„Több mint ezer éven át, Nagy Károly idejétől az
Európai Unió alapításáig, egy egységes Európa gondolata
mozgatta a kontinens fantáziáját. Most először ez az álom
elérhető közelségbe került, nem hódítás útján, hanem
szabad emberek döntése által” - jelentette ki Bill Clinton
Berlinben. Az európai körúton tartózkodó amerikai elnök
ugyanakkor kifejezte aggodalmát, hogy a kelet-európai új
demokráciákban a „gyűlölet, intolerancia és megosztás”
erői kihívást jelentenek a reformok megerősítése előtt.
Clinton beszédében összefoglalta az euroatlanti
együttműködésben az elmúlt évek során elért
eredményeket: „1994-ben azért jöttem Európába, hogy
támogassam az európai egység gondolatát, és elősegítsem az
Egyesült Államok és egy új Európa közötti partneri viszony
létrejöttét, amely a biztonsági együttműködésben, a
szabad piac létében és az élő demokráciákban
gyökerezik...”
HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS

Bill Clinton és Helmuth Kohl. Ráfér a támasz Fotó: MTI
„Ma a NATO új célokkal és új tagokkal bővül, valamint
gyakorlati alapon fejleszti kapcsolatait Oroszországgal és
Ukrajnával.” Clinton kiemelte: az Európai Unió és az USA
tőkebefektetései Közép-Kelet-Európában 1991 óta
megnégyszereződtek.
Az elnök az együttműködés útjában álló akadálynak
nevezte az újonnan felszabadult nemzetek folyamatos küzdelmét
reformjaik megszilárdításáért. „Európa keleti felének a
transzatlanti közösségbe való bekapcsolása még befejezetlen
feladat” - folytatta Clinton, aki szerint az
együttműködést hátráltatják „mindazok félelmei, akik
képtelenek boldogulni a gyorsan változó világgazdaságban; a
gyűlölet, intolerancia és megosztás megszólaltatói az
Atlanti-óceán mindkét partján, legyenek azok akár
hazafiasságnak vagy vallási buzgalomnak álcázva, és
tetszelegjenek bár a nemzeti büszkeség pózában”. Clinton a
kontinens súlyos gondjai közé sorolta Bosznia törékeny
békéjét, Koszovó ingatagságát és a ciprusi patthelyzetet.
„Álljunk ki együtt a biztonságunkat fenyegető jelenségek
ellen, a nemzetközi normákat semmibe vevő országoktól kezdve
a Koszovóban forrongó konfliktusig; a terroristák és
szervezett bűnözők elrettentésétől az Ázsia gazdaságát
fenyegető veszélyek elhárításáig; Afrikának a
világgazdaságba való besegítésétől a globális
felmelegedés elleni küzdelemig. Az egyre kisebbé váló
világban mindaz, ami a határainkon kívül történik, otthoni,
mindennapi életünket is érinti.”
A berlini légihíd ötvenedik évfordulójára emlékezve
Clinton kifejezte meggyőződését, hogy az Egyesült Államok
és Európa sorsa most, fél évszázad után is egymástól
függ: „Ha Európa békében él, Amerika nagyobb biztonságban
van. Ha Európa virágzik, Amerikának is jól megy a sora.
Ezért üdvözöljük Európa haladását a nagyobb egység
felé.”