KÉZDY ÉVA
Feltárcsázza a szívünk

Bayer Friderika gyerekkora óta kéz a kézben jár a dalokkal. A nemzetközi porondon is sikerrel szereplő énekesnő nemrégiben megjelentette harmadik lemezét, s terveiben szerepel egy újabb elkészítése is. Az énekesnő jó szereplésének valószínűleg az is a titka, hogy Bayer Friderika dalai egyéni hangon szólnak hozzánk. Interjúnkban az énekesnő pályájáról és terveiről nyilatkozik.

„...nem szeretném továbbvinni azt, ami ma divatos”

- Hogyan lett belőled énekesnő?
- Kiskorom óta szeretek énekelni. Legelső produkciómat az óvodában adtam elő. Középcsoportos lehettem, amikor valamilyen alkalomból meg kellett tanulni különböző dalokat. Én a Tavaszi szél vizet áraszt címűt adtam elő. Valószínűleg nagyon jól sikerült, mert ettől kezdve iskoláskoromig minden alkalommal nekem kellett ezt a dalt elénekelnem. Bevallom, mindig nagy sikerélmény volt, amikor énekelhettem. Ezt követően zenei suliba felvételiztem, de a nagy napon torokgyulladásom volt. Így aztán nem tudtam énekelni, csak kopogtattam, hang nélkül. A felvételiztető tanár jóindulatán múlott, hogy felvettek. Nyolc évig jártam a hetedik kerületi iskolába, ahol ekkor még komoly úttörőélet folyt. Szerepeltem például az úttörők kórusában. Nagyon sokszor felléptünk, így aztán sok matekórát megúsztam. Hiszen ha előadás volt, akkor nem kellett bemennünk az órákra. Kellemes élmények fűződnek ehhez az időszakhoz is. Tizennégy éves koromban aztán édesanyám elvitt a régi énektanárához, ahová eredetileg egy születésnapot mentünk ünnepelni. A tanár azonban meghallgatott... Nagyon megtetszettem neki. Igaz, bennem is megvolt a vágy arra, hogy különleges módon megtanuljak énekelni. Nem úgy, ahogyan a kórusban. Így aztán, kisebb-nagyobb megszakításokkal, tizenöt éves korom óta járok énekelni.
- Kiket kedveltél akkoriban az énekesek és együttesek közül?
- Az akkoriban aktuális zenekarokat és énekeseket szerettem, mint például az Abba vagy a német származású Amanda Lear, aki nagyon különleges mély hangon énekelt, mintha férfi volna. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem nagyon tudtam válogatni, hiszen mindenki azokon a külföldi zenekarokon nőtt fel, amiket a magyar televízió bemutatott.
- Könnyen megszoktad a nyilvánosság előtti szereplést?
- A kórussal jó érzés volt a színpadon lenni, könnyen megszoktam. Amikor már magántanárhoz jártam, egyre inkább erősödött a vágyam, hogy megmutassam azt, amit megtanultam. Éppen ezért nagyon örültem minden olyan nyilvános szereplésnek, amikor szólóban léphettem fel. Szerencsére soha nem éreztem nehéznek... Mások nagyon izgulnak, ami el is ronthatja a produkciót. Valószínűleg nem tudnak feloldódni, és a stressz következtében képtelenek kibontakozni. Egy kicsit persze izgultam én is, de sosem voltak problémáim a nyilvános vizsgákon.
- Az életmódodban milyen változásokat hozott az énekesi pálya?
- Lezárult például az iskolás évek rendszeressége, hiszen addig folyamatosan tanultam, készültem óráról órára. Reggel felkeltem, elmentem a suliba, délután különórákra jártam... Most már inkább össze-vissza vannak a teendőim. Vannak hetek, amikor annyi a dolgom, hogy azt sem tudom, hova rohanok, de van olyan időszak, amikor kevesebb a munkám, és ezért jobban tudok figyelni másra is. Változó és kiszámíthatatlan lett az életmódom.
- Az egyik nemzetközi versenyen nagyszerű eredményt értél el...
- Jelentkeztünk az egyik táncdalfesztiválra, amelyiken a Kinek mondjam el vétkeimet című dalt énekeltem. A célom csupán annyi volt, hogy megmutassam magam, lássák, én is itt vagyok, és szeretnék énekelni. Reménykedtem, hogy valamelyik zeneszerzőnek megtetszem, aki dalokat is írna nekem. A fellépés jobban sikerült, mint amire számítottam... Megnyertem a fesztivált. Ezt követően meghívtak Írországba, ahol huszonöt ország zenekara és énekese képviseltette magát. Nagyon kellemes volt, Írország fantasztikusan szép ország, jól éreztem magam. Rengeteget próbáltunk, napi két, sőt három-négy órát is, ami persze eléggé fárasztó volt. Mire elérkeztünk az élő szerepléshez, már abszolút nem zavart, hogy hány millió ember lát. És nem azért, mert óvatosságból előtte felvették a műsoromat... A legfontosabb célom az volt, hogy úgy adjam elő a dalt, ahogy csak tudom - aztán lesz, ami lesz. Elég jó eredményt értem el, azóta is nagyon szeretem ezt a dalt.
- Milyen kategóriába, stílusirányzathoz sorolod magad?
- Nehéz magamról véleményt mondani, vagy besorolni valamelyik kategóriába. Sokan mondanak sokfélét, például azt, hogy Koncz Zsuzsát követem... De azt gondolom, hogy ma Magyarországon nincs olyan énekes, aki ne a mostani divatáramlatokat követné, aki ne állna be a sorba. Én azonban nem szeretnék közéjük tartozni, nem szeretném továbbvinni azt, ami ma divatos. Ezen elsősorban az „élj a mának” szlogen tartalmát értem, valamint a szexuális vágyak határtalan kiélését, amit a mai lányegyüttesek, fiúcsapatok és a szólóénekesek egyaránt képviselnek. Modern hangszereléssel szeretnék a fiataloknak énekelni, de úgy, hogy minden dalomnak legyen valami mondanivalója. Ami arra ösztönzi a hallgatókat, hogy leüljenek és meghallgassák a dalaimat, odafigyeljenek és a hallottak alapján átértékeljék a dolgokat.
- Március közepén jelent meg a harmadik nagylemezed. Mire számítasz, mekkora sikere lesz?
- Egy hónapja jelent meg a single CD, ami persze csak egy kis ízelítőül szolgált. Ezen szerepel a Feltárcsáztad a szívem című dal, amit a rádiók gyakran játszanak. Azt szeretném, hogy az új lemezem legyen kedves az emberek fülének, legyen más, mint a többi zene, de ne legyen idegen számukra. Azt remélem, hogy ez más művészeket is inspirálni fog, hogy lássák, van egy más fajta út, amin el lehet indulni. Vállalva azt, hogy nagyon sok kritikát kap az ember. Én magam is nagyon sok mindent hallok, főleg a szakmán belül. Irtózatosan gyorsan terjednek a pletykák és a rosszindulatú szövegek. Ilyenek mindig is voltak, és tudtam, hogy most is lesznek. Ennek ellenére szeretném, ha a zenével foglalkozók látnák, ez más, mint a mai megszokott ízlésvilág, de ugyanakkor szükség van rá.
- Írsz dalokat is?
- Nem, a dalok zenéjét Janca Ákos írja, a szöveget pedig Csuka László. Természetesen én is ott vagyok, de konkrétan nem írok, bár jó érzékem van ahhoz, hogy belekontárkodjak abba, amit valaki más csinál. Ha nem tetszik a szöveg, akkor mondani szoktam, hogy változtassunk. Ugyanígy a dallamoknál is. Ha van valami ötletem, azt feléneklem, azon pedig, ha kell változtatunk, finomítunk rajta. Szerintem nagyon nehéz dalt írni, és külön adottság kell ahhoz, hogy könnyedén megszülessen, mert ha nagyon izzadságos, és már három napja ülök rajta, az megérződik a dalon.
- Melyik dalt szereted a leginkább?
- Az egyik kedvencem a „Feltárcsáztad a szívem”. Mivel ezt a közönség is nagyon szereti, még jobban megkedveltem. Másik a Tudnod kell, miért élsz a Földön című dal.
- Mondj valamit a magánéletedről! Családban élsz?
- A szűkebb családom korábban a szüleimből és az öcsémből állt, de tavaly nyáron férjhez mentem. Szüleimmel vallási kérdésekben már tizennyolc éves koromban nem értettünk egyet, de amíg velük éltem, próbáltam alkalmazkodni hozzájuk. Mindig is engedelmességre törekedtem. Ha láttam, hogy a szüleim nem elégedettek velem, akkor igyekeztem jó lenni. A férjemmel boldogan élünk. Gyerekünk - bár én is szeretnék - még nem született.
- Mivel töltöd a szabadidődet?
- Nagyon szeretem a természetet. Szeretünk kirándulni az angol cocker spánielünkkel. Mostanában azonban egy kicsit elhanyagoltuk szegényt. Nagyon szeretek zenét hallgatni, és az otthonunkkal is szeretek foglalkozni. Mióta feleség lettem, a háztartási munkával is törődnöm kell. Szeretem például, ha estére nincs a mosogatóban egy halom piszkos edény. Örömet okoz otthonunk berendezése és alakítgatása is.
- Milyen jövőbeli terveid vannak?
- Most elsősorban azt szeretném, ha sokan megvennék a harmadik lemezemet. Tervezem egy negyedik album elkészítését is. Örülnék, ha továbbra is sikeres lenne a munkám, ha lenne értelme annak, amit csinálok. Nagyon várom azt is, hogy kisbabánk szülessen... Szépen, csendesen, nyugodtan szeretnék élni.