Magyarország megkezdte az európai uniós
csatlakozási tárgyalásokat. Az ország előtt álló
feladatokkal kapcsolatban Horváth Gábor, a
Külügyminisztérium szóvivője hangsúlyozta, hogy a
,,klubba” való belépésünkhöz nekünk kell „megfelelően
felöltözködnünk”. A külügyi szóvivőt az EU-integráció
kilátásairól és a várható uniós fogadtatásról
kérdeztük.
Az Európai Unió hívei ünneplik Varsóban a
csatlakozási tárgyalások megkezdését. Új csillagok Fotó: MTI
- Hogyan értékeli a rendszerváltozás óta lezajlott
csatlakozási folyamatot? Mit kellett volna másképpen csinálni
az elmúlt szűk évtizedben?
- A rendszerváltozás óta hivatalba lépett két kormány
külpolitikájában az euroatlanti integráció egyértelmű,
következetes és határozott külpolitikai prioritás volt.
Ennek megvalósításában nagyon komoly eredményeket ért el
mindkét kormány, hiszen Magyarországot a NATO-ba, majd pedig a
luxemburgi döntések alapján az európai uniós csatlakozási
tárgyalásokra meghívták. Úgy gondolom, hogy nem voltak
mellékvágányok, nem voltak tévutak az Európai Unióhoz való
csatlakozás folyamatában. 1990 óta határozott eredmények
születtek: a demokrácia politikai intézményrendszerének
kiépítése, a piacgazdaság jogi kereteinek létrehozása.
Mára fenntartható a gazdasági növekedés, csakúgy, mint a
szomszédokkal való megfelelő viszony.
- Mikor lesz teljes jogú tagja Magyarország az uniónak?
- A teljes jogú tagságra reményeink szerint 2002-ben kerül
sor. Az unió részéről ezt a magyar törekvést úgy
fogadják, hogy az ambiciózus, de nem irreális. Magyarország a
csatlakozásra való felkészülés során abban is élenjárt,
hogy őszintén, önelemzően világította át magát. Ma már
átláthatók azok a területek, ahol hazánknak átmeneti
könnyítést kell majd igényelnie az Európai Uniótól.
A felkészülésben a legfontosabb teendő a gazdaság
növekedési pályára állítása volt. Egy további fontos
terület az igazgatási apparátus felkészítése. Mivel mi
lépünk be a „klubba”, nekünk kell úgy felöltöznünk,
hogy valóban teljes értékű tagok legyünk - ez elsősorban
a jogharmonizációt jelenti. A közvélemény tájékoztatása
is nagy szerepet játszik az ország felkészülésében.
- Lehet-e teljes jogú tagja Magyarország az EU-nak, ha
könnyítéseket kér?
- Bár a könnyítések igénylése nem akadálya a teljes
jogú tagságnak, a hivatalos csatlakozási tárgyalások
megkezdésekor mindkét részről egyhangúlag megfogalmazták,
hogy csak teljes jogú tagság képzelhető el, így állandó
mentesítést nem kérhetünk. Az átmeneti könnyítéseket is
csak - tartalmát és időtartamát tekintve - korlátozott
mértékben tartja célszerűnek az unió. Másodrendű tagság
ezért nem képzelhető el.
- Mi várható az elkövetkező időszakban, rövid és
hosszú távon?
- Most kezdődik el az úgynezezett „screening”, a joganyag
átvilágítása kétoldalú tárgyalások keretében. Eddig mi
magunk vizsgáltuk, hogy hol tartunk, most pedig az uniós
szakértőkkel fogjuk áttekinteni a hatalmas mennyiségű
közösségi joganyagot. Három kategóriát állítunk fel. Az
első csoportot alkotják azok a jogszabályok, amelyeket már
megalkottunk. A második kategóriába azok az ígéretek
tartoznak, amelyeket Magyarország teljesíteni tud a tagságig.
A harmadikba tartoznak azok a területek, amelyeken még
átmeneti időszakra lesz szükség. Hogy miként megy tovább a
folyamat ezután, még függőben van. Egyes uniós
elképzelések szerint a már átvizsgált témakörökben
megindulhatnának a csatlakozási tárgyalások, míg a másik
lehetőség az, hogy csak az összes kérdés lezárása után
kerül sor a tényleges csatlakozási tárgyalásokra.
- Előfordulhat-e hogy még tovább differenciálnak a hat
országon belül?
- Igen. A tárgyalásokat kezdő öt plusz egy országon belül
- mi ezt az álláspontot támogatjuk - egyik országnak sem
kell a másikra várnia. Ez természetesen nem csak
Magyarországra vonatkozik. Ugyanakkor azt gondoljuk,
felkészültségünk feljogosít arra, hogy ne kelljen más
országokra várnunk. Ez nem jelent semmiféle elszigetelődést.
A magyar külpolitikának nagyon határozott célkitűzése, hogy
a térségből minél több ország csatlakozzék. Készek
vagyunk támogatni például Románia integrációját. A
feltételeket persze nem tudjuk helyettük teljesíteni.
- Közvélemény-kutatások szerint az osztrákok és a
németek többsége elsősorban vagy szinte kizárólag a
magyarokat látná szívesen az Európai Unióban. Hogyan fogadja
a nyugati közvéleménye a csatlakozást?
- A magyar-osztrák és a magyar-német kapcsolatok hosszú
évek óta nagyon kiegyensúlyozottak. Magyarország ismert,
elfogadott ezekben az országokban. A tágabb értelemben vett
nyugat-európai közvélemény a bővítést illetően
megosztott. Egyes országokban a farmerek tüntetnek a bővítés
ellen, hiszen saját érdekeiket féltik. Érdekeik védelme
érzékeny kérdés azokban az országokban, ahol a
mezőgazdaság szerepe nagyobb. Ugyanakkor az unió elkötelezett
Európa egységének, biztonságának, stabilitásának,
jólétének megteremtése mellett, amelyet az új tagok
csatlakozása erősíteni fog.
- Az Európai Unió mennyire felkészült a bővítésre?
Egyes vélemények szerint magának az uniónak a keretei sem
teljesen kiforrottak, egy változóban lévő szervezettel
tárgyal most Magyarország. Milyen közösséghez fogunk
csatlakozni?
- Úgy gondolom, hogy nem egy bizonytalan keretű, változó
unióval tárgyalunk. Az unió fejlődésének keretei nem
bizonytalanok, hanem határozottan láthatóak. A maastrichti és
az amszterdami szerződés egyértelműen leszögezi az unió
fejlődésének szinte valamennyi területét, irányait, és
ezek megfelelnek azoknak a magyar céloknak, amelyek miatt mi
csatlakozni kívánunk az Európai Unióhoz. Ugyanakkor a
közösség intézményi és költségvetési reformjára is
szükség van, amely a bővítést nem akadályozhatja.
- Milyenek a csatlakozási tárgyalások személyi
feltételei? Magyarország számára előnyös-e az, hogy az EU
következő soros elnöke, Schüssel osztrák külügyminiszter?
- A politikában és a diplomáciában a személyes
kapcsolatoknak természetesen mindig fontos, bár nem
túlhangsúlyozandó a szerepe. Az EU-t képviselő politikusok
nem a saját nemzetük programját hajtják végre, hanem az
unióét. Bármely EU-ország tölti be az elnöki posztot,
elsődleges feladata az unió bővítésé-nek végrehajtása. Az
olasz Giorgio Bonacci, aki Magyarország közvetlen
tárgyalópartnere lesz, felkészült európai uniós szakértő,
így azt reméljük, hogy nemcsak a közösség érdekeit fogja
határozottan képviselni a tárgyalások során, hanem
megértéssel fogadja a magyar tárgyalódelegáció szempontjait
is.
- A nyitó nap Brüsszelben az ünneplés ideje volt,
kevés szó esett anyagiakról. Milyen segítséget kaphat
Magyarország a csatlakozáshoz?
- Hazánk az elmúlt években is rendkívül komoly
támogatást kapott már az ún. PHARE-program keretében.
2000-től mintegy évi hárommilliárd ECU fog rendelkezésére
állni a csatlakozó országoknak, és remélhetőleg 2002 után
már a tagokat megillető támogatásokból részesülünk.
Természetesen Magyarországnak is hozzá kell járulnia az
Európai Unió költségvetéséhez. Előzetes számítás
szerint mintegy félmilliárd ECU lehet majd Magyarország
járandósága. Ugyanakkor ennél akár ötször, hatszor nagyobb
mértékű támogatást kaphatunk azokból az infrastrukturális,
regionális fejlesztési alapokból, amelyek a tagsággal
nyílnak meg.
- A ciprusi válság nem Achilles-sarka-e a csatlakozási
tárgyalásoknak?
- Úgy gondolom, hogy nem lehet az. Az unió rögzítette, hogy
Ciprusra is ugyanazok a feltételek vonatkoznak, mint bármely
más országra. Ugyanakkor az unió kívánatosnak tartja a
sziget egységének megteremtését még a csatlakozás előtt.
- Megállíthatja-e valami a csatlakozási folyamatot?
- Ha a gazdasági növekedés területén nem sikerül
fenntartani az eddigi kedvező tendenciákat, akkor ez
nyilvánvalóan érzékelhető lenne a tárgyalóasztaloknál is.
A csatlakozás feltételeiben a jószomszédi viszony szintén
meghatározó, így ha Magyarország külpolitikájával
kapcsolatban, vagy akár a szomszédos országokkal
összefüggésben komoly problémák merülnek fel, ez is
visszahatna a tárgyalásokra.
Számos szakértő említi, hogy egyes nyugat-európai
tagországokban a küszöbönálló választások
megváltoztathatják az uniós politikát. Ma azonban nemcsak a
nyugat-európai kormánypártok, hanem az ellenzéki pártok
többsége is támogatja az EU bővítését.