Megszólalok Művészeti Magazin

 

 MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2023. 03. hó – tizenharmadik  évfolyam, harmadik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
 11.Évfolyam: 2021.  (1-től a 12. számig) 

12.Évfolyam: 2022.  (1-től a 12. számig)

13. Évfolyam: március
 *
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
* 
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

 

*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

*************************************************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 

 
    Remélhetőleg, mikor ezt a sorokat olvasod, már erősen dübörög a korai tavasz. Évezredek óta tudatosan várjuk a négy évszakot, de manapság eléggé rapszodikusan érkeznek az évszakok, meghazudtolva a naptári előírásokat. 

Még szerencse, hogy vannak álandóan megünneplendő fontos 

napok, nézzünk párat.

Nagy Vendel

   Kertjeink korai virágjaival köszönthetjük a hölgyeket, nőnap alkalmából, valamikor, száz éve, némi politikai felhanggal, kötelező, enyhe nyomásra történtek a vállalati kötelező ajándékozások, ma már talán örömteli felhanggal hódolunk a hölgyeknek. 
   Lassacskán közeleg a márciusi forradalmak kettőszázadik évfordulója, a bécsi, a pesti, ekkorra már megszületett Petőfi, a forradalom egyik szószólója, aki rövidke életét a nemes ügyért áldozta, bizonyára még ma is háborog nyughatatlan lelke, ha mostani ünneplések gondolatiságát hallgatja.
   Jó lenne azért az is, ha kettőszáz év után kiderülne, ki volt az apja, és hol és mikor is halt meg, hol van eltemetve, nagy a csend a barguzini elméletről, megérdemelné a dolgok végleges tisztázását, a nemzet megosztása sikerült az eszt akaróknak, lelkük rajta.  
Egyebet nem mondhatok.  a szerkesztő.

.......

 

Nőnapra 

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:

VIRÁGGAL KÖSZÖNTELEK VIRÁGOM...

 

Az emberiség

Szebbik felének,

Az örök Évának,

Az Isteni Nőnek,

Páristól elloptam

A szép arany almát,

Hogy odaadhassam

Szépségedért jutalmul

Királynőm Tenéked.

Bódító bonbont,

Csábító csokrot,

Suhogó selymet

Adhatnék Néked,

Vagy némi ékszert,

Talán igazán gavallér

Akkor lennék

Ha szálanként

Tízezer forintos

Hóvirágot szednék.

S évente nem csak

Egyszer ünnepelnénk.

De  mégiscsak  rendezett

ez a  világ,

hiszen Te  magad vagy

a  letépve is illatozó virág.

 

*

 

ASSZONYOK ELEJÉNEK...

 

Az örök Dívának,

Az Isteni Nőnek,

Paristól elloptam

A szép arany almát,

Hogy odaadhassam

Szépségedért jutalmul

Királynőm Tenéked.

Reménylőn

Remegő szívvel

Adózok, az

Eredendő bűn   kísértésének,

A kígyó csábításának

Erénnyel ellenállj,

Testeddel, lelkeddel

Ezen a mai

Szent napon,

A Nőnapon,

Hogy megkoronázhassam

cselekedeteimmel

Dicsően szép homlokod..

S ha cudarul galád

olykor  a  sorsod,

mindig arra gondolj,

hol a  virágot tapossák,

ott ontja leginkább

bódító illatát.

 

2023.03.08

Megjegyzés:  Boldog Nőnapot kívánok, és kézcsókom a hölgyeknek!

 *

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL

megszolalok  magazin

nagy.vendi54@gmail.com

megszolaloknagyvendel 

wwwmegszolalokblogszpot.hu

.............................

 

NAGY VENDEL NŐNAPODRA CIMŰ HANGOSVERSÉT ELMONDJA  ILOSVAY GUSZTÁV.

https://www.youtube.com/watch?v=cgBu3DZvQNw&t=7s

 

BRIAN ADAMS : Have You Ever Really Loved A Woman

Az asszonyról szól ez a dal.  a végzet és a szerelem asszonyáról..  (vendi)

http://www.youtube.com/watch?v=zeEFHJFUbEg

*************************************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 
1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL, VIRÁGGAL KÖSZÖNTELEK VIRÁGOM
      A NŐNAPI VERSET ELŐADJA ILOSVAY GUSZTÁV, AUSZTRÁLIA
 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL -  KORTÁRSAINKTÓL
     ÜNNEPI GONDOLATOK NŐNAPRA
     SZILÁGYI ANITA,  ENGEL CSABA (ERDÉLY),  SZŐCS ÉVA (ERDÉLY),
     TÓTH ENIKŐ, DÁMA LOVAG NAGY CYNTHIA ÍRÓ - KÖLTŐ,
     KRIVÁK MÓRICZ JUDIT, SZAIPNÉ KISS MÁRIA  (ANGLIA)
     MÉSZÁROS MELINDA  (SZLOVÁKIA- FELVIDÉK)
 3. MESÉK VILÁGA
     KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT:  KIS PARASZT LÁNYKA
     HALLGASSÁTOK HANGOS MESÉIMET IS
4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV
     ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN, ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET
     ÍRTA ÁRVAY MÁRIA XI. RÉSZ
 5. NOVELLA 12.
     KURUCZ ÁRPÁD: KAMILLA
 6. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
     KÁLMÁN ÁGNES ÍRÓ, KÖLTŐ
     RÉSZLET A JÉGBE ZÁRT SZERELEM C. REGÉNYEMBŐL, III. RÉSZ
 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
     VÉGHELYI PÉTERNÉ:  A TÚLÉLÉS RECEPTJE
 8. HAZAI TÁJAKRÓL
     ÍRÁSOK SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
     A HAJNALI SZÉL  --   A HÁZASSÁG HETE -- HAJNALI RENGŐ KERENGŐ --
     A VÉN HUSZÁR NÓTÁJA
 9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN
     AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME CSEVEGŐ STÍLUSBAN
     KOLOZSI ERZSÉBET AUSZTRÁLIA:  TÓTÁGAS PODCAST XIV. RÉSZ
10. BEMUTATJUK...
      ILOSVAY GUSZTÁV SZOBRAIT I. RÉSZ :  A RŐZSEHORDÓ EMBER
      BEMUTATJUK...
      TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA ÍRÁSAIT : ALTATÓ
      A SZATÍRA ÉLES FEGYVERÉVEL
11. CSAK ÚGY DÖDÖGÖK. VÉGHELYI JÓZSEF: A SZEMÜVEG
12. EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL
      MÁRKUS KATALIN:  A FALU BOLONDJAI II. RÉSZ :PALI
13. MESEREGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
      VÁRKONYI KITTI : VARJUCKÓ III. RÉSZ
      A KÖNYVET ILLUSZTRÁLTA, KALMÁR ZSUZSA, SZÁJJAL ÉS LÁBBAL 

       FESTŐ MÜVÉSZ
14. JÉZUS TANÍTÁSAI
      A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
      ÍRTA POÓR EDIT XVIII. RÉSZ
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAKTÓL
      CSOMOR HENRIETT,  KRIVÁK MÓRICZ JUDIT,  KOVÁCS TIBOR
      ENGEL CSABA (ERDÉLY)
16. ELBESZÉLÉS.  ERDŐS SÁNDOR: AZ ÉLET
17. EMLÉKEK. CSOMOR HENRIETT: RÉGI IDŐK TELEI
18. CSALÁDI ÖRÖMÖK. GRUBER MIKLÓS: A LÁBADOZÁS
19. ROMANTIKUS NOVELLA
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
      TÜNDÉRKERT - CSERESZNYEVIRÁGZÁS
      ELŐADJA, FÓRIZS ILDIKÓ
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*************************************************

 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL  - KORTÁRSAINKTÓL 

 

ÜNNEPI GONDOLATOK NŐNAPRA

 
SZILÁGYI ANITA: Női ideál
 
Férfiak, elképzelitek,
Lelki szemeitekkel, lerajzoljátok
A nagy női ideált!
Álmaitok asszonyát!

Legyen karcsú, mint a nádszál,
Szeme kék, mint az ibolyavirág,
Arca üde, mint a fehér orchideák,
Legyen illatos, mint a gyöngyös,
Jelleme legyen hófehér, tiszta,
Mint a tavaszi hírnökök, az első hóvirágok,
Legyen erős szárú, mint a kardvirág,
Gyermekeket szüljön, egy fiút s egy lányt,
És nevelje erős kitartással,
Legyen házias, serény, mint a páfrány
Az erdei moha szélén,
Legyen büszke tartású, mint a kála,
Hogy hetykén mehessünk vele a várost járva,
És legyen liliom, királynője férjének,
Legfőképp évelő virág legyen,
Bármely évszakban nyíljon,
Százszorszép színekben pompázzon,
 
Kedves Férfiak!
Csupán ennyi a szerény kívánságotok,
Minekünk, Nőknek, csak egy kérésünk lenne:
Becsüljetek mindennap jobban bennünket,
Mi: Nők, Asszonyok, Édesanyák, hű szeretők,
Vagyunk egyszerre
 

*

 Tiszteld és Szeresd a Nőket

 

Tiszteld és szeresd a Nőket,

Nemcsak Valentinkor és Nőnapkor,

Mindennap adj neki egy kedves szót,

Az év 365 napján ünnepeljétek őket,

 

Tiszteld és szeresd a Nőket,

Hisz olyanok ők, akár a virágok,

Ha nem locsolod mindennap,

Szíve oly hamar meghervad,

 

Tiszteld és szeresd a Nőket,

Mert ők szülőanyák, kik szenvedtek,

Szülőágyon fájdalomtól remegtek,

Amíg világra hozták gyermekeiteket,

 

Tiszteld és szeresd a Nőket,

Kedves bókokkal mutasd ki szerelmed,

És meglátod, hatásosabb, mint bármely hidratáló,

A Nő addig fiatal, míg magáénak érzi a Férfi figyelmét,

 

Tiszteld és szeresd a Nőket,

Segítsd őt, mint gyengébb nemet,

Mindennap vedd el tőle a terhet,

Süssetek, főzettek együtt finom ízeket,

 

Tiszteld és szeresd a Nőket,

Mert nélkülünk a Férfiak elvesznének,

Úgy bújtok hozzánk, mint egykor Anyácskátokhoz,

S puhaságunkban hozzásimultok nyugalmatokhoz,

 

Tisztelt és szeresd a Nőket,

Biblia szerint Ádám bordájából teremtettek,

Ezért kell a Férfinak lenni erősebbnek,

És óvni a Nőket, mert ők védtelenek,

 

Tiszteld és szeresd a Nőket,

Soha ne okozz neki szomorú percet,

Ha könnyes a szeme, töröld le nyomban,

Csókold meg, és nyújts neki vigaszt gyorsan.

 

*

Őrláng

 

Gyenge bimbó szirmot bontott,

Hamvas, üde virágot hozott,

Méhecske bibéit beporozta nyáron,

Kislányból érett Nő váljon,

 

Tűzzel teli az évelővirág,

Nyílását magasztalja férfivilág,

Női mivolta tiszteletére

Fátylat tűznek virágfejére,

 

Asszony lesz a hajadonból,

Embert formál férfiakból,

Megteremti a fészek melegét,

Családias, csendes békét,

 

Gyermekeket szül, anyává érett,

Egyedi csoda, amit egy Nő elérhet,

Legmagasabb fokú világegyetem,

Nincs nagyobb földi kegyelem,

 

Gyermektelenül őrlángja kialudhat,

Melankólia arcára bánatot írhat,

Nincs kisded, kit dédelgessen,

Kicsiny hasonmást szeretgessen,

 

Őrlángja családi tűzhely melegének,

Nem hagyja, a parázsszemek elégjenek,

Éltető fényével feléleszt lobogást,

Szerelmével gerjeszt sistergő izzást,

 

Tűzrózsáit szereti a lánghoz vonzani,

Őrlángja sugaraival gyengéden bevonni,

Nő a legszorosabb összetartó erő,

Gondoskodó gesztusa felettébb megnyerő,

 

Istennői nagyságot megtestesít egy Nő,

Becsüld meg, mert szerethető,

Több szerepkört egyszerre betölt,

Estére lekókadva vidám mosolyt ölt,

 

Ápolnod kell az egyedi virágszálat,

Szófára szórj Nőnapon karmazsin-szirmokat,

Őrizd őrlángját, míg hamuvá nem lesz,

Fénytelen férfiléted sírodig vakká tesz.

 

*

 Nőnapi vágyaink

 

Nőnapon mire vágyunk?

Kedvesség legyen ajándékunk,

Figyelem, szeretet,

Őszinte tisztelet,

 

A Nő erős, ha nem is hiszed,

Nehéz csatáit észre sem veszed,

Mindig mosolyog, nevet,

Bánatát észre ne vedd,

 

Életet ad a jövő nemzedékének,

Fiatalságát feláldozza gyermekének,

Megérdemli a megbecsülést,

Egy szál virágot, kedves köszöntést,

 

Nem minden Nő élete könnyű,

Ezért ne figyeld ráncait, így is gyönyörű,

Világ összes hölgyének legyen ünnepnap,

Szívünk ragyogjon, mint a fényes Nap.

 

*

 Női sokszínűség

 

Színesek vagyunk, mezei tarka virágok,

Kék ibolyák, vagy fehérek, mint a hóvirágok,

Akkor vagyunk legszebbek, ha szerelemtől kinyílunk,

Vörös rózsa, úgy virágzunk, éjjel-nappal illatozunk,

 

Boldogság széppé tesz és elvarázsol,

Az első időben teljesen levesz lábunkról,

Tenyerén hordoz a férfi, hisz a teremtés koronája,

Mindent megad, ne gondoljunk soha másra,

 

Amint elmúlnak a mézeshetek, párunk kényelmesebb lesz,

Vasárnaponként sütit tv-előtt eszeget,

Természetes számára, ágyba kapja az édes mannát,

Addig a talpraesett nő tisztítja a konyhát,

 

Párunk szereti érezni, ha ki van szolgálva,

Szerelem elején mutatják természetük fordítva,

Ez a csapda számunkra, úrnőből háziasszony lesz,

Meccs alatt szabály sütni, főzni házias ízeket,

 

Akkor van a legnagyobb galiba, ha urainkat eléri a nátha,

Felfújják, mint egy luftballont, állandóan tart a hidegrázása,

Ilyenkor gyorsan átváltozunk ápolónőnek,

Forró leves, mézes tea, lábaink táncolva pörögnek,

 

Lázcsillapítót kézbe kapja, homlokára vizes ruha,

Hőjét mérjük óránként, mert ha nem, felfogja végzeteként.

Ez a sokszínű nő sorsa, pattog állandóan, mint egy laszti,

S nőnapon szerényen megköszöni, ha párja felköszönti.

................................

 
ENGEL CSABA  (ERDÉLY): Szeressük egymást
 
Nem kértem s nem kérek semmi mást,
Állj meg egy percre és gondolj rám,
Ha erre jársz kérlek térj be hozzám,

Csak nézz körül, vess egy pillantást.
 
Nem kérek s nem kértem semmi mást,
Pihenj meg hegyeink lábainál,
Otthonom biztosít meleg szállást
S a természet hangfürdőt kínál.
 
Nem kértem s nem kérek semmi mást,
Jöjj és hallgasd a folyók moraját,
Ízleld a friss gyöngyöző forrást,
Ismerd meg az Erdélyi konyhát.
 
Nem kérek s nem kértem semmi mást,
Szeress és légy természet barát,
Élvezzük együtt az égi áldást,
Az élővilágot, ajándékát!

2023.01.13
 

*

Cirógass szemeiddel

 

Beszélj a szerelemről,

Vonzó szépségéről,

Hatalmas erejéről,

Annak mélységéről.

 

Csak nézz a szemembe,

S ültess a szívembe,

Néhány szót gyöngéden,

Tüskéje helyében.

 

Szavaid dédelgessen,

Ajkad kényeztessen,

Édes csókod nedvével,

Cirógass szemeiddel.

 

Mesélj a szerelemről,

Arról az érzésről,

A szótlan percekről,

Forró pecsétjéről.

 

2023.01.13

 

*

 Megújulást s tavaszt várok!

 

Nemsokára itt a Farsang!

S egyre közelebb  a tavasz.

Maszkot, jelmezt

Készítsetek,

S vidáman ünnepeljetek!

 

Ünnepek és karneválok,

Szokások és hagyományok,

Farsangi mulatságok,

Húshagyókeddig mulatok!

 

Eszek, iszok, szórakozok

Dínomdánom, bálba járok

Bacchus szédítő borát iszom,

S vörösrózsás lesz az arcom!

 

Vígan muzsikálok és táncolok,

S ha kolbászt, hurkát, zsírt fogyasztok,

Sülthússal, libamájjal nyomtatom,

Szilvapálinkával koronázom!

 

Én a húsevést abba nem hagyom!

És a bort vödörszámra iszom,

Attól nem fájdulhat meg a fejem,

Csak ha üres a gyomrom és  éhezem!

 

Józanságom ha elveszítem,

Tökéletes lesz a jelmezem

A jó szokásom ünnepélyes

Szemem fényes a maszk az rémes!

 

Csodálkoztok? Miről is beszéltek?

Naná, hogy érdekes! Röhögjetek!

Manapság a világ Így ünnepel!

Elnézést, tisztelet a kivétel.

 

Ti gyermekek és földművesek

Rossz szokásom ne kövessétek

Talán jobb ha veletek tartok

Megújulást s tavaszt várok!

 

2023 01.11

 

………......................………

 
 
SZŐCS ÉVA  (ERDÉLY): ÉGI  DALLAM
 
Az éjben ezer csillag ég,
egy égi angyal lassan útra kél.

Dallam lengi át az éjszakát,
hangja csodás mennyei varázs.
 
Varázslatos csendes éj,
elért hozzánk egy égi érintés.
Szíved átjárja a hit - varázs
egy édes könnyű vallomás.
 
Én Uram tiéd a lelkem,
Neked adom mindenem.
Téged szolgállak míg élek
várom, hogy jöjjön az ítélet.
 
Országod kapuját tárd ki,
engedd lelkem ott megpihenni.
Egy csendes sarok elég lesz nékem,
csak lábad zsámolyát elérjem.
 

*

LÉLEKBEN

 

Lélekben még gyerek vagyok,

s talán mindig az maradok.

A szívemben versek élnek,

rímek emelnek az égbe.

 

Azt lássátok, kicsi vagyok,

törékeny kis testben lakom.

De a szívem óriási

lelkem szépsége sem látszik.

 

Szava lennék az erdőnek.

Szava lennék a szenvedőknek.

Szava lennék a folyóknak,

minden elfelejtett szónak.

 

Lelkem néma rezzenése,

tollam könnyű sercegése,

felétek száll, nektek írom :

   Köszönöm, hogy olvassátok.

 

*

 DÉRLEPTE  FÁN

 

Dérlepte fán,

gyémánt csillám,

megfagyott vágy

csüng az ágán.

Elmúlt a nyár,

rég tovaszállt,

hófehér ágy,

csillogó táj.

Nincs egy virág-

-üres világ -

felhők hátán

Télapó jár.

Lassan csendben,

pajkos rendben,

hópehely száll,

könnyen lebben.

Mintha fátylát

földre dobná

Jég -királylány

fagytáncot jár.

 .....................................

 
TÓTH ENIKŐ: Körtánc
 
Csak járod a hajnali széllel a táncot,
és játszik eszeddel a képzeleted,

így várva a légies égbeli láncot,
hogy fonja be újra az életedet,
Ezüst szó fárad, hangja kipattan,
majd megkeseredvén adja a jelt,
nagy bölcs tudat ágain írja le lassan,
és átfut a szívre, hogy égig emelt!
 
Szerelem vad tánc, bontja ruháját,
és ott áll ő maga meztelenen,
hisz sok kicsi tűzvbe rabolja be báját,
csak bontja ki szirmát, hogy megtehetem!
Így megteszem újra meg újra a táncban,
elveszik végleg az öntudatom
és ezer meg ezernyi széttépett láncban,
hogy szeretlek, veled így tudatom…
 
Tóth Enikő Enci

 ......................................

 
DÁMA LOVAG NAGY CYNTHIA: Ilyenek voltunk 
 
Gyermekként azt hittem minden csillagfényes
lesz, s nem hittem, hogy ily rövid lesz az élet,

mit leélek.
 
Egy pillanat és elszalad, csak a bánat mi
megmarad, lelkünk hegei begyógyulnak,
de az agyunkban ott maradnak.
 
Kamaszként azt hiszed tiéd a világ,
megtehetsz bármit, mert minden csodás!
De a pofonok jönnek sorba, magad
elől senki sem állíthat sarokba!
 
Kezelhetetlen voltál, aztán magadra maradtál.
A felnőtté válás során megkomolyodtál,
eljött a szerelem is miről már annyit ábrándoztál,
s az életébe belesimultál.
 
Ettől most új erőre kaptál, megszépítette
kicsiny kis világodat, nélküle fel se
kelhet már a nap!
 
A csillagok is másként ragyognak, s
köröttetek vidáman táncolnak,
beteljesült már az álom, légy hát
boldog drága barátom!
 

*

Szíven talál 

 

A szerelem olyan, mint az ökölcsapás,

csak nem arcul üt, hanem szíven talál!

Hirtelen jön és szemből támad,

esélyed sincs a hátrálásra.

 

Be sunnyogja magát a fejedbe,

hatalmas sebet ejt lelkedbe.

Mégis várjuk ezt az érzést, mert

jó az aggódás a féltés, ha van kiért.

 

A testünkben pillangók futkosnak,

olyanok leszünk, mint a boldog madarak.

Milyen jó is szeretni és viszont érezni, a

szivárványos kék eget együtt felfedezni.

 

A réten heverni, egymásba feledkezni,

a másik testében  boldogságra lelni!

Látod? Eljött a pillanat, szakítsd hát

le magadnak!

 

Oly rövid az életünk, ragadjuk meg,

amit még tehetünk!

A szerelem nem korfüggő, csak legyen

hozzá még elég erő!

 

*

Vágy villamosa

 

Olyan régen figyeltelek

szemeimmel követtelek.

Elvisz a vágy villamosa hozzád,

kinyitja neked az éden kapuját.

 

Az álom most valóságba villan át,

nem kell ide semmi varász.

Csak hirtelen egymásba botlottunk,

ahogy egymás felé haladtunk.

 

Szemünk összevillant, azóta egyfelé

visz utunk, közös lett a sorsunk.

A boldogság hídján megállunk,

csak páran jöhetnek utánunk.

 

S ha majd jön a búcsú pillanata, akkor

sem hagylak Téged magadra.

Ha előbb kell menned, ne félj hamarosan

követlek én, s együtt sétálunk túl az ég kékjén! 

 

………….........................……

 
KRIVÁK MÓRICZ JUDIT : A  csend  varázsa
 
Mi a jobb?
ha  minden nap  kényszerű  érzésed  van

arra hogy megmutasd  magad??,
Fontos e  az  hogy valamit  kitalálva
a  nyilvánosság  fényében  fürödj??
 
Vagy  csendben  tedd  a  dolgod.
S  ebben a  csendben  mutatkozik
meg  a szépség,  mely megalkotja
lelked  mélyén rejtőző  tudást .!
 
Az  ismeretlenség  a  fegyvered!
Az  elmélyülés  örömét  kihasználva
hozod létre  Isten  ajándékát
a  tehetség  gyümölcsét???
 
A  csendben meghallod azt amit
a  nyilvánosság zavaró  zaja  elnyom.
A  csend  gyümölcse  a  szépség.
A  csend  gyümölcse  a szelídség.
Ez  a  csend  varázsa!
 
A  csendben  tudsz  csak igazán
önmagad  lenni!
A  csend hozza a  csodás  gondolatokat!
A  csend  rajzolja  a  papírra a  betűket
amit  a  gondolat  megalkot.
nyomd el  magadban a
kitörni  akaró   exhibiciomizmust !
Az  csupán  hamis!
Az   csupán  erőszakos !
 

*

 ENGEDD EL!

 

Ne  hagyd eluralkodni  magadon!

Tagadd meg!

S meglátod mily  csodát  fog

alkotni , létrehozni

A  CSEND

 

2020.07.23

 

.......................................

 
 

Szaipné Kiss Mária (ANGLIA): Tollam hite, üzenete

 

Életemnek naplójába

Belefért, hogy írogattam.

Tollam hite, üzenete:

Egy emberként lépj előre!

 

Van, mikor a tollam serceg

Tépi, vési betűimet.

Sorok között is olvassál,

Ha olvastál, azt meg ne bánd!

 

Van, mikor a papír felett,

Mint a szellő, tova reppen.

Csacska, mesés a szövege.

Mondandót ne keress benne.

Nem hagy jelet, üzenetet.

 

Van, amikor úgy könnyezik,

Hogy a papír péppé ázik.

Tollam sosem magamért sír.

A könnyeket letörölni

Nem szabad!

 

Várd meg, amíg az felszárad.

Az emberek tudatába

Befészkelődik szép lassan,

Amit kérek, mit akartam

Mondani.

 

Tollam hite, üzenete

Néha kissé rejtjelezett.

Ha megérted, mit üzenek

Egy emberként lépsz előre.

 

*

Szaipné Kiss Mária (ANGLIA): Magányos cédrus

 

Lenéz a völgybe.

Pár ága pőre.

Lomb, levél híján

Sóhajt a magány

Ágai között.

Lesz mégis örök.

Vászonra vitték,

Így örök érték.

Mester és cédrus

Egymásnak koldul

Jövőt, barátot.

Tar ágra lombot.

Fa ág majd zöldell…?

Magányos mester

Lel-e barátra,

Enyhül magánya…?

 

.................................

 

Tavaszváró vers.

 

Mészáros Melinda   (Szlovákia -Felvidék): Kis hóvirág panasza.

 

Jött a tavasz, jött a tél

után, s te kis hóvirág

kibújtál.

Dúdolásztál szépen,

te voltál a szépség

a réten!

Aztán egyszer szomorú

lettél, s lassan hervadni

kezdtél.

Megláttad, közelegni fog

a nyár, s te kis hóvirág úgy

sírtál!

Aztán melléd szegődött

a tulipán, aki azt súgta ,ki

nyílsz újra!

Jövőre is jön új tavasz,

s te kis hóvirág, mindig

szép maradsz!

Jött bizony jött a tavasz,

hóvirág és a tulipán együtt

maradt!

*************************************************

 3. MESÉK VILÁGA 

 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Kis paraszt lányka

 
Valahol nagyon, nagyon messze, túl az álmok országán, van egy kicsiny falucska.
A kis faluban fehérre meszelt házacskák állnak, nádtetővel. A kis település szélén, lassú és csendes folyó lágyan simogatja partját. Nyáron a  sekély vízben fürdőznek az emberek, gyermek zsivajtól hangos a környék. Arrébb az emberektől távol, az erdei állatok oltják szomjukat a nagy melegben. A folyó partján öreg, vaskos, kissé megdőlt fák nyújtanak hűs árnyékot.
 

Kelemen Györgyné

A falucskát szorgos, dolgos emberek lakják. Itt él az idősödő házaspár. Gyermekáldásról már kezdtek lemondani, mikor kicsi lánykájuk megszületett. Védték mindentől, kis szemük fényét. Iparkodtak neki mindent megadni, abból a kevésből, mi volt nekik. Apukája folyton dolgozott, anyukája is elvállalt minden adódó munkát. Sütött és főzött, ha kellett hímzett.
 
Este elalvás előtt, anyuka mesét mondott. Szállt a mese, szólt király lányró,l ezüstről, aranyról, csupa cifra holmiról. Természetesen a király lány mindig bajba került és akkor jött a szép fiatal herceg és megmentette. Miről is álmodott ezután a kis lány, hát persze, ő a király lány. Cifra ruhákban jár, csupa csipke, fodor és masni.
 
   Történt viszont, hogy híre ment a királyi udvarban, hogy a falucskában akad egy asszony, aki csodásan varr. Mivel a király lánya férjhez menni készült, hívatták is menten a kis lány anyukáját, hímezzem és varrjon szép vánkost és lepedőt, meg mindent. Az anyukának csak egy kérése volt, lánykáját vihesse magával. Persze beleegyeztek, így került a lányka is a királyi udvarba. Na de mégis, családot szétválasztani nem lehet, apából lovász lett.
 
  A pici lányka, a kis Tündike szép volt, mint egy kis játék baba. Szeme, mint a tenger kékje, haja meg aranyló búza színű, mindig nevetett kacagott, énekelgetett. Legjobban apjával szeretett lenni a lovaknál. Született ott egy kis csikó, azzal szeretett játszani. A lovacska futott vele és bujt hozzá, önfeledten játszottak. Futottak a réten, a kislány arany haja szállt a szélben, a csikónak meg éj fekete sörényébe kapott a szél. Apa időnként megállt a munkával, hogy vidáman nézze, ahogy játszanak.

 *

Egyszer a király lány arra sétált, meglátta Tündikét. Megtetszett neki a kislányka és utasításba adta, legyen az ő kis szobalánya. Inkább játéka, legyen kivel játszania.
 
Tündikét hívatták menten. Rózsavízben fürdették, legyen illatos. Törékeny derekát, hogy még karcsúbb legyen, fűzőbe szorították. Alig tudott moccanni, sőt még levegőt sem igen kapott benne. Aztán abroncsos, nehéz ruha, a haját meg kifésülték, tele tették minden féle kapoccsal, szépen álljon. Lábára selyem cipellő került, ami folyton leesett, csak totyogva tudott benne járni. Kezébe legyező, amivel azt sem tudta mit is kezdjen.
Utána illem óra, hogy kell viselkedni. Jaj, de más lett minden. A sok evő eszköz, meggondolt beszéd stílus.
 
-  Jaj nekem – gondolta és már nem is akart királylány lenni.
 
Mikor mindent rendben találtak, mehetett a királylányhoz.
A királylány már nagyon várta új játékát. Örült is neki nagyon. Végre lesz kivel játszani, beszélgetni. Észrevette, Tündike nem igazán boldog.
 
-  Mi a baj, miért nem vagy vidám? – kérdezte.
-  Jaj királylány, ebben a ruhában meg mozdulni sem lehet. Te hogy tudsz ebben lenni?
-  Rajtam mindig ez volt, gyerek korom óta, még is hogy lehetne meg lenni nélküle?
-  A fűző szorít, nem kapok levegőt.
-  Legyezd magad, azért van a legyeződ – tanácsolta a királylány.
-  Nem tudok mozogni, kényelmetlen.
-  Mi az a kényelem?
-  Jaj, mikor levegőt kapsz, legyező nélkül. Tudsz mozogni, futni.
-  Ó hát olyat én soha nem csináltam, az olyan paraszt szokás. Itt nem kell futnod,             semmit nem kell csinálnod. Velem beszélgetsz és játszol.
-  Alig kapok levegőt, hogy beszélgessek?
-  Mi zavar ennyire?
-  A fűző – mondta Tündike, miközben majd elájult.
-  Rendben, vedd le. Legyen a mi titkunk, hogy nincs rajtad. – mondta a királylány kissé megdöbbenten.
 
Tündike nagy nehezen a királylány segítségével  megszabadult a fűző páncéljától. Közben jókat nevettek, Tündike kínjában, a királylány meg hogy milyen ügyetlenül próbál szabadulni. Végén a királylány is levette a fűzőjét. Először nagyon furcsa volt neki, azt hitte szét esik. Utána viszont rájött, tényleg milyen jó, nem kell legyező.
 
-  Lám, lám a végén én tanulok tőled. – csodálkozott a király lány.
 
Tündike mesélt a falusi életről. Anyukája tanítja főzni, mosni, hogy mikor nagy lesz, jó feleség legyen. Van egy fiú, aki tetszik neki és azt hiszi, ő is tetszik a fiúnak. Talán, ha nagy lesz, ő a leendő párja. Nem biztos, még csak tíz éves, lehet más lesz, akit majd akkor szeret.
 
Királylány irigykedve hallgatta.
 
- Te ahhoz mégy feleségül, akihez akarsz?
- Miért? Nálad meg jön a királyfi fehér paripán, a szép, daliás. Meg ment és feleségül vesz.
- Ha-ha, a mesében. Igazából, egy öreg gazdag bácsi nézett ki magának és annak leszek a felesége. Vagy a fiatal, de kövér és ügyetlen fia vesz el.
- Szerelmes nem akarsz lenni?
- Ó dehogy nem, de nálunk rangon alul nem lehet házasodni.
- Nagyon sajnállak. Már nem is szeretnék király lány lenni. Gyere el a falunkba, nézd meg, mi hogy is élünk. Én már láttam te hogy is élsz, ideje, hogy megtudd, mi nálunk milyen.

 *

A királylány bele ment az ötletbe. Felvette Tündike kis ruháját és elmentek a faluba.
Nagyon furcsa volt neki, már a ruha is, úgy érezte pucér és fázott. A sok kelméhez volt szokva. Érdekes volt számára, milyen könnyen mozog, nem kell a legyező sem. Súlyos kilóktól szabadult meg, miről nem is tudott, hogy a rabja. A faluban senki nem hajbókolt előtte. Nem mondtak neki szépeket, milyen kecses és üde. Viszont kapott elismerő bajusz pödrést a fiúktól. Mint megtudta Tündikétől, ez a tetszés jele. Úgy hogy bátrabban lépett.
Mennyire más itt minden, egyszerű, de még is szép. A természet itt nagyon közeli. A kutya nem úri, csak puli, eleje az, amelyik ugat. Rácsodálkozott mindenre, milyen sok mindent nem tud. A királyi asztalra a főt étel került. Ilyen a krumpli nyersen és héja van? A hagyma meg csíp és meg sirat? Azt hitte mindent tud, mert megtanult szépen varrni és táncolni. Most meg kiderül semmit nem tud.
 
- Kimegyünk tojást szedni. Gyere Marika, szólt Tündike a királylánynak. Király lány bizony a fát nézte, van-e rajta tojás.
- Te mit csinálsz?
- Tojásfa, nem az?
- Nem, ez szilvafa. A tojást a tyúk tojja.
- Tyúk az finom, szeretem a combját. Szép piros és ropogós a bőre, azt ismerem. Itt olyan nincs.
-  Ott van. – szólt Tündi mosolyogva.
-  Nem, az nem lehet, az szőrös- mondta a királylány.
 
Tündike nem bírta tovább, kacagott, könnye folyt, úgy nevetett. Tol van rajta és az a tyúk. Vidáman gyűjtötték a tojást a szalma kazalban.
A folyóban úszkáltak és a királylány ennyire szabad még soha életében nem volt, mint most. Lefeküdt a fűbe, nézte az ég kékjét, a bárány felhők úsztak a tiszta kékségben, hallgatta a tücskök ciripelését. Madarak énekeltek, nem ért fel hozzá semmi, ehhez a csodás szépséghez. Egy hét, csak  ennyire tudott a palotából eljönni. Sok-sok szépség és rengeteg mindent tanult. Egy fiú is igen csak meg tetszett neki. Minden nap szép vadvirág csokorral kedveskedett neki a fiú. Igen csak csapta a szelet, pedig nem is tudta valódi kilétét, hogy ő bizony a királylánya.  Úgy volt vele, kisé ügyetlen a lányka, de nagyon a kedvére való. Meg is kérdezte, lenne-e a felesége. Menne apjához leánykérőbe, annak rendje és módja szerint.
 
-  A király lány meg csak pirult, tetszett neki a legény, de titkát, jaj el nem árulhatja. Így csak annyit mondott, eljön annak is az ideje.
 
Titokban csókot csentek egymástól és az a csók oly édes volt, mint semmi sem.
A királylány vissza ment a palotába.
Mondták, megváltozott, nem cifra ruhában jár és bár ruhája egyszerű, ő maga bölcsebb és sokkal okosabb lett. Határozott és magabiztos ifjú hölgy lett. Az esküvőt lemondta, báb egy férfi mellett nem lesz, sem annak ékköve.
Esténként a kis faluról álmodott, a folyóba való fürdőzésről, a madarak énekéről. A kedves fiúról kit elfeledni nem tudott. Elárulom, a fiú sem feledte őt. Este mikor leszállt, kimentek mind a ketten, a fiú a faluban, a király lány a palotában. Tudták, érezték, ugyan azt a csillagot nézik, egymás nélkül meglenni nem tudnak. Egymásnak lettek teremtve, csak más helyen.

 *

A törvény azért van, hogy időnként változzon. A királylány átvette apjától a trónt, az uralkodást. Apja szívesen adta, mert látta lánya jó vezetője lesz népének. Bölcsen és okosan uralkodik.
A királylány a palotába hozatta a paraszt legényt. Hej, csodálkozott is nagyon, mikor a trónon meglátta. Na de ha már így van, hát legyen- mondta a legény.
Nagy lagzit csaptak. Jól vezetik népüket. Van egy ország túl az álmok birodalmán, hol a szeretett irányít. Ott hiányt nem szenved egy ember sem. Egymást segítik az emberek. A legnagyobb bűn, a másikat nem szeretni, tisztelni és segíteni. Nincsenek szegények és gazdagok. Emberek vannak. Túl messze az álmokon is túl.

...................................

 
MEGJELENT : HANGOS MESÉIM:   09. https://youtu.be/hmUppSSEFN4
 
Kedves Vendi!
Legújabb kis novellám ami egy sorozat. Első rész. Hófehér cica lány. Trafikos.
Felolvasó Szabó Lajos színművész.
Kérlek szépen tedd be a magazinba. Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel Edit és Gyuri
Mellékletek terület
YouTube-videó (Kelemen Györgyné Edit: Hófehér cicalány a trafikos | Felolvasó: Szabó Lajos) előnézete
 

*

 10. https://youtu.be/7BfvF-bxSpQ
 
Kedves Vendi
Kis novellám fojtatása.
Hófehér cica lány. - A rabnő rabja.
Felolvasó Szabó Lajos színművész
Kérlek szépen ted be a magazinba ha lehet. Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel: Edit és Gyuri 

*************************************************

 4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV 

 

Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket

Írta: Árvay Mária

XI. RÉSZ

 
19. Olvasói levél – Az idő fogságában
 
Kedves Derűlátó!
Folyamatosan határidők vesznek körül, egyik feladattal alig végzek, már jön a másik, nyakamon az újabb leadási határidő. Rohannak a percek, az órák, a napok, a hetek, a hónapok! Az idő fogságában élek, ördögi kör, soha sincs vége! Ami, pedig a legrosszabb, hogy amit várok, olyan hamar elrepül, mintha meg sem történt volna! Ami, pedig unalmas, akkor vánszorognak a percek! Semmi 

örömömet sem lelem az egészben! Segíts!

Árvay Mária

Üdvözlettel: Időzavar
 
*
Kedves Időzavar!
Nehéz boldogulni ilyen helyzetben, elismerem! Sokan küzdünk a határidők ellen, s egyre feszültebbek vagyunk. Ilyenkor nem érdemes vérnyomást mérni!
Kérdezed, mi ebben a jó? Ha így nézzük, semmi! Azonban, nem az idő a hibás, hanem az a rengeteg feladat, ami elénk tornyosul, hogy már ki sem látunk belőle! Nagymértékben segíthet az, ha megpróbálsz fontossági sorrendet felállítani a teendők között, mikor, mit kell megcsinálni, mi az, ami a legsürgősebb. Nem könnyű, de ha tudsz rangsorolni, meglátod, fogyatkozni kezdenek a feladataid, legalábbis, nem fogod a fejed állandóan az idegességtől!
Az pedig igaz, hogy amit vársz, hamar elmúlik. Mégis, amikor készülsz rá, már örömöt ad a tudat, hogy van mit várni. Utána pedig ott vannak az emlékek, melyeket meg tudsz örökíteni számos formában.
Ami pedig unalmas, próbálj valami kellemesre gondolni, valamit előre megtervezni.
A sok teendő mellett pedig hátha tudsz valami könnyed, lazító zenét hallgatni, ami kikapcsol, segít relaxálni. Ha éjszaka ki tudod pihenni magad, a napok is könnyebben telnek.
Fontos az idő, mint egység! Különben felborulna minden, lekésnénk a tömegközlekedési járműveket, a fontos megbeszéléseket, találkozókat, randikat, stb.
Remélem, tudtam segíteni!
Üdvözlettel: Derűlátó

----------

 Gyógyító gondolatok

 
"Nem én kések. A világ siet." (Fodor Ákos)
 
"Az idő rohan. Az idő senkire nem vár. Az idő begyógyítja a sebeket. De mindannyian arra vágyunk, hogy több időt kapjunk. Időt, hogy talpra álljunk. Időt, hogy felnőjünk. Időt, hogy felejtsünk. Időt." (Grace klinika c. film)
 
"Az idő nem megfizethető, mégis semmibe sem kerül nekünk. Azt tehetünk vele, amit akarunk, de nem birtokolhatjuk. Eltölthetjük, de nem tarthatjuk meg. És ha egyszer elmúlt, nem kaphatjuk vissza." (A médium c. film)
 

***

 
20. Olvasói levél – „Szokott lenni!”
 
Kedves Derűlátó!
Nagyon sokszor elhangzik a címben látható mondat az üzletekben! Dühítő és egyre idegesítőbb, ha szeretnék venni valamit, s erre rihtig nincs, csak „Szokott lenni!”. Miért vagyok ilyen peches?
Üdvözlettel: Dühös vásárló
 
*
Kedves Dühös vásárló!
Valóban bosszantó, amikor vásárolnánk valami fontosat magunknak, s ezzel a
„Szokott lenni!” elutasító mondattal találjuk magunkat szemben, nem is egyszer!
Járjuk az üzleteket, mindhiába?
Nos, a „Szokott lenni!” legalább nem azt jelenti, hogy kivonták a forgalomból, nem szüntették meg a terméket, csak egyelőre hiánycikk. Tehát, még reménykedhetünk abban, hogy hamarosan megtaláljuk kedvencünket! Ezért érdemes, ha lehet, tartalékolni, hogy a teljes hiányt elkerüljük. Ha járod az üzleteket, lehet, ráakadsz valami fontosra, vagy érdekes dologra, amire még szükséged lehet. Ha nem jártad volna le a lábad, nem leltél volna rá!
Egy kis egészségügyi mozgásnak sem utolsó az anyagbeszerzés! Nem vagy peches, reméljük, hamarosan megjön a szerencsés napod is!
Üdvözlettel: Derűlátó
 

-----------

 Gyógyító gondolatok

 
"Imádott vásárolni. Az volt neki az élet sója. Az ember ismerősökkel találkozik, és beszélgethet egy kicsit, pletykálhat az eladókkal, és lehetősége nyílik megnézni a különféle árukat a különféle üzletekben. És egész hosszú időt el lehet tölteni ezekkel a kellemes elfoglaltságokkal anélkül, hogy lelkiismeret-furdalást kellene éreznie a kimaradásért." (Agatha Christie)
 
"Ha a békességet boltban árulnák, aranyon is meg kellene vennünk."
(Gárdonyi Géza)
 
"Ünnepet nem is vehetsz boltban, mert az ünnep inkább benned, legbelül van."
(A Grincs c. film)
 
Folytatjuk.

*************************************************

 5.  NOVELLA (12.) 

 

KURUCZ ÁRPÁD:   Kamilla

           
Mottó: „Magyarországon évről évre egyre több gyerek tűnik el. Míg 2011-ben 10 ezer 400 esetet regisztráltak, tavaly már 20 ezret. Az eltűnt gyerekek többsége egy héten belül előkerül. Azonban minden évben van 100-200, akiről semmit sem tudnak kideríteni.”  (újsághír)

 *

Kurucz Árpád

Dombvár, százhatvanezer lakosú nyüzsgő folyóparti település. Az utóbbi néhány évben rohamos fejlődésnek indult. Az apró, külvárosi házakat lassan teljesen felfalják 

a központból terjeszkedő modern lakótelepek, áruházak. 

A kikötőbe, szinte folyamatosan érkeznek északról, fával megrakott uszályok, melyek a bútorgyárat, és a parttól 

kissé távolabb lévő papírgyárat etetik.
Rossz idők jártak az utcán élőkre. Napok óta hideg eső 

esett, mintha nem is július lett volna, hanem október vége.
Magas, kamaszévei végén járó fiú igyekezett fedél alá kerülni. Lenszőke haja csapzottan tapadt fejére, vékony száját vonallá szorította. Zsebre tett kézzel, behúzott nyakkal lépkedett a vizes járdán. Egy eldugott zsákutcába fordult be, ahol egy kocsma állt. Az ajtóban megállt, körülnézett.
 
– Mit parancsol a fiatalúr? – kérdezte a csapos kincstári mosollyal.
– Kisbunkót keresem.
– Ki keresi? – tüntette el arcáról a vigyort a pultos.
– Colos.
– Menj be azon az ajtón. Szólt, hogy jönni fogsz.
 
Az ajtó mögött egy kisebb helység volt, a különleges vendégeknek. Az egyik asztalnál harminc év körüli, zömök, vállas, karfiol fülű fickó ült. Öklei, mint egy-egy „népszava kalapács”.
 
– Szóval, te vagy a Colos. A bátyád üzent nekem, hogy munkát keresel. Azt használtad már? – bökött állával a fiú alig észrevehetően dudorodó dzsekijére.
A kabát, hosszú csövű revolvert rejtett.
 
– Ennyire látszik?
– Gyakorlott szem észreveszi. Majd adok egy tokot hozzá, akkor nem olyan feltűnő.
– Kösz. Eddig még csak egyszer használtam, egy kutyára – szégyenkezett Colos.
 
Azt elhallgatta, hogy véletlenül ellőtte egy haverja három ujját.
– A Mester tud rólad. Meg is kaptad az első feladatod. Én foglak segíteni. Egy idegen kölyök koldul a területünkön. Megkeressük, beszedjük tőle a védelmi pénzt és betanítjuk. De nem indulunk el vaktában, a város szélén van egy üres raktár. Előbb-utóbb mind odatalálnak. Ott fogjuk megvárni, legalább a többinek is a körmére nézünk.
Kisbunkó fizetett, és kiléptek az utcára.
 
– A Mester gazdag, nagyon sok érdekeltsége van, de nekünk se kell nyomorogni – mutatott a férfi egy fehér, luxus sportkocsira.
– Hű, ez legalább tizenöt milla.
– Huszonkettő.
 
Colos örült, hogy eljött otthonról, csak azt bánta, nem hamarabb.
Menet közben, Kisbunkó kotorászni kezdett a zsebében és elővette telefonját.
 
– Most jut eszembe, a Mester kérte, hogy küldjek egy képet rólad. Csinálok egy közös selfi-t.
– Ember! Száznegyvennel megyünk! – rémült meg Colos.
– Bír ez még többet is!

 *

A belvárosban, egy épület árkádjai alatt tizenegy éves forma, feltűnően sápadt, csodálkozó szemű fiú üldögélt, mint egy ottfelejtett batyu. Előtte kartonpapír, rajta néhány forint. Mellette termetes kutya feküdt. Bohókás, fekete-barna foltjai, barátságos ábrázata jámbor külsőt adott neki.
 
Nagy szemű eső csattogva pofozta az aszfaltot. A gyerek vékony ruhájába bebújt a nedvesség. Összekucorodva nézett maga elé. Térdeit felhúzta, de még így is jól látszott, hogy jobb lábfeje  kissé befelé fordult. Nagyon szerencsétlennek érezte magát. Már nem is számolta, hány napja jött el otthonról. Tizennégy vagy tizenhat? Zsebében szájharmonika lapult, ha játszott rajta, a kutya „táncolt”. Mellső lábain toporgott, fejét jobbra-balra billegtette. Olyankor gyakrabban koppant a kartonpapír. A fiú megalázónak érezte négylábú barátja számára, így a harmonika nemigen került elő.
 
– De helyes kutya! Hogy hívják? Megsimogathatom?
 
A gyerek fölnézett. Hozzá hasonló korú, maszatos, széles szájú, búza-szőke, apródfrizurás lány állt előtte. Néhány pillanatig töprengett, míg rájött, mi olyan furcsa rajta. Sötétkék szemei különböztek. Egyik mandulavágású volt, a másik kerek.
 
– Kamillának hívják és megsimogathatod.
– Engem Flórának hívnak, de utálom – ült le mellé a lány. – Mint egy mosószer. Mindenki Piszkének nevez. Hívhatsz így te is. Neked mi a neved, és mért ülsz itt?
– Otthon, Porcelánnak neveztek a fehér képem miatt, itt senki sem hív sehogy. Nem mehetek haza. Két gyökér, a Colos meg a Pupák, el akarta lopni Kamillát, és az megharapta őket. Most el akarják injekciózni.
 
– Az gáz. Megérdemelték. Én is leléptem otthonról. Apa azt mondta, ha hármasnál rosszabb jegyem lesz a bizonyítványban, szíjat hasít a hátamból.
– Voltak ketteseid?
– De még mennyi! Kettőből meg is buktam. Nem tudom pontosan milyen, ha valakinek szíjat hasítanak a hátából, de biztosan nagyon fáj. Így hát, felkötöttem a nyúlcipőt.
– Ki mond ilyet, hogy felkötöttem a nyúlcipőt?
– Jól van, ne csúfolj! Mit bámulsz?
– Kiskoromban anyával néztünk egy mesefilmet, abban a királylány rád hasonlított – vont vállat Porcelán.
– Ki mond ilyet, hogy királylány hasonlít rád?
 
Egymásra vigyorogtak. Válluk összeért, jólesően melegítették egymást.
Egy férfi közeledett kopott farmerben, félretaposott cipőben. Arcán boldog mosollyal, pogácsát evett, egy nagy papírzacskóból. Mikor melléjük ért megállt, csinált egy szabályos „jobbra át”-ot.
 
– Kértek pogit, ebihalak? Markoljatok bele. Nesze, te se csorgasd a nyálad – dobott egyet Kamillának is.
 
A kutya röptében elkapta.
– Ügyes! – bólintott elismerően, és elmasírozott.
– Én még éhes vagyok – nyafogott Piszke.
– Gyere. Van itt egy közért, nem messze.
 
A fiú összekapkodta a pénzt a papírról, s elindultak.
A Nap kicsit előbújt, de a felhők túlerőben voltak, újra legyűrték.
A boltban nem jártak sikerrel. Hiába mutatták, hogy van pénzük, az eladó, egy erősen kifestett nő, kizavarta őket.
 
– Nem baj – mondta Porcelán. – Délután egy másik néni szokott lenni. Ő még meg is toldja valamivel, amit vásárolok.
 
Elázva húzódtak vissza az árkád alá.
 
– Nézd azt az embert.
 
Egy kantáros munkás-nadrágot viselő szakállas férfi, fúrta fejét a szakadó esőbe, az utca túloldalán. Láthatóan sietett valahova. Olcsó, füstszűrő nélküli cigarettáját, hüvelyk- és mutatóujja közé csippentve, már egészen a körméig elszívta.
– Az, egy nagyon rendes csóka – folytatta a fiú. – Én csak Vakondnak nevezem, mert olyan a gatyája, mint a mesében a Kisvakondnak. Mindig hoz kaját. Pénzt nem ad, azt mondja, elveszik tőlem. Egyszer hozott egy pokrócot is, de mire felébredtem, ellopta valaki. Csak folyton arról papol, hogy menjek haza.
Fél óra múlva megjelent a férfi, két nagy adag gyors-éttermi menüvel. Kamillának olcsó felvágottat hozott.
 
– Mi még nem ismerjük egymást – nézett a lányra. – Engem Vakondnak nevezett el ez a csibész, pedig van rendes nevem is.
– Piszke – válaszolt a kislány tele szájjal.
 
Míg ettek, Vakond beszélt.
 
– Haza kellene menni, gyerekek. A problémák elől nem elmenekülni kell, hanem szembenézni velük és megoldani őket. Nem is sejtitek, mekkora veszélyben vagytok az utcán. Akkor is érhet baj benneteket, ha otthon vagytok, de így hatványozottan nagyobb rá az esély…
A két gyerek pillanatok alatt eltüntette az ételt. Vakond elköszönt, és megígérte, hogy másnap újra eljön.
A nap már délutánba hajlott, mikor szél támadt és néhány perc alatt szétkergette a felhőket. A keleti égbolton szivárvány tündökölt.
Elegáns öltönyben, enyhén elhízott, negyvenes férfi köszönt rájuk. Sima arca frissen borotvált. Drága arcszesz illata lengte körül. Nőiesen puha, fehér kezei gondosan ápoltak.
 
– Nem fáztok, gyerekek? – kérdezte jóindulatú mosollyal.
– Nagyon.
– Hol vannak a szüleitek?
– Semmi köze hozzá! – nyelvelt Piszke.
 
Az idegen nem vette zokon a szemtelenséget.
 
– Engem Csoki bácsinak hívnak, mert mindig meg szoktam kínálni az ilyen aranyos gyerekeket. Most sajnos pont nincs nálam, de itt lakom nem messze. Be is van fűtve, átmelegedhettek egy kicsit.
A két gyerek összenézett, Porcelán megvonta a vállát.
 
– A kutyám is jöhet?
– Hát… majd megvár benneteket a kocsiban, nekem cicáim vannak.
– Cicák? – csillant fel Piszke szeme.
– Bizony! Most elmegyünk hozzám, megmelegszünk, jól belakmározunk, aztán elviszlek benneteket egy olyan helyre, ahol nem kell többet fázni, éhezni. De még előtte nagyon jól fogunk szórakozni.
 
A gyerekek fölálltak. Csoki bácsi arcán a pillanat töredékéig mohó várakozás suhant át. Egyikük sem vette észre, de Kamilla érzékeny antennái észlelték a változást. Ínyét felhúzta, tarkóján felborzolódott a szőr, mély hangon morogni kezdett.
 
– Köszönjük, nem. – ült vissza Porcelán s maga mellé húzta Piszkét is.
– Ahogy gondoljátok – válaszolt látszólag közömbösen Csoki bácsi.
– Mi volt ez? – kérdezte Piszke, miután magukra maradtak
– Nem tudom, de higgyünk Kamillának.
– Van a külvárosban egy elhagyott épület. Oda be tudunk lógni éjszakára.
– Honnan tudsz te erről? – kérdezte a fiú.
– Ó, én már gyakorlott tekergő vagyok.

 *

Keskeny, kanyargós utcákon haladtak a kerítések mögül csaholó kórus hangjára. Kamilla középen lépkedett, igazodva a fiú enyhe bicegéséhez. Órányi gyaloglás után, rozsdás, letaposott, lyukas kerítéssel körbevett, elhagyatott épülethez értek. A kapun tábla: Idegeneknek belépni tilos! Az udvaron satnya fák. Térdig érő gazból itt-ott rozsdás vasak meredeztek elő. A kopott barna ajtó mellett egy szép bodza-bokor integetett a szélben. Tenyérnyi, fehér virágaival, erős illatával csalogatta a méheket.
 
Piszke kopogott, és lenyomta a kilincset. Bent négy kócos, szurtos gyerek üldögélt földre vetett matracokon. Vizes ruháik átható szagot árasztottak. A helységben nem volt már fűtési lehetőség, a radiátorokat rég leszerelte valaki. Az ablak betörve, a falak összefestve, miden felé szétdobált szemét. A sarokban két szék, ezeken ült Colos és Kisbunkó. A belépők láttán, Colos szája gonosz vigyorra húzódott.
 
– Van igazság! Mióta a rohadt kutyád megharapott, állandóan zsibbad a kezem, de most törlesztek!
 
Elindult a gyerekek felé, Kamilla morogni kezdett, Colos megtorpant. Ekkor lépett be Csoki bácsi. A figyelem ráterelődött, a két gyerek az ajtó mellé húzódott.
 
– Mit keresel itt dagadék?! Nem láttad a táblát?! – rivallt rá Colos.
 
A férfi, karba tette a kezét, nyugodtan nézett. Ez Kisbunkót megzavarta egy pillanatra, de nem hallgatott az ösztöneire. Colossal együtt, ő is odalépett a jövevényhez. Két, szemmel alig követhető, ezüstös villanás látszott. Kisbunkó hátratántorodott, nyakából lüktetve fröcskölt a vér. Colos eldőlt, torkából hosszú, keskeny pengéjű kés, egy stiletto állt ki. A gyerekek döbbenten hallgattak, mozdulni se mertek, csak egyikük, egy nagyobbacska, hosszú hajú lány sikoltott. Csoki bácsi lassan végigjártatta rajuk a szemét.
 
– Lám, milyen szép kis édességbolt.
 
Tekintete megállapodott a hosszú hajú lányon.
 
– Gyönyörű hangod van. Kár, hogy kevés az időnk. De azért remekül fogunk szórakozni.
 
Lassan lehajolt a késért. Tekintetét mereven a lányra szegezte, közben a „Jaj de jó a habos sütemény” kezdetű dalt dúdolta. A kislány, mint egér a kígyó előtt, megdermedt a rémülettől. Ebben a pillanatban, mély morgás hallatszott, mintha a Föld gyomrából tört volna fel. Kamilla ráugrott a férfire. Csoki bácsi a szeme sarkából észlelte a mozgást, odavágott a késsel. A kutya kitért, a férfi szembefordult vele és várta a következő támadást. Kamilla lassan körözött, kivárt. Csoki bácsi elvesztette a türelmét, a kutya felé szúrt. Kamilla, mintha rugó lökte volna, újra ugrott. Röptében beleharapott a férfi kezébe. Az hanyatt esett, a stiletto-t elejtette. Az állat többször belemart az arcába, vállába.
 
–  Gyere ide! – kiáltott rá Porcelán. Kamilla rögtön szót fogadott, otthagyta a földön fekvő férfit. Csoki bácsi nyöszörgött, négykézlábra állt, félig kúszva az kijárat felé igyekezett. Ekkor hatalmas robajjal, csörömpöléssel beszakadt az ajtó és az ablak. Fekete maszkos fegyveresek tódultak be. A férfit lenyomták a földre, kezét hátrabilincselték. Elsőként Porcelán tért magához az ijedtségből.
 
– Tűnjünk el innen! – súgta Piszkének, s a zűrzavart kihasználva, kisurrantak az ajtón.
– Várj! – rántotta be a kislányt a bodzabokorba.
 
Egy civil ruhás rendőr jött az ajtó felé.
– Megvagy hát végre, Csoki bácsi – hallották a gyerekek a bokorban. – Tudtad, hogy a sitten kedvelik a magadfajtát? Szeretnek eljátszadozni velük. Pedrónak nevezik őket.
– Engem nem zárhatnak börtönbe, én beteg vagyok.
– Azt majd eldönti a bíróság. Addig se fogsz unatkozni az előzetesben. Nesze, egy kis előleg!
 
Tompa puffanás hallatszott, majd nyüszítő zokogás.
 
– Sír? – súgta a lány.
– Menjünk.
 
Az épületet megkerülve, hátul kibújtak a kerítésen. Sokáig futottak, míg egy kis parkban leültek egy padra. Piszkéből, mintha egy csapot nyitott volna meg, kitört a sírás. Porcelán, sután simogatta a haját.
– Jól van. Ne pityeregj.
– Haza akarok menni! – zokogta a kislány.
 
Már esteledett, mikor becsöngettek, egy kis lakótelepen, az egyik harmadik emeleti lakásba. Piszke anyja nyitott ajtót. Először megölelte lányát, aztán adott neki egy pofont, majd újra megölelte.
 
– Hol voltál már megint, te anyaszomorító?
– Egész jól megúsztam – kacsintott a lány anyja karjaiból Porcelánra.
– Látom, te se otthonról jössz – fordult az asszony a fiúhoz. – Nem sokára hazaér a férjem, ő majd hazavisz.
– Nincs hova mennem.
– Sajnos, ez manapság nem ritka. Megpróbálunk segíteni, addig itt maradhatsz, a kutyádnak találunk helyet egy az öcséméknél. Ők, kertes házban laknak.
– Köszönöm, de Kamilla nélkül nem.
– Hát, kötéllel nem tarthatlak vissza – válaszolt az asszony, egy kis megkönnyebbüléssel. – Várj egy percet. Adok néhány melegebb, fiús ruhát a nagyobbik lányomtól, meg készítek egy kis útravalót.
 
Akkor csukódott az ajtó Porcelán mögött, mikor két szatyorral előkerült.
 
– Furcsa kisfiú. Szaladj, vidd utána! – szólt Piszkére.
 
A lány a saroknál érte utol.
 
– Nem mehetsz így el.
– Kamillát nem adom!
– Értelek.
– Visszajövök.
– Tudom.
 
Másnap az újságok szalagcímei öles betűkkel harsogták: Rendőrkézen a Dombvári Rém! A cikkek beszámoltak róla, hogy a rendőrség különleges egysége kelepcét állított F. B. helyi lakosnak. A negyvenhárom éves férfi alaposan gyanúsítható azzal, hogy a környéken elcsavargott gyerekek nála tűntek el végleg. A helyszínen talált két holttestet azonosították, de a nyomozás érdekében erről nem nyilatkoztak. Arról sem beszéltek, hogy rosszul időzítettek és, a gyerekeket használták csalinak.

 *

Porcelán azon a padon aludt, ahol Piszkével leültek a szökés után. Másnap egész nap csavargott. Nem mert hosszabb ideig egy helyen maradni, tudta, hogy keresik. Este visszament a padhoz. Éjfél után arra ébredt, nagyon fázik, bár az arca, teste tüzel. Felvette az összes ruhát, amit Piszke anyjától kapott. Nem tudott újra elaludni, szeme előtt színes karikák villogtak. Aztán Kamillát látta, amint egy nagy, sárga denevérrel birkózik. Mögöttük Piszke táncolt, balettruhában.
Egy lehajtható ágyon tért magához. A csöppnyi helység egyszerűen volt berendezve, a kicsi ablakon besütött a Nap. Kamilla az ágy mellett feküdt, egy széken Vakond ült és olvasott.
 
– Hol vagyok és hogy kerültem ide?
– Az Arlekino nevű tolóhajó egyik személyzeti kabinjában vagy. Mondhatom, nem mindennapi kutyád van. Mikor elájultál a láztól, megkeresett engem. Szerencsére a közelben voltam. Addig ugatott meg rángatta a ruhámat, míg odavezetett hozzád. Nem is láttam még ilyet, csak filmen. Az unokatestvérem orvos itt a városban. Kaptál egy injekciót, ami levitte a lázad, adott gyógyszert. Azt mondta, pár nap alatt rendbe jössz.
 
– Ha a hajónak Ar… ilyen neve van, maga miért magyarul beszél? – kérdezte gyanakodva Porcelán.
– Jól vág az eszed. Mert Munkácson születtem, egy magyar családba. Ezt a hajót heten vásároltuk meg hitelre. Holnap elindulunk, de egy hét múlva visszajövünk. Utána itt lejár a szerződésünk, átmegyünk az Al-Dunára. Addig lábadozol, és eldöntheted, maradsz-e velünk vagy továbbállsz. A többiekkel már megbeszéltem. De azt tudnod kell, hogy itt keményen dolgozunk, neked főleg tanulás lesz a feladatod. Én, személy szerint nyugodtabb lennék, ha maradnál. Mindig szerettem volna, hogy legyen egy fiam és egy tarka kutyám.
 
– Magának nincs családja?
– Majd egyszer elmesélem, most pihenj.
 
Egy nagy hajó úszott el mellettük. Hullámai halkan csobbantak, lágyan ringatták az Arlekino-t.
Másnap délelőtt Piszke, a tankönyvei fölött gubbasztott. Rettenetesen unta. Kint hajókürt bődült. Úgy érezte, meg kell néznie. Kiment az erkélyre, ahonnan a folyóra lehetett látni. Éppen akkor haladt el egy uszály, mögötte egy tolóhajó.
– Ar-le-ki-no – betűzte. – Miért bámulom ezt a csúnya hajót? Még a nevét is alig tudom elolvasni.

 *

Nyolc évvel később...
 
Egy borongós őszi, délután fiatal férfi lépkedett Dombvár kikötőjéből, egy kicsi, négyemeletes házakból álló lakótelep felé. Alig észrevehetően bicegett. Enyhén kacsázó járása, nap- és szél-cserzett arca, távolba néző tekintete elárulta, nagy utakat tett meg hajón. Vállán szürke tengerészzsák. Mellette öregedő, foltos kutya ballagott, szorosan a lábánál. A házak között kicsit tájékozódott, majd bement az egyikbe. Egy harmadik emeleti lakásba csöngetett be. Szíve a torkában dobogott. Fiatal, szőke, széles szájú nő nyitott ajtót. Háta mögül, a lábába kapaszkodva másfél év körüli fiúcska kukucskált. A férfi arcán, mikor meglátta a gyermeket, az izgalom szomorúsággá változott.
 
– Szia, Piszke – mondta csendesen.
– Piszke, a húgom. Gyakran összetévesztenek minket. Te biztosan Porcelán vagy és ő Kamilla. Annyit beszél rólad! Már az idegeinkre megy. Minden nap várt, téged vagy a leveled. Tudta, hogy egyszer visszajössz.
– Nem jöhettem hamarabb, és csak annyit tudtam, hogy Flórának hívják. Ez a címzéshez kevés.
– Leszaladt a boltba, mindjárt itthon lesz. Gyertek be, üljetek le.
 
Nem sokára nyílt az ajtó. Piszke lépett be. Széles szája a füléig szaladt.
– De helyes kutya! Hogy hívják? Megsimogathatom?
– Kamillának hívják, és megsimogathatod...
 
Folytatjuk.

*************************************************

 6. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN 

 
Kálmán Ágnes író, költő: Részlet a Jégbe zárt szerelem c. regényemből.
 

Kálmán Ágnes: Jégbe zárt szerelem c. regény 3. fejezete

 

A szerelem útjain

Kálmán Ágnes

 
A nő rendbe tette magát, felöltözött csinosan. Elindultak. 

Gyomrában érdekes vibrálást érzett nem tudott lenyugodni. Ez a várakozás izgalma volt. Az első találkozásé. Remegve várta a férfit.
A kocsival leparkoltak az útszéli parkolóba. Nem sokat, talán tíz percet várakoztak. A járat megérkezett. Egy bordó kisbusz. Megállt. Az utasok kezdtek kiszállni belőle. Aztán kiszállt a férfi is. 

Csomagjait a sofőr kivette a hátsó csomagtartóból és a kezébe adta. Ekkor sietett, szinte repült oda a nő hozzá. Meg akarta csókolni a férfit, de az félrefordította a fejét. Így az arcára adott puszit.
Odamentek a kocsihoz. Pakolták a csomagokat a csomagtartóba. Ekkor odafordult a férfi a nőhöz.
 
- Vedd le a napszemüvegedet!-mondta
Bele nézett egy pillanatra a nő szemébe.
- Te vagy az! - mondta és hirtelen elfordult. A nő látta, hogy egy könnycsepp esett ki a szeméből. Kezével megtörölte.
 
Beültek a kocsiba és elindultak vissza az unokafivér házához.
Az úton még mondta a férfi a nőnek vegyen neki egy üveg italt. A nő megvette.
Amikor visszaértek a férfi szétosztotta az ajándékokat, amit hozott a családnak és a nőnek is egy doboz bonbont. A nő mondta, vigye el az édesanyjának a bonbont, erre a férfi odaadta az unokafivérének. Rosszulesett a nőnek.
A férfi felvitte az emeletre a szobába a csomagjait.
 
A nappaliban ültek le beszélgetni. A férfi éhes volt. A nő lángolt kolbászt adott neki csak úgy tálcára rakta a kolbászt, a kenyeret és a savanyúságot tálkába mellé. A férfi addigra már két felessel a fejében, ital gőzösen félretolta a tálcát.
 
- Szeleteld fel a kolbászt, hogy guszta legyen!- förmedt rá a nőre.
 
A nő felszeletelte. Fájt neki ez a fogadtatás és a hangnem, ahogyan beszélt vele, mert addig mindig kedves volt. De aztán arra gondolt, hogy a férfi is izgatott és így akarta itallal levezetni, mert máskülönben a férfi nem ivott ilyen sokat. Fél év alatt ilyen nem volt. Arról tudott volna.
 
Egymás után nyomta be a feleseket. Eleinte az unokatestvére is ott volt, de nem szerette hallani sem, ahogy beszélt a nővel. Félre is hívta a nőt és mondta neki, hogy gyerekkora óta ismeri, de még ilyennek sosem látta és nem szokott ennyit inni. Mondta a nőnek nyugodjon le, majd reggelre kijózanodik. Hagyja rá, amit mond, és ne vegye a szívére, mert azt tudja, hogy nagyon szereti, mert állandóan csak a nőről beszélt neki, amikor nála volt. Aztán magukra hagyta őket.
A férfi mindennek lehordta.
 
-Sunyi a szemed, róka szemed van. Boszorkány vagy, biztos.
 

*

12
 
A nő nem hallgatta tovább és úgy döntött felmegy az emeletre a szobába. Nem akarta hallgatni a részeg beszédet. Szívére kövek nehezedtek. Nem így képzelte el az első találkozásukat. De alig ért fel az emeletre a férfi kereste.
 
- Hol vagy? Miért mentél el? Kérlek, gyere le, nem iszom többet.
 
A nő lement. Beszélgetni kezdtek. Már kicsit nyugodtabbnak látszott a férfi. Nem sokáig beszélgettek, mert közben elrepült az idő és éjfélre járt. A férfi mikor felállt belehuppant a kanapéba mikor az ajtót ment bezárni.
 
- Az annya, de berúgtam! - dünnyögte, szinte magának az orra alatt.
 
A nő segített neki felállni és fogta nehogy elessen megint. A férfi hagyta, hogy vezesse.
Hosszú percekbe telt, amíg így felértek az emeletre. Közben a férfi többször elmondta, hogy mennyire berúgott. Láthatóan nem volt jól. Nem szokott ennyit inni. Teljesen kiütötte.
Felértek az emeltre a szobába. A férfi végig a kabátjában ült és még mindig rajta volt. Nem volt meleg lent a nappaliban. Hűvös ősz volt és ott nem volt fűtés.
Leült az ágy szélére még mindig kabátban. A nő le akarta venni róla, mert ott már meleg volt, de a férfi félreértette.
 
- Hagyj békén! Mit akarsz?- förmedt rá.
- Csak a kabátodat szeretném levenni, mert itt meleg van és gondolom nem abban akarsz aludni.-felelte.
- Előbb vetkőzz le hagy lássalak!- mondta a férfi.
- Nem vetkőzőm. Részeg vagy, majd holnap beszélünk. Most pedig vetkőzz le és aludjunk, késő van.- felelte határozottan a nő.
 
A férfi levette a kabátját és ruhástól akart az ágyba feküdni. a nő próbálta levenni a pulóvert és a nadrágot róla, de nem engedte.
 
- Mit akarsz tőlem?- kérdezte. Most nem akarom.
 
Hiába mondta a nő, hogy csak azért akarja levenni a ruhát róla, hogy kényelmesebben aludjon, nem engedte.
Végre nyugovóra tértek. Hamar elaludtak.
A nő kipihenten ébredt. Szinte a férfival egyszerre. Még nem sejtette, hogy élete legmegalázóbb helyzetébe kerül.
 
Minden bevezetés nélkül magához húzta a férfi, háttal volt neki. A nő várta, hogy hogyan alakul az első együttlét, amit annyiszor elképzelt a hónapok várakozása alatt.  Ábrándozott róla. Szerelmes szíve tele volt vágyakozással szeretettel és azt hitte a férfi is úgy érez. De nagyot tévedett. Iszonyat volt, amit a férfi vele tett.
Magáévá tette anélkül, hogy a nő vágyát csillapította volna. Nem volt csók.
 

*

13
 
Nem volt szerelmes ölelés, se simogatás se, gyöngédség. Csak lényegre törő férfiuralom. A nő várta, hogy karjaiba veszi, de a férfi önző módon a lényegre tért, minden bevezetés nélkül. Mire a nő felocsúdott csak egy rideg hangot hallott.
 
- Öltözz fel!
 
Szinte darabokra hullva ért lelkéhez. Megalázták! Annyira tiszta volt és naiv.
Később jutott el a tudatáig mi is történt vele. Nyomorultul érezte magát. A fürdőben szinte lesikálta volna a bőrt magáról. De tovább szeretett. Lelkében égett a láng, ezért tovább tűrt.
Semmi kedvesség nem volt a férfiban. Ezzel mutatta meg ő a férfi, de az eszébe se jutott, hogy a gyávák teszik ezt, azok, akik nem szeretnek, csak eszköznek tekintik a nőt és kihasználják a szerelmét.
Fürdőből visszaérve felöltözött. A férfi szemében félelmet látott. A nő fejében megfordult, hogy ott hagyja és ideiglenesen az anyjához költözik, amíg házat tud venni magának. A férfi érezhette, mert a nő nem volt már olyan kedves hozzá, mint addig.
 
Próbálta enyhíteni a történtek súlyát a férfi, mert érezte nagyon rosszat tett. Kedvesen beszélt a nővel, de a nő sokáig hűvös és távolságtartó volt.
Lényegtelen témákról beszéltek, szinte foghegyről válaszolt a nő.
A férfi bejelentette, hogy négy napra megy, az anyját megnézni és jön vissza, már rendelt járatot. Addig legyen ott a nő, és amikor visszaérkezik, indulnak ki Olaszországba.
Délben ment el. Keddi napon. Szombaton reggel érkezett vissza. Addig naponta többször hívta a nőt és nagyon kedves volt vele. Félt, hogy a nő elmegy, és nem várja meg. A nő erősen gondolkodott rajta, hogy mit tegyen. De végül mégis megvárta. Amikor megérkezett mentek a lépcsőn fel az emeletre a lépcsőmegállónál a férfi gyöngyéden magához húzta, szerelmesen megölelte és a fülébe súgta:
 
- Kiérünk olaszba, szexelünk egy nagyot. A nő érezte az izgatott remegését a férfinak, mely rajta is keresztül futott.
 
A csomagokat a férfi levitte a kocsihoz. Mindent bepakoltak. Egy óra múlva elköszöntek a háziaktól és elindultak az első közös útjukra.
A férfi vezetett. Az úton felszabadult hangulatban haladtak. Sokat nevettek. És amikor egymásra néztek izzott a tekintetük a szerelemtől. Ez nem a vágyé volt csupán, hanem a lelki izzásé, amit a szerelem adott.
Már majdnem odaértek, mikor a férfi hirtelen megkérdezte.
 
-Ugye, nem csak a szex miatt akarsz velem élni?
- Nem.- felelt a nő.
- Akkor jó, mert én, szeretlek téged lelkemből. - reagált a férfi.
 
Folytatjuk. 

*************************************************

 7. ANGYALI TALÁLMKOZÁSOK 

 

VÉGHELYI PÉTERNÉ: A túlélés receptje

 
Már lekapcsolta anyám a lámpákat, amikor szobájukba léptem, és a sötétben húztam ki a sorba rakott könyvekből egyet. Tudtam, hogy az álom ismét elkerül, és őszintén szólva, már nagyon untam a rettenetet, és szorongást hozó éjjeli gondolataimat. Mint felékesített bárkára a jó széljárásban, úgy ugrik fel a gonoszlélek arra a csendre, melyet az elhalkuló szó után bekebelez az elkerülhetetlenül leereszkedő éjszaka. Nem akartam teret engedni a lelki sötétségnek, és a betűk tengerébe vetettem bele magamat, csak ne halljam a gondolataimat, és ne álljak szóba a bárka hívatlan utasával. Kezem találomra emelte ki a könyvet. Isten érdekes időutazással ajándékozott meg, olyan eleven út volt ez, hogy a bárkáról, és kalimpáló dilettáns potyautasáról egy időre elfeledkeztem. Már lányszobámban kuporogtam lent a pincében, és magam köré 

csavartam a jó

Véghelyi Péterné

 gyapjútakarót, amikor megnéztem, hogy miféle olvasmány került véletlen a kezembe. 56’-os hős kamaszfiú kendőzetlen, igazságszagú vissza-emlékezéseit tartalmazta a 

vaskos kötet.

 Néhány éve hoztam Apámnak. Nem átlagos olvasmány, inkább 

a lelki túlélések dokumentumkötete. Apámmal egyidős lehet 

szerzője, alighanem él még. Nem tudom, hogy Apám végül 

felütötte-e a könyvet, amikor lelkesen neki is megvettem. Már a 100. oldalnál jártam, amikor feleszméltem, hogy beleolvastam magamat 

az éjszakába, és elhagytam a pinceszobát, a falut, az életemet, és valaki máséba léptem bele. Az egykori kamasz Jóska visszaemlékezései olyan időbe repítettek el, amikor én még a 

világon sem voltam. Amikor még nem láthattam annak a világnak zavaros rémképeit, ahová a szegénységgel küzdő özvegy anya, és kamasz fia sorsa feltárult. A fehér lapokra rendbe szedett betűsorozatok védő rácsozatán keresztül is rémisztőleg sereglettek és testesültek meg előttem képzeletem vetítővásznán a múlt megidézett alakjaiban a súlyos igazságtalanság, és az emberi gonoszság alkalom szülte kegyetlenségei. Mégsem rettentem meg és kíván-tam látni, érteni a régen halott emberek hősi alakjait, kikben régi ismerősöket véltem üdvözölni. Hősök nem csak a budapesti utcákon voltak, akik képesek voltak kölyök létükre a T-34/54-es orosz harckocsikra benzines rongyokat dobni, és kevés lőszerrel nekifutni, akár úgy is, hogy üres tárral a megállíthatatlanul előre törő, minden házba vaktában is beletüzelő tankok lánctalpa alatt végezze rövid életét. Ismerősek voltak ezek az emberek, mert éreztem, hogy igazak e történetek, és a keserű sorsokkal való találkozás rávilágított arra, hogy saját életem vélt igazságtalanságai csak amolyan úri muriknak tűnnek ezek mellett. A kényelem és az áldemokrácia kábító gazdagságának látszata elkendőzi előlünk a valóságot. A gyermekeinkre gondoltam, hogy nekik ténylegesen mi jut a lényegből, és idős barátnőm szavajárása jutott eszembe:
 
– Én nem magamat búsulom, hanem az unokákat, akik hozzá vannak szokva a jóléthez, akik ha találkoznak a ninccsel, akkor mi lesz velük?
 
Pedig ma mennyire "nincsben" vannak, hiszen nincsenek eszmék, értékek, amelyekért halálba is mennének a hős lelkek. Ül a közöny az emberi szí-veken, és a rothadó felszínen kapirgálunk csak folyton változó vélemények kommenthalmazában. Ma mindenki okoskodik, és véleményt nyilvánít, de nem érlel belsőjében eszméket. Apám azt mondta az ’56 utáni időkről, hogy azok az emberek, akik nem tudtak másképpen érvényesülni, azok erőszak által próbáltak helyezkedni. A könyv szerzője, a szemtanú, aki ennélfogva hitelesebb bármelyik okoskodó, és utólag észt osztó történésznél. A valóság fájó emberi vonását tárja fel, amikor ekképpen fogalmaz a megtorlásból kinövő és erre az erőszakra felépülő rendszer arculatáról akkor, amikor az oroszok teherautón szállították le őt társaival, mint a vágóhídi állatokat, és átadták őket azoknak a honfitársaiknak, akik az érvényesülésnek az Apám által megfogalmazott, erőszakra építő jellemtelen, és könnyű útját választották: „Ami ezen a leszállítási napon tör-tént, felejthetetlen számomra, mert az a nap volt az, amelyen a kiábrándultság és a csalódás a mai napig tartó, kiirthatatlan, tehetetlen fájdalommá vált a szívemben. Szeretett hazám és a saját népem ezen a napon mutatta meg másik arcát. Be kellett látnom, hogy ebből a népből is bármikor, bárhol, könnyedén ki lehet állít-ni a megfelelő számú fasisztát, szadistát, spiclit, besúgót, ügynököt, ferde hajlamú verőembert, bérgyilkost, hóhért, korlátlan mennyiségű hóhérsegédet, haza-áruló, csaló politikust, hamis tanút vagy bármit. Szörnyű felismerés volt ez, és már ott, akkor, azon a napon meg kellett kérdeznem önmagamtól: miért szeressem felebarátomat és miért kellene szeretnem aljas, jellemtelen, hazaáruló honfitársaimat, gyilkos ellenségeimet?!” (részlet: H. Bodó József: A hársfa virága-Különös sorsok, igaz történetek c. könyvéből)
 

*

Nem csak Pesten lehetett ezt érezni, hiszen a besúgórendszer mindenütt kiépült. 1957 elején kis hazánkban a megfélemlített nép körében állandósult a csengőfrász, persze mindig csak diszkréten, mindig éjjel, és csendesen jöttek, és vitték el azokat, akik veszélyt jelenthettek az erőszakra épülő rendszerben. Igyekeztek mindenkitől elvenni a szabadság és biztonság érzését, és félelemmel átitatni az egyszerű emberek, az országot élelemmel ellátó parasztok életét is. Aligha lehet ezt elképzelni, de a többször, mindig más érdekek miatti történelemhamisítások ellenére, ezek a személyes, szemtanúktól származó beszámolók a hitelesek, és ezeket kell a gyerekekkel, az ifjakkal megosztani. Nem sokan vannak a szemtanúk, de minden családban vannak különleges, húsbavágó történetek. Ezeket kellene füzérre fonni, és kötelező olvasmányként tovább adni.
 
A paraszt családokat a földjüktől megfosztották, és bevezették az úgynevezett harmados rendszert. Azzal azonban, hogy a jogtalanságnak nevez adtak, azzal nem legalizálhatták a tisztességtelenséget. Ugyanannyit dolgoztak, általában a teljes család, de csak a harmadát vihették el a termésnek. Kedves Barátnőm fiatal lányként élte meg ezeket az időket, ami mai szemmel nézve egy aranykor vége volt számukra.
 
– Amikor a cukorrépát termeltük harmadosban, ötven kiló cukrot kaptunk a munka fejében, az volt a fizetség. Igen ám, de aki nem foglalkozott a répával, az el sem tudta képzelni, hogy azt egyelni, kapálni, ősszel fel kell pucolni, meg minden, akkor ha jött a zetor, azt fel kellett szórni.
– De az régen a saját földjük volt? – kérdeztem.
– Igen, az volt, de a TSZ-be be kellett vinni, és onnantól az vette le róla a hasznot.
– De hogyan élték meg azt, hogy elvették azt, ami a sajátjuk?
– Ez volt a törvény, mindent államosítottak. – felelte egészen nyugodtan.
– Akkor átalakult a családjuk egész élete! – csodálkoztam, hiszen heten dolgoztak a gyerekek a szülők mellett, mindenkinek volt feladata a családi gazdaságban.
– Nem csak a mi életünk változott, az egész falu átalakult. Nehezen éltük meg ezt, a szülők meg pláne, de hát a kukoricát megkapáltuk harmadosan, és nekünk csak egy rész jutott belőle, amiből baromfit tudtunk nevelni, meg egy disznót hizlalni, a többi mind az államé volt.
– De hát akkor ugyanannyit dolgoztak mint azelőtt, csak harmadannyit kaptak -tűnődtem el a hallottokon, és közben láttam a forró kukoricaföldön mezítláb kapáló lányokat, akik nem harmadolták fel a földet, és nem kapálták jobban azt, ami az övék lesz, hiszem a termésért dolgoztak. Magamban azonban osztottam szoroztam, elképzeltem a történteket, és elöntött az értelmetlen indulat.
– De hát akkor magukat meglopták, méghozzá igazságtalanul! – a beszélgető-partnerem azonban mindvégig szelíd, és mosolygós maradt.
– A szüleim ezután kaptak minimális nyugdíjat. Az én munkámat nem számították ugyan munkaviszonynak, fizetést sem kaptunk, csak a részt. A férfiak ugyanúgy mentek jószágot etetni, szénát kaszálni, csak nem haza hozták, hanem a TSZ-be. Édesapámnak ezt elég nehéz volt megélni, de ő a jószágot nagyon szerette, és oda is került az állatokhoz. Az államosítás után csak a kertünk maradt meg, ott termelhettünk saját részre zöldséget, egy darabon kukorica is volt a 800 négyszögölön. Bizony, azelőtt a család a 16 holdon megtermelt sokkal többet. Onnan húsz zsák krumplit is szedtünk fel, rengeteg babot, hiszen minden második kukoricasorba bab volt vetve, volt futura is. Így mindenből több volt, mint amennyire a családnak szüksége volt, azzal lehetett kereskedni is, abból pénzt csinálni, mert egyébként pénzre nem volt szükség. Majd nekem is olyan állásba kellett mennem, ahol télen is volt munka.
 
Nézem az asszonyt, hallgatom a minden változást tudomásul venni tudó szelíd történeteket. Nagyon sok megrázkódtatás érte a családjukat, de nem veszítették el a családi összetartozást, nem váltak el, nem mentek tönkre ebben, hanem alkalmazkodtak. Mert szerettek dolgozni. Ugyanúgy letérdeltek az esti Úrangyala imádságra akkor is, amikor harmadost kapáltak, mint a 16 hold birtokosaiként, mert tudták, hogy azt a földet ami nekik a végső helyük az életben, senki nem veheti el tőlük, csak a reménytelenség. Apám erre úgy emlékezett, hogy akkoriban olyan világ volt, hogy nem is vették fel, hogy dolgozni kellett, mert természetes dolog volt ez, amolyan munkacsendes világnak lehet nevezni.
 
Ekkoriban a könyv szerzője anyjával és húgával olyan nyomorban tengődött Pesten, hogy a 12 esztendős fiú vonatra ült, és leutazott falura, a távoli rokonokhoz, és két évig embertelen, nem gyereknek való életkörülmények között rabszolgaként robotolt a szívtelen rokonok gazdaságában, hogy legalább étkeztetése megoldott legyen, és anyjának csak a húgára legyen gondja. Édesanyja négy nyelvet beszélő tolmácsként cementgyárban dolgozott segédmunkásként, és életük akkor sem változott meg, amikor a fiú hazament középiskolába, mert a forradalomban való részvétele miatt évekig be volt börtönözve.

 *

Mennyi kavargó kép, és egy feltáruló világ, amibe belépve átformálódott a gondolkodásom, és tudom azt a világot az ő szemükkel nézni. Most már tényleg éjszaka van, az álommal nem veszem fel újra a harcot, megadom magam, mert holnap még Apámmal lehetek. Még annyi mindent meg kell kérdeznem tőle, de miért csak most lett eszem ehhez? Hol volt a szellememből eddig a tunya értelem? Reggelig akkor is várnom kell, de most Apámmal minden reggel győzelem. Sejtem már, hogy csillagtintával az éjen észrevétlenül a lelkemre ír e könyv egy új fejezetet, abban Apám hangján kell szólnia az igazságnak. Csak legyen még időm kérdezni, s neki kedve, ereje, hite velem erre emlékezni. Halkan settenkedek fel egykori szobámból a sötét, álmok uralta házba, belesek Apámhoz, aki a takaró alatt halkan szuszogva élete utolsó csatáját vívja. Nincsen ellenség, csak az idő telt be, lassan közeledik a búcsúzás. Nesztelenül járkálok a hűlő lakásban, tapogatódzok a lépcsőházban, már a kapcsolókat sem találom meg. A sötétben hirtelen irányt vétve összerezzenek.
– Vajon észre-veszem-e, ha belép ide a halál? Találkozom-e majd vele, vagy csak célirányosan érkezik, és mint a jó révész, átviszi utasát a túlsó partra? Vajon csippenthetek-e még le a rakományból azzal, hogy Apám emlékeire igényt formálok, és elkérem tőle az igaz történelmet, a só receptjét, hogy szétszórhassam ebben az ízét vesztett világban.
 
V. P-né

*************************************************

 8. HAZAI TÁJAKRÓL 

 

ÍRÁSOK SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: A HAJNALI SZÉL

 

A hajnali szél

lágyan zenél,

ablakom alatt

kotor a huzat.

 

A pirkadó fény

versemnél ér,

hallgasd csak meg,

miről mesél.

 

Láthatja bárki

nem vagyok akárki,

de mégsem én volnék

a szépreményű királyfi.

 

Szép öreg embert,

szorgos, jó munkát,

jóindulatú boszorkát

ritkán lehet látni.

 

Ha ki akarnék emelkedni közületek,

szolgálnom kell benneteket,

írni a  sok versezetet,

rávezetni a figyelmetek.

 

Ha elpattan hordómon az abroncs,

életem s borom elfolyik,

azt vallják híveim,

s talán még magam is,

ott folyik, ahol van,

a gondolat folyam,

és ez az igazi kincs.

 

S a költő, szegény,

előjön a farbával,

hogy leplezze zavarát,

farba rúgja két

legkedvesebb agarát.

 

Ne is gondolj a pátoszra,

lehetsz akár eretnek,

vagy hithű pápista,

az egész verselés mehet a  Gájdeszba.

 

Erejét megspórolta

az idei enyhe tél,

lógázza lábait 

egy tavaszi esőfelhő

az ereszcsatorna szegletén.

 

Összegyűlik minden cseppje

egy nagy ciszternába,

költők versei olvadnak

a hatalmas óceánba.

 

SZEKSZÁRD  2023.  FEBRUÁR  25.

 

*

 A HÁZASSÁG HETE

 2023. FEBRUÁRJÁN, A HÁZASSÁG HETÉN

 

Szegzardi Nagy Vendel:

Az egység, az egész, és a feleség

 

A templomban, színed előtt

Könnyű kimondani az “Igent”.

De nehéz a Te követednek

Lenni Uram!

Gyónni pedig nem fogok,

Titkaimat, bűneimet, vágyaimat

Nem árulom el senkinek.

Adott az Isten

Szép füvelő mezőt,

bort érlelő szőlőt,

Tarkáló rétet,

óbort rejtő pince mélyet,

Hű szolgát,

Szép feleséget.

Így alkotunk

Egységet és egészet.

Mert a félbevágott

Almával

Könnyebben elbánik

A féreg.

 

Az asszony, és a család,

egybe tartozó egység,

össze tart, ahogy a pánt,

össze fog akár a hordón az abroncs,

mint pincék alján

dongák közé a bort

szorítja szertelen,

ha van ki össze fogja,

rendes asszony dolga.

materiális jussa

 

Házasság hete van most,

hitet vallok újra,

ennyi év után,

Drága violám.

Kezem indul sután,

vakon és bután,

s feléd integetek,

fogd meg szépen most is,

reszkető kezeimet.

Emlékszem mikor megkértem,

s Te oda adtad nekem,

remegőn, szertelen.

Azóta is fogjuk

egymás kezét boldogan,

néha gondok között,

de leginkább gondtalan.

Köszönöm, hogy életünk

legfontosabb percei

nem gurultak szerte szét,

őrizted életünk

összetartó szeretetét,

a tűzhely melegét.

Boldogan megköszönöm

gyermekeink életét,

hogy örömmel fogadtad

unokáink kedvességét,

éltünk minden szép percét,

hogy segítetted nekem

bús vakságom tíz évét.

 

Átvállaltad

Anyámtól a sírást.

Béna kezemtől

Vaksi szememtől

Az írást.

karolva segíted

nekem a járást.

Szomorú lelkemtől

Lassuló szívemtől

A bízást.

fa hasábokat

fagyos időben

rakva a tűzre,

hogy meg ne fagyjak élve,

Testemet, lelkemet

Féltve,

Az Isten áldjon meg

Érte.

 

A házasság illatos kenyér,

jóféle óbor,

örökös szövetség,

minél idősebb,

annál értékesebb.

 

SZEKSZÁRD 2023. FEBRUÁR 15. A HÁZASSÁG HETÉN

 

*

 Szegzárdi Nagy Vendel:

HAJNALI RENGŐ KERENGŐ

 

Hajnali rengő kerengő

zsolozsmák hangján

ébreszti az erdőt,

patak ezüst vize

érleli a mezőt,

éltető nedűt ád,

kék színre váltva

surrantja iramát.

Kaviccsá koptatja

hegyormok szikláját.

Leomlott régen

villám segedelmével,

évszázadig görgeti

maga előtt hévvel,

gömbölyítő kéjjel,

nappal és éjjel.

Jelzi az örökös

mozgó valóságot.

Az idő és a kor,

megöli az álmot.

Ki vaknak áll,

kösse fel a tunikát.

Úgy hangzik ez,

mint aki zokog,

s belül talán ezt is teszem,

de szem nélkül nem lehet sírni.

Két véres szemüreggel nem lehet zokogni.

Egy megvakult embernek

minden oka megvan a sírásra,

mégsem képes rá.

A betegség kivájta mindkét szemét.

Megkeményítette szívét, lelkét,

elapasztotta összes könnyét.

Eszembe jut egy bibliai gondolat,

a Te haragoddal ne menjen le a Nap.

Oszlopos kerengőin

komor kolostornak,

imákat mormolok

az örökké valónak.

Derekamon a kötél

hármas csomójával

mindvégig kordában tart,

mégis lelkesedve

várom a szép tavaszt.

 

2020. 03. 09.

 

*

1848- 49 emlékére.

 

NAGY VENDEL: A VÉN HUSZÁR NÓTÁJA

 

Öreg huszárnak

Rozsdás a kardja.

Sárga lovának

Kopott a patkója.

 

Nem vágtat már rajta

Fényes diadalra.

Behúzódik estig

Útszéli csárdába.

 

A vén cigánybanda

Kérdi mi a strófa:

Öreg huszárlónak

Földig ér a farka.

 

Csaplárosné lelkem

Bort hoz a kancsóba.

Előkívánkozik

Egy- egy huszárnóta.

 

Sárga lovam

Megbotlott a határba.

Rosszul ugrott

Be a rövid vágtába.

 

Vigyázz lovam

Vigyázz a vezényszóra.

Jobban tudod

Mint egy bundás regruta.

 

Ügyelj lovam

Ügyelj a harsonára

Nemsokára

Indulunk a csatába.

 

A sok vitéz

Bevágtat a halálba.

Öreg huszárt

Rákötik a lovára.

 

Így indul el

Vissza a táborába.

Megmutatja

Merre van a hazája.

 

2012.

Megjegyzés:  Hallgató.

*************************************************

 9.TÚL AZ ÓPERENCIÁN 

 

AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN

KOLOZSI ERZSÉBET - AUSZTRÁLIA

TÓTÁGAS PODCAST  XIV. RÉSZ 

 
Podcast 27.. Burke and Wills folytatás
https://youtu.be/eA65zvKtm8g
 
Hősök vagy bolondok, tettem fel a kérdést. Ezt majd a hallgatók döntik el, én csak folytatom Burke és Wills felfedező útjának, talán inkább  vergődésének, küszködésének  az ismertetését.
Azért foglalkozom velük ennyire részletesen, mert őket tekintik az igazi tragikus de mégis hősies felfedezőknek, rólunk van legtöbb dolog elnevezve.
 

Kolozsi Erzsébet

Mielőtt folytatnám  magának a felfedező út további  részének ismertetését, megpróbálom leírni, hogy merre is jártak, azoknak akik nem Ausztráliában hallgatják. Mi  mai emberek már ismerjük 
a tájat, nekik kin- keservesen, saját kárukon kellett megtapasztalniuk.

 *

Röviden az előzmények: Expedíció Melbourne-ből indult, első szakaszában eljutottak Mennindee-ig, ahol hosszabban pihentek. Ők is, mi is innen folytatjuk. Az már elhangzott, hogy az expedíció vezetője igencsak  konok, akaratos ember volt, igy fittyet hányt a tanácsokra.  Kiválasztott 7 izmos  embert és a legerősebb lovakat, majd  pár tevével,  némi ellátmánnyal gyorsan előre haladtak Cooper Creek-ig, ez olyan 600 km . Eredeti terv szerint  ott várták volna ki az ausztrál nyár és a kínzó hőség végét.  Novemberben járunk, ez itt a nyár kezdete .  Tudomására jutott azonban , hogy Dél Ausztráliából John McDougall Stuart is  úton van hasonló céllal , minden áron meg akarta előzni őt. Ezért   rövid pihenő után mégis indulást parancsolt, és decemberben útnak indultak 4 férfi, 1 ló és 6 teve.  Burke, Wills,  Gray és King.  Szűkösen, de  3 hónapra elegendő élelem volt velük. Mi tudjuk, ekkor kezdődik a nagy forróság, eső sem sok,  akár lovaknak, akár embereknek, még tevéknek sem kellemes úton lenni. Hőmérséklet tartósan 4o-5o fok körül, árnyékban. De ugye arra árnyék  igencsak ritka,  ráadásul  ma már tudjuk,  akkor ők még nem tudták, hogy még  sivatagon is át kell vergődni.
A csapat hátramaradt  részének  meghagyta, hogy várjanak Cooper Creek-nél 13 hetet  a visszatérésükre. Hagyott velük  némi ellátmányt is.

 

Ez az a Cooper Creek amiről már Mitchell útjai kapcsán említést tettem. Igencsak csalafinta víz. Ugyanis a medrét , ha száraz időszakban járunk arra, nem lehet megkülönböztetni  a környező sivatagtól. Ámde ha nedves időszak jön, úgy hömpölyög, mintha ő lenne az Amazonas.  Burke csapatának ottjártakor,  volt benne víz, szerencséjükre.
Indulásnál Wills óvatosabb volt, igy titokban megkérte a hátramaradókat, hogy  ne 13, inkább 18 hetet várjanak a visszatérésükig.  .
 
Ők maguk  szinte erőltetett menetben 8 hét alatt elérték a Carpentaria öböl partját. Ámde  magát a tengert  nem láthatták, mert a partot  áthatolhatatlan mocsár szegélyezte. Wills naplója szerint ez volt élete  nagy csalódása, hogy ott a cél, tudja, de nem láthatja.
 
Vissza kellett forduljanak, de akkor már  az élelem igencsak szűkösnek bizonyult,  rosszul gazdálkodtak vele odafelé. Ismert és ismeretlen növényekre fanyalodtak, még  kígyót is próbáltak sütni, majd egy tevét, végül a lovat áldozták fel.  Feltételezhetően  a  kígyó evésbe, de igazán nem tudhatjuk, mibe,  az egyik tag, Gray,  belebetegedett. Állítólag Burke először  nem hitte el, hogy gyengélkedik, szerinte csak szimulált és jól meg is verte.  Igazán empatikus ember lehetett. - A szimuláns  Gray  másnap meg is halt. - Később az agyonverés vádja alól felmentették .Gondolom azért is, mert már maga Burke sem lehett olyan jó erőben akkor.
 
Azért én még kicsit időzök a Carpentária öbölnél. Szegény Wills nem láthatta, de mi igen.  Ha esetleg át tudott volna hatolni a hatalmas sós mocsáron, ami a monsoon időszakban az öblöt   védelmezőn övezi, akkor is csak a Carpentaria öböl vizét, nem az óceánt látta volna. Ez a mocsár aztán kiszárad, mikor vége van az esőzéseknek és a levegőből gyönyörű látvány a lustán kanyargó folyók között a sótól szikrázó síkság.
 
Ma kb. azon a helyen, ameddig eljutottak, egy városkát alapítottak és  neveztek el Bourke-ről, Bourketown a neve,  nagyjából  200 –an lakják. Majd  900 km nyugatra van  Cairns-től. Több nevezetessége is van a településnek, de az igazi vonzó erő a Morning Glory. Hajnal dicsőségének  fordíthatnám.
 
Ez  egy természeti tünemény, egy különleges felhőképződmény.  Szeptemberben, ha kedvező körülmények vannak, hatalmas, hófehér, szivar formájú felhők hömpölyögnek, görögnek,  a szárazföld felé,  mint a hullámok, csak az égen.  Ezt lehet alulról  is csodálni, - én így tettem - de ma már sikló repülővel  fölé is lehet menni, mintegy felhő szörfözni. Azt mondják, szinte földöntúli élmény. Sokan még más országokból is jönnek ide erre eseményre!  Ottjártunkkor  az  is tetszett, hogy hajnalban,  akik  a látványosságért felkeltünk, úgy bámultuk, ahogy  éppen voltunk, azaz ki-ki csíkos pizsamában, tréningruhában, hálóingben, kócos hajjal  de a fényképezőgép, okostelefon  mindenki kezében ott volt, a többség még a három lábat is felállította. A curlewis nevű nagytestű madarak meg izgatottan szaladgáltak a lábaink körül,  várták, és tudták, hogy ennyi borzas ember előbb utóbb enni fog, amiből nekik is jut majd. Igy is lett.
Burkékre  még sok kínlódás vár, erről majd legközelebb mesélek.
 

*

 
Podcast 28 Burke and Wills befejező
https://youtu.be/n8FigdvPOcs
 
Megígérem, nem csigázom tovább a hallgatókat, hogy mi lett ennek a felfedező útnak a  vége!
Fanfárok és zászlólengetés, mint induláskor, avagy valami más?.
Ott tartottunk, hogy a három csalódott  ember, mert tudták, de nem látták a célt,  a Carpentaria öblöt, Burke, Wills és King vonszolta magát a visszaúton ahhoz a táborhoz, ahol az eredeti  csapat másik részét hagyták Az expedíció  további sorsát  akár Shakespeare is írhatta volna. Tragikus félreértések , tévedések sorozata a felfedezők   drámai sorsa.  Előző felvételek az indulásról és az útközben viszontagságokról szóltak.
 
A feladat majdnem sikeres teljesítése után, a déli-északi útvonal felderítése,   leginkább a táborhelyen hagyott ellátmány lebegett a szemük előtt. Burke  eredetileg ugye 13 hét várakozást parancsolt, de Wills titokban 18 hét várakozásra kérte őket. Meg is tették, de azért nekik sem volt könnyű dolguk, a magukra szánt  ellátmány is vészesen apadt.   Felütötte a fejét a skorbut, ez akkoriban rettegett betegség volt. A felszerelés összeállításánál a tölgyfa asztalra gondoltak, de savanyú káposztára nem. A tábor közelében se előtte se után nem volt bármiféle lakott település, csak a pusztaság. Ezt tetézte, hogy  az egyik ember megsérült, orvosra volt szükség. Ekkor határozta el a hátramaradottak parancsnoka,  William Brahe, hogy  elhagyja a tábort, és nekiindul visszafelé Menindee- nek. Legyengülve és egy sebesülttel,  csüggedten  indultak a 600 km-nek. De azért a biztonság kedvéért hagyott ott élelmet, ezt egy fa alá elásta, állatok elől védendő, egy levéllel, amiben megírja, hogy mikor indultak el és merre mennek.  A fa törzsét megjelölte, dátummal és azzal a felszólítással, hogy Áss! Dig !.Arra az esetre, hátha mégis...
Itt veszi kezdetét a Shakespeare tragédia:
 
Első felvonás:
 
Ők ápr.21 reggel indultak útnak. A három halálfáradt utazó meg ápr.21-én este érkezett oda. Mindössze 9 órán múlt , hogy  elkerülték egymást.  Megtalálták, amit hagytak nekik, de olyan elcsigázottak voltak ők is, és a megmaradt két teve is, hogy semmi esélyük nem volt, hogy esetleg utolérjék őket.
Pár nap pihenő után  ismét neki indultak.
 
 Második felvonás:
 
Megint felülkerekedett Burke makacssága. Wills a másik csapat nyomán akart tovább haladni, hátha valamelyik vissza- vissza lovagol. Burke úgy döntött, hogy  rövidebb távolságra, van egy gazdaság, station, oda  talán könnyebben elérnek. No igen, légvonalban közelebb, de közben át kellene menni a Streleczky sivatagon!. Szándékukat megírták egy levélben, amit ugyanarra a helyre ástak el. Arra gondolván, hogy talán valami mentőcsapat mégis a keresésükre indul. Ámde a fa törzsén a dátum jelölést, amit Brahe vésett eredetileg, nem változtatták meg.
 
Ez  a hiba végzetesnek bizonyult. Mert tényleg megjelent ott egy mentőcsapat,  akik vissza lovagoltak és  ellátmányt hoztak volna. Látták, hogy a jelölés a fán érintetlen,  ők meg nem ellenőrizték, hogy hozzányúlt e valaki az  eredetileg otthagyott élelemhez, igy a levelet sem olvasták el.  Tehát  ismét visszaindultak Menninde-be.
 
 Harmadik felvonás:
 
Ezek a szerencsétlenek meg vonszolták magukat egy darabig a Cooper creek mentén, de mindkét teve kidőlt. Ők meg már nem voltak képesek bármiféle teher, akár víz, hordására sem. Nem részletezem a vergődésüket, először Wills  halt meg, kicsit később Burke. Szegény King maradt életben egyedül, aki ekkor még csak 23 éves volt. Üldögélt a holttestek mellett egy darabig,  őrizte őket a sivatagban,  hisz eltemetni nem volt ereje.  Gondoljunk bele, teljesen legyengülve,  két holttest társaságában, bármiféle túlélési cselekedetre képtelenül.  Apatikusan várta, hogy a halál mielőbb végezzen vele is. Egy  aboriginal törzs talált rá és adtak neki enni – inni , magához térítette és befogadták. Ezért hálából később  madarakat lövöldözött, hogy kiegészítse a törzs táplálékát.  Kb. két és fél hónapot volt velük.
 
 Végjáték:
 
Közben nagy mozgolódás volt Melbourne-ben,  ahonnan indították őket, hogy micsoda dolog,  több mint 6 hónapja semmit nem tudnak róluk!  Egy nagylétszámú mentőexpedíciót állítottak össze, aminek  az időközben visszatért Brahe is tagja volt. Ő  volt, aki elvezette őket a Dig fához, és a környéken szétszedve kezdték szisztematikusan átvizsgálni a terepet. Igy találtak Burke és Wills holttestére.   Kicsit később ráleltek King-re is, vitték vissza Melbourne-be. Ekkor  azonban  szegény  King számára újabb megpróbáltatás jött. Mint egyetlen túlélőt felkapták, ma úgy mondanánk celeb státuszba került, lépten nyomon ünnepelték, kérdezgették, bankettekre hívogatták, szóval nem hagyták békén.
Egészsége soha nem jött teljesen rendbe, bár, 1871- augusztusában  megnősült, de nem sokáig élvezhette. Ugyanez év novemberében meghalt.
Élt 33 évet, de micsoda 33 év volt ez!
 
Ha valaki kíváncsi lenne, igen a fa ma is áll. A korát kb. 250 évre becsülik. Elmosódottan, de látható rajta az eredeti dátum. Nagy becsben van, körül van kerítve, nehogy valaki tréfás kedvűnek újabb faragások  jussanak eszébe.

..........................................

 
[Üzenet megvágva]  Egész levél megtekintése
Mellékletek terület
YouTube-videó (podcast 27 Burke folytatás , Hősök ők vagy bolondok?) előnézete
YouTube-videó (Podcast 28 Burke and Wills befejező rész) előnézete

*************************************************

 10.  BEMUTATJUK 

 

ILOSVAY GUSZTÁV SZOBRAIT I. RÉSZ: A RŐZSEHORDÓ EMBER

 
Ilosvay Gusztáv szobrász. Rőzsehordó ember két nézetből. Vasból és MIG védőgázas hegesztőt használtam. Munkácsy Mihály Rőzse Hordó Nő festménye 

inspirált a

Ilosvay Gusztáv

 szoborra .Mindig érdekelt a forma és annak egyensúlya. 

Ha megnézed a festményt igazából egy nagyon súlyos alak ül az erdő szélen és egy köteg rőzse van a hátára erősítve. Ugyanakkor a szobornál megváltoztak a dinamikák és a rőzse már inkább vastag faágak keresztben a vállon és a nyakon ül. Súlyuk lényegesen 

nagyobb mint a képen és a férfi alak vékony és törékeny olyan szikár izmos fajta. Mivel a teher túlméretezett és a súly érezhetően megnőtt éppen azért a férfi küszködik a lépéseivel miközben cipeli a fákat a hátán. Idáig a tervezés és a tudatos szobrászat. De ha megfigyeled a szikár férfi lába meggörbült a teher alatt. Nos ez már a hegesztésnek a függvénye lett. Mikor készítettem a lábat, belső oldalán fejeztem be az anyag felrakást és így a hő és az anyag zsugorodása hozta ezt a görbülést ami még jobban kihangsúlyozza a teher nagyságát. Ez tiszta véletlen volt . Hála Istennek nem nyúltam hozzá, hogy kiegyenesítsem a lábakat. Sokkal dramatikusabb lett a szobor ez által. Sok esetben csak hagyni kell, hogy az anyag adja önmaga formáját. Vannak dolgok amibe nem kell belepiszkálni. Remélem tetszik!!
 
KÖSZÖNETTEL, ILOSVAY GUSZTÁV
SYDNEY, 2023.  02.  28.

A SZOBOR KÉPEI

 

A rőzsehordó ember -1.

*

A rőzsehordó ember - 2.

......................................

 

BEMUTATJUK TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA ÍRÁSAIT 

 

Altató

Alszik már a Nap horizont alatt,

átvette az este a hatalmat,

csak ő hallgatja az éj lágy neszét,

hiszen álomport hintett szerteszét.

 

Sápadt hold sugarában fürdőzött,

éjfekete ruhába öltözött,

csillagpalástját magára vette,

ragyogó lett a fekete este.

 

Aludj te is drága kicsi kincsem,

szerelmetes, szépséges gyermekem.

Majd álmodj szelíden sok-sok szépet,

meglásd reggel a fényes nap ébreszt.

 

*

 Kövek között kavics

 

Kövek között apró kavics vagyok,

majdan a kavicsok között homok.

Évtizedek lábnyomai alatt

szüntelenül lassan így porladok.

 

Voltam egykoron szikla és szilárd,

az ég szórta rám zúgó záporát,

villám törte ketté az életem,

de még akkor is kiemelkedtem.

 

Évek vasfoga a sziklát rágta,

kaviccsá, majd apró porrá zúzta.

Így porlad el lassan egész testem,

észrevétlen ismét így lehettem.

...........................................

 

A SZATÍRA ÉLES FEGYVERÉVEL...

 

TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA : Miről beszélünk

 
Csoportos „beszélgetés”, melynek a végén azt se tudjuk, hogy egyáltalán mi volt az alaptéma.
 
- Remélem, hogy marad a napos idő, mert a tengerpartra megyünk nyaralni.
- Ja. Mert akinek jó dolga van, meg az agya helyett is pénz, az nem gondol az aszályra.
- Aki hülye, az menjen be az elmébe.
- Melyikbe, úgy tudom, hogy az OPNI már megszűnt.
- Nézd meg a neten, biztosan találsz helyet magadnak.
- Kit hülyézel te szerencsétlen?
- Anyádat, aki a világra hozott.
- Mi közöd az anyámhoz, te lelenc?
- Lelenc a nénikéd, te pöcs.
- Örülnél, ha ilyen pöcs lehetnél, te buzi.
- Azt hiszed, hogy csak a heterók emberek, te kirekesztő, mocsok, senki. Azért vagyunk egy páran, akik másképp gondolkodunk, nehogy már te mondd meg, hogy kivel, mivel, mikor és hol!
- Ne bántsátok a melegeket. Azok is emberek.
- Ez meg miért pofázik bele mindenbe, fizetik érte?
- Ja, ezeket mind lefizetik az ország fele ilyen barom arcú.
- Persze te a másik feléhez tartozol ezzel a szánalmas IQ-dal ugye?
- Te szerencsétlen azt se tudod, hogy mi az az IQ, csak nyomod a sódert.
- Sódert azt én is vennék, mert építkezem.
- Miből telik neked építkezésre most, amikor tízmillió magyar éhezik?
- Te is ezt a hülye mantrát nyomod? Nézd meg a Balatont háromezerért zabálják a lángost ebben a nagy nyomorban, te agyatlan.
- Én is voltam a Balatonon, de a lángos nem háromezer, csak ezer és akkora, hogy jól is lehet vele lakni. Menj le aztán süssed 60 fok melegben, úgy is keresnek munkaerőt! Egyébként meg senki sem köteles lángost enni.
- Na ez is egy lefizetett. Mennyit kaptál ezért a szövegért, te gusztustalan nyanya? Menj le a bányába, akkor legalább feljön a szén, arra most úgy is szükség lesz, mert nem lesz gáz.
- Az gáz.
- Mi az a gáz?
- Ami abban a tök fejedben van, az a gáz.
- Huba is megmondta, hogy éhen fogunk dögleni.
- Ki az a Huba és kit érdekel, hogy mit mondott?
- Te vidéki bunkó, a Hubát mindenki ismeri, mert ő egy befolyásos személy és ha azt mondja, akkor az úgy is lesz.
- Szerintem Töhötömnél van az igazság.
- Mert baromagyú vagy, azért.
- Ha töhötném se tönném.
- Most ezt viccnek szántad? Mert annak igencsak gyengécske, de mit várjon az ember ezektől a bunkóktól, akik itt osztják az észt. Inkább igyál, addig se érsz rá dumálni.
- Itt nem dumálunk, hanem írunk.
- Téged meg ki kérdezett?
- Aki téged.
- A kórházban még van hely, menj a Covid osztályra.
- A Covid nem létezik. Ki akarják irtani az emberiséget.
- A kínaiak szabadították ránk.
- Azért mondod, mert meg se tudod különböztetni Kínát az USA-tól. Minden rossz onnan jön.
- Kínai volt az apád?
- Gyerekek ki tud egy jó kínai éttermet? Állítólag nagyon klassz a konyhájuk. Jó lenne, ha a kínai apától származó úriember felvenné velem a kapcsolatot. E-mail címem: rövidlátó kukac ilcsike pont hu. Ékezetek nélkül.
- Ilcsike felkeltetted az érdeklődésem, igaz nem vagyok kínai, de azért tudok egysmást. Nagyon b- A papné is ott lesz? Micsoda erkölcsök?
- Hol lesz a papné?
- Magyarázza már el valaki ennek a kilúgozott agyúnak, hogy miről is regélünk!
- Szörnyű ez az agymosás, amit csinálnak velünk. Persze én ellenállok és akár egyedül is kimegyek tüntetni.
- Mikor lesz a tüntetés? Délután 5-től ráérek, ne szervezzétek korábbra, mert akkor már én is ott tudok lenni. Imádok tüntetni. Az ismertetőjelem: Coca-Cola Zéró.
- Fúj, hogy az milyen moslék.
- Az EU nem engedélyezi, hogy moslékot egyenek a disznók.
- Ja, azt velünk etetik.
- Ezt a hozzászólást le fogja tiltani a Facebook, mert gyűlöletkeltésre alkalmas.
- A nagyanyád alkalmas. Nézz már utána a tényeknek, mielőtt itt okoskodsz. Véleménynyilvánítási szabadság van, azért tudod te is jártatni a csőröd.

*************************************************

11. CSAK ÚGY DÖDÖGÖK

VÉGHELYI JÓZSEF: A szemüveg

 
  Bizonyára a neveltetésem, vagy a genetikai örökségem miatt, de én szeretem és tisztelem a nőket, mert a természet és/vagy az Isten akaratából olyan hivatást kaptak, amely az egyik legszentebb dolog e földi létben. Távol áll tőlem mindenféle szirupos ömlengés, ezért megpróbálok objektíven, és tisztességesen közelíteni a témához...

Nehéz dolog ez, ma talán különösen így van!
Ám, ha idealizálni szeretném a szebbik nemet, akkor a szememben ők a szelídség, gyengédség, az önfeláldozás, a megtestesült szeretet mintapéldányai lehetnének. Ha mégis akadnának ilyenek az ember környezetében, hát akkor ezek a lányok, asszonyok, stb. valószínű ritka példányok lehetnek!

Véghelyi József

Ez bizony baj, nagy baj!
 
Lehámozva az idealizáló mázat a felszínről, a valóságban egy sokkal kopottabb, töredezettebb festményen vagyunk kénytelenek "szépelegni". Hogy jó volt-e gyermekkoromban az a szülői nevelési irány miszerint a lányok jók, okosak, szépek, már nem tudom...! Egy azonban bizonyos: ahogy cseperedtem rá kellett jönnöm bizonyos dolgokra, összefüggésekre.
Kénytelen – kelletlen, de el kell ismernem az idealizált kép tarthatatlanságát…!

 

*

Töredelmesen be kell vallanom, hogy  bizony van kedvenc bevásárlóközpontom  a városban. Multi ide – multi oda az igényeimnek megfelel. Ez az áruház nem tartozik azok közé, akik hetente/havonta átrendezik a polcokat, hogy aztán az ember kénytelen legyen ismét felkutatni az egész árú-repertoárt adott esetben egy nyavajás élesztőéért…
Az alkalmazottai többnyire fiatal lányok/asszonyok és fiúk. Működik itt rendes pénztár, ahol többnyire egy kishölgy szorgoskodik a vevőkkel, de mellette beállított a vezetőség automata pénztárakat is.
A saját önbizalmamat erősítendő - korom ellenére - úgy döntöttem, hogy egy életem, egy halálom márpedig én megtanulom és megbarátkozom ezekkel az automata csodapénztárakkal.
 
Sokáig ment is minden rendben. Némi elégtételt is éreztem azokkal a vevőkkel szemben akik túl kalandosnak tartották a használatukat.
Az évek múlásával persze előfordultak némi malőrök a gép körül (nem olvasta be a vonalkódot, ismeretlen hiba üzeneteket küldött felém, idegen árú jelenlétét jelezte  a rakodótéren - ami persze nem volt igaz, stb.). Ám ott voltak a szolgálatkész hölgyek, és némi bájos mosoly kíséretében elhárították az akadályokat!
 
Ezen a héten nem egészen így történtek a dolgok!
 
A kártyával működő automatánál egy-két vevő lézengett. Töredelmesen be kell vallanom, hogy nem szenvedhetem a kártyás fizetési lehetőségeket. Legyen ez a maradiságom jele. Az ok egyszerű: bajban lennék, ha elvész, vagy megrongálódik a kártyám. De bajban lennék akkor is, ha valakik megszereznék a PIN-kódját az ellopott kártya mellé. És ugye akkor sem érezném jól magam, ha segítségével lenyúlnák a rajta levő összes pénzt. Végül az sem lehetetlen, hogy gazdasági, politikai vagy egyéb okok miatt eltiltanák…
 
Hát nem megbízhatóbb a készpénz: ha elvesztem, akkor csak az az összeg vész el, ami nálam volt! Arról nem szólva, hogy csak annyit költhetek, amennyim volt. Nem fogok vásárlási túlzásokba esni. Tehát a magam részéről a készpénzes pénztárgéphez mentem beolvasni az áruk vonalkódját.
A megszokott rutinnal és magabiztossággal intéztem a beolvasást. S láss csodát: az egyik finomított sónál (kettőt vettem) az automata leolvasó passzív maradt. Többszöri próbálkozásom ellenére sem tette a dolgát.
 
Természetesen az ott levő ügyeletes középkorú asszonyhoz fordultam segítségért. (Egy kis kárörömmel tapasztaltam, hogy neki sem sikerült a művelet…)
A bevásárló központban dolgozók ki vannak képezve az ilyen esetekre. Tette is a dolgát - a természet által nem el nem kényeztetett szépségű madám -, és a vonalkód alatt levő apró számokat kézzel begépelte a billentyűzet  segítségével.
Az élethez szerencse is kell - s nekem nem volt -,  mert a fejeskáposztánál ismét nem lehetett beolvasni. Mit lehet ilyenkor tenni? Ismét igénybe kellett vennem a mogorva „felügyelőnőt”.
Az arcán és a mozdulatain látszott az irántam érzett enyhe megvetés. Közölte velem, hogy ez egy automata pénztár (tudtam és azért is mentem oda…), és én is begépelhettem volna a milliméter méretű apró számokat a gépbe. Mondtam a drágának, hogy számomra túl kicsik a számok, és egyébként sincs nálam szemüveg. Persze azonnal fölém kerekedett, és kibuggyant belőle:
- Legközelebb hozzon magával szemüveget!
 

*

Az ember amíg él tanul. Most is tanultam. Nem elég az, ha pénzed (bankkártyád) van, feltétlenül legyen nálad a szemüveged is, mert Isten tudja, hogy ki lesz beosztva az automata pénztárakhoz!
No, és persze azt sem lehet tudni, hogy pénztáros hölgynek/asszonynak milyen testi-lelki, esetleg családi gondjai vannak a vásárlásod zökkenőmentes, eredményes lebonyolításakor!
 
Elvileg szakképzett dolgozókat alkalmaznak a kereskedelemben, ahol a vevőért van minden. Létezik olyan tantárgy, hogy kereskedelmi etika. Ez  tartalmazza azt is, hogy miként bánjunk a „kedves” vevővel. A középkorú „hősnőm” valahogy biztos átment a megfelelő vizsgákon. Bár meglehet, hogy a kora miatt is sokat felejtett az idevágó anyagból, én mégis tudnám javasolni neki, hogy lapozza fel a diákkori tankönyveit és tanulmányozza át újra.
És ha kell, akkor a jobb látása érdekében vegye fel a szemüvegét is!
 
Folytatjuk a sorozatot.

*************************************************

 12. EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL 

 

Márkus Katalin : A falu bolondjai (2.rész. ) - Pali

 
A falu másik bolondját  Palinak hívták. Tőlünk a negyedik házban lakott, és Ő egyszer nagyon megbolygatta gyermeki lelkivilágomat. Anyjának, akit egyszerűen pici Nacának neveztek el alacsony termete miatt, egyetlen gyereke volt. Ez eddig rendben is lenne, mert olyan volt mint a többi, vele egyidős gyerek. Húsz éveiben járt, amikor elvitték a második háborúba. Pedig abban reménykedett az anyja, hogy itthon hagyják, mert akkor már nem élt az apja, és a Pali is eléggé alacsony növésű volt.
Pechjére, a háborúban mellette robbant fel egy gránát, attól légnyomást kapott, és ahogy akkor mondták - levitte a feje tetejét, amit vaslemezzel foltoztak be. Sokáig semmit sem tudtak róla, de egyszer aztán haza hozták. Fejét senki sem látta, mert télen-nyáron sildes, füles sapkát hordott. Az anyja néha elküldte a boltba kenyérért, olyankor előfordult, hogy sapkáját feljebb tolta homlokáról, és ujjaival kopogtatta a bőr alatti fémet. Akik közelről látták, azt mondták, hogy nincs haja, és lapos a feje. Beszélni sem beszélt, csak mutogatott. Szerény hadirokkant járadékot kapott, abból éltek az anyjával. A faluban csak szegény bolondnak, és pléh fejű Paliként emlegették.
 

Márkus Katalin

Végül is ártalmatlan volt, de én mégis féltem tőle. Ha vigyorogva 

jött velem szemben, nagy ívben kikerültem. Olyankor valamit 

mindig mutogatott, meg hangosan nevetett. De máskor is, ha hangosan nevetgélve állt a kapuban, az arra járók csak

legyintettek, hogy ennek a Palinak sincs ki a négy kereke.

 *

Hét év körüli lehettem, amikor már nyár vége felé járt az idő. A kukoricák jó magasra megnőtek a házak mögötti telkeken. Gyerekként olyan érzés volt a sorok közt járni, mintha sűrű erdőben lettünk volna. A mamával délutánonként oda mentünk babot szedni. Minden második kukoricatő mellé babot ültettek, ami felúszott a kukoricára, és bőségesen termett. A kert melletti kukorica mellé, pedig spárgababot tettek. Az is szépen kapaszkodott felfelé, így könnyű volt leszedni az érett babhüvelyeket.
 
A mama egyik délelőtt szólt, hogy szedjek egy kevés spárgababot, mert abból szeretne főzeléket főzni. Én fogtam a kiskosaramat, kisétáltam a telekre, és szedegettem a babot.
Egyszer csak zörgést hallottam a kukoricás belsejéből. Először azt hittem, hogy utánam jött a Buksi kutyánk, és ő szaladgál. Még kiabáltam is neki, hogy jöjjön oda hozzám. Buksi nem volt sehol, de a kukorica leveleinek susogása, zörgése egyre közelebbről hallatszott. Ahogy a hang felé fordultam, a semmiből ott termett előttem a pléh fejű Pali. Az még csak hagyján, de teljesen meztelen volt, csak a fejét takarta az elmaradhatatlan füles sapkája. A tőle megszokott bárgyú vigyorgással közeledett felém, és kezével a lába közé nyúlva, valamit lóbált. Én még addig nem láttam meztelen férfit, és fogalmam sem volt milyen a férfiak nemi szerve. Mégis ösztönösen hátráltam, és úgy gondoltam, nekem most nagyon gyorsan be kell futni az udvarunkba. Szerencsére a kertkapu pár méterre volt tőlem és kosaramat hátrahagyva, pillanatokon belül a kapun belül voltam. A bolond Pali meg hangosan nevetett.
Bent a házban a mamának, össze-vissza hadartam mindent, amiből sokat nem tudott kihámozni. Végül látta, hogy nem hoztam babot, ezért kérdezgetni kezdett. Hol a bab, mitől ijedtem meg - és ehhez hasonlókat kérdezett. Amikor akadozva, dadogva eltudtam mondani, hogy mit láttam, mint a szélvész, úgy rohant ki a konyhából. Én meg szaladtam utána. Az udvaron kezébe vette a falnak támasztott lapátot, és hangosan kiabálva ért el a kukoricásba.
 
- Megöllek te szemét alak! Most szétverem a pléh fejedet! Te utolsó tróger! Mindenki hibbantnak tart, de ahhoz van eszed, hogy a kislánynak mutogasd magadat!
- Így kiabált míg elért a Paliék telekkapujáig, ami tárva-nyitva volt, és mama már az udvarukban folytatta a kiabálást.
- Hol vagy! Gyere elő te féreg!
 
Olyan hangosan kiabált a mama, hogy aki a szomszédságban otthon volt, mindenki kiszaladt az utcára. Onnan meg a hang irányába, de fogalmuk sem volt, hogy mi történt. Aztán a Paliék udvarában meglátták a mamát, aki olyan volt mint egy felbőszült amazon. A nagy rohanásban kibomlott szépen feltűzött kontya, és derékig érő ősz hajfonata a levegőben röpködött körülötte. Én meg tőle nem messze sírdogáltam. Nem telt el sok idő, egyre többen lettünk az udvarban. A mama egyfolytában kiabált, a lapáttal hadonászott, végül úgy fogták le, mert be akart menni a házba. Féltek, nehogy felindultságában agyon üsse a Palit.
Bentről senki sem jött ki, de a tanács elnök viszont megérkezett. Valaki elszaladhatott érte, különben hogy került volna oda. Addigra már a mama is úgy ahogy lehiggadt, de a sok kiabálástól elment a hangja, és csak suttogva tudott az elnökkel beszélni. Ő, ezután bement a házba, hogy beszéljen a pici Nacával.
Amikor kijött, csak annyit mondott - mindenki nyugodjon meg és menjen haza. Maga is Magda néni - fordult a mama felé. Legyenek otthon, a kislány is - nézett rám - nemsokára odamegyünk az orvossal.
 
Így is lett, de mire kertek alatt haza értünk, a szüleim már jöttek elénk. A szövetkezetben dolgoztak, valaki nekik is szólhatott.
Az orvosnak kicsit megszeppenve, de el kellett mondanom, hogy mit láttam a kukoricásban.
Megkérdezte, hogy Pali megfogott-e a kezével, és amikor mondtam, hogy nem, akkor kiküldtek az udvarra játszani.
Igazából nem is nagyon értettem, hogy mi rosszat csinált a bolond Pali, hogy ilyen nagy lett a felfordulás. Anyukám kijött velem az udvarra, és nagy sóhajtozások közben úgy ahogy elmagyarázta, hogy sokkal rosszabb is történhetett volna. Sokkal okosabb nem lettem, csak évekkel később, amikor már nagylány voltam. Akkor értettem meg igazán, hogy a mama miért viselkedett úgy annak idején.
Ezután többet senki sem beszélt előttem a történtekről, de egyedül nem mehettem ki a kukoricásba. Már én is elfeledkeztem róla, mert megkezdődött az iskola, és ott mindig tanultunk új dolgokat, ami lekötötte a figyelmemet.
 
Aztán egyik nap, nagy kiabálást hallottunk az utcán. Nyújtogattuk a nyakunkat az ablakok felé, de a tanító néni, nem engedett bennünket leskelődni. Azt mondta, ami kint történik az nem ránk tartozik, különben meg csúnya dolog a leskelődés.
Otthon mégis megtudtam, hogy mi történt. A mama előttem beszélte el a szüleimnek, hogy a pléh fejű Pali megint meztelenül mászkált a kukoricásban. Az egyik háznál a fiatalasszony éppen az anyósával együtt szedte a kukoricát, amikor a Pali hátulról ráugrott. Hangosan sikítozni kezdett, mire az anyósa a szárvágó kapával fejbe vágta a Palit. Szerencsétlen azonnal össze esett, hívták az orvost, aki elvitette a kórházba.
Később mondták, hogy nagy baja nem lett, de onnan már nem engedték haza, elvitték a bolondok házába. Az anyja meg eladta a házát, és elköltözött egy távoli faluban lakó testvéréhez
Így, mire nagyobbacska lettem, a mi falunknak egy bolondja sem maradt.
 
Folytatjuk a sorozatot.

*************************************************

 13.  MESEREGÉNY FOLYTATÁSOKBAN 

 

VÁRKONYI KITTI : VARJUCKÓ

 

A KÖNYVET ILLUSZTRÁLTA, KALMÁR ZSUZSA - SZÁJJAL, ÉS LÁBBAL FESTŐ MÜVÉSZ

 (Harmadik rész)

 

Varjuckó – Riadtan

A mélyhangú, akit anya Kutyának hív, óvatosan mosta ki sebeimet.

Várkonyi Kitti

- Gyere csak Hercegnőm! Nézd! Sörétek vannak a mellén és a hasán is. Istenem! Eltörött a szárnya szegénynek! Én tartom, te szedd ki finoman a söréteket, ha kitudod. És Hercegnő kiszedte. Azonnal vérezni kezdett, így aztán újabb megpróbáltatások elé nézhettem. Irgalmatlanul féltem, de azért bátortalanul bár, de megmutattam 

nekik mennyire sérült az én kedves szárnyacskám. Mélyen söpörte 

a földet, szinte képtelen voltam összezárni. Na, ezt nem kellett volna! Hercegnő azonnal hozta a kötszereket. Átpólyázta a szárnyacskám, hogy úgy néztem ki mint valami varjúmúmia. Ezt aztán már végképp nem tűrhettem! Nyomban nekiláttam kioldani a gúzsbakötést és csőrömmel azonnal bontogatni kezdtem.

- Juckó! Nézd Anya! Kiszedi! Nem szabad!
- Miért ne? - Néztem fel azonnal. De hopp! Elborultam. Feldőltem mint egy büdösbogár! Összekötözve, lábbal az égnek - bocsánat, a mennyezetnek - igen méltatlan helyzetben, tehetetlenül. Talpamra helyeztek, újra bontás, felnézés; borulás. Óriási! Most már eztán így kell élnem?
Hetekig így kellett. Bár Meme kedves kis fészket rakott nekem kartondobozba, amiből kitűnően kiláthattam, mégis. Elgyötört lelkem, seblázzal küzdő testem az elmúlással nézett szembe. Roppant nagy magányosság tört rám és mélységesen mély gyengeség. Valami hiányzott! Becsuktam a szemem, látni se bírtam a világot, az emberek látványa elviselhetetlennek tűnt. Pedig volt a dobozomban kispárna is. Azon feküdtem, amíg halálos sokkomat ki nem hevertem. Volt még tiszta pohár, tiszta vízzel, amit Meme minden nap bekészített nekem. Megismertem a parizert, a főtt tojást, a tejfölt és a Túró-Rudit is. Gondosan ügyeltem, ne lássák, hogy mindez mennyire tetszik nekem! Kizárólag akkor falatoztam, ha egyedül hagytak.
Ahogy eszméletre tértem, azonnal rájöttem, mi is a legfontosabb dolgom. Napokig bíbelődtem azokkal a rém-hosszú kötésekkel. Volt, hogy két méter fehér, madzaggá tekeredett csíkot húztam már magam után és közben rendületlen kitartással csipkedtem tovább. Már az se zavart, hogy kicsi szárnyam még jobban lógott és jobban fájt. Felháborítónak tartottam apró kis szabadságom kötözéssel való korlátozását. Bontogattam újra és újra rendíthetetlenül.
- Ez nem mehet így tovább! - mérgelődött Hercegnő. - Zoknit kapsz.
És zoknit kaptam. Az orra ki volt vágva, az volt a garbóm. A sarkán bújt ki a farkam s a csipke lyukain lógtak ki pilicka lábaim. Mindkét szárnyam a zokni alatt lapult. A törött nem lógott és cudarul éreztem magam. Egyensúlyozni képtelenség zokniban egy varjúnak! Újra csak folyton felborultam. Ilyenkor ráadásul mindig kinevettek. Szerencsére két hét után lekerült végre a zokni is. Jobb szárnyam összeforrt, de szállani azt nem lehetett vele.
Új barátomat, még mélységesen ájult állapotomban ismertem meg. Dobozomban elnyúlva, fejem a párnán, lábaim oldalt lógva, megmozdulni is képtelenül, kábán érzékeltem, hogy egy puha langyos nyelvecske végig nyalintja csőrömet, párnán pihenő fejemet.
 
Nehezemre esett a szemem kinyitni. De halvány emlékeimből felrémlett valami farkas ivadék féle, hófehér, hosszú bundában. Nos, ő volt Puli, a fehér szőrű kedves puli, aki akkor örök életre szóló barátságot kötött velem. Mire eszméletre tértem, már szinte természetes volt, hogy hordja számomra a neki szánt csontokat, húscafatokat. Az is magától értetődő eseménnyé vált, hogy sértődés nélkül tűri, hogy igyak a vizéből, s ha úgy hozza kedvem, egyek a tányérjából. Ha épp arra járok. Sokszor arra jártam és ilyenkor szépen szétteregettem a konyha kövén minden táplálékot amit Puli tányérjában találtam. Jusson mindenkinek!
Mikor kettesben maradunk, újra és újra gyengéd szeretettel kényeztetjük egymást. Én peckesen elé állok.
- Gyere Puli! Átnézem a bundád. - Erre ő hanyatt fekszik és élvezettel nyújtja lábait, hogy a hasán állva csőrömmel átkurkásszam. Őszintén szólva még nem láttam, hogy bárkit megérintett volna a nyelvével. Csak engem részesít e kiváltságos kegyben. Én ezt nagyra értékelem, bár kissé neheztelek új barátomra amiért nem ereszt olyan helyiségek felé, amik engem roppant mód érdekelnének. Ha észreveszi lopakodásom, azonnal morogni kezd, és finoman, de határozottan terelget vissza a saját területem felé.
Igaz, nem haragszom rá, de igen nagyot kellett a fejére koppintanom ahhoz, hogy a meglepetéstől elfeledjen vigyázni rám. Azonnal átugrottam őt és beszaladtam Meme szobájába.
- Kár! Hol vagy Meme? - Nem volt ott. De egy óriási ajtó ott volt. Kitárulkozva csalogatott a szabadság felé. Megnézem - gondoltam. És megnéztem. Elég nagy terület, körbe véve rácsokkal. Pont kiférek közöttük! Ha előrenézek, csupa ehhez hasonló építmény sokasága néz vissza rám. Az emberfészek kitekintője, különböző magasságokban. De mi célt szolgálhat ez a legalsó? Kidugtam fejem a rácsok között, hátha alattam egy másik kifutó is lapul. De füvet láttam, bokrokat, kissé távolabb még virágokat is. Ekkor gyűlésre hívó varjúszót hallottam meg.
 

- Jövök! Jövök én is! Én is jöhetek? - Már ugrottam is. Hátam mögött Puli ugatott, szűkölt és ide-oda rohangált, ameddig a korlátok engedték. Földet érésem kicsit esetlenre sikeredett, csőrömmel fékeztem a huppanást mert elfelejtettem, hogy nem tudok már repülni. Viszont újra szabad lettem, ami fenséges érzés volt… egy kis ideig. Az itteni varjúkolónia nem akart tudomást venni rólam. Hiába kiabáltam, hiába csapkodtam a szárnyaimmal, hiába szaladtam feléjük. Elzavartak. Elzavartak engem, Varjuckót az én véreim. Nem tartozol közénk, beteg vagy, nem repülsz, menj amerre akarsz, velünk nem jöhetsz! Szomorúan bekaptam egy apró bogarat a fűből, és újra meghallottam Puli sírását a magaslatról. Ahogy felnéztem, láttam, hogy Hercegnő rémült tekintete pásztázza a parkot. Nyilván engem keres. Szaladni kezdtem. Alig értem egy rég nem látott kedves kis bokorhoz, mire Hercegnő felbukkant. Meg-megállva, elindulva kutatott utánam és kiabált nekem.
- Juckó! Varjuckó, merre vagy? - Kétségbeesetten nézegetett. Már épp megsajnáltam, mikor a hatalmas ház ablakaiból egy-egy ember irányítani kezdte.
- Ott van a bokor alatt! - Kiáltozták. Hercegnő közelebb jött. A varjúcsapat ekkor szállt el felettünk. Nem fogadtak be, nem kellettem nekik. Elzavartak.
- Fiatalasszony! A nyolcemeletes ház felé szaladt az a varjú! Azt keresi?
- Igen. Szegény nem tud repülni. Sérült. - Kiáltott választ Hercegnő.
A téren járó másik asszony, érdeklődve fordult Hercegnőhöz;
- Hol találta?
- Á! Valaki meglőtte.
- Micsoda emberek vannak! - méltatlankodott az idős hölgy.
- Biztos nem tetszik neki a pesti élet! - Vélekedett egy másik ablakban gubbasztó. Különféle magasságokból kiabáltak az emberek, féltő pillantásaik mind engem kerestek. Vajon mit figyelgetnek ott legfelül? Az embereknél is van ügyeletes figyelő?… Legalább az első szintig felszállhatnék! Vagy vissza, a földtől alig két méterre, ahonnan oktondi mód leugrottam!
 

Hová bújhatnék? Hová mehetnék? Mi lesz velem? Az ember ellopta a repülést tőlem. Elvette a szabadságom, a családom. Elvette a lehetőséget is, hogy kicsikém lehessen, hiszen így társam se lehet. De most itt van ő és kellenék neki. Szeretni akar, dédelgetni, etetni itatni és gondoskodni rólam, ha hagyom. Persze. Persze, hogy hagyom. A két ház alkotta sarokba szaladtam. Ott könnyebben elér majd Hercegnő. És így lett. Lehajolt hozzám, duruzsolt a hangja, nyújtotta a kezét; és én szépen felléptem rá.
Már egész jól megbarátkoztam a helyzettel, amibe akaratlanul kerültem, mikor új helyet jelöltek ki számomra. A konyhába költözésem valósággal lázba hozott mindenkit. Én se voltam kivétel. Egy sarkot kaptam. A falból három ülőfa állt ki egymás fölött, mint a létra három foka. Legfelső ülőfám egy megcsonkított öreg felmosófából alakult. Alatta még kettő lapos léc. Ezek alatt széken, újságpapírral kibélelt zöldségesláda, amibe dróttal rögzítve megszokott pohárkám állt.
Micsoda meglepetés! A ládikában újságpapír, rajta kenyérsarka. A legmagasabb ülőfám alatt a mélység és valahol a mélyben szintén újságok. Roppant érdekesnek találtam mindent. Hamar rájöttem, hogy az újságok az én külön szórakoztatásomra kerültek mindenfelé, ezért aztán új elfoglaltságom szinte egész napra biztosítva volt. A ládika lapjait először át kellett lapoznom. Ha nem bírtam vele, addig cibáltam, amíg apró ficnik nem lettek belőle. Ilyenkor mindig újat kaptam. Az ülőfák meglepetésemre mindig ugyanott álltak. Nem rezegtek, mint kint a szélben, nem ült mellém se a Hercegnő, se Kutya, de még a kicsi Meme se.

 

Az eső se zuhogott rá, mint azelőtt, mikor még kedvemre válogathattam ülőalkalmatosságaim között. De azért meglehetősen elégedett lettem. Igaz, magaslati kilátásom előnyére legyen mondva, (még sokáig kellett szemmel tartanom az itteni népséget, hátha mégis az életemre törnek) fölényes fensőbbséggel tekintettem be a terepet. Mindenkinek pont az arcába láthattam, csak Meméhez kellett a csőrömet lefelé fordítanom. Persze, azért értek csalódások is, mert sokszor nem számítottam látogatóra s ennek dacára belépett valaki a konyhába. Ijedtemben nem is tudtam merre ugorjak s mondanom se kell… a földre jutottam. Hatalmasakat estem ilyenkor. Néhányszor alaposan elintéztem hol a szárnyam, hol az okos fejem, amit újra és újra felsebeztem. De már nem féltem komolyan. Nem is féltem. Csak megijedtem. Gyakran megijedtem. Megijedés, ugrás, zuhanás, esés, rohangálás, pottyantgatás, kézre lépés, visszaemelés. Sokáig ez volt a menetrend itt a konyhában. Ilyesmi ma már csak Kutya miatt történhet az életemben.
 
Folytatjuk.

*************************************************

     14. JÉZUS TANÍTÁSAI 

 

A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL

 

Írta: Poór Edit

(XVIII. RÉSZ)

 
ŐRIZKEDJETEK PEDIG A HAMIS PRÓFÉTÁKTÓL,
AKIK JUHOKNAK RUHÁJÁBAN JŐNEK HOZZÁTOK,
DE BELÜL RAGADOZÓ FARKASOK.
GYÜMÖLCSEIKRŐL ISMERITEK MEG ŐKET. VAJJON A
TÖVISRŐL SZEDNEK-E SZŐLŐT, VAGY A
BOJTORJÁNRÓL FÜGÉT?
 
Az Istentől elhivatott próféta lélek emberi életben

is azon az úton jár, melyet az ő Ura kijelölt számára.
Nem tér el se jobbra, se balra, mert az igazsága nem
emberi, hanem Isteni igazság, melyet nem az
értelmével, hanem inkább a szívével tud befogadni.
 
Az Isteni gondviselés azokat a lelkeket, akik az ő
fejlettségük fokozatához mért munkát elvégezték,
- mielőtt a magasabb világokba jutnának -
kisebb - nagyobb küldetésekkel bízza meg a földön.
 
Ilyen küldetés, hogy azokban a lelkekben,
akik elég érettek és fogékonyak a magasabb
igazságok befogadására, azoknak elmondják
és ez által, azok feljebb emelkedhessenek.
 
A próféta lélek nem a sajátját adja tovább,
hanem azt, ami az ő megbízása.
Ezt a megbízást nem ő akarja, nem ő keresi,
hanem érzi, hogy azt meg kell tennie.
 
Életcéljának tekinti és így ő is eszközévé válik
a Gondviselés kezében.
Az Isten lelkétől áthatott próféta erénye
engedelmesség és az, hogy
azt cselekedje, amit cselekednie kell.
 
Ezek a küldött lelkek, olyan lelki tulajdonságokkal
rendelkeznek, amik őket az átlagos természetű
emberektől megkülönböztetik.
Ők az igazi próféták csoportjához tartoznak.
 
De vannak hamis próféták is, akik az igazi
próféta külső formájában jelennek meg.
Akik a szelídség, jóindulat, jóakarat látszatával
igyekeznek elhitetni a többi emberrel, hogy ők
az Úrtól küldettek, de valójában-„ragadozó farkasok”.
 
Ők szívesen mondanak szépet és jót, hirdetik az igét,
csak azért, hogy őket megkülönböztetett tisztelet
vegye körül, hogy vezetői irányítói legyenek
embertársaiknak, és hogy ezt saját személyének
kedvező előnyökre változtassák.
 
A testi jámborság mellett jól megfér náluk az önzés,
a hatalom, a dicsvágy, a harag, a bosszú,
a testiség és a hazugság.
Mindezek, nem Istentől küldött próféták, hanem
lelkük bűnös hajlamai által vezetett ámítók,
akik, ha valamilyen lelki ajándékkal rendelkeznek is,
elveszítik azt.
 
Mindenkinek hű tükörképe, az élete.
Nem a látszat szerint való élet, hanem az
amelyet önmaga és mások előtt él.
Mert mindenki az önmaga belső természetének
megfelelően cselekszik a legváratlanabb pillanatban
mert nem tehet másként.
 

*

EKKÉPPEN MINDEN JÓ FA JÓ GYÜMÖLCSÖT TEREM,

A ROMLOTT FA PEDIG ROSSZ GYÜMÖLCSÖT TEREM

 

A jó lelkű ember jóra való teljes igyekezetével

a lehetőség szerint mindig mindenben igazat cselekszik.

Nem keresi saját előnyeit, hanem

sokszor feláldozza azokat, hogy a jónak

szolgálatot tegyen vele.

 

Nem tekinti önös célnak, hanem önzetlenül,

örömmel cselekszik.

Ez a becsületes, igaz törekvés az a jó gyümölcs.

A „rossz fa” az a bűnös ember, ha hoz is némi

gyümölcsöt az hitvány, csenevész egészségtelen

terméke a léleknek, amelyet a látszat kényszerítő

körülményei erőszakoltak ki belőle.

 

NEM TEREMHET JÓ FA ROSSZ GYÜMÖLCSÖT;

ROMLOTT FA SEM TEREMHET JÓ GYÜMÖLCSÖT

 

Mindenki csak természetének megfelelő

gyümölcsöt teremhet.

A jóra törekvő lélek, irtózik a rossztól, ellen áll

annak, szembehelyezkedik azzal, harcol ellene,

vagy kitér előle, de semmiképpen nem

elegyedik vele, így cselekedete, ha külsőleg

a rossz látszatával is bírna, akkor is tisztán jó marad.

 

A gonosz lélek nem képes elviselni a jó közelségét.

Irtózik az igazságtól, azt ellenségnek ismeri

és küzd ellene.

A gonosz lélek, ha jónak látszó

dolgot cselekszik is,

ott valamilyen önző érdek van,

melyet kiakar elégíteni.

 

Sokszor a jelenben, az ártalmatlannak látszó dolgok

felett könnyen eltekintenek, de ezek csak a jövőben

érnek meg és amikor a kis tévedés nagy bűnné

növekedett, akkor ismerik csak fel azok, akik

annak következményeit szenvedik.

 
Folytatjuk. 

*************************************************

 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAKTÓL 

 
Csomor Henriett: Magányos  szív
 
Keserves a sorsod, ha

romantikus lelkületű vagy.
Lelked mélyén hiába
érzed mennyire vágysz
egy hű társ után.
Aki viszont szeret,
hozzá bújhatsz, ha
fáj a bánatos szíved.
Hiszem, hogy a
lélek útján a
szép lelkű magányos
embereknek is van
egy szerelmes fája,
amelyeket Szent János
bogárkák világítanak körül.
Titokban minden éjszaka
leülünk a fa alatti padra.
Vágyakozón azt reméljük,
egyszer majd valaki
kedvesen átölel,
és neki adhatjuk
örök szeretetünket.
 
2023. január 19.

.......................................................

 

KRIVÁK MÓRICZ JUDIT: Elvágyódás

 

Nem  jó  itt  nekem..
a  földi  élet  maga a tisztítótűz,
Itt  nyargal a négy  lovas.
HÁBORÚ, BETEGSÉG, HALÁL ÉS A JÁRVÁNYOK.
 
A  földi  ember milliárdok  nyomorognak ,
éheznek,  fedél  sincs a  fejük  felett.
A vékony  kisebbség  dőzsöl.
Eszébe  nem  jut  a  segítség.
 
Nem  találtam  életem során  sok  jót.
Tapasztalásom  több mint  szomorú.
életem méteréből  még
hány  centi  van  hátra???
Jó,  hogy  nem  tudom  .
 
De  ha ez a málladozó ruha  testem
elvásik,  és  a lélek kiszabadul.
remélem más  planétán  ébredek.
Egy más  univerzumban. más  bolygón .
 
Ahol  nem  tombol a  MATÉRIA .
az  emberi hiúság,  és az  önzés .
Megértik  egymást a  lelkek.
mert  erre  törekednek,
 
ELVÁGYÓDOM.

 

2023.01.29.

...........................

 

Kovács Tibor: Újra tavasz

 

Melegszik az idő, eljött újra,
Itt van már, a tavaszi napsugár,
Arcodat Beragyogja a napsütés,
Ragyogsz Kecseségedben.
 
Teltkarcsú sziluetted kibontakozik,
A tavaszi napsütötte tájban,
Miként közeledsz hozzám,
Szívem hevesen szerelmesen ver,
Ahogy látom a Teltkarcsúságodban Kecseséged.
 
Lassan kibontakozik arcod sziluettje,
Lágy, szelíd mosolyoddal ragyogsz,
Tekinteteink Találkozva, felragyog arcaink mosolya,
Kezed a kezembe simul, lágyan, puhán,
Magadhoz húzol lágyan simulva,
Ajkaink forrón csókra forrnak.
Lágyan csókolsz, Szelíden forrón Szeretve,
Megéríntve Szerelmes lelkem,
Vágyom Rád, vágyom lágy szelíd ölelésedre,
Karodban lágyan ölelsz, szelíden, Szerelmesen,
Átölelvén én is Téged lágyan, Szerelmesen, Kedvesem.
 
2023. február
 
...................................
 
ENGEL CSABA  (ERDÉLY): A tél visszatért.
 
Fátyolba göngyölt fák hegyén,
Hófelhők közt táncol a szél,
Lehavazott minden hófehér,
Újra vissza tért hozzánk a tél.
 
Puha selymes hótakaró,
Vörös arcú hajnali bíbor
Földre hajló csipkebokor,
Cirógat a hózápor.
 
Sápadt a hold didereg, vacog,
Idebent izzad a kandalló,
A tűz lángja hevesen lobog
Nyelve alatt a fa ropog.
 
Jámbor a szél elhallgatott,
Elveszített elcsábított,
Ablakomra virágot rajzolt,
Ezüstözött jégvirágot.
 
2023.01.31
 *
 Szívem melletted gondtalan.
 
Ha leszáll az est
gondjaim elengedem,
Nyugalom és csend,
halkan dobban a szívem,
Melléd bújok  behunyom
mindkét szemem,
S szorosan magamhoz ölellek
kedvesem.
 
Bőröd illata,
álmaink ágyba csal,
Szabad a gondolat
s a magasban szárnyal,
Miközben ujjaim
cirógatják arcodat,
Tűzforró csókod
édesíti álmaimat.
 
Leskelődik a hold
s a csillagok ragyognak,
Szerető karjaid közt
szívem gondtalan,
Te vagy a legszebb
csillaga az éjszakának,
Éjjel nappal ragyogsz
szívem pitvarában.
 
 2023.01.25
 
*
 Szülőföldem
 
Székelyföld az én otthonom,
Hol bölcsőm, szülővárosom,
A mindenem Marosvásárhely,
Ott nőttem fel az, az a hely.
 
Székelyföld az én otthonom,
Emlékét őrzöm, hordozom,
E föld íze, táplált engem,
Büszke vagyok hogy itt születtem
Ott ahol, a székelyek fővárosa,
Marosszék egykori városa.
Ott ahol, a mesés Hargita völgye...
Az a hely Székelyföld Erdély gyöngyszeme!
 
Ez az a hely amely átölel,
Ha elesek mindig felemel,
A székelyek furfangossága,
Humora, udvariasága.
 
Lehet bármilyen szép e világ,
Székelyföld egy kisebb mennyország,
Itt születtem ez az én hazám,
A világon semmiért nem adnám.
 
2022.10.28.

*************************************************

 16. ELBESZÉLÉS  

 

ERDŐS SÁNDOR : Az élet

 
Ledobta terhét a válláról és leporolta viseletes felöltőjéről a 

port a látogató. A látogató Sándor volt a napszámos.

Erdős Sándor

Ahová látogatóba ment az egy csendes holtága a Dunának.

 A friss tiszta vízbe merítette a kezét, majd megmosta fáradt ráncok szabdalta arcát. Ledőlt a terhére, ami nem volt más, mint egy napi verejtékes munkája bére, egy zsák búza. Egész nap robotolt érte, de legalább tud enni adni kis családjának.
 Nézte az égen futó felhőket, és hangosan odavetette nekik.
 
– Ebből lesz az élet. – gondolt a feje alatt fekvő búzára. – A család kenyere, de szép a magyar szó! A kenyér élet.
 
Nehéz kenyér az övé. Napról-napra küzd érte, még a megaláztatásokat is eltűri. Eltűri, mert az élet nem állhat meg. Ő sem. Ha ő nem lenne, nem lenne élet. Fia még kicsi gyermek, az asszonya beteges, gyenge teremtés. Mi lenne velük nélküle?
Legyűrte a ránehezedő fáradságot és felcihelődött. Határozott léptekkel indult kis gunyhójuk felé mosollyal az arcán. Nehéz a sors, mit a Teremtő rájuk mért, de büszkén viseli, pedig mennyi nehézség és bánat nyomja lelkét. Párja szinte mindig beteg, orvos nem látta, hisz nincs pénz arra, hogy fizessék. Az ereje épp elég arra, hogy ellássa a gyermeküket, ha másra nem is. Mikoron elvette, egészséges és gyönyörű teremtés volt, de mióta világra hozta gyermeküket elhagyta az erő, minta a kicsibe plántálta volna át.
 
De nagyon szerette, mert a társa is volt és nem csak a hálóban, hanem a gondokban is. A gyermek pedig összekötötte őket örökre. A csodás kacaja, a vidám gondtalan léte bearanyozta még a legsötétebb napjaikat is. A lehetőségekhez mérten meg is tettek mindent érte, hogy ez így is maradjon. Nemes ösztönnel törekedtek arra, hogy egészséges, erős ember váljon belőle, hiszen a jövő építő köve ő és a jövő is olyan lesz, amilyen ő. Azt viszi tovább, amit mi átadunk neki.
 
Nyomta a vállát a búza súlya, de viselte, vitte……., mert ez az élet.
Vidám fütty szavát az erdei madarak ismételgették még sokáig.
 
Folytatjuk a sorozatot.

*************************************************

 17. EMLÉKEK 

 Csomor Henriett: Régi idők telei

 
Napokkal ezelőtt gyönyörű hóesésben sétáltam, ez ihlette a következő történetet.

 *

Gyermekkoromban hetekig megmaradt a térdig érő hó. Azok voltak a régi szép idők. Hóbundába burkolódzott a táj, és jégvirágok nőttek az ablakon. Az élet csoda volt, habár ki voltunk téve az időjárás viszontagságainak. De a szívem örömtől ragyogott, amikor kiléptem az ajtón. Talpam alatt ropogott, és közben arcomat simogatta a frissen hulló hó. A nagy udvarban napjában többször végig sétáltam, édesanyám és apai nagyanyám csapásaimat őzike nyomoknak nevezték. Imádtam amikor a fák között sétálva átöleltem nagyapám fenyőit. Néha a fenyők alá állva, lehajló águkat megfogva magamra ráztam a temérdek havat. Édesanyám vas szánkója még minket is kiszolgált, rengeteg emléket rejtett. Titokban mindig arra gondoltam, mennyire szeretnék még gyerek lenni. Visongva lecsúszni a tesómmal, és a szánkózó barátokkal a   dombról. Soha sem számított  ha vizesek lettünk, csak az, hogy jól éreztük magunkat. Elfelejteni nem lehet az ereszen vastagon lelógó jégcsapokat. Szórakozásból egy hosszú fával mindig levertük.

 *

1980-86- ig Budapesten, a Pethő Intézet lakója voltam. Emlékszem a nagy telekre. Tudtam, és láttam is, a jégbordás utak mennyire veszélyesek. Mindig nagyon féltettem anyukámékat, nehogy balesetük legyen hazafelé. Apám csak Pestig vezetett, visszafelé már anyu ült volánhoz.
Egyik este mesélte, hogy Szekszárdnál a 6-os utat két centis tükörjég borította. Nagyon félt, akkor teljesen magára volt utalva, apám sofőr létére nem vette át tőle a vezetést. De anya ügyes asszonyként ezt a veszélyt is átvészelte.
Szüleim boreladással foglalkoztak a nagy hófúvások idején. A pincéhez vezető szúrdikot teljesen befújta a szél hóval. Így előkerült a piros kis bobszánkónk, és avval húzták fel szüleim az autóig a boros demizsonokat.
A télnek minden arcát ismerhettük meg, rövid időn belül akik a 70-es 80-as és a 90-es években születtünk.
Egy gyönyörű emlék él bennem, amikor apámmal elmentünk a téli világba traktorozni. Bejártuk a szőlőhegyet. Imádtam a hideg, friss levegőt, a hófehér szűz földet, és a világoskék égboltot. A látvány teljesen belém égett. Pedig már húsz év is eltelt, mióta élőben láthattam. Isten mindig mutat nekem természeti szépséget, amit talán életem végéig őrizhetek.
 
2023. január 29.

*************************************************

 18. CSALÁDI ÖRÖMÖK 

 

GRUBER MIKLÓS : A lábadozás

 
Anya és Apa tették a dolgukat. Egyszer valaki azt mondta Apának:
 
– Szerezzél kecsketejet! Meglátod, erősödni fog a fiad!
No, Apa sem volt rest. Alig várta, hogy hazaérjen, már mondta is Anyának, hogy mi a terve. Anya bele is egyezett a dologba. Apa elment egy barátjához, megkérte, adna neki tejet!
– Adok neked pajtás, de tudod mit? Gyere hátra az állományhoz!
Hátramentek. Ló, tehén, birkák, kecskék, volt ott minden. Szaladgáltak a gidák, bárányok.
– Válassz pajtás!
– Nem tudnám kifizetni. Le vagyunk égve!
– Nem is kell! A gyereknek adom nem neked! Nyőjjön, erősödjön!
Apának megtetszett egy nagy fülű, szarvatlan, fekete gida.
– Azt neki adod?
– Melliket? Azt a Lucifert? Vidd!
 

Grúber Miklós

Így aztán az udvarnak új lakója lett. Apának ott voltak a nyulak, a sok – sok fekete fülű nyúl, a koca, meg most a 

gida. De ki tudta azt, hogy egy ilyen gida kiváló alpinista, szorgalmas kertész? Megrágta a ribizlibokrot, a gyümölcsfákat, visszametszette a szőlőt, és egykettőre a garázs tetején termett. Ha tehette, Anya boltjában termett, 

a zsákok tetejére ugrott, onnan nézett a világba hangos mekegéssel. Morzsinak való egy élet volt ez! Ment a kergetőzés az udvarban.

 *

Kismiki már erősödött. Apa és Anya néha levitték az udvarra. Tavasz vége felé járt, volt ereje a Napnak. Nagyokat nevetett a kis gida bohóckodásain. A két kis állat nagyokat ugrált, Kismiki visongott örömében. Nagyon lassan, óvatosan az ajtóhoz sompolygott és kinyitotta, majd iszkolt vissza kis karos székéhez. Mici, mert Mici lett a neve, már a zsákok tetején is termett.
 
– Nem mész innen, te randa féreg! – kiabált Anya, bár tudta, hogy merről fúj a szél. Persze Morzsi is megjelent és elkezdődött Mici hajkurászása. Kismiki most nevetett csak igazán nagyokat.
No, telt, múlt az idő, Mici megnőtt. Itt volt az ideje, hogy gidája legyen. Apa pórázt tett a nyakába, és vezette a bakhoz. Jött szembe egy lovas kocsi.
– Há tik hová mentek? – kiabált a paraszt, gondolta, megvicceli Apát. Már előre nagyokat nevettek a cimborájával.
– Nászútra! – Válaszolt Apa. – De maga bújjon el?
– Hám á mé?
– Azért, mert fél a menyasszony a birkáktól.
 
Nem esett több szó a nászútról. Megtörtént az esemény. Mici egyre jobban kigömbölyödött, idő elmúltával egy gyönyörű, hófehér gida született. Mici büszkén mekegett, ha a gida megéhezett, megállt és megszoptatta.
– Kisfiam, mi lesz a gida neve?
– Meki! – Vágta rá Kismiki.
 
Anyának résen kellett lenni, mert a gézengúzok sok bosszúságot okoztak. Közben, szavamat ne felejtsem, Mancinak, a kocának is közeledett az ideje. A nyúlházban is sok tennivaló volt, meg hát Apa eljárt a Gyárba dolgozni. Ha ment haza, vett a Gyár közelében lévő pékségben kiflit. Egyet Morzsinak, egyet Kismikinek. No de telt, múlt az idő. Meki már eszegetett, Anya elkezdte fejni Micit. Beállította a sarokba, pórázt tett a nyakára. (később már nem kellett. Anya elkiáltotta magát: Mici helyedre, és a jámbor jószág már vonult is a sarokba.) Fejéskor Kismiki vitte a bögrécskéjét, Anya fejt a finom habos tejből. Igen ám, de Morzsi is ott volt láb alatt, neki is kellett. Ő is kapott. Vidám élet volt ez! Történt egyszer, hogy Anyának el kellett menni valahova, hosszabb időre. Apa szabadságot vett ki a gyárból. Nyakába szakadt a gazdaság. A koca, a nyulak, még elment. De nem fejt ő sohasem kecskét, sem tehenet.
Itt volt a fejés ideje. Mici mindenfelé bóklászott, nem ment a helyére. Kismiki elkiáltotta magát:
– Helyedre Mici! – Egyből tudta mi a rend. Igen ám, de Apa akármit csinált, egy szem tej nem jött a tőgyéből. Kismiki, Anyát utánozva rászólt:
– Ne légy már ilyen szerencsétlen! – azzal leült Apa helyére és szakszerűen megfejte a kecskét…
 
Folytatjuk.

*************************************************

 19. ROMANTIKUS NOVELLA 

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL :TÜNDÉRKERT - CSERESZNYEVIRÁGZÁS

 
  Kissé álmosító volt ez a kellemes, vasárnapi, ebéd utáni délután, pedig mindenfelé harsogott a  kései tavasz.
Mintha utol akarná érni magát a természet, roskadoztak a virágoktól az utcákon az orgonafák, és az udvarok kertjeiben a cseresznyefák fehérlő pattogatott kukoricával vonták be zöldellő faágaikat.
Milliónyi szirom, vattacukros álmok.
Mindenfelé méhek zümmögtek, végezték áldásos munkájukat, mi is lenne velünk, ha nem poroznák be a virágainkat, gondolta magában a csinos fiatalember, aki nemrégiben költözött a takaros kisvárosba.
Méhkaptárt, és mézet is árulhatnék, sok ezer szorgos lény dolgozhatna nekem, s ezen elmosolyodott.
Gazdag ember lehetnék.

 *

  A fővárosból érkezett, kereskedősegéd volt, de fiatalként még kevéske megtakarítással rendelkezett, pedig mivel a saját lábán akart megállni, egy kis boltról álmodozott, és egy vidéki üzlet megvásárlására volt lehetősége.
Egy kissé öregeskedő nagykereskedő, több üzletének egyikét adta el a szimpatikus fiatal embernek, másnak oda sem adta volna, de mivel nem akart annyi bolttal bíbelődni, már úgy is elég szép vagyonkával bírt, így eladta a vegyeskereskedését, ahol mindenfélét lehetett vásárolni, ami a helyi lakosságnak kellett. A vasárutól a szerszámokig, a sparheltig, mindent árult, még a kor divatjához tartozó kerékpárokat is, ami slágercikk volt az akkori fiatalság körében. Többen még féltek tőle, és garabonciás dolognak tartották.
 
Néha, amolyan reklámként, végig kerekezett a város utcáin, a kisasszonyok nagy örömére. Karimás kalapjuk alól, pislogva leskelődtek a sportemberre.
Hosszú szoknyájukban nemigen lett volna illendő ráülniük ezekre a drótszamarakra, pedig kívánták erősen.
 
Az idős, tehetős, sokgyerekes kereskedő is megkedvelte az agilis ifjoncot, és kitalálta, hogy gesztusként bemutatja a családjának, egy délutáni teázáson. 
Az immáron partiképes, és nősülni vágyó fiatalember, örömmel fogadta a vizitmeghívást, annál is inkább, mivel pletykákból már régóta hallott a világszép lányokról, akik négyen voltak, az apa szeme fényei.
Az anyjuk is folyton büszkélkedett mindenütt velük.
Hárman már férjhez mentek, de a tán legcsinosabb ifjú hölgy, még otthon élt, a csodás, nagy parkkal rendelkező családi villában.
Csak hármacskán éldegéltek szerényen a hatalmas házban, néha jött csak mosónő, kertész, vagy szakácsnő, szükség szerint, alkalom adtán.
Természetesen az alkalomhoz illő csokrétákat vásárolt a kertésznél, megkívánta adni a módját a látogatásnak.
 
A büszke házigazda sietve nyitotta a kertkaput kedves vendége előtt, és bevezette a kellemes tavaszi napsütésre kiült hölgyekhez a csodaszép teraszra.
Körülöttük a pompás kert, rózsalugasok, gyümölcsfák sokféle fajtája, és az éppen virágzó virágözönben díszelgő cseresznyefa.  Köztük, mint a korona közepén a két meseszép hölgy, ült a trónszékek ölén.
Voltak ott fehérre festett padok is, de a férfi elmélázott, egy királynő nem ülhet padon, csakis trónuson.
 
A férj, és apa, bemutatta a hölgyeknek a dicséretes jövő előtt álló daliás fiatal embert, aki elsőként kézcsókkal hódolt az idősebbik hölgynek, majd a bájos kisasszonykának csókolt kezet, aki kissé bátortalanul, szemeit lesütve nyújtotta apró kacsóját ámuló hódolójának.
 
Mindannyian helyet foglaltak az asztalnál, a hölgyek a saját karszékeikben, a vendég pedig a házigazdához közel egy faléces padlaton.
Hálásan köszönte a kedves meghívást, dicsérte a hölgyek toalettjét, átadva a virágcsokrokat, és hangulatos csevegésbe kezdtek néha fontosnak tűnő, de valójában kötelező udvariasságokon alapuló, semmitmondó vidám beszélgetésbe fogtak.
A férfi dicsérte a házat, és a kertet, ők kérdezték, hogy érzi magát itt a kisvárosban, és hogy látja a kereskedői jövőjét itt az ismeretlen emberek között? Ezekbe a dolgokba szakmai szemmel, már az apa is belefolyamodott.
A kisasszony többnyire csak hallgatott, és zavarában a terítő rojtjaival játszadozott.
Köszben a férfi ámulva csodálta a kisasszonyka szőkén csavarodó lokniait.
 
Végül a mencsötlet, a háziasszony megmentette a helyzetet.
 
- Kínáld meg Tündikém vendégünket egy kis teával, és süteménnyel, hiszen te sütötted.
- Persze mama, és kezével a  kancsó fedelét tartva, öntött mindannyijuknak a  forró teából, óvatosan, úgy háromnegyedig töltve a csészéket.
Természetesen az udvariassági etikettre kényesen vigyázva.
- Néha segítek édesanyámnak a házimunkában, hogy tanuljam a gazdaasszonyságot.
- Kérem szeresse, mondta, és néhány süteményt tett egy kistányérra, teasüteményt, linzereket, és piskóta tekercset.
-Tessék, szeresse, bíztatta a mama is.
 
Tetszett a vendégnek a kedves felszolgálás, és a sütemények is finomak voltak, jóízűen evett.
Közben próbálta folytatni a csevelyt.
 
- Nem értem, hogy egy ilyen csinos fiatal hölggyel miért nem találkoztam még soha az utcákon, parkokban, korzókon, ahol délutánonként még zenét is hallgathatna a pavilonokból?
- Én nemigen járok sehová, válaszolta pirulós zavarában a leány, Néha elmegyünk a Mamával sétálni, cukrászdába, a nővéreimet meglátogatni, akik szintén a városban laknak, de nem is olyan messze.
Feltűnt, hogy nemigen nézett a férfi felé, és gyakran lehunyta szemét.
 
Nagynéha a papa is bekapcsolódott a beszédbe, de látszott, hogy itthon nem ő viszi a prímet.
Érdeklődött, hogy megy az üzlet, és milyen fejlesztéseken gondolkodik üzleti szempontokból, korszerű áruval kívánja feldobni a kínálatot, és felfogadna egy gumikerékű fogatot, aki házhoz fuvarozná a nagyobb tárgyakat a vevőknek, természetesen inggyért, gesztusként, válaszolt a felélénkülő kereskedő.
 
- Nos, ez nekem is eszembe juthatott volna annak idején, méltatlankodott félhangosan a házigazda.
Hiába, a fiataloké a jövő, legyintett lemondóan.
Eztán ismét a mama vette át a szót, mint szóvivője a háznak.
- A csodás csokrokból látom, hogy ön is kedveli a szépet, és a természetet, s a virágokat, észrevettem, hogy jó ízlése van, még a beszédében is.
Finom úriember.
- Természetemtől, és neveltetésemtől fogva vagyok ilyen, szabadkozott a vendég, aki nem győzte csodálni a kisasszonyt.
- Tündérkém, vezesd körbe az urat a kertben, bizonyára tetszene neki, kérem, nyújtsa karját a lányomnak.
- Boldogan, és máris felállt a helyéről, és levezette a kis hölgyet pár lépcsőn, és érezte, hogy mindkettőjükön forró borzongás fut át.
 
Talpuk alatt ropogott a sárga gyöngykavics, mintha céltudatosan vezette volna őket a rózsafák közé, de csak a legfontosabb helyeken voltak felszórva az utak, vezetősávokként hatottak számukra.
 
- Itt szoktam sétálni, kezdte Tündérke, itt szoktam álmodozni, és várni.
- De, hát innen nem lehet sehová sem látni, csodálkozott a férfi.
- Az nem baj, nem is számít. Itt vannak a rózsáim, azok a fontosak.
 
Elővett szoknyája fodraiból egy kicsinyke metszőollót, és gyakorlott mozdulatokkal lemetszett egy bimbózó rózsaszálat, mert még nem nyíltak ki teljes pompájukba a rózsák.
Óvatos mozdulatokkal a hajába tűzte, emelve fényét, az amúgy is szép hajkoronának.
Csodálatosan áll ez a fehér virág a haján, kaphatnék én is egy bimbót a gomblyukamba? Meghálálnám.
Én, ha kérhetném, vörös rózsát óhajtanék, ezen miliőhöz méltót ám, szerelem zálogát, a szerelmeseknek vörös rózsa dukál.
- Igen kedves, azonnal kiválasztom, és a gomblyukadba szúrom.
 
Lázasan kereste a legszebbet, de ismét csak fehér virágot metszett.
Csodálkozva nézett a szerelmes férfi a fehérre, én vöröset kértem, vágyom egy cserére.
Én azt hittem, vöröset adtam, bocsánatot kérek, és egy hatalmas könnycsepp gördült a szemébe.
Ismét nyesett egyet, újból csak fehér lett, az nem lehet, hogy vörösre nem lelek. 
Rádöbbent az ifjú, szerelme nem lát, megmutatta neki a választott rózsát.
Csókolta kezeit, szemei pilláját, vérvörös ajakát, és közösen vágták le a vágyott rózsát.
 
Mindjárt megértette a ropogós járdát.
Mikor visszatértek a szülők körébe, ők azonnal látták a bimbók virulását.
Ettől már csak orcájuk rózsái pirultak jobban.
 
Gyakori vendég lett a családnál a szerelmes titán, de a leány is örömmel fogadta, szerelemre vágyva .
Mindenki csodálta őket, és volt aki még irigykedett is, ki a fiút, és örvendett aki a leány szerencséjét értékelte nagyra, vakságára gondolva.
Vérmérséklet, ízlés, és anyagi megfontolások szerint, de olyan is akadt, aki önzetlenül örült szerelmüknek.
 
Ősz derekán megtartották az esküvőt, szolidan, nem hivalkodóan, így kívánta a menyasszony, nem hivalkodva a vakságán.
Testvérei is elfogadták a vőlegényt, bővült a család.
 
Volt a boltjuk felett egy takaros kis lakás, kettőjüknek bőven elég, még vendégeket is fogadhattak, bár lett volna hely a villában bőven, ők ragaszkodtak ahhoz, hogy külön éljenek.
 
Berendezte ajándékképpen a kedves mama nagypolgári módon a családi fészket, jól érezték magukat ott.
Gyakran még halk zongoraszó is kiáramlott az ablakon. Oda vitette a mama a fehér, lánykori zongoráját. Hadd gyakoroljon a fiatalasszony.
Mulathassa kedvére a sok szabad idejét.

 *

Praktikusnak is tűnt így az élet, hiszen csak lekellett menni az üzletbe, és berendeztek az ifiasszonynak egy szobasarkot az ablak előtt, egy íróasztallal, ahol ő is szorgoskodhatott, és nem kellett egész nap a lakásban magányoskodnia.
Gyöngyöket fűzött, művészi szintre fejlesztette kézügyességét, beszélgetett a kuncsaftokkal, és  rendszeresen megajándékozta a kislányokat karkötővel, vagy egy mívesebb nyaklánccal.
Szerettek ebbe a családias üzletbe járni a vevők.
Kedvelték a szorgos ifjú párt.
Délben elmentek karon fogva a mamához ebédelni, ezt kérte az idősödő hölgy, hiszen neki nagyon hiányzott a lánya, hiszen ő is magányosan élt a nagy villában, a papa üzleti ügyekben járt egész nap. A fiatal asszony délutánra ott maradt beszélgetni, látogatókat fogadni, majd este jött érte a férje, hogy hazakísérje.
Nagy szerelemben, és egyetértésben éltek, idilli környezetben, és hangulatban.
 
Mikor este összebújtak, a ház ura énekelt feleségének, szép tenor hangján, amit a nő nagyon kedvelt, és tán még a verset is, a dallamot is, maga írta szerelméhez.
 

Tündér        

 

Tavaszi szélben

Lenge leányka.

Szoknyája perdül

Indul a táncba.

 

Siklik a teste

Omlik ruhája.

Messzire hallik

Szél fuvolája.

 

Indul tavaszból

Szökken a nyárba.

ősz fuvallatja

Télben találja.

 
Sajnos nem sokáig tartott ez a békebeli állapot, kitört az első nagy háború.
Tömegesen vitték a katonákat a frontokra,
mondván, mire a falevelek lehullanak, visszajönnek a katonák, de nem így lett.
Bekellett zárni a boltot, ő is megkapta a behívóját, és hamarvást indulnia kellett valamelyik frontra.
Kikísérte a család a vasútállomásra, sok könnyek között megölelték egymást, Minden nap várjál, hazajövök, meglásd.
 
- Várok rád, és mosolyogni próbált.
 
Ha elindul a vonat, a nagy kanyarnál integetek még hozzád, Drágám.
Ment a katonavonat, s a távolból egy elhalkuló vonatfütty integetett, görbe fát 

dobtak a tűzre, nagy kanyarulat jött, és vissza már soha nem jöhetett. 
Ismét fájdalmasan üres lett a ház, várták az őszt, a levelek hullását.
Tünde szobájában fekve vak szemeivel a semmit nézte, és halkan énekelte,
 

Tavaszi szélben

lenge leányka,

szoknyája perdül,

indul a táncba.

Messzire hallik 

szél fuvolája.

 
SZEKSZÁRD,  2022.02.28.

........................................

 
A NOVELLÁT MEGHALLGATHATJÁK A YOUTUBON, FÓRIZS ILDIKÓ ELŐADÁSÁBAN
Szegzárdi Nagy Vendel Tündérkert Cseresznyevirágzás c. Romantikus novelláját felolvassa: Fórizs Ildikó.
https://www.youtube.com/watch?v=mUQ_kbOuvN8
 
SZEKSZÁRD, 2023. 02. 22.

.......................................

 
Mellékletek terület
Melléklet (Nagy Vendel, - Tündérkert, - Fórizs Ildikó.MP3) előnézete
Melléklet (Nagy Vendel, - Tündérkert, - Fórizs Ildikó.MP3) letöltése
Rendezés a Drive-ban: Nagy Vendel, - Tündérkert, - Fórizs Ildikó.MP3
Vendel Nagy
2022. jún. 13. 

*************************************************

  20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa. Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.

*

E-mail: nagy.vendi54@gmail.com

*

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Élő e-mail címem: nagy.vendi54@gmail.com

*

Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES.  

.............................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/

FIGYELEM! 2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN, AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK: http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/  
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

...........................…

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

….............................

Írott műveim megtekintése, az összes elérhetőségem:
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

*

megszólalok müvészeti magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/

*

A  MEK, ÉS AZ EPA OLDALAIN, ARCHÍV GYŰJTEMÉNYBEN IS MEGTALÁLHATÓK!
Facebook: csak beírod a keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
Nagy Vendel Írásai
Megszólalok Művészeti Magazin.  Szerkesztő Nagy Vendel

* 

Könyvtár:
E. könyvek a  MEK- en - ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR : magyar elektronikus könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

*

A  verses oldal címe:
www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

*

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post365015

*

Az Amerikai Egyesült Államok- beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com

*

Az Ausztráliai elérhetőség:
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY - AUSZTRÁLIA

..............................

Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg,
pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat.
Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK:  AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!

...............................

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

........................

MEGSZÓLALOK MÜVÉSZETI MAGAZIN  1303. - 2023. március