Impresszionista fényképészet
______________
KARINTHY FRIGYES

Ez egy új divat a műkedvelő és művészi fényképezés terén - több, mint divat, irány és iskola, új stílus, képe a korszellemnek, mint a valódi művészetekben.
      A nagy csoportképek, monumentális kompozíciók ideje lejárt. Ez az újfajta fényképezés - először német és francia képeslapokban bukkantak fel ezek az ábrák, most már nálunk is látni - kicsinyben keresi a nagyot.
      Impresszionista fényképezésnek is lehetne nevezni, mert nem a tárgy adja meg a felvétel érdekességeit, hanem a felvevő szeme és szeszélyes ötlete, amivel észrevett valami jelentéktelennek látszó részletet, detailt, a nagy dolgok között.
      Királyok bevonulása, világszépségek arcképe, Zeppelinről lekapott, madártávlatból exponált metropoliszok, északi-sarki tájak, bálna- és elefántcsordák helyett egy félig szívott cigaretta, hamvadóban a hamutálca szélén.
      Kisfiú orra, amit hozzányom az üveghez, ahogy befelé bámul a kirakatba.
      Papírszelet az aszfalton, ahogy emelgeti a szél.
      Egyetlen szál kinyíló bimbó az ág csücskén, közelről, egyetlen napsugár pászmájában, mely kelyhébe világít.
      Tündöklő férfikalap az előszoba fogasán. Toilette-asztalon üvegcse, fodorító vas, egy ottfelejtett fél pár kesztyű.
      Lábnyom a homokban, kavicsok közt.
      Aztán még érdekesebbek, amik olyanformán tartják szemünk elé közönséges, mindennapi cikkek és tárgyak valamelyik részletét, hogy első pillanatban egészen másnak gondolná az ember, mint ami valójában.
      Egy hajkefe szőrszálai egészen közelről. Ha ránézel, fenyőerdőt vélsz látni, óriási szálfák merednek ég felé. (Persze, kellő nagyításban kapod a képet.) Havas hegygerinc, szédítő szakadékokkal egy szelet vajas kenyér letört csücskének bizonyul - túlvilági, borzalmas sárkány, apokaliptikus szörnyeteg rémít halálra a képen, míg ki nem derül, hogy cirpelő kis tücsök vagy pici bogárka fejét nagyította meg kissé a modern fényképész.
      Legutóbb óriási sikere volt egyik német képeslapban egy fényképsorozatnak, amit a leghíresebb teniszbajnokok mérkőzéséről vettek fel. A képeken nem a két bajnokot, csak azokat az árnyékokat lehetett látni, amit játék közben vetítettek a napfényben úszó pályatestre: groteszk, furcsa, jellemző vonalak és foltok, amikre eddig senki sem gondolt, s amikben pedig éppen úgy benne van a játékosok egyénisége, vagy talán még jobban, mintha szembeállították volna őket a masinával.
      Ennek az új művészetnek, úgy érezzük, jövője van.
      Nálunk még ügyetlenül tapogatóznak az amatőrök. Még nem szokott hozzá a szemük, bátran és elfogulatlanul venni észre apró motívumokban a nagy művészi lehetőséget.
      Támogassuk őket.
      Adok néhány témát, fényképész urak és hölgyek, tessék megkeresni, rajtakapni, lekapni.
      Tessék lefotografálni - ha már árnyékról van szó - ama szebb időknek előrevetett árnyékából, ha csak egy picurkát is, amikről lelkes honatyáink beszélnek.
      A követ, ami leesik majd szívünkről, ha a jóslat valóra válik.
      Politikust, ha fotografálsz, ne az egészet és ne az arcát mindig, ez már unalmas. Fotografáld le a derekát, amit beadott.
      Fotografáld le azt az egyetlen szál füvet, azt az egyetlen szál fát, amelyhez szaladgáltunk mindannyian, hogy segítsen rajtunk.
      Halnak csak a fejét, hogy meg se sántuljon.
      Szélhámosnak csak a füle mögét, a vajjal.
      Vedd észre a gerendát, s ne túlozd a szálkát. Az impresszionizmus nem ismert értékben és fontosságban különbséget - neki, mint egy istennek, egyformán kedves a molypille s a nagy diplomata. (Nekünk, elfogultaknak a kisebb kártevő tetszik jobban, persze.)
      Tehát fotografáld le a Dunába ugró ácslegénynek a kisujja hegyéről a körmét, ahogy a karfába karmol.
      A féltékeny szerelmes zsebében a bicskát, félig kinyílt állapotban.
      A talpig úriembernek ismert gavallérnak - a talpát. Addig nagyon unalmas az egész, a talpáig - hátha ott van valami érdekes?
      Szerelmed tárgyának fülcimpáját, esetleg hűlt helyét a kereveten, miután elcsábította tőled egy autóügynök. A kulcsot a zárban, fordulat közben, amivel az ügynököt becsukták. Szerelmed bőréből egy darabot, az arcán, miközben éppen magyarázza, hogy mindig téged szeretett, azért jött vissza hozzád.
      Régi dicsőségünket, amint késik. (Plain obscure.)
      S végre, ha valami egészen jelentéktelen apróságot akarsz lefotografálni, fotografáld le egyik drámaíró szemében a másikat.

      Karinthy Frigyes: Idomított világ. Szépirodalmi, Bp., 1981. 1. kötet. 194-196. oldal