MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2021. 09. hó – tizenegyedik évfolyam, kilencedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. (1-től a 12. számig)
11.Évfolyam: 2021. szeptember
*
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
*
A Magazin megtalálható a MEK és az EPA oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:
https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0
*
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje: http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
*
Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.
A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542
A Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:
Radio Mozaik Sydney – Ausztralia
*
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel - Skype-on: nagy.vendi54
*************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
************************************
1.LECTORI SALUTEM!
ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Becsengettek, mint minden rendes évben, mikor normális mederben folyt az élet. Most még egyenlőre nem az.
Szeptember is kissé zsúfolt hónap, vége a nyárnak, kezdeget munkálkodni az ősz, beindul a tanítás, vége az aratásnak, indulnak a szüretek, szőlő, krumpli, és a kukorica, tele lesz a kamra.
Csak remélni merjük, hogy nem torpasztja meg a nemkívánt vírus a lendületet. Sok minden rajtunk is múlik, ha nem vagánykodunk.
Lassacskán már nemigen van normális átmenet az évszakok közt, egybefolynak a hónapok, hetek, és szinte az évek is. Még élünk, és ez a lényeg, élni csak egyszer lehet, vallják a hitetlenek.
Arra kell vigyáznunk, hogy ne szakadjon egyszerre ránk a sok gond, egyebet nem mondhatok...
A Szerkesztő
FEHÉR GALAMB - FEHÉR GALAMB SZEMET KERES
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : ARATÁS UTÁN
Peregnek a búzaszemek
megadózunk Istennek,
a királynak ami jár,
s minden éhes embernek.
Megérett az élet
 |
| Nagy Vendel költő-szerkesztő |
fehér galamb szaporán kapkodva
hordja el a magokat,
árva galamb ne hord el
a búzaszemeket,
miből süt a kis-angyalom kenyeret..
Kassa, Pozsony, Komárom meg Eperjes
elveszett az ősi hon, de keserves
kezdhetnéd a sorsodat
újra, meg újra,
bárhová állhatsz,
csak ne az útba.
szegény az eklézsia,
maga harangozik a pap,
amennyit adsz annyit kapsz.
köteled kordában tart.
kemény a lelked mint a dió,
még csalárdnak sem vagy jó.
eladod a lelkedet egy cink tálért
zörögsz mint a cintányér.
felül bevarrják a zsebedet,
alul a pénz kipereg.
hűvös nyár-végi szelek
kotorják a szemetet.
hírhedt gazemberek
rád fogják a fegyvert
Sobri, vagy Savanyú,
Rúzsa, és Vidróczki,
fel a kezeket.
Adok egy láncot a nyakadba,
ne higgyék, hogy senkié vagy.
makogva motyogod
legszebbik versedet.
fogad vacog, itt a zima
ez talán az utolsó ima.
azon gondolkozzál
ne vegyenek palira
lé tartja a szolgát
átok, szitok a gazdát
megtanultam mutatni alázatot
szívemből gyűlölni e gyalázatot..
s ha beverik a fejedet
teljes búcsút nyerek.
néha kifekszel mustrára
s megijed a férfi utoljára,
de mikor rémül meg elsőre?
ha először nem sikerül másodszorra,
s másodszor nem sikerül elsőre.
nem is lehet ő a bajtársad,
csak talán a pajktársad.
némi száraz kóró
tüzelőnek csak jó,
nehéz az illata,
a kutya megcsúfolta.
árokparton aludni jó,
arra szalad el a ló,
azt kiáltja, ne hazudj...
felébreszt egy Pegazus.
Ősanyáim hajón csorogtak le a Dunával,
Passautól Tolnáig,
beszélhetnék földjük szavával svábul,
de apám nyelvén mondom a magamét magyarul.
a galambot keresed?
nézz fel az égre
fent lebeg a szélben
guggolva repül az ég alatt,
elindult már feléd
a zöld olajággal,
odaveti eléd.
Ne spórolj a kegyelemmel,
az utolsó nadrágodon
már úgysem lesz zseb.
SZEKSZÁRD, 2021. AUGUSZTUS 25.
************************************
SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL
1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: FEHÉR GALAMB SZEMET KERES
2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
SZŐCS ÉVA (ERDÉLY), POÓR EDIT, BŐHM ETELKA, CSOMOR HENRIETT,
ENGEL CSABA (ERDÉLY), SZILÁGYI ANITA, BODAI ILDIKÓ,
DUFEK MÁRIA (SZLOVÁKIA), SZAIPNÉ KISS MÁRIA (ANGLIA),
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES
3. MESEVILÁG
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: PILLÉCSKE
MEGJELENT A YOUTUBE-ON TITOK CÍMŰ ÍRÁSOM,
FELOLVASSA KOMÁROMI ANETT SZÍNÉSZNŐ
4. FEJLŐDÉSREGÉNY
ÁRVAY MÁRIA : VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES
5. VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL
KLEMENT BURZA MÁRIA : KÖZELEG AZ ŐSZ
6. VÁLOGATÁS ÍRÁSAIMBÓL
I. P. STEVE ( AUSZTRÁLIA): VERSEIMBŐL, PLUSZ EGY PRÓZA
7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
VÉGHELYI PÉTERNÉ : TOBORZÁS AZ ANGYALKÉPZŐBE
8. HAZAI TÁJAKRÓL...SZEGZÁRDI NAGY VENDEL ÍRÁSAIBÓL: MIÉRT?
9. BECSENGETTEK
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN
10. BEMUTATJUK KOVÁCS ÉVA ÍRÁSAIT
KITALÁLT ÉLETTÖRTÉNET - REGÉNY
11. ISKOLA ELŐTT. VÉGHELYI JÓZSEF: EGY FÜRT SZŐLŐ
12. ELBESZÉLÉS.MÁRKUS KATALIN: RÉG VOLT, IGAZ VOLT
13. NOVELLASOROZAT. SZILÁGYI ANITA - ROMANTIKUS DRÁMA
SZÉTTÖRT JEGYGYŰRŰ (VII. RÉSZ)
14. NOVELLA. POÓR EDIT: A KIS RÓZSÁS HÁZ
15. VERSRŐL - VERSRE. KORTÁRSAINKTÓL
SZŐCS ÉVA (ERDÉLY), KOVÁCS TIBOR, CSOMOR HENRIETT,
SZILÁGYI ANITA, ENGEL CSABA (ERDÉLY), KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT
16. KEZDŐDIK AZ ISKOLA
CSOMOR HENRIETT: VISSZAEMLÉKEZÉS AZ ISKOLAKEZDÉSRE
17. BIBLIAI ELMÉLKEDÉS 1. PÁNCZÉL JÁNOS:
JÉZUS ÉLET-ODAADÁSÁNAK, ÉS MEGBOCSÁTÁSÁNAK
EGYÜTTES ELŐFORDULÁSAI
18. LAPZÁRTA. VÁLOGATÁS ERDŐS SÁNDOR ÍRÁSAIBÓL: EGY ANGYAL
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
18. LAPZÁRTA. VÁLOGATÁS ERDŐS SÁNDOR ÍRÁSAIBÓL: EGY ANGYAL
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
************************************
2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
Délcegen álló gyönyörű nagy hegyek,
Isteni alkotás érdes csúcsotok,
felhők között a végtelenbe nyúlok.
Ormon, magasban fenyőfa díszeleg,
megbabonázva bámulom ékedet.
Kristálytiszta víz zuhan le testeden,
apró mohákat tartva nedvesen.
Szabadság szele érinti arcomat,
ahogy szirted szélén, lábam megtorpan.
Mily fenségesen emelkedsz az égbe,
mennyek kapuját titkon el is érted.
.................................
Poór Edit: LÉLEK UTAZÁSA
Lélek elhagyva a testet,
Hullámokban emelkedve,
még tartja a Föld légköre.
Mily gyönyörű e kék bolygó,
körbe fonja arany háló.
Légkör szélén időkapu,
őrzi két hatalmas Kerub.
Kapun túl fátyol lebben,
ott már az idő végtelen.
Lelkek lebegnek fényesen,
segítenek új jövevényen.
Melléje suhan két angyal,
körülfonják szárnyaikkal.
Együtt lebegnek Szférákon,
S szellemvilág feltárul.
Nap sugara nem látható,
de minden fénytől áradó.
Kék, rózsaszín, fehér, arany,
rubin, ezüst, lila, smaragd.
Fák, virágok és források,
mint tündöklő gyémántok.
Zene léleknek kellemes,
Szférán a hárfa húrja zeng.
Az utazásnak végével,
angyalok kíséretével,
időkapunál megállva,
lélek, elköszön hálával.
Földön teste visszavárja,
érvényesül Föld vonzása.
Ezüst fonala vezeti,
Napfonaton beérkezik.
Debrecen, 2020.02.
.................................................
BŐHM ETELKA: CSENDEMBE REJTEM
Csendembe rejtem
minden gondolatom - és
közben álmodom.....
Egy szebb világról -
(hol) szeretet hódít, s érték
- az emberi lét.....
..........................................
Csomor Henriett: Mint két malomkő között
Sajnos nem mindig
a szépre emlékezem.
Akkor sem ha,
Csak azt várom, hogy
valaki rám nyissa az ajtót.
Ha sokáig nem nyitják
gondolkodóba esem
s évekkel ezelőttiig
visszatudok emlékezni,
arra az eseményre
ami legjobban,
fájt az életemben.
Befelé hullnak könnyeim,
pedig jócskán eltelt az idő.
Mikor fejemhez vágta,
durva szavait.
Kiakartam űzni,
lelkemből a rosszat.
de nem tudtam,
pedig már rég elment.
Vannak dolgok,
amelyet egyáltalán,
nem lehet feledni.
Folyton őrlődőm,
mint két malomkő,
közt a búzaszem.
Az augusztusi kenyér ünnep idején.
2021. július. 30
........................................
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Csak délibáb a víztükrében
Egy hatalmas tó víztükrében,
Annak kellős közepében,
De messze, messze a láthatár.
Egy hatalmas erdő sűrűjében,
Annak kellős közepében,
Betör a meleg nyári napfény,
De távol van, távol a remény.
Egy hatalmas, mélységes völgyben,
Annak tágas közepében,
Vörös arcát elrejti a nap,
De messze, messze a holnap.
Hol a forró éghajlat ölében,
Már csak délibábról álmodsz,
A Szavanna közepében,
Sivatagi lázban ébredsz.
2021.08.08.
SZILÁGYI ANITA: Égitestek játéka
Én a Nap vagyok,
Te a Hold legyél,
Mikor Én ragyogok,
Te picit pihenjél,
Este elhalványulok,
Körülölel fehér fényed,
Csillogó csillagokkal
Álmom védelmedbe veszed,
Délibábom dédelgeted,
Nehogy zaj zavarja,
Féltőn betakar szemed,
Sugarad bölcsőm ringatja,
Találkozunk pirkadatkor,
Csöndben csókot lopunk,
Míg alszol, őrködök olyankor,
Egy kicsit bújócskázunk,
Jó ez a körforgás,
Égitestünk pajkoskodhat,
Fénytelenül fakó a virágzás,
Élővilágunk elhervadhat,
Szükség van ránk,
S nekünk egymásra,
Összeölelkezik szánk,
Röpke idő jut játékra,
Őszülésig őriz,
Ne bántson dúló háború,
Ringat szerelmed,
Szívünkben nincs ború,
Játsszunk, játsszunk,
Soha ne hagyjuk abba,
Világűrbe szét ne szóródjunk,
Fonódjunk egymásba.
DUFEK MÁRIA (SZLOVÁKIA) : Hol van hazám?
Hol van hazám? Duna- Garam közben,
búzát érlelő aranyos rögben.
Bárányfelhőkkel lakott ég alatt,
ahol hegynek számít Kovácspatak.
Hol van hazám? Hol apám született,
s hol anyám látta meg az eget.
Ott van hazám a népviseletben,
a dalokban, nemzeti színekben.
Hol van hazám? Hol magyar szív dobog,
hol tessék, szabadot hall, ki kopog.
Hol a kenyér, szalonna nem tabu,
hol fecske száll, nem marabu.
Hol van hazám? A kereszt tövében,
hol üdvösség van Jézus nevében.
Hazám Európának szívében,
ott van és mélyen az enyémben.
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Mondottad-e...
Csak rohanunk ezerrel százfele,
testünk immár roskadva esdene.
Mondottad-e ma már hogy "szeretlek",
hiszen nem kell hogy látsszál keménynek.
Mikor ezt a napot az éj lepi be,
gondolni kell a számonkérésre.
....................................
SZILÁGYI ANITA: Égitestek játéka
Én a Nap vagyok,
Te a Hold legyél,
Mikor Én ragyogok,
Te picit pihenjél,
Körülölel fehér fényed,
Csillogó csillagokkal
Álmom védelmedbe veszed,
Délibábom dédelgeted,
Nehogy zaj zavarja,
Féltőn betakar szemed,
Sugarad bölcsőm ringatja,
Találkozunk pirkadatkor,
Csöndben csókot lopunk,
Míg alszol, őrködök olyankor,
Egy kicsit bújócskázunk,
Jó ez a körforgás,
Égitestünk pajkoskodhat,
Fénytelenül fakó a virágzás,
Élővilágunk elhervadhat,
Szükség van ránk,
S nekünk egymásra,
Összeölelkezik szánk,
Röpke idő jut játékra,
Őszülésig őriz,
Ne bántson dúló háború,
Ringat szerelmed,
Szívünkben nincs ború,
Játsszunk, játsszunk,
Soha ne hagyjuk abba,
Világűrbe szét ne szóródjunk,
Fonódjunk egymásba.
...................................
BODAI ILDIKÓ: Az élet iskolája
Fáradtan csüng az
ajkamon a jaj .
Botladozik az élet körülöttem is itt a baj!
Gödörbe taszít néha..
feszít a lélek és fárad a test !
S az ember néha mindent,
egyedül cipel..
Aztán kiegyenesedik
és feláll...
Hátra hagyja megtépázott napokat ..
Amely,
az arcára írta a gondokat..
Valami új van ,
valami újnak kell lenni..
A sorsot ha fáj is
át kell vészelni !
Remény ágyában hittel
pihenni.
Álmainkban boldogabb csillag képet megélni.
.................................
DUFEK MÁRIA (SZLOVÁKIA) : Hol van hazám?
Hol van hazám? Duna- Garam közben,
Bárányfelhőkkel lakott ég alatt,
ahol hegynek számít Kovácspatak.
Hol van hazám? Hol apám született,
s hol anyám látta meg az eget.
Ott van hazám a népviseletben,
a dalokban, nemzeti színekben.
Hol van hazám? Hol magyar szív dobog,
hol tessék, szabadot hall, ki kopog.
Hol a kenyér, szalonna nem tabu,
hol fecske száll, nem marabu.
Hol van hazám? A kereszt tövében,
hol üdvösség van Jézus nevében.
Hazám Európának szívében,
ott van és mélyen az enyémben.
*
Bételt
Látod, egyszer a fonál elszakad,
kútba hullik a színarany vödör.
Több érzés az életben nem fakad,
feketén tátong a csúf sirgödör.
Hogy éppen ma az utolsót adod,
egy utolsó ölelés, köszönés,
még egy utolsó csók, bár nem tudod,
és nincs más utána csak feledés?
Élj mindennap egy egész életét,
első és utolsó lélegzetvételt,
nem csalnak így meg az ígéretek,
elmondhatod, rajtad minden bételt!
...............................
Szaipné Kiss Mária ( ANGLIA): Gondolatok
Semmi fának semmi ágán
Ringatózni oly merész.
Semmi fának semmi ágát
Mért markolja sok-sok kéz?
Száraz fának nem nő ága,
Mégis hiszünk a csodában.
Gyümölcstermő, lombos ágba
Közben mások kapaszkodnak.
.....................................
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Mondottad-e...
Csak rohanunk ezerrel százfele,
testünk immár roskadva esdene.
Mondottad-e ma már hogy "szeretlek",
hiszen nem kell hogy látsszál keménynek.
Mikor ezt a napot az éj lepi be,
gondolni kell a számonkérésre.
************************************
3. MESEVILÁG
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Pillécske
Egyszer volt , hol nem volt ,volt egyszer egy kislány . Nagyon apróka és könnyű volt . Anyukája nem is érezte a súlyát , mikor felvette .Úgy gondolta
ezért valami olyan nevet keres neki ami illik rá, és el is nevezte
Pillécskének.
Pillécske nagyon gyorsan tudott futni , még a fiúkat is lehagyta ,Szökkenni is nagyot tudott ,hogy még a fa tetejéről is leszedte a gyümölcsöt .Még a legmagasabban levőket is amiket már a madaraknak hagytak . Olyan könnyű volt ,hogy nyugodtan ült az ágakon ,nem tört le alatta . A madarak nem féltek tőle , vígan fütyörésztek mellette . Addig hallgatta őket ,hogy megértette mit is beszélnek . De legjobban a lepkéket szerette . Kicsit irigykedett is, mert nekik olyan szép szárnyuk volt , amivel ide-oda repkedhettek . Pillécske tudta bármennyire is könnyű repülni nem tud , nincsenek szárnyai . Mert Ő csak
 |
| Kelemen Györgyné Edit |
Pillécske nagyon gyorsan tudott futni , még a fiúkat is lehagyta ,Szökkenni is nagyot tudott ,hogy még a fa tetejéről is leszedte a gyümölcsöt .Még a legmagasabban levőket is amiket már a madaraknak hagytak . Olyan könnyű volt ,hogy nyugodtan ült az ágakon ,nem tört le alatta . A madarak nem féltek tőle , vígan fütyörésztek mellette . Addig hallgatta őket ,hogy megértette mit is beszélnek . De legjobban a lepkéket szerette . Kicsit irigykedett is, mert nekik olyan szép szárnyuk volt , amivel ide-oda repkedhettek . Pillécske tudta bármennyire is könnyű repülni nem tud , nincsenek szárnyai . Mert Ő csak
egyszerűen könnyű volt , mint egy kis pille kis falevél vagy
mint egy pelyhecske .Féltette is Anyukája:
- Vigyázz Pillécske fel ne kapjon a szél és vigyen messzire oda ahová nem szeretnéd , hogy elvigyen!
Kicsi Pillécske esténként viszont arról álmodott egyszer kirepül a házból , ki az ablakon elszáll mint a madár a templom tornya felet tesz egy nagy kört a falu felet és integet az embereknek. Reggel mikor felébredt kihúzott pár tollat a párnájából ,és nézte ,hogy repülnek fel az égbe a reggeli szellővel .
Neki a megnövés azt jelentette kinő a szárnya .
Egyik nap mikor fent ült a ringlófán elkezdet keservesen sírni . A madarak nem figyeltek rá csak röpködtek a rét felett és élvezték a csodás időt . Egyedül volt és sírdogált senki nem figyelt rá. Egyszer csak kis reszelős nyelvecskét érzett az arcán és egy puha kis mancsot .Lenézett egy kis mókuska volt az . Selymes kis vörös bundája volt és fekete kis gomb szeme .
- Igazán szeretnél repülni úgy mint a madarak ? - kérdezte a mókuska . Gondold meg nem lesz karod, nem leszel kislány,tényleg akarod ? Nem bánod meg?
- Nem ,nem, repülni szeretnék .
- Na jó legyen . Viszont ha meggondolod magad, holnap napnyugtáig térj vissza. - figyelmeztette a mókus .
A mókus mondott valamit . Pillécske karja nagyon furcsa lett ,elkezdtek rajta tollak nőni szépek csillogó fehérek .
-Szárnyam van, szárnyam ! -kiáltotta .
Először leesett a fáról ,aztán repült fel a magasba a háztetőre majd ki a rétre . Vígan énekelt, dalolt .
Megrészegült a repüléstől, csak szállt és szállt . Jó messzire . Észre sem vette besötétedett felszállt egy magas fa tetejére a fejecskéjét a szárnya alá dugta és mélyen elaludt . Reggel madár csicsergésre ébredt . Még sosem ébredt a szabadban . A többi madár már reggelizett ették a magokat kukacokat . Neki meg eszébe jutott a finom kakaó, a reggeli kalács . De hát tud repülni mindjárt otthon lehet, várja a finom reggeli . Már repült is haza .A konyhában már ott ült mindenki .Pillécske berepült az ablakon . Meg akarta ölelni Anyukáját de a szárnyával nem ment , enni szeretett volna de nem volt keze csak szárnya . Anyukája megetette .
- Jaj hogy mégy így az iskolába mivel fogod a tolat ?
Pillécske azért ment, vagyis repült . Jaj de ügyetlenek és lassúak vagytok ott lent nevetett .
Viszont az iskolában nem volt jó, nem tudta megfogni a tollat ,ügyetlen volt . A többiek kinevették és kigúnyolták , hogy nézel ki. A barátnője meg szomorú volt, hogy fogunk így játszani. Elgondolkodott jaj ezek a szárnyak nem jók . Nem lehet velük fogni . Nem fogok tudni enni , játszani ,tanulni . Jaj semmire sem jók ,csak repülni. Figyelmeztettet a mókus, biztos szeretnél szárnyakat ,gondold meg jól . Kislány szeretnék lenni, kislány ! Repült ki az ablakon . De a nap már lemenőben volt , mi lesz, ha nem lesz ott a mókus és a szárnyak megmaradnak. Fel a ringló fára , Jaj csak a mókust ott találja . A mókus már várta . Nem mondott a mókus semmit, csak néhány varázsigét .Tudta jól Pillécske mért jött . Megtörtént a varázs,a tollak eltűntek . Pillécske boldogabb még sosem volt . Ugrott a fáról le ,rohant a házba és ölelte Anyját , Apját .
- Nem ,nem kell többet szárny .
Vígan ette a kalácsot és itta kakaóját . Nem kellet etetn,i mint egy kisbabát . Öltöztette játék - babáját szép ruhába . Iskolában is vígan fogta a tollat . Repülni már nem szeretne csak álmában, vagy repülőn . Kis lányka ,Ő kis lányka , és az is marad , Barátait nem feledte, nem is fogja . Az idő gyorsan szaladt .Felnőtt a kicsi lány és madarakat gyógyítgat . Jár hozzá sok kis sérült és Ő ápolgatja szépen őket . Vígan szálnak mikor meggyógyulnak de kedves kis orvosukat nem feledik soha . Vissza -vissza járnak és mutatják neki fiókájukat . Mert ,ha baj van és betegek tudják segítséget hol találnak . Jár is oda mindenféle madárka . Kis Pillécske boldog, hisz jót tenni jó. Sok kis barátjának segíthet , milyen jó is ,hogy a szárnyak helyett inkább kezeket választott .
Megjelent a Youtube-on Titok címűírásom: https://youtu.be/gUFq5WlPfcs
- Vigyázz Pillécske fel ne kapjon a szél és vigyen messzire oda ahová nem szeretnéd , hogy elvigyen!
Kicsi Pillécske esténként viszont arról álmodott egyszer kirepül a házból , ki az ablakon elszáll mint a madár a templom tornya felet tesz egy nagy kört a falu felet és integet az embereknek. Reggel mikor felébredt kihúzott pár tollat a párnájából ,és nézte ,hogy repülnek fel az égbe a reggeli szellővel .
*
A mesékben is azt szerette ahol tündérek voltak ,mert azok tudtak szállni fent a magasban. Nagyon irigykedett a barátnőjére mert ő már repült igazi repülőn. Mikor hazament az iskolából fel ugrott a ringló fára . Kényelmesen elhelyezkedett mint egy fotelban és estig a madarakkal fecsegett. Mikor sötétedett Anyukája hívta . Ő meg vígan énekelgetett, azokat a dalokat amiket a madaraktól tanult . A dalok a repülésről szóltak meg a családról . Éneklés közben a karjával csapkodott mintha repülne . Szülei örültek neki , hogy ilyen vidám kislányuk van . Ahány madárka volt a környéken mind arra járt volt ott fülemüle ,fekete rigó . Megtanították Pillécskét sok mindenre a gerlék a turbékolásra a madárkák a fütyörészésre . Olyan jóban volt a madárkákkal még a fészek építésben is segített nekik. Kihúzott a ruhájából pár szálacskát azt is beépítette nekik , hogy a piciknek jó meleg szállásuk legyen . Volt is nagy öröm mikor a tojásokból kikeltek a fiókák .Pillécske nagyon szerette őket mint a testvéreit . Nem volt tolluk kis esetlenek voltak , de a csőrüket hatalmasra tudták nyitni . Szépen nőttek a picik , kis szárnyukkal először ügyetlenül csapkodtak . Később viszont egyre ügyesebben . Pillécske nézte Ő sosem fog tudni repülni nincs szárnya .Reggelente hiába nézte a hátát a hátán levő két csontot nem akart nőni . Mondta is Anyukája az a lapockája abból soha nem lesz szárny. Igen kislány volt nem madárka . Pedig ,hogy szállna a barátaival . Nézegette magát a tükörbe: Hej sosem fogok megnőni .Neki a megnövés azt jelentette kinő a szárnya .
Egyik nap mikor fent ült a ringlófán elkezdet keservesen sírni . A madarak nem figyeltek rá csak röpködtek a rét felett és élvezték a csodás időt . Egyedül volt és sírdogált senki nem figyelt rá. Egyszer csak kis reszelős nyelvecskét érzett az arcán és egy puha kis mancsot .Lenézett egy kis mókuska volt az . Selymes kis vörös bundája volt és fekete kis gomb szeme .
- Igazán szeretnél repülni úgy mint a madarak ? - kérdezte a mókuska . Gondold meg nem lesz karod, nem leszel kislány,tényleg akarod ? Nem bánod meg?
- Nem ,nem, repülni szeretnék .
- Na jó legyen . Viszont ha meggondolod magad, holnap napnyugtáig térj vissza. - figyelmeztette a mókus .
A mókus mondott valamit . Pillécske karja nagyon furcsa lett ,elkezdtek rajta tollak nőni szépek csillogó fehérek .
-Szárnyam van, szárnyam ! -kiáltotta .
Először leesett a fáról ,aztán repült fel a magasba a háztetőre majd ki a rétre . Vígan énekelt, dalolt .
Megrészegült a repüléstől, csak szállt és szállt . Jó messzire . Észre sem vette besötétedett felszállt egy magas fa tetejére a fejecskéjét a szárnya alá dugta és mélyen elaludt . Reggel madár csicsergésre ébredt . Még sosem ébredt a szabadban . A többi madár már reggelizett ették a magokat kukacokat . Neki meg eszébe jutott a finom kakaó, a reggeli kalács . De hát tud repülni mindjárt otthon lehet, várja a finom reggeli . Már repült is haza .A konyhában már ott ült mindenki .Pillécske berepült az ablakon . Meg akarta ölelni Anyukáját de a szárnyával nem ment , enni szeretett volna de nem volt keze csak szárnya . Anyukája megetette .
- Jaj hogy mégy így az iskolába mivel fogod a tolat ?
Pillécske azért ment, vagyis repült . Jaj de ügyetlenek és lassúak vagytok ott lent nevetett .
Viszont az iskolában nem volt jó, nem tudta megfogni a tollat ,ügyetlen volt . A többiek kinevették és kigúnyolták , hogy nézel ki. A barátnője meg szomorú volt, hogy fogunk így játszani. Elgondolkodott jaj ezek a szárnyak nem jók . Nem lehet velük fogni . Nem fogok tudni enni , játszani ,tanulni . Jaj semmire sem jók ,csak repülni. Figyelmeztettet a mókus, biztos szeretnél szárnyakat ,gondold meg jól . Kislány szeretnék lenni, kislány ! Repült ki az ablakon . De a nap már lemenőben volt , mi lesz, ha nem lesz ott a mókus és a szárnyak megmaradnak. Fel a ringló fára , Jaj csak a mókust ott találja . A mókus már várta . Nem mondott a mókus semmit, csak néhány varázsigét .Tudta jól Pillécske mért jött . Megtörtént a varázs,a tollak eltűntek . Pillécske boldogabb még sosem volt . Ugrott a fáról le ,rohant a házba és ölelte Anyját , Apját .
- Nem ,nem kell többet szárny .
Vígan ette a kalácsot és itta kakaóját . Nem kellet etetn,i mint egy kisbabát . Öltöztette játék - babáját szép ruhába . Iskolában is vígan fogta a tollat . Repülni már nem szeretne csak álmában, vagy repülőn . Kis lányka ,Ő kis lányka , és az is marad , Barátait nem feledte, nem is fogja . Az idő gyorsan szaladt .Felnőtt a kicsi lány és madarakat gyógyítgat . Jár hozzá sok kis sérült és Ő ápolgatja szépen őket . Vígan szálnak mikor meggyógyulnak de kedves kis orvosukat nem feledik soha . Vissza -vissza járnak és mutatják neki fiókájukat . Mert ,ha baj van és betegek tudják segítséget hol találnak . Jár is oda mindenféle madárka . Kis Pillécske boldog, hisz jót tenni jó. Sok kis barátjának segíthet , milyen jó is ,hogy a szárnyak helyett inkább kezeket választott .
...................................
Megjelent a Youtube-on Titok címűírásom: https://youtu.be/gUFq5WlPfcs
Felolvasó Komáromi Anett színésznő.
************************************
4. FEJLŐDÉSREGÉNY
ÁRVAY MÁRIA : VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES
13. Fejezet - Torokszorító érzés
Noémi ismét nagy örömmel üdvözölt, láttam rajta, mennyire várt.
- Mi újság Flórával? – érdeklődtem bevezetésképpen.
- Képzeld, Olívia, már együtt társasozunk.
- Tényleg? Ez nagyszerű!
 |
| Árvay Mária |
- Szülinapjára kapott egy Scrabble-t. A családjának nincs türelme ilyesmihez, ezért áthozta hozzám; mi meg olyan jól elvagyunk vele. Főleg hétvégénként, hiszen akkor sokkal több időnk van játszani. Hála Neked, Olívia!
- Ugyan már, ez még csak a kezdet – simogattam meg a vállát.
- Sajnos, az osztályban még mindig nem szól hozzám, vagy távolságtartóan viselkedik, de mindegy.
- Ne félj, majd eljön mindennek az ideje. A félelemről jut eszembe, miről szeretnél ma beszélgetni?
- Olívia, olyan torokszorító érzés fog el, egyre gyakrabban!
- Miért, mitől, vagy kitől félsz? Meséld el bátran!
- Tudod, lehet, nevetségesen hangzik, de lámpalázas vagyok. Félek megszólalni mások előtt, főleg feleléskor.
- Mit érzel ilyenkor?
- Kiszárad a szám, alig tudok nyelni, hatalmas gombócot érzek a torkomban, szinte megfulladok. Rettenetesen dobog a szívem, alig tudok megszólalni. Az a csend, ahogy mindenki engem hallgat, az borzasztó!
- Amikor ilyen lámpalázasan kell felelned, milyen jegyeket kapsz?
- Rosszabbat, mint szeretném. Tudnám sokszor ötösre is, de valamikor csak hármast kapok, a nagy szorongás miatt.
- Írásban szoktak feleltetni?
- Látod, ez érdekes. Ha írásban kell felelnem, szinte repül a tollam, nincs semmi gond, ötösöket, vagy négyeseket viszek haza. Sokszor a tanárok egy-egy diákot egyénileg is feleltetnek írásban. Kiültetik az első padba, s ott kell dolgoznia.
- Tehát, te írásban sokkal jobban teljesítesz, mint szóban, igaz?
- Úgy érzem, igen.
- A tanáraid mit szólnak ehhez?
- Szerintem, észrevették, hogy így nekem könnyebb, vannak, akik írásban feleltetnek. Többen, azonban oldani akarják a lámpalázamat, s szóban kérnek számon.
- Minden tanárnál egyformán rossz a szóbeli felelés?
- Igazság szerint, nem. Amíg felelek, a többiek feladatot kapnak, vagy magyaron pl. a szöveggyűjteményt kell olvasniuk.
- Vagyis, nincs síri csend körülötted, ugye jól értem?
- Igen, s így már én is felszabadultabban érzem magam, könnyebb a felelés, nem izgulok annyira.
- Akkor, hol itt a baj, a probléma megoldódni látszik, nem?
- Oh, Olívia, sajnos, van valaki, aki nem kegyelmez, nála szóban kell felelni, mindenki más pedig síri csöndben hallgat.
- Kinél? Jaj, csak nem…?
- De igen, Kemény tanárnőnél! Olyan megvetően és kárörvendően néz rám, ahogy makogok! A többiek gúnyosan röhögnek rajtam, én meg majd elsüllyedek!
- Tehát, tulajdonképpen konkrétan Kemény tanárnő óráin félsz legjobban a szóbeli feleléstől, ugye?
- Igen, s ez egyre rosszabb. A tanárnő szinte élvezi, ahogy szenvedek, s nem bánja, hogy a többiek közben csúfolnak.
- Mindig a táblánál felelsz?
- Persze. A tanárnő még azt is megengedi, hogy páran szó szerint körül fogjanak a táblánál, úgy lessenek rám gonosz tekintettel. Nem tudom, mit lehet ezen élvezni? Csütörtökön ismét matek, s mivel elég rég feleltem, esélyes vagyok, jaj nekem!
- Nyugodj meg, van egy ötletem, lehet, tudok segíteni.
- Milyen ötlet?
- Talán, félelmetesen hangzik, de nem az. Beszélned kell Kemény tanárnővel, négyszemközt.
Láttam, Noémi elfehéredik.
- Ugye nem? Félek, mi lesz velem?
Kezét két tenyerem közé fogtam, egy darabig simogattam, majd amikor láttam, kicsit megnyugodott, folytattam.
- Nem lesz semmi baj. El kell mondanod a tanárnőnek, pontosan mit érzel, mitől feszengsz, hogy többet tudsz, mint amennyit kihozol magadból. El kell mesélned a félelmeidet, milyen rossz érzés, amikor mindenki síri csendben figyel, hogy közrefognak stb. Mindent, de mindent el kell mondanod, úgy, ahogy most nekem elmesélted. Csak egy dologra kell figyelned, ez nagyon fontos. Másokra ne panaszkodj, ne kritizáld a többieket, ne beszéld ki őket a hátuk mögött! Egyedül a saját félelmeidről, érzéseidről mesélj, s arról, mit szeretnél, Neked mi lenne a jó. Érted?
- Azt hiszem, igen.
- Ugyanis, ha csak magadról, a saját problémáidról beszélsz, azzal nem bántasz meg másokat, a tanárnőt sem. Lényeg, hogy felvállalod az érzéseidet, elmondod, hogyan tudna segíteni.
- Értem, de nagyon félek tőle!
- Tudom! Írd le magadnak egy darab papírra, amit mondani szeretnél. Nézd át többször, valamelyik nagyszünetben pedig keresd meg a tanárnőt, s mondd el neki!
- Nem vagyok én ehhez elég bátor!
- Dehogynem! Mi a kedvenc édességed?
- Minden, ami csoki! – mondta kis mosollyal az arcán.
- Rendben, akkor megengedett, hogy a beszélgetés előtt egyél pár kockát, az erőt ad.
- Tényleg?
- A nagy vizsgák, az érettségi előtt is hasznos, én már csak tudom.
Noémi, próbáld meg, ennél rosszabb már nem lehet, csak jobb.
- Nem is tudom…
Olívia, Neked is vannak félelmeid?
Észrevettem, hogy a kislánynak el kell kicsit terelni a figyelmét, hogy feldolgozhassa a hallottakat.
- Megígértem, hogy én is mesélek magamról, nem felejtettem el. Tudod, nagyon hasonlóak vagyunk, gyerekként szörnyen lámpalázas voltam magam is. Féltem, ha szóban, sok ember előtt kellett megszólalnom. Számos ötletet kaptam, de nem tudtam leküzdeni a félelmemet. Aztán, rájöttem valamire. Próbáltam kikapcsolni mindazokat, akik körülöttem voltak, csak egy emberre koncentráltam, méghozzá a példaképemre gondoltam. Mindig voltak példaképeim, akikre felnéztem, így valakit odaképzeltem, akinek borzasztóan el akartam mondani, amiről tanultam. A példaképemet álmodtam oda a tanári asztalhoz, szinte hallottam, ahogy megdicsér egy-egy jó válaszom után. Mivel az ember szívesen és örömmel társalogna a példaképével, gondolatban, így tettem én is, s máris jobban éreztem magam. Ez az én titkom maradt, most te vagy az első, akinek elmondtam.
- Példakép, de jó, lehet, Kemény tanárnő helyett oda kellene képzelnem valaki mást? Így talán menne a dolog, Olívia! Persze, egy kis csoki is kell hozzá!
- Bátorság, Noémi, meg tudod csinálni, mert fontos, hogy utána jobban érezd magad! Tudod, már az is nagy dolog, hogy megteszed az első lépést, én már akkor is büszke leszek rád. Ha sikeres lesz az akció, még inkább.
- Olívia, a következő alkalommal is beszélhetünk még egy kicsit a félelmeinkről? Fontos lenne, mert van még valami.
- Persze, ez nem lóverseny, gondold át és megbeszéljük. A héten meg nagyon várom majd a leveledet, mit intéztél Kemény tanárnőnél.
Noémi egy nagyot sóhajtott.
- Igyekszem, Olívia.
Szegény kislány, gondoltam magamban, amikor elköszöntem tőle. Tényleg borzasztó az, amikor ennyire figyelik felelés közben, nincsenek rá tekintettel. Drukkolok, hogy elő tudjon állni a problémájával a tanárnője előtt.
Vajon sikerül-e neki? Mit gondolsz, Kedves Olvasó?
***
14. Fejezet - Megmérettetés
Izgatottan vártam, vajon Noémi ír-e levelet, meg tudja-e csinálni, amiben megállapodtunk. Az alábbiakból kiderül, mi is történt.
„Kedves Olívia!
Nagyon nehéz nap áll mögöttem, de arra még van energiám, hogy írjak Neked. Be kell számolnom a történtekről, azt sem tudom, hol is kezdjem.
Amikor elmentél, ott motoszkált a fejemben, amit megbeszéltünk. Éreztem, a példaképes módszer segíthet, mégis, tele voltam félelemmel. Anyuék látták rajtam, hogy valami nem stimmel.
- Mi a baj, kicsim? – kérdezte anyu aggódva.
Elmondtam neki az ötletet, hogy mit is kérsz tőlem.
- Szerintem vágj bele – bátorított anyu. - Ha tényleg csak elmondod, hogyan érzel, s mit szeretnél kérni, ezért nem haragudhat senki.
- Nekem is tetszik az ötlet – helyeselt apu. – Hiszen nem görcsölhetsz minden matekon, ha feleltetni akar a tanárnő; ennél csak jobban jöhetsz ki a dologból!
A szüleim bátorító szavai jólestek, eszembe jutott, hogy még csokit is ehetek előtte, meg az, hogy leírhatom a gondolataimat. Mivel gyönyörűen sütött a nap, kiültem a hintaágyba, egy csomó papírral, cerkával, radírral és tollal felfegyverkezve. Ha sikerül megírni piszkozatban a dolgot, mindenképpen le szeretném tisztázni, hogy szép és olvasható legyen.
Ne tudd meg, hány papírt téptem szét még így is. Kavarogtak bennem a gondolatok, azt sem tudtam, hogy kezdjem. Aztán rájöttem, tényleg azt kell leírni, ami engem bánt, s nem másokat hibáztatni, okolni, bűnbakot keresni. Hátha megérti az a másik fél, hogy mekkora bajban vagyok, és segít! Igen ám, de Kemény tanárnő esetében már közel sem voltam ebben olyan biztos. Mégis, próba, szerencse, legfeljebb, leharapják a fejem!
Másnap alig tudtam figyelni az órákon, annyira vártam a félórás ebédszünetet. Ilyenkor én is szoktam ebédelni, de most kajára gondolni sem tudtam. Még a csoki sem esett olyan jól, mint hittem, úgy összeszorult a gyomrom. Jegyzeteimmel a kezemben mentem a tanáriba, de nem mertem benyitni.
Egy mosolygós tanárnő jött ki éppen.
- Szia, kit keresel? - érdeklődött segítőkészen.
- Csókolom, Kemény tanárnővel szeretnék beszélni.
- Éppen telefonál, várj egy kicsit! Mindjárt végez, szólok neki, nemsokára itt lesz.
Úgy zakatolt a szívem, hogy azt hittem, mindenki hallja körülöttem. Vártam, vártam, csak vártam, úgy éreztem, vánszorognak a másodpercek, percek.
Kinyílt az ajtó, s ott állt a mumus.
- Mit akarsz, nincs sok időm – vetette oda félvállról.
- Tanárnő, a se-segítségét szeretném kérni – hebegtem.
- Ne itt ácsorogjunk, gyere be.
Az oroszlán barlangjába – gondoltam félénken, most már mindegy, bemegyek.
A tanáriban viszonylag csend volt, többen az ebédlőben étkeztek, voltak, akik a következő órára készültek, így nyugi volt. Mégis alig tudtam elkezdeni, amiért jöttem. A jegyzeteim nálam voltak, de úgy táncoltak a szemem előtt a betűk, hogy alig láttam. Aztán eszembe jutott az írónő, Maja, ő az egyik példaképem. Biztosan bátorítana, támogatna, szeretné, ha jól jönnék ki a dologból. Elképzeltem, ahogy ott áll előttem, rám mosolyog, és bátorítóan néz. Nagy levegőt vettem és belefogtam.
- Kérem, segítsen nekem! Tudja, tanárnő, olyan lány vagyok, aki fél a nyilvános szereplésektől. Ha síri csönd van körülöttem, s mindenki engem néz, minden tekintet rám tapad, egyszerűen leblokkolok; ilyenkor összeszorul a torkom, alig tudok megszólalni. Pedig készülök az órákra becsülettel, csak a pillanatnyi drukk és stressz akadályoz abban, hogy elmondjam, amit tudok. Észrevettem magamon, hogy írásban sokkal könnyebben megy minden, sőt, akkor is, ha felelés közben a többiek feladatot kapnak, így van egy kis háttérzaj, ami oldja a feszültségemet. Kérem, engedje, hogy bebizonyítsam, többet tudok, mint hármas. Ha lehet, hadd feleljek úgy, hogy egyedül vagyok a táblánál, nem szakítják meg a mondandómat gúnykacajok. Kérek szépen egy esélyt!
Kifogytam a szóból, a szuszból, s mindenből. Többre nem voltam képes. Láttam a tanárnő arcán, hogy kicsit meglepődött. Nem szólt semmit, csak nézett rám. Egy darabig álltam a tekintetét, aztán lesütöttem a szemem. Végre megszólalt.
- Szeretem, ha valaki bátran elmondja, mi zavarja. Szeretem, hogy nem árulkodni jöttél, hanem elmondtad, mi bánt, mire van szükséged. Meglátom, mit tehetek. Most pedig menj, mindjárt becsengetnek!
Nagyot sóhajtottam és kisiettem a tanáriból.
Most pedig itthon vagyok, hulla fáradtan. Búcsúzom Tőled, s fogalmam sincs, mi lesz velem a csütörtöki matekon!
Szeretettel: Noémi”
Könnyes szemmel olvastam a beszámolót. Megcsinálta, megcsinálta!!!
„Drága Noémi!
Nagyon büszke vagyok rád, megcsináltad, amire vállalkoztál! Méghozzá nem is akárhogy! A tanárnőd is megmondta, sikerült őt is meglepned! Látod, máskor is alkalmazhatod ezt a módszert! Bármi bánt, ha valami zavar, beszélhetsz bárkinek az érzéseidről, nem harapják le a fejed! Úgy örülök neked!
Szeretettel: Olívia”
A történetnek még nincs vége. Noémitől még egy levél érkezett a héten.
„Kedves Olívia!
Tudom, kérted, hetente csak egyszer írjak, de erről tudnod kell! Rövid leszek, ígérem!
Csütörtökön, természetesen, kihívott Kemény tanárnő a táblához!
Most azonban kiadta a többieknek, melyik feladatot csinálják közben.
Volt, aki félbehagyta, s rám figyelt, és rajtam nevetett. Kemény tanárnő, viszont szúrósan nézett rá, így kénytelen volt folytatni a feladatot. Sokkal jobban ment a felelés, négyest kaptam! Jó, ugye?
Szeretettel: Noémi”
„Szia, Noémi!
Gratulálok, ügyes vagy, csak így tovább! Örülök, hogy megírtad!
Szeretettel: Olívia”
Egy lépéssel ismét előrébb vagyunk, de jó!
Most a lovaglás ügyet szeretném elsimítani. Először is, tervezem megbeszélni Noémivel és a szüleivel az ötletemet, mert biztosan tudom, van segítség!
Folytatjuk.
************************************
5.VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL - KLEMENT BURZA MÁRIA
Közeleg az ősz
Csónakba száll lassan a nyár,
tudja jól, ideje lejár,
még egyszer mindent körbejár,
s jövőre majd visszatalál.
Szívünk őrzi a melegét,
sok kedves percét s nevetést,
az ősz közel, s emlékeztet
az elmúlásra bennünket.
*
Szivárványhídon át
Kegyetlen őszi szél nevet, mely egykor
egy őszön tavaszt hozott énnekem,
az akkori őszbe hajló mosollyal
lassan szárítja könnyeimet.
Nézem az égen gomolygó sötét felleget,
ahogy a kék égbolton lassan lépeget,
mögötte ott ragyog a Nap, s hinni akarom,
hogy visszahozza a tavasz varázsát
egy ködös, őszi alkonyon.
Vagy legalább elhazudja, hogy ami
rég volt, s bennem ma is eleven,
valamikor még itt lehet velem,
csak tréfa volt , ami fáj,
tréfa volt az elmúlás,
mert minden-minden változás,
örökkön át tartó körforgás,
csak egy ami változatlan,
amely szívemben elrejtett,
s szivárványhídon át Hozzád elvezet.
*
Apró csodák
Apró , csepp örömök naggyá lesznek,
értelemmel és szíveddel figyeld,
csend mélyéről jött Léleküzenet,
ébreszt, segítsd az elesetteket.
A rosszat, melyet látsz a Világban,
változás nem lehet, csak imával,
tégy érte Lelked tisztaságával,
változást magaddal kezdd s ne mással.
Lásd meg a jót ott is, ahol nincsen,
előlegezd meg a lelki kincset,
eltünteti a sok rosszat, mindet,
jóság ölelje át tetteinket.
Az égen ragyognak a csillagok,
érezd, Lelkedben is csillag ragyog,
engedd és belvilágod kiragyog,
a rossz eltűnik s a jó felragyog.
************************************
6.VÁLOGATÁS ÍRÁSAIMBÓL- I. P. STEVE (AUSZTRÁLIA )
VERSEIMBŐL, PLUSZ EGY PRÓZA
Nyári eset (Rímku-csokor)
Történt egy reggel,
hogy hirtelen ott lettek,
egymással szemben.
mint illik a véletlen,
múló szerepben.
Két érző ember,
talán mondanom sem kell,
egymásra leltek.
A nyári esten
már szerelembe estek,
úgy, mind a ketten.
S a szerelemben,
nincs elképzelhetetlen,
minden megeshet.
Édes kettesben,
a láztól égő testek
együtt hevertek.
Mint napok teltek,
a nyárban kúszó percek,
tovasiettek.
A szép nyár elment
s lassan az érzelemben,
kihűltek lettek.
*
Rekkenő hőségben (Rímku-füzér)
A macska nyávog,
lehet, csak unalmából.
Meleg van s álmos.
A macskatáptól
egeret fogni sztrájkol,
hívják az álmok.
Te, dehogy bántod,
mész tovább, utad járod
alhat a jámbor.
A sok mozgástól
érzed az izzadásod,
mint ki nem ápolt.
Az inged álnok,
a szellőtől is szálló,
nyárinak látszó.
Felvenni kár volt,
nem könnyíthetsz ruhádon.
bár lenge vászon,
*
A forró nyáron,
úgy tűnik, minden lángol,
a lét parázsló.
Az égen távol
pár felhő jön, már látod
s az esőt várod.
Cseppet sem bánod,
ha egy kis futó zápor
elkap s megázol.
*
Régi nyár
Szénakazalban,
valamikor ott hagytam.
Vagy csak akartam...?
*
Ember lett az ember
Legyen
ember!
És lőn ember ott, a világosságban,
ki lelkét adta a tiltott tudásnak
mégsem emlékszik vissza, hogy az alma,
vagy fügefa, hol magát takargatta.
Fekve
hevert,
a kényelmét csak halmozta naphosszat,
a létét élte, előtte boldogan.
Már nem fogalmazom meg, kinek bűne,
mert diszkrimináció vétke űzhet.
Gender
helyett,
csak annyit mondok, hogy a gyengébbik nem
s a saját fajtám ezzel nem szépítem!
Lényeg, hogy jó világból, nagy világba,
űzött ember ment, a lopott tudással.
Megtelt
fejjel,
ésszel, logikával indult, mint szerény
s gyorsan vált belőle olyan, ki kevély.
Kinek sosem elég, mindig több, több kell
kinek igazát erő, csata dönt el.
Teret
sebzett,
ahol kitermelt, ott fa nem lesz újra
a természetben merre vitte útja
a kényelemnek technikát alkotott
és a lét lehetőség is megromlott.
Keres,
mereng.
Evolúció vagy egy mutáció?
Mindegy hogy honnan az ember és mi volt,
Ma már még több, az Isten akar lenni
és így fog minden, a semmibe veszni.
.........................................
PRÓZÁM
Belerúgtak a tökömbe.
Szinte hallom, hogy felszisszensz olvasás közben, hogy még ilyet is megírok és szerinted ez nem irodalmi téma, nem ide való. Illik, nem illik, illem, nem illem, ami megtörténik, az le is írható. Olvastam én ettől már sokkal furcsább dolgokat is. Tehát, nem szépítem az esetet, bennem is volt hiba, hiszen kajánul vigyorogtam, míg lóbáltam a tökömet. Na! Most magam előtt látom, képzeletben, a kedves hölgyet, ki magát barátnak mondja, de nem igazán kedvel, szóval, most biztos elégedett mosollyal nyugtázta, hogy, végre valaki bátor volt velem szembe. Tény és való, hogy nem türtőztette magát. Na de, elmesélem inkább, hogy hogyan is kezdődött.
A hétvégi zsúfolt vásárlásban én is ott tolongtam a piaci tömegben. Mindenhol, mindenért hosszan kellett várakozni, sorban állni. Igazából már a hús és felvágottak részlegnél elfogyott a türelmem, de amit meg kell venni, azért áldozatot kell hozni az időből is, nem csak a pénztárcából. Néha figyelemmel kell lenni, mert az élelmesebb vásárlók, a később érkezés esetén is hamarabb kerülnek sorra. Gondolom erről nem szükséges bővebben szólnom, hiszen majd mindenki ismeri a jelenséget.
A húsokkal, felvágottakkal, sajt és túró féleségekkel még a gyümölcsöket, zöldségeket közelítettem meg, majd mivel rengetegen voltak, úgy a csomagjaimat elvittem az autóhoz. Bepakoltam és csak utána mentem vissza. Gyümölcsöt mégsem vettem, hisz előtte lévő napon amit vettem az elegendő. Cukkinit nézegettem, megkívántam egy kis főzeléknek, azaz csak nézegettem volna, mert egy furakodó hölgy háromszor is kitúrt, hogy ne férjek hozzá. Nem vagyok modortalan, nem szóltam semmit sem, csak igyekeztem szilárd lenni az állásban, hogy vegye észre magát. Ő már megkezdte a mondókáját és igen mérgesen csacsogott. Közben sikerült sorra kerülnöm, megvennem amit akartam. Fizetés közben pillantottam meg, hogy nem csak cukkini, hanem főzőtök is van és már nyúltam is az egyikért. A furakodó hölgy keményen rám szólt, hogy azt ő nézte ki és nem volt szép tőlem, hogy elé soroltam magam. Nem vitatkoztam vele, már éppen elég ideges volt, nem akartam, hogy még rosszabb legyen a napja. Az eladótól megkaptam a visszajáró pénzt és egy csinos kis műanyag szatyorban az árut. Amikor elléptem a hölgy dühösen nézett rám és valami szitkokat motyogott. Én pimaszul megemeltem a kis szatyrot és kaján mosollyal ott lóbáltam, mire ő belerúgott. Bele a szatyromba, a tökömbe.
Elgondolkodtam egy kicsit, Ha magam elé engedtem volna az igen harcias hölgyet, akkor lehet, hogy az ő tökjébe rúgott volna valaki és akkor most nem lett volna miről írnom.
************************************
7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
VÉGHELYI PÉTERNÉ : Toborzás az Angyalképzőbe
Két város közti utazásom során visszafelé úton, fáradtan találkoztam három nagyon rendetlen kislánnyal. A buszmegállóban a testvéremtől búcsúztam, és már ott hallottam harsona, néha ízléstelen szövegkörnyezetű hangos, esztelen vihogásukat. Megnézni csak akkor tudtam őket közelebbről, amikor felszálltak arra a buszra, ahol én már helyet foglaltam. Utazótáskákkal, hangos vihogással, hirtelen a mellettem lévő helyeket foglalták el.
– Kiabálni fogtok a buszon is? – kérdeztem őket. Mert ha igen, akkor inkább menjetek hátra – mondtam.
 |
| Véghelyi Péterné |
Megszeppenve nézett rám az egyik leány, és ígéretet tett arra, hogy nem fog kiabálni. Feléjük fordulva ennyit mondtam: – Tudjátok azért nem szabad így viselkedni, mert ti gyerekek vagytok, és egy napon majd hölgyek lesztek. Szó szerint így történt. Megnyugodva fogtam kezembe a könyvemet melyet olvasni készültem, de nyugalmam
nem sokáig tartott, mert a főkolompos (akit mint kiderült,
Martinának hívnak) hirtelen gondolt egyet, és hangosan
megjegyezte:
– Inkább átül ide mögém, a mögöttem lévő ülésre – majd jó
– Inkább átül ide mögém, a mögöttem lévő ülésre – majd jó
hangosan, csámcsogva csócsálta a rágógumiját a fülembe.
Hátra fordultam kissé ingerülten, és azt mondtam neki:
– Tudod így csámcsogni azért sem illik, mert mint mondtam, egy nap majd hölgy leszel. Beszélgetésünk itt nyilván abbamaradt volna, ha nem látom szemében az értelmességet. Könyvemet becsuktam, és magamban annyit mondtam: "Na jól van Uram, látom munka van!" A két ülés között beszélgettünk egy órán át. Ez a kislány hátrányos helyzetű roma gyerekek bentlakásos iskolájába került néhány héttel ezelőtt, mert előző iskolájában testvérével együtt orvosolhatatlan következményeket okozó balhékat követtek el. Jól ismerem ezt az intézményt, mert a szülőfalumhoz közel van. Ide azok a gyerekek kerülnek, akiknek itt jobb mint otthon, mert legalább enni kapnak, és ha a szülők nem adják őket be ide, akkor a családból való kiemelés következett volna. Így volt ez Martináék esetében is.
Elmesélte a rengeteg balhét, hogy gyakran a provokációra az öklével válaszolt, és a tanárok általában kiabáltak vele. Egyébként a legutolsó verekedés során a testvérét védte. Meglepetten ért nyílt őszintesége, és figyelmesen hallgattam anélkül, hogy bármilyen ítéletet mondtam volna.
A kislány kerülte a szemkontaktust, többször kértem arra, hogy nézzen a szemembe, és amikor már jó ideje beszélgettünk, addigra meggyőződött arról, hogy érdemes a szemembe nézni, mert végig figyeltem rá. Megkérdeztem arról is, hogy miért balhézik, miért bukott meg már háromszor az általános iskolában? Válaszaiból világossá vált számomra, hogy ez a kislány azért nem figyel egyik órán sem, mert rájött arra, hogy nem érdemes. Őt előítéletek övezik, és egyébként egy verekedős, buta cigánylánynak tartják.
Azt mondtam Martinának:
– Te Martina, tudod mi vagy te?
– Mi? – nézett rám megdöbbenve.
– Te egy angyal vagy. Nagyon értelmes kislány vagy. A kérdés csak az, hogy mi akarsz lenni? Egy értelmes ember, vagy egy rabszolga?
Sajnos egyik kifejezésemet sem értette, így mindkettőt el kellett neki magyaráznom.
Hátra fordultam kissé ingerülten, és azt mondtam neki:
– Tudod így csámcsogni azért sem illik, mert mint mondtam, egy nap majd hölgy leszel. Beszélgetésünk itt nyilván abbamaradt volna, ha nem látom szemében az értelmességet. Könyvemet becsuktam, és magamban annyit mondtam: "Na jól van Uram, látom munka van!" A két ülés között beszélgettünk egy órán át. Ez a kislány hátrányos helyzetű roma gyerekek bentlakásos iskolájába került néhány héttel ezelőtt, mert előző iskolájában testvérével együtt orvosolhatatlan következményeket okozó balhékat követtek el. Jól ismerem ezt az intézményt, mert a szülőfalumhoz közel van. Ide azok a gyerekek kerülnek, akiknek itt jobb mint otthon, mert legalább enni kapnak, és ha a szülők nem adják őket be ide, akkor a családból való kiemelés következett volna. Így volt ez Martináék esetében is.
Elmesélte a rengeteg balhét, hogy gyakran a provokációra az öklével válaszolt, és a tanárok általában kiabáltak vele. Egyébként a legutolsó verekedés során a testvérét védte. Meglepetten ért nyílt őszintesége, és figyelmesen hallgattam anélkül, hogy bármilyen ítéletet mondtam volna.
A kislány kerülte a szemkontaktust, többször kértem arra, hogy nézzen a szemembe, és amikor már jó ideje beszélgettünk, addigra meggyőződött arról, hogy érdemes a szemembe nézni, mert végig figyeltem rá. Megkérdeztem arról is, hogy miért balhézik, miért bukott meg már háromszor az általános iskolában? Válaszaiból világossá vált számomra, hogy ez a kislány azért nem figyel egyik órán sem, mert rájött arra, hogy nem érdemes. Őt előítéletek övezik, és egyébként egy verekedős, buta cigánylánynak tartják.
Azt mondtam Martinának:
– Te Martina, tudod mi vagy te?
– Mi? – nézett rám megdöbbenve.
– Te egy angyal vagy. Nagyon értelmes kislány vagy. A kérdés csak az, hogy mi akarsz lenni? Egy értelmes ember, vagy egy rabszolga?
Sajnos egyik kifejezésemet sem értette, így mindkettőt el kellett neki magyaráznom.
Ha te rabszolgám vagy nekem, akkor foglak, hazaviszlek, bezárlak téged, és megfosztalak a szabad akaratodtól, tehát nem teheted azt, amit szeretnél. Az értelmes ember pedig ha felnő, és lány, akkor egy okos hölgy lesz belőle, és ő maga szabadon eldönti, hogy mit szeretne csinálni. Ha az órákon figyelsz, akkor az az okosság, ami benned van, ki tud bontakozni, és lesz értelme az életednek.
- Egyébként mit szeretnél dolgozni? – kérdeztem Martinát, aki egyre jobban figyelt, mert én öt percenként (amikor magára negatív jelzőket használt) megkérdeztem tőle, újra, meg újra: – Mi vagy te? Egyre jobban ment a válasz, hogy egy angyal. A tizedik kérdés után talán már el is hitte nekem, hogy őt tényleg angyalnak látom.
– Szakács, talán – mondta a terveit.
–Te szerinted melyik étteremben alkalmaznak olyan szakácsot, aki állandóan bunyózik, és hangosan kiabál?
Nevet, szemét lesüti: – Hát sehol – hangzott a válasz. De hát úgy felidegesítenek mindig – méltatlankodott.
– Te angyalka – mondom neki – ha ez a busz tele van felnőtt emberekkel és ha mindenki csúnyán beszél és engem felidegesítenek, és aztán szétverek köztük, szerinted kit szállít le a sofőr?
– Hát maga biztosan nem verekedik – motyogja.
– Nem ám – válaszoltam –, de ugyanolyan ideges leszek tőle mint te, amikor verekedni kezdesz.
Egyszer csak közelebb húzódott, és beült a két ülés közé, amivel közelebb került, és jobban látott engem. Bizony onnantól kezdve végig a szemembe nézet. Láthatatlan kis történések ezek.
De ezek az előítéletek nélküli, feltétel nélküli szeretet erejét mutatják. Egészen belemelegedtünk a beszélgetésbe, sorba véve élete kritikus terepeit, és gyakorlati tanácsokat adtam neki arra nézve, hogyan kerülje le a balhé lehetőségeit. Felfedeztük közösen a gyenge pontját, mely a könnyen felingerelhetőség, és mivel hittanos, azt is megtanítottam neki, hogy az ördög után az ember legnagyobb ellensége saját maga.
Elmesélte azt is, hogy minden hétvégén megígéri otthon, hogy megjavul, hogy jó lesz, hogy nem balhézik, de sose sikerül betartania.
– Mondom, hogy te egy angyal vagy – biztatom –, hiszen őszinte vagy. Szerinted a felnőttek mindig őszinték?
– Hát, nem – mondja.
– Na látod – válaszoltam. Nagyszerű kis hölgy leszel.
Ez a kislány olyan okos, hogy már a beszélgetésünk elején kitalálta, hogy én biztos tanárnő vagyok, amit csak egy okos gyerek tud kitalálni. Elmondtam neki, hogy ha nyárig nem sikerül neki a megjavulás, lesz egy hittantáborunk, ahol angyalképzés történik, ahova szívesen meghívom őt is. Hitte is meg nem is, amit mondtam neki. Én azonban teljesen komolyan gondoltam.
Érdekes beszélgetésünknek Martina megérkezése vetett véget, így búcsúzkodni sem maradt időnk. Illedelmesen elköszönt testvérével együtt. Én úgy köszöntem el tőlük: – Viszlát, kis hölgyek – és közben Istent kérdeztem: – Látom még ezt a kis angyalt valaha? Néztem Martina után, akit édesanyja várt a busznál, és Istentől a választ akkor kaptam meg, amikor ez a csintalan angyal hátrafordult, és mosolyogva felém intett.
Ebben a mosolyban megláttam azt a hölgyet, aki ebből a kislányból válhat, ha mi, akikre Isten ilyen pillanatokban sorsokat bíz, azt elfogadjuk és utánuk megyünk. Legközelebb, ha szülőfalumba utazok, egy doboz süteménnyel felkeresem ezt a kollégiumot, és meglátogatom Martináékat, mert bizony a gyerekek, mindig azt hiszik el, amit sokszor ismételgetünk nekik. Többek között ezért lesznek rossz, balhés gyerekek, ám ugyanettől vállhatnak egy kis erőfeszítés árán angyalokká, sőt hölgyekké. És ha az angyalképzőkre nagyobb hangsúlyt fektetnénk, akkor azt is elmondhatnánk, hogy ezek a csintalanságban fogant angyalok lehetnek majd a jövőt megjobbító, nem is akármilyen édesanyák. Ehhez azonban tudnunk kell azt, hogy ez nem elsősorban rajtuk múlik, hanem az őket körülvevő felnőttek hozzáállásától.
Azt hiszem ebben áll a valódi feltámadásba vetett hit.
Véghelyi Péterné
Folytatjuk.
- Egyébként mit szeretnél dolgozni? – kérdeztem Martinát, aki egyre jobban figyelt, mert én öt percenként (amikor magára negatív jelzőket használt) megkérdeztem tőle, újra, meg újra: – Mi vagy te? Egyre jobban ment a válasz, hogy egy angyal. A tizedik kérdés után talán már el is hitte nekem, hogy őt tényleg angyalnak látom.
– Szakács, talán – mondta a terveit.
–Te szerinted melyik étteremben alkalmaznak olyan szakácsot, aki állandóan bunyózik, és hangosan kiabál?
Nevet, szemét lesüti: – Hát sehol – hangzott a válasz. De hát úgy felidegesítenek mindig – méltatlankodott.
– Te angyalka – mondom neki – ha ez a busz tele van felnőtt emberekkel és ha mindenki csúnyán beszél és engem felidegesítenek, és aztán szétverek köztük, szerinted kit szállít le a sofőr?
– Hát maga biztosan nem verekedik – motyogja.
– Nem ám – válaszoltam –, de ugyanolyan ideges leszek tőle mint te, amikor verekedni kezdesz.
Egyszer csak közelebb húzódott, és beült a két ülés közé, amivel közelebb került, és jobban látott engem. Bizony onnantól kezdve végig a szemembe nézet. Láthatatlan kis történések ezek.
De ezek az előítéletek nélküli, feltétel nélküli szeretet erejét mutatják. Egészen belemelegedtünk a beszélgetésbe, sorba véve élete kritikus terepeit, és gyakorlati tanácsokat adtam neki arra nézve, hogyan kerülje le a balhé lehetőségeit. Felfedeztük közösen a gyenge pontját, mely a könnyen felingerelhetőség, és mivel hittanos, azt is megtanítottam neki, hogy az ördög után az ember legnagyobb ellensége saját maga.
Elmesélte azt is, hogy minden hétvégén megígéri otthon, hogy megjavul, hogy jó lesz, hogy nem balhézik, de sose sikerül betartania.
– Mondom, hogy te egy angyal vagy – biztatom –, hiszen őszinte vagy. Szerinted a felnőttek mindig őszinték?
– Hát, nem – mondja.
– Na látod – válaszoltam. Nagyszerű kis hölgy leszel.
Ez a kislány olyan okos, hogy már a beszélgetésünk elején kitalálta, hogy én biztos tanárnő vagyok, amit csak egy okos gyerek tud kitalálni. Elmondtam neki, hogy ha nyárig nem sikerül neki a megjavulás, lesz egy hittantáborunk, ahol angyalképzés történik, ahova szívesen meghívom őt is. Hitte is meg nem is, amit mondtam neki. Én azonban teljesen komolyan gondoltam.
Érdekes beszélgetésünknek Martina megérkezése vetett véget, így búcsúzkodni sem maradt időnk. Illedelmesen elköszönt testvérével együtt. Én úgy köszöntem el tőlük: – Viszlát, kis hölgyek – és közben Istent kérdeztem: – Látom még ezt a kis angyalt valaha? Néztem Martina után, akit édesanyja várt a busznál, és Istentől a választ akkor kaptam meg, amikor ez a csintalan angyal hátrafordult, és mosolyogva felém intett.
Ebben a mosolyban megláttam azt a hölgyet, aki ebből a kislányból válhat, ha mi, akikre Isten ilyen pillanatokban sorsokat bíz, azt elfogadjuk és utánuk megyünk. Legközelebb, ha szülőfalumba utazok, egy doboz süteménnyel felkeresem ezt a kollégiumot, és meglátogatom Martináékat, mert bizony a gyerekek, mindig azt hiszik el, amit sokszor ismételgetünk nekik. Többek között ezért lesznek rossz, balhés gyerekek, ám ugyanettől vállhatnak egy kis erőfeszítés árán angyalokká, sőt hölgyekké. És ha az angyalképzőkre nagyobb hangsúlyt fektetnénk, akkor azt is elmondhatnánk, hogy ezek a csintalanságban fogant angyalok lehetnek majd a jövőt megjobbító, nem is akármilyen édesanyák. Ehhez azonban tudnunk kell azt, hogy ez nem elsősorban rajtuk múlik, hanem az őket körülvevő felnőttek hozzáállásától.
Azt hiszem ebben áll a valódi feltámadásba vetett hit.
Véghelyi Péterné
Folytatjuk.
************************************
8. HAZAI TÁJAKRÓL
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL ÍRÁSAIBÓL
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: MIÉRT?
Mindenre megkapod a feleletet,
csak egy szót kell ismerned,
Miért…
s ha tudod a választ
mindenre reagálhatsz.
miért akkor
miért ők
miért nem én...
ki a nagy legény.
miért tették oda
nem pedig amoda.
mi a fagyöngy,
és mia gyöngyvér
mi a pagoda.
miért épült piramis
minek kell katedrális
vezesse az ég felé tekinteted.
miért indult Kolumbusz útra
miért pont oda.
elvinni a halált annak aki másképp imádkozna.
vízen akart eljutni a selyemútra.
miért jobb a gömb
mint a kocka.
miért virulnak laktanyák
hol a gömbölyűt viszik
s a szögletest gurítják.
a vizet nem kell gereblyézni
a havat eldobálni
a diót leverni.
felhúzni a vekkert
mindezek feleslegesek
vagy felkelsz vagy nem kelsz.
ez a lehetséges eshetőség
á vagy b variáció
ez a két verzió
a dolog mindig szezonális
vagy szenzációs, vagy banális.
mindent el önt a kanális.
nyakig állunk benne
akárha embertömeg lenne.
minden olyan gépies, vagy népies
a kilenclyukú híd
a legerotikusabb épület.
kezdheted a rózsafüzér morzsolását
vagy forgathatod Buddha imamalmát
verheted a lármafát
olvashatsz koránt, vagy bibliát.
völgyben bújó templom tornyában
repedésig kongathatod a harangot
akkor talán majd meghallod
a csendnek elbűvölő hangjait
besúgók füledbe suttogják
mételyes ármánykodók dalait.
miért
ha mindezekre tudod a feleletet,
a könyveket leteheted.
nem kell várnod a megmondó embereket
magad elől nincs hová fuss
csak neked jusson a juss
nyitva áll kriptádnak fedele
amikor csak akarsz
akkor fekhetsz bele.
látszólag minden elmúlik
csak a temetők élnek még egy darabig.
2021. július 26.
*
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: MINDENNAPI TÖRTÉNET
Minden reggel álmosan
felkúszik a Nap arca
a keleti Horizontra,
hétköznapi csoda.
Hajnalban,
Mikor felhődzik a folyó,
S ólomszürke pára
Lebeg a légben,
Hatalmas hajnali Napkorong
Aranylik fel az égen,
Ilyenkor kérlek,
Mikor kúszik a fény,
Délfelé induló,
Aranyos meredély,
Hiábavalóságokkal
Elő ne hozakodj.
Ne háborgasd a Felkelő Napot,
Van neki dolga
Éppen elég.
Minden reggel
Aranytálcán
Fel kell kínálnia
A ragyogást, s a fényt
Neked,
mert megérdemled,
ez jár neked,
S Te észre sem veszed.
Kellemes dallamot dúdolgat,
Meleg kezével simogat,
Ébresztget a fény,
Fogadd a Hajnalt.
Mohó kezeddel
Ezen langymeleg
Kebel felé kapj,
s Gyöngyvirágcsokor
Tegye szebbé a párnádat.
Szekszárd, 2021. augusztus 07.
*
ŐSZÜLŐ SZERENÁD
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: AUGUSZTUSI CSILLAGHULLÁS IDEJÉN
Egy szép keringő
Messze száll,
Óvatlanul betalál,
A sarki ház
Ablakán.
Minden este
Nyitva áll,
Engem mindig
Oda vár,
Szívszédítő
Dallamán,
Ahol két megfáradt lélek
Egymásra talál.
Még tombol a nyár.
Keringve, szállva,
A dal dallamára,
Ringó ritmusára,
Szerelemre várva,
Az álom elrepül,
S ott vagy az ágyban
Újra egyedül.
Augusztusi csillaghullás
Langyos éjszakáján,
Csillagpöttyös puha párnán,
Jázmin, tedd szebbé a szép párnát.
Gyertyafény csillan
Ablakod párkányán,
S könnye hullik a viasznak,
Egy mélabús dal hallatán.
Könnye csordul
A viasznak,
- De ég a gyertya még -
Siratja múló fényét,
Régi tündöklését,
S szerelmét,
A szikrát,
Ki neki mindig
Életet ád.
Mely vágyaival együtt
Fellobbant, mikor
Szerelmet remélve
Lángra gyújtotta Őt,
Így adva neki erőt.
Ám a gyertya tüze is
Elhamvad hamar,
Ha a láng végsőt
A testébe mar,
Apró a tűz,
A gyertya kis vadóc,
Ábrándos kóborgó kalóz,
Hamar elég,
A rövidke kanóc,
Álomba ringatnak
A delejes manók.
Szekszárd, 2021. augusztus 10.
*
ILONA NÉVNAPRA : ÖRÖMTELI NÉVNAPOT KÍVÁNOK SOK SZERETETTEL, VENDI!
NAGY VENDEL: HELÉNA
Messzire hallik tengerek moraja,
Görögök fájdalma,
Heléna, heléna,
szívek elrablója,
királyok bosszúja,
cselek ármánysága,
Trója ostroma,
Párisz végnapja,
kezében az aranyalma,
szépséged jutalma.
Ezer kecses hajó,
negyven ezrek sorsa,
tíz év iszonya,
a Trójai faló
szellemdiadala.
Isteni Achilleus
megsebzett sarka,
Hellének hősi harca,
Spárta hatalma.
Jelena, Jelena,
zúgja sziklaparton
a napfényes Adria,
búcsút int Itália.
Elena, Elena,
lakhelyed Csáktornya,
sószagú széllel
só ízű könnyel
sirat Isztria,
gyöngyfolyam ömlik
szélfútta arcodra,
kreol bőrödre,
éj-fekete hajadra.
Ilona, Ilona,
magával ragad
Kárpátok hegysora,
örökre marasztal
folyóknak zúgása,
erdőknek moraja,
Marosnak vize,
s a Morava.
Munkács várának
hős Nagyasszonya,
Zrínyi Ilona.
Harmatos köd hull
aranyszálra font
ezüstös hajadra.
Uráltól az óceánig,
északtól dél Aranyszarváig,
zeng e szép név dallama,
suttogja félve Ázsia,
a hatalmas Európa,
Bécs lezárt kapuja,
szultánok és császárok sora,
tépi Habsburgok vasfoga,
Jelena, Ilona, Elena, Helena.
Férfiak öröme,
szívek megtiprója,
erényesség bronz szobra,
szerelmesek mosolya,
Ilona, Ilona
2019. AUGUSZTUS 18. - ILONA NÉVNAPJÁN
................................................
Szegzárdi Nagy Vendel Ünnep című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=UtiBTweI2zE
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY MAI, ÜNNEPI ADÁSÁBÓL
2021. AUGUSZTUS 22. AUSZTRÁLIA
MOTTÓ, KÉRTEK RÁ DIÓT?
*
A VERS ÍROTT, EREDETI VÁLTOZATA:
Ünnep
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: MAGYARORSZÁG SZÜLETÉSNAPJÁRA...
Talán István király
Vetette el végleg
E szent földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
a Magyar nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Kárpátoknak ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a búzaszem
Milliónyi vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a kenyeret.
Követelve ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az talán véletlen lehet?
Ha megnézel egy búzaszemet,
Azonnal feltűnhet,
Hogy könnycsepp alakú
A búza szeme...
S ha éles késeddel
A magvat félbe vágod,
Belsejében Jézus
Ragyogó arcát látod
Tündökölni...
E dicsőséges ünnep fényében.
Megjegyzés: Augusztus 20. a kenyér ünnepe...
2020.. augusztus 20.
NAGY VENDEL MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJAS 2017
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
...................................
ELŐZETES A MAI ADÁSBÓL
Remek napunk van, függetlenül attól, hogy itt teljes bezártság van, se ki se be. Ugyan akkor a fantáziánkat nem lehet korlátozni semmilyen intézkedéssel. A fantáziánk szabadon szárnyal, legyen bár mi is.
Nos, ezt a fantáziát tükrözi a mai adás.
Elképzeltük, hogy otthon vagyunk, veletek együtt ünnepelünk és ha picikét is, de mi is hozzátettünk innen a diaszpórából a dél keresztje alól ahhoz a megfoghatatlan erőhöz, amit úgy hívnak, hogy magyar nemzet. Szép lett és mi úgy gondoljuk, hogy méltó Szent István emlékéhez. Ha tetszett az e heti program, kérlek benneteket osszátok meg, hadd terjedjen a szép magyar szó.
Ne feledd megkeresni Nagy Vendel „Megszólalok” Internetes irodalmi magazint. Csodákat fogtok
 |
| Ilosvay Gusztáv és Egyed Katalin |
Elképzeltük, hogy otthon vagyunk, veletek együtt ünnepelünk és ha picikét is, de mi is hozzátettünk innen a diaszpórából a dél keresztje alól ahhoz a megfoghatatlan erőhöz, amit úgy hívnak, hogy magyar nemzet. Szép lett és mi úgy gondoljuk, hogy méltó Szent István emlékéhez. Ha tetszett az e heti program, kérlek benneteket osszátok meg, hadd terjedjen a szép magyar szó.
Ne feledd megkeresni Nagy Vendel „Megszólalok” Internetes irodalmi magazint. Csodákat fogtok
benne találni.
Boldog születésnapot Magyarország
Tedd be ezt a honlapot a keresődbe: www.radiomozaiksydney.com.au
KÖSZÖNJÜK, ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN, A RÁDIÓ SZERKESZTŐI
SYDNEY, AUSZTRÁLIA, 2021. AUGUSZTUS 22.
Kezdődik az iskola.
Az, hogy ki hová születik a világra, az meghatározza további életét, és életmódját, előmenetelét, karrierjét.
Egyáltalán nem mindegy, hogy Budapesten, vagy valamelyik más nagyvárosban, vagy falun, ne adj isten tanyán születik az illető.
Aki tanyán látja meg a világot, arra mondják, hogy: többszörösen hátrányos helyzetű.
Messze a falu. Se út, se vezetékes víz, se közeli tanya, semmi.
Csak a béke, a nyugalom, a szeretet, és a sok munka.
Janika is itt született, hat évvel ezelőtt, a tanyán, a természet lágy ölén, mert még idő sem volt a távoli városban a mentőket értesíteni.
Janika itt nevelkedett a tanya körül. Játszott a kislibákkal, és a bárányokkal kergetőzött.
Este kicsit TV-t nézett, hogy egy kis világot is lásson, hiszen nem is olyan régen bekötötték végre a villanyt a tanyára.
Valamivel könnyebb lett az élet, mosógép, vasaló, rádió, terménydaráló, és petróleumlámpa helyett villanyvilágítás.
Janika itt élt, elzárva a világtól, s félt minden újtól, és minden idegentől.
Óvodába nem járt, mert messze van a falu, tehát az anyukától hallotta a meséket, és a szép dalokat.
A szülőktől sokat hallott az iskoláról, s várta is a pillanatot, hogy ő is bejárhasson a faluba.
S most eljött az idő, hat éves lett.
A táskát már rég megvették, s otthon néha felpróbálta, s sétálgatott benne az udvarban. Tetszett neki. Várta az iskolát, de félt is tőle.
Az anya puszija után bement a tanterembe, ahol sok ismeretlen gyerek, és a tanító néni fogadta.
Megkezdődött az óra, ahol bemutatkoztak a kisdiákok, és a tanító néni, majd elmondta az osztályfőnök, hogy miről is tanulnak majd hosszú évek során.
Közben a kisfiú tekintete már az ablakon át kikalandozott a távoli, biztonságot adó kis tanya felé.
A szabad mezők, a rétek, a kis patak után vágyott, ahol várták a kis állat barátai, a természet, és a szabad világ.
Idegen volt számára a bezártság, és a kötöttség.
A második szünetben elkezdett bepakolni a táskájába.
- Hová indulsz Janika?- kérdezte a tanító néni
- Én mék haza! - felelte a kisfiú.
- Miért?
- Unom ezt a sok hülyeséget, s különben is: fáj a fenekem.
Az idős ember gondolataiba mélyedve kifelé nézett a vonat koszos ablakán. Túl sokat látott és tapasztalt már életében ahhoz, hogy a vasúti kocsi állapotán mérgelődjön. Beletörődött a világba, a megváltozhatatlan körülményeibe. Régen nem ilyen volt. Világ életében keményen dolgozott és remélte, hogy majd az ő munkája is jobbá teszi az országot. Annyi szép szólamot hallott már a vezetőktől, de a vége mindig csak az lett, hogy még többet kell dolgozni. Tartsunk ki - hitegették a népet -, és akkor majd pár év múlva jobb lesz a világ nálunk.
Hát nem lett…!
Hétfő volt. Sokan voltak a vagonban, akik igyekeztek a más településen levő munkahelyükre. Tipikus munkásvonat volt ez a reggeli járat. Az emberek még álmosan, a reggeli rutin szerint elfoglalták a megszokott helyüket. Valahonnan pálinka szag terjengett, az is helyén valónak tűnt egy ilyen környezetben. Néhányan aludtak, mások halk beszélgetéssel ütötték el az utazás unalmas, szürke idejét.
Minden gyerek életében elérkezik az idő, hogy megérett az iskolába járásra. Velem is ez történt, pedig én nem vártam az iskolakezdést, sőt... Lehet, éppen ezért emlékezem rá ilyen pontosan.
Nyár elején, Anya annak rendje-módja szerint beíratott az iskolába. Nagyon meg voltam szeppenve, de kedvesen vigasztalt, még sok idő van őszig. Itt van a nyár, rengeteg idő lesz a játékra. Állandó óvoda nem volt, csak nyáron működött pár hétig a nyári óvoda. Ide én nem jártam, illetve csak pár napig, mert nem szerettem ott lenni. Anya meg kivett, mert nem lehetett azt a kevés pénzt feleslegesen kifizetni, amit Apa keresett a városban. Így aztán, otthon tébláboltam Anya körül. Legeltettem a libákat, segítettem veteményt gyomlálni, vigyáztam a kettő éves húgomra, és a játszásra
Így az iskolakezdés idején, mindig eszembe jut milyen keserves volt az elválás nyár után szüleimtől. Hat évig várt vissza a Pető intézet augusztus utolsó két hetében. Azért kellett korábban visszamenni, hogy újra be tudjunk szokni az intézet falai közé. Gyűlöltem azt a pillanatot, amikor elbúcsúztam anyuéktól. Évről évre nehezebb volt az utolsó ölelés, és az utolsó millió puszi. "Kislányom, hamar elmúlik ez a két hét, és közben majd levelet is írunk, s telefonálunk!" - vigasztalt anya, miközben keservesen zokogtam. Aztán a nevelőm kezét nyújtotta felém, és besétáltunk a csoportba. Integettem anyunak még a nagy fehér ajtó be nem záródott mögöttem. Hirtelen annyira egyedül voltam, pedig a gyerekek javarészt már ott voltak. A barátom is előkerült, ő sohasem sírt, vele kevésbbé éreztem magam magányosnak. Örökké csak haza gondoltam, s mindig azok a napok peregtek le előttem, amikor még otthon voltam, s hogy mit csináltam. Nagyon örültem, hogy a negyedik napon egyik nevelőmnek diktálhattam a levelet. E-képpen kezdtem /ez szent és sérthetetlen volt nálam még akkor is, ha egyedül írtam a levelem/: "Drága anya, apa, Mónika, és mama! Nagyon hiányoztok." Mindent leírattam, amennyit csak lehetett. A nagyapámért rengeteget aggódtam. Éppen akkor volt nagy beteg, szerettem tudni, hogy mi van vele. Ő ugyanolyan drága volt nekem, mint az édesanyám. Anya ezt nagyon jól tudta, úgyhogy ha írt, igyekezett nagyon óvatosan fogalmazni róla. Sohasem akart felzaklatni, de én mindig ráéreztem, hogy papa rosszabbul van. Vigasztalhatatlan voltam miatta, mert úgy féltettem őt. Mindig megkönnyebbültem, amikor a levelet befejeztük. Borítékot mindig felbélyegezve vittem magammal otthonról. A nevelőm szépen összehajtva betette a borítékba, s leragasztotta. "Holnap reggel munkába jövet bedobom a postaládába, hogy minél előbb megkapják anyukádék!" - mondta kedvesen a nevelő. "De jó, köszönöm szépen, akkor két nap múlva megkapja anya a levelet!" - mondtam lelkesen.
Akármilyen nehéz volt, újra vissza kellett szoknom, hamarosan kezdődik a suli kint a világban is. Az örökké hiányzott, hogy nincsenek mellettem szeretteim, s nem hallhatom hangjaikat.
Újra elkezdődtek a tornák, és ismét hatkor ébresztettek bennünket. Sok gyereknek intézetis ruhát kellett viselnie, amikor visszajöttek. Én már két éve saját ruhát hordhattam, mert tudtam mosni, és nagyon jó érzés volt. Mivel tudtunk menni barátommal, s még pár gyerekkel, állás, járás alatt lemehettünk az udvarra játszani. Az udvar tele volt fajátékokkal, de engem nem nagyon vonzottak a játékok, inkább csak botorkáltam a fűben. Szemem az utcára tévedt, láttam, hogy a gyerekek anyukájukkal sétálnak.
"Csomikám gyere ide!" - szólt Pötty néni, "s ne itasd nekem megint az egereket." A fűből font koszorút vigasztalásul a fejemre tette. "Gyerekek gyertek, menjünk be, mindjárt vacsora van!" - mondta. S emelt lábakkal lépkedtünk libasorban.
Az évnyitó előtti napokban sokat próbáltunk egy páran, akiket kiválasztottak, hogy verset mondjunk. Nem nagyon szerettem nagy közönség előtt szerepelni, mert izgulós típus voltam örökké.
Abban az intézetben mindenki értett mindenkit, nem számított ha rosszul "beszélsz”. Persze minden nevelő törekedett arra, hogy minél érhetőbben beszéljünk.
Aznap, az intézet lakói, ünneplőbe öltözve lementünk az aulába. Igyekeztünk csendben lenni, még megérkezik az összes kisdiák. Majd felcsendült a Himnusz, és talpra álltunk, ki hogy tudott, igaz a vigyázz állás nem sokunknak sikerült. De annak is örültünk, hogy valahogy álltunk. Kedves igazgatónk, néhai Háry Mária, aki szelíd lelkű és aranyos volt, (én legalábbis így ismertem) megnyitotta az 1985-1986-os utolsó tanévemet a Pető András mozgássérült intézetben.
2021. augusztus 13.
PÁNCZÉL JÁNOS:Jézus élet-odaadásának és megbocsátásának együttes előfordulásai
- Jézus ajkáról, vagy az ő megerősítésével
(Az elemzésben található ószövetségi idézetek az 1990-es ref. fordításból valók, az újszövetségiek Csia Lajos fordításából.)
Előszó
Íme Bulányi György egyik fejtegetése a Jézus-váltsággal kapcsolatban, a nagy terjedelmű, igen értékes "KIO" (Keressétek Isten országát)" című tanulmányából:
"Az élet-odahelyezés, mint az Atya emberig érő megbocsátás-vonatkozásának feltétlen feltétele, amely nélkül nincs bűnbocsánat - ez az a későbbi keletű teológiai szemlélet, amely anyagunkból ki nem elemezhető.
Jézus megbocsátott a bűnösöknek már a Golgota előtt is.
Az Isten megbocsátott a bűnbánóknak az Ószövetség idején is, a pogányoknak is. (Mt 11,21-2; 12,41;
Lk 10,13-4; 12,32)
Nem is tudjuk Istent Istennek gondolni másképpen, csak úgy, hogy szövetségen belül vagy kívül, de megbocsát a Hozzá-menőnek."
Bulányi György „KIO” című műve öt kötetének MEK-elérhetőségeiről
- az imént idézet mondatokat a második kötetből vettem:
MEK 11630 - KIO, 1. könyv, Honnan jött (pdf)
MEK 11631 - KIO, 2. könyv, Miért jött (pdf)
MEK 11632 - KIO, 3. könyv, Az Út (pdf)
MEK 11633 - KIO, 4. könyv, Nem fogadtuk be (pdf)
MEK 11634 - KIO, 5. könyv, Az Ország (pdf)
- Az idézett Bulányi-mondatok voltak számomra a gondolatébresztő sorok ahhoz, hogy átgondoljam azt a sok igehirdetést, amit kisgyermekkorom óta hallottam, melyeknek vissza-visszatérő témája volt: "Jézus annyira szerette az embert, hogy bűnös, elveszett életét látva a Mennyei Atyjával arra az elhatározásra jutottak, hogy a Fiú bűnbak lesz, magára veszi az embervilág összes bűnét - s aki ezt hittel elfogadja, lesz egy boldog, bűntől felszabadult, ráadásul örökké tartó élete."
Nos, ahogy elolvastam a KIO-ból az említett négy mondatot, egy kis időre megfordult velem a világ. Tényleg csak szép szöveg lenne, hogy az Isten Fiára ráhelyeződtek az emberiség összes bűnei?
Jézus maga nem beszélt volna erről eleget itt a földön, amit megörökítettek tanítványai? Csak azután, a Szentlélek kiáradásakor jött volna ez az új megvilágosodás a tanítványokba? - kérdeztem. Később aztán felzaklatottságom alábbhagyott. Sok vizsgálódás során már meglettek a kapaszkodóim Jézus váltságművébe az ő szavai alapján is.
Bulányi György idézett mondatai - mind a négy - annyira vaskosak, Még ez előszóban megpróbálok egyenként közeledni hozzájuk.
Majd tíz fejezeten át előhoznék evangéliumi helyeket, melyekben Jézus ajkáról véve támpontokat találtam az ő váltságművének megértésére - már amilyen mértékben egyáltalán fel lehet ehhez nőni. Nem egyszerű mindent megérteni belőle, tán ember föl sem foghatja, ami megmentést Isten készített az őt szeretőknek.
B. Gy. első mondata:
"Az élet-odahelyezés, mint az Atya emberig érő megbocsátás-vonatkozásának feltétlen feltétele, amely nélkül nincs bűnbocsánat - ez az a későbbi keletű teológiai szemlélet, amely anyagunkból ki nem elemezhető."
- B. Gy. nem tartja ezt a feltételt az evangéliumok Jézusának szavaiból kielemezhetőnek. Hadd jegyezzem meg, itt gyorsan: Bulányi György egyébként nagyon sok jézusi igazságot tekintélyes alapossággal kielemzett a KIO-ban, melyek igeösszhangúságához nem fér kétség.
Lehet-e életodaadás a feltétele Isten megbocsátásának? Bővebben s konkrétabban: egy másik élet odaadása - helyettesítő áldozata - lehet-e a feltétele annak, hogy valaki bűnös ember Istennél bűnbocsánatot nyerjen? Ez önmagában is egy nagy kérdés. Jóllehet, sikerült erre találnom több igehely alapján igenlő választ, kutatásaim során irányadó lett számomra Bulányi György fejtegetéséből, hogy Jézusnak olyan beszédeit igyekezzek találni, melyekben összetartozó tényezőként vannak jelen ezek: Jézus életodaadása az emberekért és bűneik rendezése. Mert ha e kettő együtt játszik szerepet, akkor már esélyes, hogy nem belemagyarázás eredményeként szűrhető le egy jézusi szövegrészből: ő életét adta - cserébe / váltságul / váltságdíjul - azért, hogy emberek bűneinek elrendezése megoldást nyerjen.
A nagy kérdés megválaszolásához egy beszélgetésrészletből indulnék ki, mely Szikár város közelében a Jákób kútjánál hangzott el Jézus és egy samáriai asszony között. Az idézetben az asszony kezd beszélni:
Jn 4,20
Atyáink ezen a hegyen (a Garizin-hegyen) borultak le [Istent] imádni, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell [őt."]
Jn 4,21
"Higgy nekem - mondta neki Jézus - jön egy óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.
Jn 4,22
Ti azt imádjátok, amit nem ismertek. Mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered."
- Az asszony párhuzamba állítja a samáriaiak Garizin-hegyi imahitét a zsidóság jeruzsálem-templomi imahitével. Jézus második reagáló mondatát tartom a témához különösen lényegesnek, így tudom értelmezni:
"Ti (nem-zsidók, samáriaiak) azt imádjátok, amit nem ismertek.
Mi (zsidók) azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered." (Jn 4, 22)
- Ebben a mondatban a zsidósággal kapcsolatban két állítás található.
Az egyik: "azt imádjuk, amit ismerünk..."
- Vagyis adatott ennek a nemzetnek egy alapvetően helyes kinyilatkoztatás Istenről, van náluk egy alapvetően pontos istenismeret. Azért éreztem fontosnak, hogy alapvetően, mert hitem szerint majd csak valamivel később, a földre jött Messiás Jézus egyre több kinyilatkoztatása után volt várható, hogy teljes istenismeretre (legalábbis itt a földön még teljesebbre) juthassanak az emberek. (Mert hogy ez a beszélgetés Jákób kútjánál valószínűleg Jézus nyilvános működésének a kezdetén folyt le.) Jézus azt vallotta a Mennyei Atyjával való kapcsolatáról: "Én ismerem őt, mert mellőle való vagyok és ő küldött el engem." (Jn 7, 29) Korábban ily közvetlenül másvalaki, emberrévált lény nemigen elképzelhető, hogy hozott volna pontosabb infót Istentől s Istenről.
Jézus másik állítása pedig Jn 4, 23-ból: "a megmentés a zsidók közül ered." - Ha nem volna a mondat elején szó a helyes istenismeretről, akkor az idézett mondatzárás értelmezése lehetne ennyi is: "az üdvösséget hozó Messiás a zsidók közül támad, tehát Jézus zsidó származású." De ez több más próféciából is tudható, hogy anyai ágon Jézus Júda törzséből s Dávid házából való. Itt többről van szó. Az üdvösség az alapjában rendben lévő zsidó istenismeretből ered, nő ki, alakul ki. Ezt tudva eleve nem tekinthetünk Jézus tanításaira úgy, mintha ő egy senki szigetéről ppattant volna elő, és még most először kezdene valami addig teljesen ismeretlenről beszélni az embereknek. Nagyon jól tanúsítja ezt Jézus, amikor a dúsgazdag és a szegény Lázár példázatának zárómondatainál tart: "Akkor hát arra kérlek atyám - szólott a gazdag (a pokolból Ábrahámnak) -, küldd el őt (Lázárt) atyám házába. Mert van öt testvérem, hadd tegyen nekik bizonyosságot, hogy ők is a kínnak e helyére ne kerüljenek. De Ábrahám így szólt: Ott van náluk Mózes és náluk vannak a próféták, azokat hallgassák." (Lk 16, 27-29)
Tehát ha Jézus beszédeivel összhangban akarunk maradni, akkor vissza kell nyúlnunk az ószövetségi istenismerethez. Próbálom is ezt tenni, s úgy válaszolni meg a feltett nagy kérdést: Egy másik élőnek az élet odaadása - helyettesítő áldozata - lehet-e a feltétele annak, hogy valaki bűnös ember Istennél bűnbocsánatot nyerjen? Válaszoljanak erre majd az előszót követő fejezetek.
Folytatás következik
Egy pici korrigálást javasolnék még a beküldött első szeletemhez.
Rájöttem, hogy Bulányi György öt "KIO" kötetének elérhetőségeit pontosabban is bele tudnám tenni a cikkrészletbe, s ha lehetünk pontosabbak, akkor miért ne.
Íme, a korrigált részlet így lenne:
(Bulányi György „KIO” című műve öt könyvének/kötetének MEK-elérhetőségei
- az imént idézet mondatokat a 2. könyvből vettem :
KIO, 1. könyv, Honnan jött:
http://www.mek.oszk.hu/11600/11630/11630.pdf
KIO, 2. könyv, Miért jött:
http://www.mek.oszk.hu/11600/11631/11631.pdf
KIO, 3. könyv, Az Út:
http://www.mek.oszk.hu/11600/11632/11632.pdf
KIO, 4. könyv, Nem fogadtuk be:
http://www.mek.oszk.hu/11600/11633/11633.pdf
KIO, 5. könyv, Az Ország:
http://mek.oszk.hu/11600/11634/11634.pdf
Erdős Sándor: Pitypang a manó
Nézz az égre, nézz csak fel!
Ki játszik a fényekkel?
Felhőn lábát lógató,.jpg)
pajkos kis manó.
Szivárványon csúzdázik.
Angyalokkal mókázik.
Sipkájából csillámot szór.
Édes dala hozzád is szól.
„Pitypang vagyok égi manó.
Nótázgatni felhőn, de jó!
Szeretem a vidámságot.
Küldök neked fényvirágot.”
Kedves Vendel! Köszönöm a legújabb, végleges számot. Már olvasgattam korábban is az írásokat, mikor még a nem végleges formát küldted el. Gratulálok, igényes, szépen szerkesztett újság.
Mindenkinek gratulálok. Vannak írások, amiket már másutt is olvastam, de az újdonság erejével hatott rám. Külön tetszésem fejezem ki, hogy festmények is vannak az oldalon. Szeretettel gratulálok Czvitkovics Márta művésznőnek. Szeretem a szép festményeket.
Üdvözlettel Mindenki felé: Mária
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. aug. 15., V, 15:17):
MEGJELENT A LEGÚJABB ÚJSÁG a Megszólalok 1108. SZÁMA
AZ ÚJSÁG SZÍNES LINKJE:
http://megszolalok.blogspot.com/2021/08/m.html
7100 Szekszárd
József Attila ut. 3
Telefon. 06 30 550 5106, illetve vezetékes74 312 305
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS 2017.
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
ALKOTÓ MÜHELY .. MEGSZÓLALOK MÜVÉSZETI MAGAZIN SZERKESZTŐSÉGE
NAGY VENDEL 7100 SZEKSZÁRD JÓZSEF ATTILA UT 03.......
ÚJ MAGAZIN : http://muveszetimagazin.blogspot.com/
RÉGI MAGAZIN : www.megszolalok.blogspot.com
Email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Facebook - nagy vendel
Skype - nagy.vendi54
E.- KÖNYVEIM ELÉRHETŐSÉGE ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR, MEK KÖNYVTÁRI SZOLGÁLTATÁSOK
www.meknagyvendel
NÉVNAPODRA
Drága Vendi!
Köszönöm szépen! Óriási és nagyon kellemes meglepetés volt ez nekem.
Gyönyörű a vers, csak úgy mint a többi. Hálásan köszönöm!
Szeretettel: Erika
NÉVNAPODRA
Köszönöm szépen a gratulációt! Én is szeretettel gratulálok neked,
számomra megtisztelő, hogy veled egy antológiában közölhettem
verseimet. Ihletekben gazdag szép új hetet kívánok neked. Szeretettel
Edit
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. aug.30., H, 17:38):
DRÁGA EDIT! GRATULÁLOK a megjelent antológiához, igazán örülök, hogy egy könyvben lehetek VELED.. Nem tudom, hogy te olvastad e?
Boldog születésnapot Magyarország
Tedd be ezt a honlapot a keresődbe: www.radiomozaiksydney.com.au
KÖSZÖNJÜK, ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN, A RÁDIÓ SZERKESZTŐI
SYDNEY, AUSZTRÁLIA, 2021. AUGUSZTUS 22.
*
APÁM MA LENNE 103 ÉVES AUGUSZTUS 29.
EMLÉKKÉP ÉDESAPÁM HAZATÉRÉSÉRŐL, 1947. NYARÁN.
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: KÍVÁNCSIAK
Kíváncsian felém óvakodik
aztán felismerve elém siet,
kicsiny falum, mikor közelítem,
na hiszen, hacsak ő egyedül nem?
Házak ablakai kitárulnak,
előttem, mint bősz kutató szemek,
apró zsaluik lengeti a szél,
sötét vastáblák, óvva takarják,
asszonynépek sóvárgó alakját,
kíváncsian lesik függöny megett,
ki az, ki a múltból visszaérkezett?
Hazahurcolt a füstölgő vonat,
senki nem várt az állomáson már,
az idő is tovanyargalt régen,
hamar felejt mindent a szégyen,
csontváz csupán ki nyalka legény volt,
cifra bakon ostora pattogott,
parancs szavára hagyta el a hont,
nadrágján, lelkén fekete a folt,
katona zubbonyán medál kocog,
elnyűtt bakancsán táborok pora,
kendőjével sután lecsapkodja,
nyűtt iszákjában, katonakonzerv,
mellette komiszkenyér,
anyja kukoricát kapálni ment,
ott éri a hír, megjött a fia,
senki nem várta már, óh borzalom,
halál ellen mégis van oltalom?
Elejbe csupán a kutya lohol,
ismerni véli, ösztön vezérli,
ergye Setét nézd, Isten kit hozott?
Kelepel a gólya, kémény tetején,
eresz alatt cikáznak a fecskék,
szüretre várnak hűsen a pincék,
zord idők után, béke idején,
helyre állt a rend, félőn vélhetnék,
megszűnt a káosz, múlnak a gondok,
kemencék mélyén kisült a kenyér.
************************************
9. BECSENGETTEK
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : ELSŐ NAP AZ ISKOLÁBAN
Kezdődik az iskola.
Az, hogy ki hová születik a világra, az meghatározza további életét, és életmódját, előmenetelét, karrierjét.
Egyáltalán nem mindegy, hogy Budapesten, vagy valamelyik más nagyvárosban, vagy falun, ne adj isten tanyán születik az illető.
Aki tanyán látja meg a világot, arra mondják, hogy: többszörösen hátrányos helyzetű.
Messze a falu. Se út, se vezetékes víz, se közeli tanya, semmi.
Csak a béke, a nyugalom, a szeretet, és a sok munka.
Janika is itt született, hat évvel ezelőtt, a tanyán, a természet lágy ölén, mert még idő sem volt a távoli városban a mentőket értesíteni.
Janika itt nevelkedett a tanya körül. Játszott a kislibákkal, és a bárányokkal kergetőzött.
Este kicsit TV-t nézett, hogy egy kis világot is lásson, hiszen nem is olyan régen bekötötték végre a villanyt a tanyára.
Valamivel könnyebb lett az élet, mosógép, vasaló, rádió, terménydaráló, és petróleumlámpa helyett villanyvilágítás.
Janika itt élt, elzárva a világtól, s félt minden újtól, és minden idegentől.
Óvodába nem járt, mert messze van a falu, tehát az anyukától hallotta a meséket, és a szép dalokat.
A szülőktől sokat hallott az iskoláról, s várta is a pillanatot, hogy ő is bejárhasson a faluba.
S most eljött az idő, hat éves lett.
A táskát már rég megvették, s otthon néha felpróbálta, s sétálgatott benne az udvarban. Tetszett neki. Várta az iskolát, de félt is tőle.
*
Reggel korán kellett kelni, de hozzá volt szokva, csak egy kicsi sokat kellett gyalogolni.Az anya puszija után bement a tanterembe, ahol sok ismeretlen gyerek, és a tanító néni fogadta.
Megkezdődött az óra, ahol bemutatkoztak a kisdiákok, és a tanító néni, majd elmondta az osztályfőnök, hogy miről is tanulnak majd hosszú évek során.
Közben a kisfiú tekintete már az ablakon át kikalandozott a távoli, biztonságot adó kis tanya felé.
A szabad mezők, a rétek, a kis patak után vágyott, ahol várták a kis állat barátai, a természet, és a szabad világ.
Idegen volt számára a bezártság, és a kötöttség.
A második szünetben elkezdett bepakolni a táskájába.
- Hová indulsz Janika?- kérdezte a tanító néni
- Én mék haza! - felelte a kisfiú.
- Miért?
- Unom ezt a sok hülyeséget, s különben is: fáj a fenekem.
************************************
10. BEMUTATJUK KOVÁCS ÉVA ÍRÁSAIT
KITALÁLT ÉLETTÖRTÉNET - REGÉNY
RÖVID ÉLETRAJZ
Jó reggelt! Egy pár sorban magamról. Kovács Éva vagyok. 1961. - ben születtem egyszerű bányász családban. Jelenleg Salgótarjánban élek a férjemmel akit már 41 éve ismerek. Nem volt fenékig tejföl az életem sok bajt kellett áthidalnom. Gyermekkoromban nagyon sokat olvastam mert akkor még nem volt internet. Az írás nekem a jó Isten ajándéka közvetlenül a klinikai halálom után. Soha az életemben nem gondoltam, hogy majd én az egyszerű ember írni fogok valaha is. De megtörtént velem a csoda és azóta nincs megállás a számomra egyre csak zakatolok mint egy gyorsvonat csihi-csuhi-töf-töf-töf. Dióhéjban ennyi rólam. Szép napot kívánok sok szeretettel!
ÉVA
............................................
Kovács Éva: Túl az életen - Avagy az életem filmje
I. RÉSZ
A szerelem szövevényes álom játékos, bűnös és fojtogató. A meredeken kaptató minden vágyak netovábbja, sziporkázó és hamvadó.
Kovács Éva
 |
| Kovács Éva |
Kényes, fényes és egészséges szerelem, jöjj el mihamarabb, várok rád. Készítek neked helyet a testem eldugott helyén. Oltalmazlak, óvlak és beszélek hozzád. Te vagy, s te leszel
az életem része, te kedélyes és rémes szerelem.
az életem része, te kedélyes és rémes szerelem.
*
Hogy is kezdődött? Egy napon, amikor a szerelem még nem volt sehol, így került az én szívembe is; nem tudom a titkát, csak azt tudom, hogy itt van mindig és mindenhol.De lehet az is, hogy csak emlék csupán, egy létfontosságú dolog, ami egy kapoccsal van összetűzve szárnyaló hideg, vagy éppen meleg fordulatokkal. Ki érti meg, mi tartja fenn a szerelmet? De, hogy él, az száz százalék biztos; hiába az elmúlás, a szerelem nem múlik el soha. Képzeld el, mert nem maradt semmi sem neked: így lesz a szerelem a te vívmányod, amiért harcolnod kell néha sík terepen, aztán eddig a rögös úton, fent egy éles sziklán, és egyre magasabban, hogy elérd a holdat, és hogy át tud nyújtani a kedvesednek ékszer gyanánt, és azért, hogy mennyire szereted. Mert a szív, a te szíved trónbitorló, egy igazi férfi szív; de az is lehet, hogy egy hölgy remegő szíve attól függ, kinek mit jelent a szerelem.
Hogy is kezdődött ez a fura, kitalált történet? Talán a szél sodorta ide valahonnan, vagy megmaradt egy régi korból? Bármi is az igazság, nem lehet szemet hunyni felette, mert a gyönyör fantáziája így jut el az agyunkig, s ha a régi kort idézi a szerelem, hát akkor van min csodálkozni. S ha csak a szél játéka az egész, akkor oly gyorsan elvonul a tetthelyről, hogy nyoma sem marad. Ezért nekem kell őrizni a lángot és felhevíteni újra és újra, s úgy szeretgetni az emlékét, hogy hatalmasra nőjön. De szerintem az érzések mindig jelen voltak és vannak a szívekben. Képzeld el, mert nem tehetsz te mást, ugorj, szeress, csapongj, és verdess, mint egy csapdába került madár.
Hogy is kezdődött? Folyton visszatérő kérdés, amíg világ a világ. Akkor jött létre mikor az első ember megfogant, s egyre csak terjeszkedik, bevonja a földet és uralkodik rajta. Szinte látom, mint a moziban a filmet: ezerféle Oscar-díjra jelölték, annyira - szépre sikeredett a film, s ha jól beláttunk a mélyére, mi lehettünk a kritikusok: száz darabra szakíthatjuk és kivesézhetjük. De bármi is történik, a szerelem biztos talajon áll végig, szeli a magányos szíveket, osztódik, és még véletlenül sem ragad le egy helyen, mert a szerelem ragaszkodó és tele van furfanggal. Méltán beszélnek róla, hiszen nem lehet elmenni mellette, innentől kezdve szabad utat kap a szerelem, nem lehet többet gátat szabni neki, mert feltartóztathatatlanul szaladgál ide és oda. Olyan ő, mintha két lábon járna néha: lomha, de mégis fürge, mint a nyulacska a réten, színpompás tereket nyit meg magának, és udvarokat; a szerelem mindent megtehet, amit csak megkíván. Ez a történet a szerelem eleme, oszlopa és tartópillére, hogy kimagasodjon a szerelem. A szél csak megerősíti, mert folyton borzolgatja, s ha elgyengül, kipofozza és ad rá új ruhát. De az bizonyos, hogy minden esetben helytáll a szerelem, magányos lovagként védi a várát, és az ütközetet bátran állja. A sors az, ami gyakran az ellenfele, ővele nem bír hadba szállni, mert megtépázza a tébolyult érzést. S az igazság mindig, minden esetben kiváltja a rosszat, midőn a férfi, a nagy ő, szerelembe esik; a tökéletes férfi, akiről minden hölgy álmodik, a herceg a fehér lován. Hogyha majd eljő, és rátalál a szerelmére, a csókjától felizzik a parázs, a szunnyadó hamu és a gyenge láng, de addig is várakozik, és itt liheg a hátunk mögött, mert szeretne minket is a magáévá tenni. Mily gyönyörű, sziporkázó, dús világ. A szerelem egyharmada már az enyém, mert papírra írom, s átadom néked, mint egy makrancos hölgyet, hogy soha ne unatkozz még véletlen sem; olykor én is elveszek benne, de gyorsan visszatérek. Hozok néked egy férfit és egy csodaszép hölgyet, kiről szól ez a krónika, mert ez valóban egy édes kikapcsolódás, múltidéző erőfitogtatás kicsit a jelenben. Ezt a történetet két kedves hölgy mesélte el nekem, amíg a vonaton utaztunk együtt Sopron felé. A hölgyek neve Rozália és Szilvia. Ők személyesen is ismerték a szerelmespárt, így jutottam hozzá az igaz szerelem történetéhez. Ami hirtelen, amikor a vonat fékezett, lógott meg előlem: a vonatablakból figyeltem, és szerettem volna visszakapni, de nem tudtam mit tenni. Gyenge voltam, mert a szerelem gigászira emelkedett, a végén egy szörny lett, amely felfalta a világot, de lassan, ahogy az idő szaladt, a következő utamon belebotlottam, és alig tudtam kimászni belőle. Folyton előttem bukdácsolt, és lepergette az életem; nem akart megállni, csak tekert folyton-folyvást, aztán az lett a vége, hogy belecsöppentem a múltba: láttam magam, és a kedvesem gyermekként. Az emlék csodás: fellebbenti az elaszalódott időt; és engedékeny, ha az életemről van szó. Mint amikor klinikai halált haltam: egy percre elsötétült a világ, a látvány pedig egyszerű, és mégis szép. Az ébredésnél leomlottak a falak, s a kép itt maradt bennem: két ember története az elejétől a végéig.
*Meleg nyár van, rekkenő, forró és tüzes nyár, de a napok nem telnek másként, mint ahogy megszokott. Az utcákon ugyanúgy sietnek, mint azelőtt, de a nap egy helyszínt mégiscsak kiragad a többiből: egy omladozó, régi házat a városka szélén, egy család mindennapjait szeretném kiemelni a szürkeségből, új útra terelni az életüket. Hogy ne kelljen nyomorogniuk tovább; mert sajnos a családban senki sem dolgozik a történet idején, itt a nagy gazdasági válság, sorban zárnak be a boltok. A gyárak pedig egyszerre csendesek lesznek, a kéményekből nem gomolyog többé a füst, nem lehet hallani, csak a csend szavát az üzemek mélyén; a városka, nem zihál tovább, mert megáll benne az élet. A csend lett az úr, mert az emberek ebből a városból elköltöztek, elhagyták a szülővárosukat. S aki véletlenül itt maradt, annak nem fenékig tejfel az élete, mert a városban szembe kell nézni az éhezéssel. Az utca sarkán kígyózó embertömeg várakozik: egy édesanya is a csecsemőjével a karján; ételosztásra várnak az emberek. Nemsokára nyolcat üt az óra, a reggel pedig tiszteleg az időnek, de ez a nap egy rendkívüli.
Miért is? Nem a nyomor szaga végett, s nem azért, mert a család rosszul él, hanem a szál miatt, ami a gyermekhez vezet, aki hangosan sírdogál. Vékony hangocskája átszökik az éteren, bele repked az emberek szívébe, s igazít egyet a történeten, lök rajta, taszítgatja, tologatja, és máris szebbnek tűnik a világ.
Folytatjuk
Hogy is kezdődött ez a fura, kitalált történet? Talán a szél sodorta ide valahonnan, vagy megmaradt egy régi korból? Bármi is az igazság, nem lehet szemet hunyni felette, mert a gyönyör fantáziája így jut el az agyunkig, s ha a régi kort idézi a szerelem, hát akkor van min csodálkozni. S ha csak a szél játéka az egész, akkor oly gyorsan elvonul a tetthelyről, hogy nyoma sem marad. Ezért nekem kell őrizni a lángot és felhevíteni újra és újra, s úgy szeretgetni az emlékét, hogy hatalmasra nőjön. De szerintem az érzések mindig jelen voltak és vannak a szívekben. Képzeld el, mert nem tehetsz te mást, ugorj, szeress, csapongj, és verdess, mint egy csapdába került madár.
Hogy is kezdődött? Folyton visszatérő kérdés, amíg világ a világ. Akkor jött létre mikor az első ember megfogant, s egyre csak terjeszkedik, bevonja a földet és uralkodik rajta. Szinte látom, mint a moziban a filmet: ezerféle Oscar-díjra jelölték, annyira - szépre sikeredett a film, s ha jól beláttunk a mélyére, mi lehettünk a kritikusok: száz darabra szakíthatjuk és kivesézhetjük. De bármi is történik, a szerelem biztos talajon áll végig, szeli a magányos szíveket, osztódik, és még véletlenül sem ragad le egy helyen, mert a szerelem ragaszkodó és tele van furfanggal. Méltán beszélnek róla, hiszen nem lehet elmenni mellette, innentől kezdve szabad utat kap a szerelem, nem lehet többet gátat szabni neki, mert feltartóztathatatlanul szaladgál ide és oda. Olyan ő, mintha két lábon járna néha: lomha, de mégis fürge, mint a nyulacska a réten, színpompás tereket nyit meg magának, és udvarokat; a szerelem mindent megtehet, amit csak megkíván. Ez a történet a szerelem eleme, oszlopa és tartópillére, hogy kimagasodjon a szerelem. A szél csak megerősíti, mert folyton borzolgatja, s ha elgyengül, kipofozza és ad rá új ruhát. De az bizonyos, hogy minden esetben helytáll a szerelem, magányos lovagként védi a várát, és az ütközetet bátran állja. A sors az, ami gyakran az ellenfele, ővele nem bír hadba szállni, mert megtépázza a tébolyult érzést. S az igazság mindig, minden esetben kiváltja a rosszat, midőn a férfi, a nagy ő, szerelembe esik; a tökéletes férfi, akiről minden hölgy álmodik, a herceg a fehér lován. Hogyha majd eljő, és rátalál a szerelmére, a csókjától felizzik a parázs, a szunnyadó hamu és a gyenge láng, de addig is várakozik, és itt liheg a hátunk mögött, mert szeretne minket is a magáévá tenni. Mily gyönyörű, sziporkázó, dús világ. A szerelem egyharmada már az enyém, mert papírra írom, s átadom néked, mint egy makrancos hölgyet, hogy soha ne unatkozz még véletlen sem; olykor én is elveszek benne, de gyorsan visszatérek. Hozok néked egy férfit és egy csodaszép hölgyet, kiről szól ez a krónika, mert ez valóban egy édes kikapcsolódás, múltidéző erőfitogtatás kicsit a jelenben. Ezt a történetet két kedves hölgy mesélte el nekem, amíg a vonaton utaztunk együtt Sopron felé. A hölgyek neve Rozália és Szilvia. Ők személyesen is ismerték a szerelmespárt, így jutottam hozzá az igaz szerelem történetéhez. Ami hirtelen, amikor a vonat fékezett, lógott meg előlem: a vonatablakból figyeltem, és szerettem volna visszakapni, de nem tudtam mit tenni. Gyenge voltam, mert a szerelem gigászira emelkedett, a végén egy szörny lett, amely felfalta a világot, de lassan, ahogy az idő szaladt, a következő utamon belebotlottam, és alig tudtam kimászni belőle. Folyton előttem bukdácsolt, és lepergette az életem; nem akart megállni, csak tekert folyton-folyvást, aztán az lett a vége, hogy belecsöppentem a múltba: láttam magam, és a kedvesem gyermekként. Az emlék csodás: fellebbenti az elaszalódott időt; és engedékeny, ha az életemről van szó. Mint amikor klinikai halált haltam: egy percre elsötétült a világ, a látvány pedig egyszerű, és mégis szép. Az ébredésnél leomlottak a falak, s a kép itt maradt bennem: két ember története az elejétől a végéig.
*
Meleg nyár van, rekkenő, forró és tüzes nyár, de a napok nem telnek másként, mint ahogy megszokott. Az utcákon ugyanúgy sietnek, mint azelőtt, de a nap egy helyszínt mégiscsak kiragad a többiből: egy omladozó, régi házat a városka szélén, egy család mindennapjait szeretném kiemelni a szürkeségből, új útra terelni az életüket. Hogy ne kelljen nyomorogniuk tovább; mert sajnos a családban senki sem dolgozik a történet idején, itt a nagy gazdasági válság, sorban zárnak be a boltok. A gyárak pedig egyszerre csendesek lesznek, a kéményekből nem gomolyog többé a füst, nem lehet hallani, csak a csend szavát az üzemek mélyén; a városka, nem zihál tovább, mert megáll benne az élet. A csend lett az úr, mert az emberek ebből a városból elköltöztek, elhagyták a szülővárosukat. S aki véletlenül itt maradt, annak nem fenékig tejfel az élete, mert a városban szembe kell nézni az éhezéssel. Az utca sarkán kígyózó embertömeg várakozik: egy édesanya is a csecsemőjével a karján; ételosztásra várnak az emberek. Nemsokára nyolcat üt az óra, a reggel pedig tiszteleg az időnek, de ez a nap egy rendkívüli.Miért is? Nem a nyomor szaga végett, s nem azért, mert a család rosszul él, hanem a szál miatt, ami a gyermekhez vezet, aki hangosan sírdogál. Vékony hangocskája átszökik az éteren, bele repked az emberek szívébe, s igazít egyet a történeten, lök rajta, taszítgatja, tologatja, és máris szebbnek tűnik a világ.
************************************
11. ISKOLA ELŐTT
VÉGHELYI JÓZSEF : Egy fürt szőlő
Az idős ember gondolataiba mélyedve kifelé nézett a vonat koszos ablakán. Túl sokat látott és tapasztalt már életében ahhoz, hogy a vasúti kocsi állapotán mérgelődjön. Beletörődött a világba, a megváltozhatatlan körülményeibe. Régen nem ilyen volt. Világ életében keményen dolgozott és remélte, hogy majd az ő munkája is jobbá teszi az országot. Annyi szép szólamot hallott már a vezetőktől, de a vége mindig csak az lett, hogy még többet kell dolgozni. Tartsunk ki - hitegették a népet -, és akkor majd pár év múlva jobb lesz a világ nálunk.
Hát nem lett…!
Hétfő volt. Sokan voltak a vagonban, akik igyekeztek a más településen levő munkahelyükre. Tipikus munkásvonat volt ez a reggeli járat. Az emberek még álmosan, a reggeli rutin szerint elfoglalták a megszokott helyüket. Valahonnan pálinka szag terjengett, az is helyén valónak tűnt egy ilyen környezetben. Néhányan aludtak, mások halk beszélgetéssel ütötték el az utazás unalmas, szürke idejét.
 |
| Véghelyi József |
*
A férfi hatvanöt-hetven év körüli lehetett. Pontosan nehéz lett volna meghatározni a korát. Az a típus volt, akit a kemény munka külsőleg is megtört, kezei fáradtak, bőre cserzett. A szeme viszont arról árulkodott, hogy intelligens, értelmes munkásemberről van szó. Keresztségben a Péter nevet kapta szüleitől. Felesége hasonlóan nehéz sorsú volt, ez is hozta őket össze. Bánatára a második gyerek szülésekor halt meg. Másodszor is megnősült, nem volt rossz teremtés, de az új asszony mégis más…
A megállókba érkezve néhány felszálló, vagy leszálló utas tette változatosabbá a vasúti kocsi társaságát. Pár szabad hely mindig akadt itt-ott. Péterrel szemben is volt kettő. Közben a horizonton már felkelt a Nap. Vörös sugarai elárasztották a bennülőket. Egyre több fiatal tévedt a munkásokkal teli szerelvénybe. Többnyire diákok voltak, akik középiskolába, vagy főiskolára igyekeztek.
- Van itt szabad hely? - Húsz év körüli lány zökkentette ki Pétert magányából.
- Természetesen, foglaljon helyet.
A lány viszonylag jól öltözött volt, olyan főiskolás féle. Egy nagyobb hátizsák, és egy kisebb kézi szatyor volt a poggyásza. Lehuppant Péterrel szembe az ablak mellé. Hátizsákját a csomagtartóba tette, a szatyrát pedig maga elé. Akkurátus mozdulatokkal kezdte szemlélni a tartalmát.
- Ezerszer megmondtam, hogy ne pakoljanak be ennyi cuccot. Nem vagyok én málhás szamár! Ráadásul a szőlőt nem is szeretem! - csattant fel a lány, és egy mozdulattal a műanyag zacskóba csomagolt gyümölcsöt bedobta az ablak alatti szemétgyűjtőbe.
Igazának tudatában ránézett Péterre, várva az együtt érző szavakat.
- Kislányom, kitől kapta a szőlőt? – kérdezte Péter.
- Az őseimtől, Anyáméktól! Ám olyan értetlenek néha…!
Az idős ember kutatta a lány durcás arcát. Régi emlékek keveregtek a fejében…Kisvártatva megszólalt, szelíd, szomorú hangon:
- Hát igen, a szülők már csak ilyenek. Nem is tudnak mások lenni. Számukra a gyermekük a legfontosabb az életben. Láthatóan szeretik magát. Persze, tudják ők, hogy nem kívánja a szőlőt, de akkor is becsomagolják, mert sohasem lehet tudni…! Tudja kedvesem, én öt éves voltam, amikor a szüleim egy bombatalálat során meghaltak. Egyedül maradtam. Először állami gondozásba kerültem, majd amikor már 12 – 13 éves lettem egy gyermektelen gazdaember vett magához segítségnek. Sokat dolgoztunk, ő is, én is. Hamar megtanultam, hogy mi a kemény munka. Ellátott mindennel, a feleségére sem panaszkodhatom. Csak hát a szeretetet… Nem bántottak, nem vertek, de nem is simogattak, egyszerűen éreztem, hogy nem a szüleim. Hasznos voltam a számukra, ezért tűrtek meg maguknál. Mind a mai napig érzem az anyai szeretet hiányát, az apai erős kéz védelmét, szavainak igazságát. Mit nem adtam volna, ha csak egy fürt szőlővel indítanak útra. Sohasem tudták megtenni. Nem adatott meg nekik, hogy főiskolás gyerekükre büszkék legyenek, hogy élelmiszerrel teli szatyorral indítsák útra…! Nem érezhettem szüleim aggódó szeretetét, a teli szatyor súlyát. És nagyon sok minden mást sem!
Motyogott még valamit, inkább csak magának. Egy idő óta már a beszéd is fárasztotta. A lány félrefordította a fejét, úgy tett, mint aki kinéz az ablakon. Szégyellte magát. Nem válaszolt az öregnek, de a felkelő Nap elárulta a szemei sarkában megcsillanó könnycseppeket.
Szekszárd, 2012. szeptember 13
Folytatjuk a sorozatot.
A megállókba érkezve néhány felszálló, vagy leszálló utas tette változatosabbá a vasúti kocsi társaságát. Pár szabad hely mindig akadt itt-ott. Péterrel szemben is volt kettő. Közben a horizonton már felkelt a Nap. Vörös sugarai elárasztották a bennülőket. Egyre több fiatal tévedt a munkásokkal teli szerelvénybe. Többnyire diákok voltak, akik középiskolába, vagy főiskolára igyekeztek.
- Van itt szabad hely? - Húsz év körüli lány zökkentette ki Pétert magányából.
- Természetesen, foglaljon helyet.
A lány viszonylag jól öltözött volt, olyan főiskolás féle. Egy nagyobb hátizsák, és egy kisebb kézi szatyor volt a poggyásza. Lehuppant Péterrel szembe az ablak mellé. Hátizsákját a csomagtartóba tette, a szatyrát pedig maga elé. Akkurátus mozdulatokkal kezdte szemlélni a tartalmát.
- Ezerszer megmondtam, hogy ne pakoljanak be ennyi cuccot. Nem vagyok én málhás szamár! Ráadásul a szőlőt nem is szeretem! - csattant fel a lány, és egy mozdulattal a műanyag zacskóba csomagolt gyümölcsöt bedobta az ablak alatti szemétgyűjtőbe.
Igazának tudatában ránézett Péterre, várva az együtt érző szavakat.
- Kislányom, kitől kapta a szőlőt? – kérdezte Péter.
- Az őseimtől, Anyáméktól! Ám olyan értetlenek néha…!
Az idős ember kutatta a lány durcás arcát. Régi emlékek keveregtek a fejében…Kisvártatva megszólalt, szelíd, szomorú hangon:
- Hát igen, a szülők már csak ilyenek. Nem is tudnak mások lenni. Számukra a gyermekük a legfontosabb az életben. Láthatóan szeretik magát. Persze, tudják ők, hogy nem kívánja a szőlőt, de akkor is becsomagolják, mert sohasem lehet tudni…! Tudja kedvesem, én öt éves voltam, amikor a szüleim egy bombatalálat során meghaltak. Egyedül maradtam. Először állami gondozásba kerültem, majd amikor már 12 – 13 éves lettem egy gyermektelen gazdaember vett magához segítségnek. Sokat dolgoztunk, ő is, én is. Hamar megtanultam, hogy mi a kemény munka. Ellátott mindennel, a feleségére sem panaszkodhatom. Csak hát a szeretetet… Nem bántottak, nem vertek, de nem is simogattak, egyszerűen éreztem, hogy nem a szüleim. Hasznos voltam a számukra, ezért tűrtek meg maguknál. Mind a mai napig érzem az anyai szeretet hiányát, az apai erős kéz védelmét, szavainak igazságát. Mit nem adtam volna, ha csak egy fürt szőlővel indítanak útra. Sohasem tudták megtenni. Nem adatott meg nekik, hogy főiskolás gyerekükre büszkék legyenek, hogy élelmiszerrel teli szatyorral indítsák útra…! Nem érezhettem szüleim aggódó szeretetét, a teli szatyor súlyát. És nagyon sok minden mást sem!
Motyogott még valamit, inkább csak magának. Egy idő óta már a beszéd is fárasztotta. A lány félrefordította a fejét, úgy tett, mint aki kinéz az ablakon. Szégyellte magát. Nem válaszolt az öregnek, de a felkelő Nap elárulta a szemei sarkában megcsillanó könnycseppeket.
Szekszárd, 2012. szeptember 13
Folytatjuk a sorozatot.
************************************
12. ELBESZÉLÉS
MÁRKUS KATALIN : Rég volt, igaz volt
Minden gyerek életében elérkezik az idő, hogy megérett az iskolába járásra. Velem is ez történt, pedig én nem vártam az iskolakezdést, sőt... Lehet, éppen ezért emlékezem rá ilyen pontosan.
Nyár elején, Anya annak rendje-módja szerint beíratott az iskolába. Nagyon meg voltam szeppenve, de kedvesen vigasztalt, még sok idő van őszig. Itt van a nyár, rengeteg idő lesz a játékra. Állandó óvoda nem volt, csak nyáron működött pár hétig a nyári óvoda. Ide én nem jártam, illetve csak pár napig, mert nem szerettem ott lenni. Anya meg kivett, mert nem lehetett azt a kevés pénzt feleslegesen kifizetni, amit Apa keresett a városban. Így aztán, otthon tébláboltam Anya körül. Legeltettem a libákat, segítettem veteményt gyomlálni, vigyáztam a kettő éves húgomra, és a játszásra
is bőven maradt idő.
 |
| Márkus Katalin |
*
Augusztus vége felé azért már többször szóba került az iskola. Anyával elmentünk kis falunk aprócska vegyesboltjába, hogy iskolakezdésre bevásároljon nekem. Akkoriban a falusi vegyesboltokban szinte mindent meg lehetett venni, amire
szükségünk volt. Vettünk fa tolltartót, piros-kék színű ceruzát,
és rendes grafit ceruzát. Kockás füzetet, vonalas füzetet, egy
doboz színes korongot, és pálcikát. Barna tornacipőt és fekete tornanadrágot is kaptam. Vettünk még kék bekötő papírt és
vignettát. Apa a városban megvette az iskolatáskát meg az
iskolaköpenyt. Az iskolaköpeny nagyon nem tetszett, mert apa
sötétkék színű helyett feketét hozott. Anya vigasztalt, hogy jó lesz ez, nézzem csak meg, milyen szép fehér legombolható gallérja van. Praktikus volt a legombolható gallér, mert ha elkoszolódott, esténként ki lehetett mosni, reggelre megszáradt, anya szépen kivasalta és már vissza is lehetett gombolni. A köpenyt meg elég volt hétvégén kimosni.
Szeptember elsején Anya ünnepi ruhába öltöztetett. Sötétkék rakott szoknyát, fehér blúzt adott rám, lábamra fehér térdzokni és fehér szandál került. Nagyon melegen sütött a Nap, mikor elindultunk a tanévnyitó ünnepélyre. Én mégis meg-megborzongtam ahogy közeledtünk az iskola hatalmas épülete felé. Igazából nem is volt olyan hatalmas, de nekem akkor még annak tűnt.
Nagyon nem volt kedvemre való, hogy iskolás leszek. Iskolás unokatestvéreim mindenféle rémséges történeteket meséltek a tanítókról, meg a felsőbb osztályokba járó gyerekekről, főleg a fiúkról. Ráadásul, egész délután majd az iskolapadban kell csendben ülni, és figyelni. Úgy gondoltam, és ezt Anyának el is mondtam, hogy nekem sokkal jobb lenne otthon az udvarban kergetni a tyúkokat, libákat. Nem akarok sem írni, sem olvasni, sem számolni, jó nekem így ahogy van. Anya csak legyintett egyet kezével és mosolygott, hisz jól ismerte kicsit akaratos kislányát.
Semmi pénzért sem engedte volna el a kezemet, nehogy elszaladjak. Egyfolytában magyarázott, hogy jól figyeljem meg az utat, mert holnap már egyedül kell mennem az iskolába. Neki sok dolga van, még ki kell meszelni a pincét, mert itt az ősz a nyakunkon. Hamarosan krumpli szedés, alma szedés, és a pincének frissen meszelve kell várnia a terményeket.
Annyira megrémisztett, hogy egyedül kell majd jönni az iskolába, még a tanévnyitó ünnepségre sem tudtam figyelni. De nem csak én voltam megszeppenve, hanem a velem egyidős gyerekeknek is lefelé görbült a szája. Pár utca béli kislány ismerős volt, a többiekkel akkor találkoztam először. Mikor vége lett az ünnepélynek, Anya megvette az első osztályos könyveket. Nem volt sok könyvünk, olvasókönyv, számtankönyv, énekkönyv, meg környezetismeret könyv. Este Apa gondosan bekötötte könyveimet, füzeteimet a kék papírba, mindegyikre ragasztott egy vignettát, és szép kacskaringós betűivel ráírta a nevemet. Mindent bepakoltunk az iskolatáskába, hogy másnap ne legyen rá gondunk.
Borús reggelre ébredtünk. Anya mondta, az ősz már csak ilyen, egykettőre összeállnak a felhők, aztán már esik is az eső. Pedig most igazán nem kellene, jobb szárazban megkezdeni az őszi betakarítást.
Szerencsére nem sok eső esett, mire dél lett, gyönyörűen sütött a Nap. Anya szerint azért, mert a Nap is tudja, hogy ma megyek először iskolába. Én akkor még el is hittem, és ettől egy kicsit jobb kedvem lett. Ebéd után felvettem a fekete iskolaköpenyemet, Anya két copfba fonta hajamat, frissen vasalt fehér szalagot kötött a fonatok végére, majd felsegítette hátamra az iskolatáskát. Uzsonnát is csomagolt, két szelet zsíros kenyér volt egymásba fordítva, köztük paprika szeletek. Az utcaajtóig kijött velem, és vártuk, hogy jöjjenek a nagyobb gyerekek. Unokatestvéreim már harmadikosok, negyedikesek voltak, mikor házunk elé értek szólt nekik, hogy majd vigyázzanak rám az úton. Megsimogatta a fejemet, meg puszilgatott és én elindultam az iskolába. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem egyedül kell mennem. Jaj, de irigyeltem a fecskéket, hogy ők szabadon repülhetnek villanydrótról villanydrótra, nekik nem kell órák hosszat az iskolapadban ülni és figyelni a tanító nénire.
Az iskolában az első nap rengeteg új élményben volt részem, már el is felejtettem, hogy nem akartam iskolás lenni. Az izgalom nekem akkor kezdődött, amikor vége lett a tanításnak, és haza indulhattunk. A felsőbb osztályosoknak még volt órájuk, így nekünk egyedül kellett haza mennünk. Senkiért sem jött a szülője, mert nem értek rá. Majdnem mindenkinek az édesapja a termelőszövetkezetben dolgozott reggeltől-estig. Az anyáknak meg maradt az otthoni munka, a gyerekek nevelése, meg a szőlő művelése. A nagyszülőknek is bőven volt tennivalója, így őket sem lehetett a gyerekekért küldeni. Nálunk apa a városban dolgozott, de ő is csak az esti vonattal járt haza.
Tanító nénink kikísért bennünket az iskola kapujáig, és mi elindultunk hazafelé a szélrózsa minden irányába. Autó ritkán járt a falunkba, nem kellett félni, hogy elé szaladunk. A lovas, és tehenes szekereket hajtó emberek meg figyeltek az úton jövő-menő gyerekekre. Addig nem volt semmi baj, míg többed-magammal gyalogoltam az útszéli porban, de amikor kis társaim mind hazaértek, nagyon elbizonytalanodtam. Utcánkban szinte minden ház előtt élősövényből volt a kerítés, a kapuk meg deszkából készültek, így nem lehetett belátni az udvarokba, és én elfelejtettem megjegyezni, hogy melyik a mi házunk. Szüleim nélkül eddig sehova sem mehettem egyedül, ezért voltam most bajban.
Márk másnap reggel nagyon zaklatottan ment be a munkahelyére. Petra, mikor meglátta tudta Márk arckifejezéséről, hogy nagy baj lehet.
- Szia, Márk!
- Szia Petra!
- Rosszkedvűnek tűnsz.
- Hannát bevitték a kórházba egyenlőre még vizsgálják
Lionelnek jól menő ügyvédi irodája van Toulonban. Rengeteget dolgozik és meg is van az eredménye. Feleségével együtt nevelik egyetlen gyermeküket Renét, aki éppen elkezdte az egyetemet. Boldog házasságban élnek már több mint húsz éve. Kikapcsolódásként, a nagyszülőktől megörökölt úgynevezett „kis rózsás házba” vonulnak vissza mindig a világ zajától, ha csendre, nyugalomra vágynak.
Ez a ház a tengerpart közelében áll. Környéken is csak úgy ismerik, hogy a „kis rózsás ház”. Nem nagy alapterületű, de nagyon hangulatos kis nyaraló. A falán körben tűzpiros futórózsa nyiladozik, innen kapta a nevét. Az előkertjében különböző színű és fajtájú rózsák alkotnak mintát. Ablakából a tengert látni, melynek sós illatát enyhe szellő hozza el. A hullámok halk morajlása betölti a környéket. Távolabb egy kis sziget és jobbra sziklás hegyvonulat. Maga a tengerpartja homokos. Egy szóval festői, idilli táj. Itt viszonylag nagy távolságra található egy – egy házikó, biztosított az örök csend.
Lionel elképzelése az volt, hogy René a jogi egyetem elvégzése után, majd átveszi tőle a praxisát. Ő meg visszavonul feleségével a zajos várostól, békés kis nyaralójukba. Ám az élet mindig hoz fordulatot. Neje megbetegedett, rövid szenvedés után eltávozott a földi világból. Ezt nagyon nehezen tudta feldolgozni, és a munkájába
SZŐCS ÉVA (ERDÉLY): Nincs fenségesebb
Nincs fenségesebb Uram,.jpg)
mint hozzád emelni lelkemet.
Követni téged minden úton,
s dicsőíteni szent neved.
Nincs fenségesebb Uram,
mint megbocsájtani bárkinek,
Esendő, gyarló test követte
minden napi bűnöket.
Nincs fenségesebb Uram,
tudni ha majd meghalok.
Testem lesz a halálé
lelkem kezedbe adhatom.
Csomor Henriett: Örökké ragyognának a rózsák
Sok mindent megéltem már,
néha a szívem is fáj.
A napok is csak
vánszorognak egymásután,
nem olyan színesek,
mint egykor voltak.
Amikor jóízűen majszoltam,
a lekváros kenyeret.
Hittem a mesékben
akkor olyan könnyű
volt még hinnem,
hogy egyszer talán
hozzám is,
beköszön a boldogság.
De helyette csak
jöttek a bajok,
és a gondok.
Több lett a félelmem,
mint az örömöm.
Úgy tudom elviselni
bánatom, ha lelkemnek
tükrös szobájában,
beteg édesanyámat
gyógyítgathatom,
gyötrődő betegségében.
Copfjaim helyett,
ősz tincseim lógnak
nyakamba.
Mond, kedves Barátom
mennyi még az élet?
Nem fáj semmi,
csak néha rám törnek,
az emlékek és eljönnek
a nagy kérdések
amelyek úgy marnak,
ott legbelül.
Mi lett volna ha,
egészséges leszek?
Akkor talán minden,
másképp lenne.
Kertemben örökké
ragyognának a rózsák.
2021.augusztus. 06
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Sok boldog születésnapot.
Kedvesem ezen a szép napon,
Mint egy rózsás szép hajnalon,
Illatos harmat áztasson,
Szívedben virágom viruljon.
Ne gondolj semmi másra,
Csakis a boldogságra,
Az évek elmúlása,
Lelked soha ne bántsa.
Ma van a születésnapod
Egy gyönyörű alkalom,
Hogy ragyogjon mosolyod,
Légy hát boldog, azt kívánom.
Sok boldog születésnapot,
Minden perced legyen áldott ,
Szívből kívánom neked,
Légy vidám, éld az életed.
2021.08.14.
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Szeretem a szépet
Szeretem a szépet.
A nyíló virágot..jpg)
A színes pillangót,
A természet millió kis csodáját.
A madarak víg trilláját.
A föld anya minden titkát.
Szeretnék megismerni mindent.
Arra viszont kevés egy élet.
Minden ember kis csoda.
Kincs mi egyetlen és nincs belőle még egy.
Apró porszem és mégis, hatalmas.
Embernek lenni és maradni, szeretni.
Igazi szépség, csoda
Szeptember elsején Anya ünnepi ruhába öltöztetett. Sötétkék rakott szoknyát, fehér blúzt adott rám, lábamra fehér térdzokni és fehér szandál került. Nagyon melegen sütött a Nap, mikor elindultunk a tanévnyitó ünnepélyre. Én mégis meg-megborzongtam ahogy közeledtünk az iskola hatalmas épülete felé. Igazából nem is volt olyan hatalmas, de nekem akkor még annak tűnt.
Nagyon nem volt kedvemre való, hogy iskolás leszek. Iskolás unokatestvéreim mindenféle rémséges történeteket meséltek a tanítókról, meg a felsőbb osztályokba járó gyerekekről, főleg a fiúkról. Ráadásul, egész délután majd az iskolapadban kell csendben ülni, és figyelni. Úgy gondoltam, és ezt Anyának el is mondtam, hogy nekem sokkal jobb lenne otthon az udvarban kergetni a tyúkokat, libákat. Nem akarok sem írni, sem olvasni, sem számolni, jó nekem így ahogy van. Anya csak legyintett egyet kezével és mosolygott, hisz jól ismerte kicsit akaratos kislányát.
Semmi pénzért sem engedte volna el a kezemet, nehogy elszaladjak. Egyfolytában magyarázott, hogy jól figyeljem meg az utat, mert holnap már egyedül kell mennem az iskolába. Neki sok dolga van, még ki kell meszelni a pincét, mert itt az ősz a nyakunkon. Hamarosan krumpli szedés, alma szedés, és a pincének frissen meszelve kell várnia a terményeket.
Annyira megrémisztett, hogy egyedül kell majd jönni az iskolába, még a tanévnyitó ünnepségre sem tudtam figyelni. De nem csak én voltam megszeppenve, hanem a velem egyidős gyerekeknek is lefelé görbült a szája. Pár utca béli kislány ismerős volt, a többiekkel akkor találkoztam először. Mikor vége lett az ünnepélynek, Anya megvette az első osztályos könyveket. Nem volt sok könyvünk, olvasókönyv, számtankönyv, énekkönyv, meg környezetismeret könyv. Este Apa gondosan bekötötte könyveimet, füzeteimet a kék papírba, mindegyikre ragasztott egy vignettát, és szép kacskaringós betűivel ráírta a nevemet. Mindent bepakoltunk az iskolatáskába, hogy másnap ne legyen rá gondunk.
Borús reggelre ébredtünk. Anya mondta, az ősz már csak ilyen, egykettőre összeállnak a felhők, aztán már esik is az eső. Pedig most igazán nem kellene, jobb szárazban megkezdeni az őszi betakarítást.
Szerencsére nem sok eső esett, mire dél lett, gyönyörűen sütött a Nap. Anya szerint azért, mert a Nap is tudja, hogy ma megyek először iskolába. Én akkor még el is hittem, és ettől egy kicsit jobb kedvem lett. Ebéd után felvettem a fekete iskolaköpenyemet, Anya két copfba fonta hajamat, frissen vasalt fehér szalagot kötött a fonatok végére, majd felsegítette hátamra az iskolatáskát. Uzsonnát is csomagolt, két szelet zsíros kenyér volt egymásba fordítva, köztük paprika szeletek. Az utcaajtóig kijött velem, és vártuk, hogy jöjjenek a nagyobb gyerekek. Unokatestvéreim már harmadikosok, negyedikesek voltak, mikor házunk elé értek szólt nekik, hogy majd vigyázzanak rám az úton. Megsimogatta a fejemet, meg puszilgatott és én elindultam az iskolába. Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem egyedül kell mennem. Jaj, de irigyeltem a fecskéket, hogy ők szabadon repülhetnek villanydrótról villanydrótra, nekik nem kell órák hosszat az iskolapadban ülni és figyelni a tanító nénire.
Az iskolában az első nap rengeteg új élményben volt részem, már el is felejtettem, hogy nem akartam iskolás lenni. Az izgalom nekem akkor kezdődött, amikor vége lett a tanításnak, és haza indulhattunk. A felsőbb osztályosoknak még volt órájuk, így nekünk egyedül kellett haza mennünk. Senkiért sem jött a szülője, mert nem értek rá. Majdnem mindenkinek az édesapja a termelőszövetkezetben dolgozott reggeltől-estig. Az anyáknak meg maradt az otthoni munka, a gyerekek nevelése, meg a szőlő művelése. A nagyszülőknek is bőven volt tennivalója, így őket sem lehetett a gyerekekért küldeni. Nálunk apa a városban dolgozott, de ő is csak az esti vonattal járt haza.
Tanító nénink kikísért bennünket az iskola kapujáig, és mi elindultunk hazafelé a szélrózsa minden irányába. Autó ritkán járt a falunkba, nem kellett félni, hogy elé szaladunk. A lovas, és tehenes szekereket hajtó emberek meg figyeltek az úton jövő-menő gyerekekre. Addig nem volt semmi baj, míg többed-magammal gyalogoltam az útszéli porban, de amikor kis társaim mind hazaértek, nagyon elbizonytalanodtam. Utcánkban szinte minden ház előtt élősövényből volt a kerítés, a kapuk meg deszkából készültek, így nem lehetett belátni az udvarokba, és én elfelejtettem megjegyezni, hogy melyik a mi házunk. Szüleim nélkül eddig sehova sem mehettem egyedül, ezért voltam most bajban.
Álltam az utca széli porban és potyogtak a könnyeim, hogy mi lesz most velem. Hiába nézegettem jobbra-balra, senki sem járt az utcánkban. Már hangosan zokogva járkáltam fel s alá, hátamon az iskolatáska is egyre nehezebb lett, mikor anya kinézett az utcára. Talán megérezte, hogy bajban vagyok, - nem tudom. Szaladt hozzám és aggódva kérdezte, mi a baj, miért sírok ilyen keservesen. Mikor elmondtam neki miért sírok, nem nevetett ki, és nem korholt, hogy buta vagyok. Letörölte könnyeimet, kézen fogva elmentünk az utcánk elejéig, majd elkezdtük számolni a piros zsindelyes házakat, és mikor a harmadikhoz értünk, az volt a mi házunk. Még párszor visszamentünk az utcánk elejére, de már egyedül számoltam a házakat. Ezután már soha többé nem aggódtam, hogy nem találok haza.
************************************
13. NOVELLASOROZAT - ROMANTIKUS DRÁMA
SZILÁGYI ANITA: Széttört jegygyűrű (VII.rész)
Márk másnap reggel nagyon zaklatottan ment be a munkahelyére. Petra, mikor meglátta tudta Márk arckifejezéséről, hogy nagy baj lehet.
- Szia, Márk!
 |
| Szilágyi Anita |
- Szia Petra!
- Rosszkedvűnek tűnsz.
- Hannát bevitték a kórházba egyenlőre még vizsgálják
nem lehet tudni semmi konkrétat mi lehet a baja. Nagyon aggódom érte bárhogy is alakult vele a kapcsolatom a menyasszonyom volt, akivel együtt éltem.
-Természetesen Márk. Megértelek.
- Petra nem tudod János bejött már? Kérni szeretnék tőle két hét szabadságot muszáj Hanna mellett lennem amíg nem körvonalazódik mi van vele. És nem kezdik meg a gyógyító terápiát a lánynál.
- Márk menj csak nyugodtan. Majd szólok Jánosnak, hogy a Te feladatkörödet is ellátom. Együttérzek veled.
- János bejöhetek?
- Gyere csak Márk, egész nyugodtan!
- A volt menyasszonyom, aki egyben az élettársam volt kórházba került. Szeretnék Hanna mellett lenni, mert árván maradt a szülei korán meghaltak testvére nincs. A nagyszülei nevelték fel sajnos a nagyszülei is meghaltak jó pár éve. Egyedül élt a lány. Szükségem lenne két hét szabadságra, hogy mellette tudjak lenni.
- Rendben Márk! megértelek nagyon sokat dolgoztatok a külföldi projektmunkán rád fér a pihenés, és ha magánjellegű problémád is van nem látom akadályát elengedjelek.
-Petra azt mondta átveszi addig a munkám nagy részét, amit nem lehet nélkülözni.
- Ketten megbeszéltétek rendben. Amikor majd munkába állsz Petra megy el egy kicsit pihenni.
- Köszönöm János.
A lány megijedt , de nem szólt semmit nyilván, ha az orvos elrendelte okot talált rá. És valóban mostanában sokat fáj a feje, szédül, gyakran érez ájuláshoz közeli állapotot magán.
Hannát befektették a nagy gép alá kicsit visszataszító volt a lány számára olyan halálfélelem kerítette hatalmába. Néhány percig tartott a vizsgálat.
- Rendben Hölgyem! - készen vagyunk.
Hannát a beteghordó visszavitte az osztályra délután lesz eredmény és az orvos közölni fogja önnel a diagnózist.
- Értem. Hannán átfutott a hideg. Istenem! Milyen diagnózist? Mi lehet velem? És miért érzem magam mindig olyan mérhetetlenül legyengültnek.
Krissz ahogy csak tudott munka után sietett Hannához egy napot sem fog kihagyni ne menjen be a lányhoz és végig mellette lesz bármi legyen is a baja nem fogja egyedül hagyni betegen a lányt.
Hanna mikor meglátta Krisszt a kórterem ajtajában felragyogott a szeme. Milyen hálás volt ebben a pillanatba a fiúnak, hogy a bajban is mellette van. Ez nagyon fontos ne egyedül kelljen a betegséggel megküzdenie.
- Királylány! Hogy vagy? Hiányoztál egész nap mondott valamit az orvos? Tudják már mi bajod lehet?
- Nem Krissz még nem tudják. Voltam CT- vizsgálaton annak várják az eredményét.
- Hoztam neked gyümölcsöt és gyümölcslevet.
- Hanna megevett egy körtét , amit Krissz meghámozott neki. Milyen jól esett a magányos lánynak ez a gondoskodó figyelem.
Beszélgették még kicsit Krissz felvidította Hannát és közösen nevettek ez jó volt mindenképpen.
Fél óra múlva bejött Hanna kezelőorvosa.
- Hanna! megjött az eredmény a koponya CT- felvételéről.
- Nos? Dr Úr? mi lett az eredmény? nagyon rossz? Hanna ebben a pillanatban elfehéredett újra , hiszen nagyon félt a diagnózistól.
- Hanna sajnos két problémával állunk szemben, amit gyógyítani kell.
Első: A kisagyban találtunk egy kisebb vérrögöt, ami elzárja a fő eret ezt mindenképpen el kell távolítanunk műtéttel.
Második: Találtunk egy öt cm-es tumort , ami nyomást fejt ki a koponyában , ezért a gyakori fejfájás, szédülés, remegés, egyensúlyzavar. Fáradékonyság. Először a műtétet végezzük el aztán megpróbáljuk a tumort zsugorítani. Erről a folyamatról majd műtét után beszélünk újra.
Holnap el is távolítjuk a vérrögöt. Ezzel nem várhatunk mert elzárhatja a fő eret.
- Hanna lenne egy kérdésem önhöz a vérrögöt az agyában valószínűleg egy ütés okozhatta visszatud emlékezni mikor ütötte meg a fejét?
Hanna emlékezett, amikor Márk meglökte és a falnak csapódott. Nem mondja el az orvosnak nem akar Márk életének keresztbe tenni. Az már úgy sem segít semmit. Neki pedig az operáción túl kell esnie. És erősnek maradnia minél hamarabb felépüljön.
- Nem Doktor úr nem emlékszem valószínűleg akkor üthettem meg a fejem mikor a padra zuhantam és rám találtak.
- Értem, Hanna!
- Reggel hét órára jön önért a műtős. Szép délutánt Hanna próbáljon meg pihenni és lazítani. Rendben lesz minden.
Hanna remegett a hír hallatán és falfehér volt. Nagy szemei kidülledtek kislányos arcán könnycseppek folytak végig. Krissz…..Krissz…… ez nem lehet agydaganatom van? és az a vérrög!
- Királylány szépen megkérlek nyugodj meg. Biztosíthatom nem hagylak magadra melletted leszek. Holnapra veszek ki egy nap szabadságot műtét után veled kell lennem. És segíteni mindenben amire szükséged lehet.
- Krissz! Nem tudom hogy fogom ezt neked meghálálni.
- Nem is kell tudod önzetlenül teszem. Azért, mert Szeretlek.
- Krissz magához ölelte a sírástól remegő lányt, és megcsókolta.
- Ne sírj kérlek, ketten túlleszünk rajta együtt nagy erőnk lesz. Majd meglátod.
Petrának hiányzott Márk és bántotta , hogy volt menyasszonya lebetegedett. Szemmel láthatóan Márkot nagyon megviselték a történtek. Gondolta felhívja a fiút főz neki valami finomat és áthívja vacsorázni.
- Halló Márk! Petra vagyok főzök ma este neked vacsorát, ha van kedved gyere át biztosan kimerítettek a történtek gondolom nincs kedved főzni.
- Szia Petra!- de aranyos vagy rendben hat órára átmegyek.
Márk összeszedte magát átment Petrához. A lány szépen megterített nyugodtan elfogyasztották a vacsorát majd Petra finoman rákérdezett Márktól mi van Hannával.
- Hanna hogy van?
- Még nem tudnak semmit az orvosok tegnap voltam bent. Ma végeztek vizsgálatot holnap bemegyek és megtudom mi van vele pontosan. A történtek után nem akart velem beszélni, ezért nem tolakodtam be hozzá ma a kórházba.
- Értem, meglehet még mindig érzelmek fűzik hozzád. A nők nehezen viselnek el egy szerelmi csalódást.
- Nem tudom! A lényeg, hogy meggyógyuljon és nekem mellette kell lennem a menyasszonyom volt nem hagyhatom magára.
- Megértem Márk. Legyél mellette Én is azt mondom nem szabad ilyen nehéz helyzetben magára maradjon.
- Drágám! Tudnod kell, hogy nagyon Szeretlek és hiányzol nekem. Soha nem feledem azt a gyönyörű éjszakát amit együtt töltöttünk. Most viszont Hannára kell figyelnem pár hétig. Gyengéden megcsókolta Petrát és hazament. A lány megértette Márk viselkedését és ő sem várt tőle többet ebben a nehéz helyzetben. Szép érzésekkel a szívében gondolt vissza a Madridban töltött egy hónapra és arra a forró éjszakára. Szerelmes lett Márkba.
Hannát korán reggel vitték a műtőbe Krissz már bent volt a kórházba reggel hét órára, ahogy ígérte Hannának. Nagyon félt a lány egész testében remegett.
- Hanna nyugodj meg! Itt leszek és várlak!
Másfél óra múlva Hannát kihozták a műtőből. Az őrzőbe vitték aznap éjszakára megfigyelésre.
- Doktor úr! rendben zajlott le a műtét?
- Igen rendben volt minden. Kicsit sok vért veszített, ezért kap vért. Aztán holnap reggel visszahelyezzük a kórterembe. Fél óra múlva bemehet hozzá.
Krissz fél óra múlva bement a lányhoz. Olyan törékeny volt, ahogy ott feküdt elsápadva csöpögött még neki a palack vér. Mélyen aludt.
- Királylány látod túl vagy rajta. Ezután csak jobb lehet erősödni fogsz napról- napra. Krissz simogatta Hanna kezét. Mikor a kórterem ajtaján belépett Márk.
Folytatjuk.
-Természetesen Márk. Megértelek.
- Petra nem tudod János bejött már? Kérni szeretnék tőle két hét szabadságot muszáj Hanna mellett lennem amíg nem körvonalazódik mi van vele. És nem kezdik meg a gyógyító terápiát a lánynál.
- Márk menj csak nyugodtan. Majd szólok Jánosnak, hogy a Te feladatkörödet is ellátom. Együttérzek veled.
- János bejöhetek?
- Gyere csak Márk, egész nyugodtan!
- A volt menyasszonyom, aki egyben az élettársam volt kórházba került. Szeretnék Hanna mellett lenni, mert árván maradt a szülei korán meghaltak testvére nincs. A nagyszülei nevelték fel sajnos a nagyszülei is meghaltak jó pár éve. Egyedül élt a lány. Szükségem lenne két hét szabadságra, hogy mellette tudjak lenni.
- Rendben Márk! megértelek nagyon sokat dolgoztatok a külföldi projektmunkán rád fér a pihenés, és ha magánjellegű problémád is van nem látom akadályát elengedjelek.
-Petra azt mondta átveszi addig a munkám nagy részét, amit nem lehet nélkülözni.
- Ketten megbeszéltétek rendben. Amikor majd munkába állsz Petra megy el egy kicsit pihenni.
- Köszönöm János.
*
Hannárét reggel jött a betegszállító. Készülődjön Hölgyem átmegyünk koponya CT-re.A lány megijedt , de nem szólt semmit nyilván, ha az orvos elrendelte okot talált rá. És valóban mostanában sokat fáj a feje, szédül, gyakran érez ájuláshoz közeli állapotot magán.
Hannát befektették a nagy gép alá kicsit visszataszító volt a lány számára olyan halálfélelem kerítette hatalmába. Néhány percig tartott a vizsgálat.
- Rendben Hölgyem! - készen vagyunk.
Hannát a beteghordó visszavitte az osztályra délután lesz eredmény és az orvos közölni fogja önnel a diagnózist.
- Értem. Hannán átfutott a hideg. Istenem! Milyen diagnózist? Mi lehet velem? És miért érzem magam mindig olyan mérhetetlenül legyengültnek.
Krissz ahogy csak tudott munka után sietett Hannához egy napot sem fog kihagyni ne menjen be a lányhoz és végig mellette lesz bármi legyen is a baja nem fogja egyedül hagyni betegen a lányt.
Hanna mikor meglátta Krisszt a kórterem ajtajában felragyogott a szeme. Milyen hálás volt ebben a pillanatba a fiúnak, hogy a bajban is mellette van. Ez nagyon fontos ne egyedül kelljen a betegséggel megküzdenie.
- Királylány! Hogy vagy? Hiányoztál egész nap mondott valamit az orvos? Tudják már mi bajod lehet?
- Nem Krissz még nem tudják. Voltam CT- vizsgálaton annak várják az eredményét.
- Hoztam neked gyümölcsöt és gyümölcslevet.
- Hanna megevett egy körtét , amit Krissz meghámozott neki. Milyen jól esett a magányos lánynak ez a gondoskodó figyelem.
Beszélgették még kicsit Krissz felvidította Hannát és közösen nevettek ez jó volt mindenképpen.
Fél óra múlva bejött Hanna kezelőorvosa.
- Hanna! megjött az eredmény a koponya CT- felvételéről.
- Nos? Dr Úr? mi lett az eredmény? nagyon rossz? Hanna ebben a pillanatban elfehéredett újra , hiszen nagyon félt a diagnózistól.
- Hanna sajnos két problémával állunk szemben, amit gyógyítani kell.
Első: A kisagyban találtunk egy kisebb vérrögöt, ami elzárja a fő eret ezt mindenképpen el kell távolítanunk műtéttel.
Második: Találtunk egy öt cm-es tumort , ami nyomást fejt ki a koponyában , ezért a gyakori fejfájás, szédülés, remegés, egyensúlyzavar. Fáradékonyság. Először a műtétet végezzük el aztán megpróbáljuk a tumort zsugorítani. Erről a folyamatról majd műtét után beszélünk újra.
Holnap el is távolítjuk a vérrögöt. Ezzel nem várhatunk mert elzárhatja a fő eret.
- Hanna lenne egy kérdésem önhöz a vérrögöt az agyában valószínűleg egy ütés okozhatta visszatud emlékezni mikor ütötte meg a fejét?
Hanna emlékezett, amikor Márk meglökte és a falnak csapódott. Nem mondja el az orvosnak nem akar Márk életének keresztbe tenni. Az már úgy sem segít semmit. Neki pedig az operáción túl kell esnie. És erősnek maradnia minél hamarabb felépüljön.
- Nem Doktor úr nem emlékszem valószínűleg akkor üthettem meg a fejem mikor a padra zuhantam és rám találtak.
- Értem, Hanna!
- Reggel hét órára jön önért a műtős. Szép délutánt Hanna próbáljon meg pihenni és lazítani. Rendben lesz minden.
Hanna remegett a hír hallatán és falfehér volt. Nagy szemei kidülledtek kislányos arcán könnycseppek folytak végig. Krissz…..Krissz…… ez nem lehet agydaganatom van? és az a vérrög!
- Királylány szépen megkérlek nyugodj meg. Biztosíthatom nem hagylak magadra melletted leszek. Holnapra veszek ki egy nap szabadságot műtét után veled kell lennem. És segíteni mindenben amire szükséged lehet.
- Krissz! Nem tudom hogy fogom ezt neked meghálálni.
- Nem is kell tudod önzetlenül teszem. Azért, mert Szeretlek.
- Krissz magához ölelte a sírástól remegő lányt, és megcsókolta.
- Ne sírj kérlek, ketten túlleszünk rajta együtt nagy erőnk lesz. Majd meglátod.
*
Sokáig beszélgettek aznap este Krissz alig tudta a felzaklatott lányt megvigasztalni.Petrának hiányzott Márk és bántotta , hogy volt menyasszonya lebetegedett. Szemmel láthatóan Márkot nagyon megviselték a történtek. Gondolta felhívja a fiút főz neki valami finomat és áthívja vacsorázni.
- Halló Márk! Petra vagyok főzök ma este neked vacsorát, ha van kedved gyere át biztosan kimerítettek a történtek gondolom nincs kedved főzni.
- Szia Petra!- de aranyos vagy rendben hat órára átmegyek.
Márk összeszedte magát átment Petrához. A lány szépen megterített nyugodtan elfogyasztották a vacsorát majd Petra finoman rákérdezett Márktól mi van Hannával.
- Hanna hogy van?
- Még nem tudnak semmit az orvosok tegnap voltam bent. Ma végeztek vizsgálatot holnap bemegyek és megtudom mi van vele pontosan. A történtek után nem akart velem beszélni, ezért nem tolakodtam be hozzá ma a kórházba.
- Értem, meglehet még mindig érzelmek fűzik hozzád. A nők nehezen viselnek el egy szerelmi csalódást.
- Nem tudom! A lényeg, hogy meggyógyuljon és nekem mellette kell lennem a menyasszonyom volt nem hagyhatom magára.
- Megértem Márk. Legyél mellette Én is azt mondom nem szabad ilyen nehéz helyzetben magára maradjon.
*
Beszélgettek még elfogyasztottak egy pohár fehér bort. Aztán Márk elköszönt Petrától most nem volt kedve Petránál tölteni az éjszakát nagyon felzaklatták a Hannával történtek. Szerette Petrát, de nem lett volna rá képes, hogy vele töltsön meghitt órákat. Megölelte a lányt magához szorította.- Drágám! Tudnod kell, hogy nagyon Szeretlek és hiányzol nekem. Soha nem feledem azt a gyönyörű éjszakát amit együtt töltöttünk. Most viszont Hannára kell figyelnem pár hétig. Gyengéden megcsókolta Petrát és hazament. A lány megértette Márk viselkedését és ő sem várt tőle többet ebben a nehéz helyzetben. Szép érzésekkel a szívében gondolt vissza a Madridban töltött egy hónapra és arra a forró éjszakára. Szerelmes lett Márkba.
Hannát korán reggel vitték a műtőbe Krissz már bent volt a kórházba reggel hét órára, ahogy ígérte Hannának. Nagyon félt a lány egész testében remegett.
- Hanna nyugodj meg! Itt leszek és várlak!
Másfél óra múlva Hannát kihozták a műtőből. Az őrzőbe vitték aznap éjszakára megfigyelésre.
- Doktor úr! rendben zajlott le a műtét?
- Igen rendben volt minden. Kicsit sok vért veszített, ezért kap vért. Aztán holnap reggel visszahelyezzük a kórterembe. Fél óra múlva bemehet hozzá.
Krissz fél óra múlva bement a lányhoz. Olyan törékeny volt, ahogy ott feküdt elsápadva csöpögött még neki a palack vér. Mélyen aludt.
- Királylány látod túl vagy rajta. Ezután csak jobb lehet erősödni fogsz napról- napra. Krissz simogatta Hanna kezét. Mikor a kórterem ajtaján belépett Márk.
Folytatjuk.
************************************
14.NOVELLA
POÓR EDIT : A KIS RÓZSÁS HÁZ
Lionelnek jól menő ügyvédi irodája van Toulonban. Rengeteget dolgozik és meg is van az eredménye. Feleségével együtt nevelik egyetlen gyermeküket Renét, aki éppen elkezdte az egyetemet. Boldog házasságban élnek már több mint húsz éve. Kikapcsolódásként, a nagyszülőktől megörökölt úgynevezett „kis rózsás házba” vonulnak vissza mindig a világ zajától, ha csendre, nyugalomra vágynak.
Ez a ház a tengerpart közelében áll. Környéken is csak úgy ismerik, hogy a „kis rózsás ház”. Nem nagy alapterületű, de nagyon hangulatos kis nyaraló. A falán körben tűzpiros futórózsa nyiladozik, innen kapta a nevét. Az előkertjében különböző színű és fajtájú rózsák alkotnak mintát. Ablakából a tengert látni, melynek sós illatát enyhe szellő hozza el. A hullámok halk morajlása betölti a környéket. Távolabb egy kis sziget és jobbra sziklás hegyvonulat. Maga a tengerpartja homokos. Egy szóval festői, idilli táj. Itt viszonylag nagy távolságra található egy – egy házikó, biztosított az örök csend.
Lionel elképzelése az volt, hogy René a jogi egyetem elvégzése után, majd átveszi tőle a praxisát. Ő meg visszavonul feleségével a zajos várostól, békés kis nyaralójukba. Ám az élet mindig hoz fordulatot. Neje megbetegedett, rövid szenvedés után eltávozott a földi világból. Ezt nagyon nehezen tudta feldolgozni, és a munkájába
menekült.
 |
| Poór Edit |
*
René időközben, ugyan elvégezte a jogi egyetemet az apja kérésére és hétköznapokon nála ügyvédbojtárkodott. Igazából a festészethez vonzódott, kitűnő tehetsége volt hozzá. Egyébként is szuper intelligens, jó memóriával rendelkező fiú. Minden szabadidejét a kisházban töltötte és hobbijának, a festészetnek élt. Az egyetemiévek alatt, udvarolt lányoknak, de komoly kapcsolatra nem került
sor. Nem tudták elviselni, hogy tanulás után, a festészet az első és nem ők. Rohamosan teltek az évek.
Lionel nem nézte jó szemmel, hogy fiát teljes mértékben leköti a festészet. Féltette, hogy agglegény marad. Ő már korosodóan, szerette volna, ha fia megnősül és a végtelen csendet az apró gyermekek kacagása tölti be. Emiatt sokszor zsörtölődött is vele.
Az egyik hétvégén, ahogy kipakolta a festőállványát és éppen csak pár ecsetvonást csinált, amikor arra lett figyelmes, hogy valaki kiáltozik.
– Segítség…! – Segítség valaki…!
A hang irányába fordulva látta, hogy valaki a vízben úszik, elmerül, újra feljön és kapálódzik. Azonnal rohant és úgy ahogy volt ruhástól ugrott be, hogy ki mentse az illetőt. Akkor látta, hogy egy fiatal csinos lány. Kihúzta a partra, épp az utolsó pillanatban mentette meg, mert már nem volt annyi ereje, hogy magától újra feljöjjön a víz felszínére.
– Köszönöm…! – nyögte a lány erőtlenül.
René gyorsan hozott egy nagy törölközőt és becsavarta vele.
– René vagyok, – mondta.
– Elen, – és mosolygott hozzá.
– Hogy kerülsz ide? Itt nagyon mély a víz, erre nem szoktak úszkálni, legfeljebb néha egy – egy csónak.
– Kicsit arrább, gondoltam megmártózom. Csak úsztam és úsztam. Amikor felnéztem, hirtelen nem tudtam merre kell visszafelé úsznom. Itt, azt sem tudom, most hol vagyok, az erőm pedig már elfogyott.
– Még sosem találkoztunk, pedig én minden szabadidőmet itt töltöm.
– Igen, én Toulonban élek, csak néha a nagyimat meglátogatom, most is nála vagyok hétvégén. Látom a te ruhád is csupa víz, nagyon köszönöm, hogy megmentettél.
– Ja, megyek átöltözöm, veszek valami szárazat és készítek ki neked is, inget és rövidnadrágot meg ne fázz, sajnos csak férfi ruhával szolgálhatok – mosolygott hozzá René.
– Nagyon kedves vagy, köszönöm szépen, jó lesz – mondta viszonozva a mosolyát.
– Készíthetek egy limonádét is a nagy ijedtségre?
– Igen, jól esne.
– Itt a limó! A szobában kikészítettem számodra a ruhát.
Renének, nagyon szimpatikus volt a lány, pedig semmit sem tudott róla. A barna szemei olyan különösen, ellenállhatatlanul csillogtak. Elen, amikor elkészült, visszament Renéhez.
– Nagyon köszönöm a vendéglátást! Gyönyörű ez a ház és a kert is. Most mennem kell, de nem tudom merre induljak. Útba igazítanál? Holnap visszahozom neked a ruhádat.
– Természetesen, de gyere elviszlek a nagyidhoz.
– Köszi, de a kerékpárt valahol elhagytam, meg kellene keresni, aztán már odatalálok.
– Jó menjünk.
– Elindultak visszafelé, majd egy dombnál szólt Elen, hogy – ez, az itt állj meg kérlek. Innen, már tudom az utat.
– Rendben, – de René kiszállt a kocsiból és betette a kerékpárt.
– Gyere haza viszlek, az a biztos – és mosolyogva kacsintott egyet.
A lány nem ellenkezett, örült neki, hogy addig is vele lehet. Nagyon elnyerte tetszését René. Amikor megérkeztek, már várta Elent a nagymamája.
– Drága kis unokám, hát merre jártál? Mi ez a ruha rajtad? Ki ez a fiú? Hogyhogy ő hozott haza, csak nem történt valami baj? – záporoztak a nagyi ajkáról az aggódó kérdések.
– René vagyok, – mutatkozott be, mosolyogva.
– Elen majd mindent elmesél. Nem is akarok tovább zavarni –és kedvesen elköszönt.
Elen és a nagymamája között nagyon erős kapcsolat volt, szinte a pótédesanyja. Korábban minden iskolai szünetet az ő felügyelete alatt töltött el. Szülei nagyon elfoglalt üzletemberek. Jómódúak, de lányukra nem sok idejük maradt. Menedzser szakon végzett az egyetemen és most kiállítás szervezőként dolgozik egy galériában. Toulonban gyönyörű lakása van, azonban néha – néha, mint most is, a nagyinál tölt egy hétvégét.
A konyhában leültek az ebéd mellé és töviről – hegyire, mindent elmesélt neki Elen.
– Nagyon szimpatikus fiú ez a René. Hálás vagyok én is, hogy megmentett. Majd hívd el egyszer ebédre hozzánk. Sokkal inkább hozzád való, mint Gaston. Különben is hol van már megint, miért nincs itt veled?
– Jaj, nagyi! Tudom, hogy nem szívleled. Továbbképzésen van.
– Aha..! És te miért nem vagy vele akkor?
– Mert én inkább itt vagyok most veled, mosolygott Elen és kedvesen megölelte.
– Drága kislányom, tudod nincsenek véletlenek, a sors írja az életünket, és ami meg van írva az elkerülhetetlen. Gondolkodj el ezen.
– Igen tudom…, de Gastonnal már az egyetemi évek óta szeretjük egymást és együtt vagyunk. Nekem biztosan ő rendeltetett.
– Na, pont ez a bajom vele! Hány éve, nem jutott eszébe, hogy megkérje a kezedet és még csak a családot sem akarja közelebbről megismerni. Elég volt neki mindenkivel egyszer találkozni él, mint „Marci Hevesen” Neki mindig külön útjai vannak. Te, hányszor voltál a családjánál?
– Csak egyszer hívott meg, amikor megismertem a szüleit.
– Hát pont erről beszélek, nem vesz ő komolyan téged. Az idő meg csak eltelik.
– Nagyi értsd meg, szeretjük egymást és megbízok benne.
–Rendben, te tudod.
Másnap Elen visszavitte a ruhát Renének, aki ismét az állvány mellett folytatta az előző napi kép festését.
– De gyönyörű! – szólalt meg váratlanul a háta mögött.
René, annyira belefeledkezett a festésbe, hogy észre sem vette Elen érkezését.
– Jaj, szia! Ne haragudj nem vettem észre, hogy jössz. Látom, hoztad a ruhámat, köszi szépen.
– Egy italt?
– Igen köszi, olyan finom limó jó lesz, mint tegnap.
– Gyere, üljünk le itt a rózsa lugasban. Semmit sem tudok rólad, mesélj, mivel foglalkozol?
– Pazar ez az egész környék, és micsoda finom rózsa illat, teljesen elkápráztat. Megértem, hogy szeretsz itt festeni. Van több képed is? Megmutatod? Ez is csodálatos, amit most csinálsz, jó érzéked van hozzá.
René furcsállotta, hogy kitért a kérdése elől, de nem akart tolakodni. Elővette a mappáját és megmutatta, a többi képet is. Ezek sokkal szebbek, mint amiket sokszor kiállítunk.
– Te szoktál kiállítani belőlük?
– Még nem volt rá alkalmam.
– Ezek fantasztikusak és a grafikáid is.
– Nagyon köszönöm, örülök, hogy ennyire tetszenek.
–Megadom a telefonszámomat, majd hívj fel, ha úgy gondolod, hogy szeretnéd őket kiállítani. Kiállítás szervező vagyok egy galériában.
– Igen? – kérdezte meglepődve René.
– A sors útjai kifürkészhetetlenek, bár tudom nincsenek véletlenek.
– Te is olyan vagy, mint a nagyim, – mondta és felnevetett.
– Akkor biztosan jól megértenénk egymást, – mosolygott vissza és kacsintott hozzá René.
– Apropó, ő is szeretné megköszönni neked, hogy megmentetted az életét, egyetlen unokájának. Kérte, hogy hívjalak majd el egy ebédre. Csak a mai nap nem jó, mert már készülök vissza Toulonba. Nem tudom, mikor jövök legközelebb, de légyszi add meg te is a számod és majd hívlak, ha újra itt leszek.
– Köszönöm szépen a meghívásotokat, örömmel elfogadom. Jól érzem, magam a társaságodban, kedves lánynak ismertelek meg és szívesen találkoznék veled Toulonban is. Tudod hétköznap én is ott dolgozom.
– Nagyon kedves tőled, de maradjunk majd az ebédnél. Gaston a barátom és nem valószínű, hogy örülne neki. Tudod még az egyetemi évek alatt szerettünk egymásba. Hat éve együtt is élünk.
– Értem, bocsáss meg nem akartam tolakodni, csak nem láttam gyűrűt a kezeden.
– Mert nem is volt eljegyzés, nem tartottuk fontosnak.
–Aha.., és most hol van ő? Miért nincs itt veled?
– Továbbképzésen van.
– Akkor mért nem vagy vele? – Jaj, ne haragudj a kérdéseim miatt, végül is semmi közöm hozzá, csak önkéntelenül vetődtek fel a gondolataim, amiket hangosan ki is mondtam.
– Ne már….! Tényleg pont olyan vagy, mint a nagyi, ő is ugyanezeket kérdezte. De semmi baj, akkor majd jelentkezem.
– Rendben és köszönöm a meghívást, kézcsókom a nagyidnak.
René szomorúan nézett a lány után. Gondolta erről is lekésett, pedig igen mély nyomot hagyott a lelkében. Maga sem tudta megmondani mi az, ami ennyire vonzotta hozzá. Mindennap ott volt a gondolataiban, folyton a telefonját bámulta, és azt várta, hogy egyszer csak Elen hívja. Ő nem merte, hiszen barátja van és nem akart kettejük közé állni.
A lányt lekötötte a munkája, sűrű napjai voltak. Már egy hónap is eltelt talán. Furcsállta, hogy szinte naponta bevillan előtte René mosolya. Szinte menekült előle a munkába. Már restellte, hogy a nagyinál is régen, volt, mindig csak ígérgette, de nem került rá sor. Lelke mélyén félt a Renével való találkozástól. Olyan vonzalmat érzett iránta, amit Gaston iránt nem, és ez borzasztóan zavarta. Talán ez lehet az igaz szerelem? Tette fel magának a kérdést. Teljes zűrzavar volt a szívében, hiszen Gastont is szerette, csak másképpen. Hiába próbálta a René iránti érzéseit elnyomni, annál rosszabbul érezte magát. Elhatározta, hogy ez nem mehet így tovább, ki kell derítenie, hogy ha találkoznak, mit fog érezni.
Tényleg nincsenek véletlenek, egy művész lemondta betegség miatt a kiállítását. A galériában szabaddá vált egy hét. Elen telefonált Renének, hogy hozza a képeit és egy hétre ki tudja állítani, van szabad hely. Éppen jókor, gondolta, legalább letisztulnak, majd az érzései és végre megnyugszik, ha találkozik vele.
René nagyon boldog volt, amikor megcsörrent a telefonja és látta Elen az, olyan gyorsan vert a szíve, hogy majd kiugrott. Persze örült a kiállítás lehetőségének is. Azonban minden örömét felülmúlta, hogy újra láthatja őt.
A találkozásuk alkalmával, legszívesebben egymás nyakába ugrottak volna. René, azonban látta, hogy a lány igen visszafogottan hivatalos. Elfojtották az egymás iránti érzéseiket. Remekül lezajlott a kiállítás és pár képet vettek is tőle.
– Szabad vagy ma este, meghívlak vacsorára itt a közeli étterembe?
– Ne haragudj, nem lehet, már sietek haza.
–Csak üzleti vacsora, szeretném megköszönni neked a lehetőséget.
– Nincs mit, hiszen a lehetőség adott volt és te nagyon tehetséges vagy. Talán két hét múlva, majd el tudok menni a nagyihoz és akkor áll az ebéd. Megünnepeljük, de majd telefonálok. Mosolygott, majd sietősen az órájára pillantva, közölte, hogy most mennem kell. René szomorúan, de elfogadta a visszautasítást, nem is tehetett mást.
Alig telt egy hét, amikor úgy hozta a sors, hogy Elen már kora délután haza tudott menni. Látta, hogy Gaston kocsija a ház előtt áll. Meglepődött, hogy már ő is otthon van. Gondolta, de jó akkor még el tudnak menni még valahová kikapcsolódni. Ahogy az előszobába ért látta, hogy ismeretlen kiskabát van a fogason, mi az vendéget is hozott, morfondírozott magában. Fura hangok ütötték meg a fülét, ami már nem tetszett neki, balsejtelmei lettek. Egyből a hálószobába ment és ott találta Gastont egy másik nővel. Totálisan kiborult.
– Azonnal tűnjetek innen, mindketten! Most! – ordította teljesen kifordulva magából.
A lány nagyon megijedt és rögtön összeszedte magát, már ott sem volt. Elen könnyeivel küszködött, egyszerűen hihetetlen volt számára ez a szituáció, annyira megbízott Gastonban. A fiú, próbálkozott, bocsánatot kért, de hiába.
– Gaston, egy szót sem akarok hallani tőled! Szedd össze a cuccodat és soha többé látni sem akarlak! Igyekezz! – ordította Elen.
Teljesen kibukott, vége minden álmának, amit Gastonnal épített fel. Már egyedül maradt a lakásban, de csak zokogott megállás nélkül. Kezdett esteledni rájött, hogy nem bír abban a lakásban maradni, az ágyban aludni. Kivett egy hét szabadságot, gyorsan összecsomagolt, majd leutazott a nagyihoz. Már egészen későn érkezett meg.
– Mi történt, kislányom, hogy ilyen későn jössz? Nem is szóltál nekem – kérdezte ijedten.
Elen a sírástól szinte szóhoz sem jutott.
– Gyere, főzök egy kis nyugtató teát.
Elen csak bólogatott, majd kicsit megnyugodva elmesélte a történteket.
– Nagyon sajnálom, – mondta és magához ölelte Elent, majd ő is elmorzsolt egy könnycseppet.
– Maradhatok itt egy hetet?
– Persze, micsoda kérdés ez! Tudod, hogy mindig örülök, ha itt vagy és addig maradsz, ameddig csak akarsz.
– Köszönöm, most megyek aludni. Jó éjt – és adott egy puszit a nagyinak.
–Aludj jól! Pihend ki magad.
Jól teltek napjai, már egészen kezdett magára találni Elen. Sokat beszélgettek a nagyival. Átgondolta és megértette, hogy bármennyire is fáj, de új életet kell kezdenie és túl kell lépni ezen. Még fiatal és még találhat olyan valakit, aki becsületes. Azt tisztán látta, hogy abban a lakásban már nem tud boldog lenni senkivel, el kell adnia és valahol máshol kell majd lakást vennie. Kiment a kis dombra, hogy teljesen egyedül gondolja végig az elkövetkezendő teendőit.
René éppen ment visszafelé a városba és azt hitte rosszul lát. A kis dombon ott ült Elen. Azonnal megállt és oda ment hozzá.
– Szia Elen! Hát te?
A lány megörült, ahogy meglátta, szinte fellélegzett.
– Itt vagyok a nagyinál, szabit vettem ki, történt egy kis változás.
– Mesélj! – közben leült a lány mellé.
Még mindig könnyek között beszélt a történtekről. René közben átkarolta, Elennek jóleső érzés volt a vállán kisírnia magát.
– Ha akarod, én mindenben segítek neked, mindig számíthatsz rám.
– Nagyon kedves tőled! Köszönöm. Holnap gyere el, a már rég esedékes ebédre – hívta mosolyogva.
– Ott leszek! Köszönöm! Haza vigyelek?
– Jaj, nem! Köszi, itt a kerékpárom.
Elen boldogan mesélte a nagyijának, hogy találkozott Renével és meghívta ebédre. Szinte kicserélték, újra önmaga volt. Másnap az ebédnél felszabadult, remek hangulatban beszélgettek és jókat nevetgéltek.
Pár hónap múlva a lány talált megfelelő lakást és a költözéshez megkérte Renét, hogy segítsen. Persze ő készséges volt. A barátságuk kezdett elmélyülni. Tudat alatt, már régen szerelmesek voltak egymásba, talán az első pillanattól kezdve. René, nem akart tolakodó lenni, így elnyomta érzéseit. Elennek, pedig ott volt Gaston és bár furcsállta a jelenséget, de nem akart neki teret adni.
Most jött el az ő idejük, végre szabadon feltörhettek mindkettőjük érzései. Minden percüket együtt töltötték, nagyon boldogok voltak egymással. Imádtak a kis rózsás házban lenni. René festhetett nyugodtan, amíg Elen ellátta a házi teendőket. Sokat voltak a nagyinál és segítettek neki, amiben csak tudtak. Lionel is boldog volt, végre látta a lehetőségét annak, hogy még megismerheti az unokáit.
A karácsonyt mindannyian Elen szüleinél töltötték és René megkérte a lány kezét, aki boldogan mondott igent. Egy félév múlva már az esküvőjüket tervezték. Nem vártak sokat a családalapítással sem. „ A kis rózsás ház” meghozta számukra is a boldogságot. Ami a sors könyvében meg van írva, az kitörölhetetlen.
Debrecen, 2021. február 2.
Lionel nem nézte jó szemmel, hogy fiát teljes mértékben leköti a festészet. Féltette, hogy agglegény marad. Ő már korosodóan, szerette volna, ha fia megnősül és a végtelen csendet az apró gyermekek kacagása tölti be. Emiatt sokszor zsörtölődött is vele.
Az egyik hétvégén, ahogy kipakolta a festőállványát és éppen csak pár ecsetvonást csinált, amikor arra lett figyelmes, hogy valaki kiáltozik.
– Segítség…! – Segítség valaki…!
A hang irányába fordulva látta, hogy valaki a vízben úszik, elmerül, újra feljön és kapálódzik. Azonnal rohant és úgy ahogy volt ruhástól ugrott be, hogy ki mentse az illetőt. Akkor látta, hogy egy fiatal csinos lány. Kihúzta a partra, épp az utolsó pillanatban mentette meg, mert már nem volt annyi ereje, hogy magától újra feljöjjön a víz felszínére.
– Köszönöm…! – nyögte a lány erőtlenül.
René gyorsan hozott egy nagy törölközőt és becsavarta vele.
– René vagyok, – mondta.
– Elen, – és mosolygott hozzá.
– Hogy kerülsz ide? Itt nagyon mély a víz, erre nem szoktak úszkálni, legfeljebb néha egy – egy csónak.
– Kicsit arrább, gondoltam megmártózom. Csak úsztam és úsztam. Amikor felnéztem, hirtelen nem tudtam merre kell visszafelé úsznom. Itt, azt sem tudom, most hol vagyok, az erőm pedig már elfogyott.
– Még sosem találkoztunk, pedig én minden szabadidőmet itt töltöm.
– Igen, én Toulonban élek, csak néha a nagyimat meglátogatom, most is nála vagyok hétvégén. Látom a te ruhád is csupa víz, nagyon köszönöm, hogy megmentettél.
– Ja, megyek átöltözöm, veszek valami szárazat és készítek ki neked is, inget és rövidnadrágot meg ne fázz, sajnos csak férfi ruhával szolgálhatok – mosolygott hozzá René.
– Nagyon kedves vagy, köszönöm szépen, jó lesz – mondta viszonozva a mosolyát.
– Készíthetek egy limonádét is a nagy ijedtségre?
– Igen, jól esne.
– Itt a limó! A szobában kikészítettem számodra a ruhát.
Renének, nagyon szimpatikus volt a lány, pedig semmit sem tudott róla. A barna szemei olyan különösen, ellenállhatatlanul csillogtak. Elen, amikor elkészült, visszament Renéhez.
– Nagyon köszönöm a vendéglátást! Gyönyörű ez a ház és a kert is. Most mennem kell, de nem tudom merre induljak. Útba igazítanál? Holnap visszahozom neked a ruhádat.
– Természetesen, de gyere elviszlek a nagyidhoz.
– Köszi, de a kerékpárt valahol elhagytam, meg kellene keresni, aztán már odatalálok.
– Jó menjünk.
– Elindultak visszafelé, majd egy dombnál szólt Elen, hogy – ez, az itt állj meg kérlek. Innen, már tudom az utat.
– Rendben, – de René kiszállt a kocsiból és betette a kerékpárt.
– Gyere haza viszlek, az a biztos – és mosolyogva kacsintott egyet.
A lány nem ellenkezett, örült neki, hogy addig is vele lehet. Nagyon elnyerte tetszését René. Amikor megérkeztek, már várta Elent a nagymamája.
– Drága kis unokám, hát merre jártál? Mi ez a ruha rajtad? Ki ez a fiú? Hogyhogy ő hozott haza, csak nem történt valami baj? – záporoztak a nagyi ajkáról az aggódó kérdések.
– René vagyok, – mutatkozott be, mosolyogva.
– Elen majd mindent elmesél. Nem is akarok tovább zavarni –és kedvesen elköszönt.
Elen és a nagymamája között nagyon erős kapcsolat volt, szinte a pótédesanyja. Korábban minden iskolai szünetet az ő felügyelete alatt töltött el. Szülei nagyon elfoglalt üzletemberek. Jómódúak, de lányukra nem sok idejük maradt. Menedzser szakon végzett az egyetemen és most kiállítás szervezőként dolgozik egy galériában. Toulonban gyönyörű lakása van, azonban néha – néha, mint most is, a nagyinál tölt egy hétvégét.
A konyhában leültek az ebéd mellé és töviről – hegyire, mindent elmesélt neki Elen.
– Nagyon szimpatikus fiú ez a René. Hálás vagyok én is, hogy megmentett. Majd hívd el egyszer ebédre hozzánk. Sokkal inkább hozzád való, mint Gaston. Különben is hol van már megint, miért nincs itt veled?
– Jaj, nagyi! Tudom, hogy nem szívleled. Továbbképzésen van.
– Aha..! És te miért nem vagy vele akkor?
– Mert én inkább itt vagyok most veled, mosolygott Elen és kedvesen megölelte.
– Drága kislányom, tudod nincsenek véletlenek, a sors írja az életünket, és ami meg van írva az elkerülhetetlen. Gondolkodj el ezen.
– Igen tudom…, de Gastonnal már az egyetemi évek óta szeretjük egymást és együtt vagyunk. Nekem biztosan ő rendeltetett.
– Na, pont ez a bajom vele! Hány éve, nem jutott eszébe, hogy megkérje a kezedet és még csak a családot sem akarja közelebbről megismerni. Elég volt neki mindenkivel egyszer találkozni él, mint „Marci Hevesen” Neki mindig külön útjai vannak. Te, hányszor voltál a családjánál?
– Csak egyszer hívott meg, amikor megismertem a szüleit.
– Hát pont erről beszélek, nem vesz ő komolyan téged. Az idő meg csak eltelik.
– Nagyi értsd meg, szeretjük egymást és megbízok benne.
–Rendben, te tudod.
Másnap Elen visszavitte a ruhát Renének, aki ismét az állvány mellett folytatta az előző napi kép festését.
– De gyönyörű! – szólalt meg váratlanul a háta mögött.
René, annyira belefeledkezett a festésbe, hogy észre sem vette Elen érkezését.
– Jaj, szia! Ne haragudj nem vettem észre, hogy jössz. Látom, hoztad a ruhámat, köszi szépen.
– Egy italt?
– Igen köszi, olyan finom limó jó lesz, mint tegnap.
– Gyere, üljünk le itt a rózsa lugasban. Semmit sem tudok rólad, mesélj, mivel foglalkozol?
– Pazar ez az egész környék, és micsoda finom rózsa illat, teljesen elkápráztat. Megértem, hogy szeretsz itt festeni. Van több képed is? Megmutatod? Ez is csodálatos, amit most csinálsz, jó érzéked van hozzá.
René furcsállotta, hogy kitért a kérdése elől, de nem akart tolakodni. Elővette a mappáját és megmutatta, a többi képet is. Ezek sokkal szebbek, mint amiket sokszor kiállítunk.
– Te szoktál kiállítani belőlük?
– Még nem volt rá alkalmam.
– Ezek fantasztikusak és a grafikáid is.
– Nagyon köszönöm, örülök, hogy ennyire tetszenek.
–Megadom a telefonszámomat, majd hívj fel, ha úgy gondolod, hogy szeretnéd őket kiállítani. Kiállítás szervező vagyok egy galériában.
– Igen? – kérdezte meglepődve René.
– A sors útjai kifürkészhetetlenek, bár tudom nincsenek véletlenek.
– Te is olyan vagy, mint a nagyim, – mondta és felnevetett.
– Akkor biztosan jól megértenénk egymást, – mosolygott vissza és kacsintott hozzá René.
– Apropó, ő is szeretné megköszönni neked, hogy megmentetted az életét, egyetlen unokájának. Kérte, hogy hívjalak majd el egy ebédre. Csak a mai nap nem jó, mert már készülök vissza Toulonba. Nem tudom, mikor jövök legközelebb, de légyszi add meg te is a számod és majd hívlak, ha újra itt leszek.
– Köszönöm szépen a meghívásotokat, örömmel elfogadom. Jól érzem, magam a társaságodban, kedves lánynak ismertelek meg és szívesen találkoznék veled Toulonban is. Tudod hétköznap én is ott dolgozom.
– Nagyon kedves tőled, de maradjunk majd az ebédnél. Gaston a barátom és nem valószínű, hogy örülne neki. Tudod még az egyetemi évek alatt szerettünk egymásba. Hat éve együtt is élünk.
– Értem, bocsáss meg nem akartam tolakodni, csak nem láttam gyűrűt a kezeden.
– Mert nem is volt eljegyzés, nem tartottuk fontosnak.
–Aha.., és most hol van ő? Miért nincs itt veled?
– Továbbképzésen van.
– Akkor mért nem vagy vele? – Jaj, ne haragudj a kérdéseim miatt, végül is semmi közöm hozzá, csak önkéntelenül vetődtek fel a gondolataim, amiket hangosan ki is mondtam.
– Ne már….! Tényleg pont olyan vagy, mint a nagyi, ő is ugyanezeket kérdezte. De semmi baj, akkor majd jelentkezem.
– Rendben és köszönöm a meghívást, kézcsókom a nagyidnak.
René szomorúan nézett a lány után. Gondolta erről is lekésett, pedig igen mély nyomot hagyott a lelkében. Maga sem tudta megmondani mi az, ami ennyire vonzotta hozzá. Mindennap ott volt a gondolataiban, folyton a telefonját bámulta, és azt várta, hogy egyszer csak Elen hívja. Ő nem merte, hiszen barátja van és nem akart kettejük közé állni.
A lányt lekötötte a munkája, sűrű napjai voltak. Már egy hónap is eltelt talán. Furcsállta, hogy szinte naponta bevillan előtte René mosolya. Szinte menekült előle a munkába. Már restellte, hogy a nagyinál is régen, volt, mindig csak ígérgette, de nem került rá sor. Lelke mélyén félt a Renével való találkozástól. Olyan vonzalmat érzett iránta, amit Gaston iránt nem, és ez borzasztóan zavarta. Talán ez lehet az igaz szerelem? Tette fel magának a kérdést. Teljes zűrzavar volt a szívében, hiszen Gastont is szerette, csak másképpen. Hiába próbálta a René iránti érzéseit elnyomni, annál rosszabbul érezte magát. Elhatározta, hogy ez nem mehet így tovább, ki kell derítenie, hogy ha találkoznak, mit fog érezni.
Tényleg nincsenek véletlenek, egy művész lemondta betegség miatt a kiállítását. A galériában szabaddá vált egy hét. Elen telefonált Renének, hogy hozza a képeit és egy hétre ki tudja állítani, van szabad hely. Éppen jókor, gondolta, legalább letisztulnak, majd az érzései és végre megnyugszik, ha találkozik vele.
René nagyon boldog volt, amikor megcsörrent a telefonja és látta Elen az, olyan gyorsan vert a szíve, hogy majd kiugrott. Persze örült a kiállítás lehetőségének is. Azonban minden örömét felülmúlta, hogy újra láthatja őt.
A találkozásuk alkalmával, legszívesebben egymás nyakába ugrottak volna. René, azonban látta, hogy a lány igen visszafogottan hivatalos. Elfojtották az egymás iránti érzéseiket. Remekül lezajlott a kiállítás és pár képet vettek is tőle.
– Szabad vagy ma este, meghívlak vacsorára itt a közeli étterembe?
– Ne haragudj, nem lehet, már sietek haza.
–Csak üzleti vacsora, szeretném megköszönni neked a lehetőséget.
– Nincs mit, hiszen a lehetőség adott volt és te nagyon tehetséges vagy. Talán két hét múlva, majd el tudok menni a nagyihoz és akkor áll az ebéd. Megünnepeljük, de majd telefonálok. Mosolygott, majd sietősen az órájára pillantva, közölte, hogy most mennem kell. René szomorúan, de elfogadta a visszautasítást, nem is tehetett mást.
Alig telt egy hét, amikor úgy hozta a sors, hogy Elen már kora délután haza tudott menni. Látta, hogy Gaston kocsija a ház előtt áll. Meglepődött, hogy már ő is otthon van. Gondolta, de jó akkor még el tudnak menni még valahová kikapcsolódni. Ahogy az előszobába ért látta, hogy ismeretlen kiskabát van a fogason, mi az vendéget is hozott, morfondírozott magában. Fura hangok ütötték meg a fülét, ami már nem tetszett neki, balsejtelmei lettek. Egyből a hálószobába ment és ott találta Gastont egy másik nővel. Totálisan kiborult.
– Azonnal tűnjetek innen, mindketten! Most! – ordította teljesen kifordulva magából.
A lány nagyon megijedt és rögtön összeszedte magát, már ott sem volt. Elen könnyeivel küszködött, egyszerűen hihetetlen volt számára ez a szituáció, annyira megbízott Gastonban. A fiú, próbálkozott, bocsánatot kért, de hiába.
– Gaston, egy szót sem akarok hallani tőled! Szedd össze a cuccodat és soha többé látni sem akarlak! Igyekezz! – ordította Elen.
Teljesen kibukott, vége minden álmának, amit Gastonnal épített fel. Már egyedül maradt a lakásban, de csak zokogott megállás nélkül. Kezdett esteledni rájött, hogy nem bír abban a lakásban maradni, az ágyban aludni. Kivett egy hét szabadságot, gyorsan összecsomagolt, majd leutazott a nagyihoz. Már egészen későn érkezett meg.
– Mi történt, kislányom, hogy ilyen későn jössz? Nem is szóltál nekem – kérdezte ijedten.
Elen a sírástól szinte szóhoz sem jutott.
– Gyere, főzök egy kis nyugtató teát.
Elen csak bólogatott, majd kicsit megnyugodva elmesélte a történteket.
– Nagyon sajnálom, – mondta és magához ölelte Elent, majd ő is elmorzsolt egy könnycseppet.
– Maradhatok itt egy hetet?
– Persze, micsoda kérdés ez! Tudod, hogy mindig örülök, ha itt vagy és addig maradsz, ameddig csak akarsz.
– Köszönöm, most megyek aludni. Jó éjt – és adott egy puszit a nagyinak.
–Aludj jól! Pihend ki magad.
Jól teltek napjai, már egészen kezdett magára találni Elen. Sokat beszélgettek a nagyival. Átgondolta és megértette, hogy bármennyire is fáj, de új életet kell kezdenie és túl kell lépni ezen. Még fiatal és még találhat olyan valakit, aki becsületes. Azt tisztán látta, hogy abban a lakásban már nem tud boldog lenni senkivel, el kell adnia és valahol máshol kell majd lakást vennie. Kiment a kis dombra, hogy teljesen egyedül gondolja végig az elkövetkezendő teendőit.
René éppen ment visszafelé a városba és azt hitte rosszul lát. A kis dombon ott ült Elen. Azonnal megállt és oda ment hozzá.
– Szia Elen! Hát te?
A lány megörült, ahogy meglátta, szinte fellélegzett.
– Itt vagyok a nagyinál, szabit vettem ki, történt egy kis változás.
– Mesélj! – közben leült a lány mellé.
Még mindig könnyek között beszélt a történtekről. René közben átkarolta, Elennek jóleső érzés volt a vállán kisírnia magát.
– Ha akarod, én mindenben segítek neked, mindig számíthatsz rám.
– Nagyon kedves tőled! Köszönöm. Holnap gyere el, a már rég esedékes ebédre – hívta mosolyogva.
– Ott leszek! Köszönöm! Haza vigyelek?
– Jaj, nem! Köszi, itt a kerékpárom.
Elen boldogan mesélte a nagyijának, hogy találkozott Renével és meghívta ebédre. Szinte kicserélték, újra önmaga volt. Másnap az ebédnél felszabadult, remek hangulatban beszélgettek és jókat nevetgéltek.
Pár hónap múlva a lány talált megfelelő lakást és a költözéshez megkérte Renét, hogy segítsen. Persze ő készséges volt. A barátságuk kezdett elmélyülni. Tudat alatt, már régen szerelmesek voltak egymásba, talán az első pillanattól kezdve. René, nem akart tolakodó lenni, így elnyomta érzéseit. Elennek, pedig ott volt Gaston és bár furcsállta a jelenséget, de nem akart neki teret adni.
Most jött el az ő idejük, végre szabadon feltörhettek mindkettőjük érzései. Minden percüket együtt töltötték, nagyon boldogok voltak egymással. Imádtak a kis rózsás házban lenni. René festhetett nyugodtan, amíg Elen ellátta a házi teendőket. Sokat voltak a nagyinál és segítettek neki, amiben csak tudtak. Lionel is boldog volt, végre látta a lehetőségét annak, hogy még megismerheti az unokáit.
A karácsonyt mindannyian Elen szüleinél töltötték és René megkérte a lány kezét, aki boldogan mondott igent. Egy félév múlva már az esküvőjüket tervezték. Nem vártak sokat a családalapítással sem. „ A kis rózsás ház” meghozta számukra is a boldogságot. Ami a sors könyvében meg van írva, az kitörölhetetlen.
Debrecen, 2021. február 2.
************************************
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
SZŐCS ÉVA (ERDÉLY): Nincs fenségesebb
Nincs fenségesebb Uram,
Követni téged minden úton,
s dicsőíteni szent neved.
Nincs fenségesebb Uram,
mint megbocsájtani bárkinek,
Esendő, gyarló test követte
minden napi bűnöket.
Nincs fenségesebb Uram,
tudni ha majd meghalok.
Testem lesz a halálé
lelkem kezedbe adhatom.
*
Kertünk végén vén akácfa
Kertünk végén vén akácfa
Pompában áll minden ága.
Körbe zsongják a kis méhek
készítenek akácmézet.
Illatozó akácfára
rászállott a kis madárka.
Dalra fakadt örömében
a sok virág özönében.
Pajkos szívük úgy dobogott
a napocska is mosolygott.
Csendben érkezett az este
Holdkirályt hozta köpenyben.
Csillagokat szórt útjába
ráterült az akácfára.
Zsongtak - bongtak a kis méhek,
táncot jártak könnyű széllel.
Bódulattól, kábán végre
nyugovóra haza tértek.
.............................................
Kovács Tibor: Őszi köszöntő
Eljött az ősz, itt van újra,
A nyári meleget felváltja az ősz melege,
Még ereje teljében van.
Elhozta az indián nyarat,
Amely esővel tarkítva is,
Megannyi kirándulást rejt magába.
nduljunk útnak, fedezzük fel e szép tájat,
Kézen fogva sétálva a természet lágy ölén.
2021. augusztus
........
Csomor Henriett: Örökké ragyognának a rózsák
Sok mindent megéltem már,
néha a szívem is fáj.
A napok is csak
vánszorognak egymásután,
mint egykor voltak.
Amikor jóízűen majszoltam,
a lekváros kenyeret.
Hittem a mesékben
akkor olyan könnyű
volt még hinnem,
hogy egyszer talán
hozzám is,
beköszön a boldogság.
De helyette csak
jöttek a bajok,
és a gondok.
Több lett a félelmem,
mint az örömöm.
Úgy tudom elviselni
bánatom, ha lelkemnek
tükrös szobájában,
beteg édesanyámat
gyógyítgathatom,
gyötrődő betegségében.
Copfjaim helyett,
ősz tincseim lógnak
nyakamba.
Mond, kedves Barátom
mennyi még az élet?
Nem fáj semmi,
csak néha rám törnek,
az emlékek és eljönnek
a nagy kérdések
amelyek úgy marnak,
ott legbelül.
Mi lett volna ha,
egészséges leszek?
Akkor talán minden,
másképp lenne.
Kertemben örökké
ragyognának a rózsák.
2021.augusztus. 06
.................................................
SZILÁGYI ANITA: Szabadon szállva, mint a pillangó
Kalitkádból kireppenve szabad vagyok nélküled,
Foglyul ejtettél, s szárnyaim jól letörted.
Tavaszi széllel szállok én a tarka réten,
Napocska átmelegíti szárnyaim gyengéden,
Szabadon szállok én, mint a pillangó.
Enyhe légen pihegve libbenő szélforgó,
Repkedek a sirályokkal oly kecsesen,
Vidáman gagyogó szellővel futok sebesen,
Szabadon szállok én, mint a pillangó.
Öreg tölgy odvában barátom lett a kis rigó,
Nárcisz nővéreim szirmaimat bontogatják,
Zümmögő méhecskéim suhanásaim hintáztatják,
Szabadon szállok utamon, mint a pillangó.
Így jó nekem, a természet színeimtől ragyogó,
Nem teszel több foltot érzékeny pigmentemen,
Szárnyalok. Végleg elengedtelek. Viszlát, szerelem!
........................................
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Sok boldog születésnapot.
Kedvesem ezen a szép napon,
Mint egy rózsás szép hajnalon,
Illatos harmat áztasson,
Szívedben virágom viruljon.
Ne gondolj semmi másra,
Csakis a boldogságra,
Az évek elmúlása,
Lelked soha ne bántsa.
Ma van a születésnapod
Egy gyönyörű alkalom,
Hogy ragyogjon mosolyod,
Légy hát boldog, azt kívánom.
Sok boldog születésnapot,
Minden perced legyen áldott ,
Szívből kívánom neked,
Légy vidám, éld az életed.
2021.08.14.
...........................................
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Szeretem a szépet
Szeretem a szépet.
A nyíló virágot.
A természet millió kis csodáját.
A madarak víg trilláját.
A föld anya minden titkát.
Szeretnék megismerni mindent.
Arra viszont kevés egy élet.
Minden ember kis csoda.
Kincs mi egyetlen és nincs belőle még egy.
Apró porszem és mégis, hatalmas.
Embernek lenni és maradni, szeretni.
Igazi szépség, csoda
************************************
16. KEZDŐDIK AZ ISKOLA
CSOMOR HENRIETT : Visszagondolva az iskolakezdésre
Így az iskolakezdés idején, mindig eszembe jut milyen keserves volt az elválás nyár után szüleimtől. Hat évig várt vissza a Pető intézet augusztus utolsó két hetében. Azért kellett korábban visszamenni, hogy újra be tudjunk szokni az intézet falai közé. Gyűlöltem azt a pillanatot, amikor elbúcsúztam anyuéktól. Évről évre nehezebb volt az utolsó ölelés, és az utolsó millió puszi. "Kislányom, hamar elmúlik ez a két hét, és közben majd levelet is írunk, s telefonálunk!" - vigasztalt anya, miközben keservesen zokogtam. Aztán a nevelőm kezét nyújtotta felém, és besétáltunk a csoportba. Integettem anyunak még a nagy fehér ajtó be nem záródott mögöttem. Hirtelen annyira egyedül voltam, pedig a gyerekek javarészt már ott voltak. A barátom is előkerült, ő sohasem sírt, vele kevésbbé éreztem magam magányosnak. Örökké csak haza gondoltam, s mindig azok a napok peregtek le előttem, amikor még otthon voltam, s hogy mit csináltam. Nagyon örültem, hogy a negyedik napon egyik nevelőmnek diktálhattam a levelet. E-képpen kezdtem /ez szent és sérthetetlen volt nálam még akkor is, ha egyedül írtam a levelem/: "Drága anya, apa, Mónika, és mama! Nagyon hiányoztok." Mindent leírattam, amennyit csak lehetett. A nagyapámért rengeteget aggódtam. Éppen akkor volt nagy beteg, szerettem tudni, hogy mi van vele. Ő ugyanolyan drága volt nekem, mint az édesanyám. Anya ezt nagyon jól tudta, úgyhogy ha írt, igyekezett nagyon óvatosan fogalmazni róla. Sohasem akart felzaklatni, de én mindig ráéreztem, hogy papa rosszabbul van. Vigasztalhatatlan voltam miatta, mert úgy féltettem őt. Mindig megkönnyebbültem, amikor a levelet befejeztük. Borítékot mindig felbélyegezve vittem magammal otthonról. A nevelőm szépen összehajtva betette a borítékba, s leragasztotta. "Holnap reggel munkába jövet bedobom a postaládába, hogy minél előbb megkapják anyukádék!" - mondta kedvesen a nevelő. "De jó, köszönöm szépen, akkor két nap múlva megkapja anya a levelet!" - mondtam lelkesen.
Akármilyen nehéz volt, újra vissza kellett szoknom, hamarosan kezdődik a suli kint a világban is. Az örökké hiányzott, hogy nincsenek mellettem szeretteim, s nem hallhatom hangjaikat.
Újra elkezdődtek a tornák, és ismét hatkor ébresztettek bennünket. Sok gyereknek intézetis ruhát kellett viselnie, amikor visszajöttek. Én már két éve saját ruhát hordhattam, mert tudtam mosni, és nagyon jó érzés volt. Mivel tudtunk menni barátommal, s még pár gyerekkel, állás, járás alatt lemehettünk az udvarra játszani. Az udvar tele volt fajátékokkal, de engem nem nagyon vonzottak a játékok, inkább csak botorkáltam a fűben. Szemem az utcára tévedt, láttam, hogy a gyerekek anyukájukkal sétálnak.
"Csomikám gyere ide!" - szólt Pötty néni, "s ne itasd nekem megint az egereket." A fűből font koszorút vigasztalásul a fejemre tette. "Gyerekek gyertek, menjünk be, mindjárt vacsora van!" - mondta. S emelt lábakkal lépkedtünk libasorban.
Az évnyitó előtti napokban sokat próbáltunk egy páran, akiket kiválasztottak, hogy verset mondjunk. Nem nagyon szerettem nagy közönség előtt szerepelni, mert izgulós típus voltam örökké.
Abban az intézetben mindenki értett mindenkit, nem számított ha rosszul "beszélsz”. Persze minden nevelő törekedett arra, hogy minél érhetőbben beszéljünk.
Aznap, az intézet lakói, ünneplőbe öltözve lementünk az aulába. Igyekeztünk csendben lenni, még megérkezik az összes kisdiák. Majd felcsendült a Himnusz, és talpra álltunk, ki hogy tudott, igaz a vigyázz állás nem sokunknak sikerült. De annak is örültünk, hogy valahogy álltunk. Kedves igazgatónk, néhai Háry Mária, aki szelíd lelkű és aranyos volt, (én legalábbis így ismertem) megnyitotta az 1985-1986-os utolsó tanévemet a Pető András mozgássérült intézetben.
2021. augusztus 13.
************************************
17. Bibliai elmélkedés 1-4. /1.
PÁNCZÉL JÁNOS:Jézus élet-odaadásának és megbocsátásának együttes előfordulásai
- Jézus ajkáról, vagy az ő megerősítésével
(Az elemzésben található ószövetségi idézetek az 1990-es ref. fordításból valók, az újszövetségiek Csia Lajos fordításából.)
Előszó
Íme Bulányi György egyik fejtegetése a Jézus-váltsággal kapcsolatban, a nagy terjedelmű, igen értékes "KIO" (Keressétek Isten országát)" című tanulmányából:
"Az élet-odahelyezés, mint az Atya emberig érő megbocsátás-vonatkozásának feltétlen feltétele, amely nélkül nincs bűnbocsánat - ez az a későbbi keletű teológiai szemlélet, amely anyagunkból ki nem elemezhető.
Jézus megbocsátott a bűnösöknek már a Golgota előtt is.
Az Isten megbocsátott a bűnbánóknak az Ószövetség idején is, a pogányoknak is. (Mt 11,21-2; 12,41;
Lk 10,13-4; 12,32)
Nem is tudjuk Istent Istennek gondolni másképpen, csak úgy, hogy szövetségen belül vagy kívül, de megbocsát a Hozzá-menőnek."
Bulányi György „KIO” című műve öt kötetének MEK-elérhetőségeiről
- az imént idézet mondatokat a második kötetből vettem:
MEK 11630 - KIO, 1. könyv, Honnan jött (pdf)
MEK 11631 - KIO, 2. könyv, Miért jött (pdf)
MEK 11632 - KIO, 3. könyv, Az Út (pdf)
MEK 11633 - KIO, 4. könyv, Nem fogadtuk be (pdf)
MEK 11634 - KIO, 5. könyv, Az Ország (pdf)
- Az idézett Bulányi-mondatok voltak számomra a gondolatébresztő sorok ahhoz, hogy átgondoljam azt a sok igehirdetést, amit kisgyermekkorom óta hallottam, melyeknek vissza-visszatérő témája volt: "Jézus annyira szerette az embert, hogy bűnös, elveszett életét látva a Mennyei Atyjával arra az elhatározásra jutottak, hogy a Fiú bűnbak lesz, magára veszi az embervilág összes bűnét - s aki ezt hittel elfogadja, lesz egy boldog, bűntől felszabadult, ráadásul örökké tartó élete."
Nos, ahogy elolvastam a KIO-ból az említett négy mondatot, egy kis időre megfordult velem a világ. Tényleg csak szép szöveg lenne, hogy az Isten Fiára ráhelyeződtek az emberiség összes bűnei?
Jézus maga nem beszélt volna erről eleget itt a földön, amit megörökítettek tanítványai? Csak azután, a Szentlélek kiáradásakor jött volna ez az új megvilágosodás a tanítványokba? - kérdeztem. Később aztán felzaklatottságom alábbhagyott. Sok vizsgálódás során már meglettek a kapaszkodóim Jézus váltságművébe az ő szavai alapján is.
Bulányi György idézett mondatai - mind a négy - annyira vaskosak, Még ez előszóban megpróbálok egyenként közeledni hozzájuk.
Majd tíz fejezeten át előhoznék evangéliumi helyeket, melyekben Jézus ajkáról véve támpontokat találtam az ő váltságművének megértésére - már amilyen mértékben egyáltalán fel lehet ehhez nőni. Nem egyszerű mindent megérteni belőle, tán ember föl sem foghatja, ami megmentést Isten készített az őt szeretőknek.
B. Gy. első mondata:
"Az élet-odahelyezés, mint az Atya emberig érő megbocsátás-vonatkozásának feltétlen feltétele, amely nélkül nincs bűnbocsánat - ez az a későbbi keletű teológiai szemlélet, amely anyagunkból ki nem elemezhető."
- B. Gy. nem tartja ezt a feltételt az evangéliumok Jézusának szavaiból kielemezhetőnek. Hadd jegyezzem meg, itt gyorsan: Bulányi György egyébként nagyon sok jézusi igazságot tekintélyes alapossággal kielemzett a KIO-ban, melyek igeösszhangúságához nem fér kétség.
Lehet-e életodaadás a feltétele Isten megbocsátásának? Bővebben s konkrétabban: egy másik élet odaadása - helyettesítő áldozata - lehet-e a feltétele annak, hogy valaki bűnös ember Istennél bűnbocsánatot nyerjen? Ez önmagában is egy nagy kérdés. Jóllehet, sikerült erre találnom több igehely alapján igenlő választ, kutatásaim során irányadó lett számomra Bulányi György fejtegetéséből, hogy Jézusnak olyan beszédeit igyekezzek találni, melyekben összetartozó tényezőként vannak jelen ezek: Jézus életodaadása az emberekért és bűneik rendezése. Mert ha e kettő együtt játszik szerepet, akkor már esélyes, hogy nem belemagyarázás eredményeként szűrhető le egy jézusi szövegrészből: ő életét adta - cserébe / váltságul / váltságdíjul - azért, hogy emberek bűneinek elrendezése megoldást nyerjen.
A nagy kérdés megválaszolásához egy beszélgetésrészletből indulnék ki, mely Szikár város közelében a Jákób kútjánál hangzott el Jézus és egy samáriai asszony között. Az idézetben az asszony kezd beszélni:
Jn 4,20
Atyáink ezen a hegyen (a Garizin-hegyen) borultak le [Istent] imádni, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell [őt."]
Jn 4,21
"Higgy nekem - mondta neki Jézus - jön egy óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.
Jn 4,22
Ti azt imádjátok, amit nem ismertek. Mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered."
- Az asszony párhuzamba állítja a samáriaiak Garizin-hegyi imahitét a zsidóság jeruzsálem-templomi imahitével. Jézus második reagáló mondatát tartom a témához különösen lényegesnek, így tudom értelmezni:
"Ti (nem-zsidók, samáriaiak) azt imádjátok, amit nem ismertek.
Mi (zsidók) azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered." (Jn 4, 22)
- Ebben a mondatban a zsidósággal kapcsolatban két állítás található.
Az egyik: "azt imádjuk, amit ismerünk..."
- Vagyis adatott ennek a nemzetnek egy alapvetően helyes kinyilatkoztatás Istenről, van náluk egy alapvetően pontos istenismeret. Azért éreztem fontosnak, hogy alapvetően, mert hitem szerint majd csak valamivel később, a földre jött Messiás Jézus egyre több kinyilatkoztatása után volt várható, hogy teljes istenismeretre (legalábbis itt a földön még teljesebbre) juthassanak az emberek. (Mert hogy ez a beszélgetés Jákób kútjánál valószínűleg Jézus nyilvános működésének a kezdetén folyt le.) Jézus azt vallotta a Mennyei Atyjával való kapcsolatáról: "Én ismerem őt, mert mellőle való vagyok és ő küldött el engem." (Jn 7, 29) Korábban ily közvetlenül másvalaki, emberrévált lény nemigen elképzelhető, hogy hozott volna pontosabb infót Istentől s Istenről.
Jézus másik állítása pedig Jn 4, 23-ból: "a megmentés a zsidók közül ered." - Ha nem volna a mondat elején szó a helyes istenismeretről, akkor az idézett mondatzárás értelmezése lehetne ennyi is: "az üdvösséget hozó Messiás a zsidók közül támad, tehát Jézus zsidó származású." De ez több más próféciából is tudható, hogy anyai ágon Jézus Júda törzséből s Dávid házából való. Itt többről van szó. Az üdvösség az alapjában rendben lévő zsidó istenismeretből ered, nő ki, alakul ki. Ezt tudva eleve nem tekinthetünk Jézus tanításaira úgy, mintha ő egy senki szigetéről ppattant volna elő, és még most először kezdene valami addig teljesen ismeretlenről beszélni az embereknek. Nagyon jól tanúsítja ezt Jézus, amikor a dúsgazdag és a szegény Lázár példázatának zárómondatainál tart: "Akkor hát arra kérlek atyám - szólott a gazdag (a pokolból Ábrahámnak) -, küldd el őt (Lázárt) atyám házába. Mert van öt testvérem, hadd tegyen nekik bizonyosságot, hogy ők is a kínnak e helyére ne kerüljenek. De Ábrahám így szólt: Ott van náluk Mózes és náluk vannak a próféták, azokat hallgassák." (Lk 16, 27-29)
Tehát ha Jézus beszédeivel összhangban akarunk maradni, akkor vissza kell nyúlnunk az ószövetségi istenismerethez. Próbálom is ezt tenni, s úgy válaszolni meg a feltett nagy kérdést: Egy másik élőnek az élet odaadása - helyettesítő áldozata - lehet-e a feltétele annak, hogy valaki bűnös ember Istennél bűnbocsánatot nyerjen? Válaszoljanak erre majd az előszót követő fejezetek.
Folytatás következik
....................................
Egy pici korrigálást javasolnék még a beküldött első szeletemhez.
Rájöttem, hogy Bulányi György öt "KIO" kötetének elérhetőségeit pontosabban is bele tudnám tenni a cikkrészletbe, s ha lehetünk pontosabbak, akkor miért ne.
Íme, a korrigált részlet így lenne:
(Bulányi György „KIO” című műve öt könyvének/kötetének MEK-elérhetőségei
- az imént idézet mondatokat a 2. könyvből vettem :
KIO, 1. könyv, Honnan jött:
http://www.mek.oszk.hu/11600/11630/11630.pdf
KIO, 2. könyv, Miért jött:
http://www.mek.oszk.hu/11600/11631/11631.pdf
KIO, 3. könyv, Az Út:
http://www.mek.oszk.hu/11600/11632/11632.pdf
KIO, 4. könyv, Nem fogadtuk be:
http://www.mek.oszk.hu/11600/11633/11633.pdf
KIO, 5. könyv, Az Ország:
http://mek.oszk.hu/11600/11634/11634.pdf
************************************
18. LAPZÁRTA
- VÁLOGATÁS ERDŐS SÁNDOR VERSEIBŐL -
Erdős Sándor: Egy angyal
Földre szálltál, itt teremtél.
Tudd meg, nekem te vagy minden.
Túlvilági, ritka, drága kincs.
Szárnyak nélkül is angyal vagy.
E világon ilyen szépség nincsen!
*
Erdős Sándor: Pitypang a manó
Nézz az égre, nézz csak fel!
Ki játszik a fényekkel?
Felhőn lábát lógató,
Szivárványon csúzdázik.
Angyalokkal mókázik.
Sipkájából csillámot szór.
Édes dala hozzád is szól.
„Pitypang vagyok égi manó.
Nótázgatni felhőn, de jó!
Szeretem a vidámságot.
Küldök neked fényvirágot.”
*
Erdős Sándor: Jégesővel jött vihar
Betörtél az életembe.
Sorsunk összefonod.
Rád gondolok éjjelente.
Furcsa lány vagy tudod?
Szemed, mint a rubint.
Viselkedésed cudar.
Olyan vagy te, mint
jégesővel jött vihar.
*
Erdős Sándor: Marhapörkölt extrával
Ma egy pörköltet készítünk.
Marhából lesz nem tévedtünk.
Egy nagyon fontos összetevő:
Jó vörösbor a megfelelő.
Előkészülök, közben kortyolok.
Hejj!, de jók a magyar borok!
Lásson akkor az ember neki,
míg közben a bort nyeli.
Összevágjuk a húst kockára.
Lassan kipirítjuk a zsírjára.
Kis olajat is bele, de nem sokat.
Míg vár az ember kicsit iszogat.
Dúsítjuk hagymával, paprikával.
Sóval, borssal ,meg miegymással.
Főjön sokat, mert az kell neki.
Addig emberünk a bort nyeli.
Hejj, de vidám dolog főzni.
Így kell pajtás ám jól élni.
Míg kevergetem az ételt.
Iszogatom, mit borász préselt.
Szeretik a tik a meggyet...
Gyere haver együnk egyet...
Csak azt az egyet nem tudom.
Hová tűnt el a borom?
************************************
19.VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
Kedves Vendel! Köszönöm a legújabb, végleges számot. Már olvasgattam korábban is az írásokat, mikor még a nem végleges formát küldted el. Gratulálok, igényes, szépen szerkesztett újság.
Mindenkinek gratulálok. Vannak írások, amiket már másutt is olvastam, de az újdonság erejével hatott rám. Külön tetszésem fejezem ki, hogy festmények is vannak az oldalon. Szeretettel gratulálok Czvitkovics Márta művésznőnek. Szeretem a szép festményeket.
Üdvözlettel Mindenki felé: Mária
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. aug. 15., V, 15:17):
MEGJELENT A LEGÚJABB ÚJSÁG a Megszólalok 1108. SZÁMA
AZ ÚJSÁG SZÍNES LINKJE:
http://megszolalok.blogspot.com/2021/08/m.html
*
Nagy Vendel7100 Szekszárd
József Attila ut. 3
Telefon. 06 30 550 5106, illetve vezetékes74 312 305
*
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL MAGÁNZÓNYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS 2017.
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
ALKOTÓ MÜHELY .. MEGSZÓLALOK MÜVÉSZETI MAGAZIN SZERKESZTŐSÉGE
NAGY VENDEL 7100 SZEKSZÁRD JÓZSEF ATTILA UT 03.......
ÚJ MAGAZIN : http://muveszetimagazin.blogspot.com/
RÉGI MAGAZIN : www.megszolalok.blogspot.com
Email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Facebook - nagy vendel
Skype - nagy.vendi54
E.- KÖNYVEIM ELÉRHETŐSÉGE ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR, MEK KÖNYVTÁRI SZOLGÁLTATÁSOK
www.meknagyvendel
........................................................
NÉVNAPODRA
Drága Vendi!
Köszönöm szépen! Óriási és nagyon kellemes meglepetés volt ez nekem.
Gyönyörű a vers, csak úgy mint a többi. Hálásan köszönöm!
Szeretettel: Erika
*
Idézet (Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com>):NÉVNAPODRA
MA VAN A NÉVNAPOD, VIRÁGOT AZ ÜNNEPELTNEK, MEG EGY POHÁRKA SZEKSZÁRDI KADARKÁT..
KEDVES ERIKA ÉS AHÁNY ILYEN NÉV VAN MÉG A NAPTÁRBAN…!
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ASSZONYOK ELEJÉNEK ..
Az örök Dívának
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok, az
első asszonynak,
Eredendő bűn kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon.
A névnapodon.
S szavaimmal megkoronázom
Dicsően szép homlokod.
BOLDOG NÉVNAPOT.
Vannak olyan elvetemültek,
akik nem az almát,
hanem a kígyót
ennék meg.
2021. SZERETETTEL VENDI A ROSSEB SAROKBÓL.
*
EZT A DALT KÜLDÖM MÉG…: MILYEN SZÉP A VILÁG
*
Kedves Vendi!Köszönöm szépen a gratulációt! Én is szeretettel gratulálok neked,
számomra megtisztelő, hogy veled egy antológiában közölhettem
verseimet. Ihletekben gazdag szép új hetet kívánok neked. Szeretettel
Edit
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. aug.30., H, 17:38):
DRÁGA EDIT! GRATULÁLOK a megjelent antológiához, igazán örülök, hogy egy könyvben lehetek VELED.. Nem tudom, hogy te olvastad e?
Ez is egy megjelenési lehetőség : Vendi
************************************
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves olvasó!Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető: 8-tól 20- ig.e-mail: nagy.vendi54@gmail.comLevelek, írások fogadása - skype címem: nagy.vendi54Új email címem: nagy.vendi54@gmail.comMagazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.A MAGAZIN INGYENES! Kérje a szerkesztőtől.…......................…Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látókszámára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:http://megszolalok.blogspot.hu/….............................…FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!2018. JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ Tehát az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!………....................…A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.A szerzői jogokat fenntartjuk.Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.…..................................…AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:Gmail: nagy.vendi54@gmail.comSkype: nagy.vendi54---Megszólalok Művészeti Magazinhttp://megszolalok.blogspot.hu/www.megszolalok.blogspot.hu/---Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.A következőképen: megszólalok művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)---Könyvtár:ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR GONDOZÁSÁBANElektronikus. könyvek a MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) ---http://mek.oszk.hu/13500/13542/#www.mek.oszk.hu/13500/13542/#---Ez a verses oldalam címe... www.pieris.huhttp://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel---KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:www.canadahun.com irodalom fórumhttp://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150---Az Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat: minnesotahungarians.com……................................Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újságbelső és külső munkatársai! ……................................MEGSZÓLALOK MAGAZIN 1109. szám………......................VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető: 8-tól 20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
Levelek, írások fogadása - skype címem: nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
A MAGAZIN INGYENES! Kérje a szerkesztőtől.
…......................…Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
….............................…FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018. JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/
Tehát az eddig megjelent összes számot visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
………....................…A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
…..................................…AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
---Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
---Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen: megszólalok művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)
---Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
---http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
---Ez a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
---KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
---Az Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link, ahol elérhetik magazinunkat: minnesotahungarians.com
……................................Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újságbelső és külső munkatársai! ……................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 1109. szám
………......................
VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ
