BOHÁCS KRISZTINA
Nyelvizsgára magyar

Do you speak English? Sprechen Sie deutsch? Parlez vous franais? - és sok más kellemetlen kérdés inzultálja manapság a békés járókelőt… A nyelviskolák hirdetési plakátjain szereplő kérdések valóban sokunk számára kellemetlennek tűnnek: az EU-csatlakozás hajnalán azonban még mindig csekély Magyarországon azoknak a száma, akik magas szinten beszélnének egy - netalántán két! - idegen nyelvet.

Szótárak. Sok szót könyv nélkül tudni kell

A helyzet mindennek ellenére sokat javult az utóbbi néhány évben: hirtelen megduplázódott a nyelvet tanulni vágyók száma, egyre többen igyekeznek pótolni lemaradásukat. Írásunk azt vizsgálja, milyen módszerekkel érdemes ma nyelvet tanulni, s miféle nyelvvizsgákat tehetünk.

Mi a siker kulcsa?

Az utóbbi néhány évben gombamód elszaporodtak a kisebb-nagyobb nyelviskolák. Nem is csoda: amióta Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása elérhető közelségbe került - a várható dátum 2002 - hatalmasat ugrott az idegen nyelvek iránti érdeklődés. Kicsik és nagyok egyaránt a lehető leggyorsabban, a lehető leghatékonyabb módszerekkel és a lehető legkevesebb gyötrődéssel szeretnének nyelvet tanulni. A széles piaci kínálat közepette azonban sokan joggal kérdezik: Mit válasszak? Mi a legjobb? A relaxációs kazetták, melyek három hónap alatt fantasztikus eredményeket ígérnek, vagy bizonyos távoktatási formák? Esetleg a számítógépes CD-k, melyekkel a kiejtés is gyakorolható? Vagy a „modern és kommunikatív” nyelviskolák egyike (persze szinte valamennyi így hirdeti magát…)? Vagyis milyen módszerek és nyelvtanulási formák garantálják a sikert?
Ami a módszereket illeti, három fő nyelvtanítási szemlélet az, amely markánsan nyomot hagyott a hazai nyelvoktatásban, s amelyeket még ma sem lehet figyelmen kívül hagyni: az ún. nyelvtani-fordításos módszer, az audio-lingvális módszer és a kommunikatív megközelítés.
A nyelvtani-fordításos módszer a legrégibb, és hosszú-hosszú évekig ez volt az egyeduralkodó. A nyelv elsajátítása ezzel a módszerrel deduktívan történik, a nyelvtani szabályok részletes magyarázatát, a ragozási minták és példák betanulását irodalmi szövegek fordítása és nyelvtani tesztek megoldása követi. Itt az a szemlélet érvényesül, miszerint az irodalmi nyelv a beszélt nyelv felett áll. Ennélfogva az olvasás- és íráskészség fejlesztése megkülönböztetett szerephez jut, míg a kommunikatív képességek fejlesztése háttérbe szorul, vagy teljesen kimarad a nyelvtanításból. Annak ellenére azonban, hogy mindez kissé konzervatívnak és unalmasnak tűnik, van ebben a módszerben egy jelentős pozitívum: egyfajta komparatív hozzáállás, vagyis a célnyelv állandó „összehasonlítgatása” az anyanyelvvel, amely kiválóan hasznosítható - elsősorban felnőtt nyelvtanulóknál.
Az audio-lingvális módszer a hatvanas években élte virágkorát. Lényege: kurta olvasmányok, egyszerű nyelvtani szerkezetek és kórusmunka - állandó ismétlés, ismétlés és ismétlés. Egyfajta „túltanulásról” van itt szó, melynek során automatikussá válik az idegen nyelv használata. A kiejtés nagy szerepet kap, az órák jó része nyelvi laboratóriumokban zajlik. Ez a metodika azonban egy téves elképzelésen nyugszik (ennek helytelenségét egyébként Chomsky teljesen bebizonyította), miszerint a tanulás egyedüli lényege az utánzás. Ha ez így lenne, olyan mondatokat nem is tudnánk mondani, amelyeket még nem hallottunk és nem utánoztunk.
A kommunikatív nyelvtanítás a hetvenes évektől kezdve Nagy-Britanniából kiindulva meglepően rövid idő alatt elterjedt szinte a világ minden részén. Elsősorban információs szakadékra épít. Ebben az esetben a beszédpartnerek (tanár-diák, diák-diák) közül az egyik olyan ismeret birtokában van, amelyről a másiknak nincs tudomása. Ezt az információhiányt beszéddel vagy írásban kell áthidalni. A párbeszéd akkor fejeződik be, amikor létrejött az információcsere. Másfelől ezek a kommunikatív feladatok gyakran döntéshelyzet elé állítják a tanulót, problémát oldatnak meg vele, a saját véleményét firtatják, vitát provokálnak. Nagy szerepe van a csoportos beszélgetéseknek és a nyelvi játékoknak is. Sajnos azonban ma ezzel a jelzővel, hogy „kommunikatív”, van némi probléma: sokan olyan tanítási stílusra is használják, amely egyátalán nem azonos a valódi kommunikatív metodikával.
Mi teszi tehát lehetővé a sikeres, hatékony és gyors nyelvtanulást? Haiderné Végh Zsuzsanna, egy sikeres vidéki nyelviskola, a szegedi International Language School (ILS) vezető nyelvtanára úgy véli, ez három fő tényezőtől függ.
Az első az, hogy a nyelvtanítás története során felhalmozódott módszerek eklektikus ötvözete ad csak megbízható tanítási stílust. Vagyis egy nyelvtanár vagy akár egy nyelviskola csak akkor lehet jó, ha a korábbi metodikák pozitívumait összegzi, s a megfelelő helyzetben a megfelelőt alkalmazza. A vezető nyelvtanár véleménye szerint a különféle alternatív technikák hosszú távon azért nem megbízhatóak, mert irreálisan hosszú időt adnak a felkészüléshez (például távoktatás), nincs valós beszédbeli interakció, s hiányzik az a bázis, amelyre - mintegy stabil szerkezetre - az egész nyelvi rendszer ráépül (például relaxációs nyelvtanulási gyakorlatok).
A nyelviskola tapasztalatai szerint az eredményesség második fontos tényezője a jó módszertani megalapozottságon túl az, hogy mekkora hangsúlyt fektet a tanár a nyelvtanuló, illetve a csoport egyéni céljaira és személyes alkatára. Vagyis hogy például munkahelyi angolt, üzleti angolt, netán szakmai anyagokkal bővített angolt szeretne-e tanulni az adott csoport vagy egyén. Továbbá: nyelvvizsgázni szeretne, vagy csak kommunikatív képességeit akarja fejleszteni. Az eredményességhez azt is ki kell deríteni, hogy a négy nyelvi alapkészség közül (írás, olvasás, kommunikatív képességek és beszédértés) melyek erősebbek, melyek gyengébbek a nyelvtanulónál. Az igényekhez történő maximális alkalmazkodás tesz egy tanárt jó tanárrá. Ez az, amivel egy kis létszámú kurzus többet adhat, mint az iskolák.
Végül a legfontosabb dolog talán a nyelvtanuló belső motiváltsága. Azok a személyek, akik szinte „lobognak” az adott idegen nyelvért, s életük minden területéhez angol, német vagy francia szavakat vadásznak, sokkal intenzívebben haladnak, mint akik idegenkednek az adott célnyelvtől vagy gátlásokkal küzdenek. A mostanában oly divatos német, angol nyelviskolai „óvodák”, foglalkozások jelentősége is ebben rejlik: mégha egy kisgyerek nem is tanul meg szombat délelőttönként perfekt szinten angolul vagy németül (ami azért nagyon valószínű…), mégis hatalmas előnyre tesz szert, mert semmiféle ellenállás nem fejlődik ki benne az adott nyelv iránt.

Nyelvvizsgák

A közhiedelemmel ellentétben rengeteg nyelvvizsgatípus áll a vizsgázni vágyók rendelkezésére. Ezek közül a magyar állami nyelvvizsgák a legnépszerűbbek, melynek nyilvánvaló oka elsősorban az, hogy a legtöbb magyar felsőoktatási intézmény egyedül ehhez a típushoz ragaszkodik. Ezenkívül azonban angolból legalább kilenc, németből legalább hat, franciából legalább három, olaszból pedig legalább két olyan nemzetközi nyelvvizsga van, amely a Nyelviskolák Szakmai Egyesülete által minősített nyelviskolákban Magyarországon is megszerezhető.
A magyar állami nyelvvizsgáknak az az előnye, hogy nemcsak Budapesten, hanem az ország több pontján is letehetők, és viszonylag gyakran vannak vizsgaidőpontok (a legtöbb vidéki nagyvárosban negyedévente). Hátrányuk azonban az, hogy kétnyelvű nyelvvizsgának számítanak (az idegen nyelvről magyarra, ill. a magyarról idegen nyelvre történő fordítás miatt), így külföldön értékelhetetlenek, nem honosíthatók.
Ami a vizsga módszertani részét illeti, nem szerencsés, hogy feleletválasztós tesztre, magas fordítói készségekre épít ahelyett, hogy autentikus anyagokon - idegen nyelvű jelentkezési lap, poggyászcédula vagy brosúra - problémamegoldást tesztelne. Vagyis a nyelvet elsősorban mint célt, nem pedig mint eszközt kéri számon. (Ez alól talán csak az alapfok a kivétel.)
A 14 éves vizsgázók (ez az alsó korhatár) komoly gondban vannak - elsősorban az írásbeli vizsgákon -, mert a fordítások néha olyan háttérinformációt is feltételeznek, ami egy ilyen korú gyereknél még nincs meg.
További probléma az, hogy a magyar nyelvvizsgarendszer csak három fokozattal dolgozik (alap-, közép-, felsőfok), míg más nemzetközi nyelvvizsgákon nem ritka az 5, sőt 12 szintes(!) fokozat sem (Pitman és Trinity nyelvvizsga). Az Európai Unió 15 szintes nyelvvizsgáihoz mérten pedig a magyar 3-as szint elenyésző… Ennek csak azért van jelentősége, mert több ezer ember nyelvtudását nem lehet mindössze három szint alapján megítélni. Ennél sokkal árnyaltabb a helyzet.
Mindazoknak tehát, akik a jövőben nyelvvizsgát szeretnének tenni, azt kell mérlegelniük, hogy a jól bevált hazai nyelvvizsgát választják-e, amellyel minden hazai intézményben érvényesülhetnek, vagy pedig valamelyik nemzetközi nyelvvizsgát, amely drágább ugyan, mint a magyar nyelvvizsga, de egy külföldi utazás vagy tanulmányút esetén csak ezzel lehet boldogulni.