MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2023. 01. hó – tizenharmadik évfolyam, első szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021. (1-től a 12. számig)
12.Évfolyam: 2022. (1-től a 12. számig)
13.Évfolyam: 2023. január
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A Magazin megtalálható a MEK és az EPA oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje: http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
*
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel - Skype-on: nagy.vendi54
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************************************
1. LECTORI
SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
ÚJSÁGBEKÖSZÖNTŐ.
A MEGSZÓLALOK
IRODALMI MAGAZIN TIZENHARMADIK ÉVFOLYAMA, SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI
MÜINTÉZETÉBŐL
MEGSZÓLALOK
MŰVÉSZETI MAGAZIN 1301. LAPSZÁM
ÚTMUTATÓ AZ
M.M.M. HASZNÁLATÁHOZ
Tisztelt Látogató, Kedves Olvasó!
Szeretettel köszöntelek a MEGSZÓLALOK MŰVÉSZETI MAGAZIN jelen számával.
Elnézést a bizalmasnak tűnő megszólításért, de gondolom ezt a lapot barátaim, vagy híveim olvassák és nem az ellenségeim, mivel nem nekik szánom.
Nagy Vendel vagyok, Szekszárdon élek, s több mint negyven éve írogatok különféle lapokban, antológiákban, különböző műfajokban és stílusokban. Vers, próza, cikkek, glosszák, humor, stb.
Mindig volt valamilyen megjelenési lehetőség, de a mai gazdasági világban ez teljesen megváltozott. Már nem terem babér a magunkfajta számára.
Önálló verseskötettel is jelentkeztem, köszöntve az új évszázadot.
Sajnos sok minden az anyagiakon múlik, de ehhez párosulhat még a kortársak hiúsága, és kicsinyessége, ami megakadályozza az érvényesülést,
ebben a belterjes
művészvilágban.
Éppen ezért más módszerhez kell folyamodnunk, s egyénileg
Nagy Vendel |
Éppen ezért más módszerhez kell folyamodnunk, s egyénileg
kell a sorsunkat a kezünkbe venni.
Régóta gondolkodom egyéni könyvkiadásban, ami részben, egy könyv erejéig anyagi haszon nélkül megvalósult. Jelenleg, egy tiszteletre méltó lehetőséget kihasználva, huszonnégy, eddig megjelent kötetem a MEK ( Magyar elektronikus könyvtár) oldalain található.
A másik ötlet egy saját lap indítása, de a nyomda, papír, és terjesztés költségei szintén horibilis összegbe kerülnének.
Ki vesz manapság könyvet, vagy újságot? Az elvetemült!
A kor adottságait kihasználva egy elektronikus lap megjelentetésén fáradozom.
Internet, jó cím, jó írások, és kész is. Gondoltam, persze nem így van. Ha a Hócipőre gondolok, az enyém csak Dorkó lehet.
Mivel magamnak, és írogató barátaimnak megjelenési, meg szólalási lehetőséget szeretnék biztosítani, jobb ötlet híján a lap címe:
A cím sugallja, hogy bárki aki jogilag kinyilvánítja, hogy az írása megjelenhet lapunkban, akkor, ha megfelel az írott és íratlan szabályoknak, előbb utóbb meg is jelenik az aktualitás jegyében.
Csupán néhány írott, és íratlan szabályt kell betartani.
Az írás nem lehet alkotmány és nemzetellenes, ízlésromboló, trágár, erkölcsi normákra fittyet hányó, magyartalankodó, és túlzottan napi politizáló.
Napi politikával nem foglalkozunk, persze ez nem jelenti azt, hogy nincs véleményünk róla. Írás közben elkerülhetetlen a történelmi visszatekintés, de a határt a kettőezredik évszámnál meghúztuk.
Megjelentetnénk cikkeket, novellákat, riportokat, humoreszkeket, verseket, dalszövegeket, reklámokat, tudományos ismertetőket, érdekesen megírt recepteket, stb.
Az írások tartalmának valódiságáért a szerző felelős. A szerzői jogokat fenntartjuk, a lapból máshol publikálni tilos, a lapot egyben továbbítani szabad.
Szerzőink máshol is közölhetik saját írásaikat, hiszen az ő tulajdonuk.
Az újság terjesztése elektromos úton történik e- mail címre, mindenki egyénenként megkaphatja, ha kéri, de ugyanígy le lehet mondani. Titkos vágyam, hogy a határokon túl élőkhöz, vagy más földrészekre került honfitársainkhoz is eljusson ez az olvasnivaló.
A lap ingyenes, nem kérünk érte pénzt, de nem is tudunk fizetni, pl. honoráriumot. Az ingyenességnek is megvannak a veszélyei, mert azt sugallja, hogy értéktelen a termék. Pedig csak gesztus az olvasó felé. Persze semmi sem ingyenes, ezért ha valaki támogatni szeretné a magazint, megteheti irodalmi munkával, tárgyi dolgokkal, vagy némi készpénzzel, ami egyéni megbeszélés után történhet. Mindezt a magazin fejlődése, és fennmaradása érdekében kérjük. elektronika, megunt, leselejtezett laptop, nyomtató, stb.
A külalak technikai okokból egy hasábos. Így kezdetleges eszközeinkkel egyszerűbb, de pl. vakoknak, akik remélhetőleg olvasóink lesznek, az olvasó programjuk könnyebben boldogul ezzel a tördeléssel.
Később, technikánk fejlődésével fotókat festményeket, és egyéb illusztrációkat is szeretnénk közölni, színesítve a lapot.
A számokat havonta küldjük, visszamenőleg is, hiszen később is csatlakozhatnak hozzánk, ha Ti is propagáljátok fejlődő folyóiratunkat.
Barátok között add tovább. Kíváncsian várom a reagálásokat.
Elérhetőség:
telefonon: 06 30 550 51 06
e - mail-ben nagy.vendi54@gmail.com
Mindenkinek kellemes olvasást, és jó szórakozást kívánok.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérek. Egyebet nem mondhatok.
A szerkesztő...
NAGY VENDEL MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS 2017.
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
NYIBA KÖLTÉSZETE DÍJAS 2021.
SZEKSZÁRD, 2023. JANUÁR 01.
1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
BEVEZETŐ AZ ÚJSÁG TIZENHARMADIK ÉVFOLYAMÁBA
2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL
KRIVÁK MÓRICZ JUDIT, KLEMENT BURZA MÁRIA
CSOMOR HENRIETT, ENGEL CSABA (ERDÉLY)
DÁMA LOVAG NAGY CYNTHIA
3. MESÉK VILÁGA
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: VÁLOGATÁS HANGOS MESÉIMBŐL
4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV
ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN, ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET
ÍRTA ÁRVAY MÁRIA IX. RÉSZ
5. NOVELLA (X.) KURUCZ ÁRPÁD: A TOLVAJ
6. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
KÁLMÁN ÁGNES ÍRÓ, KÖLTŐ
RÉSZLET A JÉGBE ZÁRT SZERELEM C. REGÉNYEMBŐL, I. FEJEZET
7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
VÉGHELYI PÉTERNÉ: TOBORZÁS A SZABAD TALPASOK SEREGÉBE
8. HAZAI TÁJAKRÓL - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
NÉHA AZT ÁLMODOM CÍMÜ VERSET ELŐADJA: HARDI JUDIT
VÁLOGATÁS AZ ELMÚLT ÉV PÁLYÁZATI VERSEIBŐL
9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN
AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN
KOLOZSI ERZSÉBET (AUSZTRÁLIA) TÓTÁGAS PODCAST (XII. RÉSZ)
10. BEMUTATJUK…KUN GYÖRGYI ÍRÁSAIT: MERT NŐNEK SZÜLETTEM
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL. VÉGHELYI JÓZSEF: FATROMBITA
12. TÖRTÉNETEK A MÚLTBÓL. MÁRKUS KATALIN:TEJTESTVÉREK
13. MESEREGÉN FOLYTATÁSOKBAN
VÁRKONYI KITTI: VARJUCKÓ I. RÉSZ
ILLUSZTRÁLTA: KALMÁR ZSUZSA, SZÁJJAL, ÉS LÁBBAL FESTŐ MÜVÉSZ
14. JÉZUS TANÍTÁSAI - A HEGYI BESZÉDRŐL
SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL. ÍRTA POÓR EDIT, (XVI. RÉSZ)
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
KRIVÁK MÓRICZ JUDIT, KOVÁCS TIBOR, BODAI ILDIKÓ
KOVÁCS JOSEF KOPEK (ERDÉLY)
16. SZEMLÉLTETŐ GONDOLATOK. ENGEL CSABA (ERDÉLY): LÁNC
17. CSALÁDI ÖRÖMÖK. GRUBER MIKLÓS: MORZSI
18. VISSZARÉVEDÉS...CSOMOR HENRIETT: AZ ÉV UTOLSÓ HÓNAPJAI
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
VÁLASZOK AZ ELISMERÉSRE
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
KRIVÁK - MÓRICZ
JUDIT:
Aludni megy a természet.
Nézem a fákat
az ablakomból.
Átlátok az ágakon, a sötétbe borult
törzseken , szárakon.
A levelek már barnásak.Fonnyadtan bánatosak,.
Elment aludni
az ősz is.
Itt az ideje már.
A tavasz hideg és szeles volt.
Átmenet sem volt,
s jött a nyár.
Perzselően forró,
esőt nem hozó.
Eltikkadt minden,
nem csak az állatok.
Itta volna
az ég könnyeit
állat ember,
de nem jött.
A cserzett föld barázdáit
mutatta felénk fájón.
Ősz sem
volt,
átmenet sem volt megint.
Kimerült a természet.
ledobta leveleit, a fa ága,
hideglelősen betakarózott
a fénytelen szürke köd-kabátba .
Minden elfáradt mi élő és
zöld volt,
Aludni megy a természet.
2022.11.24.
KLEMENT BURZA
MÁRIA:
FÉNYSZÁL SZIMBÓLUMOK
Életünk magában
hordozza,
ahogy a nappal az éjszakát,
a mulandóság hangtalan dalát.
Elnézem télen a fákat,
jégcsapok csüngnek ágain,
de majd a Tavasz rügyet bont rajtuk,
levél lesz s illatos virág, s a szótlan
bölcsesség szentélyében
az új Tavaszban ébrednek a fák.
Vállamat súlyos
évek nyomják,
de panaszra nem nyílik szám,
csak magamban elmélázom,
lehet az írás is hiábavalóság...
Vagy csak
könnyed hab legyen,
hiszen mindenkinek teher nyomja vállát,
de habként elferdített a valóság,
inkább bátorítást ,buzdítást adjon az írás.
Az ember
önmagát nem tagadhatja meg,
csak így lehet őszinte vallomás a szó,
melyben fényként szimbólumok futnak,
igaz felépíteni úgy, ahogy bennem él,-
nem tudom, csak sejtelmes sorokban leszek
fehér papírra karcolt színes képzelet minta,
s imádságba szőtt hála, s mindenben fellángol
az írás szenvedélyes vágya.
Néha vidám,
máskor bús hangok
dalolnak sikerről, kudarcról, hitről,
reményről, szeretetről és az életünket
átszövő tévedésekről.
Tudjuk jól,
ezer veszéllyel jár az élet,
mint körhinta, ha szakad a lánc,
kibillenthet egyensúlyunkból,
ha valami utunkban áll.
*
Csomor
Henriett: Esős délutánon
Gyorsan
változnak
a fekete felhők,
amelyek alakot öltenek.
Dörögve, csattogva,villámokat szór az ég.
Ömlik a novemberi eső,
viharos szél megtépázza
a színes lombkoronákat.
Ódon fák féltik őszi ruhájukat.
Az esti félhomályban,
a felkapcsolt lámpák alatt
tündököl a hársfa
aranysárga cakkos levele.
Látványa megnyugtatja
háborgó, szorongó lelkemet.
Most tovatűnt a félelmem,
édesanyámat itt ringatom
érzékeny szívemen.
Arra gondolok, lesz még
sok szép napunk, s
évünk együtt.
Jobban aggódok érted,
mint más a hozzátartozóikért.
Végtelen szeretetem bizonyítja,
te vagy az én védőangyalom.
2022. november
19.
ENGEL CSABA (ERDÉLY) :
Tenyeremben olvadó hópehely
December volt
és fújt a szél,
Zörgetett, zizegve mesélt,
Pengette jégcsapos hangszerét,
Jól hallottam, megjött a tél!
Hófelhők
takarják az eget,
Szívünkben melegség, szeretet,
Talpunk alatt a jég recseg,
Arcomba csípett a hideg.
Ó Szállingózó
hópehely,
Mindenki téged ünnepel,
A világtalan is örvend!
Szállj ide a tenyerébe.
Fény vagy a
betegek szemében,
Árvának, szegénynek te kellesz,
Ugrál a sánta örömében!
És sötét világunk fehér lesz,
Nem baj ha
fázik a kezem,
Én azt is könnyen elfelejtem,
Ott ahol béke és szeretet,
Melege vigasztal és éltet!
December, fúj a
szél és zörget,
Olykor az idő csak sürget,
Vár a szeretet ünnepe!
Maradj velünk ne menj el.
Kifogtam néhány
hópelyhet,
Szívem örvend s lelkem éber!
Ha együtt töltünk néhány percet,
Boldog lesz minden kisember!
2022.12.15
DÁMA LOVAG NAGY
CYNTHIA: Hideg van
Hideg van, de
nagy pelyhekben
szakad a hó !Mintha a mesebeli
Holle anyó dunnájából hullanának
a földre, szemeinket gyönyörködtetve!
A felhők mögül
kikandikál a nap,
sugarai hatására a kis hópelyhek
ragyogva csillámlanak. A haragosan
feltámadó szél az arcunkba csap
mintha rosszallaná a jókedvünket s
a mosolyunkat . Mi egymást átölelve
ácsorgunk a Duna parton, hidegre
fagyott kezeimet leheleteddel, apró
csókocskákkal melengeted.
Hozzád bújok
szorosan s ha lehetne
beléd olvadnék, s eggyé válnék Veled !
„Gyönyörűek a szemeid „ hosszan bámulva
mondtad, majd forró ajkad az enyémre tapadt
azon nyomban. Édes és tüzes csókod felmelegítette
egész testemet, nyugalom és a szerelem lángja
járta át az egész lényemet !!
Bimbózó
szerelmünk tanúja csak néhány sirály
kíváncsi szeme, és a szélben kavargó nagy pelyhű
hó tündöklő tömkelege !!
Kedves olvasó!
FIGYELEM! 2018. JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN, AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
Régóta gondolkodom egyéni könyvkiadásban, ami részben, egy könyv erejéig anyagi haszon nélkül megvalósult. Jelenleg, egy tiszteletre méltó lehetőséget kihasználva, huszonnégy, eddig megjelent kötetem a MEK ( Magyar elektronikus könyvtár) oldalain található.
A másik ötlet egy saját lap indítása, de a nyomda, papír, és terjesztés költségei szintén horibilis összegbe kerülnének.
Ki vesz manapság könyvet, vagy újságot? Az elvetemült!
*
Egy irodalmi
műalkotáspublikálásához három nehezítő elem adatik: a mű megírása, kiadása, és
eladása.A kor adottságait kihasználva egy elektronikus lap megjelentetésén fáradozom.
Internet, jó cím, jó írások, és kész is. Gondoltam, persze nem így van. Ha a Hócipőre gondolok, az enyém csak Dorkó lehet.
Mivel magamnak, és írogató barátaimnak megjelenési, meg szólalási lehetőséget szeretnék biztosítani, jobb ötlet híján a lap címe:
MEGSZÓLALOK
*
Ebben az évben
a tizenharmadik évfolyamába lép a
világszerte népszerű irodalmi folyóirat. Nem túl
meghökkentő cím, de a dolog lényegét kifejezi. Néhány gondolat
a tartalomról, és a formáról.A cím sugallja, hogy bárki aki jogilag kinyilvánítja, hogy az írása megjelenhet lapunkban, akkor, ha megfelel az írott és íratlan szabályoknak, előbb utóbb meg is jelenik az aktualitás jegyében.
Csupán néhány írott, és íratlan szabályt kell betartani.
Az írás nem lehet alkotmány és nemzetellenes, ízlésromboló, trágár, erkölcsi normákra fittyet hányó, magyartalankodó, és túlzottan napi politizáló.
Napi politikával nem foglalkozunk, persze ez nem jelenti azt, hogy nincs véleményünk róla. Írás közben elkerülhetetlen a történelmi visszatekintés, de a határt a kettőezredik évszámnál meghúztuk.
Megjelentetnénk cikkeket, novellákat, riportokat, humoreszkeket, verseket, dalszövegeket, reklámokat, tudományos ismertetőket, érdekesen megírt recepteket, stb.
Az írások tartalmának valódiságáért a szerző felelős. A szerzői jogokat fenntartjuk, a lapból máshol publikálni tilos, a lapot egyben továbbítani szabad.
Szerzőink máshol is közölhetik saját írásaikat, hiszen az ő tulajdonuk.
Az újság terjesztése elektromos úton történik e- mail címre, mindenki egyénenként megkaphatja, ha kéri, de ugyanígy le lehet mondani. Titkos vágyam, hogy a határokon túl élőkhöz, vagy más földrészekre került honfitársainkhoz is eljusson ez az olvasnivaló.
A lap ingyenes, nem kérünk érte pénzt, de nem is tudunk fizetni, pl. honoráriumot. Az ingyenességnek is megvannak a veszélyei, mert azt sugallja, hogy értéktelen a termék. Pedig csak gesztus az olvasó felé. Persze semmi sem ingyenes, ezért ha valaki támogatni szeretné a magazint, megteheti irodalmi munkával, tárgyi dolgokkal, vagy némi készpénzzel, ami egyéni megbeszélés után történhet. Mindezt a magazin fejlődése, és fennmaradása érdekében kérjük. elektronika, megunt, leselejtezett laptop, nyomtató, stb.
A külalak technikai okokból egy hasábos. Így kezdetleges eszközeinkkel egyszerűbb, de pl. vakoknak, akik remélhetőleg olvasóink lesznek, az olvasó programjuk könnyebben boldogul ezzel a tördeléssel.
Később, technikánk fejlődésével fotókat festményeket, és egyéb illusztrációkat is szeretnénk közölni, színesítve a lapot.
A számokat havonta küldjük, visszamenőleg is, hiszen később is csatlakozhatnak hozzánk, ha Ti is propagáljátok fejlődő folyóiratunkat.
Barátok között add tovább. Kíváncsian várom a reagálásokat.
Elérhetőség:
telefonon: 06 30 550 51 06
e - mail-ben nagy.vendi54@gmail.com
*
Megrendeléseket,
írásokat, hozzászólásokat erre a címre kérem.Mindenkinek kellemes olvasást, és jó szórakozást kívánok.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérek. Egyebet nem mondhatok.
A szerkesztő...
NAGY VENDEL MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS 2017.
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
NYIBA KÖLTÉSZETE DÍJAS 2021.
SZEKSZÁRD, 2023. JANUÁR 01.
........................
MEGSZÓLALOK
NAGY VENDEL : Egyéni
hitvallás
A tribünön és
A szószéken
Én nem értem el
Semmilyen
sikert,
Számomra csak a
Katedra, és a
Színpad termett
Némi babért.
Igazán nem is
Törtem magam
Efféle
jutalomért,
De mondani
valóm van
Erről a cudar
világról,
S magányomból
Csak az írással
Tudok kitörni,
A Magyarok
Gyönyörű
nyelvén
Sokakkal
pörölni
Hangos, hamis
szóra
Magamat nem
ragadtatom,
Mint némely
Szószátyár
szónokok,
Nem mondok
szónoklatot.
A literatúra az
Amivel dicsően
szólhatok,
Mondom, mondom,
A magamét
Míg levegőt
kapok,
Amíg a Teremtő
akarja:
Megszólalok.
2012 augusztus 1
SZEKSZÁRD, 2023. JANUÁR 01
......................
ELSŐ UTAM AZ ÚJ
ÉVBEN - FELÖLTÖZTETEM SZÍVEMET...
NAGY VENDEL: ÚJÉVI
LÁTOGATÁS...
Felöltöztetem
szívemet,
Tiszta új
ruhába,
S kívülre is
Szép ruhát
veszek.
Ez évben is
legelőször
A temetőbe
megyek.
Együtt
eltölteni
Az ünnepeket.
A sírkertnek
csendje vár
Itt nyugszik
Apám, s Anyám,
S öcsém is
immár.
Tizedik éve.
Első utam
idevezet
Minden
esztendőben.
Köszöntöm Őket
Fedetlen fővel.
Számomra nem
haltak meg,
Csak ide
kiköltöztek.
Karácsonykor
kis fát hoztam,
Szilveszterkor
koccintottam
A zord márvány
kővel.
Megköszönöm,
hogy őrzitek
Nekem e helyet,
De én még
egyszer
Haza megyek.
Süvít a metsző
szél,
Fagyosak a
rögök,
Itt hagyom
most még
E sírgödröt.
Az arcomon
érzem
Hideg van
nagyon,
A kutya is
fázik
Kint az
udvaron.
Az ajtót
résnyire nyitom ki,
Úgy engedem
be a
melegbe.
Duruzsol a
kályha,
Jobb neki, ha
bent van,
A meleg
szobában.
Csak Titeket
hagylak kint,
- Kedveseim -
A hideg
kriptában.
Szorítsatok
helyet,
Nem sokára
Veletek leszek.
2023.01.01
*************************************************
SZEMEZGETÉS A
TARTALOMBÓL
BEVEZETŐ AZ ÚJSÁG TIZENHARMADIK ÉVFOLYAMÁBA
2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL
KRIVÁK MÓRICZ JUDIT, KLEMENT BURZA MÁRIA
CSOMOR HENRIETT, ENGEL CSABA (ERDÉLY)
DÁMA LOVAG NAGY CYNTHIA
3. MESÉK VILÁGA
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: VÁLOGATÁS HANGOS MESÉIMBŐL
4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV
ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN, ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET
ÍRTA ÁRVAY MÁRIA IX. RÉSZ
5. NOVELLA (X.) KURUCZ ÁRPÁD: A TOLVAJ
6. REGÉNY FOLYTATÁSOKBAN
KÁLMÁN ÁGNES ÍRÓ, KÖLTŐ
RÉSZLET A JÉGBE ZÁRT SZERELEM C. REGÉNYEMBŐL, I. FEJEZET
7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
VÉGHELYI PÉTERNÉ: TOBORZÁS A SZABAD TALPASOK SEREGÉBE
8. HAZAI TÁJAKRÓL - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
NÉHA AZT ÁLMODOM CÍMÜ VERSET ELŐADJA: HARDI JUDIT
VÁLOGATÁS AZ ELMÚLT ÉV PÁLYÁZATI VERSEIBŐL
9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN
AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN
KOLOZSI ERZSÉBET (AUSZTRÁLIA) TÓTÁGAS PODCAST (XII. RÉSZ)
10. BEMUTATJUK…KUN GYÖRGYI ÍRÁSAIT: MERT NŐNEK SZÜLETTEM
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL. VÉGHELYI JÓZSEF: FATROMBITA
12. TÖRTÉNETEK A MÚLTBÓL. MÁRKUS KATALIN:TEJTESTVÉREK
13. MESEREGÉN FOLYTATÁSOKBAN
VÁRKONYI KITTI: VARJUCKÓ I. RÉSZ
ILLUSZTRÁLTA: KALMÁR ZSUZSA, SZÁJJAL, ÉS LÁBBAL FESTŐ MÜVÉSZ
14. JÉZUS TANÍTÁSAI - A HEGYI BESZÉDRŐL
SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL. ÍRTA POÓR EDIT, (XVI. RÉSZ)
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
KRIVÁK MÓRICZ JUDIT, KOVÁCS TIBOR, BODAI ILDIKÓ
KOVÁCS JOSEF KOPEK (ERDÉLY)
16. SZEMLÉLTETŐ GONDOLATOK. ENGEL CSABA (ERDÉLY): LÁNC
17. CSALÁDI ÖRÖMÖK. GRUBER MIKLÓS: MORZSI
18. VISSZARÉVEDÉS...CSOMOR HENRIETT: AZ ÉV UTOLSÓ HÓNAPJAI
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
VÁLASZOK AZ ELISMERÉSRE
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
*************************************************
2. VERSEK A
NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL
Aludni megy a természet.
Átlátok az ágakon, a sötétbe borult
törzseken , szárakon.
A levelek már barnásak.Fonnyadtan bánatosak,.
Itt az ideje már.
A tavasz hideg és szeles volt.
Átmenet sem volt,
s jött a nyár.
esőt nem hozó.
Eltikkadt minden,
nem csak az állatok.
állat ember,
de nem jött.
A cserzett föld barázdáit
mutatta felénk fájón.
átmenet sem volt megint.
Kimerült a természet.
ledobta leveleit, a fa ága,
hideglelősen betakarózott
a fénytelen szürke köd-kabátba .
Aludni megy a természet.
.....................................
FÉNYSZÁL SZIMBÓLUMOK
ahogy a nappal az éjszakát,
a mulandóság hangtalan dalát.
Elnézem télen a fákat,
jégcsapok csüngnek ágain,
de majd a Tavasz rügyet bont rajtuk,
levél lesz s illatos virág, s a szótlan
bölcsesség szentélyében
az új Tavaszban ébrednek a fák.
de panaszra nem nyílik szám,
csak magamban elmélázom,
lehet az írás is hiábavalóság...
hiszen mindenkinek teher nyomja vállát,
de habként elferdített a valóság,
inkább bátorítást ,buzdítást adjon az írás.
csak így lehet őszinte vallomás a szó,
melyben fényként szimbólumok futnak,
igaz felépíteni úgy, ahogy bennem él,-
nem tudom, csak sejtelmes sorokban leszek
fehér papírra karcolt színes képzelet minta,
s imádságba szőtt hála, s mindenben fellángol
az írás szenvedélyes vágya.
dalolnak sikerről, kudarcról, hitről,
reményről, szeretetről és az életünket
átszövő tévedésekről.
mint körhinta, ha szakad a lánc,
kibillenthet egyensúlyunkból,
ha valami utunkban áll.
HA ÉRTETT LENNE
A karácsony
misztériumáról
sokan írtak
szebbnél szebb verseket,
én mégis
gyermekkori karácsonyokra
emlékezem,
mikor még hittem
a varázslatos
tündérmesékben.
Mikor művi
fények helyett Szeretet
töltötte be a
szíveket, és az
egyszerűség
varázsolt meseszépet,
szívemben
megmaradó emléket.
A karácsony
üzenete kevesek
számára értett,
sokan a felszínre
figyelnek, így
lesz elveszett a lényeg.
Felnőve nem
hiszünk tündérmesében,
pedig az életet
lehetne élni szépen,
melyhez nem
kellenének külső fények.
A tündérmesék
mára elvesztek,
igaz magja
érdek által átírt lett,
ha a karácsony üzenetét szívünkkel
meglátnánk,
igaz mesét írhatnánk.
A karácsony
misztériumáról
sokan írtak
szebbnél-szebb verseket,
kívánom, értsük
meg mit is üzen,
és a megértett üzenet töltse be életünket.
...............................................
a fekete felhők,
amelyek alakot öltenek.
Dörögve, csattogva,villámokat szór az ég.
Ömlik a novemberi eső,
viharos szél megtépázza
a színes lombkoronákat.
Ódon fák féltik őszi ruhájukat.
Az esti félhomályban,
a felkapcsolt lámpák alatt
tündököl a hársfa
aranysárga cakkos levele.
Látványa megnyugtatja
háborgó, szorongó lelkemet.
Most tovatűnt a félelmem,
édesanyámat itt ringatom
érzékeny szívemen.
Arra gondolok, lesz még
sok szép napunk, s
évünk együtt.
Jobban aggódok érted,
mint más a hozzátartozóikért.
Végtelen szeretetem bizonyítja,
te vagy az én védőangyalom.
...................................
Tenyeremben olvadó hópehely
Zörgetett, zizegve mesélt,
Pengette jégcsapos hangszerét,
Jól hallottam, megjött a tél!
Szívünkben melegség, szeretet,
Talpunk alatt a jég recseg,
Arcomba csípett a hideg.
Mindenki téged ünnepel,
A világtalan is örvend!
Szállj ide a tenyerébe.
Árvának, szegénynek te kellesz,
Ugrál a sánta örömében!
És sötét világunk fehér lesz,
Én azt is könnyen elfelejtem,
Ott ahol béke és szeretet,
Melege vigasztal és éltet!
Olykor az idő csak sürget,
Vár a szeretet ünnepe!
Maradj velünk ne menj el.
Szívem örvend s lelkem éber!
Ha együtt töltünk néhány percet,
Boldog lesz minden kisember!
........................................
szakad a hó !Mintha a mesebeli
Holle anyó dunnájából hullanának
a földre, szemeinket gyönyörködtetve!
sugarai hatására a kis hópelyhek
ragyogva csillámlanak. A haragosan
feltámadó szél az arcunkba csap
mintha rosszallaná a jókedvünket s
a mosolyunkat . Mi egymást átölelve
ácsorgunk a Duna parton, hidegre
fagyott kezeimet leheleteddel, apró
csókocskákkal melengeted.
beléd olvadnék, s eggyé válnék Veled !
„Gyönyörűek a szemeid „ hosszan bámulva
mondtad, majd forró ajkad az enyémre tapadt
azon nyomban. Édes és tüzes csókod felmelegítette
egész testemet, nyugalom és a szerelem lángja
járta át az egész lényemet !!
kíváncsi szeme, és a szélben kavargó nagy pelyhű
hó tündöklő tömkelege !!
*************************************************
3. MESÉK VILÁGA
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT: VÁLOGATÁS HANGOS MESÉIMBŐL
01.
MEGJELENT,
HALLGASSÁTOK!.jpg)
Kelemen Györgyné
https://youtu.be/Ti6q5uF8n0s
Kedves Vendi
Megjelent
legújabb kis novellám: Falevél.
Felolvasó Nagy
Erika kedves színművésznő: Minek drága játék, ha van falevél.
Légy szíves tedd be a magazinba ha lehet. Előre is
köszönöm szépen.
Szeretettel:
Edit és Gyuri
Mellékletek
terület:
YouTube-videó
(Kelemen Györgyné Edit: Falevél | Felolvasó: Nagy Erika) előnézete
*02.
https://youtu.be/BjoA_HfvYGo
Kedves Vendi
Egyik
legaranyosabb, kedves mesém: Este kicsit más minden.
Felolvasó Liszi
Melinda kedves színésznő.
Kérlek szépen
tedd be a magazinba ha lehet. Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel
Edit és Gyuri
Mellékletek
terület:
YouTube-videó
(Kelemen Györgyné Edit: Este kicsit más minden | Felolvasó: Liszi Melinda)
előnézete
*03.
https://youtu.be/JbVYdRcFK5E
Kedves Vendi
Én most ezzel a
műsorral kívánok kellemes karácsonyi ünnepeket.
Én is benne
vagyok az Angyalka című írásomat adom elő.
Szeretettel
Edit és Gyuri
*
04.
https://youtu.be/lvxk_ffbweQ
Kedves Vendi
Felhő ország.
Felolvasó Csomos Lajos kedves színművész.
Jó lenne, ha aki az akadálymentes dolgokat építi az is próbálná. Csak egy nap egy igazi
nap, milyen más lenne minden.
Szeretettel
Edit és Gyuri
Mellékletek
terület:
YouTube-videó
(Kelemen Györgyné Edit: Felhő ország | Felolvasó: Csomós Lajos) előnézete
*
05.
https://youtu.be/d1IimSzq5rg
Kedves Vendi
Megjelent
legújabb kis novellám: Fehérbot.
Felolvasó
Csomos Lajos kedves színművész
Szégyen,
küzdés, elfogadás. Nehezen, de elfogadtam a fehérbotot. Nekem sikerült. Nem volt
könnyű.
Kérlek szépen
tedd be a magazinba ha lehet. Előre is
köszönöm szépen.
Szeretettel
Edit és Gyuri
Mellékletek
terület:
YouTube-videó
(Kelemen Györgyné Edit: Fehér bot | Felolvasó: Csomós Lajos) előnézete
************************************************* 4. ÖNSEGÍTŐ
KÖNYV
Öröm az
ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket Írta: Árvay
Mária(IX. RÉSZ)
15. Olvasói
levél – Volt, nincs
Kedves
Derűlátó!
Tegnap nagyon
szomorú dolog történt velem, legalább is nekem rendkívül fájdalmas. Férjem,
véletlenül, összetörte azt a szép tálat, amit még a nagymamámtól kaptam az
esküvőnk napján. Azóta is nagy becsben tartottam, vigyáztam rá, s most, vége,
nincs többé! Szegény nagyi már nem lehet közöttünk, s most, hogy ez a tál is
odaveszett, valahogy, még nagyobb űrt érzek legbelül. Eddig olyan volt, mintha
a nagyi ott lett volna velünk.
Férjem, azóta
már bocsánatot kért, próbál kiengesztelni, de érzi bánatomat. Segíts, hogy egy
fokkal jobban érezzem magam!
Üdvözlettel:
Összetört szív
---
Árvay Mária
Kedves
Összetört szív!
Tudom és
megértem, mit érzel, magam is veszítettem már el ilyen becses értékű tárgyat,
ami kimondottan, nekem, és nem másnak volt fontos.
Nézzük csak,
hol itt a napos oldal!
Férjed, azt
írtad, véletlenül ejtette el a tálat! Hál’ Istennek, hogy nem részeg
állapotában, veszekedések közepette, direkt vágta a földhöz! Sajnos, sok ilyen
család van, ahol naponta törik tányér, pohár, sőt, családtagok is áldozatául
esnek a veszekedéseknek!
Azzal, hogy
próbál kiengesztelni, tényleg, sajnálhatja, ami történt, de ezen változtatni
már nem lehet.
A nagyi emléke,
táltól függetlenül, a szívedben él, amit nem vehet el tőled senki! Sok-sok
emlék lapul ott, amit bármikor feleleveníthetsz!
Még az is
előfordulhat, hogy jártodban-keltedben rátalálsz egy csaknem hasonló, vagy
szinte ugyanolyan tálra, mint, amit a nagyitól kaptál. Ki tudja?
Hagyd, hogy
férjed kiengesztelhessen, ne hagyjátok, hogy a kapcsolatotok egy véletlen
baleset miatt megromoljon! Egy jó emberi kapcsolatnál nincs nagyobb kincs!
Üdvözlettel:
Derűlátó
--
Gyógyító
gondolatok
"Az
életben mindig van rossz. Nem akarjuk, hogy legyen, de van. Az ember teszi,
amit lehet és tovább lép." (Halálos iramban - Hobbs és Shaw c. film)
"Csak a
lelki szegények valóban szegények. Az, aki mindenét elvesztette, de bátorsága,
jókedve, reménye, erénye és önbecsülése töretlen marad, továbbra is
gazdag."
(Samuel Smiles)
* 16. Olvasói
levél – Hiába keresgélek
Kedves
Derűlátó!
Veled nem
fordult már elő, hogy állandóan keresgéled a környezetedben lévő mindennapos
tárgyaidat, s alig-alig találod? Nálam nagyon gyakran előfordul, sokszor kora
reggel, pont akkor, amikor munkába kellene indulnom. A nap bármelyik
időszakában megtörténik, főleg akkor, ha sietnem kellene valahova! Sokszor már
az idegeimre megy!
Gyakran az
egész lakást felforgatom ezért, vagy amazért, a munkahelyen is megtörtént már,
hogy kerestem valamit, majdnem lekéstem miatta a vonatot.
Nagyon bosszant
a dolog! Orvoshoz kellene fordulnom?
Üdvözlettel:
Elveszve
--
Kedves
Elveszve!
Nem kell így
megrémülni, nem szükséges mindjárt orvoshoz fordulni!
Velem is
megtörtént, hogy kerestem a dolgaimat, előfordul az ilyesmi, főleg, ha az ember
feszült, ideges, nem tud koncentrálni.
Ha keresel
valamit, az is megeshet, hogy olyan dologra is rátalálsz, amire nem is
gondolnál! Előkerülnek olyan dolgok, melyekről teljesen megfeledkeztél, s most,
jól jönnek.
Ha keresel,
több mindenre felfigyelsz, észreveszel egyet, s mást, amit máskor nem.
Egy tanáccsal
szolgálhatok, ami nagyon praktikus és hasznos. Próbálj meg minden tárgyat
mindig ugyanoda rakni, legyen mindennek megszokott helye. Így automatikusan oda
fogsz nyúlni, ahol az adott dolog található, így sok időt megspórolhatsz.
Este készítsd
össze a másnapi holmidat, így reggel sem kell sietned. Ha a munkahelyen sikerül
ugyanezt a rendszert bevezetned, máris könnyebbek lesznek mindennapjaid.
Legelőször a
kulcsaidnak és, ha van, szemüvegednek találj egy megszokott helyet! Amióta így
járok el, könnyebb az életem! Kívánom, neked is sikerüljön!
Üdvözlettel:
Derűlátó
--
Gyógyító
gondolatok
"Törvény
és rend nélkül nincs emberi világ." (Wass Albert)
"Ha az
ember lelkében nincs rend, nem képes rendet tenni maga körül." (Ezra
Pound)
"Azok,
akik büszkék arra, hogy szabályos rend van az íróasztalukon, soha nem
tapasztalják meg azt az izgalmat, hogy megtalálnak valamit, amiről azt
gondolták, hogy menthetetlenül elveszett." (Helen Exley)
Folytatjuk. ************************************************* 5. NOVELLA (X.)
KURUCZ ÁRPÁD :
A tolvaj
– Lányok,
végezetül van egy jó, és egy rossz hírem. – fejezte be a hétfő reggeli
eligazítást a főnökasszony.
Levette folyton
bepárásodó szemüvegét, megtörölte, hegyes orrára biggyesztette, majd tömzsi
karjaival szélesen gesztikulálva folytatta.
– Kaptunk húsz
százalék béremelést, viszont megvonják a területi pótlékot.
– Fél éve is
csökkentették a pénzünket – szólt közbe egy duci fiatalasszony. – Így alig
keresünk kevesebbet, mint tavaly ilyenkor.
– Lényeg, hogy
a rádióban, meg a tévében jól hangzik.
– Nem
politizálunk! – emelte fel a hangját a főnökasszony. – Mindenki tudja a dolgát.
Munkára, hölgyeim!
Az asszonyok
szedelőzködtek, kettesével, hármasával elindultak. Várták őket az idősek, a
gondozásra szorulók.
Egyikük, Tóth
Hanna, egyedül indult. Aznapi első gondozottjához, ki kellett utaznia a kerület
túlsó szélére. Alaposan kitömött, nehéz hátizsákot cipelt. Vékony-szálú sűrű
haját, arcába fújta a goromba januári szél. Térdei fájtak a sok talpalástól,
szükség volt néhány lépésre, míg bejáródtak.
– Néhány év, és
nekem lesz szükségem gondozásra – gondolta.
*Egy éve
nyugdíjban lenne, ha a teljes időt beszámítják, amit fő állású anyaként töltött.
Nem volt könnyű. A gyerekek, kétévenként jöttek, szinte egyszerre voltak
kicsik. Mindazonáltal úgy gondolta, azok voltak a legjobb idők. Sajnálta az
asszonyokat, akik nem tudták, vagy nem akarták a gyermekeikkel tölteni az első,
legfontosabb éveket. Olyan dolgokat veszítettek, amit később már nem kaphatnak
vissza.
A busz éppen
elment, két átszállás után, egy szűk óra múlva, megérkezett a kopott,
okkersárga házhoz. Fújtatva csöngetett a negyedik emeleti lakás ajtaján.
Madárcsontú, vizenyős kék szemű, hegyes állú anyóka nyitott ajtót. A gondozónő
orrát megcsapta az ismerős szag, ami az idősek lakta lakásokra jellemző. A
masszív, sötét szekrények, epedás kárpitozott székek, fotelek, szintén arról
árulkodtak, hogy itt öregasszony lakik.
– Jó napot,
Matild néni.
– Képzelje,
meglátogatott tegnap az unokám, a Karcsi.
– Ilyen korán?
Nyugdíjfizetés után szokott jönni.
– Most van egy
teljesen biztos tippje, amivel rengeteget fog nyerni.
– Vagyis,
megint pénzt adott neki. Nem lesz ennek jó vége, Matild néni.
A gondozónő,
ahogy mindig, lerakta táskáját az előszobában, és elment kezet mosni.
Másfél óra
múlva, fürdetés, bevásárlás után indult a következő címre. Volt a megállónál
egy pékség. Itt szokott ennivalót vásárolni magának, amit elmajszol, míg a
buszra vár. A boltban már ismerték előre összekészítették a két pogácsát. Ahogy
ki akartra fizetni látta, a pénztárcája üres, pedig úgy emlékezett, hogy volt
benne egy ezres.
– Köszönöm,
most látom, hogy nincs nálam pénz – adta vissza a zacskót.
– Majd holnap
behozza – hárította el a fiatal eladólány.
Mire végigjárta
a másik három címet, a táska súlyától meggörnyedve alig vonszolta magát.
Este, mikor
hazaért, még mindig a pénzen gondolkodott, gyanakodott. Három, ezerforintos
sarkára pici pöttyöt rajzolt tollal, és eltette a tárcájába. Vacsora után
eldőlt, s álomtalan, mély alvásba zuhant.
Másnapra, a
szélhez eső is társult. Fülébe vattát tömött, mert könnyen begyulladt. Kipirult
arccal érkezett az okkersárga házhoz. Ugyanúgy az előszobában hagyta a
táskáját, kirepedezett kezére meleg vizet folyatott. Az apró sebeket, csípte a
szappan.
Aznap
takarítani és vásárolni kellett. Az öregasszony adott egy ezrest, és csak
annyit kért, ami belefért a pénzbe. Hanna megnézte a bankjegyet, ott volt rajta
a jel, a tárcájából pedig hiányzott.
– Most mit
csináljak? Jelentsem? Alázzam meg? – töprengett. – Ha kiderül, megszüntetik a
gondozást. Teljesen egyedül marad, csak az unokája fogja látogatni, az is csak
azért, hogy szipolyozza. Lehet, hogy ez már kezdődő demencia?
Ettől kezdve
úgy vitt magával pénzt, hogy ne érje meglepetés a pékségben.
Két héttel
később, nyugdíjfizetés után hiánytalanul megtalálta tárcájában ez eltűnt pénzt.
Mellette egy kis cédula, rajta egyetlen szó: köszönöm.
Folytatjuk a
sorozatot.************************************************* 6. REGÉNY
FOLYTATÁSOKBAN
Kálmán Ágnes
író, költő: Részlet a Jégbe zárt szerelem c. regényemből.
I. fejezet : A nő
Az asszony kint
ült a háza melletti tó partján. Ezüstös fürtjeibe beleborzolt a nyári szellő. A
lemenő nap vöröses fénye megvilágította fáradt, megtört arcát. Úgy siklottak
rajta, mintha időtlen idők óta ott lennének. Réginek csak a gyönyörű szép kék
szeme maradt megfakult vonásai között. Csak ült ott elmélázva világfájdalma
dúlt lelkében, s minden percét sajnálta az életnek amit, nem élt át.

Kálmán Ágnes
A kék ég féltőn
bugyolálta be karjaiba szeretetet adva, mire egész életében vágyott. Túl rövid
az élet, ha végéről tekintünk vissza. Nem is értette miért létezik, mi volt
vele Istennek a célja. Csak lelke mélyén érezte szeretet nélkül semmit nem ér.
Egy lecsendesedett szerelmet dédelgetett lelkében, amit megsem érdemelt az,
akit szeretett. Önzetlenül, tisztán a legtisztábban szeretni és magába temetni
egy életre beteljesületlenül. Hát csak ült ott szótlanul nézve a fecskék röptét
és arra gondolt, miért nem született szabadnak és repülhetne fel-fel oda
magasra hová emberi gyarlóság nem juthat. Fájt emlékeznie. De egyszer végig
kell mennie a lejárt úton, hogy aztán végleg magába zárja, még mielőtt elindul
a hosszú útra.
Hogyan is
kezdődött?
A nő az ötvenes
éveiben járt. Még mindig friss fiatalos mozgással bírt. Szép arcán még nem
barázdáltak a redők. Szép nő volt, mindenki megnézte. Alakja karcsú, fiatalos.
A szeme kéksége, mint a tenger. Különlegesen szép, csak a szeme fátyolán
lehetett látni a magányt és a szomorúságot, amin érezni lehetett a bánatot,
boldogság nélküli életében. Szép és vonzó, üde jelenség volt a maga egyszerű
bájával, amit a lelkében lakozó jóság adott. Nem volt benne rossz, lelke
tisztaságát szeme tükrözte, melyben csodák ragyogtak, ha valaki belepillantott.
Hosszú küzdelmes élet állt mögötte. Érzelmileg lenyugodott állapotban volt már,
pedig egész életében az igaz szerelemre várt. Úgy érezte valami kimaradt az
életéből, mert ezt az ürességet most érezte igazán, szinte szívbe markolóan az
élete utolsó szakaszában. Nem sok öröm jutott neki. A házassága már régen
zátonyra futott. Csak éltek egymás mellet, mint két megszokott barát. Keveset
beszéltek. Az intimitás évek óta nem működött közöttük. Az asszony már nem
akarta. Nem volt igazán szerencsés és boldog ez a házasság. A nő mindig másra
vágyott. A házasság évei alatt visszahúzódó és magányos lett. A gyerekek
megnőttek, mind a saját útját járta régen. Imáiban néhányszor megjegyezte
Istennek, hogy kimaradt az igaz szerelem az életéből. A napok szürkesége idővel
haját is szürkére festette.
Próbálta a régi
hamvasságát megőrizni, így a haját színezni kezdte. Valamivel fiatalabbá tette.
De igazi
fiatalságát lelke gyermeki jósága adta. Lelkében örök fiatalnak érezte magát.
Azonban az egyhangúság, a mindennapok küzdelme lecsendesítette. Már nem vágyott
semmire várta az öregség beköszöntő éveit.
Az öröm
pillanatait a gyerekek unokák látogatása adta. Mindegyik távol élt. Ritkán, de
hazalátogattak.
Ez éltette, meg
a munka, amit egész életében örömmel végzett. A kert szépsége dicsérte keze
nyomát, mert sok féle virág pompázott benne. Néha kiment a természetbe. Ott
érezte legközelebb magához Istent. Ott kiönthette lelke fájdalmát, melyet
lecsendesített a kimondott szó ereje. Oly sokszor átgondolta az életét, de a
végén belenyugodva mondta ki. Jól van minden, ahogy történt. A múlt
megváltoztathatatlan, kár rágódni rajta, úgy sem tudjuk meg nem történté tenni.
Visszük magunkkal, mint egy nehéz batyut, és ha túl nehézzé válik, elengedjük,
a széllel hagy menjen, ahová tartozik.
Így teltek a
napjai, szinte monoton egyhangúságban. Aztán váratlan esemény kavarta fel az
állóvizet. Gyökerestül tépve ki a múlt gyökereit és forgatta fel az életét egy csapásra.
Folytatjuk.************************************************* 7. ANGYALI
TALÁLKOZÁSOK
Véghelyi
Péterné: Toborzás a szabad talpasok seregébe
Hosszú utazást
követően érkeztem haza, a szülői házba. Húgom meleg étellel várt, és gondjaira
bízott szüleim mosolyogva jöttek elő a meleg szobából, ahová a szürke téli
hideg zárja őket időlegesen. Nyáron a táskámat ledobva rögtön a kertben keresem
őket, mindig tevékenykednek. Anyám szakavatott kertészként életet teremt szinte
kezével a növényeken végzett munkájával. Talán varázsszert kever a földbe,
amitől kertjében szóló szőlő, mosolygó alma, és zengő barack sarjad. Ha
hazalátogatok, apám öreges léptekkel eleltűnik a buja kertben, és a legszebb
gyümölcsöket hozza be nekem. Markában a csípős őszi reggeleken is lapult néhány
levél mögött túlélő
Véghelyi Péterné
összetöpörödött füge, ami az ősz ízeit búcsúztatta a számban
elolvadva. Emlékszem, már a fiammal várandós voltam, amikor egy téli napon a
borospincéhez elkísértem, felnőtt gyermekként. A jól ismert hegyi úton
baktattunk felfelé a fagyos leveleken lépdelve, amikor minden almafánál
megállt, és jéghideg, de teljesen ép gyümölcsöket varázsolt elő nekem a
megbarnult fű alól. Szinte belefájdult a fogam, amikor a présházban
elmajszoltam, ahol a lépcső alól finom, nagy szemű diót is előkotort nekem.
Micsoda mennyei csemegék voltak azok! Majd a pincében hosszú nyakú üvegből finom
nedűt szívott fel a hébérben, és poharamba engedte a lefojtott mustot, ő még
erre is gondolt, hiszen bort én akkor nem kóstoltam, bár aranybort készített,
sokfelől csodájára jártak. Görnyedt hátát kiegyenesítve hagyta, hogy most
vékony vállát átöleljem, és néhány pillanatig karomban tartsam. Arra már nem
emlékszem, hogy engem hogyan tarthatott egykor erős karján, de láttam a fiamat,
és a húgom fiait az ölében hordozva. Fáradhatatlan nagyapaként énekelve,
bogárismertetőket tartva tanítgatta őket a világ élő dolgainak szeretetére.
Látom magam néha homályos emlékképben, amint apám a nagy vízen tart engem,
talán úszni tanít, és én először nagyon félek, de mosolygó tekintete elnyelte
ezt a félelmet, és bátran elengedem magam apám karján nyugtatva a fejem a nagy
vízen. Telnek az órák, mi nők csacsogunk, teszünk-veszünk, anyám mindenről
kifaggat, ám apám csendes szótlanságban szemlél csak minket. Időnként
megkérdezi mikor jöttem és mikor megyek. Időt nem érint szemlélése, csak a
jelenlétemet, annak örvend. Másnap a reggeli után a szobában a szokásos
lapszemlén találom,
ám mikor
belépek, az újságot ölébe ejti, és int, hogy üljek mellé, a fotelba. Ilyenkor
keresem a szavakat, és a gyenge mondat jut csak eszembe:
– Hogy vagy
Apukám?
– Nézd,
eltelnek a napok, én nem is tudom, hogy milyen nap van ma. Eszembe jutnak a
gyerekévek, a szüleim, sokat gondolok rájuk. Sok csintalanságot csináltunk, de
engedelmesek voltunk. Apám mindig kiadta a feladatot, és csak akkor mehettem a
srácokkal játszani, ha azt elvégeztem. Bizony sokszor beugráltak a fiúk a
műhelybe, és segítettek elfűrészelni a léceket, hogy mehessek.
– Apukám,
sajnos nem csak gyerekként csinálunk butaságokat, én felnőttként is olyan sokat
hibáztam – felelem neki.
– Nem tudhatjuk
biztosan, hogy amit csinálunk, az jó lesz-e. Bizony gyakran mellé nyúlhatunk,
de azt is túl kell élni. Tudod, nem szabad egy problémát olyan komolyan venni,
mert akkor az teljesen betölti a gondolatainkat, és akkor csak azzal
foglalkozunk. Ettől pedig túl nagynak látjuk, és semmi mást nem látunk ettől az
életünkben.
Annak idején a
gyerekeket sokkal jobban fogták. Ma sokkal szabadabbak a gyerekek, és ez nem
jó. Ennek az oka az, hogy a szülők nem foglalkoznak velük. Nincsenek munkák,
amibe be lehetne őket avatni. Régen ez volt a nevelés, ez volt a kapcsolat. Sok
munka volt, de boldogok voltunk. Apám igen kemény ember volt, de nem mondhatnám
azt, hogy rossz gyerekkorom volt, mert én mégis szabad voltam. Az egy más világ
volt. A mai gyerek bámész ahhoz, ahogyan mi gyerekként éltünk. Mi minden olyan
lehetőséget, amivel a haveroknak örömet okoztunk, azt megragadtuk. Elszaladtunk
egyik faluból a másikba porban, mezítláb, csak úgy, hogy köszöntsük, hogy
lássuk egymást. Volt, hogy ilyen haver segített fűrészelni nekem apám
műhelyében, és siettünk nagyon, hogy aztán együtt tovább szaladhassunk fel, a
badacsonyi hegyoldalba, az volt a mi birodalmunk. Hű, csak úgy füstölt a
fűrész, olyan szaporák voltunk, és volt bennünk cinkosság, vágy a szabadságra,
ami szebb volt, és jobb ízűbb, ha együtt, közösen éltük meg. Az nem igazi
szabadság, ha ma egy gyerek egyedül veri a számítógépet, a szabadság az közös
öröm. Amikor én ajándékozom a másiknak az én szabadságomat, és megkapom az övét
cserébe. Hajaj! Bizony! – sóhajt fel réveteg tekintettel, miközben a falon függő
badacsonyi látképet nézi, és ütemesen dobol a fotel karfáján. Néhány pillanatig
csend ült közénk, és én sem akarom e csendet megtörni, mert a karfán vert
ütemek visszaröpítették őt az időbe, nekem oda nincsen bejárásom.
– Szigliget…
Nemesgulács… Badacsony… ez a mi birodalmunk.
Most elmélyedt
a töprengésben, fejét öklére támasztva nézi a képet, és én nem tudom most éppen
hol jár.
– Lengyeltóti –
kiált fel örömmel – ott is voltunk, és igen, Haláp! Azt mondtam már? Ott volt
nekünk a határ. Ja! Virgonc gyerekek voltunk, az biztos. Aki jószándékú gazda
volt a hegyoldalban, az nem sértődött meg, ha a gyerekhad belopózott a kertjébe
gyümölcsért, mert mi mindig csak a hullottat szedtük fel, tudtuk, hogy az érett
volt, és elrohadt volna, és hát kellett a muníció. Télire a hegyoldalban
szedtünk fát, azt haza is kellett húzni, de mi kitaláltuk, hogy ha ledobjuk a
szikláról, a fa vége felhasad, így otthon aprítani is könnyebb volt.
Leleményesek voltunk a munkában, azt kerestük, hogy hogyan lehet könnyebb, gyorsabb,
és ez volt a játék, de sokat nevettünk. Tudod – nézett rám komolyan –, mindig
volt köztünk olyan, aki ahhoz a bizonyos dologhoz különösen értett, és akkor
abban az volt a vezér. Szóval nem a hülyeségben kellett kitűnni, hanem az
eszességben, ügyességben, és mindenki a legjobb oldalát akarta mutatni, ki
miben ügyes, és abban tűnt ki, de azt mi el is ismertük, és hagytuk, hogy
vezessen bennünket. A bányász gyerekekkel csilléztünk, az nagyon jó mulatság
volt, persze így utólag igen veszélyes, de mi akkor szabadok voltunk. Azért
szófogadó gyerekek voltunk, mert tudtuk, hogy a kaját otthon kapjuk, így ha
megéheztünk, előbb utóbb mindig hazamentünk. Pedig annyifélék voltunk, sok
bányászgyerek is volt, de megértettük egymást, mert tudtuk a másikat tolerálni.
* Most újra
csend, nem tudok mit mondani e meséléshez, csak próbálom elképzelni a
mezítlábas balatoni fenegyerekeket, akik azért a templomba is elmentek
fújtatni, ha arra kérték őket a kántor tanítók. Talán most apám is seregszemlét
tart, és egyenként szólítgatja az egykori fenegyerekeket, már nem sokan
élhetnek közülük. Mély gondolatokkal lehet őket a másik hegy mögül megidézni,
és én oda sem vagyok bejáratos, de apám, alighanem már kapcsolatban áll velük
egy ideje, és lassan a hegy túlsó oldalán verbuválódik újra a talpasok balatoni
serege.
– Mester
Karcsi… – kezdi apám, és én névsorolvasást várok, de ő folytatja a fiúval. – De
nagy gazember volt! Egy nagyon éles eszű bányász srác volt. Tudja fene! Túljárt
a valóságon az agya. Vagy nem volt egészen normális? Ajaj! Nem is tudom, honnan
jutnak eszembe ezek a fiúk, csak úgy jönnek elő. Nem voltunk olyan
élhetetlenek, mint a mai hasonló korú srácok.
* Elképzeltem
apám bandáját a mai idegenforgalmi badacsonyi földi paradicsom panorámás,
sokcsillagos villanegyedében gyümölcsöt lopni, tüzelőt gyűjteni, vagy a
bazaltsziklákon ugrándozni, esetleg a kikötőben horgonyzó jachtok üres
fedélzetén csillést játszani. Alighanem valamennyien a fiatalkorúak nevelő
javítóintézetében kötnének ki rongálás, lopás, természetvédelmi terület
veszélyeztetése, nyaralók csendháborítása, vagy a mezítlábazással
közegészségügyi vétség miatt. Biztosan mindet védelembe vennék, a szüleiktől
megvonnák a családtámogatást, és az elrettentő tudósítások címlapszereplői
lennének. Szegény gyerekek! Mindenki csak kárhoztatja őket, de mit is tehetnek
ők ma, ebben az agyonregulázott világban szabadon? Fuldokolnak, haldokolnak a
fiataljaink, és mi mindig csak szidjuk őket. Mit tehetnek arról, hogy ma ilyen
civilizált világba születtek bele, ahol a kapzsiság és a haszonlesés egyetlen
talpalatnyi földet sem hagyott nekik, ahol mezítláb szabadon szaladhatnának,
hogy a szabadsággal egymást megajándékozhassák. Szabadságot adtunk a
gyerekeknek látszólag, de ott nincsen levegő, nincsen fény, fa, szabad
gyümölcs, ami elvehető, megkívánható, elajándékozható. Lassan már szabadon
megművelhető föld sem lesz, ahol valaki megtaníthatná őket teremteni, és az életnek
örülni. Nekik csak a sötétség, a bezártság marad! Szabadítsátok ki a fiatalok
lelkét a digitális börtönökből, és hívjátok, menjetek, szaladjatok velük
mezítláb a porban. Vagy már ti is ebben a börtönben vagytok? Akkor
szabaduljatok ki együtt! Mindezeket hallottam a néma apám szájából, aki bölcs
gyermekké lett e néhány percre, és tudását, gyermekségét együtt bírva végül
nekem ezeket mondta:
– Mindig így
próbáltam az én gyerekeimet is uszítani, de a lányoknál nem mindig ment
annyira. De aztán megszokták, hogy amit mondok, az igaz.
*Sokszor, de
sokszor alábecsüljük a szüleinket, mert mi mindent jobban tudunk, mi mindent
másképpen akarunk csinálni. Keserűen tekintettem magamra, és megállapítottam,
hogy nálam mégis sikerült ez az uszítás, és végül – sok-sok nyár után – beérett
a gyümölcs. Minden úgy lett, ahogyan ők tanították, és most már én is ugyanúgy
akarok uszítani, hogy kiszabaduljanak a gyerekek, és szaladjon a sok mezítlábas
csak úgy, egyik faluból a másikba, hogy örömet okozzanak egymásnak, és a szeretetben
szabadságot nyerjenek.
V. P-né

Folytatjuk.
************************************************* 8. HAZAI TÁJAKRÓL
SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
Szegzárdi Nagy
Vendel Néha azt álmodom c. versét elmondja: Hardi Judit
https://www.youtube.com/watch?v=Lbg68ZL5V-s
.........................
A VERS EREDETI,
ÍROTT SZÖVEGE
A PÉCSI VAKOK
IRODALMI PÁLYÁZATÁRA, 2022. ÉVBEN
SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
A FEHÉR BOT
NAPJÁRA - OKTÓBER, A
LÁTÁS HÓNAPJA
SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL:
NÉHA AZT
ÁLMODOM
Néha azt
álmodom,
mély álmomból
feliperedve,
reggel ha majd
felébredek,
újra élesen
látok
filmként mozgó
képeket, ilyenkor felkelek,
s fáradtan
megpihenek,
mert
felzaklattak a jelek.
Az értelmes
ember
Mindenre
felfigyel,
Megmutatja
sorsunkat
Csak érteni
kell,
mit mond a jel.
A Föld sarkain
Tonna számra
Omolva olvad a
jég,
A sivatagokat
Száguldva
tágítja
A szárító szél.
Homok alól
menekül
A méregfogú
vipera,
szomjazva
szikkad
A sárguló
levél,
a majmok
elloptak egy gyereket,
a kutya farkast
kölykezett,
az oroszlán
foggal született.
De az emberek
Nem értették a
jeleket,
s ez káoszhoz
vezetett.
Évek óta
testemen a jel,
hogy nem látok,
ezt nem hiszem
el,
odafigyelve
észreveheted,
ha nem
érzékeled,
jól
elrejtezkedett,
örülök Veled.
Hogy félre ne
értsék
bizonytalan
lépteimet,
hiszen nem
vagyok részeg,
fehér botot
veszek a kezembe,
fekete kalapot
teszek a fejemre,
mint egyetemes
jelszerkezetet,
magammal
cipelem.
Hadd lássák ki
vagyok,
vagy nézzék mi
vagyok,
s mi nem
vagyok.
Segítség ez
nekem,
nem kell
csengetnem rézpénzzel,
nem fertőző a
létem,
mint a
leprásoké régen,
mitől a hívek
megijedtek,
vezet, hogy
merre menjek,
figyelmezteti
az embereket,
mutatja a
szegleteket,
korlátokat,
kereteket,
és az
egyeneseket.
Látásmódom
megváltozott.
Néha eltűnődöm
a
Magyarok némely
szaván,
Mikor a vak
mondja,
Megnézem, s
látom.
Képletes talán.
Hiszen Nem
vagyok vak,
Csupán csak nem
látok.
Micsoda
különbség!
Ugye
csodáljátok?
Azt hogy
világtalan,
Szívből
utáljátok.
Gyönyörű a
Magyar nyelv,
Mindent
kifejez,
Örömöt,
bánatot,
Minden
árnyalatot,
Bátor, okos,
Bugyuta
gondolatot.
Végül is
beláthatod,
Lehet jó a
meglátásod,
Akkor is, ha
nem látod.
Néha ilyeneket
álmodom,
szép mindig, ha
tudom is, hogy csak álom.
Reméljük
meglátod,
Ki marad végül
a barátod.
Mi csak
emlékezünk csupán,
nincs mit
ünnepelni egyáltalán,
elkerül
bennünket a szivárványhártyán
Írisz, a
gyönyörű lány,
így a Fehér bot
napján,
megmarad a
ködmárvány,
alabástrom
szoborrá mered
az elmúlt
emlékezet,
magunkban azt
kiáltjuk,
némileg
elszömpöntyölödve talán,
nem önámítás
okán,
Így is szép a
Világ,
az álmok
ködfátyolán át.
A Fehér bot
vigyázzon reánk.
SZEKSZÁRD,
2022.. OKTOBER 15. A FEHÉR BOT NAPJÁRA
......................................
VÁLOGATÁS AZ
ELMÚLT ÉV PÁLYÁZATI VERSEIBŐL
NO, KI NYERTE A
PÁLYÁZATOKAT?
SZOKÁS SZERINT,
NEM ÉN ..
SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL: TISZTUL AZ ÁLOM
A HAJNALI KÖDBŐL(ILLYÉS GYULA
HAGYATÉKÁBÓL) Messze út vezet
a Sió partjától a balatoni
dombok lankáiig,a sokszorozott
kudarc szálkáin áta megérdemelt
siker álmaiig. Meghatározza e
sorsát, hogy ki hová születik?hol tapadt rá a
sok gond, s kik voltak az őseik?érlelődik benne
a nagyvilág utáni vágyás,pusztai
cselédsorból kiemelkedni akarás. Tisztul az álom
a hajnali ködből,vágyom egy
versre, az éjszaka nyomán,gyönyörű
élmények színképe tölt el,nem hagy a sok
kép, tisztán emlékezem. Százhúsz év
élménye vetül most ide,Illyés Gyula
szelleme lebegve száll,Simontornyán
kézen foghattam Mária lányát,megérthettem
általa Flórát,ölelhettem
Petőfit, Babitsot, és József Attilát. Tested
elporladt, de szellemed ragyog,iskola,
könyvtár, költői templomod,a Parnasszusra
hágva, babérfüzér várt,dicsően zengte
himnuszod a világ. A puszták népe,
a tolnai dombságnehéz ölelése
nyomja a vállad,a
halhatatlanság örök valósága árad, verseid, könyveid, líráján át,hogy tanuljon
Tőled, s okuljon a Hazád. Költőnk
hagyatéka nehéz gondot ró ránk,megőrizni az ő
testamentumát,ne mondhassa
senki, nem vigyáztunk rá,ha néha dörög
is az ég, marad e szellemiség.ezért is
emeltük emlékül ezt a Bibliotékát. SZEKSZÁRD, 2022.
SZEPTEMBER 12.
*SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL : AZ EST Kint már
söthenyesedik az idő,az est
belebújik az éjszakába,akár egy meleg
medvebundába,sötétségbe
burkolódzva pihen,fáradtan várja
az álmos reggelt,ki a korai
fényes Nappal kel fel.Álmait
félálomba kergeti,a hajnali álom
Isteni,majd felkel
ágyából kissé megpihenni. A tegnap már
elmúlt,történelemmé vált,ma új napra
ébredünk,holnapra
készülünk,de az még nem a
mienk. Szemeim előtt
cikázik az eső,vakon sejtem,
mint vad a vihart,érzékszervem
árnyalata kihalt,farkasbőrbe
bújt a bárány,vagy
báránybőrbe bújt a farkas? Ez szinte egyre
megy,az ember
beleremeg,esetlenül
fekszem, s kelek,a dolgok már
olyan időtlennek tűnnek,akár az
őskövületek. Merev testtel,
érzékeny figyelemmel járok a
szekszárdi platánsoron,költők nyomán
visz az álom,néha zizzen
csak egy őszi falevél,hanyatt dől, mikor
hintázva Földet ér. Érdeklődve
figyelem a halkuló neszeket,némelyek
szándékosan kikerülnének,lábam
bizonytalanul gödörbe lép,messziről
suttog a szél, hát ez még él? Kopott
kabátomat az ősz ereje összehúzza,gallérja
fázósan felhajtva,új verseim lapjait
betakarva,ballagok
hazaesti hajlékomra,számban a város
idei bor íze,gesztenye
fákról potyog a barna gesztenye,zöld burkából
kivetkezve,udvarom kövén
kopog a dió,fája alatt
pihenni jó,a méla, vak
költő ismét hazatért, lomb söprű
kotor millió levélen,röghöz
kapaszkodik amelyik fél,közeli temető
felől, lágy dallamot hoz, a kóborló szél. 2022. augusztus 28. *AZ ÉLET
PARÓDIÁJA SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL: AZ ÉJ Bársonnyal
takargataz éj
sötétsége,álmokkal
ringatgata jótékony
éjszaka,halványan
dereng már,közeleg a fény,érkezik a
hajnal.Duruzsolva
ébreszta felkelő szél,Mond egy új
mesét.Álmodj még
kicsinyét,a reggel rideg,
kegyetlen,akár a tél,elrejt takaród
melege,ráheveredsz a
medvebőrre,a hajnali álom
oly émelyítő.Álmodtam rólad
az este,vágyaimat hőn
követve,hátha meglátlak
reggelre,bánatim
feledve.Elfoglal még
mindent az éj,,Lámpádból
kihalt a fényMeglopja a
derengő hajnalt,petróleumot
ment,a következő
napnak.Ólomcipőkben
járnak a gondolatok,nem állnak
haptákba még,ők is alusznak
kicsinykét.Ki dönti el,hogy a vers
meddig tart?Folytatod e mégtovább a dalt?Azt akarod
persze,hogy sokaknak
teccen,ne mondják
mások,ne ilyen dallam
legyen.Nos Barátaim,a temetőkbentöbben
pihentek,mint ahányan azutcán jártok,
keltek.Velem szembe
már nem jöhettek,de én sosem
felejtlek titeket,van még felétekegy jónak tűnő
ajánlatom,az élet
paródiájacsupán a
halálnak,erről ezt
mondhatom.Hogy
aszongya...Halál ellen,
sej de nincs oltalom.Elmúlik minden,jaj, borzalom,óh, azok a zöldkiscica szemek,s a rájuk
csukódóédes
szemfedelek,az élet
kegyetlen veletek,betakarnak a
szemfedők,de örökké élnek
a temetők. E virágzó
sírkertnincs
otthonomtól messzire,én csak pihenni
járok ide,szeretek a
sorok közöttropogó
gyöngykavicson sétálni,vak sorsomon
néha elmélázni,új otthonra
találni,s ha közben
nagyon megéhezek,hazamegyek
vacsorázni. SZEKSZÁRD,
2022. AUGUSZTUS 30.
************************************************* 9. TÚL AZ
ÓPERENCIÁN
AUSZTRÁLIA
KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN
KOLOZSI
ERZSÉBET (AUSZTRÁLIA) :TÓTÁGAS PODCAST (XII. RÉSZ)
Podcast 23 Mire jött rá Mitchell?
Youtube link :
https://youtu.be/mO1WGUkJrTA
Előzőekben azt
ígértem, elárulom, hogyan és mire jött rá
Mitchell? De akkor azt is meg kell mondjam, ki ill. mi is az a Mitchell?
Először tehát
ki:
Egy nagyon hiú
földmérő ill. felfedező volt, mindenáron ő akarta elsőnek felfedezni
dolgokat. Skót származású volt, mielőtt
Ausztráliába került részt vett pár csatában, így kapta a major azaz őrnagy
rangot. Több útra is elkísérte John Oxley-t, igazából ott tanulta ki a
szakmát. Az ő feljegyzései valamint az
általa készített térképek mai napig is pontosnak bizonyulnak. Ez az egyik oka, hogy végül megkapta a lovagi
rangot, és ma már csak mint Sir Thomas Mitchell emlegetjük.
.jpeg)
Kolozsi Erzsébet
Akkor mi az a
Major Mitchell? Major ugye katonai rang.
Egyik
alkalommal, mikor Burke-ben jártunk, igen, az NSW belföldön van, jó messzire
nyugatra, ahol a madár se jár, ill. jár, hisz erről fogok beszélni. A motelunk
neve Major Mitchell volt. Én azt hittem, hogy valami fontos katonai
személyiségről van szó. De hát sok csata nem lehetett arrafelé, talán a helység
szülötte? Érdeklődtem a recepciósnál. Ő nevetve világosított fel, hogy major
mitchell nem személy, hanem madár. Ott a képe is a cégtáblán:, szép rózsaszín tollazatú és bóbitájú kakaduról van szó. Mi nők ugye tudjuk, hogy a rózsaszín és a
szürke pompásan illik egymáshoz, így természetesen ennek a madárnak a
szárnytolla szürke. És hogy miért lett ez a neve Mert… De ne szaladjunk a
dolgok elébe
Ott tartottam,
hogy a korai telepesek próbálták valahogy felderíteni, hogy hová kerültek, hol
lehet legeltetni vagy gabonát termelni. A hatóságok földmérőket küldtek szét,
és felfedező expediciókat pénzeltek,
aminek az is célja volt, ha már tudjuk, mennyi a föld, akkor azt el is lehet
adni, ahelyett, hogy egyesek csak úgy
betelepednének. Erről már a squatterokkal kapcsolatban beszéltem. Tehát a földmérő szerepe és a felfedező
szerepe néhol összemosódott.

A podcast logója
Anélkül, hogy
Mitchell felfedező útjairól, összesen
4 volt neki, részletesen
beszámolnék, elég száraz lenne, a főbb momentumokat kiemelném.
Európai
fejjel nehéz volt elképzelni, hogy micsoda nagy vízszint ingadozás létezik a
folyóknál. Tehát abban a tévhitben voltak párszor, hogy újabb folyót fedeztek
fel, pedig az ugyanaz volt, csak másik időszakban. Aztán azt sem fogták fel eleinte, hogy az aboriginal
törzsek nem alkotnak homogén társadalmat.
Ha egy törzs barátságos irántuk, nem jelenti azt, hogy a szomszéd törzs
is az lesz. Erre a legjellemzőbb két
ellentétes eset.
Példa:
Az egyik folyó
mentén találkoztak egy olyan törzzsel, akik már John Oxley útjain is
segédkeztek korábban, így ezen
tapasztalat alapján ők barátságosak voltak irányukba. Sőt, az egyik asszony a
kb. 4 éves kislányával még csatlakozott is az expedícióhoz, önként.
Akik tovább
haladva ismét folyóhoz kerültek, és a folyó túlpartján másik aboriginal
törzzsel találkoztak. Mikor tábort ütöttek, ezen az oldalon, észlelték, hogy a
túloldalon nagy számban kezdenek
gyülekezni az őslakosok. Nem igazán tudták, mi célból, de támadástól
tartottak. A legjobb védekezés a támadás, gondolták és
tüzet nyitottak a lándzsás harcosokra. Később ebből vizsgálat lett, ennek során
7 halálos áldozatot ismertek el, feltételezés szerint volt több is. Ez
érzékelteti, hogy az egymáshoz való hozzáállás egyik fél részéről sem volt
következetes, akár pozitív akár negatív irányban.
Szóval Mitchell igen kényes volt rá, hogy ő fedezzen
fel elsőnek dolgokat. De arra nem számíthatott,
hogy ezen a földrészen minden más, hisz itt tótágast vagyunk, down under. Azt akarta bebizonyítani, hogy az általa
felfedezett, elnevezett folyók, mint pl. a Barcoo vagy a Diamentina a
Carpentaria öbölbe futnak. Hát a valóság
teljesen más. Ugye rendes európai folyók hegyekben erednek és tengerben vagy
nagyobb folyóban végződnek. Az itteniek meg össze vissza. Pl. a Barcoo
, alig
kb 4oo m magasságról indul és a végén a Cooper Creek-be folyik, az pedig
a Eyre tóba.- Lake Eyre. Ez így még
hagyományos is lehetne, de – attól függ, melyik évről beszélünk. És itt
egy saját élményünket osztom meg veletek hogy érzékeltessem a csalóka
tájat.
A fenti folyónevek európai hallgatóknak nem sokat
mondanak, nekünk sem volt igazán fogalmunk róla, melyik merre folyik, ha
folyik. A híres sivatagi lóversenyre mentünk- Birdsville races a neve- mikor is
kocsi probléma miatt kényszerpihenőt kellett tartsunk. Ez a lóverseny is különleges
a maga nemében. Állítólag egy folyó partjára kerültünk, azért állítólag, mert
valami meder szerűség alján némi nagyon sűrű, sötét színű és büdös lé csordogált. Ez folyó lenne kétkedünk,
de igen, az volt, csak most nem az esős időszak volt. Akkor éppen békabölcső és szúnyog nevelde
volt. A férfiak egy egész napot
küzdöttek a javítással, míg mi nők próbáltuk volna körbejárni a terepet, ha a
kietlen száraz síkság és az éhes vagy
pajkos legyek erre csábítottak volna.
Messze távol és közel csak apró bokrok, ritkás ámde annál szúrósabb fűcsomók,
szóval akkor értettem meg, miért Major Mitchell a kakadu neve. Mitchell és
csapata hosszú ideig küzdötte át magát hasonló
terepen, és az egyetlen kellemes színfoltot nekik ezek a kakaduk jelentették. Mi bezzeg még ezeket sem láttuk. De vissza a
nagy meglepetéshez:
A Lake
Eyre mint vízgyűjtő, kb. csak 7 évenként van víz benne. Amikor száraz, a sótartalma miatt csodás
pasztell színekben játszik, és néha
délibábot is meg lehet figyelni . A Cooper Creek medrét
pedig, ha száraz időszakban járunk arra, nem lehet megkülönböztetni a környező sivatagtól. Tehát ezek a folyók az öböl vagy a tenger helyett a sivatagba folynak és
ott egyszerűen elnyeli őket a föld. Arra
jártunkkor szürrealista látványban volt részünk. Ahol a Cooper Creek medrét
sejtettük, puskapor száraz volt minden, egyszerre csak a semmi közepén egy kis
dombon, egy hajó, ill. egy tutaj billegett. Ugyanis amikor víz van, akkor
nagyon sok a víz, és csak tutajjal lehet közlekedni. Ha kezd apadni, a tutaj
megfeneklik, és ott marad a következő nagy esőzésekig.
Maga a Cooper
Creek később még tragikus szerepet játszik az ausztrál
felfedezők történetében. A Birsdville
lóverseny meg olyan dilifutam, hogy az is csak Ausztráliában képzelhető el.
Mint
látjátok, sok érdekes dolog és meglepetés várt a felfedezőkre,
telepesekre .igy kérlek titeket,
tartsatok továbbra is velem hogy
elmeséljem nektek.
...................
Podcast 24
Rejtélyek és felfedezők
Youtube link:
https://youtu.be/RdpsPG4t-iQ
Hová tünt
Leichhardt? És miért érdekes, hogy mi lett vele? És ki ez a Leichhardt?
Úgy látszik itt
Ausztráliában nemcsak a folyók tűnnek el, hanem egész expedíciós csapatok is.
Hogy is történt
ez akkor:
Egyes
folyókat elnyel a föld, ahogy előző
felvételben beszéltem róla. De mi nyeli
el a felfedezőket ill. az egyik híres felfedezőt?
Ez egy
annyira jó kérdés, hogy már kb. 13 könyv
és számtalan tanulmány is foglalkozott
vele, így én inkább csak nagy vonalakban ismertetem, amit tudok ill. tudunk.
Kezdem magával
az emberrel:
Ludwig
Leichhardtról azt biztosan lehet tudni, hogy német felfedező volt. Porosz középosztály családból származik,
természettudósnak, filozófusnak tanult. Bár
egyik egyetemet sem végezte el, mégis doktornak titulálta magát.
Istenem, van ilyen ma is.
A felfedezés volt a szenvedélye, ezért Ausztráliába hajózott, hisz akkoriban, 1842-t
írunk, volt még bőven felfedezni való.
Rossz nyelvek szerint az is közrejátszott ebben, hogy akkoriban Németországban
büntették az azonos neműekhez való vonzódást, úgy akart eltűnni
szem elől, hogy elhajózott a világ végére. Először Sydney környékén dolgozott, majd
sikerült annyi támogatást szerezzen a kormánytól, hogy nagyobb útra
indulhasson. Ez volt a Port Essington felé vezető szárazföldi ut kidolgozása.
Arról már
többször beszéltem, hogy eleinte nagyon kínlódott a kolónia, hogyan teremtsen
folyamatos keresdelmi kapcsolatot a világ többi részével. Ennek érdekében olyan településekkel próbálkoztak, amik kb
félúton voltak Sydney és Singapore között. Az egyik ilyen kísérlet Port
Essington létesítése. Ha valaki nem hallott róla, ez a kontinens északi partja, ma úgy hívják
Coburg félsziget, Darwintól kb 3oo km
észak-keletre. Ehhez a településhez csak
szándék volt meg, minden egyéb hiányzott.
Képzett
munkások házakhoz, gazdálkodáshoz, ellátmány az ott lévőknek, anyag és élelem, megfelelő
kikötő és utánpótlási vonal. Ide kellett volna megtalálni egy szárazföldi utat, és feltérképezni a
környéket az esetleges jövendő telepesek csalogatására.
Leichhardték
meg is tették az utat, oda. 4800 km után érkeztek meg, eléggé szánalmas
állapotban. Vissza már hajóval jöttek, már aki megmaradt. Ezen az úton
kerültek felszínre azok a problémák, amik a későbbi expedició útját
befolyásolták.
Leichhardt
eléggé megosztó egyéniség volt,- porosz volt az istenadta- nem tudta lelkesíteni az embereket. Hiába volt felfedező, mégsem volt tapasztalt
természetjáró, bushman, nem tudott az ellátmánnyal gazdálkodni. Az
élelmiszeradag már az út felénél is szinte a végén járt. Ruházat sem a
viszonyoknak megfelelő volt, és gyógyszert
alig vittek magukkal, így
majdhogynem meztelenül, csontsoványan, maláriától gyötörve érték el Port
Essingtont. Egyébként az sem üdülőtelep volt, pár ház és egy
kezdetleges kórház. Csak a jó rend kedvéért, nem is volt életképes a település,
és nagyon rövid idő alatt el is hagyták. Ma csak egy pár rom árulkodik a hajdani kísérletről. Ami
viszont érdekes, hogy ez a Coburg félsziget ma mégis felkapott hely, egy nagyon
exkluzív, elegáns és drága resort található rajta. Politikusok és nyilvánosság
elől menekülő hírességek kedvelik, csak repülővel vagy hajóval lehet
megközelíteni.
Vissza
Leicchardthoz!
Őt és
társait Sydney-be visszaérkezéskor hatalmas
ünneplés fogadta, magát a „felfedezők
hercegének” titulálták.
Második útjára,
ami a Nyugat Ausztrália Swan folyóhoz
való kelet- nyugati út feltérképezése volt,
már könnyebben szerzett pénzt, neki is indult, de rövid idő után vissza kellett forduljon, a
hatalmas esőzések miatt. Ne felejtsük, 1848-ban még mindig nagyon keveset
tudtak erről a kontinensről, folyókról, sivatagokról, hegyláncokról. Az
éghajlattal is csak éppen ismerkedtek, ami messze nem azonos mondjuk Sydney-ben
Alice Spring-ben vagy Darwinban. Északi
félteke hallgatói részére, Várna, Párizs és Stockholm nagyjából ez a távolság.
. Továbbá az aboriginálok kultúrájáról, törzsi szokásokról, villongásokról meg pláne semmi elképzelésük nem volt. Úgy is mondhatnánk, hogy lövésük sem volt, de
ez nem igaz, mert tűzfegyvereik bezzeg voltak. Ahogy már említettem, a törzsek
néha egymással is , meg néha a fehérekkel is hadban álltak. A felfedező utaknak a földrész megismerésén
kivül hasznosítható területek feltárása is
a célja volt. Leichhardt végül ismét összeszedett annyi pénzt, hogy útnak indulhasson. 4 európai, egyesek szerint 5, két
aboriginal volt a kisérő, vittek 7
lovat, 20 öszvért és 50 ökröt.
Neki is
indultak 1848 áprilisában és utána soha
senki nem látta őket, állataikat, felszerelésüket. Szőröstül bőröstül nyomtalanul eltűntek. Mintha őket is a föld nyelte volna el. Még
azon is vitatkoznak a szakemberek, hogy onnan milyen utvonalon haladhattak
tovább. Képzeljük el, hogy mondjuk mehetnek egyenesen, ami Alice Springs majd
West Austrália, de mehetnek ezen kívül
északabbra vagy délebbre ettől, számtalan útvonalon. A Várna London hasonlatnál
maradva, mehetnének via Belgrad, vagy via Berlin.
Az expedíció
eltűnése akkora rejtély, ma is, hogy azóta nem kevesebb mint 14 expedíciót
indítottak, hogy valamit, bármit, megtaláljanak róluk. A legtöbb mit találtak 2 L betűvel vésett fa, és egy kisméretű bronz
táblácska, Leichhardt monogramjával. Az eltűnéssel kapcsolatban rengeteg
elmélet van, egyik sem bizonyított:.
Egyik szerint
az őslakosok lemészárolták őket, állataikat megették. Másik szerint a
megduzzadt időszakos folyók áradásába kerültek, és valamennyien megfulladtak.
Harmadik szerint betegség áldozatai lettek, állatok szétszéledtek. További
teória hogy homokvihar pusztította el őket. Vagy olyan területre érkeztek, ahol
sokáig nem találtak víz utánpótlást, így szomjan haltak. Esetleg ezek valamelyikének kombinációja. Az a tény, hogy az egyik L betűvel
jelzett fát a Tanami sivatag közelében találták bizonyíthatja, hogy az út nagy
részét megtették. Ez az indulási
pontjuktól durván 26oo km-re van, légvonalban. Mi is jártunk a Tanami sivatagban, köszönöm szépen, majd 1000 km hosszan nyeltük
a vörös port a terepjáróban. Ottjártunkkor a Leichhardt fát ugyan nem
láttuk, de egy más, nagyon érdekes dolgot viszont láttunk. Mégpedig egy hajdani
meteor krátert, ami majd 900 m átmérőjű. Wolfe Creek kráter a neve. Hatalmas és
félelmetes! Állítólag a világ második legnagyobb meteor krátere. Azt mondják, 300 ezer évvel ezelőtt csapódott
be oda . Ezt az óriási krátert is csak a 20 század második felében
fedezték fel, milyen esély lehet egy kis nyeregkápa, vagy kengyeldarab megtalálására?
.............................
[Üzenet
megvágva] Egész levél megtekintése
Mellékletek
terület
YouTube-videó
(Podcast 23 Ki vagy mi az a Mitchell?) előnézete
YouTube-videó
(Podcast 24 Hová tünt el Leichhardt?) előnézete
Folytatjuk.*************************************************
10. BEMUTATJUK - KUN GYÖRGYI ÍRÁSAIT
Kun Györgyi: Mert nőnek
születtem Hol sok vagyok,
hol kevés.Hol erős, hol
gyenge.De Nőnek
születtem,Ne vesd a
szememre. Hol boldog, hol
csalódott,Hol éles mint a
penge.Hol magányos a
lelkem,Hol szeretőn
szeretve. Hol hiszek, hol
kétkedem.Hol fázósan
lépkedemA rideg
valóságban,Hol egyedül,
hol párban. Hol írok, hol
sírok,Ha gyötörnek a
kínok,De hitem
töretlen,Mindig
kiheverem.Társ, anya,
barát, szerető,Mindez én
vagyok egyben,Hisz Nőnek
születtem. 2021.június 19. *Szívemben a
parázs Szívemben őrzöm
a parazsat,De mára már
alig vannak körülötte.A sors , az
élet a melegedőket,A térből és
időből messzire vitte. Néha betér egy
egy-egy vándor.Ha elfárad
útján,Ha gyötri a
magány.Olyankor nagy
tüzet rakok hogy lobogjon,Hogy ne fázzon
annyira,S kicsit tovább
marad talán. Elbeszéljük az
életünket,Benne öröm,
fájdalom, ígéret.Felidézzük
néhány régi álmunk,Mint régen,
gyermekként,Újra éljük a
meséket. Majd
csendesedik a tűz,S mint bennünk,Lassan csak a
parázs marad.Elbúcsúzunk, az
ajtóban a távozó kezében,Ott van már a
kabát, kalap. Nem
tartóztatom,Nem megyek
vele.Nem tehetem,
itt kell még maradnom.Hisz a tüzet
nem hagyhatom,Mert rám
bízták, bár már nekem is,A fogason
porosodik, a kabátom, kalapom. 2021.december
5. *Kaptam egy
életet Kaptam egy
hazát,kaptam egy
hitet.Kaptam egy
életet,s hozzá egy
szívet. A hitem nem
tanult hit.Úgy hoztam
magammal. Szívem a
testemben,lelkem örök
vándor.Elkóboról néha
napján,De visszatér
magától. Soha nem jön
üres kézzel,mindig
ajándékkal. Életem lapjaitgazdagon színezi.Éveimnek hosszú
sorát,szivárvánnyá
festi. S a fájdalmat
mi nem múlt,ha kell
századszorgyógyítja,
kezeli. Szívem örök
társa.Hű és igaz
barát.Meghallgatja, s
megérti,minden búját,
baját. Így éljük mi
együttmindennapjainkat.S a köztünk
lévő idill,rám és másra is
hat. Gyakran
találkoziklélektestvérekkel.Elidőznek,
beszélgetnek,míg jön egy újabb
reggel. Olyankor tovább
áll,hogy hozzám
hazatérjen.Hogy e
kifordult világbanutam végéig
kisérjen.
2020.augusztus
22.
*Magvetők Magvetők
vagyunk mind,Ha nem is
tudunk róla.Így gondosan
ügyeljünk,A kimondott
szóra! Legyen szép, de
igaz,Legyen vigasztaló.Legyen
dörgedelmes,Édes vagy éles,
néha marasztaló. Mert magot
szórsz ha szólasz,S ki azt
befogadja,Mit nevel
belőle,Ő is
továbbadja. Így bárkinek is
bármit mondasz,Azt előbb
engedd a szívedbe!Mert a
szeretettel vetett magnak terem,A legszebb
gyümölcse. 2022.január 22. *Az otthon
melege Az otthon ott
van,ahol a szív és
a lélek,Otthon érzi
magát,hol álmából
ébred.Mindegy hogy
térben és időben,most épp hol
létezel,mert ezt nem a
test, az elme,a lélek dönti
el.Nem baj ha
szerény,nem baj ha
olykor küzdelmes,ha illata,
melege,balzsam a
lelkednek.Ma már csak
hallasz,vagy olvasol
róla,egy régi
világban,egy valaha volt
korban,Ott van a Hon,ahol Ősi szív
dobban,melyben élni
kívánsz,egyre jobban-és
jobban.Hol természetes
volt,a természetes
élet,hol része volt
az ember,az Eleven
Egésznek.Hol a része, s
nem,az ura akart
lenni,Vele született
Hitében,annak
tudásában,nem ingatta
semmi.Egészségesen
tekintett a világra,minden örömére,
nyomorúságára. 2022. augusztus
14......................... PÁR GONDOLAT
MAGAMRÓL...E néhányat,
választottam így hirtelen. Tudod nem
régóta, csupán két éve írogatok. A magam egyszerű módján.Barátaim,
ismerőseim olvassák és bíztatnak. Nem zengek
fennkölt ódákat.Az írás, nem
mesterségem.Egyszerű
lélekkel,Egyszerű
szavakkal,Mit megélek,
mit érzek, elbeszélem. Ha kérded miért
teszem,Oly egyszerű a
válasz!Hiszem, hogy az
egyszerű lelkek,Ha nem maradnak
némák,Ha nem félnek
szólni,Egyszerűen,
egyszer csak,Egymásra
találnak.
2022.április
11. 2022. december
17. - Szeretettel! Kun Györgyi
************************************************* 11.
ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
Véghelyi József
: Fatrombita
(A régi idők
emlékére: zenésztársaimnak szeretettel)
A sors különös
kegyeként élhettem meg azt, hogy közel harminc évig tagja lehettem Szekszárdon
egy nevében amatőr fúvós zenekarnak. Az amatőr jelző az idők haladtával
„okafogyottá” vált, mert zenei teljesítményünk méltán vetekedett a hivatásos
együttesekével. Természetesen sokan próbálták „intézményesíteni” a zenekart az
évtizedek során, ám a tagok lelkülete túlélte ezeket a hivatalos
akarnokságokat. Fennállásunk ideje alatt sikerült megőriznünk a zene
szeretetére épülő vidámságunkat, fiatalos jókedvünket. Ítélőképességem teljes
tudatában kijelenthetem, hogy a „művészvilág” sok tagja a normális
viselkedéstől és mentalitástól kissé eltér, - azaz a fosztóképzőt is figyelembe véve - abnormális, népiesen szólva egyszerűen csak
„lökött”. Természetesen magamat is beleértve. Ez az állapot egyáltalán nem
fertőző, viszont nem is gyógyítható, végig kíséri az embert élete folyamán. Aki
ilyennek született, hát az is marad! Nincsenek feltétlenül külső jegyei, sokáig
rejtve is maradhat ez a defektus, és csak hosszabb együttlét után derülhet csak
ki ez az elmeállapot. Valakinél hamarabb…
*
Véghelyi József
Mint említettem én is zenéltem egy vegyes
életkorú bandában, mégpedig a „legütőképesebb” hangszeren, vagyis
schlagzeug-oltam, érthetőbben szólva: ütős voltam. Mikor mit kellett tennem:
kisdob, nagydob, üstdob, triangulum, castagnette, tikfa, stb. Rettenetesen nagy
művész voltam én is, mint a többiek. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy
erre születni kell. Ha valaki a zenészek közül mégsem született őstehetségnek,
akkor annak az az oka, hogy elnyomják, irigyei félreállítják. Ha egy zenészt
meg akarsz sérteni, hát mondd azt neki tehetségtelen, kutyaütő…! Garantált lesz a siker.
* A zenekar társadalmi összetétele az idők során
szükségszerűen folyamatosan változott. Az ’50 - es évek végén mint úttörő
zenekar alakultunk meg, de az idő haladtával
később KISZ ifjúsági zenekar lettünk, azután a rendszerváltozás érződött
szele miatt Ifjúsági Fúvószenekar cím
hangzott jobban. A ’90-es évektől kezdve pedig a Német Nemzetiségi
Fúvószenekarrá avanzsáltunk. Ja kérem, aki fizet az parancsol. Zenei
teljesítményünk csúcsán a tagságunk fele diplomás lett, de érettségije
mindenkinek volt. Később még egyéb neveket is ráaggattak a zenekarra, de a
karmesterünk Miklós bácsi visszavonulásával már semmi sem volt a régi.
Fájdalom, de akkor én is befejeztem a zenei karrieremet. De ez egy másik
történet kezdete lenne.
Sokat zenéltünk évtizedeken keresztül.
Szinte mindenhol megfordultunk: kultúrházakban egész estét betöltő műsort
állítottunk össze, adtunk térzenét, hangversenyeztünk a környező országokban.
Társadalmi ünnepeken menetre játszottunk indulókat. Meg is jegyezte tréfásan az
egyik volt munkahelyi főnököm a rendszerváltás után, hogy én ne sokat ugráljak,
egy szavam se lehet az „átkosra”, mert május elsején a mögöttünk vonuló
„főelvtársak” úgy igazgatták a lépteiket, ahogy én doboltam! Mi tagadás: így
volt! Így lettem „szekértoló” helyett” „szekérdoboló” az elvtársi időkben!
A szekszárdi fúvószenekar egyik alapítója,
karmestere, hangszerelője Miklós bácsi volt, aki a Liszt Ferenc Zeneiskola
igazgató-helyettesi feladatait is ellátta. A városban közismert és közkedvelt
személynek számított. Mindig vidám és
jókedvű volt. Értette a tréfát, és csinálta is! Ő volt Szekszárd Miklós bácsija
fiatalnak, öregnek egyaránt. A zenészek egymás között egyszerűen csak „Öregnek”
nevezték. A diákjai és a szórakoztató zenészek között megfellebbezhetetlen
tekintéllyel rendelkezett.
* Akkortájt a zeneiskola a megszűnt Skála
helyén volt. Az épület egykor jobb időket látott polgári családé lehetett, ez a
belső struktúrán látszott, mint ahogy az is, hogy a háború után semmiféle
tatarozást, festést/mázolást nem végeztek rajta. Közvetlenül a kapualjból nyílott
Miklós bácsi tanári irodája, amely kb. 15–18 m2 lehetett. A szoba színét már
régen nem lehetett megállapítani a vastag cigaretta füsttől. Hát ott akkora
jövés-menés volt mindig, mint egy orvosi rendelőben influenza idején. Tanári
szobája zenei Mekkának is beillett. Aki szórakoztató zenésznek számított, azok
közül mindenki megfordult nála legalább egyszer életében. Az ifjúság tanítása
mellett ellátta az OSZK megyei
képviseletét minden nyűgével, bajával együtt. (OSZK – Országos Szórakoztató
Központ.) Ez a munka tulajdonképpen adminisztratív jellegűnek számított:
tagdíjak beszedése, zenészek vizsgáztatása, kiközvetítések, stb.
A régi
zeneiskola a lebontása után új épületbe költözött, egy kicsit méltóbb helyre, a
város központjában levő báró Augusz Imre rezidenciájának történelmi falai közé.
Mind a mai napig ott is van. Az átköltözés csak a geokordináták megváltozását
jelentették, mert a „zenei műhely” szellemisége a régi/új falakon belül
változatlan maradt…!
Ennek a zenei műhelynek két egymástól jól
elkülöníthető időbeosztása volt. Délelőtt a hivatásos zenészek jöttek – mentek,
délután pedig a zeneiskolai tanulóké volt a terep. Száz szónak is egy a vége:
megfordult ott cigánybanda, bárzongorista, ifjú titánokból összeverbuválódott
beat zenekar, és egyéb bukott, meg nem értett egzisztencia. Ott olyan nem volt,
hogy hívatlan látogató. Ha véletlenül odavetődött valaki, hát annak meg sem
kellett szólalnia. Leülhetett valamelyik sarokba, és csak úgy zúdult a nyakába
a „vaker”, a duma. Ha a végén kitámolygott zúgó fejjel az irodából, akkor azt
sem tudta az illető, hogy fiú-e vagy lány. Ilyenkor szoktuk javasolni, hogy
menjen be a legközelebbi W.C.- be nemi identitását tisztázni…!
No, de ne felejtkezzünk el kultikus
tárgyunkról a fatrombitáról. Balladai homály fedi eredetét. Csak sejthetem,
hogy valamelyik asztalos kolléga készíthette Miklós bácsinak. Maga a hangszer
valamilyen leírhatatlan elegye volt, a riadókürtnek, klarinétnak, és a
történelmi drámákból ismert fanfárnak…Hossza 25 – 30 cm körüli lehetett és ahogy
a neve is utal rá: fából készült. A színe nagyon fontos: koromfekete. Miklós
bátyám, aki szintén zenész volt elnevezte klavikordnak. Ennek a jó csengésű
műremeknek volt egy óriási hibája: nem hangszer volt! Bár ellátták mindenféle
furatokkal, lyukakkal, megszólaltatni azonban nem lehetett, mert a bemeneti és
a kimeneti nyílás között nem volt kapcsolat. Korpusza és fúvókája is volt,
azonkívül – eléggé el nem ítélhető módon – még egy festéktartállyal is
rendelkezett. Ebbe a tartályba kellett beleönteni a kormot…! Ám a koromnak
valahol ki kellett jönnie, ha belefújtak, ezért a fúvóka két oldalán egymástól
kb. 4 – 5 cm-re két pici furat szolgált erre. A többi a fatrombita szájhoz
illesztésén, és a pszichológián múlott.
Egy biztos: valaki előbb - utóbb belefújt,
természetesen a határozott tiltás ellenére. Nagyon fontos volt a lelki
felkészítés, hogy az illető ne akarjon belefújni, kipróbálandó a zenei
képességeit. Ám ha mégis megtette lebeszélésünk ellenére, akkor mi Pilátus
módjára mostuk kezeinket…Az ördögi pszichológia, az érdeklődés felkeltése a
helyzettől függött: ha valamilyen nagyorcájú zenész vetődött oda, akkor a
sikeres taktika az volt, hogy nem régen kaptuk a klavikordot, és csak kísérleti
célból van nálunk. A különleges kialakításának megfelelően kifejezetten a
magasabb fekvésű hangok megszólaltatására fejlesztették ki. Nem is képes rá
bárki, hogy megszólaltassa, csak akinek megfelelő a száj-szerkezete! Persze
előtte a provokatőr a szájához tette, felfújta az arcát, de ügyelt arra, hogy
ne engedjen levegőt a fúvókába: és íme
nem is szólat meg, bebizonyítva, hogy tényleg különleges szájalkat kell hozzá.
A fatrombita két kiömlő nyílása kissé feljebb volt a fúvókáénál. Amennyiben
felfelé álltak a nyílások, úgy az illető arcát kormozta be, ha lefelé álltak,
akkor a ruhája kormozódott össze, eléggé
el nem ítélhető módon!
Ez a taktika a felnőtteknél szinte mindig
bevált, ám ügyelni kellett arra, hogy komoly maradjon az álnok, cselvető arca,
már csak a hatás kedvéért is! Zeneiskolai tanulóknál - a naivitásuk miatt – nem
volt szükség felnőtti praktikákra. A délutáni tanítások természetesen órarendi
beosztással követték egymást, tehát mindig lehetett tudni, hogy ki lehetett
volna a potenciális áldozat. A gyerekeknél nagyon óvatosan kellett kiválasztani
az arra alkalmas személyt ( a családi háttér, papa/mama beosztása, értik-e
szülők a viccet, vagy nem stb.?). Bár akkoriban nem volt szokásban a tanárokat
megverni, mégis jobb volt a békesség.
Vizsgáljuk meg, hogyan működött a tanulók
becserkészése! Mint említettem Miklós bácsinak sok teendője volt a tanításon
kívül is, és előfordult, hogy pár percre
kiment valahová ügyeket intézni. Mielőtt a delikvens megjelent az órán,
a fatrombitát előre kitette valaki jól látható helyre, vagy tüntetőleg akkor
vették elő valahonnan, ügyelve arra, hogy az „áldozat” észrevegye. Valakit
mondtam, mert 3-4 gyerek mindig lézengett az irodában. Egyszerűen azért, mert
vagy sokkal előbb jöttek, vagy nem akaródzott még hazamenni. Látszólag a
fatrombitával a szobában levők nem is
foglalkoztak többet. Nem így a jövevény…Persze a kiszemelt áldozat érdeklődni
kezdett a klavikord iránt. Itt elég volt annyit mondani, hogy ha nagyobb leszel
belefújhatsz…A többi a gyereken múlott: alig várta, hogy a bennlevők ne
figyeljenek oda, elkapta a fatrombitát és persze belefújt teli tüdőből. A hatás
sohasem maradt el! Ritkán az is előfordult, hogy Miklós bácsinál csak egy szem
diák volt, a fatrombita pedig „véletlenül” az íróasztalán maradt. Ekkor a
figyelmeztetés úgy szólt: kisfiam, hagyd békén azt a hangszert, nem a Te
színvonalad. Az ilyen esetekben elegendő volt az is, hogy az Öreg hátat
fordítson és a szekrényéhez menjen valamilyen kottáért, mire visszafordult
addigra egy kormos arcú kéményseprő-segédet látott összemaszatolt arccal…! Akárhogy
is történt a skandalum, a vége természetesen mindig hatalmas röhögés lett.
Arról nem tudok, hogy valaki ezen megsértődött volna, de arról igen, hogy a pórul jártak közül sokan igyekeztek másokat
is sorstársukká tenni…Se vége, se hossza az ilyen jellegű eseteknek. A zenészek
között lassan kezdett elterjedni a klavikord
áldásos tulajdonsága, ezért egyre kevesebb lóvá tett paciens került a
hálóba. Ideje volt tehát másik terep után nézni. Ha idétlenséget kellett elkövetni,
hát akkor a zenészekre, művészekre bizton számítani lehetett. Érdemes
idecitálni az egyik legmaradandóbb esetet!
De ez már egy
külföldi hangverseny körúton történt!
* 1974.
augusztusában vendégszerepeltünk az
NDK-ban. A lehetséges közlekedési eszközök ismeretében legcélszerűbb megoldás a vasúti utaztatás
volt .Viszonylag hosszú idejű útnak számított Budapesttől Drezdáig, de ki
törődött vele akkoriban! A hangszerek nálunk voltak, így aztán hol zenéltünk,
hol idétlenkedtünk, mulatva az időt. Prágán keresztül vitt az utunk, ahol mozdonyt
kellett cserélni, mert a két villamos vontatás műszaki paraméterei eltérőek
voltak. A cseh fővárosban sokat álltunk technikai okokból, és a „művészeket”
huzamosabb ideig tétlenül hagyni nem ajánlatos…
Egyszer azonban minden véget ér, s így
elindulhattunk Drezdába. Akkoriban Kelet-Németország meglehetősen feszes
rendőr-állam volt, az összes konzekvenciáival együtt. A vasút stratégiai ágazat
mindenhol, mindenféle értelemben. Ez lépten-nyomon látszott az NDK vasúti
emberállományán is. Mi zenészként csak a kalauzzal találkoztunk. Képzeljünk el
magunk elé egy középkorú, magas, snájdig, egyenruhába öltözött közeget, akinek
olyan patyolatfehér volt az inge, hogy a mai mosóporok belesárgulnának az
irigységbe. Az egyenruhájának gombjairól a Nap sugarai szégyenkezve verődtek
vissza.
Hősünk - a
kalauz - a feszes szolgálati szabályzatnak megfelelően időnként le-föl mászkált
a vagonban vigyázva a rendet, elvégre nemzetközi utasok voltak a felügyeletére
bízva. Hivatalának teljes tudatában viselte beosztását, igyekezve, hogy még
véletlenül se mosolyodjon el, mert rögtön oda lenne a tekintélye. Egy idő múlva
valami történhetett a feszes szolgálattal, mert néha elmosolyodott, különösen
akkor, amikor minket, zenészeket meglátott a hangszerekkel együtt. Mi csak
gondoltuk, hogy fiatalabb korában maga is zenélhetett, és előtörhettek benne az
ifjúkori emlékek. Pechjére…!
A vagon kupékra volt osztva, de mivel meleg
volt az ajtók nyitva álltak, s időnként nosztalgiával az arcán meg-meg állt a
közeg különböző hangszereknél. Legjobban
a helikonok tetszettek neki,
tudva levő, hogy az egyik legnagyobb rézfúvós hangszer. Szerencsére
néhányan tudtak valamennyit németül, s megétették a kalauz atyai, leereszkedő
kérdését, ami imígyen hangzott:
- Gondolom,
nehéz lehet egy ilyen nagy hangszert megszólaltatni…?
Ő még nem
tudta, hogy kár volt ilyent kérdezni tőlünk, de ha már kegyeskedett a hatóság
leereszkedni hozzánk, a póri néphez, hát akkor ugyebár válaszolni is illik! A
legnagyobb tréfacsináló éppen egy helikonos volt, s nem is maradt el a válasz:
- Á, egyáltalán
nem nehéz, hanem ezt a kis feketét – mutatta a fatrombitát - no, ehhez más komoly erő kell..!
Többen közülünk
már a szájuk szélét rágták, mások kihátráltak várva a becsapódást…! Az eredmény
nem is maradt el. A szolgálatában feszes kalauz teli tüdőből belefújt a
fatrombitába. Először nem is tudta a szerencsétlen, hogy mi történt vele, csak
becsukott szemmel lassan visszaadta a trombitát és szép lassan kihátrált. Az
igazsághoz tartozik, hogy nem is mertünk azonnal hangosan röhögni, mert kicsit
durvára sikeredett az akció, csak amikor többet nem jött vissza a kalauz, akkor
törtünk ki! Egész Drezdáig nem láttuk többet.
Természetesen
kíváncsiak voltunk arra, hogy mi lett a további sorsa, ezért leszállás előtt
benyitottunk a közeg kabinjába. A látvány egyértelmű volt: ült a szolgálati
székén hátrahajtott fejjel, összekormozott inggel, s a szemére vizes zsebkendőt
tartott. Magában mormogott valami olyant, hogy:
- Skandal,
unerhörten Skandal…
Persze, hogy
mit mondott, akkor nem teljesen értettem, inkább sejtettem. Egyben azonban
biztos voltam, hogy nem a megbonthatatlan német-magyar barátságot méltatja…!
Folytatjuk a
sorozatot.
************************************************* 12. TÖRTÉNETEK
A MÚLTBÓL
Márkus Katalin:
Tejtestvérek
Azon a május
végi éjszakán ketten vajúdtak a faluban. A sok ablakos, csipke függönyös,
nagygazda házában Zsófia, a cselédsor egyik szoba-konyhás egyszerűen
berendezett lakásában pedig Julis. Az előbbi a nagygazda felesége volt, aki a harmadik
gyermekét készült világra hozni, utóbbi
az egyik cselédjük fiatal felesége, aki első gyermekével volt várandós.

Márkus Katalin
* A bába kora délutántól ott volt a gazdáné
szobájában - nehéz szülés ígérkezett. Zsófia elmúlt negyven éves, már senki sem
gondolt náluk a gyermekáldásra. Legkevésbé ő maga, pedig ez akkoriban nem volt
ritkaság. Nem egy családnál - még a jó módban lévőknél is - nagy
korkülönbséggel születtek a gyerekek.
Még ősszel az
egyik rokonnál kisfiú született, és őket kérték fel keresztszülőnek. Akkor a
paszitán, Sándor gazda egyre csak
sóhajtozott, hogy mit nem adna, ha neki is lenne egy fiú gyermeke. A
komáék velük egyidősek voltak, gyerekeiknél már unokák is születtek, ez a
kisfiú váratlanul érkezett hozzájuk, de ettől függetlenül nagy szeretettel
fogadták.
Sándor gazda
sóhaja meghallgatásra talált, mert Zsófia hamarosan áldott állapotba került.
Nagyon nem akarta ezt a gyereket, még arra is hajlandó lett volna, hogy
elvetesse, de félt az Égiek büntetésétől.
Tudta, hogy a
cselédségnél mit tesznek a nem kívánt gyermekáldás ellen, de az ura erről
hallani sem akart.
Napokig
veszekedtek, Sándornak végül sikerült meggyőznie a feleségét.
- Tudod
Zsófikám, lehet, hogy fiú lesz, és akkor majd ha felnő, Ő viszi tovább a
gazdaságot. Lesz aki elgondoz bennünket öreg napjainkban. A lányok már
elkeltek, maguk is családosok, rájuk nem számíthatunk.
Zsófia ezen elgondolkodott, és letett
szándékáról. Ám a hasában növekedő életet, nem szerette. Ahogy terebélyesedett,
egyre nehezebben mozgott, a hangulata nagyon kiszámíthatatlanná vált. Nehezen
viselte, hogy karcsú alakja már a múlté, felvizesedett, dagadt lábaira rá sem
bírt nézni. Mindig is hiú volt, adott külső megjelenésére, megtehette, mert
apja a szomszéd falu nagygazdája még a széltől is óvta. Férjhez menetele után
meg az ura kényeztette, kímélte, és leste kívánságait.
Ebben az
állapotában a cselédlányok szinte menekültek előle, mert állandóan kiabált
velük, semmi sem volt jó amit csináltak. Egyedül Örzse az öreg szakácsné tudta
teáival, főzeteivel egy kis időre megnyugtatni. Még a látogatóba hazatérő
lányait sem szívlelte meg maga mellett. Panaszkodtak is az apjuknak, de sokra
nem mentek vele, mert őt is elüldözte maga mellől.
Először a közös
hálószobájukból, később már a házban sem tűrte meg. Pedig Sándor most is leste
minden kívánságát, amiből nem volt hiány.
Így történt,
hogy mire kitavaszodott, Sándor gazda kiköltözött a szőlőbe, a hegyi hajlékba.
Onnan járt le reggelente intézni a gazdaság dolgait. Estéi magányosan teltek,
volt ideje elgondolkodni a dolgokon. Nagyon akarta ezt a gyereket, de nem ilyen
áron. Soha nem gondolta volna, hogy Zsófia így megváltozzon. Mennyire más volt
amikor a lányokkal volt várandós, akkor csak úgy repdesett az örömében, és
szinte megállás nélkül varrta, hímezte a babák kelengyéjét.
Most meg, ha
olyan kedve van, a már meglévőt is széttépi. Csak egészségesen szülessen meg az
a gyerek, akkor majd Zsófia is megnyugszik. Ezért imádkozott esténként a
Mindenhatóhoz.
*A cseléd soron
lakó Julis, boldogan várta elsőszülöttjét. Tavaly augusztusban, aratás után
keltek egybe az urával. Sándor gazdától kaptak egy szoba-konyhás lakrészt, így
volt hova menniük. Szerényen berendezték, a fiatalasszony szépen rendbe
tartotta, csinosítgatta.
Jani fogatos
volt a gazdánál, egész évben lovakkal dolgozott. Julis nyáron a mezőn kapált a
többi asszonnyal, lánnyal, vagy a gazda szőlőjében dolgozott. Télen is volt
munka, de akkor a nőknek több volt a szabad ideje. Ilyenkor a saját dolgaikat
tették rendbe. Most a születendő babájának varrogatta a kis ingeket, és
egyebeket.
A gazda
feleségénél ezeket a dolgokat, fogadott varrónők varrták egy külön szobában.
Májusban Julis
már nem ment répát egyelni, kukoricát kapálni, de parányi kertjében, ami a
cseléd lakáshoz járt, szépen növekedett minden. Hogy könnyítsen a többi
asszonyon, az ő veteményes kertjüket is megkapálta, rendben tartotta.
Szorgalmáért, jóságáért, nagyon megdicsérték.
- Ne félj
Julis, nekünk is lesz rád gondunk, ha lebabázol! - mondogatták neki.
Így érkezett el
az a május végi éjszaka, amikor érezte, hogy eljött az ideje. Janit elküldte a
bábáért, de hiába ment, a bába akkor már a Zsófia gazdánénál volt. Onnan meg
nem lehetett elhívni.
A cselédsoron
hamar híre ment, hogy Julisnál elkezdődtek a fájások. Az idősebb asszonyok
egykettőre összekapták magukat, és Julisékhoz siettek. Valaki üzent a
fiatalasszony anyjának, aki szintén futva indult lányához. Janit kiparancsolták
a házból, fazékban vizet forraltak, sürögtek, forogtak, készülődtek a szülésre.
Julist körbe vették, biztatták, aki a hatalmas fájásoktól alig bírt rájuk
figyelni. Már bőven elmúlt éjfél, amikor megszületett Veronka, aki olyan
kicsike volt, hogy szinte elveszett a pólyában. Fekete hajtincsei éppúgy
göndörödtek a feje búbján, mint az apjának. A hajnalban felkelő Nap, vidáman
mosolygott a kis családra. Jani sírt örömében, amikor először kezébe fogta
kislányát. Az asszonyok rendet raktak a kis házban, és haza mentek saját
dolgukat végezni, de helyettük már jöttek mások, hogy főzzenek Julisnak, és a
kisbabájára vigyázzanak.
*A gazda háza
egész éjjel ki volt világítva. Örzse a konyha hatalmas tűzhelyén, nagy
fazekakban forralta a vizet, és csendben imádkozott. Nagyon aggódott Zsófiáért, mert az ő korában
már bármi előfordulhatott. A terhessége sem volt a megszokott, és még most is
nagyon ellenségesen viselkedik. A cselédlányok ki-be rohangáltak Zsófia asszony
szobájából. Megérték parancsait teljesíteni. Hol melege volt, hol fázott, és az
egyre sűrűsödő fájások miatt, hangosan jajgatott. Hiába csitítgatta a
bábaasszony, durván visszaszólt neki. Órák teltek el így.
Sándor gazda
egyre idegesebben járt fel, s alá a dolgozószobájában. A szíve szakadt meg
Zsófiáért, akit az utóbbi hónapok történései miatt sem szeretett kevésbé.
- A lányok
ennyi vajúdás után már megszülettek. Valami nincs rendjén, ennyire nem jajgatna az ő Zsófikája. - mondta csak úgy
magának.
Most meg csend
van, de gyerek sírást sem hallok! Óh egek! Mindjárt megbolondulok!
Jaj Istenem!
Minek is kellett annyira ragaszkodnom ehhez a gyerekhez!
Én nem tudok
tovább várni, bemegyek hozzá! - és hatalmas léptekkel Zsófia szobája felé
indult.
A bábaasszony hiába próbálta vissza tartani,
hogy nem férfinak való látvány ami itt történik - szóra sem méltatta. Egy
pillanatra megtorpant, amikor megcsapta orrát a szoba nehéz levegője, de aztán
határozottan az ágyhoz lépett.
A véráztatta
ágyon a sok kínlódástól csapzottan, verejtékezve, feküdt Zsófikája, aki már
csak nyöszörögni tudott. Ereje fogytán volt, hatalmas hasa lüktetett a benne
rugdalózó gyerektől. Ő még küzdött az életért, de úgy tűnt, Zsófia már feladta.
- Hozzátok az
orvost! KIfelé! - ordította torkaszakadtából Sándor.
A cselédlányok rohantak az istállóban várakozó
kocsishoz, hogy azonnal fogjon be és induljon az orvosért. Sok értelme ugyan
nem volt elmenni érte, mert több mint tíz kilométerre lakott, a városban.
Visszamenni már nem mertek, remegve bújtak össze a cselédszobában.
- Mit csináltál
te boszorkány! Meghal a feleségem! Ordította a bábának, aki Zsófia lába közt
matatott.
- Farfekvéses a
gyerek - szólt vissza a bába. Ha sikerül megfordítani, minden rendben lesz!
Bárcsak így
lenne! - gondolta magában.
Hosszú percek teltek el így, Zsófia már nem
volt öntudatánál, amikor a bábának sikerült megfordítania a gyereket, aki egy
kis segítséggel kicsusszant anyja hasából. Éppen csak nyöszörgött, de a bába
értette a dolgát, és nemsokára hangos sírással jelezte, hogy életben van.
- Fiú lett
gazduram!
- Sándor gazdát
ez legkevésbé sem érdekelte, mert az újszülött sírásával szinte egy időben,
szeretett Zsófikája egy halk sóhajjal eltávozott az élők sorából.
- Tedd rá a
mellére, menjen vele ő is! Megölte az anyját, ő se éljen! - adta ki az
utasítást a bábának. Újszülött fiára rá sem pillantott, úgy rohant ki a
szobából.
A bába tanácstalanul állt, kezében a
kisfiúval, aki egyfolytában ordított.
Nem bírta megtenni, amire Sándor gazda kérte. A gyereksírást meghallva,
Örzse szaladt a szobába. Asszonyát meglátva hangosan zokogott, de a bába
rákiabált.
- Örzse! Ráérsz
siratni asszonyodat, most segítened kell, mert nem tudom mit tegyek. És gyorsan
elmondta neki, mit kért tőle a gazda. Én szándékosan nem tudok embert ölni!
Előfordult már, hogy meghaltak szülés közben, de arról én nem tehetek!
Most ezt kérte,
de lehet holnapra megbánja! Akkor meg engem hurcolnak meg!
Örzse gyorsan össze szedte gondolatait, és
tudta mit kell tennie. Kora reggel már
megvitték neki a hírt, hogy Julisnak megszületett a kislánya.
- Tedd rendbe a
gyereket, jól bugyoláld be, és vidd ki a konyhába. Én majd elviszem Julishoz.
Most kiadom asszonyom ruháit a cselédlányoknak, és visszajövök. Asszonyomat és
a szobát, készítsétek elő a ravatalozáshoz. A cselédeknek egy szót se szólj a
gyerekről! Ha kérdeznék, ne válaszolj!
Így is történt. A meglepődött Julisnak nem
kellett sokat magyarázkodnia, szerencsére mindkét babának elég lett a teje. Az
éppen nála lévő asszonyok meg tudták, hogy jobb most hallgatni. A dolgok előbb
vagy utóbb, úgy is elrendeződnek.
* A gazda csak másnap jött le a szőlőjéből. Nem
ment be a ravatalhoz, de a szokásoktól eltérően, lezáratta Zsófia koporsóját.
Hiába jöttek családostól sírva-ríva a lányai, a rokonai, nem tudták meglágyítani
a szívét.
- Minden úgy
marad ahogy van! - üvöltötte magából kikelve.
A gyerekről nem kérdezett, és aki tudta, nem
merte neki megmondani, hogy él. Mint aki eszét vesztette, úgy járkált a házban.
A temetés napjáig senkivel sem beszélt. Szerencsére, a jól szervezett
gazdaságában mindenki tette a dolgát. Sajnálták Zsófia asszonyt, de egyebet nem
tehettek.
Temetés után
hazamentek a rokonok. A lányai is úgy gondolták, jobb ha hazamennek, úgysem
tudnának most apjukkal beszélni. Őket is megviselte anyjuk halála, majd ha
csillapodik fájdalmuk - eljönnek.
*Már egy hét is
eltelt a temetés óta, amikor a gazda beállított Örzséhez a konyhába. Egy
darabig szó nélkül nézte a fazekak körül forgolódó asszonyt, aki nem szólt
hozzá, gondolta, majd csak elmondja miért jött. Meg aztán a kisfiú miatt is
aggódott. Egyszer úgy is megtudja, hogy életben van, akkor aztán neki nem lesz
itt maradása!
- Te Örzse! -
szólalt meg váratlanul Sándor gazda. Én megbolondulok a bűntudattól!
Még a papnak
sem mertem elmondani, hogy mit tettem. Megölettem a saját fiamat, és még csak
rá sem néztem! Annyira el voltam telve a fájdalmammal, hogy majd eszemet
vesztettem. Most kezdenek tisztulni a gondolataim, hogy mire is utasítottam
akkor a bábát! Uram Isten! Én egy gyilkos vagyok! Mondd meg nekem Örzse, hogy
tehettem ilyet!
Hangja itt már elcsuklott a sírástól. Örzse
leültette az asztal mellé, nyugtatgatta, vigasztalta, hogy ne eméssze magát, az
idő, majd begyógyítja a sebeket. Mindenfélét beszélt neki, szólt Julisról és a
babájáról is. Egészségesek, és olyan sok teje van Julisnak, hogy akár két
gyereknek is elég lenne.
- Ezt meg miért
mondod nekem Örzse! Örülök, ők legalább jól vannak! És ennyi! - emelte fel
hangját, majd hatalmas léptekkel kirohant a konyhából.
Pár napig a színét sem látták, hol a hegyen,
hol a temetőben volt. Aztán újból Örzsénél kötött ki a konyhában.
- Szóljál
valakinek, hogy menjen el a Julisért. Jöjjön ide a gyerekével! Ha megérkezett,
gyertek be a szobámba, ott várlak benneteket!
Örzse, majd elájult az ijedtségtől, de nem
volt mit tenni, elküldött egy cselédlányt a Julisért. Azt azonban elfeledte
neki megmondani, hogy csak a kislányát hozza magával. Julis nagyon megörült,
hogy hívatja a gazda. Arra gondolt, hogy mégis csak kíváncsi a kisfiára. Ezért
mind a két gyereket szépen elrendezte és elindult velük a nagyházba. Picik
voltak még, könnyen elbírta volna őket, de a cselédlány kisfiút átvette tőle.
Örzse mikor meglátta az érkezőket, azt sem tudta mitévő legyen. Az örökké vidám
Julis hangosan nevetgélt és beszélgetett a cselédlánnyal. Mire Örzse
figyelmeztethette volna, arra már a gazda is kijött a szobájából.
- Eladjátok a
házat, akkora hanggal vagytok te lány! Ha elfelejtetted volna, még nem telt le
a gyász ideje! No, gyertek csak be!
Örzse, te is!
Örzse a cselédlánytól átvette a kisfiút, és
Julissal beléptek a gazda szobájába. Minden porcikája remegett, alig bírta
tartani a gyereket. Most mi lesz? Nagyon félt a gazdától, de elhatározta, nem
fog neki hazudni.
- Üljetek le
ide, mutatott az íróasztala elé kikészített székekre. Amikor elhelyezkedtek,
akkor Julishoz lépett.
- No, mutasd
meg a lányodat!
- Az asszony
levette a kislánya arcát takaró fehér kendőt, és széles mosollyal mutatta
babáját a gazdának. Az hümmögve nézte, és annyit mondott - bongyor fejű lesz,
mint az apja. Aztán milyen nevet adtatok neki?
- Veronkának
hívják gazduram - rebegte Julis.
- No akkor
Örzse, te is mutasd meg azt a gyereket! Az is a Julisé?
- Örzse nem
felelt, Julis is hallgatott. Remegő kezével óvatosan levette a kisfiú arcáról a
fehér kendőt. A gazda csak nézte, nézte, a békésen alvó gyereket. A szőke hajú
kisfiú már kipihente a szülés fáradalmait. Szép finom arcvonásait az anyjától
örökölte. Hosszú percek teltek, mire megszólalt.
- Fiú?
- Igen.
- Aztán mi a
neve?
- Az még nincs
neki gazduram.
- Nincs? Az meg
hogy lehet, egyiknek van neve, a másiknak meg nincs!
- Az apjának
kell neki nevet adnia.
- Ki az apja
Örzse!
- Hát, hát,
maga gazduram - válaszolta halkan az asszony.
- Ekkorra már
mind a hárman sírtak. Az asszonyok félelmükben, a gazda örömében.
* Egészen a tegnapi napig majd megbolondult,
hogy hatalmas fájdalmában milyen meggondolatlan parancsot adott a bábának. Nem
nagyon akaródzott elmenni hozzá, de úgy érezte, ha nem beszél vele, akkor így
nem tud tovább élni. Még feloldozást sem kaphat az egyháztól, hisz parancsba
adta a gyermek megölését. Végül késő este rászánta magát és elment a bábához,
és bekopogott a kicsi ház ajtaján.
- Már vártam!
Jöjjön be, itt nyugodtan beszélhetünk.
- Mondd meg
nekem, de őszintén, akkor teljesítetted amit parancsoltam?
- Nem,
gazduram! Nem tehettem, én nem vehetem el szándékosan senki életét sem.
- És mi van az
elhajtott magzatokkal?
- Én nem vagyok
az angyalcsináló!
- Na hagyjuk,
nem ezért vagyok itt! Arról beszélj, hová tetted a fiamat! Mert, ha jól
emlékszem, akkor fiút mondtál.
A bába alig bírt megszólalni, mert nem
tudhatta, hogy reagál válaszára Sándor gazda.
- Örzse elvitte
a Julishoz gazduram.
- Okosan
tettétek!
Még nem
fizettem meg a szolgálatodat. Egy zacskóban pénzt tett az asztalra, és elindult
hazafelé.
* ...és most itt
sírnak mind a hárman, míg a babák békésen alszanak. Sándor gazda erőt vett
érzésein, és elvette Örzsétől a fiát. Megint hosszasan nézte, míg újra
eleredtek könnyei. A kisfiúban Zsófikáját látta, a fiatal szőke lányt, akit oly
nagyon szeretett, akinek halála miatt majd megszakadt a szíve.
De, most újra
van értelme az életének, hála Örzsének és a bábának.
- Gazduram! -
szólította Örzse. Nevet kellene adnia a kisfiúnak.
- Nevet? Hisz
tudhatnátok mi a neve! Az én nevemet viszi tovább!
Így lett a kisfiú neve Sándor.
Julis, míg az
ifjú Sándort is szoptatta, beköltözött kislányával és Janival a gazda házába. Kaptak
egy szobát ahol el lakhattak.
Később a két
gyerek, ha csak tehette, mindig együtt játszott. Sándort a gazda iskolába
járatta, előbb a faluba, majd elküldte a városba tanulni. Veronka csak a négy
alsó osztályt végezte el. A gazda
házában Örzse vette szárnyai alá, ami kifejezetten Sándor gazda parancsa volt.
A szakácsnő utódját látta benne. Pár év múlva szép lánnyá serdült, és alig
töltötte be a tizenhatodik évét amikor férjhez ment. A fiatal Sándorral úgy
szerették egymást, mint az édes testvérek, pedig mind a ketten tudták, hogy
csak tejtestvérek.
Folytatjuk a
sorozatot.
************************************************* 13. MESEREGÉNY
FOLYTATÁSOKBAN
VÁRKONYI KITTI:
VARJUCKÓ
(I. RÉSZ)
A KÖNYVET
ILLUSZTRÁLTA, KALMÁR ZSUZSA SZÁJJAL, ÉS
LÁBBAL FESTŐ MÜVÉSZ
* Varjuckó -
Világra jöttem
Első sejtéseim
egyike a melegség utáni vágy volt. Hangok jöttek felém, pacsirtaszó,
madárfütty, rigózene. A fakopáncs monoton kopogtatása, kuvik, kakukk és
károgás. A károgás minden skálája, félhangja és töredékei, a torkok
muzsikájának legeslegje volt nekem. A neszek és zajok ezernyi kavalkádja ölelte
szüleim hangját felém.

Első kép

Várkonyi Kitti
Emlékszem, még
tojásba burkolva kuporogtam mamám vagy papám testének langyosa alatt. Éreztem
ahogy dobog a szívük és dobbanásra mozdult az enyém is. Nem féltem. Tudtam, ha
elég erős leszek, kitartó lendülettel utat törhetek az engem védő meszes burok
mögül és kikandikálhatok.
- Mama!
Megjöttem!
És a melegség
tovább áradt felém, kis csupasz és csúf, tehetetlen kis fióka felé. Anyácskám,
apácskám csőrükkel dédelgettek, drága szárnyukkal védelmeztek, melengettek
tovább. Felváltva hordták telhetetlen csőrömbe táplálékomat. Cserébe én szépen
növögéltem, fejlődtem és okosodtam…
Hamarosan
megismerhettem a kolónia többi tagját is. Nem sejtettem, hogy pici családunkon
kívül még egy óriási sereghez is tartozom. Pedig így van.
Hatalmas
ünnepséget rendeztek a tiszteletemre, szüleim tiszteletére. Szóval nekünk.
Anyácskám és apácskám vezette örömkör repülésekben tisztelegtek előttem.
Hatalmas élmény volt! A közösség és összetartozás élménye. De nekem még ennél
is többet jelentett. 
Második kép
- Fontos
vagyok. Gondoltam és vidáman csemegéztem a nekem szánt ajándékpondrókat. Ahogy
felváltva őriztek engem, ki ne essek a fészekből, vagy el ne kapjon valami
szőrös állat, egyre inkább arra eszméltem, milyen jó közéjük tartozni s mennyi
szabályt ismerek már.
Szabályokat,
amiket nem tanácsos megszegni egyetlen madárnak se, még azoknak se akik már nem
kisfiókák.
Mert ahogy
cseperedtem, persze úgy hittem a legokosabb kismadár vagyok. Rá kellett jönnöm
azonban, hogy a bölcsesség a véneknél van. Az öreg varjúknál, akik akár 100
évig is élnek, figyelnek, tapasztalnak és megismernek dolgokat. Pontosan tudták
mikor kell megtanulnom repülni s abban is segített az egész csapat. Újra ünnep
következett s a szabályok szerint már együtt ülhettem a sereggel a feladatok
megtervezésén is. S a táplálék lelőhelyeinek felfedezését is itt, a
Varjútanácsban osztottuk meg egymással, hogy éhen ne maradhasson egyetlen varjú
se a csapatunkból, ne éhezzen egyetlen fióka se a fészkekben. Ez varjútörvény!
A nevem is ekkor került rám, mert úgy találták igaz melegséget hoztam a
fészkünkből s minden varjú roppant fontos a szívemnek. Varjuckó lettem.
Ekkorra már az
egész testemet elborította fekete tollam. Buggyos-gatyás nadrágomból csak térd
alatt látszott ki pálcikavékony lábam. Fényes, koromfekete tollam kékesfeketén
csillant a napsugárban. A csapatban sokan csodáltak sűrű tollam miatt.
Bele-beletúrtak szintén fekete csőrükkel.
- Varjuckó!
Gyönyörű vagy! - kényeztettek.
Ilyenkor mindig
kerestem hálából valami eleséget számukra s a földön szétteregetve hívtam őket.
- Gyertek,
egyetek, nagyon szeretlek benneteket.
De azért
tudtam, hogy gyönyörű nem lehetek, mert akkor már láttam a gólyát is, aki
nagyon tetszett nekem. Gólyának csak a szárnya vége fekete, egyebekben fehér, a
csőre pedig… Ó a csőre hosszú és piros.
Oly hosszan és
mélyen csodáltam a gólyát, hogy kis idő múlva tökéletesen megtanultam gólyául
és kelepeltem. Pont úgy, mint ő. Kitűnően szót értettem vele s ha nem talált
magának halat, elbeszéltem neki hol tanyáznak éppen a békák. Ha hallanád milyen
jól eltársalogtunk mi ketten! Gólya és varjú. Azt hihetnéd két gólya kelepel.
Tiszteletem a fenséges madár iránt töretlen, de varjú nyelven azért mégis csak
könnyebb kifejeznem érzéseimet. A károgás minden csínját-bínját ismerem. Hallgasd
csak!
- Kááááár!
Kááááár! Kár kár kár kár kárkár! Érti az egész csapat. Meg a hollók és a
szarkák, de még a csókák is. Már régen nem beszélgettem velük, mert most az
emberrel élek.

Harmadik kép
Négy évvel
ezelőtt még babavarjú voltam. Vidéken teltek napjaim egy kedvesnek tűnő
falucska mellett, ahol óriási veteményes terpeszkedett. És mezők és kicsi erdő
és patak és virágok. Gondold el; sok rengeteg virág. Virágerdő; mindenféle
színű. Piros, sárga, kék, rózsaszín, lila és fehér. Mindig integettek nekem ahogy
repkedtem felettük.
- Szia
Varjuckó! Gyere le közénk! Járj egyet! - Nagyon szeretem a virágokat!
Némelyiknek még termése is van, azt biztosan te is szereted. Például itt van a
szamóca! Hogy az mennyire nagyon finom csemege! Meg a málna! Fent a fákon is
gyümölcsök! Cseresznye, meggy, alma, körte. Megannyi gyönyörűség! A finom
magvak is örömmel töltenek el. Mindig türelmesen megvártam, hogy Napraforgó
megkínáljon vele. De tudod én olyan eleséget is fogyasztok, amit te biztosan
nem kedvelsz. Itt van például a krumplibogár, a kukoricaféreg. Fenséges lakoma!
A férgek, bogarak, rovarok mind a begyembe való eleségek. Sőt! Egyszer, mikor a
bagoly mezei egeret fogott, és a maradékot elejtette - talán miattam -
nekiláttam az egércsemegének… jobb híján. Azért azt tudd ám, soha nem üldözném
egérkét, hogy megegyem. Felőlem aztán örökéletű lehetne! De ha már nem él,
falatozgatok én bármilyen husiból.
Visszatérve
babavarjú koromra, csupa öröm, csupa szabadság, csupa szépség és szeretet vett
körül. Télen a hóban hemperegve gurultunk, csőrünkkel lapátoltuk magunk előtt a
hófehér hidegséget. Nyáron gyakran szétszéledtünk, hogy aztán éjszakára újra
együtt lehessünk és mindent kitárgyalhassunk ami egész nap történt velünk. Mi
mindenről volt szó! Ha tudnád! Meglepődnél.
Folytatjuk.
************************************************* 14. JÉZUS
TANÍTÁSAI
A HEGYI
BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL Írta: Poór Edit (XVI. RÉSZ)
NE ADJÁTOK AZT,
AMI SZENT, AZ EMBEREKNEK,
SE
GYÖNGYEITEKET NE HÁNYJÁTOK A DISZNÓK ELÉ,
HOGY MEG NE
TAPOSSÁK AZOKAT LÁBAIKKAL, ÉS
NEKTEK
FORDULVÁN, MEG NE SZAGGASSANAK TITEKET
Az Úr
tapintatosságra, óvatosságra inti az Őt
követőket a
világgal szemben, nehogy oktalanfájdalmakat,
csalódásokat kelljen elszenvedniük.
Nem mindenki
érti meg az Isten útjain járó lelkek
örömét és
bánatát, nem mindenki tartja jónak,
és helyesnek
azokat az igazságokat, melyekkel
ezek
rendelkeznek, mert sajnos nagyon sokan
élnek a
világban, akiknek lelki természete
az ebek és
disznók természetéhez hasonlít.
Az eb
természetű ember csak az önzés igazságát
ismeri, ebből
indul ki, ennek tesz eleget egész
életének célját
ebben látja.
Bár lehetnek
mellette megtévesztő, szép erénynek
látszó
tulajdonságai, mégis, ha érdekeit a legkisebb
mértékben is
veszélyeztetve látja, a jó barátból
egyszerre
halálos ellenség lesz.
A disznó
természetű ember, mohó vággyal veti rá
magát mindenre.
Szívesen barátkozik mindenkivel,
nem válogatós,
minden érdekli.
Az embereket
aszerint, a haszon szerint értékeli,
amit azok neki
hajtanak.
Lelki
törekvései nincsenek, anyagi és testies
vágyainak
kielégítésére minden módot jónak talál.
Jellemtelen és
szemérmetlen,
részvétlen a
mások fájdalmával szemben, de
annál jobban
érzi a magáét.
Ezek a
természetű emberek veszélyesek a
lelki emberekre
nézve, mert a látszólagos
erényeikkel
bizalmat keltenek és ezek
az ő drága
értékeiket, hitüket, meggyőződésüket,
törekvéseiket
megosztják velük.
Aki valójában
még egyáltalán nem képesek
a lelki ember
gondolatvilágába beilleszkedni.
Rögtön talán
nem mondanak ellent, nem mutatják,
hogy nem értik,
de legtöbbször nem mulasztják el,
az alkalmat,
hogy véleményüket olyan formában
közöljék, ami
mindig fájó és bántó egy hívő léleknek.
Ezért az Úr
figyelmezteti a hívő lelkű embereket, hogy
a lelki
kincseket ne közöljék az anyagi emberekkel.
Ne kössenek
lelki barátságot velük, mert bennük még
az Isteni
természet szunnyad és ezt felébreszteni
senki sem
képes, csak a mennyei Atya,
amikor Ő jónak
látja.
Ilyen
embereknek füle mellett hatástalanul
megy el a szó,
lelküket nem rázza meg az igazság,
mert ők még
éretlenek.
Mivel az Isteni
természetben ők még nem
életképesek,
így Isten országa is be van zárva előttük.
„oda nem
mehetnek be az ebek, a paráznák a gyilkosok…”
Amíg az állati
természetet le nem vetkőzi valaki,
és fel nem
öltözködik az Isteni természetbe.
*
KÉRJETEK ÉS
ADATIK NÉKTEK; KERESSETEK ÉS TALÁLTOK;
ZÖRGESSETEK ÉS MEGNYITTATIK NEKTEK.MERT, AKI KÉR,
MIND KAP; ÉS AKI KERES TALÁL; ÉSA ZÖRGETŐKNEK
MEGNYITTATIK Ezekben az
igékben az Úr olyan lelki ténykedésekreszólítja fel az
övéit, mellyel mind közelebbigyekszik vonni
őket.A hit
erősítésére szükséges ez, az embernél,hogy el ne
lankadjon az imádkozásba. Ha az ember,
Istennel folyton kapcsolódik az imánkeresztül,
vágyaiban, kéréseiben magasabb,tisztább
érzések és törekvések vezetik.Az Úr, biztatja
a hívő lelkeket, hogy kérjenek, mertadatik;
zörgessenek, mert megnyittatik, amit keresnekmegtalálják
Istennél. Ha Isten megad
valamit, azt nem veheti el senkiés semmi, mert
Isten mindig azt adja,ami az ember
lelkének előnyére van.Aki hittel kéri
az Istent, megkapja, amit kér.Ha nem is
rögtön, de biztosan megkapja.De vajon jót
eredményez- e, amit kér? Ezért az ember
legyen szerény és bizalommalforduljon az
Úrhoz.Ha kérését az
Úr megadja, legyen hálás érte.Ha még sem adja
meg, mert valamilyen okbólkárára lenne,
akkor nyugodjon bele. Ne zúgolódjék
és hitetlenkedjék, nemszeretetlenségből,
vagy felületességbőlnem hallgatta
meg kérését, mert minden kérésmeghallgatásra
talál az Úrnál. Hanem azért,mert jobbnak
látta másképpen intézni. Nagyon sokszor
később az ember előtt beigazolódikhogy jobb volt
úgy, ahogy történt, mint ahogyanóhajtotta volna
azt, annak idején. * AVAGY KI AZ AZ
EMBER KÖZÜLETEK, AKI HA AZ Ő FIA
KENYERET KÉR TŐLE, KÖVET ÁD NEKI?ÉS HA HALAT
KÉR, VAJON KÍGYÓT ÁD-E NEKI?HA AZÉRT TI
GONOSZ LÉTETEKRE TUDTOK A TIFIAITOKNAK JÓ
AJÁNDÉKOT ADNI, MENNYIVELINKÁBB ÁD A TI
MENNYEI ATYÁTOK JÓKATAZOKNAK, AKIK
KÉRNEK TŐLE.? Jézus az Isteni
igazságokat a természetbőlvett példákkal
teszi érthetővé a földi ember számára.Az Úr, kiemeli
Isten szeretetét az emberi szeretetnélsokkal
nagyobbnak, igazabbnak. Isten a leg
szeretőbb Atya, aki gondoskodikgyermekeiről,
és mindig minden körülmények közötta legjobbat
adja neki, akkor is, ha azt, akkor még nemérti, hogy
miért úgy, abban a formában, vagy éppenkellemetlenségnek
érzékeli, de semmi sem történikok nélkül, és
ha az Atya, vigyázó kezei nemvédelmeznének,
akkor a rossz is sokkal rosszabb lenne.Isten, a
legpontosabb intézője az ember sorsának. Folytatjuk.
************************************************* 15. VERSRŐL
VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
KRIVÁK MÓRICZ
JUDIT: IQ? vagy
EQ???? Mi az értékesebb??Az hogy
lexikális tudásodat fejleszted,rengeteg információt
gyűjtesz össze??De ez csupán a
tudás egy szelete.Abszolút
tudás nem létezik! Egy emberélet is kevés ennek
a megszerzéséhez!Akarva akaratlan
szakbarbárrá válunk.Ez sem
gond. Csupán tudnunk
kell ezt is.Minden ember
a saját területén gyűjt
ismereteket.S érdeklődési
körének megfelelőenolvas, tájékozódik
tovább. A másik ember
az nem annyiraa tudást
bővíti.Inkább az
érzelmeket vetítiki az
embertársa irányába, Ő a lélek
embere,Mosolyt csal
az arcodra.megfogja a
kezedet és támogat
a bajban.Részvéttel van
irányodban. Nagyon
szerethetőek ezek a tulajdonságok.A tudás???
embere büszke a
megszerzett tudására.De lehet
hogy lenéz téged, átnéz
rajtad,mert nem
közelíted meg őt az információ
birtoklásában.SZNOB Az érzelem
embere talán szégyelli
hiányosságait,s evvel tisztában
is van,de kompenzálja
a viselkedésével ,
visszafogottabb, De nekem akkor is szimpatikusabbez a
szerényebb, de nagyon
szerethető ,érzelmekben dúskáló
melegszívű teremtés. 2022,11,03,Ozsváth Máténak
ajánlva sok szeretettel
….........................................
Kovács Tibor :
Megújult szilveszter és új év Eljött egy
újabb szilveszteri nap,Reggel már
készülődsz,hogy mit is
sütsz, főzöl,Malachús sül,
krumpli és rizs fől,Serénykedsz a
konyhában, serényen,Kecseségedben
teszel s veszel a konyhában,Sül a sok féle
sütemény is,A pezsgő és a
bor már hűl a hűtőben,Készülvén
estére s éjfélre,Szeretve
készíted a sok féleséget,Pogácsa, sajtos
rúd pirul, sül,Készül estére s
éjfélre, éjszakára,A szilveszteri
bulira készülvén,A ház, lakás
ünnepi pompába öltözik,Te is felöltőd
a legszebb és legcsinosabb ruhád,Készülvén
Angyali Lányaid gyűrűjében,Hogy köszöntsd
a vendégeket,Vendég szerető
lényeddel,Lassan az
asztal is megtelik az ünnepi lakomával,Melyet serényen
az asztalra terítesz,Telik a perc,
telik az óra, lassan jő az éjfél,De mielőtt
elütné az óra és kopogtatnaAz ajtón az új
esztendő,A malacsült, az
édes és sós sütik is fogynak,Eljön az éjfél
el üti az óra, elköszön az Ó év,S beköszönt az
új esztendő.Pezsgő pukkan a
poharak teletöltődnek,Köszöntsük
együtt az új esztendőt. Áldott, békés
új esztendőt kívánok mindenkinek!2022. December..................................... BODAI ILDIKÓ Lágyan simogat
a reggeli fény..Indul a
fergeteges nap..Sietve megyünk
tovább,az élet nehéz
óráiban..Közben
feledésbe merül,ez a reánk
zúdult nehéz világ..
.........................................
KOVÁCS JOSEF
KOPEK (ERDÉLY): Egy fenyőfa
balladája
Köszönöm
istenek hogy fenyő lehettem,
Hegyek
csúcsain, mint egy királyfi éltem,
Nyár volt e
vagy tél volt, én mindig zöldelltem,
Tavasz volt e
vagy ősz ruhát nem cseréltem.
Árnyékomban
nyáron, őzikék legeltek,
A fáradt
madarak rajtam megpihentek,
Boldogan éltem
ott csendben, békeségben,
Az erdő fáival,
mindig szeretetben.
Egy hideg
reggelen rossz emberek jöttek,
Fejszéjük
zajától a völgyek megteltek,
Mellettem
megálltak, bennem gyönyörködtek,
Ez lesz a
legszebb, karácsonyi fenyőnek.
Ő még túl
fiatal, öt, hat éves lehet,
Így szólt az
egyik, ki, velem együtt érzet.
De választ nem
adtak, gyökeremnek estek,
Fa társaimtól,
búcsúzni sem engedtek
Hiába
kérleltem, hagyjanak még élni,
Ők sem hagynák
könnyen, éltüket el venni
Még egyszer engedjenek, kivirágzani,.
Istenek,
jézusnak öröké szolgálni.
Még egy fejsze csapás, lelkem kilehelve,
Gyökereim
nélkül vittek el örökre.
Így kerültem végül,
szent Karácsonyára,
Jézusi ajándék
a legszebb templomba,
A pap
megszentelt karjait kitárva,
Hogy ott
lehettem, Istenek hálát adva.
A gyerekek
csillagfénybe öltöztettek,
Körülöttem
jézusi dalt énekeltek.
Legszebb
pillanata volt ez életemnek
Hogy vendége
lehettem e szent estének.
Fájt az elválás
erdei anyánktól,
De egy ideig,
nem ment rosszul sorsom.
Nem volt
újéletem túlságosan hosszú,
Rövid volt az
ünnep, végleges a búcsú
Ennyi volt a
szeretett, jöhet a koszorú,
Hogy ti így
ünnepeltek, ez így szomorú
Egy reggel ép a
pásztor, kiben annyira hittem,
Levetkőztetni
jött, néhány gyerekkel,
Majd
bekövetkezett mitől mindig féltem,
A szemétdombra
dobtak egy jegesreggelen.
Az arra
járóknak kértem könyörögtem,
Vigyenek
vissza, oda honnan jöttem.
Vigyenek vissza
a hegyek csúcsára,
Had pihenjem
álmom, a fenyvesek honában.
De, mind hiába
sírtam, senki nem segített,.
Ott a jeges
hóban, nyomban elégettek.
Senkit sem
átkozok, sem bosszút nem kérek
De a végső
tűztől, ők sem menekülnek.
Ha a vágyakozás
..
Ha a vágyakozás
egyszer valóra válna,
A várakozás
virága végre kinyílna,
Az emberek
szívében szeretett lakozna,
A gyűlölet
hangja örökre elhallgatna.
A karácsony
akkor ismét igazi lenne,
Jézus a földre
újból visszatérhetne,
Akkor már
mindenki csak egy nyelvet beszélne,
És ez lehetne
az örök szeretett nyelve!
A békesség a
földön mindent átölelne,
Az ember a
földön egy közösségbe élne.
Bűn és büntetés
soha többé már nem lenne,
A Jézusi ígéret
akkor igaz lenne
*Kovács József Kopek Nálunk is járt
a kis Angyal
Most, hogy
ismét karácsonyhoz készülődünk már a harmadik gyertyát is meggyújtottuk az
adventi koszorún, eszembe jutnak gyerekkori karácsonyaim.
Süllyedjünk
csak vissza hatvan évet az idő tengerében. Olyan négy éves lehettem mely
időkből az első emlékeket megőriztem agyam merev lemezén.
Mivel, hogy
nálunk, a fa ára vetélkedett a búza árával, télen csak a nagy házban tüzeltünk,
ebből következett, hogy mind a heten itt aludtunk
A nyári
szezonban, két ágy kikerült a konyhában, és mi a fiúgyermekek kint
éjszakáztunk.
Azért beszélek
csak hét személyről, (hiszen mi haton voltunk testvérek,) de, nagyobbik
nővéremet, Bözsikét ides egyik lány testvére, - kiket az Isten nem áldott meg
utódokkal - örökbe fogatták.
Mind mondom, a
négyszer ötös szobában, négy ágy volt található, de hogy el is képzelhessétek,
bemutatom a bútorzatot. Ahogy a konyhából beléptem, mindjárt jobb oldalt állt a
tüzelő. Mögötte a hosszú falon egy ágy, (a legértékesebb meleg szempontjából),
ebben aludt két időseb bátyám. Majd következet a két ajtós sifon,(amely
ajtajának belső lapján volt található egy irka lap, rajta mindenki születési
dátumai), majd a másik ágy, (amelyben aludt ides, meg Kató nővérem) szembe
velük (a másik hosszú falon,) édesapám ágya. A kettő között volt az asztal. Aztán
visszafelé az ajtónak volt egy ablak alatta a suszter bankli.
És a negyedik
ágy, melyben aludtam én Gyulával. Az ajtóval szemközti falon, az asztal hátánál
a két ablak között állt egy kredenc ,
melyen csipkés terítő volt, és karácsonykor ide állította a kis angyal a
karácsonyfát
Bizony, azokban
az ötvenes évek elején, még a közvéleményben, nem sikerült beültetni a télapó
elnevezést, így nálunk is az angyalka hozta a karácsonyfát, mégpedig az idő
alatt, míg a család aprója nagyja a szent estét ünnepelte a templomban.
Hazafelé időseb
testvéreink megvárták az apróbbakat, kik a templomba járt angyalka szeretett
csomagjait félve szorongatták kezeikben, és így érkeztünk mindnyájan egyszerre
haza.
Ez idő alatt
szüleink elvégezték a kis angyal tennivalóit.
Úgy hogy mikor haza értünk, örömmel fedeztük fel, hogy nálunk is járt a
kis angyal, igaz, hogy a szegényebb angyalok jártak nálunk, vagy talán, mivel
hogy a falu végén laktunk, lehet hogy már kiürült zsákja, mire hozzánk ért. De
én így is nagyon boldog voltam, hogy nem feledkezett meg rólunk. Édes a lámpát
eloltva várt, és még le sem vetkezve kórusban énekeltük a menyből az angyalt, a
fa köré gyűlve.
Idesapám a már
égő gyertyák mellé, meggyújtotta a néhány csillagszórót is. Ezek jelentették
életem első tűzijátékait, melynek nagyon örültem, mivel hogy akkor még a fényt
én is érzékeltem.
A templomban
kapott csomagokat sem bontottuk fel, szépen oda helyeztük a fa alá.
Ezek tartalma
nagyjából megegyezett a fán találhatókkal.
Otthoni
készítésű szaloncukor, melyet idősebb testvéreim, csomagoltak krepp - papírba,
a két végén szépen ollóval kicsipkézték, majd a közepét egy különböző
színű sztaniollal tekerték körbe, ezek
meg a mézes kalácsok voltak a legértékesebbek. A mézeskalácsnak nevezet
sütiket, Somlyón vették a zsidóktól, ezek különböző színű baba vagy állat, és
madár figurákat utánzó készítmények voltak, de hazai készítésű mézes tészták is
diszitették a fát. A fa többi díszeit
alkották, a bronzzal bevont dió, alma és ugyancsak krep papírból vágott karikák,
melyek lecsüngve az ágakon, egymásba fonódva a szeretetet szimbolizálták
Körülbelül,
ennyiből rakódott össze, karácsonyfánk díszessége, de nem mindenütt volt ez
így, később a gyermekek dicsekedtek, hogy még játékokat is hozott nekik a kis
angyal, és nehezen fogadtam el, hogy még az angyalok is kivételeznek. Oda
viszik a drágább ajándékokat, ahol a szülők is megvehetnék.
Mint ahogyan
azt is csak későn értettem meg, hogy miért szereti Isten a szegény családokat,
és a gólyával olyan sok gyereket küld nekik, míg a gazdagoknak alig egy két utód
jut, mondta is ides nem egyszer: - Isten így bünteti őket, mert ilyen kapzsik.
Örültem, hogy mi is sokan voltunk, mondtam is gyakran idesnek, csak nagyon
szeret minket a jó Isten, hogy ilyen sok testvérem van. Minket meg Pályiékat
szereti a legjobban, nekik tizenegy gyereket küldött.
Itt szeretném
megjegyezni, hogy a fabontásig, a fáról, nem hiányozhatott semmi. Ebben csak a
szeretett csomag volt a kivétel, melyet mindenki megkapott a vacsora után.
Ezért a
karácsonyfa bontása, ha nem is nagyobb, de egyenrangú ünnepségnek számított az
angyal érkezésével
Mint már
mondtam, karácsony estéjén, a gyerekek
mind elmentünk a templomba. Verseket mondtunk, és megkaptuk a várva várt szeretet csomagot. A templomot
elhagyva megvártuk egymást és együtt érkeztünk haza.
Egy-két ének
után, nagykabátjainkat levetve, körbe ülhettük az asztalt, (melyet ides közben
megterített,) mindenki a rég megszokott helyére. A már megérkezésünk óta, orrt
csiklandozó finom illatú szokásos szent estéji vacsora következett.
Elsőnek, a nagyobbak
pálinkával koccintgattak, aztán rakta ki ides tányérjainkra a füstölt oldalast,
és kolbászt és mártogatni való zsírt, mit kenyérrel és savanyú hordós
káposztával ettünk. És ma este kivételesen, többször is kérhettünk, (szemben a
máskori kiporciózással,) aztán következet a töltött káposzta, és a már
kisebbeknek is megengedett borocska, persze a mennyiség korunktól függően,)
majd e ritka gazdag vacsorát az ides készítette, kemencében sült, diós, mákos
vagy lekváros kalács zárta.
Lehet, feltűnik
nektek a túrós kalács hiánya,
Igen, nem volt
az asztalon, nem mintha falunkba nem lett volna szokás, de idesapám nem
szerette a (mint ő mindig mondta, ) hosszú nyelű szerszámokkal gondozó
álatokat. Ezek alatt értette a szarvas marhákat, és a lovakat, de a juhaikat és
kecskéket sem imádta, tehát semmi olyan házi állatot, melynek húsán kívül,
mással is pótolták volna étkezésünket. A tejet mindig vettük, úgy hetente három
litert, ez ép csak elég volt idesnek a főzéshez. Mi gyerekek csak akkor ettünk
tejet, ha valaki meghívott gulásztára.
Vacsora után,
következett a lefekvés, és hogy
kíváncsiságotokat kielégítsem, ti kik most az ajándékozásra gondoltatok,
Hát nem kedves
olvasóim, nem volt csomagbontás. Mi az életvitelünkhöz szükséges holmiinkat
akkor kaptuk, mikor pénz volt rá, vagy kölcsönből, ha már a szükséglet nem
bírta kivárni az árát.
Mint drága ides
mondogatta:
- Akkor kis
fiam, ha lesz rá pénz.
De nem
emlékszem, hogy valaha is éreztem volna, a mai szokásos nagy ajándékozások
hiányát.
Boldogok
voltunk, ha azt hittük, hogy szüleinket becsapva, megloptuk a karácsonyfát,
mikor senki sem látta, egy-egy szaloncukrot, kenyérhajjal helyettesítettünk,
amit ides majd fabontásnál mintha semmit sem tudna, az osztozkodásnál, a kis
tolvajoknál beszámolta a cukor helyettesítőket is.
És mégis
mindenki boldog volt,
Én csak
gyönyörű karácsonyokra emlékszem abból az időkből!
************************************************* 16. SZEMLÉLTETŐ
GONDOLATOK
ENGEL
CSABA (ERDÉLY) : LÁNC Csak kövess és
hallgass.Létezhet ennél
nagyobb csoda? Volt egyszer
egy hóember,Hideg szél fújt
hó esett,Felhők közt a
nap csak hevert,S eljött
hozzánk december, Én emlékszem
arra a télre,A sűrűn hulló
hópelyhekre,Jöttek, mentek
az emberek,És szánkóztak a
gyermekek. Jól felöltözve
kesztyűs kézzel,Játszottam a
hópelyhekkel,Megkóstoltam,
havat ettem,És hógolyókat
készítettem. Addig, addig
hógolyóztam,Hogy egy
nagyobb halom lett,Egyre jobban
növekedett,És álmélkodva
bámultam. Későre járt
sötétedett,Csoszogva hazamentem,És amikor
lefeküdtem,Ágyamban a hold
rám nézett. Álmodtam vagy
igaz lehet,A hókupacból
hóember lett,Eljött hozzánk
felkeresettSzótlan volt
csak nevetett. Egy mosolygós
arc egy kalap,Seprűvel a hóna
alatt,És amikor
kisütött a nap,Elbúcsúzott és
elolvadt. 2022.12.02
*** Szemléltető
gondolatok. 1 rész
Engel Csaba: Lánc...
Mit ér egy
lánc, ha elszakadt vagy hiányzik, kihullott egy szem belőle?
- Már nincs meg
az előző értéke, szépsége és már nem ékesíti testünk bizonyos felületét.
Lehet aranyból,
ezüstből vagy csak egyszerű fémből, ha egy vagy több szem elveszett, akkor már
nem használható..
Testünk vonzóbb
vagy kevésbé annak tűnő részeit hogyan tudnánk, úgy anélkül vonzóbbá tenni?
- Igaz, hogy
mennyire hiányozna?
Az elszakadt
láncot esetleg félretennénk és, ha módunkban áll, azonnal vennénk egy másikat,
ha lehet még annál is szebbet!
Hanem akkor egy
ékszerészhez vinnénk, hogy javítsa meg.
Bármit
megtennénk, hogy az elszakadt láncnak hiányzó szemeit megtaláljuk vagy, hogy
pótoljuk.
A hiányzó
szemek nélküli láncot, ha összecsatolják már rövidebb és szorosabb,
kényelmetlen lenne úgy használni és, ha mi pótoljuk az elveszett, hiányzó
szemeket már úgysem ugyanaz, mint előző formájában.
Bármennyire is
ragaszkodunk hozzá, vagy lemondunk róla, vagy helyettesítsük.
Ha rövidebb
lett és már nem illik hozzánk esetleg, megtartjuk emléktárgyként.
Újkorában
tökéletesen illett hozzánk és ékesítette testünk felületét.
Büszkén
viseltük, jól éreztük magunkat és talán dicsekedtünk is azzal, hogy szép és
mennyire jól néztünk ki.
Na de még, hogy drága is volt!
- Bármi is volt
az elszakadt lánc, ajándék vagy valakitől egy gyönyörű szép emlék.
Az elveszített
láncszemek hiányozni fognak még akkor is, ha más láncszemekkel szeretnénk
pótolni.
- Keserű,
szomorú érzés vesz körül, még akkor is, ha egy bizonyos alkalommal a mi saját pénzünkből vásároltuk,
és boldogan megajándékoztuk magunkat
azzal az egyszerű, szép lánccal, hogy csak szépítsük testrészeink felületét..
- Egy lánc vagy
egy ékszer viselése nem jelenti azt, hogy az ember tökéletlen, büszke és
helytelen dolgokat követett el azáltal. Természetes és jó, ha kiegyensúlyozott
testi és lelki életünk.
- Fontos és
hasznosnak tartom, hogy testünk és lelkünk rendezett és ápolt legyen.
Akkor lelkünk
tisztasága, szépsége kisugárzó ereje megváltoztat körülöttünk mindent.
Nemcsak a tükör
előtt lássuk magunkat szépnek, hanem a körülöttünk lévő emberek is észreveszik,
hogy több vagy kevésbé boldogok vagyunk és, hogy van aminek örvendeni tudunk.
Bármilyen
gyönyörű, értékes lehet az a lánc, amit viselünk az lehet ajándék a szeretet
egyik formája. Egy szép emlék fűződik hozzá és azt a szívünkben is megőrizzük.
- Ugyanúgy ha egymást megajándékozzuk egy szóval,
mosollyal, az nem csak egy kézen fogható tárgy, az már egy másik érték és a
szeretet másik formája.
- Mindezek
által kifejezzük azt, hogy szeretni akarunk és tudunk, törekszünk abban hogy
egymást jobbá, szebbé tegyük.
- Én úgy hiszem
hogy nincs semmi rossz abban, ha valaki valamilyen formában ékszert visel.
Csak értékelni
tudom mások szépségét!
-Lelki
szemekkel követem, és a szív melegségével ajánlom mind azt, ami építő és szebbé
teszi az embereket.
- Vigyázzunk
értékeinkre!
Úgy, hogy a
testi és lelki egyensúlyát semmi se borítsa fel vagy, hogy abból ki ne
szakadjon egy láncszem és el ne veszítsük.
- Földi
életünkben én egy láncszem vagyok, te kedves olvasó egy másik láncszem,
ismerős, barát rokon és testvér összetartozunk!
Legfőképpen a
családunk egy gyönyörű lánc, Isten ajándéka.
Isten ékesíti,
Ő a medál!
- Egy értékes
lánc Isten tenyerében!
Ő az igazi
ékszerész aki alkotta és az elszakadt láncot csak Ő tudja helyrehozni, javítani
vagy az elveszett szemeket pótolni.
- Ennek
értelmében büszke vagyok és boldogan viselem azt a láncot amely szívemet átéri
és boldoggá tesz.
Lehet az arany
bármilyen drága fém vagy csupán egyszerű, de testemet lelkemet az szépíti!
-
Kapaszkodjatok egymásban úgy, mint valamit tökéletes láncszemek! El ne
veszítsétek egymást csak szeressétek!
- Ha egy,
egyszerű tárgy egy elszakadt lánc miatt keserű érzést tapasztaltunk, akkor
mennyivel inkább szomorú és keserű érzés vagy eset lenne, ha mi egymást
elveszítsük.
- Így hát
dicsekszem veled barátom, ismerősöm, testvérem és rokon, kedves családom.
Mert mi egy
gyönyörű értékes láncot alkotunk.
Egymás lelkét,
testét szépítsétek és legyetek kedvesek
egymással szemben!
2022.12.05
* A szív Csak a szív tud
igazán érezni,Gyönyört és
bánatot magába zárni,Fontos dolgokat
titokban tartani,Ha csüggedt
vagy meg tud nevettetni. Csak a szív tud
igazán szeretni,Boldogságot,
örömet tud adni,Hatalmas,
nyitott, képes befogadni,Gyöngéd és
törékeny, el tud engedni. Csak a szív tud
őszintén mesélni,Annak ki őt
megtudja érteni,Képes életet
adni, törődni,Ha megbántod,
megtud bocsátani. Csak a szív tud
tűrni, meghallgatni,Ápold és
gondozd ne hagyd kiszáradni,Vigyáz a
szívre, fontos őt táplálni,Ha összetört
nehéz összerakni. 2022.03.28
************************************************* 17. CSALÁDI
ÖRÖMÖK
GRUBER MIKLÓS:
Morzsi
Anya és apa
boldog volt. Már nagyon várták a kis jövevényt. Anya
gyakran
simogatta pocakját, apa is odahajtotta a fejét, hallgatózott.
Ilyenkor
összemosolyogtak, átölelték egymást, óvatosan, gyengéden.
Aztán
elérkezett a nagy nap: világra jött. Azonnal átvette a hatalmat:
Mama, Papa,
Anya, Apa csak őt szolgálta. Lesték minden kívánságát.
– Anya! Nem
kéne hozni egy kiskutyát?
– Hozzál. De ne
nőjön nagyra!
Kismiki már
karon ülő volt, gügyögött. Volt egy babakocsija, abban élvezte a
szabadlevegőt. Elballagtak hát Apa egyik barátjához. (Nevezzük
Jocónak) Beszélgettek, viccelődtek. Kismiki óvatosan, Anya vagy Apa kezébe
kapaszkodva tett néhány lépést. Jocó elvezette őket a nagyudvarba,
ahol egy nagy kupac szalma volt. A kupac alól nyivákolás,
morgolódás
hallatszott, kisvártatva egy tacskó szaladt ki odujából.
Most erősödött
csak fel a nyivákolás.
– De hogy lesz
innen most kiskutya?
– Majd kiderül
– válaszolt Jocó.
Kisvártatva
csoportosulás, mozgás kezdődött a szalmaodúban, majd
kigurult egy
pici, fekete – fehér tarka kiskutya. Meglepődve
körülnézett és
imbolyogva elindult. Megállt Kismiki előtt s harciasan
vakkantott
néhányat. Kismiki elkacagta magát. Most már a felnőttekből
is kitört a
nevetés. A többi kiskutya ott tolongott továbbra is az odú
bejáratánál.
– Na látjátok –
jegyezte meg Jocó. – Kiválasztották egymást. Ez a
kiskutya a
tiétek lesz. Még azért ne vigyétek el, erősödjön néhány
hétig az anyja
mellett.
Így is lett.
Két hét eltelt, ismét elmentek Jocóhoz. A kiskutyák már
az udvaron
szaladgáltak. A kis tarka odaszaladt Kismikihez:
– Vek… vekvek…
– mondta kiskutya nyelven.
– Gligligli –
válaszolt Kismiki babanyelven és kacagott.
*Betették egy
dobozba, boldogan vitték haza. Anya is megnézte, majd
szigorúan
kijelentette:
– A kutyának
semmi keresnivalója nem lesz a lakásban!
– Nem hát! –
Egyezett bele Apa, ám a két apróság már egymás hegyén –
hátán volt.
Kismiki sikongatott az örömtől, a kiskutya
belekapaszkodott
a nadrágjába és húzta nagy morogva.
– Gligluglll…
módiglugli… – kiabálta Kismiki!
– Hallottad,
Anya? Kapott nevet a kutyi! A kisfiunk elnevezte
Morzsinak. Rajt
is maradt a név. Aztán már Anya szigorúsága is
csökkent
elmosolyogta magát. Ők ketten meg kifáradva a játéktól álomba
merültek.
Anya és Apa
átölelték egymást, egy – egy gyémánt jelent meg szemükben,
ami nem volt
más, mint a boldogság könnycseppje.
Miklós Gruber
<gruber.miklos@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. nov.)
************************************************* 18.
VISSZARÉVEDÉS
Csomor
HENRIETT: Az év utolsó hónapjai
Szeretem az év
két utolsó hónapját, vele együtt a ködbe rejtett tájat. A misztikus időben
hallgatni lehet a csendet. Ha egy madár megunja helyét a kopár ágon, hallani
halk szárnycsapását, mikor elszáll.
Az asztalra
felkerül a karácsonyi asztalterítő advent első napján. Felkerülnek a rég nem
látott díszek az ajtókra, ablakokra. Szívünkben kezd megbújni az öröm. Estére
felgyúlnak az advent első fényei. Lelkem mélyén érzem, mennyire szépek ezek a
kis világítós díszek, amelyek megadják elkövetkező ünnepnek a hangulatát.
December a meglepetések hónapja, még akkor is, ha már időskorúak vagyunk, mert
akkor a hitünkre hagyatkozunk, és várjuk a kis Jézuska megszületését, amely
legszebb ajándék az életünkben. Megszületik, s egy életen át bízhatunk, és
kapaszkodhatunk benne. Nemcsak félelmünkben fohászkodunk hozzá.
Ennek az igazán
szép katolikus ünnepnek egyetlen elszenvedője van, mégis némán, s gyönyörűn
állja a helyét az otthonukban karácsonykor. Higgyék el, semmi bajom vele,
gyertyafényes, gyantás illatára még gyermekkoromból emlékszem. Soha nem
felejtem el, mindig a plafonig ért, és csodálattal töltött el a látványa.
Minden kis gyermeknek meg kellene látnia az igazi fenyő díszes szépségét. Pár
éve dübörög a sajnálat bennem értük, amióta látom a piacokon. A kivágott fenyők
fekszenek halomban. A fenyők pedig nagyon nehezen nőnek, és mi meg pár napért
képesek vagyunk kivágni. Azért, hogy gyönyörködhessünk bennük.
Azonban a
legszebbek a természetben, amikor roskadásig tele van csillogó hóval, és a
madárkák csicseregnek rajtuk.
Áldott Adventi
készülődést kívánok mindenkinek.
2022. december
02
************************************************* 19. VÉLEMÉNYEM
SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
Kedves Barátom Vendi!
Köszönöm szépen
kedves barátom! Szívből értékeljük és örvendünk a csodálatos munkád
eredményeinek. Írásaid és a
Magazin fényes oldalai, amit te tőled kaptunk egy különleges ajándék, lelki
balzsam a te részedről. Hálás vagyok és
nagyon örvendek ennek a szép ajándéknak. Boldog vagyok, hogy verseimnek és írásaimnak
hangot adtál és fényt látott. Köszönet a sok,
sok mindenért!
Azért amit
értünk tettél. Erőt egészséget kívánok és Kellemes ünnepeket.
ENGEL CSABA, ÉS
ENGEL MAGDOLNA, ERDÉLYBŐL
.........................................
REAGÁLÁSOK A
DÍSZOKLEVÉLRE
Kedves Vendi!
ha valaki
ezt az elismerést megérdemli AZ TE
VAGY !
Örömmel értesültem az
elismerésről!
Gratulálok szeretettel: Juditilona
Vendel Nagy
<nagy.vendi54@gmail.com>
2022. dec. 12.
10:06 (1 nappal ezelőtt)
* Válasz levél - Címzett:
Ferencné
KEDVES
JUDITILONA, KÖSZÖNÖM KEDVESSÉGED, és hogy rátaláltál, azt hogy ki
mit érdemel, az
majd később eldől, én igyekszem, sajnos a döntéshozók
még nem
figyeltek fel, pláne szekszárdi viszonylatban, de a közönség
kedvel, aki
nem, az nem számos. Hamarosan jön a
magazin, majd keresd.
Benne leled
magad. ölellek vendi
*Tisztelt Vendi!
A Tandori Dezső
Művész társaság elnökeként szeretnék köszönetet mondani
áldozatos
munkádért, amit a kortárs irodalom művelői népszerűsítéséért teszel
a "
Megszólalok" című magazinjaid oldalain.
A Társaság
tagjainak egyértelmű döntése alapján 2022 évben végzett
munkád
elismeréseképpen fogadd szeretettel ezt az emléklapot.
További jó
munkát és sok sikert!
Barátod:
Erdős Sándor
*
Díszoklevél Nagy Vendel
részére közösségformáló tevékenységért.köszönettel a
Tandori Dezső művész társasság.2022. 11. 25.
* KEDVES SÁNDOR!Köszönöm szépen kedves leveledet, nagyon meglepődtem a
megtisztelő
emléklapon, és köszönöm a tagság véleményét, és az
oklevelet.
Valóban, decemberben a magazin tizenkettedik évfolyamának
utolsó lapszáma
jelenik meg, és ha mindenki velünk van, akkor januártól
folytatjuk a
tizenharmadik évfolyammal. Mindenkinek köszönöm a lap
olvasását,
azzal is támogatjátok a munkánkat, és továbbra is várom a
megszólalok
magazinba a kortárs irodalmat.
barátsággal:
Szegzárdi Nagy
Vendel
VESZI A LAPOT,
AKI OLVASSA A MAGAZINT...! ................................Hűűűű Vendi!!
Ez csodálatos!! Teljes szívemből gratulálok!!!
Hiszem, hogy ez
az emléklap és levél utat nyit minden sikerre!! Annyira veled örülök
szeretettel!! Nagyon
vigyázzál magadra! Nagyon jó
munkát!! Nagyon szép ünnepeket és tiszta szívvel köszönöm az örömhír
megosztását!!!
Sok-sok puszik,
Ági
*Vendel Nagy
<nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. dec. 12., H 2:01):
KEDVES ÁGI,
KÖSZI A VÁRT LEVELEDET, SAJNÁLOM, HOGY ILYEN NEHEZEN ÉLSZ. az baj, ha az ember
egyedül marad. A MIKULÁS NEKED IS HOZOTT
VALAMIT, de az aranyos virgács is virgács. Sajnos a pályázataim nemigen jöttek
be, valahol a középmezőben vagyok, de
nemrégiben ezt a levelet kaptam. Ölellek: Vendi
......................................
KEDVES GUSZTI
BARÁTOM, GRATULÁLOK AZ ADÁSHOZ, AZ ÉN ÉDESAPÁMAT IS FOGVA TARTOTTÁK KIEVBEN,
HADIFOGSÁGBAN VOLT HÁROM ÉVIG. ÉDESANYÁM
PEDIG MÁLENKI ROBOTBAN VOLT A HUGÁVAL ÉVEKIG, AKI KINT IS HALT MEG TÍFUSZBAN.
VÉGÜL HAZAKERÜLTEK, ITTHON TALÁLKOZTAK, ÉS EBBŐL LETTEM ÉN. Köszönöm, hogy megemlítetted az oklevelemet,
ezt hol találtad? én is csak tegnap óta
tudok erről. köszi hogy közzé tetted.
ölellek vendi
*Gusztav Ilosvay
2022. nov. 27.
13:19 (16 órával ezelőtt)
Címzett: én
VENDELEM!
Persze, hogy
közzé; teszem. A haverokat támogatni
szokás.
Én nagyon
büszke vagyok rád. Te nem is tudod mennyi jót teszel ezzel az Irodalmi oldaladdal
Ölellek:
GUSZTI
SYDNEYBŐL
.................................
HÁZHOZ JÖN A
KÖSZÖNTÉSEM
Drága Vendi! Köszönöm szépen ezt a csodálatos
verset, bevallom, nagyon meghatódtam!
Kedves, szép
verseid vannak, és nagyon jól esik, hogy ezeket megosztod velem.
Szeretettel
kívánok Áldott, Békés Karácsonyt Neked, és jó egészséget!
Üdvözlet és
ölelés: Judit
...............................
Kedves Vendi!
Megkaptam a Megszólalok új számát, köszönöm. Most is magas színvonalú, ahogy
mindig. Gratulálok! Nagyon szépek a zománcképek. Még nem olvastam végig, de
különösen tetszik Angyal a széllel című versed. A Lapot, tovább küldöm az
ismerőseimnek. Szeretettel gratulálok, a Díszokleveledhez. Barátsággal: Árpi
.................................
Köszönöm szépen
az újságot Vendi!
Nagyon szép és
tartalmas! Köszönöm
szépen, hogy verseim benne lehetnek!
Osztom mint
mindig!
Nagyon szép és
Áldott, egészségben teli Karácsonyi ünnepeket kívánok számodra, és családod
számára!
Maradok
szeretettel, Melinda
...............................Kedves Vendi!
Ritka az olyan
ember, aki ennyire önzetlen, sokakat felkarol, lehetőséget biztosít számukra,
hogy megismerjék őket.
Szeretettel:
Rita
*Vendel Nagy
<nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. dec. 15., Cs, 9:40):
Kedves Rita! Köszönöm gratulációdat, én csak a vélt feladatomat végzem, örülök, ha valaki
észreveszi, remélem elmondjátok másoknak is.. Valóban szépek a zománc képek,
nagyon tehetséges a hölgy. Kedvenceim a
képei.. Áldott ünnepeket kívánok, majd januárra is jöhet írásaidból. Ölellek: Vendi ezt írta (időpont: 2022. dec. 15., Cs, 7:58):
*Kedves Vendi!
Köszönöm szépen
a új anyagot. Igazán méltó a karácsonyi készülődéshez, ünnephez. Nagyon szépek
ezek a tűzzománcok, melyek díszítik a decemberi számot. Az oklevélhez külön
szeretnék gratulálni, valóban nagyon sokat teszel a közösségért, az irodalmi
művek terjesztéséért.
Jó egészséget
és további töretlen alkotó kedvet kívánok, valamint áldott, békés,
szeretetteljes karácsonyi ünnepeket!
Szeretettel:
Rita
...................................Vendel Nagy
<nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. dec. 14., Sze, 18:39):
MEGJELENT A
LEGÚJABB ÚJSÁG a Megszólalok 1212. SZÁMA SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI
MÜINTÉZETE
AZ ÚJSÁG SZÍNES
LINKJE:
http://megszolalok.blogspot.com/2022/12/m.html
.........................
REAGÁLÁS A NÉHA
AZT ÁLMODOM C. VERSEMRE
Kedves Vendi!
Mindig azt
vallottam, hogy az ember a szemével néz, és az eszével, lelkével lát. A Ti
lelketek különösen nagyon szépen lát, gazdagabban, mint sok ember írisze
együtt.
Legyen Istentől
megáldott, békés szép Karácsonyod.
Klári
......................................
Címzett: titkos
másolat: én
Karácsony,
karácsony est ”Kik messze voltak, most mind összejönnek, a percet édes szóval
ütni el,” írja Kosztolányi Dezső. Mi is összejöttünk a stúdióban, hogy igazi
karácsonyi hangulatot hozzunk kedves hallgatóinknak, akiknek egy része már túl
van a karácsony estén, mások még most készülődnek. Mivel a világ minden táján,
földrészén vannak hallgatóink itt és most kívánunk mindenkinek Áldott
Ünnepeket. Sporthírek helyett két magyar vitorlázóval készített riportot Vaskó
András. Sok sikert kívánunk nekik a Sydney-Hobart yacht versenyen. A műsorban
elhangzottak eddig általunk soha nem játszott karácsonyi énekek. Kolozsi Erzsébet
néhány érdekes ausztrál templomot mutatott be, ami jól illett mai műsorunkba.
Kiss Ágnes karácsonyi összeállításában elhangzott egy Fekete István novella is.
Nt Szabó Gábor Útravalója jól meggondolandó. A műsort Márai Sándor Ajándék c.
írása zárta. Ne feledjétek Nagy Vendel Megszólalok c. interneten elérhető
magazinját, olvassátok, böngésszétek, sok értékes írást találtok benne.
Reméljük tetszett a műsor. Osszátok meg barátaitokkal, rokonainkkal,
ismerőseitekkel. Ezért készítjük, nektek készítjük. Jó rádió hallgatást és
viszonthallásra az Új Esztendőben.
Ezt a honlapot
tedd be a keresőbe:
www.radiomozaiksydney.com.au
* Vendel Nagy
<nagy.vendi54@gmail.com>
2022. dec. 26.
1:58 (1 nappal ezelőtt)
Címzett:
Gusztav
KEDVES GUSZTI,
ÉS KATI!Köszönöm ezt az adást, még éjszaka van, s én hallgatom csendes
magányomban, és gratulálok a meghitt, családi hangulathoz. Gondolatban magam köré gyűjtöm a régen
eltávozottakat, mind eljöttek, nem feledtek el engem, de én sem őket. Kell
időnként az ilyen emlékezés, a múltkor kisunokám olvasta a neveket, a családi
sírbolton, és senkit nem ismert közülük, és én elmeséltem neki kézen fogva,
hogy ki kicsoda, ezt tette apám, anyám is velem, megismertem a régen élt
embereket. Kell az ilyen elcsendesedés. Vidám, bölcs kedves emberek voltak, dajkáltak engemet, és én nem emlékezem,
nagyapám katonaképe van meg csupán, Mindegyik felmenőm megérdemelne pár sort egy családi kötetben
talán. Most elvagyok valahol, messze
talán, de reggelre visszajövök a valóságba, .. talán... Köszönöm, hogy
meghallgattál: Vendi
*Gusztav Ilosvay
2022. dec. 26.
2:50 (23 órával ezelőtt)
Címzett: én
Vendikém az
embernek kellenek az ilyen " kalandozások" és amit megfigyeltem
megamon minél öregebb vagyok annál többet állok meg és emlékezem. Szép ami
írtál, köszi szépen . Örülök, hogy Magyar fülnek is érdekes amit mi itt
csinálunk. A körülményekhez képest sok boldogságot neked. Legyél sikeres és
elismert. Megérdemled 100%-ban. Nem sokan állnak fel egy ilyen trauma után, s
csinálnak maguknak egy életet mások örömére.
Ölellek: GUSZTI
*************************************************
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT: VÁLOGATÁS HANGOS MESÉIMBŐL
01.
MEGJELENT, HALLGASSÁTOK!
![]() |
Kelemen Györgyné |
Kedves Vendi
Megjelent legújabb kis novellám: Falevél.
Felolvasó Nagy Erika kedves színművésznő: Minek drága játék,
Légy szíves tedd be a magazinba ha lehet. Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel: Edit és Gyuri
Mellékletek terület:
YouTube-videó (Kelemen Györgyné Edit: Falevél | Felolvasó:
*
02.https://youtu.be/BjoA_HfvYGo
Kedves Vendi
Egyik legaranyosabb, kedves mesém: Este kicsit más minden.
Felolvasó Liszi Melinda kedves színésznő.
Kérlek szépen tedd be a magazinba ha lehet. Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel Edit és Gyuri
Mellékletek terület:
YouTube-videó (Kelemen Györgyné Edit: Este kicsit más minden | Felolvasó: Liszi Melinda) előnézete
*
03.https://youtu.be/JbVYdRcFK5E
Kedves Vendi
Én most ezzel a műsorral kívánok kellemes karácsonyi ünnepeket.
Én is benne vagyok az Angyalka című írásomat adom elő.
Szeretettel Edit és Gyuri
*
04.
https://youtu.be/lvxk_ffbweQ
Kedves Vendi
Felhő ország. Felolvasó Csomos Lajos kedves színművész.
Jó lenne, ha aki az akadálymentes dolgokat építi az is próbálná. Csak egy nap
Szeretettel Edit és Gyuri
Mellékletek terület:
YouTube-videó (Kelemen Györgyné Edit: Felhő ország | Felolvasó: Csomós Lajos) előnézete
*
05.
https://youtu.be/d1IimSzq5rg
Kedves Vendi
Megjelent legújabb kis novellám: Fehérbot.
Felolvasó Csomos Lajos kedves színművész
Szégyen, küzdés, elfogadás. Nehezen, de elfogadtam a fehérbotot. Nekem sikerült. Nem volt könnyű.
Kérlek szépen tedd be a magazinba ha lehet. Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel Edit és Gyuri
Mellékletek terület:
YouTube-videó (Kelemen Györgyné Edit: Fehér bot | Felolvasó: Csomós Lajos) előnézete
4. ÖNSEGÍTŐ
KÖNYV
Öröm az
ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket
Írta: Árvay
Mária
(IX. RÉSZ)
Tegnap nagyon szomorú dolog történt velem, legalább is nekem rendkívül fájdalmas. Férjem, véletlenül, összetörte azt a szép tálat, amit még a nagymamámtól kaptam az esküvőnk napján. Azóta is nagy becsben tartottam, vigyáztam rá, s most, vége, nincs többé! Szegény nagyi már nem lehet közöttünk, s most, hogy ez a tál is odaveszett, valahogy, még nagyobb űrt érzek legbelül. Eddig olyan volt, mintha a nagyi ott lett volna velünk.
Férjem, azóta már bocsánatot kért, próbál kiengesztelni, de érzi bánatomat. Segíts, hogy egy fokkal jobban érezzem magam!
Üdvözlettel: Összetört szív
---
Árvay Mária |
Kedves Összetört szív!
Tudom és megértem, mit érzel, magam is veszítettem már el ilyen becses értékű tárgyat, ami kimondottan, nekem, és nem másnak volt fontos.
Nézzük csak, hol itt a napos oldal!
Férjed, azt írtad, véletlenül ejtette el a tálat! Hál’ Istennek,
hogy nem részeg
állapotában, veszekedések közepette,
direkt vágta a földhöz! Sajnos, sok ilyen
család van, ahol naponta törik tányér, pohár, sőt, családtagok is áldozatául
esnek a veszekedéseknek!
Azzal, hogy próbál kiengesztelni, tényleg, sajnálhatja, ami történt, de ezen változtatni már nem lehet.
A nagyi emléke, táltól függetlenül, a szívedben él, amit nem vehet el tőled senki! Sok-sok emlék lapul ott, amit bármikor feleleveníthetsz!
Még az is előfordulhat, hogy jártodban-keltedben rátalálsz egy csaknem hasonló, vagy szinte ugyanolyan tálra, mint, amit a nagyitól kaptál. Ki tudja?
Hagyd, hogy férjed kiengesztelhessen, ne hagyjátok, hogy a kapcsolatotok egy véletlen baleset miatt megromoljon! Egy jó emberi kapcsolatnál nincs nagyobb kincs!
Üdvözlettel: Derűlátó
--
Gyógyító gondolatok
"Az
életben mindig van rossz. Nem akarjuk, hogy legyen, de van. Az ember teszi,
amit lehet és tovább lép." (Halálos iramban - Hobbs és Shaw c. film)
"Csak a lelki szegények valóban szegények. Az, aki mindenét elvesztette, de bátorsága, jókedve, reménye, erénye és önbecsülése töretlen marad, továbbra is gazdag."
(Samuel Smiles)
16. Olvasói
levél – Hiába keresgélek
Kedves
Derűlátó!
Veled nem fordult már elő, hogy állandóan keresgéled a környezetedben lévő mindennapos tárgyaidat, s alig-alig találod? Nálam nagyon gyakran előfordul, sokszor kora reggel, pont akkor, amikor munkába kellene indulnom. A nap bármelyik időszakában megtörténik, főleg akkor, ha sietnem kellene valahova! Sokszor már az idegeimre megy!
Gyakran az egész lakást felforgatom ezért, vagy amazért, a munkahelyen is megtörtént már, hogy kerestem valamit, majdnem lekéstem miatta a vonatot.
Nagyon bosszant a dolog! Orvoshoz kellene fordulnom?
Üdvözlettel: Elveszve
--
Kedves Elveszve!
Nem kell így megrémülni, nem szükséges mindjárt orvoshoz fordulni!
Velem is megtörtént, hogy kerestem a dolgaimat, előfordul az ilyesmi, főleg, ha az ember feszült, ideges, nem tud koncentrálni.
Ha keresel valamit, az is megeshet, hogy olyan dologra is rátalálsz, amire nem is gondolnál! Előkerülnek olyan dolgok, melyekről teljesen megfeledkeztél, s most, jól jönnek.
Ha keresel, több mindenre felfigyelsz, észreveszel egyet, s mást, amit máskor nem.
Egy tanáccsal szolgálhatok, ami nagyon praktikus és hasznos. Próbálj meg minden tárgyat mindig ugyanoda rakni, legyen mindennek megszokott helye. Így automatikusan oda fogsz nyúlni, ahol az adott dolog található, így sok időt megspórolhatsz.
Este készítsd össze a másnapi holmidat, így reggel sem kell sietned. Ha a munkahelyen sikerül ugyanezt a rendszert bevezetned, máris könnyebbek lesznek mindennapjaid.
Legelőször a kulcsaidnak és, ha van, szemüvegednek találj egy megszokott helyet! Amióta így járok el, könnyebb az életem! Kívánom, neked is sikerüljön!
Üdvözlettel: Derűlátó
--
Gyógyító
gondolatok
"Törvény
és rend nélkül nincs emberi világ." (Wass Albert)
"Ha az ember lelkében nincs rend, nem képes rendet tenni maga körül." (Ezra Pound)
"Azok, akik büszkék arra, hogy szabályos rend van az íróasztalukon, soha nem tapasztalják meg azt az izgalmat, hogy megtalálnak valamit, amiről azt gondolták, hogy menthetetlenül elveszett." (Helen Exley)
Folytatjuk.
Azzal, hogy próbál kiengesztelni, tényleg, sajnálhatja, ami történt, de ezen változtatni már nem lehet.
A nagyi emléke, táltól függetlenül, a szívedben él, amit nem vehet el tőled senki! Sok-sok emlék lapul ott, amit bármikor feleleveníthetsz!
Még az is előfordulhat, hogy jártodban-keltedben rátalálsz egy csaknem hasonló, vagy szinte ugyanolyan tálra, mint, amit a nagyitól kaptál. Ki tudja?
Hagyd, hogy férjed kiengesztelhessen, ne hagyjátok, hogy a kapcsolatotok egy véletlen baleset miatt megromoljon! Egy jó emberi kapcsolatnál nincs nagyobb kincs!
Üdvözlettel: Derűlátó
--
Gyógyító gondolatok
"Csak a lelki szegények valóban szegények. Az, aki mindenét elvesztette, de bátorsága, jókedve, reménye, erénye és önbecsülése töretlen marad, továbbra is gazdag."
(Samuel Smiles)
*
Veled nem fordult már elő, hogy állandóan keresgéled a környezetedben lévő mindennapos tárgyaidat, s alig-alig találod? Nálam nagyon gyakran előfordul, sokszor kora reggel, pont akkor, amikor munkába kellene indulnom. A nap bármelyik időszakában megtörténik, főleg akkor, ha sietnem kellene valahova! Sokszor már az idegeimre megy!
Gyakran az egész lakást felforgatom ezért, vagy amazért, a munkahelyen is megtörtént már, hogy kerestem valamit, majdnem lekéstem miatta a vonatot.
Nagyon bosszant a dolog! Orvoshoz kellene fordulnom?
Üdvözlettel: Elveszve
--
Kedves Elveszve!
Nem kell így megrémülni, nem szükséges mindjárt orvoshoz fordulni!
Velem is megtörtént, hogy kerestem a dolgaimat, előfordul az ilyesmi, főleg, ha az ember feszült, ideges, nem tud koncentrálni.
Ha keresel valamit, az is megeshet, hogy olyan dologra is rátalálsz, amire nem is gondolnál! Előkerülnek olyan dolgok, melyekről teljesen megfeledkeztél, s most, jól jönnek.
Ha keresel, több mindenre felfigyelsz, észreveszel egyet, s mást, amit máskor nem.
Egy tanáccsal szolgálhatok, ami nagyon praktikus és hasznos. Próbálj meg minden tárgyat mindig ugyanoda rakni, legyen mindennek megszokott helye. Így automatikusan oda fogsz nyúlni, ahol az adott dolog található, így sok időt megspórolhatsz.
Este készítsd össze a másnapi holmidat, így reggel sem kell sietned. Ha a munkahelyen sikerül ugyanezt a rendszert bevezetned, máris könnyebbek lesznek mindennapjaid.
Legelőször a kulcsaidnak és, ha van, szemüvegednek találj egy megszokott helyet! Amióta így járok el, könnyebb az életem! Kívánom, neked is sikerüljön!
Üdvözlettel: Derűlátó
--
"Ha az ember lelkében nincs rend, nem képes rendet tenni maga körül." (Ezra Pound)
"Azok, akik büszkék arra, hogy szabályos rend van az íróasztalukon, soha nem tapasztalják meg azt az izgalmat, hogy megtalálnak valamit, amiről azt gondolták, hogy menthetetlenül elveszett." (Helen Exley)
*************************************************
5. NOVELLA (X.)
KURUCZ ÁRPÁD :
A tolvaj
Levette folyton bepárásodó szemüvegét, megtörölte, hegyes orrára biggyesztette, majd tömzsi karjaival szélesen gesztikulálva folytatta.
– Kaptunk húsz százalék béremelést, viszont megvonják a területi pótlékot.
– Fél éve is csökkentették a pénzünket – szólt közbe egy duci fiatalasszony. – Így alig keresünk kevesebbet, mint tavaly ilyenkor.
– Lényeg, hogy a rádióban, meg a tévében jól hangzik.
– Nem politizálunk! – emelte fel a hangját a főnökasszony. – Mindenki tudja a dolgát. Munkára, hölgyeim!
Az asszonyok szedelőzködtek, kettesével, hármasával elindultak. Várták őket az idősek, a gondozásra szorulók.
Egyikük, Tóth Hanna, egyedül indult. Aznapi első gondozottjához, ki kellett utaznia a kerület túlsó szélére. Alaposan kitömött, nehéz hátizsákot cipelt. Vékony-szálú sűrű haját, arcába fújta a goromba januári szél. Térdei
fájtak a sok talpalástól,
szükség volt néhány lépésre, míg bejáródtak.
– Néhány év, és
nekem lesz szükségem gondozásra – gondolta.
A busz éppen elment, két átszállás után, egy szűk óra múlva, megérkezett a kopott, okkersárga házhoz. Fújtatva csöngetett a negyedik emeleti lakás ajtaján. Madárcsontú, vizenyős kék szemű, hegyes állú anyóka nyitott ajtót. A gondozónő orrát megcsapta az ismerős szag, ami az idősek lakta lakásokra jellemző. A masszív, sötét szekrények, epedás kárpitozott székek, fotelek, szintén arról árulkodtak, hogy itt öregasszony lakik.
– Jó napot, Matild néni.
– Képzelje, meglátogatott tegnap az unokám, a Karcsi.
– Ilyen korán? Nyugdíjfizetés után szokott jönni.
– Most van egy teljesen biztos tippje, amivel rengeteget fog nyerni.
– Vagyis, megint pénzt adott neki. Nem lesz ennek jó vége, Matild néni.
A gondozónő,
ahogy mindig, lerakta táskáját az előszobában, és elment kezet mosni.
Másfél óra múlva, fürdetés, bevásárlás után indult a következő címre. Volt a megállónál egy pékség. Itt szokott ennivalót vásárolni magának, amit elmajszol, míg a buszra vár. A boltban már ismerték előre összekészítették a két pogácsát. Ahogy ki akartra fizetni látta, a pénztárcája üres, pedig úgy emlékezett, hogy volt benne egy ezres.
– Köszönöm,
most látom, hogy nincs nálam pénz – adta vissza a zacskót.
– Majd holnap behozza – hárította el a fiatal eladólány.
Mire végigjárta a másik három címet, a táska súlyától meggörnyedve alig vonszolta magát.
Este, mikor hazaért, még mindig a pénzen gondolkodott, gyanakodott. Három, ezerforintos sarkára pici pöttyöt rajzolt tollal, és eltette a tárcájába. Vacsora után eldőlt, s álomtalan, mély alvásba zuhant.
Másnapra, a szélhez eső is társult. Fülébe vattát tömött, mert könnyen begyulladt. Kipirult arccal érkezett az okkersárga házhoz. Ugyanúgy az előszobában hagyta a táskáját, kirepedezett kezére meleg vizet folyatott. Az apró sebeket, csípte a szappan.
Aznap takarítani és vásárolni kellett. Az öregasszony adott egy ezrest, és csak annyit kért, ami belefért a pénzbe. Hanna megnézte a bankjegyet, ott volt rajta a jel, a tárcájából pedig hiányzott.
– Most mit csináljak? Jelentsem? Alázzam meg? – töprengett. – Ha kiderül, megszüntetik a gondozást. Teljesen egyedül marad, csak az unokája fogja látogatni, az is csak azért, hogy szipolyozza. Lehet, hogy ez már kezdődő demencia?
Ettől kezdve
úgy vitt magával pénzt, hogy ne érje meglepetés a pékségben.
Két héttel később, nyugdíjfizetés után hiánytalanul megtalálta tárcájában ez eltűnt pénzt. Mellette egy kis cédula, rajta egyetlen szó: köszönöm.
Folytatjuk a
sorozatot.
*
Egy éve
nyugdíjban lenne, ha a teljes időt beszámítják, amit fő állású anyaként töltött.
Nem volt könnyű. A gyerekek, kétévenként jöttek, szinte egyszerre voltak
kicsik. Mindazonáltal úgy gondolta, azok voltak a legjobb idők. Sajnálta az
asszonyokat, akik nem tudták, vagy nem akarták a gyermekeikkel tölteni az első,
legfontosabb éveket. Olyan dolgokat veszítettek, amit később már nem kaphatnak
vissza.A busz éppen elment, két átszállás után, egy szűk óra múlva, megérkezett a kopott, okkersárga házhoz. Fújtatva csöngetett a negyedik emeleti lakás ajtaján. Madárcsontú, vizenyős kék szemű, hegyes állú anyóka nyitott ajtót. A gondozónő orrát megcsapta az ismerős szag, ami az idősek lakta lakásokra jellemző. A masszív, sötét szekrények, epedás kárpitozott székek, fotelek, szintén arról árulkodtak, hogy itt öregasszony lakik.
– Jó napot, Matild néni.
– Képzelje, meglátogatott tegnap az unokám, a Karcsi.
– Ilyen korán? Nyugdíjfizetés után szokott jönni.
– Most van egy teljesen biztos tippje, amivel rengeteget fog nyerni.
– Vagyis, megint pénzt adott neki. Nem lesz ennek jó vége, Matild néni.
Másfél óra múlva, fürdetés, bevásárlás után indult a következő címre. Volt a megállónál egy pékség. Itt szokott ennivalót vásárolni magának, amit elmajszol, míg a buszra vár. A boltban már ismerték előre összekészítették a két pogácsát. Ahogy ki akartra fizetni látta, a pénztárcája üres, pedig úgy emlékezett, hogy volt benne egy ezres.
– Majd holnap behozza – hárította el a fiatal eladólány.
Mire végigjárta a másik három címet, a táska súlyától meggörnyedve alig vonszolta magát.
Este, mikor hazaért, még mindig a pénzen gondolkodott, gyanakodott. Három, ezerforintos sarkára pici pöttyöt rajzolt tollal, és eltette a tárcájába. Vacsora után eldőlt, s álomtalan, mély alvásba zuhant.
Másnapra, a szélhez eső is társult. Fülébe vattát tömött, mert könnyen begyulladt. Kipirult arccal érkezett az okkersárga házhoz. Ugyanúgy az előszobában hagyta a táskáját, kirepedezett kezére meleg vizet folyatott. Az apró sebeket, csípte a szappan.
Aznap takarítani és vásárolni kellett. Az öregasszony adott egy ezrest, és csak annyit kért, ami belefért a pénzbe. Hanna megnézte a bankjegyet, ott volt rajta a jel, a tárcájából pedig hiányzott.
– Most mit csináljak? Jelentsem? Alázzam meg? – töprengett. – Ha kiderül, megszüntetik a gondozást. Teljesen egyedül marad, csak az unokája fogja látogatni, az is csak azért, hogy szipolyozza. Lehet, hogy ez már kezdődő demencia?
Két héttel később, nyugdíjfizetés után hiánytalanul megtalálta tárcájában ez eltűnt pénzt. Mellette egy kis cédula, rajta egyetlen szó: köszönöm.
*************************************************
6. REGÉNY
FOLYTATÁSOKBAN
Kálmán Ágnes
író, költő: Részlet a Jégbe zárt szerelem c. regényemből.
I. fejezet : A nő
![]() |
Kálmán Ágnes |
Nem is értette miért létezik, mi volt
vele Istennek a célja. Csak lelke mélyén érezte szeretet nélkül semmit nem ér.
Egy lecsendesedett szerelmet dédelgetett lelkében, amit megsem érdemelt az,
akit szeretett. Önzetlenül, tisztán a legtisztábban szeretni és magába temetni
egy életre beteljesületlenül. Hát csak ült ott szótlanul nézve
a fecskék röptét
és arra gondolt, miért nem született szabadnak és repülhetne fel-fel oda
magasra hová emberi gyarlóság nem juthat. Fájt emlékeznie. De egyszer végig
kell mennie a lejárt úton, hogy aztán végleg magába zárja, még mielőtt elindul
a hosszú útra.
Hogyan is
kezdődött?
A nő az ötvenes
éveiben járt. Még mindig friss fiatalos mozgással bírt. Szép arcán még nem
barázdáltak a redők. Szép nő volt, mindenki megnézte. Alakja karcsú, fiatalos.
A szeme kéksége, mint a tenger. Különlegesen szép, csak a szeme fátyolán
lehetett látni a magányt és a szomorúságot, amin érezni lehetett a bánatot,
boldogság nélküli életében. Szép és vonzó, üde jelenség volt a maga egyszerű
bájával, amit a lelkében lakozó jóság adott. Nem volt benne rossz, lelke
tisztaságát szeme tükrözte, melyben csodák ragyogtak, ha valaki belepillantott.
Hosszú küzdelmes élet állt mögötte. Érzelmileg lenyugodott állapotban volt már,
pedig egész életében az igaz szerelemre várt. Úgy érezte valami kimaradt az
életéből, mert ezt az ürességet most érezte igazán, szinte szívbe markolóan az
élete utolsó szakaszában. Nem sok öröm jutott neki. A házassága már régen
zátonyra futott. Csak éltek egymás mellet, mint két megszokott barát. Keveset
beszéltek. Az intimitás évek óta nem működött közöttük. Az asszony már nem
akarta. Nem volt igazán szerencsés és boldog ez a házasság. A nő mindig másra
vágyott. A házasság évei alatt visszahúzódó és magányos lett. A gyerekek
megnőttek, mind a saját útját járta régen. Imáiban néhányszor megjegyezte
Istennek, hogy kimaradt az igaz szerelem az életéből. A napok szürkesége idővel
haját is szürkére festette.
Próbálta a régi
hamvasságát megőrizni, így a haját színezni kezdte. Valamivel fiatalabbá tette.
De igazi fiatalságát lelke gyermeki jósága adta. Lelkében örök fiatalnak érezte magát. Azonban az egyhangúság, a mindennapok küzdelme lecsendesítette. Már nem vágyott semmire várta az öregség beköszöntő éveit.
Az öröm
pillanatait a gyerekek unokák látogatása adta. Mindegyik távol élt. Ritkán, de
hazalátogattak.
Ez éltette, meg
a munka, amit egész életében örömmel végzett. A kert szépsége dicsérte keze
nyomát, mert sok féle virág pompázott benne. Néha kiment a természetbe. Ott
érezte legközelebb magához Istent. Ott kiönthette lelke fájdalmát, melyet
lecsendesített a kimondott szó ereje. Oly sokszor átgondolta az életét, de a
végén belenyugodva mondta ki. Jól van minden, ahogy történt. A múlt
megváltoztathatatlan, kár rágódni rajta, úgy sem tudjuk meg nem történté tenni.
Visszük magunkkal, mint egy nehéz batyut, és ha túl nehézzé válik, elengedjük,
a széllel hagy menjen, ahová tartozik.
Így teltek a napjai, szinte monoton egyhangúságban. Aztán váratlan esemény kavarta fel az állóvizet. Gyökerestül tépve ki a múlt gyökereit és forgatta fel az életét egy csapásra.
Folytatjuk.
De igazi fiatalságát lelke gyermeki jósága adta. Lelkében örök fiatalnak érezte magát. Azonban az egyhangúság, a mindennapok küzdelme lecsendesítette. Már nem vágyott semmire várta az öregség beköszöntő éveit.
Így teltek a napjai, szinte monoton egyhangúságban. Aztán váratlan esemény kavarta fel az állóvizet. Gyökerestül tépve ki a múlt gyökereit és forgatta fel az életét egy csapásra.
*************************************************
7. ANGYALI
TALÁLKOZÁSOK
Véghelyi
Péterné: Toborzás a szabad talpasok seregébe
túlélő
összetöpörödött füge, ami az ősz ízeit búcsúztatta a számban
elolvadva. Emlékszem, már a fiammal várandós voltam, amikor egy téli napon a
borospincéhez elkísértem, felnőtt gyermekként. A jól ismert hegyi úton
baktattunk felfelé a fagyos leveleken lépdelve, amikor minden almafánál
megállt, és jéghideg, de teljesen ép gyümölcsöket varázsolt elő nekem a
megbarnult fű alól. Szinte belefájdult a fogam, amikor a présházban
elmajszoltam, ahol a
![]() |
Véghelyi Péterné |
lépcső alól finom, nagy szemű diót is előkotort nekem.
Micsoda mennyei csemegék voltak azok! Majd a pincében hosszú nyakú üvegből finom
nedűt szívott fel a hébérben, és poharamba engedte
a lefojtott mustot, ő még
erre is gondolt, hiszen bort én akkor nem kóstoltam, bár aranybort készített,
sokfelől csodájára jártak.
Görnyedt hátát kiegyenesítve hagyta, hogy most
vékony vállát átöleljem, és néhány pillanatig karomban tartsam. Arra már nem
emlékszem, hogy engem hogyan tarthatott egykor erős karján, de láttam a fiamat,
és a húgom fiait az ölében hordozva. Fáradhatatlan nagyapaként énekelve,
bogárismertetőket tartva tanítgatta őket a világ élő dolgainak szeretetére.
Látom magam néha homályos emlékképben, amint apám a nagy vízen tart engem,
talán úszni tanít, és én először nagyon félek, de mosolygó tekintete elnyelte
ezt a félelmet, és bátran elengedem magam apám karján nyugtatva a fejem a nagy
vízen. Telnek az órák, mi nők csacsogunk, teszünk-veszünk, anyám mindenről
kifaggat, ám apám csendes szótlanságban szemlél csak minket. Időnként
megkérdezi mikor jöttem és mikor megyek. Időt nem érint szemlélése, csak a
jelenlétemet, annak örvend. Másnap a reggeli után a szobában a szokásos
lapszemlén találom,
ám mikor belépek, az újságot ölébe ejti, és int, hogy üljek mellé, a fotelba. Ilyenkor keresem a szavakat, és a gyenge mondat jut csak eszembe:
– Hogy vagy Apukám?
– Nézd, eltelnek a napok, én nem is tudom, hogy milyen nap van ma. Eszembe jutnak a gyerekévek, a szüleim, sokat gondolok rájuk. Sok csintalanságot csináltunk, de engedelmesek voltunk. Apám mindig kiadta a feladatot, és csak akkor mehettem a srácokkal játszani, ha azt elvégeztem. Bizony sokszor beugráltak a fiúk a műhelybe, és segítettek elfűrészelni a léceket, hogy mehessek.
– Apukám, sajnos nem csak gyerekként csinálunk butaságokat, én felnőttként is olyan sokat hibáztam – felelem neki.
– Nem tudhatjuk biztosan, hogy amit csinálunk, az jó lesz-e. Bizony gyakran mellé nyúlhatunk, de azt is túl kell élni. Tudod, nem szabad egy problémát olyan komolyan venni, mert akkor az teljesen betölti a gondolatainkat, és akkor csak azzal foglalkozunk. Ettől pedig túl nagynak látjuk, és semmi mást nem látunk ettől az életünkben.
Annak idején a gyerekeket sokkal jobban fogták. Ma sokkal szabadabbak a gyerekek, és ez nem jó. Ennek az oka az, hogy a szülők nem foglalkoznak velük. Nincsenek munkák, amibe be lehetne őket avatni. Régen ez volt a nevelés, ez volt a kapcsolat. Sok munka volt, de boldogok voltunk. Apám igen kemény ember volt, de nem mondhatnám azt, hogy rossz gyerekkorom volt, mert én mégis szabad voltam. Az egy más világ volt. A mai gyerek bámész ahhoz, ahogyan mi gyerekként éltünk. Mi minden olyan lehetőséget, amivel a haveroknak örömet okoztunk, azt megragadtuk. Elszaladtunk egyik faluból a másikba porban, mezítláb, csak úgy, hogy köszöntsük, hogy lássuk egymást. Volt, hogy ilyen haver segített fűrészelni nekem apám műhelyében, és siettünk nagyon, hogy aztán együtt tovább szaladhassunk fel, a badacsonyi hegyoldalba, az volt a mi birodalmunk. Hű, csak úgy füstölt a fűrész, olyan szaporák voltunk, és volt bennünk cinkosság, vágy a szabadságra, ami szebb volt, és jobb ízűbb, ha együtt, közösen éltük meg. Az nem igazi szabadság, ha ma egy gyerek egyedül veri a számítógépet, a szabadság az közös öröm. Amikor én ajándékozom a másiknak az én szabadságomat, és megkapom az övét cserébe. Hajaj! Bizony! – sóhajt fel réveteg tekintettel, miközben a falon függő badacsonyi látképet nézi, és ütemesen dobol a fotel karfáján. Néhány pillanatig csend ült közénk, és én sem akarom e csendet megtörni, mert a karfán vert ütemek visszaröpítették őt az időbe, nekem oda nincsen bejárásom.
– Szigliget…
Nemesgulács… Badacsony… ez a mi birodalmunk.
Most elmélyedt
a töprengésben, fejét öklére támasztva nézi a képet, és én nem tudom most éppen
hol jár.
– Lengyeltóti –
kiált fel örömmel – ott is voltunk, és igen, Haláp! Azt mondtam már? Ott volt
nekünk a határ. Ja! Virgonc gyerekek voltunk, az biztos. Aki jószándékú gazda
volt a hegyoldalban, az nem sértődött meg, ha a gyerekhad belopózott a kertjébe
gyümölcsért, mert mi mindig csak a hullottat szedtük fel, tudtuk, hogy az érett
volt, és elrohadt volna, és hát kellett a muníció. Télire a hegyoldalban
szedtünk fát, azt haza is kellett húzni, de mi kitaláltuk, hogy ha ledobjuk a
szikláról, a fa vége felhasad, így otthon aprítani is könnyebb volt.
Leleményesek voltunk a munkában, azt kerestük, hogy hogyan lehet könnyebb, gyorsabb,
és ez volt a játék, de sokat nevettünk. Tudod – nézett rám komolyan –, mindig
volt köztünk olyan, aki ahhoz a bizonyos dologhoz különösen értett, és akkor
abban az volt a vezér. Szóval nem a hülyeségben kellett kitűnni, hanem az
eszességben, ügyességben, és mindenki a legjobb oldalát akarta mutatni, ki
miben ügyes, és abban tűnt ki, de azt mi el is ismertük, és hagytuk, hogy
vezessen bennünket. A bányász gyerekekkel csilléztünk, az nagyon jó mulatság
volt, persze így utólag igen veszélyes, de mi akkor szabadok voltunk. Azért
szófogadó gyerekek voltunk, mert tudtuk, hogy a kaját otthon kapjuk, így ha
megéheztünk, előbb utóbb mindig hazamentünk. Pedig annyifélék voltunk, sok
bányászgyerek is volt, de megértettük egymást, mert tudtuk a másikat tolerálni.
Most újra
csend, nem tudok mit mondani e meséléshez, csak próbálom elképzelni a
mezítlábas balatoni fenegyerekeket, akik azért a templomba is elmentek
fújtatni, ha arra kérték őket a kántor tanítók. Talán most apám is seregszemlét
tart, és egyenként szólítgatja az egykori fenegyerekeket, már nem sokan
élhetnek közülük. Mély gondolatokkal lehet őket a másik hegy mögül megidézni,
és én oda sem vagyok bejáratos, de apám, alighanem már kapcsolatban áll velük
egy ideje, és lassan a hegy túlsó oldalán verbuválódik újra a talpasok balatoni
serege.
– Mester Karcsi… – kezdi apám, és én névsorolvasást várok, de ő folytatja a fiúval. – De nagy gazember volt! Egy nagyon éles eszű bányász srác volt. Tudja fene! Túljárt a valóságon az agya. Vagy nem volt egészen normális? Ajaj! Nem is tudom, honnan jutnak eszembe ezek a fiúk, csak úgy jönnek elő. Nem voltunk olyan élhetetlenek, mint a mai hasonló korú srácok.
Elképzeltem
apám bandáját a mai idegenforgalmi badacsonyi földi paradicsom panorámás,
sokcsillagos villanegyedében gyümölcsöt lopni, tüzelőt gyűjteni, vagy a
bazaltsziklákon ugrándozni, esetleg a kikötőben horgonyzó jachtok üres
fedélzetén csillést játszani. Alighanem valamennyien a fiatalkorúak nevelő
javítóintézetében kötnének ki rongálás, lopás, természetvédelmi terület
veszélyeztetése, nyaralók csendháborítása, vagy a mezítlábazással
közegészségügyi vétség miatt. Biztosan mindet védelembe vennék, a szüleiktől
megvonnák a családtámogatást, és az elrettentő tudósítások címlapszereplői
lennének. Szegény gyerekek! Mindenki csak kárhoztatja őket, de mit is tehetnek
ők ma, ebben az agyonregulázott világban szabadon? Fuldokolnak, haldokolnak a
fiataljaink, és mi mindig csak szidjuk őket. Mit tehetnek arról, hogy ma ilyen
civilizált világba születtek bele, ahol a kapzsiság és a haszonlesés egyetlen
talpalatnyi földet sem hagyott nekik, ahol mezítláb szabadon szaladhatnának,
hogy a szabadsággal egymást megajándékozhassák. Szabadságot adtunk a
gyerekeknek látszólag, de ott nincsen levegő, nincsen fény, fa, szabad
gyümölcs, ami elvehető, megkívánható, elajándékozható. Lassan már szabadon
megművelhető föld sem lesz, ahol valaki megtaníthatná őket teremteni, és az életnek
örülni. Nekik csak a sötétség, a bezártság marad! Szabadítsátok ki a fiatalok
lelkét a digitális börtönökből, és hívjátok, menjetek, szaladjatok velük
mezítláb a porban. Vagy már ti is ebben a börtönben vagytok? Akkor
szabaduljatok ki együtt! Mindezeket hallottam a néma apám szájából, aki bölcs
gyermekké lett e néhány percre, és tudását, gyermekségét együtt bírva végül
nekem ezeket mondta:
– Mindig így
próbáltam az én gyerekeimet is uszítani, de a lányoknál nem mindig ment
annyira. De aztán megszokták, hogy amit mondok, az igaz.
V. P-né

Folytatjuk.
ám mikor belépek, az újságot ölébe ejti, és int, hogy üljek mellé, a fotelba. Ilyenkor keresem a szavakat, és a gyenge mondat jut csak eszembe:
– Hogy vagy Apukám?
– Nézd, eltelnek a napok, én nem is tudom, hogy milyen nap van ma. Eszembe jutnak a gyerekévek, a szüleim, sokat gondolok rájuk. Sok csintalanságot csináltunk, de engedelmesek voltunk. Apám mindig kiadta a feladatot, és csak akkor mehettem a srácokkal játszani, ha azt elvégeztem. Bizony sokszor beugráltak a fiúk a műhelybe, és segítettek elfűrészelni a léceket, hogy mehessek.
– Apukám, sajnos nem csak gyerekként csinálunk butaságokat, én felnőttként is olyan sokat hibáztam – felelem neki.
– Nem tudhatjuk biztosan, hogy amit csinálunk, az jó lesz-e. Bizony gyakran mellé nyúlhatunk, de azt is túl kell élni. Tudod, nem szabad egy problémát olyan komolyan venni, mert akkor az teljesen betölti a gondolatainkat, és akkor csak azzal foglalkozunk. Ettől pedig túl nagynak látjuk, és semmi mást nem látunk ettől az életünkben.
Annak idején a gyerekeket sokkal jobban fogták. Ma sokkal szabadabbak a gyerekek, és ez nem jó. Ennek az oka az, hogy a szülők nem foglalkoznak velük. Nincsenek munkák, amibe be lehetne őket avatni. Régen ez volt a nevelés, ez volt a kapcsolat. Sok munka volt, de boldogok voltunk. Apám igen kemény ember volt, de nem mondhatnám azt, hogy rossz gyerekkorom volt, mert én mégis szabad voltam. Az egy más világ volt. A mai gyerek bámész ahhoz, ahogyan mi gyerekként éltünk. Mi minden olyan lehetőséget, amivel a haveroknak örömet okoztunk, azt megragadtuk. Elszaladtunk egyik faluból a másikba porban, mezítláb, csak úgy, hogy köszöntsük, hogy lássuk egymást. Volt, hogy ilyen haver segített fűrészelni nekem apám műhelyében, és siettünk nagyon, hogy aztán együtt tovább szaladhassunk fel, a badacsonyi hegyoldalba, az volt a mi birodalmunk. Hű, csak úgy füstölt a fűrész, olyan szaporák voltunk, és volt bennünk cinkosság, vágy a szabadságra, ami szebb volt, és jobb ízűbb, ha együtt, közösen éltük meg. Az nem igazi szabadság, ha ma egy gyerek egyedül veri a számítógépet, a szabadság az közös öröm. Amikor én ajándékozom a másiknak az én szabadságomat, és megkapom az övét cserébe. Hajaj! Bizony! – sóhajt fel réveteg tekintettel, miközben a falon függő badacsonyi látképet nézi, és ütemesen dobol a fotel karfáján. Néhány pillanatig csend ült közénk, és én sem akarom e csendet megtörni, mert a karfán vert ütemek visszaröpítették őt az időbe, nekem oda nincsen bejárásom.
*
– Mester Karcsi… – kezdi apám, és én névsorolvasást várok, de ő folytatja a fiúval. – De nagy gazember volt! Egy nagyon éles eszű bányász srác volt. Tudja fene! Túljárt a valóságon az agya. Vagy nem volt egészen normális? Ajaj! Nem is tudom, honnan jutnak eszembe ezek a fiúk, csak úgy jönnek elő. Nem voltunk olyan élhetetlenek, mint a mai hasonló korú srácok.
*
*
Sokszor, de
sokszor alábecsüljük a szüleinket, mert mi mindent jobban tudunk, mi mindent
másképpen akarunk csinálni. Keserűen tekintettem magamra, és megállapítottam,
hogy nálam mégis sikerült ez az uszítás, és végül – sok-sok nyár után – beérett
a gyümölcs. Minden úgy lett, ahogyan ők tanították, és most már én is ugyanúgy
akarok uszítani, hogy kiszabaduljanak a gyerekek, és szaladjon a sok mezítlábas
csak úgy, egyik faluból a másikba, hogy örömet okozzanak egymásnak, és a szeretetben
szabadságot nyerjenek.
*************************************************
8. HAZAI TÁJAKRÓL
SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
https://www.youtube.com/watch?v=Lbg68ZL5V-s
.........................
A PÉCSI VAKOK IRODALMI PÁLYÁZATÁRA, 2022. ÉVBEN
A FEHÉR BOT NAPJÁRA - OKTÓBER, A LÁTÁS HÓNAPJA
NÉHA AZT ÁLMODOM
mély álmomból feliperedve,
reggel ha majd felébredek,
újra élesen látok
filmként mozgó képeket, ilyenkor felkelek,
s fáradtan megpihenek,
mert felzaklattak a jelek.
Mindenre felfigyel,
Megmutatja sorsunkat
Csak érteni kell,
mit mond a jel.
Tonna számra
Omolva olvad a jég,
A sivatagokat
Száguldva tágítja
A szárító szél.
A méregfogú vipera,
szomjazva szikkad
A sárguló levél,
a majmok elloptak egy gyereket,
a kutya farkast kölykezett,
az oroszlán foggal született.
Nem értették a jeleket,
s ez káoszhoz vezetett.
hogy nem látok,
ezt nem hiszem el,
odafigyelve észreveheted,
ha nem érzékeled,
jól elrejtezkedett,
örülök Veled.
bizonytalan lépteimet,
hiszen nem vagyok részeg,
fehér botot veszek a kezembe,
fekete kalapot teszek a fejemre,
mint egyetemes jelszerkezetet,
magammal cipelem.
Hadd lássák ki vagyok,
vagy nézzék mi vagyok,
s mi nem vagyok.
Segítség ez nekem,
nem kell csengetnem rézpénzzel,
nem fertőző a létem,
mint a leprásoké régen,
mitől a hívek megijedtek,
vezet, hogy merre menjek,
figyelmezteti az embereket,
mutatja a szegleteket,
korlátokat, kereteket,
és az egyeneseket.
Magyarok némely szaván,
Mikor a vak mondja,
Megnézem, s látom.
Képletes talán.
Hiszen Nem vagyok vak,
Csupán csak nem látok.
Micsoda különbség!
Ugye csodáljátok?
Azt hogy világtalan,
Szívből utáljátok.
Gyönyörű a Magyar nyelv,
Mindent kifejez,
Örömöt, bánatot,
Minden árnyalatot,
Bátor, okos,
Bugyuta gondolatot.
Végül is beláthatod,
Lehet jó a meglátásod,
Akkor is, ha nem látod.
szép mindig, ha tudom is, hogy csak álom.
Ki marad végül a barátod.
nincs mit ünnepelni egyáltalán,
elkerül bennünket a szivárványhártyán
Írisz, a gyönyörű lány,
így a Fehér bot napján,
megmarad a ködmárvány,
alabástrom szoborrá mered
az elmúlt emlékezet,
magunkban azt kiáltjuk,
némileg elszömpöntyölödve talán,
nem önámítás okán,
Így is szép a Világ,
az álmok ködfátyolán át.
A Fehér bot vigyázzon reánk.
......................................
NO, KI NYERTE A PÁLYÁZATOKAT?
SZOKÁS SZERINT, NEM ÉN ..
SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL:
TISZTUL AZ ÁLOM
A HAJNALI KÖDBŐL
(ILLYÉS GYULA
HAGYATÉKÁBÓL)
Messze út vezet
a Sió partjától
a balatoni
dombok lankáiig,
a sokszorozott
kudarc szálkáin át
a megérdemelt
siker álmaiig.
Meghatározza e
sorsát, hogy ki hová születik?
hol tapadt rá a
sok gond, s kik voltak az őseik?
érlelődik benne
a nagyvilág utáni vágyás,
pusztai
cselédsorból kiemelkedni akarás.
Tisztul az álom
a hajnali ködből,
vágyom egy
versre, az éjszaka nyomán,
gyönyörű
élmények színképe tölt el,
nem hagy a sok
kép, tisztán emlékezem.
Százhúsz év
élménye vetül most ide,
Illyés Gyula
szelleme lebegve száll,
Simontornyán
kézen foghattam Mária lányát,
megérthettem
általa Flórát,
ölelhettem
Petőfit, Babitsot, és József Attilát.
Tested
elporladt, de szellemed ragyog,
iskola,
könyvtár, költői templomod,
a Parnasszusra
hágva, babérfüzér várt,
dicsően zengte
himnuszod a világ.
A puszták népe,
a tolnai dombság
nehéz ölelése
nyomja a vállad,
a
halhatatlanság örök valósága árad, verseid, könyveid, líráján át,
hogy tanuljon
Tőled, s okuljon a Hazád.
Költőnk
hagyatéka nehéz gondot ró ránk,
megőrizni az ő
testamentumát,
ne mondhassa
senki, nem vigyáztunk rá,
ha néha dörög
is az ég, marad e szellemiség.
ezért is
emeltük emlékül ezt a Bibliotékát.
SZEKSZÁRD, 2022.
SZEPTEMBER 12.
*
SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL : AZ EST
Kint már
söthenyesedik az idő,
az est
belebújik az éjszakába,
akár egy meleg
medvebundába,
sötétségbe
burkolódzva pihen,
fáradtan várja
az álmos reggelt,
ki a korai
fényes Nappal kel fel.
Álmait
félálomba kergeti,
a hajnali álom
Isteni,
majd felkel
ágyából kissé megpihenni.
A tegnap már
elmúlt,
történelemmé vált,
ma új napra
ébredünk,
holnapra
készülünk,
de az még nem a
mienk.
Szemeim előtt
cikázik az eső,
vakon sejtem,
mint vad a vihart,
érzékszervem
árnyalata kihalt,
farkasbőrbe
bújt a bárány,
vagy
báránybőrbe bújt a farkas?
Ez szinte egyre
megy,
az ember
beleremeg,
esetlenül
fekszem, s kelek,
a dolgok már
olyan időtlennek tűnnek,
akár az
őskövületek.
Merev testtel,
érzékeny figyelemmel
járok a
szekszárdi platánsoron,
költők nyomán
visz az álom,
néha zizzen
csak egy őszi falevél,
hanyatt dől, mikor
hintázva Földet ér.
Érdeklődve
figyelem a halkuló neszeket,
némelyek
szándékosan kikerülnének,
lábam
bizonytalanul gödörbe lép,
messziről
suttog a szél, hát ez még él?
Kopott
kabátomat az ősz ereje összehúzza,
gallérja
fázósan felhajtva,
új verseim lapjait
betakarva,
ballagok
hazaesti hajlékomra,
számban a város
idei bor íze,
gesztenye
fákról potyog a barna gesztenye,
zöld burkából
kivetkezve,
udvarom kövén
kopog a dió,
fája alatt
pihenni jó,
a méla, vak
költő ismét hazatért,
lomb söprű
kotor millió levélen,
röghöz
kapaszkodik amelyik fél,
közeli temető
felől, lágy dallamot hoz, a kóborló szél.
2022. augusztus 28.
*
AZ ÉLET
PARÓDIÁJA
SZEGZÁRDI NAGY
VENDEL: AZ ÉJ
Bársonnyal
takargat
az éj
sötétsége,
álmokkal
ringatgat
a jótékony
éjszaka,
halványan
dereng már,
közeleg a fény,
érkezik a
hajnal.
Duruzsolva
ébreszt
a felkelő szél,
Mond egy új
mesét.
Álmodj még
kicsinyét,
a reggel rideg,
kegyetlen,
akár a tél,
elrejt takaród
melege,
ráheveredsz a
medvebőrre,
a hajnali álom
oly émelyítő.
Álmodtam rólad
az este,
vágyaimat hőn
követve,
hátha meglátlak
reggelre,
bánatim
feledve.
Elfoglal még
mindent az éj,,
Lámpádból
kihalt a fény
Meglopja a
derengő hajnalt,
petróleumot
ment,
a következő
napnak.
Ólomcipőkben
járnak a gondolatok,
nem állnak
haptákba még,
ők is alusznak
kicsinykét.
Ki dönti el,
hogy a vers
meddig tart?
Folytatod e még
tovább a dalt?
Azt akarod
persze,
hogy sokaknak
teccen,
ne mondják
mások,
ne ilyen dallam
legyen.
Nos Barátaim,
a temetőkben
többen
pihentek,
mint ahányan az
utcán jártok,
keltek.
Velem szembe
már nem jöhettek,
de én sosem
felejtlek titeket,
van még felétek
egy jónak tűnő
ajánlatom,
az élet
paródiája
csupán a
halálnak,
erről ezt
mondhatom.
Hogy
aszongya...
Halál ellen,
sej de nincs oltalom.
Elmúlik minden,
jaj, borzalom,
óh, azok a zöld
kiscica szemek,
s a rájuk
csukódó
édes
szemfedelek,
az élet
kegyetlen veletek,
betakarnak a
szemfedők,
de örökké élnek
a temetők.
E virágzó
sírkert
nincs
otthonomtól messzire,
én csak pihenni
járok ide,
szeretek a
sorok között
ropogó
gyöngykavicson sétálni,
vak sorsomon
néha elmélázni,
új otthonra
találni,
s ha közben
nagyon megéhezek,
hazamegyek
vacsorázni.
SZEKSZÁRD,
2022. AUGUSZTUS 30.
*************************************************
9. TÚL AZ
ÓPERENCIÁN
AUSZTRÁLIA
KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN
KOLOZSI
ERZSÉBET (AUSZTRÁLIA) :TÓTÁGAS PODCAST (XII. RÉSZ)
Podcast 23 Mire jött rá Mitchell?
Youtube link : https://youtu.be/mO1WGUkJrTA
![]() |
Kolozsi Erzsébet |
belföldön van, jó messzire
nyugatra, ahol a madár se jár, ill. jár, hisz erről fogok beszélni. A motelunk
neve Major Mitchell volt.
Én azt hittem, hogy valami fontos katonai
személyiségről van szó. De hát sok csata nem lehetett arrafelé, talán a helység
szülötte? Érdeklődtem a recepciósnál. Ő nevetve világosított fel, hogy major
mitchell nem személy, hanem madár. Ott a képe is a cégtáblán:, szép rózsaszín tollazatú és bóbitájú kakaduról van szó. Mi nők ugye tudjuk, hogy a rózsaszín és a
szürke pompásan illik egymáshoz, így természetesen ennek a madárnak a
szárnytolla szürke. És hogy miért lett ez a neve Mert… De ne szaladjunk a
dolgok elébe
Ott tartottam,
hogy a korai telepesek próbálták valahogy felderíteni, hogy hová kerültek, hol
lehet legeltetni vagy gabonát termelni. A hatóságok földmérőket küldtek szét,
és felfedező expediciókat pénzeltek,
aminek az is célja volt, ha már tudjuk, mennyi a föld, akkor azt el is lehet
adni, ahelyett, hogy egyesek csak úgy
betelepednének. Erről már a squatterokkal kapcsolatban beszéltem. Tehát a földmérő szerepe és a felfedező
szerepe néhol összemosódott.
Anélkül, hogy
Mitchell felfedező útjairól, összesen
4 volt neki, részletesen
beszámolnék, elég száraz lenne, a főbb momentumokat kiemelném.
Európai
fejjel nehéz volt elképzelni, hogy micsoda nagy vízszint ingadozás létezik a
folyóknál. Tehát abban a tévhitben voltak párszor, hogy újabb folyót fedeztek
fel, pedig az ugyanaz volt, csak másik időszakban. Aztán azt sem fogták fel eleinte, hogy az aboriginal
törzsek nem alkotnak homogén társadalmat.
Ha egy törzs barátságos irántuk, nem jelenti azt, hogy a szomszéd törzs
is az lesz. Erre a legjellemzőbb két
ellentétes eset.
Példa:
Az egyik folyó mentén találkoztak egy olyan törzzsel, akik már John Oxley útjain is segédkeztek korábban, így ezen tapasztalat alapján ők barátságosak voltak irányukba. Sőt, az egyik asszony a kb. 4 éves kislányával még csatlakozott is az expedícióhoz, önként.
Akik tovább
haladva ismét folyóhoz kerültek, és a folyó túlpartján másik aboriginal
törzzsel találkoztak. Mikor tábort ütöttek, ezen az oldalon, észlelték, hogy a
túloldalon nagy számban kezdenek
gyülekezni az őslakosok. Nem igazán tudták, mi célból, de támadástól
tartottak. A legjobb védekezés a támadás, gondolták és
tüzet nyitottak a lándzsás harcosokra. Később ebből vizsgálat lett, ennek során
7 halálos áldozatot ismertek el, feltételezés szerint volt több is. Ez
érzékelteti, hogy az egymáshoz való hozzáállás egyik fél részéről sem volt
következetes, akár pozitív akár negatív irányban.
Szóval Mitchell igen kényes volt rá, hogy ő fedezzen
fel elsőnek dolgokat. De arra nem számíthatott,
hogy ezen a földrészen minden más, hisz itt tótágast vagyunk, down under. Azt akarta bebizonyítani, hogy az általa
felfedezett, elnevezett folyók, mint pl. a Barcoo vagy a Diamentina a
Carpentaria öbölbe futnak. Hát a valóság
teljesen más. Ugye rendes európai folyók hegyekben erednek és tengerben vagy
nagyobb folyóban végződnek. Az itteniek meg össze vissza. Pl. a Barcoo
, alig
kb 4oo m magasságról indul és a végén a Cooper Creek-be folyik, az pedig
a Eyre tóba.- Lake Eyre. Ez így még
hagyományos is lehetne, de – attól függ, melyik évről beszélünk. És itt
egy saját élményünket osztom meg veletek hogy érzékeltessem a csalóka
tájat.
A fenti folyónevek európai hallgatóknak nem sokat
mondanak, nekünk sem volt igazán fogalmunk róla, melyik merre folyik, ha
folyik. A híres sivatagi lóversenyre mentünk- Birdsville races a neve- mikor is
kocsi probléma miatt kényszerpihenőt kellett tartsunk. Ez a lóverseny is különleges
a maga nemében. Állítólag egy folyó partjára kerültünk, azért állítólag, mert
valami meder szerűség alján némi nagyon sűrű, sötét színű és büdös lé csordogált. Ez folyó lenne kétkedünk,
de igen, az volt, csak most nem az esős időszak volt. Akkor éppen békabölcső és szúnyog nevelde
volt. A férfiak egy egész napot
küzdöttek a javítással, míg mi nők próbáltuk volna körbejárni a terepet, ha a
kietlen száraz síkság és az éhes vagy
pajkos legyek erre csábítottak volna.
Messze távol és közel csak apró bokrok, ritkás ámde annál szúrósabb fűcsomók,
szóval akkor értettem meg, miért Major Mitchell a kakadu neve. Mitchell és
csapata hosszú ideig küzdötte át magát hasonló
terepen, és az egyetlen kellemes színfoltot nekik ezek a kakaduk jelentették. Mi bezzeg még ezeket sem láttuk. De vissza a
nagy meglepetéshez:
A Lake
Eyre mint vízgyűjtő, kb. csak 7 évenként van víz benne. Amikor száraz, a sótartalma miatt csodás
pasztell színekben játszik, és néha
délibábot is meg lehet figyelni . A Cooper Creek medrét
pedig, ha száraz időszakban járunk arra, nem lehet megkülönböztetni a környező sivatagtól. Tehát ezek a folyók az öböl vagy a tenger helyett a sivatagba folynak és
ott egyszerűen elnyeli őket a föld. Arra
jártunkkor szürrealista látványban volt részünk. Ahol a Cooper Creek medrét
sejtettük, puskapor száraz volt minden, egyszerre csak a semmi közepén egy kis
dombon, egy hajó, ill. egy tutaj billegett. Ugyanis amikor víz van, akkor
nagyon sok a víz, és csak tutajjal lehet közlekedni. Ha kezd apadni, a tutaj
megfeneklik, és ott marad a következő nagy esőzésekig.
Maga a Cooper
Creek később még tragikus szerepet játszik az ausztrál
felfedezők történetében. A Birsdville
lóverseny meg olyan dilifutam, hogy az is csak Ausztráliában képzelhető el.
Mint látjátok, sok érdekes dolog és meglepetés várt a felfedezőkre, telepesekre .igy kérlek titeket, tartsatok továbbra is velem hogy elmeséljem nektek.
...................
Podcast 24
Rejtélyek és felfedezők
Youtube link: https://youtu.be/RdpsPG4t-iQ
Hová tünt
Leichhardt?
![]() |
A podcast logója |
Az egyik folyó mentén találkoztak egy olyan törzzsel, akik már John Oxley útjain is segédkeztek korábban, így ezen tapasztalat alapján ők barátságosak voltak irányukba. Sőt, az egyik asszony a kb. 4 éves kislányával még csatlakozott is az expedícióhoz, önként.
Mint látjátok, sok érdekes dolog és meglepetés várt a felfedezőkre, telepesekre .igy kérlek titeket, tartsatok továbbra is velem hogy elmeséljem nektek.
Youtube link: https://youtu.be/RdpsPG4t-iQ
És miért érdekes, hogy mi lett vele?
És ki ez a Leichhardt?
Úgy látszik itt
Ausztráliában nemcsak a folyók tűnnek el, hanem egész expedíciós csapatok is.
Hogy is történt ez akkor:
Egyes folyókat elnyel a föld, ahogy előző felvételben beszéltem róla. De mi nyeli el a felfedezőket ill. az egyik híres felfedezőt?
Ez egy annyira jó kérdés, hogy már kb. 13 könyv és számtalan tanulmány is foglalkozott vele, így én inkább csak nagy vonalakban ismertetem, amit tudok ill. tudunk.
Kezdem magával
az emberrel:
Ludwig Leichhardtról azt biztosan lehet tudni, hogy német felfedező volt. Porosz középosztály családból származik, természettudósnak, filozófusnak tanult. Bár egyik egyetemet sem végezte el, mégis doktornak titulálta magát. Istenem, van ilyen ma is.
A felfedezés volt a szenvedélye, ezért Ausztráliába hajózott, hisz akkoriban, 1842-t írunk, volt még bőven felfedezni való. Rossz nyelvek szerint az is közrejátszott ebben, hogy akkoriban Németországban büntették az azonos neműekhez való vonzódást, úgy akart eltűnni szem elől, hogy elhajózott a világ végére. Először Sydney környékén dolgozott, majd sikerült annyi támogatást szerezzen a kormánytól, hogy nagyobb útra indulhasson. Ez volt a Port Essington felé vezető szárazföldi ut kidolgozása.
Arról már
többször beszéltem, hogy eleinte nagyon kínlódott a kolónia, hogyan teremtsen
folyamatos keresdelmi kapcsolatot a világ többi részével. Ennek érdekében olyan településekkel próbálkoztak, amik kb
félúton voltak Sydney és Singapore között. Az egyik ilyen kísérlet Port
Essington létesítése. Ha valaki nem hallott róla, ez a kontinens északi partja, ma úgy hívják
Coburg félsziget, Darwintól kb 3oo km
észak-keletre. Ehhez a településhez csak
szándék volt meg, minden egyéb hiányzott.
Képzett
munkások házakhoz, gazdálkodáshoz, ellátmány az ott lévőknek, anyag és élelem, megfelelő
kikötő és utánpótlási vonal. Ide kellett volna megtalálni egy szárazföldi utat, és feltérképezni a
környéket az esetleges jövendő telepesek csalogatására.
Leichhardték
meg is tették az utat, oda. 4800 km után érkeztek meg, eléggé szánalmas
állapotban. Vissza már hajóval jöttek, már aki megmaradt. Ezen az úton
kerültek felszínre azok a problémák, amik a későbbi expedició útját
befolyásolták.
Leichhardt
eléggé megosztó egyéniség volt,- porosz volt az istenadta- nem tudta lelkesíteni az embereket. Hiába volt felfedező, mégsem volt tapasztalt
természetjáró, bushman, nem tudott az ellátmánnyal gazdálkodni. Az
élelmiszeradag már az út felénél is szinte a végén járt. Ruházat sem a
viszonyoknak megfelelő volt, és gyógyszert
alig vittek magukkal, így
majdhogynem meztelenül, csontsoványan, maláriától gyötörve érték el Port
Essingtont. Egyébként az sem üdülőtelep volt, pár ház és egy
kezdetleges kórház. Csak a jó rend kedvéért, nem is volt életképes a település,
és nagyon rövid idő alatt el is hagyták. Ma csak egy pár rom árulkodik a hajdani kísérletről. Ami
viszont érdekes, hogy ez a Coburg félsziget ma mégis felkapott hely, egy nagyon
exkluzív, elegáns és drága resort található rajta. Politikusok és nyilvánosság
elől menekülő hírességek kedvelik, csak repülővel vagy hajóval lehet
megközelíteni.
Vissza
Leicchardthoz!
Őt és társait Sydney-be visszaérkezéskor hatalmas ünneplés fogadta, magát a „felfedezők hercegének” titulálták.
Második útjára,
ami a Nyugat Ausztrália Swan folyóhoz
való kelet- nyugati út feltérképezése volt,
már könnyebben szerzett pénzt, neki is indult, de rövid idő után vissza kellett forduljon, a
hatalmas esőzések miatt. Ne felejtsük, 1848-ban még mindig nagyon keveset
tudtak erről a kontinensről, folyókról, sivatagokról, hegyláncokról. Az
éghajlattal is csak éppen ismerkedtek, ami messze nem azonos mondjuk Sydney-ben
Alice Spring-ben vagy Darwinban. Északi
félteke hallgatói részére, Várna, Párizs és Stockholm nagyjából ez a távolság.
. Továbbá az aboriginálok kultúrájáról, törzsi szokásokról, villongásokról meg pláne semmi elképzelésük nem volt. Úgy is mondhatnánk, hogy lövésük sem volt, de
ez nem igaz, mert tűzfegyvereik bezzeg voltak. Ahogy már említettem, a törzsek
néha egymással is , meg néha a fehérekkel is hadban álltak. A felfedező utaknak a földrész megismerésén
kivül hasznosítható területek feltárása is
a célja volt. Leichhardt végül ismét összeszedett annyi pénzt, hogy útnak indulhasson. 4 európai, egyesek szerint 5, két
aboriginal volt a kisérő, vittek 7
lovat, 20 öszvért és 50 ökröt.
Neki is
indultak 1848 áprilisában és utána soha
senki nem látta őket, állataikat, felszerelésüket. Szőröstül bőröstül nyomtalanul eltűntek. Mintha őket is a föld nyelte volna el. Még
azon is vitatkoznak a szakemberek, hogy onnan milyen utvonalon haladhattak
tovább. Képzeljük el, hogy mondjuk mehetnek egyenesen, ami Alice Springs majd
West Austrália, de mehetnek ezen kívül
északabbra vagy délebbre ettől, számtalan útvonalon. A Várna London hasonlatnál
maradva, mehetnének via Belgrad, vagy via Berlin.
Az expedíció
eltűnése akkora rejtély, ma is, hogy azóta nem kevesebb mint 14 expedíciót
indítottak, hogy valamit, bármit, megtaláljanak róluk. A legtöbb mit találtak 2 L betűvel vésett fa, és egy kisméretű bronz
táblácska, Leichhardt monogramjával. Az eltűnéssel kapcsolatban rengeteg
elmélet van, egyik sem bizonyított:.
Egyik szerint
az őslakosok lemészárolták őket, állataikat megették. Másik szerint a
megduzzadt időszakos folyók áradásába kerültek, és valamennyien megfulladtak.
Harmadik szerint betegség áldozatai lettek, állatok szétszéledtek. További
teória hogy homokvihar pusztította el őket. Vagy olyan területre érkeztek, ahol
sokáig nem találtak víz utánpótlást, így szomjan haltak. Esetleg ezek valamelyikének kombinációja. Az a tény, hogy az egyik L betűvel
jelzett fát a Tanami sivatag közelében találták bizonyíthatja, hogy az út nagy
részét megtették. Ez az indulási
pontjuktól durván 26oo km-re van, légvonalban. Mi is jártunk a Tanami sivatagban, köszönöm szépen, majd 1000 km hosszan nyeltük
a vörös port a terepjáróban. Ottjártunkkor a Leichhardt fát ugyan nem
láttuk, de egy más, nagyon érdekes dolgot viszont láttunk. Mégpedig egy hajdani
meteor krátert, ami majd 900 m átmérőjű. Wolfe Creek kráter a neve. Hatalmas és
félelmetes! Állítólag a világ második legnagyobb meteor krátere. Azt mondják, 300 ezer évvel ezelőtt csapódott
be oda . Ezt az óriási krátert is csak a 20 század második felében
fedezték fel, milyen esély lehet egy kis nyeregkápa, vagy kengyeldarab megtalálására?
[Üzenet
megvágva] Egész levél megtekintése
Mellékletek terület
YouTube-videó (Podcast 23 Ki vagy mi az a Mitchell?) előnézete
YouTube-videó (Podcast 24 Hová tünt el Leichhardt?) előnézete
Folytatjuk.
Hogy is történt ez akkor:
Egyes folyókat elnyel a föld, ahogy előző felvételben beszéltem róla. De mi nyeli el a felfedezőket ill. az egyik híres felfedezőt?
Ez egy annyira jó kérdés, hogy már kb. 13 könyv és számtalan tanulmány is foglalkozott vele, így én inkább csak nagy vonalakban ismertetem, amit tudok ill. tudunk.
Ludwig Leichhardtról azt biztosan lehet tudni, hogy német felfedező volt. Porosz középosztály családból származik, természettudósnak, filozófusnak tanult. Bár egyik egyetemet sem végezte el, mégis doktornak titulálta magát. Istenem, van ilyen ma is.
A felfedezés volt a szenvedélye, ezért Ausztráliába hajózott, hisz akkoriban, 1842-t írunk, volt még bőven felfedezni való. Rossz nyelvek szerint az is közrejátszott ebben, hogy akkoriban Németországban büntették az azonos neműekhez való vonzódást, úgy akart eltűnni szem elől, hogy elhajózott a világ végére. Először Sydney környékén dolgozott, majd sikerült annyi támogatást szerezzen a kormánytól, hogy nagyobb útra indulhasson. Ez volt a Port Essington felé vezető szárazföldi ut kidolgozása.
Őt és társait Sydney-be visszaérkezéskor hatalmas ünneplés fogadta, magát a „felfedezők hercegének” titulálták.
.............................
Mellékletek terület
YouTube-videó (Podcast 23 Ki vagy mi az a Mitchell?) előnézete
YouTube-videó (Podcast 24 Hová tünt el Leichhardt?) előnézete
*************************************************
10. BEMUTATJUK - KUN GYÖRGYI ÍRÁSAIT
Kun Györgyi: Mert nőnek
születtem
Hol sok vagyok,
hol kevés.
Hol erős, hol
gyenge.
De Nőnek
születtem,
Ne vesd a
szememre.
Hol boldog, hol
csalódott,
Hol éles mint a
penge.
Hol magányos a
lelkem,
Hol szeretőn
szeretve.
Hol hiszek, hol
kétkedem.
Hol fázósan
lépkedem
A rideg
valóságban,
Hol egyedül,
hol párban.
Hol írok, hol
sírok,
Ha gyötörnek a
kínok,
De hitem
töretlen,
Mindig
kiheverem.
Társ, anya,
barát, szerető,
Mindez én
vagyok egyben,
Hisz Nőnek
születtem.
2021.június 19.
*
Szívemben a
parázs
Szívemben őrzöm
a parazsat,
De mára már
alig vannak körülötte.
A sors , az
élet a melegedőket,
A térből és
időből messzire vitte.
Néha betér egy
egy-egy vándor.
Ha elfárad
útján,
Ha gyötri a
magány.
Olyankor nagy
tüzet rakok hogy lobogjon,
Hogy ne fázzon
annyira,
S kicsit tovább
marad talán.
Elbeszéljük az
életünket,
Benne öröm,
fájdalom, ígéret.
Felidézzük
néhány régi álmunk,
Mint régen,
gyermekként,
Újra éljük a
meséket.
Majd
csendesedik a tűz,
S mint bennünk,
Lassan csak a
parázs marad.
Elbúcsúzunk, az
ajtóban a távozó kezében,
Ott van már a
kabát, kalap.
Nem
tartóztatom,
Nem megyek
vele.
Nem tehetem,
itt kell még maradnom.
Hisz a tüzet
nem hagyhatom,
Mert rám
bízták, bár már nekem is,
A fogason
porosodik, a kabátom, kalapom.
2021.december
5.
*
Kaptam egy
életet
Kaptam egy
hazát,
kaptam egy
hitet.
Kaptam egy
életet,
s hozzá egy
szívet.
A hitem nem
tanult hit.
Úgy hoztam
magammal.
Szívem a
testemben,
lelkem örök
vándor.
Elkóboról néha
napján,
De visszatér
magától.
Soha nem jön
üres kézzel,
mindig
ajándékkal.
Életem lapjait
gazdagon színezi.
Éveimnek hosszú
sorát,
szivárvánnyá
festi.
S a fájdalmat
mi nem múlt,
ha kell
századszor
gyógyítja,
kezeli.
Szívem örök
társa.
Hű és igaz
barát.
Meghallgatja, s
megérti,
minden búját,
baját.
Így éljük mi
együtt
mindennapjainkat.
S a köztünk
lévő idill,
rám és másra is
hat.
Gyakran
találkozik
lélektestvérekkel.
Elidőznek,
beszélgetnek,
míg jön egy újabb
reggel.
Olyankor tovább
áll,
hogy hozzám
hazatérjen.
Hogy e
kifordult világban
utam végéig
kisérjen.
2020.augusztus
22.
*
Magvetők
Magvetők
vagyunk mind,
Ha nem is
tudunk róla.
Így gondosan
ügyeljünk,
A kimondott
szóra!
Legyen szép, de
igaz,
Legyen vigasztaló.
Legyen
dörgedelmes,
Édes vagy éles,
néha marasztaló.
Mert magot
szórsz ha szólasz,
S ki azt
befogadja,
Mit nevel
belőle,
Ő is
továbbadja.
Így bárkinek is
bármit mondasz,
Azt előbb
engedd a szívedbe!
Mert a
szeretettel vetett magnak terem,
A legszebb
gyümölcse.
2022.január 22.
*
Az otthon
melege
Az otthon ott
van,
ahol a szív és
a lélek,
Otthon érzi
magát,
hol álmából
ébred.
Mindegy hogy
térben és időben,
most épp hol
létezel,
mert ezt nem a
test, az elme,
a lélek dönti
el.
Nem baj ha
szerény,
nem baj ha
olykor küzdelmes,
ha illata,
melege,
balzsam a
lelkednek.
Ma már csak
hallasz,
vagy olvasol
róla,
egy régi
világban,
egy valaha volt
korban,
Ott van a Hon,
ahol Ősi szív
dobban,
melyben élni
kívánsz,
egyre jobban-és
jobban.
Hol természetes
volt,
a természetes
élet,
hol része volt
az ember,
az Eleven
Egésznek.
Hol a része, s
nem,
az ura akart
lenni,
Vele született
Hitében,
annak
tudásában,
nem ingatta
semmi.
Egészségesen
tekintett a világra,
minden örömére,
nyomorúságára.
2022. augusztus
14.
........................
PÁR GONDOLAT
MAGAMRÓL...
E néhányat,
választottam így hirtelen. Tudod nem
régóta, csupán két éve írogatok. A magam egyszerű módján.
Barátaim,
ismerőseim olvassák és bíztatnak.
Nem zengek
fennkölt ódákat.
Az írás, nem
mesterségem.
Egyszerű
lélekkel,
Egyszerű
szavakkal,
Mit megélek,
mit érzek, elbeszélem.
Ha kérded miért
teszem,
Oly egyszerű a
válasz!
Hiszem, hogy az
egyszerű lelkek,
Ha nem maradnak
némák,
Ha nem félnek
szólni,
Egyszerűen,
egyszer csak,
Egymásra
találnak.
2022.április
11.
2022. december
17. - Szeretettel! Kun Györgyi
*************************************************
11.
ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
Véghelyi József
: Fatrombita
(A régi idők
emlékére: zenésztársaimnak szeretettel)
*
![]() |
Véghelyi József |
zenészt
meg akarsz sérteni, hát mondd azt neki tehetségtelen, kutyaütő…! Garantált lesz a siker.
A zenekar társadalmi összetétele az idők során
szükségszerűen folyamatosan változott. Az ’50 - es évek végén mint úttörő
zenekar alakultunk meg, de az idő haladtával
később KISZ ifjúsági zenekar lettünk, azután a rendszerváltozás érződött
szele miatt Ifjúsági Fúvószenekar cím
hangzott jobban. A ’90-es évektől kezdve pedig a Német Nemzetiségi
Fúvószenekarrá avanzsáltunk. Ja kérem, aki fizet az parancsol. Zenei
teljesítményünk csúcsán a tagságunk fele diplomás lett, de érettségije
mindenkinek volt. Később még egyéb neveket is ráaggattak a zenekarra, de a
karmesterünk Miklós bácsi visszavonulásával már semmi sem volt a régi.
Fájdalom, de akkor én is befejeztem a zenei karrieremet. De ez egy másik
történet kezdete lenne.
Sokat zenéltünk évtizedeken keresztül.
Szinte mindenhol megfordultunk: kultúrházakban egész estét betöltő műsort
állítottunk össze, adtunk térzenét, hangversenyeztünk a környező országokban.
Társadalmi ünnepeken menetre játszottunk indulókat. Meg is jegyezte tréfásan az
egyik volt munkahelyi főnököm a rendszerváltás után, hogy én ne sokat ugráljak,
egy szavam se lehet az „átkosra”, mert május elsején a mögöttünk vonuló
„főelvtársak” úgy igazgatták a lépteiket, ahogy én doboltam! Mi tagadás: így
volt! Így lettem „szekértoló” helyett” „szekérdoboló” az elvtársi időkben!
A szekszárdi fúvószenekar egyik alapítója,
karmestere, hangszerelője Miklós bácsi volt, aki a Liszt Ferenc Zeneiskola
igazgató-helyettesi feladatait is ellátta. A városban közismert és közkedvelt
személynek számított. Mindig vidám és
jókedvű volt. Értette a tréfát, és csinálta is! Ő volt Szekszárd Miklós bácsija
fiatalnak, öregnek egyaránt. A zenészek egymás között egyszerűen csak „Öregnek”
nevezték. A diákjai és a szórakoztató zenészek között megfellebbezhetetlen
tekintéllyel rendelkezett.
Akkortájt a zeneiskola a megszűnt Skála
helyén volt. Az épület egykor jobb időket látott polgári családé lehetett, ez a
belső struktúrán látszott, mint ahogy az is, hogy a háború után semmiféle
tatarozást, festést/mázolást nem végeztek rajta. Közvetlenül a kapualjból nyílott
Miklós bácsi tanári irodája, amely kb. 15–18 m2 lehetett. A szoba színét már
régen nem lehetett megállapítani a vastag cigaretta füsttől. Hát ott akkora
jövés-menés volt mindig, mint egy orvosi rendelőben influenza idején. Tanári
szobája zenei Mekkának is beillett. Aki szórakoztató zenésznek számított, azok
közül mindenki megfordult nála legalább egyszer életében. Az ifjúság tanítása
mellett ellátta az OSZK megyei
képviseletét minden nyűgével, bajával együtt. (OSZK – Országos Szórakoztató
Központ.) Ez a munka tulajdonképpen adminisztratív jellegűnek számított:
tagdíjak beszedése, zenészek vizsgáztatása, kiközvetítések, stb.
A régi
zeneiskola a lebontása után új épületbe költözött, egy kicsit méltóbb helyre, a
város központjában levő báró Augusz Imre rezidenciájának történelmi falai közé.
Mind a mai napig ott is van. Az átköltözés csak a geokordináták megváltozását
jelentették, mert a „zenei műhely” szellemisége a régi/új falakon belül
változatlan maradt…!
Ennek a zenei műhelynek két egymástól jól
elkülöníthető időbeosztása volt. Délelőtt a hivatásos zenészek jöttek – mentek,
délután pedig a zeneiskolai tanulóké volt a terep. Száz szónak is egy a vége:
megfordult ott cigánybanda, bárzongorista, ifjú titánokból összeverbuválódott
beat zenekar, és egyéb bukott, meg nem értett egzisztencia. Ott olyan nem volt,
hogy hívatlan látogató. Ha véletlenül odavetődött valaki, hát annak meg sem
kellett szólalnia. Leülhetett valamelyik sarokba, és csak úgy zúdult a nyakába
a „vaker”, a duma. Ha a végén kitámolygott zúgó fejjel az irodából, akkor azt
sem tudta az illető, hogy fiú-e vagy lány. Ilyenkor szoktuk javasolni, hogy
menjen be a legközelebbi W.C.- be nemi identitását tisztázni…!
No, de ne felejtkezzünk el kultikus
tárgyunkról a fatrombitáról. Balladai homály fedi eredetét. Csak sejthetem,
hogy valamelyik asztalos kolléga készíthette Miklós bácsinak. Maga a hangszer
valamilyen leírhatatlan elegye volt, a riadókürtnek, klarinétnak, és a
történelmi drámákból ismert fanfárnak…Hossza 25 – 30 cm körüli lehetett és ahogy
a neve is utal rá: fából készült. A színe nagyon fontos: koromfekete. Miklós
bátyám, aki szintén zenész volt elnevezte klavikordnak. Ennek a jó csengésű
műremeknek volt egy óriási hibája: nem hangszer volt! Bár ellátták mindenféle
furatokkal, lyukakkal, megszólaltatni azonban nem lehetett, mert a bemeneti és
a kimeneti nyílás között nem volt kapcsolat. Korpusza és fúvókája is volt,
azonkívül – eléggé el nem ítélhető módon – még egy festéktartállyal is
rendelkezett. Ebbe a tartályba kellett beleönteni a kormot…! Ám a koromnak
valahol ki kellett jönnie, ha belefújtak, ezért a fúvóka két oldalán egymástól
kb. 4 – 5 cm-re két pici furat szolgált erre. A többi a fatrombita szájhoz
illesztésén, és a pszichológián múlott.
Egy biztos: valaki előbb - utóbb belefújt,
természetesen a határozott tiltás ellenére. Nagyon fontos volt a lelki
felkészítés, hogy az illető ne akarjon belefújni, kipróbálandó a zenei
képességeit. Ám ha mégis megtette lebeszélésünk ellenére, akkor mi Pilátus
módjára mostuk kezeinket…Az ördögi pszichológia, az érdeklődés felkeltése a
helyzettől függött: ha valamilyen nagyorcájú zenész vetődött oda, akkor a
sikeres taktika az volt, hogy nem régen kaptuk a klavikordot, és csak kísérleti
célból van nálunk. A különleges kialakításának megfelelően kifejezetten a
magasabb fekvésű hangok megszólaltatására fejlesztették ki. Nem is képes rá
bárki, hogy megszólaltassa, csak akinek megfelelő a száj-szerkezete! Persze
előtte a provokatőr a szájához tette, felfújta az arcát, de ügyelt arra, hogy
ne engedjen levegőt a fúvókába: és íme
nem is szólat meg, bebizonyítva, hogy tényleg különleges szájalkat kell hozzá.
A fatrombita két kiömlő nyílása kissé feljebb volt a fúvókáénál. Amennyiben
felfelé álltak a nyílások, úgy az illető arcát kormozta be, ha lefelé álltak,
akkor a ruhája kormozódott össze, eléggé
el nem ítélhető módon!
Ez a taktika a felnőtteknél szinte mindig
bevált, ám ügyelni kellett arra, hogy komoly maradjon az álnok, cselvető arca,
már csak a hatás kedvéért is! Zeneiskolai tanulóknál - a naivitásuk miatt – nem
volt szükség felnőtti praktikákra. A délutáni tanítások természetesen órarendi
beosztással követték egymást, tehát mindig lehetett tudni, hogy ki lehetett
volna a potenciális áldozat. A gyerekeknél nagyon óvatosan kellett kiválasztani
az arra alkalmas személyt ( a családi háttér, papa/mama beosztása, értik-e
szülők a viccet, vagy nem stb.?). Bár akkoriban nem volt szokásban a tanárokat
megverni, mégis jobb volt a békesség.
Vizsgáljuk meg, hogyan működött a tanulók
becserkészése! Mint említettem Miklós bácsinak sok teendője volt a tanításon
kívül is, és előfordult, hogy pár percre
kiment valahová ügyeket intézni. Mielőtt a delikvens megjelent az órán,
a fatrombitát előre kitette valaki jól látható helyre, vagy tüntetőleg akkor
vették elő valahonnan, ügyelve arra, hogy az „áldozat” észrevegye. Valakit
mondtam, mert 3-4 gyerek mindig lézengett az irodában. Egyszerűen azért, mert
vagy sokkal előbb jöttek, vagy nem akaródzott még hazamenni. Látszólag a
fatrombitával a szobában levők nem is
foglalkoztak többet. Nem így a jövevény…Persze a kiszemelt áldozat érdeklődni
kezdett a klavikord iránt. Itt elég volt annyit mondani, hogy ha nagyobb leszel
belefújhatsz…A többi a gyereken múlott: alig várta, hogy a bennlevők ne
figyeljenek oda, elkapta a fatrombitát és persze belefújt teli tüdőből. A hatás
sohasem maradt el! Ritkán az is előfordult, hogy Miklós bácsinál csak egy szem
diák volt, a fatrombita pedig „véletlenül” az íróasztalán maradt. Ekkor a
figyelmeztetés úgy szólt: kisfiam, hagyd békén azt a hangszert, nem a Te
színvonalad. Az ilyen esetekben elegendő volt az is, hogy az Öreg hátat
fordítson és a szekrényéhez menjen valamilyen kottáért, mire visszafordult
addigra egy kormos arcú kéményseprő-segédet látott összemaszatolt arccal…! Akárhogy
is történt a skandalum, a vége természetesen mindig hatalmas röhögés lett.
Arról nem tudok, hogy valaki ezen megsértődött volna, de arról igen, hogy a pórul jártak közül sokan igyekeztek másokat
is sorstársukká tenni…Se vége, se hossza az ilyen jellegű eseteknek. A zenészek
között lassan kezdett elterjedni a klavikord
áldásos tulajdonsága, ezért egyre kevesebb lóvá tett paciens került a
hálóba. Ideje volt tehát másik terep után nézni. Ha idétlenséget kellett elkövetni,
hát akkor a zenészekre, művészekre bizton számítani lehetett. Érdemes
idecitálni az egyik legmaradandóbb esetet!
De ez már egy külföldi hangverseny körúton történt!
1974.
augusztusában vendégszerepeltünk az
NDK-ban. A lehetséges közlekedési eszközök ismeretében legcélszerűbb megoldás a vasúti utaztatás
volt .Viszonylag hosszú idejű útnak számított Budapesttől Drezdáig, de ki
törődött vele akkoriban! A hangszerek nálunk voltak, így aztán hol zenéltünk,
hol idétlenkedtünk, mulatva az időt. Prágán keresztül vitt az utunk, ahol mozdonyt
kellett cserélni, mert a két villamos vontatás műszaki paraméterei eltérőek
voltak. A cseh fővárosban sokat álltunk technikai okokból, és a „művészeket”
huzamosabb ideig tétlenül hagyni nem ajánlatos…
Egyszer azonban minden véget ér, s így
elindulhattunk Drezdába. Akkoriban Kelet-Németország meglehetősen feszes
rendőr-állam volt, az összes konzekvenciáival együtt. A vasút stratégiai ágazat
mindenhol, mindenféle értelemben. Ez lépten-nyomon látszott az NDK vasúti
emberállományán is. Mi zenészként csak a kalauzzal találkoztunk. Képzeljünk el
magunk elé egy középkorú, magas, snájdig, egyenruhába öltözött közeget, akinek
olyan patyolatfehér volt az inge, hogy a mai mosóporok belesárgulnának az
irigységbe. Az egyenruhájának gombjairól a Nap sugarai szégyenkezve verődtek
vissza.
Hősünk - a kalauz - a feszes szolgálati szabályzatnak megfelelően időnként le-föl mászkált a vagonban vigyázva a rendet, elvégre nemzetközi utasok voltak a felügyeletére bízva. Hivatalának teljes tudatában viselte beosztását, igyekezve, hogy még véletlenül se mosolyodjon el, mert rögtön oda lenne a tekintélye. Egy idő múlva valami történhetett a feszes szolgálattal, mert néha elmosolyodott, különösen akkor, amikor minket, zenészeket meglátott a hangszerekkel együtt. Mi csak gondoltuk, hogy fiatalabb korában maga is zenélhetett, és előtörhettek benne az ifjúkori emlékek. Pechjére…!
A vagon kupékra volt osztva, de mivel meleg
volt az ajtók nyitva álltak, s időnként nosztalgiával az arcán meg-meg állt a
közeg különböző hangszereknél. Legjobban
a helikonok tetszettek neki,
tudva levő, hogy az egyik legnagyobb rézfúvós hangszer. Szerencsére
néhányan tudtak valamennyit németül, s megétették a kalauz atyai, leereszkedő
kérdését, ami imígyen hangzott:
- Gondolom, nehéz lehet egy ilyen nagy hangszert megszólaltatni…?
Ő még nem tudta, hogy kár volt ilyent kérdezni tőlünk, de ha már kegyeskedett a hatóság leereszkedni hozzánk, a póri néphez, hát akkor ugyebár válaszolni is illik! A legnagyobb tréfacsináló éppen egy helikonos volt, s nem is maradt el a válasz:
- Á, egyáltalán nem nehéz, hanem ezt a kis feketét – mutatta a fatrombitát - no, ehhez más komoly erő kell..!
Többen közülünk
már a szájuk szélét rágták, mások kihátráltak várva a becsapódást…! Az eredmény
nem is maradt el. A szolgálatában feszes kalauz teli tüdőből belefújt a
fatrombitába. Először nem is tudta a szerencsétlen, hogy mi történt vele, csak
becsukott szemmel lassan visszaadta a trombitát és szép lassan kihátrált. Az
igazsághoz tartozik, hogy nem is mertünk azonnal hangosan röhögni, mert kicsit
durvára sikeredett az akció, csak amikor többet nem jött vissza a kalauz, akkor
törtünk ki! Egész Drezdáig nem láttuk többet.
Természetesen
kíváncsiak voltunk arra, hogy mi lett a további sorsa, ezért leszállás előtt
benyitottunk a közeg kabinjába. A látvány egyértelmű volt: ült a szolgálati
székén hátrahajtott fejjel, összekormozott inggel, s a szemére vizes zsebkendőt
tartott. Magában mormogott valami olyant, hogy:
- Skandal, unerhörten Skandal…
Persze, hogy mit mondott, akkor nem teljesen értettem, inkább sejtettem. Egyben azonban biztos voltam, hogy nem a megbonthatatlan német-magyar barátságot méltatja…!
Folytatjuk a sorozatot.
*
*
De ez már egy külföldi hangverseny körúton történt!
*
Hősünk - a kalauz - a feszes szolgálati szabályzatnak megfelelően időnként le-föl mászkált a vagonban vigyázva a rendet, elvégre nemzetközi utasok voltak a felügyeletére bízva. Hivatalának teljes tudatában viselte beosztását, igyekezve, hogy még véletlenül se mosolyodjon el, mert rögtön oda lenne a tekintélye. Egy idő múlva valami történhetett a feszes szolgálattal, mert néha elmosolyodott, különösen akkor, amikor minket, zenészeket meglátott a hangszerekkel együtt. Mi csak gondoltuk, hogy fiatalabb korában maga is zenélhetett, és előtörhettek benne az ifjúkori emlékek. Pechjére…!
- Gondolom, nehéz lehet egy ilyen nagy hangszert megszólaltatni…?
Ő még nem tudta, hogy kár volt ilyent kérdezni tőlünk, de ha már kegyeskedett a hatóság leereszkedni hozzánk, a póri néphez, hát akkor ugyebár válaszolni is illik! A legnagyobb tréfacsináló éppen egy helikonos volt, s nem is maradt el a válasz:
- Á, egyáltalán nem nehéz, hanem ezt a kis feketét – mutatta a fatrombitát - no, ehhez más komoly erő kell..!
- Skandal, unerhörten Skandal…
Persze, hogy mit mondott, akkor nem teljesen értettem, inkább sejtettem. Egyben azonban biztos voltam, hogy nem a megbonthatatlan német-magyar barátságot méltatja…!
Folytatjuk a sorozatot.
*************************************************
12. TÖRTÉNETEK
A MÚLTBÓL
Márkus Katalin:
Tejtestvérek
![]() |
Márkus Katalin |
*
A bába kora délutántól ott volt a gazdáné
szobájában - nehéz szülés ígérkezett. Zsófia elmúlt negyven éves, már senki sem
gondolt náluk a gyermekáldásra. Legkevésbé ő maga, pedig ez akkoriban nem volt
ritkaság. Nem egy családnál - még a jó módban lévőknél is - nagy
korkülönbséggel születtek a gyerekek.
Még ősszel az egyik rokonnál kisfiú született, és őket kérték fel keresztszülőnek. Akkor a paszitán, Sándor gazda egyre csak sóhajtozott, hogy mit nem adna, ha neki is lenne egy fiú gyermeke. A komáék velük egyidősek voltak, gyerekeiknél már unokák is születtek, ez a kisfiú váratlanul érkezett hozzájuk, de ettől függetlenül nagy szeretettel fogadták.
Sándor gazda sóhaja meghallgatásra talált, mert Zsófia hamarosan áldott állapotba került. Nagyon nem akarta ezt a gyereket, még arra is hajlandó lett volna, hogy elvetesse, de félt az Égiek büntetésétől.
Tudta, hogy a cselédségnél mit tesznek a nem kívánt gyermekáldás ellen, de az ura erről hallani sem akart.
Napokig veszekedtek, Sándornak végül sikerült meggyőznie a feleségét.
- Tudod Zsófikám, lehet, hogy fiú lesz, és akkor majd ha felnő, Ő viszi tovább a gazdaságot. Lesz aki elgondoz bennünket öreg napjainkban. A lányok már elkeltek, maguk is családosok, rájuk nem számíthatunk.
Zsófia ezen elgondolkodott, és letett szándékáról. Ám a hasában növekedő életet, nem szerette. Ahogy terebélyesedett, egyre nehezebben mozgott, a hangulata nagyon kiszámíthatatlanná vált. Nehezen viselte, hogy karcsú alakja már a múlté, felvizesedett, dagadt lábaira rá sem bírt nézni. Mindig is hiú volt, adott külső megjelenésére, megtehette, mert apja a szomszéd falu nagygazdája még a széltől is óvta. Férjhez menetele után meg az ura kényeztette, kímélte, és leste kívánságait.
Ebben az állapotában a cselédlányok szinte menekültek előle, mert állandóan kiabált velük, semmi sem volt jó amit csináltak. Egyedül Örzse az öreg szakácsné tudta teáival, főzeteivel egy kis időre megnyugtatni. Még a látogatóba hazatérő lányait sem szívlelte meg maga mellett. Panaszkodtak is az apjuknak, de sokra nem mentek vele, mert őt is elüldözte maga mellől.
Először a közös hálószobájukból, később már a házban sem tűrte meg. Pedig Sándor most is leste minden kívánságát, amiből nem volt hiány.
Így történt, hogy mire kitavaszodott, Sándor gazda kiköltözött a szőlőbe, a hegyi hajlékba. Onnan járt le reggelente intézni a gazdaság dolgait. Estéi magányosan teltek, volt ideje elgondolkodni a dolgokon. Nagyon akarta ezt a gyereket, de nem ilyen áron. Soha nem gondolta volna, hogy Zsófia így megváltozzon. Mennyire más volt amikor a lányokkal volt várandós, akkor csak úgy repdesett az örömében, és szinte megállás nélkül varrta, hímezte a babák kelengyéjét.
Most meg, ha olyan kedve van, a már meglévőt is széttépi. Csak egészségesen szülessen meg az a gyerek, akkor majd Zsófia is megnyugszik. Ezért imádkozott esténként a Mindenhatóhoz.
Jani fogatos volt a gazdánál, egész évben lovakkal dolgozott. Julis nyáron a mezőn kapált a többi asszonnyal, lánnyal, vagy a gazda szőlőjében dolgozott. Télen is volt munka, de akkor a nőknek több volt a szabad ideje. Ilyenkor a saját dolgaikat tették rendbe. Most a születendő babájának varrogatta a kis ingeket, és egyebeket.
A gazda feleségénél ezeket a dolgokat, fogadott varrónők varrták egy külön szobában.
Májusban Julis már nem ment répát egyelni, kukoricát kapálni, de parányi kertjében, ami a cseléd lakáshoz járt, szépen növekedett minden. Hogy könnyítsen a többi asszonyon, az ő veteményes kertjüket is megkapálta, rendben tartotta. Szorgalmáért, jóságáért, nagyon megdicsérték.
- Ne félj Julis, nekünk is lesz rád gondunk, ha lebabázol! - mondogatták neki.
Így érkezett el az a május végi éjszaka, amikor érezte, hogy eljött az ideje. Janit elküldte a bábáért, de hiába ment, a bába akkor már a Zsófia gazdánénál volt. Onnan meg nem lehetett elhívni.
A cselédsoron hamar híre ment, hogy Julisnál elkezdődtek a fájások. Az idősebb asszonyok egykettőre összekapták magukat, és Julisékhoz siettek. Valaki üzent a fiatalasszony anyjának, aki szintén futva indult lányához. Janit kiparancsolták a házból, fazékban vizet forraltak, sürögtek, forogtak, készülődtek a szülésre. Julist körbe vették, biztatták, aki a hatalmas fájásoktól alig bírt rájuk figyelni. Már bőven elmúlt éjfél, amikor megszületett Veronka, aki olyan kicsike volt, hogy szinte elveszett a pólyában. Fekete hajtincsei éppúgy göndörödtek a feje búbján, mint az apjának. A hajnalban felkelő Nap, vidáman mosolygott a kis családra. Jani sírt örömében, amikor először kezébe fogta kislányát. Az asszonyok rendet raktak a kis házban, és haza mentek saját dolgukat végezni, de helyettük már jöttek mások, hogy főzzenek Julisnak, és a kisbabájára vigyázzanak.
Sándor gazda egyre idegesebben járt fel, s alá a dolgozószobájában. A szíve szakadt meg Zsófiáért, akit az utóbbi hónapok történései miatt sem szeretett kevésbé.
- A lányok ennyi vajúdás után már megszülettek. Valami nincs rendjén, ennyire nem jajgatna az ő Zsófikája. - mondta csak úgy magának.
Most meg csend van, de gyerek sírást sem hallok! Óh egek! Mindjárt megbolondulok!
Jaj Istenem! Minek is kellett annyira ragaszkodnom ehhez a gyerekhez!
Én nem tudok tovább várni, bemegyek hozzá! - és hatalmas léptekkel Zsófia szobája felé indult.
A bábaasszony hiába próbálta vissza tartani, hogy nem férfinak való látvány ami itt történik - szóra sem méltatta. Egy pillanatra megtorpant, amikor megcsapta orrát a szoba nehéz levegője, de aztán határozottan az ágyhoz lépett.
A véráztatta ágyon a sok kínlódástól csapzottan, verejtékezve, feküdt Zsófikája, aki már csak nyöszörögni tudott. Ereje fogytán volt, hatalmas hasa lüktetett a benne rugdalózó gyerektől. Ő még küzdött az életért, de úgy tűnt, Zsófia már feladta.
- Hozzátok az orvost! KIfelé! - ordította torkaszakadtából Sándor.
A cselédlányok rohantak az istállóban várakozó kocsishoz, hogy azonnal fogjon be és induljon az orvosért. Sok értelme ugyan nem volt elmenni érte, mert több mint tíz kilométerre lakott, a városban. Visszamenni már nem mertek, remegve bújtak össze a cselédszobában.
- Mit csináltál te boszorkány! Meghal a feleségem! Ordította a bábának, aki Zsófia lába közt matatott.
- Farfekvéses a gyerek - szólt vissza a bába. Ha sikerül megfordítani, minden rendben lesz!
Bárcsak így lenne! - gondolta magában.
Hosszú percek teltek el így, Zsófia már nem volt öntudatánál, amikor a bábának sikerült megfordítania a gyereket, aki egy kis segítséggel kicsusszant anyja hasából. Éppen csak nyöszörgött, de a bába értette a dolgát, és nemsokára hangos sírással jelezte, hogy életben van.
- Fiú lett gazduram!
- Sándor gazdát ez legkevésbé sem érdekelte, mert az újszülött sírásával szinte egy időben, szeretett Zsófikája egy halk sóhajjal eltávozott az élők sorából.
- Tedd rá a mellére, menjen vele ő is! Megölte az anyját, ő se éljen! - adta ki az utasítást a bábának. Újszülött fiára rá sem pillantott, úgy rohant ki a szobából.
A bába tanácstalanul állt, kezében a kisfiúval, aki egyfolytában ordított. Nem bírta megtenni, amire Sándor gazda kérte. A gyereksírást meghallva, Örzse szaladt a szobába. Asszonyát meglátva hangosan zokogott, de a bába rákiabált.
- Örzse! Ráérsz siratni asszonyodat, most segítened kell, mert nem tudom mit tegyek. És gyorsan elmondta neki, mit kért tőle a gazda. Én szándékosan nem tudok embert ölni! Előfordult már, hogy meghaltak szülés közben, de arról én nem tehetek!
Most ezt kérte, de lehet holnapra megbánja! Akkor meg engem hurcolnak meg!
Örzse gyorsan össze szedte gondolatait, és tudta mit kell tennie. Kora reggel már megvitték neki a hírt, hogy Julisnak megszületett a kislánya.
- Tedd rendbe a gyereket, jól bugyoláld be, és vidd ki a konyhába. Én majd elviszem Julishoz. Most kiadom asszonyom ruháit a cselédlányoknak, és visszajövök. Asszonyomat és a szobát, készítsétek elő a ravatalozáshoz. A cselédeknek egy szót se szólj a gyerekről! Ha kérdeznék, ne válaszolj!
Így is történt. A meglepődött Julisnak nem kellett sokat magyarázkodnia, szerencsére mindkét babának elég lett a teje. Az éppen nála lévő asszonyok meg tudták, hogy jobb most hallgatni. A dolgok előbb vagy utóbb, úgy is elrendeződnek.
- Minden úgy marad ahogy van! - üvöltötte magából kikelve.
A gyerekről nem kérdezett, és aki tudta, nem merte neki megmondani, hogy él. Mint aki eszét vesztette, úgy járkált a házban. A temetés napjáig senkivel sem beszélt. Szerencsére, a jól szervezett gazdaságában mindenki tette a dolgát. Sajnálták Zsófia asszonyt, de egyebet nem tehettek.
Temetés után hazamentek a rokonok. A lányai is úgy gondolták, jobb ha hazamennek, úgysem tudnának most apjukkal beszélni. Őket is megviselte anyjuk halála, majd ha csillapodik fájdalmuk - eljönnek.
- Te Örzse! - szólalt meg váratlanul Sándor gazda. Én megbolondulok a bűntudattól!
Még a papnak sem mertem elmondani, hogy mit tettem. Megölettem a saját fiamat, és még csak rá sem néztem! Annyira el voltam telve a fájdalmammal, hogy majd eszemet vesztettem. Most kezdenek tisztulni a gondolataim, hogy mire is utasítottam akkor a bábát! Uram Isten! Én egy gyilkos vagyok! Mondd meg nekem Örzse, hogy tehettem ilyet!
Hangja itt már elcsuklott a sírástól. Örzse leültette az asztal mellé, nyugtatgatta, vigasztalta, hogy ne eméssze magát, az idő, majd begyógyítja a sebeket. Mindenfélét beszélt neki, szólt Julisról és a babájáról is. Egészségesek, és olyan sok teje van Julisnak, hogy akár két gyereknek is elég lenne.
- Ezt meg miért mondod nekem Örzse! Örülök, ők legalább jól vannak! És ennyi! - emelte fel hangját, majd hatalmas léptekkel kirohant a konyhából.
Pár napig a színét sem látták, hol a hegyen, hol a temetőben volt. Aztán újból Örzsénél kötött ki a konyhában.
- Szóljál valakinek, hogy menjen el a Julisért. Jöjjön ide a gyerekével! Ha megérkezett, gyertek be a szobámba, ott várlak benneteket!
Örzse, majd elájult az ijedtségtől, de nem volt mit tenni, elküldött egy cselédlányt a Julisért. Azt azonban elfeledte neki megmondani, hogy csak a kislányát hozza magával. Julis nagyon megörült, hogy hívatja a gazda. Arra gondolt, hogy mégis csak kíváncsi a kisfiára. Ezért mind a két gyereket szépen elrendezte és elindult velük a nagyházba. Picik voltak még, könnyen elbírta volna őket, de a cselédlány kisfiút átvette tőle. Örzse mikor meglátta az érkezőket, azt sem tudta mitévő legyen. Az örökké vidám Julis hangosan nevetgélt és beszélgetett a cselédlánnyal. Mire Örzse figyelmeztethette volna, arra már a gazda is kijött a szobájából.
- Eladjátok a házat, akkora hanggal vagytok te lány! Ha elfelejtetted volna, még nem telt le a gyász ideje! No, gyertek csak be! Örzse, te is!
Örzse a cselédlánytól átvette a kisfiút, és Julissal beléptek a gazda szobájába. Minden porcikája remegett, alig bírta tartani a gyereket. Most mi lesz? Nagyon félt a gazdától, de elhatározta, nem fog neki hazudni.
- Üljetek le ide, mutatott az íróasztala elé kikészített székekre. Amikor elhelyezkedtek, akkor Julishoz lépett.
- No, mutasd meg a lányodat!
- Az asszony levette a kislánya arcát takaró fehér kendőt, és széles mosollyal mutatta babáját a gazdának. Az hümmögve nézte, és annyit mondott - bongyor fejű lesz, mint az apja. Aztán milyen nevet adtatok neki?
- Veronkának hívják gazduram - rebegte Julis.
- No akkor Örzse, te is mutasd meg azt a gyereket! Az is a Julisé?
- Örzse nem felelt, Julis is hallgatott. Remegő kezével óvatosan levette a kisfiú arcáról a fehér kendőt. A gazda csak nézte, nézte, a békésen alvó gyereket. A szőke hajú kisfiú már kipihente a szülés fáradalmait. Szép finom arcvonásait az anyjától örökölte. Hosszú percek teltek, mire megszólalt.
- Fiú?
- Igen.
- Aztán mi a neve?
- Az még nincs neki gazduram.
- Nincs? Az meg hogy lehet, egyiknek van neve, a másiknak meg nincs!
- Az apjának kell neki nevet adnia.
- Ki az apja Örzse!
- Hát, hát, maga gazduram - válaszolta halkan az asszony.
- Ekkorra már mind a hárman sírtak. Az asszonyok félelmükben, a gazda örömében.
Egészen a tegnapi napig majd megbolondult,
hogy hatalmas fájdalmában milyen meggondolatlan parancsot adott a bábának. Nem
nagyon akaródzott elmenni hozzá, de úgy érezte, ha nem beszél vele, akkor így
nem tud tovább élni. Még feloldozást sem kaphat az egyháztól, hisz parancsba
adta a gyermek megölését. Végül késő este rászánta magát és elment a bábához,
és bekopogott a kicsi ház ajtaján.
- Már vártam! Jöjjön be, itt nyugodtan beszélhetünk.
- Mondd meg nekem, de őszintén, akkor teljesítetted amit parancsoltam?
- Nem, gazduram! Nem tehettem, én nem vehetem el szándékosan senki életét sem.
- És mi van az elhajtott magzatokkal?
- Én nem vagyok az angyalcsináló!
- Na hagyjuk, nem ezért vagyok itt! Arról beszélj, hová tetted a fiamat! Mert, ha jól emlékszem, akkor fiút mondtál.
A bába alig bírt megszólalni, mert nem tudhatta, hogy reagál válaszára Sándor gazda.
- Örzse elvitte a Julishoz gazduram.
- Okosan tettétek!
Még nem fizettem meg a szolgálatodat. Egy zacskóban pénzt tett az asztalra, és elindult hazafelé.
...és most itt
sírnak mind a hárman, míg a babák békésen alszanak. Sándor gazda erőt vett
érzésein, és elvette Örzsétől a fiát. Megint hosszasan nézte, míg újra
eleredtek könnyei. A kisfiúban Zsófikáját látta, a fiatal szőke lányt, akit oly
nagyon szeretett, akinek halála miatt majd megszakadt a szíve.
De, most újra van értelme az életének, hála Örzsének és a bábának.
- Gazduram! - szólította Örzse. Nevet kellene adnia a kisfiúnak.
- Nevet? Hisz tudhatnátok mi a neve! Az én nevemet viszi tovább!
Így lett a kisfiú neve Sándor.
Julis, míg az ifjú Sándort is szoptatta, beköltözött kislányával és Janival a gazda házába. Kaptak egy szobát ahol el lakhattak.
Később a két gyerek, ha csak tehette, mindig együtt játszott. Sándort a gazda iskolába járatta, előbb a faluba, majd elküldte a városba tanulni. Veronka csak a négy alsó osztályt végezte el. A gazda házában Örzse vette szárnyai alá, ami kifejezetten Sándor gazda parancsa volt. A szakácsnő utódját látta benne. Pár év múlva szép lánnyá serdült, és alig töltötte be a tizenhatodik évét amikor férjhez ment. A fiatal Sándorral úgy szerették egymást, mint az édes testvérek, pedig mind a ketten tudták, hogy csak tejtestvérek.
Folytatjuk a
sorozatot.
Még ősszel az egyik rokonnál kisfiú született, és őket kérték fel keresztszülőnek. Akkor a paszitán, Sándor gazda egyre csak sóhajtozott, hogy mit nem adna, ha neki is lenne egy fiú gyermeke. A komáék velük egyidősek voltak, gyerekeiknél már unokák is születtek, ez a kisfiú váratlanul érkezett hozzájuk, de ettől függetlenül nagy szeretettel fogadták.
Sándor gazda sóhaja meghallgatásra talált, mert Zsófia hamarosan áldott állapotba került. Nagyon nem akarta ezt a gyereket, még arra is hajlandó lett volna, hogy elvetesse, de félt az Égiek büntetésétől.
Tudta, hogy a cselédségnél mit tesznek a nem kívánt gyermekáldás ellen, de az ura erről hallani sem akart.
Napokig veszekedtek, Sándornak végül sikerült meggyőznie a feleségét.
- Tudod Zsófikám, lehet, hogy fiú lesz, és akkor majd ha felnő, Ő viszi tovább a gazdaságot. Lesz aki elgondoz bennünket öreg napjainkban. A lányok már elkeltek, maguk is családosok, rájuk nem számíthatunk.
Zsófia ezen elgondolkodott, és letett szándékáról. Ám a hasában növekedő életet, nem szerette. Ahogy terebélyesedett, egyre nehezebben mozgott, a hangulata nagyon kiszámíthatatlanná vált. Nehezen viselte, hogy karcsú alakja már a múlté, felvizesedett, dagadt lábaira rá sem bírt nézni. Mindig is hiú volt, adott külső megjelenésére, megtehette, mert apja a szomszéd falu nagygazdája még a széltől is óvta. Férjhez menetele után meg az ura kényeztette, kímélte, és leste kívánságait.
Ebben az állapotában a cselédlányok szinte menekültek előle, mert állandóan kiabált velük, semmi sem volt jó amit csináltak. Egyedül Örzse az öreg szakácsné tudta teáival, főzeteivel egy kis időre megnyugtatni. Még a látogatóba hazatérő lányait sem szívlelte meg maga mellett. Panaszkodtak is az apjuknak, de sokra nem mentek vele, mert őt is elüldözte maga mellől.
Először a közös hálószobájukból, később már a házban sem tűrte meg. Pedig Sándor most is leste minden kívánságát, amiből nem volt hiány.
Így történt, hogy mire kitavaszodott, Sándor gazda kiköltözött a szőlőbe, a hegyi hajlékba. Onnan járt le reggelente intézni a gazdaság dolgait. Estéi magányosan teltek, volt ideje elgondolkodni a dolgokon. Nagyon akarta ezt a gyereket, de nem ilyen áron. Soha nem gondolta volna, hogy Zsófia így megváltozzon. Mennyire más volt amikor a lányokkal volt várandós, akkor csak úgy repdesett az örömében, és szinte megállás nélkül varrta, hímezte a babák kelengyéjét.
Most meg, ha olyan kedve van, a már meglévőt is széttépi. Csak egészségesen szülessen meg az a gyerek, akkor majd Zsófia is megnyugszik. Ezért imádkozott esténként a Mindenhatóhoz.
*
A cseléd soron
lakó Julis, boldogan várta elsőszülöttjét. Tavaly augusztusban, aratás után
keltek egybe az urával. Sándor gazdától kaptak egy szoba-konyhás lakrészt, így
volt hova menniük. Szerényen berendezték, a fiatalasszony szépen rendbe
tartotta, csinosítgatta.Jani fogatos volt a gazdánál, egész évben lovakkal dolgozott. Julis nyáron a mezőn kapált a többi asszonnyal, lánnyal, vagy a gazda szőlőjében dolgozott. Télen is volt munka, de akkor a nőknek több volt a szabad ideje. Ilyenkor a saját dolgaikat tették rendbe. Most a születendő babájának varrogatta a kis ingeket, és egyebeket.
A gazda feleségénél ezeket a dolgokat, fogadott varrónők varrták egy külön szobában.
Májusban Julis már nem ment répát egyelni, kukoricát kapálni, de parányi kertjében, ami a cseléd lakáshoz járt, szépen növekedett minden. Hogy könnyítsen a többi asszonyon, az ő veteményes kertjüket is megkapálta, rendben tartotta. Szorgalmáért, jóságáért, nagyon megdicsérték.
- Ne félj Julis, nekünk is lesz rád gondunk, ha lebabázol! - mondogatták neki.
Így érkezett el az a május végi éjszaka, amikor érezte, hogy eljött az ideje. Janit elküldte a bábáért, de hiába ment, a bába akkor már a Zsófia gazdánénál volt. Onnan meg nem lehetett elhívni.
A cselédsoron hamar híre ment, hogy Julisnál elkezdődtek a fájások. Az idősebb asszonyok egykettőre összekapták magukat, és Julisékhoz siettek. Valaki üzent a fiatalasszony anyjának, aki szintén futva indult lányához. Janit kiparancsolták a házból, fazékban vizet forraltak, sürögtek, forogtak, készülődtek a szülésre. Julist körbe vették, biztatták, aki a hatalmas fájásoktól alig bírt rájuk figyelni. Már bőven elmúlt éjfél, amikor megszületett Veronka, aki olyan kicsike volt, hogy szinte elveszett a pólyában. Fekete hajtincsei éppúgy göndörödtek a feje búbján, mint az apjának. A hajnalban felkelő Nap, vidáman mosolygott a kis családra. Jani sírt örömében, amikor először kezébe fogta kislányát. Az asszonyok rendet raktak a kis házban, és haza mentek saját dolgukat végezni, de helyettük már jöttek mások, hogy főzzenek Julisnak, és a kisbabájára vigyázzanak.
*
A gazda háza
egész éjjel ki volt világítva. Örzse a konyha hatalmas tűzhelyén, nagy
fazekakban forralta a vizet, és csendben imádkozott. Nagyon aggódott Zsófiáért, mert az ő korában
már bármi előfordulhatott. A terhessége sem volt a megszokott, és még most is
nagyon ellenségesen viselkedik. A cselédlányok ki-be rohangáltak Zsófia asszony
szobájából. Megérték parancsait teljesíteni. Hol melege volt, hol fázott, és az
egyre sűrűsödő fájások miatt, hangosan jajgatott. Hiába csitítgatta a
bábaasszony, durván visszaszólt neki. Órák teltek el így.Sándor gazda egyre idegesebben járt fel, s alá a dolgozószobájában. A szíve szakadt meg Zsófiáért, akit az utóbbi hónapok történései miatt sem szeretett kevésbé.
- A lányok ennyi vajúdás után már megszülettek. Valami nincs rendjén, ennyire nem jajgatna az ő Zsófikája. - mondta csak úgy magának.
Most meg csend van, de gyerek sírást sem hallok! Óh egek! Mindjárt megbolondulok!
Jaj Istenem! Minek is kellett annyira ragaszkodnom ehhez a gyerekhez!
Én nem tudok tovább várni, bemegyek hozzá! - és hatalmas léptekkel Zsófia szobája felé indult.
A bábaasszony hiába próbálta vissza tartani, hogy nem férfinak való látvány ami itt történik - szóra sem méltatta. Egy pillanatra megtorpant, amikor megcsapta orrát a szoba nehéz levegője, de aztán határozottan az ágyhoz lépett.
A véráztatta ágyon a sok kínlódástól csapzottan, verejtékezve, feküdt Zsófikája, aki már csak nyöszörögni tudott. Ereje fogytán volt, hatalmas hasa lüktetett a benne rugdalózó gyerektől. Ő még küzdött az életért, de úgy tűnt, Zsófia már feladta.
- Hozzátok az orvost! KIfelé! - ordította torkaszakadtából Sándor.
A cselédlányok rohantak az istállóban várakozó kocsishoz, hogy azonnal fogjon be és induljon az orvosért. Sok értelme ugyan nem volt elmenni érte, mert több mint tíz kilométerre lakott, a városban. Visszamenni már nem mertek, remegve bújtak össze a cselédszobában.
- Mit csináltál te boszorkány! Meghal a feleségem! Ordította a bábának, aki Zsófia lába közt matatott.
- Farfekvéses a gyerek - szólt vissza a bába. Ha sikerül megfordítani, minden rendben lesz!
Bárcsak így lenne! - gondolta magában.
Hosszú percek teltek el így, Zsófia már nem volt öntudatánál, amikor a bábának sikerült megfordítania a gyereket, aki egy kis segítséggel kicsusszant anyja hasából. Éppen csak nyöszörgött, de a bába értette a dolgát, és nemsokára hangos sírással jelezte, hogy életben van.
- Fiú lett gazduram!
- Sándor gazdát ez legkevésbé sem érdekelte, mert az újszülött sírásával szinte egy időben, szeretett Zsófikája egy halk sóhajjal eltávozott az élők sorából.
- Tedd rá a mellére, menjen vele ő is! Megölte az anyját, ő se éljen! - adta ki az utasítást a bábának. Újszülött fiára rá sem pillantott, úgy rohant ki a szobából.
A bába tanácstalanul állt, kezében a kisfiúval, aki egyfolytában ordított. Nem bírta megtenni, amire Sándor gazda kérte. A gyereksírást meghallva, Örzse szaladt a szobába. Asszonyát meglátva hangosan zokogott, de a bába rákiabált.
- Örzse! Ráérsz siratni asszonyodat, most segítened kell, mert nem tudom mit tegyek. És gyorsan elmondta neki, mit kért tőle a gazda. Én szándékosan nem tudok embert ölni! Előfordult már, hogy meghaltak szülés közben, de arról én nem tehetek!
Most ezt kérte, de lehet holnapra megbánja! Akkor meg engem hurcolnak meg!
Örzse gyorsan össze szedte gondolatait, és tudta mit kell tennie. Kora reggel már megvitték neki a hírt, hogy Julisnak megszületett a kislánya.
- Tedd rendbe a gyereket, jól bugyoláld be, és vidd ki a konyhába. Én majd elviszem Julishoz. Most kiadom asszonyom ruháit a cselédlányoknak, és visszajövök. Asszonyomat és a szobát, készítsétek elő a ravatalozáshoz. A cselédeknek egy szót se szólj a gyerekről! Ha kérdeznék, ne válaszolj!
Így is történt. A meglepődött Julisnak nem kellett sokat magyarázkodnia, szerencsére mindkét babának elég lett a teje. Az éppen nála lévő asszonyok meg tudták, hogy jobb most hallgatni. A dolgok előbb vagy utóbb, úgy is elrendeződnek.
*
A gazda csak másnap jött le a szőlőjéből. Nem
ment be a ravatalhoz, de a szokásoktól eltérően, lezáratta Zsófia koporsóját.
Hiába jöttek családostól sírva-ríva a lányai, a rokonai, nem tudták meglágyítani
a szívét.- Minden úgy marad ahogy van! - üvöltötte magából kikelve.
A gyerekről nem kérdezett, és aki tudta, nem merte neki megmondani, hogy él. Mint aki eszét vesztette, úgy járkált a házban. A temetés napjáig senkivel sem beszélt. Szerencsére, a jól szervezett gazdaságában mindenki tette a dolgát. Sajnálták Zsófia asszonyt, de egyebet nem tehettek.
Temetés után hazamentek a rokonok. A lányai is úgy gondolták, jobb ha hazamennek, úgysem tudnának most apjukkal beszélni. Őket is megviselte anyjuk halála, majd ha csillapodik fájdalmuk - eljönnek.
*
Már egy hét is
eltelt a temetés óta, amikor a gazda beállított Örzséhez a konyhába. Egy
darabig szó nélkül nézte a fazekak körül forgolódó asszonyt, aki nem szólt
hozzá, gondolta, majd csak elmondja miért jött. Meg aztán a kisfiú miatt is
aggódott. Egyszer úgy is megtudja, hogy életben van, akkor aztán neki nem lesz
itt maradása!- Te Örzse! - szólalt meg váratlanul Sándor gazda. Én megbolondulok a bűntudattól!
Még a papnak sem mertem elmondani, hogy mit tettem. Megölettem a saját fiamat, és még csak rá sem néztem! Annyira el voltam telve a fájdalmammal, hogy majd eszemet vesztettem. Most kezdenek tisztulni a gondolataim, hogy mire is utasítottam akkor a bábát! Uram Isten! Én egy gyilkos vagyok! Mondd meg nekem Örzse, hogy tehettem ilyet!
Hangja itt már elcsuklott a sírástól. Örzse leültette az asztal mellé, nyugtatgatta, vigasztalta, hogy ne eméssze magát, az idő, majd begyógyítja a sebeket. Mindenfélét beszélt neki, szólt Julisról és a babájáról is. Egészségesek, és olyan sok teje van Julisnak, hogy akár két gyereknek is elég lenne.
- Ezt meg miért mondod nekem Örzse! Örülök, ők legalább jól vannak! És ennyi! - emelte fel hangját, majd hatalmas léptekkel kirohant a konyhából.
Pár napig a színét sem látták, hol a hegyen, hol a temetőben volt. Aztán újból Örzsénél kötött ki a konyhában.
- Szóljál valakinek, hogy menjen el a Julisért. Jöjjön ide a gyerekével! Ha megérkezett, gyertek be a szobámba, ott várlak benneteket!
Örzse, majd elájult az ijedtségtől, de nem volt mit tenni, elküldött egy cselédlányt a Julisért. Azt azonban elfeledte neki megmondani, hogy csak a kislányát hozza magával. Julis nagyon megörült, hogy hívatja a gazda. Arra gondolt, hogy mégis csak kíváncsi a kisfiára. Ezért mind a két gyereket szépen elrendezte és elindult velük a nagyházba. Picik voltak még, könnyen elbírta volna őket, de a cselédlány kisfiút átvette tőle. Örzse mikor meglátta az érkezőket, azt sem tudta mitévő legyen. Az örökké vidám Julis hangosan nevetgélt és beszélgetett a cselédlánnyal. Mire Örzse figyelmeztethette volna, arra már a gazda is kijött a szobájából.
- Eladjátok a házat, akkora hanggal vagytok te lány! Ha elfelejtetted volna, még nem telt le a gyász ideje! No, gyertek csak be! Örzse, te is!
Örzse a cselédlánytól átvette a kisfiút, és Julissal beléptek a gazda szobájába. Minden porcikája remegett, alig bírta tartani a gyereket. Most mi lesz? Nagyon félt a gazdától, de elhatározta, nem fog neki hazudni.
- Üljetek le ide, mutatott az íróasztala elé kikészített székekre. Amikor elhelyezkedtek, akkor Julishoz lépett.
- No, mutasd meg a lányodat!
- Az asszony levette a kislánya arcát takaró fehér kendőt, és széles mosollyal mutatta babáját a gazdának. Az hümmögve nézte, és annyit mondott - bongyor fejű lesz, mint az apja. Aztán milyen nevet adtatok neki?
- Veronkának hívják gazduram - rebegte Julis.
- No akkor Örzse, te is mutasd meg azt a gyereket! Az is a Julisé?
- Örzse nem felelt, Julis is hallgatott. Remegő kezével óvatosan levette a kisfiú arcáról a fehér kendőt. A gazda csak nézte, nézte, a békésen alvó gyereket. A szőke hajú kisfiú már kipihente a szülés fáradalmait. Szép finom arcvonásait az anyjától örökölte. Hosszú percek teltek, mire megszólalt.
- Fiú?
- Igen.
- Aztán mi a neve?
- Az még nincs neki gazduram.
- Nincs? Az meg hogy lehet, egyiknek van neve, a másiknak meg nincs!
- Az apjának kell neki nevet adnia.
- Ki az apja Örzse!
- Hát, hát, maga gazduram - válaszolta halkan az asszony.
- Ekkorra már mind a hárman sírtak. Az asszonyok félelmükben, a gazda örömében.
*
- Már vártam! Jöjjön be, itt nyugodtan beszélhetünk.
- Mondd meg nekem, de őszintén, akkor teljesítetted amit parancsoltam?
- Nem, gazduram! Nem tehettem, én nem vehetem el szándékosan senki életét sem.
- És mi van az elhajtott magzatokkal?
- Én nem vagyok az angyalcsináló!
- Na hagyjuk, nem ezért vagyok itt! Arról beszélj, hová tetted a fiamat! Mert, ha jól emlékszem, akkor fiút mondtál.
A bába alig bírt megszólalni, mert nem tudhatta, hogy reagál válaszára Sándor gazda.
- Örzse elvitte a Julishoz gazduram.
- Okosan tettétek!
Még nem fizettem meg a szolgálatodat. Egy zacskóban pénzt tett az asztalra, és elindult hazafelé.
*
De, most újra van értelme az életének, hála Örzsének és a bábának.
- Gazduram! - szólította Örzse. Nevet kellene adnia a kisfiúnak.
- Nevet? Hisz tudhatnátok mi a neve! Az én nevemet viszi tovább!
Így lett a kisfiú neve Sándor.
Julis, míg az ifjú Sándort is szoptatta, beköltözött kislányával és Janival a gazda házába. Kaptak egy szobát ahol el lakhattak.
Később a két gyerek, ha csak tehette, mindig együtt játszott. Sándort a gazda iskolába járatta, előbb a faluba, majd elküldte a városba tanulni. Veronka csak a négy alsó osztályt végezte el. A gazda házában Örzse vette szárnyai alá, ami kifejezetten Sándor gazda parancsa volt. A szakácsnő utódját látta benne. Pár év múlva szép lánnyá serdült, és alig töltötte be a tizenhatodik évét amikor férjhez ment. A fiatal Sándorral úgy szerették egymást, mint az édes testvérek, pedig mind a ketten tudták, hogy csak tejtestvérek.
*************************************************
13. MESEREGÉNY
FOLYTATÁSOKBAN
VÁRKONYI KITTI:
VARJUCKÓ
(I. RÉSZ)
A KÖNYVET
ILLUSZTRÁLTA, KALMÁR ZSUZSA
SZÁJJAL, ÉS
LÁBBAL FESTŐ MÜVÉSZ
*
![]() |
Első kép |
![]() |
Várkonyi Kitti |
Nem féltem. Tudtam, ha
elég erős leszek, kitartó lendülettel utat törhetek az engem védő meszes burok
mögül és kikandikálhatok.
- Mama!
Megjöttem!
És a melegség tovább áradt felém, kis csupasz és csúf, tehetetlen kis fióka felé. Anyácskám, apácskám csőrükkel dédelgettek, drága szárnyukkal védelmeztek, melengettek tovább. Felváltva hordták telhetetlen csőrömbe táplálékomat. Cserébe én szépen növögéltem, fejlődtem és okosodtam…
Hamarosan megismerhettem a kolónia többi tagját is. Nem sejtettem, hogy pici családunkon kívül még egy óriási sereghez is tartozom. Pedig így van.
Hatalmas
ünnepséget rendeztek a tiszteletemre, szüleim tiszteletére. Szóval nekünk.
Anyácskám és apácskám vezette örömkör repülésekben tisztelegtek előttem.
Hatalmas élmény volt! A közösség és összetartozás élménye. De nekem még ennél
is többet jelentett.
- Fontos
vagyok. Gondoltam és vidáman csemegéztem a nekem szánt ajándékpondrókat. Ahogy
felváltva őriztek engem, ki ne essek a fészekből, vagy el ne kapjon valami
szőrös állat, egyre inkább arra eszméltem, milyen jó közéjük tartozni s mennyi
szabályt ismerek már.
Szabályokat, amiket nem tanácsos megszegni egyetlen madárnak se, még azoknak se akik már nem kisfiókák.
Mert ahogy cseperedtem, persze úgy hittem a legokosabb kismadár vagyok. Rá kellett jönnöm azonban, hogy a bölcsesség a véneknél van. Az öreg varjúknál, akik akár 100 évig is élnek, figyelnek, tapasztalnak és megismernek dolgokat. Pontosan tudták mikor kell megtanulnom repülni s abban is segített az egész csapat. Újra ünnep következett s a szabályok szerint már együtt ülhettem a sereggel a feladatok megtervezésén is. S a táplálék lelőhelyeinek felfedezését is itt, a Varjútanácsban osztottuk meg egymással, hogy éhen ne maradhasson egyetlen varjú se a csapatunkból, ne éhezzen egyetlen fióka se a fészkekben. Ez varjútörvény! A nevem is ekkor került rám, mert úgy találták igaz melegséget hoztam a fészkünkből s minden varjú roppant fontos a szívemnek. Varjuckó lettem.
Ekkorra már az egész testemet elborította fekete tollam. Buggyos-gatyás nadrágomból csak térd alatt látszott ki pálcikavékony lábam. Fényes, koromfekete tollam kékesfeketén csillant a napsugárban. A csapatban sokan csodáltak sűrű tollam miatt. Bele-beletúrtak szintén fekete csőrükkel.
- Varjuckó! Gyönyörű vagy! - kényeztettek.
Ilyenkor mindig kerestem hálából valami eleséget számukra s a földön szétteregetve hívtam őket.
- Gyertek, egyetek, nagyon szeretlek benneteket.
De azért tudtam, hogy gyönyörű nem lehetek, mert akkor már láttam a gólyát is, aki nagyon tetszett nekem. Gólyának csak a szárnya vége fekete, egyebekben fehér, a csőre pedig… Ó a csőre hosszú és piros.
Oly hosszan és mélyen csodáltam a gólyát, hogy kis idő múlva tökéletesen megtanultam gólyául és kelepeltem. Pont úgy, mint ő. Kitűnően szót értettem vele s ha nem talált magának halat, elbeszéltem neki hol tanyáznak éppen a békák. Ha hallanád milyen jól eltársalogtunk mi ketten! Gólya és varjú. Azt hihetnéd két gólya kelepel. Tiszteletem a fenséges madár iránt töretlen, de varjú nyelven azért mégis csak könnyebb kifejeznem érzéseimet. A károgás minden csínját-bínját ismerem. Hallgasd csak!
- Kááááár! Kááááár! Kár kár kár kár kárkár! Érti az egész csapat. Meg a hollók és a szarkák, de még a csókák is. Már régen nem beszélgettem velük, mert most az emberrel élek.
Négy évvel
ezelőtt még babavarjú voltam. Vidéken teltek napjaim egy kedvesnek tűnő
falucska mellett, ahol óriási veteményes terpeszkedett. És mezők és kicsi erdő
és patak és virágok. Gondold el; sok rengeteg virág. Virágerdő; mindenféle
színű. Piros, sárga, kék, rózsaszín, lila és fehér. Mindig integettek nekem ahogy
repkedtem felettük.
- Szia Varjuckó! Gyere le közénk! Járj egyet! - Nagyon szeretem a virágokat! Némelyiknek még termése is van, azt biztosan te is szereted. Például itt van a szamóca! Hogy az mennyire nagyon finom csemege! Meg a málna! Fent a fákon is gyümölcsök! Cseresznye, meggy, alma, körte. Megannyi gyönyörűség! A finom magvak is örömmel töltenek el. Mindig türelmesen megvártam, hogy Napraforgó megkínáljon vele. De tudod én olyan eleséget is fogyasztok, amit te biztosan nem kedvelsz. Itt van például a krumplibogár, a kukoricaféreg. Fenséges lakoma! A férgek, bogarak, rovarok mind a begyembe való eleségek. Sőt! Egyszer, mikor a bagoly mezei egeret fogott, és a maradékot elejtette - talán miattam - nekiláttam az egércsemegének… jobb híján. Azért azt tudd ám, soha nem üldözném egérkét, hogy megegyem. Felőlem aztán örökéletű lehetne! De ha már nem él, falatozgatok én bármilyen husiból.
Visszatérve babavarjú koromra, csupa öröm, csupa szabadság, csupa szépség és szeretet vett körül. Télen a hóban hemperegve gurultunk, csőrünkkel lapátoltuk magunk előtt a hófehér hidegséget. Nyáron gyakran szétszéledtünk, hogy aztán éjszakára újra együtt lehessünk és mindent kitárgyalhassunk ami egész nap történt velünk. Mi mindenről volt szó! Ha tudnád! Meglepődnél.
Folytatjuk.
És a melegség tovább áradt felém, kis csupasz és csúf, tehetetlen kis fióka felé. Anyácskám, apácskám csőrükkel dédelgettek, drága szárnyukkal védelmeztek, melengettek tovább. Felváltva hordták telhetetlen csőrömbe táplálékomat. Cserébe én szépen növögéltem, fejlődtem és okosodtam…
Hamarosan megismerhettem a kolónia többi tagját is. Nem sejtettem, hogy pici családunkon kívül még egy óriási sereghez is tartozom. Pedig így van.
![]() |
Második kép |
Szabályokat, amiket nem tanácsos megszegni egyetlen madárnak se, még azoknak se akik már nem kisfiókák.
Mert ahogy cseperedtem, persze úgy hittem a legokosabb kismadár vagyok. Rá kellett jönnöm azonban, hogy a bölcsesség a véneknél van. Az öreg varjúknál, akik akár 100 évig is élnek, figyelnek, tapasztalnak és megismernek dolgokat. Pontosan tudták mikor kell megtanulnom repülni s abban is segített az egész csapat. Újra ünnep következett s a szabályok szerint már együtt ülhettem a sereggel a feladatok megtervezésén is. S a táplálék lelőhelyeinek felfedezését is itt, a Varjútanácsban osztottuk meg egymással, hogy éhen ne maradhasson egyetlen varjú se a csapatunkból, ne éhezzen egyetlen fióka se a fészkekben. Ez varjútörvény! A nevem is ekkor került rám, mert úgy találták igaz melegséget hoztam a fészkünkből s minden varjú roppant fontos a szívemnek. Varjuckó lettem.
Ekkorra már az egész testemet elborította fekete tollam. Buggyos-gatyás nadrágomból csak térd alatt látszott ki pálcikavékony lábam. Fényes, koromfekete tollam kékesfeketén csillant a napsugárban. A csapatban sokan csodáltak sűrű tollam miatt. Bele-beletúrtak szintén fekete csőrükkel.
- Varjuckó! Gyönyörű vagy! - kényeztettek.
Ilyenkor mindig kerestem hálából valami eleséget számukra s a földön szétteregetve hívtam őket.
- Gyertek, egyetek, nagyon szeretlek benneteket.
De azért tudtam, hogy gyönyörű nem lehetek, mert akkor már láttam a gólyát is, aki nagyon tetszett nekem. Gólyának csak a szárnya vége fekete, egyebekben fehér, a csőre pedig… Ó a csőre hosszú és piros.
Oly hosszan és mélyen csodáltam a gólyát, hogy kis idő múlva tökéletesen megtanultam gólyául és kelepeltem. Pont úgy, mint ő. Kitűnően szót értettem vele s ha nem talált magának halat, elbeszéltem neki hol tanyáznak éppen a békák. Ha hallanád milyen jól eltársalogtunk mi ketten! Gólya és varjú. Azt hihetnéd két gólya kelepel. Tiszteletem a fenséges madár iránt töretlen, de varjú nyelven azért mégis csak könnyebb kifejeznem érzéseimet. A károgás minden csínját-bínját ismerem. Hallgasd csak!
- Kááááár! Kááááár! Kár kár kár kár kárkár! Érti az egész csapat. Meg a hollók és a szarkák, de még a csókák is. Már régen nem beszélgettem velük, mert most az emberrel élek.
![]() |
Harmadik kép |
- Szia Varjuckó! Gyere le közénk! Járj egyet! - Nagyon szeretem a virágokat! Némelyiknek még termése is van, azt biztosan te is szereted. Például itt van a szamóca! Hogy az mennyire nagyon finom csemege! Meg a málna! Fent a fákon is gyümölcsök! Cseresznye, meggy, alma, körte. Megannyi gyönyörűség! A finom magvak is örömmel töltenek el. Mindig türelmesen megvártam, hogy Napraforgó megkínáljon vele. De tudod én olyan eleséget is fogyasztok, amit te biztosan nem kedvelsz. Itt van például a krumplibogár, a kukoricaféreg. Fenséges lakoma! A férgek, bogarak, rovarok mind a begyembe való eleségek. Sőt! Egyszer, mikor a bagoly mezei egeret fogott, és a maradékot elejtette - talán miattam - nekiláttam az egércsemegének… jobb híján. Azért azt tudd ám, soha nem üldözném egérkét, hogy megegyem. Felőlem aztán örökéletű lehetne! De ha már nem él, falatozgatok én bármilyen husiból.
Visszatérve babavarjú koromra, csupa öröm, csupa szabadság, csupa szépség és szeretet vett körül. Télen a hóban hemperegve gurultunk, csőrünkkel lapátoltuk magunk előtt a hófehér hidegséget. Nyáron gyakran szétszéledtünk, hogy aztán éjszakára újra együtt lehessünk és mindent kitárgyalhassunk ami egész nap történt velünk. Mi mindenről volt szó! Ha tudnád! Meglepődnél.
*************************************************
14. JÉZUS
TANÍTÁSAI
A HEGYI
BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
Írta: Poór Edit
(XVI. RÉSZ)
SE GYÖNGYEITEKET NE HÁNYJÁTOK A DISZNÓK ELÉ,
HOGY MEG NE TAPOSSÁK AZOKAT LÁBAIKKAL, ÉS
NEKTEK FORDULVÁN, MEG NE SZAGGASSANAK TITEKET
követőket a világgal szemben, nehogy oktalanfájdalmakat, csalódásokat kelljen elszenvedniük.
Nem mindenki érti meg az Isten útjain járó lelkek
örömét és bánatát, nem mindenki tartja jónak,
és helyesnek azokat az igazságokat, melyekkel
ezek rendelkeznek, mert sajnos nagyon sokan
élnek a világban, akiknek lelki természete
az ebek és disznók természetéhez hasonlít.
ismeri, ebből indul ki, ennek tesz eleget egész
életének célját ebben látja.
Bár lehetnek mellette megtévesztő, szép erénynek
látszó tulajdonságai, mégis, ha érdekeit a legkisebb
mértékben is veszélyeztetve látja, a jó barátból
egyszerre halálos ellenség lesz.
magát mindenre. Szívesen barátkozik mindenkivel,
nem válogatós, minden érdekli.
Az embereket aszerint, a haszon szerint értékeli,
amit azok neki hajtanak.
Lelki törekvései nincsenek, anyagi és testies
vágyainak kielégítésére minden módot jónak talál.
részvétlen a mások fájdalmával szemben, de
annál jobban érzi a magáét.
Ezek a természetű emberek veszélyesek a
lelki emberekre nézve, mert a látszólagos
erényeikkel bizalmat keltenek és ezek
az ő drága értékeiket, hitüket, meggyőződésüket,
törekvéseiket megosztják velük.
Aki valójában még egyáltalán nem képesek
a lelki ember gondolatvilágába beilleszkedni.
hogy nem értik, de legtöbbször nem mulasztják el,
az alkalmat, hogy véleményüket olyan formában
közöljék, ami mindig fájó és bántó egy hívő léleknek.
a lelki kincseket ne közöljék az anyagi emberekkel.
Ne kössenek lelki barátságot velük, mert bennük még
az Isteni természet szunnyad és ezt felébreszteni
senki sem képes, csak a mennyei Atya,
amikor Ő jónak látja.
megy el a szó, lelküket nem rázza meg az igazság,
mert ők még éretlenek.
Mivel az Isteni természetben ők még nem
életképesek, így Isten országa is be van zárva előttük.
„oda nem mehetnek be az ebek, a paráznák a gyilkosok…”
Amíg az állati természetet le nem vetkőzi valaki,
és fel nem öltözködik az Isteni természetbe.
*
KÉRJETEK ÉS
ADATIK NÉKTEK; KERESSETEK ÉS
TALÁLTOK;
ZÖRGESSETEK ÉS MEGNYITTATIK NEKTEK.
MERT, AKI KÉR,
MIND KAP; ÉS AKI KERES TALÁL; ÉS
A ZÖRGETŐKNEK
MEGNYITTATIK
Ezekben az
igékben az Úr olyan lelki ténykedésekre
szólítja fel az
övéit, mellyel mind közelebb
igyekszik vonni
őket.
A hit
erősítésére szükséges ez, az embernél,
hogy el ne
lankadjon az imádkozásba.
Ha az ember,
Istennel folyton kapcsolódik az imán
keresztül,
vágyaiban, kéréseiben magasabb,
tisztább
érzések és törekvések vezetik.
Az Úr, biztatja
a hívő lelkeket, hogy kérjenek, mert
adatik;
zörgessenek, mert megnyittatik, amit keresnek
megtalálják
Istennél.
Ha Isten megad
valamit, azt nem veheti el senki
és semmi, mert
Isten mindig azt adja,
ami az ember
lelkének előnyére van.
Aki hittel kéri
az Istent, megkapja, amit kér.
Ha nem is
rögtön, de biztosan megkapja.
De vajon jót
eredményez- e, amit kér?
Ezért az ember
legyen szerény és bizalommal
forduljon az
Úrhoz.
Ha kérését az
Úr megadja, legyen hálás érte.
Ha még sem adja
meg, mert valamilyen okból
kárára lenne,
akkor nyugodjon bele.
Ne zúgolódjék
és hitetlenkedjék, nem
szeretetlenségből,
vagy felületességből
nem hallgatta
meg kérését, mert minden kérés
meghallgatásra
talál az Úrnál. Hanem azért,
mert jobbnak
látta másképpen intézni.
Nagyon sokszor
később az ember előtt beigazolódik
hogy jobb volt
úgy, ahogy történt, mint ahogyan
óhajtotta volna
azt, annak idején.
*
AVAGY KI AZ AZ
EMBER KÖZÜLETEK, AKI
HA AZ Ő FIA
KENYERET KÉR TŐLE, KÖVET ÁD NEKI?
ÉS HA HALAT
KÉR, VAJON KÍGYÓT ÁD-E NEKI?
HA AZÉRT TI
GONOSZ LÉTETEKRE TUDTOK A TI
FIAITOKNAK JÓ
AJÁNDÉKOT ADNI, MENNYIVEL
INKÁBB ÁD A TI
MENNYEI ATYÁTOK JÓKAT
AZOKNAK, AKIK
KÉRNEK TŐLE.?
Jézus az Isteni
igazságokat a természetből
vett példákkal
teszi érthetővé a földi ember számára.
Az Úr, kiemeli
Isten szeretetét az emberi szeretetnél
sokkal
nagyobbnak, igazabbnak.
Isten a leg
szeretőbb Atya, aki gondoskodik
gyermekeiről,
és mindig minden körülmények között
a legjobbat
adja neki, akkor is, ha azt, akkor még nem
érti, hogy
miért úgy, abban a formában, vagy éppen
kellemetlenségnek
érzékeli, de semmi sem történik
ok nélkül, és
ha az Atya, vigyázó kezei nem
védelmeznének,
akkor a rossz is sokkal rosszabb lenne.
Isten, a
legpontosabb intézője az ember sorsának.
Folytatjuk.
*************************************************
15. VERSRŐL
VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
KRIVÁK MÓRICZ
JUDIT: IQ? vagy
EQ????
Mi az értékesebb??
Az hogy
lexikális tudásodat fejleszted,
rengeteg információt
gyűjtesz össze??
De ez csupán a
tudás egy szelete.
Abszolút
tudás nem létezik!
Egy emberélet is kevés ennek
a megszerzéséhez!
Akarva akaratlan
szakbarbárrá válunk.
Ez sem
gond.
Csupán tudnunk
kell ezt is.
Minden ember
a saját területén
gyűjt
ismereteket.
S érdeklődési
körének megfelelően
olvas, tájékozódik
tovább.
A másik ember
az nem annyira
a tudást
bővíti.
Inkább az
érzelmeket vetíti
ki az
embertársa irányába,
Ő a lélek
embere,
Mosolyt csal
az arcodra.
megfogja a
kezedet és támogat
a bajban.
Részvéttel van
irányodban.
Nagyon
szerethetőek ezek a tulajdonságok.
A tudás???
embere büszke a
megszerzett tudására.
De lehet
hogy lenéz téged, átnéz
rajtad,
mert nem
közelíted meg őt az információ
birtoklásában.
SZNOB
Az érzelem
embere talán szégyelli
hiányosságait,
s evvel tisztában
is van,
de kompenzálja
a viselkedésével ,
visszafogottabb,
De nekem akkor is szimpatikusabb
ez a
szerényebb, de nagyon
szerethető ,
érzelmekben dúskáló
melegszívű teremtés.
2022,11,03,
Ozsváth Máténak
ajánlva sok szeretettel
….........................................
Kovács Tibor :
Megújult szilveszter és új év
Eljött egy
újabb szilveszteri nap,
Reggel már
készülődsz,
hogy mit is
sütsz, főzöl,
Malachús sül,
krumpli és rizs fől,
Serénykedsz a
konyhában, serényen,
Kecseségedben
teszel s veszel a konyhában,
Sül a sok féle
sütemény is,
A pezsgő és a
bor már hűl a hűtőben,
Készülvén
estére s éjfélre,
Szeretve
készíted a sok féleséget,
Pogácsa, sajtos
rúd pirul, sül,
Készül estére s
éjfélre, éjszakára,
A szilveszteri
bulira készülvén,
A ház, lakás
ünnepi pompába öltözik,
Te is felöltőd
a legszebb és legcsinosabb ruhád,
Készülvén
Angyali Lányaid gyűrűjében,
Hogy köszöntsd
a vendégeket,
Vendég szerető
lényeddel,
Lassan az
asztal is megtelik az ünnepi lakomával,
Melyet serényen
az asztalra terítesz,
Telik a perc,
telik az óra, lassan jő az éjfél,
De mielőtt
elütné az óra és kopogtatna
Az ajtón az új
esztendő,
A malacsült, az
édes és sós sütik is fogynak,
Eljön az éjfél
el üti az óra, elköszön az Ó év,
S beköszönt az
új esztendő.
Pezsgő pukkan a
poharak teletöltődnek,
Köszöntsük
együtt az új esztendőt.
Áldott, békés
új esztendőt kívánok mindenkinek!
2022. December
.....................................
BODAI ILDIKÓ
Lágyan simogat
a reggeli fény..
Indul a
fergeteges nap..
Sietve megyünk
tovább,
az élet nehéz
óráiban..
Közben
feledésbe merül,
ez a reánk
zúdult nehéz világ..
.........................................
Hegyek csúcsain, mint egy királyfi éltem,
Nyár volt e vagy tél volt, én mindig zöldelltem,
Tavasz volt e vagy ősz ruhát nem cseréltem.
A fáradt madarak rajtam megpihentek,
Boldogan éltem ott csendben, békeségben,
Az erdő fáival, mindig szeretetben.
Fejszéjük zajától a völgyek megteltek,
Mellettem megálltak, bennem gyönyörködtek,
Ez lesz a legszebb, karácsonyi fenyőnek.
Így szólt az egyik, ki, velem együtt érzet.
De választ nem adtak, gyökeremnek estek,
Fa társaimtól, búcsúzni sem engedtek
Ők sem hagynák könnyen, éltüket el venni
Még egyszer engedjenek, kivirágzani,.
Istenek, jézusnak öröké szolgálni.
Gyökereim nélkül vittek el örökre.
Így kerültem végül, szent Karácsonyára,
Jézusi ajándék a legszebb templomba,
A pap megszentelt karjait kitárva,
Hogy ott lehettem, Istenek hálát adva.
Körülöttem jézusi dalt énekeltek.
Legszebb pillanata volt ez életemnek
Hogy vendége lehettem e szent estének.
Fájt az elválás erdei anyánktól,
De egy ideig, nem ment rosszul sorsom.
Rövid volt az ünnep, végleges a búcsú
Ennyi volt a szeretett, jöhet a koszorú,
Hogy ti így ünnepeltek, ez így szomorú
Levetkőztetni jött, néhány gyerekkel,
Majd bekövetkezett mitől mindig féltem,
A szemétdombra dobtak egy jegesreggelen.
Az arra járóknak kértem könyörögtem,
Vigyenek vissza, oda honnan jöttem.
Vigyenek vissza a hegyek csúcsára,
Had pihenjem álmom, a fenyvesek honában.
De, mind hiába sírtam, senki nem segített,.
Ott a jeges hóban, nyomban elégettek.
Senkit sem átkozok, sem bosszút nem kérek
De a végső tűztől, ők sem menekülnek.
Ha a vágyakozás ..
A várakozás virága végre kinyílna,
Az emberek szívében szeretett lakozna,
A gyűlölet hangja örökre elhallgatna.
Jézus a földre újból visszatérhetne,
Akkor már mindenki csak egy nyelvet beszélne,
És ez lehetne az örök szeretett nyelve!
Az ember a földön egy közösségbe élne.
Bűn és büntetés soha többé már nem lenne,
A Jézusi ígéret akkor igaz lenne
*
Kovács József Kopek Nálunk is járt
a kis Angyal
Süllyedjünk csak vissza hatvan évet az idő tengerében. Olyan négy éves lehettem mely időkből az első emlékeket megőriztem agyam merev lemezén.
Mivel, hogy nálunk, a fa ára vetélkedett a búza árával, télen csak a nagy házban tüzeltünk, ebből következett, hogy mind a heten itt aludtunk
A nyári szezonban, két ágy kikerült a konyhában, és mi a fiúgyermekek kint éjszakáztunk.
Azért beszélek csak hét személyről, (hiszen mi haton voltunk testvérek,) de, nagyobbik nővéremet, Bözsikét ides egyik lány testvére, - kiket az Isten nem áldott meg utódokkal - örökbe fogatták.
Mind mondom, a négyszer ötös szobában, négy ágy volt található, de hogy el is képzelhessétek, bemutatom a bútorzatot. Ahogy a konyhából beléptem, mindjárt jobb oldalt állt a tüzelő. Mögötte a hosszú falon egy ágy, (a legértékesebb meleg szempontjából), ebben aludt két időseb bátyám. Majd következet a két ajtós sifon,(amely ajtajának belső lapján volt található egy irka lap, rajta mindenki születési dátumai), majd a másik ágy, (amelyben aludt ides, meg Kató nővérem) szembe velük (a másik hosszú falon,) édesapám ágya. A kettő között volt az asztal. Aztán visszafelé az ajtónak volt egy ablak alatta a suszter bankli.
Hazafelé időseb testvéreink megvárták az apróbbakat, kik a templomba járt angyalka szeretett csomagjait félve szorongatták kezeikben, és így érkeztünk mindnyájan egyszerre haza.
A templomban kapott csomagokat sem bontottuk fel, szépen oda helyeztük a fa alá.
Ezek tartalma nagyjából megegyezett a fán találhatókkal.
Mint ahogyan azt is csak későn értettem meg, hogy miért szereti Isten a szegény családokat, és a gólyával olyan sok gyereket küld nekik, míg a gazdagoknak alig egy két utód jut, mondta is ides nem egyszer: - Isten így bünteti őket, mert ilyen kapzsik. Örültem, hogy mi is sokan voltunk, mondtam is gyakran idesnek, csak nagyon szeret minket a jó Isten, hogy ilyen sok testvérem van. Minket meg Pályiékat szereti a legjobban, nekik tizenegy gyereket küldött.
Ezért a karácsonyfa bontása, ha nem is nagyobb, de egyenrangú ünnepségnek számított az angyal érkezésével
Mint már mondtam, karácsony estéjén, a gyerekek mind elmentünk a templomba. Verseket mondtunk, és megkaptuk a várva várt szeretet csomagot. A templomot elhagyva megvártuk egymást és együtt érkeztünk haza.
Hát nem kedves olvasóim, nem volt csomagbontás. Mi az életvitelünkhöz szükséges holmiinkat akkor kaptuk, mikor pénz volt rá, vagy kölcsönből, ha már a szükséglet nem bírta kivárni az árát.
Mint drága ides mondogatta:
- Akkor kis fiam, ha lesz rá pénz.
Boldogok voltunk, ha azt hittük, hogy szüleinket becsapva, megloptuk a karácsonyfát, mikor senki sem látta, egy-egy szaloncukrot, kenyérhajjal helyettesítettünk, amit ides majd fabontásnál mintha semmit sem tudna, az osztozkodásnál, a kis tolvajoknál beszámolta a cukor helyettesítőket is.
És mégis mindenki boldog volt,
Én csak gyönyörű karácsonyokra emlékszem abból az időkből!
*************************************************
16. SZEMLÉLTETŐ
GONDOLATOK
ENGEL
CSABA (ERDÉLY) : LÁNC
Csak kövess és
hallgass.
Létezhet ennél
nagyobb csoda?
Volt egyszer
egy hóember,
Hideg szél fújt
hó esett,
Felhők közt a
nap csak hevert,
S eljött
hozzánk december,
Én emlékszem
arra a télre,
A sűrűn hulló
hópelyhekre,
Jöttek, mentek
az emberek,
És szánkóztak a
gyermekek.
Jól felöltözve
kesztyűs kézzel,
Játszottam a
hópelyhekkel,
Megkóstoltam,
havat ettem,
És hógolyókat
készítettem.
Addig, addig
hógolyóztam,
Hogy egy
nagyobb halom lett,
Egyre jobban
növekedett,
És álmélkodva
bámultam.
Későre járt
sötétedett,
Csoszogva hazamentem,
És amikor
lefeküdtem,
Ágyamban a hold
rám nézett.
Álmodtam vagy
igaz lehet,
A hókupacból
hóember lett,
Eljött hozzánk
felkeresett
Szótlan volt
csak nevetett.
Egy mosolygós
arc egy kalap,
Seprűvel a hóna
alatt,
És amikor
kisütött a nap,
Elbúcsúzott és
elolvadt.
2022.12.02
***
Szemléltető
gondolatok. 1 rész
Engel Csaba: Lánc...
- Már nincs meg az előző értéke, szépsége és már nem ékesíti testünk bizonyos felületét.
Lehet aranyból, ezüstből vagy csak egyszerű fémből, ha egy vagy több szem elveszett, akkor már nem használható..
Testünk vonzóbb vagy kevésbé annak tűnő részeit hogyan tudnánk, úgy anélkül vonzóbbá tenni?
- Igaz, hogy mennyire hiányozna?
Hanem akkor egy ékszerészhez vinnénk, hogy javítsa meg.
Bármit megtennénk, hogy az elszakadt láncnak hiányzó szemeit megtaláljuk vagy, hogy pótoljuk.
Bármennyire is ragaszkodunk hozzá, vagy lemondunk róla, vagy helyettesítsük.
Ha rövidebb lett és már nem illik hozzánk esetleg, megtartjuk emléktárgyként.
Büszkén viseltük, jól éreztük magunkat és talán dicsekedtünk is azzal, hogy szép és mennyire jól néztünk ki.
Na de még, hogy drága is volt!
- Bármi is volt az elszakadt lánc, ajándék vagy valakitől egy gyönyörű szép emlék.
Az elveszített láncszemek hiányozni fognak még akkor is, ha más láncszemekkel szeretnénk pótolni.
- Keserű, szomorú érzés vesz körül, még akkor is, ha egy bizonyos alkalommal a mi saját pénzünkből vásároltuk, és boldogan megajándékoztuk magunkat azzal az egyszerű, szép lánccal, hogy csak szépítsük testrészeink felületét..
- Egy lánc vagy egy ékszer viselése nem jelenti azt, hogy az ember tökéletlen, büszke és helytelen dolgokat követett el azáltal. Természetes és jó, ha kiegyensúlyozott testi és lelki életünk.
- Fontos és hasznosnak tartom, hogy testünk és lelkünk rendezett és ápolt legyen.
Akkor lelkünk tisztasága, szépsége kisugárzó ereje megváltoztat körülöttünk mindent.
Nemcsak a tükör előtt lássuk magunkat szépnek, hanem a körülöttünk lévő emberek is észreveszik, hogy több vagy kevésbé boldogok vagyunk és, hogy van aminek örvendeni tudunk.
- Ugyanúgy ha egymást megajándékozzuk egy szóval, mosollyal, az nem csak egy kézen fogható tárgy, az már egy másik érték és a szeretet másik formája.
- Mindezek által kifejezzük azt, hogy szeretni akarunk és tudunk, törekszünk abban hogy egymást jobbá, szebbé tegyük.
- Én úgy hiszem hogy nincs semmi rossz abban, ha valaki valamilyen formában ékszert visel.
Csak értékelni tudom mások szépségét!
-Lelki szemekkel követem, és a szív melegségével ajánlom mind azt, ami építő és szebbé teszi az embereket.
- Vigyázzunk értékeinkre!
Úgy, hogy a testi és lelki egyensúlyát semmi se borítsa fel vagy, hogy abból ki ne szakadjon egy láncszem és el ne veszítsük.
- Földi életünkben én egy láncszem vagyok, te kedves olvasó egy másik láncszem, ismerős, barát rokon és testvér összetartozunk!
Legfőképpen a családunk egy gyönyörű lánc, Isten ajándéka.
Isten ékesíti, Ő a medál!
- Egy értékes lánc Isten tenyerében!
Ő az igazi ékszerész aki alkotta és az elszakadt láncot csak Ő tudja helyrehozni, javítani vagy az elveszett szemeket pótolni.
- Ennek értelmében büszke vagyok és boldogan viselem azt a láncot amely szívemet átéri és boldoggá tesz.
Lehet az arany bármilyen drága fém vagy csupán egyszerű, de testemet lelkemet az szépíti!
- Kapaszkodjatok egymásban úgy, mint valamit tökéletes láncszemek! El ne veszítsétek egymást csak szeressétek!
- Ha egy, egyszerű tárgy egy elszakadt lánc miatt keserű érzést tapasztaltunk, akkor mennyivel inkább szomorú és keserű érzés vagy eset lenne, ha mi egymást elveszítsük.
- Így hát dicsekszem veled barátom, ismerősöm, testvérem és rokon, kedves családom.
Mert mi egy gyönyörű értékes láncot alkotunk.
Egymás lelkét, testét szépítsétek és legyetek kedvesek egymással szemben!
*
A szív
Csak a szív tud
igazán érezni,
Gyönyört és
bánatot magába zárni,
Fontos dolgokat
titokban tartani,
Ha csüggedt
vagy meg tud nevettetni.
Csak a szív tud
igazán szeretni,
Boldogságot,
örömet tud adni,
Hatalmas,
nyitott, képes befogadni,
Gyöngéd és
törékeny, el tud engedni.
Csak a szív tud
őszintén mesélni,
Annak ki őt
megtudja érteni,
Képes életet
adni, törődni,
Ha megbántod,
megtud bocsátani.
Csak a szív tud
tűrni, meghallgatni,
Ápold és
gondozd ne hagyd kiszáradni,
Vigyáz a
szívre, fontos őt táplálni,
Ha összetört
nehéz összerakni.
2022.03.28
*************************************************
17. CSALÁDI
ÖRÖMÖK
GRUBER MIKLÓS:
Morzsi
gyakran simogatta pocakját, apa is odahajtotta a fejét, hallgatózott.
Ilyenkor összemosolyogtak, átölelték egymást, óvatosan, gyengéden.
Mama, Papa, Anya, Apa csak őt szolgálta. Lesték minden kívánságát.
– Anya! Nem kéne hozni egy kiskutyát?
– Hozzál. De ne nőjön nagyra!
Kismiki már karon ülő volt, gügyögött. Volt egy babakocsija, abban élvezte a szabadlevegőt. Elballagtak hát Apa egyik barátjához. (Nevezzük Jocónak) Beszélgettek, viccelődtek. Kismiki óvatosan, Anya vagy Apa kezébe kapaszkodva tett néhány lépést. Jocó elvezette őket a nagyudvarba, ahol egy nagy kupac szalma volt. A kupac alól nyivákolás,
morgolódás hallatszott, kisvártatva egy tacskó szaladt ki odujából.
Most erősödött csak fel a nyivákolás.
– Majd kiderül – válaszolt Jocó.
kigurult egy pici, fekete – fehér tarka kiskutya. Meglepődve
körülnézett és imbolyogva elindult. Megállt Kismiki előtt s harciasan
vakkantott néhányat. Kismiki elkacagta magát. Most már a felnőttekből
is kitört a nevetés. A többi kiskutya ott tolongott továbbra is az odú
bejáratánál.
kiskutya a tiétek lesz. Még azért ne vigyétek el, erősödjön néhány
hétig az anyja mellett.
Így is lett. Két hét eltelt, ismét elmentek Jocóhoz. A kiskutyák már
az udvaron szaladgáltak. A kis tarka odaszaladt Kismikihez:
– Vek… vekvek… – mondta kiskutya nyelven.
– Gligligli – válaszolt Kismiki babanyelven és kacagott.
*
Betették egy
dobozba, boldogan vitték haza. Anya is megnézte, majdszigorúan kijelentette:
– A kutyának semmi keresnivalója nem lesz a lakásban!
– Nem hát! – Egyezett bele Apa, ám a két apróság már egymás hegyén –
hátán volt. Kismiki sikongatott az örömtől, a kiskutya
belekapaszkodott a nadrágjába és húzta nagy morogva.
– Gligluglll… módiglugli… – kiabálta Kismiki!
– Hallottad, Anya? Kapott nevet a kutyi! A kisfiunk elnevezte
Morzsinak. Rajt is maradt a név. Aztán már Anya szigorúsága is
csökkent elmosolyogta magát. Ők ketten meg kifáradva a játéktól álomba
merültek.
ami nem volt más, mint a boldogság könnycseppje.
*************************************************
18.
VISSZARÉVEDÉS
Csomor
HENRIETT: Az év utolsó hónapjai
Azonban a legszebbek a természetben, amikor roskadásig tele van csillogó hóval, és a madárkák csicseregnek rajtuk.
Áldott Adventi készülődést kívánok mindenkinek.
*************************************************
19. VÉLEMÉNYEM
SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
Köszönöm szépen kedves barátom! Szívből értékeljük és örvendünk a csodálatos munkád eredményeinek. Írásaid és a Magazin fényes oldalai, amit te tőled kaptunk egy különleges ajándék, lelki balzsam a te részedről. Hálás vagyok és nagyon örvendek ennek a szép ajándéknak. Boldog vagyok, hogy verseimnek és írásaimnak hangot adtál és fényt látott. Köszönet a sok, sok mindenért!
Azért amit értünk tettél. Erőt egészséget kívánok és Kellemes ünnepeket.
ENGEL CSABA, ÉS ENGEL MAGDOLNA, ERDÉLYBŐL
.........................................
ha valaki ezt az elismerést megérdemli AZ TE VAGY !
Örömmel értesültem az elismerésről!
Gratulálok szeretettel: Juditilona
Vendel Nagy <nagy.vendi54@gmail.com>
*
mit érdemel, az majd később eldől, én igyekszem, sajnos a döntéshozók
még nem figyeltek fel, pláne szekszárdi viszonylatban, de a közönség
kedvel, aki nem, az nem számos. Hamarosan jön a magazin, majd keresd.
Benne leled magad. ölellek vendi
*
Tisztelt Vendi!
A Tandori Dezső
Művész társaság elnökeként szeretnék köszönetet mondani
áldozatos munkádért, amit a kortárs irodalom művelői népszerűsítéséért teszel
a " Megszólalok" című magazinjaid oldalain.
A Társaság tagjainak egyértelmű döntése alapján 2022 évben végzett
munkád elismeréseképpen fogadd szeretettel ezt az emléklapot.
További jó munkát és sok sikert!
Barátod:
Erdős Sándor
KEDVES SÁNDOR!
áldozatos munkádért, amit a kortárs irodalom művelői népszerűsítéséért teszel
a " Megszólalok" című magazinjaid oldalain.
A Társaság tagjainak egyértelmű döntése alapján 2022 évben végzett
munkád elismeréseképpen fogadd szeretettel ezt az emléklapot.
További jó munkát és sok sikert!
Barátod:
Erdős Sándor
*
Díszoklevél
Nagy Vendel
részére közösségformáló tevékenységért.
köszönettel a
Tandori Dezső művész társasság.
2022. 11. 25.
*
Köszönöm szépen kedves leveledet, nagyon meglepődtem a
megtisztelő emléklapon, és köszönöm a tagság véleményét, és az
oklevelet. Valóban, decemberben a magazin tizenkettedik évfolyamának
utolsó lapszáma jelenik meg, és ha mindenki velünk van, akkor januártól
folytatjuk a tizenharmadik évfolyammal. Mindenkinek köszönöm a lap
olvasását, azzal is támogatjátok a munkánkat, és továbbra is várom a
megszólalok magazinba a kortárs irodalmat. barátsággal:
Szegzárdi Nagy Vendel
Hiszem, hogy ez az emléklap és levél utat nyit minden sikerre!! Annyira veled örülök szeretettel!! Nagyon vigyázzál magadra! Nagyon jó munkát!! Nagyon szép ünnepeket és tiszta szívvel köszönöm az örömhír megosztását!!!
Sok-sok puszik, Ági
*Vendel Nagy
<nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. dec. 12., H 2:01):
KEDVES ÁGI, KÖSZI A VÁRT LEVELEDET, SAJNÁLOM, HOGY ILYEN NEHEZEN ÉLSZ. az baj, ha az ember egyedül marad. A MIKULÁS NEKED IS HOZOTT VALAMIT, de az aranyos virgács is virgács. Sajnos a pályázataim nemigen jöttek be, valahol a középmezőben vagyok, de nemrégiben ezt a levelet kaptam. Ölellek: Vendi
KEDVES GUSZTI
BARÁTOM, GRATULÁLOK AZ ADÁSHOZ, AZ ÉN ÉDESAPÁMAT IS FOGVA TARTOTTÁK KIEVBEN,
HADIFOGSÁGBAN VOLT HÁROM ÉVIG. ÉDESANYÁM
PEDIG MÁLENKI ROBOTBAN VOLT A HUGÁVAL ÉVEKIG, AKI KINT IS HALT MEG TÍFUSZBAN.
VÉGÜL HAZAKERÜLTEK, ITTHON TALÁLKOZTAK, ÉS EBBŐL LETTEM ÉN. Köszönöm, hogy megemlítetted az oklevelemet,
ezt hol találtad? én is csak tegnap óta
tudok erről. köszi hogy közzé tetted.
ölellek vendi
2022. nov. 27. 13:19 (16 órával ezelőtt)
Címzett: én
VENDELEM!
Persze, hogy közzé; teszem. A haverokat támogatni szokás.
Én nagyon büszke vagyok rád. Te nem is tudod mennyi jót teszel ezzel az Irodalmi oldaladdal
Ölellek:
GUSZTI SYDNEYBŐL
HÁZHOZ JÖN A
KÖSZÖNTÉSEM
Drága Vendi! Köszönöm szépen ezt a csodálatos verset, bevallom, nagyon meghatódtam!
Kedves, szép verseid vannak, és nagyon jól esik, hogy ezeket megosztod velem.
Szeretettel kívánok Áldott, Békés Karácsonyt Neked, és jó egészséget!
Üdvözlet és ölelés: Judit
Kedves Vendi!
Megkaptam a Megszólalok új számát, köszönöm. Most is magas színvonalú, ahogy
mindig. Gratulálok! Nagyon szépek a zománcképek. Még nem olvastam végig, de
különösen tetszik Angyal a széllel című versed. A Lapot, tovább küldöm az
ismerőseimnek. Szeretettel gratulálok, a Díszokleveledhez. Barátsággal: Árpi
Köszönöm szépen
az újságot Vendi!
Nagyon szép és tartalmas! Köszönöm szépen, hogy verseim benne lehetnek!
Osztom mint mindig!
Nagyon szép és Áldott, egészségben teli Karácsonyi ünnepeket kívánok számodra, és családod számára!
Maradok szeretettel, Melinda
Ritka az olyan ember, aki ennyire önzetlen, sokakat felkarol, lehetőséget biztosít számukra, hogy megismerjék őket.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Köszönöm gratulációdat, én csak a vélt feladatomat végzem, örülök, ha valaki észreveszi, remélem elmondjátok másoknak is.. Valóban szépek a zománc képek, nagyon tehetséges a hölgy. Kedvenceim a képei.. Áldott ünnepeket kívánok, majd januárra is jöhet írásaidból. Ölellek: Vendi ezt írta (időpont: 2022. dec. 15., Cs, 7:58):
megtisztelő emléklapon, és köszönöm a tagság véleményét, és az
oklevelet. Valóban, decemberben a magazin tizenkettedik évfolyamának
utolsó lapszáma jelenik meg, és ha mindenki velünk van, akkor januártól
folytatjuk a tizenharmadik évfolyammal. Mindenkinek köszönöm a lap
olvasását, azzal is támogatjátok a munkánkat, és továbbra is várom a
megszólalok magazinba a kortárs irodalmat. barátsággal:
Szegzárdi Nagy Vendel
VESZI A LAPOT,
AKI OLVASSA A MAGAZINT...!
................................
Hűűűű Vendi!!
Ez csodálatos!! Teljes szívemből gratulálok!!!Hiszem, hogy ez az emléklap és levél utat nyit minden sikerre!! Annyira veled örülök szeretettel!! Nagyon vigyázzál magadra! Nagyon jó munkát!! Nagyon szép ünnepeket és tiszta szívvel köszönöm az örömhír megosztását!!!
Sok-sok puszik, Ági
KEDVES ÁGI, KÖSZI A VÁRT LEVELEDET, SAJNÁLOM, HOGY ILYEN NEHEZEN ÉLSZ. az baj, ha az ember egyedül marad. A MIKULÁS NEKED IS HOZOTT VALAMIT, de az aranyos virgács is virgács. Sajnos a pályázataim nemigen jöttek be, valahol a középmezőben vagyok, de nemrégiben ezt a levelet kaptam. Ölellek: Vendi
......................................
*
Gusztav Ilosvay2022. nov. 27. 13:19 (16 órával ezelőtt)
Címzett: én
VENDELEM!
Persze, hogy közzé; teszem. A haverokat támogatni szokás.
Én nagyon büszke vagyok rád. Te nem is tudod mennyi jót teszel ezzel az Irodalmi oldaladdal
Ölellek:
GUSZTI SYDNEYBŐL
.................................
Drága Vendi! Köszönöm szépen ezt a csodálatos verset, bevallom, nagyon meghatódtam!
Kedves, szép verseid vannak, és nagyon jól esik, hogy ezeket megosztod velem.
Szeretettel kívánok Áldott, Békés Karácsonyt Neked, és jó egészséget!
Üdvözlet és ölelés: Judit
...............................
.................................
Nagyon szép és tartalmas! Köszönöm szépen, hogy verseim benne lehetnek!
Osztom mint mindig!
Nagyon szép és Áldott, egészségben teli Karácsonyi ünnepeket kívánok számodra, és családod számára!
Maradok szeretettel, Melinda
...............................
Kedves Vendi!Ritka az olyan ember, aki ennyire önzetlen, sokakat felkarol, lehetőséget biztosít számukra, hogy megismerjék őket.
Szeretettel: Rita
*
Vendel Nagy
<nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. dec. 15., Cs, 9:40):Kedves Rita! Köszönöm gratulációdat, én csak a vélt feladatomat végzem, örülök, ha valaki észreveszi, remélem elmondjátok másoknak is.. Valóban szépek a zománc képek, nagyon tehetséges a hölgy. Kedvenceim a képei.. Áldott ünnepeket kívánok, majd januárra is jöhet írásaidból. Ölellek: Vendi ezt írta (időpont: 2022. dec. 15., Cs, 7:58):
*
Kedves Vendi!
Köszönöm szépen a új anyagot. Igazán méltó a karácsonyi készülődéshez, ünnephez. Nagyon szépek ezek a tűzzománcok, melyek díszítik a decemberi számot. Az oklevélhez külön szeretnék gratulálni, valóban nagyon sokat teszel a közösségért, az irodalmi művek terjesztéséért.
Jó egészséget és további töretlen alkotó kedvet kívánok, valamint áldott, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket!
Szeretettel: Rita
MEGJELENT A LEGÚJABB ÚJSÁG a Megszólalok 1212. SZÁMA SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETE
AZ ÚJSÁG SZÍNES
LINKJE:
http://megszolalok.blogspot.com/2022/12/m.html
REAGÁLÁS A NÉHA
AZT ÁLMODOM C. VERSEMRE
Kedves Vendi!
Mindig azt vallottam, hogy az ember a szemével néz, és az eszével, lelkével lát. A Ti lelketek különösen nagyon szépen lát, gazdagabban, mint sok ember írisze együtt.
Legyen Istentől megáldott, békés szép Karácsonyod.
Klári
Címzett: titkos
másolat: én
Karácsony, karácsony est ”Kik messze voltak, most mind összejönnek, a percet édes szóval ütni el,” írja Kosztolányi Dezső. Mi is összejöttünk a stúdióban, hogy igazi karácsonyi hangulatot hozzunk kedves hallgatóinknak, akiknek egy része már túl van a karácsony estén, mások még most készülődnek. Mivel a világ minden táján, földrészén vannak hallgatóink itt és most kívánunk mindenkinek Áldott Ünnepeket. Sporthírek helyett két magyar vitorlázóval készített riportot Vaskó András. Sok sikert kívánunk nekik a Sydney-Hobart yacht versenyen. A műsorban elhangzottak eddig általunk soha nem játszott karácsonyi énekek. Kolozsi Erzsébet néhány érdekes ausztrál templomot mutatott be, ami jól illett mai műsorunkba. Kiss Ágnes karácsonyi összeállításában elhangzott egy Fekete István novella is. Nt Szabó Gábor Útravalója jól meggondolandó. A műsort Márai Sándor Ajándék c. írása zárta. Ne feledjétek Nagy Vendel Megszólalok c. interneten elérhető magazinját, olvassátok, böngésszétek, sok értékes írást találtok benne. Reméljük tetszett a műsor. Osszátok meg barátaitokkal, rokonainkkal, ismerőseitekkel. Ezért készítjük, nektek készítjük. Jó rádió hallgatást és viszonthallásra az Új Esztendőben.
Ezt a honlapot tedd be a keresőbe:
www.radiomozaiksydney.com.au
Vendel Nagy
<nagy.vendi54@gmail.com>
2022. dec. 26. 1:58 (1 nappal ezelőtt)
Címzett: Gusztav
KEDVES GUSZTI,
ÉS KATI!
Köszönöm szépen a új anyagot. Igazán méltó a karácsonyi készülődéshez, ünnephez. Nagyon szépek ezek a tűzzománcok, melyek díszítik a decemberi számot. Az oklevélhez külön szeretnék gratulálni, valóban nagyon sokat teszel a közösségért, az irodalmi művek terjesztéséért.
Jó egészséget és további töretlen alkotó kedvet kívánok, valamint áldott, békés, szeretetteljes karácsonyi ünnepeket!
Szeretettel: Rita
...................................
Vendel Nagy
<nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. dec. 14., Sze, 18:39):MEGJELENT A LEGÚJABB ÚJSÁG a Megszólalok 1212. SZÁMA SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETE
http://megszolalok.blogspot.com/2022/12/m.html
.........................
Mindig azt vallottam, hogy az ember a szemével néz, és az eszével, lelkével lát. A Ti lelketek különösen nagyon szépen lát, gazdagabban, mint sok ember írisze együtt.
Legyen Istentől megáldott, békés szép Karácsonyod.
Klári
......................................
Karácsony, karácsony est ”Kik messze voltak, most mind összejönnek, a percet édes szóval ütni el,” írja Kosztolányi Dezső. Mi is összejöttünk a stúdióban, hogy igazi karácsonyi hangulatot hozzunk kedves hallgatóinknak, akiknek egy része már túl van a karácsony estén, mások még most készülődnek. Mivel a világ minden táján, földrészén vannak hallgatóink itt és most kívánunk mindenkinek Áldott Ünnepeket. Sporthírek helyett két magyar vitorlázóval készített riportot Vaskó András. Sok sikert kívánunk nekik a Sydney-Hobart yacht versenyen. A műsorban elhangzottak eddig általunk soha nem játszott karácsonyi énekek. Kolozsi Erzsébet néhány érdekes ausztrál templomot mutatott be, ami jól illett mai műsorunkba. Kiss Ágnes karácsonyi összeállításában elhangzott egy Fekete István novella is. Nt Szabó Gábor Útravalója jól meggondolandó. A műsort Márai Sándor Ajándék c. írása zárta. Ne feledjétek Nagy Vendel Megszólalok c. interneten elérhető magazinját, olvassátok, böngésszétek, sok értékes írást találtok benne. Reméljük tetszett a műsor. Osszátok meg barátaitokkal, rokonainkkal, ismerőseitekkel. Ezért készítjük, nektek készítjük. Jó rádió hallgatást és viszonthallásra az Új Esztendőben.
Ezt a honlapot tedd be a keresőbe:
www.radiomozaiksydney.com.au
*
2022. dec. 26. 1:58 (1 nappal ezelőtt)
Címzett: Gusztav
Köszönöm ezt az adást, még éjszaka van, s én hallgatom csendes
magányomban, és gratulálok a meghitt, családi hangulathoz. Gondolatban magam köré gyűjtöm a régen
eltávozottakat, mind eljöttek, nem feledtek el engem, de én sem őket. Kell
időnként az ilyen emlékezés, a múltkor kisunokám olvasta a neveket, a családi
sírbolton, és senkit nem ismert közülük, és én elmeséltem neki kézen fogva,
hogy ki kicsoda, ezt tette apám, anyám is velem, megismertem a régen élt
embereket. Kell az ilyen elcsendesedés. Vidám, bölcs kedves emberek voltak, dajkáltak engemet, és én nem emlékezem,
nagyapám katonaképe van meg csupán, Mindegyik felmenőm megérdemelne pár sort egy családi kötetben
talán. Most elvagyok valahol, messze
talán, de reggelre visszajövök a valóságba, .. talán... Köszönöm, hogy
meghallgattál: Vendi
2022. dec. 26. 2:50 (23 órával ezelőtt)
Címzett: én
Vendikém az
embernek kellenek az ilyen " kalandozások" és amit megfigyeltem
megamon minél öregebb vagyok annál többet állok meg és emlékezem. Szép ami
írtál, köszi szépen . Örülök, hogy Magyar fülnek is érdekes amit mi itt
csinálunk. A körülményekhez képest sok boldogságot neked. Legyél sikeres és
elismert. Megérdemled 100%-ban. Nem sokan állnak fel egy ilyen trauma után, s
csinálnak maguknak egy életet mások örömére.
Ölellek: GUSZTI
*
Gusztav Ilosvay2022. dec. 26. 2:50 (23 órával ezelőtt)
Címzett: én
Ölellek: GUSZTI
*************************************************