Megszólalok Művészeti Magazin

  MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2022. 09. hó – tizenkettedik évfolyam, kilencedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
 11.Évfolyam: 2021.  (1-től a 12. számig) 
12.Évfolyam: 2022. szeptember
 *
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
* 
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

*************************************************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 

 
 A szokás nagy úr. Ha minden rendes évben becsengetnek, a 

diákoknak a padban, a tanároknak a katedrán van a helye,

Nagy Vendel

nem pedig sztrájkolniuk kell, az mások dolga. A meg nem sütött kenyeret, és a ki nem  mondott szót nehéz megemészteni.  Beköszöntött az ősz, maga után hagyva a forróságot, és az aszályt, és beindult a betakarítás, a szüret, mindenből kevés termett, de beosztással talán elég lesz, legalább inni tudjunk valamit, búfelejtő gyanánt. Csak vigyázni kell a mustgázra.

  Háború van a nagyvilágban, működő atomerőművet lőni pedig diszkrét elmebajra vall, körbe lőni pedig zsarolás. Valaki eltalálja majd egyszer, csak amúgy virtusból, na akkor nekünk lőttek. Gondoljunk csak Csernobilire.
 Reméljük, hogy az emberek fejében megérlelődnek a gondolatok, egyebet nem mondhatok.
A szerkesztő

*************************************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 
  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
  2.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL, KORTÁRSAINK ÍRTÁK
      SZILÁGYI ANITA, KRÁLIK- MÓRICZ JUDIT, KERESZTES ISTVÁNNÉ MARIKA,
       ENGEL CSABA (ERDÉLY),MÁRKUS KATALIN, ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES,
       PERESZLÉNYI ZOLTÁN, TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA
  3.  MESÉK VILÁGA
       DUFEK MÁRIA (SZLOVÁKIA) :ÁTVÁLTOZÁS

    .....

       KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : KRISTÁLY
       MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM: AZ UNATKOZÓ VÍZCSEPP
  4.  ÖNSEGÍTŐ KÖNYV
       ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN, ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET
       ÍRTA, ÁRVAY MÁRIA V. RÉSZ
  5.  NOVELLÁK  VI. RÉSZ
       KURUCZ ÁRPÁD: GINA ÉS ÖCSI
  6.  VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL
       KÁLMÁN ÁGNES : JÁTSZANAK A LEVELEK
  7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
       VÉGHELYI PÉTERNÉ: EGY ANYA AZ ÚTPADKÁN JÁR
  8.  HAZAI TÁJAKRÓL...
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL
      HANGOS, VAKOS VERSEIT ELŐADJA A SZERZŐ
      MÁSSÁGOM -  HÉTKÖZNAPI CSODA - AZ EST
  9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN
      AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN
      KOLOZSI ERZSÉBET  AUSZTRÁLIA
      TÓTÁGAS PODCAST VIII RÉSZ
      EGY AMERIKAI RIPORT, AHOL CSIBIT KÉRDEZIK
10. BEMUTATJUK - VERSVÁLOGATÁS
      SZŐCS ÉVA  (ERDÉLY): LÁSD MEG A CSODÁT

        .....

      VERSVÁLOGATÁS
      PESA ANNA MÁRIA: VILÁGÍTÓ TORONY

      .....

      A SZATÍRA ÉLES FEGYVERÉVEL
      TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA: EREDETI
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
      VÉGHELYI JÓZSEF: BEVALLOM
12. EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL
      MÁRKUS KATALIN: TOLLPIHÉK
13. NOVELLA
      GRUBER MIKLÓS: GYEREKKORI EMLÉK
14. JÉZUS TANÍTÁSAI
      A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
      ÍRTA POÓR EDIT  XII. RÉSZ
15. VERSRŐL VERSRE -  KORTÁRSAINKTÓL
      KOVÁCS TIBOR, KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT, CSOMOR HENRIETT
      ENGEL CSABA (ERDÉLY), KRIVÁK - MÓRICZ JUDIT, SZILÁGYI ANITA
16. HALLGASSUK EGYÜTT... Dr. KOVÁTS GYULA ZENEI ROVATA
      NÉGY ÉVSZAK, RAPSZÓDIA, NYITÁNY
17. A KENYÉR ÜNNEPÉN
       KOVÁCS JOSEF  KOPEK  (ERDÉLY): KENYÉRSZENTELÉS
18. GLOSSZA
      CSOMOR HENRIETT: KENYÉRÜNNEP ÁRNYOLDALAI
19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
      NYÁRI HŰSÍTŐ GYÓGYTEÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*************************************************

 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK 

 
SZILÁGYI ANITA: Repcemező
 
Virágzó repcemező
Látványa oly felemelő,
Színpompás, sárga végtelen

Végeérhetetlen tenger szemeimben,
Virágairól méhek nektárt gyűjtenek,
Bibéjén szorgalmasan zümmögnek,
Szirmain katicák körkörösen keringnek,
Repcéről repcére ügyesen lebbenek,
Fürge lépésekkel szökkenek a mezőn,
Két karom széttárva forgolódok lágy szellőn,
Úgy érzem, lebegek, pihesúlyú lett testem,
Ezernyi repcevirág körbe ölel engem,
Szállok, mint a pillangó, virágról virágra,
Mosolyom szivárványt fest a világra,
Repcéken reppenek önfeledten
Át a citromszínű virágtengeren,
Fűszeres illatfelhőből nagyokat lélegzem,
Erről a varázshelyről nem szabad kilépnem,
Tavaszi napfürdőben lubickolok,
Repcemezőn hajlékonyan balettozok.
 

*

SZILÁGYI ANITA: Fehér vitorla

 

Csendesen csobogó a Balaton hulláma,

Partot pásztázza egy fehér vitorla,

Szíve hölgyét keresi talán,

Kivel ringatózna vízfelszín lágy fodrán,

Mólóhoz közel vadkacsapár úszkál,

Fent a légen sirály köröz, kecsesen szálldogál,

Gácsérpár kedvesen lebeg egymás mellett,

Látszik finom mozgásukról, él bennük szeretet,

Badacsony hegyláncai északról hívogatnak,

Csúcsai csaknem a horizontig nyúlnak,

Vízfelszínről friss párát lenget a szellő,

Látvány elvarázsol, a táj kristálytisztán kéklő,

Békésen libegő vitorlást keresi szemem,

Régmúlt idők szép szerelmét felidézem,

Újra boldog vagyok rövid pillanatra,

Vagy csak a végtelen azúrtenger hatására,

Határtalan, felhőtlen, türkiz ég,

Minden olyan derűs, nincs szürkeség,

Lassan sétálok végig a mólónál,

Zajos lelkem csitulva hintázik a zátonynál.

.........................................

 
KRÁLIK - MÓRICZ JUDIT: Amit hoz az idő….
 
Megszületsz, s  ha  szerencsés  vagy
Istentől egy alig hibás testet kapsz.
Vigyázz rá, védd, óvd. s ápold!
Csupán sokkal később jössz rá

mekkora  ajándékot  kaptál  :
Éled az életedet, mint ha ez
lenne a legtermészetesebb.
S jön az IDŐ….
AZ  A  KEGYETLEN….
ROHAN.VÁGTAT  AZ IDŐ
MÚLNAK AZ  ÉVTIZEDEK…
s  a testben  kódolt hibák
betegségek,  kórságok,
nagyobb lehetőségeket kapnak
mint szeretnénk.
S ahogy idősödünk egyre nagyobb
bajokkal  kell megbirkóznunk.
Nagyon nehéz ezt  megértenünk
s  ELFOGADNUNK.
S akit igazán szeret Isten
az kapja a  legnagyobb ajándékot ,
Az épp lelket. mely nem csak
tudomásul veszi,
de fejet is hajt azért  a
csodáért. amit idáig megélhetett.
 
2021.08.28.
 

*

KRÁLIK - MÓRICZ JUDIT: Mit  akarsz  ember ?

 

Mit akarsz ember ?

Nem kell mondanod.

úgy is tudom.

Ki akarsz tűnni a szürke tömegből.

Na de annak ára van,

s nem is csekély.

Dolgozik az EGO-d

egy kis  narcisztikus hajlammal.

Meg akarod magadat mutatni

azt szeretnéd ha sokan ismejenek meg.

Megteszel mindent,  hogy ismertté válj.

Sok esetben bármi áron!

Mit akarsz ember ?

Tudom híressé válni.

hogy a  neved közszájon forogjon.

Arcodat is  ismerjék.

S követőd akadjon

lehetőleg minél több.

Megmaradni úgy hogy

nevedet az utókor is emlegesse.

Na de annak ára van!

S az nem  csekély .

Lehet, hogy a lelkedet is odaadod!

De a lelkedet csupán

egyszer adhatod el!

 

2022.06.09.

......................................

 

Keresztes Istvánné Marika:

Anya  játsz velem!

 

Oly

Kedves

Játszani

Együtt veled

Langyos melegben

 

Rét

Mező

Színes

Jó levegőn

Játszunk szól ének

 

Dal

Tavasz

Itt újra

Viruljunk

Mosolyt kedvünkre

 

Fújd

Pitypang

Virágát

Repítse szél

Szállj tova pihe

 

Kis

Tollpihe

Üdvözöl

Tollal írtam

Kedves versem

 

Kis

Madár

Ágra száll

Tavaszt Barka

Köszönt új virág

 

Egy

Ágon

Sok selymes

Bársony golyók

Ragyognak fényben

 

Egy

Bokor

Aranyeső

Nap szerető

Könnyei ágán

 

Úgy

Hulljon

Aranyeső

Mindenkire

Szeretetünkkel

 

Szép

Ének

Esőben

Járjad élet

Szép tánc tanítsad

 

Meg

Szebb

Lépések

Napról napra

Fordulj tanulva

 

Jót

Adjad

Neveljed

Gyermekeket

Szép élet virágzás

 

Légy

Boldog

Mindig tedd

Mit szív kíván

Öröm boldogság

 

Jót

Téve

Nevel

Szülő felnőtt

Viruló világ

 

Pápa, 2021.03.30 - Apeva versem.

.........................................

 
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Imádkozom
 
Imádkozok érted,
épségedért,
Imádkozok érted,
lelkedért,
Imádkozok,
hogy boldog légy,
Ölelj át s el ne engedjél.
 
Imádkozok áldott két kezedért,
Jóságos szívedért,
otthonunkért,
Hogy a szeretet lángja
ki ne aludjék,
Közös álmainkért,
Hitünkért.
 
Imádkozok,
csendben mondom el,
És ha úgy tűnik,
hogy elnyelte a csend,
Én akkor is imádkozom érted,
S ha megőrülök,
akkor is kitartok melletted.
 
 2022.08.20
 

*

Te, csak ünnepelj!

 

Felhőtlen az ég melletted szerelmem,

Szép vagy kedvesem, életem gyöngyszeme,

Egy új kezdethez illően megfelelsz,

Ez a legszebb nap amelyet ünnepelsz.

 

Szívemet lángra gyújtja tekinteted,

Bájos arcod vállamon pihenteted,

Miközben bizsergés járja át a testem,

Lágy érintésed forró csókod érzem.

 

Én, virágszirmokkal fedlek s te ünnepelj

Csodállak téged s hagyom, hogy átölelj,

Halk szavaim,  jó kívánságom éltessen,

Sok, sok boldog születésnapot szerelmem!

 

2022.08.23

 

*

Vezess utadon tovább

 

Egyre közelebb hozzád,

Vonz a lélek a vágy,

Kérlek lelkemre vigyázz,

Vedd el szívem bánatát.

 

Egyre közelebb hozzád,

Érzem, hogy mennyire vársz,

És a végtelen boldogság,

Ó csillagom ragyogjál.

 

Egyre közelebb hozzád,

Követlek lépteid nyomán,

Én mindig felnéztem rád,

Ölelj át pirkadat után.

 

Egyre közelebb hozzád,

Lelkem csak téged imád,

Vezess utadon tovább,

Egyre közelebb hozzád.

 

 2022.08.14

...............................

 
MÁRKUS KATALIN: Elmennek a fecskék
 
Kisasszony napja közeledik,
fecskéink ezt ösztönösen érzik,
ilyentájt indulnak hosszú útra,
hogy majd visszatérjenek tavaszra.
Reggelente röpgyűlés a villanydróton,
bábeli hangzavar, csak fülem el ne duguljon!
Mégis szeretettel nézem őket,

őket, a számolatlan fecskéinket.
Megszámolni a sokaságot lehetetlen,
megtréfálnak ők bizony rendesen,
húsz fészekből dupla kelés,
elrepülnek, mire végeznék.
Pillanat alatt fejem felett köröznek,
jaj az erre repülő legyeknek!
Lassan vége a meleg nyárnak,
de szúnyogot, legyet nem láttam,
hála a sok kicsi fecskének,
kik eleségnek összeszedték őket.
Az első költésűek előbb indulnak,
a második eresztés még egy kicsit marad,
a gyengéket bevárják, hogy erősödjenek,
de sajnos üres már a fele fészek.
Szeptember közepére egy sem marad,
Istenem kérlek, védd meg madárkáimat!
Elhagyott fészkek köré pók szövi hálóját,
tavaszig nem zavarja, sem ember, sem madár.
Üres az udvar, a csend már-már fáj,
de lelkemet vidítja a cinegemadár,
még a lombos fákon elbújva énekel,
hosszú lesz a tél, kérlek, ne feledjél el!

 ............................

 
Ábrahámné Ági: ...vajon...
 
Találkoztam az iszonyattal, amint tégláit rakja.

Ha felépül a fal, eljő-e még a gondolat napja?
Gyötrelmeim során kínál-e betűt berozsdált agyam?
Szeretetemet őrízve szó nélkül meghúzom magam.
Formálnék majdan mondatot mint első szavát a gyermek?
A  borzalmak falán áttörve mért születnének percek?
 
Átirat 2021. Április
" Az új élet mire való?
Úgyis beléd szakad a szó.

..............................................

 

Pereszlényi Zoltán: Ó mi lesz veled akkor Drága Hazám...

 

Testvéreim távol innen, de én már Baranya kis szegletében,

világtól elzárt kis „kertjében”, láttam meg a napvilágot.

Tüdőm megtelt az első levegővel és a hangom betöltötte a mároki házunk

kis szobáját, mosolyt és boldogságot rajzolt szülőim és bábám arcára.

 

Gyermekként cseperedve, sok csínyt elkövetve,

felfedeztük  Márok kincseit, nem is gondoltunk arra,

hogy máshol lehet szebb... óh én kis ártatlan balga.

A klottgatyás barátság, az adott szó súlya

többet ért nekünk, mint ezer hektár tenger sója.

 

A mai napig is elevenen él elmémben, a templomkerti bújócska,

a strand, melyet mi úgy hívtunk Lukher  és a Tankcsapda.

Ringó aranyló búzaföld illatát, kukoricást, Nagyrét bájos völgyeit,

még a múló idő sem tudja törölni, gyönyörű emlékeim.

 

Mikor ifjú koromban kinyílt az elmém

apám mesélt nekem, ami egy cseppet sem volt élmény.

El kellett hagynia drága szülőföldjét,

mert magyarnak tanította anyja,

elméjét és nyelvét.

 

Mily sokszor mondta – meglátod fiam,

vissza térünk oda, hol őseink nyugodva,

domborulnak felvidéken, ott a távolban.

Már akkor tudtam, hogy ez csak önámítás,

marad az álom és semmi más.

 

Tette a dolgát keresve az emberek barátsását.

Felismerte a mároki nemzetiségek kulturális értékét,

egybekovácsolva hangjuk szépségét.

Meg is lett a dal - ára, Aranykoszorús Dalárda.

 

Betyár világ érkezett vagy negyven évre,

bennünket félelemre, az eget  vörösre festette .

- Ne gondolkodj,  mondták, majd mi gondolkodunk helyetted,

- te csak robotolj és add ide a tejfelt.

Szülőimnek reggeltől estig kemény volt a munka,

négyen voltunk testvérek, mégis jutott hely az iskola padba.

- Tanuljatok, mondták amennyit csak tudtok,

a felsőbb iskolákban, majd kiokosodtok.

 

Apám távol a családtól, aratta a kenyérnek valót,

az otthon maradottak félelemmel vágták fel a cipót.

Nem felejtem soha, anyám mesélte rég,

kiosztott robotban együtt kapáltuk még

a mároki Nagyréten ragyogó holdfényénél.

 

Nyolcadik hónapja hordott a szíve alatt,

mire felkelt a nap, elvégezte a munkát ezalatt.

Fáradtan, de büszkén nézett a halványuló csillagos égre,

lassan jött a felkelő nap, tudta jól, hogy mi lesz a munkabére.

Szívében és lelkében az erő legyőzött mindent,

megsimogatta a pocakját és továbbment.

Nem is látott és már szeretett, kincs voltam az Ő szemében,

amit soha nem feledett.

 

A munka után a hajnali napfény, megcsillant a harmaton,

volt közötte jó néhány, ami ragyogóbban csillogott.

Könnycsepp vagy veríték, mit számít az ma már,

Ha csak rá gondolok a szívem még mindig úgy kalapál.

 

Szülőim szívében, soha nem volt harag, sem viszály,

mert mondták - Ó mi lesz veled akkor Drága Hazám?

Életük végéig tették a dolgukat, jót cselekedve,

mondták – egyszer számon kérik azt, munkádat nem feledve.

Nem álltak ők sorba a dicsőségért soha,

a jövő ítélte munkájukat posztumuszra.

 

*

 Pereszlényi Zoltán: Dédapám, Nagyapám, Apám,

 

Mi lenne, ha egy reggel úgy ébrednél fel, mint sok más ember,

hangos szóval mondanád, ma olyat teszek, amit nem felejtenek el.

Tedd meg egy reggelen, hogy időben elzárod a vízcsapot,

és lekapcsolod a lámpát, mikor már látod a felkelő napot.

Ez csak ez első lépés, hogy kezd jól érezni magad,

azután jön majd a többi, ami a génjeidben rejtve van.

Talentumot használd, hogy öröme legyen e nagyvilágnak,

taníts meg másokat is, miként lesz virága a fának.

 

Vagy talán akkor érzed jól magad, ha pusztulni látod e világot?

Haszontalan  - felzabálnád az ősi álmot.

Akkor te nem vagy való erre a világra,

nem hullhat korom a virágra.

Itt emberek élnek, nem holmi férgek,

akik ha kell, ott is esznek ahol kijön belőlük a végzet.

 

Te is, csak egy része vagy e teremtett világnak

nem hagysz belőle semmit az unokádnak?

A végtelen idő múlásában az a kis idő, amíg itt élsz,

nem jogosít fel arra, hogy haszontalan dolgokat tégy.

Mindennek a része vagy, de semmi nem a tiéd,

csak kölcsönkaptad, gondosan használd, amíg élsz.

 

Ó ti álszent mindenki, véget nem érő parttalan szócséplők,

összegyűltök, hogy mentsük meg a világot,

közben ti égetitek el az utolsó lángot.

Mérgezed az ételt, a vizet, mert ezért a sok balga nép fizet.

Elhiteted velük, hogy te élen jársz a sorban,

leplezett alázattal mondod, csak holnap is gyere be a boltba.

Te is tudod ocsúnak is kevés amit kínálsz,

közben a föléből dőzsölsz és azt hiszed mindenki fölött állsz.

 

Lesz majd sírás, rívás, fogcsikorgatás, ha eljön az utolsó óra,

mert ugye te most azt hiszed, felültél a vágtázó lóra.

Kihull alólad a pej nemsokára, mert mérgezted a zabot,

amit a Teremtő neked is ingyen adott.

Ha megbecsülted volna a természet ajándékát,

most nem kellene törnöd a  fejed, hogy másokat hogy vágj át!

 

Most, verítékkel teli összegyűrt párnádon

visszatérő álmaidban unokáid gyermekeit látod,

kik könnyes szemmel szórják rád az átkot.

Ezt hagytátok örökül! Mondják. Már a Nap sem tündököl!

Víz helyett lápos mocsár, zöld helyett kiégett minden és kopár!

 

Dédapám Te eszelős, ezért Te vagy a felelős!

Ti még vissza tudtátok volna fordítani,

csak többeteknek kellett volna ordítani.

Hangosan mit a mennydörgés ereje,

hogy a mi életünknek is legyen veleje.

 

Dédapám, nagyapám, apám,

miért nem figyeltetek jobban ránk!

Miért nem tanítottátok meg mindenkinek,

hogy ne mérgezzék meg a vizet!

Hiszen Ti már láttátok és tudtátok,

hogy a jövőnek milyen hagyatékot szántok!

 

Vége az éjnek, végre itt a reggel!

Ugyan verítékkel teli a párnám,

de ma, egy új nap vár rám.

De jó, hogy csak álom volt,

vagy mégis valóságra ébredtem,

hát igen sajnos, nem sokat tévedtem.

 

Azért még mosolyogva tekint rám a lenyugvó hold,

Ő már tudja, hogy megteszem, talán még nem késő,

hiszen ezt kéri tőlem a természet és a Teremtő.

 

A felkelő Nap első sugara megérinti arcom,

a kertből ezer madár csicsergését hallom.

Mily gyönyörűség látni, ahogy a lágy fuvallat,

megmozdítja a fák leveleit és az ágakat.

Ígéretem nem szegem, csatlakozz Te is, hogy kimondhasd,

gyermekeim, unokáim, dédunokáim,

nem gyötörnek már többet kínzó álmaim.

 

2000.08.14.

.................................................

 
TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA: Kinek hiszel?

Vaj'h számít-e egy sokadig senki véleménye,

ki azt se tudja, hogy mi fán terem az emberség,
ki lelketlenül rúg bele minden ellenfélbe,
mert az hiszi, hogy csupán nála van a bölcsesség?
 
Nem, egy percig se hidd, hogy az valaha is számít,
higgy csak annak, aki téged ismer, szeret, tisztel,
ha korhol is, a javadat akarja, nem ámít,
az ilyen igaz kincs, jól teszed, ha neki hiszel.
 

*************************************************

 3. MESÉK VILÁGA 

 

DUFEK MÁRIA  (SZLOVÁKIA): Átváltozás

 
Mária álmélkodva lépett be a kovácsoltvas kapun. Soha meg ilyen szép, de
elvadult kertet nem látott. Bár körülményei arra kényszerítették, hogy hófehér kezeit besározza, szívesen végezte ezt a munkát, mert szemei előtt már most kirajzolódott a kert jövőbeli képe. 

Legelőször némi utat kellett törnie magának a kastély felé,

nem is érti, a tulajdonosai

miképp jártak haza. Ah, hiszen ez Tündérország, itt mindenki szárnyal, szögezte le magában.
Nem is tudta, mivel kezdje a munkáját. Végül a sok
lelógó borostyán és egykor a falra dróton vezetett rózsa között megtalálta a szerszámos kamra bejáratát. A fűben virító hagymások és ibolyák utaltak arra, hogy szebb időket is látott már ez a kert. A munka napokig tartott Máriának. Tényleg csak aludni járt haza. Mindennap újabb
meglepetést érte. Látta ő az embermagasságú gazok fölött magasodó trombitafolyondárt, de lassan jutott odáig a gazok eltávolításában, hogy a pergola alatt lévő hintapadot is meglássa. És nini, itt van egy hátsó
bejárata is a kastélynak. Amúgy a kastély kertje madárdaltól volt
hangos, naponta hallható volt a közeli emberek lakta város harangjainak
gyakori zúgása. Istenfélő emberek éltek arra Egy napon még siratódalokat
is hallott egy közeli temetőből, bár az emberek igazából nem halnak meg.
Inkább búcsú náluk a temetés, mert a emberek még magasztosabb testet
vesznek fel halálukkor, és itt a földi világban csak testük földi
változatát hagyják. A testet fekete lovak szállították lakozott fekete
hintóban végső nyughelyére, míg a felszálló dalok a frissen
feltámadottat kísérték az égbe. Mária sokallta is a hosszas
búcsúzkodást, hiszen a idő könnyen elszalad, és az egymást szeretők
hamar egymásra találnak. Munka közben a körte és meggyfák alatt egy
rózsával erősen befutott képződményt is talált. Nem tudta mi az, de
hosszas metszés után rájött, egy Mária barlangot takar . A sűrű
növényzet között végül a tűzrakó helyet és a lugast is megtalálta. A
lugas alatt egy régi villanyos fűnyíró is várta, hátha egyszer valaki
újra kezébe veszi, és végig futhatja a kertet. Mária nem sajnálta, és az
azóta meglelt pincelejárat konnektorába dugva az aljzatot, bejáratta a
régi fűnyírót. Csoda, de működött. A kert gyönyörű lett a pár napos
gondozás után. Már kiszabadultak a régi virágágyások és némi gyomlálás
után régi pompájukban tündököltek. Az üvegajtós hátsó bejárathoz vezető
út újra meglepetéssel szolgált, nem kövek voltak itt lerakva, hanem
címeres téglák, amiket a tündértulajdonos az emberek világából szerzett.
Minden régi volt itt, de értékes is, a múltat a jövő karjában hordozó. .
A kastély tulajdonosa nem mutatkozott előtte. Amikor jött reggel a kapu
mindig nyitva várta, és este ugyanott ment ki. A napi fizettsége
tündérvalutában várta őt minden munkanap végeztével a kerti kis-asztalon.
Most a kíváncsiság rávitte, hogy orrát nyomja az üvegajtóhoz, és
meglesse a tulajdonost. Hirtelen az ajtó kinyílt és Mária előtt egy
gyönyörű hölgy állt.
- Gyere beljebb - invitálta. Dolgoztál eleget, pihenj meg, frissülj fel.
Mária ámuldozott. A szoba falát polcok sora takarta el ezernyi könyvvel,
és ahol szabad hely maradt volna, ott festmények lógtak. A vastag
szőnyeg elnyelte léptei zaját, az üvegajtó halkan becsukódott. A
süppedős fotel körbe ölelte Máriát. Tessék fenyőrügy szörp nyújtott
feléje egy poharat szívószállal Mária tündér nagyasszony. Mint kiderült
könyvkereskedő és hittanár. A fotel melletti kis asztalkán illatos,
levendulás kekszek hevertek. Fogyassz bátran - mondta Mária tündér
nagyasszony. És egy könyvet is nyomott a kezébe. Nemcsak a testnek van
szüksége felfrissülésre -olvass- tette hozzá. Mária kinyitotta a
könyvet, arra még emlékezett, hogy néhány sort olvasott, de végül
beszippantotta a könyv. Egy borostyán borította fal előtt állt, mely
gyenge nyomásra megnyílt. A borostyán egy régi ajtót takart. Az ajtón
túl teljesen más világ volt. A fal ezen oldalát nem fedte borostyán, a
kert gondozott volt és gyönyörű. Lenyírt fű, virágágyások, virágzó
bokrok és egy lépcső fogadta. A lépcső két oldalán teraszosan
kialakított virágágyások voltak illatozó nyári virágokkal. Mária lement
a lépcsőn és egy nyájas nénivel találta szembe magát, majd egy bácsi, a
párja is előkerült. Idős bölcs gyógyítók voltak Nemcsak a testet, de a
lelket is felüdíteni képesek. Lépd át bátran házunk küszöbét - hívta a
tündér mama Máriát beljebb egy nagyon szépen berendezett szobába. Öregek
vagyunk már, nem bírunk, kitakarítanál- kérdezte a tündér mama.
Szívesen- mondta Mária szétnézve a szobában, ahol el sem tudta képzelni,
ugyan mit kéne itt takarítani, de hozzáfogott. Megmosta az ablakokat,
letörölte a port, kirázta a terítőket és felporszívózott. A szoba már
szó szerint ragyogott. Miklós tündér papa szinte mindenhova követte és
régi történeteket mesélt. Aranyos öregek- gondolta Mária magában, de a
java még most jött. Tündér papa egy tündér étteremből tündérételt
rendelt. Juhtúrós tündérpuliszkát ettek gombapörkölttel egy nagyon finom
daragombócleves után. Tündér papa elmesélte gyermekkorát, mesélt az
unokáiról is, és szép lassan kiderült, tündér papa szülei nem gyógyítók,
hanem irodalomtanárok voltak, és egykor tündér papát is beszippantották
a könyvek. Azóta időnként meséket ír. Meglátod, te is fogsz írni- mondta
Miklós tündérpapa. És egy köteg kéziratot adott át Máriának. Vigyed el
az emberek világába - mondta. Mária jóllakottan rábólintott. Nagyon
szükségük van rá - tette még hozzá Miklós tündérpapa -hogy újra
higgyenek a mesékben. Mária hirtelen magához tért. Elaludtam a fotelben,
állapította meg magában. Újra a könyvkereskedő szobájában volt. Ideje
lesz menni- mondta, illetve mondta volna, ha lett volna kinek. Megint
csendesen a szokott módon távozott. Otthon egészen meglepődött, amikor
hátizsákjában egy csomó összegöngyölt üres lapot talált. Írj, a világnak
szüksége van a mesékre, és hogy újra higgyen. Hirtelen visszaemlékezett
tündér papára és anyóra. Írni kezdett, közben csodálkozott újonnan
szerzett képességén, és végül megszületett a Mese. Ekkor jött rá mekkora
ajándékot kapott, és hogy ezentúl a kertészből író lesz., Máriából pedig
Mária Terézia, ahogy azt Miklós tündérpapa mondta. Itt a mese vége, fuss
Tündérországba véle.

..................................

 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Kristály

 
Valahol, távoli vidéken van egy kis falu hegyek között, megbújva. Két
tinédzser fiú szerelemre lobbant iskolatárs nőibe. A fiúk igen csak
szemeznek a lányokkal.
Sutácskán próbálnak udvarolni.
Faggyúz Gyuri, mi lenne, ha Évikének csokit adnék? – kérdezte Péter.
- Jó ötlet, én is meglepem Margitkát, talán akkor jobban figyel rám.
Mindig csak a barátnőkkel vannak, pedig észre vehetné már, egész órán őt
lesem. – mondta Gyuri.
- Egyszer már rám mosolygott – mondta Péter.
Az a csodás kék szem, az illatos hosszú haja. – sóhajtott Gyuri.
Az semmi! Margitka barna haja, hatalmas barna szeme, na az a valami.
A lányok nagyon is észrevették, hogy a fiúk epekednek értük. Tetszet is
nekik, hogy a fiúk titkon lesik őket. Meg is beszélték egymás közt.
- Mikor hívnak már el randira? – mondta Évi, Margitkának.
- Á hagyd el, gyáva kukacok, meg sem mernek minket szólítani.
- Bizony ez igaz. Tudod mit? Hívjuk randira mi őket.
- Gondolod, elmernek jönni?
Legyen kettős randi.

 

Jó ötlet, ketten már csak nem futamodnak meg?- nevettek a lányok.
Másnap a fiúk elé álltak és tanítás után randira hívták őket. Az iskola
mögötti kis erdő jó is lesz. Ott sétálnak és beszélgetnek, különben is
úgy ismerik az erdőt mint a tenyerüket. Izgatottan várták a tanítás végét.
A nap szépen sütött, a madarak énekeltek. A fák leveleit kedves szellő
simogatta, kis erdei állatok motoztak rejtve a bokroknál. A fiatalok nevetve, beszélgetve sétáltak. Néhány kezdő ügyetlen puszi, csók is lett. Fogták párjuk kezét és a szerelem lassan lángra kapott. Fiatal első szerelem, mely oly nagyon feledhetetlen. Észre sem vették, de egyre mélyebben jártak az erdőben.
 Hirtelen Évike alatt mintha föld nyílt volna meg, egy rejtélyes
mélység nyílt alatta. Mivel Gyurika kezét fogta, magával rántotta a
mélybe.
Sikításra odarohant Petike és Margitka is. Hirtelen mintha valaki, vagy valami
berántotta volna őket, zuhantak ők is a mélységbe. Zuhantak egyre
lejjebb, majd az ijedségtől elájultak. Nem tudták milyen feneketlen sötét mély rántotta
le őket és menyit zuhantak lefelé. Mikor magukhoz tértek, az erdőben
voltak, minden ugyan olyan volt, de mégis más.
    Felkeltek a földről és kíváncsian néztek körbe. Tapogatták magukat,
hol sérültek meg. Sehol semmi, szinte el sem hitték, ilyen nagy esést
megúsztak, úgy, hogy semmi bajuk sem lett. Még is, ez hogy lehetséges? Egy kis
törpe állt mellettük.
- Na, végre csak, hogy megjöttetek. Már ezer éve várok rátok, már azt
hittem, nem is jöttök. Végre itt vagytok! Nem azért, kicsit iparkodhattatok volna.
A törpén látszott már, nagyon öreg. Hosszú fehér haja és szakálla volt.
Görbe botjára támaszkodva nehezen lépett.
-- A bácsi várt minket? – néztek kérdően.
Hát persze, mondta az öreg varázsló, itt vártam, mert jöttök. Na de az
én türelmemnek is van határa! Már arra gondoltam, nem várok tovább,
elmegyek. Erre nem beestek? Pont most, mikor már haza akartam menni.
- mondta nagy felháborodva.
- Bocsánat és hová estünk be? Mert nem tudjuk, hol is vagyunk? – kérdezte
Gyurika.
- Te szent törpe, ide jönnek, és még azt sem tudják, hogy miért is. A
törpe sipkáját neki – háborodott fel a törpe. Mindent nekem kell
elmagyarázni, Szép kis megmentők vagytok.
Valamikor régen, nagyon- nagyon, rég kezdte a történetet a törpe. Egyik
varázslónk úgy gondolta az emberek túl korán halnak meg, akkor, mikor
már öregek és bölcsek, tapasztaltak. Milyen jó is lenne, ha soha többet nem lenne
halál és betegség. mindenki megbecsülné a másikat, nem volna irigység.
Az emberek nem lennének önzőek, nem háborúznának, lopnának egymástól,
milyen szép élet várna rájuk. Fogta hát és ezeket a rossz dolgokat és bezárta egy
kristályba. A kristályt elrejtette, úgy, hogy, senki ne találja meg, még ő sem. Ivott
a feledés italából. Viszont a szerelmet is, ezt a szép érzést is  bezárta. Az öreg
óra azóta nem jár, az idő megállt, a nagy óra nem mutatja az időt a
város belsejében, a főtéren. Az idő múlik, de az évek nem. Így van az,
hogy ki gyermek volt, mindig is az maradt, az évek nem múlnak. Gyerekek azóta nem
születtek, a szerelmet az emberek nem ismerik, csak élnek egymás
mellett. Újra meg kell, hogy ismerjék a szerelmet és gyermekek szülessenek.
Az óra induljon meg és a gyerekek felnőjenek, az idősek a földanyával pihenjenek.
- De mi ezt, hogy tudjuk megvalósítani? Nem tudjuk, hol a kristály. –
mondta Gyurika.
- A ti szerelmetek az első és tiszta szerelem. Nem kell mást tennetek,
csak sétáljatok és a szerelem, mint egy vírus elterjed az emberek
között. Onnét tudjátok, hogy működik, hogy az öreg óra újra járni fog.
- Viszont akkor újra lesz háború, viszály, meg a többi, amit oly bölcsen
bezártatok – aggódott Margitka.
- Nem, nem lesz. A ti tiszta és kedves szerelmetek egymás iránt ezt
megakadályozza. Pont ezért vártunk olyan sokáig. –mondta a törpe.
A fiatalok elkezdtek sétálni, amerre jártak az egykedvű arcok
mosolygósak lettek. A színek szebbek lettek, a piros virág, rikító piros
lett, a madarak trillázva énekeltek. A gyerekek nőni kezdtek. Végre meglett az első
csók, az övék és másoké is és ez oly édes volt. Az első édes ölelés,
mikor a szív egyszerre dobban. Igen, a szerelem lángja lobbant és fénye a
kis városkát beragyogta. Az öreg óra először halkan, de kattant egyet. Majd lassan
még egyet. Aztán tik-tak még kissé bizonytalanul, végül egyre hangosabban, tik-tak járni
kezdett. Megszólalt a harangjáték, eltelt egy óra, az idő újra telik. A
rossz ki nem szabadult, az emberek tisztelték egymást és segítettek egymásnak.
 Eljött az este, a fiatalok az illatos, puha fűben mély álomba
merültek. A párok egymás kezét fogták, egymáshoz boldogan bújtak, a
szívük egyszerre dobban, tik-tak, tik-tak. Mikor reggel felébredtek, otthon voltak.
Mesélték, milyen furát álmodtak. A furcsa csak az volt, mindannyian ugyan azt.
 Nálunk a kristály szilánkjai szanaszét vannak. Minden emberben egy
darabka ott van. Viszont míg össze nem fognak, a kristály nem áll össze,
lesznek háborúk, viszályok, veszekedések.

*

HALLGASSÁTOK - MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM
Az unatkozó vízcsepp: https://youtu.be/qnx0iBTAbSI
 
Kedves Vendi
Kérlek szépen tedd be a magazinba. Az unatkozó vízcsepp. Felolvasó magam vagyok.
Előre is köszönöm szépen!
Szeretettel Edit

*************************************************

 4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV 

 

Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket

Írta: Árvay Mária

 
V. rész - Öröm az ürömben 7-8.
 
7. Olvasói levél – Velem van a gond?
 
Kedves Derűlátó!
Mindenkinek jó, ha van hobbija. Eddig azt hittem, nekem is megadatott.
Sokat írok, s pályázatokon is rendszeresen indulok. Sokszor elutasító
választ kapok,
lehet, velem van a baj? Ha valaki tehetséges, hamar a nyertesek közé
kerül, nem gondolod? Lehet, nem a legjobb hobbit választottam?
Üdvözlettel: Tollforgató
 

Kedves Tollforgató!
Hidd el nekem, a zsűrinek is nagyon nehéz dolga van, amikor a rengeteg pályázati anyagból ki kell választani azt a keveset, ami nyerő. Attól még a te írásod is lehet csodálatos! Egyébként, ma már több lehetőség létezik a publikálásra! Blogot vezethetsz, közösségi oldalakra írhatsz, s ha
összegyűlik, mondjuk, egy könyvre való írásod, meg is jelentetheted elektronikus könyvtárak oldalain is! Sőt, irodalmi folyóiratokban, netán antológiákban. Ne add
fel! Meg kell találnod azt az olvasóközönséget, akik örömmel és gyakran olvassák írásaidat. Olvastasd fel valakivel egy-egy történetedet, akkor meghallod, hogy hangzik
kívülről, teljes egészében. Minden írónak megvan a maga lelki társasága,
akik szívesen olvassák! Légy türelmes, keresgélj, s meglátod, a jutalom
sem marad el!
Nagyon szép hobbira találtál, mert adni akarsz az embereknek, közben
téged is kikapcsol, feltölt, gyógyít, művel. Szerintem vannak, akik már
most is büszkék
rád!
Körmölj szorgalmasan, de ne erőltesd túl! Csak, ha kedved és időd van rá!
Üdvözlettel: Derűlátó

 *

Gyógyító gondolatok
 
"Mindig haladni kell előre, mert a legjobb hír az, hogy bár sorsunk
alakulásában szerepet játszik a véletlen, a siker egyik fontos
összetevője a mi kezünkben van: a dobások száma, az, hogy hányszor próbálunk
szerencsét, hányszor ragadjuk meg a lehetőséget. Még ha hamis is a pénz, amelyet
feldobunk, és a súlya a fej felé húzza, akkor is előfordul néha, hogy írás jön ki."
(Leonard Mlodinow)

 *

"A művész, az alkotó, még ha teljesen szkeptikus, lemondó is, hisz a
jövőben, különben nem hozna létre műveket. A legpesszimistább fajta is
úgy érzi, hogy
élményeit tovább kell adni, nemcsak kortársainak, de az utána következő
nemzedékeknek is. Mi más lenne ez, mint ösztönös bizalom a jövőben? !"
(Szakonyi Károly)

 *

"Optimista szerző nem ír előszót a saját műveihez, mert bízik abban,
hogy azok önmagukért beszélnek, és meg van győződve arról, hogy
mondanivalóját olvasói
minden külön magyarázat nélkül is megértik."
(Rényi Alfréd)
 

***

8. Olvasói levél – Előkarácsony?
 
Kedves Derűlátó!
Téged nem zavar, hogy a legtöbb üzletben már október végén, november
elején karácsonyoznak? Nekem télen jön meg a karácsonyi hangulatom,
ősszel még nem vagyok rá kapható! Zavar, hogy ennyire előre hozzák, elhunyt
szeretteinkről még meg sem emlékeztünk, de már karácsonyi dekoráció vár
ránk. Engem ez bosszant!
Mit gondolsz?
Üdvözlettel: Karácsonyozás
 
Kedves Karácsonyozás!
Már évek óta ez a divat a kereskedelemben, furcsa ugyan, de nem tudunk
rajta változtatni. Nézzük ennek a jó oldalát! Bőven van idő
szeretteinknek megvenni
az ajándékot, nem kell az utolsó pillanatban kapkodni! Még így is sokan
az utolsó napokra hagyják a bevásárlást.
 
Ősszel még talán kicsit kedvezményes áron lehet karácsonyi díszekhez,
dekorációhoz hozzájutni, később, már drágább lesz.
Tapasztaltam, hogy a szenteste, karácsony első, és másnapja, ugyebár
csak három nap. Hamar elmúlik, észre se vesszük, s vége! Azonban, ha van
mit várni, már jóval előbb készülünk rá, sokat eszünkbe jut, tehát a 

ráhangolódás teszi széppé.
 
Ha az ünnepek alatt máshol akarunk tartózkodni, mert különleges
programot szervezünk, ott is időben kell intézni a foglalásokat.
Bőven van időnk egy-egy karácsonyi finomságnak a receptjét elkérni
valakitől, tanulmányozni, kipróbálni, hogy mire eljönnek az ünnepek, jól
sikerüljön.
Ha komolyabb ajándékkal szeretnénk akár saját magunkat is meglepni az
ünnepekre, időben el lehet kezdeni a gyűjtögetést.
 
Felsoroltam pár jó nézőpontot, most rajtad a sor, hogy gondolkodj.
Üdvözlettel: Derűlátó

 *

Gyógyító gondolatok
 
"Karácsony előtt három héttel minden üzletet be kellene zárni, csak pici
élelmiszerboltok lennének nyitva. Mindenki otthon üldögélne, s
beszélgetnének,
játszanának, zenét hallgatnának a családok egy jó pohár bor mellett. Fel
kellene készítenünk a lelkünket, hogy befogadja az ünnepet. Egyelőre a
legtöbb,
amit tehetünk, hogy saját magunkban felépítünk egy ilyen vágyálmot, és
próbáljuk követni az útvonalat." (Szentpéteri Csilla)
 
"Karácsony és Újév az esztendő időszigetei. Napok, órák az év partjai
között szinte csak percek. S ezalatt mennyi jókívánság, a "kellemes
karácsonyt és
boldog új évet" kívánó szavak tengere. Advent, a jobbat várása s a
remény. Ezen a hídon egyszer egy évben minden keresztény átmegy, s míg
gyalogolunk,
emberarcunk talán megszépül." (Dobos László)
 

***

Folytatjuk.

*************************************************

 5. NOVELLÁK VI. RÉSZ 

 

KURUCZ ÁRPÁD: Gina és Öcsi

 
A nyolcadik b-ben, biológia órán, a szokásos műsor ment. Pappdave
járkált a teremben, lármázott, papírgalacsinokkal dobálózott. Alattvalói
tapsoltak, nevettek.
Az ablak melletti sorban, a harmadik padban ülő lány, nagyon unta.
Mozgékony, szív alakú arcán utálkozó kifejezés ült. Seszínű, boglyas
haja miatt, a Pitypang névvel illették az osztályban. Jobb volt, mint a régi iskolájában,
ahol Rackának, vagy Birkának szólították.
 
Fejét lehajtotta az asztalra. Álmos volt, Öcsi megint rosszul aludt az
éjjel, és olyankor másnap, az egész család fáradt. Félálomban hallotta,
ahogy a tanárnő kiküldi a rendbontót a folyosóra. Arra rezzent fel, hogy a nevét
hallja.
– Georgina! Otthon kell aludni! Mindenki vegyen elő egy a lapot, és írja
rá a nevét! Tíz kérdés, hetven százalékig egyes!
– Remek! – gondolta Gina. – Még egy karó. Kösz, Pappdave. Pedig milyen
stabil hármasom volt.
 
Három hónapja került az osztályba. Akkor költöztek 

Szegedről Kőbányára, mert apja ott kapott munkát,

a Gumigyárban. Ez a rövid idő elég volt ahhoz,
hogy felmérje az erőviszonyokat. A nyolcadik b három csoportra oszlott. Pappdave és hívei. A Kockák, ők amőbáztak, sakkoztak a szünetekben, délutánonként, pedig hosszú, véres csatákat vívtak lézerkardokkal, online. Meg egy lánycsapat. Pitypang őket, magában Barbieknak hívta. Drága holmikban jártak, sminkelésről, ruhákról, frizurákról, pasikról folyt köztük a szó. Ha találkoztak,
vagy búcsúztak, arcukat közel tartották egymáshoz, és a levegőbe cuppantottak, nehogy elmázolódjon rajtuk a festék. Gina nagyon szeretett volna csatlakozni hozzájuk. Volt még néhány kívülálló, aki nem tartozott sehova. A
Tojások, akik egypetéjű ikrek, és beértek egymás társaságával. Pitypang padszomszédja, Diaboli Szilárd, Liszi. Ő nem ereszkedett le pórnéphez. Soha, senkinek sem küldött puskát, és nem is súgott. Fogantatása pillanatában ki lett jelölve az útja.
Idővel apját fogja felváltani egy nagy vegyipari cég igazgatótanácsában.
Szelíd, porcelán-kék szemével ártatlanul nézelődött, de mint egy sakkjátékos,
folyton azt mérlegelte, milyen előnye származik a következő lépésből. Tőle jobbra,
üresen állt a hollóhajú, égő, fekete szemű Dzsenifer helye. Ő azzal kérkedett,
hogy babát vár. Senki sem hitt neki. Gina alig ismerte, mert később
kiderült, hogy nem hazudik, és elkerült az iskolából.

 *

Az osztályba járt még Taki. Neve a Taknyosból származott, mert ha náthás
volt, abrosznyi, kockás zsebkendőbe fújta az orrát. Vele még a tanárok
se törődtek.
Egész nap vitorlás hajókat rajzolt, és teljes fejezeteket tudott szó
szerint idézni a Kincses sziget-ből. Haja, mint a szalmakazal,
cipőfűzője folyton lógott, és a legszebb ruha is úgy állt rajta, mintha egy kutya
szájából húzták volna ki. A magyarázatokra, csak fél füllel figyelt, leckéit óra
előtt csapta össze, mégis erős négyes tanuló volt.
Kivágódott az ajtó, és egy negyvenes, festett vörös hajú nő robbant be
rajta.
– Mit képzelsz, hogy Dávidkát kizavarod a folyosóra?! – bömbölte.
Pappdave, önelégült vigyorral állt az ajtóban.
– Kedves Papp-anyuka, ezt talán a fogadóórán kellene… – hebegte a tanárnő.
– Nem fogok fogadóórákra járni! Nekünk jogaink vannak! Nagyon meg fogod
ütni a bokádat! Kirúgatlak!
 
Ahogy jött, elviharzott. A tanárnő leült, levette szemüvegét, két ujjal
az orrnyergét masszírozta. Arra gondolt, hogy a tanév végén nyugdíjba
megy. Eddig is már csak az igazgató rimánkodására dolgozott. Negyven éve van a
pályán, belefáradt. Az utóbbi időben elszaporodtak a hasonló incidensek,
és majdnem mindig őt marasztalták el.
- Hagyjátok abba a dolgozatírást – sóhajtotta. – Ez az egész nem a ti hibátok.
 
Délután kettőkor, mint egy méhraj, kitódultak a nebulók. Langyos májusi
szellő lengedezett. Gyorsan kifújta belőlük az iskolának, még az emlékét is.
A Barbiek, vihorászva, csicseregve vonultak. Gina, hozzájuk csapódott.
Olcsó, márkátlan ruhájában, olyan volt mellettük, mint színes
paradicsommadarak közt, egy ázott verébfióka. Ha néha megszólalt senki
sem figyelt rá. Egy közeli gyorsétterembe mentek. Ott kegyesen megengedték neki,
hogy kihozza, amit rendeltek. Pitypangnak nem volt pénze, és már késésben volt.
 
– Cső, csajok! – mondta erőltetett vidámsággal. – Mennem kell, otthon,
már így is letépik a fejem.
Anyja, már útra készen várta.
– Hol csavarogtál?! Kértelek, hogy siess haza! Tudod, hogy Öcsit nem
lehet egyedül hagyni! Most miattad el fogok késni!
Georgina szája, gyanúsan remegni kezdett.
 – Mást se hallok, csak Öcsi, Öcsi, Öcsi! Nem hívhatok ide senkit, a
barátaimmal nem mehetek el fél órára! Gyűlölöm ezt! Gyűlölöm, gyűlölöm!
– Idefigyelj, kisasszony! Nem engedheted meg magadnak ezt a…
 
Gina bevágta, öccsével közös szobájuk, ajtaját. Az ágyára vetette magát,
takaróját a fejére húzta. A könnyű paplan rázkódott a hangtalan zokogástól.
Öcsi, Down szindrómával született. Kilenc éves korára, egy négy éves
gyermek szintjére sikerült fejleszteni. Ez teljesen felőrölte a
szülőket. Az apa jóformán állandóan dolgozott, hogy családját eltartsa,
az anya cipelte a sérült  kisfiú, minden terhét. Georgina, alkalmazkodó, jó gyerek volt.
Hálásan csipegette fel a néha lehulló szeretetmorzsákat. Egy-egy fáradt mosolyt,
szórakozott simogatást. De a több törődés igénylő kamaszkor, abroncsba
zárta a lelkét. Minden nap, minden veszekedés, szorított rajta egy kicsit.
 
Csengettek, Öcsi szaladt. Az ajtóban, a platinaszőke Klaudia, a Barbiek
egyik oszlopos tagja állt. Először megdöbbent a kisfiú kerek arca,
húzott szeme láttán. Aztán kibukott belőle a nevetés.
– Pitypangot, izé Ginát keresem.
– Gida, a szobában van és sír – mondta a gyerek, rekedt, mély hangon,
úgy artikulálva, mintha gombócok lennének a szájában. – Akarod, hogy
megmutassam?
Gyere.
Kézen fogta Klaudiát, és bevezette. A lány az ágyon ült kisírt
szemekkel, duzzadt, piros orral. A vendég alig leplezett fitymálással
nézte a szoba két felét elválasztó polcot, a kopott bútorokat. Láthatóan kémkedni jött.
 
– Kölcsön adnád a magyar könyved? Elhagytam az enyémet, és tudod
holnapra meg kell tanulni azt a verset.
– Persze. De melyik verset?
– Hát…, tudod, amelyikben versszakok vannak.
– Tessék, a könyv. Kérlek, ne beszélj a suliban arról, amit itt láttál,
meg hogy az öcsém milyen.
– Ne aggódj! Csak nem képzeled?
 
Szája előtt elhúzta a kezét, jelezve, hogy cipzár van rajta.
A következő nap az iskolában azzal telt, hogy a többség Pitypangot
csúfolta.
– Hogy van a kis szörnyszülött, Gida?
– Nem harap?
– Mutatványosként, jó pénzt kereshetnétek vele. Gida, és a szörny.
 
A Barbiek voltak a legkegyetlenebbek. Liszi a padszomszédja, Taki, és
még páran a Kockák közül, nem álltak be a nyájba.
Padtársa, aki hétszámra nem szól hozzá, az utolsó szünetben megkérdezte:
 
– Mi van az öcséddel?
– Hagyjatok békén! – fordított hátat Gina. – Halhattad, szörnyszülött.
– Hogy viseled? – kérdezte részvéttel.
– Tonnányi súllyal nehezedik rám.
– Miért nem adjátok be egy otthonba.
– A szüleim nem akarják.
– Pedig, mindig racionálisan kell gondolkodni – szajkózta Liszi, apja
szavait. – A cél szentesíti az eszközt. Ha valami, vagy valaki
keresztezi a terveidet,
az akadályt el kell hárítani.
 
Pitypang rápillantott, vajon komolyan gondolja? A porcelán-kék szemek
szürkévé változtak, pillantásuk olyan kemény lett mintha két kavicsot
látott volna.
Gina tekintetét foglyul ejtette, vonzotta a mögöttük rejlő feneketlen
üresség.
 Az osztály élte megszokott életét. Néhányan, házi feladatot másoltak,
Pappdave, krétával dobálta a Kockákat, azok táskáik fedezékében végezték
kockadolgaikat.
– El kell hárítani az akadályt – folytatta Diaboli. – Ez a szüleidnek is
teher, még nagyobb, mint neked. Ha nem lehet másképp, egy párna az
arcára… Soha, senki nem tudná meg.
 
Órák után, Georgina egyedül ballagott haza. Észrevette, hogy az utca
túloldaláról, Taki őt bámulja. Úgy tűnt, mondani akar valamit, de nem
mer. A lány gyorsan elfordította a fejét. Olyan érzése támadt, mintha elveszített
volna valamit.
Otthon, Öcsi, szokása szerint elé futott, átölelte és nyálas puszit
adott neki. A nővérét szerette a legjobban. A délután nyugalomban
veszekedés nélkül, csendes, fáradt szülőkkel telt.
Éjszaka, Gina arra ébredt, hogy Liszi duruzsolását hallja a fejében.
Felkelt, kezébe vett, egy kutyát ábrázoló díszpárnát. Megkerülte a
szobát kettéosztó polcot, és Öcsi ágyához lépett. A kisfiúnak nyitva voltak a szemei.
Őt nézte. Az arcára tette a párnát. Egyre erősebben szorította.
 
– Elbújtam. – Hallotta tompán.
Úgy érezte, mintha víz alól bukkanna fel egy pillanattal, a fulladás
előtt. A vánkost, ijedten a sarokba hajította. Erősen zihált. Szája
kiszáradt, nyelve, mint egy darab szivacs, tapadt az ínyéhez.
– Kukucs – suttogta.
Visszament, az ágya sarkába kuporodott, térdeit felhúzta, és előre-hátra
billegett.
– Megőrültem – gondolta.
Egy óra múlva elaludt. Reggelre megfakult az emlék, majd, mint egy álom
elillant. Talán, a túlterhelt elme, védekező reakciója volt.
Az iskolában, Diaboli várakozó arccal kérdezte:
 – Na, mi volt az éjjel? Elhárult az akadály?
– Mi a fenéről beszélsz?
– Gyáva vagy! Soha, semmire se fogod vinni – legyintett Liszi.
Délután megint egyedül ment, messze lemaradva a többiektől.
 
– Pitypang! Várj meg!
Taki futott utána, cipőfűzője minden lépésnél rátekeredett a bokájára.
– Nem volt semmi baj az éjjel?
– Már te is ezzel jössz? Mit akartok tőlem? Ez valami hülye vicc?
– Még az elvetemült John Silver is megszánta a fiút.
– Mi van? Jaajj, Taki hagyj engem az egylábú kalózaiddal! Kétszáz éve
meghaltak. De nem is éltek, úgy pattantak ki valakinek a fejéből.
– Tényleg nem emlékszel, mit szövegelt tegnap Liszi?
– Hallgatóztál?
– Nem kellett. Ha nem tűnt volna föl, az osztályban mögötted ülök. Ez a
duma: „A cél szentesíti az eszközt.” Fogadni mernék, nem tudja, hogy ez
a középkorban a Jezsuiták jelmondata volt. Azóta minden gyökér ezzel
magyarázza a szarságait.
– Honnan tudsz te ilyeneket? Csak nem lettél hűtlen a kalózokhoz?
– A Kincses sziget csak az egyik a kedvencem. A könyvek a cimboráim.
– Nem vagy te egy kicsit koravén?
– Ezt, már mások is mondták.
 
Gina a szeme sarkából rásandított. Csak most tűnt fel neki, hogy Taki
vadgesztenye-szemei milyen derűsen, jó indulatúan csillognak.
– Van kedved együtt lógni velem? – kérdezte óvatosan.
A másik gyanakodva pislogott, csapdát sejtett.
– Bemutathatnál a cimboráidnak.
– Rendben. Most megyek a könyvtárba, ott várnak.
– Most ráérek. Anyám, ma nem készül sehova.
 
Míg jóízűen beszélgetve ballagtak, hirtelen beborult az ég, eleredt az
eső. Az utolsó ötven métert, futva tették meg, mégis eláztak.
– Íme, a könyvek. Nem kell bekapcsolni őket, sőt elemet sem kell
cserélni bennük, soha.
– Hülye! – puffantotta hátba Pitypang.
A pult mögül, középkorú, sovány, sasorrú nő, ismerősként köszöntötte Takit.
– Mutass be a barátnődnek.
A két gyerek egyszerre vörösödött el.
– Nem baj, hogy ráhagytam, hogy a barátnőm vagy? – kérdezte később
suttogva a fiú.
– Nem. – pirult el újra Pitypang füle.
 
Másnap az iskolában, Gina megkérte a Taki mellett ülő, kedves arcú,
mandulaszemű lányt, cseréljen vele helyet.
Délutánra újra kisütött a Nap. Jó kedvűen együtt léptek ki az iskola
kapuján. Georginára átragadt új barátja szelíd derűje, a lelkét szorító
abroncs lazult
egy kicsit.
– Ha ma is ráérsz, bemutatlak Beátának.
– Ráérek, de nem tudom, hogy érdekel-e Beáta.
– Nagyon jó arc. Együtt nőttünk fel. Kedvelni fogod.
– Biztos, hogy nem – duzzogott magában Gina.
 
A féltékenység apró, méregzöld lángocskája lobbant fel szívében.
Rövid séta után, befordultak a Bazalt utcába. Kicsi kertes ház előtt
álltak meg. Taki, kulccsal kinyitotta a kaput, és kiabálni kezdett.
– Beáta! Hol vagy! Vendéget hoztam.
A ház mögül, egy hatalmas bernáthegyi cammogott elő. A lány megdermedt a
rémülettől. A kutya megszaglászta, és orrával bökdöste a kezét.
– Ő, Beáta. Azt szeretné, hogy megsimogasd.
– Aranyos – mondta Pitypang kicsit reszketeg hangon.
 
Másnap délután, Georgina, önként vállalkozott rá hogy leviszi sétálni
Öcsit. A szülők meglepve néztek egymásra. Ez még sohasem fordult elő.
Taki és Beáta, a téren várta őket. A kisfiú, félelem nélkül szaladt az óriási kutyához.
Öt perccel később már birkóztak. A bernáthegyi jámboran tűrte a nyúzást,
és nagyon vigyázva, óvatosan bánt a gyermekkel. Este anyja nem tudta elképzelni,
hogy egy sétától miért ilyen vidám, fáradt, koszos, és izzadt Öcsi.
 
A következő délután, Gina és Taki, együtt sétált át a téren. Élvezték a
barátságos napsütést, kezük összeért. Elmélyülten beszélgettek, rengeteg
mondanivalójuk volt egymásnak. A bokrok között, gyerekek bújócskáztak. Georgina,
megmerevedett. Ahogy a kamera optikája ráélesít a kiválasztott tárgyra,
úgy rajzolódtak ki szeme előtt, annak a borzalmas éjszakának a részletei.
 
– Mi történt? – kérdezte ijedten a fiú.
A kislány szeme kivörösödött, könnyei végig csorogtak merev arcán.
– Kis híján megöltem az öcsémet. De még csak nem is emlékeztem rá.
Taki szembe fordult vele.
– Liszi?
– Igen.
– Az a fontos, hogy nem tetted meg. Ki tudtál szabadulni a hatása alól.
Egyszer olvastam erről, azt hiszem ez az agykontroll, valamilyen
elfajzott oldalága.
 
Elővette, pepita tartalék zsebkendőjét, és puhán letörölte Gina arcáról
a könnyeket. Félszeg, darabos mozdulattal átölelte. A lány bevackolta
magát a karjai
közé, bodor fürtjei, csiklandozták az orrát. Megpróbálta elfújni őket.
 
– Mit csinálsz? – Nézett föl Georgina.
– Elröpítem a pitypang pihéit.
– De, akkor kopasz lesz.
– Nem baj. Legalább örökké megmarad nekem.
Gina, szinte hallotta, amint lelke abroncsai, csikorogva megnyílnak.
– Nézzétek, a két lúzert!
Három Barbie-lány áll meg mellettük. Mivel ügyet se vetett rájuk senki,
néhány gonoszkodó megjegyzés után, keserű szájízzel tovább mentek. Még a
kínpadon se vallották volna be, hogy irigylik a „két lúzert”.
 
Június elején, egy verőfényes szombaton, kivételesen az apa is otthon
volt. A konyhában, az asztal körül ült a család.
– Úgy gondoltuk apáddal, – fordult Ginához az anya – merthogy folyton
ezzel nyaggattál minket, Öcsit elhelyezzük egy otthonban. Most találtunk
neki egy megfelelő helyet.
– Mi? – ijedt meg a kislány. – Nem akarom! Azt szeretném, ha itthon lenne.
– Gondold meg. Nem élünk örökké, aztán teljesen rád marad.
– Tudom. Mégsem engedem, hogy elvigyétek. Itt maradsz velünk. Igaz,
Golyófejű? – simogatta meg Öcsi kerek fejét.
– Igeeen! – lelkesedett a gyerek, bár nem tudta, miről van szó.
– Georgina! Ne csúfold.
Az utcáról, öblös kutyaugatás hallatszott.
– Na, ha nincs más, megyünk egyet sétálni az öcskössel. Taki és Beáta,
már várnak.
A szülők megnyugodva, egymásra néztek. Jóleső melegség öntötte el őket.
Még hallották, ahogy az ajtóban lányuk azt mondja:
– Holnap, ha nem fog esni, elmegyünk az Állatkertbe. Jó lesz?
 
Folytatjuk.

*************************************************

 6. VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL 

 
KÁLMÁN ÁGNES: Játszanak a levelek
 
Zörög a forróság, aszalódó teste

Játszik a szél, a lombokon,
halkan, megzörrenve
Remeg a levegő, fújja hőséggel
Levelek fordulnak ki, végükkel
Nyugszik a táj, minden csendes
Sehol egy csurgató felhő ígéret
Az égi áldás nem siratja könnyeit,
mégsem hullajtja levélre, leveit
Felhő nem mozdul haragos hangjával
Szellő sem legyint, dallamával
Hűsítő erejét estére támasztja,
Üdíteni, a napot bezárja
Idejében, hogy ne főjön meg,
semmi e katlanba
Levelek fodra kisimul
Tenyerének éle visszafordul
Libeg az ágak végében
Elvész a csillagok fényében.
 
2022. 07. 01.
 

*

 Csillagok fényében

 

Csillagok fényében,

fürdik a lenti táj

Hold sejtelmébe,

tekint mostohán

Hullik az ereje,

sápadt arcából

Hullik bogár hátára,

oly ártatlanul

Csodálkozva tekint,

Égi mezejéről,

Mintha kérdezni akarná,

megelégedésül.

 

2022. 07. 01.

*

 Csitt, csak!

 

Csitt, csak, Kedvesem!

Itt vagyok még, veled!

Még itt vagyok neked!

Írja regéjét az élet!

Bő almájú termését,

életem kosarába

Megtöltöm pirosan,

mosolygós hasába

Még nem készülök,

vár sok öröm óda

Ami lopva készül,

s, jő titokba

Még hallgasd velem,

a csend nyitányát

S, érezzem szíved,

ütemes járását

Érezzem még kezed,

finom érintését

Lássam még szemed,

tiszta fényét

Lássam benne,

örök lobogását

Érezzem ölelésed,

forró vágyát.

 

2022.07.01.

*************************************************

 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 

 

VÉGHELYI PÉTERNÉ: Egy anya az útpadkán jár

 
Május lett, a Boldogságos Szűzanyának szentelt hónap, ami a litániák
fátylát húzza a hosszabbodó esték elé. Igaz, már nem szólnak este a
harangok, és nem szaladnak a kertből édes anyai lábak a buzgó
ájtatosságokra. Mennyi idős embernek él a lelkében a litániák szaladása,
a Szűzanyát köszöntő boldog félórák áhítata! Az aranyat érő esőzések
nyomán zöldbe, virágba boruló természet szépülése visz bele minket a
legszebb hónapba, amikor az édesanyákat is köszöntjük. Mennyire
megszoktuk, hogy ezen a napon olyan magasztos dolgokat mondunk, ám
milyen gyakran elrugaszkodunk velük a valóságtól.

 *

Véghelyi Péterné

 Autóval indultunk el itthonról péntek délelőtt, és hosszú utazásunk
elején Paradicsompuszta után egy asszonyt pillantottam meg az út jobb szélén, amint Zomba irányába menetel. Már elkerültük, amikor kértem a férjemet, hogy álljon meg. Az ajtót kinyitva bevártuk az asszonyt, aki már azelőtt mosolygott, hogy megkérdeztem volna tőle, hogy elvihetjük-e valameddig? Beült mögém a hátsó ülésre, és Zombát jelölte meg úticélnak. Kérdéseimre válaszolva tudtam meg tőle, hogy ő egy hat gyermekes édesanya.
 – Hűha! – mondtam neki elismeréssel – akkor maga biztosan bekerül a mennyországba! A hat gyermeke közül azonban három súlyos betegen született, őket Szakályból hozza minden nap a paradicsompusztai intézménybe. Szakályból valóban csak zombai átszállással lehet ide eljutni, és idefele van ugyan csatlakozás, ám miután a gyerekeket beadja az intézménybe, sajnos buszjárat hiánya miatt minden nap gyalog kell
megtennie a Zombáig tartó 4 km-es utat.
– Meg szoktak állni autóval, hogy felvegyék? – kérdeztem, és nagyon jó
volt hallani, hogy az esetek 80%-ában felveszi valaki, holott ő nem
stoppol soha célirányosan. Van még irgalom a szívekben, ha így van ez!
Furcsállottam, hogy egy ilyen kis településen nem kap segítséget a
gyermekek iskolába szállításához. Igen, mindenütt a pénz a válasz, mert
napi elköteleződést jelent a rendszeres gyerekszállítás, és a
falubusznak sok helyre kell mennie. Talán így van, azonban én másképpen
látom ezt. Egy 1300 lélekszámú településen három sérült gyermek
szállítása meg kell, hogy előzzön mindent, és biztosan lenne rá
megoldás. Ez az édesanya azonban tudomásul vette, hogy neki e nélkül a
segítség nélkül kell boldogulnia, és nem jár felsőbb fórumokhoz
reklamálni azért, hogy ezt a helyzetet megoldják. Pedig ha járna, akkor
el lenne intézve. Ez az asszony mást választott. Van lába, és van
reménye nap mint nap megtenni ezt a 4 km-es utat, mert anya. Az anyasága
az ő önazonossága. Felemelő volt vele találkozni, hallgatni, amint a
gyermekeiről egytől egyig beszélt. Hangjából, mosolyából érezni lehetett
a büszkeséget, amikor a hatalmas kincséről, a 8 fős családjáról beszélt.
Teljességet, bizalmat, és hiány nélküli elégedettséget sugárzott ez az
édesanya. Elővételezett mennyország, amikor boldog vagyok, mert ott
vagyok, ahol engem az Isten akar látni, és elégedett, mert tudom, hogy
amivel ő bízott meg, ahhoz megvan minden eszközöm. Délelőtt fél tíz
után, aki a Zomba felé vezető úton jár, vegye fel kocsijára ezt az
anyát, hogy a szürke hétköznapokban megérinthesse lelkét egy darabka
elővételezett mennyország. Ekkor én is megértettem, hogy életem fő műve
az, hogy anyává tett az Isten, és e napon is hálát adok érte!
 
V.Péterné
 
Folytatjuk.

*************************************************

 8. HAZAI TÁJAKRÓL 

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MŰINTÉZETÉBŐL

Szegzárdi Nagy Vendel saját, vakos verseit előadja a szerző.
https://www.youtube.com/watch?v=VMxTPxflErI
A VERSEK EREDETI, ÍRÁSOS VÁLTOZATAI
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: MÁSSÁGOM
 
Azt gondolod rólam,
Más vagyok?
Igen!

Hiszen egyre
Szűkebb résen ér
Szememhez a világosság.
De azért én ugyanúgy
Gondolok Terád.
Kérlek ne félj tőlem,
Hidd el nem zavarok,
Csupán csak
Nem látok.
Hiszen valamiben
Mindenki más.
Van aki szép,
Van aki csúf
Van aki jó,
Van aki rossz.
Van aki gonosz.
Van aki kövér,
Van aki sovány.
Van aki süket,
Van aki néma.
Van aki sánta,
Van aki béna,
De olyan is akad,
Aki lát!
Én is átélhetek
Ezernyi csodát.
De van egy titkom,
Neked elárulom.
Ez az én másságom.
Senki sem tudja,
Mikor álmodom.
 
SZEKSZÁRD, 2022.   JÚLIUS   20.

*

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HÉTKÖZNAPI CSODA

 

Hajnalban,

Mikor felhőt vet a folyó,

S ólomszürke pára

Lebeg a légben,

Hiábavalóságokkal

Elő ne hozakodj.

Ne háborgasd a

Felkelő Napot,

Van neki dolga

Éppen elég.

Minden reggel

Fel kell kínálnia

Aranytálcán

A ragyogást, s a fényt

Neked.

 

SZEKSZÁRD, 2022.  AUGUSZTUS 07.

*

 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: AZ EST

 

Kint már söthenyesedik az idő,

az est belebújik az éjszakába,

akár egy meleg medvebundába,

sötétségbe burkolódzva pihen,

fáradtan várja az álmos reggelt,

ki a korai fényes Nappal kel fel.

Álmait félálomba kergeti,

a hajnali álom Isteni,

majd felkel ágyából kissé megpihenni.

 

A tegnap már elmúlt,

történelemmé  vált,

ma új napra ébredünk,

holnapra készülünk,

de az még nem a mienk.

 

Szemeim előtt cikázik az eső,

vakon sejtem, mint vad a vihart,

érzékszervem árnyalata kihalt,

farkasbőrbe bújt a bárány,

vagy báránybőrbe bújt a farkas?

 

Ez szinte egyre megy,

az ember beleremeg,

esetlenül fekszem, s kelek,

a dolgok már olyan időtlennek tűnnek,

akár az őskövületek.

 

Merev testtel, érzékeny figyelemmel

járok a szekszárdi platánsoron,

költők nyomán visz az álom,

néha zizzen csak egy őszi falevél,

hanyatt dől, mikor hintázva Földet ér.

 

Érdeklődve figyelem a halkuló neszeket,

némelyek szándékosan kikerülnének,

lábam bizonytalanul gödörbe lép,

messziről suttog a szél, hát ez még él?

 

Kopott kabátomat az ősz ereje összehúzza,

gallérja fázósan felhajtva,

új verseim lapjait betakarva,

ballagok hazaesti hajlékomra,

számban a város idei bor íze,

gesztenye fákról potyog a barna gesztenye,

zöld burkából kivetkezve,

udvarom kövén kopog a dió,

fája alatt pihenni jó,

a méla, vak költő ismét hazatért,

lomb söprű kotor millió levélen,

 röghöz kapaszkodik amelyik fél,

közeli temető felől, lágy dallamot hoz, a kóborló szél.

 

2022.  augusztus 28.

*************************************************

 9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN 

 

AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN

 KOLOZSI ERZSÉBET :AUSZTRÁLIA

 

TÓTÁGAS PODCAST  VIII. RÉSZ

 
 
Podcast 15 Sikeres és sikertelen szökések
https://youtu.be/WxLs_Fg0ZEI
 
Mi lehet a rabok fő elfoglaltsága ? Hát persze a szökés, ill. annak a
tervezése.  De, ez nem olyan egyszerű, mint ahogy most elmondtam,

ahogy ezt már Monte Christo is megtanulta If várában.
Így itt Ausztráliában is elidőzök még egy kicsit a szökéseknél
 kísérleteteknél, és persze a hozzájuk tartozó érdekes sorsoknál.
 

Kolozsi Erzsébet

Szóval ma az egyik helyszín Sydney- ne csodálkozzunk, itt kezdődött maga a fehér ausztrál történelem, ide hozták a legtöbb rabot. A másik Tasmania, ami ma a hatalmas erdőségeiről és 

szinte érintetlen, vadregényes szépségű tájairól nevezetes, de akkoriban a notórius visszaeső rabokat szállították ide.

Több fegyenctelep is volt, úgy látszik sok volt a visszaeső.
A  nevezetes szökevények közül  egyik Fredrick Ward, akit Captain
Thunderbolt ként   azaz Mennydörgés, Ménkő Kapitány - ként ismertek. A másik Martin Cash aki fegyencből író  és üzletember lett, nem is akármilyen  üzletben.

És nem maradhat említés nélkül James Goodwin, aki mint
kormánytisztviselő végezte.

 *

A szökések tervezése olyan változatos mint a szökevények sorsa. Volt aki nagyon dilettánsul szervezte, ha szervezte szökését, ezeket többnyire gyorsan elfogták és az eredeti büntetésüket még meg is tetézték. Volt olyan, aki bevette magát az ismeretlen bozótba, hegyekbe,  egy darabig ott
bolyongott, de nem ismervén a terepet  és a növényeket, vagy éhezett, esetleg  éhen is halt. Akadt, aki közel a végelgyengüléshez  önszántából jelentkezett,

ha  szerencsés volt, és megtalálta, hol lehet jelentkezni.
Aztán volt olyan is, aki gondosan készült, esetleg társat vagy  társakat toborzott így nagyobb eséllyel indult a szökésnek. Persze az akkori
hatóság sem volt egészen fejre ejtve, ők is tudták, amit mi tudunk, de nem volt
kellő számú emberük a hatékony felügyeletre. Ezért az elzárást, fogdát
olyan helyre telepítették, ahová földrajzilag nehéz eljutni  és még nehezebb eljönni.
Egyik ilyen hely a Sydney Harbour ban lévő Cockatoo island Cockatoo sziget volt.
Körben víz, cápákkal tele,  a talaj sziklás, és a jó rend vagy biztonság
kedvéért az odakerült rabokat még  sziklákhoz is láncolták.
Nem  is sokan szöktek meg onnan, de  egyik, akinek sikerült, az Fredrick Ward volt. 

Ő már itt született Ausztráliában, közelebbről Windsor- ban. Csikós
- és marhahajcsár volt eredetileg. De nemcsak hajtotta őket, hanem
kereskedett is velük, főleg lovakkal. Lótolvaj és orgazda volt, míg rá
nem jöttek. Akkor viszont rögtön a Cockatoo szigetre űzték. Ott  annak rendje

módja szerint oda is láncolták. Ámde volt neki egy barátnője, mégpedig
őslakos, akit később Mary-nek nevezett, és ő vállalta, hogy átúszik a szigetre 

és cápák ide vagy oda,  szájában tartva visz neki reszelőt. Ezzel szépen
elreszelgette a láncait,
ideje volt, és barátnőjével,  akit később feleségének nevezett, átúsztak
a mai Balmain partjára,ez kb 4 km vízen. Úgy látszik a cápák aznap már
jóllakottak voltak.  De azért nem szívesen maradt volna a közelben, ki tudja miért,
így tovább mentek Hunter Valley-be,  100km körülbelül,onnan még
messzebb Bourke és Moree környékére. Ez nagyjából 700 km-re van a Cockatoo szigettől, már voltak arra akkor telepesek.  Úgy döntött, kifizetődőbb, ha
betyárnak áll és utasok kirablásából keresi a betevőt. Ekkor vette fel a

Ménkü Kapitány nevet. Akkoriban az utasok is, postakocsik is vittek pénzt 

magukkal, rendőr aránylag kevés volt, így ha valaki ügyesen csinálta és értett a lovakhoz, márpedig ő értett, akkor meg meg lehetett élni belőle. Mary végig vele
volt.  Végül mégis egy rendőrökkel vívott tűzpárbajban halt meg. Akik ismerték, kedvelték, nem volt erőszakos, szinte úriemberként viselkedett az áldozataival.
Gentlemen betyárnak nevezték, ha ez a két fogalom összeegyeztethető egyáltalán.

 *

A másik nevezetes szökevény Martin Cash volt. Az ő szökése ha  lehet,
talán még nehezebb  volt. Ehhez tudni kell, hogy ő Port Arthur nevelő
intézményét hagyta el.  Tasmániában ez a nevelő intézmény,  azaz fegyház 

és tele igazán notórius volt a rabok között. Az őrök kegyetlenek voltak, a
kényszermunka nehéz, ellátmány igencsak szűkös.  A rabok szökési szándékát 

még az is nehezítette, hogy ez telep egy félszigeten volt, amit egy keskeny
földnyelv kötött össze a szárazfölddel. Ide az őrök vérebeket telepítettek, láncon, 

aki a közelükbe akart volna férkőzni, hát bizony széttépik. Állítólag az őrök
még rendszeresen heccelték is őket, hogy kellőképpen vérengzőek legyenek. 

Tehát a szárazföld kizárva, marad a vízi út, annak, aki tud úszni.  Martin Cash
két társával azt találta ki,hogy kényszermunka után elbújnak majd a ruházatukat a fejükre kötik, mint egy batyut, és az éjszaka leple alatt átúsznak a
szárazföldre, kicselezvén a kutyákat.  Így is történt, ámde útközben lecsúszott a 

batyu, és mindhárman meztelenül értek partot. Kénytelenek voltak egy közeli 

kunyhót kirabolni, ruhákért.
És ha már ez sikerült, hátha a többi rablás is sikerülni fog, ők lettek
a Cash and Co banda.  Aránylag sokáig garázdálkodtak, ám egyszer
pechükre egy tűzpárbajban az egyik rendőr meghalt, ami azonnali akasztást

jelentett akkoriban. Valami miatt  azonban mégsem akasztották fel őket, hanem  

tovább zsuppolták a társaságot
Norfolk szigetre, no az sem egy üdülőtelep volt.  Érdekes módon, ott
megváltozott  az élete, jó magaviselete miatt  felügyelő lett, rablóból
lesz a jó pandúr sőt meg is nősült. Főállásban a Tasman Royal Botanical Garden
egyik dolgozója  volt. De azért valamiből pénzt is kell csinálni, így
másodállásban nyilvánosházakat üzemeltettett Christchurch Uj Zélandban.  

Norfolk sziget  ugyanis oda közelebb van, mint Ausztráliához. Ekkoriban úgy
érezte, hogy az élete kész regény, ezért lediktálta önéletrajzát valakinek.  Ennek
alapján később meg is jelent a könyv, Martin Cash kalandjai  a címe.

 *

Ha már itt az Eagle Neck félszigetnél tartunk, ehhez fűződik egy olyan
sikertelen szökés, ami kicsit komikus. Billy Hunt nevű egyén, aki utcai
szinészi produkciókból élt eredetileg, csepűrágónak is mondhatnám,  azt találta
ki, hogy beburkolózik egy kenguru lenyúzott  bőrébe, és így ugrálva
fogja megtéveszteni a kutyákat és az őröket, hogy átjusson a túlpartra.  Csak arra 

nem számított, hogy az ide rendelt őrök nem voltak fényesen ellátva, így
mikor meglátták a kengurut, megörültek, hogy kiegészítik a húsellátmányt és 

kezdtek rá lövöldözni. Egy darabig ide oda ugrált, hátha sikerül a dolog de aztán
annyira sűrűsödtek a lövések, hogy  feladta magát, és engedte, hogy visszakísérjék a
telepre. Hogy ott aztán mit kapott, mindenki fantáziájára bízom, korbács
volt benne egész biztos.
 
Port Arthur a tasmán sziget dél keleti csücskében van. Volt azon a
szigeten még több büntető telep is, mondanom sem kell egyik rosszabb
hírű, kegyetlenebb, mint a másik.  A sziget nyugati partján lévő  Sarah Island, 

Maquarie  Harbour az egyik ilyen hely volt, nem véletlen, hogy az öböl bejáratát
Hells Gate-nek azaz pokol kapujának nevezték. Itt voltak, akik csak azért indultak
szökésnek,  hogy lelőjék őket útközben, és így meneküljenek a  további
szenvedésektől.

 *

Egy emberpárnak sikerült mégis elkerülni innen. James Goodwin és Thomas
Connell,  favágóként dolgoztak és lassan lassan sikerült annyi  fát
elrejtsenek, hogy egy ladikot eszkábáljanak.  Nagyon óvatosan eltávolodtak a többi
favágótól és a ladikban  az öbölbe torkolló folyón árral szemben,
felfelé eveztek. Ez ma  a Gordon  folyó. El is jutottak egy jó darabig, mígnem

vízesés állta útjukat.  Kénytelenek voltak gyalog folytatni az utat. Kelet felé
igyekeztek, ahol akkor már települések voltak .  No errefelé  aztán vannak magas
hegyek, szinte áthatolhatatlan  sűrű erdő. Ha az egyik hegyen  túljut az
ember, utána ott a következő, következő, és következő.
Nem tudni hol,  de a két ember szétvált egymástól, és Thomas Connelről
azóta se tudni, hova veszett. James Goodwin átevickélt, átküzdötte magát
a keleti partra, ahol természetesen elfogták. De itt jön a szerencse. Kiderült,
hogy ő az első fehér, aki ezt az utat megtette, Nyugatról Keletre.  
Beszámolója a  megtett útról, helyszínekről aránylag pontos volt, így akasztás
helyett megtették földmérőnek. Ebben a minőségében több felderítő
expedícióban vett részt.

 .........................................................

 

Podcast 17-ik Melbourne

 https://youtu.be/l5bjvDYtWvs

 
Ma Ausztrália egyik nagyvárosának,  sőt, egy darabig még fővárosának is,
az alapításával foglalkozom. Igen, kitalálhatták, Melbourne a téma.
Érzékelem  a visszajelzésekből, hogy szakadjak el már végre Sydney-től,
nemcsak az az egy város van Ausztráliában, a többiről semmit nem hallunk!
Így igaz, az eddigi  adások kicsit Sydney-centrikusak voltak , de
mentségemül szolgál, hogy Ausztrália igazából mégiscsak ott kezdődött.
Akkor ez alkalommal  az örök rivális, Melbourne kerül sorra.
Ha van olyan, aki nem tudná, esetleg az északi féltekén, kezdettől fogva
megy a versengés a két város között, aki itt él, nem akar oda költözni,
aki ott él, nem akar ide költözni. Én talán úgy jellemezném a különbséget,

hogy Sydney inkább kifelé gyönyörű, lásd Operaház, ami kívül csoda, belül
inkább átlagos.
Melbourne befelé mutat többet, lásd Victoria Art Centre ami kívül semmi
különös, de belül gyönyörű.
Ezek után hogy is alakult ki Melbourne?.
Hivatalosan 1835 az alapítás éve. Akkoriban is még szinte mániákusan
rettegtek attól, hogy jönnek a franciák és  majd jól gyarmatosítanak a
britek előtt. Ez is volt az egyik oka, hogy a kontinens déli részén  próbálkoztak
településekkel, nehogy más betegye oda  a lábát. Egyik ilyen település
volt a mai Port Phillip-nél, Sorrento, de nem volt életképes. A 19. század első
évtizedeiben  már szinte csak a bálna és fókavadászok jártak arrafelé.
Mit mondjak, jó büdös lehetett. Bálna olaj ha ég, fűszerezve  a fóka ürülékkel, nem
a kellemes illatok közé tartoznak.
 
 E buzgalom közben két felfedező  Hume és Howell még a Murrumbidge
 folyón túl is eljutott . Úgy látták, településre és művelésre alkalmas
terület van arrafelé. És itt jön képbe John Batman vállalkozó. Ő már itt  született
Ausztráliában. Foglalkozása birka-ill. marhatenyésztő lett volna, de
igazán a jól fizető üzleti lehetőségek vonzották.
Eredetileg Tasmaniában próbált szerencsét. Voltak is ott viselt dolgai,
amire ma már nem lenne büszke.  Hivatalosan az útonállók ellen vette fel
a harcot, és ha már járta a bozótot fegyverrel, az útjába kerülő bennszülötteket
is kaszabolta egy kicsit. Jövedelmezőbbnek látta azonban, hogy
visszakerüljön a szárazföldre,  a terület alkalmasabb volt gazdálkodásra, és 

engedélyt kért egy újabb kolónia melegalakításához a NSW kormányzótól. Nem

kapta meg, mert az tartott tőle, hogy ha két kolónia van, feszültség támad köztük. Lehet, hogy ez volt a későbbi rivalizálás csírája?  Batman  úgy gondolta, hogy
akkor viszont megvásárolja  a földet az ott élő őslakosoktól, így hivatalosan 

mégiscsak lesz  egy település a Yarra partján.
Ez történt 1835-ben,  máig ez a hivatalos alapítási dátum. Érdemes
foglalkozni,  hogy milyen áron jutott a földhöz. A szerződés értelmében,
 Batman Treaty, mintegy 24oo nkm földet  bérel,  a Kulin törzstől az alábbi 

fizetségért évente:
40 pokrócot-takarót
30 fejszét
100 kést
50 ollót
30 tükröt
200 zsebkendőt
100 font lisztet ez kb 45 kg -nak felel meg
és 6 inget kell  biztosítani a törzs tagjainak.  Ezekből Igazán a
zsebkendőt nem értem.
Batmanról még azt is kell tudni, hogy felesége eredetileg fegyenc volt,
7 lányuk és egy fiuk  született.  Azonban  aránylag fiatal korában
elhatalmasodott rajta  a szifilisz és élete utolsó éveiben gyékény kocsiban

tologatták. Feleségéről, Eliza Callaghen,  még annyit jegyeztek fel, hogy
eredetileg  hamis bankjegyet akart elsütni, nem valószínű, hogy ő hamisította volna, 

így Van Diemen földre, azaz Tasmániába száműzték. Leírások szerint
szemrevaló volt. Talán ez az oka, hogy mikor megszökött, Batman bujtatta. Később
kegyelmet eszközölt ki számára és az után össze is házasodtak. Batman
sem lehetett a hűség mintaképe, hisz valahogyan csak összeszedte a szifiliszt.  Mikor már Batman-on elhatalmasodott a kór, az asszony továbbállt, valószínű egy
egészséges emberrel.
 
És ha már a nőknél tartunk:
Elizabeth ugye megszökött és Batman bujtatta, végül el is vette
feleségül. De szép számú fegyencnőnek nem volt erre így lehetősége, ha
bekerültek az un Female Factory- ba akkor ha jó magaviseletű volt, kikölcsönözték
cselédnek. Vagy, és ez sokszor előfordult,  szabad telepesenek vagy
felszabadult rabnak akiknek nemcsak szolgálóra volt szüksége, hanem más szolgáltatásra is, ezért ezeken a helyeken kerestek feleséget. Úgy történt, hogy megjelent a férj jelölt, elmondta, milyen igényei vannak az intézmény vezetőjének. 

Az felsorakoztatta a kritériumnak megfelelő lányokat. Az ember kiválasztotta, a börtönkáplár rögtön össze is eskette őket, és kész a frigy. Ez az eljárás
kísértetiesen hasonlít a rabszolgapiacra.  Ennek több előnye volt férfi
szempontból, az asszony kvázi a tulajdona lett, dolgozhatott neki, vagy amit az 

ura parancsolt. De ha gyerek született, az jogos utódnak számított. Női szemmel 

olyan volt mint a lottó ha bejön, tehát rendes ember a férj, akkor megszabadult a
rabságtól és emelt fővel élhet tovább. Ha nem jön be, talán akkor se
lehet rosszabb, mint bent a Factory-ban.  Ezeket az intézményeket azért hozták 

eretileg létre, hogy fedelet és ellátást biztosítsanak külön a nőknek . Egyszerre
volt börtön, munkatábor és nevelőintézet.  Aki oda bekerült, kategorizálták, első,
második harmadik kategkória ill. osztálybesorolás volt. Az első aki jó
viseletű volt, az még  lehetett szolgáló kint is, igaz oda ment  este vissza, sőt,
mehetett templomba vasárnap. A második osztály nehezebb munkát  kapott,
pl. a mosodába került. Képzeljük el a többi rab, telepesek, katonák ruháit kellett
mosni, kézzel. Nemcsak a mosószer volt erős, de a ruhák anyagai is
többnyire durva anyagból készültek.  Csoda, hogy maradt bőr a kezükön, ha 

maradt.
A harmadik osztály, no ők aztán törhettek követ, vagy kenderzsinórt
szálazhattak.  Itt jegyzem meg,  hogy könnyű volt az elsőből a
harmadikba kerülni. Elég volt, hogy valaki kijár cselédnek, ott a gazda, vagy 

valaki megerőszakolja és állapotos lesz. Ezért a “szemérmetlenkédést” járt ez a
büntetés. Egyébként a gyereket szülés után 3 éves koráig maga mellett tarthatta, után vitték árvaházba.
 
 E kis kitérő után, Melbourne történetének nincs vége, mert  Bourke
kormányzó a szerződést  érvénytelennek nyilvánította,   és a korona
tulajdonának deklarálta a területet.  Itt jelenik meg John Pascoe Fawkner, aki egy fegyenc gyermekeként került a gyarmatokra.  Felnőttként sok mindennel
próbálkozott,  volt pék, favágó, gazdálkodó, többek között, míg végül a szerencse a Yarra partjára vitte,  ahol Batman mellett  őt is  Melbourne egyik
alapítójaként tartjuk számon, hogy miért,  ez már egy másik felvétel témája lesz.
 
 Mellékletek terület
YouTube-videó (Podcast 15 Sikeres és sikertelen szökések) előnézete
YouTube-videó (Podcast 17 Hogyan is jött létre Melbourne) előnézete
 
Folytatjuk.

........................

16. RÉSZ, AHOL KOLOZSI ERZSÉBETET - CSIBIT -  KÉRDEZI EGY AMERIKAI RIPORTER

Vendi, a link magyar
16-ik podcast epizód , ezúttal nem Csibi mesél Ausztrál történelemről,
hanem őt kérdezik életéről.
 Ha valakit érdekelne, ezen a  youtube linken lehet meghallgatni:
 https://www.youtube.com/channel/UCIqOhft_PVCeCFSNg_EPb0A
 sok puszi, CSIBI !

 On Sun, Jul 31, 2022

*************************************************

 10. BEMUTATJUK - VERSVÁLOGATÁS 

 

SZŐCS ÉVA (ERDÉLY):

Lásd meg a csodát

 

Lásd meg a csodát

minden kis virágban,

a felkelőnap

kacér sugarában.

Gyengéd érintésben,

apró ölelésben

érezd a jóságot

az emberi létben.

Imádkozz néha

csendben az Istenhez,

tanulj meg szeretni,

s adni önzetlen.

Légy hálás

a mindennapokért,

örvendjen szíved

a holnapért.

Gyermek kacaj

vegyen néha körül,

ha kapsz valamit

annak mindig örülj.

Minden nap mondj

köszönetet érte,

hogy e csodás életnek

vagy része.

 *
Angyalok hangja
 
Angyalok hangját hallom az éjben.
Adj helyet Uram oda fönt nekem.
Meghúzódom
 a menny szegletében,
s hallgatom dicső éneked.
Földi lét múlandó, véges
hited az mi téged megtarthat itt.
Kulcsold imára kezedet szépen,
kérjed minden nap a Megváltót s higgy!
Mikor majd eljön a végső órád
búcsúzni készítsd fel lelkedet.
Adj hálát, hogy ajándékba kaptad
e szépséges Földi életed.
 
*
Mikor szólnak
 
Mikor szólnak a harangok,
égig csendül fel a hangjuk.
Megnyílik a mennynek kapuja,
ott tekint le Isten fia.
Sorba veszi az imákat
fényt gyújt e sötét világra.
Keresi a tévelygőket
megáldja a szenvedőket.
Csengő - bongó harang szava,
érjen el hozzád is még ma.
Szíved mélyén gyújtson lángot.
Jézusodnak adj hálát
fogadd be a hit - varázsát.
..............
 
VERSVÁLOGATÁS
 
PESA ANNA MÁRIA: MINDENKINEK!
 

Nem csak egy nap kell ünnepelni,

Egymást minden nap kell szeretni.

A rosszat örökre el kell temetni,

Mindennap legalább egy jót cselekedni.

 

Születésnap, vagy névnap, nem számít,

Másnapra elmúlik, az ünnep elmászik.

Mindennap ott vagyunk egymásnak,

Ne feledjük, a segítség nem várhat.

 

 Csak egy telefon, jól van az illető?

Kell - e vásárolni, kísérni, ha szép az idő?

Csupán mosolyogni az utcán az emberekre,

Nekünk is jólesne, nem öklöt rázva, fenyegetve.

 

Jól tudom, hogy van bajunk éppen elég,

De elfeledjük kicsit, ha a jót megköszönték.

Higgyétek el, szebb lesz az életünk,

Ha egymással, türelmesek, figyelmesek leszünk

2022.06.29.

 *
PESA ANNA MÁRIA: Még mit adhatok?
 
Annyi a gondolat csomókban, a fejemben,
Hogyan is bogozzam, hogy legyen értelem.
Elég lehet, már a sok okos tanácsból,
De mi mást adhatnék, a tapasztalatból.
 
Gyermekként elszántan színésznő akartam lenni,
De a darabban a szövegem, nem tudtam befejezni.
A szerepembe oly nagyon beleéltem magam,
A darab közepén, hazáig zokogva szaladtam.
 
Nagyobbacska voltam, szerettem énekelni,
Azt hittem, majd a hangom miatt fel fognak fedezni.
A hangom bizony hol szép, hol meg hamis volt,
Énekesi pályám még nem volt de, máris halott volt.
 
Ügyetlennek gondoltam magam senki sem bíztatott,
Az órákon rajzolni, festeni, nem tudtam csak átlagost.
Gyermekeimnek elalvás előtt esténként meséltem,
A fejemből az érdekes történetek, sorra érkeztek.
 
Jóval később szomorúságom, írtam ki magamból,
Rímek kezdtek össze állni, kicsinyke agyamból.
Aztán eszembe jutottak szép dolgok sorra.
Így kerülnek most már, a verseim papírra.
 
 2022.07.03.
 
*
PESA ANNA MÁRIA: Július
 
Beléptünk már a forró hetedik hónapba,
Egész nap áztatjuk a lábunk, a lavórba.
Jó is az, ha megmaradt a régi időkből,
Kevesebb vizet kell cserélni, mint a medencéből.
 
Nem a mi éghajlatunk, ami most van az már tuti,
A sok, sok folyadéktól, mit megiszunk, leszünk pufi.
Jövet, menet melegünk van, hiába  klíma, ventilátor,
És a zuhany, meg a mosdás, nem kerüljük az izzadságot.
 
Régen esett már az eső, városon, és vidéken,
szomjas a föld, és az emberek egy másik földrészen.
Reménykedjünk jó lesz hozzánk a természet,
Esőt ígérnek a jósok, nem túl kevés, és nem sok lesz.
 
  2022.07.02.
 
*
 Világító Torony
 
A tengerparton áll büszkén, magányosan,
Kihúzva magát, egyenesen, szabályosan.
Hogy minél jobban észrevehető legyen,
Az eltévedteknek a hatalmas tengeren.
 
A nap fényétől fehéren vakít a világosban,
Az éj sötétjében, a fényét szórja a kupolában.
Magasan áll, a viharos hullámok felett,
Közel, s távol semmi sincs, nemhogy emberek.
 
Már sok életet mentett mióta itt áll,
Nagyon régen, még emberek lakták.
Manapság, a technika ide is elért,
De a helyiek szeretik, vajon miért?
 
Nem csak hasznos, de emlék is nekik,
A tetejéről a végtelen tengert leshetik.
Hozzátartozik a tájhoz, még hasznát is veszik,
A csigalépcsős falai közt, sok- sok titok is rejlik.
 
  2022.07.02.
 
*
MINDENKINEK!
 
Nem csak egy nap kell ünnepelni,
Egymást minden nap kell szeretni.
A rosszat örökre el kell temetni,
Mindennap legalább egy jót cselekedni.
 
Születésnap, vagy névnap, nem számít,
Másnapra elmúlik, az ünnep elmászik.
Mindennap ott vagyunk egymásnak,
Ne feledjük, a segítség nem várhat.
 
Csak egy telefon, jól van az illető?
Kell - e vásárolni, kísérni, ha szép az idő?
Csupán mosolyogni az utcán az emberekre,
Nekünk is jólesne, nem öklöt rázva, fenyegetve.
 
Jól tudom, hogy van bajunk éppen elég,
De elfeledjük kicsit, ha a jót megköszönték.
Higgyétek el, szebb lesz az életünk,
Ha egymással, türelmesek, figyelmesek leszünk.
 
 2022.06.29.
 *
Még mit adhatok?
 
Annyi a gondolat csomókban, a fejemben,
Hogyan is bogozzam, hogy legyen értelem.
Elég lehet, már a sok okos tanácsból,
De mi mást adhatnék, a tapasztalatból.
 
Gyermekként elszántan színésznő akartam lenni,
De a darabban a szövegem, nem tudtam befejezni.
A szerepembe oly nagyon beleéltem magam,
A darab közepén, hazáig zokogva szaladtam.
 
Nagyobbacska voltam, szerettem énekelni,
Azt hittem, majd a hangom miatt fel fognak fedezni.
A hangom bizony hol szép, hol meg hamis volt,
Énekesi pályám még nem volt de, máris halott volt.
 
Ügyetlennek gondoltam magam senki sem bíztatott,
Az órákon rajzolni, festeni, nem tudtam csak átlagost.
Gyermekeimnek elalvás előtt esténként meséltem,
A fejemből az érdekes történetek, sorra érkeztek.
 
Jóval később szomorúságom, írtam ki magamból,
Rímek kezdtek össze állni, kicsinyke agyamból.
Aztán eszembe jutottak szép dolgok sorra.
Így kerülnek most már, a verseim papírra.
 
  2022.07.03.
..................................
 
A SZATÍRA ÉLES FEGYVERÉVEL
 
TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA: Eredeti
 

Senki se mondhatja, hogy nincsenek eredeti hozzászólások a Facebookon.

Engem egy roppant kedves úriember az alábbi mondatával bűvölt el:

 

„Tegye seggét az ablakba, lehet, hogy 10 mikulásnak sem lesz rá gusztusa.”

 

Bájos nem? Fontolóra is vettem a témát. Most az időjárás is kedvez a

helyzetnek, annyi bizonyos, hogy ebben a hőmérsékletben, mikor

harminchat fok van árnyékban, nem fázna a hátsó felem. 

Kérdés, hogy  jönnének-e a mikulások?

Tóth Lászlóné Rita

Ha igen, honnan és mi a garancia arra, hogy tízen lesznek? Az is érdekelne, hogy a tanácsadó vajon honnan tudja, 

hogy egyiknek se lesz rá gusztusa? Csak nem ő küldi őket? Igaz, hogy nem látta ezt  a bizonyos testrészem, hiszen csupán a profilképem van fenn, de úgy látszik az úriembernek látnoki képességei vannak, ezért nem csak azt tudja, hogy neki  nem jönne be, hanem tíz mikulás nevében is nyilatkozik.

 

Egyébként se gondoltam volna soha, hogy ilyen sokan törődnek velem. Van, ki orvoshoz küld, mert szerinte valami nincs rendben a fejemmel. A másik szerint ideje ágyba bújnom, no nem valakivel, hanem egyedül, mert elég öreg

nyanya vagyok már ahhoz, hogy úgy nyolc körül még ébren legyek, meg

egyébként se pofázzak, mert senki se kíváncsi a véleményemre. Arra, hogy ki 

vett meg és mivel, oda se figyelek, hiszen már rég nem újság számomra. A fülem

botja se mozdul meg az ilyen ezerszer lejáratott szavakra, mint a vén hülye, 

homofób, bérenc, fasiszta, csökevényes agyú, és a kinek a hátsó felét nyaló. No,

de lássuk be, hogy ez valami egészen egyedi, amire már érdemes volt némi 

figyelmet szentelni.

 *

A Facebooknak is hálás vagyok azért, mert elhivatott abban, hogy

„gyűlöletkeltésre alkalmas” hozzászólások ne jelenhessenek meg, sőt,

előfordult, hogy bizonyos időre magát a hozzászólót is letiltották. Így 

megnyugodtam, hogy ezekkel nincs semmi baj, sőt mi tagadás még lámpavas 

és egyéb morbid vagy obszcén szavakkal, kívánságokkal sincs, amelyekkel eddig 

még nem engem „tiszteltek” meg. Gondolom, hogy ezek mind beleférnek a

véleménynyilvánítási szabadságba.

 *

 Sajnos jómagam, amilyen földhöz ragadt, csökevényes, maradi, és ostoba

vagyok, ráadásul még vidéki is, az úriemberhez szóló válaszom csupán

ennyi volt:

„Igazán kedves. Megtisztelő a véleménye. Csupán emlékeztetem arra, hogy

»a stílus maga az ember«.

*************************************************

 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 

 

VÉGHELYI JÓZSEF: Bevallom

 
Bevallom, hogy idősödő koromra érzelgős vén bolond lettem!  Jaj, dehogy
is voltam én ilyen fiatalabb koromban. Sőt túlságosan is racionálisan
teltek fiatal éveim. A műszaki emberek hidegfejű számításaival
jártam-keltem a világban. Akkoriban nagyon meg voltam elégedve magammal.
A sírást, pityergést a gyengeség jelének tekintettem: nem férfiembernek
való dolog az...!

 *

Véghelyi József

A ráció, a matematika, az elektronika kitöltötte életemet: amit
matematikailag le lehetett írni az létezett, a többi csak érzelgős
nyavalygás, megfoghatatlan, kezelhetetlen sirámok sorozata volt -
legalább is számomra akkoriban.
  Óh, az idős ember más, nagyon más! Pontosan tudja, hogy

a racionalitás kell az ember életében, de az emóció az idő múlásával fontos lesz, sőt fontosabb, mint akármi más. Különösen akkor, ha gyerekei, unokái lesznek. Együtt élni valakikkel, aggódni értük, gondoskodni róluk, felelőséget 

érezni irántuk, ezek bizony pallérozzák az ember lelkét. Ezek a dolgok pedig nem kezelhetők a matematika eszközeivel ugyebár?!
 
   Megtanulunk odafigyelni mások gondjára, bajára is a magunké mellett.
Empátiával figyeljük a környezetünket, sőt tárgyainkat is. Ki ne ismerné
azt az érzést, amikor valamilyen lom-lomot ki kéne már dobni - bár
értéktelen - mégsem tesszük, mert egy emlék, egy érzés fűződik
hozzá...Legyen az illat, mosoly, vagy egy szempár csábos pillantásának
emléke...
 
Szakmám lényegéhez tartozik, hogy nagyon sokféle műszer kell a
műveléséhez, a hibák megállapításához, és a javításhoz. Az évtizedek
során magam is összevásároltam mindenféle típust, bőven többet, mint
amennyire szükségem lett volna egyáltalán. Persze vannak az embernek
kedvencei: nekem a műszereim, szerszámaim azok. A hölgyeknél a kedvencek
többnyire ruhát, cipőt, stb. jelentenek... A férfiak alapvetően mások,
ahogy a szakma mondja: másképp vagyunk bekötve...!

 *

   Nemrégen egy mikrohullámú sütő transzformátorát hozták hozzám
javítani. Senkit sem akarok ezzel untatni, csak megemlítem, hogy az
elkészülte után mérni kell, hogy jól működik-e. A szerkezet
természetesen működött, de a korrektség azt kívánja, hogy műszerrel
ellenőrizzem a paramétereit.
 
A gondok pedig itt kezdődtek: hogy mérjek én ilyen nagy feszültséget?
"Vigyázzba" állítottam a szóba jöhető mérőműszereket, amelyek között
szép számmal voltak digitálisak is, de bizony megrekedtem a maximális
ezer voltos értéknél: nem voltak képesek magasabb tartományban mérni. A
legkorszerűbb csoda-műszereim kézfeltartással megadták magukat, pedig
egyik-másik még azzal is dicsekedhetett, hogy az eredménye számítógépes
feldolgozásra is alkalmas...
 
   Némi töprengés után eszembe jutott, hogy 52 (!) évvel ezelőtt
vásároltam egy UNIVEKA nevű magyar gyártmányú kézi műszert, amelyről már
azt sem tudtam, hogy hol van! Végül megtaláltam a padláson ujjnyi porral
betakarva. Legalább 35 éve nem használtam már, de tudtam róla, hogy
képes mérni ötezer voltig. Ez az ami kell nekem!
 
Időskori érzelgősségemtől vezérelve "bocsánatot kértem" öreg műszeremtől
a feledékenységem miatt. Csodálatos módon meg tudtam mérni a
transzformátor kimeneti feszültségét. És akkor - szégyen ide, szégyen
oda - elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában...Meghatott öreg
szolgám szakmai hűsége.

 *

    Igen, megfeledkeztem műszer-barátomról, kenyeres pajtásomról, aki
tanúja volt fiatalságomnak, aki segített a szakmai előre haladásomban,
akinek segítségével annyi dicsőséget szereztem az évek során...! Nem
volt ő csillogó-villogó magamutogató valami, csak tette a dolgát
becsülettel, ahogy egy szakmai baráttól ez elvárható. Hagyományos analóg
szerkezetének megbízhatósága, stabilitása messze felülmúlja mind a mai
napig a digitális műszerek hivalkodó konstrukcióját. Nem vagyok már
korszerű? Lehet, hogy így van. Bár én is használok digitális
"csodaeszközöket", számítógépet, stb., mégis az a tapasztalatom, hogy
ezen utóbbiak néhány év múlva szinte maguktól is tönkre mennek, meg sem
közelítve az UNIVEKÁM életkorát.
 
   Szakmai gondomon tehát egy 52 éves műszer segített. Műszerek
családfájában matuzsálemnek számít már. A fenti tapasztalatomon
elmélkedve talán át kéne értékelni az idős emberekhez való társadalmi
beidegződés rendszerét. Bölcsességükre igenis szüksége van hazánknak.
Olyant tudnak, amiket csak hosszú évek munkatapasztalata adhat
valakinek. Persze tisztában vannak azzal is, hogy ők már nem váltják meg
a világot. Gyengék ők már az ilyen harcok megvívásához, de a megszerzett
bölcsességük igenis időtálló!
 
Lehet, hogy az én "korszerűtlenségem" egészen odáig is elmegy, hogy nem
fogom lecserélni "öregecskedő" feleségemet, mert hátha előfordulhat egy
olyan élethelyzet, amikor egy fiatal menyecske tudománya megáll a gondok
láttán,  ám a velem együtt megőszült feleségem még akkor is tudni fogja,
hogy mi a teendő, bár nem ért a számítógéphez, és okos telefonja sincs...!

*************************************************

 12. EMLÉKKÉPEK A MÚLTBÓL 

 

MÁRKUS KATALIN: Tollpihék

 
Anya már napok óta figyelte a libákat. Mikor reggelente kiengedte őket
az udvarba, alig lebbentették meg szárnyaikat, máris elhullajtottak
egyet-egyet hófehér tollazatukból. A könnyű nyári szél meg felkapta
ezeket a tollakat, játékosan pörgette, forgatta, majd letette a
szénakazalra, feltapasztotta a kerítésdrótra.

Márkus Katalin

Itt van az idő, meg kell melleszteni őket, - mondta anya. Ebéd után
elment a nagymamához, hogy megbeszéljék mikor legyen elvégezve 

ez a munka. Minden évben, a mama és a koma asszonyai segítségével  történt nálunk a liba mellesztés, vagy más szóval tolltépés.
Nagymama elballagott a koma asszonyokhoz időpontot egyeztetni. Sok várás nem volt, el kellett kezdeni, mert ahogy mondani szokták, minden szál tollat meg kell takarítani.
A faluban szinte minden háznál tartottak libát, igaz nem olyan sokat
neveltek mint régen, de tíz darabnál kevesebb sehol sem volt. Tolltépés
idején, a faluban hangos gágogással kezdődtek a reggelek.
 Mellesztés napjának reggelén anya zárva tartotta a libákat. Nagy
hanggal voltak, nem tudták mire vélni, hogy miért nincsenek szabadon
engedve.
A koma asszonyok hozták magukkal a fejőszéküket, kék melles kötényt
kötöttek maguk elé, hajukat kendővel jól eltakarták. Anya előkészítette
a nagy vessző kosarakat, kibélelte őket vásott, már nem használt
lepedővel. Mamáék a  libaól közelében a félig nyitott kocsiszínben
egymás mellé leültek, anya pedig egyesével vitte hozzájuk a libákat. Ő
is tudott melleszteni, de mivel fiatal volt, neki kellett bebújni a
libaólba. Nem volt egyszerű, mert alacsony, félajtó volt rajta. A libák
meg, mikor már kevesen voltak az ólban, egyfolytában gágogtak, és
ijedtükben röpködtek.
Testvéremmel mi is kaptunk feladatot, mi zártuk be anya után a libaól
ajtaját. Sajnáltuk a libákat, mert olyan nagy hangon gágogtak de sokat
nem tehettünk értük, ez volt a szokás. Akkor még nagy volt a hangjuk, de
amikor hátukra fordítva kapálóztak a mamáék térde közt, bizony
elhallgattak. Szárnyuk alól, a hasuk alatt tépték le róluk az érett
tollat. Olyan fürge ujjakkal végezték a mellesztést, hogy a libának még
ideje sem volt gágogni. Ahogy fogytak az ólból a libák, a toll úgy
szaporodott a kosarakban. Mikor elengedték a megmellesztett libát, az
örömében, hogy megszabadult, jól megrázta magát és csapdosott
szárnyaival. A sok-sok kis pihetoll meg felhőként szállt körülötte.
Kérdeztük a mamát, mennyire fáj a libának, mikor tépik a tollát.
- Nem fáj az nekik, nevettek a mamáék, nem először csináljuk, tudjuk
hogyan kell tépni a tollat. Figyeljétek csak a kezünket, és ha láttok
egy csepp vért is a libán, szóljatok. Figyeltünk mi erősen, de olyan
nagy szakértelemmel és fürge ujjakkal tépték a tollat, hogy a sok tollon
kívül semmit sem láttunk.
Ha nem tépnénk ki, akkor az összeset elhullajtják, mert kell a hely az
új tollnak. Ha nem gyűjtenénk össze a tollukat, akkor miből lenne nektek
a stafírung?
Azt ugye tudjátok, (akkor lehettem nyolc, a húgom meg négy éves ) már
el kell kezdeni a párnák, dunnák készítését, hogy mire férjhez mentek
mind elkészüljön - mondta a mama. Az ágyba való dunnák, párnák
mind-mind liba vagy kacsa tollal voltam megtömve. Felénk kettő dunnát,
négy nagypárnát, és kettő kispárnát kapott a lány amikor férjhez ment.
Akkor még fogalmunk sem volt, hogy mi az a stafírung, ezért testvéremmel
csak némán bólogattunk. Alig vártam, hogy végezzenek, és anyától
megkérdezhessem, miről is beszéltek a nagymamáék.
Mikor az összes liba megtépve szaladgált az udvarban, nagy papírzsákokba
rakták a tollat, és jó szorosan bekötötték a zsákok száját. Anya
felvitte a zsákokat a padlásra, és felkötözte őket a gerendára. Ott
várták be a telet, a tollfosztás idejét.
Mellesztés után mamáék össze szedelőzködtek, ittak egy pohárka bort a
libák egészségére, és mindenki hazament folytatni az aznapi munkáját.
A sok tollpihével napokig tele volt az udvar, rátapadt fűre, fára. A
megmellesztett libák meg nagyon mulatságosak voltak, sokat nevettünk ha
rájuk néztünk.
Nyár vége felé megismételték a mellesztést, azt mondták a mamáék, hogy
most még pelyhesebb a libák tolla, és ebből készül majd az igazi pehely
könnyű dunna.
Ősszel tömőbe kerültek a libák, levágás után a tollukat szintén
összegyűjtötték. Ilyenkor anya mindig megmosta az elpiszkolódott
libatollat. Csomagoló papírra kiterítette, majd a konyhában a meleg
tűzhely alatt szokta megszárítani.
Télen tollfosztóba hívták a koma asszonyokat, szomszéd asszonyokat, és a
meleg szobában újra szállt a sok-sok tollpihe.

*************************************************

 13. NOVELLA 

 

Gruber Miklós: Gyerekkori visszaemlékezés - Szép estét!

 
Nos! Belevágjunk? Csapjunk a lecsóba! Még mindig a hatvanas évek eleje,
hetvenesek vége. Vagy fordítva…
 
Mind azt többször meséltem volt: utáltam az óvodát. Kis szerény, vékony
hamar sírásra görbülő szájú legényke voltam. Ezt ki is használták a
többiek. Ez addig tartott, míg apai nagypapám ki nem oktatott. Utána már
előbb ütöttem, aztán kérdeztem, mert minden hozzám közelítőben
ellenséget láttam. Mondjuk ez már alsó tagozatos koromban

történt.
 

Grúber Miklós

Maradjunk még az óvodában. Mivel táskás voltam, nekem csak délig tartott a dedó, de a rosseb maradt addig. Tíz óra tájt már vígan ballagtam anyai nagyszüleim háza felé. Az unokahúgom ott alvós volt, de elárult, hogy már megint megszöktem. Futár - nagymamámék kuvasza - hogyan, hogyan se? de megérezte, hogy már ballagok hazafelé és eljött elém. Nagymama meg leszidott és visszavitt.
 
No de én nem azért voltam én, hogy feladjam a télakhoz fűzött reményemet: egy Pillangó veszett el bennem. Gabi 

óvó néninek volt egy kis termetű keverék kutyája. Aláásta a kerítést és megszökött. Én meg utána. Tehát: nagymama visszavitt, oda nem mehettem. A mi utcánkban
lakott apai nagypapám öccse a feleségével, a „tortás” Márika nénivel.
Laci bátyám bakter volt az utca legvégén, a szántóföldek után lévő
őrházban. Bizony, onnan már nem volt messze a Duna. Tehát miután
leléceltem, Márika néném felé vettem az irányt. Nekik nem volt gyerekük,
így (majdnem) minden gyereket szerettek, de én és két másik
unokatestvérem voltunk a kedvenceik.
- Mit ennél kisfiam? – volt az első kérdése.
- Tejberizst nénje!
 
Aztán már készítette is. Nyalakodhattam a kiürült krémes tálakat, Jöttek
a barátnői, ment a mesélés. Aztán dél felé figyelmeztetett, hogy
indulnom kell hazafelé.
Így teltek az óvodás évek, míg aztán le nem buktam. Anyu leszidott
rendesen, Márika nénit is eligazította – bár őt sokat nem érdekelte,
sőt(!) cinkosan rám kacsintott.
Egy darabig ellődörögtem otthon: építő kockáztam, kirakóztam, míg nem
fölhangzott a kiáltás:
 
- Juli nééééniiii! Miklós kigyühet jácconyi? – Juli néni az apai
nagymamám volt.
- Menj, de mire anyádék meggyünnek, itton lígy!
 
Jól másfél, két órát játszottunk, kergetőztünk, aztán pucoltunk haza:
megjöttek a szülők. Ebéd, beszélgetés aztán nagypapa, apu és anyu mentek
a földre. Nagymama vacsorát készített. Mi meg természetesen máris a
kertek alatt voltunk. Ment a számháború, bújócska, kergetőzés, ne soroljam.
 
Aztán hogy nagyobbacskák lettünk, minket is befogtak a kerti munkákba.
És tudod mi az érdekes?
NEM HALTUNK BELE!
 

*************************************************

 14. JÉZUS TANÍTÁSAI 

 

A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL

Írta: Poór Edit

XII. RÉSZ

 
SENKI SEM SZOLGÁLHAT KÉT ÚRNAK,
MERT VAGY AZ EGYIKET GYŰLÖLI ÉS A MÁSIKAT
SZERETI; VAGY AZ EGYIKHEZ RAGASZKODIK ÉS A
MÁSIKAT MEGVETI. NEM SZOLGÁLHATTOK ISTENNEK
ÉS A MAMMONNAK.
 

Poór Edit

A lélek fejlődni van a földre küldve.
Ezt a munkálkodást, a saját lelki hajlamai irányítják.
Lelki életében elért fokozatához mérten megtudja
különböztetni a jót a rossztól, az igazat a hamistól.
 
A földi testben próbára tétetik, hogy vajon minden
körülmények között betölti és elvégzi azt a feladatot,
amelyet elméletileg már, mint lélek elfogadott.
Sokaknál nem jelentenek ezek a feladatok nagy
küldetéseket, csak annyit, hogy az igazság
korlátain belül maradjanak, ne cselekedjenek
Isten törvénye ellen.
 
*
Ezek az elfogadott igazságok olyan tisztán
állnak a szem előtt, hogy teljes bizalommal
tekint a jövője elé.
Azonban a földi lét szövevényes állapotában,
eltéved és bűnbe esik, mert azt hiszi, hogy
meglehet alkudni az igazsággal.
 
Ezeknek az alkudozóknak szól az Úr ebben az igében.
„nem szolgálhattok két Úrnak”
Mert akár melyikhez pártol az ember egyik sem
elégszik meg fél emberrel.
Aki a világi gazdagságot, előnyöket hajszolja,
az nem szolgálhat Istennek.
 
Más a világi élet célja és eszköze,
és más az Isteni szolgálat célja és eszköze.
A két egymással szemben álló elv
nem egyeztethető össze.
 
A test kívánságai bűnre, kárhozatra viszik a lelket,
nyomorúságot, szenvedést okoznak.
Az Isteni törvényben működő lélek vágyai
megelégedést, örömet okoznak.
 
Az emberi lélek vágyódása csak egy irányú lehet,
két ellentétes irányt követni képtelen.
Valaki hiába beszél, alakoskodik céljának iránya
mutatja meg, hogy felfelé vagy lefelé halad.
 

...........................

 

AZÉRT AZT MONDOM NÉKTEK; NE

AGGODALMASKODJATOK A TI ÉLETETEK FELŐL,

MIT EGYETEK ÉS MIT IGYATOK; SEM A TI TESTETEK

FELŐL, MIBE ÖLTÖZKÖDJETEK. AVAGY NEM TÖBB-E

AZ ÉLET, HOGY NEM AZ ELEDEL, ÉS A TEST, HOGY NEM

AZ ÖLTÖZET?

 

Az egész földi élet az önzésen a testies vágyak

kielégítésén alapszik és a gyenge lélek megretten,

amikor az ellentét félelmetesnek festi az

elkövetkezendő eseményeket eléje.

 

A test szükségletei, melynek kielégítése a

legszerényebb ember előtt is jelentős gondot okoz,

sok kísértésnek, aggodalomnak és félelemnek

forrását képezi.

Hozzájuk szól az Úr, a fenti igéjében, hogy ne

aggodalmaskodjatok.

.............................

 

TEKINTSETEK AZ ÉGI MADARAKRA, HOGY NEM

VETNEK, NEM ARATNAK, SEM CSŰRBE NEM

TAKARNAK; ÉS A TI MENNYEI ATYÁTOK ELTARTJA

AZOKAT. NEM SOKKAL KÜLÖNBEK VAGYTOK-É

AZOKNÁL?

 

Jézus, bátorító kijelentése azokhoz, akik még

ingadoznak a hitben, akik még nem érzik, hogy Isten

a gondoskodó, szerető Atya.

Isten azt várja, hogy gyenge gyermekei bizalommal

forduljanak hozzá, minden gondjukkal és bánatukkal.

 

A világ fiai, minden elért eredményt maguknak tudnak

be és elfelejtkeznek arról, hogy ha Isten nem adta

volna azt nekik, maguktól minden erejüket

megfeszítve sem érhették volna el.

 

Isten mindenkinek megadja az ő életéhez való

szükségeseket.

Ha néha úgy látszik is, mintha elrejtené az

Ő áldását, akkor sem szabad elcsüggedni,

hanem tovább kell haladni azon az úton,

melyet Ő tűzött ki.

Mindig megtalálja az ember azt, amire szüksége van.

Folytatjuk.

*************************************************

 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL 

 

Kovács Tibor: Megigézel

 

Megigéz hosszú szép lágy hajad,

Mosolygó tekinteted, arcod mosolya,

Lágyan érintő tapintásod,

Örömöt szerző lágy bizsergető érintésed.

 

Szerető szívemet eldönti gondoskodó,

Szerető anyai léted,

Léted, amely csodálatra méltó,

Csodás vagy, aki melengeti Szerelmes szívemet.

 

Melengeted szívem, öröm táncot jár,

Táncra perdülünk, Szívem örömére,

Simogat lágy tapintásod, ölelésed, anyai léted.

 

Hálás a szívem anyai gondoskodásodért,

Miként lányaidat is féltve óvod,

Helyes úton terelgeted.

 

Féltő, óvó, szerető anyai szíved,

Bizsergeti lelkemet. Melengeti Szívem,

Hálás szerető szívem,

Anyai féltő, megértő gondoskodásodért.

 

2017. Augusztus

......................

 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Szeresd a virágaid

 

Szeresd a kis virágaid, mert neked nyílnak.

Szeresd mert neked illatoznak.

Nem sír, nem is üvölt ha szomjas

Csak meghal csendben és szomorúan.

Az élete olyan rövid, csak egy nyár és vége.

Mégis oly szép és törékeny.

Szeresd mint múló pillanatot.

Szeresd mint kis színes lángot.

Csodálatos szépsége érted ragyog.

Szeres és élj élvezd az életet mint a kis virág, ki most és itt csak

neked él.

...................

 
Csomor Henriett:
Nyár végi gondolat
 
Melegen süt a nap,
pedig már augusztus
vége van.
Forró a levegő

tengerparton napozok,
vízcsepp csillog
barna bőrömön.
Mezítláb taposok s
nyomokat hagyok
magam után,
a puha homokban.
Szívemnek jóleső érzés,
hogy kellemesen telnek
a nyár utolsó napjai.
Este amikor csillagok
ragyognak, az égen.
Fekszem az ágyon
lelkem mélyén,
igaz barátomat
dédelgetem.
Barna zsalugáterek
nyitva állnak.
Hegyeken, völgyeken,
gyorsan gurul
a gömbölyű telihold,
hogy köszönhessen
énnekem.
Ablakpárkányon szétteríti
hosszú szőke haját,
s bevilágítja szobámat.
tengernek moraját hallani
a néma csendben.
 
2022. augusztus 27.

.........................

 
ENGEL CSABA (ERDÉLY):
Ne gondolj semmi rosszra, csak olvasd és érezd azt mi a legszebb amit e
vers sorai sugall.
 
Szabaddá teszem a lelkem
Egy virágoskert közepében,
Ó nem, nem az a régi Éden,
Ahol kezdetét vette az élet,

Ez az a hely ahol a képzelet,
A test a lélek megpihenhet.
Egy végtelen valóságon át,
Az ember elfelejti bánatát,
Élvezni fogja boldogságát,
Ott ahol megtalálja nyugalmát,
Eredetét, Isten országát.
Azon a helyen épít majd házat,
Földet művel, ültet gyümölcsfákat,
Szőlőt ültet, s virágokat,
Ott nem lesz mért féltse azokat.
Soha nem lesz éjszaka csak nappal,
Ott együtt leszünk az angyalokkal.
Kívánkozok egy csendes helyre,
Nyugalomra, békességre,
Szeretetre feledésre,
Ahová még nem járt ember.

2022. 07.25

.......................

 

KRIVÁK- MÓRICZ- JUDIT : A  gondolat

 

A  gondolat feltör  a  semmiből. s  szárnyal. égő  kardként  vág  át  minden

létező  szabályt,    nem  szab  gátat neki  semmi.

A  gondolat  teremt,  a  gondolat  újít,

A  gondolat  rombol.  lerombolja  az  ósdit.

A gondolat  lehetőségei  határtalanok. korlátlanok.

Nem  tűri  a  fölös  korlátot.  szabályokat  ír  felül..

S  teremt  újjá.  ne  kösd  gúzsba!

A  gondolat  nem  ismer  teret  és  időt!

A  gondolat újat  szül. Előre  mutatót.  alkotót.

De  ha  rosszra  használod  lehet  rossz is,  Tőled  függ!

A  gondolat  lehet  művészi  alkotás,  vagy racionális újdonság.

Embert  segítő , munkáját  megkönnyítő ,  újító  erő.

A  gondolat  lehet gyengéd akarat, vagy  erős  ,  izmos

teremtést  szorgalmazó.

A  gondolat  bölcsője  a  csend,

Itt  érlelődik  akár  tetté,  vagy  materializálódik teremtménnyé.

Kézzel  fogható  segítséggé.

A  gondolat mindenre  képes,  végtelen a lehetősége!

NE  gátold!  hagyd szárnyalni!  alkotni!

Valósággá  válni!

 

2022.07.16.

................

 

SZILÁGYI ANITA: Szabadon szállva, mint a pillangó

 

Kalitkádból kireppenve szabad vagyok nélküled,

Foglyul ejtettél, s szárnyaim jól letörted.

Tavaszi széllel szállok én a tarka réten,

Napocska átmelegíti szárnyaim gyengéden,

Szabadon szállok én, mint a pillangó.

Enyhe légen pihegve libbenő szélforgó,

Repkedek a sirályokkal oly kecsesen,

Vidáman gagyogó szellővel futok sebesen,

Szabadon szállok én, mint a pillangó.

Öreg tölgy odvában barátom lett a kis rigó,

Nárcisz nővéreim szirmaimat bontogatják,

Zümmögő méhecskéim suhanásaim hintáztatják,

Szabadon szállok utamon, mint a pillangó.

Így jó nekem, a természet színeimtől ragyogó,

Nem teszel több foltot érzékeny pigmentemen,

Szárnyalok. Végleg elengedtelek. Viszlát, szerelem!

*************************************************

 16. HALLGASSUK EGYÜTT 

 

Dr. KOVÁTS GYULA ZENEI ROVATA

 
 
NÉGY ÉVSZAK RAPSZÓDIA NYITÁNY (I)
 
Mire az elmúlt három évben megírtam a Négy évszak című rapszódiát, egy
egészen új zenei világ bontakozott előttem, számtalan vitatható
véleménnyel, tanulsággal, elhatározással, alázattal a zeneművészet tekintetében.

Itt nemcsak arra gondolok, hogy technikai értelemben a zeném sokat fejlődött, az elsőtől az utolsó megszólalásig, hanem a zenéről alkotott véleményem ? filozófiai
értelemben is.
 

Dr. Kováts Gyula

Induljunk ki abból, hogy a zeneművészet maga is egy óriási fejlődésen ment keresztül. Az egyszerű dob-, húros- és kürtszerű hangszerektől a mesterfokon megalkotott akusztikus hangszereken át a korszerű elektronikus csodákig. Ugyanúgy az egyszerű énekhangtól a legmagasabb fokú kórushangokig.
Ugyanúgy az egyszerűen ábrázolt hangkottázástól a legkorszerűbb sokat tudó  kottázó programokig, és ugyanúgy a legelső hangfelvételtől a sztereó hangzású mai felvételekig.

 
Amilyen töretlen és egyenletes fejlődés volt az eszközök tekintetében, az nem mondható el a zene filozófiai értelmezéséről. Az ősi harmónia, a hangszerek alaphangjai és annak színes felhangjai sokáig meghatározták a harmóniáról alkotott elképzelésünket, igényünket. Az oktáv 12 félhangra osztásával a felhangok tábora kibővült az emberi fül számára kedvező hangzásokkal. Ennek matematikája ? a jól temperált zongora ? meghatározta az európai zene, majd később a világ zenekultúráját is. A Dúr- és a moll hangzású zenék uralmaalakult ki, amelyet a népdalok is átvettek és jóformán csak erre épültek évszázadokon át.

Ebben a modorban születtek a dalok, operák, szimfóniák, versenyművek,
szimfonikus költemények.
 
Ezt a tonális zenekultúrát a XIX. század végén, fokozatosan az atonalitás
kezdte felváltani, ami azt jelenti, a zene kezdte elveszíteni a
lényegét, a dallamát.
Az atonális zene a mai napig csak tovább ereszkedett lefelé azon a
lejtőn, amely teljes zsákutcába vezette. Ugyanakkor megjelent egy
tartalmatlan zene, a halandzsázó, egy kaptafára íródó jazz. Amíg a XIX század 

végéig a zenekultúra felemelkedőben volt, azt a mai napig az egyetemes 

hanyatlás követte.
 
Példaként említhetnénk az autó fejlődéstörténetét. A nehezen indítható,
rosszul fékezhető, nagyobb sebességeknél nagyon zajos, rázós és egyéb
kényelmetlenségekből a fejlődés során kigyógyított jármű mindenki kedvence, 

okos társa lett, vagyis a mérnöki diszciplína töretlenül előre haladt, és az új jármű
változatok hallatlan bővülése következett be. A mérnökök nem állami támogatásból
élnek, hanem a társadalmi elismerés által, piaci viszonyok között.
 

Jártó Róza

Mi történt a művészettel? Hisz nem csak a zene van hanyatlóban, hanem az értelmetlen absztrakcióval, torz-szüleményekkel megáldott képzőművészet, vagy a tartalmatlan, abszurd, a helyesírás szabályait felrúgó verselési formák,
vagy a film-művészet is…Hol vagyunk már a szépséges arckifejezésektől, a megírt hexameterektől, a szép jellemábrázolásoktól? Mai művészet többnyire elnagyolt, torz, primitív, mondanivalója vagy közhely, vagy krimi, vagy
pornó, vagy szinte semmi, szériában gyártott, csekély munkaráfordítással megjelent alakban. És ami ebben bosszantó, hogy állami támogatások nélkül már nem is életképes.
Ami meg mégis támogatások nélkül is életképes, az már nem is művészet,
hanem ipar. Például filmipar… De ezek hozamát nem az alkotó művészek,
hanem a körülöttük
forgó ezer féle nevetséges feladatot ellátó személyek és főnökeik
fölözik le. Nézzünk meg bármilyen film végét és meglátjuk mennyi
haszontalan tótum-faktum neve van ott felírva. (:
 
A zeneipar meg a hangerő féktelen növelésével akarja uralni a
mindenséget. Igen minden feletti hangerő uralmon kívül a mondanivaló
helyett táncnak nevezett rángatózás, látványtrükkök szórakoztatják a 

nagyérdeműt. A nagyérdemű meg belekábul ebbe a harsogásba, jól érzi kábultan 

magát és nem veszi észre, hogy jól „megszivatták” a borsos jegyárral és egyéb rátukmált „ingyenes” reklámmal. Gondoljunk csak meg: Arany János a Toldi pályázatért húsz aranyat kapott, de nem kötötték ki. hogy azt másokat gazdagító reklámokra kell költenie, mint manapság a dalverseny győzteseinek előírják…

Itt is egy sereg mondvacsinált élősködő „szakma” zsebeli be a jutalmat.
 
Ja, és egy mai modern zeneszerző művét állami támogatás nélkül be se
tudják mutatni. Ha nagy nehezen összeáll egy modern zenekari koncert,
csekély számú nézőközönség udvariasan tapsol, de nem kívánja még egyszer
végighallgatni e becses művet. Az meg aztán végképpen nevetséges, hogy
egy klasszikus művet modernné dolgoznak át, tehát lealacsonyítják a mai 

alacsonyra szabott ízléshez, nem hogy a nagyérdemű műveltségét emelnék 

magasabb színvonalra, azáltal, hogy az eredetiséget hangsúlyozva 

megmagyaráznék, miért is szép.
 
Apropó, szépség… szép az, ami érdek nélkül tetszik, és élményt adóan a
lélekhez szól. És azért tetszik, mert többet rejt magában annál, mint
ami látszik, hallatszik elsőre, és ezt a lélek megérzi. És ebben közrejátszanak

a kivételes énekhangok, a sokszínű hangszerelés, és az előadó(k)
lelkülete, az interpretálás.
 
Magyarán zenei vonatkozásban a szerző és előadó ismerete nélkül
meghallgatott, a léleknek kellemes érzést nyújtó, mondanivalójában
tartalmas, ismételten meghallgatni kívánt dallamok, hangzatok a szépek. 

És azért szépek, mert érezzük, hogy többet mondanak, mint azt egy 

meghallgatásból megértünk, magunkévá teszünk. A rejtett mondanivaló 

megértéséért akarjuk többször meghallgatni. És ez az érzés nem szűnik meg a második, harmadik, stb, meghallgatás után sem.
 
Most bemutatjuk az általunk megalkotott NÉGY ÉVSZAK RAPSZÓDIA NYITÁNY
című részletét, minden további kommentár nélkül, és hamarosan az egész
művet… Kérjük a fej- vagy fülhallgató használatát a zene teljességének, 

megérzésének érdekében…
 
Kellemes meghallgatást kívánunk : szeretettel Róza és Gyula
 
Elérhetőségek:
https://youtu.be/G2fvMYaXze4
https://videa.hu/tagok/derkovats-gyula-2108003
https://orokbecsuek.blogspot.com/2022/06/negy-evszak-rapszodia-nyitany.html

*************************************************

17. A KENYÉR ÜNNEPÉN

 

KOVÁCS JOSEF KOPEK  (ERDÉLY) : KENYÉRSZENTELÉS

 
Igaz, hogy már régen történt, de nem bírom feledni az idei augusztus
huszadikai történetet, ezért most csakúgy döntöttem, hogy megosztom
veletek is. A színhely és a szereplők, nem igazán fontosak, a történet,
melyről szólni szeretnék, önmagáért beszél. A történelmi egyházak
képviselői jelenlétében nagyszámú közönség gyűlt össze augusztus
huszadikán, a város főterén. Az új kenyér megszentelése és megvágása
majd elosztása alkalmából, hálaadó ökumenikus istentisztelet keretében
imádkoztunk Istenhez, hogy ebben az évben is megsegített a mindennapi
kenyerünk ajándékához
 

Kovács Jozef Kopek

Majd miután egyházi elöljáróink néhány szóval megemlékeztek Szent István államalapító királyunkról, és Szent Lászlóról, mint városunk atyájáról.
Következett a megszentelt kenyereknek megvágása és a jelenlévőknek elosztása, mert nem az volt a lényeg, hogy hány kenyér volt, sem, hogy hányan részesedtek belőle, hanem az 

ige üzenete, midőn Jézus öt kenyérrel lakatott jól öt ezer 

embert. A főtéren is mindenki egy szelet szentelt kenyérrel és 

az ige üzenetével megelégedetten térhetet haza.
 
Sokan elégedetlenségüket fejezték ki, hogy függetlenül attól, hogy az önkormányzat engedélyezte a rendezvényt, mégis úgy tettek, mintha semmi sem történt volna, vagy talán nem méltatták a részvevőket, a szokásos forgalomkorlátozással biztosítva ezzel a megfelelő körülményt a közös
hálaadó imához. De nem hagytuk magunkat zavartatni, a város vezetői meg
számoljanak el saját lelkiismeretükkel, ha még van nekik.
 
Miközben a meghívott egyházi képviselők sorban, imában köszönték meg
Istenünknek az idei kenyeret és osztogatni kezdték a jelenlévőknek,
hirtelen egy segélykiáltás hallatszott mindjárt az első sorból, a pódium
közelségéből:
- Segítsen már valaki, hallatszott egy nagymama kétségbeesett kiáltása!
 
Akik a közelben álltak, láthatták, hogy egy nyolc-kilenc év körüli
kislány arcra esve elterül a földön. Rögtön többen is odaugrottak, hogy
felemeljék, de egy atya az emelvényről volt a leggyorsabb, és szólt,
hogy hagyják úgy, majd vizet kért. A nagymama kikapta táskájából az
odakészített flakont. Nem, nem szenteltet kérek, és imádkozva kérte
Istent, hogy a kislányt térítse magához. Közben valaki mentőt hívott, és 

mindkettőjüket elszállították a gyermekkorház sürgőségi osztályára.
Megfelelő ellátás után, a kislány már a kocsiba magához tért, és a
doktor minden kérdésére értelmesen válaszolgatott.
 
Közben valaki, aki ismerhette a családot, felhívta az apukát, mert mire
a kórházhoz értek, már szülei is ott várták őket. A sürgősségi osztályon
egy alapos kivizsgáláson esett át, de semmi olyan tünetet nem találtak,
mely igazolta volna a rosszullétet, és mindnyájan boldogan tértek haza.
 
Másnap reggel, gyönyörű napfényes napra ébredtünk. Úgy kilenc óra felé
járt az idő, mikor a kislány még mélyen aludt, szülei már elmentek a
munkába, a nagyi könnyeivel küszködve mesélte egy kávénál szomszédjának
a tegnap délután történteket, és hogy hallotta egy ismerőstől, hogy a
rendezvény végén imádkoztak egy kislány egészségért. Igen, én is ott
voltam, de nem láttalak titeket, és nem tudhattam, hogy rólatok volt
szó.  És akkor, váratlanul megszólalt a kapucsengő. Mivel hogy senki
vendéget nem várt, kíváncsian siettek mindketten a kapuhoz.
 
A földbe gyökereztek lábaik, mikor kilestek a kapunyíláson, és
meglátták, hogy ott, egy ünneplőben öltözött jól ápolt körszakállas
középkorú férfi mosolygott rájuk, kezében egy kis csomaggal. Köszönt, és
türelmesen várta, hogy a két nő zavarukban kinyissák a kaput.
 
- Jó napot kívánunk - dadogták ők még mindig zavartan.
   Itt lakik-e Hanna? Kérdezte kedvesen továbbra is bátorító mosollyal arcán.
- Igen - rebegte a nagymama.
- És hogy van? Jól érzi magát?
- Igen, még alszik.
- A jó Isten meghallgatta közös imánkat a rendezvény zárásakor - mondta a
férfi. Hoztam neki a szentelt kenyérből, hiszen ő azért jött oda, hogy
együtt imádkozzon velünk és egyen az Úr kenyeréből. Tessék - és átnyújtotta
a kis csomagot.
- A nagymama pár percig nem bírt megszólalni, majd halkan kérdezte: Ki
tetszik lenni, honnan tetszik tudni, hogy mi voltunk?
- Úgy gondolom, hogy ez nem számít, felelte a férfi továbbra is mosolyogva,
- De kinek köszönhessük meg? - kérdezte a nagymama most már valamivel
bátrabban.
- A mi Urunknak, Jézus Krisztusnak és az Atyának - azzal meghajlott egy
kicsit, majd gyorsan megfordult és elsietett, mielőtt a nők tovább
faggathatták volna.
 
Mire a nők felocsúdtak és utána eredtek, az idegen eltűnt egy kanyar
után. Most a két idős hölgy próbálta őt utolérni, de mire a sarokhoz
értek, már csak egy kocsit láttak eltűnni az utca végében, úgy, hogy még
a rendszámtáblát sem tudták leolvasni.
 
Történetemnek itt vége van.
Fejezze be minden olvasóm, ahogy szeretné, és találja meg a számára
legkielégíthetőbb magyarázatot!
 

*************************************************

 18. GLOSSZA 

 

Csomor Henriett: Kenyérünnep árnyoldalai

 
Ismét elérkeztünk augusztus huszadikához, a Szent István napi kenyér
ünnep köréhez. Az új kenyér jelképe az életnek, az államiságnak, Jézus
testeként az egyházzal való összekapcsolódásnak, az ország egységének, 

egyetemes kultúrájának összegződése.
 

Csomor Henriett

Régen nagyanyáink sütötték a kenyeret kemencében hetente. Édesanyám úgy mesélte, amikor Szilágypusztán laktak, hogy a gazdaságban be volt osztva, hogy ki, mikor süthet. Gondolom 

túl sok család vette igénybe a kemencét.
Hiába volt olcsó akkoriban a kenyér, az ő pénzükhöz mérve mégis drága volt. Ugyebár a saját készítésűnek mindig jobb az íze.
Édesanyámék, mikor hazaértek az iskolából, emeletes zsíros kenyeret készített öccsének és magának, amit jóízűen megettek.
 
Abban a háborús időben, minden élelmiszer mennyiséget korlátoztak. Ráadásul az árak a csillagos égig szöknek. Egy kiflit annak idején, mikor még édesapám dolgozott, tizenöt-húsz forintért vett meg, mellé egy zacskós tejet, negyven forintból megreggelizett a kilencvenes években. Mára egy kifli ötven forint, és a mérete egyre jobban zsugorodik össze. Napi két-két kiflit fogyasztunk reggelire és vacsorára.

 *

Egy idő óta mindig azt mondogattuk, többet érne sütni, akkor puhább is,
és nagyobb is lenne. Igaz kenyeret csak néha szoktunk venni, amikor már
nagyon megkívánjuk. Van, hogy anya megszárítja a kenyeret, és ledarálja morzsának.
Augusztus 20-ától, Szent István ünnepén jön az új, amelynek ára ezer
forint lesz.
 
Úgy döntöttünk, veszünk egy kenyérütőgépet. Számomra hihetetlen volt,
amikor anya elmondta, ő hozta el az utolsó darabot. Látom többen úgy
döntöttek, hogy inkább otthon sütik a kenyeret. Az az érzésem, „visszatértünk ”
nagyanyáink korába, amikor magunk gyúrjuk, és sütjük mindennapi kenyerünket.
 
Édesanyám isteni finom péksüteményt tud csinálni. Sokszor arra gondolok,
hány szegény ember van, aki nem tudja megvenni a mindennapi kenyerét.
Gyermekként, amikor leejtettem véletlenül egy falat kenyeret, mindig azt
mondták: „vedd fel, fújd le róla a koszt és edd meg."
 
Vagyis mindig meg kellett becsülni az utolsó falatot is.
Manapság mintha értékét vesztette volna.
 
2022. augusztus 06.

*************************************************

 19. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT  

- SOPONYAI MIHÁLY ROVATA -

 
Üdítő, frissítő, hideg gyógyteák nyárra: Bodza (Sambucus nigra)
 
Kezdjük azokkal a teákkal, melyek hidegen is nagyon finomak. Ilyen a
savanykás ízű, bronzszínű csipkebogyótea, melynek kivételes
C-vitamin-tartalmát csak hideg áztatással tudjuk megőrizni (legalább 4-5
órát hagyjuk állni). A csipke nem csak nagyon finom, de immunerősítő
hatása is kivételes. A csipkebogyó-teát keverhetjük egy kis langyos
bodzateával is a még finomabb íz kedvéért. A bodzát télen megfázásra,
hörghurutra ittuk, nyáron pedig hűtve kortyolgassuk.
 

Soponyai Mihály

A fürtös menta teát a téli, kora tavaszi hónapokban forrón
fogyasztottuk, most ideje kipróbálni hidegen is. Hagyományos módon, forrázással készítsük, de hagyjuk kihűlni, mert mentolos íze hűvösen különösen frissítő lesz a nyári melegben. Sokoldalú tea: baktériumölő,légúttisztító, nyugtató és emésztésjavító 

hatása is ismert. Korlátozás nélkül, bármeddig iható.

 

Bodza

*

Erdei szeder (Rubus fruticosus): Maximális ízhatás
 
Régi, gyerekkori emlékeket idéz az akác édes illata. Az akác visszafogja
a túlzott gyomorsavtermelést, és kellemes íze van, élvezeti teaként is
fogyasztható. Erdei szederlevélből és erdei málnalevélből szintén
kivételesen finom ízű gyógytea készíthető, hát még, ha keverjük a
kettőt! Az erdei szederlevelet vastartalmánál fogva is ajánljuk, a
cukorbetegek számára pedig jó hír, hogy kiegyensúlyozza a
vércukorszintet. Az erdei málnalevél tea többek között segíti az
emésztést, enyhíti a hányingert, és hasmenés ellen is használ.
 

Erdei szeder

*

Gyógyteák a karcsúságért: Mezei katáng (Cichorium intybus)
 
Fürdőruhába bújva előbukkannak az eddig gondosan rejtegetett párnácskák
is. A gyógynövények közül néhány hatékonyan segíti elő a fogyást,
ismerjük meg ezeket! A Mezei katáng teakeverékben (Karcsúsító tea) csupa
olyan gyógynövény van, mely támogatja a súlyvesztést, és a diéta ideális
kiegészítője. Külön-külön is fogyaszthatjuk bármelyiket, de akkor a
leghatékonyabbak ezek a gyógynövények, ha egymást támogatják. A bodza
vízhajtó és emésztést elősegítő hatású gyógynövény, a mezei katáng
kiváló zsírégető tulajdonsága miatt került bele ebbe a keverékteába. A
kökényvirágot kiváló vízhajtó és zsíroldó hatású gyógynövényként
ismerjük. Az aranyvessző hajtás epe- és májtisztító, emésztést serkentő
és vízhajtó hatású. A kukoricabibe vércukorszint-csökkentő és zsírégető
hatása miatt eredményes segítője a diétáknak. A gyújtoványfű hajtás
béltisztító, a fehér akácvirág pedig savcsökkentő hatású gyógynövény.
 

Mezei katáng

*

A nyugalom szigete: Citromfű
 
A citromfű enyhe nyugtató hatásáról ismert gyógynövény, melyet önmagában
vagy akár fürtös mentával keverve is érdemes nyáron innunk. Nincs
ellenjavallata, mint pl. az erősebb nyugtató-altató hatású
macskagyökérnek, így akár várandós kismamák is ihatják. Esténként
elkortyolva a pihentető alvást is elhozza, így nem kell álmatlanul
forgolódnunk a hosszú, fülledt nyári éjszakákon.
 

Citromfű

*

A nyár összes illata, zamata egyetlen teában: Nyári tea

Zárjuk egy finom élvezeti teával a sort: a Nyári tea kellemes aromájú,
üdítő tea, amit akár hidegen, jégkockával is érdemes kortyolgatni. Ebben
az illatos keverékben citromfű, apróbojtorján, bodza, fehér akácvirág,
orvosi zsályalevél találkozik. Ha szeretnénk kipróbálni néhány teát
ebből a hosszú listából, a Nyári teával kezdjük!

*************************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa. Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06 30 550 51 06   8-tól  20- ig.

*

E-mail: nagy.vendi54@gmail.com

*

Levelek, írások fogadása: skype címem  nagy.vendi54
Élő e-mail címem: nagy.vendi54@gmail.com

*

Magazinok küldése:
MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
Kérje a  szerkesztőtől.
A MAGAZIN INGYENES.  

.............................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/

FIGYELEM! 2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN, AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK: http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/  
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

...........................…

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős.
Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor előveheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

….............................

Írott műveim megtekintése, az összes elérhetőségem:
gmail: nagy.vendi54@gmail.com
skype: nagy.vendi54

*

megszólalok müvészeti magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/

*

A  MEK, ÉS AZ EPA OLDALAIN, ARCHÍV GYŰJTEMÉNYBEN IS MEGTALÁLHATÓK!
Facebook: csak beírod a keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
Nagy Vendel Írásai
Megszólalok Művészeti Magazin.  Szerkesztő Nagy Vendel

* 

Könyvtár:
E. könyvek a  MEK- en - ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR : magyar elektronikus könyvtár
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

*

A  verses oldal címe:
www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

*

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK..
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post365015

*

Az Amerikai Egyesült Államok- beli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat.
A link: minnesotahungarians.com

*

Az Ausztráliai elérhetőség:
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  AUSZTRÁLIA

..............................

Kedves olvasóink!
Néhány operatív információt kell megosztani Önökkel. Sokan jelezték, hogy a színes magazin blogoldalán mindig csak a legújabban feltett újság jelenik meg,
pedig a régebbieket is szeretnék olvasni. Ennek semmi akadálya nincs, ugyanis ugyanazon az oldalon elérhető az összes többi is!
A megoldás a következő: a képernyő jobb felső részén látható a "Blogarchívum" felírat.
Ez alatt különböző dátumok és hónapok vannak, amelyek mellett láthatók kis fekete háromszögek. Ezek tartalmazzák a régebbi számokat. A háromszögekre kattintva "legördülnek" azok az újságok, amelyeket abban a hónapban tettünk fel. Most már csak ki kell választani kattintással a kívánt újságpéldányt. A háromszögre újból rákattintva bezáródik az az év, vagy hónap, s újabb újságot lehet kiválasztani olvasásra!

MINDENKINEK JÓ OLVASÁST, ÉS JÓ SZÓRAKOZÁST KÍVÁNUNK:  AZ ÚJSÁG KÜLSŐ, ÉS BELSŐ MUNKATÁRSAI!

...............................

VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ

........................

MEGSZÓLALOK MÜVÉSZETI MAGAZIN  1209. - 2022. SZEPTEMBER