztével Zsirov felügyelő visszatér Moszkvába. Röviddel ezután kutyasétáltatás közben ketten támadnak rá. A „szívélyes” fogadtatás után Zsirovot agyrázkódással szállítják kórházba. Davidson úgy véli, ez a vizsgálat végét jelenti, ám orosz kollégája nem adja fel egykönnyen. A kórházat elhagyva 15 fős vizsgálócsoportot hoz létre, és megkezdi tevékenységét - ezúttal a pénzügyminisztérium és az adóhivatal kapuin belül.
Az ügy azonban váratlan fordulatot vesz. Észak-Karolinában Davidson és felettesei beleegyezése nélkül az FBI által is rettegett amerikai adóhivatal, az IRS ötvenfős csapata lefoglalja a Golden ADA központját. A zsákmány: 63 millió dollár értékű kifizetetlen számla. Ezt követi a San Franciscó-i iroda lefoglalása, ahol tucatnyi automata fegyverre, tölténytárak ezreire, golyóálló mellényekre és mintegy 12 kilogramm robbanóanyagra bukkannak.
Az események felgyorsulnak: 1996 februárjában letartóztatják Bicskovot, s vele együtt tizenhárom magas rangú hivatalnokot is. Bicskov tíz évet kap, pár héttel később azonban, a második világháború befejezésének évfordulója alkalmából elrendelt amnesztia során kegyelmet nyer. Jelenleg Oroszország legnagyobb bankjának helyettes elnöke, és szavára még mindig sokat adnak az ország gyémántiparában. A „Takarító”, Andrej Csernuhin most feltehetően valahol Cipruson vagy Svájcban piheni ki a Golden ADA megmentése érdekében tett fáradalmait.
Kozlenok pedig éppen olyan sikertelen szökevénynek bizonyult, mint amilyen balszerencsés gyémántkereskedő volt. Belgiumból ugyanis hamis útlevéllel próbált Görögországba utazni, ám a szemfüles görög határőrség letartóztatta. Tiltakozása ellenére pár hete a görög hatóságok kiadták Oroszországnak. A feszült várakozás most arra irányul, hogy vajon Kozlenok megnevezi-e a valódi nagy halakat az ügy hátterében.
Az elpusztíthatatlan kő
A gyémánt elnevezés a görög adamas, azaz „legyőzhetetlen” kifejezésből származik. A név arra utal, hogy nincs nála keményebb anyag: egyszerűen elpusztíthatatlan. A föld alól előkerülő gyémántoknak csupán mintegy egynegyede alkalmas ékszerkészítésre. A legnagyobb mennyiségben különösen Afrikában és Szibériában bányászható. Dél-Afrikában 1867-ben találták az első gyémántot. Oroszországban ugyan már sokkal korábban rábukkantak az első drágakőre az Uralban, ám csak jóval később, 1949-ben sikerült a Szovjetuniónak bekapcsolódnia a világ gyémántkereskedelmébe. A világ gyémánttermelését és -kereskedelmét egyébként egyetlen óriási kartell, a dél-afrikai The Diamond Corporation, közismertebb nevén a De Beers konszern felügyeli, amelynek a székhelye Londonban van. Ide kerülnek az ékszerkészítésre alkalmas kövek, s itt úgynevezett tételeket állítanak össze belőlük. Ezeket aztán gyémánttőzsdéken értékesítik, többek között Antwerpenben, Amszterdamban, New Yorkban és az izraeli Ramat Ganban, valamint Johannesburgban, Londonban, Milánóban, Párizsban és Bécsben. Ám a legfontosabb mégis az antwerpeni tőzsde. A gyémánt-nagykereskedelemben a szakértelem mellett elengedhetetlen feltétel a bizalom. A több színben előforduló gyémánt esetében néha rendkívül nehéz megkülönböztetni, melyik valódi és melyik hamisítvány. A legértékesebb gyémántok között található például az úgynevezett Kohinoor gyémánt, amely eredetileg indiai és perzsa fejedelmek birtokában volt, később azonban az angol Viktória királynő ékszeresládikáját gazdagította. Jelenleg Erzsébet királynő koronáján látható. (Forrás: Walter Schumann: Drágakő Biblia)
