A CIA évtizedek óta vizsgálja az Ararát-hegységben
található különös formájú gleccsert, amely alatt Noé 4500
éve megfeneklett bárkája rejtőzhet - állítja a Washington
Times. A lap úgy értesült: hamarosan több titkos légi és
műholdfelvétel is nyilvánosságra kerül.
Az „Ararát-anomália” elnevezésű jelenségre először
egy 1995-ben napvilágot látott fotó hívta fel a figyelmet. Az
Ameikai Katonai Elhárítási Hivatal archívumában található
légifelvételt 1949. június 17-én a légierő egyik U-2
típusú kémrepülőgépe készítette a hegység nyugati
oldalán 3500 méter magasban fekvő alakzatról. A Washington
Times cikke szerint a CIA 1950 és 1975 között a térség
felderítésekor készített fényképek egy részét is közzé
kívánja tenni. A lap idézi Tom Crispell CIA-szóvivőt, aki
szerint: az U-2 fotói között ott lesznek az
„Ararát-anomáliát ábrázoló felvételek is.” A nagy
érdeklődéssel kísért bejelentés közelebb vezethet az
özönvízről szóló bibliai történet tudományos
bizonyítékokkal történő igazolásához - véli a
washingtoni lap, amely a 4500 éves beszámolót így foglalja
össze: „A Teremtés Könyve elmondja, hogy Isten
megparancsolta Noénak: építsen egy - mai mértékkel - 180
méter hosszú, 30 méter széles és 18 méter magas bárkát.
Isten ezt követően 40 napi esőt bocsátott a földre, és
’annyira nevekedének a vizek, hogy felveheték a bárkát, és
az felemelkedék a földről. A vizek pedig áradának és...
felette igen nagy erőt vevének a földön, és a legmagasabb
hegyek is mind elboríttatának, melyek az egész ég alatt
valának’ - állítja a Biblia, amely szerint az áradást
nyolc ember kivételével senki nem élte túl.” A tudósok
régóta kutatják a hajdani globális természeti katasztrófa
nyomait. Egyes régészek szerint a piramisok koránál több
ezer évvel idősebb egyiptomi Szfinx felszínén megfigyelhető
erózió egykori hatalmas eső nyomait őrzi. Mások az ősi
Atlantisz pusztulását is az özönvíz számlájára írják. A
bibliai leírás szerint Noé bárkája az Ararát-hegyén
feneklett meg. A térség alapos vizsgálata e század elején
indult meg, miután 1916-ban az orosz cári légierő egyik
tisztje, Rokovitszkij hadnagy egy felderítő repülés közben a
hegy oldalában lévő befagyott tóból kiálló hajótestre
lett figyelmes. II. Miklós cár személyes parancsára katonák
százai kutatták át a helyszínt, akik a korabeli beszámolók
szerint megtaláltak „egy több száz helyiséget tartalmazó
ciprusfából készült hajótestet, amelyet kívülről
vízhatlan viasz borított”. A Szentpétervárra küldött
fényképeknek és a hajóról származó deszkáknak a
forradalom viharában nyomuk veszett. Azóta több expedíció
kísérelte meg felkutatni a bárkát - eddig
eredménytelenül. A feltételezések szerint a század elején
tapasztalt rendkívüli felmelegedés miatt vált láthatóvá a
többméteres jégpáncél alatt rejtőző hajótest, amely
azóta ismét eltűnt a vastag hóréteg alatt. A kutatásokat
tovább nehezíti az a tény, hogy a több mint 5000 méter magas
Ararát a kurdok ellenőrzése alatt álló törökiráni határ
közelében fekszik. 1991-ben kurd terroristák öt régészt
elraboltak és erre hivatkozva az ankarai hatóságok zárt
katonai területté nyilvánították az Ararát-hegységet, és
minden itt folyó kutatást megtiltottak. A Washington Times
emlékeztet arra, hogy a bárka esetleges felfedezése
érzékenyen érintené az iszlám világot. A Korán - amely
szintén említi Noé történetét - a bárka
megfeneklésének helyszínét egy 200 kilométerrel délebbre
fekvő hegycsúcsra helyezi, ezért a mohamedán török
hatóságok a kutatást vallási okok miatt is ellenzik.