A Budapest koncepciók víziókká válnak, a Budapest víziók koncepciókká, mikor hogy. Koncepcióval is, vízióval is büszkélkedhetünk méltán legalább a reformkor óta, hiszen számtalan elképzelés született arról, elképzelés elképzelés hátán, milyen legyen a főváros. Látjuk, halljuk, érezzük, nemkülönben tapintjuk, sőt még szagoljuk is a koncepciókat - a Koncepciókat -, megvalósulásukban élünk. Mindezenközben igyekszünk a racionalitás reális - fővárosi - világában megkapaszkodni. Racionálisnak maradni azonban még sohasem sikerült, mert a megvalósult koncepciók némelyike láttán gyakorta el kellett takarni szemünket, azokat hallván füldugót kellett tenni a fülünkbe, róluk vitatkozván fel kellett sóhajtanunk vagy legyintenünk kellett, néha még kezeinket is mosnunk - nemcsak képletesen -, s minduntalan víziókba - Víziókba - kellett menekülnünk. Ez igen, ilyen lehetne ez a mi városunk! De az úgynevezett szubjektív nézőpont, mely hozsannázhat a főváros fekvéséről mint objektív és kebeldagasztó tényről, minduntalan beleütközik más objektív és idegborzongató tényekbe, sokszor koncepciókba. Mégsem tágítunk, már több mint másfél évszázada, mert nem tágíthatunk, szeretnénk vizionálni Budapest koncepciókat és konceptuálni Budapest víziókat továbbra is.

A szerkesztők