EPERJESI ILDIKÓ, LAUDANCSEK KATALIN
Birodalmi külpolitika
Csaknem három évszázaddal a Nagy Péter végrehajtotta történelmi fordulat után ismét aktuális vitatéma lett Oroszország és Európa, illetve Oroszország és a világ feszültséggel terhes kapcsolata. Újból felvetődik a kérdés: megőrizheti-e Oroszország saját, eredeti arculatát úgy, hogy közben Európától, a világtól se maradjon le? El kell-e veszítenie egyéni elveit, vagy jobb, ha tüntetően különbözik a külvilágtól? E kérdésekről Doktrínák és alternatívák: Az orosz külpolitikai gondolkodás egy évtizede címmel neves szakértők és politikusok tartottak konferenciát Budapesten, a Közép-Európai Egyetemen.
Andrej Kozirjev volt orosz külügyminiszter: „Van ok az aggodalomra” Fotó: MTIA COLPI Orosz Információs és Kutatóközpont, valamint a Moszkvai Társadalomtudományi Alap közös szervezésében megtartott tanácskozáson felszólalt Martonyi János, a konferencia idején még csak kijelölt, azóta hivatalba lépett új magyar külügyminiszter is. Martonyi szerint valóban nagy változások mentek végbe Oroszországban: „Ha húsz évvel ezelőtt valaki azt mondta volna, hogy Moszkva lesz az a város, ahol a templomok a legjobb állapotban vannak, és a lányok a legvékonyabbak, nem hittem volna el, pedig pár héttel ezelőtt ezt tapasztaltam.” A változásokat lehet elmarasztalni vagy lehet dicsérni, de egy biztos: előbb meg kell érteni azok lényegét - mondta Martonyi. Oroszország túlságosan önmagával volt elfoglalva, mint ahogyan hazánk is az elmúlt időszakban, pedig e nagy államnak meg kell értenie azt, hogy egy a nemzetközi élet szereplői közül. Tudomásul kell vennie, hogy Magyarország az euroatlanti szövetség része. Ez a tény határozza meg a további együttgondolkodásunkat - szögezte le a külügyminiszter.
Nanovfszky György, hazánk moszkvai nagykövete aláhúzta: Oroszországnak és a közép-kelet-európai országoknak a fél évszázados közös múlt pozitívumait fel kell használniuk. Sajnálatos, hogy a keleti tömb felbomlásával a volt szocialista országok külkapcsolatai elhidegültek, inkább csak a Nyugat barátságát kereste mindenki. Azonban a régi beidegződések határt szabtak a nyugati kapcsolatok fejlődésének: Oroszországban még él a régi kép a NATO-ról - sokan agresszív, ellenséges katonai tömbnek tartják, míg a Nyugat is meglehetősen bizalmatlan az oroszok iránt.Modern mítoszok
Különböző eredetű mítoszok sokasága szövi át az oroszok gondolatvilágát - állítja Szergej Kortunov, az orosz elnök tanácsadója, aki emlékeztetett rá: a peresztrojka óta az életszínvonal zuhan, és a piacgazdaság bevezetése az oroszok jó részére sokkolóan hatott. Megváltoztak az értékorientációk, a szovjet szuperhatalom felbomlott, a korrupció és a bűnözés elburjánzott: némelyek gyönge, kleptokrata klánok által uralt államnak látják Oroszországot. Válsághelyzetben az emberek fogékonyabbak a mítoszokra: az oroszokkal sincs ez másként. Némely ezek közül a mítoszok közül az orosz szellem terméke, néhányat egyszerűen külföldről importáltak. Egy dolog köti össze őket: hamisan értékelik Oroszországot.
Kortunov szerint a legelterjedtebb mítoszok egyike az, hogy a hidegháborút a keleti nagyhatalom veszítette el, holott két életforma, két értékrend versengett egymással. A szovjet kommunista rendszer ugyanis belülről robbant fel, belülről feszítették szét a felgyülemlett belső ellentmondások, ezért nem állítható, hogy a konfrontációban a nyugati életforma felülkerekedett volna.
A másik elterjedt mítosz szerint Oroszország a „gonosz birodalma” volt, és bár a cégért álnokul kicserélte, a lényege ugyanaz maradt. E koncepció szerint különösen a FÁK-országok tartanak a „birodalmi ambíciókat dédelgető, agresszív” szomszédjuktól. Kortunov úgy véli, hogy ez szándékos csúsztatás mind keleten, mind nyugaton. Felvetődik a kérdés - hangsúlyozta a szakértő -, hogy a Nyugat nem a rég meglévő oroszellenességét akarta-e elfedni a kommunizmus elleni „nemes” harc fügefalevelével.
Ugyancsak gyakori téveszme az elemző szerint, hogy Oroszország hetvenöt éves kommunista korszaka „történelmi eltévelyedés” volt, pedig - vélte - a szocialista fejlődésmodell hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati országokban nagyobb hangsúlyt kapjanak a szociális igazságosság elvei az állami egészségügy, tudomány, oktatás és a kultúra terén.A Birodalom romjain
Külföld-e a Közel-Külföld? címmel a konferencia második részében Borisz Jelcin elnök nemzetiségügyi tanácsadója, Emil Pain Oroszország és a volt szovjet államok közötti viszonyról beszélt. A szakértő szerint a kommunista rendszer felbomlását követően a volt Szovjetunió romjain az instabilitás különösen nyilvánvaló: a közép-ázsiai és a kaukázusi köztársaságok kerültek a legnehezebb helyzetbe, hiszen alig rendelkeztek az önálló államiságnak akár csak minimális tapasztalatával is. Moszkvában az utódállamokkal kapcsolatos külpolitika perspektíváit illetően a „nyugatosok” és az „eurázsiaiak” tábora áll szemben egymással. Előbbiek a Független Államok Közösségével (FÁK) fenntartott kapcsolatok lazítására törekszenek: szerintük a Kaukázus és Közép-Ázsia civilizációs és gazdasági szempontból összeegyeztethetetlen Oroszország érdekeivel. Ezek az országok az Európán kívüli, iszlám, keleti, fejlődő országok közé tartoznak, aminek a hatása akkor is érvényesülni fog, ha egyébként sikerülne is megindítani az együttműködést.
Az Eurázsia-pártiak érvelése szerint viszont Oroszország nem vonulhat ki az ázsiai térségből anélkül, hogy ne veszélyeztetné déli határának biztonságát - mondta Emil Pain. A déli szomszédokkal való gazdasági kapcsolatok megszüntetése pedig az ország számos ipari ágazatának jelentős megingását eredményezheti. Az orosz állam nem foglalhat el semleges álláspontot a térség etnikai konfliktusaiban, mivel az itt élő tízmilliós orosz kisebbséget ezzel közvetlen veszélybe sodornák.
Az Eurázsia-pártiak legfőbb vádja a nyugatosok ellen az, hogy utóbbiak kiszolgálói annak az atlanti politikának, amely meg akarja akadályozni Oroszország szövetségét a vezető iszlám államokkal. Nyugat-ellenes koncepciójuk egyre nagyobb visszhangra talál a többi FÁK-országban is, különösen Kazahsztánban.
Jelenleg Oroszországot teljesen lefoglalja a Szovjetunió felbomlása óta legsúlyosabb gazdasági válság. Andrej Kozirjev volt orosz külügyminiszter a konferencián megjegyezte: az orosz emberek többsége nem mítoszokkal és ideológiákkal foglalkozik, hanem azzal, hogyan válhat szovjet állampolgárból újgazdag orosszá. Oroszországnak leginkább egy jó elnökre és egy jó gazdasági programra van most szüksége - mondta Kozirjev.
Kozirjev: „Most fizetjük az árat”
Valóban a szakadék szélén áll Oroszország? - kérdeztük Andrej Kozirjev volt orosz külügyminisztert, aki lapunknak elmondta: az ezredfordulón Oroszország sorsa attól függ, hogy lesz-e elég szándék a válságstratégia megvalósításához.
Történelmi mércével mérve Oroszország ígéretes átalakuláson megy keresztül: a totalitariánus rendszerből a demokrácia felé tart - állítja Kozirjev. „Kialakulnak és megerősödnek a piacgazdaság intézményei, ebből a szempontból derűlátó vagyok. Ha viszont csak hónapokra tekintünk előre, van ok az aggodalomra, hiszen a pénzügyi és a gazdasági válság valóban létezik, és komoly kihívást jelent. A kormány most vezeti be válságkezelő programját, amelynek megvannak a maga előnyei és hiányosságai. A legfőbb kérdés azonban az, hogy lesz-e elegendő politikai szándék a megvalósításához. Ettől függ az ország sorsa a közeljövőben. Most fizetjük az árat a reformpolitika következetlenségeiért, amelyek az utóbbi időben voltak tapasztalhatóak. A válság természetesen külső tényezők következménye is: a kőolaj árának esése és a délkelet-ázsiai problémák nagyban közrejátszottak a jelenlegi súlyos helyzet kialakulásában. E válság azonban enyhíthető, és az ország fokozatosan kikerülhet a kátyúból, mindez azonban a politikai akarattól függ” - nyilatkozta Kozirjev.
