2022. április 14., csütörtök

 

 MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2022.04. hó – tizenkettedik évfolyam,negyedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2022.  április
 *
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 
*****************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
*************************************************
 1.LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 
 
    Az Április hava bolondozásokkal kezdődik, a bolondok napjával, mely régi hagyományokra épül, némi képzavarral élve, majd jön a Költészet napja, József Attilára emlékezhetünk, mint névadóra, egyik legismertebb, legtehetségesebb, legmegosztóbb költőnk a múlt századi irodalomban. Érdekes módon, minden hatalmi csoport a magáénak vallotta költészetét. Végül pedig a Húsvéti 
ünnepek következnek, Golgotával, feltámadással, és világi
bazár vásárokkal cifrázva.
Nagy Vendel

Az  Április negyedikei felszabad- dúlásunk momentán már nem aktuális. Azóta már más irányba gördül a történelem.
Ebben a felvilágosult, túliskolázott világban, keresztények verik a keresztényeket. Nesze neked tízparancsolat.
Eközben pedig űrhajókkal kutatják a világűrt, hogy melyik bolygóra tudna elköltözni az emberiség a lerombolt Földről. No, ezen gondolkodjatok.
Kérdés, hogy miért is?
Egyebet nem mondhatok, a  szerkesztő.
 ....................................
 
 ÁPRILISI BOLOND VERS
 
 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:  ÉLJEN ÁPRILIS ELSEJE
 
Gondolj a világra,
Ami  nem így sárga,
Hanem így sárga.
Nem keresztbe,
Hanem hosszába.
Aki nem tud úszni,
Az ne másszon fára,
Mert elüti az autó.
Fodrozó víztükör
Végre valahára.
Amikor már
Minden odvas,
Kis-kalapom
Zerge tollas.
Vagy máshogy mondom,
Zerge tollas kis-kalapom.
Sárga répa,
Zöld ribizli
Elfelejtett
Biciklizni
Hideg télben,
Forró nyárban
Ki a hóból,
Bele a zöld kukoricásba.
Kovászozott
Zöld uborka,
Kígyó toll, és
Béka háj,
Varjú szárny és
Sündisznó máj.
Söprű nyélen
Csúf boszorkány.
Lángot hányó
Tüzes sárkány,
Kecses ívű
Szép szivárvány.
Csípős szagú
Reszelt torma,
Gondolj vissza
E sorokra
Harapd a kalácsot
Fecskefarokra.
Mindenki oly
Lüke forma.
Talán még én is.
 
2020.  ÁPRILIS  01...
 
A VERS HANGOS LINKJE A YOUTOBRÓL. KATT RÁ:
https://www.youtube.com/watch?v=GqtEDx3O-d4&t=8s
*
 SAJÁT  NEVEMEN MEGTALÁLJÁK A  JUTUBON
https://www.youtube.com/watch?v=rzcr6CKPn1U
 
2020. ÁPRILIS  01.  A  BOLONDOK NAPJÁN!
*************************************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 
 
 
 1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
     SZEGZÁRDI NAGY VENDEL - ÁPRILISI BOLOND VERS
 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL
     KALOCSA ZSUZSA, ENGEL CSABA  (ERDÉLY), KLEMENT BURZA MÁRIA,
     SZŐCS ÉVA (ERDÉLY), CSOMOR HENRIETT, ERDŐS SÁNDOR,
     SZILÁGYI ANITA, SZEGZÁRDI NAGY VENDEL, PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ
  3. MESÉK VILÁGA   
      KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: ERDEI PAD
      MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM: ANGYALI TELEFON
      FELOLVASSA CSONKA DÓRA
  4. FEJLŐDÉSREGÉNY
      ÁRVAY MÁRIA -  VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES  (BEFEJEZŐ RÉSZ)
  5. BEMUTATJUK. KURUCZ ÁRPÁD  NOVELLÁIT - AZ UTCÁN
  6. HUMORESZKEK  05.
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETE
      PIROS, FEHÉR, ZÖLD, EZ A MAGYAR FÖLD
  7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
      VÉGHELYI PÉTERNÉ- KÉT FRONT KÖZÖTT HAZATÉRŐVEL
  8. HAZAI TÁJAKRÓL - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  LEGÚJABB ÍRÁSAI
      REND, ÉS KÁOSZ - ANYÁM SZÁZ ÉVE
      NŐNAPRA ELŐADJA ILOSVAY GUSZTÁV AUSZTRÁLIA
  9. MAI HÚSVÉTI GONDOLATOK AZ ÜNNEPEK JEGYÉBEN    
      KLEMENT BURZA MÁRIA
      MÁRKUS KATALIN
      SZILÁGYI ANITA
      SZAIP ISTVÁNNÉ  (ANGLIA)
      NAGY VENDEL
10. MEGJELENT CSONGRÁDI KATA LEGÚJABB VIDEÓJA
      TÉKOZLÓ SZÍVEDDEL
      MEGJELENT ILOSVAY GUSZTÁV HANGOS ÍRÁSA -  AUSZTRÁLIA
      JÁTSZUNK ZENÉT MÁSODIK RÉSZ
      MEGJELENT SZEGZÁRDI NAGY VENDEL HUSZONNEGYEDIK E. KÖNYVE 
      A  MEK-EN : VÁLTOZÓ ÁLLANDÓSÁG
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL. VÉGHELYI JÓZSEF - INVERZIÓ
12. FALUSI TÖRTÉNET. MÁRKUS KATALIN-  FORGÓSZÉL
13. JÉZUS TANÍTÁSAI
      POÓR EDIT  ( VII. RÉSZ) : A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL
14. ROMANTIKUS NOVELLA. CSOMOR HENRIETT: VÁRATLAN TALÁLKOZÁS
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
      PESA ANNAMÁRIA, CSOMOR HENRIETT, KOVÁCS TIBOR, SZILÁGYI ANITA
      KUCHTA CSILLA, SZAIP ISTVÁNNÉ  (ANGLIA), SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
      PITTER GYÖRGYNÉ ENIKŐ
16. ÉLETEM TÖRTÉNETEIBŐL
      ENGEL CSABA (ERDÉLY):  A  SZERETET KITELJESEDÉSE  4. RÉSZ
17. TÚL AZ ÓPERENCIÁN
      AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN
      KOLOZSI ERZSÉBET: TÓTÁGAS PODCAST (III. RÉSZ)
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
      SOPONYAI MIHÁLY: HÓLYAGHURUT
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT
      OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

*************************************************
 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL 
 
KALOCSA ZSUZSA: Már látom
 
Már látom, hogy a józan ész megfagyott,
már érzem, hogy az élet úgy nyomasztott!
Már értem, hogy miért e gyors rohanás,
mint síneken az ütemes kattogás.
A kétségekkel itt vagyok egymagam,
az új remények egyre csak rohannak.
Álom menekül, siet a holnappal,
rohan az idő, az emlék a múlté',
talán egy nap a szükség válik köddé!
Érzem, valaki elvette hitemet,
csalfán magával ragadta szívemet.
Titok s sejtelem kúszik a létemen,
fájdalmas közönyt hagy az emlékezet!
 ................................................
 
ENGEL CSABA  (ERDÉLY):
Dőlt betűk és szavak, érkezik a tavasz.
 
Érzem a papír és tinta friss illatát
Figyelem az író táncoló csuklóját
Hallgatom annak gyöngéd mozdulatát,
Tollából született betűk mocorgását.
 
Gyöngyszemhez hasonló betűk felett,
Ezüst szálból szavakat sző a képzelet,
Itt a tavasz, egyre közelebb érzem,
Nyíló hóvirág díszíti a kertem. .
 
Amint olvasom a költő gondolatát
Érzem a tavaszt a virágok illatát,
Szavai közt látom a napnak sugarát,
S hallgatom a csendes szél moraját.
 
Kandalló mellett az író csak mesél,
Odakint hűvös van táncol a szél,
Halkan dúdol lengeti a fák hegyét,
Érzem, hogy pörgeti lágy, meleg nyelvét.
 
Az írót az ihlet már magára hagyta,
Bent duruzsol a tűz kint mozog a hinta,
Messze tart a múzsa a szél elfújta,
Azt hiszi a tél, hogy a tavasz még várhat.
 
2022.02.13
 .............................
 
KLEMENT BURZA MÁRIA:
Sötét helyett Fényt lássál
 
Elnéztem a távoli eget,
olyan , mint fekete vászon
gombostűkkel tűzdelve,
s köztük álmok pihennek.
 
Majd fényük villan és játszanak,
kedves , játszó fénysugarak,
villámok elől futnak,
de fénnyel táplálkoznak.
 
Ezernyi fény, ezernyi élet,
benne csak gyönyörű álom,
elnézem és csodálom,
s új látásmódra késztet.
 
Távoli világ ,s közel hozzám,
ahol csak Szeretet táplál,
szív-kapukat kinyitnám,
sötét helyett Fényt lássál.

 *
Tavaszváró
 
Februári mínuszban
tavaszt várunk magunkba,
sok baj szakadt nyakunkba,
mosoly kell már arcunkra.
 
Reménylángját gyújtsa meg,
akkor szívünk nem remeg,
s az élet újra pezseg,
a világ nem lesz beteg

*
Félelemnek ne adj otthont
 
Egykor ketten mentünk mi az úton,
s imádkoztunk, hogy könnyeső ne hulljon,
a sors keze elragadott, lesújtott,
az álmodott boldogság elúszott.
 
Mára már csak emlékek maradtak,
szívemnek örök lakóivá váltak,
mégis oly sokszor úgy érzékelem,
itt vagy most is velem, s fogod kezem.
 
Most félelem ült az egész Világra,
sötétség sodor félelem-szikrákat,
ilyenkor szavaidra gondolok:
"Félelemnek ne adj soha otthont!"
 
Szavaidat magamhoz ölelem,
hogy erősítse az én hitemet,
felejtenem kell minden nehezet,
szeretettel kell játszanom szerepem.

*
Bátor álmodás
 
" Minden gondolattal a világot álmodjuk meg",
a modern fizikának már ez az üzenete,
magasabb tudatosság legyen a menedzsere,
sötétség tűnik, az élet újra pezseg végleg.
 
Álmodjunk végre szépet, nemeset, mely valódi,
élhetőbb, tiszta életet, s nem fogunk csalódni,
rémálmokkal nem leszünk elégedettek, melyet
nekünk mások álmodtak meg, és szenvedünk benne.
 
Most a teremtésnek láthatatlan mátrixából
Szeretettel teremtenünk lehet valóságot,
mely békét teremt minden létezőnek a Földön,
rém álmunkból ébrednünk kell, hogy a Fény ömöljön.
 
Álmaink álmodójává váljunk, az eszköze
a szívnek tudása, a jóságnak a forrása,
elérkezett az idő tudatos álmodásra,
Hit, Remény, és a Szeretet kell hozzá mindössze.
 
Érezzük újra a csodás anyatermészetet,
békés, boldog élethez váltsunk tartós bérletet.
 ...............................................
 
SZŐCS ÉVA (ERDÉLY): ÉN ITT SZÜLETTEM
 
ÉN itt születtem
ahol a hegyek a felhőkkel összeérnek.
Ahol délceg fenyves áll,
ősi legendát suttognak a fák.
Itt már minden dombot ismerek.
Reggel madárdalra ébredek.
Szeretem a mezők illatát,
tovafutó patakok zaját.
Én itt születtem, itt élek 
nem hiányoznak a nagy fények.
A zajos világot titkon kizárom,
s szépséged Erdély szívembe bezárom.
 
MIKOR GYERMEK VOLTAM
 
Mikor gyermek voltam
szárnyalt a lelkem.
Napjaim vidáman,
gondtalanul teltek.
Minden kis dologban
láttam a csodákat,
minden álmom az volt
fel az égig szálljak.
 
Aztán az évek, ahogy teltek,
szerelmes lett szívem,
csillagot szórt lelkem.
Holdfényes éjszakán
érintésre vágytam.
Színes szemüvegből
néztem a világra.
 
Ajándékul kaptam
sorstól a családot,
Szerető férjet, aki rám vigyázott,
szerelmünk gyümölcse,
gyermekünk - egy áldás.
Istenem óvd, Őket
nem kérek semmi mást.
 
Észre sem vettem
elfogytak az álmok.
Már nem szárnyal a lelkem,
csak a csendre vágyom.
Mégis mikor este,
nyugovóra térek,
álmodom, hogy szállok
Isten tenyerébe.
 ........
 
Csomor Henriett: Lopakodik a tavasz
 
Búcsúzik a tél,
bár nem is öltöztette
hófehérbe nagyon a tájat.
Tavasz kisasszonyka
lép a helyébe.
Út szélén nyílnak
már az árva virágok.
Árvák, mert nincsen gazdájuk,
csak a jó Isten figyel rájuk.
Mégis szépet mutatnak
a margaréták, s a kéklő ibolyák,
azoknak, akik észreveszik,
az alig zöld fű között.
Gyorsan úsznak a
fekete fellegek az égen,
takarják a sápatagon
halványuló napot.
A fekete, csupasz fák
is még alusszák álmukat.
Tomboló szél néha 
koronájukat meg-meg ringatja.
Majd, ha eljön az idejük,
újra rügyet bontanak és
májusra virágba borulnak,
és az azúrkék égbolt alatt
újra menyasszonyi ruhába
öltöznek az élettől duzzadó fák.
 
2022. február 22.
 .................................
 
Erdős Sándor: Édes álom
 
Furcsa érzések dúlnak bennem.
Ezt eddig még észre sem vettem.
Egész álló nap, csak rád gondolok.
Lehet, hogy ez illetlen dolog.
 
Hiszen, alig ismerlek téged.
Elnyomni nem tudom, mit érzek.
Édes hangod hallását vágyom,
míg el nem nyom hangod szülte álom.
 
Álom, melyben csak te vagy jelen.
Megérint egy szép szerelem.
Nem csak őrült, buja testiség.
Hol szívünk örökre összeég.
......................................
 
SZILÁGYI ANITA: Montázs
 
Földanya hideg szívét
megsimogatta langyos
szellőlánya
Tél kapuján kiszökellt
kacagva jókedvű
kicsi húga
Életet csókolt
elfáradt, sápadt
dérhintáján ülő havába
Meleg gyógyír
beleivódott bágyadt
elgyötört testünkbe!
 
Lila ligetű fürtös
orgonák daloljatok
vidáman nekem
Bölcsőjében gőgicsél
bimbó bontásával
ébredésem
Életerőt ültetek
virágillatos, mézédes
sziromkehelybe
Természetet megöntözi
az aranyeső szorgalmas
zápora!
 
Madárcsicsergés kedves
köszöntéssel ébreszti
reggelem
Sellő habkönnyű karján
elringat, dédelget
szeretetben
Napsugár aranyával
végig fésüli, fényesíti
hosszú hajam
Tulipán rózsaszín szirmú
masnijával
fonatom díszítem!
 
Pacsirta hangosan
trilláz, énekelj
új tavaszt
életembe
Nyitnikék, zongorázzatok
ébredést
halvány életjegyemen
Szerelemszonettem
harsány szólamán
bánatom feledem
Lágy hangú montázs
felébreszti hópárnában
alvó sorsom!
 
Megfürdetem
szívem az
ősóceánban
Lubickoljunk a kikelet
szivárványvarázsának
zsongásában
Tavaszszárnyalás
Mandalamontázs
Erdők, mezők, rétek,
S az egész kikelet
Ébredezzetek!
 .....................................
 
GONDOLATAIM A KÖLTÉSZET NAPJÁRA:
- ÍRTA SZEGZÁRDI NAGY VENDEL -

A KÖLTÉSZET VISZÁLYOS IDŐSZAKAIRÓL
 
Ablakom kitárva,
Belecsapok lantomnak húrjába,
S rácsodálkozom
E csodás világra.
Itt állok az ég alatt
idők viharában,
gondolataimba zárva,
írásaim kizúdítom
költői mustrára.
 
Aktuális gondolatok
gördülnek elébem,
írom serényen, hogyha
érzem elhivatottságom,
féltő reményben.
 
Kritikusaimnak ajánlom,
mindegyik tisztán lásson,
sohase találgasson.
Éjszaka születtem
Lanttal a kezemben,
Eleve megfenyegetve
A költészetnek
Mindenféle Múzsáit,
S megtapasztalva
A forrongó pokolnak
Kénbűzös bugyrait,
S a Parnasszusra felhágva
Miközben folyton szállt a dal,
Sokakban felötlött
Gyenge testemnek
SÁRBA tiprása,
Ez volt többeknek
Legfőbb óhajtása.
Pitiáner irigyeknek
Álnok ármánysága.
Álságos kultúrák
Belterjes világa.
 
Azt a hétszázát.
 
Nem kétszáz,
nem négyszáz,
nem ezer,
csak hétszáz csupán
verseimnek száma.
A többi prózáim virága.
Ne gondolja senki bután,
nem vagyok szószátyár,
csak költők sokaságának
alázatos követője, talán.
Nem tudom, hogy mi az oka,
csak sejtem, mint vad a vihart,
ennyien nem írtak még verset soha.
Ha nem tömegekhez szólsz,
versed lóg a levegőben,
ha fiókodnak írsz,
sohasem jutsz előre,
ez az írni tudók felelőssége.
Mindenképpen várj a vevőre,
ki megjön előbb, vagy utóbb,
de ne igyál előre
senkinek a bőrére.
Kell bele paprika, só,
hadd eméssze az olvasó.
Csípje száját, és szemét,
hívja fel a figyelmét.
egy gatyám, Egy ingem,
a vers számomra csaknem minden,
dolgozom folyton ingyen.
meg kell győzni a sok bohót,
kikkel döngölni lehetne a földet,
kik soha nem olvastak még el könyvet,
meg kell tudniuk a valót.
A költő mind koldus,
az írások szerint,
de mégis több Párizsban tanult.
Hogy is van ez?
lámpásod tartsd magasra,
ne kezdj munkádhoz sután,
de vajon mi marad egy költő után?
Pár olcsó könyv,
s néhány, örök-érvényűnek vélt
őszinte gondolat csupán.
A dolgokon elmerengve mondja,
nahát,
ejha,
azta,
hűha,
jé,
nocsak,
hetedszerre azt mondja,
hm,
mert ő a kuka.
 
A hét vezér,
a hét törpe,
a hét mesterlövész,
a hét szamuráj,
és a hét gonosz,
s a hétszáz vers,
a hétfejű sárkány,
hetet egy csapásra,
a hét szűk esztendő,
egyre megy.
Ha megkérdik tudod e
hány szentség van?
Gondolkodj el ezen,
a hétszentségit neki,
most nem jut éppen eszembe.
Ne törekedj a tökéletesre,
sohasem érheted el.
Elégedjél meg
csupán csak a jóval.
A mákos tésztában is ott a hangya,
de a többi az mák,
meghintve jó erősen
fekete borssal.
 
azanyja..
 
Néha, ha lanyhul a hitem,
elvesznek öröknek hitt
Nemes gondolataim,
A feledés homályába.
Évek elmúltával
Kihunyni készülő
Öregedőn romos
Rideg cemende
Fekete kemence lukába
Agg testemet elrejtve,
Az örök feledésbe temesse.
Ráutalva arra,
A száraz fát kezében tartva,
Mindenki maradjon
Annál a fánál,
Amelyiket kapta.
S majd, a végítélet során,
Mi is marad egy vak költő után?
Néhány könyv csupán,
S egy pár örök-érvényűnek
Vélt gondolata.
Vigyetek magatokkal
néhány Vendi könyvet,
gondolom a javából,
vegyétek le a polcról,
mindenképpen ingyen,
ne legyenek egy helyen.
Aztán megkínállak benneteket,
üljetek le olvasni velem,
a diófáim alá.
 
Írom soraimat egy papírlapra,
igazságoknak halmaza.
Az idő barázdákat szántott homlokomra.
Mindenre odafigyelni,
dicsérni és perlekedni,
ez a költő dolga.
Soha ne múljon el
a Múzsák csókja,
dicsően szóljon
előre mutatva,
a magas Literatúra.
 
2020.  ÁPRILIS  11.
..............................
 
Pitter Györgyné Enikő: haiku füzér
 
Jöjj új tavaszunk
Űzd el a háborúkat
Zúgó szeleddel
 
Barka bársonyán
Mezei virágok szirmán
Zengjen madárdal
 
Somfa virága
Pacsirtadalra ébred
Tavasz reménye
 
Márciusi fény
Hozz békét, szép szerelmet
Tavaszi kék ég
 
2022. március 1.
*************************************************
 3. MESÉK VILÁGA 
 
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Erdei pad
 
Erdőben sétálva a padon megpihentem. Hallgattam a madarak kedves csicsergését, a fák halk susogását. A fák már hullatják lombkoronájukat, viszont a mellettem lévő bokor még zöldell.
Lenézek, mintha minden levél egy eltelt nap lenne az életemből, ami meg fent van: még a maradék napok. Bizony a napok az évek elszálltak felettem, lent már több van mint fent.
Viszont a bokor zölddel és emlék ébred. Mikor kislány voltam az Árpád híd lábánál volt a játszótér. Lent dombbal körbe véve biztonságos helyen, volt fa és bokor kis gyerek paradicsom. Mint valami ugrabugra kiscsikók szaladtunk,  nevettünk. Napközis lévén tanár bácsival jártunk ki oda.
 
Kelemen Györgyné Edit
Egyik nap nagy teherautó ment a hídon, karton dobozokat szállított. A szél alákapott és az összekötözött nagy csomag doboz a játszótérre repült.
- Húrrá! Ennél jobb dolog nem is történhetett volna velünk.
 
Neki estünk a dobozoknak, szétszedtük. Mint szánkót használtuk és csúsztunk le a friss zöld füvön. Melegünk lett a játéktól. A fiúk az egyik bokor mögé bújtak a lányok a másik mögé. Nem tudtuk miért de szégyenlősnek kellett lenni. Utána uzsgyi a lányok bugyiban, a fiuk gatyában, fenekünk alatt a karton papír, siklottunk, lefele. Kinek nagyobb papírdarabja volt még adott a másiknak. Nem volt külön fiú és lány csak gyerekek. Tanárunk mosolygott és velünk kacagott. Volt aki gurult, estünk és buktunk a szép zöld fű mint csodás takaró óvott minket. Tanárunk szólt vissza kell menni. Mentünk a bokorhoz öltözni. A fiúk megjöttek leselkedni. Minek, nem tudom? Hiszen az előbb bugyiba láttak bennünket, most meg ruhában. Mindegy ahogy a nagy lányoktól láttuk, visítottunk. Nagyon tetszett nekünk. A tanárunknak nem mondta, hogy szét megy a dobhártyája. Lestük mi megy szét, mert elképzelésünk sem volt az, hol van. Na szóval még jobban üvöltöztünk. Majd csak meglátjuk. Aztán megmondta az a füle.
 
- A tanár bácsinak dob van a fülében? Gyanúsan lestük. Nem láttuk a dobot. Vajon a miénkben is van? És az fáj?
Tanárnak feltűnt, lessük a fülét.
- Tanárbácsi, megnézhetem közelről a fülét? - nem bírt tovább a kíváncsiságával Csilla.
- Mit akarsz nézni?
- Hát a dobot?
- Milyen dobot?
- Ami a tanárúr fülében van.
- Ja a dobhártya. Olyan neked is van.
- Ki rakta oda?
- Butus anélkül nem hallanál.
- Mindenkinek van?
- Igen.
 *
Látja a tanár, Csillát körbe veszi a többi gyerek az meg magyaráz. Minden világos.
Anyu otthon csodálkozva nézte, hogy lebarnultam, még a ruha alatt is. Persze, mert nem volt rajtam ruha. Le is szid, kislány nem lehet egy szál bugyiban. Magyaráztam senkin nem volt ruha. Különben is a fiúk gatyában a lányok bugyiban voltak. Anyu szörnyülködik.
- Nem értem egyformák vagyunk.
- De kint volt a cicid!
- Nevetek, nekem nincs is cicim.
- Majd lesz!
- Akkor majd szégyenlős leszek.
- Mitől zöld a bugyid?
- Csúszkáltam, és nagyon jó volt.
 
A játszóteret mint mindent idővel beépítették. Már csak emlék, hogy milyen volt.
Most ülök a padon és mosolygok. Nézem a bokrot, naiv gyermekként még azt sem tudtuk, miért kell bujkálni. Szép gyermek évek, elszállnak mint a hulló falevelek. Ahogy a fa levelei a múló nyárról mesélnek, én úgy mesélek a rég elmúlt gyerekkoromról. Mint valami fiatal gyermek hallgatja a zöldellő bokor.
........................................
MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM
https://youtu.be/fvsY0s2yjIQ
Kedves Vendi. Újabb kis mesém: Angyali telefon. Kedves hangján felolvassa Csonka Dóra színművésznő a Jókai színház művésznője. Kérlek szépen, hogy tedd be a magazinba. Előre is köszönöm szépen.
Szeretettel: Edit 
*************************************************
 4. FEJLŐDÉSREGÉNY 
 
ÁRVAY MÁRIA : VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES
 
27. Fejezet. Irodalmi pályázat
 
A könyvbemutató valóban csodálatosan sikerült. Noémivel többször is beszélgettünk róla, meg persze, Maja kedvességéről. Az írónő többeket is buzdított arra, hogy bátran írják le gondolataikat, érzéseiket, hiszen ő is így kezdte. Amikor nem akarták meghallgatni a dolgukba belemerülő felnőttek, fogta magát, s papírra vetette mindazt, amit szóban nem tudott elmondani. A végén egész kis történeteket írt, később már pályázatokon vett részt, többször is ért el helyezést.
Mindezeket azért írom most le, mert a neten rátaláltam egy irodalmi pályázatra. Nem idézem részletesen, csak a lényeget. A kitartásról kell írni prózát, vagy akár verset is. A történet lehet kitalált, vagy megtörtént, humoros, de tanulságos. A pályázat nem jeligés, a legjobbakat kiválogatják, s antológiában jelentetik meg a szervezők. Tizenévesek is bátran indulhatnak. Amikor megláttam, elhatároztam, hogy elküldöm a teljes felhívást Noéminek.
Habozott, nem tudta, mit csináljon, de eszébe jutottak Maja szavai. Azért, mielőtt elküldte volna kis írását, megmutatta nekem is, íme:
 
Nyertes Noémi: Illatos út
 
Sokszor előfordul velünk, hogy eltervezünk valamit, s teljesen másképp alakul minden. Pontosan ez történt velem is egy kedd délután. Elindultam, hogy megvegyem a rakott krumplihoz valót, estére jót akartunk lakmározni belőle a párommal. A közért nem volt messze, így gyalog vágtam neki. Pár helyen megvárakoztatott a piros lámpa, s a hatalmas autóforgalomra is figyelni kellett, nehogy elgázoljanak, hiszen valaki a piroson is simán átmegy. Ahogy gondolataimba merülve baktattam, valaki elsuhant mellettem. Az illat, amit éreztem, magával ragadott. Édeskés, de nem túl tömény, lágy és finom, tartós és kellemes emlékeket ébresztő parfüm illata. Elhatároztam, a hölgy után megyek, s megérdeklődöm, mit használ. Ez a pár perces
 kis kitérő nem gond, utána jöhet a bevásárlás.
Árvay Mária


Még láttam elhaladóban kimagasló alakját, hosszú copfba 
font haját, így nem téveszthettem szem elől. Egy parkos 
részen haladtunk keresztül, s a fiatal nő egyszerre csak kocogásba váltott. Nem vagyok én ilyesmihez szokva, alig tudtam felvenni vele a tempót. A parfüm illata azonban csábított, s nem hagytam magam.
- Jaj, bocsánat! – kiáltottam, amikor fejjel nekimentem valakinek. Kiderült, egy oszloptól kértem elnézést.
Futás tovább! A nő nem lassított, inkább szaporázta. Úgy látszott, a szerencse nem kedvez nekem, mert a fekvőrendőr társaságát előnyben részesítve, melléje hasaltam!
- Te jó ég, nem történt baja? – sietett oda hozzám a parfümös hölgy.
- Kö-köszönöm, megvagyok – hebegtem, levegő után kapkodva. Nem szoktam futni ilyen hosszú távon.
- Kell egy kis frissítő mozgás, főleg, hogy ülőmunkát végzek.
- Az, mondjuk igaz.
- Csak nem engem követett? Mintha szapora lépteket és zihálást hallottam volna magam mögött!
- Igen, vagyis, inkább a parfüm illatát, az orromnál fogva vezetett! Annyira jó az illata! Megkérdezhetem, mit használ?
- Nekem is egyik nagy kedvencem, Cacharel Lou Lou a neve. Már alig van az üveg alján, így megyek venni egyet. Velem tart?
- Ha nem jelent gondot, örömmel.
Ha már Lou Lou így összehozott bennünket, tegeződjünk!
- Rendicsek! Magdi vagyok!
- Judit!
- Mielőtt megveszem a parfümöt, ezt a két csomagot oda kell adnom anyunak, elkísérsz?
- Persze, add csak ide az egyiket. Hol lakik?
- Pár saroknyira ide, egy nagy, emeletes házban.
Így mentünk tovább. Amint célhoz értünk, meghökkenve láttuk, a lift nem működik.
- Hányadikon lakik? – kérdeztem rosszat sejtve.
- A hetediken, kalandra fel!
A lépcsők jó meredekek voltak, többször meg kellett állnunk, s igen csak kifulladtunk a végére.
- Nem baj, lefele sokkal jobb lesz, remek kis edzésterv.
 
A kitérő után, felkerekedtünk, hogy nekem is legyen olyan finom illatú parfümöm. A buszmegállóban sokan voltak, úgy látszik, rég nem jöhetett már. Amikor befutott, akkora volt a tolongás, hogy Magdi még felfurakodott valahogy, de én már nem fértem fel.
- A következő megállónál leszállok, ott várok rád!
Milyen rendes tőle, intézhetné a saját dolgát, s mégis bevár.
Amikor a következő buszon végre együtt voltunk, elővettem a jegyem, hogy kilyukasszam. Egyik masinával sem boldogultam. Egyre idegesebb lettem, mert menet közben felszállt egy ellenőr.
- Jegyeket, bérleteket – hallottam az ismerős mondatot.
Magdi felmutatta a bérletét, én pedig még mindig ott szerencsétlenkedtem, hátha valamelyik lyukasztó mégis csak megkegyelmez nekem. Az ellenőr látta bajlódásomat, odajött hozzám, s addig-addig próbálkoztunk, míg közös erővel, sikerrel győzedelmeskedtünk a fránya gépezet felett. Szerencsém volt, mert kifoghattam volna egy háklis ellenőrt, akkor nekem annyi. Mondanom sem kell, tisztességesen megizzadtam, a szívem még mindig a torkomban dobogott.
 
- Magdi, hol szoktad megvenni Lou Lout? Messze vagyunk még?
- Már csak pár metrómegálló, s ott vagyunk.
Szerencsére, nem voltak tömve a kocsik, így kényelmesen elhelyezkedtünk. Többen a telefonjukat nyomkodták, volt, aki újságot olvasott, valaki zenét hallgatott. A zsebembe nyúltam, keresgélni kezdtem a bevásárló listámat. Azt hittem, a nagy futkosásban elhagytam! Végre, megtaláltam, a zsebem egyik sarkába bújt.
Alig mentünk pár megállót, amikor meghibásodott a szerelvény, leszállítottak mindenkit. Várhattunk a pótlóbuszra. Közben eleredt az eső, s nem volt fedett hely, ahova beállhattunk volna.
 
- Még mindig szeretnéd Lou Lout?
- Kitartok, nem adom fel csak úgy!
 
Kissé meggyötörve, de elértünk a drogériához. Meghökkenve láttuk a kiírást:
„Rögtön jövök!”
- Ezt nem hiszem el! – kiáltottam elcsigázva.
- Nem szokott ilyen lenni, várjunk egy kicsit.
Szaladó lépteket hallottunk.
- Elnézést, már itt is vagyok, jöjjenek csak!
Magdi igyekezett a jól ismert polc felé.
- Itt van, itt van!
Odaértem mellé.
- Hiszen itt csak egy dobozt látok! – néztem körül zavarodottan.
- Sajnos, én sem találtam másikat, ez ciki!
- Legyen a tied, látom így is, hogy néz ki, s tudom, melyiket keressem!
- Olyan kitartó voltál, igazán megérdemled!
Talán még mindig ott huzakodtunk volna, azonban megjelent az árufeltöltő, s kezdte kirakosgatni az árucikkeket.
- Remek, itt van még egy! Ez így igazságos!
Boldogan mentünk a pénztárhoz. Fizetés után máris kibontottam kedvencemet, s kicsit permeteztem a fülem mögé és a csuklómra.
 
Mielőtt elköszöntem volna Magditól, telefonszámot cseréltünk, s megbeszéltük, hogy szervezünk majd közös programokat. Kár lenne ezt a véletlen kötött barátságot elveszíteni.
 
A közeli Spar-ban megvettem, amiért eredetileg elindultam. A pénztárnál hosszú-hosszú sor állt, kénytelen voltam kivárni, pedig már alig éreztem a lábaimat. Kártyával akartam fizetni, de nem működött a terminál; jó, hogy volt nálam készpénz!
Annyira fáradt voltam, hogy úgy döntöttem, taxiba vágom magam, s úgy megyek haza.
 
- Mi tartott ilyen sokáig? Így bízzon rád valamit az ember? Azt hittem, valami bajod esett, miért nem tudtál felhívni? – fakadt ki a párom jogos nehezteléssel.
- Tudom, tudom, ne haragudj. Igaz, te is megcsörgethettél volna, ha ennyire aggódtál!
- Persze, pár perces tennivaló lett volna, s nézd meg, mennyi az idő!
Amikor ránéztem az órámra, akkor láttam csak, milyen későre jár.
- Átöleltem Zsoltot, s kedves szavakat suttogtam a fülébe.
- De finom ez az illat! Honnan van?
- Ez egy hosszú történet, előbb elkészítem a vacsit, s közben elmesélem.
 
- Büszke vagyok rád!
- Ezt most nem értem! Eddig majd leharaptad a fejem, most meg ezt mondod?
- Igen, mert amit célul tűztél ki, el is érted, pedig volt akadály bőven! Más már rég letett volna róla!
- Sőt, egy kedves barátnővel is megismerkedtem, Magdi igazán kellemes társaság. Nem hagyott cserben, s zsörtölődés nélkül tűrte a megpróbáltatásokat.
 
Lou Lou azóta is hódít, egyre népszerűbb, sokan veszik. Az útszakaszt, ahol először éreztem meg ezt a semmihez sem fogható illatot, Magdival elkereszteltük Illatos útnak. Ezt csak mi tudjuk, meg a Kedves Olvasó, akivel ezt a kis történetet megosztottam.
 
Nevetve olvastam végig a történetet, s bátorítottam Noémit, hogy küldje csak el.
Most pedig álljon itt Noémi levele:
 
„Kedves Olívia!
 
Fantasztikus hírem van! Képzeld, bekerültem az antológiába!!! A feltételekről és a részletekről hamarosan tájékoztatnak! Úgy örülök!
Azt hittem, soha nem jön el az eredményhirdetés, a napok heteknek tűntek. Még eddig nem szerepeltem egyetlen antológiában sem, ez fantasztikus dolog!
Kérdezgették tőlem, honnan vettem a történethez az ötletet. Pofon egyszerű. Imádom a parfümöket, a kitartásról pedig könnyű volt írni. Csupán akadályok sorozatát kellett leküzdeni, hogy a célt elérje a mesélő. Jó volt megírni!
Látod, Majának igaza volt! Hamarosan ismét fogok írni!
Szeretettel: Noémi”
 
„Szia, Noémi!
 
Kimondottan tehetséges vagy, remekül írsz. Sok-sok szeretettel gratulálok, nagyon büszke vagyok rád!
Szeretettel: Olívia”
 
Ismét egy siker a kislány életében. Érdemes bezsebelni az élményeket, mert csak így juthatunk előre!
 
***
 28. Fejezet. Végeredmény
 
Történetem végéhez közeledünk, elérkeztünk az utolsó fejezethez. Némi apróságot még meg kell említenem, ami fontos lehet, a lényeg azonban már megtörtént. Noémi nyitott a társai felé, egyáltalán nem magányos, van bátorsága kipróbálni dolgokat, nem fejgörccsel megy iskolába.
Ugorjunk most pár hónapot az időben. Noémivel, természetesen, tartjuk továbbra is a kapcsolatot; íme az egyik, kedves levele, amiből megtudhatunk pár dolgot. A hozzá írt válaszomból, pedig rólam is kiderül valami érdekes.
 
„Kedves Olívia!
 
Ne haragudj, elég rég nem jelentkeztem, de most itt vagyok, pótolom. Gondolom, érdekel, mi minden történt a könyvbemutató óta. Először is, Andris átment irodalomból!!! Nehezen jött össze a korrepetálás, nem az én hibámból. Andrisnak semmi kedve nem volt az egészhez, az irodalom egyáltalán nem tartozik a kedvenc tantárgyai közé. Neki a reál tárgyak mennek jól. Valahogy sikerült meghoznom a kedvét a tanuláshoz annyira, hogy év végén megkapta a kettest, nem kell osztályt ismételnie. Féltem, mi lesz, ha megbukik, s nem tudom teljesíteni a rám bízott feladatot. Hál’ Istennek ez miatt már nem kell izgulnom.
Virággal nagyon jól összebarátkoztunk, együtt sétáltatjuk Bogit. Sok mindenről tudunk így beszélgetni, játszunk a kutyussal, egyszóval, kellemesen érezzük magunkat.
Danival nem kerültünk közel egymáshoz, de az örökös cikizéseknek egyszer, s mindenkor vége! Tényleg megváltozott, jó irányba, így az osztályt is pozitívan befolyásolja.
A pingpongról sem feledkeztem meg. Rékáék befogadtak a kis csapatukba! Nem versenyszerűen sportolunk, csak hobbi szinten játszunk. Sokat kacagunk, s a fő, hogy nem gúnyolódnak rajtam. Magam is igyekszem, s úgy érzem, jók a reflexeim.
Biztos vagyok benne megkérdezed, mi van a lovaglással. Továbbra is élvezem, hála Neked! Azt azonban már tudom, hogy nem fogom sportszerűen űzni, hanem a szabadidő kellemes eltöltése a lényeg. Niki rengeteget segít abban, hogy egyre magabiztosabb legyek, többször is bátorít, megdicsér, ösztönöz. Nekem ennyi bőven elég. Folyamatosan zajlik az egyéni és csoportos lovaglás, mindkettőt kimondottan szeretem. Petrát hívtam, jöjjön el és nézzen meg, de fura grimaszt vágott, s azt mondta, nem foglalkozik kezdőkkel. Ez meglepett, de Niki mondta, hogy rá se rántsak, nekem kell eldöntenem, jól érzem-e magam, vagy sem. Elhatároztam, nem is hagyom, hogy holmi nagyképű megjegyzés betaláljon.
A nyáron lehetett volna több napos táborokba jelentkezni, de nem akartam. Az osztályból többekkel összebarátkoztam az év folyamán, s együtt remekül eltöltöttük az időt. Mindig valaki másnál voltunk – hol sütit sütöttünk, hol strandoltunk, hol nagyokat sétáltunk, vagy csak élveztük a nap melegét. Soha nem fogytunk ki a társasozásból, mindig találtunk magunknak elfoglaltságot. Még nem állok készen arra, hogy több napra ott hagyjam a szüleimet és a nagyit. Érdekes, régen bántott volna, mások hogy reagálnak erre, de most már hidegen hagy. Érzem, most boldog vagyok, rátaláltam, amire szükségem van.
A tanítás már javában folyik, s még most is előfordul, hogy beszólogatnak, vagy fájó megjegyzéseket tesznek. Régen rosszul esett volna a dolog, de most már tudom, hogy nem kell mindenkivel haverkodnom. Elég, ha van pár olyan barátom, akikre számíthatok, s akiket magam is támogathatok bármiben. Remek érzés, hogy köszönnek nekem, amint a folyosón összefutunk, vagy amikor belépek az osztályba. Fantasztikus érzés így suliba járni!
Kemény tanárnő is megtartotta ígéretét. Osztályfőnöki órákon nem csak játszunk, hanem oktatófilmeket is nézünk, pl. drogozás, dohányzás, alkoholfogyasztás, bántalmazás, szexuálkultúra témakörökben. Mindent részletesen megbeszélünk, segít feldolgozni a hallottakat. Vicces, játékos foglalkozásokat is tart, amit mindig örömmel és hálásan fogadunk.
A végére hagytam a legizgalmasabb témát. Képzeld, Olívia, megismerkedtem valakivel! Szabinak hívják, még a könyvbemutatón látott. Később kiderült, egy suliba járunk, csak ő eggyel feljebb jár, mint én. Egyik szünetben odajött hozzám a folyosón, s elkezdtünk beszélgetni. Megtudtam, nagyon megérintette, amit Majától kérdeztem. Ismerős volt neki az arcom, sejtette, hogy egy suliba járunk, így szerét akarta ejteni a találkozásnak. Kiderült, sok izgalmas témánk van, imádja a könyveket. Hihetetlen, de fiatal kora ellenére kedvenc időtöltése a múzeumlátogatás. Engem is mindig érdekelt az ilyesmi, így örömmel kísérem el őt egy-egy kiállításra. Nagyon jól megvagyunk, szerencsére, a szüleim és a nagyi támogatják a kapcsolatunkat. Szabi szülei is örülnek, hogy fiúknak ilyen kellemes társasága akadt.
Apropó, az antológiát büszkén mutogatom mindenkinek! Nagyobb könyvesboltokban már kapható, így bárki hozzájuthat. Többen megmosolyogták az írásomat, s mondták, hogy tehetséges vagyok. A nagyi pedig különösen boldog, ő mindig is tudta, hogy aki ennyit olvas, írni is jól tud.
Olívia, szeretném, ha továbbra is kapcsolatban maradnánk! Úgy örülnék valamikor egy személyes találkozónak! Kár lenne, ha most minden megszakadna, csak azért, mert már jól vagyok!
Szeretettel gondolok rád minden nap: Noémi”
 
„Szia, Drága Noémi!
 
Nem is tudom, hol kezdjem a levelem! Először is azzal, hogy szívből örülök Szabinak! Végre, van egy barátod, méghozzá olyan, akivel közös az érdeklődési körötök. Látod, mire volt jó Maja könyvbemutatója?
Egyébként, képzeld csak, a bemutatón én is megismertem valakit!!! Tudod, nem meséltem, eddig szingliként éltem. Lehet, ez most változni fog. Zsolt, már sokat látott a könyvtárban, az alapítványunkról is hallott, s a bemutatón is ott volt. Felkeresett, s azóta sok programot szervezünk. Jól összeillünk, mert hasonlóak vagyunk mindketten. Hála neked, Noémi, megváltozott az életem, még több jót hozott! Megismertelek Téged és kedves családodat, s ezt a kapcsolatot nem szeretném felbontani. Biztosan lesz alkalmunk találkozni, s akár közös programokat szervezni.
Szeretettel ölellek: Olívia”
 
Pár hétre rá találkoztunk. Elmentem a kislányhoz, úgy, mint azon a bizonyos első napon. Milyen jó volt most látni csillogó szemét, mosolygós arcát. A szülők és a nagyi hálásan jöttek oda hozzám, hogy még egyszer köszönetet mondjanak mindenért.
- Olívia, nélküled mindez a sok jó, nem történt volna meg!
- Ehhez Noémi is kellett ám – jegyeztem meg mosolyogva.
Sok finomság várt rám, s még több beszélgetés.
- Tudod, Noémi, azért valami nem hagyott nyugodni, s utólagos engedelmeddel, utánajártam valaminek.
- Mi volt az?
- Furdalta az oldalamat Kemény tanárnő viselkedésének ekkora változása. Felkerestem, s most egyáltalán nem volt olyan elutasító. Beszélgettünk kicsit.
- Igen, és mit mondott?
- Ráébredt arra, hogy osztályfőnöknek lenni nem kis felelősség. Már akkor meglepődött, amikor elmondtad neki a problémádat, majd jött Dani szörnyű bulija. Tudta, tennie kell valamit, hogy összekovácsolja az osztályközösséget. Ha még többen ekkora bajba keveredtek volna, nem állhatná meg a helyét, mint osztályfőnök. A naplóírás és a sok adminisztráció csak egy kis része az osztályfőnöki feladatoknak. A lélekápolás, vagy legalábbis annak megkísérlése, igenis fontos!
- Köszönöm, hogy még ezt is megtudakoltad, Olívia.
- Igazán nincs mit. Egyébként meg hoztam neked valamit!
Egy kis csomagot nyújtottam át a kislánynak. Igencsak meglepődött, amikor kibontotta.
- Hiszen ez… ezek a levélváltásaink!
- Bizony, csak azért, hogy emlékezz, mi minden történt veled, s soha nem hagytalak válasz nélkül!
- Tudom, és köszönöm! Igazán takaros a mappa, amibe kaptam, soha nem fogom elfelejteni!
- Olívia, úgy örülök, hogy Neked is van barátod!
- Köszönöm, szívem. Ha szeretnéd, majd valamikor bemutatlak neki.
- Az remek lenne! Látod, még veled is történt valami jó!
- Nem is kevés. De ha már itt tartunk, én is szívesen megismerném Szabit.
- Rajtam nem múlik! Tehát a barátaink bemutatása kölcsönös!
- Akkor ezt megbeszéltük – nevettem fel.
János mosolyogva lépett oda hozzánk.
- Ugye, most már valóban Nyertesnek érzed magad, kicsim?
- Naná! Hiszen vesztesből is lehet győztes!
 
Vége.
*************************************************
 5. BEMUTATJUK... 
 
KURUCZ ÁRPÁD  NOVELLÁIT: AZ UTCÁN
 
RÖVID BEMUTATKOZÁS
Kurucz Árpád


Kérted, hogy írjak néhány szót magamról!
1962-ben születtem Budapesten, azóta itt élek. Olvasni szeretek, gyerekkorom óta. Körülbelül három éve foglalkozom novellaírással. (Négy gyerekünk felnőtt, már jobban van erre időm.) Abszolút amatőr vagyok. Művészeti tanulmányaim nincsenek, kedvenc íróimtól igyekszem 
ellesni a fortélyokat. ( Szabó Magda, Moldova György, Janikovszky Éva, Kántor Zsuzsa stb.)
Technikusi szintű műszaki végzettségem van. Autóbuszvezetőként dolgozom. Eleinte kényszerből, mára megszerettem a buszvezetést.
Baráti üdvözlettel: Árpi.
 .............................
Az utcán
 
A lakás nagyon szép volt. Magán viselte a belsőépítész keze nyomát. A nappaliban harmincas évei közepén járó férfi, Godó György ült egy fotelban, és a hatalmas televízión rajzfilmet nézett. Szögletes arcát mintha szekercével faragta volna egy nem túl ügyes ács. Lapos orra, keskeny vágású, szürke szeme nem javított az összképen. A képernyőn az ostoba macska üldözte a csalafinta egeret. A férfi mereven bámulta őket, az esze máshol járt. Borostásan, kopott tréningruhájában, lyukas zoknijában nem illett a környezetbe, akár a hófehér abroszra a kávéfolt.
A külső ajtóban kulcs zörrent, az előszobán magas sarkú cipők kopogtak végig. Elegáns, vékony, angyalarcú nő lépett be. A neve, Angéla, szemre tökéletesen ráillett. Megállt az ajtónál, a férfitől három-négy méter távolságra.
- Szedd össze a cuccodat, délután kicserélik a zárat. – Kezdte köszönés helyett.
- Miért? Még van egy hetem.
- Engem nem érdekel! Laci holnap ideköltözik.
- Megérdemlitek egymást. – Morogta Godó, de a nő meghallotta.
- Lúzer! – köpte oda a szót.
A férfi, mint a rugó felpattant, keze ökölbe szorult, szeme összeszűkült, öles léptekkel a nő felé indult. Aztán elment mellette. Angéla láthatóan megijedt, pedig a férfi soha nem emelt rá kezet. Mindketten tudták, egyetlen ütéssel megölhetné. Középsúlyú bokszolóként, valaha jelentős sikereket ért el. Ismerték és tisztelték a nevét. A szorítón belül és kívül, a naivságig becsületes volt. Eredményeit elsősorban kimagaslóan jó reflexeinek és robbanékonyságának köszönhette. Technikáját szívós következetességgel csiszolta. Szerényen élt, szüleitől örökölt másfél szobás angyalföldi lakásában. Jól keresett, jelentős összeget takarított meg. Ekkor ismerte meg Angélát. A lány egy héttel később hozzáköltözött, három hónap múlva összeházasodtak. A nő fél évvel később kitalálta, hogy adják el a kis lakást, és vegyenek egy nagyobbat Budán. A maradék pénzből nyissanak egy butikot, amit majd ő, Angéla fog vezetni. Godó hallani sem akart róla, de addig rágta a fülét, míg végül beleegyezett. A nő szerencsés kézzel, ügyesen irányította az üzletet, szépen jövedelmezett. Godó viszont egyre több mérkőzést veszített el, míg végül azt javasolták neki, vonuljon vissza. Az egyesületnél, mint szertárost alkalmazták, a korábbi jövedelme töredékéért. Ez idő tájt bukkant fel Laci, a férfi gyerekkori barátja. Egyre több időt töltött náluk, szemet vetett Angélára. A nőnek hízelgett a sima modorú, jóképű férfi közeledése, három hónap múlva beadta a válópert, és egy ravasz ügyvéd segítségével mindenből kiforgatta Godót. Mivel nem volt állandó lakcíme, a munkáját is elveszítette.
Hátizsákba pakolt néhány holmit, és hat nappal a határidő előtt, kilépett a puccos lakásból, amely mindig feszélyezte. Otthonának a kicsi, régi lakást tekintette, ahol felnőtt. Megnézte a ház előtt álló luxusterepjárót. Egyszer sem ült benne. Nem volt jogosítványa. Leköpte a szélvédőt.
A város szélén, egy elhagyatott kiserdőben ütött tanyát. Erős fóliából, rossz deszkákból kunyhót eszkábált. Szomszédja is akadt, egy kis, fekete, nagy fülű kutya. Egyikük sem akart barátkozni, megtartották a tisztes távolságot. A kutya néhány nap múlva tovább is állt.
Egy viharos éjszaka utáni reggelen a kunyhóját javítgatta, mikor autó hajtott be a kiserdőbe. Tagbaszakadt férfi szállt ki belőle, és a csomagtartóból szemetes zsákokat pakolt ki. Egyikük se szólt, de a szemük összevillant. Éjszaka harmadmagával jött vissza. Godó számított rájuk, a telihold is segített, nem tudták meglepni. Félkörben megálltak előtte, elvágva a menekülés lehetőségét. Egyikük viperát, teleszkópos botot vett elő a zsebéből. Hirtelen mozdulattal kinyitotta, és lesújtott. Godó könnyedén elhajolt az ütés elől, a mozdulatot befejezve kellett volna ellentámadást indítania jobbegyenessel az ellenfél fejére. Ehelyett csak ellökte támadóját, a pillanatnyi zűrzavart kihasználva felkapta hátizsákját, és elszaladt. Ellenfelei, bár gyakorlott verekedők, lomhák és otrombák voltak. Nehézség nélkül megverhette volna mindhármukat. Kiskamaszként, mikor elkezdett sportolni, edzője, Tar Géza, a lelkére kötötte az újoncoknak, hogy aki valamilyen balhéba keveredik, és megüt egy civilt, másnap már csak azért menjen le edzésre, hogy leadja a szerelést. Ehhez azóta is tartotta magát. A kiserdőbe nem ment vissza többé.
Néhány nappal később, egy este a Csajkovszkij parkban bóbiskolt egy padon, mikor gyomorforgató büdösségre rezzent fel. Torzonborz, toprongyos figura állt előtte. A jó idő ellenére bojtos, kötött téli sapkát viselt. Püffedt arca, vizenyős szeme, borvirágos orra kemény alkoholizmusról árulkodott. Foghíjas vigyorral műanyag palackot nyújtott felé:
- Ma berúgunk. Ipari mértékben.
- Kösz, nem. Te vagy a Piszkos Fred?
- Hülye! – Zöttyent le a jövevény a padra. – Bohóc a nevem. Engem itt mindenki ismer. Mi a meséd? Hogy kerültél az utcára?
- Nem érdekes. Hosszú.
- Hosszú? Ez lesz a neved. Én tényleg cirkuszban dolgoztam. Érdekel?
- Nem nagyon.
A másik zavartalanul folytatta:
- Négy éve vagyok az utcán. Tizenhét évig voltam egy vándorcirkusznál, bejártam egész Európát. Kölcsönt vettem fel egy ipari, szuper lakóautóra, de a hitel és a pia nem fér össze. Se pénz, se kocsi. Egyszer megsérült miattam a partnerem, a cirkusztól is elküldtek. A bátyámék befogadtak volna, de öt gyerek mellé nem mentem a nyakukra, hatodiknak. Megkönnyebbültek. Ki akar kínlódni egy alkesszal? Ez való nekem. A szabadság. Ipari mennyiségben.
Az utolsó szavakat már félálomban mondta, egy perc múlva horkolt.
Bohóc reggelre eltűnt Hosszú maradék pénzével, körülbelül huszonötezer forinttal együtt.
Néhány nappal később látta meg az Örs Vezér téren, egy fickó társaságában, akinek olyan frizurája volt, mintha arasznyi vörös tüskék merednének ki a fejéből. Az aluljáróban üldögéltek, részeg volt mind a kettő. Godót elöntötte a pulykaméreg. Megragadta Bohóc ruháját, és felrántotta mint egy rongybabát.
- Szétcsaplak, te féreg! Hol van a pénzem!?
A másik nyugodtan pislogott rá.
- Szevasz, Hosszú. A pénzed? Hol van az már! Az utca kemény. Ipari szinten. Majd ledolgozom. A szárnyaim alá veszlek.
- Nincs rá szükségem! A pénzemet akarom!
De azért elengedte.
- Gyere, megmutatom a strandot, mert már büdös vagy, mint a kolera.
Nagy kerülőkkel, jórészt gyalog lementek a rakpartra, oda, ahol az egyik gyógyfürdő felesleges vizét a Dunába eresztik. Hosszúnak volt szappanja, lubickoltak, kimosták a ruháikat.
- Mint Tom Sawyer és Hukcleberry Finn. – kurjantotta Bohóc.
- Ja. Megvénülve.
Valaki telefonálhatott, mert fél óra múlva megjelentek a közterület-felügyelők, és elzavarták őket.
- Ipari mennyiségben ismerek helyeket, ahol alhatunk. A menhelyet felejtsd el. Nem megyek be a sok részeges tolvaj közé. Meglopnak.
A Ligetben, nem mesze Kemény Henrik egykori bábszínházától, áll egy romos épület. Valamikor előkelő étterem volt, mára drogos tanya. Ennek a felső szintjén, vagy, ahogy Bohóc nevezete, az emeleti lakosztályban húzták meg magukat. A földszint mocskos volt, tele eldobált fecskendőkkel, tűkkel, de az emeletre, az omladékos lépcsőn ritkán mentek föl a társbérlők.
Naponta bejárták a sörösdoboz-lelőhelyeket. Ha pénzhez jutottak, Bohóc alkoholt vett, Godó normális ennivalót. Lassan ő is megtanulta, hol, mikor osztanak meleg ételt, ruhát. Igyekezett megőrizni a kondícióját, karban tartotta izmait. Bohóc éles nyelve miatt gyakran került bajba, olyankor neki kellett megvédenie. Gondosan ügyelt rá, hogy ne bántson senkit. Bohóc egyszer meg is kérdezte:
- Miért nem bánsz keményebben ezekkel a részeg disznókkal?
- A faterom mindig azt mondta, mindent elveszíthetsz, de a tisztességed soha.
- A faterod. – Nézett rá Bohóc. – Puhány vagy.
- Te, meg egy pöcs.
- Látod, te rendes családban nőttél fel, én intézetben, mégis mind a ketten ide jutottunk. Ez ellen senkit sem olt be a gyerekorvos.
Bohóc színesen, élvezetesen tudott mesélni (és hazudni) a cirkuszról, ahova mindig visszavágyott, bár soha sem ismerte el. Hosszú szívesen hallgatta, szinte látta a fényeket, hallotta a zenét, a tapsot, érezte a fűrészpor illatát.
Az aranyló nyár lassan sátrat bontott. A Liget felvette legszebb ruháját, melyhez foghatót emberkéz nem készíthet. Aztán az első fagyos éjszakán ledobta színes köntösét. Mezítelenségét szégyellve, szemérmesen szenderült szelíd álomba, hogy tavasszal az áldott Nap csókkal ébressze, és új ruhát készítsen neki.
November közepén egy hétig szakadt az eső. Bohóc kapatosan beleesett egy pocsolyába. Ruhája teljesen átázott. Másnapra megtaknyosodott, belázasodott. A menhelyre így sem volt hajlandó bemenni. Egy hét múlva vért köhögött fel. Egy este nem bírt felmenni az emeleti lakosztályba. Leült egy padra, aztán lefeküdt. Hosszú leült mellé a földre.
- Hívjak mentőt?
- Ne menj el. Mindjárt jobban leszek.
Heves, csillapíthatatlan remegés vette elő, ami néhány perc múlva megszűnt. Hosszút nézte, de nem őt látta.
- Anyu. Visszajöttél értem? Most már elviszel innen, ugye? Nem jó itt. – Mondta sírós hangon.
Többet nem szólt, lelke lassan kiúszott sovány testéből.
- Ég veled, barátom. Remélem, már az égi manézsban vagy. De ne piálj sokat, mert onnan is kidobnak.
Godó kitörölte szeméből a könnycseppet, és elment telefonálni. A rendőrök fáztak, gyorsan végezni akartak, könnyen útjára engedték. Elindult az aluljáró felé, még egyszer visszanézett.
- Ott látom a jövőmet. – Gondolta.
A rendőrautó kék-vörös, villogó fénye bántotta a szemét. A halottszállító kocsi csöndes volt és sötét.
 
*
Március közepén hosszú egy padon ült a Blaha Lujza téren. Arcát jólesően mártotta a gyenge napfénybe. Kissé megőszült, szerzett néhány mély ráncot. Köpcös, kerek fejű alak állt meg előtte.
- Szevasz, kis Godó.
Hunyorogva nézte, kis ideig kutatott elméje lezárt rekeszeiben, míg felismerte Tar Gézát, egykori edzőjét, aki azóta a Zuglói Herkules SE elnökhelyettese lett.
- Jó napot, Géza bá’.
- Hallottam, hogy jártál, látom, nem hagytad el magad. Helyes. Mindig erre tanítottalak. Ne haragudj, rohanok.
- Viszlát, Géza bá’.
Néhány lépés után visszafordult.
- Segíthetnénk egymásnak. Az öreg Mihalik nyugdíjba ment, és leköltözött a lányához Debrecenbe. Kellene nekem egy gondnok a cinkotai telepünkre. Van ott egy kis szolgálati szoba, be is jelentkezhetsz. Azonkívül, néha be kellene segíteni a serdülőknél, az edzőjük sokat betegeskedik. Csütörtökön gyere be hozzám, megbeszéljük a részleteket. Most rohanok.
Godó tudta, ilyen esélye nem lesz több. Fütyörészve elindult a Gyáli útra, a közfürdőbe, hogy rendbe szedje magát és ruhát cseréljen.
 
 *
A „kis szolgálati szoba” valójában egy pici, komplett lakás volt. Üresen állt. Mihalik bácsi elvitte, vagy eladta a holmiját. Tar Géza adott némi előleget, amit később sem kért vissza. Godó a szertárostól kapott egy leselejtezésre váró birkózószőnyeget, azon aludt néhány hétig. Az első fizetéséből vett egy használt heverőt, és kimeszelt, mert az öregember szeretett bent pipázgatni. Hónapról-hónapra, apránként berendezkedett. Szabadidejében egy hajléktalanokat segítő szervezetnél dolgozott, önkéntesként.
Fél évvel később, már csak ő foglalkozott a serdülőkkel. Soha nem mulasztotta el a lelkükre kötni, hogy aki valamilyen balhéba keveredik, és megüt egy civilt… Kisebb linkségeket elnézett, de ebben nagyon következetes volt. Egy délután éppen edzést tartott, mikor kiabálás, dübörgés hallatszott a folyosó felől.
- Folytassátok. Mindjárt jövök.
A büfében dolgozó Éva, és egy nyakigláb, szemüveges férfi veszekedtek.
- Érts, már meg! Nem adhatok pénzt a kasszából!
A férfi felkapott egy széket és a földhöz vágta. Godó megfogta a karját, és kipenderítette az utcára.
- Meg ne lássalak itt még egyszer!
Ettől kezdve többször ment vásárolni a büfébe. Kedvelte a mosolygós, őzike szemű fiatalasszonyt. Éva is megigazgatta a haját, ha Godót látta közeledni.
Egy este, már lefekvéshez készülődött, mikor megszólalt az utcai csengő. Éva állt a kapuban. Szája felrepedt, szeme alatt csúnya monokli éktelenkedett. A kezében kopott bőrönd. Godót életében először, és talán utoljára, elöntötte a gyűlölet.
- Gyere be. Én meg megyek és kitépem a belét.
- Ne. – Fogta meg a kezét Éva. – Már túl vagyunk rajta.
Az asszonykéz a lakásból néhány hét alatt otthont varázsolt.
Egy év múlva kislányuk született, aki Éva anyja után, Máriára kereszteltek. Mikor betöltötte a három évet, Godó vitte reggelente az oviba. A nagyapjának nézték. Nem zavarta.
 
Barátsággal: Árpi
*************************************************
 6. HUMORESZKEK -  05. 
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL IRODALMI MÜINTÉZETE
2022. ROMANTIKUS NOVELLA  - BEKÜLDÖTT PÁLYAMÜ
 
PIROS, FEHÉR, ZÖLD, EZ A MAGYAR FÖLD -  ROMANTIKUS NOVELLA
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: GYILKOS SZATÍRA A MÚLTBÓL
 
Most, hogy közeledik Március 15.-e, emlékeim közül előbújik egy régi történet.
 *
Úgy negyvenöt évvel ezelőtt, amikor idegenvezetéssel is foglalkoztam, elutaztam egy munkásnőkből álló csoporttal valamelyik kisvárosba ünnepelni.
Akkoriban divat volt, hogy jóldolgozó brigádok jutalomból elmehettek valahová a szakszervezet jóvoltából, nevelési, kulturálódási szándékkal.
Ilyenkor a hölgyek kiszabadulva a munka, és a család kötelékeiből, némi kontyalávaló rásegítésével, vidám hangulatban várták a nap eseményeit. Megvolt ennek a bája, és a feszültségoldó hagyománya is.
Dívott a kevert, a bonbon meggy, és az ’Éva vermut”, meg a csőnadrág, valamint a moher pulóver, na és a lapos sarkú félcipő, az elől kapcsos melltartó, s a Krasznaja Moszkva, és a Kalinka Vodka.    A műsor kezdetéig, mely igen jónak ígérkezett, emlékműkor neves színészekkel, lovashuszárok felvonulása, Petőfi versek felolvasása, volt még némi kis idő.  A fölös percek eltöltésére, hölgyek lévén, nagyon jó program volt számukra a kirakat nézés.  Véletlenül, vagy akarattal, pont egy fehérnemű üzlet kirakatát szemlélték.
A látvány számomra ebben a hölgykoszorúban kissé bizarrnak tűnt.  Piros, fehér, zöld melltartókból, és bugyikból egy hatalmas kokárda volt kirakva.  Mellette pedig, a dolog megkoronázásaként, nemzeti színű zászlónk három színű kombinéből lett kidekorálva, a  kirakat berendezője jóvoltából.
Kombiné, kombiné, a  csipkés kombiné....ahogyan a régi sláger mondja.
Bizonyára egy hagyománytisztelő, de modern felfogású alkotó rejtette el így perverz érzéseit  a  forradalmat és a  szexualitást ötvöző álművészetében.
A lányok összekuncogva rám- rám sandítottak, s én - pirulós  zavaromban - csak ennyit tudtam mondani:
-Én kissé giccsesnek tartom ezt a megközelítési formát, s különben is,  zöld bugyit még nem is láttam.
Kibuggyant a nevetés, akár a hölgyek dús bájai a szűkre  fűzött míderből, s a leghuncutabb középkorú lány csak ennyit mondott:
- Úgy látszik még keveset éltél.
Gunyoros kuncogás suhant át a társaság során.
 
Ha már tavasz van, legyen tavasz, és éljen a szerelem... danolászták többen.
Ma már tudnék mesélni, de hát úriemberek vagyunk. Akkoriban még csak alig múltam húsz éves. Régi, szép, boldog idők.
Nem jönnek vissza tán soha már, csak Március idusán, emlékképek nyomán.
 
SZEKSZÁRD, 2022.  MÁRCIUS 03.

*************************************************

 7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 
 
VÉGHELYI PÉTERNÉ : Két front között hazatérővel
 
 Keresztfiaimért mentem az iskolába, hogy ottjártamkor a szüleimnél velük is tölthessek kis időt. A zalakarosi domboldalon várakoztam az iskola előtt, és szülőföldem lankáin futtattam a tekintetemet. Igyekeztem a magas épületek mögé látni, ahol gyermekkorom sok szép emlékét őrző szőlőhegyen kerestem a kis sárga házat, ahova nagymamám a busztól sokszor a hátán cipelt fel, sokáig egyedül művelte a szőlőt. Már nem láttam, sok nyaraló, és szálloda magasodik a domb peremén, eltakarja a félnomád szőlőhegyet. Amíg a kavicsokat rugdostam az iskola előtt, a régi templomot láttam meg, a paplakot, amit már nem használnak. Idős barátnőmet láttam ott, aki alig múlt 8 éves, amikor Hadikfalváról menetelt szüleivel és három testvérével 1945-ben. Akkor a környéken még szalmatetős házak voltak, udvarukon mindenhol kemence. Galambok, és Zala-karos környéke két akácerdő közé beszorítva a fárasztó háború utolsó ütközeteinek véres árnyékában élte meg a migránsok tömegének érkezését is.
 *
Véghelyi Péterné
Andrásfalváról, Hadikfalváról, Istensegítsről, Cibényről meneteltek hó-napokon át a családok, akik Horthy hazatérő papírjával érkeztek
 a magyar új hazába. Talán kissé tartottak tőlük a zalai emberek, de többségük különb magyar volt, mint akárki a környéken. Egy 
családot ismertem meg, pedig csak évtizedekkel később láttam 
meg a napvilágot, közel e karosi lankákhoz. Akkor még nem 
tudtam, hogy az egykor ott járt, félt, rettegett kislánnyal való ismeretségemből – majd nyolcvan évvel később – a hazatérőjük úticélján, Tevelen életem legszebb, hitemet nagyon gazdagító barátság lesz. Márika nem olyan lusta kisleányka volt, mint én, a nagyanyám szőlejében, ő már a hazatérő úton is felismerte 
magában sze-mélye egyik jellegzetességét, hogy nagyon szeret, és nagyon akar is dolgozni. A világ az ő emlékeiben nem szenvedett veszteséget azzal, hogy Hadikfalva utcáit a ponyvás szekéren, a tehenet felváltva vezető bátyjával, nővérével, és édesanyja karján ülő csecsemő húgával a bátor szülők-kel összeszedték életüket, hogy több hónapos gyaloglás után megérkezzenek új, tolnai hazájukba.
 *
Az öt családból álló konvojt a falu plébánosa kísérte, ő volt a lelki vezetője, összetartója, és menedéke a kis közösségnek, akik ez idő nagy részét pincékben elbújva élték meg. Máig él emlékezetében az, hogy a dohos pincében a pap misézett, és együtt imádkoztak, az Istenfélelem zubbonyának biztonságot adó menedéke alatt. Zalakaroson lettek beszállásolva, de mert két front között voltak, csak a harci szünetekben mentek le Karosra. A kocsin volt kovász, liszt zsákokban, zsír a bödönben, kolbász becsomagolva, a bödön alján hús, tej is volt mindig, a vezetett jószágtól. Milyen leleményes úti-csomagot állítottak össze a bölcs szülők, akik zokszó nélkül meredtek a dagerrotípia lencséjébe, mert a hazatérőhöz a család minden tagját lefényképezték. Szegény anyámék – mondta nekem sokszor barátnőm – jó hogy meg nem bolondultak, négy gyerekkel neki-mentek az ismeretlennek. Ez akkoriban azonban nem volt választás kérdése. Ó, én nagyon hálás vagyok megboldogult Horthy kormányzónknak, aki az ezeréves határokon túli magyarokat hazahívta. Útközben Horthy-katonái is kísérték őket, de legnagyobb oltalmazóként a székely pap maradt meg a leányka emlékezetében.
 *
Mennyi veszély leselkedett ránk, mert a ruszki disznók, és a német disznók egyformák voltak, mindig keresték a fehérnépet. De a mi papunk igazi pap volt, összetartotta az embereket, csoportosan imádkoztunk, és védett, óvott bennünket. Legtöbbet a pincében misézett, mert amikor záporoztak a golyók, lementünk a pincébe. Olyan mise volt, de arra emlék-szem, hogy mindig együtt imádkoztunk. Sokszor úgy mentünk, hogy jöttek a repülők, és záporoztak a lövedékek, mert két front között voltunk, de mi nem fogtuk fel akkor, hogy mekkora szörnyűségek történnek körülöttünk. Útközben anyámék a házakhoz kéreckedtek be, hogy az udvaron álló kemencékben megsüthessék a kenyerüket. Valahol mindig megengedték jó emberek. Kovászunk, lisztünk mindig volt, megdagasztotta anyám, és süthettünk kenyeret, amilyet tudtunk. Lehetett érezni valóban a lakosság részéről a fenntartást, az óvatosságot, hiszen mi is migránsok voltunk, de szerencsére találkoztunk igazi emberséggel is.
 *
A karosi parókián kopogtattak anyámék, hogy hát, karácsony lesz, adjanak valami munkát, hogy egy kis krumplit, vagy babot kaphassunk, de jöttükre bezárták a vaskaput, talán ők is féltek, mert nem tudták, hogy miféle népek ezek, pedig mi magyarok vagyunk. Anyám vitt engem magával, a néném az övét, hátha így megesik a szívük rajtuk. Másodszorra aztán a plébános beengedett minket, és ott karácsonyra éppen sütték az ostyát, így ami kicsit megégett, azt odaadták nekünk. Galambokon lehetett menni almát válogatni, és is nagyon akartam menni, már akkor is igen akartam dolgozni – nevet rám kacsintva – de azt mondták, hogy ott sok kígyó van, és én megijedtem, kisleány voltam még. Galambokon történt, hogy kint voltunk, a pappal, és egy szalmatetős kis házból az úton álló katonához egy fekete kendős öregasszony kosárban szép piros almákat hozott ki, vitte volna a katonának, már nem tudom, hogy német, vagy orosz volt-e a katona. Egy pillanat alatt történt, hogy az akácerdőből egy gránátot dobtak feléjük, és mi csak azt láttuk, hogy az öregasszony kosarastul almástul, katonástul darabokra esik szét, a villanypóznán lógott a katona csizmája, és a belei. De akkor nem féltünk, mert a plébános gyorsan összeterelt minket, hogy ne lássuk ezeket az iszonyatos képeket, és terelt le bennünket a pincébe. Ő egy igazi hit ember volt, nem politizált, csak tette a dolgát, és összetartotta a közösséget. Mi biztonságban éreztük magunkat. Sokáig Kalaznón lakott még, emlék-szem. Már útközben is láttunk szörnyűségeket, amikor Baján a komppal átkeltünk, sok zsidó volt megölve az árok szélén, némelyek még az eper-fához is ki voltak kötözve, volt, aki még élt, a katonák végeztek velük. Úgy feküdtek az emberek akkor az árokban, mint a kéve. A zsidók mindig szépen fel voltak öltözve, a zsidók akkoriban úriembernek számítottak, fel lehetett ismerni őket.
 *
Akkoriban nem tudtuk, hogy mi a helyzet, mi gyerekek ugyanis nem voltunk úgy felvilágosítva, mint a mai gyerekek. A ponyvás kocsira voltunk felültetve, a bátyám, és a nővérem felváltva vezették a kocsi mellett a fejőstehenet, de nekünk a kocsiból kikukucskálni sem lehetett. Sok mindent így nem láttunk, anyámék így vigyáztak ránk. Amiket láttam, akkor nem fogtam fel, hogy azok szörnyűségek. Csak később került erről szó, évek múlva, és akkor értettem én is csak meg, hogy szegény anyámék miben voltak. Mi, gyerekek nem voltunk ilyen éles eszűek. Mi nem voltunk így felvilágosítva, így sok mindent akkor nem fogtam fel, nem éreztem szörnyűnek, pedig az volt.
 
– Később sem beszélgettek ezekről az időkről? – próbáltam meg kíváncsiskodni.
– Nálunk ez tabutéma volt, csak a szülők beszéltek róla egymásközt. – vágta rá Márika.
– Nem is hallották, amit ők beszélnek? – kérdeztem kipirult barátnőmet.
– Nem, mi nem hallgathattuk végig. Ha jött szomszéd, koma, sógor, a gyerekeket elküldték, ez nekünk természetes volt, nem is kíváncsiskodtunk. De mi tudtuk a feladatunkat. A szülők nem játszottak nyílt kártyákkal. – meséli teljesen természetesen.
– Vagy inkább úgy mondhatjuk, hogy a szülők nem vonták be a gyereke-ket ebbe a komoly játékba, itt nekik tényleg nem szabadott lapot osztani – gondolkodtam el ezen a normán, amitől a mai felvilágosult szülőket ki-rázná a hideg. Nem olvastam egyetlen olyan pedagógiai könyvet sem hosszú tanulmányaim alatt, amiben ez a minden nevelési problémát megoldó tétel szerepelne. Hát ez a nagy baj! Ezért nincsen tekintélytisztelet! Micsoda emberek voltak Márika szülei, mekkora pedagógiai bölcsesség, doktorátus nélkül! A gyerekeket így lehet csak megvédeni, oltalmazni, ha a távol tartjuk őket bizonyos dolgoktól. Mert mindenkinek az eszé-hez mérten kellene csak a döntésekben részt vennie. Csak ezzel, az Isten-re alapozott lélekjelenléttel lehet gyerekeket nevelni. Micsoda professzor lehetne ma Márika édesapja ebben az apák tekintélye nélküli világban!
– A bátyám már legényke volt, őt elvitték katonának, mert ott mindenkinek fegyvert adtak. De ő olyan talpraesett volt, hogy a kukoricavagonról – ahova berakták őket – amikor az lassított, leugrott, és elindult visszafelé. Útközben mindig kérdezősködött rólunk, mert sokan voltak úton hazatérővel, és a Jó Isten összehozott bennünket. Végül Balázs ránk talált, pedig anyám nagyon aggódott, hogy nem látja többé. De apám tudta, hogy megtaláljuk egymást. Apámnak nagy lélekjelenléte volt, pedig nem volt erős ember, beteges volt, mert egy vesével élt, de nagyon tudott szervezni.
 *
Egyszer igen nagy szüksége volt rá, ott a karosi időkben. Nem volt sem-mi ennivalónk, és a katonák is mindent összeszedtek. Apám észrevette, hogy az egyik katonának olyan kozáksapka volt a fején, amilyet a románok is viseltek. Megszólította: – Nusti romanesti? – a katona kérdezte, hogy honnan tud románul, és akkor apám elmesélte, hogy most jövünk Romániából a Horthy hazatérőjével, és itt van a négy gyerekes családja, nem sok mindenük van. A katona akkor elhívta apámat magával-szegény anyám rémületbe esett, hogy elviszik, és nem jön vissza többet. A katona honnan, honnan sem – biztosan valami tiszt lehetett – egy zsákban hozott lisztet, mákot, babot, cukrot mindenféle élelmiszert, anyám abból jól tartott bennünket. Apámnak ez a lélekjelenléte mindig megvolt. Jól tudott lovakkal is, mindennel üzletelni, jó természete volt, és aki tőlünk kért alamizsnát – pedig heten voltunk gyerekek – az nem ment el soha üres kézzel.
 *
Ülök bölcs Barátnőm ágya szélén, aki ezzel a hazatérővel oda érkezett, ahová a karosi dombok alól engem is vezérelt az Isten. Némán nézek ki a pajkos, széllebbentette függöny mögül a teveli kék égre, és szívemben mély hálát adok az Istennek, hogy ezzel a dolgozni nagyon akaró székely leánykával összehozott engem. Egy úton érkeztünk, de az igazi hazatérőnk a lelkünkre írott hitünk, ez közös ajándékunk az Istentől, ám most az ő úti-csomagjából gazdagodhattam, hogy a valódi hazára – hozzá hasonlóan – majd én is méltóvá válhassak.
 
V. P-né
 

FOLYTATJUK A SOROZATOT 
*************************************************
 8. HAZAI TÁJAKRÓL 

- SZEGZÁRDI NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI -
 
REND, ÉS KÁOSZ
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:
VILÁGUNK RENDSZERE, ÉS EGYSÉGE, MAI IDŐ SZERINT
 
Háztömbnyi jégfalak
Olvadva omlanak,
Sarkkör sötétjében
Hol az Auróra fényei
villódzva cikáznak,
milliónyi képet
Vetítve az égre,
Mutatva az erőt
A mágneses térbe,
Ideig, óráig
Megvéd a napszéltől.
Az örök kontinensen
Szárazság heve tombol,
Lelkem szakadékok
Sziklás szélére száll.
S szemeim lehunyva
Egyedül átjutok.
Őrangyalom
Nem akarja,
Hogy meglássam
A pokolnak eme
Mélységes bugyrait.
Forgószél romboló
Tölcsére szívja
a kultúra javát.
Házat, hajót dönt,
Kígyót, s békát
Vörös homokot
Transzportál át
Más földrészekre,
Idézve a Bibliai csodát.
S tudatlan népek
Rettegve félnek
Ha békaeső hull.
Az Univerzumból
Lassan elindul
Magas rezgésszámmal
A romboló erő,
Hogy mindent szétvessen
A rezonancia.
Mintha ezernyi láb
Lépne egyszerre egy hídra.
Majd évmilliók után
Minden újra összeáll,
Örvénylő spirállá,
S létrejön egy Új világ.
S a DNS-t menekítő
Csillagközi űrhajó,
a  féreglyukaknál
Már indulásra készen áll.
Mint ami valakire vár,
de nem én reám.
 
Az értelmes Ember
Mindenre felfigyel,
Megmutatja sorsunkat,
Csak érteni kell,
A jeleket.
A Föld sarkain
Tonnaszámra
Omolva olvad a jég,
A sivatagot
Száguldva tágítja
A szárító szél.
Homok alól menekül
A méregfogú vipera.
Szomjazva szikkad
A sárguló növény.
De, az emberek
Nem értették a jelet,
Hogy fejük felett
Oázis lebegett,
Hogy az oroszlán
Zebra helyett
Majomkölyköt evett,
A majmok helyette
Elloptak egy gyereket,
S a kutya
Farkast kölykezett.
Káosz van,
Mert megszűnt A rend.
S fölöttünk
Süvölt a szél,
A magasban kavarog,
Majd lecsapva felkavarja
A szürke homokot,
Ami eltakarja a Napot.
A földre sötét
Porfelleg borul,
A teremtmények apró
Lyukakba bújnak el,
A folyók kiszáradnak,
A tengerek megáradnak,
Mindez intő Jel.
Mert letértünk
Az igaz útról,
Mely kijelöltetett,
S Mammont imádva
A romlásba vezetett,
s visszatérni már
Nehezen lehet.
 
Részecskék ütköznek
Egy alagútban.
Új fekete lyuk
Készül.
Klónozott emberek
Járnak közöttünk,
befurakodnak végül.
De mi tudjuk, hogy
Valami más is van,
Valami még létezik
Az Univerzumban.
Én nem értettem a
Szentháromságot,
De amióta
Gyűröttebb homlokkal
Járom a világot,
Rájöttem:
csupán csak Hinni kell,
S meghozta a Bizonyosságot.
Talán most már
Megtudjuk a valóságot.
Itt állunk a Materiális,
és teremtett világ
Vékonyka határmesgyéjén,
A végtelen idő
Kezdetétől a végezetéig,
hol megtörtént a nagy Bumm,
azóta is tágul az Univerzum,
Mely önmagában is
Ellentmondás,
a magába visszahajló
Téridő elméletünkkel,
S várunk egy időutazásra,
Mely visszavisz egészen
Az ősrobbanásba,
hol létrejöhet a nagy Reccs.
 
Ismeritek a
Zöldellő lombok
Lágy susogását?
Metszett vesszőnek
Süvítve zúgó
Éles suhogását?
Szőlővesszőknek
Buja kuszaságát?
Mi ősidők óta
Ontja a nektárt.
Tőkéket ölelő
Hajlongva kötöző
Asszonyok derekát
Kéjjel simító
Szoknyájuk ráncát?
Pince előtt álló
Vén, öreg diófát?
Lopóból csorgatott
Bíborszín borát?
Langymeleg szellő hozta
Rózsák illatát?
Ismeritek a
Földet, az eget?
A sötét, kusza
Dühös felleget?
Ki hatalmasok
Ős erejével
Fenn fenekedett.
Ismeritek a
Hűs-vizű kutat?
Löszfalak közé
Zápor vájta utat?
Vizeknek mélyét?
Halaknak tükrét?
Nyárnak melegét,
Hónak fehérségét
Napnak aranyát
Holdnak ezüstjét?
Pásztortüzeknek
Kesernyés füstjét?
Távoli csillagok
Halovány fényét?
Ismeritek a
Száguldó lovaknak
Halkuló dobogását?
Szélfútta sörényük
Kócos lobogását?
Folyók moraját
Kövek robaját.
Bikák dübörgését,
Farkas üvöltését?
Itt élő népeknek
Félő könyörgését?
Lengő harangok
zúgó zendülését?
Mária ősanyánk
Szűzi jelenését?
Ha mindezeket nem ismeritek,
Fületek nem hall,
Szemetek semmit nem lát.
Nyugodtan tartsátok oda
Házatok sarkához a
Lobogó fáklyát.
Nem érdemlitek meg,
E Házat, s Hazát,
S idegen Földön
Torokszorítóan
Szűk lesz számotokra
A Világ.
 
SZEKSZÁRD, 2022  FEBRUÁR 05.
.........
 
ANYÁM SZÁZ ÉVE
KAKASD, 1922, ÁPRILIS 19. -  SZEKSZÁRD, 1998.
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: EMLÉKEZŐ HANGULATVERS
 
Szekrénye ajtaján tintaceruzával írva ez áll:
Elhurcolták 1945. JANUÁR MÁSODIKÁN.
 
Hogyha ma is élne,
száz éves lenne.
Megjárta a világot,
többet is mint amit vágyott.
Marasztalták a gazok,
ott a vad keleten,
végül is hazautazott, 
vonattal, vagy gyalog,
szinte egyre megy,
hogy sokára megszülethessek,
én, és a testvérem.
 
Kislányként, Kakasdtól Bonyhádig
tartott számára a szűk világ,
ijedten nézett körül,
mikor átmentek a topegán,
rávitte őket a makadám,
beszélnek itt még németül?
 
Sváb lányként főzte
zsidóknak a libát,
sütötte a máját,
a sok ludaskását.
Nevelte a  krumpli-kereskedő
kisasszonyka lányát,
ki évekkel utána megköszönni visszajárt,
Anyám önzetlen jóságát.
egyszer látta csupán
az Aponyiak lengyeli kastélyát,
hol gyűjtötték a maga fajtáját,
aztán megismerte
az idegen Ukrajnát.
Nem tudta mi az a
Málenkij robot,
magyarul is alig tudott,
a politika nem rá tartozott.
A kétféle vonat ellenkező irányba dohogott,
nehéz szíveket hordozva
vidáman robogott,
Orosz, Lengyel, majd Német országok felé,
kinek, kinek, végzetes sorsa elé.
Messziről egy elhalkuló
vonatfütty búcsút integetett,
görbe fát rakj a tűzre,
mert nagy kanyarulat jöhet.
 
Ha úgy hiszed, meghaltál,
testvéred után vágyva,
lázas álmodban csupán,
Tífusz forróságában
Mint hasábfát
Dobnak a katlanba,
Legalább egyszer,
Meleg lesz a barakkban.
A vízcsap előtt álltál,
S vártad
Víz folyik- e
Vagy gáz,
A csövekből,
Vér szivárog olykor
A barna kövekből.
Beitta magát,
Mint a szag,
Melyet árasztanak
Ma is a falak.
Az émelygő édes
Illat a légben,
Beszivárgott vér,
Két méter mélyen.
Nem oszlik el
Soha, soha.
A vonat füstje
Rátapadt a peronra.
Gyűlölettel gondolsz
A marhavagonra.
Megszökni nem lehet,
Neveltetéstől fogva,
Hiszen fenn van a vonaton
A dunyha, meg a sonka.
Indulsz Bácskába kukoricát szedni,
Januári nagy hóban, marhavagonban.
Mert a pártunk, és a kukoricánk 
töretlen, mondván, s nem viccel.
Milyen messze van még
Az a fránya Ukrajna?
Kérdezed suttogva,
Ahová visznek a dologra,
ott dívik a trojka, és a balalajka,
a vodka, és a gimnasztyorka,
a barisnya, és a patent harisnya,
neki melegebb volt a tutyija,
legalább is így lett mondva.
Majd hirtelen, karikába állva,
éneklik, hogy dászvi dánja Katyúsa, vagy Szása,
fogy a sok szotyola.
 
Csak azt a hosszú,
szőke hajfonatot
Tudnád feledni,
S az ezernyi cipőt,
A gyengeségtől
Latrinába esett
Sikoltozó nőt.
A gimnasztyorkás, davajpuskás
Katona mosolyát.
Jaffaje matty,
így kiabált.
Sorakozóknál kiáltják,
hány ember áll?
Megszámolni sohasem tudták.
 
Hogy tudjál sírni,
A keréknyomból
Megtanultál inni,
langyos vaskályhán,
konzerves dobozban,
csollány-levest főzni.
Későbbi bő ebédeknél
sírva visszaemlékezni.
Fejed tetejétől
Gerinceden át
A talpadig
Nyomott a szén,
hajnaltól estélig.
Feketén csillogott,
Mint dülledt szembogár
Ha a súlyos kosár
A fejedre állt..
Anyád sem ismert rád,
Mikor kopaszon,
Katona ruhában,
sok ezer kilométer után,
a hostelon haza osontál.
Még ma is megtalálhatnánk
padlás gerendáján a katona gúnyát.
Vissza lehetne-e
Forgatni az idő
gyorsuló folyamát?
Hiszen házadban Már
idegen ember lakik,
S betámasztja a kaput,
Hogy nehogy visszajuss,
kint állhatsz hajnalig.
S megkérded akkor
Az egy igaz Isten
Ilyenkor hol lakik?
S mi miért imádjuk
Százféle képen Őt?
Mikor reszkető testtel
Térdepelsz éppen,
az oltár előtt,
a hideg köveken?
Családtagok nevét olvashatod
üres sírhalmokon,
neveiket befogadta a hon,
s  falu közepén láthatod
felállított márványfalon.
 
Ha elesnél,
egyel többször keljél fel,
mint ahányszor elestél.
Ne légy okosabb a bölcseknél,
ne gondolj ki többet senkitől,
erről a bölcseletről.
Használd az anyanyelved,
másikat sohase nyelveld,
főleg, ha nem ismered,
abból csak nevetség lesz,
az idegen szót akkor bírod,
ha nem kell a fejedben
előbb lefordítanod,
mielőtt kimondod.
Mert nyelvében él a nemzet,
s ha nem beszéled, elveszejted,
bár nyelvvel senki nem nemzett,
az a nyelv, melyen eszelsz,
az az anyanyelved.
 
Sváb anyám velem perlekedett,
veszett szerkezet ez,
én erről nem tehetek,
ilyent nem ismerhetek,
a fekete gólyák
emeletes verebek,
de azért nekiveselkedett.
 
Magyaros bölcsőmet
sváb dallal ringatta,
főkötős fejét
sramlira ingatta,
izzadó tenyerét
köténnyel takarta,
táncát polkára rophatta,
hoppszassza, hoppszassza.
 
Furcsán ejtett szavait
apám magyarra igazgatta,
flancos szomszédasszonya
orra alatt
mindig megmosolyogta,
Részi néni, rosszul mondja,
kissé gúnyolódva,
de büszke asszony lévén
ez sohasem zavarta,
néha, néha, csak
fejét ingatta,
nem ez volt a
legnagyobb gondja,
dolgozott ha a hatalom akarta,
vagy ha engedte,
azért,  hogy fiait eltarthassa,
serényen, és szerényen,
de nem mindig engedte,
hoppszassza, hoppszassza,
végén pedig umtatta,
soha nem untatta.
 
Menettáncban
énekelte
legkedvesebb dalát,
gólya, gólya,
hosszú lábú
gólya madár.
 
Magyaros bölcsőmet
Sváb dallal ringatták,
Aprócska batyunkat
Hajókon úsztatták
Le a Dunán.
Látjuk e  valaha még
Passau cifra tornyát?
Hajónk megállt Tolnán,
szekerek zúdultak oda,
hol tágasabb a világ.
Hoztuk magunkkal
Nyugatnak iparát
Régi céhmesterek
Ősi szaktudását
A föld szeretetét,
szőlőknek vesszejét,
Nemzetünk szorgalmát,
Konok spórolását.
gyarapodásnak magvát.
Sokszor kérdéssé vált,
A Magyarok nagy többsége
Igényt tart-e reánk?
hiszen ez is a  mi hazánk.
kitelepítéskor
vagon falán ez állt,
krétával felróva,
szálkásan öles betűkkel,
bölcsővel ringattál,
batyuval kidobtál.
Ez a mi közös tragédiánk.
 
Van itt oláh, román, székely,
egy nagy olvasztó tégely,
Szerb, meg horvát,
cigány is többféle,
svábok szépen elterítve
Pest, Tolna, Baranya megyébe.
A családunkban is van 
többféle népek egysége,
Magyar, sváb, székely, cigány szövetsége,
s ha egy asztalhoz sodornak a borok,
megnyílik az elme, és a torok,
akkor vagyunk ám mi igazán Magyarok.
Somogy, Tolna, Baranya,
Magyar ország aranya.
anyám kakasdi német lány volt,
apám bő-gatyás faddi magyar,
soha nem fogadta el igazából
egymást a  sokféle faj.
 
Akkor én most mi vagyok?
Soha nem dől el.
Kettő, más irányba induló 
erők közös eredője?
Vérek keveredése,
mai vérszerződésben,
egy fénylő aranykehelyben.
 
SZEKSZÁRD, 2022.02. 22.
ÉDESANYÁMNAK AJÁNLOM E VERSET, SZÁZADIK SZÜLETÉSNAPJÁRA.
 - 1922.  ÁPRILIS 19.-
 
*
Szegzárdi Nagy Vendel Nőnapra című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv. 2022
https://www.youtube.com/watch?v=R3XUjuh_Egc
 
RÉSZLET A RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL - 2022. MÁRCIUS 06.
MOTTÓ, KÉRTEK RÁ DIÓT?
...................................
 
A  VERS EREDETI, ÍROTT SZÖVEGE
NŐNAPI KÖSZÖNTÉSEM - VIRÁGGAL KÖSZÖNTELEK VIRÁGOM....
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Nőnapra 
 
Az emberiség
Szebbik felének,
Az örök Évának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Bódító bonbont,
Csábító csokrot,
Suhogó selymet
Adhatnék Néked,
Vagy némi ékszert,
Talán igazán gavallér
Akkor lennék
Ha szálanként
Tízezer forintos
Hóvirágot szednék.
S évente nem csak
Egyszer ünnepelnénk.
De  mégiscsak  rendezett
ez a  világ,
hiszen Te  magad vagy
a  letépve is illatozó virág.
ASSZONYOK ELEJÉNEK...
 
Az örök Dívának,
Az Isteni Nőnek,
Paristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok, az
Eredendő bűn   kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon,
A Nőnapon,
Hogy megkoronázhassam
cselekedeteimmel
Dicsően szép homlokod..
S ha cudarul galád
olykor  a  sorsod,
mindig arra gondolj,
hol a  virágot tapossák,
ott ontja leginkább
bódító illatát.
 
2022.03.08
 
Megjegyzés:  Boldog Nőnapot kívánok, és kézcsókom a hölgyeknek
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
megszolalok  magazin
megszolaloknagyvendel 
wwwmegszolalokblogszpot.hu
 
NAGY VENDEL NŐNAPODRA CÍMŰ HANGOS VERSÉT ELMONDJA  ILOSVAY GUSZTÁV.
https://www.youtube.com/watch?v=cgBu3DZvQNw&t=7s
....................................
 
ELŐZETES A  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  MAI ADÁSÁBÓL - 2022.  03. 06.
 
   Az Európában folyó harcok  sajnos valahol rányomták bélyegjükét az adásra. Alapvetően nem sokat említettük, de mint amikor a bőröd alatt érzed, hogy valami nincs rendben. Nézi az ember a híreket, megpróbálja 
értelmezni és közben aggódik a
Ilosvay Gusztáv és Egyed Katalin
 szeretteiért, akik ott vannak közvetlen közelben, ahol ropognak a gépfegyverek. Isten adja, hogy kevés áldozattal gyorsan befejeződjön. Ugyan akkor Nőnap van és Nagy Vendel a „ Megszólalok” internetes magazin főszerkesztője irt egy verset, amit boldogan mondtam el. Itt kívánok minden kedvek női hallgatóinknak nyugis szép Nőnapot, sok virággal és Vendi remek versével. Bálint Csaba és Kiss Ágnes is hozott riportot. Egyik jobb volt, mint a másik. Tele vagyunk tehetségekkel. Ne feledd, hogy ha tetszett, amit hallottál, akkor kérlek osszad meg a barátaiddal és 
 családtagjaiddal. Hadd terjedjen a szép szó, köszönjük szépen és viszont hallásra jövő héten ugyan ebben az időben ugyan ezen a hullámhosszon
Tedd ezt a honlapot a keresőbe: 
www.radiomozaiksydney.com.au
 
KÖSZÖNJÜK: ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN - SZERKESZTŐK
AUSZTRÁLIA, SYDNEY, RÁDIÓ MOZAIK, 2022.03.06.

*************************************************
 9. MAI HÚSVÉTI GONDOLATOK
 - AZ ÜNNEPEK JEGYÉBEN - 
 
KLEMENT BURZA MÁRIA:
Biztató Reménysugár
 
Jeruzsálem felől tavasz-illat
árad, s remény sugarával biztat
megújuló élet muzsikája,
szüksége van erre a Világnak.
 
Egykor sok ember utcán tolongott,
egy Embert vártak, aki gyógyított,
szabadítóként jött a Világba,
Jézus a neve,- Isten fiának.
 
Most sötétség borult a Világra,
mégis hiszünk a Fény hatalmában,
tudva, nincs az a gonoszság ,melyet
az Úr keze el ne tüntethetne.
 
Jeruzsálem felől tavasz-illat
árad, s minden sötétet eloszlat,
lágyan simogat, Fényre hívogat,
s tanít,- szeresd felebarátodat.
Klement B. Mária
 .................................................
 
Márkus Katalin:
Gondolatok virágvasárnaptól nagypéntekig
 
Barkaággal indulunk
vasárnap a templomba,
így tették ezt eleink is
már kétezer év óta.
Passióban átéljük
Jézus szenvedését, aki
halálával váltotta meg
lelkünk üdvösségét.
 
Örvendezve köszöntötték
s királyuknak nevezték,
mikor szamárháton
bevonult Jeruzsálembe.
Pár nap múlva nádpálcával
verték - nem kímélve.
 
Ha akkor csak egyvalaki
is megkönyörül rajta,
barbár módon nem ítélik
szörnyű kínhalálra.
Szégyenében elbújt a Nap,
zokogtak a csillagok,
mikor a keresztfán
kínjaitól vonaglott.
 
Emberek, emberek,
jaj, ti gyarló emberek!
Hová rejtettétek el
józan eszetek?
Nem ismertétek fel
égnek-földnek Urát,
halálra ítéltétek,
mint egy gyilkos banditát!
...........................................
 
SZILÁGYI ANITA: Megdicsőülés -Tavaszistennő
 
Virágvasárnapra, hajnalhasadó lombfakadásra
Virágba borult rózsaszín magnóliám oltára,
Tavaszi újjászületés nemes ősszimbólumán át
Csodáltam cseppfürtjei gyöngyös eső-zuhatagát

Hárs tövében kibújt kék ibolya sziromszeme,
Kipattant a sárga aranyeső kertek díszeleme,
Kikeletistennő keleszti a tavaszt, barkás a gang,
Tojásfámon cikáz a húsvéti jerke csengőrang.
 
Golgotáról harsonák hangja harsogott,
Simon örömigét hirdetett, feltámadott,
Kőbarlangjából kilépve a napvilág kifényesedett,
Üdvözítve légy, testvér! Megváltónk így vélekedett.
 
Hálám hordoztam a hosszú Galileai zarándokúton,
Esedezve lábai elé borulok, könnyeim zúzom,
Tócsöppjeimet morzsolom némán, hangtalan,
Detektálod lelkem, opálos testruhám anyagtalan.
 
Szeplőtlen hitem kegyhelyedre terítem,
Karizmád által lassan felsegíted esendő lényem,
Rómából visszhangzott a harangok hangrítusa,
Harmadnapra kipirkadva lecsendesült az égi tusa.
 
Szentföldön kegyszobrokká váltak Mária Magdalénák,
Jeruzsálemi keresztúton ma is szólnak az imák,
Soha nem feledjük Jézus gyötrelmes kereszthalálát,
Vétségünkért elszenvedett megosztatlan fájdalmát!
 
Miértünk ártatlanul tűrte megszégyenülését,
Tanítványok hirdetik házában megdicsőülését,
Ezüsthajú galambbal Én is közéjük reppentem,
S megváltásomért imát rebegtem. Ámen!
........................................
 
Szaip Istvánné: Húsvéti mese
 
Három nyuszi és még egy
Piros tojást festeget.
Beszélgetnek, trécselnek
Kint a virágos réten.
Sokszínű a kis virág.
Csodálják a nyuszikák.
Így szól a piros fülű:
Fessünk tojást, sokszínűt.
Kikevernek sok-sok színt,
De tojásuk ennyi nincs.
Szorgalmasan dolgoznak,
Fonnak egy kis kosarat.
Bemennek a faluba.
Keresnek egy tyúkudvart.
Kölcsönkérnek száz tojást.
Megígérik, meg biz` ám:
Visszahoznak ötvenet
Szép színesre kifestve.
Megköszöni tyúkanyó
Színes tojása nem volt,
Pedig látta, Petike
Húsvétkor hogy örvendett
A sok színes tojásnak.
Mindet neki adja majd.
Nem fog többé csodálkozni:
Hogy tud a nyúl tojást tojni?
 
(Nagyobbacska gyerekeknek)
 
.............................
 
HÚSVÉTI LOCSOLÁSRA VALÓ VERS
 - tavaszi megújuló zsongás -
 
NAGY VENDEL: Locsolásra váró karikázó
 
Batyum sarkát megoldottam
gondolatim kibogoztam
szavaim csodás  csokorba fontam
Fekete csizmámmal toppantottam
ajtótokon koppantottam
tavaszi virágot ím elhoztam
gyöngy koszorúm kezedbe adtam
fiatalságom  neked adtam
liliomszálam hervasztottam
harangokért  megharcoltam
lányságomért virrasztottam
fekete ruhámban elgyászoltam
topánkám is tippen toppan
hívlak kérve gyere ki a  fényre
most már ne gondolj a télre
kannám vizét loccsantottam
locsolásra várakoztam
csizmám sarkát elkoptattam
sarkantyúmat koccantottam
gyöngykavicson kippen koppan
vagy ha nem hát rippen - roppan
anyád lelkét bosszantottam
örömömet hozzád lám elhoztam
eljöhetnél vélem a  bálba
derekad fognám őrjítő táncba
lányok táncolnak karikába
kart karba öltve futnak az útra
senki nem ugrik bele a  kútba
éjjeli Hold már fent világlik
ezüstös hídon átsugárzik
ifjúi hév a szívvel játszik
fiú a  lánnyal most cicázik
gond a  bajokkal elszaladna
száj a  szájra csókot adna
bánat végre elmaradna
belehalna a  tavaszba
odanézhetsz bátran a  Napba
élet-igenlő hős diadalra
tavaszi zsongás  ömlik nyakadba.
 
SZEKSZÁRD,   2018.03.24.

*************************************************
 10.  MEGJELENT... 

CSONGRÁDI KATA LEGÚJABB VIDEÓJA, CÍME:TÉKOZLÓ SZÍVEDDEL
 
Kedves Barátaim!
Csongrádi Kata

Elkészült a most megjelent "Hogyha szeretsz" című lemezem egyik dalának a videofelvétele.
Ez nem klip, csupán egy egyszerű kérés, hogy próbáljuk megbecsülni azt a jót, amit kapunk és lehetőleg ne dobjuk el tékozló kezekkel...!
Köszönettel- szeretettel: Kata
https://youtu.be/mRYJp_yF6_0 - Tékozló szíveddel
 *
MEGJELENT KATA LEGÚJABB DALA
CSILLAGSZŐTTE ÁLMODÁS
https://www.youtube.com/watch?v=XElsD60d70E
 ...................................
 
MEGJELENT ILOSVAY GUSZTÁV HANGOS ÍRÁSA : JÁTSZUNK ZENÉT
Ilosvay Gusztáv Játszunk zenét című írásait Felolvassa: Ilosvay Egyed Katalin.2. rész
https://www.youtube.com/watch?v=w6DnZWvzurA
 
ILOSVAY GUSZTÁV Játszunk zenét
Második rész :
Hogy bár milyen hangszer megszólaljon, nagyon sok dolognak kell passzolni, hogy aztán te a hallgató egy élvezetes zenedarabot hallgass. Az orgonánál ez hatványozott, hisz hatalmas szerkezet és mint ahogy az első részből megtudtat bonyolult szerkentyűk bevonásával szólal meg a zene. De itt ez esetben többről van szó, hisz ez egy hatalmas templomi orgona és itt aztán az építők apait anyait beletettek az orgonába.. S mind ahogy majd hallani fogod ez csak a töredéke mindannak ami az orgonában van. Dőlj hátra, csukd be a szemed és élvezd amit hallasz. Művészekkel fogsz találkozni, manók seregével sürgéssel forgással és kemény karmesteri utasításokkal. Nos szólaljon meg a zene
 ................................................
 
MEGJELENT  NAGY VENDEL  24. - IK  E. KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.  CÍME:  VÁLTOZÓ ÁLLANDÓSÁG 
 
Változó állandóság : Legújabb verseim, prózáim gyűjteménye és a maradék  
https://mek.oszk.hu/22800/22888
 
NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK:
https://mek.oszk.hu/22800/22888/22888.htm
 
NAGY VENDEL  MAGÁNZÓ,
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS  2017.
ARANY  BOT   KÜLÖNDÍJAS    2018.
NYIBA KÖLTÉSZETE DÍJAS    2021.nagy.vendi54@gmail.com
 
01. ELŐSZÓ. TISZTELT OLVASÓ!
Jelen könyvem címe kissé életszerűtlennek tűnhet, 
hiszen mintha ellentmondásba keveredne önmagával 
ez a gondolatiság.
NAGY VENDEL
VÁLTOZÓ ÁLLANDÓSÁG
RÉGI, ÉS ÚJ ÍRÁSAIM GYŰJTEMÉNYE


Ha feltekintünk az égre, állandónak és öröknek tűnhet
 az éltető Napunk, és éjszaka is mozdulatlanok a hideg fényű csillagok.
Örökérvényűek a gondolatok is, de ma úgy tudjuk, 
hogy minden mozog, forog és vándorol, elhal és megújul, mindaddig, amíg világ a világ.
A ma már tudjuk elmélete régen megdőlt, ma úgy 
tudjuk, ez a lehetséges hipotézis, ha így igaz.
A változatosság gyönyörködtet, és minden lehet,
akkor ma miért nem lesz a majomból ember? Pedig 
ma is minden változik, csak az évezrednyi idővel 
nem számolnak egyesek, mivel nehezen mozdul az evolúció és az univerzum, pedig az is száguld, akár
 a pórázán forduló Földünk is, évezredek óta, pedig stabilan állónak érezzük.
Most is együtt élünk ma is létező dinoszauruszokkal, sőt még esszük is őket, például a krokodil, vagy a bálnák, pulykák, és még sorolhatnám. No, a méret itt nem számít, hiszen a jelenség egyforma a száguldva táguló tér csillagászati számaitól kiindulva, a mikroszkopikus 
elemekig, a sejtmag körül keringő elektronokig bezárólag.
Az ember gondolatai is változhatnak, akár többször is, erre bizonyíték ez a könyv is. Reám is hatnak a körülmények, és ebben a pár versben akár találhatunk ellentmondásokat is, néha rajtakapható a szerző más elméleti vonulatokon, furcsaságokon, hiába, az ember, pláne egy költő, esendő. Könnyen rajtaveszít, és fejére olvasható a revolúció.
Az már szinte vendisen kötelező, hogy számtalan témakört érintenek verseim, mások mondják, még akár név nélkül is megjelenhetnének, felismerhetőek, bár én ilyent sohasem tennék. Mindig vállalom a nevemet, bár néha ez veszélyt is rejtegethet.
Politikával tudatosan nem foglalkozom, a napi politika nem érdekel igazán, de az évezredváltás előtti politika már történelem, és használom őket és a bibliai elemeket is. Ha valaki nem ismeri az évezredes történéseket, ő nemigen értheti meg a verseimet.
Korán kelek, a hajnal már a gépemnél ér, és ez a sok munka kitüremkedik a könyvekből, mint hölgyek bájai a míderből.
Némi technikai megszakításokkal estig dolgozom, de ha nem írok, az agyam mindig jár valami megoldáson, és még lehet belőle valami elvén elraktározódik, akár évekig.
A magamfajta vagy ír, vagy már nem is él.
Ezzel a könyvvel bizonyára meglepem a tisztelt olvasót, a nyolcvanöt vers nagy merítés a múltból és a jelenből, és egy különlegesség foglalja keretbe a verseimet, ANYÁM SZÁZ ÉVE..
Egyszer rajtakaptam, hogy olvassa írásaimat, bizonyára ez is tetszene neki.
Fogadják ezt a művet örömmel, akinek véleménye van, jelezze: nagy.vendi54@gmail.com
Hálás köszönettel vagyok, ha forgatják lapjaimat, keressenek rá régebbi köteteimre is, ha már rádühödtek az olvasásra.
Őszinte tisztelettel, Szegzárdi Nagy Vendel
Szekszárd, 2022.02.22.

*************************************************
 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 
 
VÉGHELYI JÓZSEF : Inverzió…
 
 A magazin régi olvasói bizonyára emlékeznek rá, hogy nyugdíjas mérnök-tanárként mikróvállalkozó is vagyok. Azt szoktam mondani magamról, hogy minden olyannal foglalkozom, amely szív, szuszog, pörög, forog, kattog és 
villamos árammal működik. De vannak komoly forgácsoló és 
egyéb gépeim is.
Véghelyi József

*
Nem tudnám dátumhoz kötni ezen tevékenységeim kezdetét, de azt kijelenthetem, hogy amióta az eszem tudom mindig a villamosság különböző területei voltak érdeklődésem középpontjában. Talán hihetetlen, de én nyolc (8) éves koromban szülinapomra egy csengő-transzformátort kértem szüleimtől ajándékba, mert untam azt, hogy a lapos-elemeim állandóan kimerültek. Inkább érdekességként említem meg, hogy ezidőtájt rázott meg az áram életemben először…!
Más hasonló korú fiú focit, kis biciklit, rollert, stb. szeretett volna.
 
Hát én nem!
 
Ennyi előzmény után érthető az, hogy amint lehetett kiváltottam az ipart. Ebben a „Bokros csomag” is ludas volt, mert a gyerekeim tovább tanultak és a gazdasági megszorítások miatt kellett a legális jövedelem, a pénz kiegészítésként.
 
*
Már több évtizede vagyok iparos, és nyugdíj mellett is megmaradtam hivatásom és egyben hobbim gyakorlásában. Ebbéli minőségemben igen sokféle emberrel voltam kénytelen kapcsolatba kerülni. A sokrétű munkáim miatt a társadalom összes szegmeséből voltak, vannak és lesznek is ügyfeleim.
Sokáig azt hittem, hogy engem komolyabb meglepetés a szakmában már nem érhet: ami előfordulhat, nos, az már előfordult a „praxisomban”.
 
Tévedtem!
 
Kedves olvasóim! Találkoztak-e már olyan esettel, amikor az ügyfél arra kéri a szakembert, hogy ne javítsa meg a készülékét, hanem éppenséggel rontsa el a jó berendezést?
Szerintem biztosan nem! Íme az esetem.
Minap jött egy harmincas éveiben járó fiatalember és azt tudakolta tőlem, hogy szoktam-e javítani robot porszívót?
Közöltem vele, hogy ha az elektronikája romlott el, akkor nem tudok foglalkozni a géppel. Ezek nagyon speciális áramkörök és a javításuk is csak úgy szokott történni, hogy kicserélik a panelt. Ilyen jellegű munkákra nem vagyok felkészülve, talán vigye a szakszervizbe!
Íme a válasza:
 
- Tudja Józsi bácsi - mert én már majdnem mindenkinek Józsi bácsi vagyok - nincs semmi baja a porszívónak és pont ez a baj. Nemrég volt a szervizben, mert még garanciális idő volt a gépen, de ott idő közben, vagy javítás közben tönkre ment az akkumulátora a szerkezetnek…!
- Hát akkor cseréltesse ki a szervizzel! – javasoltam.
- Pont az a baj, hogy csak 40.000 Ft-ért raknak bele újat. Ám, ha a porszívó motorja tönkre menne, akkor garanciális idő alatt kicserélnék a motort és az akkumulátort 
is…!-  így a kárvallott.
- Most mit szeretne tőlem?- kérdeztem
- Több helyen azt mondták nekem, hogy maga szakszerűen úgy tönkre tudja tenni a motort, hogy az ne tűnjön fel senkinek! Megtudná ezt csinálni?
- Természetesen tönkre tudnám tenni! Tehát azt kéri tőlem, hogy egy működőképes motort  rontsak el? – kérdeztem
- Igen - a rövid válasz.
- Nézze, nekem ez messziről bűzlik – mondtam. Nálam ez etikai kérdés, arról nem is szólva, hogy ez csalás. Szerintem a garanciát végző cég sem pályázhat a „fair play” díjra, de az most más kérdés! Bár bizonyos esetekben előfordulhat, hogy: tolvajt lopni nem szégyen…! Próbálkozzon másnál!
 *
Végzős diákjaimnak mindig azt mondtam, hogy napközben csak olyan dolgokat csináljanak, hogy lefekvéskor nyugodt álmunk legyen! A menyemnek sok egyéb bölcs mondatai közül egy örökre belém égett: az Isten a lelkiismereteden keresztül jelez neked, ha valamit rosszul tettél! Bárhova mész, az mindig veled marad és nem hagy békén. Nem tudsz előle elmenekülni…!
 
Szekszárd, 2022.03.19
 
FOLYTATJUK A SOROZATOT 
*************************************************
 12. FALUSI TÖRTÉNET 
 
Márkus Katalin: Forgószél
 
Mari néni idegesen kémlelte az eget, mert  a domboldal mögött kezdett sötétedni az égalja. Nem azért, mert esteledett - vihar készülődött.
Idős korára már kellő tapasztalattal rendelkezett ezen a téren. Ha a domb mögött összeálltak az esőfelhők, egy kis szél megtaszította őket, és már
zuhogott is az özönvíz szerű eső.
Márkus Katalin

Gyorsan összeszedte kint száradó ruháit, mire a verandához ért, 
már megérkeztek az első széllökések. Hozta magával a kövér esőcseppeket melyek, mint egy nagy tintapaca, úgy terültek szét az udvar porában. Pár perc múlva mintha dézsából öntötték volna, úgy esett az eső. Az egyre nagyobb széllökésektől a fák ágai a földre hajoltak. Ropogtak a háztető gerendái, recsegtek a cserepek, 
melyeket a szél könnyedén megpörgetett a levegőben, majd ledobott 
a földre. Az égen villámok cikáztak és hatalmas csattanással valahol földet értek. A csattanásra, pillanatok múlva dörgéssel válaszolt az Ég. Háború volt ez a javából - égi háború!
 
Mari néni ijedt arccal nézett kifelé a szobaablak mögül, és buzgón vetette magára a keresztet. Mint ilyenkor mindig, most is az égiekhez fohászkodott, az ő segítségüket kérte, hogy háza épségben átvészelje a vihart. Nem esett nehezére az imádkozás, könnyen jöttek szájára a kérő szavak. Mióta megözvegyült, naponta járt a templomba. Igaz, volt is miért feloldozásért könyörögnie, mert a pletykát nagyon szerette. A faluban nem történt olyan esemény, amiről ne tudott volna. Amit hallott, rögvest tovább adta, de nem ám akárhogyan! Saját szája íze szerint átköltötte, egy kicsit elvéve, egy kicsit hozzáadva a hallottakhoz. Most éppen a Szűzanya segítségét kérte a vihar elmúlásához, mikor hirtelen elnémult. A látvány, minden rendkívüli eseményt felülmúlt, ami eddigi életében történt. Az út túloldalán a szemközti ház tetejét megemelte a szélvihar. Ráadásul a levegőben perdített egyet rajta, és rádobta az udvaron álló diófára.
 
Mari néni tágra nyílt szemekkel nézte a történést. Nyújtogatta a nyakát jobbra-balra, hátha lát még valami rendkívüli dolgot a szomszéd házaknál, de nem látott semmit sem. Az összes háznak megvolt a teteje és a kéménye. Vajon miért a pár éve megözvegyült asszonyka házának teteje került fel a diófára? Erősen gondolkodni kezdett, hátha rájön a miértekre. Agyában a gondolatok egymást kergették, és mire vége lett a viharnak, már tudta a választ.
 Alig bírta kivárni, hogy elcsendesedjen a vihar, és mehessen a kiskapuba nézelődni. Nem sokáig kellett várakoznia, a szomszédok egymás után jöttek ki házaikból, megnézni a vihar okozta károkat, csak Mari néninek  nem volt sürgős szétnézni saját udvarában.
A fiatal özvegyasszony hangosan jajgatott és kiabált, kezeivel az eget fenyegetve, háztetőjének szétszórt darabjai mellett. Mari néni mindezt látta és szája szögletében megjelent a gúnyos mosoly.
- Fenyegesd csak az eget, fenyegesd! - mondta félhangosan. Amikor nős ember szeretőddel hemperegsz, akkor nem a kezeddel fenyegeted az eget! Akkor nem gondolsz szegény megboldogult uradra, meg a szeretőd feleségére és apró gyerekére! Ugye? Megvert az Isten téged Juli, meg bizony!
 
 Alig kimondta ezeket a vádló szavakat, már tudni vélte az igazi okot. Izgatottan toporgott a kiskapuban, alig várta, hogy valakinek elmondhassa.
Az út másik oldalán lakó Bözsi néni ment ki legelőbb az útszélre. Egykorúak voltak Mari nénivel, de ő nem szeretett pletykálkodni. Nem is voltak olyan jó viszonyban egymással, most mégis átkiabált hozzá.
- Te Bözsi, gyere egy kicsit közelebb! Mondanék neked valamit, valami nagy újságot!
- Nem érek én rá beszélgetni, a vihar sok kárt tett a gyümölcsfáimban. Indulok összeszedni a letört ágakat. - kiáltott vissza Bözsi néni
- Csak pár perc az egész, míg elmondok neked valamit. Nem akarom, hogy az egész utca hallja. No, gyere már! Ne kéresd magad annyit!
 
 Bözsi néni jobbnak látta, ha átballag Mari nénihez. Ismerte már elég jól, még a végén őt is szájára veszi ez a pletykafészek.
 
- Nézz csak oda Bözsi! Látod mi történt Juli háztetőjével? Ott billeg a diófa tetején, már ami megmaradt belőle. Bosszút állt rajta az ura, amiért olyan léha életet él. Eljött, hogy szétrombolja mindazt, amit két kezével felépített. - hadarta egy szuszra.
Bözsi néni azonban tudta, hogy nincs itt semmiféle bosszú a megboldogulttól.
- Ej, te Mari, te Mari! Össze-vissza hordasz mindenféle sületlenséget! Mikor jött vissza valaki is onnan odaátról? De, neked templomba járónak, ezt jobban kéne tudnod. Nem hallottál még a forgószélről?
- Háát, az meg mi fán terem Bözsikém?
- Az unokám a múltkori vihar után elmagyarázta nekem. Tudod, amikor a réten felkapta a szénaboglyákat, aztán jóval odébb meg ledobta. Most meg jobb lesz, ha abba hagyod az igaztalan beszéded terjesztését! Helyette nézz körül a saját udvarodban, mert, ahogy én látom, lesz mit nézned! - ezzel sarkon fordult és haza sietett.
 
 Mari néni megfordult, - benézett saját udvarába, és amit ott látott, attól majd elállt a szívverése.
Északi szomszédjának hatalmas diófája ott búslakodott a pajtájának tetején, és összetörte az összes cserepet, lécet. Mari nénit már nem érdekelte Juli háztetője.
- Oh, te magasságos Úristen! Mit vétettem én neked, hogy ezt tetted velem! - kiabálta kétségbeesetten, és kezeivel az ég felé hadonászott.
 
Bözsi néni hallotta kiabálását - legyintett egyet, és tette tovább a dolgát. 

*************************************************
 13. JÉZUS TANÍTÁSAI 
 
A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL (VII. RÉSZ)

Írta: Poór Edit
 
TI VAGYTOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA.
NEM REJTTETHETIK EL A HEGYEN ÉPÍTETT VÁROST
 
Jézus ezekben a példabeszédekben,
azokhoz az emberekhez szólt,
akik már felülemelkedtek a földi élet
eshetőségeinek csalogató csábításain,
és az örök törvényt kutatták.
 
Mert minden elmúlik, mindent megemészt az idő,
amit ennek az életnek áldoznak,
értékét veszti a halál pillanatában.
Az Úr, azokról a mennyei igazságokról beszélt,
amelyeknek hatalmával Ő mindazokat
a csodálatos cselekedeteket véghez vitte.
 
Jézus újra és újra mennyei Atya felé fordította
kutató tekintetét és nem szűnt meg a
mennyei törvényeket magyarázni.
A mennyei törvények igazsága, erő és hatalom.
Amit minden teremtett lélekkel közöl
a teremtő Isten, aki hozzáfordul.
A lelkét kitárja előtte és befogadja
azokat az igazságokat, amelyekben
lélek és élet van.
 
Ezek megvilágosítják az emberek lelkét,
és akik e szerint élnek, cselekednek, beszélnek,
úgy értelmezik azokat ahogyan
 a mennyei Atya a szívükbe írta.
 
Rajtuk az Isteni világosság elvégzi a maga tisztító
és átalakító munkáját.
Hozzájuk szól az Úr, hogy „ti vagytok a világnak
világossága és nem rejthetitek el a hegyen épült várost”
mert azt mindenki látja.
Meglátják azok is, akik gyönyörködnek rajta,
és szívesen fáradoznak azon, hogy közelebbről
is megláthassák, és ők is megpróbálják
az odafent való építkezést.
 
Mert akik odafent laknak, azok elől nem fogja el
az árnyék a világosságot.
De meglátja ezt az ellentét is,
megtámadja az odafent lakókat.
 
Okokat keres, hogy leszólja, elkedvetlenítse,
azokat, akik óhajtva várják az oda építkezést.
A világosság fiai és lányai nem zárkózhatnak el a
támadások elől, mert a világosságban
minden cselekedetük tisztán látszik.
 
Poór Edit

A gonosz viszont folyton azon munkálkodik,
hogy árnyékot borítson az igazságban
élők cselekedeteire.
Az Úr, ezért előre figyelmezteti őket,
hogy legyenek készen mindenre,
és vigyázzanak, hogy minden beszédük,
cselekedeteik az igazság teljes világosságban
legyenek láthatóak, érthetőek.
Mert nem csak a látható életből,
hanem a láthatatlan életből is éber tekintetek
szegeződnek az Isten útján haladó emberekre.
 
Az ilyen emberek öntudatlanul is tanítanak,
mert magukkal emelik azokat a lelkeket,
akik nagy és nemes elhatározással sokszor
nekilendülnek, hogy a bűneik által okozta
következményektől szabaduljanak,
de a próbákon gyengének bizonyultak.
 
A diadalmas ember lelkek eredményes élete,
hite, reménysége, Istenbe vetett bizodalma,
hatalmas vonzerőt gyakorol a gyenge lelkekre.
Akik új hittel új lelkesedéssel telve,
sietnek a javulás útjára.
Az Isten kegyelmére támaszkodók,
reménysége a fényben úszó „hegyen épült város”
a megvilágosultak városa.
Az evangéliumba kijelentett igazságok,
egyenesen, határozottan mutatnak kivezető utat,
a bűnből és a tévelygésből.
 
Ez az Isteni igazság világosítja meg az emberek
értelmét és hatja át érzelmi világát,
szeretettel, melegséggel, örömmel és boldogsággal.
Sokan igyekeznek a hegyen épült városba,
de a felfelé vezető emelkedő úton,
 a próbákon gyengének bizonyulnak.
 
Ilyen, amikor eljutnak az első vagy második lépcsőre,
már is megszédíti őket a dicsőség fénye.
Megcsúsznak és elbuknak.
Isteni világosságtól eltávolodva, a földi élet egyre árnyékosabbá,
sötétebbé bizonytalanabbá és céltalanabbá válik.
*
 
TI VAGYTOK A FÖLDNEK SÓI, HA PEDIG A SÓ
MEGÍZETLENÜL, MIVEL SÓZZÁK MEG?
NEM JÓ AZUTÁN SEMMIRE, HANEM HOGY
KIDOBJÁK ÉS ELTAPOSSÁK AZ EMBEREK
 
Jézus e hasonlattal, minden kétséget kizáró módon,
bizonyítja azt, hogy akinek a lelke átitatódott
az Isteni igazsággal, az nem élhet többé
önmagának és csak öncélú életet.
 
A kikristályosodott Isteni ige,
más irányt szab emberi életének.
Ez az élet, a lélek egyre magasabb rendű
céljai felé mutat, melyek örök értékű
tartalommal hatják át egész lényét.
 
Az Isteni igazsággal átitatott lelkek,
örök értékek hordozói és megbízottjai,
a föld életében, hogy ezekkel az értékekkel
gazdagítsák a világot és az igazságra éhezőket.
 
Ezek a mennyei értékek, mint a só romlatlanok.
Romolhatatlanná teszi azokat az emberi
lelkeket is akik ezzel az igazsággal átitatódtak.
Ők a földnek sói, akiken keresztül
a romolhatatlanság törvénye átszűrődik.
 
Ez a romolhatatlan igaz törvény
mindenki lelkében el van rejtve.
De a szellem elvesztette tájékozódó
képességét a tévelygés világában.
 
Ezért nem tudja szabad akaratát
saját javára kihasználni.
Mert a benne meghúzódó ellentétes
szellemi elvnek engedelmeskedve
megcselekszi a helytelent.
 
Ezzel gyengíti a lelkében a már
megszerzett jót és igazat.
Így észrevétlenül a bűn útján van,
és később a szakadékába esik, mert
nem ismeri fel a veszélyt, amelybe jutott.
 
A legtöbb ember, csak akkor ébred
bűnének teljes tudatára,
amikor a bűn szenvedtető következményével
találja magát szemben.
 
De a megtörténtet, nem lehet
nem megtörténté tenni.
A cselekedet beírja magát a természet
igazságosztó törvényébe.
 
Az Isten fia, Jézus lehozta az Isteni
igét melyet a bűnök szakadékaiban
szenvedő emberiség megmentésére
adott az Úr kegyelme.
 
Aki ezeket meghallgatja és szívébe zárja,
ezek szerint éli földi életét,
érvényre juttatja gondolataiban,
érzéseiben, cselekedeteiben,
az nem tartozik többé a szenvedtető
természettörvény romlandósága alá
vetett világba.
 
Hanem az Isten által teremtett
új életbe, új világba.
Ez a világ az örökkévalóság,
törvényére van alapozva.
 
Új teremtményekké lesznek, mert
újjá születnek az Isteni igazság által.
A lelkükben, életükben valósággá
lett Isteni igazság fent tartja őket,
a bűnök tengerében,
mert hitük nem az el hivésen, hanem
a megbizonyosodáson nyugszik.
 
Ezért mondja az Úr, hogy „ti vagytok a világ sói”
Az Isteni igazság által vezérelt lelkeknek,
nagy feladatai vannak a bűnös világban.
Ők nem élhetik a maguk kényelmes
nyugodt életét a földön,
mert nagy mennyei értékek hordozóivá lettek.
Nekik bizonyságot kell tenniük
lépten – nyomon az igazságról.
Őket sátáni elvektől átitatott emberek üldözik,
szenvedtetik, gonosz vádakkal illetik.
Cselekedeteiket félremagyarázzák, hogy
ítéletet mondhassanak felettük.
 
Mivel az ilyen áldozatos élet,
nehéz terhével, nagy megpróbáltatást jelent,
csak nagy alázatossággal,
igaz élő hittel, Istenből merített reménységgel
tudja földi pályáját megjárni.
 
Az Isteni igazság védi az áldozathozót,
segíti, hogy az ellentétet legyőzze,
mert nagyok a kísértések feléje.
Alázatos lélekben újra hangzik az Úr szava;
„tedd hüvelyedbe kardodat,
mert aki fegyvert fog, annak fegyver által kell
meghalnia.”
 
Megsebesített, nem gyógyul meg azzal,
ha vissza sebzi a támadót.
Csak a bűn és szenvedés szaporodik.
 
Azonban, ha a só nem tudja
a maga romlatlanságát
megtartani, összekeveredik a látszólagos
igazsággal, a testi ember igazságával,
akkor elerőtlenedik benne az Isteni igazság.
Akkor megízetlenül, elveszti
romolhatatlan természetét.
 
FOLYTATJUK 
*************************************************
 14. ROMANTIKUS NOVELLA 
 
Csomor Henriett: Véletlen találkozás
 
Egy kis házban él, udvarában sok fenyővel, hátrébb az istállóban pedig lovak nyerítését hallani. A természethez közel él, úgy érezte ezt az egyet nem tudja elveszíteni. Így kiköltözött egy kis faluba, ahol gyermekkorában élt. Itt talán visszanyerheti régi énjét. Nagyon rossz lelki állapotban volt, mikor kiköltözött, csak egy dolog számított neki, hogy körül vegyék az állatok, ők mindig megnyugtatták. Ezért először vett magának egy öklömnyi hűséges pulikutyát. Sohasem szórta a pénzét, ami kellett, azt megvehette, ezt édesanyjától tanulta meg.
 
 A mindig bohókás kis Cézár, szinte társként élt Klaudiával. Mindent megértett, majdhogy nem beszélt. Az éjszakákat Klaudia ágya mellett töltötte.
 
Miután befejezte a ház átalakítását, átrakatta az istálló lyukas tetejét, nemsokára megérkezett a két pej ló is. Elejétől kezdve Klaudia mindig tanította Cézárt, hogy ne menjen a lovak közelébe, mert megijednek és megrúghatják. A kópé értette, de mivel a puli terelő fajta, így próbálgatta őket terelgetni. Egész nap kint voltak az udvaron. Délután Klaudia kivitte őket az erdőbe, ahol mind szabadnak érezték magukat. A lány leült a patak szélére, és gyakran elragadták az érzései, ha a kapcsolatára gondolt. Ostorozta magát, mert nem sikerült szerelmével megértetnie, hogy nem tud szüleitől elszakadni. Szegény édesanyja, egyáltalán nem akarta engedni a fiúhoz, mert féltette lánya jövőjét. Akkoriban nagyon sokat veszekedettek édesanyjával, pedig rajongásig szerették egymást. Tíz év után visszagondolva, szerelme nagyon önző alak volt, gondolta magában. Mások mindig azt mondogatták neki, fiúján nem látszott a szerelemnek nyoma sem. Ő meg lángolt érte, akár a tűz. De a lelke olyan, mint az enyém, védte még akkor is, mikor már nem kellett volna. Szíve nagy fájdalmat cipelt, néha még marcangolja önmagát, hogy vesztett, mert szakított vele. De ha nem teszi, vajon mi lett volna velük? Azt végkép képtelen lett volna elviselni, ha pár évi együttélés után szétmennek. Lelke biztos belehalt volna. Klaudia hagyd abba! - figyelmeztette önmagát.
 
Csomor Henriett

Nem volt egy társasági ember, az erdő mind a négy évszakát ismerte, és mindig megtalálta benne a szépséget.
 
Későre járt az idő, mire hazafelé indultak. Most Tüzes hátán ült, Csillag valamivel nyugodtabb, simulékonyabb volt. Cézár egy darabig lépést tartott velük, aztán szaladva csaholt. "Kicsit gyorsabban lovacskáim!" - buzdította lovait. Cézár, mikor 
meglátta a földön fekvő embert, visszafutott a gazdihoz, jelezve neki, hogy siessen. "Vágtass csillagom, kérlek, valaki bajban 
van!" - suttogta, mikor odaért leugrott loválról. Rohant a férfihoz, akinek fejét karjára fektette, bal kezével pedig letörölte verejtékes homlokát. "Igyon egy kicsit kérem!" - kérte kedvesen. A férfi az angyali hangra kinyitotta barna szemét, amely könnytől fénylett. "Maga sírt, látom!" A férfi hangtalanul és szomorún bólintott, miközben a kulacsot eltolta szájától. "Evett ma már?" - kérdezte Klaudia, és egy lekváros linzert adott a kezébe. Olyan árvának és szerénynek látszik, gondolta a lány magában. "Csak pár falatot ettem, miután beadtam magamnak az inzulint, és itt, az erdőrengetegben elvesztettem az időérzékemet. Mielőtt elestem, nagyon gyengén éreztem magam. Átadta a tésztát megmentője kezébe, aztán ismét becsukta a szemét. Ekkor a lány ölébe fektette, és etetni kezdte. Két darab sütit megetetett vele, mire a férfi kezdett jobban lenni. "Köszönöm, nagyon finom volt. -" mondta a férfi. "Tegezhetlek?" - kérdezte. "Igen." - felelte a lány. "Szilárd vagyok, és csak kényszerpihenőn vagyok itt e mese szép helyen." "A nevem Klaudia, és itt lakom nem messze az erdő közelében, két lóval és Cézár kutyámmal. "Ugye nem félsz lóra ülni, mert túl gyengének látszol hazagyalogolni." Miközben letette a vizeskulacsot, könnyeit is igyekezett elrejteni kabátkája ujjába. A lány szíve facsarodott a férfi után, és érezte, lelkileg nagyon közel áll hozzá. "Nem félek, de én még soha nem ültem lovon." - felelte, miközben felállt, majd felsegítette megmentőjét is. Hazafelé indultak. Csillag óvatosan ballagott Szilárddal, ahogy Klaudia kérte tőle. A férfi szeme az égboltra szegeződött. A lányt hívta maga mellé, "Gyere kérlek vissza." A lány nyomban visszasietett hozzá, lágyan átölelte, és a férfi boldog volt ebben a percben. "Nézd csak Klaudia, milyen csodálatosan szépen búcsúzik el a nap az égbolttól, és adja át helyét a holdnak. Ezt a gyönyörű jelenséget már nagyon régen láttam. Az ember, az élet adta félelmeitől képes elfeledni mindent, ami szép. A feleségem halála óta csak vagyok, és próbálom túlélni a napokat." "Semmi baj Szili, sírj csak!" -  és átölelte szeretettel. "Veled olyan meghitt minden eltöltött perc, pedig alig ismerlek két órája, és nem szeretnék tőled megválni. Most nem tudnék egyedül lenni." - mondta őszintén a férfi. "Ilyen állapotban el sem engednélek, fáradt és zaklatott vagy, enned is kell." "Amióta itt vagyok, nincs kedvem enni, nagyon egyedül érzem magam." Még egyszer átölelték egymást, és elindultak haza. Bevitték a lovakat az istállóba, friss szénát és vizet adtak nekik, majd lecsutakolták őket. Szili élvezte ezt a munkát Klaudiával, aztán bementek a házba, gyorsan megterítette az asztalt, még gyertyát is tett rá. "Milyen szépen megterítettél!" - mondta Szili meghatottan, majd kezét kérte a lánynak. Ettől a meghittségtől libabőrös lett az egész teste, ez az amire egész életemben vágytam, gondolta a lány. "Tessék enni most már Kedves, ki tudja mikor ettél főtt ételt." Szilit megérintette Klau gondoskodása, hirtelen rádöbbent, két éve nem törődött vele senki. Csak egy ötvenes éveiben járó magányos férfi volt, akinek a szíve már kezdett megkérgesedni a szeretetlenségtől. De most érzi, szívét újra nyithatja, mert ez a lány teljesen olyan, mint ő, árva, akik hosszú éveken egymásra vártak. Csendesen letette kanalát, kijjebb tette székét, és gyengéden átölelte. "Gyere, kérlek üljél az ölembe, így könnyebb lesz mesélnem." A lány Szili vállára tette a fejét, és karját nyaka köré fonta. Rengeteget beszélgettek, szinte égtek az őket ért fájdalomtól. Éjfélig fent voltak, aztán bebújtak a jó meleg ágyba. Csókjaik százai cuppantak a csendes éjszakában. Forrón ölelték egymást, miközben összegabalyodva megfogalmazódott bennük az örökké együtt. Ami még korainak tűnhet másoknak, de ők már tudták, és érezték, csak így élhetnek tovább. Reggel, ahogy felébredtek, derűt árasztottak egymás felé. Felkeltek, megcsinálták a reggelit, és elkezdtek enni, miután megreggeliztek. Szilárd beadta magának az inzulint, majd egy ölelésre nyújtotta karját, percekig így maradtak. Aztán kimentek az istállóba, megetették a lovakat, de most nem engedték ki őket, mert elmentek a Kovácsékhoz, hogy elhozzák Szilárd holmiját. Beültek az autóba, lementek a faluvégre, Cézárt pedig egy fához kötötték, míg bementek a házba. "Csókolom Juliska néni!" - köszöntek illendően. "Jöttem a holmimért, és fizetném az itt töltött napok árát." "Jó magát ilyen vidámnak látni, nagyon búskomor volt édes fiam." - mondta az asszony. Szedték a holmiját és már mentek is, boldogan. "Bárcsak az én utam utoljára ilyen könnyű lenne Miskolcra." - elszömpöntyölödött. "Veled megyek, és támogatlak Szívem, nem hagylak magadra!", miközben már otthon a déli kávét itták, és sós süteményt rágtak hozzá. Szilárd elérzékenyülten mondta: "Nem is tudnék nélküled elmenni!" - és megcirógatta hamvas arcát édesének, akit az ölében tartott. "Köszönöm." - mondta, és ajkuk hosszú csókban összeforrt. Délutánonként mindig kilovagoltak az erdőbe, nagyon jót tett Szilárdnak a mozgás, és a kikapcsolódás. A lovaglás is egyre jobban ment neki, otthon pedig kialakítottak neki egy kis cipőjavító műhelyt. Az újságírást feladta, mert sokat kellett volna ingáznia, így inkább felmondott, hogy Klaudia közelében lehessen. Hallani sem akart többé Miskolcról, ahol olyan sokat szenvedett. Ahogy múltak a napok, és hetek, egyre nyugtalanabb és szomorúbb lett. Nem evett és nem is aludt olyan jól, mint eddig, csak Klaudia mély szeretete adott neki vigaszt.
 
Hajnalban, mikor Miskolcra indultak, Klaudia nem engedte vezetni. "Ülj kincsem az anyósülésre. Én vezetek, most te pedig, kis szívem pihensz és lelkileg összeszeded magad. Tudod, ma utoljára mész oda, aztán az évek múltával megfakulnak rossz emlékeid, és már csak kettőnk szerelme tündököl benned. Szilárd megölelte Klaudiát, a lány letörölte párja fájó könnyeit. Barna szemében, mikor könnyeket látott, elszorult a szíve.
 
Hat órával később odaértek Szilárd házához. Az új lakók két hete már beköltöztek, így volt megbeszélve. Átadták a fennmaradó összeget neki, és eljöttek. Bútorokat mind eladta, semmit sem akart megtartani. Utolsó útja felesége sírjához vezette őket. Könnyes szemmel, reszkető kézzel egy vérvörös rózsát tett sírjára. Aztán visszalépett, s megfogta Klaudia kezét. "Menjünk drágám, hosszú az út hazáig!" - mondta meghatottan. Klau sírva fakadt, Szili átölelte. "Semmi baj, megvagyok, túl minden keserves bánaton." Megölelték egymást, s azt suttogták: "Nagyon szeretlek."
 
Késő este volt, mire hazaértek. Megnézték a lovakat, Klaudia unokahúga Szilvi, velük volt egész nap. Bementek, megvacsoráztak, lefürödtek, és lefeküdtek. Egymásba gabalyodva aludtak el. Hiába tűnt úgy, hogy Szili megnyugodott, de néha felriad álmából. Klau mindig megsimogatta, csókolta, mire kinyitotta könnyes szemét és ránézett. "Itt vagy mellettem drágám, de jó, köszönöm!" - és arcát arcához tette. Szili attól kezdve már nem aludt azon az éjszakán.
 
Másnap lementek a tóhoz, amely a házhoz tartozott. A tó körül cseresznyefák voltak ültetve, tavasszal mindig csodaszépen virágba borultak. A legszebben virágzó cseresznyefa alá csalta Szili drága egyetlenét gyengéden megölelte és megcsókolta. "Légy enyém örökre!" - kérte. "Nálad nélkül nem élhetek!" - és ujjára húzta a jegygyűrűt. Klaudia könnyezve mondott neki igent. "Én sem élhetek nélküled kincsem." Az életük örökre egybeforrt szerelemben, és egyetértésben.  
 
2022. Január 27.
*************************************************
 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL 
 
PESA ANNA MÁRIA: Anyai Tanácsok
 
Ha leéltél már fél életet,
Elgondolkodsz, még mi jöhet.
Magad miatt nem  törődsz a jövővel,
A gyerekekért, unokákért, viszont gyötrődhetsz

Megöregedtél, az emlékeidben kutakodsz.
Életedben mi volt jó, és mi volt a rossz.
Mai eszeddel mit tettél volna máshogy,
Régi fényképek között kotorászol.
Emlékeid, a nyakadba zúdulnak,
Sérelmek, viták előbújnak.
Szép lassan végig haladsz az éveken,
Rádöbbensz a mintát mi történt veled, tovább viszed
Azt teszed a gyerekeddel mit veled tettek életed során,
Csak óvtak, szerettek, már tudod, tették ezt a szülők jogán.
Az arcodba vágják, hogy milyen anya vagy, elborzaszt,
Csak segíteni, szeretnél, de ahogy teszed ez, elválasz.
 
Imádod és félted őket, bármit megtennél, meghalnál értük,
De már másra fordítják figyelmük.
Bánod már a kimondott szavakat, amely jóindulatból fakadt,
Rádöbbensz, ez az Ő életük hagyod, s végül megadod magad.
 
 2022.01.11.
 …............................…………
 
Csomor Henriett: Rohannak az évek
 
Mióta megszülettem,
a csillagom lettél.
Két karodba zártál,
többé nem eresztettél,
a példaképem lettél.
Mindent úgy szerettem volna tenni,
ahogyan te, drága anyám.
Védő szárnyaid alá vettél,
veled a mai napig
biztonságban vagyok.
Félelem ül rajtam,
amikor elindulsz itthonról,
és sokáig nem térsz haza.
Egyfolytában csak várlak,
belefájdul a szívem
úgy aggódom érted,
nehogy bajod essen.
Végre zörög a kulcs a zárban.
Halk lépteidet hallom,
csendesen köszönsz,
ahogyan a tengernek
morajlása hallatszik,
hullámai gyengéden
nyaldossák a köveket.
Abban a pillanatban
tovatűnt a félelmem,
mert látlak téged.
Te vagy a mindenem,
szelíd természeteddel,
amelyet édesapádtól örököltél.
A legnagyobb gondban is
képes vagy vigaszt nyújtani.
Fiatalos mozgásoddal lenyűgözöl,
pedig ajkadat manapság
többször hagyja el a panasz,
hogy nehezedre esik a járás.
Lelkem mélyén értelek,
de a fájdalom állandóan gyötör,
mintha a szívemet tépnék ki a helyéről.
Jobb lenne ha a tudatom elhomályosodna,
és tudomást se vennék róla.
Sajnos fejed felett is
sietve távoznak az évek.
Hetvenkét éve születtél
gyümölcsszedő havában,
októbernek nyolcadik napján.
Arra kérem a jó Istent,
hogy örökké vigyázzon reád.
Smaragdzöld szemed előtt
csak egy cél lebegjen:
küzdj magadért, drága jó anyám.
Úgy, ahogyan értem
tetted egész életedben…
Érezd, hogy mindig veled vagyok,
rossz kezemet szeretettel nyújtom feléd. 
 
2022. február 11.
 ........................................
 
Kovács Tibor: Húsvét havában
 
A küszöbön kopogtat,
Várja, hogy kinyíljon az ajtó,
S besurranjon halkan,
Lerakva az ajándékait.
 
Gyerkőcök alig várják,
Hozzon nekik sok jót,
És finomat, s szépet.
 
Babócák és gyerkőcök,
Vizsgatják a nyuszi fészkét,
Vajon járt már itt?
 
Piros tojás is kerül az asztalra,
A torma is az asztalra vándorol,
A sonka is már fő a tűzhelyen.
 
Minden család Szeretetben üdvözül ma is!
 
2022. március
 ............................................
 
SZILÁGYI ANITA: Vadvirág
 
Rét ölében vadvirág nyílt,
tövise szúró
Porba lehulló,
halkan koppanó
Bogáncságon futóhomok
Árván maradt vadvirág vagyok
 
Sodródó folyóba ömlő fűzfa erek
Lombozatába susogó szomorú szelek
Fel ne riaszd hangulatom
Visszhangzana szívfalamon
 
S mikor a keselyű hajamba cibál
Háborgó tenger felett szél zilál
Kősziklákon hömpölyög a víz
Szádba csordogáló keserű íz
 
Ma rózsafa virágzik homokbucka peremén
Tövisei elporladnak tenyered közepén
Puha sziromkelyhek kinyílnak
Zengő harangok elhalkulnak
 
Föléd hajol félénk érzésem
Gyorsan elrabol a szerelem
Árván maradt vadvirág vagyok
Fogadj örökbe, nélküled elhalok!
 .............................
 
Kuchta Csilla: Számíthatok …
 
Van sok kedves jó barátom,
mindenkire számíthatok.
Felkeresnek bajban, rosszban,
s örülnek velem a jóban.
Távoli jó embereket
szívembe őrizve teszem.
Ápolom kedvességüket,
nem feledve személyüket.
Sok emléket megélhettem,
együtt-velük örülhettem.
Nem kívánok ettől szebbet,
így derűsebb az életem.
 
...............................
 
Szaip Istvánné: Cím nélkül
 
"Hass, alkoss, gyarapíts",
Kérte népünk Kölcsey.
És az ember alkotott.
Hitt, remélt és dolgozott.
Munkájáért mit kapott...?
Éhezett és nyomorgott.
Múltak évek, századok,
Szegény sors nem változott.
Hazájáért Petőfi
Készen állott meghalni.
Rövid élte verseit
Olvassák... vagy feledik?
Ady Endre így kiált:
"Hej, égig-nyúló giz-gazok,
Hát nincsen itt virág?"
Meghallották jajszavát?
Tóth Árpádnak asztalát
Viaszos vászon takará.
Hű társa volt a magány,
Amíg verset faricskált.
E költőnk sem hallgatott:
"Tiszta szívvel betörök"
Versében a fájdalom
A haraggal vív harcot.
Kommunizmust feledtük.
Egy jobb sorsot reméltünk.
Épülnek a paloták,
A kis ember padon hál.
És az idő fut-rohan.
Ki hazához hű maradt,
Internet a kapcsolat
A szétszakadt családdal.
 
(Kölcsey, Ady, Tóth Árpád idézetekkel.)
 
....................................
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: A HAJNALI SZÉL
 
A hajnali szél
lágyan zenél,
ablakom alatt
kotor a huzat.
 
A pirkadó fény
versemnél ér,
hallgasd csak meg,
miről mesél.
 
Láthatja bárki
nem vagyok akárki,
de mégsem én volnék
a szépreményű királyfi.
 
Szép öreg embert,
szorgos, jó munkát,
jóindulatú boszorkát
ritkán lehet látni.
 
Ha kiakarnék emelkedni közületek,
szolgálnom kell benneteket,
írni a  sok versezetet,
rávezetni a figyelmetek.
 
Ha elpattan hordómon az abroncs,
életem s borom elfolyik,
azt vallják híveim,
s talán még magam is,
ott folyik, ahol van,
a gondolat folyam,
és ez az igazi kincs.
 
S a költő, szegény,
előjön a farbával,
hogy leplezze zavarát,
farba rúgja két
legkedvesebb agarát.
 
Ne is gondolj a pátoszra,
lehetsz akár eretnek,
vagy hithű pápista,
az egész verselés mehet a  Gájdeszba.
 
Erejét megspórolta
az idei enyhe tél,
lógázza lábait 
egy tavaszi esőfelhő
az ereszcsatorna szegletén.
 
Összegyűlik minden cseppje
egy nagy ciszternába,
költők versei olvadnak
a nagy óceánba.
 
SZEKSZÁRD,  2022.  MÁRCIUS  22.
.............................
 
Pitter Györgyné Enikő:
Szócseppek
 
Háború szelében
Félelem völgyében
Szenved az ember
 
Vírus szorítása
Lassan elenged,- de nincs
Szabadulásunk
 
A gonosz jár itt
Palástja köd, por, viszály,
Gyűlölet, halál
 
Háború szelében
Félelem völgyében
Imádkozz, Ember!
 
2022. március 1. 

*************************************************
 16. ÉLETEM TÖRTÉNETEI - ENGEL CSABA (ERDÉLY) 
 
Élettörténetem.
 
4 rész. A szeretet kiteljesedése.
 
Úgy a nőiesség és a férfiasság kiteljesedik amikor elhatározzák, hogy családot alapítanak és kisbabát várnak.
A szeretet és szerelem ugyanakkor egybeolvad mint a látható szivárvány az enyhén borús égbolton.
A nap, sugarait, fényességét megtöri, gyönyörű, csodálatos színt kever a szürke felhőkre.
Magasságos és hatalmas ragyogó színes ívet alkot, az égboltozatra.
Ráolvasztja pecsétjét annak jeléül, hogy ő a tisztaság és derű, így a nap kiteljesedik és annak sugarai eloszlatják a nehéz sötét felhőket.
A szeretet és szerelem lángra gyúlt szívünkben és a tiszta vágy fokozódott a férfiasság, nőiesség beteljesedése iránt.
Megajándékozott az élet egy gyönyörű kislánnyal, várva vártam a pillanatot, hogy a kedves asszonykám hazajöjjön az újszülött kisbabával a szülészetről.
Anyósom, Sára velem együtt nagy készültségben, izgatottan
mondhatni szinte kapkodtunk, hogy mi az ami még hiányzik
otthonról az új családtagunk szükségletére.
Engel Csaba

Amint hazajöttek szívem majd elolvadt annak láttára, hosszan csodáltam a piciny, puha, gyöngéd kis teremtményt.
Óvatosan karjaimba vettem és a legboldogabb érzést töltötte lelkembe az, amint biztonságban érezte magát ott, mint aki tudta, hogy apukája ölében van.
Együtt örvendtünk mindkettőjük egészséges állapotuknak, hálát adtunk a magasságos égi ajándékért és úgy éreztük, hogy beteljesedtünk a menyei szeretet jóságaival.
Eljött az esti óra és etetés előtt megfürösztöttem, volt kevés tapasztalatom és Sára is úgy látta helyesnek, hogy mi a szülök bátran kezdjünk bele a kis gyerek gondozásba. Tizenéves lehettem amikor többször megfigyeltem Segesváron, hogy az ottani kedves és boldog család, akik mindig csak jóra tanítottak és felpártoltak, támogattak, hogy ők azt hogyan csinálják. Akkoriban nekik is született kisbabájuk a kedves Csabika akivel már akkor fürdetése közben eljátszottam a szeretett nővérkéjével együtt, Editkével.
A féltőn szerető anyuka és Sára megbíztak bennem és hagyták hogy végig csináljam.
A baba fürdőkádban lévő vizet a kéz csuklóm belső felére csepegtetem, hogy biztos legyek abban, hogy a víz hőmérséklete megfelelő.
Puha gézt terítettünk abba egy másikat megnedvesítettünk, óvatosan a fél karomra fektetem a törékeny pici puha testét és törölgetem lassan érzékeny selymes bőrét majd a vízre fektetem. Csodálatos arca tükrözte azt, hogy minden rendben, ajkaival cuppantott és egy tiszta gézzel törölgettük, nedvesítettem piciny száját, két kis kezeivel, lábaival lassan lubickolt a vízben. Magdika is akkor már bátran segített és úgy végig csináltuk, megfürdettük a szépséges angyalkát. Hát mind azok után törölközőbe göngyöltük, tiszta ruháiba öltöztettük és már is megkapta a várva, várt vacsorát. Teljes erőnkből, közös akarat, erőfeszítések nyomában a szeretet kiteljesült. Figyelmünket olyannyira elragadta az ő szépsége, hogy minden áldott percünk, időnket, javainkat egy szerető család meleg otthonába helyeztük és most annak gyümölcseit ízleljük.
 
*
Családi barátaink körében szeretet és áldás.
 
Az új otthonunk és kisbabánk a mások számára is örömöt, boldogságot sugárzott, nem voltunk gazdagok de lelkileg igen. A hozzánk hasonló fiatal házastársak tiszteltek és kedveltek, összetartás, harmónia költözött lakásunkba.
Egymást segítettük, meglátogattuk őket és szeretettel viszonozták mindazt amit tőlünk kaptak.
Minden egyes hétvégén találkoztunk, egymástól tanultunk sok szépet és jót.
Asztalt terítettünk akár, mint a mesékben, közösen elkészítettük és hálásak voltunk a sok egyszerű finomságnak, attól eltekintve, hogy szűk világban éltünk mindenki hozzájárult egy kis falatkával, ki amit tudott szívből tettük.
A kevésből sok lett, fenséges királyi ebéd vagy vacsora.
Mi magunk meglepően csodáltuk, hogy a szeretet mire is képes, nem azt figyeltük, hogy ki mit tett ahhoz és boldogan ízleltük a közös receptből született varázslatos ízeit. Ehhez hozzáfűzném azt az esetet, mikor az apostolok buzgón igyekeztek abban, hogy javaikat egymással megosszák Isten előtt ahhoz, hogy másokon is tudjanak segíteni.
 
Apostolok cselekedetei. 4. rész.
32. vers. A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt.
34. vers. Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta,
35. vers. és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten.
 
Tudom ez hihetetlen, de mi abban igyekeztünk, hogy csak egy jottányi részét megvalósítsuk mindannak ami megvolt írva, mi nem adtuk el földjeinket, sem egyéb dolgainkat, de a kevés jövedelmünkből szakítottunk egy annyit, hogy közös célt szolgáljon. A kimondhatatlan boldog napokon, mindnyájan jól éreztük magunkat. Gyermekeink így nőttek fel és most is barátok egymással szinte testvérkén néztek egymásra és boldogok voltak és azok még most is, örvendtek egymásnak és nekünk, hogy tisztességes apukájuk, anyukájuk van.
Most is igyekszem, hogy ez így legyen vendégszerető szívvel ajándékozott meg az ég és áldott kedves barátokkal, akik most távol vannak tőlünk mivel, hogy 11–éve Gelencén élek az asszonykámmal, viszont minden évben meglátogatnak és ugyan úgy, mint a régi szép időkben a legboldogabbak vagyunk.
Várlak szeretettel ha eljössz majd hozzánk a természetnek csodáival, varázslatával.
Számít e valamit, ha valakit szeretsz? Jelent az számodra egy jottányi harmatcseppet, ami a szívünket életre csalja?
Számomra igen, látom a földet s az eget, hogy olykor összeolvad és áldást szór ránk, hogy ismerlek, de ahhoz te is úgy kellesz, mint mindenki más aki szeret. Nem vagyok az ég hírnöke, sem angyal attól, mert a nevem az, csak egy mulandó ember, aki a szeretet után szomjaz akár csak te. Hivatásom sincs, hogy azt tegyem, mert én magam is csak egy porszem vagyok az univerzumban.
 
Csak egy porszem.
 
Sok kis porszem terhet cipel,
Ne is kérdezd, hogy bírja el,
Mindazt amit rájuk bíztak,
Talán a hit az mégsem halt meg.
 
Ki vagy te, hogy felrúgd a port?
Számodra csak rabszolgasors?
Tudod azt ha egyedül vagy,
A kis sok porszem eltakar.
 
Akár pókhálót ha szőttél,
Magad köré, mit érsz azzal?
Egy szép napon ám elszakad,
Te sem vagy más, csak egy porszem.
 
Jó kézben van annak sorsa,
Aki szeret van istene!
Nem tart attól, ha rátaposnak,
De ha kell az fent tart téged.
 
Fényesedés, csiszolódás,
Gyöngyszemként e földön ragyogsz,
Mire jó a sok kis vagyon?
Mit árthat nekünk a gonosz!
 
**
A szeretet birtokában lenni.
 
A szeretet egy ajándék, azzal születünk. Egy anya méhében megfogant magzat, élet arra készteti az embert, hogy szeressen, hogy elfogadja feltétel nélkül azt aki benne fejlődésben van, az anya még világra sem hozta gyermekét de szeretni tud. Maga a terv, az akarat a vágy hogy gyermeke szülessen már akkor ottvan a szeretet forró magva, egy élő vulkánhoz hasonló amely a mélyből feltör. Maga körül mindent megemésztő láva keletkezik és semmi sem állhat útjában annyira tombol és hódít, hogy mindent birtokol és legyőz, ehhez hasonló a szeretet. Az anya képes arra, hogy a méhében megfogant magzatba helyezze a feltétel nélküli szeretetet, a hit és bizalom az akarat segítsége által erőt kap és bátorságot, hogy vállalja az ismeretlent és határozottan kitartással véghez vihesse tervét.
Ő maga egy csodálatos lény a megtestesült védő angyal, ajándék egy szerető férfi számára aki támogassa őt és segíti mert észreveszi azt az értéket az égi áldást annak tiszta forrásait ahonnan életet, szeretetet meríthet.
A férfi semmivel sem kevesebb egy női személy szemében attól mert kihordja gyermekét sőt szüksége van rá ahhoz, hogy tökéletesítse a szeretetet, hogy azt az égi formájában tudja tükrözni, sugározni, hogy másokkal példakép megossza.
Fontos szerepe van egy férfinak, ő maga az oszlopa a megtestesült érzésnek, ajándéknak, hasonló a legerősebb sziklához, amelyet a leg viszálykodónak látszó idő-sem tud legyőzni mert mélyen a földbe gyökerezett és az égben kapaszkodik kinek háttára ül a legsötétebb felhő, és vihar csapja de mozdulatlan kitart, hogy megvédje azt a vonzó, gyöngéd, törékeny szerető lényt akit isten rá bízott, társként kapta, hogy közösen a szeretet birtokosai legyenek. A szeretetet nem tanítani kell hanem érezni, éreztetni másokkal, ha úgy érzed, hogy nem vagy szeretve akkor a legfontosabb szeretni azt akitől elvárnád. Nem azt mondom, hogy kölcsönösen szeressetek, hanem annál inkább jobban, bizalommal és teljes erőből.
Sajnos amióta az ember megtanult számolni, különbséget tenni a jó és rossz között azóta mérlegel vagy aszerint értékel. A szeretetet mindnyájan hiányoljuk azért mert már mi magunk sem vagyunk képesek szeretni.
A szépség a bölcsesség a pénz az mind szükség ahhoz, hogy testünk épségét fenn tartsuk, de azok közül egyik sem pótolja az önzetlen feltétel nélküli szeretetet. Tudom azt jól, mikor már annyira valamit megszoktunk arról lemondani alig ha tudunk vagy csak részben megválunk attól de értékelem azt, hogy ha az ember törekszik és nem hagyja önmagát becsapva attól ami ettől a fenséges érzéstől elszakítaná, mivel abból már kóstolt, részese volt, abban született, szeretve volt már azelőtt mielőtt világra jött volna, az édesanya méhében a köldökzsinóron keresztül táplálta és beoltotta a szeretetet mélyen gyermeke szívében. Tehát nem tanítani akarok csupán átadni azt az érzést amit közösen Magdikával átéltünk nap mint nap láttuk és tapasztaltuk, hogy Erika a lányunk mennyire őszintén szeretet mint gyerek és megosztotta velünk azt a menyei áldást amivel született, édes mosolyát, puha karjainak ölelését, és a legédesebb csókkal pecsételte szívünk. Szeretni mint gyermek hát nagyszerű. Egy párkapcsolatot, házasságot, gyermeknevelést, baráti-kapcsolatot nem lehet vállalni ha a köldökzsinórral együtt elvágtak egy érzést, tudatot, hogy szeretni kell még akkor is a leg jobban, ha gondok, nehézségek vesznek körül.
Sötétség nem létezik amint az éjszakák fényes égitestek nélkül a hold a csillagok ragyogása nélkül, csak annak lássuk sötétnek mert torz lelki szemmel figyelünk egymásra és az égre. Vak voltam 10 éven át és ha a sötétség karmai közt voltam úgy is éreztem a fényt és lelki szemmel láttam ragyogni az élet borús oldalát, erről majd egy másik alkalommal írok. Legyen derűs a te napod mert én szeretlek tisztelt, kedves olvasó.
Az élet erre hívott minket, nem pedig arra hogy figyelmen kívül hagyjuk azt és az sem igaz, hogy bűnbe fogantatunk. Az igaz, hogy az ember hajlamos a rosszra és meg teszi de meg is bánja, abból a hibáinkból tanulunk és csiszolódunk ha van akarat. Mi alkotunk szépet és jót ugyan akkor rombolni is tudunk ha beszédünk által, cselekedeteinket nem a gyermek őszinte szeretetéhez mérjük. Vissza az eredeti forráshoz ott meríthetsz erőt ahhoz, hogy szeressük úgy mint valaha régen. Nem szükség arra, hogy önmagad feláldozd azért, hogy hős legyél nem kérte azt senki aki szeretni képes.
Ragozhatom egyszerű szavak által, megkötni senkit nem lehet és oktatni csak tedd azt amit a szíved diktál mert eljön az idő, hogy önmagad rájössz arra, hogy mit kell tenned. A félelem ne irányítson hinni úgy is lehet, tisztelni, szeretni feltétel nélkül az ám a Szeretet!
 
***
1994. Tengerparti nyaralás.
 
Egy szép nyári napon eldöntöttük, hogy egy hetet a fekete tengerparton töltünk.
Összeszedtük a szükséges dolgainkat a sátrat és vonatra ültünk, irány Costanca a Román tengerpartra. Erika a lányunk akkor még csak négy év körüli lehetett. Mielőtt elutaztunk sokat meséltem az ottani helyről annak szépségéről, habár még addig én sem voltam a tengeren, nehéz volt arról mesélni, amit még én magam sem láttam, de a hallottak szerint sok szép dolgokat meséltem és rengeteg kérdéssel állt elémbe, amire választ kellett adnom, mint minden kíváncsi kisgyermek nagy szemekkel figyelt és alig várta, hogy ott legyünk. Igen mi tagadás hasonló gyermeki lelkülettel vártam azt a mesés pillanatot, csak képeslapon, könyvekből alkottam egy homályos véleményt a gyönyörű tengerpartról.
Vonattal hosszú, fárasztó utat tettünk meg, ami nem volt valami kényelmes, de mindent a leányunk kényelmére fordítottunk ahhoz, hogy ő ne érezzen semmi hiányt.
Egy egész éjjelen keresztül meséltünk, énekeltünk, szórakoztattuk Erikát, aligha tudott aludni az izgalomtól.
Mielőtt megérkezzünk az utolsó hajnali órákban ellazult és az ölünkben elaludt, halvány mosollyal az arcán talán ő álmaiban már ott járt.
Lassan a vonaton csend lett, mindenki hallgatott csak a vonat kerekei ütemesen csattogtak a síneken, hol simán, hol elringatott és már a fáradságtól alig tudtam a szemeimet nyitva tartani.
Szinte elaludtam mire a nap szemembe mosolygott és már következtettem, hogy közeledik a várva, várt boldog pillanat.
Úgy éreztem, hogy a székbe ragadtam megmozdulni aligha tudtam, nem akartam Erika édes álmait megzavarni, ő elég mélyen aludt és Magdika is. Én mint egy gyűrött csomagőrző figyeltem jobbra meg balra az ablakon át.
A város eleje már látszott a gyárak, épületek arról árulkodtak, hogy nemsokára megérkezzünk, ébredezni kezdtek az emberek és a családom, nagy álmos szemekkel rám kérdezett Erika, megérkeztünk? Hol a tenger az a hatalmas nagy víz?
Csak egy kis idő és ott leszünk, magabiztosan válaszoltam.
Nagy volt az öröm és annyira boldogok voltunk, már nem számított a fáradság, mint egy álom szárnyra kelt és elszállt.
Sikeresen sátrat vertünk és élvezhettük a csodálatos hullámzó tengert és annak varázslatos színét, amint az ég egybeolvadt azzal és maga a nap ahogyan fürdött és áztatta, mártogatta a vízbe heves sugarait.
Erika és én homokvárat építettünk addig míg Magdika napozott és mikor a nap hevesebben sütött, akkor nem maradt más csak, hogy fürödjünk, forró testünket áztattuk a langyos tengervizében.
Vártuk a naplementét és gyönyörködtünk abban, hogy hogyan hanyatlik. A tenger hullámai simogatták annak a hasát, addig míg magához csalta és elnyelte.
Annyit tudok mondani, hogy a gyermek mellett gyermek voltam, boldog és nyugodt, mert a családommal együtt, azt is megéltem, hogy szemeinket legeltettük a határtalan morajló tengervizén.
Napkelte a tenger visszaadta a hatalmas kivörösödött tűzgolyót, amit azelőtt való este lenyelt.
Lágy meleg szelő emelte a magasba, óriás buborékként hagyta el a lecsendesedett, nagyra tátott tengerszáját.
Amint felemelkedett, színét megváltoztatta és tovább büszkén ragyogott a halványkék égbolton és mosolyát a víztüköre helyezte, mint aki reggeli csókot ad szerelmének.
Szép nyári napok és csodálatos esték megmaradt gyönyörű emlék, most is ha a nap ragyog, ha nem is mártom vízbe a testem álmaim maga a tenger és lehűti forró testem, hacsak a gondolat szárnyain utazok, ha felhőkbe tör a lelkem vidám vagyok, még akkor is, ha nem érem el a heves napnak arcát s nem adja nekem szerelmes csókjait, had legyen boldog, az ki igazán most megérdemli, én már kaptam annál édesebbet attól kit a szívem örökre szeret.
 
****
1995–96. Nehéz próbák időszaka.
 
• Amint tudjátok már említettem, hogy születési hibám a rövidlátás.
• A rövidlátás, másként miópia vagy myopia (myops: hunyorgó, pislogó görögül) egy látászavar, amiben a távoli tárgyak képe elmosódottan látszik.
• A -8 dioptriánál erősebb rövidlátók esetén az úszkáló homályok (mouches volantes) kialakulása is gyakoribb. 4–éves koromban észrevették a szülök, hogy valami gond van a látásommal de akkor már késő volt, csak szemüveg segítsége által tudtak azon korrigálni,
• –4 dioptriával kezdtem ami abban a korban nagyon előrehaladott betegség, rövidlátást okozott, már akkor kellemetlen, hátrányos helyzetben voltam. Évről, évre fokozódott és romlott a látásom. 1995–96. ban kritikus állapotom miatt annyira közel álltam a vaksághoz, hogy műtétre szorultam, mind addig nem volt rá esélyem mivel az orvosi tudomány még akkoriban kevés volt ahhoz, hogy segítsenek, az anyagi helyzetem, az sem volt ahhoz megfelelő.
• 1996–ban már –19, –20 dioptriát viseltem de az sem segített,. A munka, közlekedés bármi tevékenység egy kínos, szörnyű állapotba hajtott, szorongatott, aminek a végét nem láttam.
• Habár tudtam, hogy ez velem is megtörténhet és mindannak ellenére, hogy iskolai, szakmai végzettségem arra szolgált, hogy segítsen és felkészítsen a legrosszabb esetre. Nehezen viseltem, viselem mai napig a saját keresztem, ezt nem azért írom, hogy panaszkodjak, hiszen mindenkinek van mivel megküzdeni, senki sem mentes attól, nehéz próbák voltak és lesznek. Sokszor van úgy, hogy a mások keresztjét könnyebbnek látjuk és felcserélnék, ha lehetne, de az nem úgy van. Mindenkinek annyi adatot, amennyit képes elbírni. Nem mindegy hogyan tekintünk azokra, eltudjuk fogadni, megküzdünk,
• vagy hagyjuk, hogy legyőzzön?
• Bátorítani szeretnélek benneteket. Néha elfáradtam, de megnyugszom és újra kezdem. Így is boldog vagyok és nem adom fel, van sok szép dolog amiért érdemes élni, harcolni mindvégig.
• 1. Az én esetemben nagyon sokat segített az, hogy volt és van aki szeressen, úgy ahogy voltam és vagyok.
• 2. Sajnos vannak sokkal hátrányosabb helyzetben mások, de úgy is boldogok és megbékéltek. Akkor én, miért ne lennék annál is boldogabb?
• 3. A szenvedés mögött sok szép, gyönyörű, hasznos dolgokra találunk, ha megtanulunk azzal élni.
• 4. Képességeink határtalan még akkor is, ha külsőleg nem annak látszik. Ha van akarat, ott az akadályt könnyebb legyőzni.
• 5. Értékelni kell, szeretni apró kis dolgokat, mert soha sem tudjuk mikor válhat hasznukra.
• 6. A szenvedés egy átmeneti állapot, ami segít az örök boldogság felé vezető utat megtalálni.
• 7. Ha nincs küzdelem, akkor mi vezethet győzelemre.
• 8. A sötétség magában nem létezik, ott mindig ragyog a fény csak meg kell érinteni.
• 9. A hit és bizalom megerősít, ha lelki szemeinket nyitva tartjuk.
• 10. Amit boldogságnak nevezünk az nem mindig úgy igaz, pillanatnyilag bódíthat, de lelkünk attól még szenvedhet.
• Elcsüggedt, szomorú voltam amikor a látásom már nem segített és már szemüveget sem tudtak a számomra gyártani. Féltem, mint minden ember, éreztem, hogy a szemem világát elveszítem.
• De ott volt a hit a bizalom azok akik szeretek és akkor csoda történt.
• A Marosvásárhelyi barátaink és a külföldi ismerőseink által felajánlott tanács, segítség és pénzösszeg lehetővé tette, hogy
• a magyarországi Focus Medical-hoz forduljak kivizsgálásra. Biztató volt a közeli jövőre tekintve, hogy a beavatkozásuk a műtét sikeres lesz, beleegyeztem, jelentkeztem az ottani szkleroplasztikai műtétre.
• Ez csak a kezdet, azzal előkészítettek a legnehezebb műtétre ami Oroszországban, Csebokszáriban folytatódott.
 
*****
1996. Csebokszári Oroszország.
 
Októberi időszak lehetett mikor Budapestre utaztam. A Focus Medical a szemklinika abban az évben egy több fős csoportot kiválasztott és ott vártak rám.
Romániából csak én voltam egyedül a többiek Magyarország különböző területeiről érkeztek.
Fjodorov professzor által küldött meghívót kaptunk és csak úgy utazhatunk Oroszországba vízummal.
Akkoriban a Csecsen háború hosszasan eltartott de ez minket nem érintett, nyugodtak lehetünk, mert Csebokszáritól az mesze volt.
Szvjatoszlav Fjodorov professzor dolgozta ki azt a műtéti eljárást, melynek során a szemsebész mikronnyi pontosságú bemetszéseket ejtett a szaruhártyán, melynek következtében megváltozik a szemgolyó alakja, és a rövidlátás elmúlik. Szvjatoszlav Fjodorov orosz szemorvos, a szemlencse-átültetés úttörője.
Több százezer ilyen műtét következtében az esetek 97 százalékában határozott látásjavulást értek el. Ezt az eljárást ma már mindenhol felváltotta a legkorszerűbb, lézeres technológia felhasználásával végzett fájdalommentes látáskorrekció, amelynek során a szemhez való hozzáérés nélkül, gyorsan és biztonságosan történik a kezelés, melynek következtében a páciens visszanyerheti a szemüveg nélküli éleslátás élményét.
Csaknem harminc évvel ezelőtt a szovjet Fjodorov professzor klinikájára bevittek egy kisfiút, akinek labdázás közben összetört a szemüvege és egy üvegszilánk megsértette a szaruhártyáját. Elsősegélyben részesült, majd néhány nap múlva visszavitték kontrollra. A világ szemgyógyászatának egyik legsikeresebb alakja számára is hihetetlennek tűnt, ami történt: sérült szemével a fiú jobban látott, mint az érintetlennel.
A Ferihegy repülőtérén szálltunk fel, hosszú utat tettünk meg Moszkváig, onnan át kellett szállni egy belföldi repülőre de mivel, hogy valami történt egy magyarázhatatlan dolog miatt egy ronda buszra ültünk, ami az utunkat megnehezítette és nagyon kényelmetlen volt.
24-órát utaztunk szinte egy végbe, kevés pihenővel.
Vlagyimir városban egy ebéddel vártak és az is eltolódott vacsora lett abból, szegénység, üres élelmiszer boltok, koldusok vettek körül, tudták, hogy mikor milyen járat érkezik.
Sok időbe telt az, amíg valamit elkészítettek a számunkra, elfogyott az otthoni falatkáink, nagyon éhesek, szomjasok, fáradtak voltunk. Az üzletek polcai üresek és vizet is aligha kaptunk, különleges furcsa konzervek sorakoztak azokon.
Még csak Romániában volt ehhez hasonló látnivaló a kommunizmus idején.
Oroszországban akkor még nem volt demokrácia, minden város előtt határátkeléshez hasonló sorompók voltak, fegyveres katonák ellenőriztek és úgy haladtunk lassan Csebokszári felé.
A következő Idézet egy része a Wikipedia leírása.
Csebokszári Oroszország egy történelmi városa. A Csuvas Köztársaság fővárosa, a régió kulturális, oktatási, politikai, pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági központja. Lakossága: 453 721 fő.
Az első írásos feljegyzés Csebokszárit 1469-ben említi, amikor a Kazáni Kánság ellen vonuló orosz seregek megálltak a településen. Archeológia ásatások tanúsága szerint nagyjából a 13. század közepétől létezett bolgár-csuvas település a város mai területén. 1555-ben épült fel a csebokszári katonai város, amely fontos védelmi pont Oroszország és a tatár kánságok között. 1723-ban a városnak közel 2000 lakosa volt, míg a 19. század végén lakosainak száma meghaladta az 5000-et. Ekkor Csebokszári a Volga-vidék jelentős kereskedelmi központja. Az ipari fejlődés lassan indult a 19. század közepén elsősorban fafeldolgozó üzemek működtek a városban.
Vlagyimirban még jó késő őszi időt kaptunk, szép napsütés vigasztalt és tartotta a lelket bennünk, de amint magunk mögött hagytuk és észak felé tartottunk az idő hirtelen lehűlt és havazott az autópálya síkos és veszélyes volt. Felborult autók, segítség nélkül hevertek az útszélen, nőtt a félelem és zúgolódtunk, panaszkodtunk. Én a busz hátsó felében ültem és nagyon rázós volt, lebontottam a székek háttámaszát és ágyat bütyköltem majd végig aludtam a ijesztő kegyetlen időt. Hideg volt és fáztunk, minden vastag ruháinkat felvettük, nem volt fűtés a buszban, attól tartottunk, hogy meg ne fázunk, mert akkor a műtét elmaradhat.
Pirkadatkor a busz rángatott, szaggatva működött a motor,
szerencsénkre éppen a klinika előtt megállt, elfogyott az üzemanyag. A Csebokszári kórház egy hatalmas területen fekszik és egy modern épület, egy új világ, barátságos környezet és minden szinten jól ellátott klinika. Felsóhajtottunk, végre megérkeztünk! Megkönnyebbülten körül néztünk és reggelivel vártak, külön kényelmes magyar konyha és megközelítő ízek.
 
******
1996. Két szemműtét 10–nap alatt a Csebokszári kórházban.
 
Első soraimban azzal szeretném kezdeni, hogy megköszönjem ezen alkalommal is mindazoknak, akik akkor segítettek és hozzájárultak ahhoz, hogy megműtsenek, hogy jobban láthassak. El nem felejtem soha, hogy mekkora erőfeszítést tettek meg értem a kevés jövedelmükből megajándékoztak és lemondtak egyéb dolgaikról, csak azért hogy én meggyógyuljak. Köszönöm, hogy mindezt értem megtettétek ..
Az én esetemben mivel kevés pénzem volt úgy döntöttem, hogy azzal az alkalommal mindkét szemem megműttettem, alig, hogy elegendő összeg volt nálam valutában. Nehezen jutottam ahhoz az összeghez (2200 dollár plusz útiköltség).
Az ottani orvosi rend, és tanács jóváhagyta a kérésemet, de figyelmeztettek arra, hogy kell írásban az én beleegyezésem és, hogy a saját felelősségemre vállalom a következményeket.
Úgy lett volna helyes, hogy egy szem műtét után várjak hat hónapot ahhoz, hogy a következőt is megműtsék.
Egyszerűen nem volt más választásom, biztos voltam abban, hogy nem fogok tudni újra kiutazni hat hónapra rá, mert nem lesz arra pénzem, amúgy akkor munkanélküli voltam.
Precíz, alapos kivizsgálás után azzal biztattak, hogy 97 százalékában sikeres lesz a műtét attól eltekintve, hogy a tíz nap alatt mind a két szem műtét meglesz.
A tolmácsom segítségével megírattam a szükséges iratot, beleegyeztem és aláírtam.
Amennyiből tudtam nyugodt voltam és bíztam abban, hogy minden jól alakul, Istent kértem legyen meg az ő akarata és hittem azt, hogy ő is velem van és megsegít.
Boldog voltam, hogy ott lehettem és éreztem azt, hogy sokan gondolnak rám, ismerősök, barátaim akiknek imája vigasztalt és bátorított.
Az első beavatkozás megtörtént, nem sok mindenre emlékszem, annyit tudok, hogy előkészítetek az egyik szemem leszorították egy feszes steril fej szalaggal és egy eléggé fájdalmas injekciót kaptam a faromba és máris szédülni kezdtem, forgott velem együtt mindaz ami körülvett. Hoztak egy mobilágyat és arra ráfektettek, természetes teljes steril műtő ruhát kaptam és nem sok időre rá már elaludtam. Jó néhány perc és mintha megszűnt az élet, nem álmodtam semmit és nem éreztem.
Arra ébredtem, hogy nagyon fáj a fejem és valaki beszélt hozzám, hát egy nővér orosz nyelven próbálta megértetni velem, hogy maradjak nyugton.
Megjött a tolmács és tudata velem, hogy már a komfortos kis szobámban vagyok és minden rendben, de én ingereltem, nem láttam csak egy kis fényt és valamiféle gyógyszert itattak meg velem, majd újra elaludtam. Egy nap múlva levették a kötést és adtak egy egyszerű steril gézt amin már kitudtam kukucskálni.
Megható boldog érzés volt mikor a félszememmel láthattam annyira élesen mint aki újjászületett, én mindaddig soha nem láttam úgy, mint akkor, nagyszerű volt azt tapasztalni, hogy milyen kellemes, jó tisztán látni a világot mindazt mi körülvesz.
Tehát a műtét sikerült.
Mindez rá egy pár nap múlva megismétlődőt a bal szememmel is. Felkiáltottam a boldogságtól.
Csodálatos érzés látni mind két szemmel!
Örömmel tudattam a jó hírt mindenkivel.
Igen mindazok után annyit mondhatok vigyázzatok az egészségetekre, amennyiből lehet, mert bármi is hiányozhat, csak a szemed fénye az ne.
Sajnos a csoda három kerek évet tartott és a sötétség szorongatott tíz éven át úgy mint soha.
Az isten adta és ő engedte meg, hogy újabb megpróbáltatásban legyen részem, na ez amit nagyon nehezen tudtam elfogadni, de mégsem hagyott magamra és annak cserében kaptam tőle fényt, tisztánlátást lelki szemeimre.
Azt kívánom nektek kedves olvasóim ti akik elolvastátok e valós történet, legyetek egészségesek, boldogok még akkor is, ha néha veszíteni kell, mert a boldogság határtalan, észre kell venni, fel kell fedezni.
Én így is boldog akarok lenni!
 
*******
A sötétség elől való menekülés.
 
1996–2000. A Csebokszári műtét sikeres volt a legboldogabb ember voltam.
A súlyos dioptriáktól végleg búcsúztam, nem ismertem saját magamra, hihetetlen, hogy mennyire örvendtem a családommal együtt és a kedves barátaimmal. A következő soraim a legnehezebbek a számomra és fájdalommal írom mivel ezek az emlékeim még most is rám nehezednek bármennyire igyekszem elfelejteni és a szépet a jót megtartani.
Rágalmazó olyan személyek voltak akik irigykedtek és vájkálódtak. Szívtelen ők sajnos rám támadta és abban lelték örömüket, hogy kíváncsiskodtak, áskálódtak velünk szemben, kutakodtak, hogy azzal a pénzel mit csináltam, mire költöttem, habár az nem tartozott rájuk, nem illette őket, mert nem járultak ahhoz, hogy segítsenek rajtam, még egy jó szavuk sem volt vagy, hogy biztassanak.
Vérszomjas hiénák vettek körül, és báránybőrbe bújtak ahhoz, hogy megközelítsenek
Abban igyekeztek, hogy botrányt keltsenek, gyűlöletet, haragot, széthúzást és rossz hírt közöljenek azokkal, akik segítettek.
Megbotránkoztam, lelkileg nagyon megviselt, szomorúság, bánat nyomasztott, nem használt a frissen megműtött szemeimnek az ahogyan ellenem törtek.
Az vigasztalt, hogy Isten szeret, családom és azok a barátaink, akik áldozatot hoztak ahhoz, hogy boldog legyek.
A három év boldogság nagyon hamar eltelt, fejfájás, szemnyomásban szenvedtem és a jobb szemem begyulladt, bevérzett. A helyi orvosok nem tudtak segíteni habár időben jelentkeztem és több szemészeti vizsgálaton mentem keresztül. Kiutaztam Magyarországra a Focus Medical-hoz az sem tudott segíteni, onnan a János kórházban a legjobb szemészeti orvosok is megvizsgáltak, de sajnos rossz hírt kaptam, kezeimet az orvos óvatosan az ő kezébe helyezte és azt közölte szaggatott hangon, nem segíthetek és nincs más megoldás, el kell távolítani a begyulladt szemgolyót mert sorvad és bántani fogja a bal szememet is, de azt Romániában is megtehetik nincs miért feleslegesen költekezek. Sírtam és az orvos próbált vigasztalni markában szorította a kezeimet, éreztem, hogy a melegség őt is elöntötte.
2000-ben későősszel feladtam a harcot, nem bírtam a fájdalmakat, eldöntöttem, hogy lemondok a hibásodott szememről és talán a bal szemem megmarad. Az otthonunkban volt egy kedves papagájunk és több hónapon keresztül megtanulta tisztán kimondani azt, amit tőlem halott, nap, mint nap: Fáj a szemem, fáj a fejem, hülye, szia Gyuri, Gyuri, puszi, puszi. Korra reggel
kávézásközben sírtam és kacagtam Gyurit a papagájt, volt hogy szitkozódtam és közel álltam, hogy a kalitkát lecsapjam a falról, akkor síri csend volt de kezdte elölről egy kis idő múltán.....
Féltem és rettegtem, Marosvásárhelyen kórházba jutottam több holnapon keresztül még mindig próbálkoztak megmenteni, de a vége az lett, hogy eltávolították a rossz szememet. A sötétség elől nem menekülhettem megtámadta a bal szememet is, műtét után el vonultam a férfi WC-re, bekötött szemmel és fejjel döngetem az ajtót, mint oroszlán veszetten ordítoztam.
Óriási lelki fájdalom szorongatott és Istennel tusakodtam, miért, miért kell ezt megengednie, mit tévedtem és haragos voltam. Egyik ellenségem ott is meglátogatott és azt mondta: Ki amit vet úgy arat! Megnehezítette az állapotomat és szótlan viseltem mindazt, amit rám rakott.
Nehéz volt elfogadnom a sötét világot csak az vigasztalt, hogy a családom úgyis szeret és bíztam abban, hogy lesz elegendő erőm ahhoz, hogy újra kezdjek mindent, mert az életemben volt rá példa arra, hogy felemelkedjek és, hogy újra boldog legyek úgy mint más szenvedő társaim akik abban születek vagy előbb megvakultak mint én. Ők az emlékeimben éltek, erőt adtak és bátorságot. Akit szeret az Úr, megpróbálja azt, mert tisztítja, edzi, erősíti. Van olyan, hogy Isten megengedi.
Máté 18:6 Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik hisznek ... botránkozások történjenek, de jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat.
Máté Evangéliuma 7. fejezet 1. Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek. 2. Mert a milyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek.
Gondolom ez mindent megmagyaráz, és én mint gyarló ember Isten ellen fordultam, zúgolódtam nem bírtam elviselni mindazt ami velem megtörtént.
Elsüllyedtem bánatomban de kerültem azt a baráti kört, akik pálcát törtek rajtam, nem éltem kicsapongó életet, nem züllött társaság után vágytam, sőt ha Istennel haragba voltam akkor is azt kívántam, hogy maradjak csendben és vártam mikor és hogyan tudok magamon segíteni és másokkal szemben igyekeztem, hogy becsületes szerető ember legyek. Tudom, hogy saját erőnkből lehetetlen és azt is, hogy a küzdelem az amíg élünk az tart, de nem mindegy, hogy hogyan küzdünk meg mindazzal, ami lehet gyengeségünk vagy másokkal szemben, akik megbotránkoztatnak.
A harc az most is folyik, Istennel megbékéltünk? Én igyekszem kedves barátom, olvasója ennek a kis történetnek. Kívánom mindannyiótoknak azt, hogy ne legyen részetek hasonló küzdelemben. De ha mégis valami történik veletek akkor legyetek erősek, bátrak azzal szemben, ne adjátok fel.
A mi Istenünk nem hagy cserben mert szeret. Attól mert nem tartozók egy hitt-közöséhez még nem azt jelenti, hogy elvagyok veszve és nem vagyok Isten szemében kedves.
A szeretet legyen a ti szívetekben és őrizzétek meg szentségel, hogy mások is részesei legyenek abban.
A győzelem közel van hozzánk úgy hiszem nem csalódók de ti sem ha erőt merítettek ebből a kis történetből.
 
********
A sötétség mögötti fény.
 
A fény amely a sötétség mögött létezik én magam is felfedeztem, valóban létezik és most arról szeretnék beszélni nektek kedves barátaim.
Sok ismerős, iskolatársam, kollégáim már jóval előttem felfedezték vagy egyesek közülük abban születek és boldogok még most is, hogy abban a csodálatos fényben élnek.
Egy újabb tapasztalat nyomában, egy teljesen új világban éreztem magam miután elvesztettem a látásomat. Habár számomra külsőleg ismerősnek tűnt mivel sok éven át nemlátók és gyengén látók közt nőttem fel és csodálkoztam, törekedtem, hogy elsajátítsam mind azt amit ott tanítottak.
Én, mint látássérült nehezen fogtam fel azt, hogy egy vak miként lehet boldog, mit érezhet és, hogy mennyire kifejlet, kifinomult érzékük van, mindamellett, hogy ott köztük voltam velük együtt éltem.
Bennem élt a hitetlen Tamás és mindaddig míg egy keveset láttam nem hittem, hogy létezik a sötétség mögötti fény az a csodálatos kifinomultság a hallás, a szaglás a talpban az újakban lévő érzés, tapintás, az arcbőr által megérezni egy tárgyat amely akadály lehet vagy egy személyt aki lopakodva közeledik. Kifejlődik egy harmadik szem, az agynak csodálatos, tökéletes funkciói amely segít minden apró bonyolult helyzetben.
Érzékszerveink:
Minden olyan szerv (receptor), amely a környezeti vagy a szerv belsejében végbemenő változások bizonyos körére érzékeny. Érzékszerveink a látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás ingereire érzékenyek az információfelvételre szolgáló szerv. Az ingerfelvevő képességű, az ingereket elektromos impulzusokká alakítva az idegszálakon keresztül az agyba továbbítják. Az ingerek átalakítását az érzékszervekben levő érzéksejtek végzik különféle vegyi és fizikai folyamatok által.
Az egyik legfontosabb érzékszervünk a szem, de ha az megsérül vagy kihal akkor átveszi az irányítást a megmaradt többi receptoraink érzékszerveink. Jobban kifejlődnek, azok segítségével hatalmas, csodálatos dolgok elvégzésére leszünk képesek.
Élénkebb memória, egy hatalmas pontos adat gyűjtő központ amely segít tökéletes képet alkotni mind arról ami körülvesz minket ebben a világban.
Több holnapon keresztül és rengeteg, gyakorlat által a megmaradt érzékszerveimre összpontosítottam különböző segédeszközök által és a megértő családom, szerető barátaim segítségével fejlesztetem magam, megerősödött bennem a vágy az akarat, hogy tovább tudok lépni, minden egyes akadályt elháríthatok és egy normális életem lehet attól eltekintve, hogy rokkant vagyok. Mind ehhez hozzájárult a hit és a bizalom.
A sötét alagútban megpillantottam azt a csodálatos fényt amely magához vonzott és életre keltette azt a vágyat, hogy értelme van legyőzni a sötétséget, megküzdeni azzal.
Nap, mint nap tanultam, több feladat elvégzésére voltam képes.
Egy új életrendhez kellett alkalmazkodni és változtatnom kellet régi szokásaimon, átrendezni az összes dolgaimat ahhoz, hogy megtaláljam azokat segítség nélkül. Nagyon szerettem főzni és sütni és bármit elkövettem ahhoz, hogy kedvenc főztjeim asztalra kerüljenek, rengeteg hibát elkövettem és felborítottam magam körül a szükséges hozzávaló tárgyakat, eszközöket, elvágtam többször az ujjam, megégettem, de nem adtam fel, boldogan folytattam a rám bízott házi feladatom. Akaratos és büszke voltam arra, amit készítettem, ha nem is volt annyira ízléses vagy a legfinomabb, de a családom elfogadta, megdicsérték, bátorítottak a barátaim csodálkoztak, hogy mindenben részt veszek és nem szolgáltatom ki magam.
Lassan hozzászoktam, megjegyeztem mindent ami körülvett az otthonunkban, könnyebben tájékozódtam és mindezt köszönhetem azoknak, akik türelmesek voltak hozzám és szerettek, kedveltek, időt szakítottak értem ahhoz, hogy fejlődjek.
 
*********
A hosszú látó és a villámgyors kalandjai.
 
Volt egy kedves barátom Marosvásárhelyen Sz. András.
2000–ben összebarátkoztunk,
és szinte elválaszthatatlanok voltunk.
Édesapám hozzánk költözött és szinte napirenden elsétáltunk a Lorens nevezetű bárba, ott kedvünk szerint megittunk egy, egy rövid italt és egy finom kávé mellet elbeszélgetünk.
Ott várt ránk egy kedves baráti kör és felszolgáló személyzet.
A többek közt odajárt az András aki felfigyelt ránk és asztalunkhoz ült, megtisztelt a barátsága, nyitottsága, elmondta, hogy régóta ismer és követ.
Szinte mindent tudott rólam, csak azt nem, hogy mi történhetett velem az utóbbi időben, hogy fehér pálcával járok és az apukám kíséretében.
Elnézést kért és azt mondta,
hogy nem kell válaszolnom, ha nehezemre esik. Egy rövid kis csend megszakította a figyelmünk, majd megfogta a kezem amelyben a poharamat szorítottam, lazán koccantott a pohárkával, egészségünkre mondta ő, azzal magáról kezdet beszélni.
Itt lakom a szomszédban, rokkant vagyok és tolószékben töltöm a nap legtöbb részét.
Ő csak mesélt és nem siránkozott, sőt mi több, bátorító szavai meglepett ahogyan magáról és az életről beszélt.
Halvány emlékem segített rájönnöm, hogy ő valóban ki, és hirtelen szavai közé vágtam, igen most tudom, hogy ki vagy csak mivel egy nagyon elfoglalt ember voltam akkor, amikor még láttam nem igazán volt időm barátkozni, elnézést kértem, arra András úgy válaszolt, nem semmi gond, de gondolom most ettől, arra majd lesz bőven időnk egymásra, ha majd én is úgy akarom, igennel válaszoltam és máris hallottam ahogyan megköszönte, hogy boldog.
Attól arra, naponta találkoztunk és bővítettük egymás tevékenységét sok jó ötletei voltak és segített közlekedni, járni bátran az úton és az otthonunk környékén belül egyedül. Természetes ő hol a hátamban, hol előttem tolószékben kísért az elején. Én a helyek közti távolságot felmértem, számoltam a lépéseim egyik útszakasztól a következő letérőig.
András egy bátor és vicces fiatal ember volt, annyira megbarátkoztunk, hogy egymással gúnyolódtunk, és jókat nevettünk.
Ő elnevezett engem a vak Csabának, hosszú látó barátjának, na meg én elneveztem őt villámgyorsnak.
Attól eltekintve, hogy mindkét lába hiányzott, gyors és fürge, eszes volt mindenhez értett.
Elektromosságot, autót szerelt és sok más jó dolgokkal foglalkozott, szeretet olvasni.
Szerintem most, ha köztünk lenne, ... ó Istenem akkor boldogan olvasná soraimat és büszke lenne rám, mert én igen szerettem és kedveltem őt úgy, ahogy van. Néha, mint minden ember bogaras és türelmetlen volt, de az ő szíve aranyos és kedves, egyformán szeretet mindenkit és nagy baráti köre volt, akik viszont tisztelték őt.
Csodákra volt képes, jó lelkű és határozott, amit elképzelt végig csinálta. Nem volt könnyű az ő esete, de példa volt mások számára és bátorító.
Egy alkalommal felkerestem az otthonában, várt az ajtóban a tolószékében, kedves anyukája Magdi kávét főzött és András bekísért a szobába ott lepattant a földre, hogy valamit felvegyen de én hirtelen a kezére léptem egy jót jajgatott és viccesen felkiáltott, kérlek ne tapos a lábamra! Dörzsölte kezeit, majd hirtelen felpattant az ágyra és maga mellé ültettet.
Ablakot nyitott és rágyújtott egy cigarettára, viszket a talpa, kacagva mondta, csodálkoztam és rákérdeztem hát mond el a jobb vagy a bal, erre ő úgy válaszolt mind kettő, csakhogy nem tudom megvakarni, ez komoly ne kacagj! Figyelmeztetett, őrültségnek hangzik de ez igaz. Sajnos még mindig úgy érezte, hogy megvan mint két lába.
Egy rádiót javított és közben mesélt, az idő nagyon jól telt és gyorsan.
Elmesélte, hogy van még egy jó barátja ő is Csaba és őt várja a kedves feleségével a Katival, közben leskelődött az ablakban.
Megérkeztek! Mondta András, Jöjj közelebb kérlek és nyújtsd ki az egyik lábad az ablakba, de gyorsan és bukjál le, már elképzeltem, hogy mit akar, arra meg ő jól kihajolt és kiáltott a barátjának, odalent nem tudták felfogni mi történt Andrással, felsiettek hozzá és jót nevettek. András mi történt kinőtt a lábad? Sírni lehetett a nevetéstől.
Így hát őrültség ide vagy oda, mi sokat marháskodtunk, mindazok után megismertem a kedves segítőkész jó családi barátait, Hegedűs  Csabát és kedves neje  Katit.
 
**********
Legyőzhetetlen akarat.
 
Andrással együtt egy hajóban, eveztünk  szenvedtünk és egymást bátorítottuk. Nem vesztegettük az időt, szerettünk tevékenykedni valamit csinálni, legyőzni minden akadályt. Attól eltekintve, hogy megvolt mindenünk a szerető család gondviselése, kedves segítőkész baráti kör, H. Csaba és kedves felesége Kati, András szomszédjai F. Imre (Pupu ) és Enikő, kolléganője Marty, Fekete László és Gyöngyi, Berci, Ibolya, Calin, Barabási Gellért, Pityu, és Gyuri, Nagy József Attila, Kovács Jenő, (Mici), sok más jó barát.
Egy dolog az még mindig is hiányzott, többet akartunk.
A fogyatékosságon túl akartunk tenni, átlépni annak küszöbét. Úgy éreztük, számunkra az nem lehet akadály.
Kerültük az unalmas perceket, abban igyekeztünk, hogy szabadon éljünk és mozogjunk.
Menekültünk a tömbház bezártságától irtóztunk attól, hogy az összes időt az otthonunkban töltsük.
Ha egy kis időre az otthontól távolabb sikerült menekülni, hátunk mögött hagyván a tömbház hideg, szürke, mogorva falait akkor boldogok voltunk és örvendtünk annak.
Élveztük együtt a szabadságot, jókat szórakoztunk és büszkék voltunk, mert legyőzhetetlen akarattal rendelkeztünk.
Jobban eset az, ha mi magunk erejéből bármit egymásért tettünk vagy akár mások segítségére lehettünk.
A mi foglalkozásunk, tevékenységünk számomra egy kisebb kaland, amit soha nem tudok elfelejteni, szeretettel, jó kedvvel emlékszem azokra a hétköznapi apró kis dolgokra. Igen azok az apró kis dolgok értékesek, fontosak és gyönyörködni tudok azokban.
Természetes jól eset az, ha valaki segíteni tudott rajtunk és most is köszönöm, hogy a jó barátok mindig is felnéztek ránk és értékeltek, elfogadtak úgy, ahogy vagyunk és kedveltek. Az ők szemükben egészségesek, épek voltunk.
Ha kell, ha nem, segítséget nem kértünk, néha önfejűsködő és magabiztosak voltunk abban, amit csinálunk.
A lakónegyedhez közel volt a Maros partja, pár száz méter távolság választott el attól, egy gyönyörű meleg időnek, napsütésnek örvendhetünk. (Igen én a hosszú látó láttam, na meg az András hunyorított helyettem és napoztatta a lábait a parton.)
??????
Eldöntöttük, hogy azon a napon halászni fogunk, összeszedte a felszerelést, autóba ültünk és rövid időn belül ott voltunk a parton. Ahhoz, hogy megközelítsük a folyóvizét egy meredek, bozontos helyen le kellett ereszkedni, András arra is kapott megoldást, egy jó pár biztonsági övet összekapcsolt az autóhoz rögzítette és azon leereszkedtünk, elsőnként ő ment, majd óvatosan a felszereléssel együtt én is lementem, keményen kapaszkodva az övben, de megcsúsztam és szinte a vízbe löktem Andrást. Szerencsére minden jól sikerült nem esett bajunk. Egy rövidebb halászpálcát én is kaptam amivel hadonásztam az elején,
Azon a napon mondhatom, hogy én is fogtam valamit, nem halat hanem a halászpálcát és mindegyre akasztottam a horgot az András felszerelésébe vagy magamba.
András megtanított halászni, attól eltekintve, hogy nem láttam a dugót és magam előtt semmit. A későbbiekben belejöttem, hogy hogyan tartsam a halászpálcát és, hogyan dobjam a zsinórt csalival együtt a vízre.
Ő viszont fogott egy pár halat és jókat nevetett rajtam, arra meg én meguntam és egy jót fürödtem, kergetem a halakat.
A végén ő is félbehagyta a halászást és a vízbe csúszott, ha nem is fogott elegendő halat, de ő is egy jót fürdött.
 
Folytatódik
*************************************************
 17. TÚL AZ ÓPERENCIÁN 
 
KOLOZSI ERZSÉBET: AUSZTRÁLIA KORAI TÖRTÉNELME, CSEVEGŐ STÍLUSBAN
TÓTÁGAS PODCAST  (III. RÉSZ) 
 
Túl az Óperencián - Ausztrália történelmének folytatása
 5. Hol és hogyan tartották a rabokat kezdetben?  
 
 
Podcast Fort Denison
 
Mai epizód a hajdani fegyenctelep, ma virágzó város korai napjaival, kialakulásával foglalkozik, hogyan tartották, büntették a rabokat?
Sydney város a mai Circular Quay, Rocks környéken alakult ki. Nagy szerepet játszott a friss vizet szolgáltató Tank Stream, ami itt ömlött be a tengerbe. Phillip  kapitány - ugye ő az aki az első flottát vezette, amivel a kb. 1100 rabot hozták, - legelső rendelete az volt, hogy aki ezt a vizet bármilyen módon szennyezi, azonnal halállal bűnhődik. Ez volt a törvénykezés, előbb felkötjük, aztán kérdezzük, hogy tulajdonképpen miért is fürdött benne, vagy engedte bele a disznókat, és ez mennyire volt jogos?
 
A település úgy nézett ki, hogy a mai fő átvezető út, George st. két oldalán, - mint  pl. Rákóczi út Pesten - amit akkor Sergeant Major Raw -nak Őrmester sornak hívtak, egyik oldalon voltak a fegyencek, velük szemben a rájuk vigyázó katonák, a kormánytisztviselők pedig a patak másik oldalán, a mai Operaház felé eső részen vertek szállást. Mai szemmel nézve senki nem volt
irigylésre méltó helyzetben, sem a rabok, sem a rájuk vigyázó katonák, nem is beszélve a gyér
számú telepesről vagy kormánytisztviselőről. Már csak azért sem, mert fogalmuk sem volt, hova érkeztek, mire számíthatnak.
 *
Kolozsi Erzsébet
Ma már tudjuk, a Rocks, ahol kikötöttek, talaja sziklás, nem véletlenül Rocks a neve, nem igazán alkalmas mezőgazdaságra, a Tank streem mentén találtak egy mocsaras részt, próbálkoztak ott ültetni, de azt meg az özönvíz szerű eső okozta áradások tették tönkre. De amig ez a mocsaras
rész ki nem száradt, a zöldségpiacnak adott otthont. 
Aztán kicsit távolabb próbálkoztak, a félkör alakú öböl Circular Quay, másik oldalán, és ez már sikerrel járt. Az öböl a mai napig a Farm Cove nevet viseli, és lám -lám most a a Botanikus Kertnek ad otthont, hisz ez a  talaj végre megfelelő a növényeknek. 
 
Az állatokkal is balszerencse volt. Nem igazán lehetett elkeríteni őket, és a hosszú idevezető út
alatt szúk helyre szorított tehenek boldogan nekiszaladtak a szabadságnak. Egyet-kettőt sikerült
csak visszahozni, a többi eltűnt. Ne feledjük, senki nem tudta milyen táj van körben, lehet hegy,
lehet víz, lehet akármi. Ahogy később meg is tapasztalták, olyan hegy zárja le kb. 70 km-re belföld
felé, amit sokáig áthatolhatatlannak ítéltek.
 


Ami döntő befolyással volt aztán nemcsak a település jövőjére, hanem az egész országra, hogy
Phillip kapitány Lord Sydney beleegyezésével - innen a város mai neve - nem büntetőtelepet,
hanem önellátásra alkalmas gyarmatot kívánt létrehozni. 
Ez a hozzáállás eredményezte, hogy ez a fegyenctelep, ahová az anyaország Anglia a felesleges embereket telepítette, végül mára virágzó országgá tudott válni.
 
Igaz, hogy Philip kapitány kormányzásának 4 éve kaotikus volt, minden kezdet nehéz, de ez különösen, a sok ismeretlen tényező miatt. Mégis sikerült elkerülni az éhhalált, és a jogi alapokat is lefektette. A jogi alapokhoz a büntetés és ennek végrehajtása is hozzátartozik. Mi tagadás, abban az időszakban a leggyakrabban használt jog érvényesítés a korbács volt. Ennek is megvolt a maga etikája, a korbács többnyire 9 ágú bőr szíj volt, - innen a neve Cat o Nine- és a hatékonyabb meggyőzés kedvéért néha még szögek is voltak benne. Virtus volt, hogy az a legény a gáton, aki nem nyikkan meg az ütések közben, amiből a legkevesebb 25 volt Hozzátartozik még, hogy akik ütöttek többnyire rabok voltak, a nagytermetű, erős embereket válogatták erre a célra. A korbácsolást mindenkinek végig kellett néznie, elrettentésül.
 
Maga a település területileg kicsi volt és kezdetben nem volt lehetőség komoly épületekre, mondjuk kórház, börtön, kormányzósági épületek. Így a kikötővel szemben, nagyjából a mai Operaházzal átellenben, található kicsi sziget volt ideális notórius rabok elkülönítésére. Rögtön így is lett, először egy Thomas Hill nevű egyént vittek oda 1788-ban egy hétre, vasban, odaláncolva az egyik sziklához, kenyéren és vízen. Aztán a kormányzó utasítására a sziget szikláit szintbe hozták, képzeljük, milyen lehetett ezt csákányozni, majd börtönt ill. erődöt építettek rá. Ez az erőd ma is áll, Fort Denison a neve.
 
A rabok először közül Francis Morgan végezte ott életét 1796-ban. Csúnyán. Már mint gyilkost küldték Ausztráliába, itt pedig hirtelen felindulásból agyonvert valakit. Kivételesen tárgyalták ügyét, röviden, és akasztásra ítélték. Ott a szigeten akasztották fel, és okulásul bő négy évig ott hagyták tetemét lógni. Állítólag utolsó szavai a hóhérhoz azok voltak, hogy élete legszebb élménye az a gyönyörű kilátás, ami a szigetről eléje tárult. Így volt e, nem tudom, de mi, akik a vízen hajókázva elhaladunk a sziget mellett egész biztos osztjuk véleményét.
 
Kevés kellemesebb időtöltés van, mint akár a menetrendszerű kishajóval, ferryvel közlekedni a számos kikötő között, akár motorcsónakkal száguldani, akár vitorláson ringatózni a Syndey Harbour-ban.
  ......
 
Túl az Óperencián - Ausztrália történelmének folytatása

6. Ki volt Egreskirálynő ? Mit lopott Billy Blue?
 
Bungaree Billy Blue
 
Mai  epizódban Sydney korai történelmének két érdekes egyéniségéről beszélek, mert mint tudjuk, a történelmet emberek csinálják. Ha valaki esetleg kormányzók dicső tetteire gondol, csalatkozni fog. Akikről ma mesélek az egy szabadult rab és egy aboriginal.
A történelmi udvariasság kedvéért az őslakossal kezdem, Bungaree a neve.
A Kuringai törzshöz tartozott, valamikor, 1775 táján született. Mikor a part mentén lakó bennszülöttek  körében terjedt, hogy a település, azaz a mai Sydney egyre növekszik, kíváncsiságból ő is inkább áttelepült, vele páran a törzsből.
 
Úgy adódott, Flinders kapitányt elkísérte egyik felfedező útján, - erről majd még később részletesen mesélek, - és onnan visszatérve fontos embernek érezte magát. Ezt úgy juttatta kifejezésre, hogy a fehéreken látott, és tőlük kapott ruhába öltözött, és járkált -időnként a darabok nem voltak egész hagyományosan összeválogatva, - és feladatának tartotta, hogy az ideérkező  látogatókat ünnepélyesen fogadja, mintegy a település önjelölt képviselőjeként.
 
Macquarie kormányzó szolgálataiért Broken Bay - feltételezés szerint onnan származik, - törzsfőnöke  címet adományozta neki, Chief of Broken Bay, és ezt egy félhold alakú bronz plakettre rá is vésette. Ezt a plakettet, lánccal felerősítve, mint egy melldíszt, Bungaree állandóan és büszkén viselte. Magát néha még Port Jackson -ez a mai kikötő- királyának is hívta.
 
Az ideérkező látogatókat bumeráng hajításra oktatta, adományokat gyűjtött törzsének, és sokak nagy derültségére élethűen utánozta, figurázta ki a különböző akkori tisztségviselőket. Lehet, ha rajzolni tudott volna, karikaturista lett volna belőle. A kormányzó nagyon kedvelte, és átlátta, hogy bolondozik, de nagyon intelligens ember, és ennek megfelelően bánt is vele. Házat is építtetett neki, kétszer is, mert az első leégett.
 
Fentiek értelmében ha ő király, akkor felesége királynő, bár a törzsi szokások másképp szabályozzák a kapcsolatokat. Kedvenc felesége, néha volt több is, eredeti nevén Matora, de Egreskirálynőnek Queen Gooseberry titulálták. Hogy miért egres, nem találtam, de több neve is volt, pl. Sydney és Botany királynője. Ő is kapott bronzplakettet, erre azt vésték Queen Goosberry.
 
A kormányzó adott nekik csónakot, ezzel halásztak, ami a fogás után a törzsi szükségletből fennmaradt, azt bizony rumra vagy dohányra cserélték be. Ez viszont korán elvitte Bungaree-t
de Matora mintegy 20 évvel túlélte.
 
Kedvelt figura volt, takaróba burkolódzva és az elmaradhatatlan agyagpipával a szájában az egyik belvárosi taverna előtt üldögélt naphosszat. Később ennek a kocsmának tulajdonosa karolta fel,
ő is temettette el, még sírkövet is ő állíttatott neki.
 
A halászás kapcsán jegyzem meg, hogy a bennszülötteknél munkamegosztás volt. A férfiak többnyire a partról, lándzsával fogták a halakat, az asszonyok pedig csónakból, kötélre, vagy liánra erősített törött osztrigakagyló horoggal halásztak A nők nagyon ügyesen kezelték a fatörzscsónakot. Feljegyezték, hogy néha a csónakban középen ült, de többnyire térdelt, az asszony, elől a kicsi gyereke, és háta mögött egy agyagkorongon tűz égett, ahol a kifogott halat rögtön meg is sütötte. És még mondja valaki hogy a multitasking korunk találmánya!
 
Ezek után ismét vissza kell kanyarodjak Sydney korai életéhez. Már említettem, hogy a Rocks volt
a település központ, de ahogy már korábban beszéltem róla az élelem megtermelése azon a részen komoly nehézségekbe ütközött. Igy mikor James Milson megérkezett az első szabad telepesek
között, szinte tárt karokkal várták, mert értett a mezőgazdasághoz. A tárt karokhoz azért földterületet is adtak neki, mégpedig túl az Óperencián, azaz a Harbour másik oldalán, mai nevén a North Shoron.
 
Ott aztán zöldség és gyümölcstermesztésbe fogott - ingyenes munkáskéz akadt bőven,- később tehenészetet is létesített igy ő látta el a települést friss hússal, tejjel, zöldséggel. Álljunk meg az ellátta szónál. Akkoriban a Rocks és a North Sydney között nem volt híd, nem volt kishajó, semmiféle átjáró, csak a nagy víz, így ennek megfelelően kellett megoldani a termények átszállítását.
 
Itt jön a képbe egyik kedvencem Billy Blue. Ő egy hatalmas termetű jamaicai néger volt, Herkulesnek is becézték, akit cukorlopásért ítéltek el. Mit is lopjon Jamaicában, a rumra jobban vigyáztak. Szabadulása után először osztrigát árult. Meg is nősült, vagy 6 gyereke született.
 
Valahogyan kapott, szerzett - ezt nem tudni - egy csónakot, és ezen evezve ő maga lett az  összeköttetés a két part között. Mókás természete miatt sokan kedvelték, Macquarie kormányzó
földet is adományozott neki, ez a mai róla elnevezett  Blues Point. Egyedül neki volt engedélye fizető utasokat  szállítani a kikötőben. Az idők folyamán 11 evezőscsónak - flotta lett a tulajdonában. 
 
Emellett még pozíciót is kapott, ő volt az első halászati felügyelő, aki a kikötőbe érkező és távozó, halászzsákmánnyal megrakott hajókat ellenőrizte. Hogy kapott e a zsákmányból, nem tudjuk, de azt igen, hogy szeretett közel a törvény széléhez, ha nem is egészen kívül, lavírozni. A megnyerő természete miatt a kisebb kihágásokat, amiért más rögtön büntetést kapott volna, nála elnézték.
 
A kormányzó kedvesen Old Commodorenak hívta, talán, sorhajókapitánynak fordíthatnám. Úgy érezte, megfelelő öltözékkel kell kifejezze rangját, igy kék, aranygombos  tengerész zubbonyban
és cilinderben szállította evezve az utasokat no meg a káposztát, többnyire együtt.
Az ő nevét még mindig a mostani North Sydney-ben található Commodore Tavek őrzi. Javasolom, ha adódik, térjünk be oda, hogy gondolatban koccintsunk a néger
Herkules , Billy Blue egészségére.
 
FOLYTATJUK 
*************************************************
 18.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 
 
SOPONYAI MIHÁLY: HÓLYAG HURUT
 
A baktériumok olykor álruhát öltenek, és hólyaghurut esetén – több más jellegzetes és kínzó tünet mellett – ezernyi aprócska sün módjára gyötrik a felfázott kiszemeltet. Aki átélte már a húgyúti fertőzés keserves élményét, ismeri, milyen érzés az, amikor az ember vizeletürítés közben „sünöket pisil”. Nos, „sündisznó”, illetve baktérium a húgyhólyagba nem való! Járjuk körül ezt a páratlan szervet és leggyakoribb megbetegedését; nézzük, hogyan előzhetjük meg, hogyan kezelhetjük, és mit tehetünk az elsősorban nőket érintő, makacsul vissza-visszatérő 
problémát illetően.
Ha csíp – csípjük nyakon rögtön az elején! 
Soponyai Mihály
A hólyaghurut maradéktalan kikezelése már az első alkalommal fontos! A húgyhólyag igazi baktériumtelep-paradicsom. Igencsak 
eszményi környezet bármely becsületes mikroorganizmus számára. Ha a bakteriális eredetű felfázás főszereplői egyszer bevették magukat a húgyhólyagba, nehéz véglegesen kitenni 
a szűrüket… Ám több módszer létezik, mellyel véglegesen 
búcsút inthetnek a húgyhólyagnak.
 
Hogy a természetes, hatékony, hosszú távú, mielőbbi, ráadásul kellemes stratégia a kezünkben legyen, érdemes megismerkedni 
az alsó húgyúti fertőzés (hólyaghurut, cystitis, felfázás…) természetével, tüneteivel.
 
A húgyhólyag zseniális jószág – anatómiai viszonyok részéről.
Ez a rendkívül praktikus tömlő kiürített állapotban olyan, akár egy töpörödött aszalt sárgabarack. Belső fala redőzött, szuper-rugalmas, így a növekvő vizeletmennyiséggel arányosan nő. Bizonyos betegségeknél, állapotoknál (vizelet retenció) extrém módon is tágulhat, és akár több liter vizelet is panghat benne.
 
Optimális mennyiségű folyadékbevitelnél a redők elsimulnak, így kimosódnak a völgyükben megbújó mikroorganizmusok. Itt jön a csavar a történetben, ugyanis, ha keveset iszunk, a nemkívánatos elemek (baktériumok, húgyhólyagkő…) ravaszul megbújhatnak ezekben a redőkben. Ezért is fordulhat elő, hogy antibiotikum-kúra után – főleg, ha elégtelen mennyiségű a folyadékbevitel – ismétlődik a betegség. Ráadásul ezek a fránya kórokozók hajlamosak hozzáedződni az antibiotikumokhoz. Támogassuk a húgyutakat, a húgyhólyagot bőséges, akár lökésszerű folyadékbevitellel – ideális, gyors segítség felfázásra.
 
A felfázás nőknél gyakoribb, azon egyszerű okból, hogy a női húgycső rövidebb (3-5 cm) és egyenes, ráadásul viszonylag közel van a baktériummal szennyezett végbélnyíláshoz. A férfiak húgycsöve hosszabb (15-20 cm) és némileg kacifántosabb felépítésű. Mindez azt hozza magával, hogy nők esetében jóval könnyebb, rövidebb útja van a baktériumoknak a hólyagig.
 
Sajnos a menopauza is hatványozza a húgyúti fertőzés kockázatát, mivel az apadó ösztrogénszint a hüvelyflóra elvesztésével jár. A női húgycső a hüvelybemenet közvetlen szomszédságából nyílik, így a baktériumok (elsősorban az Escherichia coli) játszi könnyedséggel jutnak el a húgycsőnyíláshoz, majd a húgyhólyagba. Az anatómiai közelség az oka annak is, hogy hölgyeknél a szexuális élet is hordoz magában néminemű kockázatot, mert az aktus során a húgycsőnyíláshoz torlódnak a baktériumok. Helyezzünk hangsúlyt a pásztorórákat követő intimhigiéniára (IS), de ne essünk át a ló túloldalára – ha túlzásba visszük, kiölhetjük a nyálkahártya védelmi szerepét betöltő kényes pH-egyensúlyt, ami aztán szintén kedvez a baktériumoknak, gombáknak.
 
A férfiak sem lélegezhetnek fel, hiszen a kor előrehaladtával a prosztatamegnagyobbodás, az emiatti vizeletürítési akadály, majd vizeletpangás fokozza a húgyúti fertőzések kockázatát.
 
A felfázás tünetei:
- Alhasi fájdalom, diszkomfortérzés,
- rossz közérzet,
- deréktáji fájdalom,
- émelygés, hányás,
- állandó, kínzó vizelési inger,
- égő, csípő, szúró, gyakori és fájdalmas vizeletürítés,
- jellegzetes vizeletszag,
- zavaros, sötétebb színű, véres vizelet,
- hőemelkedés, láz,
- szabad szemmel is látható fehérje, genny,
- akár órák alatt kialakuló vérvizelés.

A cékla pirosra, a sütőtök, és a B-vitamin-tartalmú étrendkiegészítők fogyasztása markáns-sárgára színezheti a vizeletet – ez azonban teljesen természetes.
 *
Laboreredmény – baktérium a vizeletben

A laboratóriumi vizsgálatra a reggeli első vizelet a legalkalmasabb. A húgyúti fertőzés diagnózisát alátámasztja a vizeletvizsgálati eredmény, amennyiben kimutatja nitrit, és/vagy vörösvértest, baktérium, fehérvérsejt jelenlétét. Előfordulhat, hogy a vizeletben akkor is tobzódnak baktériumok, ha nincs tünet. Ez leginkább akkor fordul elő, ha mintavétel közben a bőrről, hüvelyből kerülnek a renitensek a mintába. Ezért fontos, hogy a procedúra előtt mosakodjunk meg, és úgynevezett középsugaras vizeletet vegyünk. Ez annyit tesz, hogy az első pár millilitert ne fogjuk fel az edénybe, így nyerhetnek igazán hiteles értékeket a laborban.
 *
Atípusos hólyaghurut – hólyagfájdalom szindróma
Nemrégiben került reflektorfénybe az a hólyagbetegség, melynek tünetei kísértetiesen hasonlóak a „vérbeli” felfázás ismertetőjeleire, éppolyan galádak, azonban nincs „tényleges” (fehérje, baktérium…) húgyúti fertőzés!
A hólyagfájdalom szindróma (interstitialis cystitis) egyfajta hólyagbeidegzési zavar. Feltételezhető az is, hogy a nyálkahártya sérül (fertőzés, sérülés, allergia, genetika…), és a vizeletben lévő anyagok, vegyületek irritálják az hólyagtestet. A gyógyulás hegesedéssel jár, ez csökkenti a hólyag befogadókapacitását. Ördögi kör, nehéz megszakítani…
Húgyúti fertőzés kontra katéteres beavatkozás
Mint minden egészségügyi beavatkozásnak, a katéterezésnek is lehetnek szövődményei. A szakma szabályai szerint alaposan fertőtlenítik a húgycsőnyílás környékét, illetve steril katétert és katéterolajat alkalmaznak. Előfordul, hogy a diagnosztikai, műtéti, vagy sürgősségi célú katéterezésnél a legnagyobb odafigyelés mellett is sérül a hám, és fertőződik. Az állandó katéter használatára kényszerülők számára kiemelten fontos a húgyvezetéken felszálló fertőzések elkerülése.
 *
Húgyhólyag, mint méregzsák – a felfázás lelki okai
Mint minden betegség, állapot, a húgyhólyagnyálkahártya-gyulladás hátterében is ott lapulhatnak a pszichés okok.
A hólyag a vizeletkiválasztó rendszer, a vese által kiszűrt káros, toxikus anyagok utolsó állomása, raktára. Amikor visszatartjuk, „megtartjuk magunknak” a bennünk felgyülemlő lelkileg káros, mérgező érzéseket, a húgyhólyag bizony tükörként reagál, és a felfázás szubjektív tüneteivel jelez. Az elfojtott düh, idegesség, szorongás, új vagy régebbi sérelmek dédelgetése, ragaszkodás egy-egy rossz kapcsolathoz, mind-mind, még ha csak jelképesen is, de felgyűlhet ebben a tisztelni való kis szervben.
 *
Elengedhetetlen, hogy átgondoljuk, mit üzen a tudatalattink…
 
Megelőzés – meleg zokni, „énidő”, sok-sok folyadék
A hideg, őszi-téli, szuttyogós időszakban ajánlott melegen öltözni.
Testnek-léleknek nagyszerű élmény esténként a gyertyafényes, relaxációs zenével körített fürdő, jó könyv…
Hólyaghurutnál tilos a forró fürdő, bármennyire kellemes és görcsoldó, mert fokozza a gyulladást! Javallott a Kamillás teakeverék (Gyulladás csökkentésére), vagy sós meleg ülőfürdő.
 
Téli wellness, nyári strandolás után tusoljunk, törölközzünk meg alaposan, és cseréljük száraz alsóneműre a nedveset.
Könnyítsük meg a hólyag dolgát! Kerüljük az alkoholt, az erős fűszeres ételeket, és a koffeint sem árt parkoltatni.
Mivel hidegben ritkábban vagyunk szomjasak, tudatosan figyeljünk arra, mennyit iszunk! 
Megoldás: teakeverék felfázásra
Remek, és igazán fenséges megoldás a Györgytea gyulladáscsökkentő hatásokkal bíró gyógynövényeiből összeállított Apróbojtorjános teakeverék (Tea felfázásra).
 
A gyógynövénycsokor tagjai külön-külön is a természetes gyógyhatás értő mesterei, gyulladáscsökkentő, görcsoldó, vizelethajtó, vértisztító, antibakteriális hatásaikkal – együtt pedig páratlan teakeveréket alkotnak felfázásra. Napi 2-3 csészényi gyógytea, és mellette másfél-kétliternyi folyadék elfogyasztásától még a legrejtettebb hólyagzug is átmosódik ezzel a gyógynövényes öblítéssel! A teakeverék folyamatos fogyasztása krónikus panaszok megléténél – akkor is, ha tünetmentesek vagyunk! – heti 1-3 alkalommal ajánlott.
 
Györgytea – portékák felfázásra

A Gyuri bácsi receptje alapján összeállított teakeverék természetes gyógyír a katéteres beavatkozások szövődményeként fellépő fertőzésekre is. Útra készen várakozik a cickafark, kisvirágú füzike, mezei zsurló, apróbojtorján, vadárvácska, tarackbúzagyökér, és a hihetetlenül bájos nevű kígyószisz alkotta Apróbojtorjános teakeverék.
 
Érjünk el átütő sikert – a gyulladások mérséklésének érdekében kortyoljunk el napi 1-3 csészényit Lopes-Szabó Zsuzsa Kamillás teakeverékéből is. A Kamillás teakeverék (Gyulladás csökkentésére) lándzsás útifűvel, apróbojtorjánnal, körömvirággal, cickafarkkal, diólevéllel, és persze kamillakirálynővel kínál segítséget.
 
A férfiak általában nem hívei a teázásnak, számukra napi 3×20 cseppet szorgalmazunk a Kisvirágú füzike alkoholos kivonatából – természetesen hölgyek is fogyaszthatják.
 
Legyen kéznél bármelyik gyógynövényes megoldás, hogy felfázásnál, alsó húgyúti fertőzésnél mielőbbi megkönnyebbülést hozzon, a lehető leggyorsabban ritkítsa, szüntesse meg az „ezer sün” okozta tünetcsoportot, és akár végérvényesen kilakoltassa a húgyhólyag betolakodóit.
 
Jó egészséget, napfényes napokat kívánok.
Üdvözlettel: Soponyai Misi

*************************************************
 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 
 
Kedves Vendel!
Ez csodaszép! Szívemből szóltál. Üdvözlettel Zsóka
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. febr. 8., K 9:10):
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HOL VAN A HAZÁD?
 
Bárhová is vethet a sors,
befogad a világ,
mégsem érzed soha azt,
hogy ez a te hazád.
 
Kicsiny ország visszavár,
van ott egy fénysugár,
rámutat egy pontra,
hol tágas a határ,
ott van a Te hazád,
ahol megszülettél,
ott, hol nevelt Apád,
ahonnét elkóboroltál,
tékozló fiú gyanánt. 
 
Ne panaszold, mit nem kaptál,
azt meséld, hogy Te mit adtál,
vágyod e Föld illatát,
ahol Anyád sírja vár,
Neked nyílik ott minden
fehér orgona virág.
 
2022. FEBRUÁR  08.
 ........................................
 
Drága Vendi!
Nagyon-nagyon megfogott ez a remek vers, jólesett elmorfondírozni rajta, köszönöm nagyon szépen! Sajnos dolgaim lassan és nehezen haladnak, mindig befut még egy baj meg még egy... Néha belekeseredek, néha bepörgök, de nincs mese, élni kell, s nem mindegy hogyan. Ebben most senki nem tud segíteni csak a baráti jó szó, amiért hálás vagyok! Gyakran úgy érzem, visszafelé csúszom. Rettenetes érzés hogy mindjárt egy éve lesz hogy a szülinapján elment. Van hogy lázadozom, mivel érdemlem ezt a sorsot....
Írjál, Drága barátom, filozofálj, várjad a tavaszt!
Szeretettel: Ági.
 
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. febr. 22., K 16:50):
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: AZ ÖRÖKKÉ VÁLTOZÓ ÁLLANDÓSÁG
 
Az örökké változó állandóság, nem feltétlenül ellentmondás.
 
Minden éjszaka,
ha látod a sok csillagot,
alattuk a Hold
hideg ezüstje ragyog,
reggeli arany fényében
keresheted a Napot,
ébreszt melegedő hajnalon,
mikor majd álmaid megvalósíthatod.
 
Azt gondolod,
mindig ugyanott ragyog,
pedig ők azok,
akik soha nem állnak ott,
örökké nyughatatlanok,
az úton száguldó örök vándorok,
követik a táguló Univerzumot.
 
Sokan azt vallják,
az Ember, a majomtól származik,
másokban cáfolja ezt a hit,
talán egy úton indultak el,
sorsuk kétfelé nyílt,
másfelé terelte őket az evolúció,
vagy a teremtésbe vetett hit,
miért nem lesz ma is majomból Ember?
Nem számolsz az évezredekkel.
Állandóságot mutat
a ma is működő világ, 
nyílik a sok színes virág,
pedig folyton folyvást változik.
 
Tudósaink váltig azt állítják,
ma már tudjuk,
hamis ez a tézis,
ma úgy tudjuk,
ez a helyes hipotézis.
Mindenki oly bizonytalan,
néha megcáfolom magam magam.
 
Materiális, vagy teremtett e a világ?
okos emberek bőszen vitatják,
évezredek óta nem találják
megnyugtatóan
a dolgok nyitját,
milliók életébe került
ez a bizonytalanság.
 
Ne legyél önzően ledér,
az Ember nem csak fehér,
nem sakktáblák szerint él,
gazdag, és szegény.
 
Sok mindenre rácáfol
a fejlődő tudomány,
és a rácsodálkozás,
folyton változik az örök állandóság,
színesedik, fejlődik a világ.
 
Csak az idő mozdul 
lassú bizonyossággal előre,
évmilliárdok maradnak le  tőle,
évmilliók futnak előtte.
 
Fogadd el tőlem
ezt a filozófiát,
ne engedd be háborúk poklát,
dolgaink sivárságát,
akkor majd csodákat látsz,
megnyílik a nagyvilág,
örök időkre.
 
Kössünk ismét vérszerződést,
vegyítsük hevülő vérünket,
aranytól fénylő kehelybe.
 
2022.02.22.
 ............................
 
2022.02.24. A HÁBORÚ KEZDETE
 
Komoly kérdést feszeget a versed, de végleges, konkrét választ ezekre senki még nem talált. Nekem már az a gondolat is borzasztó, hogy csak úgy lebegünk a világűrben. Most viszont a legnagyobb félelmem a háború. Mi lesz, ha egy atomreaktort találnak el a bombák? Vírus után háború? Mi ez ha nem Isten fenyegető keze?
Nincs más út, hinni kell!
Üdvözlettel: MAGDA
............................
 
Szia!
Gratulálok az újabb könyvedhez. Megtisztelő számomra hogy nekem is elküldted. Bízom abban, hogy örömöt szerzel vele minden olvasónak, és a visszajelzések legalább annyira kedvesek lesznek majd, mint amennyit dolgoztál azért, hogy mi ezt a sok csodát olvashassuk!
Üdv: Gerti
............................
 
REAGÁLÁS A  MI MARAD EGY VAK KÖLTŐ UTÁN? VERSEMRE
Egy kibírhatóbb világ marad a vak költő nyomán az igaz barátra, ki már borul bele a mocsárba és úgy elmenne a sehovába, de még itt ragad egy Vendi-áldomásra. 
Puszi Ági....isteni vers!
........................
 
Szép tavaszi vasárnapot!!
Nagyon a sűrűjében vagyok, de már pislákol valami gyertya az alagút végén. Úgy döntöttem, bízom. Totál megtépázott vagyok....elképzelhető hogy hó végére hosszabbat és jót tudok írni. Ez a két hét most kemény lesz. Sokat gondolok reád és segítő tanácsaidra. Merthát egyedül nem megy, szokták mondani...puszi ági
Nagyon-nagyon tetszik a romantikus történeted, köszönöm!! Csípem hogy mennyire sokoldalú vagy, s minden arcodat meg tudod mutatni, láttatni engeded! Hála!! Sikert a pályázatokhoz!! Szeretettel ági
...................
 
Kedves Vendi!
Köszönöm szépen ezt a csodaszép versedet. Én nagyon bízom benne, hogy tényleg jön a tavasz, és vele egy szebb világ is. Még élünk mindig remélünk, ti meg mint költők - írok gyönyörűen sorba rendezték mi örömünkre. Köszönöm a soron következő újságodat is. Olvasgatom, mert nagyon színvonalas írások vannak benne.
Kívánok jó egészséget, és még sok szép verset és írást.
Szeretettel üdvözöl :Judit
 
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. febr. 28., H 15:48):
 
A TAVASZ ELSŐ NAPJÁN  MÁRCIUS 01.
 
SZEGZÁRDI NAGY  VENDEL: KÖZELÍT A TAVASZ
 
Sötétből sejlik a
Sápadt fénysugár.
Erőlködik a Nap.
Közelít a tavasz.
Szembe jön elénk.
 
Föld méhében
Duzzad a mag,
S a gyököcskék kusza, fura
Lassú táncot lejtenek.
Bomolnak a bimbók,
Rügyek, és a falevelek.
Ilyentájt az
Ember olykor
Elmereng:
Mi történik
Ez újabb tavaszban...
 
Vajon megújul e
Végre Hunnia?
Elpusztít e minket
világunk vad vírusa?
Legyőzi e ismét
egy új tavasz rítusa?
Már csak ebben bízhatunk
újra, és újra.
 
Lehányt falu WC-ben,
Düledező kocsma mellett,
Miért szülnek magzatot?
Mire még?
A teste lila,
A szája kék.
Az éhségtől ordít
Az ivadék.
 
A kőről felkapják
Rongyba tekert testét,
Hogy szemétbe dobják,
Vagy, hogy eltemessék.
Ebből a véres,
Mocskos kupacból
Hogyan fejlődik tovább
Az emberiség?
 
De a világ
Folyton folyvást forog,
Megújulni kényszerül.
Mi is ezt érezzük
Valahol legbelül.
S ha azt akarjuk,
Mi is, és
Az ég is,
Tavasz jön mégis.
S Földünk vágtat tovább
Nap-körüli útján,
A gravitáció pórázán,
egy fekete lyuk felé,
hol örök a létezés,
s mindig megmarad
az emlékezés,
az örökös reménykedés .
 
2022  tavaszán. Március 01.
........................................
Kedves Vendi!
Köszönöm szépen a könyvet.
Még sok-sok ilyen írást szeretnék látni tőled.
Ildikó
 
2022. 03. 08. 15:47 keltezéssel, Nagy Vendel írta:
MEGJELENT NAGY VENDEL 24. - IK E. KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN, VÁLTOZÓ ÁLLANDÓSÁG
NAGY VENDEL VÁLTOZÓ ÁLLANDÓSÁG E-KÖNYVE.
Változó állandóság : Legújabb verseim, prózáim gyűjteménye és a maradék / Nagy Vendel
https://mek.oszk.hu/22800/22888
 
NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.
https://mek.oszk.hu/22800/22888/22888.htm
 
NAGY VENDEL  MAGÁNZÓ,
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS  2017.
ARANY  BOT   KÜLÖNDÍJAS    2018.
NYIBA KÖLTÉSZETE DÍJAS    2021.
nagy.vendi54@gmail.com
 
01. ELŐSZÓ
TISZTELT OLVASÓ!
Jelen könyvem címe kissé életszerűtlennek tűnhet, hiszen mintha ellentmondásba keveredne önmagával ez a gondolatiság.
Ha feltekintünk az égre, állandónak és öröknek tűnhet az éltető Napunk, és éjszaka is mozdulatlanok a hideg fényű csillagok.
Örök-érvényűek a gondolatok is, de ma úgy tudjuk, hogy minden mozog, forog és vándorol, elhal és megújul, mindaddig, amíg világ a világ.
A ma már tudjuk elmélete régen megdőlt, ma úgy tudjuk, ez a lehetséges hipotézis, ha így igaz.
A változatosság gyönyörködtet, és minden lehet, akkor ma miért nem lesz a majomból ember? Pedig ma is minden változik, csak az évezrednyi idővel nem számolnak egyesek, mivel nehezen mozdul az evolúció és az univerzum, pedig az is száguld, akár a pórázán forduló Földünk is, évezredek óta, pedig stabilan állónak érezzük.
Most is együtt élünk ma is létező dinoszauruszokkal, sőt még esszük is őket, például a krokodil, vagy a bálnák, pulykák, és még sorolhatnám. No, a méret itt nem számít, hiszen a jelenség egyforma a száguldva táguló tér csillagászati számaitól kiindulva, a mikroszkopikus elemekig, a sejtmag körül keringő elektronokig bezárólag.
Az ember gondolatai is változhatnak, akár többször is, erre bizonyíték ez a könyv is. Reám is hatnak a körülmények, és ebben a pár versben akár találhatunk ellentmondásokat is, néha rajtakapható a szerző más elméleti vonulatokon, furcsaságokon, hiába, az ember, pláne egy költő, esendő. Könnyen rajtaveszít, és fejére olvasható a revolúció.
Az már szinte „vendisen” kötelező, hogy számtalan témakört érintenek verseim, mások mondják, még akár név nélkül is megjelenhetnének, felismerhetőek, bár én ilyent sohasem tennék. Mindig vállalom a nevemet, bár néha ez veszélyt is rejtegethet.
Politikával tudatosan nem foglalkozom, a napi politika nem érdekel igazán, de az évezredváltás előtti politika már történelem, és használom őket és a bibliai elemeket is. Ha valaki nem ismeri az évezredes történéseket, ő nemigen értheti meg a verseimet.
Korán kelek, a hajnal már a gépemnél ér, és ez a sok munka kitüremkedik a könyvekből, mint hölgyek bájai a míderből.
Némi technikai megszakításokkal estig dolgozom, de ha nem írok, az agyam mindig jár valami megoldáson, és még lehet belőle valami elvén elraktározódik, akár évekig.
A magamfajta vagy ír, vagy már nem is él.
Ezzel a könyvvel bizonyára meglepem a tisztelt olvasót, a nyolcvanöt vers nagy merítés a múltból és a jelenből, és egy különlegesség foglalja keretbe a verseimet, ANYÁM SZÁZ ÉVE..
Egyszer rajtakaptam, hogy olvassa írásaimat, bizonyára ez is tetszene neki.
Fogadják ezt a művet örömmel, akinek véleménye van, jelezze: nagy.vendi54@gmail.com
Hálás köszönettel vagyok, ha forgatják lapjaimat, keressenek rá régebbi köteteimre is, ha már rádühödtek az olvasásra.
Őszinte tisztelettel, Szegzárdi Nagy Vendel
Szekszárd, 2022. 02. 22.
 ......................................
 
Kedves Vendel.
Köszönöm a névnapi versedet, nagyon megérintett.
Üdv. Ildikó
 
From: Vakinfo [mailto:vakinfo-bounces@lev-lista.hu] On Behalf Of Nagy Vendel
Sent: Thursday, March 10, 2022 3:26 AM
To: vakinfo@lev-lista.hu
Subject: [VakinfĂł] HÁZHOZ JÖN A KÖSZÖNTÉSEM ILDIKÓ
 
HÁZHOZ JÖN A KÖSZÖNTÉSEM
 
Szegzárdi Nagy Vendel .
NÉVNAPODRA  ILDIKÓ,  
 
Eszembe jutottál
névnapod hajnalán,
tán emlékszel még rám?
 
Gyönyörű nevedet
eléd kiáltanám,
Boldog névnapot ILDIKÓ, jóbarát.
 
Öröm, és szépség jár Neked,
óbor, és illatos virág,
nem jég, krumpli, vagy mákvirág,
egyszerűen csak borvirág,
hogy megpirosítsa orcád.
 
Hajnalban a dalodat 
trillás pacsirta mondja,
mégis a legszebb madár
a zümmögő muslinca.
 
Legyen továbbra is csodás
számodra e kerek világ,
őrangyalod vigyázzon Rád,
megírom a köszöntőmet,
s küldöm legott Neked,
a versem házadhoz megy,
szép ünneplő heteket.
 
A pince mélye szomjazó vendégre vár,
óvakodjunk le talán tán,
kóstolni hűs Kadarkát,
koronája van a bornak,
bíbor színű a kristálypohár,
mámoros muslincák bódult dala száll.
 
SZEKSZÁRD, 2022.
  ……………….
 
KEDVES VENDEL
Szeretettel Gratulálok a csodálatos  24- ik könyvedhez.
Vendel! Igazán szavakkal nem tudom jellemezni ezt a tehetséget, amit kaptál a
teremtőtől.   További sikereket kívánok, sok szeretettel.
HERVADT Rózsa.
 
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. márc. 9., Sze, 9:21):
 
MEGJELENT NAGY VENDEL 24. - IK E. KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN VÁLTOZÓ ÁLLANDÓSÁG CÍMMEL!
Ez a könyv a  legújabb verseim, prózáim gyűjteménye és a maradék / Nagy Vendel
 ..........................
 
Kedves Vendi!
Én a Facebook-on mindig olvaslak és láttam a festményt is, ami nagyon tetszik, mert a személyiséged átjön a képen keresztül..
Igen, sokat változunk. Az élet maga a változás, én pedig szeretem a kihívásokat. Legutóbb szembenéztem a félelmeimmel és legyőztem magamban őket..
Azt hiszem ennél többet nem igen tehet magáért az ember.
Sok erőt és kitartást kívánok a gyönyörű Verseid írásához!
Szeretettel: H. Heni
................................
 
Köszi, Vendi... Ő volt, Sanyi, vagy Benedek, már ki tudja, kinek repedt százfelé a klímazsákja. Uniónak egy se tagja, kiléptek, aztán leléptek, a sok manit mind elvitték, minket meg a nagy ijedtség, meg a még nagyobb irigység választásra kényszerített: nyáron ki hoz majd meleget, talán pótolják a telet, akkor aztán jól befürdünk... De ez már nem a mi ügyünk! Köszi, társam, ebben a rím-kavalkádban ne sírjunk, inkább nevessünk! ?
 
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2022. márc. 19., Szo 8:47):
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK NAPRA ...
 
SÁNDOR, JÓZSEF, BENEDEK,
zsákban hozzák a  meleget.
de ha a  kettő szélső kimarad,
József  egyedül maradt.
köszöntelek e  szent napon,
kopogtatok az ablakon.
Isten éltessen sokáig,
koccints velem  áldomásnyit.
 
Jóska bátyám nem sajnálja a borát,
megkínálja jó borivó barátját,
az Isten tartsa meg a  szokását.
 
itt a  Jóska
be sincs rúgva,
nézzék meg egy
óra múlva....
 
sértődés  ne essék,
ez pusztán csak kedvesség,
boldog névnapot kívánok,
igyon mindenki amennyit csak bír,
Rövid az élet,
Hosszú a  sír.
ezt hozta ki a  rím...
 
2022.   március 19.
 
Már így utólag csak arra vagyok kíváncsi
Mivel a  meleget várom,
Hármótok közül
Melyikőtök veszítette el  a  zsákot?
 
Nálam itt maradt egy jó nagy,
Tele van hóval.

*************************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.
…......................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
….............................…
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
………....................…
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
…..................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
---
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
---
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)
---
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
 ---
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
---
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
---
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
---
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
……................................
Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újságbelső és külső munkatársai!                 ……................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1204. szám
………......................
VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ