Egy ausztriai vendéglő
A Buschenschank - vagyis a bécsiek fordításában: zöldvendéglő - egyfajta
borkimérés, Ausztriában megszokott vendéglátási forma. A saját termésű idei bor
kimérése - hozzáillő étellel - ősi osztrák szokás. A XIII. századból
származik az első ezzel kapcsolatos írásos feljegyzés. Idei boron az utolsó
szüretből származó bor értendő - a következő év Márton napjáig. Mihelyt
megérkezik a következő évjárat, „óborrá” lép elő.
A bécsi területeken termelt borokat majdnem teljes egészében helyben értékesítik. A
zöldvendéglokben tapasztalhatjuk meg azt a speciális hangulatot, amit „bécsi
kedélyességnek” neveznek. Érdekes módon a tipikus zöldvendéglős zene mégis
szomorkás, „lesz még bor, de mi már nem leszünk” jellegű dalokkal.
Természetesen ezt is hamisítják: nagyüzemi éttermek is mérnek ki bort, és ezáltal
„zöldvendéglőnek” titulálják magukat. Egy valódi bécsi zöldvendéglőnek az
alábbi ismérvei vannak: a cégéren egy erdei, jegenye- vagy lucfenyő, és egy zöld
tábla, rajta az alapító neve.
Gyakran panaszkodnak, hogy Bécs milyen drága hely. Valóban, Bécs tud drága város is
lenni, főleg azok számára, akik az olyan „turistacsapdákat” látogatják, mint a
Grinzing és a Nussdorf. Igazi bécsi hangulatot találunk reális áron is, például a
Dunától északra fekvő Stammersdorf vagy Strebersdorf zöldvendéglőiben. Jó
közlekedési adottságaik miatt ezek is kényelmesen elérhetők.