Kőzápor fogadta az izraeli katonákat Hebronban, miután
egy ellenőrzőpontnál történt incidensben egy izraeli
rendszámú autó három palesztin utasa életét vesztette. A
tüntetésekről beszámoló hírcsatornák „nem adnak pontos
képet Izraelről” - állította Netanjahu miniszterelnök
európai körútja során.
HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS
Kiújultak az összetűzések a palesztinok és az izraeli
rendőrség között. Vége a kődobálásnak Fotó: MTI
Spanyolországi látogatása során Netanjahu találkozott
Abel Matutes spanyol külügyminiszterrel, aki elmondta: a
tárgyalás során valóban felmerült egy újabb közel-keleti
csúcskonferencia terve. A világsajtó által máris
„Madrid-2” néven emlegetett találkozóról a spanyol
külügyminiszter úgy vélte, hogy - ellentétben a hét
évvel ezelőtti tárgyalásokkal, amikor Egyiptom, Szíria,
Jordánia és Libanon is tárgyalóasztalhoz ült - „ez
alkalommal elegendő lenne az izraeli és a palesztin felet
megegyezésre bírni”.
Netanjahu szintén szívesen fogadna egy újabb madridi
konferenciát, de hangsúlyozta: nem a helyszín a lényeg, hanem
az, hogy helyes célok legyenek meghatározva. „Jó dolog, ha
sok ország képviselői összegyűlnek, de semmi sem
helyettesítheti a közvetlen tárgyalásokat - mondta
Netanjahu a spanyol El Pais című lapnak. - A probléma az,
hogy az európaiak semmit nem tudnak a Közel-Keletről. Úgy
látják ezt a területi konfliktust, mintha az izraeli Góliát
és a palesztin Dávid között zajlana a vita. Egyedül az
Egyesült Államok ért meg bennünket. Ez sem az ott élő
nagyszámú zsidó közösség miatt van - mint azt sokan
gondolják -, hanem azért, mert Amerika önmagához
hasonlóan, mint az új ígéret földjét lát bennünket.”
Az izraeli miniszterelnök fontosnak tartja a személyes
beszélgetéseket az európai vezetőkkel, mert úgy véli, hogy
Európa nem kap pontos képet Izraelről a nagyköveteken és a
nemzetközi hírügynökségeken keresztül.
A palesztinokkal zajló béketárgyalásokról Netanjahu
elmondta: nem fogadhatják el egy önálló palesztin állam
létrejöttét. Ha a palesztinok korlátlan függetlenséget
kapnának, ez azt jelentené, hogy katonai szövetséget
köthetnek Irakkal és Iránnal, és akkor már nemcsak Szaddám
Huszein rakétáinak fenyegetései között kellene a zsidóknak
élniük, hanem saját országuk küszöbén lévő csapatok
fenyegetnék őket. „Az egyetlen megoldás a megosztott
hatalom, amikor a palesztinok vezetik belső ügyeiket. Az olyan
területeken, mint a környezetvédelem, közösen dolgoznánk,
míg a biztonsági és védelmi ügyek a mi kezünkben
maradnának” - fejtette ki a miniszterelnök.
Bonnban Kohl kancellár ígéretet tett arra, hogy elmagyarázza
az európai vezetőknek az izraeli álláspontot. A német
politikusok azonban nem egységesek Izraellel kapcsolatban. Klaus
Kinkel külügyminiszter és Gerhard Schröder, az ellenzéki
Szociáldemokrata Párt kancellárjelöltje az izraeli kormányt
vádolja a békefolyamat megrekedése miatt.
A Tribune magazinnak adott nyilatkozatában a két államférfi
- német politikusoktól szokatlan - nyers stílusban
kritizálta Benjamin Netanjahu miniszterelnököt, ugyanakkor
elmondták: „Ez nem jelenti azt, hogy Németország
Izrael-ellenes politikát akarna folytatni.” Kinkel szerint a
német parlament sok tagját frusztrálttá teszi Netanjahu
politikája: „Az izraeli kormány telepes-politikája a
nemzetközi törvények megsértése.” A Tribune emlékeztet
arra, hogy német politikusok ritkán tesznek Izrael-ellenes
kijelentéseket, ezért érdemes odafigyelni Gerhard Schröder
nyilatkozatára, aki kijelentette: „Németországnak joga van
kritizálni a jelenlegi izraeli kormányt anélkül, hogy
antiszemitának minősülne.”
Netanjahu európai körútjának utolsó állomásán, Londonban
Robin Cook brit külügyminiszter Európa egyedülálló
szerepét hangsúlyozta a békefolyamat újraindításában. Úgy
vélte: „Izrael és a palesztinok képtelenek külső
segítség nélkül egyezségre jutni.” Cook kiemelte: „Az
Unió kétszer annyi segítséget nyújt a palesztinoknak, mint
az Egyesült Államok. A Közel-Kelet közvetlen
szomszédságában, Európának nagyon fontos a béke.”
„Mi indíthatta Netanjahut arra, hogy a megszokottól
eltérően, európai tárgyalásokat folytasson?” - tette fel
a körút tanulságait elemző cikkében a Jerusalem Post,
hiszen: „Az izraeli miniszterelnök külpolitikájában eddig
szinte kizárólag Amerikára támaszkodott, és az európai
országok bármiféle segítségét igyekezett elhessegetni
magától. Az elmúlt évtizedekben Európát arabbarátként
könyvelték el, míg az arab országok Amerikát látták
Izrael-pártinak.”