Megszólalok Művészeti Magazin

 

 MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2021.11. hó – tizenegyedik évfolyam, tizenegyedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021. november
 *
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
* 
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 
******************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**************************************************

  1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

 

   Ebben a  hónapban nagyon változatos programokra számíthatunk, a  szomorúságtól kezdve az emlékezésig, a  Márton napi vigalomtól, és a  libasülttől kezdve az újborokig mindent megkaphatunk. Aztán jöhetnek a  Katalin, és Erzsébet bálok, hogy kitombolhassuk magunkat, hogy elcsendesedhessünk az advent idejére, a  nagyon is ránk férő megbékélés, és megnyugvás eljövetelére , a  Messiás megérkezését remélve.. Még a  hitetlenek is vágynak valami pozitív változásra.  Nehéz évek vannak mögöttünk, de élni kell, hogy tovább vigyük ezt a  hatalmas művet, ami megteremtetett.
Egyebeket nem mondhatok. 
A  SZERKESZTŐ

.....................................

SZEGZÁRDI NAGY  VENDEL:

ÁRVASÁGRA JUTVA

 

Milyen szép nagy,

Kerek ez a világ.

Tarka udvarokon,

Néma sírkertekben,

Nyílik a sok virág.

Reggel kitárul a horizont,

Lassan körbeér a pont.

Estére mindig bezárul a kör.

A Nap és a Hold is

Sötéten tündököl.

Nem látom hol van,

De tudom, hogy ott van.

Ahol lenni szokott.

S keringnek körülöttük

Ragyogó csillagok.

Sok- sok dolog,

Mégiscsak megváltozott.

Annyi ember volt,

Aki elbúcsúzott

Még több az,

Aki csak elhagyott.

Többekről tudom,

Hogy hol lelem meg,

Sokakat Rúzsamájban,

Egy kriptában

Másokról azt gondolom,

Régen elfeledtek,

Szívükből kitöröltek,

Élve eltemettek.

A számvetést én is

Lassan abbahagyom,

Mióta tudom

A Nap énreám már

Halványabban ragyog.

És hát barátaim,

a  temetőkben már többen alusztok,

mint ahányan az utcákon jártok.

A dolgokat csinálhatja bárki,

De megszületni ,

Élni, és

Meghalni helyettem

Nem tud akárki.

 

2012  szeptember  7.

**************************************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

 
  1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:  ÁRVASÁGRA JUTVA
  2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL
      ENGEL CSABA  (ERDÉLY), SZILÁGYI ANITA, KLEMENT BURZA MÁRIA,
      DUFEK MÁRIA (SZLOVÁKIA), CSOMOR HENRIETT, SZŐCS ÉVA  (ERDÉLY),
      ERDŐS SÁNDOR, ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES
 3.  MESÉK VILÁGA. KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: A RÓZSA GYŰRŰ
      MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM: ÁLOM ISKOLA TÜNDÉREI
      FELOLVASSA VESSELÉNYI ORSOLYA SZÍNMŰVÉSZNŐ
 4.  FEJLŐDÉSREGÉNY.
      ÁRVAY MÁRIA: VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES
 5.  ÉBRESZT A  VALÓSÁG. KLEMENT BURZA MÁRIA: SZONETTKOSZORÚ 

 6.  MEGEMLÉKEZÉS -  A FEHÉR BOT NAPJÁN
      NÓGRÁDINÉ KOVÁCS ALEXANDRA  REFORMÁTUS LELKÉSZ
 7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
      VÉGHELYI PÉTERNÉ: ÉLETÜNK ÉRTELME
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL...
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL ÍRÁSAIBÓL: ÁTÖLELNEK A  FÁK
      ELŐADJA ILOSVAY GUSZTÁV AUSZTRÁLIA
 9.  NOVEMBERI FÉNYEK -  AZ ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJEN NEKIK
      HALOTTAK NAPI MEGEMLÉKEZÉSEK: MÁRKUS KATALIN, CSOMOR HENRIETT,
      ENGEL CSABA (ERDÉLY),SZILÁGYI ANITA, KLEMENT BURZA MÁRIA,
      MÉSZÁROSOVÁ MELINDA  (SZLOVÁKIA), SZAIP ISTVÁNNÉ  (ANGLIA)
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
10. KITALÁLT ÉLETTÖRTÉNET-REGÉNY. KOVÁCS ÉVA: TÚL AZ ÉLETEN
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL...VÉGHELYI JÓZSEF: Á, TANÁR ÚR..
12. ELBESZÉLÉS. MÁRKUS KATALIN: JÓKOR JÖTT SEGÍTSÉG
13. NOVELLASOROZAT. SZILÁGYI ANITA : SZÉTTÖRT JEGY-GYŰRŰ  (VIII. RÉSZ)
      ROMANTIKUS DRÁMA

14. JÉZUS TANÍTÁSAI. POÓR EDIT: A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT 

15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
      CSOMOR HENRIETT, SZILÁGYI ANITA, KOVÁCS TIBOR, KLEMENT BURZA MÁRIA,
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL, ENGEL CSABA  (ERDÉLY)
16. ELBESZÉLÉS. CSOMOR HENRIETT:  AZ ELHATÁROZÁS FONTOSSÁGA
17. BIBLIAI ELMÉLKEDÉS  3. -  PÁNCZÉL JÁNOS:
      JÉZUS ÉLET-ODAADÁSÁNAK, ÉS MEGBOCSÁTÁSÁNAK EGYÜTTES                                ELŐFORDULÁSAI
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: CUKORBETEGSÉG
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK. KÖZSZOLGÁLATI FELHÍVÁS!
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**************************************************

 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL 

ENGEL CSABA (ERDÉLY):
Kocog és döcög az idő.
 
Egyszer volt, hol nem volt,
folt hátán folt.
A nap kacsintott,
minden szó igaz volt.

Folt hátán folt,
minden tarka volt.
Halványabb, kopott,
de ragyogott.
 
Folt hátán folt,
és az úgy szólt.
A szél muzsikált,
halkan suttogott.
 
Folt hátán folt,
valaki kopogott.
Ősz haja volt,
vidáman dalolt.
 
Folt hátán folt,
zörgetett kacagott,
Fák hegyén táncolt,
mesével altatott.
 
Folt hátán folt
hozzatok takarót,
annyira hűvös  volt
Lelkembe markolt.
 
Folt hátán folt,
szívem sebzett volt.
Elhervadt virágot,
a harmat áztatott.
 
Folt hátán folt,
elsárgult, elfakult.
Vörös az égbolt,
szeptember volt.
 
2021.09.23.

 ....................................

 

SZILÁGYI ANITA: Viaszgyertya

 

Hűvös, őszi szél ma szférák orgonáján zenél,

Sírhantok fövenyén bélelt takarótok lepellevél,

Születés és halál, örök körforgás, lélekvándorlás,

Földi létünk csupán egy állomás, útkereső zarándoklás.

Trillázd el nekem, Te hűvös, őszi szél, létezik-e túlvilág?

Vagy az örök vadász mezőkön süvöltő a némaság?

Kételyek tobzódnak bennem az elmúlásról, mi sejtelem,

Testruhám egy hajnalon elfoszlik, föld befogadja porhüvelyem.

 

Langyos, őszi szél fuvoláz felém mennyei harmóniát,

Hadd higgyem! Másvilágon nem lehet elveszíteni létünk diadalát.

Varasodásom talán ott hegedne, s zongoráznám angyali szólamom,

Mécslángot gyújtasz-e majdan értem, ha por belepi lábnyomom?

 

Merengve nézem viaszgyertyámon lassan parázsló éveim,

Kedves szeretteim - elsuttognám nektek földi gyengeségeim,

de tapintatos leszek, nem riasztom fel édeni nyugalmatok,

Pihenjetek. Az égi rónáról hozzám is szólnak sugallatok...

 ..............................................

 
KLEMENT BURZA MÁRIA:
Minden múlandó
 
Néha csillognak a fények,
máskor mattulva elenyésznek,
nap-nap után jön egy éjjel,
utána egy új nap Hittel

és Reménnyel,
éjszakák és árnyak
messzire szállnak.
 
Jönnek és mennek életek,
ötletek múlnak, új célok
születnek,
néha régi vágyak is újra gyúlnak.
 
Minden múlandó, minden ember véges,
csak hisszük, hogy álmok maradnak,
de ha belegondolsz, tudod, hogy elhalnak.
 
Néha minden túl csendes, túl hallgatag,
akkor döbbensz rá, többen már meghaltak,
de újak, mindig újak születnek,
új vágyak , új álmok jöhetnek.
 
Majd azok is elmúlnak,
elmúlik itt minden,
csak a Szeretet él örökkön.

............................................

 
DUFEK MÁRIA  (SZLOVÁKIA): 
Kicsit leszek távol
 
A halál? Semmi az!

Valakinek előre kell menni.
 
Csak gondolj a percre,
mikor utánam jössz, félsz elengedni?
 
Kicsit leszek távol,
meghatározott napokig nélküled.
 
Virágot szórnak rád
is, a végtelen megőriz teneked.
 
Addig se sírj, mulass!
Füvek, fák, ételek vigasztaljanak,
 
bor, könyvek, barátok,
mert ott a fény és Isten, az örök Nap.

..............................................

 
Csomor Henriett: Változó Hold
 
Hegyeken völgyeken
kipirulva gurul a telihold.
mint egy nagy sárga labda,
mosolyogva kacérkodik én velem,
kis szobám ablaka előtt.
Mintha azt szeretné, nézzem meg
a szép, világos holdudvarát.
Ezüstös göndör haját szétterítette,
maga köré hívta csillagok sápadt hadát.
Néhány nap eltelik, és már sarló alakját
sem látom a vékony holdnak.
Egyik este szemem messze vitt fel
a magasztos égboltig.
Teljes sötétség telepedett az égre,
 s egy csillag sem ragyogott felette.
A felhők is gyorsan vonultak
mintha kergetnék egymást.
A sötétlő fátyolon át,
azért néha - néha kikukucskált rám
egy – egy szégyenlős Holdsugár.
 
2021. október 21.

.............................................

 
SZŐCS ÉVA  (ERDÉLY): Őszi esték
 
Őszi esték, hűvös alkonyok
ablakomból nézem vágyatok.

Fáradt nap Némán búcsúzott
őrszemként a holdat hagyta ott
 
Játékos hold csillagbált csinált
sziporkázó égbolt színpadán.
Bele nézett tónak tükrébe,
hol teli volt - hol fogyott félnek.
 
Csak egy lenge szél zavart csendet,
kergetőzni a felhőkkel kezdett.
Megcibálta a sárguló fákat,
ökörnyálból font vékony fátylat.
 
Búcsúzóul füttyentett egyet
a kis felhő könnyezni kezdett.
Könnycseppjei harmattá váltak
belepték az őszülő tájat.
 
Oldódott az éj árnya lassan,
méltóság teljesen bevonult a nappal.
Arany sugarai gyengéd melegséggel,
ölelték magukhoz a földkerekséget.
 

*

Szőcs Éva: Ha esélyem lenne

 

Ha esélyem lenne újra élnem,

a tovatűnő ötven évem,

ugyanazt az álmot látnám

szerelmet s bűnt megkívánnám.

 

Verset írnék úgy mint régen,

abban a másik ötven évben.

Szívem lantja pengne - zúgna

papirosra rímem hullna.

 

Mert mindegy hol meddig élek,

az én szívemben versek élnek.

Százszor születek is újra,

ugyan úgy pengne a húrja.

 ..............................................

 
ERDŐS  SÁNDOR: Elveszett lélek
 
Mond, milyen érzés félni?

Tündéri teremtményként
Egyedül elveszve,
Szárnyak és vágyak nélkül élni.
 
Gonosznak látni a jót is
A szépségen csak kacagni.
Az életet búba merítve
Tagadva, hogy szíved kinyisd.
 
Félsz, mert elvesztél
Elhagytad a kincsedet.
A kincset mi megadatott
Hogy ne szenvedjél.
 
Tárd ki hát az elméd s szíved,
Fogadd be a jót!
Elmúlik a félelem
Béke éled újra benned

 ..............................................

 
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Odaát is jártam
 
Majd fel - fel eszméltem, embereket láttam
Gépeket, csöveket, nagy igyekezetet
Küzdöttek, hogy maradjak veletek.
 

Nem akartam felvenni a harcot
Homályosan láttam a sok arcot
Kitéptem a csöveket kezemből
Nem futotta élni már erőmből.
 
Kikötöztek pőrén, meztelen,
Voltam én őrült, esztelen
Maradni akartam én odaát,
De nem engedték meg ezt a csodát
 
Kérték hogy segítsek nekik, maradjak,
Induljak neki újra az útnak
Dolgom van még ezen a földön
Meg kell ígérnem hogy eldöntöm.
 
Feladatom van, el kell végeznem
Szükség van rám, itt kell léteznem
Küzdenem kell, felvenni a harcot
Megsimogatni még sok - sok arcot.
 
2001.

**************************************************

 3. MESÉK VILÁGA 

 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : A rózsa gyűrű

 
Nagymama szomorúan nézi kis unokáját, bizony igen csak jó 

súlyban van. A kicsi lány szép lenne, sűrű dús aranybarna

Kelemen Györgyné Edit

hosszú hajával és csodás kék szeme mint a tenger kékje. Viszont elhízott, nagyon csúnyán. Nagymama félti, nem lesz ennek jó vége a nagy súly miatt beteg lesz.
A kislány is szomorú játszani nem igen tud, fújtat kis mozgástól már nagyon, játszani így nem tud.
Nagymama töri a fejét, gondolkodik változtatni ezen, hogy is lehet? Mikor a kis unokájára néz eszébe jut a régi ház ahol lakott.
 
- Gyere ide kicsi lányka, most mesélek neked!
- Mit mesélsz mama, szép mesét?
- Bárcsak mese volna, de nem az – kezdi nagymama.
 
Tudod meséltem, gyerek koromban egy körfolyosós régi házban laktunk. Egy emelettel feljebb lakot a kutyás néni. Nagyon szerette a kutyáját, dédelgette, putyulgatta, mint egy kisgyereket. Igen gyakran lett neki másik kutyája. Kicsi növésű kutyák kerültek hozzá, fiatalok, olyanok, akiknek igen hányatott sors jutott. Autó ütötte el, vagy kitudja miért de a gazdája kirakta. Mondhatnám szegény kiskutyák megmentője. Viszont még sem az, mert a kutyus ki hozzákerült nem sokáig élt, igen rövid lett az élete. Eleinte a kutyus igen vígan futott fel a lépcsőn, vidáman szaladgált és ugatott. Viszont a néni elkezdte kényeztetni, csokival és egyéb finomsággal, néha még irigyeltem is mert olyan finom falat nekem nem jutott. Viszont a kutyus elkezdet hízni, mert gazdája igen csak jutalmazta.
 
- Jaj felmentél a lépcsőn, de ügyes vagy. Puszi, puszi a kutyának na meg egy kis csokika.
 
A kutya elkezdet hízni, egyre nehezebben ment fel a lépcsőn, nem ugatott és nem szaladgált. A hasa egyre nagyobb és nagyobb lett, már a földön húzta. A lépcsőn felmenni már nem tudott, a néni cipelte fel. A végén a kutya elpusztult. Volt a néninek már, fehér, fekete mindenféle kiskutyája.
Egyszer mondtam neki – nagyon utálhatja a kutyákat, mert ez már a sokadik.
Hú, ebből lett a baj! Szaladt anyukámhoz mesélni, mit is mondtam.
Anyu leszidott, kiabált velem – hogy tehettél ilyet, mikor a kiskutyája elpusztul feketében jár, annyira fáj neki!
 
- Mond anyu hányszor járt már a néni feketében, hány kutyája pusztult már el. Anyu elkezdett gondolkodni, számolni magában, majd megállapította, tényleg. A néninek elmondta a véleményét, a gyereknek igaza van, Őneki rengeteg kutyája volt már és mind elpusztult agyon etette őket. A néni végre belátta hibáját és az új kutyája már sokáig élt. Úgy akarsz járni mint a kiskutyák? Kis ezüst gyűrűt adtam neki, egy kis rózsát ábrázol, középen egy szép csillogó kő van.
- Légy olyan mint a rózsa, szép törékeny, de legyen tüskéd. A tüske azért kell, hogy tudd megvédeni magad, tudj nemet mondani az ételre. Légy rózsa ki virulni készül, fogyjál le. Nem az a igazi harc amit mással vívsz, az a igazi amit magaddal vívsz. Mást legyőzni könnyű, de magad legyőzni nehéz. Olyan harc ez mit csak te tehetsz meg, magadért. Nem az az ember erős aki sportos, az olyan ember erős és hős ki a nehézség ellenében feláll. A fájós lábon járó küzd, de lépeget. A vak ember nem lát de mégis él és ellátja magát, megküzd. Az ilyen emberek csodálatosak, kik legyőzik a gondot, magukat.

 *

MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM: https://youtu.be/kQHwTXNisC4
Kedves Vendi! A következő mesém címe: Álom iskola tündérei. 

A Felolvasó Veselényi Orsolya kedves színművésznő.
Légyszíves tedd be a magazinba. Nagyon szépen köszönöm!

**************************************************

 4. FEJLŐDÉSREGÉNY 

 

ÁRVAY MÁRIA : VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES

 
17. Fejezet - Búcsú és újrakezdés
 
Noémitől részletes beszámolót kaptam lovas életének további alakulásáról, íme:
„Kedves Olívia!
 
Izgalmas két nap eseményeiről szeretnék beszámolni 

Neked, még mindig a történtek hatása alatt vagyok.

Árvay Mária

Kezdem tehát sorban, ahogy következtek. Először is, Vikivel kellett közölnöm, hogy most már nem hozzá fogok járni. Kellemetlenül éreztem magam, de túl akartam lenni az egészen. Arra gondoltam, felhívom, így legalább nem kell szemtől szembe megmondanom neki. Állítólag voltak olyan tanítványai, akik se szó, se beszéd, csak úgy otthagyták. 

Ezt viszont gonoszságnak tartom, én nem vagyok ilyen.
Vettem egy nagy levegőt, és a telefonom után nyúltam. Mondanom sem kell, kinyomott. Ez azért zavaró, mert nem szokása visszahívni senkit. Ezért próbálkoznom kellett egy darabig, persze, nem túl sűrűn, mondjuk óránként. Állítólag a lovas barátait visszahívja, de a tanítványait nem, mert hosszasan locsognak, ami túl sokba kerül, na, mindegy. Harmadszorra, végre, felvette.
- Szia, Viki, ne haragudj, hogy zavarlak!
- Nem zavarsz, mondd gyorsan!
- Azért hívlak, hogy megmondjam, ezentúl máshol fogok lovagolni. Csak szerettem volna, hogy tudd.
- Miért döntöttél így?
Jaj, most mit mondjak indoknak?
- Szeretném egy másik lovardában is kipróbálni magam.
(Ez nem hazugság, s meg sem bántom).
Ekkor jött a hideg zuhany. Viki nagyobb meglepetést okozott nekem, mint én neki.
- Rendben. Egyébként tudok a dologról. Felkeresett a leendő oktatód, s szeretné megnézni, hogy lovagolsz nálam. Tehát, úgy készülj, hogy bemutatót tartunk! Hívni akartalak ez ügyben, de megelőztél! Kösd fel a nadrágot!
Leforrázva álltam, a kinyomott telefonnal a kezemben. Apu lépett oda hozzám.
- Ne félj, kincsem, nincs semmi baj. Az oktatód csupán szeretné megnézni a jelenlegi tudásodat, hogy az alapján taníthasson tovább.
- Mi lesz, ha nem vállal?
- Elég a kétkedésből, tudom, hogy vállal, de értsd meg, képben kell legyen.
A „Bemutató” elég vegyesen sikerült. Elcsíptem a két oktató beszélgetéséből egy pár mondatot.
- A kettőnk nézete soha nem egyezett igazán – jegyezte meg Viki kissé gőgösen – de egy valami összeköt bennünket, méghozzá a lovak iránti elkötelezettség.
- Ez így igaz. Lényeg, hogy lovagolni szerető, a lovakhoz értő lovasokat neveljünk, ki, ki a maga nézete szerint.
- Egyetértek.
Niki odajött hozzám és rám mosolygott.
- Szia, Noémi, Niki vagyok. Nincs mitől tartanod. Érdekel, hol tartasz most, tudnom kell, hogy ne tanítsak neked olyan dolgokat, amiken már rég túl vagy. Ne légy feszült, mert a lovad megérzi rajtad. Csak nyugi, nem kapsz osztályzatot. Azt szeretném, hogy jól érezd magad. Ezalatt végig rám mosolygott.
Szimpatikusnak tűnt, ennyi kedves szó, mindjárt az elején, ez tetszett.
Csinoson lovagoltam. A gyakorlatok egy része ment, egy részével bajlódtam. Csinos többször is leszegte a fejét, majd kitépte a kezemből a szárakat. Az egyensúlyomból is kibillentem párszor, így nem voltam magammal megelégedve. Egyszer el is kalandoztam, Csinost átölelve elgondolkodtam, hogy ez az utolsó együtt töltött alkalom.
Egy ostor éles csattanását hallottam közvetlen közelből.
- Mozgás, mozgás, ne lazsálj! – kiáltotta Viki. Csinossal mindketten ijedten reagáltunk. Én a csizmámmal biztattam, ő pedig ügetni kezdett.
A nyeregből leugorva, szomorkásan mentem oda az oktatókhoz.
- Sok sikert a továbbiakban – búcsúzott Viki.
- Nincs semmi baj, Noémi, legközelebb már nálam kezdhetsz.
A Harmónia lovarda rászolgált a nevére. Csend, béke, nyugalom. Vikinél mindig ordított a rádió, nem tudom, a lovak hogyan bírták. A falon az alábbi gyönyörű gondolatot olvastam:
„Ha egy ló társává fogad, neked adja mindenét: erejét, kitartását, vad szellemét. De cserébe nem kéri el mindened, elég neki megbecsülő Szereteted!” (Ismeretlen)
- Látom, tetszik – szólalt meg mellettem egy kedves hang.
- Nagyon szép.
- Rendszeresen szoktam cserélgetni, hogy minél több ilyen szép gondolatot megismerhessenek a lovasok – mondta Niki. – Gyere velem, bemutatom neked a barátodat.
Odavezetett a legszebb lóhoz, akit eddig valaha láttam. Gyönyörűen lecsutakolták, mert csak úgy csillogott a szőre. Bájos, kecses, maga a nyugalom.
- Bemutatom Pajtást, de mindenki Pajtinak hívja. Barátod és tanítómestered.
- De gyönyörű vagy, Pajti – simogattam meg óvatosan a lovat.
Meglepetten néztem Nikire.
- Hol a nyereg és a kengyel?
- Azokra most nincs szükség. Elég a nyeregalátét, vagyis a patrac. Látod, itt is van két kapaszkodó, nincs mitől félned. Gyere, felszállunk. Csak arra figyelj, hogy ne dobd rá magad a lóra, mert az neki is kellemetlen, próbálj finoman ráhelyezkedni. Tartom a lábad, te fogd a kapaszkodót. Ez az, ügyes vagy. Erre mindig figyelj oda.
Niki eligazgatta körülöttem a patracot, s kérte, szorítsam belső combommal a ló oldalát. Megfogtam a kapaszkodót és elindultunk lépésben.
- De kellemes – mondtam mosolyogva.
- Noémi, láttalak Vikinél. Többször is kibillentél az egyensúlyból, ami kellemetlen érzés, tudom. Azért ültettelek patracra, hogy segítsek fejleszteni az egyensúlyérzékedet és a lovon való helyes ülést. Ne félj, Pajti nyugodt, békés teremtés, vigyázunk rád mindketten.
Nem akarlak untatni hosszasan a levelemmel, de hadd írjak le még valamit. Vikinél soha nem csináltunk ilyen jellegű fejlesztő gyakorlatokat. Mialatt a ló lépésben haladt, a következőket kellett elvégeznem. Eleinte egyik kézzel mindig fogtam a kapaszkodót, a szabad kezemet kinyújtottam oldalra, majd csere. Mikor már jól ment, mindkét kezemmel elengedtem a kapaszkodót, s így csináltam gyakorlatokat: kezek oldalt, magas tartásban, majd csípőn. Utána jött egy érdekes, amit nagyon élveztem. Egyik kezem a kapaszkodón, a másikat végig kellett csúsztatnom a ló farán, majd csere. Jót nevettem rajta, de olyan remek érzés volt. Aztán menet közben megveregethettem Pajti nyakát. Majd jött a hab a tortán, mindkét kezemmel elengedtem a kapaszkodót, s rádőltem Pajti nyakára, átöleltem, s úgy mentünk.
- De jó – nevettem hangosan.
- Jó és hasznos – mosolygott Niki.
A sok gyakorlás után lépésben haladtunk, közben pedig beszélgettünk, ami Vikinél tilos volt.
- Látom, Noémi, valami nyomaszt. Elmondod mi az?
- Vikinél a többi lovas sokkal, de sokkal többet tud nálam, én meg olyan ügyetlennek érzem magam. Vajon nekem való sport ez?
Hosszasan ecseteltem mi minden bántott az előző helyen. Niki közben élénkebb lépésre ösztökélte a lovat.
- Remélem, most meg tudlak véglegesen nyugtatni. Tudod, kicsim, a ló sok ember számára csak eszköz: a versenyszellem, a versengés a cél, s az állatot erre használják. Az érmek, serlegek, kupák, esetleg pénzbeni jutalom elnyerése a cél, tisztelet a kivételnek. Nálam, nem ez számít, a ló is egy élőlény, a lovas is egy ember. A kettőtök harmonikus kapcsolatát szeretném elősegíteni. Minden óra más és más, hiszen minden alkalom hangulata is változik. Te is lehetsz szomorúbb, levertebb, fáradtabb, a ló is lehet engedetlenebb, szétszórtabb stb. Azért vagyok itt, hogy segítsem elmélyíteni a kettőtök közötti baráti kapcsolatot, hogy értsétek és érezzétek egymást. Majd a későbbiekben válik el, mit tudtok közösen produkálni, időnk van, sietni felesleges. Lehet, ebből még nem sokat értesz, de bízz bennem. Azt szeretném, hogy leküzd a félelmeidet, legyél egyre bátrabb, s fokozatosan ismerd meg saját magad és a lovadat. Nem számít honnan jöttél, most tiszta lappal indulunk. El kell, hogy mondjam, nagyon ügyes voltál, és bátran viselkedtél. Láttam, hogy élvezted az órámat, örülök neki.
- Niki, köszönöm, hogy ezeket elmondtad. Akkor hagyjam a lelkiismeret-furdalást?
- Azon leszek, hogy egyre kevesebbet emészd magad. Most, pedig egy jó tanács. Amikor leszállsz a lóról, soha ne ugorj le róla, mert egy rossz mozdulat, s a bokád bánhatja. Gyere, fogom a derekad, te pedig az átlendülés után, lassan, csússz le a földre. Így ni, látod mennyivel jobb érzés?
Most már a földön állva ölelgettem Pajtit.
- Jó látni így titeket – mosolygott Niki. Várlak legközelebb is, ugye jössz?
- Naná, itt leszek!
 
Bocsánat, Olívia, túl sokat írtam, de úgy fel vagyok dobva!
Szeretettel: Noémi”
 
„Kedves Noémi!
 
Örömmel olvastam leveled, még ha hosszúra nyúlt is. Végre, olyan hangulatú beszámolót írtál a lovaglásról, amit mindig is hallani szerettem volna tőled, s ez még csak az első alkalom volt! Arra kérlek azért, hogy legközelebb, ha írsz az órákról, ne árassz el engem szakkifejezésekkel, mert nem értek hozzá, de az érzéseidet, a fejlődésedet, egy-egy érdekes gyakorlatot örömmel olvasok, mint most is. Örülök nagyon!
Szeretettel: Olívia”
 
Tiszta lappal indultak, Niki remekül ráérzett, hogy bánjon Noémivel, ez csodálatos hír. Ettől már csak jobb lehet, nem igaz?

 ***

 18. Fejezet - Légy jóban önmagaddal!
 
Kíváncsian vártam a mai, hétfői beszélgetésünket Noémivel. Hiszen az önelfogadás nem mindig könnyű.
- Noémi, sikerült elgondolkodnod a múltkor feladott témán?
- Gondolkodtam, de kérlek, inkább kérdezz, mert erről nem tudok összefüggően beszélni.
- Semmi baj. Tehát, elégedett vagy-e magaddal?
- Nem igazán.
- Miért nem?
- Azért, mert mások sem azok.
- Kik azok a mások?
- Az osztálytársak, akik mindig cikiznek valamivel. Igaz, amióta beszéltem Kemény tanárnővel, a felelés már nem olyan borzasztó.
- A családod elégedett veled, ugye?
- Szerintem igen, de a suliban töltöm napjaim legnagyobb részét.
- Amikor először találkoztunk, azt mondtad, hogy annyi mindent próbáltál megtenni azért, hogy elfogadjanak. Mi minden volt ez?
- Csak, hogy néhány példát említsek, próbálkoztam biciklizni, rollerezni, olyan feladatokban részt venni, melyekkel a többség szívesen foglalkozik. Mindegyikben ügyetlen voltam és vagyok a mai napig is. Csak azt értem el, hogy kiröhögjenek, csúfoljanak, lenézzenek és megvessenek.
- Mi van a divatos öltözködéssel és az okos-telefonnal?
- Látod, ezeket nem akarom majmolni, mert taszítanak, főleg a magamutogatás. Tetkóra soha nem is vágytam, a többieken meg van bőven. Ezért is gúnyolnak, hogy nebáncsvirág vagyok, de ez nem fáj annyira. Külsőleg ne akarjanak megváltoztatni. Ami pedig az okos-telefont illeti, egyelőre nincs rá szükségem, ott a laptop és a mobilom, ez nekem bőven elég. Ha a sors úgy hozza, majd lesz, de divatból nem kell.
- Örülök, hogy így gondolkodsz. Egyébként, látod, ez azt jelenti, hogy van egyéniséged. Ne engedd, hogy megfosszanak ettől. Ami jó valakinek, az nem biztos, hogy másnak is megfelel. Vállald fel azt, ahogy neked tetszik, nincs benne szégyellnivaló.
- Tudod, Olívia, csak egy valami fáj nagyon.
- Micsoda?
- Az, hogy engem folyton összehasonlítanak másokkal, persze az én káromra. Mindig az a jobb, az a remek ember, akivel példálóznak, én pedig mindig alul maradok, s ilyenkor értéktelennek érzem magam.
- Tudod, Noémi, ismerem ezt az érzést. Amikor kiközösítettek, velem is ugyanez játszódott le.
- Tényleg? Mit tudtál csinálni?
- Eleinte sokat bánkódtam, mint te. Aztán rájöttem, hogy ennek nincs sok értelme. A televízióban hallottam egy híres pszichológustól, hogy ha jóban vagyok önmagammal, a külvilágot is másként látom, megbékélek vele. Ha rosszban vagyok magammal, mindent a rossz oldaláról látok, elégedetlenség van bennem, s ez hosszú távon elviselhetetlen.
- Hogyan szeressem magam, ha mások nem fogadnak el?
- Mindenkinek vannak erősségei és gyengeségei. Szerethetjük azt, amiben jók vagyunk, s bátran elfogadhatjuk azt, amiben kevésbé vagyunk rátermettek. Ha akarjuk, fejleszthetjük gyengeségeinket, de ha nem tudjuk feljavítani, az sem baj, mert ilyenek vagyunk. Egy autóversenyző nem hiszem, hogy tud pl. tehenet fejni, mégis szeretik és elfogadják. Érted?
- Igen, de…
- De, mi?
- Egyszerűen nem tudom, hogy kell szeretni magam. Te hogy csinálod ezt, Olívia?
- Gondolkodj egy kicsit, neked is vannak jó tulajdonságaid, nem is egy.
- Semmi olyan nem jut az eszembe, ami fontos lenne.
- Pedig van. Vegyél elő papírt és ceruzát, írj fel párat. Mindjárt jövök, addig dolgozz szépen!
Ilyet még nem csináltam egyszer sem, hogy a beszélgetésünket megszakítsam, de most fontosnak éreztem. Megkerestem Jánost és Mónikát, s megkértem, írjanak össze pár pozitív tulajdonságot, ami a lányukra jellemző. A nagyi is pont ott volt, valami receptet csereberéltek egymás között, így őt is elcsíptem, s a segítségemre sietett.
- Noémi nem tud magáról jókat mondani? – lepődött meg János. – Ez elég aggasztó.
- Kevés az önbizalma, ezt is gyakorolni kell. Megerősítést, támogatást vár – mondtam magyarázatképpen.
Megköszöntem a takaros kis listát, s visszasiettem a kislányhoz.
- Nos, hogy állsz?
- Sehogy – fogadott könnyes szemmel. Amit leírtam, ki is radíroztam, mert úgy éreztem, nem lényeges.
- Semmi baj, ez lesz majd a házi feladatod. Most viszont, nézz csak ide!
Elé raktam a kis listát.
- Mi ez?
- A szüleid és a nagyi jobban ismernek téged, mint te önmagadat! Olvasd csak el, milyen sok jót írtak rólad!
- De ők csak azért írták, hogy jobban érezzem magam!
- Nem, azért írták, mert tudják, mik az erősségeid, miben vagy jó, mi az, amiben különleges vagy. Olvasd csak el, nem kellenek a további kifogások!
Noémi meglepetten nézegette a kézírásokat, persze, felismerte mindegyiket. Könnyes szemmel futotta át a sorokat; volt olyan rész, ahol többször is megállt, s elkalandozott.
- Nos?
- Ilyen sokat jelentek nekik?
- Bizony.
- Ezek szerint fontos a segítőkészségem, a ragaszkodásom, a hálás mosolyom, a szorgalmam, a lelkesedésem, hogy odafigyelek másokra, s meghallgatom a problémáikat. Örülnek, hogy kitartó vagyok abban, amit csinálok, szeretik, hogy nyugalmat, békét és derűt sugárzok magam körül.
Jaj! Ezt a részt még nem is olvastam – a nagyi biggyesztette ide:
Imádja, hogy nem vagyok vagány, hangoskodó, rosszindulatú, a mai divatot követő fruska, beképzelt, felvágós… te jó ég, mennyi mindent írt ide. Mindent, ami nem én vagyok! Ennek is lehet örülni!
Szerethetem azt is magamban, ami nem vagyok, s örülhetek annak is, ami vagyok! Azt hiszem értem, meglesz a következő alkalomra a házi!
- Na, ugye, nem is olyan rémes? – mosolyogtam. - Egyébként ki a legvagányabb az osztályban?
- Daninak hívják, de jó, hogy nem vagyok olyan, mint ő! – mosolygott rám a kislány.
- Noémi, van még valami, amiért különleges és szerethető vagy.
- Igazán? Vajon mi?
- Az, hogy szerintem nem vagy egy bosszúálló típus. Ha megbántanak, nem akarod még jobban tetézni és megbosszulni a sérelmet, hanem inkább szeretteid körében vigasztalódsz.
- Soha nem akartam szemet szemért, fogat fogért elven játszani, de a fájdalmam azért nagy, ha sérelem ér.
- Tudom és elhiszem.
- Igaz, a szüleimmel és a nagyival mindig meg tudom beszélni a dolgokat, s érzem a szeretetüket, s ezért olyan hálás vagyok.
- Látod, ezt írták is, szerencsés vagy, hogy a hála az egyik jó tulajdonságod. Sokan háládatlanok, rengeteg fájdalmat okozva ezzel másoknak. Azzal, hogy kimutatod háládat másnak, máris szerethető leszel.
- Olívia, tetszik ez a házi, meglátod, legközelebbre össze tudok írni még több jót magamról.
- Kíváncsian várom. Ezzel kapcsolatban pedig még egy beszédtémát hadd adjak gondolkodás céljából: „Fontos vagyok, számíthatnak rám mások!”
- Ejha!
- Tudom, majd megbeszéljük, van rá időd, hogy végiggondold, s a jó tulajdonságok listáját is bővítsd.
 
A gyenge önbizalom helyreállítása nem is olyan egyszerű, de nem reménytelen. A következő fejezetekből kiderül, hogyan munkálkodunk közösen célunk elérésében.
 
Folytatjuk.

**************************************************

 5. Ébreszt a valóság 

 

 KLEMENT BURZA MÁRIA: Szonettkoszorú

 

 1.

Félelem-könny csillog ember szemén,

befele hullva szívet permetez,

s a kihagyó lélegzet peremén

fájdalmas sóhaj száll fel Istenhez.

 

Felszálló sóhajban keserűség,

benne tehetetlenség megfeszül,

mennyire mély még a kishitűség,

az ember megrendült és meggyengült.

 

"Nagyfeszültség"bezártság világban,

hitbe kapaszkodni gyenge az ember,

Szeretet-ablak zárva marad még.

 

Pedig a Lélekben él a béke,

és kifelé lép, mint égi nyakék,

átölelne, hogy tisztuljon  a kép így.

2.

Átölelne, hogy tisztuljon  a kép így,

a feketeség vásznán átlátnál,

oszlik a ködkép, holnapod építsd,

lassan elért lesz a tisztánlátás.

 

Gondosan elhintett hazugságok,

bennük nem láthatsz jóságot soha,

mert nem szívből jövő igazságok,

csak a sötétségnek a démona.

 

Türelem szirmára ülj csendesen,

a látás selyme most legyen könnyed,

hogy  hulló könnyeket szárítsa fel.

 

Igaz szó légy hazugság csipkéjén,

elnémult ajkakon serkentő szó,

s bátor kéz, hogy másokat felemelj.

3.

S bátor kéz, hogy másokat felemelj,

mutasd, hogy a csoda bennünk létező,

ne kívül keresd, mindenkit ölelj,

az igaz szó soha nem kérkedő.

 

Sötét felhő borult a Világra,

közömbösség megoldásra nem visz,

kezünket kulcsoljuk most imára,

szeretettel cselekedj, Fényre visz.

 

Kell, hogy legyen bennünk felelősség,

letiporni ne hagyjuk magunkat,

és a rászorultakat védjük meg.

 

Vad csapások alatt éljük létünk,

de sose féljünk a magasságtól,

csak bátran szárnyaljunk egyre feljebb.

 

4.

Csak bátran szárnyaljunk egyre feljebb,

 félelemnek ne engedjünk tért,

de éljünk önzetlen Szeretettel,

s hálásak legyünk az életünkért.

 

Testünk a Lélek földi ruhája,

rajta az idő mély barázdát szánt,

legyünk a Reménylángnak gyufája,

mely a félelemtől majd visszaránt.

 

Éljünk önmagukat erősítve,

szilárd Hittel ,és példát mutatva

sötétből kijutni Fénnyel lehet.

 

Hittel élve könnyebb lesz az élet,

sötétből lépve a Fény útjára,

megkapaszkodva belső erőnkben.

 

5.

Megkapaszkodva belső erőnkben,

az ember fejlődésre született,

 jelenből kell nézni a jövőbe,

utunk gyakran tövissel kövezett.

 

Miértekre keresve a választ,

hej , de sokszor becsapjuk magunkat,

mert a félelem mindent befagyaszt,

így torzítja el gondolatunkat.

Élve a vágyaknak fogságában

bizony szembe kell nézni magunkkal,

hogy időnk ne legyen eltékozolt.

Nézzük az érem mindkét oldalát,

megértve mindkettőnek helye van,

ám a két iránynak  jutalma más.

 

6.

Ám a két iránynak jutalma más,

hiszen teszi a dolgát az ember,

nem mindegy, milyen lesz a sakkcsata,

tovább lépéshez önismeret kell.

De ha nincs , lesz sok fájó pillanat,

ám hibákból tanulhat az ember,

ne hibáztassuk mégsem magunkat,

javításhoz szeretet a hangszer.

 

Ha csupán egoból él az ember,

feledve lesznek nagy tanítások,

önmagunkat pusztulásba víve.

 

Önteltségünkkel  magasra hágva,

az ego-játszmát észre se vesszük,

nem értjük miért szenvedünk aztán.

 

7.

Nem értjük miért szenvedünk aztán,

boldogságra születtünk , úgy hisszük,

majd merengünk csak a szív fájdalmán,

és lassan belső erőnkben hiszünk.

 

Csendünkben válaszokat megleljük,

a lényeges lassan kiviláglik,

másfajta látásmódot elkezdjük,

az ember tovább nem tétovázik.

 

Majd szívünkbe Szeretet áramlik,

gyógyulttá lesz sok fájó pillanat,

tanítások felvillannak, mely nagy.

 

A fájó könnyek majd felszáradnak,

megtévesztés nem zaklat már többé,

látszatnak többé nem adunk hitelt.

 

8.

Látszatnak többé nem adunk hitelt

a világban sok minden változik,

oly sokszor szemünk könnyel lesz megtelt

s a fájdalom könnyön át távozik.

 

Ha megszületik a felismerés,

az elengedés könny nélküli lesz,

mert a fájdalom lassan majd elég,

elmében s szívben nyugalom meglesz.

 

Létezésünket megérteni kell,

melyhez mély csendünkben juthatunk el,

hol külső sötét felhők eltűnnek.

 

Ajándék az élet, értékeljed,

s ha megzuhansz néha, bátran állj fel,

mindig használd a belső erődet.

**************************************************

 6. MEGEMLÉKEZÉS 

 

NÓGRÁDINÉ KOVÁCS ALEXANDRA  REFORMÁTUS LELKÉSZ:

A  FEHÉR BOT NAPJÁN  

 
Szeretettel köszöntjük Önöket a Fehér bot napján! Az Úr Isten gazdag áldását kívánjuk minden látássérült ember életére!
 
Kérjük az Úr Jézust arra, hogy minden látássérült életében mutatkozzék meg az Ő dicsősége, és hogy a látássérültek jelen helyzetükben rátaláljanak arra, hogy mi az Isten terve velük. Szeretettel tesszük közzé ezen a napon a vakon született ember meggyógyításának történetét! Bátorítjuk Önöket, hogy olvassák el, hallgassák meg ezen az estén, és kérdezzék meg az Urat imádságban: 'Mi a terved velem Istenem, abban a helyzetben, amiben vagyok?'
 

Nógrádiné 
Kovács Alexandra

Áldott elcsendesedést kívánunk!
 
Isten Igéje tehát így szól a János evangéliumának 9. fejezetéből:
 
"Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak 

embert. Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett:

 ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus így válaszolt:

 „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 

Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.” Ezt mondta, 

és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, majd így szólt hozzá: „Menj el, mosakodj meg a Siloám tavában” - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért. A szomszédok pedig, és azok, akik látták azelőtt, hogy koldus volt, így szóltak: „Nem ő az, aki itt szokott ülni és koldulni?” Egyesek azt mondták, hogy ez az, mások pedig azt, hogy nem, csak hasonlít hozzá. De ő kijelentette: „Én vagyok az.” Erre ezt kérdezték tőle: „Akkor hogyan nyílt meg a szemed?” Ő így válaszolt: „Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: Menj a Siloámhoz, és mosakodj meg. Elmentem tehát, megmosakodtam, és most látok.” Megkérdezték tőle: „Hol van ő?” „Nem tudom” - felelte. Ezt a nemrég még vak embert a farizeusok elé vezették. Az a nap pedig, amelyen Jézus a sarat csinálta, és megnyitotta a szemét, szombat volt. Ekkor a farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan jött meg a látása. Ő ezt mondta nekik: „Sarat tett a szemeimre, aztán megmosakodtam, és most látok.” Erre a farizeusok közül néhányan ezt mondták: „Nem Istentől való ez az ember, mert nem tartja meg a szombatot.” Mások így szóltak: „Hogyan tehetne bűnös ember ilyen jeleket?” És meghasonlás támadt köztük. Ezért ismét a vakhoz fordultak: „Te mit mondasz őróla, hogy megnyitotta szemedet?” Ő azt mondta, hogy próféta. A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és megjött a látása, amíg oda nem hívták a szüleit, és meg nem kérdezték tőlük: „A ti fiatok ez, akiről azt állítjátok, hogy vakon született? Akkor hogyan lehetséges, hogy most lát?” Szülei pedig így válaszoltak: „Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született, de hogy most mi módon lát, azt nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt sem tudjuk. Tőle kérdezzétek meg, nagykorú már, majd ő beszél önmagáról.” Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel a zsidók már megegyeztek abban, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, azt ki kell zárni a zsinagógából. Ezért mondták a szülei: „Nagykorú már, tőle kérdezzétek meg.” Odahívták tehát másodszor is a nemrég még vak embert, és ezt mondták neki: „Dicsőítsd az Istent: mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Erre ő így válaszolt: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok.” Ekkor megkérdezték tőle: „Mit tett veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?” Ő így válaszolt: „Megmondtam már nektek, de nem hallgattatok rám. Miért akarjátok ismét hallani? Talán ti is a tanítványai akartok lenni?” Megszidták, és ezt mondták: „Te vagy az ő tanítványa, mi a Mózes tanítványai vagyunk. Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, de erről azt sem tudjuk, hogy honnan való.” Az ember így válaszolt nekik: „Ebben az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, mégis megnyitotta a szememet. Tudjuk, hogy az Isten nem hallgat meg bűnösöket; de ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt meghallgatja. Örök idők óta nem hallotta senki, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született ember szemét. Ha ő nem volna Istentől való, semmit sem tudott volna tenni.” Erre így feleltek neki: „Te mindenestől bűnben születtél, és te tanítasz minket?” És kiközösítették. Meghallotta Jézus, hogy kiközösítették, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel te az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus így felelt neki: „Látod őt, és aki veled beszél, ő az.” Erre az ember így szólt: „Hiszek, Uram.” És leborulva imádta őt. Jézus pedig ezt mondta: „Én ítéletre jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.” Meghallották ezt azok a farizeusok, akik a közelében voltak, és ezt kérdezték tőle: „Talán mi is vakok vagyunk?” Jézus ezt mondta nekik: „Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.”
 
Áldott estét kívánok:
Nógrádiné Kovács Alexandra
REFORMÁTUS LELKÉSZ 

**************************************************

 7. Angyali találkozások 

 

VÉGHELYI PÉTERNÉ : Életünk értelme

 
 Hajnalban érkezem az állomásra, a Gondozóotthon busza ott vár rám mint egy biztos pont. Ma csak egy munkatársam ült a sofőr mellett a kis-buszban, üres volt az utastér. Két szempár kísért és fogadott amíg a vonat az állomásról 

továbbrobogott.

Véghelyi Péterné

– A többi nővért talán útközben elpotyogtatta? – néztem vidáman a mindig pontos, precíz még fáradt sofőrre, akit olyan gondterheltnek láttam; szerettem volna kicsit felvidítani. Tréfás mondatomra 

vidáman felelt, szavaiban a tréfa ízét éreztem.
– Nem fizettek, ezért otthagytam őket.
– Hát én most mit fizessek, pénzem nincsen, egy Miatyánk jó lesz-e?
– Á, én abban nem hiszek – húzta el a száját kajánul és a mellette ülő nővérre nézett. Tekintetük találkozása a Miatyánk elé pajzsot emelt. – Nos, jó! – gondoltam – tehát kettő egy ellen.
– Igen ám, de ha éppen ez az egy Miatyánk hiányzik majd, hogy bejusson a mennyországba? – kérdeztem vissza gyorsan.
– Abban én nem hiszek. – nevetett tovább, de szavaiban nem volt semmi udvariatlanság.
– Hát akkor mit gondol maga, mi vár ránk, ha meghalunk, ha véget ér ez az életünk? – firtattam a kérdést.
– Semmi, semmi nem lesz. – felelt a férfi s hangja keményebb lett, bár arcán a mosoly mintha csak ottmaradt volna, és a semmi ismétlésében érezni lehetett, hogy kezd testet ölteni a célpont nélküli harag. Belül megsejtettem, hogy nem érdemes tovább mennem, ám én többre tartottam ezt a lelkiismeretes, mindig jóra törekvő, másokat szótlanul szolgálni tudó embert. Hallgatásomat ez a tény oldotta fel.
– Akkor mi értelme van az életünknek, ha semmi nem vár ránk? – Kerestem tovább a szavakat, mely mondatomat megkoronázná, ám a nővér az első ülésről erőteljes hangon, hátra tekintés nélkül vágott közbe:
– Az élet, az az értelme, hogy élünk.

 *

Nem a szavai tartalma, hanem a bennük rejlő indulat, mely azokat a szájából kidobta, az volt letaglózó. A válasz, melyet kéretlenül, és kérdezés nélkül is e beszélgetésbe szórt mint egy felülről jövő nyílzáport, ez nem jöhetett sem a szívéből, sem az értelméből, mert túl gyorsan megjelentek a levegőben, nyomában egy elfojtásra ítélt feszültséggel. Tudtam már, hogy kivel állok szemben, mert ember az embernek így ilyen gyorsan nem felelhet. – Ó, öltözz csak álruhába – gondoltam – ejtsd csak foglyul emberi ajkakat, én nem hiszek a szavaidnak, mert én nem a nyelvben keresem az embert! Ha itt, ezeken a pontokon, amikor a gonosz-lélek belép a beszélgetéseinkbe, mi mégsem szállunk ki, akkor elveszítjük a megmentésre kijelölt embert, és a reményt is. Az értelem ugyanis az, hogy mindig reméljük, hogy életünk jobb lesz, és egy jobb irányba mutat. Ez az a törekvés, ami hajt bennünket, amitől életünknek van iránya, és ez a törekvés feltételezi azt, hogy amerre törekszünk, ott van valaki, mert e mögött állnia kell valakinek, akitől származhat az értelem. A földi életünk, annak tárgyi valósága valós küzdőtér ugyan, ám ebben a harcban viselünk egy jelet, és életünk értelme a remény, hogy e jelben győzni fogunk. Krisztus katonája nem láthat a hittel még viaskodó emberben ellenséget, és a másik szavai mögé tekintve kitartó szeretettel kell megszólítania a másik lelkében szunnyadó jóra törekvő értelmet.
 
V. P-né
 
Folytatjuk a sorozatot

**************************************************

 8. HAZAI TÁJAKRÓL 

- SZEGZÁRDI NAGY  VENDEL  ÍRÁSAIBÓL -

 
A  VERSEKET ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV
Szegzádi Nagy Vendel Átölelnek a fák című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=GUGxh5ECv4g
 
RÉSZLET A RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI ADÁSÁBÓL - 2021.  OKTÓBER 03.
MOTTÓ,  KÉRTEK RÁ DIÓT?

 *

AZ ERRŐL A  VERSRŐL KÉSZÜLT LENYOMATOT, SZEPTEMBER 12. - ÉN, MÁRIA NAPJÁN A TOLNA MEGYEI,  PALATINCAI KÁPOLNA FELSZENTELÉSEKOR, FELFÜGGESZTETTÉK A  KÁPOLNA BELSŐ FALÁRA, REMÉLHETŐLEG SOKÁIG OLVASHATÓ OTT, MINDENKI JAVÁRA.
2021. SZEPTEMBER 12.

* 

Szegzárdi Nagy Vendel: ÁTÖLELNEK A FÁK

A TŰZKŐDOMB SZERELMEI

 

Ősidők óta

emberek lakják,

mégis kevesen ismerik,

elkerüli a világ.

 

Erdők övezik,

tölgyek és diófák,

ha átkarolod őket,

visszaölelnek a fák.

 

Átadják Tenéked

a nemes energiát,

Tűzkődomb szerelmei

a bódító szikrát.

 

Erre vonultak el

a hódító hordák,

vágyódva keresték

az isteni sziklát.

 

Ha megszomjuhoznál

hűs pince mélye vár,

piros bélű dió,

szederízű nektár.

 

Tavasz lehelete csordul

az öreg házakról,

fehér falakból,

zöldellő zsalukból.

 

Enyhelytadó teraszon,

pihenés óráján,

figyeled kukkeren át

a csodás Palatincát.

 

Múlt, jelen, és jövő

mindennapi csodáját,

enyhe szellő koccantja

az idő ablakát.

 

2018 április 19.

 
RUDNYÁNSZKY ELENÁNAK  ajánlom szeretettel...!

 .......................................

 
ELŐZETES A MAI ADÁSBÓL - 2021. OKTÓBER 03.
 

Mai napig meglepem magam, most hallgattam meg az 
egész programot, s most itt

Egyed Katalin és Ilosvay Gusztáv

 bizonytalankodom, mit emeljek ki belőle, ami felemelő, ami humoros volt, vagy ami tartalmában egyszerűen kimagasló. Bevallom Katalinnak az Aradi vértanúkról szóló összeállítása egyike az említésre valóknak, dramatikus lett, és erőt meríthet az egyszerű halandó a szavakból. Nagy Vendel verse remekül beleillet az adásba, de ugyan ez elmondható Reményi Tamás szavairól is az Útravalóban. Természetesen mindenki itt volt, akit mára beígértünk és hallgatva Noémi szavait megnyugvással nyugtázom, hogy él a magyar s jól kezekben van a jövője is. Köszönet mindenkinek, aki ma élőben meghallgatott bennünket és ne feledd tovább adni és megosztani az adást, amennyiben tetszett. Talán ráadásként egy feltartott nagyujj is dukál. Köszönjük a figyelmeteket.
Ne feledjétek Nagy Vendel Megszólalok internetes irodalmi magazin ERTÉK nézz bele: Megszólalok Művészeti Magazin (http://megszolalok.blogspot.hu/)

 
Ezt a honlapot tedd be a keresődbe:
www.radiomozaiksydney.com.au
 
KÖSZÖNETTEL, ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN,  SZERKESZTŐK
AUSZTRÁLIA, SYDNEY

 ................................................

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:
           VAKONLÁTÓ
 
Vakon járok
vakmerően,
egészen a vakablakig,
kinézek a vaksötétbe,
kíváncsian a vakvilágba,
ébrednek e fények még
Végre valahára?
 

Sötétbe nézek,
nem látlak Téged
vaksi szemeimben
hiú remények,
tévelygő vakság,
várt végítélet.
 
Vakon a temető
merengő szerető,
vakvilág feledő
nevető temető.
 
Repceszín víg mező
illata tekergő,
vakembert vezető,
bús baját felejtő.
 
Vadvirág mézelő,
méheknek legelő,
vakvezető kutyának
hajdanában- danában,
csont után eredő.
 
Az éjszaka hajnalodó hűvösében
néha elkurjantja magát,
egy vakon látó svihák,
kerítsd Setét,
ergye utána.
 
S ugrik a társ,
akár egy fekete madár,
bogárszemű vakmadár,
ösztönei után jár.
 
Lehunyta két szemét a két szemét
vakvarjucska, s a vakegér,
ott vakoskodnak még
a sötét föld mélyén
a sok vakondokok.
 
Vizet dajkál ringatva
ölében a kék patak,
megvéd kuksi békát,
szemtelen halakat.
 
Hozzám már nem jár követség,
véd és dacszövetség,
mióta vaksi vagyok,
elkerül a vakanygyal,
és az Arkanygyal,
pláne a  védőangyal.
 
Örök társam az öregség,
megvédem magamtól
magam magamat,
hogy vakságomban
magamra maradhassak.
 
2021.  OKTÓBER  20.  - VAK VENDEL, NEVEM NAPJÁN

*

 Ide születtem...   OKTÓBER HUSZONHARMADIKÁRA...

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:
56. EMLÉKEZETE...
 
Oda születtem
hol az anyaföldet
lánckerék hasogatta,
hol vérünket
idegen láb taposta,
hol férfiakat és nőket
gyereket, és időset
lőttek halomra.
Ide születtem.
 
EMLÉKEZZ EZEKRE..
.
Ide születtem
hol nemzetünket
oly sokszor feszítették
gyalulatlan keresztre.
hol becsapott emberek
szebb jövőt reméltek,
félre vezetettek
Szuezt kerestek,
lelőtt anya kezében
még meleg volt a kenyér
vitte volna haza
az éhes gyereknek.
Ide születtem,
hová magot vetettem,
s a drága föld ismét
új gazokat terem.
egyenes kaszával
nem lehet levágni  őket.
türelmetlenkedve
csak várni, csak várni.
Ide születtem
hol kevés a gyermek,
talpukon az útlevél
messzire mennek.
mindezt látják most
a felakasztottak,
rendőrlovakkal
megtaposottak,
Korvin közben elhantoltak.
nem ilyen jövőről álmodtak.
 
Oda születtem
hol ha a virágot tapossák,
akkor ontja leginkább
bódító illatát.
S ha majd száz év múlva, 
megkérdi gyermekünk,
honnan indultunk,
és mivé lettünk,
büszkén mondhassuk,
ÉL MÉG NEMZETÜNK.
 
Megjegyzés: október 23
A  VERS HANGOS LINKJE... - ELMONDJA  ILOSVAY GUSZTÁV
https://www.youtube.com/watch?v=Sus1q9D1lxc
....................................
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:
ÜLDÖGÉLÜNK BÍRÁINK ELŐTT EGY PADON
 
Üldögélünk bíráink előtt egy padon,
mint madarak a  dróton,
elmerengve sorsunkon,
végzetünkbe beletörődve,
hátha mi is sorra kerülünk
egyszer talán majd.
 
Kihallik a  párnázott ajtókon,
nem az hal meg ám előbb, aki koros,
hanem az, aki soros.
Egyébként pediglen
nem halhatatlanok ülnek kint a  folyosónkon,
nem királyok, és királynők,
hiszen ők nem ülhetnek egy fehér padon,
magam ezt így gondolom,
csak királyi trónusokon.
 
Kint a sírkertben láttam ám,
csudás feliratok várnak rám,
Itt hagytál, s  két lábbal a  fejfán ugrál egy buzurgán.
Másikon ez áll,
Nyugodj békében apukám, amíg nem jövök,
várjál.
Akkor majd lövök,
S mikor oda kerül, felváltja egy új sor a  versezetet,
Ez  még nem történt meg velem.
Óh,  borzalom,
halál ellen sej de nincs oltalom
 
Hogy az utat el ne vétse,
cigánybanda elkísérte,
Most van a  nap lemenőbe,
kiviszik a temetőbe.
 
2021... OKTÓBER  27.

**************************************************

 9. NOVEMBERI FÉNYEK 
 
AZ ÖRÖK VILÁGOSSÁG FÉNYESKEDJEN NEKIK
- HALOTTAK NAPI MEGEMLÉKEZÉSEK -
 

MÁRKUS KATALIN: Halottak napján

 

Novemberi napsugarak

eltűnnek a domb mögött,

az érkező alkonyatban

fázósan toporgok a

néma sírhalmok közt.

Itt vagytok mind szeretteim,

sírotok rendezett sorban,

nagyszüleim, szüleim, férjem,

örök nyugalomban.

 

Talán látjátok könnyeim,

idézem kedves arcotok,

zakatoló agyamban

hallani vélem hangotok.

Szófoszlányok a távolból,

csúfot űz velem a képzelet,

apró gyertyák lángja,

kóbor szellőtől megremeg.

 

Harangoznak a faluban,

borzongás fut végig rajtam,

utolsó utatok újra élem,

akkor a lélekharang szólt halkan.

Csak remélni merem,

lelketek már hazatalált,

földi gyötrelmek után,

rátok egy boldogabb haza várt.

Hol békésen ejtőztök Isten tenyerén,

s mosolyogva csodálkoztok,

vajon miért is sírok Én.

 

Kezem fejfátok simítja,

ajkam imádságot suttog,

az apró gyertyák lángja

már utolsókat pislog.

Lassan haza indulok

a harmatos avarban,

temetőnk kapuja

mögöttem csukódik halkan.

Senki sem kívánt jó utat,

viszontlátást sem mondtak,

mégis félúton visszanézek,

úgy szeretném látni, hogy ott vannak.

 

2021.

.......................................
 

CSOMOR HENRIETT : Eljöttél hozzám

 

Csillagos ég alatt

álomra csuktam

bánattól könnyező szemeimet.

Mintha valaki azt súgná,

aludj csak szomorú kis bogár.

Szólalt meg egy kedves hang.

Ne hidd, hogy alszol már,

hisz én vagyok az, a nagyapád.

Akit mindig arra kérsz,

mielőtt aludni térnél,

hogy látni szeretnéd.

Tudod, ilyenkor boldog a szívem,

mert hallak, drágaságom.

Tényleg te vagy az,

édes drága papám?

Én vagyok az, drágám,

látom könnyes arcodat.

Csak a boldogság könnyei,

drága papa, mert eljöttél hozzám.

Ne hidd, hogy elhagytalak, drágám,

mert mindig veled vagyok.

Onnan fentről is látlak,

ha szomorú vagy,

akkor sír az én lelkem is drágám.

Kérlek, papa, ne engedj el soha!

Nem tudlak elengedni,

a perceket évekre hosszabbítanám,

hogy örökre velem maradjál!

Drágaságom ne sírj!

Mosolyogj még egyszer rám,

ahogy gyermekként tetted, Drágám,

hogy mosolyod emlékével térhessek vissza az angyalok országába.

 

Átdolgozva 2021. augusztus 23.

 
........................................
 

ENGEL CSABA  (ERDÉLY):

Nyugodjon békében

 

Most gyertya ég, s néma csend,

Vigaszként morzsol a kezed,  

Virágod, sírjára helyezted,

Ő a te legdrágább kincsed,

S hagyod, nyugodjon békében.

 

Már nincs ki meséljen neked,

Szeretteid hiányát érzed,

 

Szavait ott őrzöd szívedben,

S hallod, hogy megszólít téged,

Mert ott él, szomorú lelkedben.  

 

Nem vagy egyedül, ott van veled,

Csillagként figyeli életed,

Ha bajban vagy, fogja a kezed,

Tudja, hogy szívből szereted,

És példaként őt követed.

 

Tövises utadon, kereszted,

Látja, hogy nehezen viseled,

Imádat hallja, könnyes a szemed,

 

Ó de van egy cseppnyi hited,

Hogy az égre írják a neved?

Virágod, sírjára helyezted,

 

Hol gyertya ég, s néma csend,

Vigaszként könnyező szemed,

Lemos gyászoló lelked,

S hagyod, nyugodjon békében.

 

2019. 11. 01

 
......................................
 

SZILÁGYI ANITA: Epitáfium

 

Dércsípte holdkaréjon sóhajom hídpillérem.

Ballagok. Leszálló köd gomolygó homályában.

Vártok. Tudom. Érzésünk egybeér.

Ünneplőbe öltözött temetőben.

Gyertyát gyújtok árnyatok mosolyában.

Itt vagyok. Fejfátokra borulok.

Könnygombóc torkomban, zokogó fájdalom.

Nem sírok. Nehogy felriasszam álmotok.

Jó volt kicsit megnyugodni, itt a vállatokon.

Szánalommal néztek le ránk. Ti fénybolygón éltek.

Rideg szellőben, pislákoló mécsfényem remegő.

Enyészetavarban porladó leveled viaszos.

Kabátom összehúzom. Metsző szél tarajos.

Völgyben zuzmó nyomod tűkönnyemmel gyantázott.

Emlékeim keresgélem csillagösvényen.

Felsejlik hűs, humuszos ezüstkereszten.

Kedves szentjeim tőletek nem félek.

Ősztincseimen angyalkák pilléznek.

Béklyómból feloldoz kegyelmetek.

Hazug szavú élők, ők embertelenek.

Sorsom orsóján percem pereg.

Hervadó elmúlásról révedezem.

Sírhantotokra virágom elhelyezem.

Lelketek üdvéért esedezem.

Imádkozom így búcsúzom tőletek.

Fehér galambok lélekharangra reppennek.

Nézz most fel az égre kérlek!

Milliónyi csillag ragyog érted, s értem.

Göncölszekéren kirajzolódott szó "szentlélek".

 
..........................................
 

KLEMENT BURZA MÁRIA: Régmúlt pillanat

 

Hol az a pillanat, melyben hangod

először hallottam, és a hozzám

bújt pillanatot ma is megfognám,

bár nem lehet , mégis maradt pajzsom.

 

Hol az a pillanat , melyben kezem

kezeddel fogtad, amelyben elmúlt

minden félelmem, ott voltál velem,

mert a Szeretetnek lángja kigyúlt.

 

Az elmúlt pillanatot könnyezem,

emlékeim ablakát zörgetem,

szépségét szívem húrján pengetem.

 

Múlt lett a pillanat, nem süt a Nap,

sóhajnyi idő alatt elszaladt,

futnék még utána, de hasztalan.

 *
GYERTYÁT GYÚJTVA
 
Gyertyát gyújtok, hozzám simul az este,
a gyertyalánggal emlék fátyol lebben,
árnyak táncolnak a gyertyalánggal,
a múltat élesztve a félhomályban.
 
Különös virágillatot repít az őszi szél,
mely most viharossá válva kemény,
benne szelíd emlékek nyugszanak,
mint hantok alatt a kedves halottak.
 
Kiknek sírjához el nem jutottam,
értük szobámban gyertyát gyújtottam,
imádkozva lehajtom fejem, s hiszem
a Szeretet győz a zord halál felett.
.................................
 
MÉSZÁROSOVÁ MELINDA (SZLOVÁKIA): Fejtábla
 

Büszke vagyok arra mit magam el értem,
temetőben síremlék áll szépen.
Nem márvány a lapja, de mindenki olvashatja,
itt nyugszik szülő anyja!
 Felette kicsi fejtábla, szürke kereszt rajta,
többit a kezem mázolgatta.
Öreg bozontos sírból, ahogy élet s
kezem adta, annak ki elment,
lelkem ezt megadta!
Nagyapámék s édesanyám nyugszik,
alatta,
gondos kezem s lelkem e sírt ápolgatja.
Nyugszik itt még más is, de szívem
érte nem fáj,
csupán tiszteletből kapott nevet, s helyet
e fejfán!

 
(Édesanyám oktalan korai halála)
 
..........................................
 

Szaip Istvánné (ANGLIA): Virág helyett

 

Ott, hol a csend örök lakó,

Ahol a fény halvány, fakó,

Ott ma színes krizantémok

Beborítnak sok sírhalmot.

Férj, feleség, gyermek, rokon

Felidéz egy arcot, mosolyt.

A búcsúzó utolsó szót.

Könnycseppek a krizantémon

Ott maradnak, míg az alkony

Csendet lehel a sírokra.

A szél gyenge fuvallata

Mindegyiket felszárítja.

Hol a síron nincs ma virág,

Gyújtsunk csendben egy szál gyertyát,

Mondjunk értük egy szép imát.

 

Nyugodjanak békességben.

.................................
 
TEMETŐBE HÍV AZ ÉNEK

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HALOTTAK NAPJÁN
 
Temetőbe hív az ének,
oda vár a végítélet,
néhány pohár óbor mellett,
jaj de szépen énekelnek,
mindörökké bolygó lelkek,
örökösnek tűnő évek.
Végül felrémlik egy ravatal,
damaszttal terített az asztal,
kenyér és bor a malaszttal,
sokatmondóan marasztal,
ki az aki mit is akar?
Hallgasd csendben kedvesem,
Neked szól az énekem.
Olybá tűnik ez a talány,
kinek szívében az ármány,
mint aki megölte apját anyját,
hogy részt vehessen ezután,
az árvák utolsó vacsoráján.
Véget érnek a szép napok,
megszűnik az adok kapok,
csupán egy szál gyertya ragyog,
hol kihunyó lelked pislog,
elcsitul a koppantóján,
aztán már csak koldusként áll,
az Úr  komor oltáránál.
 
SZEKSZÁRD, 2021... NOVEMBER 01.

**************************************************

 10. KITALÁLT ÉLETTÖRTÉNET- REGÉNY 

 

Kovács Éva: Túl az életen - Avagy az életem filmje

 

(III. RÉSZ)

 
Őt mindenki csodálta: a célratörő álmait, s ahogy gondolkodott az én édesem már akkor is; eltökélten ragaszkodott az elképzeléseihez: tanári pályára készült, mert annyira szerette a gyerekeket. S persze az osztálytársai is felnéztek rá, főleg a fiúk akarták elcsábítani, folyton fütyültek neki, és kedvesen 

beszólogattak.
 

Kovács Éva

– Szexi vagy kislány! Mondogatták neki, de ő senkivel sem foglalkozott. A fenséges nő az egyszerűségével, a lebilincselő szavaival, ahogy finoman csendre intette a hódítóit.
- Elég legyen fiúk! Én már foglalt vagyok, és nem szeretném a becsületem eljátszani, nem ér annyit az egész, hogy pletyka tárgya legyek. A fiúk úgy tettek, mintha süketek lennének, csak vigyorogtak egymás között.
- Nektek beszélek! – Förmedt rájuk Szimonetta.
- Mit mondasz csajszikám? Jobb lesz, ha nem játszod meg magad. Még, hogy te erkölcsös vagy. Röhögnöm kell. –

Szólt vissza az osztály legvagányabb sráca. – Ugyanolyan vagy te is, mint a többi csaj.
- Mi van pipi, megsértődtél?
- Nem dehogy! Csak azt figyelem, hogy mennyi gonoszság szorult beléd, s azt, hogy milyen jóképűnek hiszed magad. Ha rám hallgatsz, jobban teszed, ha nem köszörülöd a nyelved rajtam, mert én nem bírom az ilyen öntelt hólyagokat.
- Mit játszod az eszed, cica? - szólt újra a vagány srác, a többiek pedig csak röhögtek mellette. – Megvan a véleményem rólad, kislány, hiszen nemrég még rám nyomultál. – Szegény Szimonetta végleg elvesztette a fonalat, én pedig rögtön a védelmére siettem.
- Mi bajod van, haver? Ő egy tisztességes lány, nem egy utolsó cafka. Vegyél vissza ebből az ócska stílusból. – A fiú elszégyellte magát, lesütötte a fejét és el vánszorgott a sarokba. A fiú sakkban tartott mindenkit, azt akarta, hogy a rossz elhatalmasodjon az iskolában. Egy igazi vásott gyermek csínytevéseit kellett végignéznünk nap, mint nap. Hiába is próbálták a jóságra nevelni a tanárok, ez a fiú javíthatatlannak bizonyult. De a mai nappal letört a szarva, soha többet nem barátkozott vele senki sem. Megfordultak az események: a fiú lett a célpont, az ifjak pedig csak a jónak éltek. Velem az élen; én tartottam össze az osztályt a példás viselkedésemmel, s azért is, mert ki mertem állni a fiúval szemtől szembe. A drágám is egyre szebb lett, az én gyönyörűségem. Teltek-múltak az évek, de valahogy odaveszett a múlt, mert nem ápolta senki a szerelmet, s az élet sajnos külön utakra sodort engem és a lányt. A szüleimmel egy másik városba költöztünk, s nekem nem maradt, csak a magány és az emlékezés Szimonettára. Ő férjhez ment, úgy, hogy én nem is tudtam róla. Sokszor kerestem, amikor haza utaztam, a régi házuk, őrizte az emlékét, s én csak járkáltam az üres falak között, mint egy tébolyult. Évekig őriztem az emléket, harcoltam a saját szívemért, hogy ne érje csalódás és bánat, de azt is tudtam, hogy a szerelem mindenek felett áll. Azt is éreztem, hogy érdemes csalódni, mert ez erősíti a jellemem. Sokat gondolok rád édes. Mert én téged igazán szeretlek. A testem folyton téged kíván, mint egy szomjazó növény a vizet. Látod, te világ, te univerzum, mennyire szeretem az én édesem.
 
Istenem, meddig kell még kibírnom? Még most is előttem van, ahogy a pólyában sírdogál a kis édes cukorfalatom. A sírásra kaptam fel a fejem, gyorsan kiléptem a sorból, és oda siettem a babához. Mert láttam, hogy hiába az anyai szeretet, a gyermek nem hagyja abba a sírást. Föléje hajoltam, és kedvesen csitítgatni kezdtem a picikét, aki oly kicsinek látszott a pólyában, mint egy manó, aki éppen valamit szeretne elmondani.
 
- Édeske ne sírdogálj! Nem sokára haza mehetsz, és tele tömhetted a pocidat – a baba megnyugodott a hangomtól, én pedig rögtön éreztem a vonzalmat felé. Tudtam, hogy ő lesz a párom valamikor a közeljövőben, mert a szerelem akkor kezdődött el és minden nap körülvett engem, és a babucikát. Egy saroknyi házsor választott el minket, s persze egy-két év, amit szerintem figyelmem kívül kell hagyni, mert a kor ebben a történetben nem számít; a férfi mindig legyen idősebb, mint a párja. Attól a nyári naptól kezdve beindult a folyamat: rögtön iskola után szaladtam a szomszédba babanézőbe, szeretem a csöppséggel lenni. Meséltem neki, elmondtam, hogy feleségül fogom venni, de csak akkor, ha nem sírdogál folyton, s persze mindig jól sült el a dolog, mert a kicsi a hangomtól kacagott és repesett az örömtől. Imádtam a kicsit, felkaptam őt, és körbe-körbe forogtam vele, az én kincsemmel, az alig mákszemnyi szeretőmmel, az én egyetlenemmel. Teltek múltak a napok és csak azt vettem észre, hogy kamasz vagyok, a baba pedig egy gyönyörű leánnyá változott: oly szép volt, mint egy ékszer, a hajladozó testével, s ahogy reám tekintett, nekem lecövekelt a lábam minden egyes pillanat után. Elválaszthatatlanul szerettük egymást, csüngtünk egymás karjaiban, mint egy alma a fán. Mindig együtt voltunk, kihasználtuk a perceket, sokat sétáltunk a parkban és jókat beszélgettünk, etetjük a galambokat és körülöttünk sziporkázott a szerelem. Egymásért éltünk és haltunk, akkor még úgy éreztük, hogy a szerelmünk örök érvényű. Kedvesem, előttünk az egész élet - sőt még több is halhatatlan a mi szerelmünk és ezer évig fogunk élni, és mindenre lesz időnk. Akkor még így éreztünk mindketten. Nekem most te vagy a legfontosabb dolog az életemben mindig az maradsz. Szólt hozzám a kedves hangján a kiválasztottam. De sajnos csalfa a szerelem, mert egy percnyi ömlengés csupán, forgandó a szerelem és sajnos nem örök a szerelem, kényes virág a mi szerelmünk, maga a csoda, vágyakat szitáló érzelmeknek sora, maga a mennyország, egy földöntúli csoda, egy boldogság, nem hagylak el soha. Amíg csak lélegezni tudok, mert ismerned kell azt a férfit, aki itt ül, melletted a padon, s sóhajtozik egyre a szerelmedért. Ha tudnád azt, szerelmem, mennyit várakoztam a házatok előtt. És azt figyeltem, mikor lépsz ki az ajtón, s azt is, hogy szeded a lábad. Igen téged követtelek, ez lett a rögeszmém, s egy napot sem hagytam ki. Nekem te voltál a minden, éhező lelkemnek az étel. A szerelmem, akiért annyira rajongtam, a szomjoltóm az akkori világban. Igen követtelek téged az iskola folyosóján a sötétségben, mindig veled voltam nem csak a képzeletemben. Este is a paplan alatt vágyódtam utánad behunytam a szemem és láttalak egy fehér rózsának. Éjszakánként egybe olvadtam veled öleltelek és csókoltam a szád. Csodás fiatalság, amit nem feledek el sohasem. Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed, túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos. Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi.
 
Ismered azt a helyet? A szeretet türelmes, jóságos; nem irigykedik, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örvend az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.
 
Ismered ezt a helyet? Az álom és az ébrenlét között? Mert én ott vagyok veled, és mindig ott is maradok. Sok mindent nem értek, ha ilyen szoros volt a kapcsolatunk.
 
Mi történhetett? Hogy széjjel szakadt az út, amin mindketten jártunk, hibás vagyok, én is, hogy véget ért a szerelmünk. Mert elengedtem a kezed, és nem vigyáztam rád. Egy hajcsat, egy toll, és egy fülbevaló, ami maradt nekem; elmentél kedves, itt hagytál. Hallom suttogásod és az érzések finomságát, mindent, ami hozzád kötött a magányom és a lélek-lantom, a kedves arcodnak adom. A szerelem mindent visz, porrá zúzza a sóhajokat és a vágyat egyaránt; megmagyarázhatatlan a vonzalmam Szimonettához.

 *

Miért hagytál el?
 
- Édes egyetlen tündérkém! S vajon miért mentél férjhez? Így álltál bosszút rajtam sok dolgot nem értek ma sem. Mi ez, ha nem szerelem? 
 
Hogy kerültem hatalmadba, nem tudom. Szerelmes szavakat írok hozzád s a dermedt ujjaim bénák, a tollam pedig kifogyóban. A tinta egy lélekbe száll. Mi leszel majd nekem? Az én drága naprendszerem. Csillogó szemed fényében elveszek, s bele vájkálok a múltba s visszahozlak téged ide a semmiből s kibontom a hajad.
 
Szeretlek drága! Fenséged és a bájad megcsapott és bennem hagyott egy kevés érzékiséget, én vagyok ki benned élek. Szenvedély. Egy hatalmas erő, ami akkor is emlékünkben él, mikor már régen elhamvadt. Egy csábító vágy, ami váratlan szeretők karjaiba taszít minket. Egy mindent elsöprő érzelem, ami ledönti a falat, amit a szívünk védelmére emeltünk. Egy olthatatlan szerelem, ami újra és újra fellángol, hiába is próbáltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden érzések közül a szenvedély az, ami értelmet ad annak, hogy élünk, és mentséget arra, hogy elkövetünk mindenféle bűnt.
 
Hidd el, hogy még remélek! Zöld pázsiton ülünk ketten, bevon minket lágy dallammal a természet maga. Bújj most hozzám, mert úgy fázom. Kapaszkodjunk meg a szélbe, repüljünk a vágyak felé és építsünk oltárt neki. Takargasson puha felhő, kapaszkodj meg édesem, elkapom a pillantásod, és egyre csak élvezem. Jéghegy vagy, aztán mannakorbácsoló, amit érzek. És most látom hajad, fonod, ami elér a napig, elmerülünk itt a térben testünk oly védtelen.
 
Kérlek, segíts! Hát nem érted, hogy rajongok érted nagyon? Várok az alkalomra minden percben, de ma érted halálozom. Érted lüktet a szívem, te drága. Az embernek mily nagy a fantáziája, szinte meghökkentő, ahogy reád összpontosítok kedves. Volt valaha hasonló szerelem a földön? Szerintem nem, mert az enyém ott kavarog a múlttal és a jelenben is.
 
Hogy lehetne kifejezni a szerelmet? Mi lenne rá az elfogadható szó? Lehet, hogy csillagokban valahol a Göncölszekér mélyén kapom meg a választ.
 
Vajon hol lelem meg a szerelmet? Valahol meseországban? Igen ez lesz a megoldás. S ha ez a teóriám is hamisnak tűnik, akkor merre tartsak én? Feladjam a lelkemet egy lidérc kénye kedvéért, csak azért, hogy neki jó legyen?
 
Ez lenne a szerelem? Ennyi kérdés; hirtelen elment az eszem. Mi vagyok én? Egy dalia, vagy egy félszeg szerető? Míg gondolkodom, megjelensz nekem, most látom, nevetsz rajtam teli torokból.

 *

Mit akarsz te tőlem, te szegény? Én csókjaim másnak adom.
 
Te mit adhatsz nekem, csak a nyomort? Hát ez az álom is szerte folyt, de mégis írok róla, a jelennek mind átadom. Veled leszek, mindig kiiszlak, mint egy serleget, részeggé tesz kábítasz, mint egy jó bor. A bor az összes illatával, aromájával, a könnyedségével, a testességével lényegében olyan, mint az ember, ezért is olyan nemes dolog. Nem a külsejét nézve, hanem az ízét megérezve ismered meg. Akkor ismered meg, ha magad mellett tartod, ha figyeled, ahogy változik, mert a hirtelen változás csalódást is okozhat, és inkább ott hagynád a palackban. Mert a jó bor is olyan, mint a szerelem. Torkon ragad, amikor oly hévvel kiiszod a pohár tartalmát, a jó vörösbort. Vagy a fehérbort, ha azt szereted. Ihatsz áldomást bármire, de a szerelemre, arra nem szabad. Mert a végzet úgy is beteljesedik. A betűket csak nagyzolom, mert a szívem nem kalapál oly hevesen. Drága, hagyj el, én azt is, kibírom, vess meg, csak hagyd meg emléked nekem. Hogy itt a szobában papírjaim között veled legyek én, a szegény. A gyertya fénye megint imbolyog, jő az igézet. Itt lépdelsz a gomolygó füstben és nyújtod kezed, felém nevetsz, mint mindig.
 
Tűnj el látomás sebzett, vagyok! De a gyertya fénye csak imbolyog, s szétszáll a szobában, a füstje egy molylepkét, ki szédeleg, megperzsel, mint engem a bűvölet. Könyörgőre fogom.
Ne kínozd tovább a lelkemet! Nem bírom tovább! Hogy újra ezt kell látnom, siratva mindent, suttogva, mondom.
Mikor szerethetek? Ha elég öreg leszek, és örökre behunyom a szemeimet.
Vágyam mikor teljesül?
 
Hogyan mondjam el neked? Hasonlatokban? Ezerszer megfogalmazott, leírt mondatokban? Bárhogyan is szeretném, mindig egy mondat jut eszembe. Egy mondat, ami ráadásul mégsem igaz. Mert ha azt mondanám, hogy jobban szeretlek, mint az életemet. De ez nem igaz. Nem lehet igaz. Nem szerethetlek jobban az életemnél. Csak éppen annyira, mert az életem te vagy. Virágoskertem! Az én szerelmem tiszta, mint egy csermely, ölelésed a végzet, melyben faként gyökeret eresztek, s rád tekeredem. Az évszakokkal mindig más leszek; tavasszal alig ébredező facsemete, a napsugártól új hajtásaim lesznek. A nyárral zöldellő fa korona, az ősszel haldoklom: a ruhám mind a földre ejtém. A téllel elmegyek végleg, csupaszon, de hála az égnek még élek, mert folyton te jársz az eszemben, de én is áldozat vagyok, mert a szerelem rabszolgája lettem és vagyok.
 
Mit szeretnél kedves? Talán a boldogság zavarát? Ami kusza szövevényeken át mardossa a lelkem?
Nem lehetsz ily kegyetlen! Mert az én világom nem ilyen, csak egy szösszenetnyi álomvilág elnyomott érzésekkel, amik mindig bennem maradnak, amíg csak élek. Ha tudnám, hogy mit szeretnél, talán úgy könnyebb, lenne az ismerkedés. Valószínűleg, ha jól sejtem, te is a harmóniára vágysz, erre a csodaszép világra, amiben mindketten máshol vagyunk.
 
Folytatjuk.

**************************************************

 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 

 

VÉGHELYI JÓZSEF : Á, Tanár úr…

 
Mindenkinek lehet jó és rossz napja. Az élet már csak ilyen. Persze az sem szokatlan, hogy ennek megfelelően a hangulatunk, viselkedésünk is változik. Amikor rossz „passzban” vagyunk, akkor még a szél járásában is hibát találunk: csak azért fúj, hogy minket bosszantson. Ellenben, ha jó napunk van, akkor : de jó ez a kis szellő, már ideje volt, hogy felfrissüljön a levegő! Pedig ugyanarról az eseményről van szó.
Furcsa pálya a pedagógusoké. Ellentétben más értelmiségi tevékenységekkel nálunk a munkának van eleje és van vége.

Véghelyi József

Eleje a tanévkezdés, vége pedig a tanév zárása. A tanév zárása nem azt jelenti, hogy akkor megszűnik a világ körülöttünk.
Szó sincs erről.
A legtöbb értelmiségi „aktívan pihen”. Olyan tevékenységeket folytat, amely egy időre kiragadja a szellemi taposómalomból. A szorgalmi időben a megfeszített szellemi munka az osztályrészünk, melynek a záróaktusa az érettségi, vagy technikusi vizsga, attól függően, hogy ki milyen jellegű iskolában tanít. Nekem mind a kettő 

„kijutott”. Ugye nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy a 

vizsgák idején nem csak a diák vizsgázik, hanem ugyan olyan mértékben a tanár is…? Egy szó mint száz: a vizsgák után alaposan ránk fér a pihenés, a kikapcsolódás.

 *

Valamikor egy nyári technikusi vizsgáztatás után roppant elégedett voltam a diákjaimmal és persze a magammal is. (Leszámítva a kötelező szerénységet …).A nyújtott vizsgateljesítmény imponálóan kiemelkedő volt. Ilyenkor arra gondol az ember, hogy érdemes volt egész évben gyötörni a diákokat is és magamat is. Szép volt körülöttem a világ.
Hátra dőlhettem, s Madách örökbecsű szavaival az „Ember tragédiájából ”vett idézettel : …”A gép forog, az alkotó pihen”… érzés vett erőt rajtam.
Hát akkor én is így voltam! Ilyen lelki állapotban autóba szálltam, és irány a város, és
annak is egy meghatározott része. Nevezetesen a volt laktanya melletti festékbolt, a mezőgazdasági üzlet szomszédságában. A rendszerváltáson már néhány éve túl volt az ország, ezért nem igazán lepődtem meg, hogy a festékbolt az általam rendelt műgyantát beszerezte. Ja, kérem, aki fizet az parancsol…! Ugye sokan emlékszünk még a
tervutasításos termelésen alapuló gazdaság bolti eladóinak gépies, rideg felszólítására: tessék kérni! Vidám fickónak tartom magam, így néha előfordult, hogy a felszólításra azt válaszoltam: kérek egy bájos mosolyt! No ezzel gyakran sikerült az eladó szoftverét alaposan összekutyulni! Persze akárhogy is, azért valamiféle mosolyt – néha vicsorgást – kipréselt az arcára.
Mára sok helyen megváltozott a helyzet. Az is előfordul, hogy visszaköszönnek, vagy a fejlettség magasabb fokán álló eladók – horribile dictu: kimondani is szörnyű – előre köszönnek, és érdeklődnek a kedves vevőktől, mármint tőlünk, hogy miben segíthetnek?! Hát a festékboltban most így jártam. Megjött a kért árú, megköszönték a vásárlást, és természetesen legyen szerencsénk máskor is…!
Ilyen feldobott állapotban irány a parkoló, beszálltam az autóba, s hazafelé vettem az utam. A Hunyadi utca kétszer két sávos, mint tudjuk. Ám én most emelkedett lelki állapotban voltam, és olyan nagy lendülettel fordultam ki a parkolóból
„kis ívben jobbra” a külső sávba, hogy kicsit átsodródtam a belsőbe is. Ahogy ilyenkor lenni szokott nagy fékcsikorgás mögöttem! Igen, szabálytalan voltam. Durva fékezésre kényszerítettem a belső sávban haladó kis furgont. Visszatérve a saját sávomba a furgon megelőzött. A baj persze nem jár egyedül, mert az útkereszteződénél levő villanyrendőr éppen piros volt, a furgon megállt én meg persze mögötte…! Éreztem, hogy ezt nem úszom meg szárazon. A sofőr kiszállt, és feltűnt előttem egy hústorony (ma úgy mondanák, hogy izomagyú…). Már messziről kiabálta bosszúszomjas hangon:
 
– Magának hány sáv kell a kiforduláshoz? Ember, hol tanult meg vezetni?– dörögte.
S elindult lassú, fenyegető léptekkel felém. Óvatosan kezdtem letekerni az ablakot, s a lehető legbűnbánóbb hangon próbáltam menteni a menthetőt:
– Ne haragudjon kérem, tudom, hogy én voltam a hibás! Remélem nem történt baja?
Amikor teljesen lehúztam már az ablakot, éppen mellém ért, rám nézett és olyan képet vágott, mint aki nem látott még fehér embert. Néhány másodpercnyi zavarodottság után megszólalt:
– Á, Tanár úr maga az!? Hogy tetszik lenni? Olyan régen nem láttam már! Tudja, nagyon szerettem a Rózsa Szakközépbe járni, és maga is tanított nekem elektrotechnikát. Kellemes emlékeim vannak a Tanár úrról is! No, hát akkor további szép utat!
– Neked is! – nyögtem ki magamból, bár fogalmam sem volt, hogy ki az illető. Azóta sem tudom!
De hát az élethez a jókedv mellé szerencse is kell. Ugyebár?
 
2012. november
 
Folytatjuk a sorozatot.

**************************************************

 12. ELBESZÉLÉS 

 

Márkus Katalin: Jókor jött segítség

 
  Október közepén, még szokatlanul meleg volt az idő. Fűtés szempontjából ez nagyon jó volt, mert csak estefelé kellett begyújtani a kályhába. Gyuri bácsiék mégis nyugtalanok voltak. A nyár végén megrendelt hasított, kályha kész tűzifájukat, még nem szállította le a favágással foglalkozó vállalkozó. Elég jól ismerték egymást, évek óta tőle rendelték a télire való tűzifát.  Most mégis csak hitegeti őket, ha telefonon érdeklődnek. Hét elején, hét közepére ígéri, hét közepén hétvégére, és ez így megy hetek óta.
Nem véletlenül aggódtak, mert ők már nyolcvanas éveiket tapossák, és bizony nem mindegy, hogy jó időben hordhatják be a tűzifát, vagy esős időben a 

sárban csúszkálva.

Márkus Katalin

Egyetlen fiúk családostól külföldön él, nem ugorhatnak haza olyan könnyen egy kis fahordásra. Segítséget pedig a mai világban még nagyítóval sem lehet találni. Tavaly is hiába szóltak az utcában lakó éppen munkanélküli fiatalembernek. Megsértődött, hogy mit 

képzelnek, nincs ő arra rászorulva hogy fahordással pénzt keressen. Pedig a feleségétől pont az ellenkezőjét hallották...
A sokadik telefonálás után, egy borús, október végi napon, délután

 egy óra körül, végre megérkezett a tűzifa. A favágó egy fuvarossal küldte, aki becsengetett hozzájuk, hogy meghozta a fát. Mire Gyuri 

bácsi kiballagott a kapuhoz, hogy kinyissa a nagykaput, a fuvaros 

már a hídra leborította a fát. Még ha csak a hídon lett volna, bőven 

került belőle az árokba, a járdára.
Gyuri bácsi  nem bírt megszólalni a döbbenettől és a dühtől. Mögötte felesége, Panni néni sápadozott, kezében szorongatva a fa árát. A fuvaros a kiskapura támaszkodva várta, hogy kifizessék, és már indult is vissza az autóhoz. Hiába kérdezték tőle, miért nem várta meg míg kinyitják a kaput, szóra sem méltatta őket, indított és elhajtott.
Gyuri bácsi tehetetlenül tárta szét a kezét, majd az eget kémlelte.
- Ha holnap estig nem ered meg az eső, akkor addig talán be tudom talicskával tologatni. Te majd elrakod a fáskamrában, - ugye mama?
Panni néni könnyes szemmel bólogatott. Persze, hogy elrakja, csak a papa bírja erővel. Öt köbméter vágott fa behordása még egy fiatalnak is megerőltető. Most a fáskamráig hosszan kell tolni a fával megrakott talicskát. A  jó Isten csak megsegíti bennünket, - sóhajtotta, majd kézfejével letörölte kibuggyanó könnyeit.
Hosszas előkészület után Gyuri bácsi elkezdte befelé tologatni a fát. Mivel ereje már nagyon kevés volt, csak pár darabot tett a talicskába. Panni néni szomorúan tekergette a fejét, mikor meglátta, hogy milyen kevés fával érkezik a papa. Sajnos az ő ereje is fogytán, már ő sem bírná sokáig a talicskázást.  Még az  elrakás is nehezére esik, de még véletlenül sem mondja a papának.
- Az utcában lakó gyerekek hazafelé tartottak az iskolából. Voltak köztük kisebbek is, de jó páran már hetedikbe, vagy nyolcadikba jártak. Lányok, fiúk vegyesen, csoportokba verődve értek Gyuri bácsiék háza elé. Látták a nagy halom hasított fát, és azt is, hogy Gyuri bácsi apró léptekkel, lassan tolja befelé a szinte üres talicskát. Ő nem látta, csak hallotta a gyerekek zsibongását.
Robi, aki már nyolcadikos volt, hirtelen megállt. Vele együtt a többiek is megálltak, és kérdőn néztek Robira. 
-  Mi van Robi? Miért álltál meg? - kérdezték.
- Arra gondoltam, mi lenne, ha segítenénk Gyuri bácsinak a fahordásban? Benne vagytok? - Oksi, lehet róla szó, - válaszolta Dani. Ledobom a cuccaimat, átöltözök és jövök.
Márk, Tomi, Peti, szinte egyszerre mondták, - mi is jövünk!  Csajok! Veletek mi van? - néztek a lányokra. Petra, Kitty, Móni, Aliz, jöhetnétek ti is, ha van kedvetek.
- Én jövök, - mondta Petra, és  kérdőn nézett a lányokra, akik szinte egyszerre válaszolták, hogy Ők is visszajönnek.
- Na, akkor ezt megbeszéltük! Fél óra múlva itt találkozunk. Srácok hozzatok magatokkal talicskát, Petráéknak nem kell hozni, ők majd pakolják a fát. - intézkedett Robi.
Fél óra múlva a kis csapat, talicskákat tolva megérkezett Gyuri bácsiék elé.
- Csókolom Gyuri bácsi! Jöttünk segíteni! -  köszöntek kórusban a kis öregnek, aki hirtelen azt sem tudta mit szóljon, annyira meglepődött.
Csak azt tessék megmondani hova tologassuk a fát, és utána tessék leülni, pihenni.
Gyuri bácsi örömmel mutatta meg a fáskamrát, ott meg Panni néni nézet csodálkozva a fiatalokra.
- Nézd mama, ezek az aranyos gyerekek jöttek segíteni fát hordani. A lányok itt maradnak veled, segítenek elrakni a fát. Én majd kint leszek a fiúkkal.
A fiúk olyan fürgén pakolták, és tologatták a fát, hogy Panni néni a lányokkal alig győzte elrakni a fáskamrában. Gyuri bácsi sem tudott tétlenül üldögélni, kis idő múlva felváltotta Panni nénit, aki üdítőket, poharakat, ropit, cukorkát, csokikat rakott ki a teraszon álló asztalra. Minden édességet összeszedett amit a házban talált.
Mire a Nap alábukott a falu fölött magasodó domb mögé, az összes fa ott sorakozott katonás rendben a fáskamrában. A lányok még az árokból is kigereblyézték az elhullott fakérgeket.
A gyerekek jóízűen itták az üdítőt, ropogtatták a ropit, csipegették a csokit. Jókedvűen viccelődtek, ugratták egymást. Panni néni aggódva kérdezte tőlük, - ugye nagyon elfáradtatok? 

- Dehogy fáradtunk el Panni néni, nekünk ez csak egy kis edzés volt. Mindannyian focizunk, a lányok meg kézilabdáznak. Most így edzettünk, - válaszolták a gyerekek.
Panni néni csendben nézte a fiatalokat, közben azon töprengett, mivel is tudna még kedveskedni nekik. Pénzt nem fogadtak el, majdnem megsértődtek, mikor Gyuri bácsi próbált nekik adni pár forintot.
Még egy kicsit gondolkodott, kérdezze, ne kérdezze, de aztán csak megkérdezte tőlük, hogy szeretik-e a fánkot.
 - Igen, szeretjük, sok-sok baracklekvárral! 
- No, akkor holnap iskolából jövet bejöttök hozzánk, frissen sült, meleg fánkkal várlak benneteket. Jó lesz mindenkinek?
 Panni néni legnagyobb örömére, az igenlő válasz kórusban érkezett.
- Most akkor elmegyünk, mert holnapra kellene egy kicsit tanulnunk,  - szólt Robi, és intett a többieknek. Örülünk, hogy tudtunk segíteni, köszöntek el sorban a gyerekek Gyuri bácsiéktól.
- Mi köszönjük ezt a hatalmas segítséget, a jó Isten áldjon meg benneteket. - hálálkodott Panni néni.
Gyuri bácsiék egy darabig szólni sem bírtak a meghatottságtól. Mire végeztek a maradék üdítők, poharak elpakolásával, az esőcseppek egyre sűrűbben kopogtak a háztetőn.
 
2020.

**************************************************

13. NOVELLASOROZAT 

 

SZILÁGYI ANITA : Széttört jegygyűrű (VIII. rész)

 (romantikus dráma)

Krissz meglepődött, mikor meglátta Márkot azt sem tudta ki a férfi. Nagyon zavarba jött.
Márk sem számított erre a szituációra, hogy Hanna betegágya mellett egy idegen férfit talál.
Márk intelligensen bemutatkozott. Közben eszébe jutott, amit az orvos mondott, hogy Hannához volt bent a szomszédja valószínű a szomszéd srác lehet, akivel Hanna összebarátkozott.
- Jó Napot Márk vagyok! Hanna volt vőlegénye.
- Jó Napot Krissz! Hanna új szomszédja.
Mi történt Hannával, hogy vért kap? Márk nagyon meg volt ijedve biztosan valami komoly baj lehet, ha már a lánynak vért adnak. Majdnem rosszul lett a hirtelen jött ijedelemtől.
- Hannát megműtötték mert vérrög volt a fejében, ami elzárt egy fő eret. Nem is tudta Krissz említést tegyen a tumorról amit az agyában találtak jobbnak látta, ha majd ezt a rossz hírt Hanna fogja közölni a volt vőlegényével Hiszen együtt éltek több idő köti Hannához, mint őt, aki elvitte koncertre egyszer bográcsoztak meg pár alkalommal túrázni voltak.
- Maradjon Márk! valószínű Hanna nemsokára felébred Én már úgy is menni készültem. Csendesen elhagyta a kórtermet. Amíg kiért a kórházból a sírás fojtogatta, ami férfi esetében ritka. Hogy lehettem ilyen naiv? Miből gondoltam Hannának Én vagyok az egyetlen közeli hozzátartozója? Miért tápláltam gyengéd érzelmeket a lány irányába? Mikor tudtam élettársa volt, aki egyben a vőlegénye. Nyilván erős az érzelmi kapocs közöttük. Krissz észre sem vette és arcáról könnycseppek folytak, ami az égszínkék ingére hullt. Fájt a fiúnak más férfit tudni Hanna közelébe. Hiszen beleszeretett a lányba. Most még is úgy találja helyesnek, ha ő a háttérbe vonul. És Hannát a volt vőlegényére hagyja.
 
Márk Hanna ágya mellé ült és szótlanul nézte a lányt. Istenem! milyen sápadtank látom nagyon megviselt a szervezete. Erőtlen és gyenge.
Hanna kezelőorvosa lépett be a szobába
- Jó Napot! Nos, hogy van Hanna ébredezik már?
- Jó Napot Dr Úr! nem, még Hanna nem ébredt fel.
Elmondaná nekem, hogy mi a betegsége a volt menyasszonyomnak?
- Sajnos két rossz hírt kell közölnöm önnel. Az első Hanna agyában találtunk egy vérrögöt, amit azonnal el kellett távolítani, mert érelzáródáshoz vezetett volna. Második az agyvelőben találtunk egy öt cm –es tumort.
- Uramisten! Márk mikor meghallotta a tumor szót majdnem összeesett ott a kórteremben. Ez nem lehet….ezt nem hiszem!!! Még olyan fiatal hogyan lehetséges az, hogy agydaganata van?
- Uram ezek lehetnek genetikai tényezők is nem életkorhoz kötöttek. Volt Hanna családjában rákos beteg?
- Igen, az Édesanyja.
- Látja Uram! Közben megnézte Hanna fején az orvos a kötést nem-e vérzett át és udvariasan elköszönt.
 
Bejött a nővér lekötötte az üveget kivette a tűt Hanna karjából lecsöpögött a vér.
Hanna erre a mozdulatra felébredt. Nagyon gyengének érezte magát és iszonyúan fájt a feje.
- Hanna! Hanna!
- Hanna erőtlenül nyitogatta a szemét azt hitte Krissz ül mellette.
- Márk! mikor felismerte a férfit úrrá lett rajta a csalódottság. Márk nyomatékosan megkértelek, hogy ne gyere be hozzám a kórházba. Komolyan gondoltam! Tartsd tiszteletbe a kérésemet. És egy vérrög volt a fejemben most azért műtöttek meg. Nem mondtam el az orvosnak , hogy valószínű az az ütés okozhatta mikor megütöttél és falnak csapódtam. Hagyj engem! Hagyj! Miattad szenvedek! Soha nem akarlak látni!
 
Márk remegett megértette, amit Hanna mondott neki és többet nem fogja keresni majd a kezelőorvosától érdeklődik. Az az ütés okozta a vérrögöt mikor falnak esett? Még jobban ideges lett nem bírt uralkodni zavaros érzelmein. Ő ezt nem bírja elviselni. Miatta szenved Hanna! Valóban az a legkevesebb amit tehet érte, hogy békén hagyja. Lehet a szomszédfiú őszintén megszerette. Viszont benne újra olyan nagy bűntudat élt, hogy innia kellett ezt tiszta ésszel nem bírta feldolgozni. Bement a csehóba és erélyesen annyit mondott a pultosnak.
- Kérek valami töményt! Hagyj marja a torkom gyomrom gondolta Hanna szenved szenvedjek Én is! érezzem mi a fájdalom…..érezzem! Úgy ahogy Hanna érzi ebben a nehéz pillanatban.
Éjfélig maradt a csehóban Petrát sem hívta fel több pohár tömény itallal akart enyhíteni bűntudatán.
Hanna fejéről levették a kötést a seb szépen gyógyult Hanna egyre erősebb lett. Iszonyúan hiányzott neki Krissz nem értette hogy teheti meg vele a fiú napok óta be sem megy hozzá. Meg kell tudnia mi lehet az oka. Vett egy jó nagy lélegzetet és felhívta a fiút.
 
- Helló, Krissz!
- Hanna! Krissznek könny szökött szemeiben. Hogy vagy királylány?
- Jobban vagyok, de Te miért nem jössz be hozzám?
- Hanna találkoztam a kórházban a volt vőlegényeddel nem akarom hogy konfliktus legyen kettőtök között, Én csupán egy jó szomszéd vagyok.
Jó szomszéd? Te jó ég! Hogy fogalmazhatott így Krissz már elfelejtette a fiú, hogy szerelmi szálak kezdtek kibontakozni kettőjük között.
- Krissz Én szakítottam Márkkal határozottan elküldtem. Látni sem akarom lezártam a múltat. Szeretném, ha bejönnél. Várlak!
 
Krissznek nem kellett több, mint egy kamasz fiú úgy hajtott be a kórházba sietett ahogy csak tudott a szíve torkában dobogott. Hanna! Igen a lány is úgy érez iránta, ahogyan ő! Istenem! mennyire szereti ezt a törékeny, gyenge teremtést.
- Királylány! Mikor meglátta Hannát örömében megcsókolta mohón, vágyakozón olyan szürke volt számára mindennap , amit a lány nélkül töltött.
- Krissz! Vártalak. Jobban vagyok kicsit megerősödtem. Azt mondta a nővér, hogy lemehetünk sétálni a parkba egy órára, mert szükségem van a friss levegőre.
- Királylány! Örömmel teljesítem kérését. Krissz úgy elragadtatta magát szinte az ölébe vitte le a lányt a parkba. Nagyot sétáltak átölelték egymást Krissz többször megcsókolta a lányt, ami nem volt ellenére Hannának most már egyértelmű volt mindkettőjük számára iszonyúan egymásba szerettek!
 
Petrának nagyon hiányzott Márk így egy reggel átment hozzá. Márk sokára nyitott ajtót a fiú szemein látta, hogy valami nagyon bántja.
- Márk mi baj van?
- Hanna nagyon beteg agydaganata van. Nem bírom ki ezt a fájdalmat fiatal kora ellenére rákos beteg legyen.
- Úristen! Márk ez szönryű!
- Igen az! Gyere be főzök egy erős feketét. Márk lefőzte a kávét közben Petra látta a fiút szinte megöregítették az elmúlt napok történései. Közelebb ment hozzá vigaszt akart nyújtani neki kicsit enyhíteni akart a fájdalmán.
- Petra! Hagyj most nem tudsz megvigasztalni Márk eltolta Petra közeledését.
 
A lány ezt kissé zokon vette, de megpróbálta magát Márk helyébe képzelni. És megenyhült a fiú irányában.
Megitták a jó erős feketét beszélgettek még egy kicsit aztán Petra tanácsot kért a munkahelyi feladatokkal kapcsolatosan. Majd elköszönt a fiútól és hazament.
Krissz és Hanna egy óra múlva mentek fel a parkból olyan jót tett a lánynak a friss levegő hogy szinte kipirult. Elfogyasztotta a vacsoráját közben viccelődtek a fiúval hangulatosan telt az este.
 
- Krissz holnap reggel szeretném, ha bejönnél hozzám, mert a kezelőorvosom beszélni szeretne velem azt hiszem, valami komoly dolgot akar mondani. Jobbnak találom, ha mellettem leszel.
- Királylány ez természetes, hogy bejövök.
 
Krissz egész úton miközben vezetett hazafelé azon gondolkodott mit akarhat mondani a kezelőorvos szinte alig tudott a vezetésre összpontosítani, mert görcsbe rándult a gyomra. Eszébe jutott a tumor, ami Hanna agyában van. Volt egy olyan érzése az orvos a rák gyógyulási folyamatát akarja velük megbeszélni. Elszomorította ez a tény még mindig alig bírta felfogni, hogy a lány halálos beteg.
Lement a városi tóhoz ahová Hannával kerékpároztak ki egy pár alkalommal. Vadkacsák úszkáltak a tavon Krisszből feltört a sírás Nem akarja Hannát elveszíteni! Nem akarja, hogy a lány ne élje túl a rákos betegségét.
Másnap reggel hét órára bent volt a kórházban. Vidáman üdvözölte Hannát elrejtette, hogy mennyire fél, mit fog közölni velük az orvos. Viccelődött a lánnyal próbálta jobb kedvre deríteni.
 
- Jöjjenek a szobámba kérem! – szólt az orvos.
- Hallgatjuk Dr Úr! mondták higgadtan.
 
Hanna sebe szépen gyógyul, ezért arra gondoltam két hét múlva megkezdhetjük a kemoterápiás kezelést, hogy zsugorítsuk a tumor méretét. Valamint ne induljon osztódásnak a rákos sejt és más szövetekben is esetleg áttétet képezzen. Fontos az idő! Nem szeretnék késlekedni!
- Dr Úr! Megértjük tegyen belátása szerint. – szólt Krissz
 
Hannának nem jött ki hang a torkán.
 
Folytatjuk.

**************************************************

14. JÉZUS TANÍTÁSAI

 

Poór Edit: A HEGYI BESZÉDRŐL - SZELLEMI MAGYARÁZAT ÁLTAL

 
II. RÉSZ
 
NOVEMBER ELSEJE
 
November elseje megemlékezés napja,
Emlékezünk drága eltávozottainkra.
Kik szellemvilágban éltek ott fent,
Mi mécsest, gyertyát gyújtunk itt lent.
 

Spirális fényörvénnyel emelkedett fel lelketek,
Most gyönyörű szférákban élitek életeteket.
Letettétek e földi világ súlyos terheit,
Szabadon szárnyaltok fénylő angyalként.
 
Szeretetünk örök lángja hozzátok száll,
Ti szellők simogatásával válaszoltok reá.
Szemünkből könny arcunkon végigpereg,
Közösen töltött életutunk fel – feldereng.
 
S majd, ha mi szívünk is utoljára dobban,
Örömteli találkozásunk lesz csillagokban.
Szentlélek tűzétől tündököljön lelketek,
Missziós utatokon Isten áldása kísérjen.
 
Debrecen, 2015.

 *

BOLDOGOK, AKIK SÍRNAK, MERT ŐK MEGVIGASZTALTATNAK

 

Minden fájdalom a lélek hiányérzetéből fakad.

Sokaknak nem vált lelkében tudatossá a hiányérzet.

Lelki érzéseik, durvák, kemények,

észrevevő képességük tompa.

 

Csak a legerőszakosabb hatásra válnak,

érzékennyé, nem sírnak,

nem bánkódnak, nem szomorúak.

Inkább bosszankodnak tehetetlen dühükben.

 

Másoknak kellemetlenséget okoznak.

Földi örömökben keresik,

kedélyük csillapítását.

Vannak, akik közönyös egykedvűséggel,

járják az életük útját.

 

Lelkük fásultságát nem hozzák rezgésbe,

az érzések hullámai.

Nem hisznek, nem remélnek, nem szeretnek.

Az élet jelenségei csak addig kötik le őket,

amíg önző céljaik ezt megkívánják.

 

Ők nem sírnak, még nem bontakozott ki lelkük.

A síró emberi lélek már ébren van,

hogy a jót és a rosszat megkülönböztesse hatásaitól.

Mikor felnő az ember azt tapasztalja,

hogy a földi élet tele van,

hiányérzetből támadó fájdalmakkal.

 

Keserű könnyel, panaszokkal.

Isten hiányzik a szenvedő lélekből.

Elfordult az ember az Úrtól,

nem keresi akaratát, nem kutatja törvényét.

Tévelygés útján jár és bűnt bűnre halmoz.

 

Sokasítja a szenvedést, minden gondolatával,

minden cselekedetével.

Ezek őt a tévedéseinek következményeihez kötik.

Pedig Isten velünk van, bennünk él,

lelkünk érzéseiben uralkodik, hogy

segítsen, áldjon és boldogítson bennünket,

azon a szálon keresztül, melyet

ő ültetett el lelkünkben.

 

Vezérli sorsunkat, meggyógyítja lelkünket

a bűntől, testünket a betegségektől.

Ő vezeti tétovázó lábainkat,

az igaz úton, vigasztal bánatunkban,

pótolja az elvesztettet,

mert Ő mindenben – minden.

 

Azért boldogok, akik most sírnak,

mert fájdalmaikon, szenvedéseiken keresztül,

megérzik ezt a hiányt, melyet betölteni,

nem tud senki más csak Isten.

Minél nehezebben tudja e világ pótolni a veszteséget,

annál közelebb van az a lélek Istenhez.

Annál befogadóbbá válik Isten, vigasztaló ígéretére.

 

Boldogok azok, akik sírnak itt a földi életben,

mert a fájdalom, már könnyeiben oldódik fel.

nem tépi meg a lelket, mint a vad vihar,

mely fákat tép ki gyökerestől.

 

Ez már a csendes párás borulat csupán,

amely az elkövetkező öröm,

magvának áztatja át a talajt az érzések világában.

A könnyező ember lelkében, el lehet vetni a hitet,

a reményt és a szeretetet.

 

Minden nyomorúság oka a bűn, és minden bűn

tévelygésből származik.

A szellem eltévelyedett, amikor Istentől elszakadt,

az elégedettség által.

 

Mind ez fájdalmakat és szenvedéseket teremtett.

Minden szenvedés, figyelmeztetés a visszatérésre.

Akik ezt megértik és visszatérnek,

azok boldogok, mert nem csak megvigasztaltatnak,

hanem Isten meg is áldja őket.

 

Mind azokkal a javakkal, melyek a fájdalmat,

okozó hiányérzetet, betölti lelkükben.

Boldogok, akik sírnak, a könnyeknek hatalmas

az oldó ereje, sok régi keménységet felbont,

a lélek mélyén.

 

Sok félbe maradt jó és igaz érzést felszabadít,

megtisztít, újjáalakít és egybe forraszt.

A fájdalmak és szenvedések, nem mindig

a büntetés eszköze.

 

Sokszor, egy úton lévő, nagy boldogság

előfutára, mely a lelket előkészíti,

egy magasabb, tisztább és értékesebb

Istentől kapott ajándékra.

 

Mert a lélek kész a jó törekvésre,

de a test erőtlen.

Sokszor nem egyezik a lélek célja,

a testi emberével.

 

Vágyai nem azonosak a lélek vágyával.

Ezért a könnyező ember lelke,

saját elhatározásából választja,

- a testi érzésével ugyan rettegett,

de lelki céljaihoz közelebb vivő -

fájdalmas sorsot.

 

Ezek a sírók igazán boldogok,

mert szellemi tisztán látásukkal,

beletekintettek a lélek nagy törvényébe,

és a titok megnyílt előttük.

 

Debrecen, 2017.

 
Folytatjuk.

**************************************************

 15. VERSRŐL VERSRE   - KORTÁRSAINKTÓL 

 
Csomor Henriett: Őszi avar paplanja
 
Őszt mutat egy kép a naptárban.

Fehér ló vágtat a határban,
patája alatt ropog
a színes avar paplanja.
Hej, de felülnék a hátára.
Akkor se félnék, ha ledobna,
és rám taposna.
Egyszer élek, jól vagy rosszul,
kit érdekel, a kutya se kíváncsi rá,
csak akkor venné észre,
ha csontot se kapna.
Szelíden odajön hozzám, megsimogatom,
bólint egyet fejével, felpattanok hátára.
Lábaimról leesnek a rabláncok.
Szabad vagyok, szabadnak születtem.
Hegyeken, völgyeken vágtatok,
szerelmese vagyok
az őszi színkavalkádnak.
Elnézem a kéklő eget,
s a lassan vonuló fellegeket.
Vénülő, bús lelkem csendesen ringatózik
a természet lágy ölében.

2017. október 21.

.....................................

 

SZILÁGYI ANITA: R.I.P.

 

Bágyadó napfény melengeti sírom,

Nem tudsz kifalazni, kőbe vagyok zárva,

Kendőzi gyászod véres, pipacsos szertartásom,

Galambommal vonszolod magad, te szegény árva!

 

...................................

 

Kovács Tibor: Novemberi mulatságok

 

Elmúlt ismét egy év,

Eljött ismét Márton,

Hozott finom liba májat,

S finom nedűt.

 

Ünnepi menü vár minket,

Márton napon ez a szokás,

Ideje kóstolni a liba májat,

S a nemes italt.

 

Míg melegen jó igazán a liba máj,

Ide véle melegében,

S melléje finom nedűt.

 

Miután Márton át adta helyét,

Érkezhet Erzsébet napja,

S szorosan követvén,

Megérkezik Katalin bálja is.

 

Itt a mulatság ideje,

Táncra perdüljünk,

Az Ifjakkal, mulassunk hajnalig.

 

2021 Október

 .......................................

 

KLEMENT BURZA MÁRIA: Fény szálakból szőtt ima

 

Szerető kezed nem érzem,

megváltozott lett a létem,

a szót érzésre cseréltem,

a Lelkedhez így elérek.

 

Majd megadón elpihennek,

Isten elé letérdelnek,

és Lelkeddel ölelkeznek,

fény szálakból imák zengnek.

 ..........................................

 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: MÁRTON NAPJÁN

 

Márton napi vigalom

Liba van az asztalon.

Márton bátyám siratja,

Torkát borral locsolja.

Márton bátyám

Olyan legény

Feszül hasán

A melles kötény

Fénylő bársony

Az ülepén

pohár bor, kötény, Cájg nadrág

mindenik erőt ád…

Márton napján

Libát eszik

Kóstolgatja új borát

Megkínálja jó borivó

Barátját

Az Isten tartsa meg a

Szokását.

 

Gondolataiba mélyedve

nevén elmélkedve

maga előtt látja

a római katonát,

Védi a  kolóniát,

ki a koldusnak

alamizsnát ád

s kettévágva köpönyegét

felruházza a mezítelent

meztelen voltam s felruháztál

Jézust követvén

ez a hitvallás

a püspökség nehézkes bajaitól tartva

ólban bújik el

a hívságtól félve.

libák árultak el

hangos harsogással

alárendelted életed

a hithű világnak

s  egyházának.

utánad lohol

ezerhétszáz éved,

a hit , s a remény.

a masinán fől már

a nyakleves, s a ludaskása,

punya sül a remben,

Libasült illata árad a  légben,

asztalon áll a jóféle kadarka

vidám vendégre várva.

fehér abrosz, vörösbor

mindjárt rám kerül a sor.

csak egy liter kadarka kell

hogy az ember ne törődjön semmivel

 

2019.11.11

.....................................

 

ENGEL CSABA  (ERDÉLY): Nyugalom és csend

 

Ki tudja meddig szaggat,

Ez a fájó pillanat,

Gyászoló szívemben,

Mondd mikor lesz újra csend?

 

Legyen tavasz, nyár vagy ősz,

Hol egyszer csak beköszönt,

Megfagy a lelki szösz,

Az érzés mely elköszönt.

 

Úgy érzem valami megszáll,

Netán ha szíven talál,

Elpattan az a szál,

Hirtelen végképp elszáll.

 

Hol csak cifra fejfa,

Egy szálvirág és gyertya,

Jól tudom az nem segít,

Már nem tehetek semmit.

 

Oly nehéz az elmúlás,

A pillanat a távozás,

Hol a megmaradt szép emlék,

Egy sebzett szív s a gyertya ég.

 

Hol mindenszentek napja,

S a temetők halk moraja,

Ott Könnyeket szárít a szél,

De emléked szívemben él.

 

2021.10.25.

**************************************************

 16. ELBESZÉLÉS 

 

Csomor Henriett : Az elhatározás fontossága

 
 Az a fajta ember vagyok, aki törekszik a jobbra. Ha a gondolataim valóra tudnának válni, akkor én már hegyeket másznék, s futnék. A futással le tudnám vezetni idegességemet, amelyre gyakran szükségem lenne. Régebben szerettem volna kipróbálni a bungee jumpingot, nagyon vonzott a magasból a mélybe ugrani. Cseppet sem félnék, a végén hűsítő folyó vízbe csapódnék. Mekkora buli lenne, és aztán ahogy ismerem magam, jönnének a következő, s a sokadik ugrásaim. A quadozás ezek mellett már eltörpül, pedig régen, hogy szerettem. Villámgyorsan bejártam volna vele a széles határt. Szívesen elmennék egy vadvízi evezésre. Olyan gyönyörűek lehetnek a különböző zuhatagok. Az más kérdés, hogy meddig bírnék a csónakban maradni. Tény az, hogy nagyon vonzzanak ezek a dolgok.
 
Mindez nekem nem adatott meg, tíz éve sajnos tolókocsis lettem egy csípő műtét miatt. Keveset mozogtam, mert nehezen ment, és nem is éreztem szükségét. Nagyon sokszor azt álmodom, hogy egészségesen mozgok. Holott születésem óta mozgássérült vagyok. Harminchat éves koromig segédeszköz nélkül közlekedtem. Tavaly néha azon kaptam magam, hogy magam előtt látom magamat, amint gyalogolok fel a rámpán. Ez egy egyfajta agyrém is lehet nálam, vagy a tudat alatt annyira szeretnék járni, hogy már lelki fájdalom lett belőle. 
 
Utáltam hogy a műtött lábam combja sokkal vastagabb, mint a másik. Így elkezdtem esténként harminc felülést, hogy újra legyen hasizmom, aztán jöhet a lábemelés, ami eleinte piszok nehéz volt. Lassan – lassan belejöttem, ráéreztem a torna fontosságára, mint kiskutya az ugatásba. Napjaimban beiktattam a szobabiciklizés mellett a napi négykör sétát (járókerettel), az egyik szobából a másikba. Már közel sem olyan hanyag módra, ahogyan régen csináltam. Ha sok munkám volt, ráfogtam a munkára, s elhagytam a biciklizést, s a négykör sétát. Most már szigorúan betartom ezeket, a gyakorlatokat. Mára már ott tartok, hogy mindkét lábam combja egyforma lett. Ezek az elhatározások csak akarat kérdése, még akkor is, ha sérült vagyok. Nekem is jogom van eldönteni, hogy mit szeretnénk, tudom ebben nagy szerepet játszott a hiúságom is. Amikor tükör elé állok, látom hogy a ruháim jobban állnak, mint álltak.
 
Egyre több lett a mozgásigényem, de kifogytak a lehetőségeim, amit legszívesebben csinálnék az az úszás. De ahhoz kellene egy állandó segítő, aki jól ismer, de olyan nincsen.
 
Úgy két hete, egy véletlen folytán, nem a motoromba ültem, mikor a konyhába igyekeztem, hanem a mechanikus tolókocsimban maradtam, s a lábaimmal hajtottam. A nagy kérdés, amelyet magam sem tudtam, hogy hogy győzöm le a küszöböt, ami az előszoba és a szoba között van. Egész egyszerűen leértem, s a visszafelé menet sem okozott gondot. Kicsit felállva, a hátsó kereket feltoltam a fára, ami vízszintbe van a küszöbbel, visszaültem a kocsiba, és a lábaimmal feltoltam magam küszöbre. Az elektromos kocsi helyett, a mechanikussal közlekedem bent a lakásban. A lábaimat sokkal lazábbaknak érzem. Nemrég itt volt a hétéves unokahúgom, aki kíváncsian nézett, hogy mozgok. A mindig segítőkész kislány, aki most kezdte el az első osztályt, Csende, frappánsan megszólalt: "Olyan, mintha bicikliznél, Heni!" - mondta. Nagyon tetszett, hogy ilyen egyszerűen viszonyult ehhez a körülményhez.
 
2021. szeptember 15.   

**************************************************

 17. Bibliai elmélkedés 1-4. /3. 
 

PÁNCZÉL JÁNOS: Jézus élet-odaadásának és megbocsátásának együttes előfordulásai

 

- Jézus ajkáról, vagy az ő megerősítésével

(Az elemzésben található ószövetségi idézetek az 1990-es ref. fordításból valók, az újszövetségiek Csia Lajos fordításából.)

 
4. fejezet
Lukács írásában is együtt van egy felsorolásban Jézus élet-odaadása és a nevében való bűnbocsánat hirdetése
 
Lk 24,46
"így van megírva: A Krisztus szenvedni fog, de harmadnapon feltámad a halottak közül,
Lk 24,47
és nevében Jeruzsálemtől elkezdve az összes nemzetek között hirdetni fogják, hogy a vétkek megbocsátása végett más felismerésre térjenek az [emberek.]
 
- Igaz, hogy ebben a felsorolásban elsősorban e két tényező az összetartozó: "a vétkek megbocsátása végett más felismerésre térjenek az [emberek.]" Ám az sem lehet véletlen, hogy a teljes felsoroláshoz két másik előzményt is elmondott Jézus: "így van megírva: A Krisztus szenvedni fog, de harmadnapon feltámad a halottak közül..." Ilyképpen - ha árnyaltabban is, de Lukács beszámolójában is megtalálhatók együtt Jézus életodaadása és az ő nevében hirdetendő bűnbocsánat.
 
5. fejezet
A Jézus hitelesítette Bemerítő kétszeri rámutatása az Isten bárányára
 
Jn 1,29
Következő napon látja János, hogy Jézus hozzámegy és így szól:
"íme az Istennek Báránya, ki elveszi a világnak vétkeit.
Jn 1,30
Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jő egy férfi, ki már előttem is megvolt,
mert előbb volt nálam.
Jn 1,31
Én ugyan nem ismertem őt, de hogy nyilvánosan ismert legyen Izrael előtt,
azért jöttem én a vízbe merítéssel."
Jn 1,32
János aztán tanúságot tett:
"A szemem előtt szállott le a Szellem az égből, mint egy galamb és őrajta megült.
Jn 1,33
Én ugyan nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsek, az szólt nekem:
Akire látod, hogy a Szellem leszáll és rajta marad, az az, aki Szellembe fog meríteni.
Jn 1,34
Én szemtanúja voltam annak, hogy ő az Istennek Fia."
Jn 1,35
A következő napon János megint ott állott s a tanítványai közül még kettő.
Jn 1,36
Mikor ránézett az arra járkáló Jézusra, így szólt: "íme az Istennek Báránya."
 

- A Bemerítőnek az első "Isten bárányára" mutatásakor az is elhangzott, hogy "ki elveszi a világnak vétkeit." Isten bárányáról így szólni Jézusra mutatva a zsidóknak, akiknél mindennapos törvényi gyakorlat volt, hogy bűneik bocsánatára vigyenek bárányt Istennek bűnért való áldozatul,  ez a rámutatás bizonyára nem szorult további magyarázatra. Jézus lett a tökéletes, bűnért való áldozati bárány. Ily értelemben a megelőző, bűnért való állatáldozatok csak előremutatók lehettek Jézus majdani tökéletes áldozatára. Meggyőződésem, hogy Bemerítő Jánosnak az „íme az Istennek Báránya."  prófétai jelzése rámutatás több előképnek a Jézusban való beteljesedésére.

 

1. előkép: páskavacsora. Jézusnak a tanítványaival eltöltött utolsó vacsorája páskavacsora volt. A húsvéti bárány, vagy páskabárány-áldozat szertartása eredetileg azt fejezte ki, hogy akik a rendelés szerint éltek a páskavacsorával, az ajtófélfára és szemöldökfára kent bárányvér jelül szolgált arra, hogy a pusztító angyal abba a megjelölt házba nem mehetett be az ott lévő család elsőszülöttjét megölni. Tehát életmentés szerepét töltötte be ott a vérjel. Jézus testével és vérével életközösségre jutni – ez is életmentést jelent: nem a halállal végződik a Krisztusba vetett élet, hanem az örök életbe torkollik.

2. előkép: vérszövetségkötés. Amint korábban idéztem, 2Mózes 24, 4-8. versekben leírásra került, hogy hogyan történt Mózes által állatok véráldozatával az Istennel való szövetségkötése Izráel népének. Az utolsó vacsorán, a húsvéti bárány elköltésekor újította meg a mester tanítványaival – s nyilván egyben a későbbi tanítványokkal is – az Istennel való szövetséget. Más fogalmazásban: megkötötte a Jerémiás 31, 31-ben megprófétált új szövetséget. Jézus életodaadásában az ő vére a tökéletes szövetség vére.

3. előkép: a Jonkipuri engesztelés. Egy másik izráeli ünnep volt a Jon kipur napi engesztelési esemény minden évben október-november táján, amikor a főpap bemutatta bűnért való áldozatul az előirt állatáldozatot, a maga és a nép bűneiért. Hogy pedig az úrvacsorában Jézus testével s vérével kerülnek közösségbe az ő tanítványai, ez is csak bűnbocsánattal együtt képzelhető el - hogyan is csatlakozhatnék másként az újszövetségi korban a bűntelen Jézushoz?!

Alább nem Jézus ajkáról, hanem Páltól idézek néhány mondatot. Mulasztásnak érezném, ha nem másolnám ezeket ide. Gondoljuk meg, hogy Jézus utolsó vacsorája páskavacsora volt, s hogy minden messiási próféciának be kellett teljesednie Jézusban. Így meggyőződésem: ezek a páli mondatok magukért beszélnek, nem kérdés, hogy tökéletes összhangban vannak-e Jézus beszédeivel:

„Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek annak megfelelően, hogy kovásztalanok vagytok. Hiszen a mi pászkabárányunk is megöletett [már,], a Krisztus.” (1Kor 5,7) „Mert az Isten Fia, a Krisztus Jézus, akit mi, én, Szilvánusz és Timóteus köztetek hirdettünk, nem lett Igenné és Nemmé, hanem az Igen valósult meg benne. Mert ahány ígérete van az Istennek, az mind igenné lett őbenne, azért (az) Ámen is ő általa [lesz meg,] Istennek dicsőségül, rajtunk keresztül.” (2Kor 1,19-20)

 

Nem Jézus ajkáról, a Bemerítőtől volt ez a Jn 1-ben található, kétszeri „íme az Istennek báránya” rámutatás Jézusra. Viszont Jézus többször is hitelesítette a bemerítőt: a.) kimondta, hogy a Bemerítő az ő Istentől rendelt útkészítő előfutára; b.) a Bemerítőt a többi prófétánál nagyobbnak mondta (Mt 11, 9-10;  Lk 7, 26-27). Ha valaki komolyan veszi az Isten mellől jött Jézus szavait – ezek közt vannak a Bemerítőt hitelesítő beszédei is.

 
6. fejezet
Mózes felemelte a rézkígyót - úgy kellett Jézusnak is felemeltetnie
 
Jn 3,13
"Senki sem jutott fel a mennybe, csak, aki a mennyből szállt alá: az embernek Fia.
Jn 3,14
Mint ahogy Mózes is felemelte a kígyót a pusztában,
úgy kell az ember Fiának is felemeltetnie:
Jn 3,15
Hogy örök élete legyen mindenkinek, aki hisz.
Jn 3,16
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda,
hogy senki el ne vesszen, aki őbenne hisz, hanem örök élete legyen."
 

- Ebben az idézetben megértésem szerint benne van mind Jézus élet-odaadása, véráldozata, mind Isten bűnbocsánata az ember számára, ha részben körülírva is. A Mózes általi rézkígyó-felemeléshez lesz hasonló Jézus felemelése is. Ez azt is tartalmazza, hogy Jézusnak fel kell szegeztetnie, teljes kínhalált, véráldozatot, élet-odaadást vállalnia azok számára, akik belátják, hogy elveszettek. Jn 8-ból pedig már korábban rámutattam, hogy mi az ember elveszettsége:

"... mindaz, aki teszi a vétket, rabszolgája a véteknek.

A rabszolga pedig nem marad örökké a házban, a fiú marad meg örökre." (Jn 8, 34-35)

 

- Tehát az ember az alaphelyzetében Istentől elválasztva, halálban, bűnben van, nincs örök élete, elveszettség állapotában leledzik. Ha újjászületik, Isten fiává válik, akkor mint fiú örökre Isten közösségében maradhat, örök élete van. Az idézet folytatása szerint Jézusnak nyilván ez a szándéka, hogy az embert megszabadítsa a bűntől (ez persze nem kényszer az embernek, hanem lehetőség):

"... ha a Fiú szabadít meg titeket, akkor lesztek tényleg szabadokká." (Jn 8, 36) Ugyanebben a fejezetben szól Jézus a majdani felemeltetéséről is: "Ha majd felemelitek az embernek Fiát - mondta Jézus -, akkor fel fogjátok ismerni, hogy én vagyok s hogy semmit sem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem, úgy beszélem e dolgokat.” (Jn 8, 28) – Felemelni az embernek Fiát - ez a kifejezés Jézus ajkán a Jn 3-ban is, a Jn 12-ben is az élet-odaadását jelenti.

 
7. fejezet
Jézus oda fogja adni a húsát / testét a világ életéért
 
Jn 6,50
"Ez az a kenyér, amely a mennyből száll alá,
hogy bárki ehessen belőle és meg ne haljon.
Jn 6,51
Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből alászállott.
Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké élni fog.
S az a kenyér,- amelyet oda fogok adni a világ életéért,
a húsom."
 

- Íme Jézus élet-odaadása az embervilág életéért. Mért is adja ő a húsát/testét oda az emberek életéért? Mert az emberek elveszettek, bűnúr rabszolgái. Márpedig két úrnak nem lehet szolgálni. Jézus odaadja a testét kínhalálra, és ezáltal az ember ki tud szakadni bűnúr fogságából,  gazdacsere történhet, Jézus lesz az Ura. Persze, a bűnös ember elveszett ember. Részéről nemcsak egyszerűen el kell fogadnia hittel a kiszabadítást - bár ez is része a szabadulásának. Meg kell ismernie Jézus tanítását, valóigazságát, ezáltal értheti meg, hogy miben van és ehelyett mivé lehet. Persze, hogy Jézus a tanításával is élő kenyér. De amikor testének és vérének odaadásáról szól, akkor egész életének feláldozását is kimondja.

 

Folytatás következik.

**************************************************

 18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

 - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA - 

 
Cukor betegség!
 
A kiegyensúlyozott táplálkozás főszereplői: a Piramisból 

tányérra.

Soponyai Mihály

A kiegyensúlyozott táplálkozásra vonatkozó ajánlás évtizedekig 

az úgynevezett táplálékpiramis volt, amelyben a csökkenő 

méretű szintek jelenítik meg az egyes élelmiszercsoportok javasolt arányát az étrendben. Ezt váltotta a legújabb hazai ajánlás, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége által megalkotott OKOSTÁNYÉR®, amely egy tányéron ábrázolja az ajánlott napi megoszlást (www.okostanyer.hu). Szembetűnő a zöldségfélék kiemelt szerepe: a tányéron egyenlő méretű helyet kapnak a gabonafélékkel. Mivel a cukorbetegek étrendjében a magas keményítő tartalmú kenyérfélék, pékáruk, köretek 

étkezésenkénti mennyisége mérsékelt, még inkább oda kell figyelni, hogy mindennap, változatos formában fogyasszunk zöldségféléket.

 *

Van cukor a zöldségben is?
A zöldségfélék megfelelő vitamin- és ásványianyag-ellátásunk zálogai, emellett a testtömeg-kímélő étrend alapját képezik. Emészthetetlen szénhidrátokból adódó élelmirost-tartalmuk teltségérzetet biztosít, elősegíti a jó bélműködést, kedvezően befolyásolja a teljes emésztési folyamatot. Fehérjét és zsírt általában nem találunk bennük számottevő mennyiségben, energiatartalmuk elsősorban egyszerű és összetett szénhidrátokból adódik.
Sokakat meglep, hogy a zöldségekben is van cukor, méghozzá szacharóz, glükóz (szőlőcukor) és fruktóz (gyümölcscukor), változó mennyiségben.
Egyes zöldségfélékben, például a csicsókában és a spárgában raktározott tápanyagként megtalálható egy különleges szénhidrát, az inulin. Ezt már régóta használják egyfajta édesítőszerként, az utóbbi években az egészséges bélflóra fenntartásához hozzájáruló prebiotikumként lett népszerű.
A cukormolekulák egyfajta „összekapaszkodása” alkotja a keményítőszemcséket, ebből az összetett szénhidrátból a gumókban (pl. burgonya, batáta), a száraz hüvelyesekben és a zöldborsóban van a legtöbb.

 *

Zöldségek cukorbeteg szemmel.
A cukorbeteg étrendben az alapanyagok „jóságának” megítéléséhez első szempontként a szénhidráttartalmat figyeljük. Csoportosítsuk most kicsit rendhagyó módon, ez alapján a zöldségeket! (Az egyes csoportokban a zöldségeket a szénhidráttartalmuk szerinti emelkedő sorrendben sorolom fel. A számadatok forrása: Tápanyagtáblázat, Medicina Könyvkiadó Rt., 2005, szerk. Rodler Imre.)
100 grammonként kevesebb mint 5 g szénhidrátot tartalmaz például az uborka, paraj, spárga, fejes saláta, kínai kel, brokkoli, retek, sóska, zöldpaprika, savanyú káposzta, karfiol, paradicsom, kelkáposzta és a padlizsán.
Milyen csodálatos, hogy ennyiféle alacsony szénhidrát tartalmú alapanyagot találunk a zöldségek között! Mégis, az átlagos magyar családban legtöbbször csak néhány – jól megszokott – zöldség kerül az asztalra, a fazékba.
Gondoljuk át, mikor ettünk utoljára sóskalevest, spenótfőzeléket, párolt brokkolit, karfiollal készült tojásos puffancsot, vagy rakott kelkáposztát? Kitűzhetjük célként, hogy minden héten legalább egy ritkán választott zöldséget eszünk nyersen vagy valamely étel fő alapanyagaként.
Lépjünk ki a konyhai komfortzónánkból, keressünk új, a hagyományos magyaros konyhánál „könnyebb” recepteket is, például a káposztafélék felhasználására! Vegyünk meg egy-két, szemünknek tetszetős zöldséget a nagy-bevásárláskor, és keressünk hozzá recepteket az interneten!
100 grammonként 5-7 g szénhidrátot tartalmaz a zellergumó, a cukkini, a fejes és vörös káposzta, a cékla, a bimbós kel, a főzőtök, a patisszon, a zöldbab és a karalábé.
Ezek magasabb keményítőtartalmuk miatt már jobban telítenek, elkészítésük során igyekezzünk minimalizálni a sűrítőanyagként vagy panírozásra használt lisztet. Sűrítsünk a leturmixolt zöldséggel, cseréljük a fehér lisztet teljes kiőrlésű zablisztre. A felsorolt zöldségek közül a céklában és karalábéban van a legtöbb cukor. A zeller, a vörös káposzta, a zöldbab kiemelkedik rosttartalmával, így a felhasználásukkal készített fogások glikémiás indexe is kedvezőbb.
100 grammonként 8-9 g szénhidrát van a sárgarépában, a pritaminban és a vöröshagymában.
A hazai étrend gyakori szereplői, és egyben kiemelkedő szénhidrát tartalmú zöldségek a zöldborsó (14 g), sütőtök (16,5 g), burgonya (18,4 g-tól, évszaktól, fajtától függően), csemegekukorica (23,6 g).

 *

Hogyan építsük étrendünkbe a magasabb szénhidrát tartalmú zöldségeket?
A nyers sárgarépa rágcsálása összekapcsolódik az egészséges nassolás fogalmával – cukorbetegség esetén nem este, hanem inkább tízóraira, uzsonnára ajánlom valamilyen magas korpatartalmú pékáruval vagy keksszel, esetleg kis szelet sajttal, néhány szem dióval. Így hirtelen vércukor-emelkedés nélkül élvezhetjük a répa kedvező beltartalmát.
A zöldborsó 100 grammjában mintegy 9 gramm élelmi rost van, így már egy adagjával biztosítja a napi ajánlott rostbevitel jelentős hányadát. Cukorbetegként ne tejes-lisztes főzelék formájában készítsük el, inkább vegyes zöldséglevesben, kevert salátában vagy párolva, kis adag köretként.
A divatos mexikói zöldségkeverék mindhárom összetevője (sárgarépa, zöldborsó, csemegekukorica) „erős” szénhidrátban, így diabétesz esetén ne erre váltsuk le a szokásos „rizs-krumpli” köretet! A csemegekukorica nyári grillezéskor ízletes kísérője a húsoknak, de ne a körethez pluszban, hanem a helyett fogyasszuk, így a teljes fogás szénhidráttartalma is belül marad az ajánláson.

 *

Akkor mostantól ne egyek krumplit?
A magas keményítő tartalmú burgonyát nem véletlenül ajánljuk csak visszafogottan fogyasztani. Egy átlagos cukorbeteg ebédbe 200 grammnál több burgonya nem nagyon „fér”, ez két nagyobb szemet jelent. A keményítőtartalom „feltárása”, azaz a burgonya szétfőzése, pürésítése drámaian növeli a vércukorszint-emelő hatást. Az utóbbi években divatossá vált édesburgonya (batáta) szénhidráttartalma a sütőtökkel, burgonyával összevethető. Vitamintartalma, béta-karotintartalma miatt értékes alapanyag, így a burgonyához hasonlóan, alacsonyabb keményítő tartalmú zöldségekkel együtt, például grillezve vagy tepsiben sütve készítsünk belőle vegyes köretet, egytálételt!

 *

Zöldségek a kis-étkezés részeként.
A szénhidráttartalmú alapanyagoknál, így a zöldségek esetén is kedvezőbb az adott fogás glikémiás indexe, ha nyersen, vagy épphogy feldolgozva kerülnek bele az alapanyagok. Tízóraira, uzsonnára ritkán jut eszünkbe zöldséget fogyasztani, pedig a gyümölcsös-édes kis-étkezések mellett ilyenkor is válogathatunk a finom, még a csomagolást-szállítást is jól viselő zöldségek közül.
A cikk lezárásaként következzen néhány ötlet – ezeket az ételeket kis tárolókban elvihetjük a munkahelyünkre, vagy hétvégén akár a gyerekekkel, unokákkal együtt is elkészíthetjük. A minél fiatalabb életkorban bevezetett új ízek segítenek megszerettetni a zöldségeket, a közös ételkészítés pedig programnak is kiváló.
 
Csíkokra vágott karalábé, répa, zellerszár, pritamin, hozzá zöld-fűszeres vagy fokhagymás, szezámmagos „mártogató” görög joghurtból, néhány szem mandulával
Túrókrém joghurttal vagy tejföllel kikeverve, benne apróra vágott nyers zöldségkockák, például uborka, pritamin, zöldhagyma, hozzá korpás keksz vagy szezámmagos ropikenyér
Koktélparadicsom, mozzarellagolyók, olívabogyó, hozzá egy kis szelet teljes kiőrlésű pirítós, extraszűz olívaolajjal, friss bazsalikommal
Vegyes saláta almából, zellerszárból, répából, jégsalátából, kevés reszelt sajttal vagy parmezánforgáccsal, diódarabokkal
 
Jó egészséget mindenkinek: Misi

**************************************************

 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 

 
KÖZSZOLGÁLATI  FELHÍVÁS!
"SÉRELMEK A PSZICHIÁTRIÁN - INGYENES JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT
Ha Ön vagy szerette segítségre számított a pszichiátrián, de ehelyett borzasztó tapasztalatai voltak (pl. bántalmazás, egészségkárosodás, gyógyszerfüggőség), hívja ingyenes jogsegélyszolgálatunkat!
Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány
Cím: 1461 Budapest, Pf.: 182.
Telefon: 06-1- 342-6355, 06-70-330-5384
E-mail: panasz@cchr.hu
Weboldal: www.emberijogok.hu
Minden információt bizalmasan kezelünk!"
 
"PSZICHIÁTRIAI SZEREK VISELKEDÉSI PROBLÉMÁKRA?
Ha gyermeke "tanulási problémára" vagy "viselkedési rendellenesség" miatt pszichiátriai szereket szed, és úgy érzi, hogy a gyermek állapota semmit sem változott vagy rosszabbodott emiatt, keresse az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványt. Az alapítványtól ingyenes tájékoztató kiadvány is kérhető a hiperaktivitás témájában.
Cím: 1461 Budapest, Pf.: 182.
Telefon: 06 (1) 342-6355, 06-70-330-5384
E-mail: info@cchr.hu
Weboldal: www.emberijogok.hu
Minden információt bizalmasan kezelünk!"

 .................................

 
Kedves Vendel! Köszönettel fogadom az októberi számot. Köszönöm, hogy
egyszerű őszi versikém is helyet kapott. A versekkel kezdtem el az olvasást.
A Te versed kimagasló, melynek cÍme: 56. emlékezete,  majd dicsérem
még Engel Cs. Erdély c. versét, Tóth E. Könnyek a vértanúkért címűt,
Erdős S. mindkét versét tetszéssel olvastam és I.P.Steve verseit.
Még folytatom az olvasást, és visszatérek.
Igényes összeállítás nagyon.
Szeretettel gratulálok: Mária
 
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. szept. 30., Cs, 4:00):
2021.  OKTÓBER  01.

 ..................................

 
Kedves Vendi!
Pár napja volt egy riport a rádióban az irodalmi Nobel díjról. A beszélgető partner egy író volt. Azt mondta, hogy szerinte több magyar író is megérdemelné a Nobel díjat és ráadásul ezek nem képezik az ismert írók kategóriáját. Nagyon sok az író és költő, de nagyon kevés a bemutatkozási lehetőség. Mivel a nyomtatásban való megjelenéshez pénz, mecénás, és nagy hátszél szükséges, ezért marad az internetes bemutatkozás.
Az ismert sztárokat a világon mindenhol tudatosan csinálják. Vagy azért mert pénzt látnak benne és azt azonnal ki akarják venni, vagy mert az illető benne van a credóban, hazafi, igazhitű, vagy egyszerűen csak csókos.
Sajnos a művészvilág egy igen különös társaság, oda belekerülni szinte csak születési jogon lehet. Aki tehetségével akar ott lenni, annak fel kell kötnie a gatyát.
Kertész Imre irodalmi Nobel díja is egyértelműen politika volt. A Sorstalanságot olvastam. Ettől gyengébb művet még nem láttam, szenvedés volt elolvasni. Érthetetlenül megfogalmazott hosszú mondatok. Mintha németből fordították volna kezdő fordítók magyarra. Az Euroviziós dalfesztivál is a homoszekszuálisok nyílt klubja, ahol minden előre el van döntve, akár a szépségversenyeken. Ebben a művész világban ne várjál jogos elismerést. Gábor barátunknak is mondogattam párszor, hogy mi hajt téged előre ebben a katyvaszban? Se erkölcsi, se anyagi megbecsülés és mégis csinálod? Ez az elhivatottság, hátha van egy ember akinek tetszik és akkor már megérte.
Nehéz ez a kenyér.
Üdvözlettel és tisztelettel:
Péter

.........................................

 
MAGAZINUNK A  FENNMARADÁS érdekében azoktól, akik megtehetik, anyagi segítséget fogad el, előzetes megbeszélés alapján.
2022. ÉV JANUÁRJÁTÓL, A  MEGSZÓLALOK MAGAZIN  a  tizenkettedik évfolyamát kezdi meg..  Köszönjük, ha gondol ránk.
A  SZERKESZTŐ

**************************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.

A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.

…......................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

….............................…

FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

………....................…

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

…..................................…

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com

Skype: nagy.vendi54

---

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

---

Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.

A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)

---

Könyvtár:

ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN

Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

 ---

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

---

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

---

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

---

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com

……................................

Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újságbelső és külső munkatársai!                 ……................................

MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1111. szám

………......................

VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ