Tanulmányok / Papers
DOI: https://doi.org/10.46819/TN.3.2.3-20
Absztrakt: A tánc esztétikai preferenciáját vizsgáltuk táncos és nem táncos személyek szemszögéből. Kerestük, hogy vannak-e olyan esztétikai elvek, amelyek alkalmazása egy koreográfiában pozitív élményt vált ki a nézőkből, valamint, hogy az átélt élmény függ-e attól, hogy a befogadó művész-e vagy sem. A szakirodalom alapján azt feltételeztük, hogy az aranymetszés, a jó folytatás és a szimmetria preferencia szempontjából egyaránt előnyt élvez azokkal az alkotásokkal szemben, amelyekben nincs beágyazott esztétikai elv, valamint azt is, hogy ez a preferencia többnyire általános érvényű, és nem függ a néző képzettségétől. A vizsgálatban fényképeket és videoklipeket alkalmaztunk, amelyek közül némelyikbe bele volt szerkesztve valamely esztétikai elv, némelyikbe nem. Mérőeszközként egy kérdőívet használtunk, amelyben a tetszés, hatásosság és izgalmasság dimenziók mentén mértük a válaszolók véleményét. Az eredmények alapján valóban jobban tetszik az embereknek, ha ezeket az esztétikai elveket észlelik a táncban, mintha nem, és nem függ a művészi képzettségtől a válaszok milyensége. Továbbá kiderült, hogy ha a cél a hatásosság vagy az izgalmasság, akkor inkább aranymetszést érdemes beépíteni a koreográfiába. A jó folytatás és a szimmetria pedig inkább tetszést, mint erős hatást vagy izgalmasságot vált ki a nézőkből.
Kulcsszavak: jó folytatás, szimmetria, aranymetszés, esztétikai élmény, táncművészet
DOI: https://doi.org/10.46819/TN.3.2.21-38
Abstract: In this study aesthetic preference in dance is investigated from the perspective of dancers and non-dancers. Aesthetic principles were sought out that, when applied to a choreography, generatea positive experience for the audience, and it was investigated whether the experience depends on the artistic qualification of the spectators. Based on the literature, we assumed that the preference for the golden ratio, good continuation and symmetry has an advantage over works that do not have embedded aesthetic principles, and that this preference would be mostly general and not dependent on the viewer's level of education. Photographs and video clips were used in the present study, some of which had an embedded aesthetic principle and some of which did not. As a measurement tool, a questionnaire was used to gauge participants' opinions along the dimensions of liking, impact and excitement. The results suggest that people do indeed like it more when they perceive these aesthetic principles in dance than when they do not, and that the quality of the responses does not depend on artistic qualifications. Furthermore, it turns out that if the goal is the greater impact or excitement, it is more appropriate to incorporate the golden ratio into the choreography. Good continuity and symmetry are more likely to cause a sense of pleasure than impact or excitement in the audience.
Keywords: good continuation, symmetry, golden ratio, aesthetic experience, dance
DOI: https://doi.org/10.46819/TN.3.2.39-63
Absztrakt: A táncpedagógus-képzés állami szabályozási folyamatának lényege abban állt, hogy az állam előbb szabályozásra érdemes tevékenységként ismerte föl a táncoktatást, majd fokozatosan irányítása alá vonta. A huszadik század közepéig ez elsősorban a szakmai érdekvédelmi szervezetek által összefogott tánciskolák tevékenységének, illetve a kimeneti vizsgafeltételek rendeleti úton történő szabályozásában merült ki. Kezdő dátum az 1922-es esztendő, amikor a belügyminiszter először létesített táncmesterképesítő vizsgabizottságot az addig szakmai egyesületek által kiállított bizonyítványok állami elismerésére. 1945 után a folyamat műfajilag (balett, mozdulatművészet, néptánc, társastánc) diverzifikálódott, s a képzések szabályozásán túl állami intézmények létrehozásában öltött testet. A táncpedagógus-képzés 1974-ben főiskolai szintre emelkedett, végül 2006 után, a bolognai folyamat eredményeként, a tánctanár mesterszakkal elérte a legmagasabb képzési szintet.
Kulcsszavak: táncmesterképzés, tánctanító-képzés, táncpedagógus-képzés, tánctanár-képzés
DOI: https://doi.org/10.46819/TN.3.2.65-91
Abstract: In regard to dance teacher training, the process of state regulation began with a recognition of dance education as an activity worthy of regulation, followed by efforts to gradually bring it under state control. Until the middle of the 20th century, this mainly resulted in the regulation of dance school activities by professional interest protection organizations and regulations related to exit exams. These measures began in 1922 when for the first time the minister of interior affairs established a dance master qualification examination board for the state recognition of certificates issued by professional associations. After 1945, the process diversified in terms of genres (e.g., ballet, the art of movement, folk dance, and ballroom dance) and, in addition to the regulation of training, took shape in the creation of state institutions. In 1974, dance teacher training was raised to the college level, and finally after 2006, as a result of the Bologna process, the master’s degree represented the highest attainment in the training of dance teachers.
Keywords: dance master training, dance schoolmaster training, dance instructor training, dance teacher training
DOI: https://doi.org/10.46819/TN.3.2.93-123
Absztrakt: Amikor az 1956-os forradalomban való részvétele után elmenekült Magyarországról, Solymossy Kálmán elvesztette az Operaház táncosának kedvező társadalmi státuszát, és a semmiből kellett újrakezdenie életét. Hitt abban, hogy a tánc az élete, és ehhez az elvhez hű maradt, bármilyenek voltak is a körülmények. Bár nem volt kereslet a táncosok iránt, örök optimizmusa, kitartása és bátorsága segített neki abban, hogy kitartson az általa választott úton. Megalapította korának legnagyobb balettiskoláját Ausztráliában, és olyan táncosokat nevelt és támogatott, akik közül sokan később a táncot választották hivatásul. Mindeközben koreográfiáival és televíziós jelenlétével jelentősen hozzájárult Ausztrália és a magyar közösség kulturális életéhez. A cikk elsődleges, másodlagos és harmadlagos forrásokra épül, és többnyire kényelmi mintavételre támaszkodik a hozzáférhető forrásokból, felhasználva mind az ausztrál, mind a magyar levéltárak online elérhető adatbázisát. Bár nem zár ki minden bizonytalanságot, a tanulmány Solymossy életének és hatásának egy - eddig homályosan feltárt - gazdag időszakát fedi fel.
Kulcsszavak: koreográfus, táncoktató, Ausztrália, klasszikus balett
DOI: https://doi.org/10.46819/TN.3.2.125-156
Abstract: After fleeing Hungary due to his participation in the 1956 revolution, Kalman Solymossy left behind his renowned status as a dancer of the Budapest Opera House and had to start his life from scratch. Dance held a central position in Solymossy’s life, whatever the circumstances. Although there was no demand for dancers when he arrived in Australia, his everlasting optimism, endurance and courage helped him stick to the path he had chosen, leading him to establish the largest ballet school of his time in Australia while educating and supporting dancers, many of whom later chose dance as their profession. With his choreography and his presence on TV, Solymossy significantly contributed to the cultural life of Australia and its Hungarian community. The present article is based on primary, secondary and tertiary sources, relying mainly on convenience sampling of the available resources accessed through both Australian and Hungarian online archives. This study presents a critical period in Solymossy’s influential career and highlights a number of uncertain aspects of his life, topics which have so far been sparsely examined.
Keywords: choreographer, dance educator, Australia, classical ballet
Recenzió / Review