Hetek - II. évfolyam, 26. szám, 1998. június 27

„A vallási okokból történő üldözés az ember alapvető személyiségjogaiba való tűrhetetlen beavatkozás” - áll az amerikai külügyminisztériumnak a vallásszabadság helyzetéről készült jelentésében, amely legutóbb a keresztények helyzetét vizsgálta a világon. Az alábbiakban részleteket közlünk a dokumentumnak az iszlámot államvallásként elfogadó arab országokkal foglalkozó fejezeteiből.

Az alkotmány biztosítja a vallásszabadságot és a vallás gyakorlásának szabadságát. A keresztények azonban ennek ellenére a tradíciók és bizonyos törvények alapján mégis megkülönböztetéseket kénytelenek elszenvedni. Több tucat keresztény lett célpontja és áldozata az iszlám állam létrehozására irányuló kormányellenes terrorista csoportoknak. A térítés elvileg megengedett az országban, de előfordult, hogy a hatóságok büntetőjogi eljárást kezdtek áttért muszlimok ellen. A hatóságok 1996-ban több áttért embert is letartóztattak, vallattak, és legalább két esetben fizikailag is bántalmaztak, hogy információhoz jussanak személyükről és más áttért személyek tevékenységéről. A máig érvényben lévő 1856-os ottomán dekrétum értelmében a nem muszlim szervezeteknek elnöki engedélyre van szükségük ahhoz, hogy egyházi tevékenység céljából házat építsenek vagy újítsanak fel. Mind a kopt keresztények, mind az egyiptomi protestáns közösségek azt állítják, gyakran ütköznek emiatt nehézségekbe. Jelentések érkeztek kopt gyerekek erőszakos muszlim hitre térítéséről és keresztény családok zaklatásáról is. Folytatódnak a terrorista támadások a keresztény tulajdonban álló intézmények és keresztény hívők ellen: 1997-ben 18, 1996-ban 22, 1995-ben 30, 1994-ben pedig legalább 9 kopt keresztény esett áldozatul terroristáknak.

A kormány korlátozza a hivatalostól eltérő muszlim szekták és egyéb vallási kisebbségek tevékenységét, bár az alkotmány elfogadja a kereszténységet, a judaizmust és a zoroasztrizmust is. Tagjaik a parlamentbe képviselőket választhatnak. Gyakorolhatják és taníthatják gyermekeiknek a vallásukat, de a kormány beavatkozik iskoláik vezetésébe, és gyakori a hatósági zaklatás ellenük. A törvény büntetéseket helyez kilátásba azoknak a kormánytisztviselőknek, akik nem tartják be az iszlám elveket és szabályokat. További szabály, hogy a nem muszlimok nem téríthetnek muszlimokat. Az áttért muszlimok aposztatának (hitehagyottnak) számítanak, és halálbüntetéssel sújthatják őket. 1996-ban nőtt az evangéliumi keresztényekkel szembeni hivatalos elnyomás. 1996 júliusában egy keresztény hitre áttért muszlimot, Sahram Szepehri-Fardot „bizalmas információ birtoklásáért” tartóztattak le. Letartóztatása után nem sokkal megtagadták tőle a látogatók fogadásának jogát, jelenlegi helyzete nem ismert. 1996 szeptembere végén egy másik muzulmán hitről áttért keresztény lelkészt, Mohammed Jusszefit holtan találták egy parkban. Széles körben elterjedt, hogy az iráni hatóságok gyilkolták meg. Egy evangéliumi protestáns pásztor 1994-es meggyilkolásáért a Modzsahadin-e-Khalek iszlám szervezet három tagja van jelenleg is börtönben. A három elítélt nő szerint a szervezet további hasonló gyilkosságokért is felelős. 1997 januárjában két keresztény evangélistát tartóztattak le kémkedés vádjával, ami elég gyakori az Iránban térítőmunkát végzőkkel szemben.

A kormány évtizedek óta keményen korlátozza a vallásszabadságot. Az ország 350 ezer asszír keresztény hívője különféle zaklatásoknak van kitéve. A legtöbb asszír az északi kormányzóságokban él, s az a gyakori vád ellenük, hogy kurdokkal működnek együtt. Az asszírok - akik egyszerre etnikai és keresztény közösség is - számára gyakorlatilag tilos az anyanyelvük nyilvános használata. ENSZ-források szerint 1996 óta tovább zaklatták és gyilkolták az asszír keresztényeket egész Irak területén, kényszeráttelepítésekkel, terrorral és bombázásokkal sújtva a közösséget.

Az alkotmány tiltja a vallási alapon történő megkülönböztetést és biztosítja a személyes szabadságot. A kormány nem avatkozik be a keresztény kisebbségek vallási életébe, bár hivatalosan nem ismeri el a Jehova Tanúit, a pünkösdi egyházat és a mormonokat. A szervezetek nevére csak a kormány engedélyével lehet tulajdont bejegyezni, de a vallás gyakorlásához nem kell engedély. Téríteni viszont tilos, és az áttért muszlimok sokszor áldozatai a társadalmi és állami diszkriminációnak. A többi keresztény azonban nem szenved hátrányos megkülönböztetést: viselhetnek kormányzati tisztségeket és a gyermekeiknek az állami iskolákban nem kell részt vennie az iszlám vallási oktatásban.

Az alkotmány kimondja, hogy a törvényhozás legfőbb forrása az iszlám törvény, de szabad vallásgyakorlást biztosít. Több elismert felekezet működik Kuvaitban, így egy katolikus egyházmegye és több protestáns felekezet is. A kormány itt is tiltja a muszlimok közötti térítést.

A törvény szerint Mohamed próféta megsértéséért halálbüntetés jár. Ezzel a váddal indítottak vizsgálatot 1996-ban egy keresztény ellen. Pakisztánban lehetséges a muszlimok önkéntes áttérése más hitre, de a muszlimok közötti térítés tiltott. Iszlám szélsőségesek nem egy esetben megtámadtak, megerőszakoltak, sőt meg is öltek vallási kisebbségekhez tartozó személyeket. A rendőrség sok esetben elmulasztja a szükséges óvintézkedések megtételét, illetve nem nyomoz a felelősök után és nem ítéli el őket. 1996 októberében legalább 14 keresztény család menekült el - muszlim szomszédjaik megtorlásától félve - egy Pandzsáb tartománybeli faluból, miután közösségük egyik tagját blaszfémia vádjával letartóztatták. A helyi rendőrség nem tett semmit védelmük érdekében. Bár a törvény tiltja a vallási alapon történő megkülönböztetést az állami munkahelyeken, jelentések szerint a vallási kisebbségek tagjait az állami szolgálat minden területén rendszeres diszkrimináció éri, különösen a magasabb pozíciókban.

Szaúd-Arábiában nem létezik a vallásszabadság fogalma. A hivatalos vallás az iszlám, és minden állampolgárnak ezt kell gyakorolnia. A kormány az iszlám vallás legfőbb védelmezőjének tekinti magát, ezért megtiltja minden más hit nyilvános és nem nyilvános gyakorlását. A vallásos jelképeket viselő polgárok a vallási rendőrséggel való konfrontációnak teszik ki magukat. A nem muszlim hívőknek letartóztatással, vesszőzéssel és kiutasítással kell szembenézniük, ha bármiféle vallási tevékenységük a hivatalos szervek tudomására jut.

A kormány engedélyezi más vallások gyakorlását is, s az észak-afrikai országban harmonikus kapcsolat van a zsidó, a keresztény és a muszlim közösségek között. A mintegy 2000 fős keresztény közösség főleg külföldiekből áll. Szabadon tarthatnak istentiszteleteket, és néhány iskolát is működtetnek. Tunézia toleranciáját és ökumenikus törekvéseit elismerve 1996-ban a pápa is ellátogatott az országba. A hittérítést viszont a kormány itt is a közrend megsértéseként értékeli. A térítéssel gyanúsított külföldieket a kormány távozásra szólítja fel, és nem ad nekik újabb beutazási engedélyt.

Egyesült Arab Emírségek

A nem muszlimok szabadon gyakorolhatják vallásukat, de nem téríthetnek nyilvánosan, és nem osztogathatnak vallásos iratokat. A legnagyobb városokban van keresztény templom. Mona Ghaleb, egy Arab Emírségek-beli muzulmán asszony állítása szerint férjét, egy libanoni keresztényt bebörtönözték azért, mert muzulmán nőt vett feleségül. A kormány állítása szerint a férfit házasság előtti paráznaságért és nem vallási alapon ítélték el. A libanoni férfi, bár büntetése már letelt, még mindig börtönben van, ahol a jelentések szerint verik is.

(Forrás: United States Policies in Support of Religious Freedom: Focus on Christians. Released by the Bureau of Democracy, Human Rights, and Labor Affairs, 1997. július 22. Fordította: Szabó Ibolya Anna és Pátkai Mihály)