KOVÁCS KLÁRA
Oroszországi medvetánc

Jelcin minden eddiginél jobban szemléltette a világgal, hogy Moszkvában bizánci viszonyok uralkodnak. A kormányzati poszton levők mind játékszerek Jelcin kezében. Az elnök egyszerre kelti a rendkívüli hatalmi ambíciókkal rendelkező, nagyon gyorsan öregedő cár és a nyomorgó országa jövőjéért aggódó államfő benyomását - írta az orosz kormány menesztésére reagálva a Süddeutsche Zeitung.

Borisz Jelcin orosz államfő hétfőn valóságos politikai földrengést okozott Moszkvában, amikor a meghűléses betegségéből épphogy felgyógyult elnök meglepetésszerűen leváltotta egész kormányát, s egy szinte ismeretlen miniszterre bízta az új kabinet összeállítását. A külföldi sajtó azóta is csak találgatja a döntés hátterét. A vélekedések a legszélesebb palettán mozognak, de abban egységesek, hogy Jelcin elnök ismét bebizonyította: a „szuperelnöki” orosz demokráciában keményen kézben tartja az eseményeket.
A Mladá Fronta Dnes, prágai lap szerint Jelcin kiszámíthatatlan viselkedése azt az orosz hagyományt igyekszik továbbvinni, hogy a cár mindig jó, s minden rosszért a tanácsadói a felelősek. Az elnök cári allűrjei, kiszámíthatatlansága és titokzatossága csak része az orosz valóságnak - állította a legolvasottabb cseh lap.
A kormánypárti zágrábi Vjesnik című lap úgy véli, hogy Jelcin a megoldatlan szociális problémák miatt döntött így, hiszen a ki nem fizetett bérek és nyugdíjak mára elérték az 1,5 milliárd dollárt. De azt is tudni kell, hogy a független szakszervezetek április elejére általános sztrájkot és tömegmegmozdulásokat szerveznek. A parlament pedig bizalmatlansági indítványt készült beterjeszteni a Csernomirgyin-kormány ellen.
A spanyol El Pais vezércik-
kének szerzője úgy véli, hogy Jelcin így akart a gazdasági nehézségek miatt kialakult társadalmi válsággal szembenézni. De a leváltások mögött Jelcin azon szándéka is meghúzódhat, hogy a miniszterek menesztésével elejét vegye annak a hatalmi harcnak, amely a kormány és a vezetést a háttérből irányítani próbáló pénzügyi és médiaoligarchia között kialakult. A The New York Times elképzelése szerint a kormány eltávolítása mögött a reformpárti erők állnak, melyek kifogásolták az átalakulás lassú ütemét és a gazdasági gondokat. Más megfigyelők azonban éppen azoknak a pénzügyi-üzleti csoportoknak bizánci stílusú, színfalak mögötti
hatalmi üzelmeit sejtik, amelyek az elnök újraválasztási kampányát is finanszírozták. A The Washington Post cikke azt állította: „Könnyen meglehet, az elnök egyszerűen csak meg akarta mutatni, hogy roskadozó egészségi állapota ellenére továbbra is ő az úr
a háznál.”
Az Izvesztyija szerint Jelcin kormánya menesztésével megadta a startlövést a 2000-ben esedékes elnökválasztási kampánynak. A lap úgy vélte, hogy Kirijenko - aki a kormányalakítást kapta feladatul - „zöldfülű” 35 éves, aki az elmúlt hónapokban önálló gazdasági és politikai vezetővé nőtte ki magát a tüzelőanyag- és energetikai tárca élén. A Le Figaro szerint elérkezett a fiatal technokraták ideje. Nemzedékeket ugorva át, Jelcin olyan embereket emel az első sorba, akik nem kapcsolódnak a nagy nyomásgyakorló csoportokhoz. Az előttük álló feladat óriási: miután Oroszország átállását a piacgazdaságra már nem fenyegeti komoly veszély, immár az állam helyreállításáról van szó. De a „tolvajbárók” - akik a bankokat, az orosz médiát és a hatalmas olajszektort ellenőrzik - a leghatározottabban elzárkóznak attól, hogy másokkal is megosszák a „kapitalizmus gyümölcseit”.