Az ENSZ-főtitkár által Bagdadban aláírt megállapodás
elhárította a közvetlen katonai konfliktus veszélyét a
Közel-Keleten. A bizalmatlanság azonban nem múlt el. Szaddám
Huszein legújabb ígéretei kapcsán Bill Clinton leszögezte:
„Nem az számít, amit Irak mond, hanem amit tesz.” Az
angol-amerikai haderő továbbra is teljes készültségben
várja az egyezmény „tesztelését”.
HETEK-ÖSSZEÁLLÍTÁS

A Kofi Annan ENSZ-főtitkár által aláírt bagdadi
megállapodás ellenére tovább folytatódik az amerikai
csapaterősítés a Perzsa-öböl térségében. Albright:
„…ha kell, támadunk” Fotó:
MTI
Kofi Annan ENSZ-főtitkár megegyezett Szaddám Hu-szein iraki
elnökkel, hogy Irak korlátozások és feltételek nélkül,
azonnal engedélyezi a világszervezet fegyverzetellenőrei és a
kijelölt ENSZ-diplomaták számára a vizsgálatokat az ország
egész területén, beleértve az eddig zárt elnöki
létesítményeket is. A megállapodás záró bekezdésében
Annan vállalta, hogy sürgetni fogja az Irak elleni gazdasági
szankciók enyhítését.
A diplomáciai egyezség hírét megnyugvással vették
tudomásul világszerte. Washington ugyanakkor világossá tette,
hogy Amerika nem veszi készpénznek az iraki elnök
„becsületszavát”. Clinton nyilatkozatában megerősítette:
„Ne legyenek senkinek kétségei: továbbra is gondunk lesz
arra, hogy Szaddám Huszein ne fenyegethesse a világot
tömegpusztító fegyverekkel.”
Madeleine Albright külügyminiszter a szenátus külügyi
bizottságában megerősítette, hogy az amerikai csapatok az
Arab-öbölben maradnak, és ha kell, támadnak. „Továbbra is
katonai erővel támogatjuk meg a diplomáciai
erőfeszítéseket. Nem fogjuk megengedni, hogy Szaddám Huszein
orrunknál fogva válságról válságra vezessen minket”-
idézte az AP hírügynökség Albright szavait.
A Washington Post úgy véli, hogy - amennyiben Irak betartja a
megállapodást - Annan élete legnagyobb diplomáciai sikerét
érte el Bagdadban. „Úgy érzem, jó megállapodásra
jutottunk, melyet bárhol meg tudok védeni. Biztos vagyok benne,
hogy a tagálla-
mok elfogadják” - nyilatkozta Annan New Yorkban a
Biztonsági Tanács ülése előtt. A főtitkár megköszönte
Clinton elnök és Tony Blair miniszterelnök
közreműködését, mondván: „Ők demonstrálták
békefenntartóiknak: az erőt úgy lehet a leghatékonyabban
alkalmazni, ha azért mutatjuk meg, hogy ne kelljen
használni.”
Az International Herald Tribune keddi száma a nagyszabású
hadmozdulatokkal előkészített egyezményt az
„ágyúnaszád-diplomácia mintapéldájának” minősítette.
A lap idézi Samuel Berger nemzetbiztonsági tanácsadó múlt
hétvégi kijelentését, mely szerint a Clinton-kormány
„addig valószínűleg nem áll szóba Irakkal, amíg Szaddám
életben van”.
Jesse Helms, az amerikai szenátus külügyi bizottságának
elnöke úgy véli: „Amerika nagy bajban van, Nagy-Britannia
kivételével a világ nagy része kapitulál Szaddám Huszein
előtt - és ő tudja ezt. Abba a kellemetlen helyzetbe
kerültünk, hogy vagy egyetértünk azzal, amit Annan úr
elért, bármi legyen is az, vagy mi leszünk a rossz fiúk, akik
a békét elutasítva ragaszkodnak a háborúhoz.”
Ez a megközelítés merőben szemben áll a francia és még
inkább az orosz állásponttal. Borisz Jelcin a megállapodás
másnapján kijelentette: „Az éjszaka gyakorlatilag
megoldódott az iraki válság: Szaddám Huszein véglegesen
szavát adta.”

Kofi Annan Párizsból indult Bagdadba és ide is érkezett
vissza. Jacques Chirac jótanácsokkal látta el Fotó: MTI
Az orosz elnök emlékeztetett arra, hogy Oroszország
„kezdettől fogva a válság diplomáciai úton történő
rendezését szorgalmazta, s az erőszak alkalmazása ellen
foglalt állást, mivel az események nem korlátozódtak volna
Irakra, hanem jelentős területekre terjedtek volna ki, és
senki sem tudja, ki mindenki keveredett volna bele.” Jelcin
hétfői nyilatkozatában ugyanakkor nem zárta ki, hogy Irak
„rendelkezhet valamennyi vegyi fegyverrel”.
A megállapodást Izraelben is fenntartásokkal fogadták. „Nem
mondhatom azt, hogy az iraki válság elmúlt” - állította
Benjamin Netanjahu az izraeli Haarec című lapban, hozzátéve:
„Ha Szaddám Huszein pillanatnyilag meg is hátrált, nincs
garancia arra, hogy nem tér vissza újra az előző
álláspontjához a következő hónapok során.” A kormányfő
szerint Izraelnek továbbra is készenlétben kell állnia:
„Együtt kell élnünk ezzel a fenyegetéssel a belátható
jövőben, hiszen egy rakétákkal zsúfolt Közel-Keleten
élünk.”
Angliában - már régóta - úgy tartják, hogy a puding
próbája az evés. „Miközben Amerikának egyszerre kell
felvennie a versenyt az orosz csalafintasággal, a francia
egoizmussal, s az ENSZ kétértelműségével, a
Szaddám-típusú válságok lehetősége minden évvel
növekszik a Közel-Keleten és a világ más pontjain
egyaránt” - állítja hétfői elemzésében a londoni
Times. Az angol lap szerint ha a diplomáciai megoldáshoz
fűzött remények megalapozatlannak bizonyulnak, nincs garancia
arra, hogy egy újabb légitámadás-sorozat képes lesz
megszüntetni a térség biztonságát fenyegető legnagyobb
veszélyt: Szaddámot és vegyi fegyvereit.