Megszólalok Művészeti Magazin

 MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2023. 02. hó – tizenharmadik évfolyam, második szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
 11.Évfolyam: 2021.  (1-től a 12. számig) 
12.Évfolyam: 2022. (1-től a 12. számig)

13.Évfolyam: február
 *
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
* 
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************************************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 

 
 Kedves olvasó barátaim!

Van az a mondás, hogy január, február, tavasz jön a már, áll a bál!  Valójában ez igaz is, akár hogy is összegabalyodnak az évszakok. Metszi szőlőjét, veti magvait a gazda, a szántás, ásás már elavult módi, mondja a pesti ember, ő bizonyára tudja, mert elpárolog a nehezen bejutott víz. Sokan kivágják a szőlőtőkéiket, és fügét, kivit, vagy szárazságot jobban bíró növényt raknak, mondjuk, bodzát. Fejére állt ez a világ. De, mégis csak itt a tavasz, áll a bál, köszönti szerelmét a globális Valentájn, némileg felejtve a busó járást, a kisze bábot, vagy a mulatós fársángot. Azért mégis csak álljon itt egy vers mindazoknak, akik szeretik a fánkot, egyebet nem mondhatok
A szerkesztő.
 
2023. FARSANGJÁN...
Szegzárdi Nagy Vendel
          Áll a bál...

Nagy Vendel költő-szerkesztő

 Vízkereszttől Húshagyóig
Áll a bál.
Ez újév farsangján is
Vigadni muszáj.
 
Talán ismét
Pártában maradtak
A mai Dorottyák
Az idei fársángon?
Azért mégis
Édesen csordult
A sárgabarackos íz
A szalagos fánkon.
S jelmezzé szelídült
Anyám becses kalapja
És puccos ruhája
Az esti bálon.
 
Ragyogó arcod
Át tündököl
Az aranyálarcon.
 
Megjegyzés: 2023
 
Azért az emberiség rosszabbik énje most is jubilál, 2023. februárján egy éve hogy tart a háborúság. Ez ám az igazi tánc! Áll a bál, szégyellje magát a kapzsiság, és a tanult világ, a következő kofalármát majd kőbaltával vívják…
Ez után hamarosan jön ám, a torkos csütörtök, és a nagyböjt. 

*************************************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 
 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ÁLL A BÁL
 2.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL  - OLVASÓINKTÓL
      KRIVÁK- MÓRICZ JUDIT, DÁMA LOVAG NAGY CYNTHIA, SZŐCS ÉVA (ERDÉLY),
      CSOMOR HENRIETT, SZAIPNÉ KISS MÁRIA (ANGLIA), SZILÁGYI ANITA
      MÉSZÁROS MELINDA (SZLOVÁKIA), B. KOVÁCS ILONA KATALIN, 
      KUCHTA CSILLA,  KLEMENT BURZA MÁRIA
 3.  MESÉK VILÁGA
      KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT:  PINCE
      HALLGASSÁTOK HANGOS MESÉIMET IS
 4.  ÖNSEGÍTŐ KÖNYV
      ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN, ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET
      ÍRTA ÁRVAY MÁRIA X. RÉSZ
 5.  NOVELLA  (XI.). KURUCZ ÁRPÁD: PORCELÁN
 6.  REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN. KÁLMÁN ÁGNES ÍRÓ, KÖLTŐ:
      RÉSZLET A JÉGBE ZÁRT SZERELEM C. REGÉNYEMBŐL  II. RÉSZ
 7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
      VÉGHELYI PÉTERNÉ: A NÁDKÉVÉRE ÁTDOBOTT KISLÁNY
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
      NÉMA SAKÁL  - VALENTIN NAPI RÉVÜLETBEN
 9.  TÚL AZ ÓPERENCIÁN
       AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME CSEVEGŐ STÍLUSBAN
       KOLOZSI ERZSÉBET AUSZTRÁLIA
      TÓTÁGAS PODCAST (XIII. RÉSZ)
10.  BEMUTATJUK
       MOLNÁR DÓRA LAURA ÍRÁSAIT:  PILLANGÓ
11.  ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL… VÉGHELYI JÓZSEF: MARADJ TALPON
12.  EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL
       MÁRKUS KATALIN -  A FALU BOLONDJAI  (I. RÉSZ): GIZI
13.  MESEREGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
       VÁRKONYI KITTI :VARJUCKÓ  (II. RÉSZ)  
       A KÖNYVET ILLUSZTRÁLTA, KALMÁR ZSUZSA, SZÁJJAL ÉS
       LÁBBAL FESTŐ MÜVÉSZ
14. JÉZUS TANÍTÁSAI  - A HEGYI BESZÉDRŐL
       SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
       ÍRTA POÓR EDIT  XVII. RÉSZ
15.  VERSRŐL VERSRE  -  KORTÁRSAINKTÓL
       ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES, ENGEL CSABA ERDÉLY, KOVÁCS TIBOR,
       KRIVÁK - MÓRICZ JUDIT
16.  NOVELLA , FARSANG
       CSOMOR HENRIETT: SZÉP LÁTVÁNY FARSANGI HANGULATBAN
17.  ELBESZÉLÉS.  ERDŐS SÁNDOR: A KIS TÁSKA
18.  CSALÁDI ÖRÖMÖK. GRUBER MIKLÓS: A BETEGSÉG
19.  VÉLEMÉNYEM SZERINT -  OLVASÓINK ÍRTÁK
20.  SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*************************************************

 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - OLVASÓINKTÓL 

 
 
KRIVÁK- MÓRICZ JUDIT :
Szűk  a hely
 
Szűk  a  hely
és szűk a  tér.
de  én  ezt  nem  érzem

Képzeletem  repít
Hiába élem életemet  egy szobában.
A  lehetőség  végtelen.
 
Hasznomra  van  a  sok lehetőség
rádió  tv  és  a  NET.-
Itt ülök és  olvasok
Szép  meséket  és a  híreket.
más  világban  más  város
utcakövein járok.
Látok szépséges  tájakat
Más  földrészekre is eljutok,
Csodálom a  gazdag  flórát  és  faunát.
Megcsodálom az  állatok sokszínűségét,
Szeretem őket,
Az én világom  végtelen
hisz  a csillagokban  is
lehetek,
Pedig  csak  egy szobában élem az  életem.
 
2022.10.20.
 

*

Lüktetés  a testemben

 

Olyan az  érzés mintha a szívem  a  gyomromban

és  a gerincemben  lüktetne.

Le  kell feküdnöm.

A  gondolataim meg  szárny sebesen  vágtatnak.,

 

Annyi mindent  szeretnék  csinálni  a  mai nap.

felpattannék  

az   ágyból,  de ezt  sem tudom megcsinálni-

Sóvárgás az egész.

 

Szeretnék kenyeret  sütni,

Régebben  csináltam is..

Oly  jó  érzés  ha a konyhában lebben az illat.

Betölti az egész  lakást  a  kenyér illata.

 

Mennyire  más ez a kenyér…

Friss  omlós,  nem  szárad,

Napokig  esszük..

 

Csak  fel  tudnék kelni  innen az  ágyból.

Rab  testem  kaphatna  engedélyt.

Csak  egy kicsit,  csak  annyira

hogy  legyen kenyerem.

melyet  én sütöttem.

 

Hogy  megszűnjön a lüktetés  a testemben.

 

2022-10-20

 

*

Könnyek

 

Fájdalomtól  el  nem  sírt 

némán  felsikoltó  könnyeim ,

ezüstfonálra  fűzve

teszem lábaid  elé

ó édes  Jézusom!

 

Ez  a  fájdalom nem érted

érlelődött,!   Jogom nincs

felajánlani  tenéked!

 

Ez  az  én  fizikális  fájdalmam

testem  hibái miatt.

S  a  szenvedést 

önmagamért  élem meg.

 

De  kérlek  ó  Jézusom.

segíts  meg  engem

a  tűrésben  és az  elfogadásban,

hogy  hozzád  méltó lehessek.

S  halálom  napjáig  szeresselek

ÁMEN

.........................................

 
Dáma lovag Nagy Cynthia:
MIKOR AZT HISZED       
 
Mikor azt hiszed, hogy Isten már nem

szeret, magadra hagyott s te ezen keseregsz,
mert úgy érzed, hogy a sötétben tévelyegsz,
de tudod jól, hogy Ő maga a szeretet!
 
Te becsuktad mögötted az ajtót, de Ő kinyitott egy
ablakot! Engedd el a múltad mi úgy felzaklatott.
Nézz előre, tekints a jövőbe!
Érezd az évszakok csodás erejét, a megújuló
 
tavasz vakító fényét, a madarak csicsergő csodás
zenéjét, a szívedben megbúvó hangok énekét!
Várjad a nyár rekkenő melegét, mely talán elhozza
a régen várt  lelki békéd.
 
A rózsák illata a harangvirág dala, lelked őrző angyala!
Ősszel már tele leszel tervekkel s erővel,
megvalósulnak az álmok is melyekre törekszel.
 
A kinyitott ablakból kémleled az eget, ahol a
Göncölszekér mellett a tejút tekereg, s a
Fiastyúk csibéivel csillagmagot csipeget.
 
Hálásan elmormolsz egy imát, mert Isten
szeme mindent lát, s neked oly sokat
hozott e nem várt megújulás .
 

*

 

NAGY CYNTHIA: Az Alföld csillaga

 

Az Alföld csillaga vagyok,

a Tisza sima víztükrében ragyogok

ha akarod, ledobok pár hulló csillagot

bár nem biztos, hogy Te is ezt akarod.

 

De megtölthetem holdsugárral a mezőt

sötétséggel a sűrű erdőt,

s hogy a vándor el ne tévedjék

világítanám a kiút szélét.

 

Vagy lehetek - e  szőke folyó angyala

soha senki bele nem fulladna!

A horgászoknak mindig lenne zsákmánya

s lenne mit tenni a családi asztalra.

 

Istenem, mennyi mindent látott ez a folyó!

Csaták zaja dúlt, s megannyi véres haldoklót,

kiket magába zártak a megtört hullámok,

s ez lett örökre már az otthonuk!

 

Attila a Hun is itt lelte halálát, s a mederben

a sírját soha meg nem találták!

Krónikások feljegyezték, hogy lovával

eltemették, mellette a kardja, s félelmetes íja!

 

Még a folyót is elterelték, hogy testét soha

meg ne leljék...

Szóval lehetek én a holdvilágod, s a napfényed,

aranyló búzakalászod s a reményed!

 

Ki nem alvó vulkánod parázsló ereje,

s tengeren a sötét zöld tajtékok serege.

Ölelés a karomból nyílzáporként zúg feléd,

a szeretet erős lángja testemből soha ki nem ég!

 

Az Alföld -e bájos csillaga legyen hát Tiéd,

s együtt ragyogjatok túl majd a Tisza sima víztükrén!

..................................................

SZŐCS ÉVA (ERDÉLY):
POÉTA SZÍV.
 
Mikor verseimet írom,

megszűnik a világ,
mintha angyal szárnya
suhintana le reám.
 
Benne van a lelkem
minden egyes sorban,
muzsikál - peng akkor
szívem minden húrja.
 
Évek jönnek - mennek
de én az maradok,
Poéta szívemnek
gátat sosem szabok.
 
Gyöngybetű soraim
papírosra vetem,
tudja meg az egész világ :
Költőnek születtem.
 

*

 AZ ÁLNOK

 

Csendes éjben kóborló egy álnok,

béke többé nála nem honol,

meghazudtolt édes vallomás

szívében éles tőrként hatolt.

 

Néma éjben felzokog az álnok,

fájó szíve vészesen dobog,

szebb vallomás nincs az éjszakában,

mint valakiért meghalni most.

 

Új utakon, új szerelmet várni

nem akar már némán lerogyott,

bosszút hajszolja, s felkiált az éjben

"Meghalni a karjaimba fogsz!"

 

Szerelem volt, elérhetetlen

bűnökkel és kínokkal teli.

Átok űzte, csendes éjszakába

egymás mellett két holtest fekszik.

*

MIT ÉR

 

Mit ér a szívem csendes vágya,

hogyha az élet elrobog.

S a bennem zakatoló rímek

nem találnak kiutat sehogy.

 

Mit ér az élet csendje,

hogyha álmaim nagyok.

Monoton mély hallgatásból

kitörni akarnak vágyakozó.

 

Mit érnek a nagy szavak,

hogyha nincs mersz elmondani,

felemésztik a szíved,

lelked lassan haldoklik.

 

Ezért kell néha - néha

gátakat zúzni szét.

S a világ elé kiállni,

nagyot kiáltva :ez vagyok Én.

 …................................

 
Csomor Henriett:
Ünnepek után
 
Elmúltak az ünnepek,
elaludtak a fények,

amelyek emelték a
szívet és lelket
melengető hangulatot.
Nehéz elengedni
a családi meghittséget,
és visszazökkeni a
hétköznapok egyhangú
szürkeségébe.
Kora reggel felkelni,
munkába indulni.
Hideg, zúzmarás
tájon feltekintek
az azúrkék égboltra,
észreveszem a
holdnak nagy udvarát.
Csodaszép a gömbölyded hold,
kedvesen rám mosolyog,
kísér megszokott utamon,
aztán csendben
átadja helyét a napnak.
 
2023. január 07.
 

...............................

 

Szaipné Kiss Mária (Anglia): Farsang és a kisegér

 

Arra ébred Elemér

A mezei kisegér:

Nagy a zaj és fúj a szél.

Ki is dugja kis fejét.

 

Alig hisz a szemének.

A lyuk körül serényen

Ruhapróbát tartanak

Kisvadak és madarak.

 

Csalogatják kedvesen:

Farsangi bál lesz este

“Neked is ott a helyed,

Számodra is van jelmez.”

 

Gondolkodik Elemér.

Rég táncolt már, igen rég.

De nem tetszik, nagyon nem

Nyuszi bajsza, s a szeme

Mintha Garfieldé lenne.

 

A maskara bár takar.

Aki ott van alatta

Nem változik egy bálért.

Visszahúzza kis fejét.

 

*

Szaipné Kiss Mária: Régi farsang

 

Jössz-e velem farsangolni,

Reggelig a táncot ropni?

Vedd fel azt a régi jelmezt,

Amiben megismertelek.

Zöld levelibéka voltál.

Azt mondtad: “Ha megcsókolnál

Átváltozok királyfivá.”

Levetted az álarcodat.

Azóta is királyom vagy.

Kincsesládád és koronád

Nem volt soha, miért bánnánk?

Ma is tudja minden kislány:

Becsapós a farsangi bál.

 

................................

 
SZILÁGYI ANITA:
Hét fruska tanakodása
Hét hóvirág
 
Hangosan szól a zenebona,

elmegyünk mi oda,
ahonnan jön a muzsika,
örvendezik hét kis fruska.
 
Tanakodnak, ötletelnek,
milyen jelmezt vegyenek,
első kislány lenne Piroska,
de mi lesz, ha bekapja róka-koma?
 
Második nyuszijelmezt szeretne,
hozzá legjobban az illene,
megijedt a kis szende,
fél, hogy a farkas megeszi ebédre.
 
Harmadik kislány fókajelmezt kérne,
eszébe jutott, a jegesmedvétől ő félne,
mert a medvekarom éles,
hideg télben morgó papa éhes.
 
Negyedik kislány kis csacsogós,
arca mindig színes, mosolygós,
hozzá illene a papagájjelmez,
tudja, a hiúz bátor macska,
szeme éles, füle hangokra figyelmes.
 
Ötödik kislány vadmacska lenne,
olyan hajlékony, mozgékony termete,
leopárd tőle nagyobb cica,
lenne belőle nagy macskavacsora.
 
Hatodik kislány járása méltóságteljes,
tartása, mint a szarvasnak, oly kecses,
eszébe jut, a tigris nagyon gyors futó,
egyhamar elkapná a vad ragadozó.
 
Hetedik kislány lenne Hófehérke,
mint a hó, olyan tiszta a jelleme.
Jaj! Mi lenne akkor vele,
ha a gonosz boszi hamar rálelne?
 
A hét kis fruska hozott egy közös döntést,
hóvirágnak öltöznek, hogy a tavaszt köszöntsék,
elment a hét hóvirág a farsangi bálba,
jelmezüket minden ragadozó megcsodálta.
 

*

 Télbúcsúztató

 

Maskarába öltözzetek,

Hangos kolomppal zörgessetek,

Hideg telet elmenesztjük,

Sötét szellemeket megijesztjük,

 

Három napig tart a mulatság,

Ropjuk a pörgést, nem tagadás,

Bedagasztjuk a kalácsot,

Sütünk finom, ízes fánkot,

 

Megfőzzük a finomságot,

Bepácolunk pulykacombot,

Malacot is pörkölhetünk,

Sonkákat füstölhetünk,

 

Gólyalábúak járják a várost,

Dobolásuk fellármázza, aki álmos,

Harsognak a trombiták,

Bohócok dudával kontrázzák,

 

Együtt táncol mókus, róka,

Jó a kedvük, szól a polka,

Vén kappan is, vigadva járja,

Nem fáj most bíz` a lába,

 

Beiramlott ordas farkas,

Kopó szemeivel Piroskára mutat,

Sejtheti, a lányka szambában jártas,

Álarcában brazil tánclépést tanulgat,

 

Ormányos elefántok is riszálják,

Mint a trombitások, úgy fújják,

Rázendítenek nagybőgővel,

Csárdásoznak dörmögővel,

 

Meggyulladnak máglyán a farakások,

Elégnek rajta a kiszebábuk,

Elégettük az összes boszorkányt,

Legyőztük a hétfejű sárkányt,

 

Ezután torkos csütörtököt várjuk,

Libáinkat, kacsáinkat megtömjük,

Hurkát, kolbászt töltünk,

Hajnalra zsírosságot letáncoljuk.

 

*

Farsangi láz

 

Vegyük elő maskaránkat,

Mellé jó nagy kolompunkat,

Készüljünk a farsangi bálra,

Elijesztjük a telet nemsokára,

 

Kezünkbe kerül habverő,

Ujjaink alatt forog a tésztatekerő,

Süssünk fánkot, habrolót,

Szemnek, szájnak ínycsiklandót,

 

Ma nem lehet senki durcás,

mert kötényén elnyújtjuk a sodrófát,

Vigadjunk egy jó nagyot,

Ne szőjük tovább a gondot,

 

Bújjunk bele jelmezünkbe,

Színesen csillogó, flitteresbe,

Rejtsük el az arcunkat,

Csinosítsuk ki magunkat,

 

Titkos varázslat a farsangi bál,

Itt mindenki párra talál,

Nem látjuk, ki rejtőzik az álarc mögött,

Fürge táncunkban szoknyánk kipörgött,

 

Átmulatjuk az éjszakát,

Hajnalra lehullatjuk a jelmezruhát,

Akkor jön a meglepetésláz,

Meglátjuk farsangi párunk igazi arcát,

 

Pironkodunk, örülünk,

Szemérmesen szemünk lesütjük,

Farsang egy nagy komika,

Érezzük, hogy jó móka,

 

Jövőre újra maskarát veszünk,

Egy éjszakára elvarázsoltak leszünk,

Táncolunk és dobolunk,

Telet messze náspángoljuk.

 

*

 Farsangolás

 

Süssünk fánkot, sok lekvárost,

Ne kelesszük meg a vánkost,

Minden ügyes asszony, lányka

Szorgoskodjon a konyhában,

 

Készülnek a jelmezek,

Flitteresek, színesek,

Boszi lehet királylány,

Délceg daliákon dolmány,

 

Kisültek az ízes fánkok,

Megtöltve a habroládok,

Hangolnak a muzsikusok,

Lányoknak pörög a rokolyájuk,

 

Hejehuja, jó a kedvünk,

Hajnalra rongyosra ropjuk jelmezünk,

Telet jó hangosan kidoboljuk,

Holnaptól tavasznyitányt hangoljuk.

 

.....................................

 

Mészáros Melinda (Szlovákia): A Tavasz üzenete - Béke!

 

Üzent a tavasz, hogy

békére vágyik, mert

a lelke még fázik!

 

Üzent a nap, hogy

szemét lehunyja, mert

a háború dúl ma!

 

Üzentek a madarak

s a fák, gyönyörű

Földünk békére vár!

 

Megszólalt a Teremtő is,

utat a szeretetnek,

s nyújts kezet a gyűlöletnek!

 

A kapzsiság az oka mindennek,

s régóta ezt hívják mindennek,

s ez az oka mindennek!

S üzent a tavasz minden

kapzsi embernek,

mondjunk nemet a fegyvernek!

 

*

 Mészáros Melinda : Világunk s az ember

 

Régen tudtunk értékelni,

búzát vetni

s méhészkedni!

 

Mára a mezőn szeméthalom

áll, mit tettél, ember,

az állat szebbet kreál!

 

Régen a szomszéd volt

jó barát, mára ő

akarja más tulajdonát!

 

Istenem, miért hagytad

ezt, értékes

kenyerünk mind odalett!

 

Istenem, miért hagyod

a gyűlölködő vagyont,

miért nem csapod agyon!

 

Mert ha csöpp esze lenne

az embernek, nem hinne

a fegyvernek!

 

Egyszer, régen az ember,

mikor még nem volt kapzsi,

akkor még tudott adni!

 

Elszennyezett búza, irigy

s kapzsi ember, ropog

ám a fegyver.

 

Világunknak az ember

a pusztító fegyver, de

nem így volt ez egyszer!

 

Miért hagyod meghalni

a földet, miért szennyezed

a zöldet, az emberek miért ölnek?

 

Egyszer, de csak egyszer

nem lesz visszaút, kipusztul

az ember, s fellélegzik a világ!

 

Istenem, drága, mondj

kérlek, egy imát, mert mindenért

az ember a hibás!

 .......................................

 

Kiss ház udvarán című versem szeretettel!

Írta: B.Kovács Ilona Katalin író és költő.

 

Egy Kiss ház udvarán,

Kinyílott a hóvirág.

S ott játszott egy kislány,

s fújta haját a szél.

 

Ma már nagy lett,

a lány szeretett,

ölelte át,

a szívemben a fénysugár!

 

Az a kicsi ház,

a szívemben él tovább.

S öreg néni kertben kapál,

a rózsák illata száll.

 

S sóhaj messze száll,

simogatja arcát,

a fény s napsugár,

ölelni át.

 

Az a ház ma már,

régóta üresen áll.

S elköltözött a lány,

s a csillagokkal üzenet ma már.

 

Nem dalolja senki már,

hogy volt egy kicsi ház,

s kinek udvarán,

kinyílott a hóvirág!

 

*

 Általa lesz című versem szeretettel!

Írta: B.Kovács Ilona Katalin író és költő.

 

Általa lesz a szép szó,

ami emberhez méltó.

S általa a szeretett örökké való,

s általa a szabadító!

 

Általa a szenvedések irgalom,

általa az öröm az arcokon.

S általa lesz hitem,

s boldog életem.

 

S általa élünk,

s általa megbocsájtunk.

S békében élhetünk,

s egymást általa elviseljük.

 

Általa kék az ég,

s hiszünk, hogy vagy még!

Ó te láthatatlan teremtmény,

még is a sötétben te vagy a fény!

 

Általa az ember hite,

az örök reménysége.

Aki nem más mint az Isten,

ki szeretettel ölel át mindenek.

 

S általa vannak a csillagok az égen.

S fényük ragyogott mint régen.

S általa folyik a folyó s tenger,

s általa üdvösség az út vége.

 

..................................

 
Kuchta Csilla: MIT ADHATOK?
 
Legfontosabb - figyelmesség,

nézlek hallgatva - kedvesség.
Adhatok egy jó, kedves szót,
mely építi lelkedet jól.
 
Adhatok egy szép ölelést,
mely a leg-legszebb melegség.
Szólj! Hallgatlak! - Megbecsülés.
Ehhez kell sok-sok együttlét.
 
Adhatok még egy víg fotót,
mely tükröt mutató mosoly.
Fogadd el szeretetemet,
ezt őszintén adom neked!
 
Adok hozzá még megértést,
szemeidben látom fényét.
Jó érzés az elfogadás,
értem a barátság szavát.
 

..............................

 
KLEMENT BURZA MÁRIA:
EGYSZER MAJD...
 
Mikor a szívet nem feszíti már
hívságok talmi csillogása,
mikor látja, hogy legszebb álma,
lelkének koronája nem megvalósuló,

a korona egy kövét még csiszolja,
majd a megértő elengedéssel
áldását szórja.
 
A lélek egy kőszirtre szállva,
visszatekint földi élete útjára.
Rezzenéstelen, csak szemléli
az életképeket, látva a tévedést,
és megtévesztéseket.
Néz egy képet, mely
az időben egy pillanat,
tudva az a pillanat volt,
amiért maradt, és a szívben aprón
hulló gyöngyszemek patakzanak..
 
Benne a pillanat csodája él tovább,
akkor is, ha emberként fájdalmas
volt a megtapasztalás.
Tudja, a Szeretet végtelen,
határtalanságában a másik
mindig jelen.
Nyugalmát a szívnek adja át,
egy kicsit még időznie kell,
némán segítve, kinek szükséges,
bár tudja, a test elfáradt és útra kész..
 
Majd visszaszáll, ahonnan érkezett,
s az Örök Hazában hallgatja újra meg
a Szeretet tisztán csengő dalát,
mely a földi létben elszenvedett
sok torzulást, remélve egyszer
itt a Földön is tisztán cseng,
torzulástól mentesen?

*************************************************

 3. MESÉK VILÁGA 

 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Pince

 
Régi épület pincéje és hangulata utol nem érhető. Gyerekek féltek lemenni mert úgy tudták lent él a mumus. Kérdeztem tőlük, hogy mégis milyen és hogy is néz ki? Mindenki másmilyenek festette le milyen, egy biztos félelmetes és gyerekeket eszik. Azért érdekelt a dolog, mert én lejártam, de bizony én soha nem találkoztam vele. 

Három éves koromba pestre kötöztünk és szüleimmel lejártam szénért. 

Először féltem, de miért is? Teljesen más világ, mint a fenti. Mintha 

egy varázsló az egészet elvarázsolta volna. 

Kelemen Györgyné

Csigalépcső vezetett le

 a pincébe, aminek a felső része a padlásra vitt fel. A lépcső lenti része, ahol a pincébe lehetett menni gyakran leszakadt, mindig féltem egyszer én alattam szakad le, persze ez soha nem történt meg. A pince négyzet alakú folyosóval rendelkezett, aminek a hátsó szára hiányzót. Lent a villanykapcsoló már érdekes volt, köralakú tekerős. A bejárattól mintha két pince lett volna egy gazdag rész és egy szegény.
 
  Gazdag rész, fehéré meszelt fal, rendes ajtók nyíltak a rekeszek felé, itt volt világitás. Télen a földszinten lakók ide hordták a virágokat egy nagy asztalra rakták meg a fal mellé, amit lehetett a falra akasztottak. Az egész olyan volt mint egy dzsungel, nagyon tetszett. Fent minden havas és kopasz fák és bokrok, lent meg egy kis zöld oázis.
 
  A mi szenünk a szegény részen volt, világitás nem volt csak a kevés fény mi átszűrődőt a másik részről. Kocsisgyertyával világítottunk meg, néha elemlámpával. Itt a falak feketék voltak és régi szálkás deszkából készültek a rekeszek. Fent a fal tetején a vastag csövek futottak, amik igen félelmetes hangot adtak ki. Állandóan morajlott, időnként meg nem is tudom mihez hasonlítani milyen hátborzongató volt, egy biztos horrorfilmbe jó lett volna. Nem csodálom a házban lakó gyerekek azt hitték mumus van lent.
 
Én leginkább a tűztől féltem, attól tartottam a sok szálka a falón lángra kap a gyertya lángjától A fal régi deszkája hasonlított egy sündisznóra a sok kiálló szálkák miatt. A kis peremre, ami kiállt az elválasztó deszkánál viaszt csepegtetünk, hogy biztosan álljon a gyertya. Bizony nem egyszer gyulladt ki a pince télen. Ilyenkor minden földszinten lakó vizet engedett mindenbe, ami csak volt. A lakók sorba álltak és egymásnak adták a vödröt és mindent, amibe csak víz volt, így oltották a tüzet. Tűzoltók soha nem jöttek, igaz féltek kihívni mert esetleg büntetést kellett volna fizetni. Bizony szegény emberek laktak itt, néha veszekedtek, viszont amikor tűz volt, egyként mentek segíteni, mindenki rohant. Szerencsére minálunk soha nem gyulladt ki, igaz vigyáztunk nagyon.
 
   Mikor nyolcéves voltam édesapám meghalt. Én végeztem a nehéz munkát, anyukám nagyon beteg volt gyakran elájult, így próbáltam mindenben segíteni. Vézna nagyon soványka voltam, mégis cipeltem fel a szenet a pincéből. Pár szem szenet bírtam el egyszere, de vittem, igaz a kezemet felvágta a vödör füle, de vittem. Anyu lent pakolta a vödröt, neki még ez is nagyon fárasztó volt. Irigyeltem a nagy bácsikat, ők erősek és elbírnak egy teli vödröt. Haragudtam is mert senki nem jött segíteni, pedig látták, hogy kínlódunk.
 
Mikor már nagylány voltam, eset a hó és a barátnőmnek volt szánkója csak le kellett érte menni a pincébe, én vidáman mennem nem féltem. Ő sápadt volt és rettegget, pedig szép világos volt a pince, én csak kuncogtam. Mondta lent van a mumus, én meg kiabáltam. Hol vagy mumus! Egy bácsi kiabált vissza, itt vagyok! Barátnőm elsápadt és az ájulás kerülgette. Na gyere nézzük meg a mumust. A bácsi vágta a fát, úgy hogy még csapkodott is. Mikor megláttam köszöntem illendően. Vissza köszönt, majd hogy meglátta a barátnőm bocsánatot kért, hogy ő nem akart mélyeszteni senkit. Én vidáman nevetem, és megnyugtattam a barátnőm. Hídd el nincsenek mumusok, csak te félsz, de nincs miért. A fantáziád az ami játszik veled és saját magad ijeszted meg.
 
Nem tudom utána le mert menni a pincébe, vagy sem? Nekem viszont megmaradt az emlékeimbe ez a kisé ijesztő de virággal teli titokzatos hely.
 

*

 
(06.) MEGJELENTEK HANGOS MESÉIM, HALLGASSÁTOK
https://youtu.be/6KN8OsXn7lw
 
Kedves Vendi
Megjelent legújabb kis történetem. Címe Ezékiel a sátán macskája. Felolvasó Veselényi Orsolya kedves színművésznő. Macskától még ennyire nem féltem hogy miért is hallgassátok meg.
Szeretettel Edit és Gyuri
Mellékletek terület
YouTube-videó (Kelemen Györgyné Edit: Ezékiás a sátán macskája | Felolvasó: Veselényi Orsolya) előnézete
 

*

 (07.) https://youtu.be/viRAD1TDEsk
 
Kedves Vendi
Megjelent legújabb kis mesém.
Erdei aprónép. Villogók.
Felolvasó Szabó Lajos színművész.
Légyszíves ted be a magazinba ha lehet. Előre is nagyon szépen köszönöm.
Szeretettel Edit és Gyuri
 

*

(08) https://youtu.be/4LlmvsnoWRQ
 
Kedves Vendi
Legújabb kis történetem. Farsang. Felolvasó Komáromi Anett kedves színésznő
Egy nap mikor felnőtt és gyermek más lehet.
Kérlek szépen ted be a magazinba ha lehet.
Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel Edit és Gyuri
Mellékletek terület
YouTube-videó (Kelemen Györgyné Edit: Farsang | Felolvasó: Komáromi Anett) előnézete

*************************************************

 4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV 

 

Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket

Írta: Árvay Mária

(X. RÉSZ)

 
17. Olvasói levél – Mi leszek, ha nagy leszek?
 
Kedves Derűlátó!
Pályaválasztás előtt állok! Mostanában kell beadnom a 

jelentkezési lapomat, hogy hova szeretnék felvételizni. Az a

borzasztó, hogy fogalmam sincs!

Árvay Mária

Apám azt akarja, hogy közgázra menjek, anyám meg ügyvédet akar faragni belőlem. Egyikhez sincs kedvem! Nincs konkrét elképzelésem, többen piszkálnak e miatt. Nem tudom, mihez kezdjek, egyáltalán nem vagyok optimista! Segíts rajtam, ha tudsz!
Üdvözlettel: Bizonytalan pályaválasztó
 

*

Kedves Bizonytalan pályaválasztó!
Nehogy azt hidd, hogy egyedül vagy ebben a helyzetben! Sokan, hozzád hasonlóan, bizonytalanok, tanácstalanok, nem tudják, mihez is kezdjenek most. Az a szakma, amit erőltetnek, nem fog jól elsülni, mert csak vért izzadsz vele, s egyáltalán nem leled majd benne örömöd! Ennek nincs sok értelme.
 
Az az optimista meglátásom, hogy szerencsére nem vagy elkötelezve egyetlen szakma mellett sem, így még lehetőséged van bármit választani. Ha jól értettem, egészséges vagy, ez óriási kincs! Sokan, akik pl. mozgássérültek, látás- vagy hallássérültek, alig-alig jutnak munkához! Bármennyire szeretnének, korlátozottak a lehetőségeik. Előtted viszont nyitva áll minden!
 
Próbálj meg kicsit lazítani, s gondold végig, mik a hobbijaid, miket csinálsz szívesen szabadidődben, mivel foglalkozol leginkább. Érdemes az interneten olyan videókat nézni, ahol elkalauzolnak egy-egy üzemlátogató túrára, hátha meghozzák a kedved valamihez. Böngészd végig az álláshirdetéseket, ott is akadhat olyan témakör, ami érdekelhet. Kérdezd meg a barátaidat, ismerőseidet, hátha van ötletük, hiszen ha valóban jót akarnak neked, tudhatják, miben vagy jó!
Azt is végig gondolhatod, mi az, amit tényleg nem szeretnél csinálni! Még nem tetted le a voksot semmi mellett sem, így végtelenek a lehetőségeid.
Gondold végig nyugodtan, s ne hagyd, hogy sürgessenek! Járj nyitott szemmel, meg fogod találni, amiben ki tudsz teljesedni!
 
Üdvözlettel: Derűlátó

---

 
Gyógyító gondolatok
 
"Gondolkodni kezdtem azon, mi is az, ami a pályaválasztásnál számít, és rájöttem: pontos elképzelés arról, milyen feladatot szánsz magadnak a társadalomban (...)
Valószínűleg nem ragaszkodsz valamihez, ha nem vonz elég erősen, s valószínűleg nem leszel büszke a foglalkozásodra, hacsak nem adsz bele apait-anyait.
Lehet a világ kíméletlenebb, mint én hiszem, de nem végezhetek jó munkát, ha nincs benne a szívem." (Hirotada Ototake)
 

*

"Az emberek idejének nyolcvan százalékát a munka tölti ki, ezért nagyon oda kell figyelni, hogy olyan szakmát válasszunk, amit akár még a nyugdíj után is van kedvünk csinálni. Sokaknak tette tönkre az életét egy rossz döntés."
(Tordai Teri)
 

*

"Ha elsőre nem jó szakmát választottunk, akkor legyen bátorságunk tovább állni, mert nem befejezni kell, amit elkezdtünk, hanem bátran változtatni." (Vekerdy Tamás)
 

***

18. Olvasói levél – Visszasírom!
 
Kedves Derűlátó!
Lehet hogy, nagyon megöregedtem, vagy a világ változik nagy léptékkel! Visszasírok pl. olyan ízeket, finomságokat, melyek már egyik üzletben sem kaphatók. Régen, huzamosabb ideig lehetett vásárolni egy-egy csemegét, most meg eltűnnek! Sok példát sorolhatnék, de akkor túl hosszúra nyúlna a levelem.
Hiányoznak azok a megszokott dolgok, melyek egyszer csak eltűntek a polcokról.
Mi van ebben örülni való?
Üdvözlettel: Sóvárgó
 
*
Kedves Sóvárgó!
Megértelek! Szerettem pl. én is azt a nagyalakú sajtostallért, amit nagy zacskóban lehetett kapni, olyan jó volt mindig letörni egy-egy kis darabot, úgy eszegetni! Finomak voltak azok a régi zamatok, ízek, melyek már nem jönnek vissza! Látod, tudom, miről beszélsz! Nem te vagy öreg, a világ változik!
Mégis, fellelhetők finomságok, csak körbe kell nézni, s ha a pénztárcád engedi, vásárolgathatsz is egyet, s mást.
Ha közben valamit megszüntetnek, azért mindig akad valami csemegézni való, mert a finom ízeket mindenki szereti! Régen nem voltak kekszes csokoládék, most meg milyen jó, hogy kapható, még finomabb tőle az édesség!
Régen kis adagokat adtak, most meg már vödrökben is árulnak nápolyit, sőt, még gumicukrot is! Vannak azért még finom dolgok körülöttünk!
Sok féle üzlettípus létezik már, így, ha a közeledben van néhány, kedvedre nézelődhetsz! Kívánom, hogy anyagilag is megengedhesd magadnak a beszerzést! Sokan, nem vehetnek meg még apróságokat sem, nézelődni pedig igencsak nyálcsurgató, szomorú dolog!
Fel a fejjel!
Üdvözlettel: Derűlátó

----

 
Gyógyító gondolatok
 
"Változtass a hozzáállásodon, és a Világ veled változik. Ne változtass, és a Világ akkor is változik, csak nélküled." (A. J. Christian)
 
*
"Az élet állandó változás. Ha nem változunk, lemaradunk. Mi egy nap még igaz, való, hirtelen többé nem az, nem valós. Adódhat úgy, hogy ezt el kell fogadnunk."
(Vikingek c. film)
 
Folytatjuk.

*************************************************

 5. NOVELLA (XI) 

 

KURUCZ ÁRPÁD : Porcelán

 
Téglásbokor ötvenhét házból állt. A környéken ez a település volt a legnagyobb. A kilencvenes évek elejéig téglagyár, mellette agyagfejtő működött, eltartva az ötvenhét családot. Azóta folyamatosan pusztul. Mára, a gyárból minden mozdíthatót elvittek, földes padozatát felverte a gyom, a bányagödrök szeméttelepként szolgálnak. Ha nagyon felgyűlik a hulladék, meggyújtják. Sokáig ég és szinte állandóan füstöl. Bent a központban, már csak a romos, kifosztott mozi, a bezárt postahivatal, betört ablakú, üres ABC, és a csöppnyi iskola emlékeztet a jobb időkre.
 

Kurucz Árpád

Tavasztól őszig valamivel könnyebb, a környékbeli földekre lehet menni napszámba, de télen csak a közmunka van. Megélhetéshez kevés, éhenhaláshoz, sok.
A bedőlt kerítések mögött, elhanyagolt udvarokon álló apró házak fele üresen áll. Akinek volt mersze, elköltözött. Közülük sokan nem tudtak gyökeret ereszteni a városban, földönfutók lettek, vagy visszajöttek.
Így élnek itt, mint egy szigeten, melyről megfeledkezett az idő.

 *

Az áprilisi hajnalok még hidegek. A Nap kétszer is meggondolja, felkeljen-e. Aztán mégis rászánja magát, de sugaraival még nehezen tudja átdöfni a szeméttelepről felszálló párát, füstöt.
 
Az elhagyott téglagyár egyik sarkában, rongyokból összehordott vacok. Öreg kutya vajúdott benne az éjjel. Egyetlen kölyke született, tudta, ez az utolsó, többet már nem bír ki. A kölyök mocorgásából, abból, ahogy a tejet követelte, érezte, erős, életrevaló lesz.
A vérszag odacsalt egy közelben portyázó rókát. Könnyű prédát remélt. Az anya kutya tompuló érzékeivel csak akkor vette észre, mikor már egészen közel volt. Ínyét felhúzta, közepes méretéhez képest meglepően mély hangon morgott. Az elléstől kimerült, de összeszedte maradék erejét, és kirontott. A rókát meglepte a váratlan támadás, rövid küzdelem után, elinalt.

 *

Kicsöngettek a nyári szünet előtti utolsó óráról. A tanárok fellélegeztek, a gyerekek kitódultak az iskola kapuján, lármáztak, belevetették magukat a vakációba. Utolsóként egy magas tejföl-szőke, pengeszájú fiú lépett ki. Visszafordult, és tizenhat évének minden dühével leköpte a kilincset.
 
– Ide se jövök egy darabig – morogta.
– Hé, Colos! Megokosodtál? – kiáltott rá valaki.
 
Körbenézett, egy kerek arcú, elálló fülű, kissé hajlott hátú kamaszt látott integetni. Világoskék melegítőt, ócska szandált viselt, és a jobb kezén nehéz, krómacél pecsétgyűrű csillogott, mely egy koponyát ábrázolt.
– Hülye vagy, Pupák! Mondtam már, hogy csak azért járok be, mert apám agyonver, ha nem kapunk családi pótlékot. De úgy is lelépek innen. Nálam okosabbak megmondták, innen csak két út vezet ki. A foci, vagy a bűnözés. Esetleg egy harmadik, de akkor megrohadhatsz egy útépítésen fillérekért. Az nem nekem való! Focizni nem szeretek, marad a második. Erről jut eszembe, a bátyám vett az egyik haverjától egy Magnumot.
– Milyen ízű? – kérdezte Pupák, aki nem értette, hogy Colos bátyja miért a haverjától vesz jégkrémet, és nem a kisboltban.
– Hülye vagy! Ide nézz!
 
A szőke fiú körülnézett, és félrehajtotta tréningje felsőjét. Nadrágja korcába egy hosszú csövű, fekete, forgó táras pisztoly volt tűzve.
– Hű! Nem félsz, hogy tökön lövöd magad?
– Be van biztosítva. A bratyó megmutatta, hogyan kell használni. Menjünk ki a bányához, próbáljuk ki.
 
Kilenc-tíz év körüli gyerek jött szembe velük enyhén bicegve. Jobb lábfeje kissé befelé volt fordulva. Vékony arca mész-fehér. Beteges sápadtságát még jobban kiemelték, csodálkozó, fekete szemei.
– Szevasz, Porcelán. Jössz focizni? – vakkantott rá Colos.
 
Pupák felröhögött, kivillantva sárga lófogait. A gyerek szemében öröm csillant.
– Persze – válaszolta boldog mosollyal.
 
Jaj, elfelejtettem, hogy te nem tudsz. – mondta gúnyos sajnálkozással Pupák, és megint röhögött.
– Coli, hova mentek? Én is jöhetek?
– Tűnés! – reccsent rá Colos.
– Kopj, már le! Melyik szót nem értetted!? – harsogta Pupák.
 
A gyerek biztos távolságból a nyomukba szegődött. A két nagyobb fiú nem vette észre. A bányához érve, egy meredek partú kis tó mellett üvegeket, konzerves dobozokat raktak le a földre. Ekkor vették észre a túlsó parton, tizenöt-húsz méterre az öreg kutyát. Kövér patkányt vitt a kölykének, közben megállt inni. Colos és Pupák összenéztek, egy volt a gondolatuk. Colos a kutyára célzott, és meghúzta a ravaszt. A pisztoly nem sült el.
– Nem biztosítottam ki – morogta, és újra célzott.
 
A nagy kaliberű fegyver öblös, mély dörrenése szilánkokra törte a csendet. A vártnál nagyobbat rúgott, a lövedék magasan a célpont fölött csapódott a partfalba. A kutya futni kezdett abba az irányba amerről érkezett, hogy elcsalja üldözőit otthonától. Öreg lábai nehezen kaptattak fel a meredek parton. Colos, gyorsan egymás után négy lövést adott le. A lövedékek három-négy méterre a kutya mögött verték fel a port, gellert kaptak, és fütyülve folytatták útjukat. A fiú nem siette el a következő lövést. Gondosan célzott. Arcára kiült a vadászat, a gyilkolás izgalma. Hideg kék szemében olyan sötét kegyetlenség feszült, hogy barátja megijedt tőle. Ebben a pillanatban pontosan tudta, hogy ha érdeke úgy kívánná, Colos őt is hidegvérrel keresztüllőné. A revolver újra megszólalt. Az anya-kutya egy másodperc töredékéig ütést érzett a fején, fölbukott, visszacsúszott a vízig. Az utolsó dörrenést már nem hallotta. Colos kifújta a csőből a füstöt, és elrakta a fegyvert.
Porcelán közben odaért, mindent látott.
– Rohadékok! – ordította, s nekik ugrott.
 
Pupák lépett egyet, lendületből visszakézzel pofon vágta. A gyerek elesett. A nehéz gyűrűtől felrepedt a szája, s pillanatok alatt a duplájára dagadt. Könnye elkeveredett a vérével. Colos odalépett hozzá. Szinte gyengéden ülő helyzetbe húzta. Arcát olyan közel tolta a gyerekéhez, hogy Porcelán érezte a leheletét.
– Ha ezt valakinek elmondod, te is így jársz. – mondta nagyon csendesen.
– Felfogtad, csicska!? – bömbölte Pupák, s búcsúzóul belerúgott a fiú lábába. Porcelán nehezen felállt, egy csenevész fához botorkált, belekapaszkodott, és a tövére hányt. Elindult hazafelé. Lábai nem vitték, le kellett ülnie. Nem tudta mennyi ideje üldögélt, mikor mozgást látott a szeme sarkából. A túlsó parton, barna-fekete foltos kölyökkutya bökdöste orrával, lelőtt anyját. Porcelán, bár viszolygott a tetemtől odabicegett. A kölyök halkan nyüszítve, csutak farkát csóválva, teljes bizalommal bújt hozzá. Nagy tappancsai mutatták, hogy felnőttként termetes jószág lesz belőle. Porcelán anyja, míg élt, gyakran főzött neki teát kamillából, amit ő maga szedett. A kutya homlokán öt kis folt erre emlékeztette a fiút.
– Kamilla lesz a neved. Örülsz?

 *

Otthon az apja a küszöbön ült. Kapatos volt. Ráncos, borostás arca, ötvennégy événél jóval többet mutatott. Bozontos szemöldöke alól, apró, szúrós szemekkel nézett a világba. Mióta megözvegyült, szinte minden idejét a kocsmában töltötte. A fiát pedig, kerülte. Túlságosan hasonlított az anyjára. Azt sem tudta megbocsátani neki, hogy nem egészségesen született. Valahányszor józanul ránézett, az a nap jutott eszébe, mikor az asszonyt elvitte a mentő a szülőotthonba. Nem jött haza sem ő sem az újszülött. Csak a körzeti orvos hozta a hírt.
– Verekedtél, vagy megvertek? – bökött állával a gyermek feldagadt szája felé.
 
Porcelán nem válaszolt.
– A kutya csak akkor maradhat, ha gondoskodsz róla – folytatta a férfi akadozó nyelvvel. Nem tudok még egy éhenkórászt etetni.
– Úgy lesz.
 
A gyerek, apja mellett, belépett a házba. Itt is látszottak még a régebbi, jobb élet nyomai. Azóta a falak légypiszkosak lettek, a bútorok öregek, rokkantak. Sarokban egy régi, képcsöves televízió. Csak az egyik szobát használták, hogy télen olcsóbb legyen a fűtés.
– Van ott kenyér, zsír, parizer. Egyél – szólt utána az apa. – A parizert edd meg, mert megbüdösödik ebben a melegben. Reggel megint kikapcsolták az áramot. Nem működik a hűtő.
 
Porcelán két szelet kenyeret megkent zsírral, parizert is rakott rá. Az egyiket Kamillának adta. Apja észrevette, de nem szólt.

 *

Az eb augusztusra, hosszú lábú kamasz-kutyává serdült. Sokat csavarogtak. Néha kimentek a focipályára. Leültek a szélén. A gyerekek, ha észrevették őket Porcelánra kezdtek célba rugdosni, de miután Kamilla kiharapta a labdájukat, többet nem mehettek oda. A kutya egy esős, szeles napon, fészekből kiesett verébfiókát talált. Fark-csóválva megszaglászta, ugrándozva hívta játszani. A madár még nem tudott repülni, ijedten pislogott. Porcelán ingébe rakta, hazavitte, Marcinak nevezte el. Legyeket fogott neki, magasra tartott tenyerén, hetekig tanította repülni. A veréb mind nagyobb távokat tett meg, aztán egyszer leszállt a tetőre, visszanézett, csiripelt kettőt, és elröppent.
– Repülj, Marci! Egyszer mi is elrepülünk innen, ugye Kamilla? – nézett utána a fiú.

 *

Az ősz lassan átvette az uralmat. A gyerekek, gumicsizmában dagasztották a sarat iskolába menet. Kamilla mindig elkísérte Porcelánt, és tanítás végéig ott is maradt. Ha esett az eső behúzódott valahova. A többi kutya hívta, menjen velük csavarogni, nyulat kergetni, de ő soha nem ment, hiszen fontos feladata volt. Ki tudja, mikor lesz rá szüksége a fiúnak.
 
Az ősz is tovább állt, közeledett a karácsony. Az ünnepre visszakapcsolták az áramot, élelmiszert osztottak. A helyi plébános minden gyereknek ajándékokat adott cipős dobozban. Porcelán, az övében, többek között egy szájharmonikát talált. Órák hosszat nyekergette. Kamilla vonyított, és bebújt az ágy alá. Ám amikor a hangok kezdtek dallammá formálódni, egyre közelebb jött. Porcelán észrevette, hogy a harmonika hangjára felváltva emeleti lábait, fejét olyan mókásan billegteti jobbra-balra, hogy még apja is elmosolyodott. Pedig az utóbbi években, talán egyszer sem.
 
Bármily hosszú volt a tél, egyszer véget kellet, hogy érjen. A rövid esős tavasz után, hirtelen toppant be a nyár. A gyerekek azon kapták magukat, hogy megint kitört a vakáció.
Egy napsütéses vidám, csütörtök délelőtt Pupák azzal állított be barátjához, hogy a városban, a Kutató Intézetben, megint vesznek illegálisan kísérleti állatokat. Nyulakat, patkányokat, kutyákat. A kutyákért fizetnek a legtöbbet.
 
– Fogdossuk össze őket. Van itt elég. Összeszedünk egy kis pénzt, és lelépünk innen. Itt a lehetőség – lelkesedett Pupák.
– A Porcelánéval kezdjük. Utálom azt a kölyköt. Nem tisztel eléggé. A kutyája a legnagyobb itt, de olyan bamba… Kamilla. Csak egy idióta ad ilyen nevet a egy dögnek – gondolkozott hangosan Colos.
 
Kerítettek egy kötelet, egy zsákot, úgy indultak Porcelánék házához.
Kamilla az árnyékban szundikált, mikor meglepték. Mindig bizalommal volt mindenkihez, nem érezte a veszélyt. Porcelán akkor lépett ki a házból mikor a fejére akarták húzni a zsákot.
– Mit csináltok? Engedjétek el!
– Mit izgulsz? Te is kapsz egy fagyit – vigyorgott Pupák.
 
A fiú kacsázva futott feléjük. Pupák elengedte a kutyát, elébe ment, és ököllel megütötte. A homlokán találta el, Porcelán élete végéig viselte a gyűrű nyomát. Kamilla kitépte magát Colos kezéből. Egyetlen ugrással átívelte a három méteres távolságot, és Pupákra vetette magát. A fiú elesett. Kamilla állt a mellkasán, de nem harapta meg. Colos előrántotta a Magnumot. A kutyára sütötte. A kakas lecsapott. A halk csettenést elnyomta Kamilla, távoli mennydörgésre emlékeztető morgása. A következő pillanatban már Colos jobb csuklójába mélyesztette fogait. A szőke fiú fájdalmában újra meghúzta a ravaszt. A tár tovább fordult a hibás tölténnyel. A dörrenés mind a négyüket megsüketítette egy pillanatra. Megmerevedtek. A fegyver a földre esett. Porcelán ocsúdott föl elsőként, magához hívta a kutyát. Colos a csuklóját szorította. Pupák értetlen arccal nézte vérző jobb kezét, s három ujja üres helyét. A gyűrű tízméternyire hevert a porban, vértől mocskosan, deformáltan.
A mentő egy óra múlva ért ki. Addig rongyokkal bekötötték a sebeket. Colos és Pupák egybehangzóan állították, hogy Kamilla támadta meg őket, és nem tudják, mi durrant.
Porcelán már aludt mikor apja hazaért. Felébresztette.
– Üzent a jegyző. Holnap délelőtt jön az állatorvos, hogy elinjekciózza a kutyát. Készítsd fel. Vagy tüntesd el – tette hozzá.
A fiú megvárta, míg apja elaszik. Felkelt, a kenyér és a zsír felét belerakta egy vászontarisznyába. Az ajtóból visszanézett.
– Szia, apu – mondta halkan.
Csendesen hívta Kamillát, és kiléptek az éjszakába. Az apa felébredt a motoszkálásra, de úgy tett mintha aludna. Mikor hallotta, hogy csukódik az ajtó kinyitotta a szemét.
– Kamilla, vigyázz rá! – suttogta bele a sötétbe.
 
Mire kiértek a házak közül, keleten a Nap, már ébredezett. Arra indultak. A fény felé.
 

*

 Évekkel később egy kedvetlen, esős, novemberi délután csendesen ültek a vendégek a kocsmában. Messziről jött vándor mesélt egy tengerészről, akit gyerekként ukrán uszályosok fogadtak be, sajnálatból. Azóta ő a legfiatalabb teherhajó kapitány a Jeges-tengertől a Boszporuszig.
– Van egy kutyája is – folytatta az idegen. – Az mindig vele van, még a kapitányi hídon is, és ha harmonikázik neki, hát táncol.
– És mi a neve ennek a te híres kapitányodnak? – kérdezte egy kerek arcú férfi, akinek jobb kezén csak két ujja volt.
– Azt nem tudom, de a kutyája valami Margaréta, vagy Százszorszép.
– Kamilla – szólt közbe egy ráncos, bozontos szemöldökű ember.
– Igen. Honnan tudja? – nézett rá elgondolkodva a mesélő.
– Emlékszem rájuk – válaszolta, s nem szólt többet.
 
Hátradőlt a székén, gyűrött arcán mosoly bujkált.
 
Folytatjuk a sorozatot.

*************************************************

 6. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN 

 

Kálmán Ágnes író, költő: Részlet a Jégbe zárt szerelem c. regényemből.

(II. fejezet)

---------------------

 

7.   II. fejezet - Jégbezárt szerelem regény-részlet

 

Különös álom

 
Egy éjjel különös álmot látott. Meleg júliusi éjjel volt. Reggel fáradtan és bódultan ült az ágya szélén és egy ismeretlen érzéssel küszködött. Csak ült és bámult maga elé és nem értette mi történik vele. Az álomra emlékezett, de az érzéssel, ami az álom után maradt nem tudott mit kezdeni.
Az álomban jött egy angyal, fehér szárnyai voltak és fekete bőrkabátban volt. Úgy ölelte a nőt olyan szeretettel, hogy ahhoz fogható érzést még hasonlítani sem lehetett semmihez.
Szinte elolvadt a gyönyörűségtől a lelke. Ez az érzés megmaradt ébredés után is. Istenhez imádkozott és kérdezte tőle, kutatva az ismeretlent.
 

Kálmán Ágnes

- Istenem! Mi ez az érzés? Olyan jó és olyan finom. Ne vedd el tőlem Uram!
 
Aztán eszébe jutott egy másik álom, amit egy évvel azelőtt álmodott és le is írt egy könyv kezdőlapjára, mert olyan különlegesnek tartotta. Újra elolvasta.
Egy cigányasszony vörösszegfűt osztogatott a körülötte álló embereknek. A nő is odament, de mikorra odaért neki nem jutott szegfű. Neki egy különösen szép virágot adott. A virág bimbója rózsaszínes, lilás színárnylatban pompázott és hosszú zöld szára volt. Amikor átvette a cigányasszony rámosolygott és azt mondta.
 
- Ez a tied!
 Amikor a kezébe vette a nő a szirmok egymás után nyílottka ki a kezébe, addig, amíg egy nagy virágú gerberára emlékeztető virág lett belőle. Csodaszép, mesés színekkel halvány rózsaszínes lilás fényben pompázatosan ragyogott.
Emlékezett a nő, hogy fel is ébredt erre az álomra. Jó volt újra visszaemlékezni rá. Olyan érdekes érzése támadt. De, az érzés lassan szertefoszlott.
 
Ment az élet, folyamjában tovább. Már el is felejtette az álmot, amikor megtörtént a csoda az életében, amiről álmodni sem mert, csak imáiban áhítozott rá.
Egy évvel később az álom után internetes oldalt létesített. Sok ismerőse lett. Közöttük igaz barátságok is szövődtek.
 
Minden ott kezdődött. Az egyik férfi minden képét „imádommal” jelölte. Felfigyelt rá, aki, szintén tagja volt annak az ima csoportnak, ahová a nőt is felkérték. Ismerősnek jelölte a férfit. A férfi visszajelölte.
A nő felkérést küldött néhány ismerősnek azért, hogy tájékoztassa őket. S, talán van, aki akar élni a lehetőséggel, hogy irodalmi könyvekből választana, sajátot.
A férfinak is átküldte. A férfi örömmel válaszolt.
- Köszönöm, hogy én reám is gondolt.
- Esetleg szeretne belőlük?- kérdezte a nő.
 
 8
 - Igen. – válaszolta a férfi
- Melyiket szeretné?- kérdezte a nő
- Minden könyvből kérek. –felelte a férfi.
- Kérem, akkor adja meg a címét, hogy hová küldjem a könyveket.
- Melyik címemet? -kérdezte a férfi.
- Amelyiken át tudja venni majd és ott lesz, amikor viszi a posta.- mondta a nő.
 
A férfi megadta a címét. A nő pedig, hová utaljon a férfi. A férfi külföldön élt. Kettős állampolgár volt. Édesanyja után magyar.
Az utalás napokig nem érkezett meg. Így a nő írt a férfinak üzenetben, hogy várja, érkezzen az ára a könyveknek, azután tudja küldeni.
A válasz megérkezett hamarosan a férfi részéről.
 
- Sajnos közbe jött, hogy Olaszországba kell mennie és így nem tudná már átvenni a könyveket, ezért őrizze addig a nő, amíg lehetősége lesz arra, hogy átvegye, akár személyesen is. Így a nőnél maradtak a könyvek. Neki kellett kifizetni azokat a nyomdának. Terhelve ezzel, amúgy sem rózsás anyagi helyzetét.
Mondta is a férfinak, hogy emiatt anyagilag nem jól járt.
- Küldetek egy hízót, levágod és lesz mit enni. Unokatestvérem ott él, vele majd rendezem.
A nő nem fogadta el. Aztán beszédbe elegyedtek. Már tegeződtek.
 
- Olaszországba megyek zenélni.-mondta a férfi. Ott kaptam zenei munkát.
- Jó neked, 16 éves korom óta Olaszországba vágyom látni a tengert.-mondta a nő.
- Gyere, elhozlak két hétre.- felelt a férfi.
- Én egyéjszakás kalandja nem leszek senkinek, vagy örökre megyek, vagy sehogy.- válaszolta érdekes hirtelen jött gondolatokkal a nő.
- Gyere örökre! -írta rögtön a férfi.
 
Majd érted megyek, hogy ismerkedjünk meg és kerüljünk kellemes atmoszférába egymással. Budapesten találkozunk.
- Vigyem a férjemet is magammal?-kérdezte a nő
- Férjnél vagy? -hőkölt vissza a férfi.
- Igen.-felelt a nő
- Akkor válj el, hogy örökre velem legyél.- mondta a férfi
- Előbb ismerjük meg egymást.-válaszolta a nő.
- Rendben. – helyeselt a férfi.
 
Így kezdődött hát az a fergeteges és mindent elsöprő szerelem, ami azóta tart mióta csak Isten megteremtette ezt a lelkipárt.
Fél évig mindennap beszéltek a neten, telefonon. Amikor a férfivel először beszélt a nő megijedt, mély bariton hangjától. Nem is leplezte ezt.
- Menjünk vissza a netre? - kérdezte a férfi.
 
9
 - Igen. –válaszolta a nő
 Aztán annyira megszokta a férfi hangjának bársonyát, hogy repesve várt minden beszélgetést.
A hónapok teltével kezdték egymást megismerni. A nő azt az érzést kezdte érezni, amit az álomban érzett. Egy hónap elteltével lángolt a szerelemtől. A kapcsolódásban beindultak az érzelmek a férfi részéről is. Az ikerláng szerelem jeleit érezték, de még nem tudták mi ez a semmihez nem hasonlítható érzés.
A nő egy hónap múlva beszélgetésre invitálta a férjét, hogy komoly beszéde van vele. Elmondta neki, hogy megismerkedett egy férfival és szerelmes lett bele, szeretne elválni. A férje megértette és beleegyezett.
Nem akart a felesége boldogságának az útjába állni. A házasságuk, amúgy sem működött már jól évek óta. Beadták a válást.
A férfi örömmel fogadta a jó hírt. Megbeszélték, hogy Olaszországban fognak élni, mert a férfinak ott volt munkája és már több éve kint lakott a fiánál. A férfi azon járt, hogy lakást találjon.
 
A nő arra az elhatározásra jutott, hogy eladja a házat és mindent, ami benne van. A férjét kifizeti felesben, igazságosan, mert a nő vagyonából lett az a ház, amiben éltek, de olyan sokat dolgoztak már rajta, hogy nem lett volna helyénvaló, ha nem adja oda felét a férjének.
 
Feladta a hirdetést, hogy eladó a ház, berendezéssel együtt. Másnap jöttek vevők és megvették a házat. Egy nap alatt adta el a házat, mint minden házat, amiben lakott életében. Ügyvédnél lebonyolították az adásvételt. Az anyagiakat rendezték. A kocsit a nő vitte, mert azt Ő vette. A férfi kérte a nőt küldjön neki ezer eurót, hogy az albérletre három hónapot ki tudjon fizetni, mert neki nincs annyi pénze. A nő elküldte a pénzt. Sok pénz volt, de nem is számolta, annyira nagy volt benne a szerelem. Akarta a férfival az új életet. A szíve lángokban égett, vak volt mindenre. Nem hallgatta meg a barátokat sem a fiai aggódó szavait. Ment a szíve után. Vágyott a férfi szerelmére. A lelki és a testi összekötődés nagyon erős volt közöttük. A férfi is és a nő is érezte. A férfi sokszor szinte látta lelki szemeivel a nőt mit csinál, és a nő is. A nagy távolság semmit nem jelentett. Ők mindig közel voltak egymáshoz. A kémia is működött a távolból is, mert a nő és a férfi is érezte, mikor kívánták egymást. Ez napi szinten állandóan fent állt. Mindketten érezték ez nem hétköznapi szerelem. A férfi nagy nő faló volt és régóta élt szabadon nem volt elkötelezett párkapcsolata. Egyik nő jött a másik után. De amikor a nőt megismerte ez megszűnt. Nem létezett másik nő a számára.
 
A férfi csak egy hónap múlva tudott jönni a nőért. A nő három hétig az eladott házában maradt a vevőkkel, akik időközben odaköltöztek. Az adásvételiben egy hónap kiköltözést rögzítettek.
 
10
Nagyon nehezen teltek a napok, hogy a vevők is ott laktak. Nem voltak tekintettel rá. Még jobban nehezítette ezt egy esemény, amit a férje okozott. Dühroham jött rá. Ekkor tört fel benne, hogy elveszítette a nőt. Ütötte, ahol érte. Fejét ököllel verte, rugdosta és fojtogatta. Annyira durván, hogy az nő edzőcipőjének a talpa mindkét lábán leszakadt. Az volt a szerencséje, hogy jött a vízóra leolvasó, másképp ott fojtotta volna meg. A mindennapok nyomorúságát tetézte, hogy a vevő fia alkoholista volt és mindennap lerészegedett.
 
A nő férje jó kapcsolatba került velük, így megengedték, hogy maradjon, ameddig akar. Nem tudott még hová menni, lakni.
A férfi közben megbeszélte az unokatestvérével, hogy menjen el a nőért és segítsen neki elköltözni a lakásából, addig, amíg Ő megérkezik és szállásolja el magánál. Ő majd az unokatestvéréhez fog érte menni. Így is lett.
 
Az unokatestvér megérkezett a megbeszélt napon és időben. Az úton lassan haladtak.
Megérkeztek az unokatestvérhez. A nőnek az egész vagyona benne volt a kocsiban. Egész élet munkájából ennyi maradt. A kocsi zsúfolásig tele volt rakva. A férfi ezért kérte az unoka fivérét, hogy nagyon óvatosan vezessen, nehogy baja essen a nőnek az úton. Hallotta a nő, amikor telefonon beszélt a férfi.
 
Lassan teltek a napok. Napfényt a nő életébe az unokatestvér kislánya adta, mert átjárt a nőhöz, akit az udvaron lévő másik új házban szállásoltak el.
 
A kislány megszerette a nőt, mert az kedves volt hozzá és meghallgatta. A nő cserepes virágokat is vitt magával. A kislány emlékbe elkérte a fokföldi ibolyát tőle. Neki ajándékozta. A férfi mindennap hívta telefonon, hogy jól érzi-e magát az új helyen. Közben a sebei is gyógyultak a nőnek. Elmondta a férfinak, hogy megverte a férje. A férfi felháborodott.
- Ha én ott lettem volna, már nem élne, én meg börtönbe lennék. – mondta feldúltan.
 
Cammogva teltek a napok. Nyolc nap telt el így. A kilencedik napon délben az unokafivér szólt a nőnek, hogy egy óra múlva érkezik a férfi, utas járattal és kocsival elébe mennek a másik városba.
 
Folytatjuk.
 

*************************************************

 7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK  

 

Véghelyi Péterné: A nádkévére átdobott kislány

 

Amikor valakivel találkozunk, legtöbbször csak üres udvariassági klisékben éljük meg a rövid időt. Üdvözöljük, szokásos hogylétek felőli kérdéseket teszünk fel, talán a választ sem várjuk meg, majd tovább megyünk anélkül, hogy bármit is magunkkal vinnénk e találkozásból. Mindenkin átrohanó életünk nem is igen akar időt hagyni a másik mellett való időzésre, hiszen akkor nekünk magunknak is fel kellene tárnunk valamit a sajátunkból, ezek gyakran sebek, amiket inkább eltemetünk, és nem engedjük másoknak sem felrepegetni. Meg aztán mások fájdalmára, veszteségeire mit is tudnánk felkínálni. Veszélyes dolog ilyenekbe belemenni. Különösen így van ez, ha idős, nagyon idős, és tolószékbe kényszerült beteg, a halálra váró emberekről van szó. Nagy ajándéka az Istennek, ha alkalmassá és nyitottá tesz bennünket az idős emberekkel való különös barátságra, mely barátságok egyrészt az időtlenségbe emelnek, másrészt minket is megöregítenek a fájdalmaink jobb elviselésére. Azt mondják bölcs emberek, hogy nem lehet akkora nagy bajunk, sem testileg, sem lelkileg, aminél nagyobbat valaki más ne hordozna. Mennyire féltjük babusgatott keresztjeinket, ha elkerüljük a szenvedőket, és ha mégis merünk hozzájuk közelíteni, rögtön grádicsokat ugorhatunk az Ég felé.

Véghelyi Péterné

*

Az idősotthonban szolgáltam, amikor a betegszobába – ahova általában a kórházból, lábadozni érkeztek a lakók – egy asszony érkezett, súlyos műtét után, komoly döntést hozva, hogy ápolása terhét nem rakja szeretett unokájára, akivel egy házban élt. Finom, művelt, eszes sváb asszony, akinek történetei véget nem érőek, rendkívül összefüggőek, és szerte ágazóan izgalmasak. Emlékezett 

a műtétjére, és látta a kockázatos beavatkozás testi kínjain kívül a lelkéért vívott harcot is, és elmondása szerint egy gödör fölött lógva látta magát, ahol alul a gonosz lelkek nyúlkáltak érte, ám Istennek még terve volt vele, így az altatásból a fejműtét után mégis felébredt. Komoly feladat állt még előtte, mert súlyosan beteg, megviselt gyermekét kellett még az utolsó időben elkísérnie. Néhány nap múltán a lánya is megérkezett. Gyönyörű, rendkívül bájos, az otthon lakóihoz képest igen fiatal asszony, akinek kedvessége, és ragyogó szépsége nyomait nem tudta elrabolni az egyre súlyosbodó betegség, és a világból való látszólagos kilépés. Hónapokig volt ez az édesanya beteg gyermeke társalkodója, ápolója, bár mindketten kerekesszékben ültek. Megindító volt, ahogyan az idős asszony beteg lányát etette, nyugtatgatta. Bizony volt olyan is, hogy lemondott egy programról, mert gyermeke nyugtalan volt, és mellette akart lenni. Leánya látszólag senkit nem ismert fel, ám anya és gyermeke jeltelen kommunikációja tele volt szeretettel. Talán kisbaba korában dajkálta ilyen meleg szeretettel az asszony egyetlen gyermekét. Hangtalanul ment el mellettük mindenki, félve, hogy megzavarja ezt a néma szeretetközösséget. A lánya rövid idő alatt, csendben ment el, és ő néma, könnyek nélküli fájdalmán túllépve bölcs, nagy hitű megnyugvással adott hálát Istennek, hogy gyermeke jó helyen van, és őt odaát várja. Igen nagy méltósággal, csendes, fekete gyászban hordozta fájdalmát, de élni akaró derűjét, szellemi frissességét nem veszítette el. Gyermek volt még, amikor szüleivel együtt kitelepítették őket Németországba, mint sok sváb családot. Édesapja nehéz körülmények között vállalt munkát, egy gyárban. Jóakarói azonban megsúgták neki, hogy ott mérgező anyagokkal dolgoznak, ami néma gyilkosként sok áldozatot szedett már. A bölcs apa, és bátor felesége hallgatva e figyelmeztető szóra, kockázatos úton végül hazaszöktek. A fiatal lány emlékszik még arra, hogy őt, és öccsét a határon édesapjuk, mint legértékesebb csomagját úgy dobta át, hogy a határ túloldalán lévő árokba előbb nádköteget hajított, majd utána rájuk dobta gyermekeit, hogy meg ne üssék magukat. A keresőlámpák fénye gyorsan járt körbe, ezért nagy lélekjelenlét kellett a családmentéshez, de szerencséjük volt, mert a fény őket mégsem világította meg. Aztán az öccsét az apa a jégen meglódította, hogy egérutat nyerjenek, bizony egy időre a gyermek el is veszett, de végül megkerült, és hazatértek, igaz, idegenek szolgálatába álltak. Majd egy év után látogattam meg újra az asszonyt, akinek életét szívemre véste a sok beszélgetés. Igazi sváb, kemény asszony, aki nagyon tud szeretni, és olyan érdekes érzékelőkkel bír, hogy a világból különböző csatornákon felvett információkból sajátságos következtetésekkel rendkívüli életstratégiákat tud felvázolni. Mindent ért, jól látja az összefüggéseket, tud következtetni, és tud megváltozhatatlan dolgokat elfogadni. Méltóságára igen vigyáz, és mivel régóta más segítségére szorul már önmaga ellátásában, ezért lelkét edzi, és ebben áll fenn a megtörhetetlen méltósága. Esteledett már, és lassan a látogatásra szánt időm végéhez közeledtem, amikor halkan a szobájába settenkedtem. Ágya előtt ült, könyvvel a kezében, az ápolókat várta már, lefekvéshez készülődve. Pulóveréból is kibújt, hogy segítője dolgát könnyebbé tegye.

 - Jó estét Mária néni! - térdeltem a kocsi mellé, és meleg karjaival átölelt, úgy üdvözölt.
- Hát bejött hozzám? Azt hittem már maga is elment -mondta meglepetten. Mintha nem lett volna egy éves kimaradás a beszélgetésünkben, úgy folytatta, a kezében lévő könyvet szemem elé emelve.

- Most mondja meg, ez a zsidó filozófusból lett apáca, ezt olvasom hosszú ideje már, és fel nem tudom fogni, hogyan lehet a hitben ilyen magaslatokra eljutni. Rátekintek a kezében tartott könyre: Edit Stein, ez valóban komoly olvasmány.
- Németül olvassa? -lapozgatok bele a rongyosra forgatott könybe.
- Natürlich.-válaszolja határozottan, majd meglátásait osztja meg velem, de olyan magas szintű bölcseletet hallok, hogy bennem is komoly gondolatokat indított el. Azon munkálkodik, hogy Edit Stein gondolatainak megértése által lelkét eddze arra, hogy mindenben el tudja fogadni az Isten akaratát.
- Úgy hiányzott nekünk - nyúl kézfejem után, amivel én mosolygó arcát simítom meg.
-Tudja, annyit gondolok magára, hogy ott imádkozik annak a kis Magdikának, ...hogy is hívják..a sírjánál, vasárnap mindig eszembe jut.
 
Meglepődtem, hogy így emlékezett rá.
- Bódi Mária Magdolna, igen Litérben, minden vasárnap arra jövök el, és megállok a sírjánál, én ott magukért mindig imádkozok. Ahogyan Mária néni rám nézett, és mosolygó arcát viselő fejét előrebillentette, megértettem, hogy ebben az imádságban kapcsolatban lehetünk, és nem igaz, hogy az ima nem köt össze embereket, mert amikor nem találkozhatunk, a szeretet akkor is tud áramolni, mert a szeretet az Isten. Tehát mi gondolatközösségben állunk az ima által, ezért a mai találkozásunk és az egy évvel ezelőtti találkozásunk között nincsen különbség, hiszen Istenben szeretjük egymást, az ima által. Az idős emberek mindig a „mostban” állnak, de lélekben benne vannak az örökkévalóság előszobájában, ezért is lehet az, hogy mindenkit tudnak szeretni, idős korban nem jellemző a nagyfokú gyűlölködés, ekkorra már a lélek felülkerekedik az indulatokon. Különösen, ha már veszteségek is nyomják szívüket, mert megértik azt, hogy az emberi játszmáknak különösképpen nincsen tétje. Ez az igazi bölcsesség, nem a tudományok bírása, és szakadatlan szajkózása. Mária néni beszéli már a lélek csendes nyelvét, melyet csak érteni lehet annak, aki sokat van ilyen lelkületű emberek között, és aki hagyja, hogy életükben megmártsa őt az Isten. Szinte nem lehet leírni, mert ezek a nyelvművelők a lélek belső szavát közlik, de nem nyelvi jelekkel, azaz nem valamiféle emberi beszélt nyelv hangalakjaival. Az emberi szó valamiképpen mindig korlátolt marad, mert nem tudjuk - ha akarjuk sem - a másik számára a gondolatainkat megjeleníteni. (éppen a bűneset miatt ) Az emberi szavak különösek, hiszen már a kimondásuk pillanatában el is szállnak, ezért nem önmagukban, hanem a kapcsolódó jelek által mutatkoznak meg. A szeretetkapcsolatok kommunikációja titokzatos, betűvé, és hangokká nem alakítható jelek rendszerében valósul meg. Az érzékelés, így a beszéd és a hallgatás is időben zajlik. A hang pedig csak úgy létezhet, hogy kimondásától kezdve, közben fokozatosan megszűnik. Csak az ember lelke maga tudja, hogy mi történik belül a lelkében, amely lélek benne az emberben él, de minden, ami a lélekben szó, az Istentől van. Az Istentől hallani önmagunkról az ember számára magát az önismeretet jelenti. Mi nem tudjuk megmondani saját magunknak, hogy kik vagyunk, és mindig keressük magunkat. Az, hogy valaki beszéde igaz-e mások számára, az tőle független, ugyanis az sem rajtunk múlik, hogy hisznek-e nekünk mások, azok fognak hinni szavunkra, akiknek a szeretet (Isten) nyitja meg a fülét, vallotta meg Szent Ágoston is a saját önmaga kereséséről, amelynek végeredménye Isten megtalálása lett. (Vallomások., X.3.3), és erről tudja Ágoston, hogy ez nem ő maga, és felismeri, hogy ennek a belső szónak abban áll legfontosabb sajátossága, hogy valódi, igazi létében nem tud megmutatkozni, mert nem lehet úgy nyelv által kimondani, hogy tartalma megmaradjon annak, amivel a lélekben hordozásban bír. Az emberi szó az nem lehet örök, és nem lehet azonos önmagával, a lényegével. Az emberi szó nem lehet örök, mert a lélekben bizonyos nyelv nélküli gondolata az, amit mindig forgat, magában a gondolásban, mint az elme tevékenységében az ember. De Krisztussal az isteni szó egy emberi testben jelent meg, és az emberek számára érthető szavakkal kezd beszélni, és ez a szó azonos önmagával, és soha nem kisebbedik, és soha nem múlik el. El kell fogadnunk, hogy kénytelenek vagyunk nyelven gondolkodni, mert nyelvvel fejezzük ki magunkat. Azonban amit elgondolunk, az mindig több, mint amit szavakban kifejezhetünk. Ezért áll fenn az, hogy a szívünkben megjelenő belső képek képesség formájában is megnyilvánulhatnak, nem csak szóalak formájában. A kérdés az, hogy mi lesz a többlettel? Elmondani az ember nem tudja, de meg tudja cselekedni. Ehhez sok időt kell ilyen emberek lábánál ülni, és megérteni ezt a nyelvet. Ezt nem lehet továbbadni úgy, hogy elmesélem, leírom, ebből nem tudok szótárat készíteni, ezt csak beszélni lehet olyanokkal, akik éppen azzal beszélik, hogy értik. Ezt jelenti az, amikor azt mondják . Szavak nélkül is megértik egymást. Vannak életünkben sorsdöntő beszélgetéseink, amikor a beszélgetőtárssal eljuthatunk az igazságokra, amikkel az életünket javítani tudjuk. Igen, ami nem az igazságra vonatkozik, az csak a fecsegés világa. Lehet, hogy a hang a fülben lecseng, a belső szó, az az ismeret azonban egyre erősebb lesz. Ezekben a beszélgetésekben Istentől hallunk magunkról, de addig nincsen megértés, amíg rá nem nyílunk a másik emberre, és ebben a hallgatásban magunkat értjük meg, a másik ember jel nélküli közlései által. Ezt a hallást ki kell művelni magunkban, mert az örök életben ez a gondolati nyelv lesz a szeretet egyedüli kommunikációja. Ma a fecsegés világa van, és ez látszik abból is, ahogyan a néma, nyelv nélküli közlőket olyan könnyen félredobják. Mária néni lábánál a térdemen ülök, és érzem, hogy szalad az emberi idő, és lassan mennem kell, de olyan jó volna még ott ülni, és történeteit, és a mögötte közölteket még hallgatni, és még benne lenni az örökkévalóságban, még benne lenni a szeretetben, ami sem nem ő, sem nem én vagyok, hanem az, ami bennünket összeköt. Szorosabb kapcsolat ez, mintha az unokája volnék, vagy ő az én nagyanyám, mert az örökkévaló köt össze bennünket.
 
- Lassan búcsúzom, ideje mennem, mert a végén még bezárnak -egyenesedek fel elzsibbadt lábaimról, és feléje hajolva búcsúzni készülök.
- El sem hiszem, hogy itt volt -mondja őszinte örömmel a lefekvéshez készülő asszony.
-Tudja, ha eszébe jutok, és küld egy lapot nekem, abból én tudom, hogy gondolt rám, az olyan jól esne nekem. Igen, Mária néni, imádkozunk egymásért. Isten megáldja, amíg újra látjuk egymást.

 *

Vasárnap este a sötét litéri temetőben a jól ismert útvonalon indulok fehér virágokkal a vértanú sírjához, több mint egy éve zarándokolok ide, hiszen a vértanúk sírjánál mindig csodák történnek. Kis mécsest gyújtok, küzdve az esőáztatta mécses kanócával, kissé türelmetlenül, de végül égni kezd a láng. Térdelek a sír mellett, és Mária nénire gondolok, és a többi idős barátomra, akik lélekben velem imádkoznak most ott. Beszélünk, a hang nélküli nyelven, készülünk arra, ami ránk vár majd az örökkévalóságban, ahol látni fogjuk egymás gondolatát. Nekünk, akiknek az Ige kimondta magát, már egy kicsit itt is megadatik, ha letérdelünk a Máriák lábaihoz, mert ott hallható ez a lélekben hangzó, nyelvi formába nem befogható szó.
 
V.Péterné
 
Folytatjuk.

*************************************************

 8.  HAZAI TÁJAKRÓL 

- SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL -

 

Szegzárdi Nagy Vendel:

 ÜVÖLTŐ SAKÁL, CSENDES SAKÁL, NÉMA SAKÁL

Néha olyan idők jönnek,

Hogy hallgatni muszáj.

Megtört a lélek,

Elhallgat a száj.

De kattog az agy,

S dübörög a szív.

rossz ellen és jóért dalolna,

mi a költő dolga volna.

De a lélek reszket

Elnyomja a tettet

És most hallgat a poéta,

Nem írja a verset,

Jobb időkre vár,

Mert a tolla reszket

nem üvölt már rég,

Figyel a neszre,

nem ügyel a cselekedetre..

Háborúban csendes a múzsa,

bölcsen visszavonul a múltba.

Hallgat akár sivatag,

és oázis határán

A néma sakál.

Feje felett köröz már

egy csapat halálmadár.

 

2023.Január. 10

 

*

Szegzárdi Nagy Vendel: Ő ÉS ÉN

 

Tarka réten jártam

virágok között

nektárittas méh

bódultan röpködött

hűspatak vizében

lányka fürdőzött

színes ruhácskáját

önfeledten levette

fehér báránykái

táncoltak mellette

pásztorlány voltát

könnyedén feledte

nem haragszik rám

ha tolvajszívem

lopva megleste

megvallom neked

megszerettelek

gömbölyded két kebled

mindent felejtet

gyönyört okozott

maga elé gyorsan

ingvállat kapott

meggyszínű ajkával

gyöngyen mosolygott

futó patakhabja

tova robogott

ő és én vigyázva

kezet kerestünk

patakunk vize ott

egybefodrozott

szelek szárnyán szálltunk

karunk ölelésre

összefonódott

legelő báránykák fehérlő

füstje gomolygott

Ámor arcán huncut

mosoly ragyogott.

 

2023. 01. 06

 

*

 Szegzárdi Nagy Vendel: Táncolj

 

Táncolj,

ha hallod a hegedűt

milliónyi hangon,

ahogy dalol Babilon.

 

Táncolj,

karoddal öleljél át,

érezzem rajtad

testednek ritmusát.

 

Táncolj,

ajkam csókodra vár,

érzem lassan hullámzó

csípődnek ringását.

 

Táncolj,

izzik bennem a vágy,

érzem bőrömön

tested simulását.

 

Táncolj,

míg kék fent az ég,

táncolj,

még szíved lángolva ég.

 

Táncolj,

míg kialszik a fény,

táncolj,

még arcod arcomhoz ér.

 

Táncolj,

kezeid csókolom,

táncolj,

szeretve álmodom,

szerelmedet hozom.

 

Táncolj,

ha hallod a hegedű hangját,

csak táncolj

egy életen át.

 

Refrén

 

Táncolj,

vágyódva ölelve át,

maradjon kívül a világ,

ne halljad tenger moraját,

viharok robaját,

csak a zene dallamát.

Táncolj,

két kezed öleljen át,

érezd szívem dobbanását.

Táncolj

velem egy életen át.

 

Táncolj,

halljad a hegedű hangját,

mindenféle szép muzsikát,

a zene sikolyát,

életünk Babilonját.

Csak táncolj,

míg világ a világ.

 

2018. április 29.

   

*

 VALENTIN NAPI RÉVÜLETBEN

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: VAK SZERELEM

 

Sötétbe nézek

Nem látlak Téged

Érzem a lélek

Érintését.

 

Elmúló évek

Örökre szépek

Belülről látom

Vetületét.

 

Lassuló szívvel

Remegő kézzel

Terád vetítem

Hevületét.

 

Színpadi létem

Hasonmás képem

Másra hagyom majd

Főszerepét.

 

Kóborló testem

Nehogy elvesszen

Tereád bízom

Őrizetét.

 

Szívemmel látok

Újra felállok

Erőt adott a

Reménykedés.

 

Sötétbe nézek,

Nem látlak Téged

Érzem a  szerelem

Bűvöletét.

Valentin napi

mámorítóan szép

mennyekbe emelő

révületét

 

2023.  FEBRUÁR  14.  VALENTIN NAPJÁN 

*************************************************

 9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN 

 

AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN

KOLOZSI ERZSÉBET - AUSZTRÁLIA

TÓTÁGAS PODCAST  (XIII. RÉSZ) 

 

Podcast 25  -  Ausztrál arisztokrácia

https://youtu.be/wuZt4MFLdCE
 
Szinte hallom a szisszenést, arisztokrácia Ausztráliában? Hisz még történelmük sincs!
Igen, a  ez a két szó kicsit ellentmond egymásnak, de a rendszeres hallgatók tudják, hogy van itt azért történelem!
 
De mielőtt belekezdenék, megköszönöm, hogy annyian hozzászóltak, mi lett a Leichhardt expedicióval?
 
A két leggyakoribb ötlet:
- Szomjan haltak, az állatok szétszéledtek, és esetleg később a bennszülöttek megették amelyik megmaradt.
-Tiltott, szakrális területre tévedtek,  az őslakosok megölték őket, az állatokat lemészárolták és szétosztották a törzs tagjai között.
 

*

 Vissza az eredeti témához!
 
Előzőleg említettem, hogy a Tanami sivatagnál,  ahol több mint 1000 km hosszan csak úgy nyeltük a vörös port, a meteor kráteren kívül még  érdekességeket találtunk. Az egyik az u.n Bungle Bungle hegység, a másik a Durack család rezidenciája volt, a Lake Argyle - tól nem messze.  Mi az a Bungle Bungle és  ki ez a család,  és miért érdekes a házuk?
 

Kolozsi Erzsébet

Kezdem a hegységgel. Előzőleg  mondtam, hogy azt az óriási 

nagy meteor krátert is csak a 20-ik század második felében 

találták meg. Ez a   Bungle hegység durván 450 négyzetkm. területen magasodik, a legmagasabb  csúcsa 580 m körüli. És   mégis csak jóval   később, valamikor 1980 táján fedezték csak fel.   Azért olyan különleges, mert úgy néz ki, mintha hatalmas  méhkaptárakat sorakoztattak volna egymás mellé. Nekem inkább süveg formájúnak tűntek.  A süvegek  között néhol szélesebb, néhol igencsak keskeny átjáró van, még én is alig tudtam átpréselni magam.  Elmondák, hogy 350 millió éves, és állítólag a Tanami sivatagból érkező szél préselte össze a kavics-szemcséket  ilyen furcsa formájúra. De nemcsak a forma egyedi, hanem a színe is, mégpedig tigris csíkos. Úgy mondják, hogy egy bizonyos alga telepszik a kőzetre, és ettől  lesz olyan a vas és mangán tartalmú kőzet. Biztos, ha ők mondják. Nekem a látvány volt lenyűgöző
 

A bevezető  út ,- na jó, jóindulatú vagyok,  hogy útnak nevezem  - sok kanyar után egy tisztásra kerül és egyszerre ott magasodnak ezek a tigris csíkos kupolák . Ha ezt még napnyugtakor sikerül elkapni, a színek szinte lángolnak.  De nem engednek itt soká kempingezni, igy vissza az útra, ahol várt a másik érdekesség.
 
Ez az érdekesség a Durack család rezidenciája volt, a Lake Argyle - tól nem messze. De ki ez a család,  és miért érdekes a házuk?
Korábban elmondtam, hogy eleinte a telepesek-squatterok- csak úgy nekiindultak, hogy ahol találnak nekik tetsző földet, azt elfoglalják azaz kitűzik a cölöpöket, - pegging az angol kifejezés, - jelezvén  hogy  mostantól ez az övék. De egyre csökkent  az ismert terület, igy tovább és tovább merészkedtek. Hivatalos felfedező expedíciókon kívül is bátor emberek lóháton nekiindultak  az ismeretlennek. Ha szerencsés volt, nem veszett oda, hanem vissza tudott jönni, elmesélte mit látott, néha persze kicsit kiszínezve.
 
Itt jön képbe  az említett  Durack család . Miért pont ezt a családot veszem elő ? Életük, sorsuk mintegy megmutatja a cseppben a tengert, az akkori Ausztrália telepeseinek küzdelmét.
 
Ha valaki hallott már egy nagy sikerű könyvről, Kings in  Grass Castles, az  őróluk szól.. Magyarul a Fűkastély urai lehetne a fordítás.  A család leszármazottai ma is élnek, némelyikük híres, vagy befolyásos. Az említett könyvet az egyik unoka írta, Mary.
 
Ír származásúak, ami azért is érdekes, mert bizony az akkori Írország sem volt tejjel mézzel folyó Kánaán, igy a létért való  küzdelem  természetes volt. 1840-ben nagy éhínség tombolt, igy Ausztráliába való emigrálást határozták el. Papa, mama és a fiuk  eredetileg Goulburn mellett telepedtek le. Papa nemsokára balesetben meghalt, igy a két fiúra hárult a család  ellátása, közben meg is nősültek.   Hogyan tovább terveikben   azonban ellentét volt a fiuk között :az egyik mindenáron legeltetni akart, állatokat tenyészteni, a másik meg mindenáron földet akart művelni. Akár igy, akár úgy, föld  az kell hozzá. Tovább vándoroltak a mai Queenslandba, de ott olyan szárazsággal találkoztak, hogy majd odavesztek.  Nocsak, már akkor is volt ilyen, nemcsak manapság? De  utána azért szorgalmasan tűzködték ki a  tulajdonjelző cölöpöket,  és az újonnan jötteknek már pénzért adták az ingyen szerzett földet. Ebből aztán   állatokat vettek . De azért a helyzet  a gyarapodás ellenére bizonytalan volt. Úgy döntöttek, nekiindulnak a Kimberley-nek, amiről valaki valami nagyon  szépet mesélt. Ez a valaki Alexander Forest volt, csak azért említem a nevét, mert ük-unokája ma Ausztrália egyik leggazdagabb bányatulajdonosa.
 
Tehát elhatározták, hogy elcuccolnak na jó, elvándorolnak, a Kimberley-be, ami onnan átlósan légvonalban 4800 km-re volt, észak-nyugatra.  Hogy nem légvonalban mennyit mentek, ma már nem tudjuk, de ennél biztosan többet.  El is indultak 7250 marhával és 200 lóval. Ez a könnyű sétagalopp 2 év és 4 hónapig tartott, és a marháknak több mint fele  elhullott útközben. De ami megérkezett azzal létrehoztak egy gazdaságot, station az ausztrál kifejezés, ami ma is létezik és prosperál.

 *

Érdekességként a  ma is látható családi házat homokkőből építettek  és termeszhangyavár falát használták tapasztóanyagnak.  Miután Ausztráliában nincsenek igazi arisztokraták, mint Europában,  ez a Durack család szinte annak számit, nagy becsben vannak. Azt a bizonyos házukat arrébb kellett költöztetni egy gát építése miatt, de a gazdaság ma is létezik. Mi már ezt az áttelepített ház-múzeumot láttuk, amit pici darabonként vittek oda. .
 
De miért is volt olyan fontos hogy ide kerüljenek, hát a víz miatt. A Fitzroy folyó nagyon bővizű,  és ott van az Ord folyó  is, igy  rengeteg állatot el tudnak tartani.  Az a bizonyos gát, az  Ord folyót duzzasztották fel és Lake Argyle néven most öntözést szolgál. Tehát mára a testvérek eredeti viszálykodása el is simulhatna, van itt  nemcsak legelő is, termőföld is. Mégpedig olyan termőföld, hogy
A -tól  Z- ig minden megterem, aszparágusztól a zellerig. Télen innen jön a görögdinnye a déli államokba  Ez a mostani földi paradicsom sok hiábavaló  próbálkozás után jött létre, de ma már elég sokat exportálnak is innen, Wyndham kikötőn keresztül. Amit eredtileg a Durack testérek használtak élőállat exportjukra.  Maga a tó állítólag 9 szer annyi vizet tárol, mint a Sydney harbour. Hogy ezt hogy számítják ki nem tudom. De ottjártunkkor természetesen elmentünk hajókázni rajta.
 
Maga a látvány nagyon  érdekes, a környező hegyek ugyanis túlnyomórészt zebrakövekből vannak. De ezek nem az algának, hanem a kőzet fém tartalmának köszönhetik a színjüket.
 
Tehát  csíkosak, csak nem fekete fehér hanem sötétbarna - homok színű váltakozik, de van pöttyös is, nemcsak csíkos. Még hoztunk is haza belőle darabkát, annyira megtetszett. A hajókázás során  találkoztunk egy olyan halfajtával, amit csak köpködőnek hívnak. Kenyérdarabkákat adtak a kezünkbe, azt a víz fölé kellett tartani, és a hal  íves vízsugárral kilőtte a kezünkből, hogy aztán vízbe pottyanva jóízűen megegye.  Utána mi meg az onnan kifogott halakat ettük meg jóízűen.
 
Kívánságot, kritikát írjátok meg nekem, akár a facebookon akár a tótágaspodcast @gmail.com címre
 
Továbbra is a Spotify ill. Apple Podcaston lehet lehallgatni, de fent van a magyar podkaszt..hu oldalon is.   Ugye megteszitek, hogy csillagokkal, ill. jó minősitéssel  jutalmaztok ?
Aki feliratkozik  a youtube csatornámra Csibi és a Tótágas, a  korábbi podcast epizódokat  is megtalálja.
 
Folytatjuk.

*************************************************

 10. BEMUTATJUK  MOLNÁR DÓRA LAURA  ÍRÁSAIT 

 
 
ÖNÉLETRAJZ - SZEMÉLYES ADATOK:
 
Név:   MOLNÁR DÓRA LAURA

Molnár Dóra Laura

Cím    7100 Szekszárd,
E-mail:   molnardora131@gmail.com
Állampolgárság        Magyar
Születési idő        2007.07.16
 
 
TANULMÁNYOK:
 
Dátum :   2014-2022
Oktatási Intézmény neve és típusa:   Baka István Általános Iskola
Szakirány:  Német
 
*
Dátum:   2022-jelenleg
Oktatási Intézmény neve és típusa: Tolnai Szent István Katolikus Gimnázium
Szakirány: Angol
 
ÍRÓI KOMPETENCIÁK:
 
2016-2019   BAKA ISTVÁN ÁLT.ISK
APRÓBB TÖRTÉNETEK, MESÉK ÍRÁSA
*
2020-2021    Wattpad
Stacey_nations néven fanfictions, thriller történetek publikálása
Wattpadon (jelenleg inaktív felhasználó)
 

*

2022. - Sokkhatás című kisepika megírása és kiadása magánnyomtatásban
JELENLEG:    Árvaház (ideiglenes) című horror regény kisebb novellák, esszék írása.        
 

Pillangó:

 
Tompa zokogásom visszaverődik a fürdőszoba faláról. Kezemet a számra tapasztva ülök a padlón. A zaj a fejemben elviselhetetlen. Kiabál. Nem akar eltűnni.
„Értéktelen vagy. Dagadt vagy. Csúnya vagy. Tehetségtelen vagy. Mindenki utál. Tedd meg! Úgysem érdekelne senkit. Nem érdekelsz senkit.”
HAGYJ BÉKÉN! Hangtalanul sikoltok. Csendet akarok! Amit csak egy módon kaphatok meg. El kell vágni a gondolataimat. Vágni.
 
  Kezem remeg. Türelmetlen vagyok. Meg akarok könnyebbülni. Érezni akarom, ahogy a szívemet egérfogóként szorító fájdalom elhagyja a testem. Csináld már! Ez a gondolat ismétlődik a fejemben újra és újra. Túlharsogja a többit. A lelkem az. Ordít a fellélegzésért. A bennem élő belső gyermek tiltakozik. De képtelen vagyok meghallani.
Hideg fém érintését érzem a combomon. Kifújom az eddig bent tartott levegőt. Mellkasom egyre süllyed, ahogy ürül ki belőle a méreg. Mintha a fájdalmam egy lefolyón keresztül távozna valami ismeretlen helyre. Egy helyre, amit nem akarok megismerni. Nem érzek fájdalmat. Üres vagyok. Mintha az összes vér kifolyt volna a testemből. Egy porcelánbabának érzem magam. De ez megnyugtat. Olyan élettelen.
Nem vagyok elégedett. Többre van szükségem. Még! Még! Még! Még! Elmosolyodok. A testemet borító, házilag gyártott tetoválásaim vörösen csillognak. A gondtalanság, mint az elektromosság fut végig a testemen.
Utálom magam. Utálom magam azért, amit tettem. A depresszió, mint egy éhes vadállat les a sarokból. Figyeli minden mozdulatom, várja, hogy lecsaphasson. Kezeimre nézek, melyek igyekeznek mindenkinek segíteni. Mindenkinek, kivéve nekem. A hegyező, melyet oly sok embernek adtam kölcsön

*************************************************

 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 

 

Véghelyi József: Maradj talpon!

(Tisztelgés az anyák előtt)

 
Az M1 csatornán méltán az egyik legnépszerűbb TV kvízműsor a Gundel Takács Gábor által vezetett tudás-vetélkedő: a MARADJ TALPON volt. Ám az igazsághoz tartozik, hogy jókora szerencse is szükségeltetik az eredményes talpon maradáshoz. A műsorvezető tudása, felkészültsége, s főleg humora minden igényt kielégít. Gyors észjárása, érdekessé, pergővé tette a cselekményeket. Mint tudjuk: van egy kihívó versenyző és tíz ellenfél. Anélkül, hogy a játékszabályokba bonyolódnék, a talpon maradt személy kisebb-nagyobb összegeket vihet haza: néha a kihívó, néha az ellenfél a szerencsés győztes. Kezdettől néztem ezt a vetélkedőt, mert szórakoztató és tanulságos. Nincs benne ripacskodás, öncélú magamutogatás, semmi bulvár és főleg trágárság…!

 *

Véghelyi József

Ez a megemlékezés nem is készült volna el, ha számomra nem történik valami a  2012. december 21.-i műsorban.  A felületes 

néző feltehetően semmi különöset nem vett észre az egyik 

kihívóval történt beszélgetésből. Őszinte leszek: empátia is kellett

a lényeg kihámozásához. Hősöm, akiről szeretnék említést tenni 

egy Klára nevű kétgyermekes anya. Foglalkozását tekintve háziorvos rezidens, aki otthon maradt nevelni az egy és négy éves kisfiát. Hétköznapi eset, sokan vannak így. A vetélkedő is a szokásos mederben csordogált tovább, amíg Klára el nem jutott addig a szintig, amikor a nyert összeg felével már el lehetett menni. Maradt ugyan még két „passz” lehetősége, tehát mehetett volna tovább nagyobb összegek felé. Ám Ő megköszönte a játék lehetőségét, és úgy döntött, hogy 812.600 Ft nyereménnyel befejezi a vetélkedőt. Nos, ami ez után következett az emelt bennem képzeletbeli szobrot ennek az anyának! Érdemes szó szerint idecitálni Gundel Takács Gábor és Klára közötti beszélgetés egy részét - megjegyezve, hogy a kötetlen beszélgetést sohasem lehet megfelelő hitelességgel írásban visszaadni:

 
-….Ez az a pillanat, amikor 812.600 Ft-al, tehát az eddig összegyűjtött összeg felével el lehet távozni. Ez egy ilyen új érzés most a „maradj talpon” életedben. Vannak tervek egyébként? – kérdezte Klárától a műsor vezetője.
- Azok vannak, azok mindig vannak – felelte az anya némi ízes tájszólással.
- Milyen tervek vannak? Bele lehet ütni az orrunkat? – kérdezte Gábor.
- A pénzel kapcsolatban? Hát van nekem egy nagyobbik fiacskám, aki négy éves, és egy éves kora óta….Bocsánat - itt elcsuklott az asszony  hangja, és egy könnycseppet törölt le a szeméről -, szóval egy éves kora óta komoly betegséggel küzd. Neki agydaganata van, illetve volt…! Most már nagyon szépen alakul Neki, ráadásul orvosi kezelés nélkül…Az orvosi kezelés TB-re van, ingyen, de az én kezelésem alternatív, ezek az alternatív dolgok sok pénzbe kerülnek.
 
Ez volt az a pillanat, amikor a műsorvezető és a közönség is kezdett visszafogottabban viselkedni. Érezték, hogy itt most valami emberi drámáról hallanak, egy anya küzdelméről, akinek a gyermeke élete a tét.
 
- Te közben háziorvosként alternatív gyógymódokat alkalmaztál a saját kisfiadnál? kérdezte Gábor
- Nem! Anyaként! Szigorúan anyaként! - jött azonnal a válasz. Tehát itt volt az a pillanat, amikor nekem felborult az, hogy én mit tanultam. Hogy mi van a tankönyvbe írva, és mi az élet…, mert az nem egészen találkozik mindig! Úgy, hogy az alternatív gyógymódra nagyon sokat elköltöttünk havonta…
 
Klára beszéde kapkodóvá, zaklatottá vált. Hangja el-el csuklott, végül Gábor segítette ki az anyát:
 
- Úgy tudom, hogy ez a folyamat radikálisan javult? Hogy az a bizonyos daganat egy hatodára zsugorodott?– dobta oda a mentőövet az asszonynak.
- Igen, igen - jött a gyors válasz, és nyilvánvalóan el fog tűnni, mert ez a folyamat így fog folytatódni az otthoni kezelésekkel. Úgy, hogy azokra kéne nekünk a pénz…
- Igen, ez az a pont, amikor a játék már nem játék. Most nehéz döntéseket kell hozni - így Gábor.
- Hát én most azt mondom, hogy ez az összeg is elég szép nekünk, úgy, hogy én megállok és hazaviszem ezt lóvét… - próbált Klára könnyed választ kicsikarni magából.
- Lóvét? Én úgy érzem, hogy ez most sokkal több annál! - replikázott a műsorvezető. De karácsony lévén, úgy döntöttünk, hogy megajándékozunk azzal, hogy nem felezzük el a nyereményt, s így 1.625.200Ft-ra nőtt az összeg, amit hazavihetsz!
 
Elképesztő tapsvihar fogadta ezt a bejelentést a közönség részéről. Az emberek átérezték a helyzet drámaiságát. Érezték, hogy a lehető legjobb helyre került a pénz.
Magam csak másnap gondolkoztam el a dolgon. Azon, hogy tulajdonképpen mit is láttam, halottam a műsorban. Ennél jobban műsor címe nem fejezhette volna ki egy anya küzdelmét a gyermekéért.
 
Talpon maradt.
 
Mindenféle értelemben. Erre csak egy igazi anya képes: a zokszó nélküli feltétlen áldozatra a családjáért. Képes volt szembe menni a hivatásával, mert az anyai ösztön erősebb volt a tankönyvek hideg, tudományos medicináinál. Győzött, megharcolt a gyilkos kórral. Az anyák ilyenek. Hősök ők, hétköznapi hőseink. Valószínű, hogy minden jóérzésű gyermek fejében ott áll az édesanyja szobra, mégpedig magasan.
Olyan magasan, hogy fölötte már csak az Égiek vannak!
 
Folytatjuk a sorozatot.

*************************************************

 12. EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL 

 

Márkus Katalin - A falu bolondjai (1. rész.) : Gizi

 
  Gyerekfejjel azt gondoltam, hogy minden falunak van saját bolondja, mert a mi falunkban egyszerre kettő is volt. Most Gizi történetét mesélem el.
Gizi életkorát ma sem tudnám megmondani, ahogy mondani szokták, kortalan volt. Semmi különleges nem volt rajta. Sovány, magas alakján úgy lógott nyáron a karton, ősszel, meg télen a parget szoknyája, mintha madárijesztőre aggatták volna. Fején a kék színű pöttyös kendőjét nyáron hátra kötötte, télen a vastag pamut kendőjét az álla alatt csomózta. Őszes haja mindenfelé kunkorodott a kendője alól, sokat nem foglalkozott a fésülködéssel. Hideg időben vastag patent harisnya volt a lábán, térde fölött pertli gumival megszorítva, hogy le ne csússzon a bokájára. Több mérettel nagyobb gumi csizmájában, kezében az elmaradhatatlan botjára támaszkodva dagasztotta a sarat, vagy csúszkált a hóban. Nyáron legtöbbször mezítláb mászkált, néha lyukas orrú barna dorgót húzott a lábára. A botjától nagyon féltünk, mert sokszor megsuhogtatta felénk. Megvolt rá az oka, mert ha megláttuk, kórusban kiabáltuk, hogy "bolond Gizi, bolond Gizi"!. A tisztes távolságot azért mindig megtartottuk,

 mert egyszer az egyik fiú lábát elérte a botja, és utána sokáig sántikált.

Márkus Katalin

Az is előfordult, hogy valaki felnőtt meghallotta  a csúfolkodásunkat, és jól összeszidott bennünket. Olyankor egy kicsit megszeppentünk, de hamar túltettük rajta magunkat. Összedugott fejjel azon tanakodtunk, hogy mi rossz lehet abban, ha csúfoljuk, amikor pont a felnőttektől hallottuk, hogy " szegény Gizinek, bizony nincs ki a négy kereke". Mondjuk, otthon én ezt soha sem hallottam, ha mondták is, de nem előttem.
Hanem a boltban, ahol mindenféle ember megfordult, egyszer végre én is megtudtam Gizi igaz történetét.
Bolond Gizi szinte mindennap a bolt előtt állt, és szavalt. Olyan hosszú költeményeket, aminek sem eleje sem vége nem volt. Az is lehet, hogy saját maga találta ki őket, mert kettő egyformát sohasem mondott. Ráértünk megfigyelni míg várakoztunk, ugyanis a kenyeres autó legtöbbször késve érkezett.

 *

Egy alkalommal valamiért elmaradt a Gizi, akkor meg mindenki hiányolta. Mi gyerekek meg kérdezgettük, hogy miért bolond a Gizi? Az öregek csak csóválták fejüket, senki sem akarta elmondani, de aztán egy bácsi mégis csak rászánta magát a beszédre.
- A kenyeres autó úgyis késik, a gyerekek meg nem árt, ha tudják mi történt a Gizivel.
Azt tudni kell, hogy a délutáni órákban, csak az öregek és a kisebb gyerekek értek rá a boltban, vagy a bolt előtt várakozni a mindennapi kenyérre.
- Na, akkor ide vigyázzatok, ne zsinatoljatok gyerekek!  - szólt a bácsi.
A Gizi valamikor egy nagyon okos és szép lány volt, és egyetlen gyereke jómódú szüleinek. Már egy ideje menyasszonykodott, amikor vőlegénye elment az első háborúba, és sokáig nem jött haza. Amikor vége lett a háborúnak, így, vagy úgy, de mindenkiről jött a hír. Soknak csak a halálhíre, de sokan haza tértek, a legtöbben sebesülten.
Jaj, de kegyetlen volt az a háború, én is szétlőtt karral jöttem haza. Pedig nótáztunk  amikor vittek bennünket a városba, onnan meg a frontra. Na, de folytatom amit elkezdtem.
Már mindenki elsiratta halottait, ápolta sebesült urát, vagy fiát, amikor futótűzként terjedt a hír, hogy Jancsi, a Gizi vőlegénye is hazaért. Hogy hol volt olyan sokáig, senki sem tudta, de olyan ép és egészséges volt, mint a makk.
Az apja annyira örült elveszettnek hitt fiának, hogy egy kisebb hordó bort gurított ki a házuk előtti hídra, és ott csapra ütötte. Aztán aki arra ment, mindenkinek inni kellett. Hát, bizony sokan kanyarogtak arra felé, amikor hírül vették a potya bort.
Jancsi gyerek anyja, meg sütött-főzött egyszem fiának. Szóval mindenki örült, de talán Gizi volt a legboldogabb, hogy végre megtarthatják az esküvőt.
Így ment ez pár napig, amikor Jancsi azt mondta szüleinek, hogy este elmegy a kocsmába és ott is megünnepli szerencsés hazatérését. Már meghívta volt katona társait, cimboráit, egy kis iddogálásra, mulatásra.
A kocsmáros elmondása szerint, mulattak is becsületesen, és már jócskán elmúlt éjfél, mikor elindultak hazafelé. Abban az időben az utcákon nem volt világítás, korom sötét volt, aznap éjjel ráadásul a holdat is sötét felhők takarták.
Már hajnalodott, de Jancsi még mindig nem ért haza. A szülők nagyon aggódtak, hogy mi lehet vele, ezért az apja elindult érte a kocsmába.
Alig tesz pár lépést, amikor látja ám, hogy az árokparton arccal a föld felé egy ember fekszik. Közelebb ment hozzá, és a ruhájáról felismerte, hogy ez bizony az ő Jancsi fia.
Szólongatta, keljen már fel és menjen vele haza, de bizony nem mozdult. Jól megrázta, és akkor látja, hogy nincs benne élet. Meghalt.
Szegény apja torkaszakadtából ordítani kezdett. A nagy hangra álmosan jöttek elő a szomszédok, jajgatva rohant a felesége. Az egyik szomszéd vette észre, hogy Jancsit hátulról leszúrták. Hogy ki tette, sohasem derült ki, pedig jöttek a városból csendőrök, nyomozók. Mindenkit kikérdeztek, aki akkor este a kocsmában volt.  Pár napig még jöttek-mentek, kérdezősködtek a faluban, de hiába. Aztán mindenféle szóbeszéd kerekedett, hogy bosszúból szúrták le, de a miértjét senki sem tudta, vagy nem akarta tudni.
Egy éven belül, bánatukban a szülei is Jancsi után haltak. Velük kihalt a család.
A szép, okos Gizi meg bánatában megbolondult és megmaradt vénlánynak. Míg éltek a szülők, addig elvolt velük, csak a temetőt járta napestig, később kezdett a faluban bolyongani. Jómódú apja kisebb vagyont hagyott rá, még most is abból éldegél. Apránként mindent eladogat az örökségéből, hogy legyen mit ennie. Van aki jól kihasználja, becsapja.
A bácsi itt befejezte a mesélést, mert megérkezett a kenyér.
Később hiába kérdeztünk tőle, csak a fejét rázta és annyit mondott 

- Amit tudnotok kell, azt most megtudtátok. Ezután kétszer is gondoljátok meg, ha a Gizit csúfolni akarjátok!

 Szót is fogadtunk, meg nem is. Csúfolni, nem csúfoltuk, de tisztes távolból azért követtük Gizit, ha botjára támaszkodva, hóna alatt vitte haza kenyerét. A temetőt szegélyező sűrű orgonabokrokban elbújva is időnként meglestük, amikor szomorú nótákat dalolgatva bolyongott a sírok közt.
Az évek teltek, és ahogy növekedtünk, úgy komolyodtunk, már nem bolond Gizivel foglalkoztunk. Időközben Ő is megöregedett, és nem járta a falu utcáit.
Amikor meghalt, a falu temettette el, nem maradt más utána, mint az üres háza.
 
2023.
 
Folytatjuk.                                                          

  *************************************************

      13. MESEREGÉNY FOLYTATÁSOKBAN 

 

VÁRKONYI KITTI : VARJUCKÓ

(második rész)

 

A KÖNYVET ILLUSZTRÁLTA, KALMÁR ZSUZSA  

SZÁJJAL, ÉS LÁBBAL FESTŐ MÜVÉSZ

 

Varjuckó - A játék

 
A fogónak az volt a dolga, ha utolért valakit a levegőben és megérintette a csőrével, akkor már az lett a fogó, akit elkapott. Hiszen ezt te is ismered! Éppen a hetven éves Éber nevű nagypapa volt a fogó, mikor hirtelen rémület ült a szemébe és felkiáltott;
- Fiókák, meneküljetek! Meneküljetek! Puskás ember jön! Meneküljetek!
 

Várkonyi Kitti

Tudom, komolyan kellett volna vennem a figyelmeztetést. Már előbb fordulnom kellett volna! Hatalmas durrogást hallottam. Mire megfordultam volna, már zuhantam is. Nem értettem mi történt, mi történhetett és hogyan. A miértek még csak nem is érdekeltek. Szörnyen féltem.
- Segítség! - kiáltoztam. - Segítség! - De az emberek csak azt

 hallották; kááár, kááár, kááár!

Égető, hasító fájdalom marta a hasam, a szárnyam. Lezuhantam és megütöttem magam. Rémülten feküdtem a földön. Sérült szárnyacskám vérzett és nem bírt felemelni. A nyakam és a hasam megtelt fájdalommal, vérzett.

A kezem-szárnyacskám eltörött, de még nem gondoltam, hogy ez 

volt életem utolsó repülése. Sokáig hevertem, vergődtem a földön 

egy falu szélén. Mikor emberhangot hallottam igyekeztem  settenkedve

szedni még a levegőt is. Ó! Hogy szerettem volna felszállni újra és eltűnni innen! Ó, hogy hiányoztak kedves jó barátaim! Ó, mennyire vágyódtam megszokott kis közösségem után! 

A lelkemben zokogott a kisvarjú, mert sírni, azt bizony nem tudok. Mikor megláttam az embert, ahogy közelit felém, páni félelem töltött el. Próbáltam felállni, igyekeztem repülni is, de oly hatalmas fájdalom csikart meg, hogy feladtam minden kísérletezéssel.
Az ember felemelt a földről, én pedig újra pánikba estem.
-Tegyél le! Engedj el! - kiabáltam rá. Ő meg csak azt hallotta; káááár! kááár!
Valami sötét dobozba tett és sokáig cipelt benne. Később derült ki, hogy egy embercsaládhoz vitt ez az ember. Mikor újra kinyitotta a sötét és meglehetősen kényelmetlen dobozt, egy inciri-finciri emberke kukucskált be rám. Sose láttam még ilyen aprócska emberlányt. Legalábbis ilyen közelről még soha. Nem merészkedtem se pindurkához, sem pedig óriáshoz. Mindig nagy tisztelője voltam én az embernek, mert szüleim erre neveltek.

Riadtan meredtem rá és szaporán szedtem a levegőt.
- Nézd anya! Egy szegény kismadár! - csodálkozott rám a kislány és megjelent anya, aki azonnal kiemelt abból az átkozott dobozból. Meggyötört voltam, elcsigázott és féltem! Féltem, nagyon féltem.
- Egy varjú - mondta. - Isten hozott kicsi madár! De örülök neked!
- Nem kölcsönös! - gondoltam, és bizalmatlanul méregettem tekintetemmel, de szólni már nem volt erőm. Az ölében feküdtem, lábammal az ujját szorítottam egyre erősebben; érezze nem bízom benne, félek tőle, rettegek.
- Ne félj! - szólt halkan, mintha megértette volna jelzéseimet. Szeméből meleg csillagok sziporkáztak felém.
- Ne félj kicsi Varjuckó! - A nevemet is tudja. Nahát… Már majdnem kezdtem szót fogadni, mikor a kicsike lány hadonászni kezdett, ugrált, sikoltozott mert ő is az ölébe akart szedni.

Azt már nem! Ugrottam egyet, gondoltam lesz egy bokor vagy fa vagy valami cserje, ami alatt elbújhatok, ne bántsanak! De nem volt bokor, nem volt fa, nem volt cserje. Egyetlen fűszál sem volt. Szoba volt, szőnyeg, bútorok, mindenféle ismeretlen dolgok. Így hát minden erőmet összeszedve berohantam egy szekrény mögé. Szuszogtam, nyögtem, ezerrel vert a szívem, fájt a szárnyam, a hasam, a nyakam, szomjas voltam és éhes. Rettegve kucorogtam a szekrény mögött, tán két órányit is, mikor ismeretlen zajt hallottam. Kulcscsörgés volt a zárban és mély emberhang szólt.
- Hercegnő! Hol vagy? -Talán egy másik puskásember?! - fontolgattam.
- Apa gyere! Gyere, gyere, lett egy varjúnk! Vedd ki nekem apa, gyere, megmukakom!
- Szia Meme, kérek puszit! Nem értek egy szót se!
Még jó hogy akkor én se értettem egy szót se, hiszen rögtön szörnyethaltam volna ha megértem az emberszót. Csöndesen szuszogtam, remélve, hogy nem talál rám senki.
De rámtalált. A mélyhangú elhúzta a bútort és felemelt.
- Nahát, de örülök neked! Szia, Varjuckó!
- Én nem örülök! Félek! Félek! Félek! - bámultam rá és szorítottam, szorítottam az ujjait a lábammal.
 
Folytatjuk.

 *************************************************

 14.  JÉZUS TANÍTÁSAI 

 

A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL

Írta: Poór Edit

(XVII. RÉSZ )

 
MENJETEK BE A SZOROS KAPUN. MERT TÁGAS
AZ A KAPU ÉS SZÉLES AZ AZ ÚT, AMELY A
VESZEDELEMRE VISZ ÉS SOKAN VANNAK, AKIK
AZON JÁRNAK.
MERT SZOROS AZ A KAPU ÉS KESKENY AZ AZ ÚT,
AMELY AZ ÉLETRE VISZ, ÉS KEVESEN VANNAK,
AKIK MEGTALÁLJÁK AZT.
 
Az Isteni gondoskodás minden korban,

nagy igyekezettel terelgette az emberi lelkeket.
Azokkal az igazságokkal, melyeket az Úr választott
edényei útján közölt az emberekkel.
 
Ők azok a próféták és látnokok voltak, akikben
a lelki képességek túllépték a testi természetes
törvények határait, és olyan dolgokról
szereztek tudomást, amelyek a természetes
ember elől el vannak rejtve.
 
Ezek voltak a közvetítők, akik a látó és láthatatlan
világot összekötötték és ezzel az Úr eszközeivé váltak.
Nem önmaguktól szóltak és láttak, a maguk akarata
szerint, hanem csak annyit, amennyit az Isteni
lélek kinyilvánított.
 
Bár emberi természetben különböztek egymástól,
mindazáltal az Úr Szent lelkének szolgálatában álltak.
„Szoros a kapu, keskeny az út” azt jelenti, hogy
aki az ige útján akar járni, annak minden pillanatban
minden mozdulatával meg kell tagadnia bukott
emberi természetét, hogy előbbre juthasson a
haladás útján.
 
De meg is kell keresni ezt a szoros kaput,
amelyen csak nagy és fáradságos
munkával tudja magát keresztülvonszolni.
Ezen a kapun nem fér át a bűn a gonoszság
terjeszkedő akarata, mely Isten törvényével szemben áll.
Csak azzal a hittel lehet keresztül jutni,
amely igazságnak ismeri el Isten kijelentéseit,
melyek próféták vagy Krisztus által hangoztak el,
és csak akkor, ha e szerint is él.
 
A szoros kapu az örök életre enged be,
a keskeny út pedig az előkészítője.
A „tágas kapu és széles út” mely a veszedelembe visz,
sokan, azon járnak, mert kényelmes, mert a lelki
törekvések onnan ki vannak zárva.
 
Ott a test és annak kívánságai szerint élnek,
ott elfér a hazugság, tagadás, a gőg, az önzés,
a gyűlölet, az érzékiség, az anyagelvűség.
Ennek az útnak a végére érnek meg a gyilkosságok,
kegyetlenségek, őrültségek, kétségbeesések,
a betegségek, a gyötrelmek, szenvedések
és a szomorú reménység nélküli halál.
 
Ezek rányomják a bélyeget a lélekre, mely a
természettörvénnyel szemben, kifizetetlen
adósságot jelent.
Ezt valahol, valamikor ki kell fizetni.
 
Ez a szenvedés kezdete, mely a széles
útnál kezdődik, néha már a földi életben,
de sokszor csak azután.
Az örökélet kezdete harcot jelent a test törvényével
szemben, lemondást jelent, esetleg olyan dolgokról,
amelyeket fontosnak tartunk a múlandóság világában.
 
Csakis azok találják meg ezt az utat, akiket Isten
Lelke rávezet erre az útra, azok, akik el vannak
hivatva a megtérés által az üdvösségre.
 
Folytatjuk.

 *************************************************

 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL 

 
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES:
Talán…

Keresik bennem a jóságot, ami
mindennel együtt a kínok közt elveszett
miközben kisírtam már az egész lelkemet
s talán haldoklik bennem a szeretet
kiveszett belőlem az élettel együtt minden, ami
emberi       

..................................

 
ENGEL CSABA (ERDÉLY):
Újévi köszöntő!
 
Búcsúztatom a rohanó időt,
Világunk pompás díszbe öltözött,

Ketyeg az óra, tizenkettőt ütött,
S én vidáman zárom az esztendőt!
 
Követem a csillagok járását,
S hallgatom világunk moraját,
Hirtelen eszembe jutottál,
Szívem, boldog új évet kíván!
 
Kinyitok egy pezsgősüveget,
Poharam magasba emelem,
Lelkem csordultig van tele,
S én örömmel köszöntelek!
 
Adjon Isten egészséget,
Boldogságot, békességet,
Bőséges gazdag évet,
Minden elképzelhető szépet!
 
2022.12.31
 

*

Tavaszi szellő cirógat

 

Mámoros hajnali fény simogat,

S tavaszi harmatcsepp áztat,

Szédítő pirkadat, hűvös alkonyat,

Január az ágyban szórakoztat.

 

Mint bárki más én is ünnepeltem

S az újévben arra ébredtem,

Kertemben virágok köszöntöttek,

Nem jött hogy higgyek szemeimnek!

 

Álmos szemekkel néz rám a világ,

S a természet ébredni kíván

Keblében szendergő sok szép virág,

Suttogva csalogat maga után.

 

Lágy szellő, tavaszi szél cirógat,

Hegyek közt a tél bódultan tapogat,

Az óév édes borát megitta,

Azt mesélik, hogy a farkas felfalta!

 

Ó te, változó tarkabarka évszak!

Mostanában mesés idők járnak

Azt sem tudom, örvendjek vagy sírjak,

Gyöngéd virágaim vigasztalnak.

 

2023.01.03

 

*

Rohan az idő

 

Rohan az idő emléket hagy maga után,

S én szaladok felporzott lábai nyomán,

Kedves emlékeim röpködő csalogány,

Azok közül némely rejtélyes halovány.

 

Sok szép emlék gyűlt össze az elmúlt évek során,

Néha csalogatom, hogy térjen vissza hozzám,

Együtt vidáman forognánk egy körhintán,

A rohanó időt én még marasztalnám!

 

2022.12.27

.......................................

 

Kovács Tibor: Farsangoljunk

 

Új esztendő köszöntése és

Pótszilveszterek után,

Itt van már a farsang,

Mulatság, álarcos bálok hetei.

 

Gyermekek és Babócák egyaránt készülnek,

Elő kerülnek, Pókember, Batman,

Cowboy és más népszerű jelmezek.

 

Szülők is serénykednek a kicsik körül,

Hogy el készüljenek, jelmezbe öltözve,

És a konyhában is , hogy szüljön a sok finomság.

A farsangi bálon megcsodálják egymást,

Elő is adnak egy egy jeleneteket mesékből,

Ezeket díjazva, utána jöhet a zene és a tánc.

A mulatságnak tán sosem lesz vége.

Nem is baj, tán, hisz,

Ropják a táncot a pici lábacskák,

s a nagyobbacskák egyaránt.

 

2023. január

.........................................

 

KRIVÁK- MÓRICZ JUDIT: Tél

 

A  fa  ága zöld  levelét

mind  elhullatta.

Csupasz  testét

ködpaplannal  beborítja.

Fázik,

Álomba  ringatja  magát.

PIHEN.

Álmodik egy  napsugárról.

Élhetőbb  meleg  világról.

a  rügy  fakadásról.

Tavaszi  langy  melegről.

Éltető  esőpermetről.

Dalos madárfüttyről.

Az  első  virágok  illatáról.

Színes  ruhácskájuk

látványáról-

Egy  dalos  pacsirta  trillájáról.

Aludd  hát  át  a  telet,

Ne  lásd a  havat  és a  fergeteget.

Álmod  legyen  szép.

mint  a  majdani  kikelet.

 

2021.12.28

 

*************************************************

16. NOVELLA, FARSANG

 

Csomor Henriett: Szép Látvány farsangi hangulatban

 
  Elmélyülten sétált a nő a havas téli estén. Semmi sem érdekelte, csak kivágyott a természetbe. Ha fáradt volt, és tele volt a feje, nem segített rajta más, csak a friss levegő. Pár óra alatt érezte, hogy kiengedi a feszültségeit, és a gondolatai is kicserélődtek. Hosszú hónapok után ismét tudna a fantáziára hagyatkozni. Talán ismét tudna írni, de ennek gondolatát gyorsan elvetette, hisz most kelt fel íróasztala mögül.
 
A maga módján természetbolond volt, imádta a természet adta csodákat. Sűrűn kezdett havazni, és a hópelyhek simogatva csiklandozták arcát, és öröm öntötte el a lelkét. Az utcai lámpák alatt függönyként keringőztek  a hópelyhek, hófehérbe öltöztek a fák.
 
A piros háztetőket vastag hólepel takarta, meseszép volt a táj. Jó lenne lovasszánon bejárni a falut, gondolta. Miközben eljátszott a gondolattal álarcos fiatalok kerülték el, ma van az álarcosbál. Már szólhat a zene, és páran már táncolhatnak is. Ez lesz nekik a varázs éjszakája. Derűsen táncolnak egymással, és van hogy rezdüléseik elárulják kik is ők valójában.
Istenem, ha egészséges lenne, úgy ropná a táncot, mindig elképzelte mennyire érzéki lehet táncolni. Érezni a ritmust, a lüktetést a testében, keringőknél ha lágyan ölelik, érezné a párja szívdobbanását.
 
"Hé, térj vissza a jelenbe, s ne marcangold önmagadat!", szólalt meg a belső hangja. "Jó, tudom, nem kell mindig figyelmeztetned." válaszolta hangtalan, és keserűn.
Mikor hazaért, a sápadt holdvilágban, a csillogó havon, elkezdett egymaga keringőzni a szakadó hópelyhekkel.
 
2022. december 29.

*************************************************

 17. ELBESZÉLÉS 

 

ERDŐS SÁNDOR : A kis táska

 
Fáradtan rogyott le az ágyra apám, lecsatolta műlábát és ködös tekintettel nézett tajtékzó anyámra.
 
– Hol a francba van a kis táskád? – utalt kiabálva apám motorostáskájára.
– Nem tudom. – motyogta halkan apa és nem is nézett anyámra.
 
Abban a kis fekete táskában volt múltja, valamint egy csipetnyi a mi jövőnkből. Ma utazott a déli busszal a városba felvenni a kölcsön utolsó részletét, amit az új ház építésére vettek fel. Nem kevés pénzről volt szó, abból kellene befejezni a ház építését, ami apám késői ötlete volt hogy a gyermekeinek valamit hátra tudjon hagyni, ha elhagyja ezt az árnyékvilágot.
 

Erdős Sándor

Apámon most, ahogy anyámon szinte mindig, látszott hogy ivott, a táska az irataival és a pénzzel nem volt sehol. Négy testvéremmel együtt sírtunk, de nem azért mert elveszett a pénz, hanem anyám agresszivitása miatt. Féltettük apát. Féltettük a kis lakásban szerteszét repülő tárgyaktól, amit anyám dobált felé. A valaha erős büszke férfi védekezően tartotta maga elé a kezét, nehogy a repülő, forró levessel telt fazék eltalálja a fejét.
 
Józanul még megvédte volna magát, de most csak 

tehetetlenül nézte anyám őrjöngését. Azt a durva erőszakot, amit mi gyereket szinte minden nap megtapasztaltunk anyánk részéről. Sokkal fiatalabb volt apámnál, és úgy érezte, hogy velünk ötünkkel, a gyerekeivel az élete veszett kárba. Elvesztegette a legszebb éveit, amit masszív alkoholizálással töltött. Rendszeresen vert, és lelki terrorban tartott minket. Rettegtünk, mikor láttuk, hogy ismét ittas, bár apa nem adott a kezébe pénzt soha, mégis valahogy mindig megtalálta a módját a pénz megszerzésének. Végül is csinos nő volt, és sok jólelkű férfi lakott a faluban. Nekünk gyerekeknek ebben csak egy jó dolog volt, hogy a ruhásszekrénybe rejtegetett üres pálinkásüvegeket visszaváltva a boltban, egy kis zsebpénzre tudtunk szert tenni.
 
Apa nagyon sokáig nem ivott egy csepp alkoholt sem, csak vizet, semmi mást, pedig ha valakinek, akkor neki nagyon nehéz élete volt. Tanult és intelligens emberként magas pozícióban dolgozott egy építőipari vállalatnál, amíg a forradalom ki nem tört. Világnézete nem fért össze a rendszerével, ezért a forradalmárokhoz hittel csatlakozva részt vett erőszakos cselekményekben. A forradalom leverése után letartóztatták és börtönbe vetették. Sokat nem beszélt a börtönéveiről, de nagyanyám elmondása szerin többször kínozták, mint fizikailag, mint lelkileg. A börtönt úgy hagyta el, hogy az egyik lába ott maradt a börtönkórházban. Szabadulása után csak csekély rokkantsági nyugdíjat és megvetést kapott.
 
Iskolatársaim a füleim hallatára csúfolták féllábúnak, és az ezt kiváltó dühömet egyre fokozódó agresszivitással próbáltam kezelni. Apám mindig mondta, hogy hagyjam őket, mert nem tudják mit mondanak, de ezt akkor nem értettem. Sok éven keresztül csak a horgászatnak, és nekünk a gyerekeinek élt apám, úgy hogy alkoholt soha sem ivott. Anyám tűrhetetlen viselkedése beletaszította őt is az alkoholizmusba, viszont ő nem lett agresszív, maradt a szeretett apánk.
 
Anyánk belefáradva a lakásban lévő holmik szerte-szét dobálásába becsapta az ajtót és elment valahová.
– Ott hagytam a kórház mellett a padon. – mondta apa, miközben óvón ölelt át és a fejemet simogatta. – Van a fiókban egy kis pénz. – sóhajtott és fáradtan dőlt hanyatt az ágyon.
 
A szekrény fiókjában meg is találtam az elrejtett kis pénzt, amit a zsebembe süllyesztettem és kisöcsém kezét megfogva könnyes szemmel sétáltunk a buszmegállóig. Épp elég volt kettőnknek az apró a jegyre odafelé. Az már nem nagyon izgatott, hogy jövünk haza, mert gyalogolni azt tudtunk, viszont most sürget az idő.
Fagyalbokor vetett árnyékot a kórház melletti padra, ahogy futóléptekkel közelítettünk felé. A szívem a torkomban dobogott, mikor odaértünk. A pad alatt feküdt a kis fekete táska, aminek remegő kézzel húztam el a cipzárját. Minden benne volt. Benne volt apám múltja, és benne volt a mi jövőnk is.
 
Folytatjuk a sorozatot.

*************************************************

 18. CSALÁDI ÖRÖMÖK 

 

GRUBER MIKLÓS : A betegség

 
Kismiki óvodás volt. Nagycsoportos. Anyát és apát egy napon behívta az óvó néni. Kismikivel sajnos baj van: nem felel meg az iskolaérettségi vizsgán, mert egyensúly problémái vannak. El kell vinni gyerekorvoshoz.
Mosonmagyaróvár, kórház. A gyerekorvos megvizsgálta, majd elküldte őt szemfenék vizsgálatra. Apa ment be a kisfiúval. Megvolt a vizsgálat.
 
– Vigye ki a kisfiút és jöjjön vissza!
– Nézze uram! Az ön fiának agydaganata van. Ez a daganat most lúdtojás nagyságú, a kisagyban van. Elzárja az agyvíz útját. Azonnal meg kell műteni. Adok beutalót az idegsebészetre, hívok mentőt.
 
Így is történt. Győr, Petz Aladár kórház. CT, miegymás.
– Holnap megműtöm – mondta az orvos.
Szavamat ne feledjem, Apa nem árulta el Anyának, hogy a 

szemész mit mondott. Most megtudta.
 

Grúber Miklós

Másnap elmentek korán reggel. Kerékpárral ki a vasútállomásra. Morzsi gyanakodott. Felugrott a kukára, onnan a kerítésre, majd le az utcára. Apa próbálta visszaküldeni, de nem sikerült. Szaladt a kis görbe lábain a kerékpárok után, lógott a nyelve, lihegett. Apa felemelte és vitte tovább. A vasútállomáson kellett hagyni.
 
Kórház. Kismiki fejéből, orrából csövek lógtak, felkészítették a műtétre.
– Apa! Tudod, te VOLTÁL a legjobb barátom! Utoljára mesélsz még nekem? – Kérdezte.
– Persze, hogy mesélek, de előbb kimegyek pisilni.
 
Apa a WC – ben zokogott. Anya erősebb volt. Fogta a kisfiú kezét, puszilgatta. Nem tudta elhinni, hogy elveszítheti. Apa visszament és mesélt.
 
Jött a betegszállító, elvitte, a szülőket elküldték.
Leszálltak a vonatról, Morzsi a kerékpároknál ült, várta kisgazdáját. Körülnézett, de nem látta. Elszaladt a szerelvényhez, megvárta, míg mindenki elment, a vonat elindult. Szomorúan ballagott vissza. Minden hívás, csalogatás ellenére sem volt hajlandó hazamenni. Ült, várta Kismikit és … sírt. Végül Apa ölbe vette és vitte hazáig. Otthon beszaladt a lakásba. Nem értette mi történt.
Ez így ment két hétig. Két hét után Kismiki hazamehetett. Mentő járt be az udvarra, Morzsi odarohant, ugrált. Az egyik mentő kiemelte a kis beteget, Morzsi vakkantgatott, nyüszített, ugrált.
– Mmóóóddi! – mondta Kismiki.
 
Bevitték, ágyba dugták. A kiskutya nem engedett, ott ugrándozott, vakkantgatott, nyüsszögött, megnyalta kisgazdája kezét. Anya megfürdette, majd engedte, hogy az ágy alatt húzza meg magát. Néha felágaskodott, okos fejét ráhajtotta gazdija mellére.
– Mmóóódiii! – mondta ilyenkor Kismiki és a kutya boldog volt.

*************************************************

 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 

 
NÉHA AZT ÁLMODOM c.  VERSEMRE...
Kedves Vendi!
Mindig azt vallottam, hogy az ember a szemével néz, és az eszével, lelkével lát. A Ti lelketek különösen nagyon szépen lát, gazdagabban, mint sok ember írisze együtt.
Legyen Istentől megáldott, békés szép Karácsonyod.
Klári

...............................

 
Szia Vendi,  üdvözöllek!
Köszönöm szépen ezt a szép verset. Igazad van nem vak vagy csak nem látsz, mégis jobban látsz mindent mint mások.
Gyönyörűnek látod  a kertet és virágot, szépnek látod  ezt a cudar világot . Szépnek látod egyes embereknek lelkét, tudod ki a barát és ki az ellenség!
Békés Boldog Karácsonyi  ünnepeket kívánok neked és kedves családodnak szeretettel.
Ölel Éva

.................................

 
Kedves Vendi!
 Nem tudom, hogy annak jobb-e, aki így született, vagy annak, aki korábban már látott, de nem is tisztem eldönteni. Igazad van, nem világtalan vagy, csupán nem látod a világot, de egyéb szerveddel érzékeled, hiszen van a hallás, a tapintás, és az ízlelés is. Valóban, nem ártana nekünk nem csak a vakságot, hanem a többi nyomorúságot is egy ideig "birtokolni", talán utána sokkal több lenne az elégedett ember.
Elhiszem, hogy felteszed a kérdést, mindannyian így vagyunk vele. Istenem miért épp az én gyerekem beteg, miért engem hagytak el, miért én vesztettem el az állásom, miért én lettem rákos, és még sorolhatnám. Aztán ott vannak a lelki, pszichés betegségek, vagy az értelmi fogyatékosok, a háborúban megnyomorítottak, az az elől menekülők, az éhezők, a hajléktalanok, véget nem ér azok sora, akik valamiben hiányt szenvednek.
Talán egy megoldás van, ha azzal kezdjük a felsorolást, hogy mink van, mit kaptunk. Társunk, családunk, otthonunk, ételünk, italunk, értelmünk, közösségünk, stb. Azután talán könnyebb elfogadni a hiányokat is.
Akkor vagyunk a legnyomorultabbak, ha magunk körül forgunk. Hány és hány irigyelt, gazdag, sikeres ember vet véget az életének, mert nem találja meg annak értelmét.
Köszönöm az őszinte szavaid, további erőt és kitartást kívánok!
Szeretettel: Rita

*

Vendel Nagy <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. dec. 22., Cs, 1:36):
KEDVES RITA! Nos, igen, néha erősnek látszom, de belül sokszor vívódok magamban, miért kaptam én ezt a sorstól, magányomban néha zokogok, a tenni akarás vágya éltet, világtalan nem vagyok, mindenről tudok, ami eljut hozzám,  egy hétig mindenkinek vaknak kéne lennie, hiszem, hogy más lenne a világ..  Bele kéne gondolni, mit tudtam eddig, és már mi nem megy ezután..  Vigyázz nagyon a szemedre, én még láttam az Isten szép világát, de unokáimat soha.
Ölellek Vendi

*

2022. dec. 21., Sze, 13:04):
Kedves Vendi!
Látóként szörnyűnek tartom azt az állapotot, amikor valaki világtalan. Éppen ezért minden tiszteletem és elismerésem a tied, hogy ilyen méltósággal viseled és nem csak egyszerűen eltörőd, hanem mindeközben alkotsz, segíted az embertársaid, s teszed mindezt fáradhatatlanul, töretlen lendülettel.
Isten áldjon és segítsen téged tovább is az utadon.
Sok szeretettel: Rita
 
Vendel Nagy <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. dec. 21., Sze, 11:22):
Szegzárdi Nagy Vendel Néha azt álmodom c. versét elmondja: Hardi Judit
https://www.youtube.com/watch?v=Lbg68ZL5V-s

.........................................

 
Kedves Vendel! Nehéz ilyen súlyú versre írni. Mondanám azt, hogy
megértelek, de az állapotod csak az értheti, aki szintén nem látó.
Mégis… Néhány éve volt egy nagy bőrgyulladásom, lefeketedtek a körmeim.
Nyár volt, és kesztyűben jártam, mert néha észrevettem a pillantásokat,
amelyek a kezemen álltak meg. Nem vagyok leprás! Kiáltottam volna az
arcába a boltosnak, aki szemével intett tegyem a pénzt a pultra, és még
csak fertőző sem voltam. Sötétben elindulni az utcán hatalmas lelki erő
kell, ebben biztos vagyok, és olyan irodalmár vezetőnek lenni mint
amilyen Te vagy… csak elismeréssel lehet beszélni a teljesítményedről.
Áldott, békés ünnepet kívánok!
Szeretettel: Éva

 ....................................

 
2022. ÉVI POET STATISZTIKA
 
Véget ért a 2022-es év, és ebből az alkalomból szeretnénk néhány érdekes statisztikai adattal meglepni Téged.
2022-ben egy-egy szerzőnek átlagosan 7 verse jelent meg a www.poet.hu cím alatt. Tőled 26 verset publikáltunk az év során, ami jóval meghaladja az átlagot. Ez azt jelenti, hogy nagyjából 14 naponta került fel tőled vers a Poetre. Igazán termékeny vagy, csak így tovább! :)
 
A 2022-ben publikált verseidet összesen 4005 alkalommal tekintették meg látogatóink, ezzel pedig az év legolvasottabb szerzőinek felső 10%-ába tartozol. Erre igazán büszke lehetsz, gratulálunk! Ha elestél című versed volt a legnézettebb 798 megjelenéssel (egy-egy alkotást átlagosan 188-an szoktak megtekinteni).
 
197 alkalommal voltak olyan hatásosak soraid, hogy az olvasók kedvencnek jelöljék őket. Esik az eső című versed volt a legnépszerűbb 13 kedvencnek jelöléssel. Ez a versed az idén publikált művek több mint felénél sikeresebb volt! Idén a régebbi verseid is gyarapodtak 211 kedvencnek jelöléssel, ami azt jelenti, hogy az olvasóknak annyira tetszenek a műveid, hogy a korábbiakhoz is visszajárnak elolvasni őket. Ez az igazi siker! :)
 
229 hozzászólással is gazdagodtak a verseid az év folyamán. E tekintetben Édes élet című versed vitte a pálmát 12 hozzászólással.
Az év során 4 új figyelőt szereztél, ők minden egyes újonnan felkerült versedről külön értesítést kapnak.
Ha szeretnéd, hogy az új évben még többen olvassák műveidet, érdemes megfontolnod a Poet.hu GyIK-jában leírtakat.
Ha még nem követsz minket, várunk téged a Poet.hu Facebook oldalán, és a Poet Facebook közösségében, vagy követhetsz minket akár levélben is!
Köszönjük, hogy megosztottad velünk a verseidet, és ihletben gazdag 2023-at kívánunk!

....................................

 
Kedves Vendi
Köszönöm szépen, hogy ismerhetlek, hogy  írhatok a magazinba. Javítod hibáim. Kedves és aranyos vagy. Mit is mondhatnék, hiszen szó rá nincs. Légy egészséges, mert te vagy maga a Magazin. Míg te vagy, Magazin is van. Öröm és szeretet az írónak és olvasónak. Kincs vagy sok embernek. Remény, az íróknak és olvasóknak. Köszönöm, hogy vagy és ismerhetlek.
Szeretettel Edit és Gyuri 

************************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa. Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.

*

E-mail: nagy.vendi54@gmail.com

*

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Élő e-mail címem: nagy.vendi54@gmail.com

*

Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT E-MAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES.  

.............................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/

FIGYELEM! 2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN, AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK: http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/  
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

...........................…

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

….............................

Írott műveim megtekintése, az összes elérhetőségem:
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

*

megszólalok müvészeti magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/

*

A  MEK, ÉS AZ EPA OLDALAIN, ARCHÍV GYŰJTEMÉNYBEN IS MEGTALÁLHATÓK!
Facebook: csak beírod a keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
Nagy Vendel Írásai
Megszólalok Művészeti Magazin.  Szerkesztő Nagy Vendel

* 

Könyvtár:
E. könyvek a  MEK- en - ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR : magyar elektronikus könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

*

A  verses oldal címe:
www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

*

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post365015

*

Az Amerikai Egyesült Államok- beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com

*

Az Ausztráliai elérhetőség:
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY - AUSZTRÁLIA

..............................

Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg,
pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat.
Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK:  AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!

...............................

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

........................

MEGSZÓLALOK MÜVÉSZETI MAGAZIN  1302. - 2023. február.