Megszólalok Művészeti Magazin

 MEGSZÓLALOK

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2022. 10. hó – tizenkettedik évfolyam, tizedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
 11.Évfolyam: 2021.  (1-től a 12. számig) 
12.Évfolyam: 2022. október
 *
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
* 
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************************************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 

Október az év legbódultabb hónapja, s legszebb madár a muslinca, csak vigyázni kell a mustgázra. A létrás bor már elfogyott, nem szabadott rajta hagyni a megy magot, nehogy pohárszám igyuk a ciánt, s folyik már a réz-eleje, a boszorkák könnye.
Ezek után, a léhűtő svendliánkodások után térjünk komolyabb

 társadalmi, és történelmi dolgokra.

Nagy Vendel

Október elsején van az idősek napja, hatodikán pedig az aradi vértanúk kivégzésének emléknapja. Reméljük, manapság már nem zavarják a koszorúzást motorversennyel.
Október 15. én emlékeznek a vakok a Fehér bot napjára, 23. án pedig megemlékezhetünk az 1956- os forradalom dicsőséges napjaira, és hőseire. Válogathatunk az események közt, vérmérséklet, és meggyőződések szerint, akiknek ez így nem jó, az szép lassan eloldalog.
Egyebet nem mondhatok: a szerkesztő

........................

A VAKONLÁTÓ RÁDIÓ RIPORTJA KELEMEN GYÖRGYNÉ EDITTEL
https://youtu.be/6viGoc8WT0o
Kedves Vendi
Elkészült a riport velem. Iparkodtam jól beszélni. Téged is megemlítelek. Az odaadó munkádat. Légyszíves ted be a magazinba. Előre is köszönöm szépen
Szeretettel Edit és Gyuri

*************************************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
      A VAKONLÁTÓ RÁDIÓ RIPORTJA KELEMEN GYÖRGYNÉ EDITTEL
 2.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL: ŐSZIDŐKBEN - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
      KRIVÁK-MÓRICZ- JUDIT, ENGEL CSABA  (ERDÉLY), 
      KERESZTES ISTVÁNNÉ MARIKA, SZILÁGYI ANITA,  CSOMOR HENRIETT,
     TÓTH ENIKŐ, SZŐCS ÉVA (ERDÉLY), SZAIPNÉ KISS MÁRIA (ANGLIA),
      PESA ANNA MÁRIA
 3.  MESÉK VILÁGA
      KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: VIRÁGOK ORSZÁGA
      MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM: KALANDOM BOGARAKKAL
 4.  ÖNSEGÍTŐ KÖNYV. ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN, ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET
      ÍRTA ÁRVAY MÁRIA VI. RÉSZ
 5.  NOVELLÁK 07.
      KURUCZ ÁRPÁD: CUBÁK
 6.  VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL. SZILÁGYI ANITA: SZERETLEK RAGOZÁS NÉLKÜL
 7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK. VÉGHELYI PÉTERNÉ: EGY PILLANTÁS
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MŰINTÉZETÉBŐL
      PLATÁNOK ALATT - CSALÓKÁN TÉKOZLÓ ŐSZ -
      OKTÓBERI GYÁSZNAPJAINK - IDE SZÜLETTEM  OKTÓBER 23
 9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN
     AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN
     KOLOZSI ERZSÉBET (AUSZTRÁLIA) : TÓTÁGAS PODCAST IX. RÉSZ
10. BEMUTATJUK GRUBER MIKLÓS ÍRÁSAIT: AZ OBSITOS
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL. VÉGHELYI JÓZSEF: CSÚCSTECHNIKA
12. EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL. MÁRKUS KATALIN: GESZTENYESZEDÉS
13. JÉZUS TANÍTÁSAI. 

      A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
      ÍRTA POÓR EDIT XIII. RÉSZ
14. NOVELLA
      CSOMOR HENRIETT: A SZÜRET ROMANTIKÁJA
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAKTÓL
      KRIVÁK - MÓRICZ - JUDIT, SZŐCS ÉVA (ERDÉLY), ENGEL CSABA (ERDÉLY),
      B. KOVÁCS ILONA KATALIN
16. VERSVÁLOGATÁS...PESA ANNA MÁRIA: HŰSÍTŐ NEDŰ
17. NEKROLÓG.  ELHUNYT ADAMECZ LÁSZLÓ KÖLTŐTÁRS
      MEGHALT LAPUNK MUNKATÁRSA
18. SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  2022.
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MŰINTÉZETÉBŐL
      SZÜRETI VERSEK, 24 TÉTELBEN
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*************************************************

 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK 

 ŐSZIDŐBEN 

KRIVÁK- MÓRICZ- JUDIT:
Elmúlt  a  nyár

Elmúlt  a  nyár.  s  vitte  magával
ifjúságom  napjait.
S  itt az  ősz.

Már  sárgulnak a  levelek.
de  a  fák még  nem
hullatják  koronájukat.
A madarak   halkabban  csivitelnek.
Jólesik  a  langy  meleg.
nem  vágyódom már  forró
leheletedre  nyár,
Régen  volt az  már,
Kedves  évszakommá  vált az  ősz,
hajam  színe is  követi  a  változást.
Mint  a  fák levelei,  úgy  a  hajam
is  már őszbe  fordult.
Jó ez  így.
Hisz  múlik  az idő.
Csupán a  változás  az  állandó.
De  ezt is meg  kell élni,
ha  tervezek  jövőt,
Én pedig  tervezek.
Tervezek még szép őszi napokat
s  éveket is  talán,  ha  engedik.
A  lelkem még  fiatal.  de  tudomásul
veszi  a  testi  változást,
beletörődött.
Remélem kapok még  éveket
hogy  csendesen éljem  meg
az  emberi  ősz  éveit.

2022.08.20.

*

KRIVÁK - MÓRICZ JUDIT: ÁLLANDÓSÁG, NYUGALOM

Kicsi  gyermekként nagyon szerettem

volna  ha  valami  jó az  legyen  állandó .

Balga  gyermek  vágya.

S  a    szép  mely    szemet  lelket  gyönyörködtet

miért  nem  lehet  állandó?

Ó  vágy miért vagy  ennyire  erős!

Azt  gondoltam  hogy minden  ember

azt és úgy szeretné ahogy  én.

De mást  a  változatosság  gyönyörködtet.

Nehezen  fogadtam  el.

Szárnyalt  az  idő,

S  láttam  a  változásokat, melyeket

jól  vagy  rosszul  tűrtem.

Aztán megértettem  hogy nincs  állandó.

Minden és mindenki  változik.

Ezen változtatni  nem  lehet.

Pedig  a  vágy hogy valami  ami  szép

jó,  értékes vagy  becses

lehessen  sokáig  közöttünk.

Vagy  ragaszkodjunk hozzá sokáig ,

ha már  állandóan   nem  lehet.

S  most  ebben  a koromban

már  csak  egy ideám  maradt.

S  ez  a  nyugalom.

Nagyon ragaszkodom hozzá.

Szomorúan  vettem  tudomásul

hogy ez  sem  egy  állandó .

Ez is  elmúlhat,  de  kézzel

körömmel  ragaszkodom hozzá.

S   próbálom megtartani,

megőrizni  az  állandóságát ,

amíg  erőm  s  akaratom képes  rá.

Hát  maradj meg  nekem  kedves

barátomnak, éltem  társának .

utolsó  vágyamnak nyugalom.

2021.01. 24.

*

KRIVÁK - MÓRICZ JUDIT: DRÁGA KISFIAM

Angyalszárnyon jöttél hozzám

egy  karácsony  estén.

Már  felnőtt  testben

de gyermeki lélekkel.

S  akkor én  a legnagyobb  ajándékot

kaptam,  egy  fiú  gyermeket

Énszülöttem lányom mellé.

kinek te  a párja  voltál.

Szemedben  ott  ragyogott  a  vágy,

A  vágy    a szeretet igényét sugározva,

Ki volt a szülő  anyád?

NEM  SZÁMÍT

Csak az  számít  hogy megtaláltuk  egymást.

Én  szerettelek az  első másodperctől  fogva,

S  belőled  a megnyugvás  és  öröm  sugárzott.

Sokáig voltál  mellettem.

De  a  sors  vihara elvitt  messzire.,

Más  hazába,  más világba,

Minden nap hiányzol.

De  talán  ezt a hiányt  pótolja  a  technika.

Lehetősségem  van  látni és  beszélni  veled

levelet  írni  neked.

S  ameddig élek , élek   ezen lehetőségekkel.

Hisz kezedet  NEM akarom  elengedni

Hisz  halálomig  TE  AZ  ÉN  DRÁGA KISFIAM ,

TE  AZ  ÉN  DRÁGA KISFIAM  vagy és maradsz.

2021.04.11.

…..........................…..

ENGEL CSABA (ERDÉLY): Vers

Aki jön, az rakjon tüzet
Ha majd egyszer látni fogok,
Álmaimnak vermet ások,
Eltemetem végképp őket,
S ráteszek egy malomkövet.
Ha majd egyszer látni fogok,
Mindenkinek megbocsátok,

S új álmokat szövök akkor,
Szebbnél, szebbet mint a mámor.
Ha majd egyszer látni fogok,
Az égiekről könyvet írok,
Hogy a vaknak szeme nyíljon,
Ne álmodjon, hanem lásson.
Ha majd egyszer látni fogok,
S rám néznek a csillagok,
Nyomban rögtön válaszolok,
Meséljetek, én hallgatok.
Ha majd egyszer látni fogok,
S kinyílnak a virágok,
Szemeimet nyitva tartom,
Megöntözöm s ápolom.
 Ha majd egyszer látni fogok,
Tovább lépek, odébb állok,
Majd csak véget ér az álom,
Ha megemészt én azt sem bánom.
Ha majd egyszer látni fogok,
Magam után szikrát hagyok,
Aki jön, az rakjon tüzet,
Hogy űzze el a sötétséget.

 2022.09.06

..............................

Keresztes Istvánné Marika:
Péter Pál napja - Aratás napja!

Nyár
Van szép
Búzaszál
Kalász beérett
Gondos természet
Víz

Eső
Nap meleg
Nevelte ma
Van Péter Pál
Nap
Búzát
Arassál
Család megyen
Búza táblára
Visz
Szekér
Poros út
Forog kerék
Kattogva zenél
Vedd
Legény
Kezedbe
Kaszát sarlót
Egymás mellett
Lépj
Kaszát
Lendítsed
Búzaszálat
Sorról sorra vágd
Szép
Leány
Menyecske
Szedjed sorban
Kévét gyűjtsd össze
Megy
Munka
Száll ének
Legény mátkát
Választott kérte
Kis
Kezét
Szerelembe
Esett csókra
Szomjas epedve
Jó
Erős
Kupica
Pálinka
Bátorítóan
Szép
Bözsit
Estére
Bálba vinné
Anyától kéri
Nap
Öröm
Aratás
Búza zsákban
Szekérre rakva
Lesz
Ünnep
Arató
Bálon finom
Étel vacsora
Szól
Zene
Kicsi nagy
Táncba viszi
Péter Zsuzsikát
Jó
Kedvben
Ősz Apó
Anyó borral
Vendéget kínál
Bor
Búza
Békesség
Szeretet Jó
Isten áldása
Juss
Bőség
Búzából
Finom kenyér
Minden asztalra

Pápa, 2022.06. 29. Apeva versem.

...........................

SZILÁGYI ANITA: Levendulatenger

Levendulaillatú mezőn libegőzöm,
Szellő dallamával egy valcerre keringőzöm,
Szoknyám fodrait fellebbenti lágy sóhaj,
Szétárad testemen ezernyi fényraj,
Gyorsan hajamba tüzöm az illatos masnit,
Hogy összekócolhasd fürtjeim, mint mindig,
Fodros szoknyám csipkéjét a Nap simogatja,
Combjaimat szétszóródó aranygyöngy cirógatja,
Szerelmes gondolatok velünk táncolnak kifulladásig,
Romantikus perceink varázsát tovább fonjuk hajnalig,
Olyan illedelmesen fodrozódik körülöttünk a mező,
Szeretlek, lila-tenger. Hangunk szél morajával lengedező.

.......................................

Csomor Henriett: Minden ősszel

Őszi szellő
lengeti a fákat,
susogva búcsúznak egymástól
a sárguló falevelek.
Szomorú sorsuk
minden ősszel

megismétli önmagát.
Dörögve csattog,
és villámokat szór
a haragos égbolt,
eső áztatja a
száraz földet.
Csöpp madarak
megbújnak a színesedő
lombkorona alatt,
de a viharban
ritkulnak a falevelek.
Sárban és tócsában
fekszenek elhagyatottan.
Felkapja a kóbor szél,
és tovább viszi őket.
A néma csendben
karcoló hangot adnak
utoljára a járdán,
az elhaló száraz falevelek.

2022. szeptember 15.

..................................

TÓTH ENIKŐ: Lélekdal

Készül a lélek,
testbe feléled,
kisbaba sír, ha örülhet a fénynek!

Halk nevetéssel,
így sose késs el,
égről a szín virulás jön a kékkel!

Hullnak a vágyak,
nincs magyarázat,
régi családtagok álmai várnak!

Ősi imádat,

fáj az alázat,
véle teremti a régi imákat!

Hullnak a leplek,
test mi befedhet,
halk morajával a lét mi felelget!

Szíve kitárva,
lelke vigyázva,
újra varázsol a képre hibája!

Készül a képlet,
arca, ha fénylett,
átörökíti mi lesz az ítélet…

Test ami fárad,
titka ha árad,
adva tovább, sose rejtse a vágyat!

Szól csak a lélek,
csillagos égnek,
ránc fut a testen,  idő mi a bélyeg!

Száll ki a testből,
régi teremből,
tisztul a távoli égi kezektől!

Hagyja a testet,
mit ma temethet,
föld szaga sírba megőrzi a rendet!

S vár csak a lélek,
hódol a fénynek,
míg anyagot köti , s adja az élet…

2022. 02. 02.      

..........................

SZŐCS ÉVA (ERDÉLY): CSODÁLOM

Csodálom az erdő báját,

zöld ruhája megfakult.
Szellő játszik ágai közt,
azt suttogta jön az Ősz.
Tarka, barka színes festék,
abból készül új ruha.
Napsugara simogatón
ökörnyálat font rája.
Reggeli dér csókot lehelt,
zúzmarás lett már a táj,
ajándékul neki adta,
utolsó lomb sóhaját!

*

ŐSZI SZERENÁD

Istenem milyen csodás az ősz

mikor erdő mező színes ruhát ölt.

Utolsó csókját leheli a nap

dérlepte tájra ködfelhő szakad.

Pajkos őszi szellő

lassan indul útnak.

Játékos kedvében

fák lombja közt kutat.

Megrezzen az erdő

mintha táncra kelne.

Búcsú szerenádot

búg a leveleknek.

.............................

Szaipné Kiss Mária (Anglia): Ősz

Hűvös már az esti szél,

Vándormadár útra kél.

A zöld levél megsárgul.

Nagyot koppan, földre hull.

Must csordogál a pincében.

Elárvult a szőlő tőke.

Pár madár még szőlőt szemez,

Mit a tőkén felejtettek.

Száraz már a tengeri szár.

Jön a kombájn, learatják.

Ürge, pocok nagyon boldog.

Sok a szem, mi elszóródott.

Rövidülnek a nappalok,

És a hajnal deres, fagyos.

Ezüst színt ölt a zöld mező,

Semmi kétség itt jár az ősz.

Kicsi veréb szárnyát rázza,

Tollára fagyott a pára.

Templom tornya ködbe vész el,

Harangoznak a misére.

Poros úton pár öreg

Esti imára siet.

Elmúlt nyárról beszélgetnek.

A közelgő téltől félnek.

*

Denevér

Azt mondja a denevér:

Fejjel lógni lefelé

unalmas.

Kimegyek a szabadba.

Fogok néhány bogarat

magamnak.

Jól működik a radar,

Így a sötét nem zavar.

Jönnek már a hidegek,

Fűtenek az emberek.

A füstöt nem szeretem.

Új lakást kell keresnem.

Barlang lakó sem lehet

Minden denevér egyed.

Sem fa ágról lelógó

Gyümölcs-faló naplopó.

Míg új helyet keresek,

A sötétben repkedek.

Frászt hozom az emberre…?

Nem mindenki fél tőlem,

Meg is nyugszik a szívem.

Suhanok és repkedek.

Pihenjetek emberek.

................................

PESA ANNA MÁRIA:
Október 01. Az Idősek Világnapja!

Öreg, agg, aggastyán, koros, vén, 

Matuzsálem, idősödő, korosodó, éltes, 

Szép korú, hajlott korú, vénséges.

Micsoda kifejezések az idős emberekre,
Némelyik még sértő is lehetne.
Mindenki másként élte az életét,
Kinek könnyebb, kinek nagyon nehéz.
Volt kit sokan vettek körül,
Más meg egyedül a sötétben ült.
Az évek gyorsan elszaladtak,
De az emlékek bizony, megmaradtak.
Akármilyenek éppen a gyerekek,
Mindig bennük van a szeretet.
Igen vannak jó, és rossz sorsú öregek,
Nem vigaszképp, de élnek így is gyerekek.
Az idős emberek értékesek, ha nem tudnátok,
Igenis jobban kéne vigyáznunk rájuk.
Sok mindent átéltek, tapasztaltak,
Segítsünk nekik, ha bajban vannak.

 2017 10. 01.

*************************************************

 3. MESÉK VILÁGA 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Virágok országa

Országok virága, virágok országa, édes szép hazám nekem, de kedves is vagy!
Valahol messzi, távoli vidéken van egy különleges ország. Az emberek nagyon szeretik a virágokat. Folyton nemesítik őket, azon versenyeznek kié is a leges-
legszebb. Van itt mindenféle különleges virág, csilingelő 

harang virág, éneklő tátika és még sok- sok növény.

Kelemen Györgyné Edit

A versenyt a palotában tartják, itt minden csodálatos, arany és ezüst, hatalmas szobák és termek. Az ablakon szép csipke függöny,

 a falon festmények és
tükrök, minden csillog és villog. A hölgyek abroncsos ruhában járnak, tele ékkövekkel. A lábukon selyem topánka, kezükben legyezővel. Mindenkin csupa cifra
fodor és csipke.
Évente szépség versenyt tartanak a virágoknak, a díj hatalmas, arany és ezüst. De a legnagyobb dolog, szabadon használhatja a virág nemesítő laboratóriumot.
Bárki benevezhet, még ország határon túlról is. A zsűri - hogy 

a virágot megtekintse - még utazni is hajlandó, mert hát 

vannak nagyon kényes növények, miket szállítani nem lehet. Azokat egy festő élethűen megfesti, hogy mindenki csodálhassa.
Nagy a készülődés, mindenki azon fáradozik, a díj az övé lehessen. A kertek pompáznak a nemesebbnél is nemesebb virágoktól. Minden évben új és szebb virágot
nemesítenek, tökéletesítenek.
Történt viszont egyszer, egy kis falusi lányka arra gondolt, a versenyen ő is indul. A faluban ahol lakott, nádfedeles házak álltak, fehérre meszelt falúak,
az ablakokban ott díszlet a muskátli. Kicsi kis házacskák, de tiszta és takaros. A kertek tele voltak virágokkal, házi asszony büszkesége a szép virágos
kert. Itt az emberek nem bársonyba, cifra ruhába jártak, csak egyszerűen, de hogy mégis szép legyen, hímeztek rá rózsát és szebbnél is szebb virágokat.
Énekeltek és táncoltak, így mulattak. Legjobban azt szerették, amikor Örzse énekelt. Szállt is a nóta messzire:

Ide nézz, csak ide rám,

Ropogós a rokolyám,

Így szép a magyar lány.

Gyöngykaláris a nyakán,

Pillangó a papucsán,

Így szép a magyar lány.

Piros, piros, piros pántlikája,

De jól illik selymes szöghajába

Ide nézz csak ide rám,

Ropogós a rokolyám,

Így szép a magyar lány.

Mikor megtudták, hogy elmegy a versenyre, kinevették, ki gúnyolták az emberek.
– Ha, ha, Örzse, te és a verseny, tán gazdag vagy, van szép ruhád amiben megjelensz? – nevetett rajta a falu apraja, nagyja.
Örzse viszont felvette szép hímzett ruháját, ami tele volt varrva szép virággal. Nem volt rajta cicoma, se arany, se brokát, még is büszkén hordta. Szép
kis falumban ez a módi, nem az úri cafrang. Hej, jól is állt rajta, megakadt rajta minden fiú szeme és pödörték bajszukat rendesen.
– Na de Örzse, aztán milyen virágot viszel?- kérdezték tőle.
– A kedvencemet, mi mást – volt a válasza.
Az emberek találgattak, biztosan rózsát, vagy valami nemesebbet? Örzse viszont csak nem árulta el.
Szedett virágot titkon, jól be csomagolta, a titok mit visz, ki ne derüljön.
Beért a palota udvarába, volt ott minden cicoma, hab könnyű csipke, selyem topánka. Ő meg a kis hímzett ruhában és papucsában. Megcsodálták rendesen.
– Kis semmire kellő, jött-ment. – sugdostak mögötte.
Ő viszont csak azért is büszkén lépegetett. Elvégre is, nem a ruha teszi az embert.
Jött a király, a szeme rögtön megakadt a lányon. Újdonság volt neki, ilyen ruhát még nem látott.
– Ej gyermekem, te még a ruhádon és a papucsodon is virágot hoztál a versenyre. – mondta a király elégedetten.
Irigyelni kezdte őt erre a sok cicomás.
– Kezdődjék a verseny!
Hangos dobpergés és harsona jelezte, a verseny kezdetét vette. A zsűri négy tagja helyet foglalt. A legszebb virágok kerülhetnek csak a király lánya elé,
ki a győztest megnevezi majd.
Sorban kezdtek a virágokkal felvonulni. A virágok nevét hangosan mondták, sőt dobpergés kísérte.
– Világszép, tünemény rózsa! – kiabálta a kikiáltó. Nemes és nemzetes, tekintélyes kristály virág, cím nemesítőtől, Báró Krizantém Jenőtől.
Jöttek a hangzatosabbnál hangzatosabb virág nevek, bárók és grófok. Különleges virágokkal.
Örzsére került a sor. A kikiáltó kérdezte, kit jelenthet be és mi a virág neve.
– Örzse, a virág neve pipacs - mondta kissé pirulva.
– Semmi cím és a nemesítő? – kérdezte a kiáltó. Ő következik, Örzse, a virág neve pipacs, nemesítő a természet!
A zsűri szemügyre vette a virágot.
– Milyen szép! Egyszerű és mégis csodás, fenséges! Piros mint a tűz! – állapították meg.
Máris küldték a király lányhoz.
A királylány csak nézte és nem hitt a szemének, ennyi szépség egy virágban, hogy lehet? Parancsolta,- aki hozta, álljon elé, de nyomban!
Örzse hímzett ruháján megakadt a szeme. A szabóját hívta menten.
– Én is ilyen ruhát akarok, varrj nekem ilyet virágosat, de menten! – adta ki a parancsot.
– Életem, halálom, kezedbe ajánlom, de én ilyet nem tudok varrni. – szabadkozott.
– A virág honnan van? Van belőle több is? – kérdezte Örzsétől.
– Királylány! A virágból több is van, a búza táblában szedtem. A szabódat ne büntesd, hisz a ruhám magam hímeztem.
– Látni akarom a búza táblát és a sok szép virágot! Holnapra pedig akkor te hímezd ki a ruhámat.
– Királylány – szólt Örzse - a búza táblát megmutatom, de a ruhámat én évekig varrtam, elkészíteni egy nap alatt nem tudom.
Másnap elmentek virágot nézni. A Királylány nem tudott a szépségével betelni. A búza szelíden ringott ahogy a szél simogatta, mint a víz, mikor hullámok
mennek végig rajta. Közte nőtt a pipacs és a kék búzavirág. A természet színes szőttese. A búza táblát a zöldellő hegyek ölelték körbe. A királylány ennyi
szépséget még soha nem látott. Hiába lakott díszes, cifra palotában, amit itt látott, milliószor csodásabb volt.
– Tudsz még nekem ilyen szépséget mutatni Örzse? - kérdezte a király lány.
– Tudok, – felelte Örzse nagy boldogan.
Elmentek a Tiszához, selymes vize lágyan fodrozódott, halász csónak ringót rajta. Hatalmas öreg fák álltak a partján. A víz időnként megcsobbant, ahogy
a halak játszottak benne.
Örzse énekelni kezdett, hangját a szél repítette:

Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,

Gyönyörűbb, mint a nagyvilág.

Ha zeng a zeneszó, látom ragyogó, szép orcád.

Táltos paripánkon odaszállunk,

Hazahív fű, fa, lomb, s virág.

Úgy sír a hegedű, vár egy gyönyörű szép ország.

Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán,

Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.

Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér,

Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.

Ott dalos ajkú mind a lány, mert dal terem a fán,

És délibábos tündérkastély leng a vén Tiszán.

A Rónaságon, hét határon száll, repül a szél,

Huszárok kedve éri csak be, hogyha szárnyra kél.

Hol szőke sellő, lenge szellő játszik a Tiszán,

Ott él egy nép, legendák népe, ott az én hazám.

Az ősi Kárpát őrzi álmát, hű Csaba vezér,

Ki csillagoknak égi útján vissza-visszatér.

A királylány miután mindent megcsodált, egy kérése maradt: megnézni, hogy készül a hímzett ruha. Örzse a kis falujában megmutatta. Serényen járt a tű
az anyagban és rajzolódott ki a szebbnél szebb virág.
Hamarabb kész legyen a király lány ruhája, hímezte a falu minden asszonya. A hímzés a Királylányának is megtetszett, azóta ő is hímez és a többi úri lányka
is. Örzse nagy jutalmat kapott és azóta is hímez.

...................................

HALLGASSÁTOK!
https://youtu.be/rnw_VwZXKBw
A bátor, a hős én vagyok. Vagy mégsem? Kalandom bogarakkal. Aáá bogár!!
Felolvasó Liszi Melinda kedves színésznő. Nagyon jól meséli
Kedves Vendi! Kérlek szépen ted be a magazinba ha lehet. Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel Edit

*************************************************

 4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV 

Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket

Írta: Árvay Mária

VI. RÉSZ

9. Olvasói levél – Kicsi vagyok!

Kedves Derűlátó!
Sajnos, nagyon kis növésű vagyok, alig érem el a 150 centit. Sok kellemetlenségem adódik ebből, alig érem fel a magasban lévő dolgokat, állandóan székre, vagy létrára kell állnom. A moziban, ha elém ülnek magasabbak, nem látom tőlük a filmet. A nagydarab emberek hamar taszítanak egyet rajtam, félresodornak, stb. Még sorolhatnám a kellemetlenségeket, de inkább nem teszem. Pillanatnyilag nem tudok optimistán gondolkodni, segíts!
Üdvözlettel: Törpike

--

Kedves Törpike!
Aki alacsony, nem kétlem, vannak hátrányai, de azért ne búsulj!
Ha már alacsony növésű vagy, legalább nem vered be a 

fejed az ajtófélfába, mint sok magas ember.

Árvay Mária

Az áruházakban az alsó polcokra is tesznek árukat, azok is jók és finomak, a magasabbak, lehet, nem is figyelik.
Rövidebb, alacsonyabb ágyon is kényelmesen elférsz, nem úgy, mint a nagyok.
Ha taszigálnak, s nagyon eleged van, a bokájukat te is megtalálhatod!
Ha a lábad is kicsi, azért csinos lábbeliket is vehetsz. Lehet, elküldenek a gyerekosztályra, de sok felnőtt irigykedik,

 hogy már nem gyerek, s nem veheti fel azokat az édi kis cipőcskéket stb. Ma már lehet az internetről filmeket letölteni, hozzáférhetők DVD-k, így otthon, zavartalanul szórakozhatsz!
Ha esetleg megbotlanál és elesnél, nem puffansz akkorát, mint egy 180 centis ember.
Gondolj csak a híres és ismert rajzfilmek törpéire, milyen aranyosak, milyen jól boldogulnak. Azért te náluk kicsit magasabb vagy, nemde?
Remélem, adtam pár ötletet!
Üdvözlettel: Derűlátó

*

Gyógyító gondolatok.

- "A tested úgy van felépítve, hogy egy nap megnyíljon a szeretet számára. A szeretet a te valódi lényeged, és arra születtél, hogy a szeretet ajándékával halmozd el a világot."
(David Deida)
- "Az életben mindennek csak annyi jelentősége van, amennyit tulajdonítunk neki. Az emberi lét egyik csodája épp az arra való képességünk, hogy bármely adott eseményt fel tudunk ruházni csodálatos és felemelő, vagy épp szörnyűséges és kétségbeejtő jelentőséggel."
(Tony Robbins)
- "A boldogságunk vagy boldogtalanságunk nagyrészt nem a körülményeinken áll vagy bukik, hanem a hozzáállásunkon."
(Martha Washington)

**

10. Olvasói levél – „Csak egy tánc volt?”

Kedves Derűlátó!
Végzős gimnazista vagyok, a nyakamon az érettségi. Ettől is félek, de most valami más esett zokon. Világ életemben béna voltam tesiből, így az osztályfőnököm azt mondta, a szalagavatón se táncoljak a többiekkel, ne nézze mindenki a csetlésemet-botlásomat. Nagyon kellemetlen volt, amikor végig kellett néznem, hogyan táncolnak a többiek, én meg kimaradtam. Eleinte még csak, csak örültem, hogy nem kell részt vennem a kemény próbákon, de fájt, hogy a közösségből így kihagytak. Utána, pedig, a rokonok, ismerősök büszkélkedtek azzal, milyen csodálatosan táncol X. Y. a szalagavatóján, milyen elegáns, csinos ruhában van stb. Nekem meg a szégyenkezés és a pirulás jut osztályrészül.
Mit találhatok ebben jót?
Üdvözlettel: Kiközösített

--

Kedves Kiközösített!
Ne érezd magad ennyire árvának! Nem volt emberséges dolog téged ebből a „buliból” kihagyni, s szalagavató is csak egyszer van az ember életében. Ez igaz, de hallgass csak rám!
Magad is mondtad, nagyon kemény próbák lehettek, amiken a többieknek részt kellett venniük. Ez legalább egy kis megkönnyebbülést hozhat neked. Egyébként, lehet, ők remekül táncolnak, de Te pedig másban vagy jó! Ahhoz kívánok neked sok sikert, hogy megtaláld, mi az. Játszol valamilyen hangszeren? Táncolni nem tudsz, de szórakoztatni másokat, igen. Ha nem játszol semmilyen hangszeren, énekelni szoktál? Azzal is lehet másoknak örömöt szerezni. Keresd meg magadban, miben vagy jó, s máris jobban leszel! Lehet, esetleg, másokon szeretnél majd segíteni, ki tudja?
Képzeld, még az is lehet, hogy a táncot sem kell feladnod! Ha szeretnéd kipróbálni, olyan oktatóhoz is kerülhetsz, aki rávezet a nyitjára, s élvezni fogod! Egy próbát megér!
Fel a fejjel!
Üdvözlettel: Derűlátó

***

Gyógyító gondolatok
- "-Tudod, más vagy, amikor táncolsz... olyan nyugodt, olyan békés vagy.
- Igen, mert amikor táncolok, teljesen jelen vagyok. (...) Ez egy olyan állapot, ahol minden lecsendesül, és elfelejtek minden rosszat. És az jó érzés."
(Vezet a ritmus c. film)
- "Az ember nem élhet egyedül, az ember nem erős. Muszáj fognunk egy másik ember kezét."
(Ingmar Bergman)
- "Az ölelésben mindenkor ott a melegség, a szeretet, az üzenet, hogy nem vagy egyedül."
(Tisch Ferenc)

Folytatjuk.

*************************************************

 5. NOVELLÁK - 07. 

KURUCZ ÁRPÁD: Cubák

Csonkatáró három italboltja közül a legkisebben, félhomály és csend uralkodott. A nehéz sötétítő függönyöket összehúzták, az ajtót becsukták, így próbálták kint tartani a déli forróságot. A légypapír körül álmosan keringett néhány légy és szúnyog. A lámpával egybeépített ventilátor surrogásához halkan kattogva kontrázott egy cigarettatöltő masina. Egyetlen vendég, egy munkaruhás, harminchét év körüli barna férfi működtette. Valaha jókötésű ember volt, mára kezdtek az izmai fellazulni, enyhén hízásnak indult. Dús fekete hajába, ősz szálak vegyültek. Barna bőrét tovább sötétítette a lemoshatatlanul beleivódott szénpor. Alkarján házilag 

készült tetoválás: egy szív, benne kusza betűkkel, Móni.

Kurucz Árpád

Előtte egy korsó sör. Vastag, húsos szája sarkában 

cigaretta lógott. Dülledt, fekete szemét csípte a füst. Összehúzta, szögletes ráncos, borostás arca még jobban összegyűrődött.
– Kérsz még valamit, Cubák? Aztán megyek ebédelni. – 

Szólt ki a csapos a pult mögül.
A férfi lassan odafordította a tekintetét, és alig 

észrevehetően megrázta a fejét.
Nyílt az ajtó. Húszas évei végén járó férfi állt meg a nyitott ajtóban. Egyrészt várta, hogy szeme hozzászokjon a benti félhomályhoz, másrészt, hogy a bent ülők megcsodálhassák arányos, nyúlánk alakját, visszafogott eleganciáját, szépen ívelt száját, finom vonásait keskeny vágású zöld szemét.
Könnyed, kiszámított, puha léptekkel Cubák asztalához ment, leült.
– Mikor jöttél vissza, Macska? – kérdezte a másik anélkül, hogy ránézett volna.
– Két napja. Mi történt itt?
– Bányát megvette egy francia cég, aztán bezárta. Tizennégy családot átvettek, elvitték őket Franciaországba, többieket, negyvenhét embert, köztük engem is, elbocsátották. A jogászaik addig okoskodtak, míg találtak egy kiskaput, és nem fizettek senkinek egy fillér végkielégítést se. Te mikor leszel ügyvéd, hogy kiharcold az igazunkat?
– Nem leszek. Abbahagytam az iskolát. Nem nekem való a magolás.
– Akkor meg mit keresel itt?! Miért nem vagy a parton, ahogy mindenki?
– Utálom a vizet. Különben se tudok úszni. Móni? – bökött a tetoválásra Macska.
– Lelépett, egy ilyen bájgúnárral, mint te.
A másik nyelt egyet.
– Téged meg, ha Lombroso mester látott volna, mind tíz ujját megnyalta volna.
– Az ki a fene?
– Egy orvos volt a tizenkilencedik században. Lefényképezte a bűnözőket, és az arcvonásaik alapján csoportosította őket. Téged, a pedofil rablógyilkosok közé sorolt volna.
Macska éles hangon nevetett a saját tréfáján, kivillantva fogait, a hófehér gyöngysort.
– Téged, hova sorolna? – kérdezte Cubák rezzenéstelen arccal.
– Engem, kérlek szépen, a házasságszédelgő hozományvadászok közé.
– Ha ilyeneket tanultál az iskolában, csakugyan jobb is, ha abbahagytad. Nyögd ki, hogy mit akarsz tőlem!
– Este meg kellene látogatni, az öreg Lehőczöt. Nagy góré volt a Vasútnál, rengeteg pénze lehet.
– Miért nem a haverjaidat hívod? Én nem foglalkozom ilyesmivel.
– Mindnek priusza van. Egy pillanat alatt lebuknának. Te megbízható vagy, és nem ijedsz meg a saját árnyékodtól.
– Mondtam már, nem! Hagyj engem békén!
– Sajnálod az öreget? Neked azért nincs, mert neki sok van! Mennyit húztál le odalent a tárnában?
– Tizenkilenc évet.
– Mire mentél vele?! Földönfutó vagy! Eközben, ő kényelmes irodában üldögélt, és hülyére kereste magát. Gondold meg! Este kilenckor legyél a könyvtár mellett.
Azzal felállt, szó nélkül elment.
Néhány perccel később, Cubák az asztalon hagyta a sör árát, és ő is hazaindult.
Az utcán egy kerítés mögül pici kölyökkutya futott elé lelkes farkcsóválással.
– Takarodj, anyádhoz! – rúgott felé.
A kölyök leeresztette fülét farkát, visszakullogott.
Ahogy ballagott, többen ráköszöntek, kérdezgették: szevasz, Cubák! Hogy vagy? Senkinek se válaszolt, nézett maga elé, némán baktatott a folyóparton.
Hazaérve anyja hangját hallotta.
– Te vagy az, Péter?
– Ki lenne? Mást várt talán? – morogta.
Már meghozták az ebédet. Megmelegítette, bevitte anyja szobájába. Az öregasszony ágyban feküdt, mellette járókeret. Az ágy alatt bili.
Szó nélkül lerakta a tálcát anyja elé, kiürítette az éjjeliedényt, és kiment.
Pontosan kilencre ért a könyvtárhoz. Addigra teljesen elnéptelenedtek az utcák. Macska már ott volt.
– Látom, megjött az eszed – nyújtott felé egy fél pár női harisnyát.
Lehőcz kapujában a fejükre húzták. Az ajtó nyitva volt, beléptek. Az öregember fotelban ült, állólámpa mellett olvasott. Fehér haja világított a fényben. Az érkezők láttán felugrott. Cubák visszanyomta, Macska vékony kötelet húzott elő a zsebéből, és megkötözte.
– Péter – szólalt meg csendesen, Lehőcz. – Apád becsülettel végigdolgozta az életét, te meg összeállsz egy ilyen semmirekellővel. Forog a sírjában.
– Ezt kár volt! – rántotta le Macska saját, és Cubák fejéről a harisnyát. – Nem hagyhatunk tanút.
Lassan nyílt a másik szoba ajtaja. Pöttöm fiúcska lépett be, alig érte fel a kilincset.
– Kik jöttek, nagyapó? Mit játszotok? Anyáék mikor jönnek?
– Nocsak, milyen helyes legényke! – guggolt le elé Macska. – De sajnos már látta az arcunkat.
Valamit kivett a zsebéből, és a háta mögé rejtette. Egy pillangókés volt. Gyors csuklómozdulattal kinyitotta. A gyermek még nem találkozott a gonoszsággal. Nagy, kerek szemében kíváncsiság ült.
– Péter! – nézett könyörgő szemekkel az öregember.
Cubák összekulcsolta kezét, és mint egy baltával rácsapott Macska vállára. Az felordított fájdalmában, a kést elejtette, karja ernyedten lógott. Péter kilódította az ajtón, a kést utána dobta.
– Ezt keservesen megbánod! – sziszegte, s elkotródott.
Cubák sejtette, hogy Macska nem hagyja annyiban, másnap késő éjszakáig Lehőcznél strázsált.
Az öregember jól bezárkózott ő pedig lassan, zsebre tett kézzel hazaindult. A folyónál megállt, nézte, hogyan táncol telihold a vízen. Óriási ütés érte a hátát. Más eleset volna, de ő megfordult. Megismerte Kefét, Macska egyik haverját, amint lapátnyéllel a kezében döbbenten áll. Elindított egy óriási parasztlengőt. A következő pillanatban, Kefe két méterrel arrébb feküdt, szétzúzott állkapoccsal. Füléből szivárgott a vér. Macska ekkor lépett ki az árnyékból, és szúrt.
– Látod, látod – duruzsolta a bölcs tanító bácsi hangján, aki türelmesen magyaráz az oktondi nebulónak. – Kár volt ellenem fordulnod.
Cubák fél térde esett.
– És most meglátogatom öreg barátodat, és az unokáját – hajolt egészen közel.
Ez hiba volt. Péter megragadta a derékszíját és a nyakát. Felemelte a feje fölé, tántorogva megtette a néhány lépést a folyóig, és belehajította. Macska azonnal elmerült.
– Itt az alkalom, hogy megbarátkozz a vízzel – morogta.
Leült egy kidőlt fatörzsre, kezét a sebre tapasztotta. Visszanézett eddigi életére, és rájött, hogy minden jelentősebb mozzanat erre a pontra mutatott. Megnyugodott. Felállt, visszabotorkált Lehőczhöz.
– Feküdj le ide a heverőre. Hívok orvost.
– Ne. Nem akarok sittre menni.
– Muszáj, mert elvérzel, majd hazudunk valamit.
– Ugyan, mit? Mondja, maga tényleg nagyfőnök volt a Vasútnál?
– Persze. Pályafelvigyázó segédtiszt.
– Mi?
Az öregember szeme huncutul csillant.
– Bakter.
– Bakter. – Nevetett, Cubák.
A nevetés, köhögésbe fulladt, száján vér bugyogott föl.
– Kérem, gondoskodjon anyámról – hörögte.
– Úgy lesz, fiacskám. Megígérem – mondta az öregember, és gyöngéden megsimogatta Cubák, deresedő haját.

FOLYTATJUK A SOROZATOT

*************************************************

 6. VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL… 

SZILÁGYI ANITA: Szeretlek ragozás nélkül...

Szeretlek csak így, egyszerűen,

Őszintén, sallangmentesen,
Ez a szó melengeti szívem,
Rezgésbe hozza minden sejtem.
Szeretlek, nem kell hozzá rag, sem ékezet,
Mégis összeköti csillagrendszerünket,
Fellobbantottad bennem szikránk tűzvarázsát,
Parazsában láttam szemünk összeolvadását.
Szerettelek, mikor zúgó szélviharban vártál,
Langyos esőcseppekkel lágyan ringattál,
Kezedbe fogtad arcom, s lecsókoltad könnyem,
Összemosódott ajkunkon vágy serkent csöndben.
Szerettelek, mikor a forgószél hajam kócolta,
Szívem megfakult szirmait jól összeborzolta,
Zúgó szélvihar elől féltőn magadba zártál,
Jöjjön tornádó, vagy tájfun, csak még egyszer várjál.
Szeretlek, milyen jó kimondani,
Kandalló ropogó tűzénél elsuttogni,
Hogy mondhatnám ennél szebben?
Egy szerelmes nő nem szólhat bölcsebben

...............................

Sínek

Csikorognak a sínek,

Suhanó fákba korhadó élet,

Határtalan térbe estem,

Zakatoló vonatból kerestelek,

Megfognám kicsit a fényeket,

Tüntesd el belőlem a félelmet,

Nem látlak, árnyad jár mellettem,

Sok a szakadás életképemen,

Gesztenyés hajamba ősz tincsek,

Arcvonásaim redőzöttek lettek,

Megmondtam! Kihalt az élet!

Mindenki látta, Te nem hitted!

Hasadok! Kettős énemben élek,

Évek óta feszítenek a képzetek,

Fizikai testemből sokszor kilépek,

Dörömböl bennem a düh,

Eltékozolt életemnél jobbra vágytam,

Családra és valós boldogságra,

Esős napokon félrehúzódok,

Este a csenddel hallgatok,

Sorsomba ősszel belenyugszok,

Elmúlás rőt szele megérint,

Vérpiros alkonyat emléket hint,

Sárga kardingán van rajtam,

Kedvenced volt mindig,

És a kávé reggelente

Csokival megédesítve,

Mikor a szerelem melege

Sugárzott szemeimbe,

Megvannak még a közös képek,

Táskámban hordom,

Hogy ne járjak utamon,

Mint páratlan lélek,

Ezek már kísértő emlékek,

Te örökre itt hagytál!

Ködös reggel némán távoztál,

Háton fekve talán nem fáj a halál,

Csikorogó sínek, süvítő fák,

Hátamon hideg az ősz, fázom...

Sípoló vonathangok

Eszméletemnél zakatolnak,

Holtidő felé gyorsan közeledek,

Kopognak rajtam az esőcseppek,

Végtagjaimon faágak töredeznek,

Sötét árny emelkedik fölém,

Zuhanok egyre mélyebbre,

Homályos lett minden vágány,

Elmosódott az ősz látótere,

Képszakadás, lassul légzésem,

S lassan megállt az ütőerem..

..........................

Könnyező árvácskák

Vége van kislány

Ma hajnalban a hegyi sziklán

Érted könnyeztek az árvácskák

Vágtattak a lovak törték, zúzták,

Végtelen haragjuk tengereket bőszítette,

Völgyeket pata dobbanásuk felzengette

Ártatlan kislány, kiben csak a jó bujkált,

Bazsalygásod felvidította a legzordabb telet,

Kedvességed édesített keserűséget,

Kacagásod csilingelő csengő szólam,

Betegség sötét  démon, mely megszállt,

Gyengíti tested minden pólusát,

Kettéváltok majd, Te drága lélek,

Ez a test számodra túl sebezhető lett,

Elgyenült minden rész benned,

Lelked szabad lesz nem kell félned,

Erősebb testben majdan újraéled,

Vége van kislány,

Ma hajnalban a hegyi sziklán,

Érted könnyeztek az árvácskák,

..................................

Oxigén

Feszülő mellkasomban levegő, levegő,

Erdőben rekedő, rekkenő,

Vágja, vágja futó törzsem,

Füstölgő faháncs, hasad éltem!

Dobol, dübörög, tüdőm: levegőt!

Surrogó, sűrű lég, surrogó, sűrű lég,

Zuhogó, zuhogó, fekete eső,

Mossa, mossa szenvedésem, vég!

Fák susogó suhogása,

Hegylánc zubogó zúgása,

Záróakkord, záróakkord,

Szívütemem, szuszogó faktor.

Lélegezni, lélegezni, levegőt!

Lélegzetnyi életerőt, életerőt,

Szomjúzó, szomjúság, aszalódom,

Morajló homokdűnén, halódom.

Zihál, zihál homlokom

Holtfájdalom, holtfájdalom,

Fény, fény áradó,

Leheleted, leheleted párásodó.

Oxigén, oxigén, lélegzem!

Világ, világ, gyökerezz bennem!

Süvítő, süvítő légáramlás,

Kötél-ereimből kiengedő szorítás!

Orkán ostorozása hajam csattogtatja!

Kerub szárnya lobogtatja, lobogtatja,

Emelkedem, emelkedem, szentháromság,

Gaia méhében lótuszvirág, lótuszvirág.

...............................

Altató

Leszállt az éjszaka sötét leple

Repülj kicsim, karjaim fészkébe

Halkan, dúdolom altatódalom

Ringatlak, ringatlak, kicsi szentem

A játékautód is megpihen

Látod az óriásmackód elszendergett

Hunyd le te is szépen kis szemedet

Csendesen, elszunnyad az erdő, a rét

Csipogó madárfióka még fölpislákol

Aludj, aludj el, én kicsi szentem!

Kérlek, ne sírj, én egyetlenem

Puha csókkal csitítom gyermekem

Szeretgetve babusgatom csöppségem

Nyugtatlak, nyugtatlak, kicsi szentem

Halkan elsuttogom füledbe

Te vagy az egyetlen csoda életemben

Bóbiskol a Nap lassan, ő is megpihen

A csillagok virrasztanak az éjszakában

Vigyáznak ránk, hogy álmunk szép legyen

Aludj, aludj el, én kicsi szentem!

*************************************************

 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK

Véghelyi Péterné: Egy pillantás

Balatonparti pihenőnkön arcommal a szélnek fordultam, és hagytam, hogy ütögesse bőrömet a kemény légnyomás. Átnéztem a szélen, bele a ragyogó napsütésbe, és a kékké lett nagy hullámokkal strandolókat izgató szép vízen állt meg a tekintetem. Olyan szép volt ez a lassan benépesedő hosszú strandon. Figyeltem az embereket, és szívemben bontogattam a szép emléket, amit pár órája három kisgyermek rejtett a szívembe. Emlékek, és dolgok nem zárják ki egymást, ám néha a dolgok kellenek a szívnek, hogy a képek újra visszajöjjenek a szeretet vetítővásznára. Már egy éve ismerem őket, a szentmiséken találkoztunk, és azóta közösséggé lettünk, rokonok is talán, az egy hit útja miatt. Mesékben, a nagyrabecsült idős barátaim múltidéző történeteiben ismertem csak ilyen családot, ahol hat gyermeket nevelnek az Istennek. Nem a világnak, és nem a világra, hanem az üdvösségre állították be

magukat.

Véghelyi Péterné

Számomra egy gyermek kitüntetett inger, melyre reagálnom kell, és keresnem vele a hangot, a szót, a kapcsolatot. Már régóta tudom, hogy ez a frekvencia az Isten csatornája, a tiszta szeretet vétele, melyet idegen hullámok nem tudnak megzavarni, és amiben én is emlékszem e frekvencia igazi hangjára, melynek visszhangja sokáig él a lelkemben, és táplálja bennem a reményt, amit rendszeresen elapaszt a világi hangok moraja. Egy ballagás után másnap értettem meg ennek titkát. Ahogyan a sok szó, és emberi hang egyszerre szól, és együtt hangzik, az csak zúgó morajlás, és nem érthető benne semmi. Isten azonban mindannyiunk hangjára tud figyelni, és érteni. Akármilyen morajlásban beszélek egy gyermekkel, csak az ő hangját hallom, és a moraj hátrébb húzódik, ezt már sokszor megfigyeltem. Mert ez a csatorna még be van állítva a természetfelettire, és itt a szeretet a tekerőgombot mindig a vételi állapotban tartja: sokat, sokszor kell beszélni a gyerekekkel! A táskámba nyúlok, és keresem, kutatom azt az apró dolgot, mely ennek a szeretetnek a záloga, jele lett. Egy kis kézzel varrott, gombos utazós varróskészlet, melyben összecsukható ollócska, több színű, gondosan feltekert cérna, biztostű, piros fejű, szépen sorba tűzött gombostűk sorakoztak, a legnagyobb szeretettel készítve. A hatból a három nagyobb gyermek állt elém, a legnagyobb lány kis kezeit izgatottan háta mögött tartva, és mosolyogva képviselte a hat kis apródot, akik már most a nagy Király szolgálatában állnak.
– Szeretnénk neked megköszönni azt a sok figyelmességet, és hogy mindig gondoskodsz rólunk a finomságokkal.
 Gyermekkezei tenyerembe simították az apró kis tarisznyát, és én mindhármat végigöleltem. Édesanyjuk a legkisebb legénykével a karján mellettük mosolygott, miközben a plébános ribizlijét dézsmáltuk. Hogyan is kezdődött mindez? Szeretek embereket megismerni, életüket, sorsukat, lelkük gondolatait, és ha Krisztus követőiről van szó, akkor szeretem velük a szűk ösvény járását is kutatni, példát venni, s tőlük erőt kapni. Tavaly nyáron, szabadtéri miséken láttam meg őket először a templomkertben. Mindig az utolsó pillanatban érkeztek. Egy fiatal pár, hat kis gyermekkel, a legkisebb akkor született. Tekintetemet a csecsemő sírása vonzotta oda hátra, a ribizlibokrok tövébe, ahol helyet foglaltak, az apróbbak a fűben. Később megismerkedtünk, meg kellett ismernem őket, mert vonzott az a tisztaság, a méltóság, ami sugárzott róluk. Három fiú, három leányka. Olyan leánykák, akik mindig szoknyát viselnek, és mások, fegyelmezettek, sőt, már egymást is fegyelmezik. Ha a kápolnába megérkeznek, mindenkinek felvidul a szeme, lelke, mintha angyalok töltenék meg az első sort. Sokáig figyeltem őket, mára már mindegyikük jellemét megismertem. Viszonzott pillantás, mosolycsere, és jó szó a gyerekeknek… egy másik, egy jobb, egy vágyott, de nem mert világ tárul fel. Süteményből, finomságból aztán mindig csomagoltam nekik, amit kezdetben csak félve adtam oda, mert a szülők elébb szabadkoztak. Ó, de néha kellenek a dolgok is a szeretethez, néha a szavaink, a bátorságunk olyan kevés szeretni, de a sütemény, az valami csoda, mert abba bele lehet sütni a végtelen szeretetet. Vannak tésztafélék, melyeket kockázatos készíteni, azokba én néhány csepp szenteltvizet is hintek. De a szeretettel készített sütemények, ételek tényleg megszentelik a szeretetet, amit mi néha ügyetlen szavakba zárunk, és a végtelensége az ügyetlenségünk miatt csak később, a képek újra felidézésével éri utol a lelkünkben a forrást: az Istent. Igen, gyakran nem merünk annyira szeretni, amennyire szeretünk, mert érezzük, hogy minket magunkat halad meg a szeretet. Mert a forrása végtelen, és a másikban az Istent szeretjük, ez vonz bennünket. Egy alkalommal éppen linzerkarikát készítettem, és a középső kislány szeme felcsillant.
– Ez nekem a kedvencem!
Mindig mindent elosztottak, ahogyan a szülők mondták, de mindig jutott az anyukának is, így megtudtam, hogy a linzerkarika neki is a kedvence. Ekkor gondolkodtam el, hogy hány sütemény elég hat gyermeknek? A linzer amolyan vasárnapi sütemény lett, és szombat este a férjemmel közösen készítjük el, ahogyan ő mondja:
– A Lujziknak. (merthogy Lujzi a középső leányka neve). Találkozásaink rövidek, mondhatni futtában tudunk meg róluk mindent. Már minden gyermek szóra bírható. Egyik alkalommal több hét után mentünk csak, és ez a Lujzi a nyakamba ugrott.
– Jaj, de hiányoztatok már! – öleltem magamhoz szorosan.
– Te is hiányoztál nagyon. – mondta a kisleány. Ezt a szeretetet csak gyerekektől lehet megkapni, és ők tudják maradéktalanul elfogadni is. Maradéktalan, mert a végtelensége ennek a szeretetnek őket nem ejti zavarba, mert annyira a forrás közelében vannak, mert annyira az Isten hullámhosszán vannak. Szeretetükben nincsen miért, csak azt a szeretetet ismerik, hogy: Szeretlek, mert vagy! Szeretem ezt a családot, de nem azért, mert másképpen élnek, vagy másképpen gondolkoznak, mert tisztességesen öltözködnek. Mert ahogyan ők élnek, az a normális, az az embernek a természetéhez rendelt, Istentől kapott állapota. Nem ők különülnek el, vagy rínak ki a többi ember közül, hanem ők azok, akik hajójukra szállva kémlelik azt a világítótornyot, amely figyelmeztet veszélyre, jó szélre, és követik a nagy Kapitány koordinátáit, és nem rettenek meg a kalózoktól, a vízbe ugráló hisztérikusoktól, nem vernek tanyát csábító szigeteken, hanem erősen fogják a szelet a vitorlában, mert tudják, hogy kihez tartanak, és aki az ő Kapitányuk, az parancsol a szeleknek, a viharnak, az útonállóknak. Ők lesznek majd, akik jelzőtüzet gyújtanak, ha átérnek, és világítanak nekünk. Bennük a Megváltó reményét látom, és e jeleket követnünk kell. Persze ehhez egy imádkozó édesapa kell, és egy százfelé sürgő-forgó, takaros édesanya, aki földet művel, borjakat tart, sajtot készít, és sosem nyafog, hogy milyen fáradt. Mindig van idejük az imádságra. Egy süteményátadás búcsúzásának forgatagában Lujzi az órára nézett, néhány perc hiányzott, hogy a harang delet verjen.
– Apa, mindjárt dél van. Akkor én már értettem, hogy mi van a kis lelkében.
– Mi mindig délben szoktunk ebédelni -mondta egy más alkalommal az édesanya.
E két hangból én összeraktam. Délben náluk is Úrangyala imádság van. Eszembe jutott idős barátnőm, akit hat testvérével nevelt egy ilyen remek szülőpár, és a történet, melyben elmesélte, hogy Máriaszóra, azaz harangszóra haza kellett érniük a játszásból, mert az apa sorban letérdeltette őket a szobában, és imádkozták az Úrangyalát. Ezek a Máriás igenek visszhangoznak ezekben a családokban. Sarlós Boldogasszony ünnepén ilyen családokért imádkozzunk. Most még kevesen vannak, de amikor idős barátnőm Mári néni Lujzi korú volt, a családok még ilyenek voltak. Mert a házastársak hűen az esküjükhöz, elfogadták a gyerekeket, akiket az Isten adott a szent házasságokba. Mára megfordult az arány, és helytelenül értelmezik azt is, hogy normális. Ugyanis ez a normális, és a Mária szóra kondulnak a harangok ugyan, de akkora a világ moraja, hogy az emberek észre sem veszik a jelet, mely sajátos, isteni igen visszhangját hívja, szólongatja a lélekben.

*

Egy alakalommal nem jöttek a szentmisére, és a vödör linzerrel, cseresznyével én bizony elmentem hozzájuk, kis kitérő volt hazafele menet. Pünkösd volt, otthon találtam őket, a Pünkösdi királyválasztásról érkeztek éppen haza, mindenki hófehér ruhában, a pünkösdi királynévá választott kislány is náluk vendégeskedett. Mindenütt levetett alsószoknyák, a legkisebb aprócska kislány bugyiban, fehér ingben emeltette fel magát a konyha fagerendájára, hogy megmutassa, milyen erős, és milyen bátor. Belőle még nem tört elő eddig a válasz szó a szeretetemre, ám amikor a kiskapun kifordultunk, az egy évessé cseperedett legényfiával a karján integető apa mellé odacsullankodott az apró leányka, és hosszasan nézett utánunk némán, szavak nélkül, ám én éreztem, hogy most mondta el nekem a legtöbbet. Minden szeretet benne volt a nagy, fekete bogárszemekben. Egy hete bérmáláson voltunk, a férjem bérmált egy testvérpárt, és közösségünkből sokan vették fel velük együtt a szentséget. Mindenki tudta, hogy a család külön érkezik autóval. Már a püspöki beszédhez közeledett a szertartás, és néhányan izgatottan kérdezték, hogy a család, közösségünk ékessége megérkezik-e vajon, találtak-e parkolóhelyet. Be-harangoztak, szívemet a szentmisére hangolta, és az ének magával ragadott egy másik világba, nagyon bele tudok feledkezni a liturgiába. Percek múlva néztem csak fel, és megláttam őket: megérkeztek időben. Az apa mellett a három nagyobb gyermek, már kezüket összetéve – ahogy apjuktól látják – álltak egymás mellett, mögöttük az édesanya Jánoskájával a karján, és a kis bogárszemű, szorosan apja nadrágjához simulva. Az apa bérmálkozott két nagyobb gyermekével. Felemelő családi beavatás ez! A nagylány, Ilka vett először észre, egy pillantás alatt kommunikáltunk egymással, majd két testvérére nézett, ők is értették a szavak nélküli közlést, aztán mindhárman rám, mosolycsere, ami után arcukon ott láttam az örömet, az itt vagy örömét. Ebbe a pillantásba ott beleszédültem, és e pillantás szeretete lökte be a szent liturgia ajtaját, ahol eggyé lett minden szeretet, és Isten lett minden mindenben.

V.P-né

*************************************************

 8. HAZAI TÁJAKRÓL 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MŰINTÉZETÉBŐL

- PLATÁNOK ALATT - 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:
ÜZEN A PLATÁNFA

Üzen a platánfa,
Cakkos levélen...
Bokáig járva
Zörgő derékaljában
Repedező kérge

Jelzi a moccanó időt,
Évszázados fasorban
Költők igyekeztek
A messzire siető vonathoz,
Hallhatatlanságba víve őket,
Görbe fát dobj a tűzre,
mert kanyar jöhet,
távolból egy halkuló
vonatfütty integet.
Minden évben vaskosodó
Derekát átölelve
Didergő ágain lógaszkodva
Elhozza az őszt.
Vastag hóbundába burkolódzva
Várja a jövőt,
Hogy ismét újra
Költő sétálhasson
A szekszárdi platánsoron.
Didergő szél kopogtat
a zárt ablakokon.
Langymeleg szökik hozzá
párnahuzatos fugákon.
Egyesülnek majdan
korai tavaszon.

Megjegyzés: 2022. szeptember 18

...............................

CSALÓKÁN TÉKOZLÓ ŐSZ

Szegzárdi Nagy Vendel: VAJON HOVÁ TŰNT MÁR...

Vajon hová tűnt már

A tűzforró nyár?

Mólók lengesége

Kéjes emlékekkel visszavár,

Ahol a locsogó tó vize

Suttogja könnyelműn óvatlan titkaid.

Langymeleg nyáreste alkonya

Csókok ízében áfonya,

Nárciszok bódító illata.

Viola árválkodva áll,

Teste átsüt a ruhán,

Mutatva bimbózó rügyeit,

Alkata rejtett titkait,

Vigyázza kincseit a csősz,

Rajta tétován elidőz,

Átveszi birodalmát

A mindent elhervasztó

Didergőn tékozló

Csalókán söthenyes ősz.

2022 SZEPTEMBER 23

.............................

OKTÓBERI GYÁSZNAPJAINK

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: AZ ARADI VÉRTANÚK EMLÉKÉRE

Zászlóink vezesd

Hős diadalra.

Ajkunkat dicsőség

Fakassza dalra.

Lobogónk lobogva

Zúg el a széllel,

Süvítve, csattogva

Vezérel éllel.

Diadalra száguld

Éjt kergető hévvel.

Regéket mesél

Régmúlt emlékével.

Vidáman lobog

Új idők szelével.

Mindennapi forradalmunk

Meghitten nemes

Fénylő erejével.

Zászlónkat lobogtasd

Örök dicsőséggel.

S művünktől félve

Az ellen ha elébünk áll,

Nem is nézve azt

Ki itt a Magyar,

Kivégzik mindazokat,

Ki a nemzetben egyet akar.

2022.  SZEPTEMBER 30.

Szegzárdi Nagy Vendel Októberi gyásznapjaink című versét elmondja Ilosvay Gusztáv

https://www.youtube.com/watch?v=e1Y6xD8OoaY

SZEGZÁRDI NAGY Vendel októberi gyásznapjaink című versét elmondja:

 Várkonyi Judit

https://www.youtube.com/watch?v=qBUAMJrrT2A

.....................................

2018.   OKTÓBER   06.

Nagy Vendel októberi gyásznapjaink című versét elmondja: Várkonyi Judit

https://www.youtube.com/watch?v=qBUAMJrrT2A

.......................................

Ide születtem.... 

  OKTÓBER HUSZONHARMADIKÁRA...

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: 56. EMLÉKEZETE...

Oda születtem

hol az anyaföldet

lánckerék hasogatta,

hol vérünket

idegen láb taposta,

hol férfiakat és nőket

gyereket, és időset

lőttek halomra.

Ide születtem.

EMLÉKEZZ EZEKRE...

Ide születtem

hol nemzetünket

oly sokszor feszítették

gyalulatlan keresztre.

hol becsapott emberek

szebb jövőt reméltek,

félre vezetettek

Szuezt kerestek,

lelőtt anya kezében

még meleg volt a kenyér

vitte volna haza

az éhes gyereknek.

Ide születtem,

hová magot vetettem,

s a drága föld ismét

új gazokat terem.

egyenes kaszával

nem lehet levágni  őket.

türelmetlenkedve

csak várni, csak várni.

Ide születtem

hol kevés a gyermek,

talpukon az úti levél

messzire mennek.

mindezt látják most

a felakasztottak,

rendőrlovakkal

megtaposottak,

Korvin közben elhantoltak.

nem ilyen jövőről álmodtak.

Oda születtem

hol ha a virágot tapossák,

akkor ontja leginkább

bódító illatát.

S ha majd száz év múlva,

megkérdi gyermekünk,

honnan indultunk,

és mivé lettünk,

büszkén mondhassuk,

Él még namzetünk.

Megjegyzés:  2021.október 23

A  VERS HANGOS LINKJE...ELMONDJA  ILOSVAY GUSZTÁV

https://www.youtube.com/watch?v=Sus1q9D1lxc

SAJÁT LINKKEL

*************************************************

 9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN 

AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN

KOLOZSI ERZSÉBET (AUSZTRÁLIA)

TÓTÁGAS PODCAST  (IX. RÉSZ)

Karantén

Podcast  18-ik epizód…  : https://youtu.be/CkqqWiuf8Mw
Kicsit megszakítom a főleg ausztrál történelemmel foglalkozó sorozatomat, hogy ki bővítsem, és  azzal is foglalkozzam, ami már hosszú ideje szinte főhelyen foglalkoztat mindenkit, akár az északi akár a déli féltekén.
Igen, a vírusról lesz szó. No ne ijedjen meg senki, semmiféle tudományos fejtegetés nem következik. Inkább magát a karantén fogalmát járom körül. És természetesen szó lesz a történelmi karantén helyszínekről itt Ausztráliában. Szóval azért lesz történelem meg ausztráliai vonatkozás is.
Kezdem  először is magával a szóval. Karantén olasz eredetű , 14-ik századra vezetik vissza, és  quaranta giorni, 4o napot jelent.  Mikor Velence uralta a világot, legalábbis az akkor ismert tengereket,  fontos volt, hogy az áruval megrakott hajók személyzete ne hurcoljon  betegségeket a lagunák közé. Ezért a fő kikötő előtt egy kis szigetnél először 3o majd, 4o napot kellett várakozniuk. Ez alatt az idő alatt kiderült, hogy van e beteg a hajón. Ezt  Hippokratész írásaira alapozták, miszerint egy akut betegség tüneteinek 40 napon belül meg kell jelennie.[22] Modern becslések szerint 37 nap volt az az idő, ami eltelt a pestissel való fertőződéstől a halálig. Kösz.  Ezért még 

3 napot rászámoltak, a biztonság kedvéért.

Kolozsi Erzsébet

Európa szárazföldi részein a  félelmetes „fekete halál”,  pestis, a fertőző  járvány sújtotta országokból érkezett. Így az onnan beutazni vágyó  személyeket, akár betegek, akár egészségesek voltak, ingóságaikkal együtt a határnál visszatartották, 

vesztegelni hagyták és csak a kiszabott „veszteglési idő” 

elteltével bocsátották tovább. Ezt az eljárást nemcsak a pestis, hanem a sárgaláz, a szifilisz  és a kolera ellen is gyakorolták.
A középkor végére szigorú és kötelező állami intézkedések és törvények határozták meg a karanténszabályokat. Így sikerült a járványokat  kordában tartani akkor, oltások híján.
Ha szárazföldön ilyen nehéz megakadályozni a terjedést, hát még azokon az igazán zsúfolt vitorláshajókon a 19-ik században!  Az volt a szokás, hogy az egészségeseket leengedték a hajóról, a betegeket ott tartották, a hajónak pedig  jó messze a fő kikötőtől kellett horgonyon maradnia.  Csak képzelem, hogy akit sebtében egészségesnek nyilvánítottak, esetleg az is vihetett tovább fertőzést a szárazföldre. De arra is gondolni kell, a hajó útjának költsége akkor térül meg, ha minél gyorsabban fordul, igy lehetséges, hogy  a fedélzeten maradottak ellátása is inkább arra irányult, hogy nélkülük a hajó mielőbb tovább állhasson.
 Sydneyben aránylag hamar létesítettek egy karanténállomást, 1832-ben.  Ez a karantén állomás, igaz,  most már divatosabban Q station - Q állomásnak titulálják. Hosszú ideig, egészen 1984-ig működött, North Head-nél található, a Sydney  öböl bejáratánál ugyan,  de mégis kellően távol a  fő településtől.
Jelenleg  egy hotel, étterem és kis múzeum van  benne. Legérdekesebbek talán a kő-vésetek  és falfirkák, amiket az ott rostokoló emberek saját szórakoztatásukra csináltak.

A podcast logója

 Végig böngészni bizony idő, de a csodás kilátással   rendelkező kávézóban vehetünk magunkhoz némi erősítést.
 Az erősebb idegzetűeknek pedig kisértet túrákat   szerveznek,  ahol az alig világított folyosókon, imbolygó   lámpásokkal, földalatti helységeken keresztül ólálkodva az   ott elhunyt híres vagy hírhedt emberek történeteivel   ismerkedhet meg a borzongani vágyó.
 Melbourne, ill. Victoria első állomását egy 5o  tífuszos   beteggel érkező hajó indokolta, és az akkori Port Philip Bay   főfelügyelő, La Trobe, azonnal elrendelte egy állandó   karantén állomás megszervezését.  

La Trobe nagy kedvence   a Victoria állam lakóinak, igy ő megér egy külön misét azaz podcastot is. Ezt az állomást is jó messzire tervezték a fő településtől, a Mornington félszigetre,  de ott már földtulajdonosok voltak, igy a rekvirálást előbb el kellett intézni, de ez nem ment túl gyorsan.
Ami azonban felgyorsította ott a karantén állomás létesítést,  az a  Ticonderoga   nevü hajó érkezése volt 1852-ben.  Több mint 3oo beteggel akart kikötni és akkor azt a kb. 100-at nem számoljuk, akik útközben hunytak el és tengeri temetést kaptak. Más szóval vízbe dobták őket. Tífusz volt a fő baj, de volt köztük skarlát is.
Természetesen horgonyon kellett maradjanak és La Trobe megbízásából egy Ferguson nevű kikötőmester kapta a megbízást, hogy csináljon valamit  gyorsan, ami jó a parti közösségnek és jó a hajón rekedteknek is. Ferguson talált pár kőművest a hajó utasai között, és azonnal építkezésbe kezdtek. Ez volt a kezdete annak az állomásnak, ami  egészen 1999-ig működött, igaz közben volt már hadi iskola, menekült tábor is..
És ha már ennél a félszigetnél tartunk,  érdekességként említem, hogy ott lévő Portsea  mára talán a legdivatosabb, legelőkelőbb nyaraló része Melbourne-nek.  Kicsit mint  Római Budapestnek. A borzongani vágyók azért itt is kapnak élményt:
Ausztrália egy korábbi  miniszterelnöke, Harold Holt, az itteni egyik közkedvelt beachnél tűnt el,  1967 nyarán , azóta sem tudják, mi lett vele. Megfulladt,  öngyilkos lett, vagy cápa ette meg, esetleg valakik segítettek a cápának? A rejtély máig megfejtetlen. Emlékét azon  a beachen egy bronztábla őrzi.
De javasolom, inkább örüljünk a napsütésnek ami mindig jókedvre deríti az embert.

...............................

Podcast 19. Norfolk Island
https://youtu.be/XVZGg4LDcCk
Létezik olyan hely, esetleg sziget, ahol az angolok nem gyarmatosítottak? Talán van, de ott meg a franciák és a portugálok, esetleg hollandok voltak gyorsabbak.
Hello itt a Tótágas, csevegő történelem Down Under
Ma egy olyan szigetről beszélek, amit úgy  hirdetnek  a turista magazinok, hogy szinte érintetlen természet, béke és nyugalom szigete. Szóval most erről az érintetlenségről, no meg békéről és nyugalomról lesz szó.
Annyit foglalkoztam már Sydney és környékével, már Melbourne is szóba került,  Tasmánia is volt soron, így arra gondoltam, hogy bemutatok  egy olyan  fegyenctelepet , ami nem Ausztrália földjén volt, de mégis idetartozott. Talán az északi féltekén is hallottak Norfolk szigetről, mint a Csendes Óceán egyik paradicsomáról.
Kis politikával kell kezdjem:
Britannia  abban az időben a ruházat és főleg egyenruhák egyik alapanyagaként a vásznat illetve a pamutot használta. Ámde  kender és gyapot ott nem igazán  és csak kis mennyiségben terem meg, így importra szorultak. Honnan jött a jó minőségű anyag? Hát a cári Oroszországból! Nagy Katalin is tisztában volt saját gazdasági hatalmával, így időről időre emelte az árat, vagy korlátozta a mennyiséget. Ma ezt kvótának mondanánk. Így a brit kormánynak szüksége volt olyan területre, ahol lent vagy gyapotot lehet termelni. Mit tesz ilyenkor egy nagyhatalom, természetesen gyarmatosit. Azaz szétküldi a hajókat, állítólagos földrajzi felfedezés céljából, hogy keressék meg az alkalmas  helyet.  Ez egybeesett Ausztrália azaz Port Jackson első fegyenctelepének a létesítésével. Így az olcsó munkaerő a rabok formájában  adott volt.
Igazán Új Zélandra fájt a foguk, de az őslakos maorik igencsak barátságtalanul fogadták őket, így elálltak a tervtől. És akkor jött képbe Norfolk sziget ahol nem volt lakosság  Ma már bezzeg! A legutóbbi népszámlálás a mintegy 35 nkm szigeten több mint 2000 embert is számolt!
Szóval az első flotta résztvevőiből Philip kapitány elküldött 15 rabot és 7 szabad embert, köztük Thomas Jamisont, aki később az egész kolónia főorvosa lett, hogy készítsék elő a terepet kereskedelmi vállalkozásra.
Őket aztán számos rab, rájuk vigyázó katona  és néhány szabad telepes követte.
Nagy örömükre, szép szál fenyőfák borították a szigetet, amit majd árbocnak akartak felhasználni. És rögtön nekiálltak a növénytermesztésnek.  Itt jegyzem meg, hogy ezek a fenyőfák itt Sydneyben is találhatóak, az egyik népszerű beach, Manly, tengerpartját  is ők  szegélyezik, Norfolk pine a neve. Ugye az északi típusú fenyők, pl. ezüstfenyő, itt ritkábbak, így ez az itteni népszerű karácsonyfa.
Sudár törzse, egyenletes, igaz, kicsit ritkás ágai vannak. Nekünk van egy cserépben, minden évben ezt hozzuk be feldíszíteni.
Szóval  ott a szigeten  nekiálltak a kendertermesztésnek, jó termés is lett, csak az volt a bökkenő, a rabok nem voltak szakemberek a kenderfeldolgozásban. Gyorsan túszul ejtettek két maorit Uj Zélandról, hogy szabadulásuk fejében tanítsák meg a rabokat a feldolgozásra és szövésre. Ámde nem jártak sikerrel, a maori férfiaknak fogalmuk sem volt erről, hiszen az ő kultúrájukban ez női munka.  Közben bőszen nekiálltak a fakitermelésnek, itt sem jártak sikerrel. Eredetileg árbocnak szánták volna a fenyőrudakat, de  erre a célra nem volt elég erős. Így maradt az egyéb mezőgazdaság, főleg gabonaféléket  és zöldséget  akartak termelni. Itt meg a sósvízfelületről érkező szél és a hernyók nem kedveztek. A biztonságos kikötés is nehézségekbe ütközött az egyenetlen és sziklás partszakasz miatt, szóval nem  volt ideális hely . De ahogy túlszaporodtak a rabok Sydneyben úgy küldték  át ide a felesleget . Nagy nehezen életben maradtak, de nem volt gazdaságos a fenntartás, ezért pár év után 1813-ban felszámolták
Úgy tűnik azonban  a birodalmi nagyravágyás  határtalan, pár év után így  újra elkezdték a notórius fegyenceket idezsuppolni. A sziget kormányzójának lenni nem igazán  volt kitüntetés, így azok sem a legjobb emberanyagból kerültek ki.  Igyekeztek  lehetőség szerint is minél rövidebb ideig ott maradni és megszedni magukat. Ez a rabokkal való igencsak kegyetlen és durva bánásmódot eredményezett.
A szálláshelyük szűk, levegőtlen és fűthetetlen volt. Élelmezésük igencsak silány, és még ebből is loptak el a lelkiismeretlen felülvigyázók. A legkisebb vétségért is korbács járt, az átlag 93 ütés volt. Munkavégzés vasban, csak egy bokán, ha irgalmasok voltak, kettőn, ha büntetni akartak. A béklyók darabonként kb. 4-5 kilót nyomtak, lánc nélkül. Mindez elrettentésül szolgált volna a többieknek, akik a bűn kísértésébe estek volna.  Aztán volt nyak és boka lánc együttes. A nyak körül volt egy vaskarika, a bokán is volt ilyen, a karikákat pedig hátul  lánc kapcsolta össze. Ezeket nem méretre illesztették a szerencsétlenekre, így gyakran vagy nyakon vagy bokán erősen bevágott. A  karikákat összekötő lánc pedig többnyire rövid volt, így a rab sem állva sem fekve nem tudott kiegyenesedni. Természetesen munkát kellett végezni ilyen béklyókban, silány ellátmánnyal.
A meghunyászkodás helyett azonban lázadások voltak. Ezeket természetesen gyorsan  elfojtották és kegyetlenül megtorolták.
1834-ben egyik lázadás után egy papot küldtek a szigetre Sydneyből hogy a kivégzés előtt állóknak lelki vigaszt nyújtson. Mily megható gesztus! Willam Ullathorne atya leírása szerint megdöbbentő jelenetnek volt tanúja: az  ő feladata volt közölni, ki kapott kegyelmet, kit akasztanak. Akik kegyelmet kaptak keserves zokogásban törtek ki, akiket akasztásra ítéltek térdre borulva köszönték Istennek.
Ebből következtethetünk, hogy milyen gyöngyéletük volt. Van még egy legenda, hogy az igazán elkeseredett rabok gyilkossági szerződést kötöttek. Ennek fejében egyik önkéntest a többiek megölik,  és az elkövetők is hátha kivégzés büntetést kapnak.
Nem véletlenül említették a szigetet Pokol a paradicsomban néven.
A sziget mint büntetőtelep azért szűnt meg létezni, mert Tasmania közelebb volt, több embert tudott eltartani és  főleg több, természetes kikötésre alkalmas öböllel rendelkezett, így a rabokat végül oda szállították, így ismét lakatlan lett.
 Ezek után még egy érdekesség a szigetről. Mindnyájan hallottunk a Bounty lázadásáról, akik a filmet is látták, Marlon Brandora és az igencsak gyönyörű főszereplőnőre  Taritara is emlékeznek. A való életben a lázadók egy része, azok után hogy Bligh kapitányt egy nyitott csónakban útnak indították a Csendes Óceánnak, Tahitin maradt, no őket aztán az angolok elfogták, hazavitték és 3-at fel is akasztottak. A többiek   tovább hajóztak  a Pitcairn szigetekre,  remélve, hogy távol  vannak a brit befolyástól. A biztonság kedvéért vittek magukkal tahiti nőket is, ott letelepedtek.  Itt a hajót elégették, hogy ne  tudjon egyikük sem tovább menni. Bálnavadászok találták meg őket sokkal később, addigra már  aki életben maradt,  mert azért egymással is torzsalkodtak, amnesztiát kapott. A szigetcsoport  nem volt alkalmas nagyobb népesség eltartására, így először Tahitira vitték át őket, de ott nem érezték jól magukat, ugye az francia fennhatóság, így végül a Norfolk szigetre kerültek, ami angol. Addigra ott már nem voltak rabok, de az általuk emelt épületek még álltak.
Mai napig is a sziget lakosságának a fele a Bounty lázadóira vezeti vissza a  családfáját.
Bligh kapitányról pedig a 7. podcast felvételen rum lázadás beszélek részletesebben. A youtube csatornámon hozzáférhető,
Itt a link hozzá:
https://youtu.be/sYH4Dr4nW2k
Mellékletek terület
YouTube-videó (Podcast 19 Vesztegzár vagy idill a Déli Földtekén?) előnézete
YouTube-videó (Podcast 18 Pokol a paradicsomban?) előnézete
YouTube-videó (Podcast 7 Rum lázadás) előnézete

Folytatjuk.

*************************************************

 10. BEMUTATJUK GRUBER MIKLÓS ALKOTÁSAIT 

RÖVID ÉLETRAJZ

Gruber Miklós vagyok, egy Hanság menti kisvárosban, Lébényben élek feleségemmel. 65 éves vagyok, fiam 38. Öt éves volt, mikor agydaganattal műtötték. Előtte, utána igényelte, hogy meséljek neki. Meséltem. Rengeteg mesét találtam ki, mert azt szerette, ha a fejemből mondtam.
A Pattantyús Ábrahám Géza Ipari Szakközépiskolában végeztem gépész szakon, majd a Jedlik Ányosban közlekedésgép gyártó szakon, később a 

CNC technológiát is kitanultam.

Grúber Miklós

Nagyjából 1000 kötetes könyvtáram van, amiből látszik: szeretek olvasni.
Gratulálok az újsághoz, szívesen olvasom.Szeretnék én is beküldeni az írásaim közül.
Maradok tisztelettel: Gruber Miklós

....................................

Az obsitos

  Valahol messze, messze volt egy ország. Nagyon szegény ország volt. És nagyon kicsike. Valaha szép nagy volt és virágozó, de urai elherdálták. Ebben az országban volt egy kicsinyke falu, ott lakott egy lány és egy fiú. A lány gyönyörű volt, a fiú szorgalmas, dolgos. Egyszer aztán megakadt egymáson a szemük, egymásba szerettek. Csodásan szép szerelem volt az övék: szebbnél szebb szavakat suttogtak egymás fülébe, megremegtek egymás érintésétől.
Hanem, minden szépnek vége szakad egyszer. Az országok háborút hirdettek, a fiúnak is katonának kellett állni.  Egymást szorosan átölelve álltak az ibolya
illatú holdfényben. A lány, fejét kedvese mellére hajtva zokogott, pihegtek keblecskéi. A fiú a Holdat nézte, némán fohászkodott a Teremtőhöz, majd rekedt, bánatos hangon megszólalt:
-  Feloldalak fogadalmad alól. Ki tudja, megjövök – e ? S ha megjövök, mikor? Lesz – e kezem, lábam? Tudnál – e szeretni?
-  Örökké várok rád, ha kell a sírig. – Válaszolt a lány.
Csendben elbúcsúztak, a fiú ajkát égette szerelme forró csókja, szemében könnyek gyűltek, felkapta batyuját, gyors léptekkel útnak indult.
Múltak az évek. Sokszor elolvadt a hó a háború óta. Az elesett katonák teste rég elporladt, hazatértek az élők. A lány várt szorgalmasan. Reggel és este
kiállt a kapu elé, nézte az utat, jön – e kedvese. Barátnői mind férjhez mentek, de ő várt, várta kedvesét. Egy napon esőtől súlyos, sötét felhők gyülekeztek
az égen. Hatalmas, fénylő villámok cikáztak, recsegett, dörgött az ég. Fényes hintó állt meg a lány háza előtt, egy úriasan öltözött férfi szállt ki belőle.
-  Ne várd kedvesed, üzenetet küldött neked. Itt e kendő, ő adta kezembe. Felismered – e? – Kérdezte.
A lány szeméhez emelte a kendőt, szíve majd meghasadt, belesírta bánatát. Ajkai imát rebegtek.
-  Mi hír felőle? – Kérdezte halkan – Meghalt tán?
-  Nem halt meg, boldogan él. Egy idegen asszonyhoz szegődött, gyerekeik lettek.
Azon túl minden nap ment a férfi, vigasztalta a lányt, majd feleségül vette.
Múltak az évek. Ismét vihar tombolt, vad, sötét, dühödt istenek haragja dúlt. A lány nem élt már. Az utcavégi romos házhoz árny közelített. Egy vén, sovány kutya felvakkantott. Kegyelemkenyéren élt, mióta gazdája elment. Most elővánszorgott a szín alól, megcsóválta a farkát párszor. Az ember lehajolt hozzá, gyengéden megsimogatta.
- Ej, Bundás, te Bundás. Hát megvártál? Várt – e vajon Ibolyám is rám?
Bement a házba, fáradtan lefeküdt a priccsre, s mély álomba merült. Másnap reggel bement a kocsmába, hírt halljon szerelméről. Faggatózott, de csak hümmögés
volt a válasz. Végre, a falu koldusának eredt meg a nyelve. Elmondta, gonosz volt Ibolya férje, a halálba kergette a lányt. Kimentek a temetőbe, megmutatta
a sírt. A fiú ráborult, vállait keserves zokogás rázta, szívében bosszút esküdött. Katona barátja volt az a férfi, s becsapta őt. Fogságban volt, nem jöhetett,
ezt üzente. Kis batyuját a koldus kezébe nyomta, benn összegyűjtött vagyonkájával, s vén kutyájával a nyomában kedvese háza felé indult. Lelkét a bánat,
szívét a harag fűtötte. Keményen berúgta az ajtót. A ház ura elfehéredett, szája remegni kezdett, de megszólalni nem tudott már. Villant a penge, reccsenve hatolt az áruló szívébe.
Vad vihar söpört a tájon, istenek csatáztak dühödten az égben. Egy sötét alak támolygott a temető felé. Keze, ruhája ragacsos a vértől, szemét nehéz
férfikönnyek homályosítják. Mellette egy vén kutya lohol, nyelve lóg, pihenésre vágyik. Megállnak egy sírnál, a sötét alak ráborul, kezeivel markolja a
hantokat. Hatalmasat dörren az ég, visszhangzik a világ. Villám csap a sírra, lesújtva az egykori fiút, szerelme sírján. Kutyája melléje rogy, szíve meghasad.
Lelkük az ég fele száll, megújhodva, ismét fiatalon. Kedvese a kapuban áll, várja, mikor jön már. Meglátja, eléje szalad, lelkük örök szerelemben forr
össze…

*************************************************

 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 

Véghelyi József: Csúcstechnika

Óh, kérem az idősebb emberek igen gyakran mondogatják, hogy bezzeg az én időmben minden más volt: a Nap szebben sütött, télen tél volt, nyáron nyár. Szóval minden, de minden ideálisabb volt, mint manapság. Mert mi van ma, kérem…? Télen nincs hó, nyáron nincs eső, a dinnye pedig régen édesebb volt és persze gömb alakú. A lányokról pedig ne is szóljunk, úgy isznak, mint a kefekötő. A szemérem pírja helyett ujjnyi vastag krém virít arcukon, tele vannak testékszerekkel, meg tetkókkal…! Egy tapasztaltabb kocsis is belepirulna, ha meghallaná a káromkodásukat. Nem lehet őket levakarni a fiúkról. Régen a lányos szülők aggódtak, ha gyerek háta falas lett, ma inkább a fiús mamák féltik csemetéjüket a nyilvánvalóan erkölcstelen lotyóktól…Szóval kifordult a világ tengelye a helyéből. No, és mindennek a tetejében az a mobil-mánia, ami elharapódzott, hát az már borzalmas. A mai gyerekek mobil nélkül elveszettnek érzik magukat. Szó szerint mindenhová magukkal viszik, még talán a toalettre is, pedig ott nem sok hasznát lehet venni ugyebár?

*

Véghelyi József

  Az iskolai tanórákon természetesen tilos telefonálni, sőt ki kell kapcsolni. A számonkérés egyik elterjedt módszere a nagyobb ismeretanyag utáni témazáró dolgozat. A korrekt tanár ezeket jó előre be is jelenti, hogy legyen idő a felkészülésre, és a lelkiismeretes diák utána tudjon nézni a tananyagnak.
  Magam úgy voltam, hogy részletes óravázlatokat készítettem, és abból magyaráztam az anyagot a nebulóknak, mert a tankönyvek legtöbbször nem követték a hivatalos tantervet. Ezek a tanórai jegyzetek tematikusan voltak rendszerezve, tehát mindig tudtam, hogy mi következik órákra lebontva, és persze az is benne foglaltatott, hogy mikor esedékes a témazáró dolgozat. Előtte nyilvánvalóan - a tananyaghoz kapcsolódóan - feladatokat 

oldottunk meg szép számmal, felkészítendő az ifjúságot az írásbeli számonkérésre.
Az életben sok olyan dolog van, amire egyszerűen nem lehet előre felkészülni, mert ember legyen a talpán, aki minden lehetőséggel számolni tud! Ilyen ember még nem született meg, és én sem születtem ilyennek…!
 Történt egyszer, hogy egy tizenkettedikes osztályban írattam elektronikus áramkörökből témazáró dolgozatot tavasz körül. Tudva levő, hogy ez nehéz szakmai tárgy, ahol is – mint a matematikánál lenni szokott – vegyesek lettek az eredmények. Ilyenkor az osztályátlag 3,0 és 3,5 között szokott lenni. Mivel sok, és bonyolult számításokat kell végezni, ezért megengedett ilyenkor az alapműveletes zsebszámológép használata. Javítás közben messze kitűnt az egyik diák dolgozata: a feladatok első része hibátlan volt, a másik fele pedig használhatatlan, semmit nem ért! Hogyan lehet az, hogy a fajsúlyosabb feladatokat jól megoldotta T. Ricsi, a „töltelék” példákkal pedig nem boldogult? Ugye ez mindenképpen gyanús körülmény? A mi pályánkhoz viszont hozzátartozik a pedagógiai optimizmus, amely feltételezi, hogy a szamárból is lehet versenyló, csak sokat kell gyakorolni! 

Most már mindegy, kijavítottam a dolgozatokat, s Ricsié a fenti okok miatt közepes lett a pontszámok alapján. Annak rendje-módja szerint kezdtem kiosztani, és értékelni a diákok munkáit. Ricsi következett. Meg is kérdeztem tőle:
- Mondd meg nekem légy szíves, hogy sikeredett ilyenre a dolgozatod: a nehéz feladatok jók lettek, az egyszerűbbekkel pedig nem boldogultál?
- Hát Tanár úr most így jött ki a lépés – kedélyeskedett Ricsi.
- Ide figyelj! Ne szédíts engem! Több évtizede vagyok már a pályán, pontosan tudom, hogy valami puskaféle van a dologban…!
- Tanár úr, esküszöm, hogy semmiféle puskát nem készítettem!
Szokásom volt, hogy dolgozat írásakor a padok között sétálgattam, leleplezendő a tisztességtelen eszközök használatát. S valóban Ricsinél nem vettem észre csalárd szándékokat. Ám, csak nem hagyott nyugodni Ricsi rejtélye, ezért felkínáltam számára egy alkut, mert másképp nem tudtam volna kideríteni az igazságot!
- Ricsi! Alkut ajánlok Neked! Én beírom a naplóba a hármast, és nem is változtatom meg, ha elárulod a titkodat! Korrekt, nem?
- Igen, elfogadom – válaszolta a diák elégedetten. Ám szeretném, ha a Tanár úr előtte beírná a jegyet!
Álltam a szavam, és beírtam a naplóba a hármast.
- Ricsi, most Te következel! – dobtam Neki a labdát!
- Hát, abból indultam ki, hogy évek óta menetrendszerűen, jól kiszámítható módon jönnek a témazáró dolgozatok, a feladatokkal együtt. Egy tavaly végzett barátommal összebeszéltünk, hogy segít nekem, mert valószínű a tavalyi feladatokat fogjuk idén is megkapni. A dolgozat feladatit pedig a végén mindig megoldottuk közösen, hogy mindenki tudja, hol hibázott. Ez volt az alapötlet. A zsebszámológép pedig használható volt, így én a mobil telefonon levő számológépet használtam, vagy legalább is úgy tettem. Valójában a barátommal SMS-t küldözgettünk egymásnak a tavalyi feladatok megoldásáról…! Hát ezért lett jó az első fele a dolinak!
- Meg kell engedni, hogy imponáló módon túl jártál az eszemen, mert ezt a csalást a hagyományos módon nem lehetett kideríteni, hiszen magam engedtem meg a zsebszámológép használatát! – ismertem el lovagiasan az ötlet remek voltát. Csak azt áruld el még, hogy akkor a másik fele miért lett gyalázatos? – kérdeztem Ricsitől.
- A válasz nagyon egyszerű: időközben lemerült a mobilom akkumulátora…! Mivel nem tanultam a témazáróra, nem is tudtam semmit utána! – fejezte be Ricsi a vallomását az osztály jóízű röhögése közepette.
Hát, igen! Erre én sem voltam felkészülve, de mivel roppant „kreatívnak” találtam a puskázás számomra új csúcstechnikai változatát, jót nevettem a diákokkal együtt, egy kicsit magamon is…!

Folytatjuk a sorozatot.

*************************************************

 12. EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL 

MÁRKUS KATALIN: Gesztenyeszedés a '60-as években.

Ha a naptár szeptember elsejét mutat, akkor kezdődik az iskola. Ez így volt akkor is, sőt még előtte is, amikor én voltam iskolás. Nem nagy lelkesedéssel
mentünk, de pár nap alatt minden gyerek fejében rendeződtek a gondolatok. Végül is örültünk egymásnak, mert hozzánk a szomszéd faluból átjártak a felső
tagozatosok. Velük a nyáron nem nagyon találkoztunk, legfeljebb vasárnap a templomban, mert mi meg oda jártunk át a misére, mivel nálunk 

akkor még nem volt templom.

Márkus Katalin

Az órák közti szüneteket az iskola udvarán töltöttük a nagyra nőtt diófák árnyékában. Ettük a zsíros kenyeret almával, szőlővel, meg

a túróval töltött zöldpaprikát.
Lassan teltek ezek a szeptemberi napok. Reggelente mikor 

mentünk iskolába, a kerítésdrótokon harmatos pókhálók lógtak, hazafelé menet meg elbágyasztott bennünket a kora őszi meleg. 

A levegő tele volt mindenféle illatokkal, szagokkal. Az árokpartra ültetett szilva és körte fákról a poros útra potyogtak
az érett gyümölcsök. Az arra járó szekerek kerekei, a lovak patái összetaposták, és kedvenc lakmározó helye lett a méheknek, darazsaknak. Ha elmentünk mellette, kicsit már erjedő, édeskés 

illat szállt a levegőben. De a lovak is otthagyták menet közben potyogtatott "citromaikat", na az már szagos volt rendesen.
Eső előtt meg, ahogy mondani szokták, megállt a levegő a falu fölött. Ilyenkor volt aztán igazán bukéja a levegőnek! Minden háznál voltak állatok, apró
jószágok, trágyadomb, és még sorolhatnám. Aki élt valamikor falun, annak nem kell tovább ecsetelnem a leírtakat. Aki meg nem, az sajnos lemaradt erről
az élményről...
A mi falunk nagyobb része, két domb közt a völgyben terül el, csupán egy utcája kanyarog felfelé a hegyre. Ez a hegy valójában a hosszan elterülő zalai-dombság
egy része, amelynek lankái közt sok-sok apró falucska bújik meg, köztük az én szülőfalum is. Esténként, mikor begyújtottak a tűzhelybe vacsorát melegíteni,
még a kéményekből sem szállt felfelé a füst, hanem szépen elterült a falu fölött. Ilyenkor szokta mondani jó anyánk - gyorsan csukjátok be az ablakokat,
mert bejön a füst.
- Visszatérve az iskolához, bizony sokszor olyan álmosítóak voltak a tanórák, hogy megértük nyitva tartani a szemeinket, de nem volt mit tenni, nekünk
tanulni kellett. Hatalmas volt az örömünk, amikor október elején az igazgatónk kihirdette, hogy az előző évekhez hasonlóan, most is kettő nap tanítási
szünet lesz. Ez azonban nem azt jelentette, hogy otthon lazán pihengetünk, hanem azt, hogy megyünk gesztenyét szedni. A gesztenyéért kapott pénzből mindig
tornafelszerelést vettek az iskolának. Csak mi a felső tagozatosok mehettünk, és ráadásnak osztályok közt versenyt hirdetett. Amelyik osztály a legtöbb
gesztenyét szedi, annak minden tanulója kap egy grafitceruzát aminek a végén radír is van.
Óh, hogy akkor ez milyen ritkaság volt! Sőt, egyéni versenyt is hirdettek! Osztályonként aki a legtöbbet szedi, még meglepetés ajándékot is fog kapni.
Ez legtöbbször egy könyv volt. Így ösztönöztek bennünket, hogy szorgalmasak legyünk.
Most lehet ezen mosolyogni, de akkor ez nagy kincs volt. Töltőtolla sem volt mindenkinek, amibe úgy lehetett felszívatni a tintát, legtöbbünknek még csak
a tintába mártogatós tolla volt. Dolgozatot, meg házi feladatot írtunk vele. Az ügyetlenebbeknek bizony tinta pacával volt tele a füzete.
Falunk feletti domb mögött terült el a több hektáros szelídgesztenyés. Valamikor papi birtok volt, de államosítás után az állami erdészethez került. Ide
jöttünk mi nagy örömmel minden évben gesztenyét szedni. Azt sem bántuk, hogy a gesztenye tüskés fondora össze-vissza szurkálja a kezünket. Tudtuk, hogy
lábbal kell kitaposni fondorából a gesztenyét, a kezünkkel csak felszedjük.  Ettől függetlenül fondor, fondor hátán volt a fák alatt, és mindig jó pár tüskét
vittünk haza, ami nagyon tudott fájni. Nekem anya szokta kiszedni a kezemből, egy varrótű segítségével. Majd gyümölcsecetet öntött rá, hogy el ne fertőződjön.
Volt akinek pálinkával fertőtlenítették a kezét, még másnap is lehetett érezni a pálinka illatát.
- Gesztenyeszedő napok reggelén az iskola udvarán volt a gyülekező, mindenki hozott magával enni és innivalót, meg egy kisebb vászon táskát vagy zsákot.
Ez a szokásos zsíroskenyér volt, meg egy csatos bambis üvegben víz, plusz egy-egy alma. Többet nem vittünk, mert hosszú volt az út. Lábunkra tornacipőt
húztunk, ebben könnyen mentünk, és a sok tüskés fondor sem szurkálta meg a talpunkat. Rövid eligazítás után, az osztályfőnökök vezetésével elindultunk
fel a hegyre.
De, nem ám össze-vissza mentünk, hanem mindenki a padtársával párban. Jó hangulatban haladtunk felfelé, a száznál is több gyerek még ha csak halkan beszélget,
akkor is zsong körülötte a levegő. Mi pedig voltunk annyian, mert huszonöten-harmincan jártunk egy-egy osztályba.
Az énektanárnő időnként megénekeltetett bennünket. Messzire elhallatszottak a felváltva énekelt mozgalmi énekek, és a népdalok. Ha találkozunk felnőttekkel,
hangosan, kórusban köszöntünk. A kanyargós földút szőlők és gyümölcsösök közt vezetett, de mi még véletlenül sem vehettünk le a fákról gyümölcsöt. Hiába
mosolyogtak ránk a kéklő szilvák, piros almák, és a mézédes szőlőfürtök.
Körülbelül egy óra múlva értünk a gesztenyéshez. A hatalmas gesztenyefák árnyékában megbújó kicsi rönkháznál, márt várt bennünket az erdész a segítőivel.
A segítők azért kellettek, hogy messzire el ne kóboroljunk, mert mi nem járhattuk be a több hektárnyi gesztenyést, csak egy kisebb részét. Mindig ott voltak
körülöttünk, és figyeltek ránk. Aki véletlenül gesztenye szedegetés közben távolabb ment, azt vissza kísérték.
Ettől függetlenül megkaptuk a szokásos eligazítást. Gesztenyét hazavinni nem szabad, és a nagyfiúk még véletlenül se próbáljanak meg dohányozni! Ezeket
okkal mondta, mert mindkettőre akadt már példa. Nyolcadikban mindig volt pár fiú, aki az előző évben megbukott. Sőt, volt aki kétszer is ismételt. Ők már
dörzsöltebbek voltak, vagy legalább is azt gondolták, mégis mindig lebuktak.
Gesztenyeszedésnél, aztán felbomlottak az osztályok, mindenki kereste a nagyszemű gesztenyéket termő fákat, mert azok alatt gyorsan megtelt a táskánk.
Ilyenkor szaladtunk vele a rönkházhoz, ahol az erdész lemérte, osztályfőnökünk pedig beírta a nevünk mellé, hogy mennyit mutatott a mérleg. A tanárok is
felváltva szedtek gesztenyét, de ők nem az osztályuknak, hanem az iskolának. Így volt igazságos. Mindenki akkor evett amikor megéhezett, kisebb csoportokban
leültünk a kidőlt farönkökre. Volt belőlük bőven, nem szedték össze a kidőlt fákat, hagyták elkorhadni. Én négy évig jártam a gesztenyésbe, de a kidőlt
fatörzsek bizony nem nagyon korhadtak.
Délig szedtük a gesztenyét, akkor egy gyors összesítés után megtudtuk, hogy melyik osztály mennyit szedett. Másnap aztán akik lemaradtak, igyekeztek belehúzni
a szedésbe. A nagyfiúk természetesen mindig megszegték a szabályokat, amiért dicséret helyett osztályfőnöki figyelmeztetést kaptak. Akkor még annak is
nagyobb súlya volt...
Ha jól emlékezem, a mi osztályunk egyszer lett első, és én nagyon tudtam örülni a radíros ceruzának.
Hazafelé út már nem volt olyan egységes, mert majdnem mindenki családjának volt egy kicsi hajléka, szőlője, gyümölcsöse a gesztenyés alatti szőlőhegyen. Én
is a miénkhez mentem, mert a nagyapám mindig ott tett, vett valamit.
Akkor még a szőlő szüretelés is október elején kezdődött, de előtte már leverték a diót, és akinek volt gesztenyefája, azok felszedték a gesztenyét.

Folytatjuk a sorozatot.

*************************************************

 13. JÉZUS TANÍTÁSAI 

- A HEGYI BESZÉDRŐL SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL - 

Írta: Poór Edit

XIII. RÉSZ

KICSODA PEDIG AZ KÖZÜLETEK, AKI
AGGODALMASKODÁSÁVAL, MEGNÖVELHETI
TERMETÉT EGY ARASSZAL?

Az embernek az életéért való akarata, vágyai,
erőfeszítései, mind hiába való lenne, ha Isten
beleegyezésével, segítségével nem áll mellette,

hogy az ember keresztül vihesse az akaratát.
Senki sem vehet el semmit, ha az onnan felülről
nem adatik neki.
Az ember nem tekinthet bele a megoldások
birodalmába.
Csak a jelen világában láthatja a végbemenő
eseményeket.
De ezeknek a gyökerei a láthatatlanból táplálják,
a láthatót.
Ezért az ember nem tudhatja, hogy mi válik javára,
és mi válik a kárára.
Isten azonban tudja és mindig a legjobbat,
és legcélravezetőbbet engedi az emberi sorsok
eshetőségeinél érvényesülni.
Isten az ember szerető Atyja, aki mindig jót ad,
legyen öröm vagy bánat.
A legnagyobb bánatban, keserűségben is
az Úr, a tenyerén tart, mert ha ezt nem tenné
sokkal nagyobb teherrel kellene megküzdeni.
Ezért senkire sem enged nagyobb terhet, mint, amit elbír.
Boldog az az ember, aki ezt belátja,
és szenvedései között is őszinte hálával,
és megbékélt lélekkel tekint fel Istenre.
 

*

AZ ÖLTÖZET FELŐL IS MIT AGGODALMASKODTOK?

VEGYÉTEK ESZETEKBE A MEZŐ LILIOMAIT, MI MÓDON

NÖVEKEDNEK; NEM MUNKÁLKODNAK, ÉS NEM FONNAK.

DE MONDOM NÉKTEK, HOGY SALAMON, MINDEN

DICSŐSÉGÉBEN SEM ÖLTÖZKÖDÖTT ÚGY, MINT

EZEK KÖZÜL EGY.

HA PEDIG A MEZŐNEK FÜVÉT, AMELY MA VAN

ÉS HOLNAP KEMENCÉBE VETTETIK,

ÍGY RUHÁZZA ISTEN; NEM SOKKAL INKÁBB-É

TITEKET, TI KICSINYHITŰEK?

Az ember testiségnek túl fontossá lett fogalmát

példázza az Úr ebben az igében.

Meg kellene ezt hallania minden nagyravágyónak,

fény és pompa kedvelőnek, feltűnést és

dicsőséget hajszolónak.

Azoknak, akik a külsőleges ragyogásban keresik

és találják meg egyéniségüknek méltó keretét.

A test épp úgy zsarnoka lehet az embernek,

mint egy lelketlen kényúr.

A test elfajult kívánságai sok bűnt hozhatnak az

emberre már földi életében is.

A túlzott evéssel, ivással és egyéb szenvedéllyel.

A halál után pedig rettenetes gyötrelmeket

okoznak a léleknek, mert ott már mindehhez

nem jut hozzá.

A díszes, drága öltözék növeli az ember látszólagos

értékét, felébreszti és fokozza az önzőkben

a birtoklási vágyat, irigységet, telhetetlenséget.

Hatalmas eszköze ez a Sátánnak.

Mennyi szerencsétlen ember vergődik

ebben a hálóban.

Mert ha már megfürdött silány lelke ebben a

pompában nem tud róla lemondani és ezt

csak áldozatok árán tarthatja meg.

Általában női lelkek hamarabb rabul esnek

ennek a vágynak, mert boldogságukat

így vélik megtalálni.

Ha testüket szépítő, fiatalító szerekkel kezelik,

és szép ruhákat hordanak.

Elfelejtik, hogy az Ő teremtőjük, nem a selyem,

bársony, drágakövek szépségét ajándékozta nekik.

Hanem a lélek utolérhetetlen szépségét.

Azt a bájt, amely meghódít mindenkit.

Ez, az egyéniség kifejező szépsége, minden

női léleknek sajátja.

Csak azok az emberek keresik a külső kifogástalan

öltözéket embertársaikon vagy magukon,

akikben semmi, vagy csak igen kevés egyéni érték van.

Nekik szükségük van arra, hogy lelkük szegénységét,

fogyatékosságát, azokkal betakarhassák.

Az egyszerű, Istenben hívő és bízó embereknek,

aki hite szerint él, nem fontos az élet külső látszata,

mert tudja, hogy Isten gondot visel az Ő földi

gyermekeire.

Éppen ez a hit adja meg mind léleknek, mind

a külső emberi megjelenésnek, azt az egyéni sajátos

értéket, amellyel kiválik az átlag testies emberek közül.

Folytatjuk.

*************************************************
 14. NOVELLA 

CSOMOR HENRIETT: A szüret romantikája

Őszi ködös hajnalon Jácint már várta a barátját. Szüret idején mindig korán kimentek a szőlőbe, csak azért, hogy Jácint is élvezhesse egy kicsit a szabadságot, amit a tanya adott neki. Igaz, ez a pár óra vajmi keveset ért ahhoz képest, hogy a régi szép időkben minden szabadidejét a szőlőjében töltötte. Egész életében agglegény volt, és a munka után gyakran egyből a tanyájára ment. Jó pár éve annak már, hogy elvesztette a látását. Sajnos meg kellett válnia a tanyájától, pedig majd meghasadt a szíve.
Barátja mindig körbevezette a szőlőben, levettek a tőkéről egy-egy

szem szőlőt, miután megízlelték, megsaccolták mennyi lesz a 

must cukorfoka.

Csomor Henriett

Később lementek a fehérre meszelt borospincébe, a szalonnás reggeli után jóleset fehér óborral leöblíteni a torkukat. Jácint 

mindig örömmel fogadta a meghívást, sápatag szoba színű arca ilyenkor kivirult, és egy napra feledte búskomorságát. Levente barátjával húsz évig dolgoztak együtt kalauzként a mávnál. 

Egyedül csak ő tudta, hogy rohamosan romlik Jácint szeme. Amikor elvesztette szeme világát, a vakok intézetébe akarta 

küldeni a kórház, mondván, nincs neki senkije. Levente nem engedhette. Teljesen összetört barátjára gondolt, felelősséget vállalt érte a kórházban, és hazavitte. Jácint az első időkben úgy érezte, nem bírja elviselni megváltozott életét. Minden olyan ijesztően idegennek tűnt számára. Elvesztette addigi életét, amely teljesnek nem volt mondható, de legalább nem voltak korlátjai. Nem tudta mi lesz vele, hogyan tovább. Szinte reszketett félelmében, rengeteget sírt, és gyötrődött. Levente biztatta és sokat beszélgettek. Fél évig éjjel-nappal őrködött felette. Jól tudta, ha magára hagyja, még csinál valamit magával. Játcint amúgy is érzékeny lélek volt, s nagyon önfeláldozó. Őt is állandóan segítette, soha egy rossz szót nem váltottak. Levente tudta, hogy mennyire szeretett volna barátja családot, látta a gyermekekért való rajongását, de sohasem kérdezte mi az oka, hogy nem nősült meg. Jácint akármilyen rossz lelkiállapotban volt, mire jött Levi családja, arcáról eltűnt a búskomorsága. A gyerekek körbe állták, s mind egyszerre akart vele játszani. Másfél hónapra rá megfogták a kezét, úgy kérték a gyerekek:
- Gyere Jácint, menjünk ki, vittünk neked széket is a homokozóig, hogy velünk lehess.
- Menjünk hát! - mondta kedvesen.
Miközben megölelte őket, befelé hulltak könnyei. Szerencsére ismerte már a járást a sötétben is, Levi sokat sétál vele. A gyerekek óvatosan vezették, és a biztonság kedvéért a karjára akasztotta fehér botját.
- Látod ezt szeretem benne, a végtelen türelmét. - mondta feleségének Levi.
- Ezért is lett a keresztapjuk, ismerem annyira, hogy nemsokára ismét képes lesz rájuk vigyázni.
- A gyerekek sem hagynák, hogy elhagyja magát. - mondta Éva, akinek könnyben úszott kék szeme.
Az első fél évben Jácint újra tanult mindent. Még főzni is megtanult, de csak rezsón engedték Éviék, mert féltették, hogy megégeti magát, ezért mindent kicseréltek a házban, ami nem volt biztonságos számára. Leventéék a szomszédban laktak, ezért minden reggel átment hozzá egy kávéra, és egy kicsit beszélgetni. Sohasem hagyták őt magára, gyakran aludtak nála.
Fél nyolc felé megérkeztek a szüretelők, terített asztallal várták őket. Ez amolyan kedveskedés volt a dolgozók felé, hogy senki se álljon be a sorokba korgó gyomorral. A friss kenyér mellé fasírt, szalonna, sonka volt feltálalva, kinek mit kívánt meg a szeme, azt evett. Legutoljára hagyták a meleg kávét, amelyet a termosban tartottak. Szorgosan itták. Megköszönve a reggelit, vödröt és metszőollót fogtak, és beálltak a tőkés sorokba. Egyből hangos lett a szőlőhegy, csattogtak a metszőollók. Puttonyosért kiabáltak, s közben beszélgettek, a gyerekek sikongatva kergették egymást. Leviék keveset beszélgettek, mert a daráló egyfolytában morgott. Jácint kiment a teraszra, leült az ágyra, és türelmesen várt. Majd egy asszony lépett hozzá.
- Jó napot kívánok! Andi vagyok! - és nyújtotta kezét.
- Varga Jácint vagyok. Én csak itt lábatlankodom, bent van a szőlősgazda a darálónál dolgozik.
A kezét ellenkező irányba nyújtotta kézfogásra, Andi nem habozott, megfogta. Látta milyen izmos, sovány férfi, gyönyörű, sima meleg tenyere, és hosszú ujjai vannak. Leültek az asztalhoz, Jácint udvariasan kínálgatta mindenből. A nő éppen csak egy katona szalonnát, és kenyeret evett a kávé mellé.
- Köszönöm a reggelit, de most menjünk szüretelni! - kérte.
- Olyan szívesen mennék veled Andi... - kezdte Jácint, pillanatra elcsuklott a hangja -tudod, én már rég nem látok, csak a szívemmel érzek mindent.
- Pszt - tette ajkára ujját Andi - szeretném, ha velem jönnél és bátórítón megfogta a férfi kezét.
- Köszönöm nagy örömet szereztél nekem! - szólt Leventének, miközben szüretelni ment.
- Jól van barátom, csak vigyél botot is, és nehogy összetörd magad, ez kérem tőled.
- Úgy lesz Levi, ne aggódj, ígérem.
Mikor beálltak egymás mellé a sorokba, Jácint boldog volt. Sok év után újra itt áll, és érezheti a kövér szőlőszemeket az ujjai között, miközben levágta a fürtöket. Mindig óvatosan végig tapogatta a tőkéket, hogy nem hagyott-e rajta fürtött. Amint készen volt, botja segítségével tovább ment, ha tele volt a vödre, mindig Andi felöntötte a puttonyosnak. A sokadik vödör cserénél egy puszi is elcsattant, amelytől mindketten meglepődtek.
Delet harangoztak, amikor Levi ebédhez hívta a vendégeket. Jácinték leültek a tujához, ott ebédeltek és beszélgettek. A lánynak elcsuklott a hangja, Jácint észre is vette.
- Mi baj? - kérdezte bánatosan.
- Túl gyorsan szalad az idő, és én nagyon jól érzem magam veled. Ezt a meleg szeretetet még nem tapasztaltam senkinél, olyan, mintha mindig ismertelek volna. - mondta.
- Na gyere közelebb, hajtsd a fejedet kérlek a vállamra.
Gyengéden megcirógatta arcát, érezte, ahogy a forró könnycseppek kigurulnak a lány szeméből.
- Tudod kedves, hogy nem dönthettek helyetted. Ha nyolc évvel ezelőtt jöttél volna, amikor még láttam, az teljesen más. De vigyázz, ha egyszer hozzám jönnél, többé nem engednélek el! - viccelődött vele. Az életet jelented nekem.
- Akkor hadd legyek az életed - szipogta a lány -, nem tudnék haza menni nélküled.
A lugas szőlőt még megszedték délután. Azt szokták mondani az emberek, a gazdag ebéd után nem jó hajolni. Késő délután már csak Jácinték maradtak Leviékkel. Végre önfeledten beszélgettek megint, mint régen. Levi elhívta Jácintot, a nőknek be nem állt a szájuk. A férfiak úgy tettek, mintha annyira dolgoztak volna, pedig csak Levi átölelte barátját. Annyit mondott neki:
- Kedves barátom, nagyon örülök neked.
- Köszönöm megmentőm, ha te nem lettél volna, akkor ki tudja ma hol lennék.
A gyerekek, csak a könnyes szemeiket látták. Hirtelen megijedtek:
- Ugye velünk maradsz Jácint?
- Hát persze rosszcsontjaim! - ölelte meg őket - és bármikor jöhettek hozzánk.
Még sohasem voltak ilyen boldogok, mint azon az éjszakán. Jácint megunhatatlanul simogatta a lány testének minden rejtett zugát, ismerni akarta. Egymás karjaiban biztonságban érezték maguk. A lány cirógatta kedves arcát, a férfinak lehunyt szemeit csókolgatta. Mikor Jácint keze megpihent a lány csípőjén, betakarta Andi kedvesét.
- Nagyon sok éjszakánk lesz még! - suttogta Jácint, s ahogy Andi kérte, összegabalyodva aludtak el.
És ez így ment évről-évre. Arra a nyolc mostoha évre Jácint mindig szomorún emlékezik vissza.
- De jöttél te, Egyetlenem, és megváltoztattad sivár éltemet. Azóta úgy alszom én „mint egy kis gyerek, aki megtalálta egyetlen vígaszát, az édesanyját”.
Abban az évben összeházasodtak, amikor találkoztak. Az esküvőn csak Leviék voltak jelen.
Andi csak fél napot töltött a munkahelyén, csak ennyit bírt ki férje nélkül. Munkáját inkább hazahozta. Jácint társaságában örömmel varrta tovább a kesztyűket. Jácint mindig főtt étellel várta haza kedvesét, akinek mindig örült ha magához ölelhette. Rengeteget utaztak és kirándultak, mindennapos vendégeik voltak Leventéék.
Andi és Jácint egész életükben szerették, és tisztelték egymást.

2022. március 12.

*************************************************

 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAKTÓL 

KRIVÁK - MÓRICZ – JUDIT:
Csendes  halk  szavú  szerelem

Csendes  halk  szavú  szerelem
a párnámon  elpihen.
nem  kér  és  nem  követel.
Bágyadt  karja  megpihen.

2022 07.18

*

Köténye  redőibe

Köténye  redőibe  bújva  álmodik  a nyomor.
Hogy  lesz  még  étel.  kalács  és  hús  is.
Meleg tiszta  ruha és  kabát  is.
Nem lesz  többé  éhes  száj.
s  nem  fáj  a  seb  sem  már.
Gyermek-kacaj  hangja száll.
S  nem  lesz  eztán  árva senki már

202.,07.18.

.................................

SZŐCS ÉVA (ERDÉLY): Mikor

Mikor már elfogynak a szavak,

nem lesz semmi csak üres lap,
Istenem hozzád fordulok
imában kérem áldásod.
Mikor a jó útról letérek,
rossz utakon tévelygek,
Uram fordítsd felém tekinteted,
ne hagyd elveszni lelkemet.
Tudom szent házad tárva áll,
karod védelmező oltár.
Keskeny az út mi hozzád vezet,
TE mégis mindig tenyeredbe veszel.

.............................................

ENGEL CSABA (ERDÉLY): Én az ősz

Ameddig el nem jön a tél én itt leszek,
A vénasszonyok nyarát is elhozom néktek,
Nézzetek csak körül és gyönyörködjetek,
A legszebb jelmezt ajándékozom a földnek.
Az összes beérő gyümölcsöket érintette,
Illatos ajkam csókja, hűvös lehelete,
A nap mosolya, s lágy szellő cirógatta,
S kertjeiteket édes harmatcsepp áztatja.
Az évszakok közül én, én vagyok az egyetlen,
Akinek a legszebb álmok pihenek tenyerében,
Gyöngéd, dédelgető érintéssel varázsolok,
Homlokodra csókot, szemeidre szép álmot hozok.

 2022. 09.21

*

Búcsúzik a nyár

Azt mondta a föld a fáknak,

Integessetek a nyárnak,

Hűvös esőcseppek hullnak,

Itt az ősz s a kertek fáznak.

Dúdol a szél egyre jobban,

Elcsábított a szőlőillat,

Ágaitok reccsen, roppan,

S az ég harmatot hullat,

Dióverő szélfúvások,

Búcsúzik a nyár s én fázok,

Őszülök hisz öreg vagyok,

Nemsokára betakartok.

Ködben táncol már a szöcske,

Útra kelt a füstifecske,

Ha betakartok falevelek,

Puha ágya lesz a dérnek.

 2022.09.18

*

Szívtől-szívhez üzenetem

Jó reggelt egy finom kávé mellett!

És ha illata, varázsa felébreszt,

Gondolj rám és küldj egy üzenetet,

Amely arcomra kedves mosolyt biggyeszt.

Jó reggelt egy habos kávé mellett!

Ízleld és fogyaszd nevetéssel.

Kedvességgel itatnám a lelket,

Meg annyi édes csepp szeretettel.

Jó reggelt egy édes kávé mellett!

Az én szívem még mindig szeret,

Netán ha keserűn fogyasztanád el,

Éreztesd, hogy szeretsz öleléssel.

Jó reggelt! A szeretet sosem fogy el,

A nap is újra meg újra felkel,

Derűs arca tele van üzenettel,

Részemről meg annyi öleléssel.

Jó reggelt és áldjon meg az Isten,

Légy vidám mint amikor ünnep,

Mert akkor megmozgat a szívben,

Egy érzést az őszi harmatcsepp.

2022.09.17

..................................

B.Kovács Ilona Katalin: Szeretni csodálatos

Szeretnék szeretni,

minden rosszat feledni.

Csak bízni bízni,

sohasem csalódni!

Most maradj velem,

ha te szeretsz engem,

akkor boldog lehet,

az életem.

De messze menttél,

engem elfeledtél!

Sohasem szerettél?

S leveled hordja a szél.

A szerelemről mesél,

szép mesét,

dúdol a szél.

S olyan messze menttél!

Piros rózsát nem hordott,

a szél s elsodorta?

Az életem nélküled,

nem sokat ér.

Remélem hallod,

e dalt mit dúdol,

búsan a szél!

Mit is mesél?

Most vissza jönnél,

újra szeretnél?

Szép a szerelem,

a szeretet mindenért!

Még is szeretni,

sohasem feledni!

Csak örökké szeretni,

ölelni csókolni.

Ez csodálatos lenne,

szeretni téged!

A fény mely átölel,

minden este mást mesél!

De szeretni csodálatos,

sohasem csalóka álom,

szép álom!

Mesélj még álmodj még!

Álmod, hogy velem,

csodás az élet!

Álmod, hogy soha ne

érjen véget!

*************************************************

 16. VERSVÁLOGATÁS 

PESA ANNA MÁRIA: Hűsítő Nedű!

Általában a férfiak isszák,

Pohárban, vagy korsóban adják.
Pezseg a buborék, fel az üvegen,
Nem hűsít másképp, csak hidegen.
A nagy melegben nők is fogyasztják,
A gyerkőcök róla, a habot habzsolják.
Na lám csak az egész családot hűsíti,
Mindenki melegét gyorsan enyhíti.
Már régóta isszák az emberek,
Sörnek nevezik, mi más is lehet.
Nagyon jól ki van ez találva,
Ne sokat igyunk, hogy maradjunk állva.

 2018.08.06.

*

Festőművészeknek! /Vejemnek ajánlva/

A műved, az mi te magad vagy,

Mert belőled fakad, a gondolat.

Akár egy színnel telíted a vásznat,

Vagy az összes színből keversz párat.

Mindegy ki mit gondol a festményről,

Benne van a lényed, sugárzik a képről.

Én, csak a szavakat rímekbe rakom össze,

De a színek, a képeken pompáznak mindörökre.

Tájképet, vagy csendéletet, akár embereket festesz,

Bármilyen stílus, vagy technika ami a módszered,

Alkotsz, festesz a magad, s mások örömére,

Egyszer majd megtérül a festői tehetséged.

Te, nem csupán unalomból foglalod el magad,

A fehérre színeket lehelsz, mellyel életet adsz,

Ezért olyan nagyon szépek a festett képeid,

Galériában kiállítva lenne már régen a helyük.

2022.07.29.  

    

*

Ruhatár

Elszalad felettünk a forró nyár,

Reggel, este kell már kardigán.

Nappal még küzdünk az égető napsugárral,

Elbújunk, menekülünk a fa árnyékába.

De majd ha hűvösek lesznek a nappalok,

Vissza fogjuk sírni, a forró éghajlatot.

Egyre több ruha kerül a testünkre,

Mérgelődni fogunk miatta zsörtölődve.

Amikor már nagykabát is ránk kerül,

Több idő kell, majd ha sok ruha, fel, s lekerül.

Bezzeg nyáron, alig volt már ruha rajtunk,

Mégis nappal minden percben megizzadtunk.

Télen aztán sok ruha kell, öltözhetünk eleget,

Lakásban is fázni fogunk, ha nem csinálunk meleget.

Legyen tehát mindenkinek téli, nyári öltözék,

Ami van a szekrényünkben, legyen mindig épp elég.

2022.07.16.    

*

Rózsák

Tüskék szúrják kezed, ha a szárát megfogod,

Még csak zárt a virágot védő zöld burok.

Aztán, megmozdul a szemed előtt az élet,

A színe még nem látszik, de a virág már éled.

Bármilyen színű is lesz, a világ egyik csodája,

A szirmait, csak nagyon lassan, bontogatja.

Az egész szirombontással kitárja teljes szépségét,

Az ember, csak csodálhatja a természet értékét.

Régen, mikor még a férfi nem foghatta a hölgy kezét,

A virágok színjeikkel, üzente a nő felé saját érzelmét.

Vörös: szerelem, szenvedély, bocsánatért esedezése,

Rózsaszín: csodálat, tisztelet, ártatlanság, elegancia kifejezése.

Fehér: az ártatlanság, tisztaság szimbóluma,

Kék: a nyugalom, és béke hozója.

Zöld: színhez számtalan pozitív jelző kapcsolódik,

Arany: barátnak, ki számunkra nagyon fontos, adatik.

Sárga: régen, irigységet, szerelem múlását jelentette,

Manapság, barátságot, örömöt fejez ki, vigyázz, nehogy félre értse.

Fekete: a gyász, halál, búcsúzás, a vég, színe,

Pozitív jelentése: bátorság, állhatatosság, új kezdete.

Narancssárga: tiszta energia, és lelkesedés, izgatottság, és elragadtatottsága,

Lila, a nemesség színe: siker, és büszkeségre utal, romantikus jelentése, szerelem első látásra.

Szivárvány színű rózsák: a színkavalkád vidám,

örömteli, a nevük ezért vidám rózsák,

De a rózsák elhervadnak, szirmaikat széjjel szórják.

Örök Rózsa: arra való, évekig is eltartható,

Díszdobozban, üvegburában is adható.

2022.08.06.    

 

*

Cicák

Puha talpukban, éles karmuk veszélyes,

Mégis pici korukban, mind olyan édes.

Nem olyan hűségesek, mint a kutyák,

De a pincében, padláson, a dolguk tudják.

Ha kedvük van, bújnak és dorombolnak,

Észre sem veszed, az öledben megnyugtatnak.

Van belőlük is millió fajta, kinti és szobacicák,

Szeretni lehet őket is, nincs velük baj, ha jól tartják.

A régi képeken, gombolyaggal játszanak,

A sötétben, a szemük mindig világítanak.

Ők is aranyos, és hasznos állatok,

Nem szereznek nekünk bánatot.

2022.08.13.    

*************************************************

 17. NEKROLÓG 

 ELHUNYT ADAMECZ LÁSZLÓ  KÖLTŐTÁRS 

MEGHALT MAGAZINUNK VOLT MUNKATÁRSA

Sajnos, az utóbbi időkben egyre gyakrabban érkeznek szerkesztőségünkbe gyászhírek.
Hogy olvasóink, pártolóink százai közül hányan távoznak körünkből, nem mindig jut el hozzánk, de néha jelzik a családtagok. Szerzőtársainkból is már jópáran itt hagytak bennünket, és felkutatjuk, hogy mi az oka, ha már nem küldik írásaikat.
Igazából a barátságok a magazin oldalán köttetnek, személyes találkozásunk nem igazán adatott meg.

*

PESZEKI BENKŐ ÉVA, ÉS MÁTYÁS RITA jut most elsőkként az eszembe, de ÁGI, ÉS VICA, JULIKA, SZONJA, MATULA BÁCSI, és más nevek is elhangozhatnának emlékezve rájuk, neveik is ismerősen hangozhatnának többeknek.
Szeptember végén jött a hír, hogy ADAMECZ LÁSZLÓ, a  régi jó barát, és költőtárs is elment körünkből, visszaadta mindvégig tevékeny, és nyughatatlan lelkét  a teremtőnek.
Nehéz sorsát, sok közösségi munka, pár verses könyv, a zene, és jó pár helyi, és állami kitüntetés enyhítette.  Pár sorban mutassuk be Őt!

*

Adamecz  László életrajza.

Nevem : Adamecz László, Budapesten VIII. kerületben születtem 1947.09.05.-én. Igazán kemény ploretár gyerekkorom volt, melyben sok megtapasztalásom és kevés örömem volt. Az általános iskolában nem voltam igyekvő tanuló, főleg az irodalom iránt se. 1963.-tól Zircen voltam vájártanuló. A helyi művelődési ház 

irodalmi, színjátszó

Adamecz László

 közössége vonzott, befogadott és életre szóló barátságokkal, sikerekkel ajándékozott meg. Szakmunkás lettem, majd Tatabányán bányaipari technikumot végeztem. Családot alapítottam - négy gyermekem van -, és éltem a bányászok mindennapos kemény életét. Baleset és krónikus ízületi gyulladás miatt ’85.-ben nyugdíjaztak. Évek óta a reménytelenség uralta életemet, míg célt találtam. A második életem ott kezdődött, hogy Tatabányán a mozgáskorlátozottak Humanitás Klubját, Sport Egyesületét létrehoztuk, s a KEM. Tehetséggondozó- és Léleksegítő Alapítvány segítségével 92.-ben az első előadói fesztivált rendeztük, amely országosan hagyomány lett. Alkotókört hoztunk létre, évente autós-és kerekesszékes versenyeket rendezünk. Közben magam is próbálkoztam versmondással, énekléssel és fütyüléssel, több eredménnyel. Lélekmuzsikusok: http://lelekmuzsikusok.googlepages.com. E honlapon vallomásaimat, bátorításaimat tettem közzé. Megtapasztalásom, aki másokon segít, önmagán segít, mert a másoknak adott szeretet önmagunk gyógyítója. http://www.rd.hu/Ki_másokon_segít_önmagán_is_segít.  Nagy öröm számomra, hogy minden elismerésnél, kitüntetésnél többet jelent számomra, hogy van reményem élni, s annak örömével másokat segíteni. A versek írásával néhány barát bíztatására néhány hónapja kezdtem foglalkozni. Különös élmény, szorongás az érzések, vágyak titkainak felfedése, s vallom nehéz, de boldog utat választottam. Csábít a gondolat, szeretnék írni nektek vidámat, szépet.

*

Kitüntetések.

Fogyatékossággal élők a médiában szakosztály (MÚOSZ)4 új fényképet töltött fel (készültek: június 25., 12:00).
Adamecz László tanácsai
Van remény élni!
Kedves sorstársaim!
Szerencsés vagyok, hogy hosszú, félelmekkel teli évek után kiállhatok elétek és megvallhatom életem rögös útját. 1980. őszén balesetből adódóan teljesen megváltozott életem. A büszke erős bányász önmagamat vesztve reménytelenül éltem a sokízületi gyulladás kínzó fájdalmaival. Nem dicsekedhetek tanulmányokkal, csak életem megpróbáltatásai áltat nyert tapasztalatokat osztom meg, melyek számomra ma is meglepetések.
Élj a szeretet szándékával! Elsőre nem érthetik bátorításomat a fájdalmakkal, félelmekkel élők, akik elvesztették önmagukhoz, az élethez való bizalmat állapotuk miatt. Nincs tapasztalatuk változtatni helyzetükön. Én is így éltem hat évig, kilátástalanul, számtalan próbálkozás ellenére. Magamon nem tudtam, majd sorstársaimnak kezdtem segíteni. Nekem örömtelivé, értékessé vált életem ezen szándék hatása által. Így kaptam ajándékba az élni akarás örömét, az egészségem nagymértékű javulását. Azóta annyi lehetőségben van részem, mint egészséges éveimben soha. Nem alaptalan az a megtapasztalásom sem, a másoknak adott szeretet önmagunk gyógyítója. Ha ezt megpróbálod többször, minden hátrányod, vívódásod ellenére akkor a szeretet szándékodat, segítségedet örömmel, figyelemmel fogadják. Ez az öröm rád jó hatással lesz, önbizalmat, erőt kapsz, s a fő lehetőséget is, hogy szükség van rád ezek folytatásához. Egy örömteli körforgásban vehetsz részt. A lemerevedett tagokkal az önvádak, elégedetlenségek mocsarába ragadva évek után csoda történt velem. Sokáig érthetetlen volt számomra s mégis reményem, boldogságom alapja az lett, hogy a sorstársak életét segíthetem. Bizalmuk által bátorítást kaptam önmagam állapotának elfogadásához is. Mindezért életre szólóan hálás vagyok nekik. Kapaszkodót találtam, hogy emberek közé tartozzam, célom, lehetőségem, feladatom legyen, hogy ismét hasznos embernek érezhessem magamat. A minden lépések kínjai mellett másként kezdtem élni, előbb ösztönös, később tudatos szándékkal cselekedtem értük. Megtapasztaltam, hogy az örömmel végzett munkámnak öngyógyító hatása van.
Harminc évvel ezelőtt nem voltak lehetőségek számunkra. Olyan feladatokat vállaltam melyekben soha nem volt részem. Létrehoztuk a tatabányai mozgáskorlátozottak Humanitás Klubját (1986.) és sport egyesületét az „egymásra figyelés és egymás segítése” szándékával, a Százszorszép Fesztivált, országos autós és kerekesszékesek versenyeit, művészeti fejlesztő műhelyt, alkotó kört, melyek alapítója lehettem. A ma huszonöt éves Tehetséggondozó és Léleksegítő Alapítvány által szakmai irányítást, támogatást kaptunk a reuma és még kilenc klub részére. A sorstársak szellemi lelki fejlődésének lehetősége biztosított. Sok sikeres előadó, alkotóművész van köreinkben. Mások sportrendezvényeken helytállnak tehetségükkel, szorgalmukkal. Minél több közösséggel van kapcsolatod annál több esélyed lehet. Keresd a lehetőségeket melyekben önmagad és mások örömét megleled.
Az önálló élet felvállalása minden lehetőség alapja. Amikor szeretett párom tapasztalta több éve kilátástalan életemet elhidegült tőlem, nem szólt hozzám, bátorítást sem kaptam. Mindez jobban fájt mint csontjaim fájdalma. Elfogadtam, mert magamnak is visszataszítóak voltak psoriasisom hatalmas foltjai. Kérésemre elváltunk. Sok félelmem ellenére elkezdtem önálló életemet, hiszen a kiszolgáltatottság nagy teher. Meg kellett tanulnom az önellátásom minden részletét. Sok küzdés után sikerélményeim voltak. Csak magamra számíthattam, ez önbizalmamat nagyban növelte. Az élethez és a szerelemhez bátorság kell, tedd meg! Betegségedben fő támogatód a társad lehet, akitől minden bátorítást is megkaphatsz. Keresd meg, vagy becsüld meg Őt! Később étkezésem teljes átalakításával, böjtökkel, zöldség, gyümölcs, zsurló tea kúrákkal, búza, cukor, vörös hús, tejmentes étrenddel bőröm tünetmentessé vált. Már nem kell szégyenkezve élnem. Mindez lelki és fizikai állapotomat nagyban segítette. Ez közel egy év alatt történt.
Legyél önmagad bajnoka! Ma már tudom, a rendszeres mozgás nélkül nem valósulhatnak meg vágyaim. A séta, kerékpározás, úszás mind állapot javító lehetőség. Korábban nem tornáztam, mire rájöttem életem utolsó szakaszába kerültem végtagjaim merevedései miatt. Minden reggel tornázom, vagy fájdalmaim miatt akár napi 2-3-szor is! Tűzz ki magadnak célokat! Én három éve 55’ alatt úsztam 1000 métert, azóta nem tudtam úszni állapotom miatt. Idén, 2015.09.05.-én mégis napi plusz 100 méterekkel növelve a távot 75’ alatt teljesítettem. Ez volt önmagam 68. születésnapi ajándéka. A medence széléről többen drukkoltak a táv leúszása közben. A közmondás igaz: Segíts magadon, az Isten is megsegít. Jó az elégedettség érzésével élni.
Betegségünk ajándékai: Amikor mozgásunk, erőnlétűnk megváltozik a fájdalmak miatt, akkor nem jut eszünkbe, kaptunk egy új lehetőséget. Gyermekkoromban lusta, rossz tanuló voltam. Lassan rájöttem, most van alkalmam tanulni, akár életmódot is, pihenni, gyógyulni, átértékelni, megismerni állapotomat, lehetőségeimet. Míg korábban nyomoréknak csúfoltak, most szeretem merev ujjaimat, azt a képességet, amellyel élni tudok. Rendkívül fontos önbecsülésünk megteremtése, tehetségünk kutatása, hogy önmagunkat szeretni, elfogadni tudjuk. Egészségesen volt testi erőm és volt bányász szakmám, máshoz nem értettem. Miután mindkettőt elvesztettem, útkeresésem és a közösség bátorítása által a művészetekhez kezdtem vonzódni. Magamnak is nagy meglepetés máig, hogy a vers-próza mondást-írást magasabb elismerések szintjén teszem. Lélekmuzsikusként füttyszólista lehetek minden zenei műfajban és hangfekvésben szólnak előadásaink. Már három CD kiadvány őrzi Várvölgyi Jánossal, vak barátommal munkásságunkat. Műsorunkkal nem csak a hallgatóságunk örömét szolgáljuk, hanem a magunkét is. Betegségemből kifolyólag boldog előadóművész lettem.-- Hozzátartozik életemhez a sorstársak kulturális, sport tevékenységének szolgálatáért, életutamért a Magyar Művelődési Intézet és Magyar Művelődési Társaság Életmű díját (2000.) és a Magyar Köztársaság Elnökének arany érdemérmét kaptam 2011.-ben. -- Minden díjnál, elismerésnél többet jelent számomra, hogy van reményem élni és ennek örömével társaimat segíteni. Az alábbi verseim részleteivel is szeretném bátorítani az útjukat keresőket és kívánok jobb egészséget, sok sikert életükhöz!
Mit tehetnék érted többet, Aki másokon segít, önmagán segít, vallom sok fénnyel éveket. ha kell, harsogom, hogy tudd, ez életet ment, Szeretet szándékával éljél, mert a másoknak adott szeretet repít s jutalom lesz életed. lélekben, ez önmagunk gyógyítója lett.

*

A HETVENÖTÖDIK ÉVÉBEN elhunyt költőre ezzel a verssel emlékezünk, Isten veled, hiányozni fogsz!
A MAGAZIN SZERKESZTŐI, ÉS OLVASÓI.

Adamecz László: Leszáll az este…

Leszáll az este, betakarja a gondokat,

nem látja senki arcodon bánatodat,

talán szégyellnéd a tört tekintetedet,

nem kérted, de azokat viselned kell.

Tudom, régóta szabadulnál tőlük,

árulkodik rólad míg le nem töröljük,

persze, akaratlanul annyi van belőlük,

sajnos sok idő kell ahhoz, hogy feledjük.

Ó, Istenem és az angyalok, adjanak

reményt és vígaszt rögös utadon,

megszenvedted mit a sors rád szabott,

éljél derűvel, és fogadd mit a hit adott.

*************************************************

 18. SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET-  2022 SZEPTEMBER  10. 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MŰINTÉZETÉBŐL

SZÜRETI VERSEK 24 TÉTELBEN - SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET    (01.)

A SZEKSZÁRDI TANYAVILÁG

NAGY VENDEL: LÁTOMÁSOM

Életkép - szüleimnek
Hanyatlik a Nap
A Kisbödői
Öreg domboldalon
Vöröslik fénye
Sárga löszfalakon.
Átsejlik még
A  zöld lugason.

Utolsót pendül
A fáradt kapa most,
Kalapált élétől
Hanyatt dől a gyom.
Öcsém, s apám
Vörösbort isznak
A hűs teraszon.
Bíborbársony színe
Hamvaz a poháron.
Fehér tanyafalon
Lefolyik az alkony.
Termését koppantva
Bölcsen bólogat
Az öreg diófa.
Kötényébe Anyám
Serényen kapkodja.
S kosárba önti
A zörgő diót.
A tájra ráborul
A bársonyos homály,
S emléküket  takarja
A jótékony éjszaka.

2013.06.01. Ma éjszakai álmom.
*
A  VERS HANGOS LINKJE: https://www.youtube.com/watch?v=V4wovnEkYVQ
ELMONDJA NÉMETH NYIBA SÁNDOR
2019.  SZEPTEMBER 09.

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  (02.)

NAGY VENDEL: Sárga löszfalak közt

Szüret idején

Sárga löszfalak közt

Kopog a dió,

Őszi hangulatban

Hordja a rigó.

Zápor vájta úton

Csúszik a kerék,

Leláncolt tengellyel

Hordják a csömögét.

Pincesorra érvén

Merik a szemet,

Hordóknak aljából

Öntik a levet.

Morog a daráló

Bent a présházban,

Locsolják tengelyét,

Forog a kerék.

Éhes vándorlegény

Várja a sorát,

Parti fák aljáról

Eszi a szilvát.

Gazda, vándor, varjú,

Mindenki szüretel,

Csak abból lesz diófa,

Mit madár ültet el.

Megjegyzés: 2015. szeptember 10.

A  VERS HANGOS LINKJE

Nagy Vendel Szüret idején című versét elmondja Várkonyi Judit

https://www.youtube.com/watch?v=immnww_NIVc&feature=youtu.be

2019.  SZEPTEMBER  11.

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  03.

NAGY  VENDEL: Szekszárdi szüret

Szüretektől hangos a Bartina,

Visszhangozza a Kisbödő,

Gyermekzsivajtól lármás a dombtető.

Tarkálló szőlőn

Piroslik a levél,

Létől duzzadt fürtből

Lomhán csurog a vér.

Ujjával, mint üstdobos,

Bádogon dobol a puttonyos.

Tompán morog a daráló,

Musttal locsolják tengelyét

Vidámabban lendül a kerék.

Friss csömögét marcangol

A henger a garaton.

Meghal a szem, de

Új élet erjed

Tüzes szekszárdi bor.

Vérszínben bugyog a kádról a must

Csillámlik benne a gyertya fénye.

Csattog a prés ütemre,

Lécei közt csordul a lé.

Telik a csobolyó szaporán,

Tőtiklőn zúdul le az új bor.

Feszül az abrincs bilincse,

Hordódongára rásimul.

Mustgáz kluttyan a kotyogón,

Magas a szám a fokolón.

Tompán koppan a lopó az akonán,

Bíborszínű az üvegpohár.

Bársonyos íztől összefut

Szánkban a nyál.

Gőzölgő pörkölt illata száll.

Foghíjas tanyasoron,

A Kadarka utcán

Cefreszagot  lehel a

Gaz nőtte pinceszáj.

Régmúlt borok dicsőségéről

Álmodik a must.

A pince mélye szomjazó

Vendégre vár,

Mámoros  muslincák

Bódúlt dala száll.

BORDAL

A  VERS HANGOS LINKJE:

https://www.youtube.com/watch?v=o8UWNUHhmgU&t=20s

NAGY VENDEL  SZEKSZÁRDI SZÜRET CÍMÜ VERSÉT ELMONDJA 

NÉMETH NYIBA SÁNDOR

SZEKSZÁRD, 2019.  SZEPTEMBER 13.

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET   (04.)

NAGY VENDEL: Bartinatánc

Templom előtt zsibongva

Gyűlik össze a nép.

Sok színes szoknya,

Tarka a kép.

És jönnek a lányok, a szemrevalók

Sárközi lányok, asszonykoszorúk.

S ropják a táncot, a fergetegest

Talpuk alatt porzik az út.

Pattog a ritmus, a víg zene szól

Brummog a bőgő, pendül a húr.

Koppan a csizma, toppan a láb

Perdül a szoknya, nem adja alább.

Messzire hallik a csujjogató

Eltompítja a víg dudaszó.

Párta helyett menyasszonykoszorú

Félre a bánat, félre a bú.

Táncra is perdül a sok ifjú pár

Vidám a kedvük, tombol a nyár.

Roppan a deszka, nem bírja soká

Hangosan jajdul, nyomja sok láb.

Énekszó csendül, ne búsulj tovább!

Kadarka utcán, a  pincesoron,

Cefreszagot áraszt

A gaz nőtte pinceszáj,

A pince szomjazó vendégre vár,

Bíborszínű az üvegpohár,

Mámoros muslincák

Dicső dala száll.

Jóska bátyám nem sajnálja a  borát,

Megkínálja  jó borivó barátját,

Az Isten tartsa meg a szokását.

BORDAL

NAGY VENDEL BARTINA-TÁNC CÍMŰ VERSÉT ELŐADJA A SZERZŐ. 5. VERS..

2018. október 1

https://www.youtube.com/watch?v=QkxtiQfhfFc&t=14s

EZ A  JÓ, MEGVÁGOTT  VIDEÓ A  NAGY VENDEL YOUTUBE-ON

SZEKSZÁRDI SZÜRETI FESZTIVÁL, SZERETET LÁNGJA MŰSORÁN , NAGY VENDEL VERSEIT ELMONDJA A SZERZŐ

2014.

https://www.youtube.com/watch?v=Hi6GcxkLMC4

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  (05.)

ÉLETKÉP

NAGY VENDEL: MÉG AKARNI

Pincesorok árkán

száguld az idő,

enyészet ellen

küzd a jövendő.

Még akarni,

életben maradni,

hangját hallatni,

valahová tartozni,

hasznosnak maradni.

Téglák alól a fű

óvatlan kitüremkedett,

alattuk a gyökerek

kusza táncot lejtenek.

Szerény virág törekszik

serényen a fény felé,

nyúlánk nyakát nyújtogatva,

érlelődik magva.

Öreg gazda vaksi szeme

kapák között válogat,

kiakarná kertjében

egyelni a sorokat.

A régi vasa már

félig meddig elkopott,

kérges öreg kezétől

kifényesedett a bot.

olyant keresget,

amely magától megy.

Már nem bírja a munkát,

gyalogszékre ül,

s úgy vágja a kapát.

Pendül a fáradt kapa most,

kalapált élétől,

hanyadt dől a gyom.

Erőt merítve

rukkol előre,

homlokát letörli

kökénykék kendője.

Demizson dugóját

mikor kicsavarja,

csapva kilöttyinti

ha víz van alatta.

Hogyha nemes ital

érinti ajakát,

szája fölött rést hagy,

könnyebb lesz az ivás.

Erős óbor ez itt,

nem valami lőre,

nem csígerrel köszön

erre a szőlőre.

Mikor harangoznak

pillanatra megáll,

keresztet vet reá,

emeli kalapját.

Ősei ereje,

konok lelkülete,

gazda makacssága

viszi még előre.

Hogyha ő is kidől,

fehérlik szemfedője,

unokája visz ki

bort a temetőbe.

A  SZEKSZÁRDI TANYASORON...

2019.   FEBRUÁR   06.

Nagy Vendel Még akarni életkép című versét elmondja: egy gépies hang

https://www.youtube.com/watch?v=pYG1WKGLzXg&feature=youtu.be

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET   (06.)

NAGY VENDEL: SZURDIKOK MÉLYÉN

Szurdikok mélyén,

Löszfal meredélyén

Bodzák hűvöséből

Cefreszagot áraszt

A gaz nőtte pincelyuk,

Régmúlt tüzes borok

Dicsőségéről

álmodik az új must.

A dűlőúton felszáll a por,

fénylik a keréknyom,

maga után csíkot von,

kéklőn ragyogón,

a kocsi csikorogva

csusszan a löszbabákon,

mindenfelől árad a bor,

a gazda lopóval az ajtóban áll,

nyakában kökény a melleskötény,

A pince mélye

Szomjazó vendégre vár,

Bíbor színű

Az  üvegpohár,

Mámoros muslincák

Monoton dala száll.

2012.  aug.  27.

Megjegyzés: Ősi illatok a szekszárdi Kadarka utcán.

BORDAL

Nagy Vendel Szurdikok mélyén című versét elmondja Mátyás Rita

https://www.youtube.com/watch?v=XiN_ldDacPA

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  (07.)

NAGY VENDEL: A KANCSÓ KÖRBE JÁR

A kancsó körbe jár,

Üres már, a pohár,

Bánatod messze száll,

Igyál csak, és igyál.

Fehér abrosz, vörös bor,

Mindjárt rám kerül a sor

Nótát mondok, vidámat,

Elkerül a búbánat.

Bíbor színű pohárban,

Borok igazsága van,

A bajt fedje be a por,

Felvidít minket a bor.

A jó gazda nem sajnálja

A borát,

Megkínálja jó borivó

Barátját,

Az Isten tartsa meg a

szokását.

S mi egymásra nézünk

Borok gyöngyfátyolán át,

énekelve mondjuk

Bacchus imádságát.

2014. szept. 02.

Szüreti bordal

Nagy Vendel A kancsó körbe jár című versét elmondja Mátyás Rita

https://www.youtube.com/watch?v=eeHWBXH-MS4

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  (08.)

NAGY VENDEL: A vincellér...

A vincellér

Ha felül a

Lovára

Kivágtat a

Kisbödői

Tanyára.

Ott látja a

Béreseket

Henyélni

A csősz legényt

A fa alatt

Heverni.

Hej csőszlegény

Kihajtlak a

Határból

Béreseket

Elcsapom a

Tanyáról.

Hagyd el gazda

Nagy meleg volt

Déltájban

Meghűssöltűnk

Kicsinykét az

Árnyékban.

Ezérthát most

Ne legyél oly

Goromba,

Friss erővel

Indulunk a

Dologra.

Áldást mondunk

Pincehideg

Borodra.

2012.

Megjegyzés:  Csárdás.

*

NÉPI BÖLCSELETEK

NAGY VENDEL: A  VINCELLÉR IGAZSÁGA

Útból,

kútból,

senkit nem szabad

kizárni.

A tartós barátság titka,

a pontos elszámolás,

semmi más.

Csak nyugalom,

ez az élet nyitja,

a hosszú élet ritka.

A szőlő a hajlott derekat szereti,

a gazda a bornak hódol,

jön az idő a rosseb sarokból.

2019.   január  10.

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET   (09.)

NAGY VENDEL: HÁTSÓ CÍMKÉRE

Mindenképpen bor lesz

A mustból,

Ha az erőt beleszorítja

A dongára feszülő

Hordóabrincsa.

A szekszárdi dombvidék

Sugárzó melegét.

Bíboros színét,

Bársonyos ízét

A Napfény tüzét

Töltöttük bele,

Ebbe az üvegbe.

Jóska bátyám

Nem sajnálja

A borát,

Megkínálja

Jó borivó

Barátját.

Az Isten

Tartsa meg

A szokását.

2012.

Megjegyzés:   Hat éve elhunyt testvérem emlékére.

NAGY VENDEL, HÁTSÓ CÍMKÉRE CÍMÜ VERSÉT ELMONDJA, MÁTYÁS RITA

https://www.youtube.com/watch?v=LNw2X9x4HPo

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  (10.)

NAGY VENDEL: CSORDUL A  KADARKA

Csordul a Kadarka,

szálljon az ének,

mindenki azt kapja,

amit kiérdemlett.

Folyik a tüzes bor,

leöblíti a port,

hordó abrincsával

szorítja a kort.

Csorduljon hordók leve,

és szálljon a dal vele,

aztán legyen az,

ahogy ő akarja.

Öreg fák közt zsolozsmázó

rongy ruhájú remete,

csurgó hideg vizén él,

barlangok bölcseletén.

Nos hát valakinek

el kell hintenie

az igazság felének a felét,

sokszor már az is elég.

Derekán a kötél,

hármas csomójával,

elűzi a rossz bajt,

mindig kordában tart.

Csorog a hegy vére,

bíborszín lopóból,

bölcsességet áraszt

mindenkor az óbor.

Csurgásig töltjük

ezüstös kupánkat,

köszöntjük véle

csodaszép Hazánkat.

2018.   NOVEMBER   24.

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET   (11.)

NAGY  VENDEL: Kadarka dicsérete

Ideje van most a nemes italnak,

hamarvást mutatja magát,

vállára teríti bíborpalástját,

fejedelmek, pápák maguknak hozatják,

asztalukhoz invitálják,

a szekszárdi Kadarkát.

emeli fényét a mulatságnak,

s rangját ivójának,

a díszes társaságnak.

koronája ül a bornak,

kristálypohárra rásimul,

felrémlik gyémántkorong csiszolta,

míves alakja.

gyöngykoszorú övezi

s hűsítő harmat.

csillámlik benne

a gyertya fénye,

rávetül sugára

a becses üvegre.

címkén büszkélkedik

a nemes nedű neve,

elárulja nevét,

annak, ki művelte.

ez kerülhet hátsó címkére.....

Mindenképpen bor lesz

a mustból,

Ha az erőt beleszorítja

A dongára feszülő

Hordó abrincsa.

koppan az akona.

A szekszárdi dombvidék

Sugárzó melegét,

Bíboros színét,

Bársonyos ízét,

A Napfény tüzét

Töltöttük bele,

Ebbe az üvegbe.

a pince mélye

szomjazó vendégre vár,

cefreszagot áraszt

a löszfalba vájt pinceszáj.

mámoros muslincák

bódult dala száll.

egymásnak töltünk

mi jó barátok,

vidámabbnak látjuk

e cudar világot.

Jóska bátyám

nem sajnálja a borát,

megkínálja

jó borivó barátját,

az Isten tartsa meg

ezt a jó szokását.

Megjegyzés: A SZEKSZÁRDI SZÜRET IDEJÉN

HÁTSÓ CÍMKÉRE

2017. augusztus 30.

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  (12.)

NAGY VENDEL: MIKOR MENTEM ..

Mikor mentem a  borospince felé

Még az üvegek is sírtak

Udvaromban bánatukban

Az  ecetfák  is kinyíltak.

Nem vagyok én  részeg csak boros

Nem keskeny az utca csak szoros

Nem tántorgom csak a  lépést cifrázom

Ez  nékem egy régi szokásom

Cserepes a  házunk teteje

Cseréppel van a  köcsögfa tele

Kirakták a  fazekakat száradni

Melléjük  a  gazdát ki józanodni.

Piros téglával van cifrázva a járda

Ha  lenne babám nem volnék oly árva

Nem járnék a  sárban kopogós csizmában

Hervadt őszi rózsák hullanak utánam

Sötétedik jön az esti zápor

Messze hallik számról a  fohászom.

Hogyha egyszer leányeső esne

Én reám  is hullhatna  egy cseppje

2016.  október 10.

BORDAL

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  (13.)

NAGY VENDEL: Őszi magyar színek…

1.

Piros, fehér rózsa,

Zöld, tövises szára.

A világ összes népe,

Járhat csodájára.

2.

Zöld dinnye héja,

Alatta fehér.

Belül a piros

mily csodálatos.

3.

Szőlő lombja zöld,

Az abrosz fehér.

Kancsóban a bor,

ősi trikolór!

2019.  OKTÓBER 01.

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET   (14.)

NAGY VENDEL: AZÉRT BETEG

- RÍMFELIRAT A  TANYA FALÁRA ÍRVA..-

Azért beteg

a Nagy Vendi,

Búcsúztatván

Az  Óévet,

Vizet adtak

inni neki,

A bor hazájában,

Saját tanyájában.

ha bort adtak

volna neki,

Nem is ilyen

Duna vizet,

Mibe hal és

Béka vizelt,

ma is inna a nagy vendi.

Bort  hoz elő,

Pince mélyről,

Nem is vizet,

Az a vendég,

Aki fizet.

Ki  nem fizet,

Igyék vizet,

Hajnalán  egy

szép új évnek.

Házi gazda

Nem sajnálja

A  kadárkát,

Isten tartsa

Jó  szokását.

Éljen soká

A  barátság.

SZEXÁRD,   2018.   ÚJ ÉV HAJNALÁN

„A szekszárdi bikavér

 orvosságnál többet ér

aki issza hóttig él.”

2012.

*

VARIÁCIÓK, RIGMUSOK

Az én csizmám

Csikorgós, csikorgós.

Ingyen adta

a szatócs, a szatócs.

azért adta ingyér

a szatócs, a szatócs,

mert a csizmám

csikorgós, csikorgós.

Az én csizmám csikorog, csikorog

A varga meg vigyorog vigyorog

A varga azért vigyorog, vigyorog,

Mert a csizmám csikorog csikorog.

Az én ágyam nyikorog, nyikorog

Az asztalos mosolyog, mosolyog

Az asztalos azért mosolyog, mosolyog,

Mert az ágyam nyikorog, nyikorog.

Az én kocsim zireg-zörög,

A lószerszám csireg-csörög.

Nem hallom, hogy csireg-csörög,

Mert a kocsim zireg-zörög.

2012.

*

Állj meg fiam,

zörög a  sárhányó.

Mit mond?

Állj meg fiam,

zörög a  sárhányó.

Mit kiabál?

Nem értem,

mert zörög a  sárhányó.

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  (15.)

FRÖCCS

- NAGY VENDEL  dala. - 

Pinceszeren, amikor már senki nem tudja a szöveget, de énekelni szeretne.

A Falu végén faragnak az ácsok...dallamára.

Láttál-e már vízben buborékot?

Láttál reggel vízben buborékot?

Ha nem láttál vízben buborékot,

Látsz majd este vízben buborékot.

A változatosság jegyében, új variáció jön elő.

Láttál-e már borban buborékot?

Láttál reggel borban buborékot?

Ha nem láttál borban buborékot,

Látsz majd este borban buborékot.

FRÖCCS.

*

SPRITCZER

A szódavíz,

az csak habzóvíz,

de a  babám,

Ő Bor is.

Ki a borba vizet tesz,

más gaztettre is képes.

Megöli apját, anyját,

hogy részt vehessen  az

árvák vacsoráján.

2019.  OKTÓBER 04.

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  (16.)

NAGYVENDEL: MELYIK ÚTON...

Melyik úton

Kéne haza menni?

Mikor jöttem,

Nemvolt itten ennyi.

Elidőztem

Kicsinyt a tanyában,

Este felé

Kialudta lámpa.

Dűlőúton

Jöttem a tanyára,

Belenéztem

Kissé a pohárba

Esteledve

Elfogott a honvágy,

Elindulnék

Hazafelé hozzád.

Melyik úton

Kéne elindulni,

Valahogyan

Haza kéne jutni.

A sarkcsillag

Visz az éjszakába,

Pislákol a

Halvány Hold sugára.

Fény dereng a

Falu határában,

Valahol

Világit egy lámpa.

Utat mutat

Babám ablakába.

Józanító

Hűvös éjszakába.

2014.  szeptember  30.

Andalgó..

Nagy Vendel Melyik úton című versét elmondja Mátyás Rita

https://www.youtube.com/watch?v=oNefNF-rtc0&feature=youtu.be

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  (17.)

NAGY  VENDEL: MÁRTON NAPJÁN

Márton napi vigalom

Liba van az asztalon.

Márton bátyám siratja,

Torkát borral locsolja.

Márton bátyám

Olyan legény

Feszül hasán

A melles kötény

Fénylő bársony

Az ülepén

pohár bor, kötény, Cájg nadrág

mindenik erőt ád…

Márton napján

Libát eszik

Kóstolgatja új borát

Megkínálja jó borivó

Barátját

Az Isten tartsa meg a

Szokását.

Gondolataiba mélyedve

nevén elmélkedve

maga előtt látja

a római katonát,

Védi a  kolóniát,

ki a koldusnak

alamizsnát ád

s kettévágva köpönyegét

felruházza a mezítelent

meztelen voltam s felruháztál

Jézust követvén

ez a hitvallás

a püspökség nehézkes bajaitól tartva

ólban bújik el

a hívságtól félve.

libák árultak el

hangos harsogással

alárendelted életed

a hithű világnak

s  egyházának.

utánad lohol

ezerhétszáz éved,

a hit , s a remény.

a masinán fől már

a nyakleves, s a ludaskása,

punya sül a remben,

Libasült illata árad a  légben,

asztalon áll a jóféle kadárka

vidám vendégre várva.

fehér abrosz, vörösbor

mindjárt rám kerül a sor.

csak egy liter kadárka kell

hogy az ember ne törődjön semmivel

2016.11.11

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET   (18.)

Szilveszteri kesergő rigmusok..

Nagy Vendel: Aki szeszt iszik..

aki szeszt iszik,

az ördögök a pokolra viszik.

aki nem iszik,

őt meg utána viszik.

aki sok bort iszik

hamarosan meghal,

májnagyobbodásban.

aki nem iszik ,

ő is,

májzsugorban.

akkor miért nem iszol?

ha játsszák a himnuszt

haptákba állok éjfélkor

várom olyankor,

hátha valaki megcsókol.

pezsgő pukkan kint a hóban

éjfélt ütnek a toronyban

a harangok.

még jó hogy mást nem.

ekkor még nincs nagy baj,

csak holnapra jön a macskajaj

aki szódavizet iszik

más gaztettre is képes

de van ami felvidít,

a szódavíz csak szódavíz,

a szobalány az boris..

hatvan év után már

nem tagadok meg magamtól semmit.

ha lefekszem, nyugtalanul alszom,

akár a bohémek,

eszembe jut mit kéne még tenni,

s felkelek az ágyból kissé megpihenni.

gondolatimba néha belerévedek,

holnapra új évre ébredek.

nincs a  nap alatt

semmiféle új,

csak annyit mondhatok,

boldogulj...

2018.12. 31.

A VERS HANGOS LINKJE

https://www.youtube.com/watch?v=XSs1cyEuws4&t=8s

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  (19.)

NAGY VENDEL: Az út szélén dülöngél a jegenyefa

/ Jóska bátyám nótája /

Az út szélén

Dülöngél a

jegenyefa,

Én is csak úgy

Inbolyogva

járok rajta.

Elverte az

őszi zápor

Az út porát,

Megkóstoltuk

Jóska bátyám

Kisbödői

kadárkáját.

Jóska bátyám

Nem sajnálja

A borát.

Megkínálja

jó borivó

hü barátját.

Megcsapol Ő

Minden hordót,

Megkóstoltat

Minden ó bort,

haragszik ha

megkoppantod

hordójának

a dongáját,

Utána meg

visszaüti

Az akonát.

Az Isten tartsa meg

A jó szokását.

Viruljon ki orrán

piros borvirág,

hallgassa sokáig

muslincák dalát,

borászok körének

legszebbik madarát.

2019. október  10.

BORDAL

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET   (20.)

NAGY VENDEL: A KELLEMESEN ALKOHOLIZÁLÓ GYEREK DALA

A boros gyerek

Sosem kesereg,

Ott a keze,

Nagy a feje

Fogja eleget.

Lesi a postást,

Hozza a nyugdíját?

Örömében

Szétrúgja a

Kocsma oldalát.

Mindig másról beszél,

leplezve zavarát,

hogyha a csapos

kéri a bor árát.

2019. OKTÓBER 14.

Megjegyzés: Humoros bordal.

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET   (21.)

NAGY VENDEL: HA KIMEGYEK  A TANYÁRA

Ha kimegyek

A tanyára

Ránézek egy

Diófára.

Öregapám

Diófája.

Én vagyok az

Unokája

Eszembe jut

régmúlt fénye,

elhervasztott

dicsősége.

Vastag törzse,

Vastag ága.

Elbír-e már

Valahára?

Jó a fája

Jó diója.

Elég lesz egy

Koporsóra.

Pince mélye

bú oltója,

csapra verve

bölcs hordója.

Zöld kancsóban

vörös ó  bor

felejteti

minden bajom.

Nagy fa alatt

asztal maraszt,

kiürítem

a poharat.

Gyorsan múló

vélt fájdalom,

messzire száll

vidám dalom .

Eszembe jut

vársz rám nagyon,

Rád gondolok

kisangyalom.

2012.

Megjegyzés:  Hallgató.

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET    (22.)

NAGY VENDEL: JÁNOS-ÁLDÁS

Búcsúzóul koccintsunk pohárt

Így szüret után,

Kedves egészségetekre.

Köszönjük, hogy eljöttetek,

sokat segítettetek,

Isten Veletek,

Legyetek szépek, és kövérek,

És egészségesek

Máskor is jöhettek,

Ha jöttök lesztek,

Ha hoztok esztek.

Igyatok, egyetek,

minket is szeressetek,

Semmit nem ígérhetek.

Jót ne halljunk felőletek,

ha messzire mentek,

Mert a jó mindig gyanús.

Örömmel elviseljük,

Ha nektek sem

Minden sikerül.

Legyetek bátran

jobbak mint az átlag,

jövőre is várlak

szívvel titeket,

egy demizson bort

azért még vigyetek.

Otthon se igyatok

sohasem vizet.

2012.

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET   (23.)

NAGY VENDEL: Jégtörő Mátyás

Indultunk a tanyára

Borozni serényen,

E jeles napon italozni

Tükörjégen.

Siet Mátyás is

Jeget törni,

Nincs még berúgva,

Nézzék meg egy óra múlva.

Mátyás bátyám

száját tátván

Nem sajnálja

A borát,

Megkínálja

Jó borivó

Barátját,

Az Isten tartsa meg

A szokását.

Mátyás bátyám

kínálgatja új borát,

melléje borkorcsolyát,

töpörtyűs pogácsát,

s  hogy leplezze zavarát,

zsebre vágta, elővette párszor

présháza pincekulcsát.

BORDAL

2019.  OKTOBER  30.

*

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET   (24.)

 NAGY VENDEL: RÁTALÁLTAM AZ ÚTRA

/DAL/

Rátaláltam az útra,

ami haza vezet,

szép emlékek hívnak,

hogy újra otthon legyek.

Mikor reggel jöttem,

nem volt itten ennyi,

leülök egy kőre,

kissé megpihenni.

Három út van előttem,

negyedikre lépek,

fejtetőre állnak

délibábos képek.

Pince mélyén ittunk

Bíborszín borokat,

Mámoros muslincák,

Danoltak dalokat.

Fehér borok íze

elűzte a borút,

pezsgő gyöngysor vet  rá

aranyos koszorút.

Elfáradt az óév,

messze lemaradt,

a fürge új esztendő ,

előre szaladt.

2019. JANUÁR   25.

Folytatjuk a sorozatot.

*************************************************

 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 

KEDVES KALÓ! ISTEN éltessen még sokáig ebben a háborgó időjárásban, szeretettel: Vendi!
Hello  Vendi  barátom!
Amellett, hogy igencsak  hálás  vagyok, hogy szolidáris  vagy, és  megköszöntöttél, te már  csak  tudod, hogy mit jelent ez  a kétjegyű  szám, de  a háborgó
időkkel  én már  úgy  vagyok, hogy  ahogy mondani  szok, a cipóm  javát már  elfogyasztottam, az életem  brutalitását  megéltem, ennél  már  többet, ha
lehet  ne  súlytson  az  Isten. XD

Még egyszer  köszi: a  Kalo

*

Kedves Kalo, köszönöm válaszodat.  Mi gyűrött homlokúak már sok mindent megértünk, de a delejes manók még mindig nem nyugszanak. Vendi

..............................

Kedves Vendi! Megkaptam az Újság friss számát. Köszönöm szépen.! Még csak átfutni volt időm, de sok érdekes olvasnivaló lesz benne. Gratulálok! Tovább küldöm az ismerőseimnek. Barátsággal: Árpi
Kedves Árpi! Köszönöm, veszi a lapot, aki olvassa lapot. Vendi

.....................................

MEGJELENIK HAMAROSAN A VAKOK ANTOLÓGIÁJA: ÓDA A FÉNYHEZ

MEGHÍVÓ!

Tisztelt Szegzárdi Nagy Vendel!
A Magyar Vakok és Gyengén látók Országos Szövetsége 2022. október 15-én tartja fehérbot napi ünnepségét, ahol a Braille-emlékérmek átadása mellett az antológia is bemutatásra kerül, melyben az Ön művei is helyet kaptak.
Időpont: 2022. október 15. 11 óra
Helyszín: Pesti Magyar Színház 1077 Budapest Hevesi Sándor tér 4.
Megtiszteltetés lenne, ha Ön is jelen lenne ezen a neves napon, és az antológia tiszteletpéldányát át tudnánk Önnek adni.
Részvételi szándékát kérem jelezze 2022. október 10. hétfőn 16 óráig az alábbi elérhetőségek egyikén: 06 1/3848440, info@mvgyosz.hu
A jelentkezés során kérjük adja meg az alábbi adatokat:
- jelentkező neve,
- telefonszáma,
- hány fővel érkezik.
Üdvözlettel: dr. Nagyné Berke Mónika szolgáltatásvezető megbízásából
Benedek Zoltán - ügyfélszolgálati munkatárs
Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (MVGYOSZ)

........................................

Kedves Vendi!
Köszönöm szépen a verset. Remélem jól vagy.
Én jól vagyok, csak a nyarat bírtam nagyon nehezen.
Hogy telnek napjaid? Szeretettel ölellek: Erika

*

KEDVES ERIKA! Szeretettel köszöntöttelek, az öröm az enyém. Vendi

.............................

REAGÁLÁS AZ 1209. ÚJSÁGRA
Kedves Vendi!
Hálával és csodálattal köszönöm az újabb anyagot, amit összeállítottál. Hihetetlen ez a szeretet és kitartás, amivel rendelkezel. Adjon Isten neked még sok-sok erőt és energiát a munkádhoz! Ugyanakkor ügyelj az egészségedre is!
Sok szeretettel: Rita

*************************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa. Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.

*

E-mail: nagy.vendi54@gmail.com

*

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Élő e-mail címem: nagy.vendi54@gmail.com

*

Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES.  

.............................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/

FIGYELEM! 2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN, AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK: http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/  
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

...........................…

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

….............................

Írott műveim megtekintése, az összes elérhetőségem:
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

*

megszólalok müvészeti magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/

*

A  MEK, ÉS AZ EPA OLDALAIN, ARCHÍV GYŰJTEMÉNYBEN IS MEGTALÁLHATÓK!
Facebook: csak beírod a keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
Nagy Vendel Írásai
Megszólalok Művészeti Magazin.  Szerkesztő Nagy Vendel

* 

Könyvtár:
E. könyvek a  MEK- en - ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR : magyar elektronikus könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

*

A  verses oldal címe:
www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

*

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post365015

*

Az Amerikai Egyesült Államok- beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com

*

Az Ausztráliai elérhetőség:
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  AUSZTRÁLIA

..............................

Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg,
pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat.
Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK:  AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!

...............................

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

........................

MEGSZÓLALOK MÜVÉSZETI MAGAZIN  1210. - 2022. október