Megszólalok Művészeti Magazin

 MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2022. 06. hó – tizenkettedik évfolyam, hatodik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
 11.Évfolyam: 2021.  (1-től a 12. számig) 
12.Évfolyam: 2022. június
 *
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
* 
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************************************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

 
   Azt mondják a népi bölcsek, hogy a Májusi eső aranyat ér, de jönnek a fellegek, és aztán a jég, és dörög az ég, és legalább dió nagyságú jegek esnek, de néha még nagyobbak is. No, ezek után mit várhatunk a Pünkösdi záportól?
Csak nehogy valami meglepetést.

Nagy Vendel

  Ránk maradt, mint szamáron a fül, a korona- vírus, legalább is a romjai, aztán a komolytalan elmére valló háborúság borzolja 

hónapok óta az érző emberek lelkét, majd a fekete, és bárány himlő után nyakunkon a majom -himlő. Volna még pár állatnév tippem. Valahogy nagyon jól eltalálták a nevét...
   Ennyi elég is volna így hirtelen erre a hónapra, de várhatjuk még

 a negyven fok meleget, a fürdést, napozást, az ötszáz forintos egy gombóc fagyi nyalást, hogy a többieket ne is említsem.
   Hogy ezeket a borzalmakat enyhítsük, mindenkit biztatunk arra, hogy olvassa enyhelyt adó, rohanópatakként ható magazinunkat. Garantáltan kellemes időtöltés, pár jó írás, vers, próza, regény, érdekes, tehetséges emberek, sorsok, ünnepek, hát nem jobb ez , mint az életidegen, súlyos percek? Na ugye, hogy ugye?
Mindenkinek jó olvasást kívánok, egyebet nem mondhatok.
A SZERKESZTŐ

 .............................

 

PÜNKÖSD ESTI SZERENÁD

SÁROS AZ ÚT...KÉRTEK RÁ...DIÓT?

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:

PÜNKÖSDI KÖSZÖNTŐ SZERENÁD

 

Sáros az út

Két oldala

Hát középen

Járok.

 

Zápor esett

Az éjszaka

Megtellett az

Árok.

 

Útközepén

Megyek Hozzád

Kerülöm a

Tócsát,

 

Nem sáros a

Csizmám talpa,

Amin járok

Hozzád.

 

Kivikszolom

Minden este

Fényesre a

Csizmám,

 

Olyan fényes,

Hogy tükrében

Meglátom az

Orcád.

 

Ablakodnál

Eldalolok

Egy szerelmes

Nótát.

 

Fogadd tőlem

Ezt a csokor

Szép Pünkösdi

Rózsát.

 

2022. Pünkösdjén

Megjegyzés:   Csárdás  Pünkösd ünnepét köszöntöm.

 
Az éjszaka  hatalmas zápor öntötte el Szekszárdot, így most aktuális  is a dalom. 

Minden hölgynek szóljon este ez a szerenád.

Ablakban a gyertyák mellőzését kérem. 

Nehogy a  függöny megégjen.

De   ha  a  dalt fogadta, és  a  gyertyát kitette, megadózok érte.

 

KÉRTEK RÁ   DIÓT?
HANGOS-VERS, MEGHALLGATHATÓ A  YOUTUBE-on IS.
PÜNKÖSDI ZÁPOR - ELMONDJA.... ILOSVAY EGYED KATALIN
A  GUSZTI RÁDIÓ ADÁSÁBÓL,   AUSZTRÁLIA
https://www.youtube.com/watch?v=kjWbJZiZeXg
 
KÖSZÖNÖM.  Vendel

......................................

A  SÁROS AZ ÚT C. VERS HANGOS  LINKJE..  
ELMONDJA...  ILOSVAY EGYED KATALIN...
https://www.youtube.com/watch?v=bSRFRN3serw

*************************************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 
 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
      PÜNKÖSDI SZERENÁD
 2.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL KORTÁRSAINKTÓL PÜNKÖSD IDEJÉN
      SZILÁGYI ANITA, ENGEL CSABA (ERDÉLY), SZAIPNÉ KISS MÁRIA  (ANGLIA),
      CSOMOR HENRIETT, BŐHM ETELKA, HODOS ÉVA, SZŐCS ÉVA (ERDÉLY)
      BODAI ILDIKÓ, KÁLMÁN ÁGNES, PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ
 3.  MESÉK VILÁGA
      KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: MESEVILÁG - VERS PÁROMNAK
 4.  ÖNSEGÍTŐ KÖNYV
      ÖRÖM AZ ÜRÖMBEN, ENYHÍTSÜK KÖZÖSEN SÉRELMEINKET
      ÍRTA ÁRVAY MÁRIA II. RÉSZ
 5.  NOVELLÁK III. RÉSZ
      KURUCZ ÁRPÁD: UTAZÁS, HÁROM SZÓÉRT 
 6.  BEMUTATJUK KRIVÁK- MÓRICZ JUDIT  ALKOTÁSAIT
      VÁGYJ A CSILLAGOK KÖZÉ
 7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
      VÉGHELYI PÉTERNÉ
      ÉJSZAKAI JELENTÉSEK A MENEKÜLTFOGADÓ - ÁLLOMÁSRÓL
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL...
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETÉBŐL 
      LÁMPÁSOD TARTSAD MAGASRA
      ANYÁK NAPJÁRA  , ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV, AUSZTRÁLIA
      KÉRTEK RÁ DIÓT? EMLÉKVERS
      MEGKÖSZÖNÖM HATVANNYOLCSZOR
 9.  TÚL AZ ÓPERENCIÁN
      AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME CSEVEGŐ STÍLUSBAN
      KOLOZSI ERZSÉBET AUSZTRÁLIA - TÓTÁGAS PODCAST (V. RÉSZ)
10. MEGJELENT
       ILOSVAY GUSZTÁV HANGOS ÍRÁSA  - AUSZTRÁLIA
       JÁTSZUNK ZENÉT IV. RÉSZ
       FELOLVASSA ILOSVAY EGYED KATALIN - AUSZTRÁLIA
       MEGMUTATJUK
       CSOMOR HENRIETT EMLÉKEZŐ PRÓZÁJÁT: ELVÉGRE TAVASZ VAN
       MEGMUTATJUK
       BALÁZS VIOLA NOVELLÁJÁT  (ERDÉLY): HOL LAKIK A JÓISTENKE?
       MEGMUTATJUK
       TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA SZATIRIKUS ÍRÁSÁT: ÉDES SZERELMEM
 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL. VÉGHELYI JÓZSEF:  RUHA VAGY RUHÁZAT
 12. EMLÉKKÉPEK. MÁRKUS KATALIN: GYERMEKNAPI EMLÉK
 13. NOVELLA  01. ERDŐS SÁNDOR: EGY KIS SÉTA
 14. JÉZUS TANÍTÁSAI - A HEGYI BESZÉDRŐL
       SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL. ÍRTA, POÓR EDIT (X. RÉSZ)
15.  VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
       TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA, SZILÁGYI ANITA, KOVÁCS TIBOR,
       ENGEL CSABA  (ERDÉLY), PESA ANNA MÁRIA, CSOMOR HENRIETT
       SZŐCS ÉVA (ERDÉLY),SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
16.  ÉLETEM TÖRTÉNETE
       ENGEL CSABA (ERDÉLY): GELEMCE KOVÁSZNA MEGYE 2009. (6. RÉSZ)
17. HALLGASSUK EGYÜTT - Dr. KOVÁTS GYULA ZENEI ROVATA
       ÁLMODOZÁS
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
       A BÉLFLÓRÁK HELYREÁLLÍTÁSÁRÓL
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT -  OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*************************************************

 2. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL KORTÁRSAINKTÓL 

 - PÜNKÖSD IDEJÉN - 

 
SZILÁGYI ANITA: Szentlélek
 
Pünkösd ünnepnapján

Jöjj, Szentlélek!
Kitárom szívem kapuját,
várlak téged!
 
Vigasztalj meg engem,
hozz békességet!
Vidd el szívem bánatát,
meggyóntam vétkem!
 
Mennyei megmentőm,
te vagy nékem!
Áldd meg életem,
benned éljen jövőm!
 

*

 

SZILÁGYI ANITA: Floráliák – Pünkösdölés

 

"Piros pünkösdre kibomlott a lángvirág,

Szabadítónk szent vére hullt reád tűzhajnalág,

Kinyílt Flóra-istennő, fénylő mennyország,

Diadalmaskodjék felettünk a szentháromság."

 

Örömimáktól dicsőül a keresztény világ,

Püspökség igéje megvilágosította az emberiséget,

Hívő szívekben szétárad a boldogító szeretet,

Fenségesen hordozzuk békességünket.

 

Zúgó szélvihar söpört végig a Sinai-hegyen,

S leszállt közénk a vigasztaló szentlélek,

Apostolok magasztalják Mária-kegyhelyen

Általa egylényegűvé formálódó szentségek.

 

Isteni fénysugár tükröződik templomunkban,

Énekeljük visszhangzó, üdvözítő liturgiánkat,

Védőszentek nesztelenül járnak nyomunkban,

Őszinte hit lelkesít ma földi halandókat.

 

Nézd, tövis nélküliek a megszentelt peóniák!

Krisztusi medáliák bűntelen alkotása,

Áradj szét szentélyben megtisztult világ,

Üdvözítőm! Megváltottad szent lelkem.

...............................................

 
ENGEL CSABA  ERDÉLY: Pünkösdi búcsú
 
Jézus Krisztus szavait idézem,
Mennybemenetelét én így ünnepelem,

Szent Ígérete arra emlékeztet,
Nincs nagyobb igazság mint a szeretet.
 
Bizony, bizony ha én mondom néktek,
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek,
Higgyetek Istenben, higgyetek én bennem
Ahonnan jöttem ti is ott lesztek velem.
 
Ha már elmentem, én gondoltam rátok,
Helyet készítek ott, hol vár Atyátok,
Birodalma hatalmas, végtelen,
Szent az a hely kifürkészhetetlen.
 
Ha már elmentem nem kell félnetek,
Mert Atyám szentlelke lészen veletek,
Ő majd vigasztal s áldás száll rátok,
Higgyetek s hatalmát meglássátok.
 
Távollétemben nagy lesz a küzdelem,
Egyesek szívében nő a félelem,
Hamis Krisztusok csodára képesek,
Hűtlen, pénzsóvárgók, árulók lesznek,
 
Ahányszor kell, én mindig megbocsájtok,
A szentlélek elleni bűn maga az átok,
Arra az egyre kérlek Vigyázzatok!
Mert a gyehenna tűzével játszottok.
 
Ezen a napon mindenkit megáldok,
Ha már elmentem egymásra vigyázzatok,
Hamarosan jövök, imádkozzatok,
Hitben, szeretetben gyarapodjatok.
 
 2021.05.23.
 

*

Kérjetek és adatik néktek

 

Ne nyugtalankodjék a ti szívetek,

Ha elmegyek akkor is veletek leszek,

Elmegyek hogy helyett készítsek néktek,

Hogy ahol én vagyok ti is ott legyetek.

 

Hisz ismeritek az utat, ahová megyek,

Nyomdokaimba lépjetek kövessetek,

Atyám házában sok lakóhely van, higgyetek!

Ha nem így volna megmondottam volna néktek.

 

Atyám szentlelke eláraszt benneteket

Ahol ő jelen van átkarol a szeretet,

Hallgassatok rá, addig míg vissza nem térek,

A Szentlélek által én mindenhol ott leszek.

2022.05.23.

 ........................................................

 

SZAIPNÉ KISS MÁRIA (ANGLIA): Visszatérek…?

 

Visszatérni vágy a szívem,

         Mint

Vándormadár a fészkére.

Visszatérnék szülőföldem

Oda, hol a szép emlékek

Születtek, mik elkísértek

        utamon.

Visszatérni vágyom veled

Villás-farkú kicsi fecske,

Megcsodálni gólyafészket

Vadvirágos tarka rétet.

 

Visszatérek, érzem egyszer.

Visszatér e kóbor lélek.

Megpihenni, hol születtem,

Ott pihenni, honnan jöttem.

......................................

 
CSOMOR HENRIETT: Üdvözöl a Nap
 
A csillagok még
ragyogtak az égen,
mikor felkeltem 

kimentem a tóra.
Nyár eleje volt,
rengeteg szúnyog
repkedett körülöttem.
Néha – néha
egyet - egyet
sikerült lecsapnom.
Ezek többé nem
szívják a véremet.
Madarak élénk
fütyörészését hallgattam.
Bíbor hajnalban
de szép is,
ahogyan felkel a nap.
Ablakodon át
kora reggel már
langymeleg sugaraival
mosolygósan üdvözöl,
ha a nap folyamán
forrón süt le rád.
A buja lombú fák
árnyékába húzódj,
vagy csobbanj egyet
a kéklő Duna hűs vizében.
 
2022. május 09.

 ....................................

 
BŐHM ETELKA: Májusi szerelem...
 
Te vagy a csillagom az égen,

Te vagy ki izzik szívem melegében.
Téged látlak a napsugárban,
Tavasz összes illatában...
Hangod a dalos pacsirta,
Simogatva átölel,
Ha jő a hajnal, trilláival
A napot kelti fel...
Én vigyázom álmod hogy békés legyen,
Szellővel simogatom arcod s rá csókot lehelek ,
Amerre jársz lépted alá teszek
Tarka virágszőnyeget...

....................................

 
Hodos Éva: A vén lovag imája
 
Vajon megtalálom e azt a házat,

hol őszülő fejemet lehajthatom?
de annyi még e földön a gyalázat
remélni sem merem, békén nyughatok.
 
Országutak koldus lovagja vagyok,
jó lovam csontjait farkasok eszik,
páncélom rozsda marja, tán ez a napom
mikor haramiák véremet veszik.
 
Hogy honnan indultam, már nem emlékszem,
ki oltott belém ily lázas késztetést,
ki lehet aki irányítja léptem,
Uram, ha te, vedd rólam e küldetést!
 
Az igazságért annyi csatát vívtam
hirdettem messze földön szent nevedet
magamnak kincset soha nem tartottam
árvák kapták azt, nincstelen emberek.
 
Kérlek, add másnak a lámpást, hadd vigye!
Ki ifjú, annak könnyebb a teher,
s hol fáradt lovagod békén pihenne,
illatos olajfa ligethez terelj!

 ...................................

 
SZŐCS ÉVA (ERDÉLY) : HA ELMÉSZ
 
Ha elmész messze honba

emlékezz az otthonodra.
Hol bölcsőd ringatta anyád,
életre tanított apád.
Emlékezz a szép napokra,
az itt hagyott barátokra.
Elsuhanó szerelmekre,
boldog mámoros percekre.
Lehet, gazdag gondtalan vagy,
de a szíved itthon maradt.
Mert a pompa, s pénz nem minden,
ha honvágy örli a lelkedet.
Este mikor álom száll rád,
szíved mindig haza talál.
Így ébredsz könnyes szemekkel,
s haza vágysz a fenyvesekhez.

 ............................

 

BODAI ILDIKÓ: A május

 

Szépsége

most is, elvarázsolt..

Fán nyíló színes virágok díszítik

az új napot..

Hajnali fény csendjében

bujkál az élet..

Lassan a természet is

ébred!

Majd  körbe öleli

az egész világot..

Lassan a Napsugár is alszik..

már ringatja az estét !

Csend honol..

mély álomba merül,

az élet.

Hajnal hasadása átlép

a csillagok közt

a kék égen..

 

2022.

*

BODAI ILDIKÓ: Próba

 

Azt hiszem

sokan eltévedtek

ebben a

zajos életben ..

Isten látja mit cselekszel.

Próbára tesz és utat

mutat.

Addig járd te is azt a

általad,

választott utat.

Maradj hű,

az isten ígéretéhez..

Szeresd és becsüld az életet.

S tartsd mindig

szem előtt,

hogy a világ is,

más lett.

Mint amit elbír a

képzelet...

 

Minden jog fenntartva!

 ................................

 

KÁLMÁN ÁGNES: Daloló ecset

 

Haj festő! Fogd kezedbe ecsetedet!

Komponálj színes, gyönyörű képeket!

Mártsd ecsetedet rózsaszín rózsába!

Nyíljon ki az, egy jobb, szebb világra!

 

Muzsikáljon húrjain a szellő!

Kék égen lengjen fehér keszkenő

Smaragdját szórjad a fák tornyára!

Fűpihék tömzsi, illatos szárára

 

Napnak sugarát csurgasd rá a tájra!

Esőcseppben tündöklő szivárványára

Komor színekbe ne mártsad ecseted!

Száműzzük a jövő festményéről ezeket

 

Inkább mártsad zöld harmatába

Mézes dallamot suttogó dalába

Húzzad ecsetedet a ringató tájra

Vízszalagon függő zuhatag árjára

 

Pipacsoknak izzó lángtengerébe

Pillangók szárnyának remekébe

Búzavirág cakkos szirmait rezegtesd!

Mennyei azúrját idelent tükröztesd!

 

Fesd meg a világot, szebb és jobb legyen!

Ecseted nyomán ragyogjon felettem!

Ragyogjon felettem a hatalmas égbolt

Feledjem s, tegyem le, ami rossz volt

 

Felejtse el a világ is a búbánatát!

Kezedbe adom hát a világnak sorsát

Fesd át a világot, húzzad ecsetedet!

Bőséggel használd, ne törődj többet!

 

Égszín kéket használj és fehéret az égre

Csillagokat holddal tegyél ezüstös fénybe

Aranykacagással ébredjen a hajnal

Ezüstöt csókolva búcsúzzon a nappal

 

Tisztasága repüljön szerteszét, fehérnek

Fénnyel keringőzzön huncut nevetésnek

Hegyek ormát érintsd finoman és lágyan

Csodavirágot rejtsél, sziklahasadékban

 

Fogd hát kezedbe daloló ecseted!

Tedd hát, rendbe vele a földi életet!

Szeretetet is fess az ember szívébe

Lángoló nyarat, kamillát sodró szélbe

 

 S, ha megfestetted ezt az új világot

Álmainkat már gyönyörűbbnek látjuk

Mily jó szeretetben, örömben élni

Nem kell rettegve, holnapot remélni.

2022. 03. 05.

......................................

 
PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ:
Gondolatok, míg nézem a hullámzó vizet ..
(Enikő - szócseppek)
 
A Balaton felett
halványkék égbe rejtve

bújik meg hegyünk.
 
Benne a tavasz,
remény, szép nyár emléke,
vajon visszatér-e?
 
Nem félek én már
semmitől,
mert a lélek
örök, s’ ami volt,
jelenné válik
mindörökre.
Így lesz örök
a holnapunk,
az időtlen időben,
hova semmit
magunkkal nem viszünk,
csak az életünk.
 
2022. március 6.
 

*

Útra kelek

(Enikő – szócseppek)

 

A tejúton sétálok

csillagról csillagra.

Még tétován lépek,

de érzem

elérem vágyam.

Szívem szól, - bátran!

És már szökellek.

Szeretve vagyok.

Szeretve vagy, - kiáltod.

Harangok zúgnak.

Angyalok várnak.

Karom ölel.

Karod ölel, - kitárod.

Elveszek benned,

szívem

otthonra lel.

2022. március 7.

 

*

Találkozások

(Enikő – haiku füzér)

 

szavak cseréje

lépések egymás mellett

sóhaj, - rezdülés

 

érintés nélkül

tudsz te engem szeretni

szemed befogad

 

lelked vesz körül

szívedben napfényes rét

szabadon szállok

 

mint lemenő nap

csendes kék tó vizében

szívedbe bújok

 

Pitter Györgyné Enikő

2022. március 7.

 

*

Már …

 

fekete fehéren

szólsz hozzám, nem nézel rám

színekre vágyom

 

(Enikő szócseppek)

Pitter Györgyné Enikő

Szív-virágot ültetek c. verseskötetemből

*************************************************

 3. MESÉK VILÁGA 

 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Mesevilág.

  Valamikor régen a gyerekek könyveket olvastak, méghozzá meséset, nem csak a gyerekek, a felnőttek is. Mikor az este leszállt és aludni készült a család, anyuka elővette a nagy mese könyvet és olvasott belőle.

A mese mondás közben ezek a lények megelevenedtek, mert a gyermek és anyukája a történetet elképzelte.

Kelemen Györgyné

Sajnos most már nem így van, anyuka bekapcsolja a Tv-t, a videót, mesét most már az mond. Elképzelni nem kell. A gyerekek látják őket, a fantázia, a mese csodája, az elképzelt hősök lassan elvesznek és velük együtt a képzelet szép világa. A szavak üresen csengenek és szépen lassan semmi nem elevenedik meg. A szó virága lassan elszárad, mert nincs ki gondozza, ápolja. Sivár és üres, fantáziátlan lesz az élet, nem lesz mesével, csodákkal teli, 

jaj mi lesz véled!

Ádika mese könyvet vett a kezébe, fantáziája szárnyalt és a mese életre kelt.

Mese országban rögtön megérezték.

- Nézzétek a járásom könnyebb lett! - kiáltott a kis tündér.

- A ruhám színes, - kiabált a másik tündérke! Nem csak olvas, 

de el is képzel bennünket!

- Színesek a virágok, a tavak, az ég! - kiáltott törpe papa!

- Nem jók a színek, nem értem? - értetlenkedett apóka.

- Valami furcsa van a dologban? - dugták össze a fejüket.

- Nem baj, de legalább, olvas és elképzel minket és ez a lényeg. - szólt anyóka, nagy bölcsen.

- Élünk! Élünk! - kiáltották hangosan!

- Olvass csak olvass, hős lovagom, jaj csak abba ne hagyd! - mondta a király kisasszony reménykedve.

 

Ádi a könyvet letette, majd holnap megint olvasok. Most fáradt vagyok, aludnom kell.

Mese országban, nagy lett a riadalom.

- Jaj, miért nem olvas, megunt minket? Álltak tanácstalanul.

- Meg kéne nézni! Ki olyan bátor, ki kimer menni a mese országból, ki a könyvből? - néztek egymásra kérdően?

- Én megnézem – szólt bátortalanul tündérke. Hisz csak nekem van szárnyam, én vagyok a legfürgébb, elszállhatok, ha kell.

- Ó de bátor vagy! - csodálták a többiek.

 

Tündike kirepült a könyvből. Egy sötét szobában találta magát, még szerencse, hogy a tündérek jól látnak a sötétben. Ágyában aludt Ádika, mosolyogva. A tündérek az alvó embereket kikérdezhetik úgy, hogy az ne tudjon semmit. Oda repült.

- Tetszik a könyv, holnap is fogsz olvasni? - tette fel a kérdést a fülibe súgva.

- Igen, nagyon tetszik, alig várom, hogy olvashassam – mondta Ádi nagy álmosan.

 

Tündérke vissza szállt, a jó hírt vigye, de előbb egy furcsa dolgot vett észre. Az ágy mellett egy fehér bot állt.

Vissza érve örömmel mesélte – tetszik neki, holnap is fog olvasni!

- Mi volt, faggatták a többiek?

- Éppen aludt, azért nem olvasott. Az ágya mellett van egy nagy fehér bot, verekedős lehet. - állapította meg tündérke.

- Fehér bot – gondolkodott el anyóka? Majd homlokára csapott, eszébe jutott!

- Vak a kisfiú – állapította meg nagy bölcsen.

- Akkor ezért a furcsa színek, nem tudja, milyen. - állapította meg apóka.

- Viszont akkor ébren is meglátogathatjuk, hisz nem lát minket – állapították meg nagy bölcsen.

 *

Ádámka másnap ment az iskolába és mesélni kezdte mit is olvasott, de még nem ért a végére. A többiek tátott szájjal hallgatták, kérdezték – mi lett a vége?

- Nem tudom, ott még nem tartok, haza megyek tovább olvasom, már alig várom – mondta izgatottan.

 

Vége lett az tanításnak, a gyerekek otthon mese könyveket kezdtek olvasni, hogy ők is tudjanak mesélni.

Mese világ meg életre kelt! Tapsoltak nevettek, ünnepeltek. Olvasnak, olvasnak minket!! - kiabáltak hangosan, nagy-nagy örömmel.

Mert ki nem lát, nekik a szavak megelevenednek. A szavakból történetek lesznek, fantázia, mese világ újra éled. Mese hősök meg, mit adtak cserébe? Meg mutatták milyenek a színek.

*

HALLGASSÁTOK

https://youtu.be/YcZJESyP_Wg

 

Kedves Vendi!

Megjelent legújabb kis novellám. Címe Fehér Virág. Felolvasó Csomos Lajos Békéscsabai Jókai színház kedves színésze.

Köszönöm szépen.

Szeretettel Edit

*
Páromnak
 
Ahol te vagy, ott a szeretett
Ahol te vagy, ott jó nekem
Ahol te vagy, tudom vigyázol rám.
Ahol te vagy, ott van nekem a biztonság.
Szeretlek nagyon és ezt te is jól tudod.
Míg te vagy nekem, boldog vagyok.

*************************************************

 4. ÖNSEGÍTŐ KÖNYV 

 

Árvay Mária: Öröm az ürömben, enyhítsük közösen sérelmeinket

 

- II. rész -

 

I. Rész – Jeligés olvasói levelek

1. Olvasói levél – Ne aggódj folyton!
 
Kedves Derűlátó!
  Köszönöm, hogy soraimmal Hozzád fordulhatok. Egy olyan 

problémával állok

Árvay Mária

 szemben, ami rendszeresen ismétlődik, 

ezért nyomasztó. A feleségem olyan típus, hogy folyton 

aggódik valamiért. Ha eltervezzük, pl., hogy elmegyünk kirándulni, attól tart, hogy esni fog az eső, defektet kapunk

stb. Ha színházba esetleg eljutunk, attól tart, milyen rossz 

lesz sötétben hazamenni az előadások után. Szeretteiért is folyton aggodalmaskodik, hogy történik velük valami. Ha kitör

 a vihar, retteg az áramszünettől. Sorolhatnám a problémákat, de ezekből is látszik, mire gondolok. Tulajdonképpen, ezek 

még nem is olyan súlyos dolgok! Mit szólna ahhoz, ha nem tudnánk kifizetni a számláinkat? Mi lenne akkor, ha másnap el kellene hagyni otthonunkat? Isten mentsen tőle!

Kérdezem én, mi van ebben örülni való?
Mielőbbi válaszodat várva, üdvözlettel: Aggodalmaskodó

 --

Kedves Aggodalmaskodó!
Köszönöm, hogy felkerestél! Folyton aggódni valóban nyomasztó dolog, nem is ebben van az örülnivaló. Ha valaki aggódik, azonban azt is jelenti, hogy az illető nem felelőtlen. Ez már örömre adhat okot. Párod gondoskodik arról, hogy kiránduláskor vigyetek magatokkal esernyőt, nem hagyja, hogy az autóval pótkerék nélkül induljatok bárhova is. A késői színházlátogatást meg lehet oldani a kora délutáni előadásokkal, vihar esetén, pedig a feleséged lesz az első, aki mindent gondosan bezár.
Sajnos, vannak olyan emberek, akik nyitott ablaknál várják meg a vihar végét, sőt, nézik közben a televíziót! Milyen jó, hogy a nejed nem ilyen személyiség!
Annak lehet örülni, hogy nem vagy túlságosan aggodalmaskodó típus. Tanítgathatod a párod! Magyarázd el neki, hogyan tudja könnyebben fogadni a problémákat, hogyan csinálod, ha gondotok akad. Kínálj fel megoldásokat, így át tudod adni tudásodat. Ez már jó dolog, hiszen más gondolkodású vagy, így megoszthatod nejeddel tapasztalataidat.
Remélem, tudtam segíteni!
Üdvözlettel: Derűlátó

 ................................

Gyógyító gondolatok
 
"A jövő miatt aggodalmaskodni annyit ér, mintha rágózással próbálnál megoldani egy algebraegyenletet." (Időről időre c. film)
"Aggódni butaság. Olyan, mint esernyővel sétálgatni, esőre várva." (Wiz Khalifa)
 

***

2. Olvasói levél – Sorakozó!
 
Kedves Derűlátó!
   A napokban idegtépő dolgot tapasztalok, s az a baj, rendszeresen szembesülök vele. Bevásárlásaim alkalmából szinte állandóan kígyózik a sor a pénztáraknál! Ha csak egyszer-egyszer fordulna elő, megérteném, de felháborít, hogy egy héten többször is belefutok ebbe! Nem tudom, mi változhatott meg, pár hónapja még viszonylag nyugodtabb körülmények között tudtam intézni a bevásárlásaimat. Gondold csak el! Kisgyerekkel vagyok, aki amúgy is sok mindenért nyűgös! Egy csomó időt igénybe vesz, amíg a pénztárnál végzek! Sok esetben időpontra kellene mennem dolgaimat intézni, volt már rá példa, hogy késtem!
Ha ebben találsz valami jót, minden tiszteletem a Tiéd!
Üdvözlettel: Sorban álló

 --

Kedves Sorban álló!
  Valóban bosszantó a helyzet, amivel rendszeresen szembesülsz! Várni és sorban állni, senkinek sem mulatságos. Azért nézzük csak! Ha hosszú a sor, a pénztárak környékén is árulnak egyet, s mást. Ha körülnézel, s meglátsz valami fontosat, még berakhatod a kocsidba, vagy a kosaradba!
A sorban állva, esetleg ráakadhatsz valaki ismerősre, akivel válthatsz néhány kedves szót.
Most van időd gondolkodni, átgondolni teendőidet, vagy végiggondolni valamit, ami mostanában foglalkoztat.
Ha úgy látod, nem fogsz odaérni arra az időpontra, amit előzőleg leegyeztettetek, van megoldás! Milyen jó, hogy nálad a mobiltelefon! Előveheted, s odaszólhatsz az illetőnek, hogy késni fogsz. Így senkit sem ér kellemetlenség! Régen, a vezetékes telefonok világában, ezt nem tehetted volna meg! Jó, hogy nem abban a világban élünk most!
Telefonon felhívhatsz egy ismerőst, barátot, megbeszélhettek valami kellemes programot, mondjuk másnapra.
Picit gondolj bele a pénztáros helyzetébe is! Neki mennyi, de mennyi embert kell kiszolgálnia! Koncentrálni, figyelni, hogy ne hibázzon! Mosdóba is alig van ideje kimenni!
Manapság már bevezették az automata pénztárgépeket, így is hosszú a sor? Hátha idővel megrövidül!
Jó, hogy a kisgyermeked veled van, mert még miatta is izgulhatnál, hogy nem érsz oda érte a bölcsibe, oviba stb. Lehet azért nyűgös, mert érzi rajtad, hogy ideges, ingerült vagy! Ha sikerül valamivel lekötnöd a figyelmét, talán könnyebb lesz!
Esetleg, ha adódik lehetőséged, próbáld meg más időpontban intézni a bevásárlásokat, hátha akkor kevesebben vannak!
Nem akartalak tanácsaimmal rendreutasítani, vagy kioktatni! Ezek csupán ötletek, melyeket, ha végiggondolsz, talán segítenek! Hátha az eszmefuttatásom révén neked is eszedbe jut néhány trükk!
Legyen azért szép napod!
Derűlátó

 ...................

Gyógyító gondolatok
 
"Lépésenként haladunk, mielőtt száguldani kezdenénk." (Nicole Williams)
"Várj, ha várni kell. De habozni ne habozz soha." (Mark Lawrence)
 

Folytatjuk.

*************************************************

 5. NOVELLÁK III. RÉSZ 

 

KURUCZ ÁRPÁD: Utazás, három szóért

 
   Csaszi András, nyugalmazott, aranykoszorús órásmester, végignézett az ünnepi terítéken. Szögletes, ráncoktól barázdált arcán, elégedett mosoly ült. A lakomához minden előkészítve, a torta, tizenhárom gyertyával, a hűtőben várja végzetét. Még egy kanalat egyenesre igazított, mikor megcsörrent a régi, 

tárcsás telefon.
- Te vagy az, fiam? Minden kész. Mikor értek ide?

Kurucz Árpád

- Nem tudunk menni, apa. Egy ellés, hamarabb indult,

 mint vártam.
- Mikor tudtok jönni? Ne felejts el, hogy a gyereknek, 

ma van a születésnapja.
- Talán, karácsonyra eljutunk. Addig teljesen be vagyok táblázva.
- Karácsonyra? Július van! A fiú mindig itt tölti a nyarat.

 Erre készül egész évben.
- Sajnálom, apa. Adom Bercit.
- Szia, Tata. – Hallotta recsegve, az öregember, unokája hangját. – Mondtam a fiadnak, hogy el tudok már menni egyedül is, de nem enged.
- Ha nem enged, biztosan igaza van.
- Csak azt fújja, „nem a szomszéd faluba kell utazni”. – Utánozta apját mély hangon.
- Majd kapsz egy pofont, csak szemtelenkedj! – Hallatszott, a háttérből.
- Kitalálunk valamit. – Mondta Csaszi András, és lassan letette a telefont.
 
Beletúrt ritkás, ősz hajába, megvakarta a fejét, mintha a gondolatait akarta volna összegereblyézni. Ránézett az órára, negyed tíz. Tudta, ha fél órán belül elindul, öt átszállással, éjjel tizenegyre eljut Túristvándiból, Nagyatádra. Ott élt a fia, családjával. Főnöke rábeszélte, egy évre vállalja el, a körzeti állatorvosi állást. Azóta, a fecskék tizenkétszer költöztek el, és tértek haza.
Az öregember belepakolta egy nagy hátizsákba az ételt, amiről úgy gondolta, nem romlik meg az úton, bezárta az ajtót, és becsöngetett a szomszédba.
- Csókolom, Bandi bácsi.
Kissé szögletes mozgású fruska szaladt a kertkapuhoz. Széles, mosolygós arca, csupa szeplő. Vállai fölött, két rozsdavörös copf táncolt.
- Pannikám. – Kezdte az órásmester. – El kell utaznom, kérlek, gondoskodj a tyúkokról. Itt a kulcs, a hűtőben van a torta, egyétek meg.
- Nem lesz szülinap? Nem jön a Berci? – Szontyolodott el a leány.
 
Hirtelen elpirult, s hogy zavarát leplezze, hadarni kezdett.
- Pedig egy csomó mindent kitaláltam. Megnéztük volna a vízimalmot, a fát, ami alatt Petőfi  A Tisza-t írta. Fürödnénk a Túrban.
-  Ne lógasd az orrod. Holnapután megjövünk.
A hátizsák súlya alatt kifulladva, sietősen lépkedett a buszmegálló felé. Kimelegedve, fújtatva zöttyent le az ülésre.
- El vagyok kényelmesedve. Többet kellene sétálnom.
 
A busz éppen félúton járt Vásárosnamény felé, mikor a motor köhögött kettőt, és leállt. A sofőr kínozta egy kicsit az önindítót, aztán telefonált.  Csaszi András nyugtalanul fészkelődött. Órásként, a pontosságot, a legfőbb erények közé sorolta. A pótló járat, fél óra múlva érkezett meg. Az öregember még látta elmenni a buszt, amire át kellett volna szállnia.
 
- Kis szerencsével, még elérhetem Nyíregyházán a Pesti vonatot. – Gondolta, és kiállt stoppolni az országútra.
Rövid idő múlva megállt egy teherautó, de azzal, csak néhány kilométert tudott haladni. Aztán, egy furgon lassított, aminek, csak a hátuljában volt hely. Egy lelőtt őz bámult rá, üveges, vádló szemekkel. Iszonyodott a tetemtől, vérszag felkavarta a gyomrát. Kénytelen volt kiszállni. Eltámolygott egy út menti nyárfáig, és a tövére hányt.
Úgy tűnt, a szerencse mellé szegődik. Fél órával később felvette egy asztalos, aki Nyíregyházára vitt deszkákat. Azokon kucorgott, mivel csak a platón tudtak helyet szorítani. Tíz perccel a vonat indulása előtt mászott le, az állomásnál.
- Kérek, egy nyugdíjas jegyet Nagyatádig. – Mondta a rácsos ablak előtt és elő akarta venni a pénztárcáját. Nem találta. Már az összes zsebét kiforgatta hiába, mikor a háta mögül valaki rákiabált.
- Ne tartsa fel a sort! Elmegy a vonat!
Hasztalan nézett át újra mindent. A nagyobb baj az volt, hogy a tárcájában voltak az igazolványai is.
- Most már otthonról is messze vagyok, inkább előre megyek, mint hátra. – Gondolta, és újra kiállt az út mellé.

 *

Sokáig ácsorgott feltartott hüvelykujjal, míg valaki felvette. Örült, bár csak a következő faluig jutott. Onnan, gyalog tett meg egy kilométert, mikor szemből érkező rendőrautó lassított mellette. Ketten szálltak ki belőle, kérték a személyi igazolványát.
- Ha, nem tudja igazolni magát, be kell vinnünk. - Mondta a magasabbik. – Aztán majd meglátjuk, mi lesz magával.
A Nyíregyházi Kapitányság egyik emeleti irodájába vezették. Az asztal mögött, zömök, mérges arcú, harmincas férfi ült. Tóth hadnagyként mutatkozott be. A kihallgatást, félbe szakította a telefon.
- Tóth. – Szólt bele a rendőr. – Értettem. Máris indulok.
Az ajtóból, visszaszólt.
- Maradjon itt, nem sokára folytatjuk.
Az öregember egy darabig üldögélt, majd felvette hátizsákját, és kisomfordált a folyosóra. A kijáratnál, a kapus épp egy nagyobb csoporttal volt elfoglalva, kisurrant mellettük az utcára. Szaporán szedte lábait, hátra-hátra pillantva, üldözi-e valaki.
Délután öt órakor, ugyanott állt, ahol három órával korábban. A forgalom, már csitult. Tűzpiros, kétüléses sportkocsi ment el mellette, majd tizenöt méterrel utána megállt. Az öregember futott. Mielőtt odaért, az autó tovább gurult néhány métert. Az idős férfi, szaladt utána. Ez még egyszer megismétlődött, azután a kocsi füstölgő gumikkal elszáguldott. Az órásmester zihálva előrehajolt, két tenyerével a térdeire támaszkodott. Szíve a fülében dobolt, nyakán érezte a verőér lüktetését. Amint kiszuszogta magát, újra feltartotta az ujját. Unalmában számolgatta az elhaladó autókat. Egy bő órával később, valami más közeledett. Rémisztő morajlással, öt chopper (csopper, nagy teljesítményű motorkerékpár) tűnt fel. Ék alakban haladtak, akár a vadludak. A hatalmas motorokon, egy-egy szobormerev figura ült, talpig bőrbe öltözötten. Csaszi András gyorsan leeresztette a kezét, de már elkésett. Megálltak mellette. Az elöl haladó levette sisakját, szétrázta torzonborz haját, szakállát.
- Hova ebben a melegben, fater? – Kérdezte, és hegyeset sercintett, közvetlenül az öregember cipője mellé.
- Nagyatádra, a fiamékhoz. – Jött a megszeppent válasz.
- Az még, jó messze van. Pattanj föl Bádogfej mögé. Elviszünk egy darabon. – Mutatott egyik társára, aki ezüstözött, Wehrmacht rohamsisakot viselt.
 
Az öregember, nem mert ellenkezni, fölkecmergett a hátsó ülésre. Valaki, egy ütött- kopott bukósisakot nyomott a kezébe. Szédítő sebességgel, nyolcvan kilométert tettek meg, anélkül, hogy az alakzatot megbontották volna. Az órásmester, még soha nem félt ennyire. Görcsösen kapaszkodott Bádogfej vállába, közben úgy érezte, a menetszél a sisakot, a fejével együtt viszi le. Egy útelágazásnál megálltak, a motorosok némán biccentettek, aztán elrobogtak, egyenesen.
Csaszi András, balra indult. Kényelmesen, dudorászva ballagott. „Az a hely kell, hol pont lesz az út…” Ahogy nyúltak az árnyékok, úgy nőtt a fáradtsága. Egyre biztosabb lett benne, hogy könnyű, nyári cipői, ólombakancsokká változtak. Mire a Nap, vörös koronggá szelídült elkeseredett. Egy teremtett lelket sem látott, csak az országút szürke szalagja kanyargott előtte és mögötte.
 
- Mit keresek itt? Otthon kellene ülnöm a tévé előtt. Vagy sakkozhatnék a szomszéddal, egy fröccs mellett.

 *

Bíbor fátyol mögül, egyenként bújtak elő a csillagok. Később a Hold is felébredt, s lágyan csorgatta fényét a Földre.
Az út mellett, szalmakazlak sötétlettek. Az öregember bebújt az egyikbe, s nyitott szemmel hallgatta a tücsökciripelést. Nem sokára elindultak, az éjszakai vadászok. Egy róka settenkedett megnyúlt testtel, a tarlón. Amint, finom orra megérezte az ember szagát, eliramodott. Később, egy fülesbagoly ereszkedett le hangtalanul. Váratlanul felröppent, lecsapott, s mikor újra felemelkedett, egér lógott a karmai közt. Fiai, már nagyon várták, egy öreg tölgy odvában.
Az órásmester, arra ébredt, hogy egy kíváncsi ürge szaglássza az egyik kezét, a másikon pedig jókora pók fut át. Sóhajtva nyomkodta lábán a vérhólyagokat, izmait fájdalmas csomók feszítették.
 
A Gondviselés rátekintett. Egy teherkocsi, cementet vitt, Székesfehérvárra. Tizenegy órára, már a balatoni út mellett állt. A Nap teljes erővel ragyogott. Zsebkendője négy sarkára, egy-egy csomót kötött, és a fejére tette. Pár méterre tőle, két karcsú, fiatal lány stoppolt. Egyiküknek élénksárgára volt festve a haja, a másiké jáde színűre, ami pontosan passzolt a szeméhez.
- Van valami kajája, papa? – Kérdezte Jáde Hajú, a sokat látott vándorok közvetlenségével.
- Van. – Nyitotta ki a hátizsákot az öregember. – Egyetek csak. Úgyis olyan soványkák vagytok.
A zsákból, nagy szelet rántott húsok kerültek elő, és a lányokat nem kellett bíztatni. Mire jól laktak, a csomag jócskán könnyebb lett.
- Ideje indulni. – Törölte meg a száját, Sárga Hajú, és csuklott egyet.
Már a harmadik kocsi, egy ezüstmetál szedán megállt. Huszonéves férfi nyitotta ki az ajtót.
- Az öreg csóka veletek van?
- Nagyjából.
- Benneteket elviszlek, ő marad.
- Nem! – Vágta rá, egyszerre a két lány.
- Ti tudjátok.
 
Azzal elindult, pedig Jáde Hajú, még fogta az ajtót.
- Köcsög! – Emelte fel középső ujját, Sárga Hajú.
Végül, egy idős házaspár vitte el őket. Csaszi András, a Balaton keleti végénél köszönt el.
- Várjon. - Állította meg Jáde Hajú.
Leakasztott zsákjáról, egy viharvert plüss macskát.
- Ezt vigye magával. Nekem mindig szerencsét hozott. – Mondta, és cuppanós puszit nyomott az öregember arcára.
Órányi séta után, egy út menti pihenőhelyen, vénséges, rozsdás, kék kisbuszon akadt meg a szeme. Hattagú család utazott benne. Tőlük kérdezte meg, elvinnék-e egy darabon.
- Nagyon szívesen. – Válaszolt, a négy gyerek után is csinos asszonyka.
Alig hagyták el a parkolót, megszólalt a legkisebb fiú.
- Éhes vagyok.
- Én is, és pisilnem is kell. – Folytatta a következő.
- Én szomjas is vagyok, és hányingerem van. – Kezdte a harmadik, egy kislány.
A legnagyobb fiú, aki valamilyen elektronikus játékon játszott, öt percenként megkérdezte.
- Messze vagyunk még?
 
Néha kikiabált az ablakon: mérgesek a madarak!
Az órás mester újra kinyitotta a zsákot. Mikorra mind jóllaktak, kiürült. A családdal, Kaposvárig jutott. Onnan egy traktor pótkocsiján folytathatta az utat. Mikor Böhönyén lemászott, a Nap már a fák csúcsán egyensúlyozott.
Öt perccel később rendőrautó áll meg mellette. Nem kérték az igazolványát, csak alaposan kifaggatták.
- Maga az atádi állatorvos apja? – Csodálkozott egyikük, egy sovány törzsőrmester. – Jól ismerem. Rendes ember. Hozzánk is ő szokott jönni, ha beteg valamelyik jószág.
A rendőrök elvitték Somogyszobig.  Úgy tudták, még aznap megy egy vicinális Nagyatádra. Pénzt is adtak vonatjegyre. Sajnos tévedtek. A következő, másnap reggel öt órakor indult.
- Csak nem fogok padon aludni, mint valami tekergő. – Csapta hátára az üres zsákot.
Az országút a sínek mellett haladt, azon bandukolt a holdfényben. A város határában érte utol a pirkadat, akkor pöfögött el mellette az első vonat. Fél óra múlva, vérző lábbal, elcsigázottan, piszkosan, éhesen megérkezett.
- Hogy jutott eszedbe ilyen butaság? – Zsémbelt a fia.
- Tudod, nem végtelen az idő, amit még veletek tölthetek, meg aztán, személyesen akartam felköszönteni az unokámat.
A hangok nyurga, csontos arcú kamaszt csalogattak elő szobájából.
- Szia, Tata! – Derült fel morcos fizimiskája.
- Isten éltesen sokáig! – Huzigálta fülét, nagyapja.
- Elmehetnénk pár napra Tatához mind. Berci, meg ott maradna nyár végéig. – Szólt közbe az anya.
- De, szívem tudod, hogy… - Kezdte az apa, ám felesége tízezer voltos pillantása, bele fojtotta a szót.

 *

Az állatorvos lemondta minden kötelezettségét, a következő hétre, azzal hogy el kell utaznia.
Délután, az órásmester a hátizsákjából rázogatta ki a morzsákat, mikor egy lapos, fekete tárgy esett ki belőle.
- Hiszen ez a pénztárcám! Már emlékszem, a vásárosnaményi buszon raktam a zsákba, nehogy kiessen a zsebemből.
Másnap, felkerekedtek. Az öregember hátra ült unokája mellé.
- A szalmakazalban jobban aludtam, mint otthon. Egyszer próbáld ki te is. Amúgy, a szomszéd Panka, már nagyon vár téged. – Tette hozzá, látszólag közömbösen.
- Tudom. – Vörösödött el Berci. – Szoktunk telefonon beszélni. Szuper lesz.
- Szuper. – Bólintott, az öregember.
Berci, mondott volna még valamit, de nagyapja, hátra döntötte fejét, elszundikált.
Nagyon elfáradt, szegény. – Gondolta, és mosolyogva, szeretettel nézte öregapját.

*************************************************

 6. BEMUTATJUK KRIVÁK- MÓRICZ JUDIT  ALKOTÁSAIT 

 

RÖVID ÉLETRAJZ

 
Kedves  olvasó!
Krivák-Móricz  Judit  vagyok, 1953 - ban  születtem  Budapesten.
14  éves  korom óta  írok.  Az  50.-es  éveim  elején  adódott  a  lehetőség
hogy  az  írásaim megjelenjenek  köszönhetően  a 

NET-nek.

Krivák-Móricz Judit

Az  első  írások  a SZT-Koronán  jelentek meg,  Ott  megszólított egy  újságíró
/később  a barátom lett!/  és  felajánlotta  hogy  írjak 

a FUSZ-nál /Független  Újságírók  Szövetsége./  annak 

a  Magyarerő.hu  irodalmi oldalán.
Nagyon sok és  igen  értékes  amatőr  író barátom  lett.

A  2008-  2009.-es a  FUSZ  által kiadott  Antológiában  szerepeltem  először  nyilvánosság  előtt.
Itt  hívott meg  barátom Bodó  János  akinek a  magán irodalmi oldalát  a
mai napig  szerkesztem és jelentetem meg  az  írásaimat. Útközben kértek
tőlem  írásokat  a  NET  újságok, napi és  hetilapok. Valamint  jelent meg  írásom Amerikában  egy magyar nyelvű  lapban  is. 
15  éve publikálok nagy  szeretettel.
Megköszönve  a kedves  olvasó  figyelmét  és  türelmét  maradok  tisztelettel
 
Krivák-Móricz Judit
2022.  MÁJUS 01.

 .....................................

 

01. VERS

 KRIVÁK- MÓRICZ JUDIT : A  csillagokba  kívánkozol…

 

A  csillagokba  kívánkozol…

Nézed  a szépséges  eget

különösen  éjjelente..

Milliárd  és milliárd  csillag  ragyog  odafönt.

 

Hajt  a vágy  hogy  ne  csak  nézd

tapasztald   is meg  azt.

Hajt  a  kíváncsiság és  a

felfedezés  vágya…

 

Én értem  és megértem vágyad.

De  itt  a  földön  érdekel e  az

hogy  talán  előbb  rendet  tégy?

Hogy  előbb  itt hozd  létre a  jólétet?

 

Nem  kellene  azon a mérhetetlen pénzen

amibe  a  vágyad kerül  enyhíteni

az  emberi  szenvedést?,

Hozzásegíteni az emberiséget  a  vízhez

a lakhatáshoz,  az  orvoshoz  az  élelemhez ?

A  tanulás  jogához?

 

Meddig  soroljam még hogy  ha másként  nem ,

de  magadtól   is észre vedd  ezeket   az

égbe kiáltó igazságtalanságokat!

Hogy  vágyadat  csillapítsd 

S  ne  csak a  csillagokat  nézd.

De  itt  a  földön  a  valósággal  szembesülj.

Hogy  tedd  rendbe  azt  ami itt  a  földön

szinte már  bűn.  s csupán  a  földi  rend  után

vágyj a   csillagok közé.

 

2021.09.20.

 

* 

02.  VERS

 Állandóság -  Nyugalom.

 

Kicsi  gyermekként nagyon szerettem

volna  ha  valami  jó az  legyen  állandó .

Balga  gyermek  vágya.

S a szép  mely  szemet  lelket gyönyörködtet

miért  nem  lehet  állandó?

Ó  vágy miért vagy  ennyire  erős!

 

Azt  gondoltam  hogy minden  ember

azt és úgy szeretné ahogy  én.

De mást  a  változatosság  gyönyörködtet.

Nehezen  fogadtam  el.

Szárnyalt  az  idő,

 

S  láttam  a  változásokat, melyeket

jól  vagy  rosszul  tűrtem.

Aztán megértettem  hogy nincs  állandó.

Minden és mindenki  változik.

Ezen változtatni  nem  lehet.

 

Pedig  a  vágy hogy valami  ami  szép

jó, értékes vagy  becses

lehessen  sokáig  közöttünk.

Vagy  ragaszkodjunk hozzá sokáig ,

ha már  állandóan nem  lehet.

 

S  most  ebben  a koromban

már  csak  egy ideám  maradt.

S ez  a nyugalom.

Nagyon ragaszkodom hozzá.

Szomorúan  vettem  tudomásul

hogy ez  sem egy  állandó .

 

Ez is  elmúlhat, de  kézzel

körömmel  ragaszkodom hozzá.

S   próbálom megtartani,

megőrizni  az  állandóságát ,

amíg  erőm s akaratom képes  rá.

 

Hát  maradj meg  nekem  kedves

barátomnak, éltem  társának .

utolsó  vágyamnak  nyugalom.

 

2021.01. 24.

 

*

03.  VERS

 A  LEGUTÓBBI VERSEM: Gyermek szemek

 

Gyermek szemek

nézlek  benneteket.

Látom a kis  félőst,

a  rettegőt.

 

A  semmit  sem  értőt.

A  távolba nézőt.

Az  értetlenkedőt.

a  bágyadtat,

fáradtságtól  elcsigázottat.

 

A  szívem  szakad  meg.

Segíteni  nem tudok.

A  tehetetlenség  mardos.

Ó  hát  semmi  sem  szent?

 

Ó  ti  vezetők!

Ti  semmire  kellők!

Van  e  lelkiismeretetek?

Tudnak  e  még  mosolyogni

ezek  a  csodás  gyermekszemek ?

 

 2022.03.26

VÁDOLLAK  HÁBORÚ!

*************************************************

 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 

 

VÉGHELYI PÉTERNÉ: Éjszakai jelentések a menekültfogadó-állomásról

  Kedvetlenül készülődtem a határ melletti beregsurányi menekültfogadó állomásra. Hajnalban indultunk, Siófokon csatlakoztam zalai barátaim-hoz, akik a 7 fős önkéntes csapatot alkották. Fáradtan, kimerülten mentem, de lemondani nem tudtam, mert szavamat adtam, és a csapatnak 7 fősnek kellett lennie, ennyi pozícióra osztottak be embereket. Az 510 km-es úton próbáltam pihenni, és ahogyan a táj 

változott,

Véghelyi Péterné

 szegényedett, lelkemben az Isten küldetést ültetett el. 

Este érkeztünk a táborba, 8 órakor váltottuk a fáradt csapatot. Az eligazítás előtt a nappali szállásunkra siettünk kipakolni, ahova 

reggel 8 órakor térhettünk vissza aludni, éjszakai szolgálatra jöttünk, 4 napra. Micsoda hosszú, fájdalmas éjszakák, amik az ember lelkét felborzolják, és átértékeltetik vele az egész életét, a mindenhez való hozzáállását. A szavakkal való játék ennek kifejezésére nem elég. A nagyhét közepén komoly lelki gyakorlatra készülünk a férjemmel, 

ez a 4 nap a lelkem, a hitem talajának felszántása volt, amibe már vethet magot a Jó Isten, ám e nélkül a szolgálat nélkül a lelki gyakorlat csak urizáló szenteskedés lett volna – úgy hiszem. 

A község kultúrháza, és tornaterme köré húzták fel a menekülttábort jól fűthető konténerházakból. Az épületekben és a konténerekben mindenütt fekhelyek, priccsek, puha vastag takarókkal, megannyi adakozó szeretet adományaként. Barátnőm a büfékocsit foglalta el, és mint egy háborús markotányosnő, estétől hajnalig kávét, teát főzött, szendvicseket, élelmiszert osztott az éjszaka érkezőknek. A szemben lévő teremben az önkormányzat dolgozói ugyanúgy 12 órás váltásban dolgoztak, készítették az élelmet, adagolták a ruhát, pelenkát, úticsomagokat állítottak össze, játékokat, babákat hoztak ki, ha a fáradt asszonyok megérkeztek a gyerekekkel. A tábort rendőrök őrzik, őket is kiveri a fűtött rendőrautóból a monoton éjszaka, és forró tea mellett sok mindent mesélnek az elmúlt másfél hónap embert próbáló feladatairól. Az eligazító konténerben izgatottan figyelek, hogy melyik posztra osztanak be: szakállas ukrán tolmács társa lettem, a fogadósátorban, ahol a regisztrációt kellett vezetnem. Honnan jött, hová tart, van-e aki várja, sofőr jön-e érte, vagy buszra vár itt, amivel elviszik Budapestre, vagy Nyíregyházára. Néhány nyugalmas óra adatott, amíg az éjszaka hideg lett. Beszélgettünk több szolgálattevővel. Az ukrán tolmácsunk – mint kiderült – görög-katolikus kispap, aki kárpátaljai magyar, és éppen szentelés előtt állt, és esküvője tolódott el, mert a behívója ugyan megérkezett, de nem vette át, és a püspöke utasítására a háború kitörésének másnapján átjött Magyarországra. Fogyatékos otthonban kapott szállást, élelmet, cserében tolmácsol itt, a táborban, és várakozik. Édesanyja ébresztette a háborús hírrel, kicsit tovább aludt, mert előző este 25 éves papi jubileumot ünnepeltek a szemináriumban, ahol magyarok, ukránok egyaránt vannak. Alig hitte a hírt, és gyors telefonok után engedelmesen elhagyta az otthonát. A menyasszonya Kijevben van, tanár, aki nem akarja elhagyni most azt a helyet. Édesanyja is őrzi az otthonát, mert azóta a kárpátaljai magyarok is befogadóállomássá lettek, mert a támadástól sújtott területekről ukránok ezrei menekülnek Kárpátaljára. Félő, hogy az elhagyott magyar otthonokba ukrán menekülteket telepítenek, vagy kifosztják, ha üresen áll, ezért az idősek nem jönnek el. Mihály kispap sok mindent megélt már, és türelmesen vár. Pénze nincsen, csak kosztot kap, de mire is kellene neki – mondja mosolyogva. Az édesanyja 25 ezer forintnyi nyugdíjat kap, ebből 18 ezret fizet csekkekre, és hogy kijöjjön belőle, minden hónapban levelez a szolgáltatókkal, hogy részleteket tolhasson el. A kárpátaljai falvakban a polgármestereknél van a hivatalban a sok poveszka (behívó), és mindenkit figyelmeztetnek, ha megérkezik a behívója, nem kézbesítik addig, hogy legyen idejük elmenekülni. Ha valaki már aláírta, hogy átvette, azt körözni fogják, és előállítják.
 
Már keresők is vannak erre, és minden férfit igazoltatnak. A másik tolmács, Diána csatlakozik a beszélgetéshez, és elmeséli, hogy férje szülei ukránok, és haza voltak most, a lányuk esküdött, és a lakodalomra készülődtek otthon, de már szóltak nekik, hogy figyeljenek, mert szórják ki a poveszkákat. Láttuk néhány nap múlva, hogy ott van a kerítésen a kapuban, de gyorsan becsuktuk a kaput, csak legyen. Akkor még csak a 18-25 éveseket hívták be, de már a ’75-ösöket sorozzák. A férjem ’75-ös, nem mehet haza a szüleihez.
- Nem is akar? – kérdeztem Diát kíváncsian.
- De, már kétszer nekiindult, alig tudtam lebeszélni, de nekünk a két nagy gyerek után született 16 évre egy kicsi leányka, kis vízhordónak. Na, rá való nyomatékkal marasztaltam, most már csak megnyugszik, hogy a Szőllősi járásba – ott lakunk mi – a múlt héten is egy 24 éveset hoztak haza meghalva, őt Mariupolba küldték, de halva jött haza, ő legalább már a tizedik, akit így hoznak – mondja a feldúlt asszony, aki a Máltai Otthonban dolgozik. Vezetője vezényelte ide, de a főnöke is itt van, most mindenkire sor kerül a Máltában. Kezében a telefonja, és két kattintás után mutatja a felvételt, ahogyan hazahozzák a hősi halottnak tekintett fiút. A menet elején szirénázó mentőautó halad, azt követi a katonai teherautón szállított halott, és hosszú autósor megyen utána, fülsiketítő szirénahanggal. Az úttest szélén kétoldalt az emberek le vannak térgyepelve, némán, amíg a menet elhalad a templomig, a hősöket a templomból viszik a temetőbe. No, ezt mutatom a férjemnek, de inkább eltéptem volna az útlevelét, nehogy kimenjen, anélkül nem engedik ki. De vannak nők is, akik önként mennek, ápolónőnek, orvosnak. Most Kárpátalján minden bezárt, az árak meg felmentek. Mi a családdal 2016-ban jöttünk át Magyarországra, azóta itt élünk. De a férjem testvérének a fia is odavan katonának
- Mit tudnak róla? – kérdeztem Diát.
- Lehet vele beszélni 10-15 perceket, de utána elveszik a telefont tőlük. Sokan, ha el is jöttek, a munkahely miatt visszamentek, pedig Lembergben is lőttek egyet-kettőt. Ahogyan jöttek a háborús részről lefele Kárpátaljára, nagyon lassan tudtak csak haladni, olyan sokan voltak. Itt is sok lelki megrázó eset van. Amikor első alkalommal itt szolgáltam, és hazamentem, zokogni kezdtem. A férjem kérdezte, hogy miért sírok, de nem tudtam neki megmondani, aztán ő is jött, és akkor már értette, hogy miért sírok.
- Mi volt számodra az eddigi tábori szolgálatodban a legmegrázóbb eset?
- Jaj! Egy anya érkezett egyik este, egy szőkés-őszes asszonyka, akit a férje terrorban tartott. Volt két pici közös gyerekük, meg az asszonynak az előző férjétől egy nagyobb lánya. Ez a férfi a két pici gyerekkel eltűnt, amikor a bombázások kezdődtek, az asszony meg kétségbeesetten kereste őket, és majd eszét veszítette, szinte őrjöngött, amikor ide hozták a határról. Csak ismételgette, hogy nem tudja, hová vitte el a gyerekeket, és rémképei voltak, hogy valahol ott fekszenek lebombázva, meghalva, Mariuporból jöttek el. Nem lehetett vele beszélni, és erősködtem, és nyugtattam őt, de le kellett vinnem az orvosi sátorba, hogy valahogyan nyugtassák le, mert remegett. Mondtam neki, hogy hát hívjuk meg a férjét telefonon, hogy beszéljünk vele, segítenem kellett, mert az asszony nem volt észnél a rémülettől, és így tudtuk meg, hogy Franciaországban vannak. A nagylány később jött csak utána, egy másik menekültcsoporttal, de Lembergben meg el akarták rabolni az emberkereskedők. Egy szemfüles asszony vette észre, hogy a kislány körül ólálkodnak, és gyanús lett neki, majd megfogta a lányt, és mondta azoknak az embereknek, hogy vele van, és elvitte onnan. Így került ide a lánya is.

 *

Ez az eset rettentően mély nyomot hagyott bennem, az a mély, eszeveszett kétségbeesés, én soha nem felejtem el annak az asszonynak az arcát. Az ukrán határ le van zárva, onnan nem lehet sem autóval, sem gyalog átjönni, csak buszokkal hordják ide az embereket, és itt regisztrálni kell. Sokan már úgy jönnek, hogy le van beszélve, hogy értük jönnek, és rövid ideig várakoznak csak, de olyanok is vannak, akik maradnak, és nekik szerveznek utat, vagy keresnek szállást. Nagyon igyekeznek lerövidíteni az itt tartózkodást. Most egy busznyi árvaházi gyereket hoztak, és rövid itt tartózkodás, megvendégelés után el is mentek. Az árva gyerekek elveszítették a családjukat, és most a hazájukat is, szívszorító volt látnunk, hogy hogyan kapaszkodnak nevelőikbe, akik az egyetlen biztos pontot jelentik nekik ebben a kifosztottságban. Barátunk – nyugdíjas katonatiszt – szorgalmasan osztogatta az árváknak a játékokat. Dia a saját kicsinyére gondol, amikor megszólal:
- A kislányom, nagyon szeretne átmenni a mamáékhoz, de a férjem nem mehet a behívója miatt, majd lehet, hogy én átviszem.
- A kis vízhordót? – kérdeztem.
- Azt! – nevet az asszony, és örömmel újságolja, hogy nagylánya már unokát vár, és a kis vízhordócskája fél, hogy ha meglesz a pici, már nem ő lesz a legkisebb, és őt akkor már nem is szeretik.

 *

Elcsendesedtünk a hideg sátorban, az éjszaka faggyal vonult át a hajnalba, 3 óra körül járhatott már. Egy gázégő adott némi meleget, aköré húzódtunk össze, mi asszonyok, négyen. Eddig jöttek az emberek, akiket elhelyeztünk a kultúrban, és a konténerházban, már ők is alhattak. 48 napja tart a háború, ami felborzolta a kedélyeket. Dia meséli, hogy a halottakról leszedik az aranyakat, volt, hogy gyerekek is elvesztek a tömegben. Egyik nap kisfiú jött egyedül, útközben felvett egy cicát, azzal érkezett, majd útközben összeszedték autóval, úgy vitték a családját keresni. Az asszony magába szállt, arca megváltozott, a nevetés nyomát betemette a fájdalom és ajkáról felszippantotta kedves mosolyát. Csak akkor ragyogja be arcát újra az öröm, ha a gyerekeiről mesél. Évekkel árnyékolja arcát öregebbre a valóság, amit ebben a 48 napban látott, hallott a háború borzalmairól. Néhány óráig menekültek nem jöttek, de Dia vallomásai, képei menekültsorsokat hoztak elénk, ami rajtunk is nyomott hagyott. Újabb két óra elteltével a sátor közepén benn ragadt a meleg, és a csendben ülve álom nehezedett ránk, de hallgatásunk oka inkább a mély döbbenet volt. Mire e néhány sort a füzetembe feljegyeztem, a csendben három ülve alvó asszony bóbiskolt körülöttem. Bárcsak a feledés álmát lehelné ránk a Jó Isten, és az ébredés után kiderülne, csak álmodtuk e borzalmakat. Az este továbbutazott árvaházi gyerekekre gondoltam. Vajon merre döcögnek most a busszal, Vajon tudnak-e aludni, vagy robbanás, sziréna emléke és rémképe zavarja kis lelküket, és most már nem csak a családért sóhajtoznak, hanem a hazáért, az otthonért is. Hová viszik ezeket az árvákat, ebben az árva világban? Nem lesz vége ennek a háborúnak, mert folytatódik minden otthontalanságban, minden kiszakítottságban.

Adj békét Úristen, és teremtsd újjá az embert,  aki farkasa lett a saját fajtájának, teremts bennünk tiszta szívet! Uram, teremts bennünk szívet!
(folytatás következik…)
 
V. P-né

*************************************************

 8. HAZAI TÁJAKRÓL …

 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MŰINTÉZETÉBŐL 

 
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:
LÁMPÁSOD TARTSAD MAGASRA
 
 
Hová viszed azt a lámpást
Te szomorkás arcú vak ember?
 

Pislákolva ég benne a kanóc,
nem vetül a gyertya fénye
messzire előre,
domború, ezüst tükre
hiányzik belőle,
s ha megengeded szavam,
úgysem látsz semmit sem tőle.
 
Nem is azért viszem,
hogy gyorsabban haladjak vele,
néha csengetek is, 
akár mint egy leprás,
hogy jelezzek Neked előre,
és Te láthassál engemet.
 
lámpásod tartsd magasra,
ne kezdj munkádhoz sután,
vagy netalántán bután,
de vajon mi marad egy költő után?
Pár olcsó könyv a régiből,
s néhány, örökérvényűnek vélt
őszinte gondolat csupán.
 
Iskolában hittem,
tanulni kell szépen,
az visz majd előre,
ne legyek ledér,
felelőtlen dőre.
 
Most már látom mi lett belőle,
az jutott előbbre,
ki a könyvek kupacából egyet sem vett el belőle.
 
Ki józan ésszel gondol,
az önmaga tudósa,
vallott hite bőszen
jobbra, vagy balra dől el.
 
Egyikőjük szava
nem hallik túl a ricsajon,
pláne nem az égig,
másikuk megdöbbenve
magányosan áll a színpadon.
 
Néma ez a csend,
döbbenet ez a csend,
megdöbbentő ez a csend.
 
Egyikük sem érti,
hogy is lehet ez,
hogy történhetett mindez,
hogyan történhetett mindez meg?
 
Háborúk szavát hallgasd,
némelyik halkan cseng,
miket mondanak meg,
miket hallgatnak el,
csak belső szavadra ügyelj,
onnan hallik az igaz szó,
mindkét oldalon nagy lukat üt
a kóválygó puskagolyó.
 
Ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj,
őrjítő ez a gondolat,
keresztény lő keresztényre,
évezredes dogmák dőlnek meg,
nesze neked tízparancsolat.
 
2022.  ÁPRILIS  25.

 *

Szegzárdi Nagy Vendel ANYÁK NAPJÁRA Című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv

https://www.youtube.com/watch?v=xYJTppYgzwg
 
RÉSZLET  A  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL 2022.  MÁJUS 01,  ANYÁK NAPJÁN. MOTTÓ, KÉRTEK RÁ DIÓT?

 *

 

A  VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : ÉDESANYÁMNAK

 

Mikor kicsi voltam,

anyák napja reggelén

Hozzád totyogtam,

vittem pár szál gyöngyvirágot,

Neked akartam adni

az egész világot.

 

Most hogy már felnőtt vagyok,

csupán szeretetet adok,

a világ hívsága

messze került bőven,

a  fények sugára

fényévre fut előttem,

utol sosem érem,

fogadd most is örömmel

ezt a csokrot tőlem.

 

Potyognak könnyeim,

gurulnak végig orcám ráncán,

mintha régi gyöngyvirágok

illatozó tánca  

gyöngyözne a párnán.

 

Köszönöm Édesanyám

azt hogy megszülettem,

e csodás életet

tanítottad nekem,

melyet mindig szerettem,

őrködjél sokáig

még óvón felettem,

odafent a  mennyben,

mert a  nemes lelkek

csakis  oda kerülhetnek.

 

Örülök hogy vak létem

meg nem élhetted,

mindezt ha láthatnád,

meghasadna a szíved.

 

SZEKSZÁRD,   2022.MÁJUS  01.

................................................

 

ELŐZETES A  MAI ADÁSBÓL

Subject: 2022. 05. 01 adás

 
 Idén úgy adódott, hogy május elseje vasárnapra esett, ami Anyák Napja. Nekem egy régi görcsös beidegződésem, hogy ha május 1, akkor van felvonulás, egy pár virsli 

meg a zsömle és éljen a proletár diktatúra. Hála Istenek ez elmúlt és elfelejtődött a történelem viharában. Pedig ez is volt és kellemetlen emlékeket hoz bennem fel. De hessegessük el a múltat és csak az édesanyákra emlékezzünk. Ünnepeljük őket s kívánjunk nekik hosszú, boldog, unokákkal teli szép életet. S ha még nem vagy édesanya készülj rá, hisz csoda rejlik benned. Értelmet ad az életednek, igen néha fejfájást is, meg aggódást, de holnap sütni fog a nap 

és a felhőt elfújja a szél. Én

Ilosvay Gusztáv és Egyed Katalin

 büszke vagyok anyámra, aki ugyan már vagy 20 éve nincs velünk de volt bátorsága bevállalni engem harmadiknak, akkor amikor épp éhínség, infláció, rom eltakarítás volt, közvetlenül a háború után. Amikor édesanyákat ünnepeljünk, az életet, a szeretetet és azt a melegséget, gondoskodást ünnepeljük, amit csak egy édesanya tud nyújtani. Boldog Anyák napját minden kedves hallgatónknak.
Ne feledd meghallgatni Nagy Vendel versét, amit én mondok fel, s belenézni a „ Megszólalok „ internetes irodalmi magazinba. Érték, hidd el. S ha tetszett, 

amit hallottál, kérlek osszad meg szeretteiddel és barátaiddal.
EZT A  HONLAPOT TEDD BE A  KERESŐBE: 
www.radiomozaiksydney.com.au
 
KÖSZÖNETTEL ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN, SZERKESZTŐK!

 *

KÉRTEK RÁ DIÓT?
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: EMLÉKKÉPEK HARMINC ÉV TÜKRÉBEN
A RÁDIÓMOZAIK SYDNEY MEGSZÜLETÉSÉNEK EMLÉKÉRE -1992.
 

PRÓZA VERS

 

Mikor az ember még ifjú Titán,

gondolkodik álmatlan éjszakán,

kéne egy maradandót alkotni tán,

amit örömmel fogadna a világ,

egy élőrádió adást,

mikor kifőtt a tészta,

kértek rá diót?

kérdezte anyám

és nem viccelt,

eljuthatna sokakhoz talán.

címe egyszerű lehetne,

RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY, AUSZTRÁLIA, csupán

 

Társulhat több társ,

feleség is netán,

ki már próbálgatja szárnyát 

az éteren át.

 

Megjött a megvilágosodás,

hívjuk segítségül a technikát,

Guszti, és Kati álmát,

alig múlt száz éves a rádiózás,

egyre népszerűbb ez a fajta szórakoztatás,

nekünk is sikerülhet talán.

 

 A gondolatot egy sor tett követte,

a kezdet nehézségekkel volt tele,

csatlakoztak tettestársak,

kik szerelmesei a médiának,

éveken át segítettek, hozták a híreket,

zenét, humort, történetet,

elhangzott verseim sora,

melyikekkel úrrá tettek,

majd prózáim java,

hétről hétre megtelt,

az adásra szánt perc,

harminc éve ennek,

hogy vígan telnek a percek,

rendületlen lendülettel múlnak az évek,

van mire emlékezni,

van hová felfejlődni ,

amíg a teremtő engedi,

mindaddig szól még a rádió,

amíg ajkunkon hallik a szó,

a világból visszaverődik a visszhang,

kezünk mikrofont tart,

sok riportalany elé,

s elindul a hang a hallgatóság felé,

míg világ a világ,

harminc év viharai után.

 

S hogy mi lesz majd eztán?

e kérdés dilemma talán,

a stúdió minden héten vár,

hogy folytassuk az adást,

s ül a varázsszemes  masinák előtt,

sokféle fiatal Titán.

 

SZEKSZÁRD, 2022. MÁJUS 07.   SZÜLETÉSEM JUBILEUMÁN.

 

* 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: KÖSZÖNÖM NEKED HATVANNYOLCSZOR!

 

KEDVES FACEBOOKOZÓ LISTATÁRSAK, ÍRÓ ÉS OLVASÓ BARÁTAIM, ÉS MINDNYÁJAN  ....KIK ÍRTOK NEKEM!

 
 Hálás szívvel megköszönöm mindenkinek a  kedves gratulációkat, zenés linkeket, verseket, videokat, és képeslapokat, amelyeket  születés napomra kaptam Tőletek. Olyan sokan felkerestetek akár telefonon, skypen, e-mailekben , vagy személyesen, hogy elnézést kérek mindenkitől, csak így, egyben tudom mindegyikőtöknek megköszönni a  kedvességét, és az odafigyelését.  
Köszönöm szépen.
Nagyon jól esett.
Ez  számomra egy tükör volt, hogy mennyien szeretnek, és nincs egy rosszakaróm , haragosom sem, hiszen ők nem írtak , tehát nincsenek.
Még a  kritikusok is csendben maradtak.
Sokan bíztattak a  további írásra, és megígérhetem, hogy mindaddig olvashatjátok írásaimat, míg a  teremtő megengedi hogy értelmes gondolatokat  tudjak leírni a  kezemmel.   Hálás vagyok mindenkinek, majd megadózok érte.
Írásaimat  továbbra is megtalálhatjátok a  facebookokon, a  „megszolalok.blogspot.hu” és a  MEK  oldalain mint e - könyvek.

 *

Mindenkinek jó olvasást kívánok, és várom a  visszajelzéseket, mivel ezekből táplálkozom, és építkezem.
Hálás tisztelettel,  kézcsókom a  hölgyeknek, baráti kézfogás az uraknak.
Szeretettel:   Vendi. /megszolalok.blogspot.hu/
A ROSSEB SAROKBÓL, egyebet nem mondhatok.

...............................

 

Hatvannyolcszor megköszönöm Neked,

hogy számon tartottad a számot,

misztikumát e szám-misztériumának,

s az egész hisztériának,

és, hogy számon tartottad a szádat,

s csókkal köszöntötted orcámat,

legszebbik napján e világnak,

orgonanyitogató felsíró éjszakának 

2022. Május tavaszának, elcsendesült hajnalán.

 *

Köszönöm édesanyám,

azt, hogy megszülettem,

az új élet Neked fájt,

nem pedig nekem.

Hatvannyolc évet megéltem,

nem vagyok rá büszke,

fájón emlékezem

idő előtt elhunyt

iker testvéremre,

még ma is élhetne.

 

Sokfélét megértem,

sok mindent elértem,

sok  mindent nem értek,

életemben többször

örültem és féltem,

köszöntsél rám kupát,

még jó néhány évben.

 

Azt gondolod rólam,

jól megöregedtem,

öreg fateknőként

de megrepedeztem,

haszontalan lettem.

 

Külsőmre tekintve,

arcom vonásai

mélyre bevésődtek,

gerincem meghajolt,

mindenki előtt,

hajam deres lett,

szemem fénye kihűlt,

de itt legbelül

még dobog meleg szívem,

rendíthetetlenül.

 

Vannak akik már régen elhagytak,

akaratukon kívül, Rúzsamájban , a temetőben laknak,

magukban régen eltemettek,

akadnak olyanok is, kik már elfeledtek,

de sok- sok barátom van,

akik köszöntenek.

 
Ez az évforduló arra is jó, hogy előhozza azokat, kik nem minden nap velem foglalkoznak. Holnap már munkanap lesz, és rám telepedhet a műemlék felügyelet.
nekirugaszkodom újra az éveknek, nem fejezem be addig, míg oly sokan szeretnek.

Többek csodálkoznak,

hát ez még él?

hagy talán időt nekem a teremtő,

hogy befejezzem mi kiróva van,

penitenciámmal együtt élve

megtisztítom magamtól magam magam,

hogy tisztán élhessek,

s ilyenkor teljes búcsút nyerek.

 

Csak akkor hagyom abba,

ha én mondom, elég volt.

Felnézek az égre,

bocsánatot kérve,

tudom ekkor apám

haragudna érte.

 

S  akkor dobok egy rézpénzt,

ezért vigyen át a  túlsó partra,

az ügyesen ravasz révész.

 

Ekkor elindulhatok

magamnak előre,

a másik oldalon,

örökké tartó

magányos utamon.

 
SZEKSZÁRD, 2022.05.07.   SZÜLETÉSEM NAPJÁNAK hatvannyolcadik ÉVFORDULÓJÁN. HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM A KEDVES KÖSZÖNTÉSED!,
VENDI, MAGÁNZÓ, A ROSSEB SAROKBÓL
 

Arcom kerek,

Szívem ragyog,

ha keresnél,

én még itthon vagyok.

 
nagy.vendi54@gmail.com

  *

MÁJUS 7.   LEGFONTOSABB NAPOM

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: 1954 05 07

 

Édesanyánk,

Kicsiny, törékeny asszony,

Éppen hatvannyolc éve,

Felnézett az égre,

Enyhülést remélve,

A  szenvedésre.

S a szerelemnek

Legszebbik havában

Orgona nyitogató

Langyos májusában

Csendes éjszakának

Felsíró zajában

Kettő fiat szült

Maga, és az Isten

Dicsőségére.

Hasonlatosan

Saját képére.

Az Isten áldja meg érte!

 

2022.  MÁJUS  7.- ÉN

 
A  VERS HANGOS LINKJE ... ELMONDJA  ILOSVAY EGYED KATALIN

https://www.youtube.com/watch?v=dtjzNW7o8Eo
A  VERS A  JUTUBON IS MEGHALLGATHATÓ.

*************************************************

 9. TÚL AZ ÓPERENCIÁN 

 - AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN- 

 

KOLOZSI ERZSÉBET AUSZTRÁLIA: TÓTÁGAS PODCAST (V. RÉSZ) 

 
Podcast, 9-ik Kék Hegyek meghódítása
https://youtu.be/MI-tN5IEKPo
 
Előző epizód a Macarthur családról , tevékenységükről es ennek hatásáról mai életünkre foglalkozott. Ma szintén olyasmi a téma, ami alapjaiban határozza meg mai Ausztráliát.
 

Kolozsi Erzsébet

Hogy is kezdődnek a mesék, Hol volt, hol nem volt, az 

Óperenciás tengeren is túl, az üveghegyeken is túl, ott ahol a 

kurta farkú malac túr…? Hát  mi tényleg az Óperenciás tengeren

 túl vagyunk, nézzük meg, mi a helyzet az üveghegyekkel. A kurta farkú malacról nem, inkább tehenekről lesz szó. És a mesék ez esetben a rabok körében terjedtek, de eljutottak a rabtartók fülébe is, hogy a telep körül szép és művelésre alkalmas területek 

vannak csak valahogy meg kéne találni, ill. odajutni.
Tehát ma ennek a felfedezése a központi téma, Macquarie kormányzósága előtt és alatt,  ezen belül is a Kék Hegyek meghódítása. Maquaire kormányzóval  majd külön foglalkozom, úgy tekintenek rá, mint mi Mátyás királyra.
A mesékhez még az is   hozzátartozik, hogy kezdetben a rabok közül sokan meg voltak győződve, hogy tulajdonképen Kína közelében vannak, és ha sikerül megszökni, akkor pár napi járásra már meg is érkeznek. Érdekes, hogy nem vízen akarták megtalálni, persze ez a mai földrajzi ismereteink tükrében tűnik  csak lehetetlennek. Valami miatt úgy érezték, hogy ahol vannak az a szárazföld, a távoli, titokzatos Kína szárazföldjének egy része lehet.
Vissza kell kanyarodjak a földrajzi fekvéshez, egyik oldalon a tenger, másik oldalon szinte áthatolhatatlan hegylánc.  Tehát a terjeszkedésnek elsősorban  geológia állított akadályt. Addigra már voltak állatok szép számmal, de a meglévő igencsak szűkös területen az életet adó gabona- és növénytermesztésnek valamint az  állattartásnak  együtt kellett osztozkodnia. 

A podcast logója

A település természetes  határa  nyugaton a Kék Hegyek voltak, a hivatalos verzió szerint áthatolhatatlan.  Ez azért volt fontos, hogy az esetleg szökni akaró fegyencek kedvét elvegyék.
Azért  ugyan páran megkíséreltek átjutni, rabokon kívül kb. 10 kisebb nagyobb expedíció, egyik sem járt sikerrel, sőt halállal is  végződött némelyike. Lehet, hogy itt jött képbe a Kínáról szóló verzió is, nekiindultak, hogy ott bezzeg majd…
Neve  azért kék, mert a hegységet boritó növényzet többsége eukaliptusz fa, ennek levele magas olaj tartalmú, és a párolgás távolról kék fátylat von a hegy fölé.
Ide tartozik, hogy  a Kék Hegyek része a Nagy Vízválasztó Hegységnek, Great Dividing Range,  amelyik Ausztrália keleti- és részben déli partja  mentén húzódik végig, mintegy 35oo km hosszúságban. Kezdődik  északon a Cape York-nál és tart majdnem Mt Gambier-ig Dél Ausztráliában. A kontinens éghajlatának meghatározó eleme. Személyes élményünk, hogy egyszer Húsvétkor a Kék Hegyek nyugati oldalára indultunk kirándulni. Sydneyben ömlött az eső, ott szinte mindig esik Húsvétkor, de mire a Hegyek gerincére értünk, megállt. Úgy tűnt, mintha ha valaki krétával az úttestre vonalat húzott volna, eddig vizes, onnan meg száraz.  És visszafelé lejátszódott ugyanez, csak fordítva, igy pár nap napsütéses táborozás után  ismét zuhogó esőben vezettünk  haza.
Vissza a földön való osztozkodásra, az egyik állattartó, Blaxland, több területet szeretett volna a marháinak, és addig ostromolta  a kormányzót beadványokkal, hogy az  végül megbízást adott egy expedícióra, a hegyen átvezető útvonal megtalálásra. Az expedíció további tagjai  Lawson, aki foglalkozására földmérő volt és Wentworth, aki  már nem volt katona de még nem volt orvos. Az expedíció vitt magával 4 rabot, ugye szolgák nélkül nem lehet csak úgy felfedezni, 4 málhás lovat és 5 kutyát.  Nagyon módszeresen haladtak, és nem a völgyeket hanem a hegygerinc útvonalat követték. Először előre lovagoltak, 2 embert hátrahagyva, majd ha elérték az aznapra kitűzött célt, visszalovagoltak, megtisztították az aznapi utat, bozótvágásról van szó, hogy másnap a málhás lovakkal megint egy újabb szakaszt tudjanak megtenni. Ezzel a lassú, de szisztematikus haladással 21 nap alatt tettek meg kb 9o km-t, és  egy fennsíkról  meglátták a hegység túloldalát. Miután készleteik fogytán voltak, visszafordultak, immáron 6 nap alatt beértek Sydney-be, és jelentették a kormányzónak, hogy találtak területet, ami alkalmas további betelepítésre.  Ez 1813-ban történt, mai napig őket tekintjük a Kék Hegyek meghódítójának. 
Az általuk megjárt útvonal  az,  ami  ma  a Három Nővér kilátóhoz vezet. Ez a hivatalos, szép kerek  verzió.
Ezt a kilátót szinte kötelezően felkeresi minden turista, gyönyörű sziklaalakzat magasodik  a mély Jamison  völgy fölé. Legenda szerint 3 ifjú  Katoomba törzshöz tartozó aboriginal leányzó beleszeretett három ifjúba, akik a Nepean törzshöz tartoztak. De a szokás szerint ez a két törzs nem házasodhatott egymással. Úgy látszik Romeo és Julia története univerzális. A legények nem hagyták annyiban, elrabolták a lányokat. A család sem hagyta annyiban, és komoly háborúskodás kezdődött, folyt is a vér rendesen. Lándzsával és bumeránggal is lehet halálos sebet ejteni, nem kell ahhoz lőfegyver!  A Katoomba törzs  varázslója, óvni akarta a lányok testi épségét, kővé változtatta őket. De sajnos a csata hevében ő is meghalt, mielőtt  élővé   tudta volna visszaváltoztatni őket.  Igy ma az ő balszerencséjük a mi szerencsénk,  gyönyörű alakzatokat csodálhatunk.

 *

Vissza  a hágó felfedezéshez. A nem annyira ismert változat, hogy ketten is, egy John Wilson nevü kétes egyén, majd  egy Francis Barralier nevű francia mérnök már korábban áthatoltak.  Wilson  felszabadulása után nem akart a rabtartó katonák közelében maradni, érdekes módon,  inkább bevette magát a bozótba és jó kapcsolatot alakított ki az őslakosokkal, kreált egy nyelvet, amin kommunikáltak egymással.  Felvette a Bunboee nevet, sőt, még a beavatási szertartáson is átment, testét  törzsi bevágások tarkítottak. Tőlük tudta, hogy van két út is a hegyen át, az egyik a  mai Cox folyó völgye, a másik a Bilpin gerinc mentén a mai Richmondtól. Ő fedezte fel egyébként, hogy az első flotta megszökött  tehenei boldogan élnek itt a völgyben, és az általuk kitaposott, ha mondhatjuk igy, útvonal, a Burrangorang völgy lett a későbbi  fő  csorda  hajtási ut.
A másik felfedező francia mérnök  és földmérő volt. Ő  hallott egy állítólagos fehér településről a hegység lábánál, valahol a másik oldalon, de az akkori kormányzó, nem akarta, hogy a fegyencek nekiinduljanak. Hogy pontot tegyen a rabok között terjengő suttogás végére, megengedte, hogy Barralier  expedíciót vezessen. Ők a mai Bilpin gerinc útvonalat járták. Egyébként ő volt az, aki vasútvonal építését javasolta, és az út során  bázis tábora  az a Yerranderie volt, ami később ezüstbányának adott otthon, mig a Warragamba gát építése miatt elvágták Sydneytől, és un. kísértet -város lett belőle. Ez a gát ellenben mai napig Sydney város fő víztárolója, ellátója.
Még valaki próbálkozott a hegyi átjáróval a három hős előtt, George Caley, aki botanikus volt, de a feljegyzések szerint nehéz természetű. Valószínű ennek is  köszönhető, hogy ugyan eljutott  Mt Tomah-ig, vissza kellett forduljon, bozót tűz is akadályozta, de  főleg emberei- könnyű munkára ítélt rabok- megtagadták a további utat.
 
 
Fentiekből kiderül, miért Blaxland Lawson és Wentworth lett hősnek kikiáltva, bár igazából csak átkerültek a Hegység gerincének  túloldalára. Egy  kétes egyén, egy kötekedő  botanikus, nem is beszélve egy francia mérnökről,  lehetetlen helyzetbe hozta volna a brit fennhatóságba vetett hitet.
De akárkinek is adjuk a dicsőséget, mai országunk kialakulásánál ez volt a legnagyobb  felfedezés. Ekkor jöttek rá, hogy üveghegyeken, azaz kék hegyeken  túl bőven jut hely akár a kurta farkú malacnak is,  de  hogy milyen óriási terület van, és mit tartalmaz, még csak nem is sejtették.  Nyugodtan állíthatom,  a Kék Hegyek meghódítása az első lépés az egész kontinens meghódítására.
 
Ez volt a 9-ik epizód.
Kérem, aki az Apple podcast applikáción hallgatja az adást, minősítse csillagokkal.  Ugyanott ingyenesen regisztrálni lehet, automatikusan küldik az értesítést mikor kerül fel újabb.
Meghallgatható még a magyar podkaszt.hu oldalon is. Amennyiben tetszett,  kérem osszátok meg ismerőseitekkel.

.....................................

 
Podcast 10. Flinders és az ő macskája
https://youtu.be/2i1fQhy5t9o
 
 
Egy régi magyar vicc kezdődik úgy, hogy mondja, van magának macskája? A válasz,  ebben az esetben igen, Flinders kapitánynak volt macskája, nem is akármilyen. De  mi köze  a felfedezőknek a macskához? Bizony van, erről  lesz szó ma.
Előzőleg a Kék Hegyek meghódítása volt a téma.  Ma pedig arról beszélek,  aki először hajózta körbe az egész kontinens partszakaszát, használta a mai nevét, és romantikus természete miatt bajba is  keveredett.
Természete nemcsak romantikus volt, hanem ember-és állatbarát, a tudományos megfigyelés képessége mellett.
 
Ki ez a  különleges egyéniség?  Matthew Flinders kapitányról és két kisérőjéről lesz szó.
 
Kezdem a főszereplővel, Matthew Flinders  1774-ben született Lincolnshire-ban, apja orvos volt, és természetesen fiát is erre szánta. De ő mást gondolt, saját bevallása szerint mikor 15 évesen elolvasta a Robinson Crusoe könyvet, elhatározta, tengerész lesz. Be is állt a Királyi  Haditengerészethez. Számomra érdekes, hogy akkoriban már 15 éves fiatalokat  is  felvettek, bár Napóleon is már 16 éves korában hadnagy volt.
Szolgált különböző hajókon, akkoriban az élet volt a tanító, gyakorlatban szerezte meg tudását  Bligh kapitány alatt, akiről a Bounty lázadása kapcsán oly sok szó esik.
Jó hírre tett szert az Admiralitásnál és megbízták, hogy egy expedíció keretében térképezze fel az akkori Van Diemenland és Új Hollandia nevű részeket. És itt kezdődik a bonyodalom,  ugyanis még a kinevezés előtt Flinders megnősült. Úgy gondolta, hogy felesége Anne, elkíséri az  útra, de tudta, hogy ezt szabályok tiltják, így férfiruhában vitte fel a hajóra.  Igen ám, de jó emberek már akkor is akadtak, így bedobták a főnökségnél. Őt megintették, feleségét pedig leszedték a hajóról.  Ekkoriban csak pár hónapos házasok voltak, és következő 9 évig nem látták egymást.
Kik voltak a kísérői a partszakasz feltérképezésénél:
Az egyik Bungaree nevű aboriginal volt,  Sydneyben csatlakozott hozzá.  Róla már előzőleg beszéltem, most csak emlékeztetőül: 
Eredeti  egyéniség volt, nagyon korán kinevezte saját magát a fehérek és aboriginalok közti közvetítőnek.  Igy  csatlakozott Flindersékhez, mint  tolmács. Sok esetben  a diplomáciai érzékére is szükség volt, mert ahogy haladtak a partok mentén, délről északnak, nem mindegyik törzs fogadta barátságosan az újonnan jötteket. Bár azok többnyire csak azért szálltak partra, hogy kiegészítsék az ellátmányt, vizet vegyenek fel, esetleges javítást végezzenek a hajón.
Flinders útjáról visszatérve fontos embernek érezte magát, ezt úgy juttatta kifejezésre, hogy a fehéreken látott, és tőlük kapott ruhába öltözött, és járkált -időnként a darabok  nem voltak egész hagyományosan  összeválogatva,- és feladatának tartotta, hogy az ideérkező  látogatókat ünnepélyesen fogadja, mintegy a település képviselőjeként.
De végre essen szó a másik, a cím adó kísérőről, ez pedig  egy fekete macska. Igen, a kalózokat papagájjal ábrázolják, Flinders kapitánynak pedig macskája volt, aki hűségesen kísérte az útjain. Annak idején nem volt ritka, hogy állatokat, pl kutyákat vigyenek magukkal.  Macskára azért volt szükség eredetileg, hogy védekezzenek a patkányok és egerek ellen, ami a rakományt is, meg a hajóköteleket is rongálta. A Trim nevű  fekete cica már a hajón született, természetes volt számára a hajó mozgása és a víz. Egész kicsi korától kezdve  megmutatkozott az intelligenciája, Flinders megfigyelése szerint, aki naplót vezetett, és tanulmányt is irt róla! A legénység körében is kedvelt volt, olyannyira, hogy étkezésnél felugrott az asztalra, és mindenki  önként juttatott  neki az adagjából, úgy, hogy ment szép sorban, kivárta, mig odanyújtják a falatot, majd  tovább állt a következőhöz. Farka kacskaringása jelezte, hogy kér e még.  A legénység  trükköket tanított be neki, így mindenkinek megvolt a szórakozása.  Flinders mindhárom útján vele volt. Azon a hajón, ahol kutyák is voltak, rövid idő alatt megtanította őket, ki az úr az állatok között. Elkísérte gazdáját a fogságba is, mai Mauritius szigetre,  ott azonban  szomorú sorsa lett.  Gazdájával ellentétben szabadon járkálhatott, és egyik nap eltűnt. Feltételezés szerint az éhes bennszülöttek megették.
De még csak a körbehajózásnál tartunk, 1802-1803 között tette meg ezt az utat,  igencsak nehézkesen, mert a hajó, Investigator volt a neve stílusosan,  sokszor javításra szorult.  Rengeteg földrajzi elnevezést köszönhetünk neki, de nemcsak azt, hanem ő volt az első, aki bizonyította hogy földrészről van szó, és nem szigetcsoportról, és ő használta először az Ausztrália elnevezést erre a földrészre, nem a Terra Australis –t, ahogy korábban.  Rengeteg térképet, feljegyzést készített,  Trim megfigyelésén kívül. Ezek  mai napig is érvényesek pl. az árapály-dagállyal kapcsolatos megállapításai. Talán kevesen tudják, hogy Ausztrália partjainál a dagály mérete nem azonos, és magassága lényegesen különbözik  északon és délen is. Itt Sydneyben kb. 2-4 m között mozog, mig északon, Darwin, Broome környékén pedig 8-12 m között.  Ez egy érdekes jelenséget eredményez,  úgy hívjak, hogy a holdjáró  lépcső. Broome városában lehet a legjobban megfigyelni. Olyan alkalommal, mikor negatív apály van, tehát a víz a tengerben látszólag teljesen elfogy, csak a nedves homok látszik. Ha a telihold és ez a negatív apály összeesik, akkor a koromsötét éjszaka úgy indul, hogy először csak kis morgás hallatszik, majd pici résre felbukkan a hold a láthatár szélén és egy ezüst lépcsőfok megjelenik a nedves iszapon, visszatükrözve a holdat.  Ahogy a hold megy feljebb, több lépcsőfok jelenik meg, és  a víz kezdi ismét elönteni a medret, több fok jelenik meg, addig,  míg a hold egészen fel nem jut a helyére az égbolton  és a víz teljesen ismét uralja  a medret.  Nagyon különleges és szép látvány, évente csak kb. 3-4 szer fordul elő. Mi szerencsére, egyszer kifogtuk.
Vissza Flindershez: Minden adott volt, hogy dicsőségesen térjen vissza Angliába és a feleségéhez.  De közbeszólt a politika, kitört a háború a franciákkal, Napóleonnal. Már megint azok a fránya franciák!  Így mikor a mai Mauritius szigetén kikötni volt kénytelen, hogy a hajóján javításokat végezzenek, az ottani buzgó francia kormányzó elfogta, és börtönbe vetette. És amíg a háborúzásnak vége nem lett, nem engedte el. Igy történt, hogy összesen  9 évig volt távol. Igaz, hazaérkezése után  született egy gyereke, de ő nem sokat élt már. Egészsége nagyon megromlott, kortársak szerint 36 évesen 50-nek nézett ki, és valószínű, hogy skorbut eredetű vesebajban halt meg. Ami ironikus, ill. tragikus, hogy a  feljegyzéseit, térképeit tartalmazó kiadvány,  élete fő munkája, aznap jelent meg, mikor meghalt. Felesége ugyan rátette ágyára a korházban, de már nem tudta érzékelni.
Emlékét rengeteg elnevezés őrzi, hogy a korábban említett Flinders Range mellett csak a legnagyobb Melbourne-vasútállomást, Flinders St  említsem. Aki pedig Trimre kíváncsi, a róla készült szobor a Sydney Mitchell Library oldalán látható, az egyik ablakpárkányon, onnan nézi  gazdája szobrát  a könyvtár oldalán.
 
Ha már kíváncsiságnál tartunk:
Többen kérdezték, mik a forrásaim, honnan szedem az adatokat. Uram bocsá miért  nem jelölöm meg?
Szóval nagyon sok helyről válogatok, netről, könyvtárból, saját úti élményeinkből, így  hosszú és unalmas  lenne minden epizód végén felsorolni.
 
Kérem, aki az Apple podcast applikáción hallgatja az adást, minősítse csillagokkal.  Ugyanott ingyenesen regisztrálni lehet, automatikusan küldik az értesítést mikor kerül fel újabb.
Amennyiben tetszett,  kérem osszátok meg ismerőseitekkel.
 
FOLYTATJUK.

 *************************************************

 10. MEGJELENT… 

 
Ilosvay Gusztáv Játszunk zenét című írásait Felolvassa: Ilosvay Egyed Katalin,  AUSZTRÁLIA   (IV. RÉSZ )

https://www.youtube.com/watch?v=i_Jz498G-bI
Játszunk zenét (4)
Egyre izgalmasabb és furcsább karakterek jönnek a színre.

 ..............................

 

MEGMUTATJUK - CSOMOR HENRIETT EMLÉKEZŐ PRÓZÁJÁT

 

Csomor Henriett: Elvégre tavasz van

 
 Az idei tavasz ismét megmutatta szeszélyes arcát. Amikor nyílni kezdtek az első virágok, akkor pár napos hó borította a földet. Hófehér dunyha takarta az ibolyát és a margarétát, pedig előtte milyen szépen virítottak a zöld fűszálak között. Emlékszem a régi március 15-kékre, még, ha nagyon hideg is volt, fél napra mindig kimentünk a szőlőbe, mert össze kellett gyűjteni a venyigét.  Anyuék megmetszették a szőlőt és a gyümölcsfákat. Igazából én is mindig ott voltam anyuval, s mentem utána a hosszú lugassorokba. A levágott venyigét apránként kihordtam a sor végére, közben elnéztem a vesszőt, ahol anya lemetszete, ott folyt a nedve. Azt jelentette, hogy él a vessző. Aztán a sorokat meg kellett tisztítani, hogy kapálni, és permetezni lehessen.
 
Hamar megtapasztaltam, hogy aki a mezőgazdaságban dolgozik, az ki van téve a szélsőséges időjárásnak. 1987-ben, augusztus huszadikán, egész nap forró napsütés volt. Délután jött egy jegeseső, tíz percig diónyi nagyságú jég hullott. Műanyag tető volt az előszobánkon, mint a sorozat golyózápor, úgy kopogott. Szüleim sírtak, hogy az egész éves verejtékes munkájukat elverte a jég.
Silány ez a 2022-es tavasz, ázunk és fázunk. Áprilist mutat a naptár, és még reggelente nulla fokban jólesik a nagykabát melege. Sajnos elfagytak a gyümölcsfáknak rügyei. Így nagyon drága lesz a gyümölcsnek az ára a piacon.
Én csak gyönyörködöm a fák és a kertek nyíló virágaiban, amikor elsétálok a pécsi kertes házak mellett. Percekre megállok, és rácsodálkozom, milyen szép a zöldellő fű a kék ég alatt. Hallgatom a mátyások rikoltozását, amely természetes volt, amíg falun éltem.
Édesanyám már márciusban elvetette a magokat a virágcserépbe, amelyek nagyon szépen kikeltek a meleg lakásban. Hamarosan ki kellene ültetni a paradicsomot és a tököt a hideg földbe, ha az idő engedné.
De húsvét óta egyfolytában esik az eső, a szűk komlói utcán hömpölyögve folyik le a víz. Jó lenne, ha végre beköszöntene a jó idő, és nem kellene fűteni. Gondolom ezt a spanyolok is várják, ahol 50-en centis hó van.
 
2022.04.23.

.............................

 

MEGMUTATJUK BALÁZS VIOLA NOVELLÁJÁT  (ERDÉLY)  

 

Hol lakik a Jó Istenke?

 
Ragyogva kelt fel a nap egy nyári reggelen, hívva az embereket, hogy jöjjenek ki a szabadba; kár bent ülni egy ilyen szép hétvégi nap. Az apuka pakolni kezdte a horgász felszerelést az autóba, anyuka élelmet pakolt egy kosárba, vizet, pokrócot, hogy legyen mire a két gyerekkel leülni és élvezni a természetet, a nap simogató sugarait, beszívni a tiszta levegőt a hegyi patak partján, ahová készültek pisztrángozni.
Kigördültek a kapun a nagy reggeli forgalomba. Magukkal vitték a kutyájukat is, aki boldogan üldögélt a két gyerek közt.
Nagy volt a forgalom mindenhol, mindenki utazott valahová. Az apuka mérgesen integetett az előtte haladónak, hogy igyekezzen. Még csúnya indulatos szavakat is használt. Stressztől feszült arccal igyekezett gyorsabb lenni, mint a többi autós. A gyerekek vitatkozni, hangoskodni kezdtek, átvették a feszült hangulatot az apukától. Anyuka hiába próbálta békíteni, csitítgatni rakoncátlan gyermekeit. A kutya is vakkantott kettőt , hogy ,,csend legyen már!" .
Ilyen hangulatban érkeztek meg a kis hegyi patak partjára, ahol leparkoltak, és az autótól jó messze a fák között letelepedtek és megreggeliztek. Apuka felcsalizta a legyező horgászbotját, és elment kellő helyet találni a pisztráng fogásra. Anyuka leült a pokrócra és boldogan figyelte a két gyereket és a kiskutyát, ahogyan hancúroztak  a zöld fűben lepkéket kergetve, virágot szedve. Anyuka arrébb húzta a pokrócot, mert igen nagy kezdett lenni a hőség. Felnézett a fára, akkor vette észre, hogy egy cédrus fenyő alatt ül.
A gyerekek kipirult arccal szaladtak anyuka mellé, letelepedtek édesanyjukhoz, vizet ittak és fejüket anyjuk ölébe hajtották. A kiskutya valami kis állatra vadászgatott játékosan csaholva.
Békés csend lett. Az egyik gyerek hirtelen felkapta a fejét és egy kérdést tett fel édesanyjának:
- Édesanyám! Hol lakik a Jó Istenke?
Az édesanya meglepődve nézett fel. Most mit tudjon felelni?! Szétnézett és kis idő múlva ezt felelte gyerekeinek, mialatt tovább simogatta fejüket:
- Halljátok, milyen szépen csobog a patak, zöldellnek a fák, melyek leveleit lágy szellő simogatja, körülöttünk a zöld fűben virágok nyílnak, illatoznak; pillangók szállnak egyikről a másikba, színes szitakötők repdesnek a víz felszíne fölött, néha megérintve azt; énekelnek a madarak, amott szaladgál a két mókus vidáman fel-le a fa törzsén. Nézzétek! Édesapa fogott egy pisztrángot és felénk integet szeretettel.
A gyerekek visszaintettek, édesapjuk mosolygott, eltűnt arcáról a feszültség.
A két gyerek álomba merült. Az egyik még félálomból, felemelte fejét és halkan mondta:
- Édesanyám, úgy érzem a Jó Istenke simogatja a fejemet! - Aztán ő is mély álomba merült. Közben édesanyjuk szeretettel simogatta tovább két gyereke fejét. A kiskutya álmában vadat kergetett.
 
Fábricz Balázs Viola
Székelyudvarhely
2019. szeptember 12

.....................................

 

MEGMUTATJUK TÓTH LÁSZLÓNÉ SZATIRIKUS ÍRÁSÁT

 

Édes szerelmem

 
  Már rég óta nem találkoztam vele. Igaz, rajtam múlott, de valamiért mindig 

halasztottam a randevút.  Pedig szeretem őt, és gyakorta 

vágyakozom utána.

Tóth Lászlóné Rita

Most viszont itt vagyok. Csendben szemlélem, először 

csak állva, majd leülök. Árad belőle a hűvös elegancia és tisztaság, bár az előbbi hamar megváltozik. Ez is, ahogy a találkozásaink is, rajtam múlik. Azon, hogy mennyire 

akarom, és milyen mértékig vagyok képes átadni magam neki. Belesimulni, érezni, ahogy átölel. Aktívnak kell l

ennem, legalább is kezdetben. Nem lehetek mindig mozdulatlan, bár annak is van varázsa és eljöhet az ideje 

is. Ki kell tárni a karjaim, hogy ölelhessem, de az egész testemnek, beleértve még a lábujjaim is, mozognia kell. Akkor egy idő után garantáltan jó lesz, sőt fantasztikusan

 jó, de meg kell dolgoznom érte. Csak akkor fogom élvezetesnek tartani. Megfiatalodom, minden porcikámat feltölti erővel, energiával. Üde leszek, szinte szárnyra kapok, de nem csak testben, hanem lélekben is. Megfeledkezem a gondokról, bajokról. Kiegyensúlyozottan és derűsen nézek a világba.
 
Behunyom a szemem és megpróbálom felidézni a korábbi találkozásaink. Nincsenek rossz emlékeim, sőt! Gyakorta nem is értem, hogy miért fog el olykor-olykor a bizonytalanság, hogy akarom-e. Utólag elszégyellem magam és megfogadom, hogy gyakrabban jövök hozzá.
 
 Azonban talán az eltelt idő hosszúsága miatt most is hezitálok. Vajon szeretem-e úgy, mint régen? Akarom-e, hogy öleljen? Át tudom-e adni magam teljesen, vagy maradnak bennem gátlások és fenntartások? Jól esik-e, az egész testemre kiterjedő simogatása? 
 
Nem érdemli meg ezeket a kétségeket, mert ő készen áll arra, hogy a maximumot nyújtsa. Bennem van a hiba, egyedül rajtam múlik a beteljesülés és annak jótékony hatása.
Mégis várok, nem akarom hebehurgyán belevetni magam. Fontos kivárnom, amig én is akarom, sőt még annál is több, kívánnom kell, mert csak úgy érdemes, akkor okoz majd örömöt. Ímmel-ámmal nem érdemes csinálni semmit. Ezt meg különösen nem. Hiszen nem kényszer, ha nem nyújt élvezetet, akkor hagyni kell. Csábít és csalogat, de a döntést rám bízza. Ezért még mindig várakozó állásponton vagyok.
Óvatosan megérintem. Várom a hatást, mely szinte másodperceken belül jelentkezik borzongás formájában. Még nem tudom, hogy ez kell-e nekem. Kis idő elteltével ismét közeledek hozzá. Most már határozottan jólesik, és tudom, hogy igen. Neki nem sürgős, ő kivár, nem kényszerít semmire se. Mindig meghagyja nekem a döntés jogát. Egyre jobban a vonzása alá kerülök. Elérkezett a pillanat, amikor végre bevallom magamnak, hogy hiszen ezért az érzésért jöttem ide. Vágyom rá, sőt kívánom őt. Tudom, hogy megtart, akkor is, ha ficánkolok, de megengedi azt is, hogy csak úgy lazán és könnyedén, mint egy pihe-puha ágyikóba feküdjek rá, miközben ő körülölel, és a fejem búbjától a lábam ujjáig simogat.
Kell nekem! Igen, akarom őt! Ellenállhatatlan a vágy, amely hozzá hajt. Nincs mire várnom. Elérkezett  a pillanat. Most kell belecsusszannom és átúsznom a medence másik végéig. 
 
Igen, erről beszéltem. Most vissza erőteljes kéz- és lábtempóval, majd újra. Már nem számolom a hosszat, a fordulatokat. A helyiség ablakaiból besüt a nap, mely csillog a kristálytiszta vízen. Egyáltalán nem érzem hűvösnek, sőt, kellemesen simogató a hőfoka. Beteszem az arcom a vízbe és kinyitom a szemem. Látom a medence alján levő csempéket. Lassan fáradok. Ráfekszem a vízre, és mozdulatlanul hagyom, hogy szinte teljesen magába temessem, de tudom, hogy nem teszi, megtart. Már nem félek tőle, újra megbízom benne. Lebegek. Remek érzés, csodálatos, nem is értem, miért kellett gondolkodnom, miért hezitáltam, mikor már számtalanszor megtapasztaltam, hogy jó vele, benne és rajta. Édes szerelmem.

************************************************* 

 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 

 

VÉGHELYI JÓZSEF: Ruha vagy ruházat

 
  Hogy, hogy nem - nyilvánvalóan genetikai defektusom miatt -, de ha valamilyen csoport tagja vagyok, akkor rövid időn belül, érthetetlen módon mindig a lányok, asszonyok között találom magam. Valamilyen delejes erő árad

belőlük, én meg

Véghelyi József

 bizonyára jól „mágnesezhető” anyagból 

készültem, ezért odatapadok a hölgyekhez. Számomra többnyire érdektelen dolgokról beszélgetnek a drágáim, mégis sokat lehet tanulni tőlük. Be kell vallanom töredelmesen (ez enyhítő 

körülmény lehet még valamikor…), hogy a magyarul folytatott diskurzus nem minden szavát, mondatát tudom férfiésszel értelmezni. A feleségem szerint sokat kell még fejlődnöm, de Ő majd a gondjaiba vesz! Tökéletes embert szeretne faragni 

belőlem immár több évtizede. Eddig még nem sikerült, de a pedagógiai optimizmusa töretlen irántam. Hiába, a jó tanár sohasem adja fel…!

 *

  Valamelyik utazási iroda által szervezett csoporttal egy franciaországi kisvárosban kellemes délutáni sétára indultunk. Lágy, meleg szellő próbálta reménytelenül összekócolni  gyér hajamat. Az asszonyok persze letye-petye-lepetye üzemmódban voltak, s én  közvetlenül mögöttük lépkedve próbáltam tanulni tőlük ezt-azt. Kisvártatva előkerültek a csak nőkre jellemző beszédtémák. Úgymint: ki kivel, mikor és hol, és egyáltalán a téma alanya hogy néz ki(?), úgy öltözködik, mint egy papagáj. Semmi önkritikája sincs, pedig gyakrabban belenézhetne a tükörbe…! A „kötelező” szapulás után következett a menetrend szerinti kölcsönös dicsérgetés: hol vetted ezt a cuki blúzt, a cipő pedig egy valóságos költemény és biztos nagyon drága volt! Egyáltalán drágám, olyan irigylésre méltó ízlésed van…! Biztos térdig lejárod a lábad, mire összeállítod a toalettedet!
A válasz azonnal kész (…mily meglepő…):
- Á, dehogy filléres ócskaságok ezek! Úgy képzeld el, hogy az egészet a turkálóban vettem pár száz forintért! – közölte a hölgykoszorú egyik virágszála, némi felsőbbséggel a hangjában.
-  Nem mondod… – bugyborékolt elő az álcsodálkozó válasz. Innentől kezdve elszabadult a szavak áradata.
 
Többször megállapítottam már, hogy a lányok, asszonyok csodálatosan gondolkodnak. A Hamlet monológ …„lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés?”...lételméleti filozófiáját sajátos módon a mindennapi életre lefordítva ők úgy értelmezik, hogy …”venni vagy nem venni: az itt a kérdés?”…A gyakorlat persze még ennél is egyszerűbb: venni! Szó sincs tehát töprengésről!
A férfi eszem kellő hosszúságú  vásárlási eszmecsere után csak két - számomra is érthető - szót tudott megjegyezni. Ezek: ruha és ruházat. A legnagyobb kavarodást mégis az okozta bárdolatlan elmémben, hogy asszonyaink egyszer ruhát emlegettek, máskor pedig ruházatot! Eléggé el nem ítélhető módon, tájékozatlanságomat feloldandó megkérdeztem a szebbik  nemet:
 
-  Nem mindegy, hogy ruha, vagy ruházat?
 
Először úgy néztek rám, mint egy zombira. Nem is értették, hogy mit kérdeztem…! Egy poroszos, határozott  hang odaszegezett a járdára:
- Hát persze, hogy nem mindegy! - csattant fel az egyik csinoska.
- Amit a nők egybeszabva hordanak az a ruha - replikázott egy másik. Ruházat pedig az, amit az ember a feje búbjától a talpáig hord!
-  De hát az is ruha, nem?! - értetlenkedtem tovább.
- Jaj, dehogy. A szoknya, ing, bugyi, sál, stb. a ruházat részei, de ezeket ruhaneműnek szoktuk nevezni - torkolt le egy „asszonyság kinézetű” teremtés a vita lehetőségét is kizárva.
 
Végig mértem oktatóm testi méreteit, s elképzeltem, ha ő lenne a feleségem nem sok ép csontom maradna hűtlenségem esetén…!
Még néhány lesajnáló mondat következett, és már semmit sem értettem az egészből. Ez túl sok volt nekem. Kicsit lemaradtam a hölgyeimtől, hogy rendbe szedjem összekuszálódott gondolataimat. Valószínűleg egy értelmiségihez méltatlan arcot vághattam, mert a velünk együtt kiránduló házaspár férfi tagja – aki kollégám és barátom is volt egyben, és lányai vannak – segített rajtam. Sétánk során éppen egy állóvizes tavacska mellett mentünk el, amely tele volt békalencsével, hínárral, és jó pár fuldokolni látszó műanyagflakonnal. Ezt látva  a tóra mutatott:
 
- Nézd ezt a kis tavat, úgy néz ki, mintha víz lenne benne, pedig az állapotát tekintve inkább vizelet. No, hát ekkora a különbség a ruha és a ruházat kötött…!
A fény kigyúlt, megvilágosodtam! Most már értem a különbséget. Ám a kis ördög nem hagyott nyugodni, és ártatlan arccal az oktató nőtársaim felé gurítottam Paris aranyalmáját :   
- Most már mindent értek, de akkor a kezeslábas micsoda, ruha vagy ruházat…?
 
Feldobtam a magas labdát, s nem vártam meg a választ. Legyen ez a ő gondjuk. Akármennyire is szeretem Őket, én minden esetre hátrébb vonultam. Biztos, ami biztos! Nem akartam, hogy „megruházzanak”!

************************************************* 

 12. EMLÉKKÉPEK 

 
MÁRKUS KATALIN : Gyermeknapi emlékeim
 
Fehér masni, rakott szoknya, lakkcipő,

szabályosan megkötött,
kék vagy piros nyakkendő.
Így indultunk gyermeknapra hajdanán,
s gyülekeztünk iskolánknak udvarán.
Sorakozó, csapatgyűlés,
kisdobos és úttörő avatás,
utána elkezdődhetett
a vidám, gyermeknapi játszadozás.
Harmonika zenéjére táncoltunk,
ha megszomjaztunk, bambit is ihattunk.
Finom citromfagyit nyaltunk, – egy forintért,
boldogan viháncoltunk, ugráltunk, napestig.
Estefelé véget ért a gyermeknapi vigalom,
szüleinkkel kézen fogva, lassan haza ballagtunk.
Boldogan hajtottuk álomra a fejünket,
fülünkben, még a harmonika szó zengett.
Másnap reggel iskolába menet,
sorra meséltük élményeinket.
Sajnáltuk, hogy elmúlt a gyermeknap,
lehetne már akár jövő vasárnap.

 

*

 

Kápolnás dombra kirándultam

 
A Kápolnás dombról nagyapámtól hallottam. Sokszor mesélt róla, de mindig úgy fejezte be a történetét, hogy ott már nincs semmi, vadak tanyája az a hely. Csak tavasszal szép, amikor a szentgyörgyvirág nyílik. Hiába kértem, hogy menjünk el, amikor nyílnak azok a csodálatos virágok. Azzal szokta elhárítani kérésemet, hogy messze van, és ő már öreg, én meg kicsi vagyok. Egyikünk sem bírná a sok gyaloglást. Kislányként beletörődtem, gondoltam, ha nagy leszek, akkor majd elmegyünk. Később, nagyapa halála után, édesapát, ha kérdeztem, mindig elutasító választ kaptam tőle. – Nincs ott semmi látnivaló, nem érdemes odáig elmenni. Ennek ellenére, minden tavasszal, gyöngyvirág nyílás idején eszembe jutott, vajon nyílnak-e még virágok a dombon.
Végül sok évvel később, egyedül indultam el a Kápolnás dombra gyöngyvirágot keresni. Ez a sokat emlegetett Kápolnás domb, falunk határán túl, magányosan állt egy keskeny völgy bejáratánál. A völgy két oldalán emelkedő dombságokat sűrű erdők borították.
Kellemes tavaszi időben dél körül indultam, hogy ne kelljen sokat gyalogolnom, amíg lehetett, kerékpárral mentem. Amikor a járatlan földúton egyre sűrűsödtek a bodzabokrok, kerékpáromat az egyik mögé letettem, és gyalog folytattam utamat. Nagyapa elbeszélése szerint, a domb lábánál egykor egy kicsi falu házai álltak, kápolnájukat a domb tetejére építették, amely körül volt a falu temetője. Az utolsó kolera járvány idején halt ki a falu. Zsúpfedeles tömésházai, és kápolnája már rég az enyészeté lett. Talán csak a végtelen hosszúságú, vastag szőlővesszők, a vadrózsák összekuszálódott ágai, amelyek felkúsztak a fák koronájára, vagy a méretes mogyoróbokrok utaltak arra, hogy itt valamikor emberek éltek. Mára, a mindenfelé elburjánzó csípős csalán uralta a falu helyét.
Nem is volt olyan egyszerű felmenni a dombra. Míg a bökős ágú kökénybokrokat kerülgettem, a földön kúszó vadszeder hosszú, apró tüskés vesszői alaposan összekaristolták lábam szárát. A bodzabokrok vékonyabb ágait könnyen letördeltem, cserébe szagolhattam a rá jellemző nem éppen finom illatát.
Már-már feladtam, amikor megláttam tőlem nem messze egy friss vadcsapást. Valahogy keresztül jutottam a bokrok sűrűjén és a vadcsapáson elindultam felfelé. A domboldalt nem sűrűn, de benőtték a fák, akác, fenyő, dió vegyesen. Vékonyabb cserjékbe tudtam kapaszkodni, így gyorsabban haladtam. Az eszembe sem jutott, mi történne, ha a vadak is éppen erre szaladnának – szerencsémre nem jöttek.
Már a domb közepe felé járhattam, amikor a fák közt megláttam az első gyöngyvirágokat. A ritkás fák közt olyan volt, mintha a száraz avarra egy szabálytalan alakú, zöld színű szőnyeg lenne kiterítve.  A még alig lombos fák ágai közt kukucskáló napsugarak, meleg fénnyel kényeztették a sűrű levélzet között megbújó kicsi, fehér, harang alakú virágokat. A látvány minden nehézségért kárpótolt.
Találtam egy kidőlt fát, ráültem, és hosszú percekig gyönyörködtem a gyöngyvirágokban. Olyan szépek voltak, és oly bódítóan finom volt az illatuk, hogy sajnáltam leszakítani őket. Nézelődés közben arra gondoltam, ha már idáig feljöttem, akkor bizony a dombtetőre is felmegyek. Visszafelé majd pár szál virágot mégis csak szakítok, és elviszem nagyapa sírjára.
Elindultam felfelé, de már nem a vadcsapáson, csak arra kellett vigyáznom, hogy az avaron el ne csússzak, mert akkor gurultam volna lefelé. Egyik ámulatból a másikba estem, mert a domb déli oldalán egyre több gyöngyvirág telepre leltem. Igaza volt nagyapának, csak azt sajnáltam, hogy vele nem tudtam eljönni.
Végül felértem a dombtetőre, ahol egy viszonylag egyenes, talán fél focipálya nagyságú fennsík terült el. Közepén egy csoportban hatalmasra nőtt fenyők magasodtak. Arra gondoltam, hogy valamikor, a kis kápolna őrzésére ültethették őket, és ők bizony túlélték az időjárás viszontagságait. Kicsit távolabb terebélyes fűzfák vékony ágai ringatóztak a tavaszi szélben. Óvatosan lépkedtem az évtizedek alatt megvastagodott, száraz ropogós fűszőnyegen, ami néhol nagyon besüppedt alattam. Fura érzés volt, mert az jutott eszembe, elképzelhető, hogy a néhai temetőben járok. Mégsem volt bennem félelem, hisz már száz évnél is több ideje, hogy ide temetkeztek. Lassan elsétáltam a fennsík széléig, ahol meglepetésemre orgonabokrokat találtam. Olyan volt mintha valamikor sövénynek ültették volna őket. Az ágaik hegyén ülő virágfürtök, már halványlila színben pompáztak. A csípős csalános miatt nem tudtam közel menni a bokrokhoz, ezért az egyik vastag törzsű fenyőnek támaszkodva próbáltam elképzelni, milyen szép lehetett ez a hely, amikor még laktak itt emberek. Nagyapa kicsi, egyutcás, alig tucatnyi házból álló faluról mesélt, így sem a temető, sem a kápolna nem lehetett nagy. Azt mondta, hogy mikor a járvány miatt kihalta falu, senki sem járt ide, mert féltek az emberek.
Akiknek, mint nagyapa szüleinek is, a közeli dombokon volt erdője, egy kerülő úton mentek, ha dolguk adódott a birtokon. Nagyapa kíváncsi gyerekként csatangolt erre, így tudott a gyöngyvirágokról. Valahol a domboldalban egykor földút is vezethetett ide fel, aminek mára már nyoma veszett. Itt bizony mindent visszavett a természet. Még egy kicsit pihentem, háborítatlan csend és békesség vett körül. Csak a bogarak zümmögtek, és időnként a madarak éneke törte meg a csendet.
Szívesen maradtam volna még, de órámra pillantva láttam, hogy indulnom kell, mert lefelé sem lesz egyszerű az utam. A gyöngyvirág telepekhez érve szedtem pár szál virágot, és zöld levelekkel körbe raktam.  Kicsi, de nagyon illatos csokrot igazítottam belőlük.
Óvatosan leereszkedtem a dombról, bevallom kicsit csábított a gondolat, hogy körülnézzek az egykori falu helyén. De nyomban elhessegettem, mert még egy kés sem volt nálam, hogy a sűrű bozótot, az össze-visszatekeredő szőlővesszőket, és a kitudja, még milyen indákat elvágjam. Majd legközelebb, ha eljövök, jobban felkészülök, és talán jobb lenne nem egyedül jönni. Így is elégedett voltam, mert teljesült régi vágyam, eljöttem, és megtaláltam a csodálatos gyöngyvirág telepeket.
Alig egy óra múlva, már nagyapa sírján rendezgettem a gyöngyvirág csokromat. Azt nem tudom, hogy hallotta-e, vagy sem, de elmeséltem neki nem mindennapi kirándulásomat.
Hiába szerettem volna, többször nem tudtam elmenni a Kápolnás dombra gyöngyvirágot csodálni és szedni. Így ez a kirándulás volt az első, és egyben az utolsó is. Ma már nem is tudnék, mert a közelében haladó főút építésekor, a domb háromnegyed részét elhordták töltésnek. Legutóbb, amikor arra jártam, szomorúan láttam, hogy a gyöngyvirágos domboldal is odalett.
 
FOLYTATJUK A SOROZATOT.

************************************************* 

 13. NOVELLA  (01.) 

 

ERDŐS SÁNDOR : Egy kis séta

 
- Apa, mond, ha megjelenne most egy tündérke és lehetne választani, mivé varázsoljon mi lennél? – kérdezte tőlem csillogó szemű fiam, mikor napi megszokott sétánkat tettük a közeli erőben.
Szerettem én is és a fiam is ezeket a kis kirándulásokat. Sokat beszélgettünk a látnivalókról és arról a csak fiam képzeletében élő mesevilágról, ami őt körbevette. Sajnos mi felnőttek már elfelejtettük azt, hogy milyen 

érdekes lehet minden kis apróság a képzeletünk 

segítségével.

Erdős Sándor

Fogtam a kis kezét és elrévedtem a múltamban. Eszembe

 jutott édesapám, akit a politikai meggyőződése miatt meghurcoltak, megnyomorítottak és tönkretettek. Eszembe

 jut még olykor megnyugtató szava, simogatása. Eszembe 

jut anyám is, aki sokkal fiatalabb volt apámnál és úgy érezte eltékozolta az életét, mikor az öt gyerekét megszülve élemedettebb korba lépett. Ezt agresszióval fejezte ki mind 

a világ, mint felénk. Rengeteget vert és terrorizált minket. Persze csak akkor, ha apánk vagy nagyszüleink nem látták. Tőlük tartott. Nagyanyám, mint tyúkanyó védett minket mindentől és mindenkitől. Néha teherként fogtuk fel ezt a

túlzó gondoskodást, de ma már érzem azt a mindent átható szeretetet, ami a lényéből fakadt. Nagyapám a „Nagy háború” veteránja legtöbbször a kertben üldögélt egy fotelban és távolba révedt szemmel bámult. Emlékezett ilyenkor, emlékezett a borzalmakra, amiket átéltek, de nem beszélt róla sohasem előttünk. Nagyon szerettük, de tartottunk is tőle, mert kemény ember volt. Nem félt semmitől és senkitől, csak nagyanyámtól tartott. Szép házasság volt az övék. Sírig tartó.
Hogy szép gyermekkorom volt-e? Állíthatom, hogy igen. Tartalmas és kellőképpen szabad. Édesapám nyugodt, erős-fényű tekintete és halk szava mindig támaszom volt és lesz is, ameddig csak élek.
Visszatértem a jelenbe és élvezettel legeltettem pillantásomat a csodás fényekben játszó erdőben. Minden az élet és halál örökös körforgásáról mesélt, de mindezt oly békével telten, oly szépen amire csak a természet képes. Elnéztem a szorgos hangyákat az út mellet heverő békatetem mellett, ahogy hazahordják kis darabokban a halott állatot. Új életet táplálnak vele a bolyban. Minden a megújhodásról mesélt. Egy öreg kidőlt már korhadó fán pihent meg a tekintetem. Az idős halott nyárfa mellet apró kis facsemeték nyújtogatták törékeny ágaikat az ég felé. A kidőlt fa még halála után is óvta a jövő nemzedéket a széltől. Korhadt testével táplálta a jövő reménységét. Mint apám emléke engem.
Ránéztem kisfiam kérdő arcára és megláttam benne azt a bizalmat, amit én is éreztem apám mellett.
-Tudod fiam, ha jönne egy tündérke én azt hiszem fa szeretnék lenni. Egy erős nyárfa. Az szeretnék lenni.

************************************************* 

 14. JÉZUS TANÍTÁSAI 
 
A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
 Írta: Poór Edit
 (IX. RÉSZ)
 

HA PEDIG MEG NEM BOCSÁJTJÁTOK AZ

EMBEREKNEK AZ Ő VÉTKEIKET,

A TI MENNYEI ATYÁTOK SEM BOCSÁJTJA MEG A TI

VÉTKEITEKET

 

Tisztán és világosan meg van írva a feltétel

a meghallgatásra és a bűnbocsánatra.

Aki megtanulta ezt, megérti, hogy mit akar

az Úr ezzel a mondással az embereknek

a szívébe vésni; az engesztelődést.

 

A kiegyenlítődésnek ember és ember

között kell elkezdődnie,

csak azután lehet az embernek Istennel

szemben engesztelődést keresni.

 

Ha valaki ezt az engesztelődést megakasztja,

azzal, hogy nem bocsájt meg embertársának,

megteheti, de az ő bűneinek bocsánata

 

és az ő engesztelődése is fennakad.

Mert Isten sem bocsájtja meg az Ő bűneit addig.

 *
MIKOR PEDIG BÖJTÖLTÖK, NE LEGYEN KOMOR
A NÉZÉSETEK, MINT A KÉPMUTATÓKÉ, AKIK
ELTORZÍTJÁK ARCUKAT,
HOGY LÁSSÁK AZ EMBEREK, HOGY ŐK BÖJTÖLNEK.
BIZONY MONDOM NÉKTEK, ELVETTÉK JUTALMUKAT.
 
Az emberek minden időkben
igyekeztek áldozatokat
bemutatni Istennek.
Különösen nagynak hitték, melyeket testük
sanyargatásával igyekeztek elérni.
 
A testiekről való lemondást, a táplálék
korlátozását, vagy bizonyos időre felfüggesztését
nevezzük böjtölésnek.
A világi ember ritkán mond le valamiről,
ami neki kedves és kívánatos.
 
Csak abban az estben hajlandó, hogy ha
az számára elérhetetlen.
De akkor sem szívesen, hanem
zúgolódva, elégedetlenkedve.
Keserű panaszos érzéssel törődik bele sorsába.
 
Azért jó a böjtölés, a világ örömeit nyújtó élettel
szemben, hogy az ember lelkének nemesebb
vágyai, törekvései uralhassák a test hibás
és kárhozatba vivő vágyait és törekvéseit.
 
Az ember tudjon lemondani nem csak
az ételről - italról, hanem mindenről, ami
őt szellemi előrehaladásában gátolná.
A régi időkben befeketített arccal böjtöltek
a képmutatók, mert a böjtölő embernek
külön megtisztelés járt.
Az ilyen böjtölők és szent életet élők, akik
még ruházatukban is megkülönböztetik
magukat embertársaiktól, „bizony mondom
néktek, elvették jutalmukat.”

*
 TE PEDIG, MIKOR BÖJTÖLSZ, KEND MEG A FEJEDET
ÉS A TE ORCÁDAT MOSD MEG.
HOGY NE AZ EMBEREK LÁSSÁK A TE BÖJTÖLÉSEDET,
HANEM A TE ATYÁD, AKI TITKON NÉZ,
MEGFIZET NEKED NYILVÁN
 
Aki belátja a böjtölés és a lemondás szükségességét,
az életben, ne járjon lehorgasztott fejjel,
embertársai között.
Ne érezze magát kényszeredetten a lemondásban,
amellyel ő a mennyei Atyának akarja a hűségét,
és a szeretetét bizonyítani.
 
Ha a böjtölés szellemi célok érdekében történik, akkor
szellemi, lelki erők fejlődnek.
A nem szellemi célú böjtöléstől mindenkinek
óvakodnia kell.
Szintén óvakodni kell minden olyan böjtöléstől,
mely a test egészségét, munkaképességét,
veszélyeztetné.
Ez már ugyan is nem a lélek előnyére,
hanem a hátrányára válnék.
 
Ha az ember érzi bűneinek súlyát,
bűnre vivő hajlamainak érvényesülni akarását,
zabolázza meg testét böjtöléssel,
Istennek ajánlva fel szent törekvését.
 
 Az Istenhez való fohászkodásban el nem
restülve a reménység derűjével ragyogva az arcán,
végezze kötelességét a legjobb meggyőződése szerint.
 
Embertársainak sem terhére,
sem megbotránkozására,
ne legyen lemondásos életével.
Senki csodálatát vagy dicséretét
ne igyekezzék felkelteni.
 
Mert az Atya titkon vizsgálja,
az ember lelkének szent törekvését
és nyilvánosan nyújtja segítségét.
Mind abban az áldásban melyet minden
igazán megtérő lélek a legnagyobb
lelki boldogságban érez meg.
 
FOLYTATJUK .

************************************************* 

 15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRSAINKTÓL 
 
 
TÓTH LÁSZLÓNÉ RITA: Sors Szimfónia
 
Nem vigasztalt olyankor a könnyűzene,
amikor bánat gyötört, megtört az élet.
Sértette fájó lelkem az üzenete.
A Sors Szimfónia nyújtott nekem szépet.
 
Beethoveni mélységek vigasztaltak.
Jégesőként hulltak zongora hangjai,
lelkemnek fájó ütemére hangoltak,
mégis, gyönyörű volt azokat hallani.
 
Elvonult a vihar, csillapult a lélek,
hullt kínzó fájdalomra feledés leple.
Lassan visszatértek kedves, szép emlékek,
múlt sérelmeit a szeretet befedte.
....................... 
 

SZILÁGYI ANITA :

Hegyek felett szárnyaló Turulmadár

 

Bíboros pünkösd piros virradata,

Eljött ismét a boldogság áradata,

Bordó pünkösdi virágok, ti szent csodák,

Kivirítottatok bennem, síró Golgoták!

 

Bíboros pünkösd piros virradatánál

Keresztények barangolnak zarándokútnál,

Királyokat választunk a híres történelmi zónán,

Lugasomon tengerár csapkodja rózsám.

 

Bíboros pünkösd piros virradata,

Hajnalban Turul ajkáról szólt diadala,

Estlepelben magas hegyek fölött szárnyal,

Esőfelhőimen tovarepül a fénylő nyárral.

 

Bíboros pünkösd piros virradata,

Üdvözítő áhítata, nyugalom árnyalata,

Szól az ige, felcsendül a lélek dallama,

De egy anyai szív fájdalmára nincs balzsama.

 

Piros virradat pünkösdi bíborosába`,

Hógalamb berepül hívő otthonába,

Felszabadít! Értünk száll szolgálatba.

Megtisztít halandókat összegyűjtött porába`.

 

Piros virradat pünkösdi bíborosába`,

Révedezem kitisztult felhők távolába,

S Orion csillag ragyog Turulmadár képében,

Öreg Istenünk hegypajzzsal végigáll védelmében.

 

Piros virradat pünkösdi bíborosában,

Elcsendesült a vihar szívem pitvarában,

Megnyugvásban lépek Szűzanyámhoz vigaszért,

Rózsafüzéres szentmadár repked Turul-fiamért.

 
.............................
 
Kovács Tibor:  Az új igazi nyár tán
 
A nyár melegében huncutul,
Mosolyog szelíd tekinteted,
Lágyan simít végig a lelkemen.
 
A lengedező szél arcodba simítja,
Hosszú Hullámzó Hajkoronádat,
Rejtelmesen félig eltakarja,
Huncut szelíd tekintetedet.
 
Ahogy időről időre megszólal,
A madár ének, lassan lépkedünk
Egymás felé,
Egymáshoz érve kezem lágyan
Simítja Hosszú Hullámzó Hajkoronádat,
Ajkaink forrón csókra várnak.
 
Kéz a kézben simulva,
Kézen fogva elsétálunk a nap melegében.
 
2022. Május
.................................
 
ENGEL CSABA  (ERDÉLY):
Nyíljatok virágok én most már ballagok.
 
Megkezdődtek az érettségi vizsgák,
Magam mögött hagyom az iskolát,
Helyembe jönni fog egy új diák,
S megkezdem életem új szakaszát.
 
Szemeimben néhány könnycsepp ragyog,
Elbúcsúzom és tovább ballagok,
Már most érzem, hogy hiányozni fog,
A kisdiák, s a tisztelt tanárok.
 
Piruló arcomra mosolyt fest a nap,
Megköszönöm kedves tanáraimnak
Hogy tanítottak és, hogy van egy alap,
Amelyre bátran, büszkén alapozzak.
 
Egy új tavasz mely virágokat fakaszt,
Felnőttem, de semmi el nem választ,
Olykor hozzátok még visszajárok,
Közös emlékeinkre vigyázok.
 
Ó iskola! Tisztelt pedagógusok,
Én most búcsúzom és tovább ballagok,
Előttem nyíltak, s nyílnak még virágok,
Az idő csak elültet, én néktek virágzok.
 
 2022.05.04
 ..................................
 

PESA ANNA MÁRIA: Május

 

Eljött a május, hozta az orgonát,

Finom illatú virágát, fehéret, és lilát.

A levegő meleg, szellő hűsíti,

A leveleket a fákon, gyengéden lengeti.

A strandok is nyitnak, a gyerekek örömére,

Beindul a szezon, a nyár elejére.

Szép hónap a május, a maga pompájával,

Meleg idővel, hűs szellővel, az Illatos virágokkal.

A szabadban gyerek, s felnőtt zsivaj, hallatszik,

Minden felé majális van, a május hív.

Az esődet is ilyenkor aranyként kapjuk,

Köszöntünk hát téged szerelmes május!

 2018.05.01.

 
..................................
 
Csomor Henriett: Kiszámíthatatlan sors
 
Az élet tele van bánattal
sorsát nem kerülheti
el az ember.
Ha az idő múltával
feldolgoztad az önsajnálatodat,
rájössz, hogy kaptál
egy új esélyt.
Habár megváltozott életed,
és cipeled a
nehezített kereszted,
mégis képes vagy
segíteni az elesetteken.
A szíved mélyén érzed,
tenni szeretnél valamit,
hogy másoknak jobb legyen.
Amikor azt hiszed,
senkinek nem kellesz,
ők számítanak rád,
mert tudják,
törődsz velük.
Egykor felkaroltad
mindannyiukat.
Úgy tekintenek rád,
mint a megmentőjükre,
mert te mutattad nekik 
a fényt az alagút végén.
A reménysugaruk vagy
és leszel mindörökre.
 
2022. május 14.
 ...................................
 

SZŐCS ÉVA ERDÉLY: TAVASZ

 

Gyerekcipőben jár a tavasz,

lába nyomán rügy pattan.

Rigó dalra ébred a Föld,

selyemruhát a fűzfa ölt.

 

Patak csobbanás, rian a jég,

imitt - amott hófolt van még.

Őzgidák vígan kergetőznek,

tavasz illat lengi be őket.

 

Felhő rohan, tisztul ég,

vidám napocska nevetve kél.

Megsimogat mezőt - rétet.

Virágport küld a könnyű széllel.

 

Hogy mire gólya, fecske jön

minden zöldbe öltözzön.

Köszöntse őket virágzó táj,

otthonuk legyen békés világ.

 

* 
KIS VIRÁG
 
Napfény ha rád veti sugarait,
kis virág kibontod szirmaid.
Megsimogat majd a lágy szellő,
harmatcsepp hull rád könnyezőn.
 
Bársony ruhád, felcsillan
tarka pillangók rád szállnak.
Tündökölsz ott a zöld mezőn,
minden kis bogarat elbűvölsz.
 
Méhecskék jönnek, zsonganak,
boldogan körbe rajonganak.
Bíbor szirmod bársonyán,
megcsillan reggel a napsugár.
 
Tarka pillangók játszanak,
mézédes csókot váltanak.
Kis kelyhed nyitod égfelé,
befogadsz minden méhecskét.
......................................
 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:

PÜNKÖSDI ZÁPOR

 

Sötét felhők

Fenekednek

Fenn a magas

Égben.

 

Így vagyon ez

Pünkösdnapján

Csaknem minden

Évben.

 

A pünkösdi

Vízözön

Elverte a

Vetést.

 

A faluban

Harangszóval

Védik meg a

Termést.

 

Elhalkul a

Harangozás,

El is áll a

Zápor.

 

Felhők mögül

Kibújik a

Nap sugára

Százszor.

 

2012-

 

A  VERS HANGOS LINKJE - ELMONDJA  ILOSVAY EGYED KATALIN

A  GUSZTI RÁDIO ADÁSA,  AUSZTRÁLIA

https://www.youtube.com/watch?v=UEZEl7PrWig 

************************************************* 

 16. ÉLETEM TÖRTÉNETE 

 

 Engel CSABA  (ERDÉLY) : ÉLETEM TÖRTÉNETE  (6. rész.)

 

Gelence Kovászna megye 2009.

 
Egy új környezetben.
 
Február derekán költöztünk Gelencére, szerencsénkre gyenge tél volt és könnyebben tudtunk berendezkedni az új otthonunkban. Marosvásárhelyről segítséget kaptunk két jó barátunk részéről, hozzánk jöttek és három hétig segítettek az itteni dolgainkban.
Kazánházat kellett építeni mindamellett, hogy volt minden szobában működő csempekályha, viszont a meleg víz az egy nagyon régi villanyos bojler által lehetett előállítani és tudnivaló az nagyon költséges volt. Azért mi úgy döntöttünk, hogy a fűtéssel együtt azt is megoldjuk és vettünk egy fatüzeléses kazánt és fűtőtesteket ahhoz, hogy ne keljen külön minden egyes szobába begyújtani 

és szemetelni a tűzifával.

Engel Csaba

Ez nekem is nagy előny volt és biztonságosabb mivel, hogy nem láttam. A szép és jó csempekályhákat meghagytuk, akár csak dísztárgynak, természetesen működő képesek.
Lassan tavaszodott és a barátaimnak köszönhettem, hogy segítettek, és megvalósult a mi kis álmunk. Így könnyen  megbarátkoztam környezetemmel, otthonommal az udvart is kitakarították a gyümölcsöst megtisztították.
Mielőtt elmentek, már úgy megismertem az utcát a járást 

mindent, ami csak körülvesz, hogy sok dolgot megtanultam egyedül csinálni segítség nélkül.
Együtt velük kijártunk napirenden vásárolni a legközelebbi boltba és ráadásul a kocsmába is, hogy megtiszteljem őket munka után egy itallal. Egy fehér bot segítségével mellettük sétáltam, számoltam a lépéseim ahhoz, hogy majd önálló legyek, ha ők elmennek. Ez nagyon helyes és megtisztelő ajándék volt az ők részükről, mindamellett, amit én jó szántamból fizettem nekik a napi munkájukért. Természetes  a kedves családom sokat segített és nem utolsósorban köszönöm nekik a szeretetből áradó hozzáállást. Igen én akkor is azt láttam jónak, hogy amennyiből lehet, ne legyek terhükre vagyis érezzék szabadon magukat mellettem. Amúgy nekik sem volt könnyű, mivel ott volt édesapám is ágyba fekvő betegen. A lányunk Erika folytatta tanulmányait és szívesen szabadidejét azzal töltötte, hogy segítséget nyújtson mindenben, ami körülvett. .
Az én kis tervem bevált, habár helytelenek látszott. A barátaink elmentek és én ahhoz, hogy megismerjem az itteni embereket azt az utat választottam, hogy szinte napirenden kisétáltam a kapun a megszokott fehér bottal a kezembe vissza-vissza látogattam a helyi kocsmába, ott ahol már kevésbé ismertek és figyeltek.
Ott egy kis üzlet is volt ahonnan a napi kenyeret megvásároltam, leültem a kocsmába az emberek közé és hol egy kávét vagy egy rövid italt elfogyasztottam.
Volt aki kíváncsiskodott, volt aki barátkozni akart, sokan rám kérdeztek, hol vannak a Marosi barátai? Elmert egyedül jönni? Így lassan beleolvadtam az ottani  társaságba és józansággal vigyáztam arra, hogy abból egy komoly baráti kör alakuljon. Tehát igen, egy kocsmában üldögéltem és társalogtam, tudom egyesek számára ez bolondság, mit keressen egy vak ember ott, nem lehet  biztonságban és stb....
Sajnos nem volt más választásom, nem volt egy jobb hely, ahol ismerkedni lehessen.
Természetes ott egyaránt jó és rossz embereket ismertem meg, de a fontos, hogy a jó barátok mellet döntöttem, hiszen azért jártam oda, hogy megismerjenek.
Onnan soha nem kellet hazahozzanak nem ittam annyit, hogy haza ne tudjak menni, ott csak elbeszélgetünk és barátkoztunk.
Eljött az idő, hogy ha én nem mentem ki, akkor jöttek a jó barátok hozzám és érdeklődtek felőlem és a segítségüket felajánlották. Arra meg nagy szükségem volt és kialakult az amire vágytam. Tiszteltük egymást és nem használtak ki, volt amiben segítsenek és én , azt megfizetem és mind a mai napig közülük most is jó barátaim. Így megismerték a családomat és engem, közös jó dolgokban volt részünk és így szereztem kosárhoz való vesszőt, amiből dolgozhattam, kosarakat fontam. Vevők is kerültek és ajándékoztam is azokból,  azoknak akik rajtam segítettek. Biztos voltam abban, hogy ha én nem megyek az emberek közé, akkor ők sem jönnek hozzám, talán csak kíváncsiságból, vagy sajnálatból.

*

2009. Ébred a táj ébredek én is.
 
A tavasz első jelei, lassan olvadni kezdet a hó. A madarak csicsergése, dalárdája egyre hangosabban hallatszott amint a napnak sugarai közelebbről simogatta, cirógatta a  mély álomban pihenő földet.
A gyönyörű hófehér takarója lassan elkopott, itt amott szürke, zöldes foltot varrt rá, lágymelegen a napsugár.
Gyűrődés nyomai látszottak, amely ráncos ágyneműhöz hasonló. A földben lévő gyökerek, magvak álmukban addig, addig nyújtózkodtak, hogy az elzsibbadt piciny testrészük kibújt a takaró alól. Annak láttára a madarak szebbnél, szebben énekeltek a kopasz fák ágak közt csevegtek, majd párosan vidáman  alászálltak és csipkedték a szürke, zöldes foltokat.
Ébresztő dalárdájukkal felszínre csalták az első legszebb virágot amely a tavasz kezdetét előre jelzi.  Itt, ott látni lehetett, hogy a gyűrött takaró alól kidugták fejüket,
még mindig álmosnak tűnt a táj. A virágok csokorban álltak meghajtott fejjel, mélyen a földbe néztek, ásítozva várták a napsugarat, hogy őket is cirógassa s lágy csókkal ébressze fel téli álmaikból.
A tavaszi szél lassan felébredt, hogy hol aludt, azt nem tudom, álmosan csoszogott s a kapunkat zörgette, benyitott, vendégként  érkezett. A déli napsütésben halkan suttogott, majd lábujjhegyen táncolt a kertünkben.  A kerti munka annyira lekötött, hogy érkezését szinte észre se vettem.
A friss, puha ágyások közt ő csak simogatta a fejem, szembenéztem volna  vele, bár nem láttam, de jóformán úgy tettem, mint aki  számba se akarja venni. Éreztem, hogy hideg a keze. Folytattam a munkám, bele voltam merülve az ültetésbe, dugványoztam az apró kis hagymát. Egyszer csak kimelegedtem és újból felnéztem, hozzám szólt szelíden, majd hideget lehelt az arcomba. A szél a tavaszi szél megérkezett, ujjongva csodáltam,  figyeltem és kivörösödtem. Odébb álltam a napnak hátat fordítottam, hogy melegítsen. Amint pihentem közben hallgatództam.
Csodálatos zenekarhoz hasonló szimfónia átjárta az udvart. A madarak a faágak zöreje egybeolvadt, a szél vezényelt, mint karmester. Hirtelen csend lett csak halk suttogás hallatszott. A szél talán leült a fák közé, fáradtnak tűnt és szédülten mesélt a nap is, egy időre elbújt és felhők gyülekeztek. Az idő is vissza hűlt, oly szomorún a szél csak mesélt.
Puha lágy hópelyhek hulltak a felhőkből, arcomat áztatta és magamban kérdeztem, talán vissza hozta csalogató meséje a telet? Arra én elkezdtem kapkodni, sietem és gondosan fóliával betakartam a nedves ágyásokat, hogy nehogy megfagyjon a föld felszínen a frissen elültetett magvak.
Attól eltekintve, hogy csak tapogatóztam, mint aki a sötétben jár, boldogan szabadban töltöttem a nap legtöbb részét.
Élveztem a szabadság különleges hangszíneit, a természet vonzó, csábító meséit, az új kertes kis otthonukban,  Gelencén. Annyira megható érzés fogott el, kezdtem ábrándozni, képzelődni azon,  hogy megérdemlek még egy esélyt, küzdenem kell ahhoz, hogy láthassak én is valamit e csodálatos természetből.
Eldöntöttem, hogy egy újabb szemészeti  vizsgálatra jelenkezek és reménykedni kezdtem. Barátaim biztató szavait is meghallgattam, elfogadtam és azt hajtogattam, nincs mit veszítenem, csak egy kis pénzt, ha belevágok egy kísérleti szemműtétbe.
Amúgy elegem volt, 10 évet a sötétben fény után kapkodni. Én erős és bátor voltam, de ugyanakkor mindig is féltem, de annyira nem, hogy megijedjek.
 

**

2009. Késő őszén.
 
Késő ősz lehetett, az idő nagyon lehűlt de a szívemben lángolt a remény, lelkemben forrt az érzés, mit veszíthetek?
Éreztem egy meleg, lágy fényt mely átölel és úgy gondoltam szebbé teheti az életem.
Hosszúnak tűnt az eltelt idő, több mint kilenc év a sötétben hol csak a lelkemben láttam a fényt és emlékezetemben őriztem a szeretteim, barátaim kedves arcukat. Mi több, volt akit újabban ismertem meg és kedveltem őket, hangjuk alapján alkottam róluk is különböző arcképet elképzelésem szerint.
Maga a képzelet szárnyain hosszú utat tettem meg és már bele is törődtem abban, hogy életem végéig az úgy lesz.
Annyira belemerültem abba az állapotba, hogy féltem, nehogy valaki, valami felébresszen. Egy álomhoz hasonló lehetett, ott egyformán gyönyör és küzdelemben volt részem. Mindenben az építő oldalát láttam, hogy siker és  fejlődésben van részem. Volt a miért büszke legyek, mert bármi is volt, azt már megszoktam.
Mindig is féltem és talán még most is, de aminek nekifogtam, azt bátran végig csináltam attól eltekintve, hogy csak a lelki szemeim láttak és a képzelet vezényelt.
Természetes a család a baráti kör is sokat segített fejlődésemben ahhoz, hogy  céljaim elérjem. Többször elhangzott a szó szeretteim részéről, hogy a tudomány azóta már fejlődött, lehet annyi év után még tudnának segíteni rajtam ahhoz, hogy a bal szememmel lássak valamennyire.
Talán igen, talán nem, én kételkedtem és inkább álmodoztam, túlszárnyaltam azon, sehogy sem tudtam elképzelni azt.
De egy nap arra ébredtem, talán igazuk van.
Mit veszíthetek azzal, ha belevágok és ha hagyom, hogy próbálkozzanak az orvosok.
Bejelentkeztem a Sepsiszentgyörgyi szemészeti klinikára, majd onnan Brassóba irányítottak, mert lehetséges ott többet tudnak, jobb felszerelésük van.
Eljutottam odáig, hogy ott megismertem Sisak doktort, híres volt a környéken és az országban, bő ismerete, tapasztalata volt.  Egy magán szemészeti klinikánál dolgozott.
Computer Tomográf(CT) vizsgálatot csinált és biztató eredményekkel állt ellőmbe és így szólt hozzám.
Egy lézeres műtét pár perc beavatkozással elég jó eredményt elérhetünk.
A megmaradt bal szeméről a retina levált és a szemfenékben vérrög képződött
a beültettet maglencse elmozdult és megpróbáljuk helyre hozni, majd felvarrjuk a retinát.
Mind ez meg is történt, fájdalommentesen túl voltam mindenen. Egy áttetsző steril gézzel takarták le a szemem, enyhe szúrás, nyomást éreztem és már is fényt érzékeltem. Egy pár nap után valamennyire zavarosan kezdtem látni de a természetes fény az nagyon zavart és egyre jobban fokozódott és, ami most is zavar.
Hát azt mondhatom, hogy nem veszítettem semmit és annyi százalékban sikeres volt a műtét, hogy formákat, színeket elmosódva látok, de nagyon közelről az kb. 30 cm-ről. Összekeveredik a kép a tárgyak egymásba olvadnak és nehéz felismernem azokat.  Ez csak ugyan több, mint semmi még, ha fáj is de jó hogy így van.
Most már mondhatom megszoktam, néha zúgolódok, panaszkodok, mert mindig többet szeretnék alkotni, csinálni. De attól én még boldog vagyok!
Most már olyan vagyok, mint a kétéltűek,  hol a vízben, hol a szárazon, feltalálom magam. Tapintás és érzés elmosódott képek, hol mi más, de tovább kell lépnem. Na de egy előnyöm van, az Okos telefon az sokat segít, sokszor céltalan fotózok és kinagyítom ahhoz, hogy jobban lássam, azt ami körülvesz. Tudom elég jól kezelni, sok segéd szoftver áll rendelkezésemre,
értesít ha bármilyen üzenet érkezik, olvas és ír, de nem mindig helyesen. Boldogulok vele a mint látjátok. Lassan inkább én írok, kinagyított billentyűzet segítségével, amely hangjelzéssel jelzi a lenyomott betűket, vagy, ha hirtelen válaszolnom kell egy üzenetre, akkor bemondom azt, amit akarok és leírja, de nem mindig helyesen. Ezen még dolgozom, szükség van több gyakorlatra, de a készülék sem mindegy, hogy mennyire okos.
Sajnos a szemüveg az nem segít csak a fényt megszűri, az is fontos mert pihentet, de ugyan akkor akadály, torzít és homályosabb a látásom. Nem akarok panaszkodni, hogy mennyire nehéz. Így jó, mert csak segít az a gyenge látás, még akkor is, ha szinte napirenden a hunyorítás miatt fáj.
Igen egyszerűen megoldom, azzal, hogy olyankor napközben egy jót pihenek,  nem szeretem a gyógyszereket, fájdalomcsillapítót az túl korai lenne.
Azért vigyázok magamra és amennyiből lehet nem erőltetem.
De jó, hogy írhatok nektek és azáltal is kikapcsolódhatok egy kis időre. Legyen bátorító a ti részetekre, mert mindenre van megoldás és ott, ahol úgy tűnik, hogy nincs ki út igen is van, mert az én angyalom vigyáz majd rám.
 

***

Csak egy levél annak, aki olvassa, de tanulság és köszönet az én részemről.
 
Az én angyalom Anna: Szeretettel ajánlom, mindazoknak, akik elolvassák...
 
Nem mondhatok mást, talán fárasztó és unalmas lennék, hogy ha most is angyalokról írok?  Szerintem nem, mert tudom, érzem, csak figyelj rám és rájössz, hogy igazam van. Neked is van angyalod  nem is egy, aki rád vigyáz  és boldoggá tesz. Az nem más, mint ő a te angyalod! Nemsokára itt van a várva várt karácsony és bíznod kell abban, hogy melletted lesz, veled  lesz  az akit annyira szeretsz.  Emlékezz meg azokról, akik szerettek és szeretnek és meglásd, valóban isten fia megszületett a te szívedben is.
Igen, az életem egyik legfőbb fejezete voltál Anna és vagy, amit, hacsak most, annyi idő eltelte után tudom megérteni és megköszöni, de talán még nem késő. Az alkonyat is szép, akár a napkelte. Amikor fiatalon tébolyogtam, de ott voltál te, családod és kedves baráti köröd, nem hagytad, hogy elvesszek. Hanem már, akkor valamit felfedeztél bennem, és fogtad a kezem ahhoz, hogy most, az akkori álmod beteljesedve lássad. Értékelted azt a pillanatot, hogy érdemes valamit alkotni,  szebbé tenni az életem ami gyűrött és annyira taposott volt, mintegy menyasszonyi ruha a menyegző után, piszkos, pecsétes és szaggatott. Nem sokan tudták, látták azt, amit te bennem már akkor észrevettél. Igen, te sok menyegzői ruhát készítettél, tisztítottál, vasaltál  annak idején. És habár most itt az alkonyat, de szépen ragyog a nap, még most is ami szívünkben, mert hitted és hittem abban, hogy az életünk szebb lehet még, akkor is, ha viharos. Egy elvetett kőnek értéket adtál és addig csiszoltad, hogy most már megszólalt. Egy szép napon, amikor felébredünk új otthonunkban, ott lesz a te koronádban, mert Isten is így akarta. Tudta, hogy a te kezedben megszólaltat és fényesebb lesz az életem, és ő azért engem a te kezeidre bízott. Köszönöm annak, aki teremtett és különösen annak, akinek türelme volt hozzám, hát igen az  te vagy. Akiről most azt írom, hogy egy
angyal, kinek a neve Anna és, ha nem is soroltam fel az összes jótetteid, az elég, ha én és te tudod a legjobban.
A lényeg az, ami most fontos, legyen tanulság mások számára, hogy egy elvetett kő, az most is értékes lehet, hogy nem tudsz mit  kezdeni azzal akkor, ha elkerülöd is, ne bántsad, ne rúgj abba, hagyd ott, mert felveszi az, aki értéket lát abban. Vagy, ha úgy érzed, add egy mester kezébe, hogy csiszolja, fényesítse, mert egy nap más is értékelni fogja és gyönyörködni fog abban. Igen amikor a mester a kezébe vett, akkor az egyik pillanatban úgy éreztem, hogy az fájni fog és fájt is, amikor csiszolt, de ugyanakkor az ő tenyerében illó olaj tapadt a felületemre, az enyhítette sebzett szívemet, lelkemet.
Igen a kőnek is van lelke és szíve, de nem mindenkinek adatik meg az, hogy  felfedezze és szóra bírja azt.
 

Hangot adtál egy kőnek,

Alkonyat idején most ő dúdol neked,

Nem, mint üres csengő érc,

Hanem a szeretet dallamát hallod,

felcsendül, elhangzik messzire,

Hogy mások is hallják azt, hogy létezik,

Egy kéz egy kő, mely a boldogságtól most,

Úgy ragyog mint csillag az égen.

Szeretettel Anna.

A te tékozló fiad.

 

****

Karácsony az én szívemben.
 
Amikor én gyermek voltam, hát én akkor úgy éreztem, hogy Karácsony egy olyan ünnep, mikor a család összeülhet és ajándékokban részesül, minden egyes családtag kicsitől a nagyig, az alkalom adta lehetőség szerint. A szülők, nagyszülők abban igyekeztek, hogy első sorban minket a gyerekeket boldoggá tegyenek. A mi  családunkban a jó akarat a szándék az megvolt, többé vagy kevésbé próbálkoztak eleget tenni ahhoz, hogy a boldogság hiányérzete ne nyomasszon. Mindenki részére jutott valami meglepetés, ajándék.
Legtöbbször a szerény kis karácsonyfa alatt megkaptuk az angyal hozta,  névre szóló, szükségszerű ajándékot.
Igen, másoktól csak hallottam azt, hogy kívánságuk szerint hozta az angyal, azt amit megérdemelt, mert attól függ mennyire jó vagy rossz volt. Másoknak viszont még annál is több jutott, és volt, hogy az angyal nem járt, nem kaptak semmit. Jól emlékszem arra mikor még annyira kiskorú lehettem, hogy mennyire  bonyolult volt a számomra annak idején  azok a napok, események. Számtalan kérdés született meg az én kis fejemben, de mivel én valamint, bármilyen ajándékban részesültem a boldogság az öröm, többé vagy kevésbé az megvolt, és azt sugallta, hogy azok szerint jó fiú  lehettem. Attól eltekintve tovább gyötört a kérdés, mi lehet az oka annak, hogyha más is annyira jó volt, mint legalább én, akkor mért nem hoz ajándékot az angyal annak is?  Én megelégedéssel fogadtam mindazt, amit kaptam az angyalkától, és abban igyekeztem, hogy a következő évben jobb legyek és akkor lehetséges, hogy több és szebb ajándékot kapok és szavam lesz kérni kedvem szerint, azt amit szívem szerint megkívánok, talán úgy mint más gyermek, akik ha kerékpárt, autót, rollert vagy bármit megkíván, azt fogok én is kapni az angyaltól.
Eljött az idő és sajnos rájöttem arra a szomorú dologra, hogy akik hasonlóan törekedtek akár csak én és nem voltak rosszak mért nem kapnak ajándékot.
Kételkedtem és búsultam, nem létezik angyal, de ha mégis léteznek akkor nem igazságos mindaz ami eddig megtörtént. 
Mért nem igazságosak?
Hol vannak az angyalok?
Léteznek e egyáltalán?
Nehéz volt átlépni azon a küszöbön ami a későbbiekben velem is megtörtént.
Amikor elválasztót a távolság szeretteimtől és árvaházba jutottam döbbenetes és fájdalmas volt.
Első osztályos voltam és megtudtam, hogy az én szüleim ők voltak azok az angyalok és nem csak a hétköznapokban hanem az ünnepek alkalmaival, karácsony idején gondoskodtak arról, hogy boldogok legyünk. Maga a szegénység, nincstelenség, az árvaság távol tartották az angyalokat. Igen már biztos voltam abban, hogy mért nem kapnak ajándékot a jó gyerekek. Mi több hiányzott a karácsonyfa annak csodás illata, a szeretet ami akkor és ott mindig is jelenvolt.
Hiányoztak nagyon, de nagyon a nagyszüleim ölelése, vendégszeretete a kedves kis dal, amit örömmel együtt énekeltünk a karácsonyfa körül.
,, Menyből az angyal eljött hozzátok, lássátok''... Lelkemben kihűlt a  csodálatos ünnepek helye, keserűség váltotta, töltötte be annak piciny rését. Úgy éreztem, hogy mindenki elhagyott, ha szeretem és jó gyermek vagyok, akkor már nincs miért szeressenek. Sem angyal, sem senki már nem törődik azzal, hogy e világ legapróbb része talán még én is lehetnék az ünnepek alatt, ha már a hétköznapokban annyira hiányzik a szeretet.
 

Az én szívemben karácsony van,

a hétköznapok mindegyike?

 

Karácsony az én szívemben?

Nem volt azt ki elmesélje,

Hogyha árva, szegény lészen,

Egy szaloncukrot ki ad nékem?

 

Azt sem mondták honnan ered,

Annyi jóság vagy szeretet.

S ki az aki megérdemli,

Azt az áldást vagy keresztet.

 

Karácsony az én szívembe?

Hol a jászol a kisded abból?

Kihűlt helyén mit találok,

Kifoszthatott meg, hát attól?

 

Ahány ünnep vagy karácsony,

Szívem attól még mindig üres.

Ha nem te vagy az angyalom,

S a te arcod, ha nem látom.

 

Karácsony az én szívemben?

Nem elég az én lelkemnek,

Ha szemeim az égre néznek,

S nem vagy itt a szívemben.

       

Karácsonyfa, díszek lógnak,

Elhalmoznak szép kis tárgyak.

Boldog vagyok  mindenem van,

Egy ünnepélyes sarokban.

 

Családom az, ami fontos,

Az ők szemükben angyalt látok.

S elküldeném hozzád őket,

Hogy érezd azt, hogy karácsony van.

 

Egy jó dolgot már megtanultam,

Mért ne lennék angyal annak,

Kinek szíve megtört attól,

Hogy nem léteznek angyalok.

 

*****

Az őszi és téli napok élményei. 2010–2011.
 
Jóval az ünnepek előtt már említettem, hogy Gelencén megismerkedtem egy idősebb emberel aki segített nekem a házkörül minden dolgaimban.
K. Imre ő egy kedves és egyszerű, szerény, őszinte jó barátom volt. Ketten jártunk a mezőre, erdőre gombát szedni, na meg seprű veszőt.
Sok időt töltöttünk együtt, szinte minden
nap meglátogattuk egymást és együtt dolgoztunk.
Késő őszi napok, hullani kezdtek a fák levelei és rozsdásodtak.
A gyümölcsösben foltos, tarka takaró gyűrődött a földön.
A nemere belekapaszkodott, tépte és szaggatta kegyetlenül, foszlányait haragosan ide-oda hordozta amerre járt.
Megtöltötte az udvart mindenféle gallyal, volt ám, amit összeszedni, elseperni.
A tél beállta előtt igyekeztünk rendet csinálni a kertben, udvarban. A tűzifa össze volt vágva, kisebb rakásokban száradt, itt amott, ahol a nap még rá kacsintott. Jól átjárta a szél és szaporán kapkodtunk, hogy a fásszínt megrakjuk télire. Egyre hűvösebb lett, zúzmarás reggelek a nap csikorgatta éles fogait.
Imre segített, hogy a szerszámaimat megjavítsam, összeszedtük és a fejsze új nyelet kapott a gereblye, lapát és ásó, kapa, kasza felújítva. Nem maradt el a gyümölcsfák metszése, csattogtattuk az ollókat a kacor (Fanyelű, görbe kés) úgy penget az ágak közt és vagdalta azokat, mint a szalonnát.
Kijártunk a porondra, ott a patak partjain kosarakhoz való vesszőt szedtünk és azzal is jól eltelt az idő.
Már amire mindent begyűjtöttünk és rendet csináltunk, arra az ünnepek is megérkeztek. Az öröm és a boldogságtól egyre jobban mosolyogtunk és viccelődtünk.
Nem maradt más csak, hogy felkészülve várjuk a Karácsonyt és a szilvesztert.
Nálam az ebédlőben reggel korán a vesző, hajlott és reccsent a kezeim alatt, fontam a kosarakat. Segítségemre jött Imre, egy kis két decis üvegbe pálinkát hozott, azt munka közben jó étvággyal elfogyasztottuk, kalákáztunk.
Mire az én asszonykám haza jött volna, már készen álltak a kosarak egy sarokban, takarítottunk magunk után és
gyönyörködtünk a sikeres kézimunkánk eredményeiben. Készült gyümölcstálca, nagyobb, kisebb kosarak. Még az ünnepek előtt megajándékoztuk családjainkat azokkal a becses dísztárgyakkal.
Jó érzés volt látni mások mosolyát és megtiszteltek azért, amit értük tettünk.
Így hát nem mondhatom, hogy a téli napok unalmasak lettek volna. Boldogan folytattuk tevékenységünk a téli napok alatt. Egy szóval jól kiteleltünk.
A kaláka az egy mozgató rugója életünk unalmasabb időszakában, csak, hogy most az emberek sajnos magányosak bezárkóztak, mintha egymástól félnének. Más dolgok foglalják el az emberek szabad idejét, egyéb szórakoztató tárgyak elszakítanak barátainktól, ismerőseinktől.
Ez új évben én azt kívánom kedves olvasó!  Térjünk vissza a régi vágányra, vagyis emlékezünk arra, hogy mennyi szép és jó dolgokat tudtunk csinálni együtt. Nem kényszerítelek csak szebbé akarnám tenni életünk ezáltal.
Keresünk közös tevékenységet.
 

******

Egy óriási veszteség.
 
2011. Január. Erősen hideg volt azon a reggel, több centis hótakaró a szél is haragosan tépelődött, összevissza sepregetett.
Igyekeztem eltakarítani a havat de hiába iparkodtam, mert a szél ellenem volt. Belefáradtam és úgy döntöttem, hogy abbahagyom, semmi látszata annak, nincs mért a szélellen küzdeni. Attól eltekintve csodálni tudtam és tetszett a haragos játéka. Várva vártam, hogy a téli ünnepek után tartós hó legyen. Szeretem a téli évszakot, ahogyan havazik és kedvelem ahogyan szállingóznak a hópelyhek mint valami lepkék.
Séta közben annyira élvezem hallgatni a talpam alatt amikor recseg, ropog a hó, olyankor arra gondolok, hogy mondani akar valamit, mélyhangon nyöszörgött.
Miután egy kisé megfáztam hamar benyitottam a meleg házba, zsibogtak az ujjaim és az arcom kiforrósodott, talán pirosra csípte a szél.  
Még reggel volt nem késtem le semmiről, jól tudtam mi és ki vár rám odabent a szobában.
A kinti kikapcsolódás után mély levegőt vettem és szomorún benyitottam a szobába ahol a beteg édesapám feküdt. Hosszan figyeltük egymást tehetetlenül ő fényes könnyes szemekkel, én meg mozdulatlan hallgattam ahogyan nyöszörög.
Erőt vettem és amit még érte tudtam tenni azt megtettem, föléje hajoltam, simogattam és akkor a forróság jobban elöntött.
Megnedvesítettem a száját és haraptam a nyelvem ahhoz, hogy visszafogjam a szemeimben ülő könnyeim. Hallottam amint nehezen szuszog, tikkadozik és már csak a fényes szemeivel követet engem. Több időn keresztül ez ismétlődött, már érte senki, semmit nemtudott tenni.
Az orvosok rég lemondtak róla.
Három héten keresztül, nap, mint nap ugyan az a szívszaggató érzés, hol odakint az udvaron bámultam a hófehér tájat, majd újra odabent a szürke gyászra intő merev testet. Már jól tudtam igen, hogy bekövetkezhet az a szörnyű pillanat, amely elválaszt minket egy hosszú időre.
Amint az idő lassan fojtogatott a számomra a tél is gyászolt, már nem leltem örömöm  odakint, képzelődtem, ha kimentem az udvarba. A kopasz fák csak lengedeztek a szélben és az ágak mintha kaparták volna az eget. Nem volt erejük, hogy belemarkoljanak csak szorosan a földbe fagyot gyökerei ropogtak a fájdalomtól, sírtak az ágak. Bármerre néztem, csak a szenvedő apám arcát láttam.
Éreztem a halálnak szagát és a fehér hóban hallottam durva lépteit ahogyan közeledett felénk.
Nyugtalan éjszakák, mosdattam félig kihűlt testét, nedvesítettem a száját a könnyeim kiapadtak, mint a forró nyári szélben a patak. Mint egy szótlan, kiszáradt fadarabot, úgy óvatosan testét mozgattam az ágyban ahhoz, hogy tisztán tartsam. Egy félelmetes éjszaka, csakugyan megtörtént, nyitott üveges szemek, a lehelete már nem simogatta a kezem, amikor nedvesítettem az ajkát.
A szívemből egy darabot kitéptek, rögtön intézkednem kellett.
Azon az éjjel átszaladtam a szomszédba és segítséget kértem idős Imre barátomtól.
Semmi kifogás nélkül sietett hozzánk, hogy öltöztessük, apát illő ruhákba.
Mindent az ő segítségével elrendeztünk és együtt
megvártuk a hajnalhasadást.
A többi részleteket nincs mért leecseteljem. Tisztességes temetésben volt része, szomszédok, ismeretlen személyek a rokonság fájószívvel búcsúztattuk örök nyugodalomra.
 

Még most is gyászolom, de nem úgy, mint akkor,

A tél most vigasztal nem annyira mostoha,

És azt is jól tudom, hogy eljön a tavasz,

Lesz még kikelet s rügyeket fakaszt.

 
Köszönöm, hogy itt voltál és olvastad gyászoló szívem fájdalmát. Én neked viszont, azt kívánom légy erős és bátor s a te szíved, soha ne fájjon.
 

*******

Kertészkedés.
 
Február végén mikor még a fák pihentek és a téli álmaik vége felé járt, mielőtt felébredett volna a gyönyörű természet lesben álltam és vártam, hogy minél előbb tisztítsam meg a gyümölcsfákat a száraz ágaitól.
Előkészítettem a metszőollót, megfentem és beolajoztam.
A szőlős is  arra várt, hogy megnyessem,  még mielőtt vékony, hosszú ágai újból nedvet szívna magában.
A hótakaróból már csak szaggatott foltok, cafatkák maradtak itt, amott a kertünkben. A déli órákban a napnak is ereje volt,
érezni lehetett, hogy mennyire kedvesen, sugarai  cirógatták a tájat.
Az aranyhajú napocska a kapkodó nemere szelet, tiszta forró arcával felmelegítette és szelídebb, lágyabb volt. Hiába örülten kapkodott és fújt, mert annyira ellágyult, mint egy részeg ember, lődörgött a fák között.
Csillogott, villogott a metszőolló a kezemben, ahogyan csattogtattam az ágak közt, a csalogató napnak fényében.
A létra tetején állva a szél is részegen belém kapaszkodott és úgy éreztem, hogy magával ránt és a földbe húz.
Hol félkézzel szorítottam a létra végét, vagy egy vastagabb ágba kapaszkodtam, hogy nehogy leesem. Nem volt könnyű dolgom, mivel nem láttam jól és a fény is karcolta a szemem, de még, ha egy kissé féltem a három, négy méter magasban és néha lábaim remegtek, élveztem csinálni a dolgom, büszkén folytattam, és elvégeztem a munkámat. A szőlős az már könnyebb eset volt, mivel alacsonyabb állványra futtattam és jobban hozzá fértem.
A hosszú ide-oda kúszó vesszőket könnyebben elértem, megmetszetem és hagytam kettő, három rügyező szemet a rövidre vágott vesszőn.
Lassan mint, aki nyugdíjas nyugodtan tapogatódzva elvégeztem egy pár nap alatt a metszést. Attól arra, ahogy melegedett az idő, de még szeplős volt.  Tavaszodott,  volt bőven időm összeszedni a gallyakat és amelyik jó volt a tűzre azt felhasználtam és melegvizet tudtam előállítani.
Következett a veteményes, ott is kerül bőven dolgom, felástam, majd mikor a szél megszárította a talajt, akkor felkapáltam a földet és lazán elgereblyéltem.
Ott tartottam, hogy felosszam, különböző ágyásokra és várva, vártam, hogy a nap felmelegítse a puha talajt ahhoz, hogy beültessem a kis apró magokra váró termőföldet.
A szomszédból innen, onnan kaptam elegendő ültetni való magot.
Egy alkalommal Marosvásárhelyről hoztunk egy különleges tökmagot, csodálatos hosszú növésű tök féle lehetett, annak a termése. Azzal a hatalmas növésű növénnyel én még gyermekkoromban találkoztam előszór és nagyon szerettem ízletes  volt a termése. Az eredeti neve: Trichosanthes cucumerina, könnyebb volt elneveznem kígyótöknek, mivel nagyon is hasonlított egy féle kígyóra.
Ott volt az alkalom, hogy magas állványt készítsek kb. két méter magast és négy méter hosszat, hogy  májusban elültessem a csoda magokat. Egy arasznyi széles fészket vájtam, de nem túl melyet, kb. 10 centire ahhoz, hogy jó trágyás földbe ültessem. A fészkek közti távolság kb. 40 centi lehetett, miután jól végeztem a dolgom már csak arra vártam, hogy kikeljenek a magocskák a puha meleg földből. Nagyon gyorsan teltek a napok és hónapok, amikor csodák, csodája, gyönyörű szép virágzása volt, hasonlított valamint a csillagokra színtiszta fehérbe öltözött a magasba nyúló, hosszú növény, de sűrűn benőtte az állványt. 
Itt Gelencén a szomszédok csodálkoztak és érdeklődtek, hogy mit ültettem a kertbe.
Ők errefelé még nem láttak ehhez hasonlót. Amint megjelent a termése érdekes hosszú vékony zöld kígyók lógtak  fejjel lefele. Július közepe lehetett, amikor annyira megnövekedett a tök, hogy elérte a másfél méter hosszúságot és jó vastag lett mint a karom.
Boldogan vágtunk egy, egy darabot a hosszú tökből és vékony szeleteket liszt és tojásba mártva olajos-tepsibe kisütöttük, fűszeresen nagyon finom volt. A tök érdekes módon az tovább nő és semmi baja nem lesz ha kivágunk egy darabot belőle.
Annyi sok lett, hogy bőven osztogattam a szomszédoknak, abból a kígyótökből és az elkészítéséhez szükséges receptet is hozzá adtuk. Mindenki boldogvolt és híre ment a faluban a kígyótöknek,  a következő évben már többen elültették a csoda tökmagot. Kedves olvasó, ha van veteményeskerted  próbáld elültetni te is, nem bánod meg.
Finom rántott tök elkészítése.
 
A tököt meghámozzuk, megmossuk, karikákra vágjuk. Ételízesítővel mindkét oldalát bekenjük. Picit állni hagyjuk. Az olajat felhevítjük.
 
A tököt lisztben majd a tojásban és végül a zsemlemorzsában is megforgatjuk. Szép pirosra megsütjük mindkét oldalát. Kéztörlőre tesszük, hogy a felesleges olajt felszívja. Jó étvágyat!
 
Tökből fasírt.
Lereszeljük a meghántott tököt és hozzá adunk annyi tojást,, és zsemlemorzsát,  hogy jól összeálljon, fokhagyma, bors, delikát majd esetleg egy kis csipetnyi sót, jól összekeverjük és pihentetjük, ahhoz hogy átvegye a fűszer ízeket. Ez lehet ízlés szerint változó, szója darát is lehet hozzáadni... Majd forró olajban megsütjük.  Ha tetszett írj vissza.
A tököt lehet majonézzel kikavarni az is bomba étel aki bírja.
 

********

1989. Augusztusi Valentin Day
 
Vissza pillantok egy kissé a múltba. 
Ifjúságunk egyik legszebb, szerelmes pillanata jutott eszembe és arról szeretnék most nektek írni.
Habár annak idején, az a gyönyörű esemény nem azon a napon történt, semmi köze a mai ( Valentin), szerelmesek napjához, de én most boldogan összekapcsolnám, megemlékeznék úgy arról, és megragadom ezt az alkalmat, hogy elmeséljem nektek azt, hogy a mi időnkben milyen is volt a szerelem egy őszinte párkapcsolat.
Azelőtt néhány szóban had mutassam be a Valentin eredetét amit én is most már megünneplek, nem azért mert annyira fiatal vagyok, hanem jó érzés tölt el, ha a fiatalokkal együtt érzek mert, nekünk is volt ifjúságunk, és megmaradtak arról a szép emlékeink, amit szívem mélyén megőrizni fogok a végsőkig. Igen bevallom, hogy ebben a korban is pont olyan szerelmes vagyok, mint akkor valaha réges-régen.  Talán most még annál is jobban tudok szeretni, imádni, azt akit annyi éven át megismertem és közös tapasztalataink során most már többet érzünk egymás iránt.
A szerelemnél is erősebb ez a beteljesedett, megvalósított közös álmunk, kapcsolatunk hevesebb.
Ha a mostani fiatalság a szerelmes élményeiket ezen a napon így ünnepelik és érzéseiket egymás iránt így táplálják,  akkor mi mennyire inkább jobban kell táplájuk, azt az érzést, amit oly régen már tapasztaltunk és átéltünk azt, ami még most is él bennünk. Mi tagadás bőven van amiről megemlékezünk, és e csodálatos virágzó korban a mostani szerelemről, kapcsolatról van amiről beszéljünk, és mutathatunk példát azoknak, akik most szerelmükre gondolnak és bizonyítani szeretnének párkapcsolatuk pillanataiban.
Tehát lássunk egy rövid leírást erről a napról.
Bálint nap :
Szent Bálint (Valentin, vagy Valentinus) a szerelmesek, a lelki-betegek és az epilepsziával élők védőszentje. Magyarországon e szentnek nem alakult ki jelentős egyházi kultusza. Az angolszász országokban Valentine (Bálint) napján (február 14.) tartott Valentine's Day (magyarul: Bálint-nap) ünnepe a 20. század végétől világszerte elterjedt világi "szerelmes-ünnepként". Az angolszász szokás Magyarországon az angol elnevezés magyarosított formájú átvételével, mint Valentin-nap vált ismertté és népszerűvé az 1990-es évektől kezdődően. Ezen az ünnepen a szerelmesek megajándékozzák szerelmüket, vagy szerelmes üzenettel kedveskednek neki. A Valentin-nap vallási eredete világszerte, így Magyarországon is elhomályosult.
Így hát én is haladok a korral és mint mindenki más, aki szerelmes így ünnepelem ezt a napot. Megemlékezzek arról, hogy mi az elmúlt évek során mennyire szerelmesek voltunk, mert így szeretném táplálni e csodálatos jelent és jövőnket.
Egy csodálatos hétvégén Marosvásárhelyről vonatra ültem, és elutaztam az akkori nem régen megismert szerelmemhez Brassóba. Repdesett a szívem a boldogságtól, alig vártam azt a pillanatot, hogy találkozhassunk. Azelőtt jóval egy hete átöleltük egymást és a viszontlátás forró csókja, egy el nem felejthető élmény, újra csalogatott vissza  az én szerelmemhez.
Úgy hiányzott, hogy újra átöleljem és, hogy  cirógassam, mint a szomjazó szarvasnak a frissen csordogáló hegyi patak.
Szinte örömkönnyek pottyantak ki szemeimből, mikor megérkeztem a Brassói állomásra. Egy kis csomaggal az egyik kezembe és a másikban egy csokor virágot szorongattam, úgy vigyáztam arra, hogy el ne hervadjon a vörös székfűcsokor, hogy majd remegtem az izgalomtól. Magdika az én szerelmem hasonló izgalommal várt odahaza és igyekezet, hogy ízletes ebéddel fogadjon.
Tudta érkezésem, közeli pillanatait,  jól megérezte. Terített asztalnál várt és leste, hogy mikor szólal meg a csengő.
Annyira tiszta és áttetsző volt gondolataink, hogy átérezni lehetett a legkisebb mozdulatból, mindazt, ami  bennünk forrt. Egymás gondolataiba, szívébe lehetett látni, olvasni. Az egymás iránt megadott tisztelet és őszinteség kinyitotta lelki világunk ablakait a boldogság felcsillanó fénye irányába.
Egy nagy, szoros ölelés, kedves bájosarc fogadta érkezésem. Szerelmem annyira magához szorított, hogy a csokor virág majd összelapult köztünk.
Kivörösödtünk a boldogságtól és a csóktól éget az ajkunk.
Egymást megajándékoztuk és annyi mindenről tudtuk mesélni, hogy talán egy kimeríthetetlen kút is kevés ahhoz, nagyon sok mesélni valónk volt.
A szombati nap az csodálatosan eltelt, náluk a kicsi szobában aludtam akkor éjjel.
Reggel kedves  ébredésben volt részem egy halk tetsző hang jutott a fülembe. Csaba ébredj, készen van a reggeli, arra a kezét óvatosan a fejemre helyezte és végig simogatott, hát ki lehetett más, mint Magdika. Reggeli után az édesanya Sára és a húga Gabriella elmentek és magunkra hagytak. Nem volt más, mit tennünk az időt kihasználtuk. Egymásba ölelkeztünk és ajkaink egybeolvadtak, gyöngéd kézmozdulat, cirógatás követe minden egyes forró percet. Hol a fotelszékben, hol a kanapén folytattuk a heves szerelmes vallomást.
Egymásnak idézve kedves szavakat a legédesebb formájában.
Hogy visszafogjuk huncut vágyainkat azt terveztük, hogy sétáljunk egyet a természetben. Megegyeztünk felmegyünk az úgynevezett hegyoldalra a Pojána  tóhoz és ott egy jót csónakázunk.
Ez így minden a legjobb terv szerint sikerült, csakhogy az egyik legszebb pillanatról lemaradtunk.
Szerettem volna csónakot bérelni, de sehogy sem jutott eszembe, hogy hova lett a személyi igazolványom. Viszont Magdika abban bízott, hogy az nálam van és ő a saját igazolványát otthon hagyta.
De szomorú voltam és gondterhelt, azt soha, de soha el nem hagytam.
Már biztos voltam abban, hogy elvesztetem. Búsultam, de ügyetlen vagyok, most miattam nem csónakázhatunk. Arra Magdika megbékélten, nyugodt volt és vigasztalt.
Semmi baj folytassuk utunk sétában, van itt miben gyönyörködni, mondta kedvesen és átölelt. Nézd, ott egy fotós csináljunk képet, jó ötlet volt az ő részéről.
Azám sikerül és boldogan kéz a kézben tovább ballagtunk. Sehogy sem lehet ezektől a szép élményektől megválni.
A hegyek keblükben elringattak a gyönyörű látványosság, és az annyira megható érzés volt, hogy kevés a szó, amely azt le ecsetelné.
Naplemente, hűvös szél körül táncolt és a madarak csicsergése kísért minket haza.
De a személyi az sehogy sem jutott eszembe, hogy hol hagyhattam el. De még annál nehezebb kő nyomta a szívemet a búcsúzkodás, azok a percek, amikor újra egy időre el kellett köszönjük egymástól. Hát ilyen a szerelem, hatalmas ereje van és szédítő álmokban elringat úgy, hogy minden más problémáinkat felfalja és boldogít. (tisztelettel már akit).
A természet viszont, az is hozzájárul és egy igazi harmónia tölti be szerelmes pillanatainkat.
Szerencsésen haza értem, újból a szürke magány a munka és az otthoni gondok tornyosultak magam körül.
De én akkor csak tovább álmodoztam és bíztam abban, hogy elhozza az idő a számomra azt a pillanatot, hogy együtt legyek azzal, akit a szívem oly annyira szeret. Közben jó hírt kaptam Magdikától, megkerült a személyi kártyám.
Na igen, hol máshol lehetett, mint csakugyan náluk. Megtalálták a kanapé mögött. Azaz édes pillanat ellopta az eszem és kicsúszott a zsebemből.
Erre még végezetül azt kell mondanom.
Vigyázatok ti is, hogy a szerelem meg ne vakítson!
 
Folytatódik

*************************************************

 

17. HALLGASSUK EGYÜTT…

 

Dr. KOVÁTS GYULA ZENEI ROVATA

CHARLES DANCLA: ÁLMODOZÁS

 Ez az elragadó téma még gyerek koromból maradt meg bennem.
A békéscsabai Bartók Béla Zeneiskolába jártam, ahol hegedülni tanultam. Ezt a tevékenységemet 10 évig folytattam a 8 általános és 

2 továbbképző évben. Az utolsó években játszottam a városi 

szimfonikus zenekarban is.

Dr. Kováts Gyula

*

A zeneiskolában általános gyakorlat volt, hogy az idősebb 

tanulók nemcsak az évzárón, a zeneiskolai növendék 

hangverseny napokon lépnek fel, hanem egyéb alkalmakor,

egyéb helyeken is.
Egyik hegedűórám előtt az egyik hegedűs társam, Gyuri, egy új koncert darabot kezdett játszani, amely azonnal feltűnt nekem eredetiségével. Akkor még ő is tanulta a darabot, és többször is eljátszotta, tanárunk, Bandi bácsi intenciói alapján. Ekkor még 

nem is tudtam, kinek a művét játszotta.
Aztán sor került a darab előadására is, a legközelebbi növendék hangversenyen. Gyuri zenéjének címe ekkor kiderült ? Dancla: Álmodozás... Előadása után nagy tetszésnyilvánítással tapsoltunk neki... valóban álmodoztunk hallatán.
Én is és növendéktársaim játszottunk más Dancla-darabokat, így a zeneszerző ismert volt, de a Gyuriét nem játszotta rajta kívül senki más. Aztán még egyszer hallottam Gyuritól az Álmodozást, egy ünnepélyen. És ekkor rögzült meg bennem, örökre. Soha nem láttam a kottáját sem, de hallásból akkor megtanultam. Később egy alkalommal én is előadtam, egy egyetemi ünnepélyen.
Nemrég ismét eszembe jutott Dancla Álmodozása és leírtam emlékezetből a kottáját, amely alapján most előadásra került a videóban. Miután Gyuri szabadon játszotta, a kottázás során egyetlen gondom volt: valójában a hangok milyen ritmusban lehettek az eredeti kottában? Ha ettől némileg most eltértem, bocsátsa meg nekem Charles Dancla…
És lám, Gyuri is „tanárom” lett e kis remekmű kapcsán.
 
Hallgassátok a szóló hegedű szépségét és álmodozzatok (?) szeretettel: Gyula.
 
Elérhetőségek:

https://youtu.be/Dkxq57MACwc

https://videa.hu/tagok/derkovats-gyula-2108003

https://orokbecsuek.blogspot.com/2022/04/charles-dancla-almodozas.html

 KÖSZÖNJÜK AZ ÉLMÉNYT!
 

*************************************************

 

 18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

- SOPONYAI MIHÁLY ROVATA - 

 

A bélflóra helyreállításának étrendi lehetőségei.

Kik laknak a pocakban?

 
Baktériumok, gombák és vírusok nem csak betegségeket képesek okozni. Régóta tudjuk, hogy a szervezetünkben élnek kimondottan hasznos mikroorganizmusok is – azonban az utóbbi bő 10 évben a csodás kis élőlényekről egyre több és meglepőbb dolgok derülnek ki. Nem véletlen, hogy a velük kapcsolatos kutatás ugrásszerűen fejlődik.
Mikroba-ujjlenyomat
 

Soponyai Mihály

A velünk együtt élő mikrobák száma billiós (1012) nagyságrendű. Ezen „társbérlők” gyomor-bél rendszerben lakó tagjai alkotják a bélflórát vagy más néven bélmikrobiomot. Mennyiségük olyan hatalmas, hogy kg-os nagyságrendben is kifejezhető: minden emberben kb. 1,5-2 kg a bélmikrobiom súlya. A székletünk szárazanyagtartalmának 40-60%-a ezekből az organizmusokból áll!
 
A bennünk élő mikroorganizmusok sokfélesége lenyűgöző: 300-1000 különböző fajtájú élőlény nyüzsög bennünk. Hogy pontosan 

mennyi, és milyen arányban, az viszont egyéni jellemző. Két emberben a bennük élő mikrobák olyan eltérő belső élővilágot hozhatnak létre, mint amennyire eltérő lehet egy trópusi esőerdő az európai tölgyesektől… Ez a teljesen egyéni világ annyira jellemző az emberre, mint az ujjlenyomata. Nincs két egyforma.
Miért laknak bennünk?
 
Az egészséges bélmikrobiom számos területen segíti a szervezet működését. Emészthetővé teszik a nem, vagy csak rosszul emészthető táplálékainkat, részt vesznek a K-vitamin és egyes B-vitaminok (pl. biotin) szintézisében. Rövid szénláncú zsírsavakat termelnek, ezek pozitív hatással vannak a bél nyálkahártyájára. Gyulladáscsökkentő, immunrendszert erősítő hatásuk is ismert. Csökkenthetik a székrekedés valószínűségét, hatásosak lehetnek puffadás, hasmenés ellen, de a koleszterinszintet is kedvezően befolyásolják. Puszta jelenlétükkel pedig védenek a kórokozókkal szemben: ha a „jó” baktériumok elég sokan vannak, a patogének kiszorulnak a képből. Egyszerűen nem lesz helyük, nem lesz életterük.
Amikor az egyensúly felborul

 *

Paracelsus híres mondata, miszerint: „A halál a belekben lakik”. Ez túlzásnak tűnhet ugyan, de az elmúlt 10 év rávilágított arra, hogy ebben a mondatban több igazság van, mint korábban gondoltuk. Számos betegség esetén vizsgálták a bélflóra eltéréseit: cöliákiában, elhízásban, gyulladásos bélbetegségekben, de olyan, táplálkozással látszólag összefüggést nem mutató betegségekben is, mint az ízületi gyulladás, az autizmus vagy a depresszió. Az ismereteink több mint hiányosak, de személyes meggyőződésem, hogy a bélmikrobiom és egyes betegségek kapcsolatának kutatási eredményei még sok újdonságot és kezelési lehetőséget adnak nekünk a jövőben.
 
Számos oka lehet annak, hogy az egészséges bélflóra egyensúlya felborul. A napjainkban elterjedt nyugati típusú étrend (finomított liszt, egyszerű cukrok, kevés rostfogyasztás, rendszertelen étkezések, gyorsételek, félkész élelmiszerek stb.) és a stressz (a nagyon kicsi, de folyamatosan jelen lévő stressz is, mint pl. az időnyomás), az alváshiány olyan okok, melyek a legtöbb embert érintik. De egyes betegségek (táplálékallergia, táplálékintolerancia, gyomor- és bélbetegségek) is felborítják a mikrobiom egyensúlyát. Nem segítenek a környezeti ártalmak, és káros a minket körülvevő szennyező anyagok folytonos jelenléte is.  Egyes gyógyszerek – tipikusan az antibiotikumok, de savlekötők, szteroidok, gyulladáscsökkentők stb. is – károsítják a bélflóránkat.
A “biotikumok”: probiotikum, prebiotikum, szinbiotikum
 
A probiotikumok élő mikroorganizmusok (pl. Bifidobacteriumok, Lactobacillusok, Streprococcusok stb.). Olyan élőlények, melyek képesek arra, hogy elfogyasztva túléljék a gyomor barátságtalan, savas környezetét, és a vékonybél enzimei sem pusztítják el őket. Így elérnek a vastagbélbe, ahol aztán megtelepedve a mikrobiom „jó” tagjait erősítik.
 
A prebiotikumok nem élő mikroorganizmusok, hanem a „jó” mikrobák tápanyagai. Nem elég, ha a hasznos mikrobák elérik a vastagbelet: enniük is kell valamit. Olyan anyagokkal lehet táplálni őket, amelyeket az emberi bélcsatorna nem tud emészteni, így azok eljutnak a bélcsatorna utolsó szakaszába – ahol a mikrobák lebontják őket. Ezek az anyagok leginkább rostok: pl. inulin, oligoszacharidok, frukto-oligoszacharidok stb. Olyan élelmiszerek tartalmazzák, mint. pl. vöröshagyma, fokhagyma, póréhagyma, zabpehely, csicsóka (a legjobb inulinforrás!), cikória, gabonafélék, banán, méz stb.
 
A szinbiotikumok együtt tartalmazzák az élőlényt és a táplálékát: azaz a pro- és a prebiotikumot is.
Élelmiszerek a bélflóra védelmében

 *

Már tudjuk, mivel etessük a bélflóránkat, de hogyan juthatunk hasznos mikroorganizmusokhoz, ha szükségünk van rájuk? Némely élelmiszerben megtalálhatóak ezek is. Az az élelmiszer tekinthető probiotikusnak, amely – a Magyar Élelmiszerkönyv szerint – legalább 106/g nagyságrendben tartalmaz élő, jótékony hatású baktériumokat (a minőségmegőrzési idő végéig). Tehát a definíció a hasznos élőlények koncentrációjához kötött: a hatás ugyanis akkor érhető el, ha megvan a megfelelő darabszám hozzá. Ugyanakkor az élelmiszercímkén nem lehet feltüntetni a „probiotikus” szót a jelenleg érvényben lévő szabályozás szerint. Joghurt esetében ezért érdemes a gyártóktól tájékozódni a szükséges információk megszerzéséhez.
Milyen élelmiszereket válasszunk tehát? Íme a lista:
 
    Joghurt (baktériumokat tartalmaz);
    Kefir (gombát tartalmaz);
    Koreai kimchi: zöldségfélékből erjesztett étel, leggyakrabban kínai kel, uborka, 

    retek  és zöldhagyma keveréke.
    Savanyú káposzta (ellenőrizzük, hogy ne legyen pasztőrözött!);
    Kovászos uborka;
    Tempeh: a szójababot ekkor gombával erjesztik;
    Natto: szójabab baktériumos erjesztésével készül, közben nagy mennyiségben                keletkezik K2-vitamin is;
    Miso: fermentált szójabab paszta;
    Kombucha: erjesztett tea
 
 
Bélflóránk megőrzéséhez és regenerálásához fogyasszunk olyan élelmiszereket, amelyek együtt tartalmaznak pre- és probiotikumokat. Ilyen például a korábbi cikkekben közölt mintaétrendekből jól ismert zabpehely + joghurt párosítás. A saláták fogyaszthatók pl. áttört fokhagymával ízesített joghurtos öntettel. Ha kedveljük az új ízeket, próbálkozhatunk az ázsiai konyha alapanyagaival is, de tény, hogy ez nem mindenkinek megfelelő megoldás.
Gyógyszertári készítmények
 
Gyógyszertárakban szintén kaphatóak pre- és probiotikumok. Hasmenés, puffadás, a hüvelyflóra egyensúlyának felborulása, antibiotikumkúra után javasolt a használatuk. Ügyeljünk arra, hogy antibiotikummal együtt ne szedjünk probiotikumot, mivel az antibiotikum a hasznos mikrobákat is megöli. Legalább 3 óra teljen el az antibiotikum bevétele és a probiotikum elfogyasztása között. A másik lehetőség, hogy antibiotikum-rezisztens készítményt választunk: pl. Bacillus clausii baktériumot.

 *

Tartsuk azonban észben, hogy ezek a készítmények nem csodaszerek. Sok mindent nem tudunk róluk: pl. egy- vagy többféle törzset tartalmazó készítményt vegyünk? Milyen arányban fogyasszuk az egyes törzseket? Mivel a bélflóra egyéni, a prebiotikumnak is egyéninek kell lennie: függ az életkortól, egyes meglévő betegségektől (pl. cöliákia), és még számtalan tényezőtől – ez az oka annak, hogy a tudománynak ezen területe a mai napig intenzíven kutatott.
 
Miközben kíváncsian várjuk a tudomány új eredményeit, addig is tartsuk észben: a probiotikus élelmiszerek rendszeres fogyasztásával biztosan jótékonyan hatunk bélflóránkra.
Gyógynövények szerepe a bélflóra helyreállításában

 *

Ha a bélflóra egyensúlya felborul, a gyógynövények elsősorban a fennálló gyulladás enyhítésében segíthetnek. A gyulladás csökkentésével a fentebb ajánlott pre- és probiotikus készítmények, valamint élelmiszerek is hatékonyabban fejthetik ki a hatásukat. A gyógynövények közül nagyon sok rendelkezik gyulladáscsökkentő hatással, ilyenek például a kamilla, a körömvirág, az apróbojtorján vagy a cickafark, melyek egyetlen teakeverékben egyesítik erejüket, ez a Kamillás teakeverék (Gyulladás csökkentésére). A gyulladás csökkentésére a Kamillás teakeveréket napi 1-3 csészével fogyaszthatjuk, étkezések között, a panaszok megszűnéséig. Gyermekeknek 6 éves kortól hígítva adhatjuk (egy teáskanál teafű, 2,5 dl vízhez). Terhesség és szoptatás alatt is fogyasztható a teakeverék, de csak napi egy csészével, ezt az adagot ne lépjék túl.
Mindenkinek jó egészséget, derűs napokat kívánok.
 
Üdvözlettel: Soponyai Misi

*************************************************

 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 

 
ANYÁM SZÁZ ÉVE
Vendikém!  Hát borzasztó kemény és nehéz élete lehetett...ahogy az én Édesanyámnak is..:(  :(   köszi  ma még egyszer elolvastam..  Üdv:Marika
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> írta:

.............................................

 
Rózsa Papp hozzászólt a bejegyzésedhez a Cserhát Művész Társaság csoportban .      
Nagy Vendel bejegyzést tett közzé a Cserhát Művész Társaság csoportban Április 26., 18:06        
Nagy Vendel Április 26., 10:30   LÁMPÁSOD TARTSAD MAGASRA SZEGZÁRDI NAGY VENDEL ... 
Tetszik a Hozzászólok Megosztás!
Rózsa Papp:  Jól megírtad, mélyre ható, őszinte gondolataidat, de ha a fülekre rá is talál, sajnos a szívekre csak kevésbé: SÜKET SZÍV ...zárva vagyon a szív, süket és néma Nem sokakat ráz meg e szomorú téma Csak kevesen törődnek a tízparancsolattal Ölnek, és hazudnak, sokszor éjjel, nappal Fennen hirdethetjük, amit a nép szeretne, jaj de jó is lenne, ha hatna a lelkekre! Ez, mind csak álom, színes ábrándkép Amíg nem lesz másképp csak aludni szeretnék! Gratulálok versedhez. Vadvirág  Tetszik Hozzászólok 2022. április 26. 18:22  
........
Gyere Julis a hétszentségit tanuljuk meg végre, hogy hány szentség van, mert különben sohasem ad össze bennünket ez a pap! Kiáltotta a bibliát kevéssé ismerő lelkes vőlegény. A tízparancsolatot talán ismerik? A baj inkább az, hogy nem tartják be!
Karcsi
 
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. ápr. 26., K 16:00):
 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:

LÁMPÁSOD TARTSAD MAGASRA

 

Hová viszed azt a lámpást

Te szomorkás arcú vak ember?

 

Pislákolva ég benne a kanóc,

nem vetül a gyertya fénye

messzire előre,

domború, ezüst tükre

hiányzik belőle,

s ha megengeded szavam,

úgysem látsz semmit sem tőle.

 

Nem is azért viszem,

hogy gyorsabban haladjak vele,

néha csengetek is, 

akár mint egy leprás,

hogy jelezzek Neked előre,

és Te láthassál engemet.

 

lámpásod tartsd magasra,

ne kezdj munkádhoz sután,

vagy netalántán bután,

de vajon mi marad egy költő után?

Pár olcsó könyv a régiből,

s néhány, örök érvényűnek vélt

őszinte gondolat csupán.

 

Iskolában hittem,

tanulni kell szépen,

az visz majd előre,

ne legyek ledér,

felelőtlen dőre.

 

Most már látom mi lett belőle,

az jutott előbbre,

ki a könyvek kupacából egyet sem vett el belőle.

 

Ki józan ésszel gondol,

az önmaga tudósa,

vallott hite bőszen

jobbra, vagy balra dől el.

 

Egyikőjük szava

nem hallik túl a ricsajon,

pláne nem az égig,

másikuk megdöbbenve

magányosan áll a színpadon.

 

Néma ez a csend,

döbbenet ez a csend,

megdöbbentő ez a csend.

 

Egyikük sem érti,

hogy is lehet ez,

hogy történhetett mindez,

hogyan történhetett mindez meg?

 

Háborúk szavát hallgasd,

némelyik halkan cseng,

miket mondanak meg,

miket hallgatnak el,

csak belső szavadra ügyelj,

onnan hallik az igaz szó,

mindkét oldalon nagy lukat üt

a kóválygó puskagolyó.

 

Ne ölj, ne lopj, ne paráználkodj,

őrjítő ez a gondolat,

keresztény lő keresztényre,

évezredes dogmák dőlnek meg,

nesze neked tízparancsolat.

 

2022.  ÁPRILIS  25.

.............................

 
Szervusz Vendi!
Igen aktuális gondolatok manapság, vagy e földön mindig is aktuálisak?
Örülök, hogy megírtad, köszönöm, hogy elküldted.
További csupa jót, sok jó ötletet az íráshoz, és még több jó olvasót!
Üdv, Anikó.

.....................

 
Vendikém, köszönöm szépen szívből jött versedet! Puszillak: Mariann
2022.04.27. 15:16 keltezéssel, Nagy Vendel írta:
HÁZHOZ JÖN A KÖSZÖNTÉSEM
 

Szegzárdi Nagy Vendel: NÉVNAPODRA,  

 

Eszembe jutottál

névnapod hajnalán,

tán emlékszel még rám?

 

Gyönyörű nevedet

eléd kiáltanám,

Boldog névnapot  MARIANN , jó-barát.

 

Öröm, és szépség jár Neked,

óbor, és illatos virág,

nem jég, krumpli, vagy mákvirág,

egyszerűen csak borvirág,

hogy megpirosítsa orcád.

 

Hajnalban a dalodat 

trillás pacsirta mondja,

mégis a legszebb madár

a zümmögő muslinca.

 

Legyen továbbra is csodás

számodra e kerek világ,

őrangyalod vigyázzon Rád,

megírom a köszöntőmet,

s küldöm legott Neked,

a versem házadhoz megy,

szép ünneplő heteket.

 

A pince mélye szomjazó vendégre vár,

óvakodjunk le talán tán,

kóstolni hűs kadarkát,

koronája van a bornak,

bíbor színű a kristálypohár,

mámoros muslincák bódult dala száll.

 

SZEKSZÁRD, 2022.

...................................

 
KARCOLATOK A SZÜLETÉS NAPOM ALKALMÁBÓL, A SOK SZÁZ KÖSZÖNTÉS KÖZÜL VÁLOGATVA..
MÁJUS 7.   LEGFONTOSABB NAPOM
 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: 1954 05 07

 

Édesanyánk,

Kicsiny, törékeny asszony,

Éppen hatvannyolc éve,

Felnézett az égre,

Enyhülést remélve,

A  szenvedésre.

S a szerelemnek

Legszebbik havában

Orgona nyitogató

Langyos májusában

Csendes éjszakának

Felsíró zajában

Kettő fiat szült

Maga, és az Isten

Dicsőségére.

Hasonlatosan

Saját képére.

Az Isten áldja meg érte!

 

2022.  MÁJUS  7.  - ÉN

 
 A  VERS HANGOS LINKJE: ELMONDJA  ILOSVAY EGYED KATALIN
https://www.youtube.com/watch?v=dtjzNW7o8Eo
A  VERS A  JUTUBON IS MEGHALLGATHATÓ.

...............................

 

A 68 éveseké a világ,

mert lelkük még nyitott a fényre,

akár egy színes virág!

Benned az élet erénye,

s a költészet akár egy faág,

kapaszkodik szívedhez a sötétben,

mégis a lélek tisztábban lát,

mint bárki más...

 

Isten éltessen Vendi...

ENIKŐ

.................................

 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL!
ISTEN ÉLTESSEN SOKÁIG, CSALÁDOD, BARÁTAID, ISMERŐSEID, A VILÁG ÖRÖMÉRE! MARADJ AZ, KI VAGY, KI VOLTÁL!
ERŐT, EGÉSZSÉGET, TÖRETLEN HITET KÍVÁNOK!
Barátod: Paplan

.....................................

 
REAGÁLÁSOK A 1205.  MAGAZINRA
Kedves Vendi! Megkaptam a Megszólalok friss számát. Köszönöm szépen. Rengeteg jó olvasnivalót találtam benne, bár még nem olvastam el mindent, Véghelyi József novellája különösen tetszett. Barátsággal: Árpi

................................

 
Szia kedves Vendi üdvözöllek.
Nagyon szépen köszönöm a sok szép verset mesét novellákat történeteket, az angyali találkozásokat című írást.
Nekem nagyon tetszett az üzen a platánfa című versed is es a romantikus novella is. Gratulálok neked és írótársaidnak, színvonalas munkátokhoz! Szeretettel barátod: Éva
 
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. máj. 15., Vas 15:30):
MEGJELENT A LEGÚJABB ÚJSÁG a Megszólalok 1205. SZÁMA SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MŰINTÉZETE

.............................................

 
Kedves Vendi! Köszönöm szépen az újságot és a lehetőséget, remek mint mindig. Osztottam, további szép hétvégét kívánok! Szeretettel Edit

..............................

 
REAGÁLÁS A KÉRTEK RÁ DIÓT? CÍMŰ VERSEMRE
Kedves Vendi! Nagyon jó vers. Ez a szójáték a dióval, megnevettetett. Köszönöm, hogy megosztottad velem. Barátsággal: Árpi

*************************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.

A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.

…......................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

….............................…

FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

………....................…

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

…..................................…

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com

Skype: nagy.vendi54

---

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

---

Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.

A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)

---

Könyvtár:

ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN

Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

 ---

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

---

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

---

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

---

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com

……................................

Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újságbelső és külső munkatársai!                 ……................................

MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1206. szám

………......................

VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ