GÖRBICZ TAMÁS
Szellemi rágógumi
Beszélgetés Vitányi Iván szociológussal

Vitányi Iván: „Nem lehet egy kultúrát rákényszeríteni a társadalomra” Fotó: MTI

- Tavaly megjelent egy tanulmány az Ön szerkesztésében a „Magyar társadalom kulturális állapota” címmel. Milyen eredményre jutott ez a szociológiai vizsgálat?
- Ez a tanulmány közös munka eredménye, amelyet a Művelődési és Közoktatási Minisztérium megbízásából az MTA Szociológiai Intézete készített számos kutató és intézmény bevonásával. A felmérésekből az derül ki, hogy a magyar kultúrának sikerült összességében megőriznie azokat a pozícióit és vívmányait, amelyeket az elmúlt időszakok alatt megszerzett. Ez igen nagy eredmény a gazdaság válságjellegű hanyatlása mellett. Ez a kép általánosnak mondható: a kilencvenes évek elején mutatkozott nagy hanyatlás után a kulturális élet kezdi visszaszerezni a pozícióit. Ugyanakkor aggasztó, hogy szinte minden területen lassú erózió is megfigyelhető.
- Ezek a mennyiségi analízis eredményei, de mi a helyzet a minőséggel?
- A minőséget illetően kettős a kép: túlsúlyba kerültek a kevésbé értékes művek. Ez figyelhető meg a könyvkiadás területén az úgynevezett „bestsellerek” előretörésében. Ugyanez a kettősség jellemzi a televíziózást is. Elértük, hogy a háztartásokban 10-20, sőt még több különböző csatorna fogható. Ebben már nem különbözünk egy nyugati polgártól. A műsorok minőségében viszont igen. Ami pedig az értékes kultúrát illeti, a jelenléte nem éri el még a 70-es évek színvonalát sem. Ezen a közszolgálati televízió sem tud jelenleg segíteni.
- A kommercializálódásra azért lehetett számítani…
- Bele is kerültünk nyakig, és úgy látszik, egyelőre nem találjuk az ellenszerét. A nyugati országokban már sokkal konszolidáltabb a helyzet; talán az elkövetkezendő években itthon is lejátszódik ez a folyamat. De a világon mindenütt nagyobb a könnyű műfajok közönsége.
- Mi határozza meg egy alkotás értékét? Mi az, amitől valami magasabb kulturális értéket képvisel? Hiszen a piacon való szereplés felér egy szavazással is, amiért pénzt adnak, annak van valami értéke a vevő számára.
- Több fajta kultúra van, ezen belül külön kell választani azt, ami nagyobb egyedi értéket képvisel. Világjelenség, hogy a magasabb kultúrával a népesség kb. 5 százaléka foglalkozik behatóan és további 10-15 százalékra tehető az érdeklődők holdudvara. De a szakemberek szavazata többet számít a laikusokénál, így azoknak a véleménye súlyozottan jelentkezik, akik a kultúrával foglalkoznak. Ők külön szerepet játszanak a társadalomban és önálló csoportként kell őket kezelni. Az érték bonyolult fogalom, más egy dolognak a csereértéke, a használati értéke és a minőségi értéke. Mindezt a társadalmi konvenció alakítja.
Persze nem örülök az ugyanarra a kaptafára készült műsorfolyamoknak. Úgy hívjuk ezt, hogy „a szellem rágógumija”, az egyik fülön be, a másikon ki. Gyakran előfordul a szociológiai felmérések során, hogy a megkérdezett állítja, hogy órákig nézte a műsort, de arra már nem emlékszik, hogy mit látott.
- Említette, hogy a kultúra szinte minden területén erózió, fellazulás indult el. Hova vezet egy ilyen folyamat?
- Politikusként azt remélem, hogy ezek a tendenciák megfordulnak. Ha a politikában, a társadalomban megvan vagy kiépíthető az akarat, akkor ez a tendencia megállítható, ha nem, annak súlyos következményei lesznek. Részben természetesnek tartom, hogy a gazdasági átalakulások miatt a kulturális élet hanyatlásnak indult. Az egzisztenciális kérdések szükségszerűen háttérbe szorítják a kultúra iránti érdeklődést és persze a fizetőképes keresletet. A gazdaság kiszámíthatóvá válásával azonban javulhat a helyzet.
- Milyen súlyos következményekre gondol abban az esetben, ha a jelenlegi eróziós folyamatot nem sikerül megállítani?
- Az apokaliptikus veszély abban áll, hogy olyan tömegkultúra jön létre, amelyben az embereknek semmit nem kell tenni, csak gombokat nyomogatni. A társadalom szerkezete 5000 év óta olyan, hogy mindig kell lennie egy csoportnak, amely művészetet hoz létre és fejleszti a tudományt. Az ő eredményeik azután visszahatnak a társadalomra. Ha ez megszűnik, akkor a társadalom hanyatlásnak indul. A kultúra meghatározza egy közösség - és ezen keresztül az egyén - identitását, hozzájárul a társadalom összetartó erejéhez. Ha ez megszűnik vagy gyengül, az olyan bomlást indít el, ami kiszolgáltatottá teszi a közösséget és az egyént. Globalizálódó világban élünk, de ez az egyén számára csak akkor elviselhető, ha az egyes régiókban a kulturális sajátságok megmaradnak, sőt fokozódnak.
- Az ön által felvázolt kép emlékeztet bizonyos fokig arra, amivel a szélsőjobboldalon is riogatnak bennünket…
- Lehet, hogy a diagnózisban van hasonlóság, de a megoldásban semmiképpen sem. Nem lehet egy kultúrát rákényszeríteni a társadalomra. Az identitás - ezen belül a kulturális identitás - számos tényező eredője, amiből a nacionalisták kiemelnek és túlhangsúlyoznak egyetlen elemet, többnyire kirekesztő éllel.
- Hadd kérdezzek rá akkor az MSZP identitására: a párt szociáldemokratának vallja magát, ám sokan azzal vádolják, hogy gyökeresen más politikát folytat.
- Az elmúlt négy évet nem lehet mérvadónak tekinteni. A 90-es évekre és még inkább 94-re a magyar gazdaság a szakadék szélére került. Mindenfajta ideológiát félre kellett tenni és először a gazdaságon segíteni. Egy kényszerpályán nem érvényesek a minősítések. Svédországban el lehet vitatkozni arról, hogy mi a szociáldemokrata és mi a konzervatív. Most a gazdaság már nálunk is fellendülőben van, és a növekedésből származó többlet alapot adhat arra, hogy jobban érvényesíteni lehessen majd az elveket.
- A párt tehát várhatóan ebben az irányban mozdul el? Melyek lesznek ön szerint a következő négy év súlyponti feladatai?
- A párt tagsága is, szellemisége is teljes mértékben szociáldemokrata. Mindenkiben az első gondolat az volt, hogy ha a jelenlegi kedvező folyamatok tartósnak bizonyulnak, akkor a többletet arra kell fordítani, hogy javuljon a társadalmi esélyegyenlőség. Az elmúlt négy év legfontosabb feladata az volt, hogy a demokratikus intézményrendszer megóvása mellett elkerüljük a gazdasági összeomlást, és elindítsuk azokat a folyamatokat, amelyek révén beilleszkedhetünk az európai rendszerekbe.
- Az MSZP-ben sokféle irányzat van jelen. A választások idején persze erős a pártfegyelem, de nem tart-e attól, hogy később a pártban szakadások jöhetnek létre, mint azt számos más párt esetében láthattuk?
- Minden párt szükségszerűen heterogén, és minél több ember van egy pártban, annál többféle irányzat létezhet egymás mellett. Nagyobb pártot összetartani nagyobb erőfeszítést: több munkát és szellemi erőt jelent.
- Egy párt integrálásában nagy szerepe lehet a személyeknek is. Ezen a területen némi ellentmondás van abban, hogy míg az MSZP népszerű párt, Horn Gyula nem tartozik a legkedveltebb politikusok közé. Ön mivel magyarázza ezt?
- Egy politikai magatartás személyekben jelenik meg, ugyanakkor szélesebb hatósugarú, mint egyetlen személy. A kisgazdapárt is népszerűbb, mint az elnöke, de kétségtelen, hogy a párt Torgyán Józsefnek köszönheti a népszerűségét. Nagyobb társadalmi változások során átmeneti állapotok alakulnak ki. A magyar társadalom szerintem ilyen átmeneti helyzetben van. Egyfelől szeretné, ha a gazdasági és társadalmi folyamatok továbbra is abban a mederben zajlanának, amit az elmúlt kormányzati ciklus kijelölt, ugyanakkor a konszolidáció kemény árat követelt az emberektől, és az elszenvedett veszteségért nem verhetik el a port egy eszmén.
- Mire számít a választások után?
- Annál sokkal inkább szociológus vagyok, semhogy esélylatolgatásokba bocsátkoznék. Bízom az MSZP sikerében, és azt tartanám a legegészségesebbnek, ha a jelenlegi koalíció továbbra is fennmaradhatna.