Megszólalok Művészeti Magazin

 

 MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2021. 05. hó – tizenegyedik évfolyam, ötödik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes havi lap

Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)

ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

 

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)

 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)

 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)

 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)

 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)

10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)

11.Évfolyam: 2021. május

 *

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com

A Magazin kérhető saját e-mail címre is.

Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.

Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.

A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.

A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

*

A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:

https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0

*

Figyelem!

2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal

de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

* 

Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.

A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542

A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:

Radio Mozaik Sydney – Ausztralia

*

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel

7100. Szekszárd, József Attila utca 3.

Telefon: 06/30-550-5106

Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

 

**************************************************

MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**********************************************

  1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 

 
  ÉLJEN MÁJUS MÁSODIKA IS, valaha május elsejét ünnepeltük bőszen, a  munka ünnepét, virslivel, tormával, és sörrel, és milyen jó volt.
Fiatalok voltunk, sütött a  Nap, dolgozhattunk, tanulhattunk, azt gondoltuk , miénk a  világ. Zászlóink , és a  hajunk lobogott a szélben, ma már hajunk is alig van.
A  majális, az anyák napja, és a  gyermeknap örömei feledtetik a  múlandó ifjúságunkat. 
Nem kell mindig kaviár. 
Az a leány, aki hajnalra májusfát kapott, őszintén örüljön neki.
Egyebet nem mondhatok, a  szerkesztő

*

 

ANYÁK NAPJÁRA  

 
NAGY VENDEL: ÉDESANYÁMNAK
 
Mikor kicsi voltam
anyák napja reggelén
Hozzád totyogtam,
vittem pár szál gyöngyvirágot,

Neked akartam adni
az egész világot.
 
Most hogy már felnőtt vagyok,
csupán szeretetet adok,
a világ hívsága
messze került bőven,
a  fények sugára
fényévre fut előttem,
utol sosem érem,
fogadd most is örömmel
ezt a csokrot tőlem.
 
Potyognak könnyeim,
gurulnak végig orcám ráncán,
mintha régi gyöngyvirágok
illatozó tánca  
gyöngyözne a párnán.
 
Köszönöm Édesanyám
azt hogy megszülettem,
e csodás életet
tanítottad nekem,
melyet mindig szerettem,
őrködjél sokáig
még óvón felettem,
odafent a  mennyben,
mert a  nemes lelkek
csakis  oda kerülhetnek.
 
Örülök hogy vak létem
meg nem élhetted,
mindezt ha láthatnád,
meghasadna a szíved.
 
Szekszárd,   2019. május 06

.......................................

 
Szegzárdi Nagy Vendel Édesanyámnak című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  MAI ADÁSÁBÓL
2020.  MÁJUS  03.  ANYÁK NAPJÁN
https://www.youtube.com/watch?v=SCt6cME8zM0&feature=youtu.be

......................

 
AZ ADÁS MAI AJÁNLÓJA 
  2021.05.03 Adás.  Ha Isten is segít akkor az utolsó adás volt, amit karanténban kellett csinálnunk.  Már bejelentették, hogy mindenféle előírások betartása mellett bemehetünk a stúdióba és onnan közvetíthetünk.  Valljuk be őszintén azért az élő közvetítés az igazi. Viszont míg el nem felejtem: Boldog ANYÁK NAPJÁT minden kedves anyukának, nagymamának és leendő édesanyának. Remélem tetszeni fog a műsor, amit erre a napra készítettünk. Végére beígértük, hogy a Karantén Dalt lejátsszuk, az összeállítás  Vladucz  Zoltán operatőr munkája és 100 önkéntes lelkes részt vételét tükrözi. Persze mi sem szerettünk volna kimaradni. Gyere, énekelj velünk! Hidd el élvezi fogod. Jó szórakozást,  jó rádiózást! Találkozunk jövő héten ugyan itt, ugyan ebben az időben! Hívhattok a stúdióban adás alatt 02 9816 2777.
Ezt a honlapot tedd be a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au
 

ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY   AUSZTRÁLIA

 **********************************************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 
 1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
      ANYÁK NAPJÁRA ÉDESANYÁMNAK - ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV
 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK
     TÓTH ENIKŐ, ENGEL CSABA (ERDÉLY), BŐHM ETELKA, DUFEK MÁRIA 

      (SZLOVÁKIA), ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES, SZAIPNÉ KISS MÁRIA  (ANGLIA)
      KLEMENT BURZA MÁRIA, NAGY CSABA, FIGLER CSABA
 3.  ÉRZÉKENYÍTÉS? KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: A VAK EMBER KÖNNYE
      MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM:A GYOPÁROSI TÓ TITKA
      ELMONDJA KOVÁCS EDIT SZÍNÉSZNŐ
 4.  FEJLŐDÉSREGÉNY. ÁRVAY MÁRIA: VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES
 5.  PORTRÉBESZÉLGETÉS
      SZABÓ BIANKA
      AZZAL TUDOK KEZDENI VALAMIT, AKI ELFOGAD
      RIPORT CSOMOR HENIVEL 
      A VERSEKET ELŐADJA .. MAGDALI ANNA
 6. EMLÉKEZÉS ANYÁK NAPJÁN
      VERSES KÖSZÖNTŐK
     TÓTH ENIKŐ
     CSOMOR HENRIETT
     KOVÁCS TIBOR
     SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
     POÓR EDIT
     ENGEL CSABA  ERDÉLY
     KLEMENT BURZA MÁRIA
     MRÁZ ERZSÉBET IRMA
 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
      VÉGHELYI PÉTERNÉ
      HOGY ÉLETET LEHELJÜNK BELÉ 1. RÉSZ
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI
      CSENG A TELEFONOM
 9.  FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
      KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA
      AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. BEMUTATJUK MÁRKUS KATALIN  ÍRÁSAIT
      ÉBREDÉS
11. NOVELLA ANYÁK NAPJÁRA
      VÉGHELYI JÓZSEF: ANYÁK NAPJA
12. GYERMEKNAPI VERSEK
      ENGEL CSABA  ERDÉLY
      POÓR  EDIT
      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL
13. VERSEIMBŐL
      REMÉNYI TAMÁS:  POSZTUMUSZ TŐLEM, NEKED
14. HALLGASSUK EGYÜTT
      DR KOVÁTS GYULA  ZENEI ROVATA
      ZÖLDELT A RÓZSAFA
15. VERSRŐL VERSRE
      VERSVÁLOGATÁS
      I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL AUSZTRÁLIA 
16.  EMLÉKEZÉS
      CSOMOR HENRIETT
      CÉZÁR, A  FELEJTHETETLEN, HÜSÉGES PULI KUTYÁM
17.  BIBLIAI BUZDÍTÁSOK  3.
      PÁNCZÉL JÁNOS
      HÁGÁR ÉS FIA MEGMENEKÜLNEK A SZOMJANHALÁSTÓL
18.  ÚJ LEHETŐSÉGEK TÁRHÁZA
      BEMUTATKOZIK A POSZTER CLUB
      PUBLIKÁLÁSI LEHETŐSÉG
      IRODALMI PÁLYÁZAT VAKOKNAK
      RÍMHÁNYÓ ROMHÁNYI SZÜLETÉSÉNEK SZÁZADIK ÉVFORDULÓJÁRA
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT -  OLVASÓINK ÍRTÁK
20.  SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**********************************************

 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINK ÍRTÁK 

 
TÓTH ENIKŐ: Az anya és a gyermek
 
Én drága anyukám, maradj mindig velem,
te vagy ki először érezted életem!
Gyermekem, gyermekem mindig veled vagyok,
úgy vigyázok reád, ahogy a csillagok.
 

Anya, ha felnövök, akkor is így féltesz?
Átölelsz, simogatsz, s ugyanígy megértesz?
Persze, hogy így lesz, te vagy minden álmom,
mi lüktet a szívben, s fáj a lét határon.
 
Anya, ha rossz leszek, nem olyan, mint vártad,
szíved nyílt lesz felém, s befogad a házad?
Bármit teszel egykor, hozzám visszatérhetsz,
csöndes földi szóval tőlem mindig kérhetsz.
 
Anya, ha boldogság kísér el az úton,
velem együtt  örülsz, s megnyugszol, majd tudom.
Ha te boldog leszel, én is azzá vállok,
s táncolnak köröttünk apró földi lángok.
 
Anya, ha egyszer majd  öreg s beteg leszel,
én leszek ki végül megfogja a kezed.
Az a kézfogás lesz végső földi álmom,
mely üdvözülést hoz fent a másvilágon.
 
Én drága anyukám, mindig maradj velem!
érzed, hogy a tiéd gyermeki életem?
Enyém marad mindig, mert ez a szeretet,
kötelékben élve, bennünk foglal helyet…
 
2011.03.22.                                                              

.....................................

 
ENGEL CSABA  (ERDÉLY): Reneszánsz
 
Egy fiú és egy lány az álmaik útján,
Szabad a szerelem egy csók után,
Két kéz, ujjaik összefonódnak,
Mint fecskepár repkednek a szavak.

Hol suttogott a szél s úgy hallatszott,
Halk klasszikus szimfóniát játszott,
Romantikus reneszánszról mesél,
Éjszaka a hold is róluk beszél.
 
Balerinaként a felhő úgy táncol,
Hogy a hold arcára mosolyt rajzol,
Hol a csillagok sem alábbvalók,
Szemükbe ragyog s édesebb a csók.
 
Tavaszi virágok illatában,
Szívük egybeolvad s úgy dobban,
Forró lehelet cirógatja álmuk,
Szabad a csók, s bizsereg az arcuk.

2021.03.25.

........................................
 
BŐHM ETELKA: HAIKU CSOKOR

Kis virágszirmok

pilleszárnyon táncolnak

a napsugárban....

 

Hajnalpirkadat

gyöngyharmatot hint - alvó

virágszirmokra....

 

Csendesen hullnak

alá gyolcstakaróként -

hófehér szirmok...

 

Értelmet létnek,

esélyt szeretetnek - ad,

örök reményünk...

 

Kehült szívemben

bújó szeretetrózsám,

csak Neked nyílik....

 

Kendőzetlen az

igazság, mégis tövis

koszorú fedi....

 *

APEVA

 

Kint

ébred

a hajnal,

rózsaszirmon

gyöngyharmat csillog....

....................................

 
DUFEK MÁRIA  (SZLOVÁKIA): Kicsiny fiam
 
Kicsiny fiam, ha az édesanyád
fáradtan ejti ölébe kezét,

ne zörögj, picit halkabban játssz,
mert törékeny edény ő, cserép.
Minden percben érted dobban szíve,
kemény kobakoddal még nem érted,
reád gondol új cipőt, ruhát, hogy
nagyra nőj, asztalodra étket.
Mindig szorgos kezei pihennek,
lábai futkosástól dagadnak,
picit nyugodnak, majd sietnek,
ruhát szednek be, vasalnak.
Ágyadnál ajka altatót dalol,
a hang egyre távolabbról hallik,
frissen súrolt padló, patyolat ágy
illatában anyád elalszik.
A szobában síri csend van, rózsás
angyalok lengik az alvót körbe,
mosolyra indul vonása, falról
a Boldogasszony néz tükörbe.
 
2019.04.11. - Párkány-Štúrovo
 .......
 
Ábrahámné Ági: ...vajon...
 
Találkoztam az iszonyattal, amint tégláit rakja.

Ha felépül a fal, eljő-e még a gondolat napja?
Gyötrelmeim során kínál-e betűt berozsdált agyam?
Szeretetemet őrizve szó nélkül meghúzom magam.
Formálnék majdan mondatot mint első szavát a gyermek?
A  borzalmak falán áttörve mért születnének percek?
 
Átirat 2021. Április
 

" Az új élet mire való?
Úgyis beléd szakad a szó. "

(Nagy Vendi verséből)

..........................................

 

SZAIPNÉ KISS MÁRIA (ANGLIA): Megkérdezlek, vándormadár

Megkérdezlek, vándormadár:

Két hazát mért választottál?

Melyikük ad otthont Neked,

Hol ver gyorsabban a szíved?

 

Két hazából melyik igaz:

Hová indulsz, vagy mit elhagysz?

Sokan keltek útra ősszel.

A megélhetés nagy úr, sürget.

 

Hosszú-hosszú utad során

Hogyha hullócsillagot látsz,

Gondolsz-e rá, kicsi madár?

Idegenben porba hullnál.

 

Ki fog téged megsiratni?

Kinek fogsz majd hiányozni?

Látod, kedves vándormadár,

Nagyon komisz ez a világ.

 

Akinek van két hazája,

Mindhalálig hontalan az.

.........................................

 
KLEMENT BURZA MÁRIA: Május elsején
 
Május elsején
könnyezik az ég,
és múlt emlékek

szaladnak elém.
 
Magamat látom
felvonulók között,
ragyogott a fény,
mily csodás emlék.
 
Tantestülettel
ligetbe menve,
pezsgett az élet
szívünk nevetett.
 
Múltak az évek,
így a ligetbe
gyermekeimmel
mentem nevetve.
 
Víg kacagásuk
ma is visszacseng,
átváltoztatva
bezártság csendet.
 
Május elsején
eső csepereg,
de szívemben még
Remény-láng él.

 ..............................................

 
NAGY CSABA: Egy költő emlékére
 
Épp úgy süt a Nap és üt a falióra,

fütyörésznek a madarak, s ropog a tűz a kályhában.
Minden olyan, mint tegnap – csak veled
nem ülhetek le egy baráti szóra.
A véget nem érő komoly vitákat,
könyvszagú szoba füstjében nem folytatjuk már soha.
A sírok földje egyre tágabb,
az élőké mérföldekkel szegényebb,
hogy itt hagytad – de titkon szikrázó lényed
egy lángnyelvét itt őrzöm legbelül,
és éjnek éjjelén, mikor madár se látja,
arany lámpásként tenyerembe simul,
s fényösvényt szel vaksötét világunkba.

...................................................

 

FIGLER CSABA: Amikor elszakad az ezüstszál

 

Amikor elszakad ott beül a lelkedben valami!

Csak elszakad, simán úgy hogy nem is lehet hallani

Elszakad az ezüstszál, ami összetartja a vágyó reményt

és rajta lógva tartja még a drága aranyedényt!

A nemes életnek emberi kezdetét,

csíráját búnak, bajnak, nagy örömnek: mely maga a Lét!

És a tál zuhanni kezd, mint lassított felvétel,

benne még forr a vonzalom,

de már közel az idő, hogy találkozzon a Hirtelen Véggel!

Melyet megérni: Maga a borzalom!

És ahogy az ezüstszál elszakadt felső vége össze kunkorul,

Torkodban gombóc lesz, szíved is szorul

darabokra hull a tál, és a benne lévő drága vér kiborul!

Szétfolynak az új közös életnek éltető nedvei,

megsápad hamvas arca, keserűséggel lesz a szív teli

és fakóvá lesznek velencei színei mikor meghal a szerelem

És már soha többé nem lehet azon a hőfokon életre kelteni!

**********************************************

 3. ÉRZÉKENYÍTÉS? 

 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Vak ember könnye

 
Középkorú vak férfi megy a kisvárosban, sétálgat. Élvezi a tavaszi

Kelemen Györgyné

jó időt az arcát, simogató kellemes napsugarát.

  Jó a kedve, a madarak szépen énekelnek, a tájat friss zöld illat lengi be. A virágok édes nektárral méheket csalogatnak. Vidáman lépeget, botja koppan a parkban.
  Egyszer csak apró gyermek léptet hall. A kicsi, mint valami kis csikó szaladgál. Az anyja telefonon beszélget valakivel, nagyon magyaráz. Nem figyel gyerekére. A vak férfi megáll, halja a felé szaladó apró lábak zaját. A gyermek neki szalad, a méretéből kiderül kb. úgy három év körüli. Elesik, sírva fakad.
 
-  Maga meg mit csinál, igen, maga! Láttam ám mindent, direkt nekiment a kisfiamnak, a

   fehér botját kitartva! – üvölti az anyuka ingerülten.
-  Én nem csináltam semmit, csak megálltam. – szabadkozik a vak férfi.
-  Persze hogy nem, én mindent láttam! Kérjen bocsánatot a kisfiamtól!
-  Az jó, hogy mindent látott, mert én nem. – szabadkozik a vak férfi. 
-  Persze, mert nem lát, mi? Direkt elgáncsolta a botjával.
-  Na jó, hagyjuk. Bocsánat – mondja a vak ember. Mondjuk figyelhetne a gyerekére.
-  Na, még neki áll feljebb – mondja az anyuka, és dühös léptekkel elviharzik.
 
A nap már nem süt olyan szépen, a madarak éneke sem csodás. A vak ember szemében könny ül. Szomorú, de sajnos igaz, még mindig vannak emberek, kik nem tudják, miért is van a fehér bot és mit is jelent.
Én fürdőben voltam párommal, nem jól, de még látok. Soha nem jártam még ott. Fehér bot volt a kezemben. Az ott dolgozó hölgyet, ki a pultnál állt, kérdeztem.
-   Elnézést kérek, a női öltöző merre van? 
-   Na tessék, még egy vendég, aki nem tud olvasni! Az idegeimre mennek! – üvölt nagy hangosan.

 *

Igen, a feltétlenül fontos pletyka partiját a többiekkel meg kellett szakítania, miattam, igazán felháborító! Oda rohan, a tőlem távol eső falhoz.
-  Ide van kiírva, mekkora betűvel kellene kiírni, hogy a kedves vendég meg lássa? Nem tud olvasni! – ordít.
-  Bocsánat, fehér bot van a kezemben, nem jól látok. Nem tudtam , hogy ön sem lát rendesen.
-  Jól látok! – üvölti.
-   Értem, akkor csak buta, sajnálom. – mondom jól érthetően.
 
Párom a kiabálásra kijön.
-  Ejnye, asszonyom, nem szégyelli magát? – mondja a kiabálónak.
-  Kérlek, magyarázd el neki, míg átöltözöm, mit is jelent a fehér bot. – mondom a páromnak. Ott hagytam őket.
 
A párom mit mondott nem tudom, de utána a hölgy jó nevelt lett. Mint megtudtam, nem ismerte a fehér bot jelentését. Sajnos ez így van. Még mindig vannak köztünk olyanok, akik nem tudják hogy nem dísz, miért is van a kezünkben. Kérlek benneteket, tanítsátok azokat, akik nincsenek tisztában vele.

*

MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM: https://youtu.be/N2vxPQICtr4
 
Kedves Vendi
Újabb kis mesém jelent meg felolvasva. A címe: A Gyopárosi tó titka.
Felolvasó Kovács Edit a Jókai színház színművésze. Kérlek tedd be a magazinba, ha lehet. Előre is köszönöm szépen!
Szeretettel Edit 

**********************************************

 4. FEJLŐDÉSREGÉNY 

 

ÁRVAY MÁRIA : VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES

 
5. Fejezet - A könyvek birodalmában
 
Előző beszélgetésünkkor Mónika megsúgta nekem, hogy János nem a szavak embere, de igyekszik a segítségemre lenni. Mosolyogva készültem

az interjúra. Amikor

Árvay Mária

 beléptem a könyvesboltba, mintha hazaérkeztem volna. Megcsapott az a semmivel sem összehasonlítható, csodálatos illat, ami mindig elvarázsolt. Végigjártattam tekintetem a polcokon. Könyvek, könyvek, mindenütt, csoportokba, kategóriákba gyűjtve, bő választékot nyújtva a vásárlóknak. Gyönyörűek a borítók, hívogatóan csalogatják az olvasni vágyókat.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy valaki figyelmesen néz. Elmosolyodtam, ez biztosan Nyertes János.
- Elnézést, ugye ön Vígh Olívia? – szólalt meg egy kellemes, mély hang.
- Igen, Jó napot kívánok. Elnézést, csak elkalandoztam.
- Nem csodálom.
- Könyvtárosként nem nehéz belefeledkezni és gyönyörködni a könyvek lenyűgöző világában.
- Jöjjön – invitált tovább.
Egy elválasztott kis részleghez érkeztünk, ahol egy kis asztal, pár szék fogadott.
- Foglaljon helyet! Kávét, vagy teát hozhatok?
- Egy kis kávét kérek, köszönöm.
Igazán jó hangulatban kezdődött a beszélgetés, kávénkat kevergetve és kortyolgatva belemerültünk.
- Mióta dolgozik itt?
- Már legalább 3 éve. Nemrég költöztünk ide, remélem, tartós lesz ez a munkakör. Korábban is könyvesboltban dolgoztam, mert ezt igazi elhivatottsággal tudom csinálni.
- Honnan a könyvek és az olvasás szeretete?
- Már gyerekkoromban faltam a könyveket. Éjszakába nyúlóan olvastam, másnap meg alig tudtam felkelni. Éreztem, már gyerekfejjel, hogy könyvekkel szeretnék foglalkozni.
- Manapság, az internet világában, vesznek még könyveket?
- Persze. Aki valóban szeret olvasni, (fizikálisan kapcsolatba lépni a könyvekkel, megérinteni, lapozgatni, végigsimítani az oldalakat stb.), az a személy még mindig igényes, és könyvekkel gazdagítja otthonát.
- Elnézést, hogy megkérdezem, a neje azt mondta nekem, Ön nem a szavak embere. Hogyan tud így kapcsolatot kialakítani a vásárlókkal?
Láttam, János elmosolyodott, kicsit huncutul rám nézett, majd folytatta:
- Ha könyvekről van szó, megered a nyelvem. Az más kérdés, hogy egyéb témákban mennyire szólok hozzá dolgokhoz. Ami a vevőket illeti, sokszor kisegítettem már őket, örömmel jönnek hozzám, hamar megtalálom velük a hangot.
- Könyvtárosként hasonlóak vagyunk – jegyeztem meg mosolyogva.
- Eleinte gondolkodtam, hogy könyvtáros, vagy eladó legyek. Nehéz döntés volt, mert mindkét szakmát magaménak éreztem. Aztán csábított a könyvesbolt gondolata. Eladói munkakörben helyezkedtem el, azóta felelősnek érzem magam minden egyes könyvért.
- Noémi is szeret olvasni, ugye?
- Ebben is rám ütött. Amikor csak teheti, a könyveket bújja. Több kötetet is vásárolt itt, nagy örömömre. Becsben tartja őket, rendszeresen leporolgatja, vigyáz rájuk. Még valami, gyűjti a könyvjelzőket.
- Ez aranyos. Térjünk most rá beszélgetésünk valódi tárgyára. Mit gondol, Noémi miért olyan magányos az osztályában?
- Én is az voltam. Gyerekként sokat olvastam, keveset mókáztam, bandáztam a többiekkel. Elvoltam magamban, vagy azzal a pár haverral, akik hasonló beállítottságúak voltak, mint én. Érdekes, azonban egyre jobban zavar, hogy a lányomat ilyen társtalannak látom. Apaként már másképp élem meg a dolgot!
- A bejegyzés hogyan hatott Önre?
- A gyerekemet még soha nem láttam ennyire kiborulni, mint akkor. Ez engem is megviselt. Mindössze annyit tehettem, hogy szorosan átöleltem. Ilyenkor a biztatást sugárzó érintés többet mond a szavaknál. A gyerek érezte ezt, sokáig ültünk így.
- Milyen Noémi közérzete reggelenként?
- Többször látom, hogy megy az anyjához fejfájás-csillapítót kérni. Előfordul, hogy a gyomrát fájlalja, s alig-alig reggelizik, de ez meglehetősen ritka. Szerencsére, a feleségem és én sokat beszélgetünk vele, így legalább oldódik az egész nap felgyülemlett feszültség. Érezheti, hogy nem hagyjuk magára.
- Iskolapszichológusnál járt a lányuk?
- Igen, de nem volt jó tapasztalata. Alig tudott megnyílni, inkább azt érezte, nem, vagy alig kap támogatást. Egyébként is, elég gyakran váltják egymást az iskolapszichológusok, nem maradnak túl sokáig.
- Ezt sajnálattal hallom. Ön próbált valamit lépni a kislány ügyében?
- Szülőiken konzultáltam a tanárokkal, de érdekes, valamiért zárkózottak voltak. Pedig reméltem, hogy segítenek, mert velük jó a kapcsolata Noéminek. Nem tudom, miért nem avatkoznak be és segítenek a lányom beilleszkedésében.
- Lehet, itt jövök a képbe én. A neje már biztosan mesélt Önnek az alapítványunkról. Szeretnék a kislánnyal elbeszélgetni. Remélem, sikerül őt meggyőznöm, hogy egyéni foglalkozásaimon részt vegyen, s lassan, de fokozatosan megnőjön az önbizalma, jobban megismerje önmagát, s végül beilleszkedjen az osztályközösségbe.
- Bárcsak sikerülne! – sóhajtott nagyot János.
- Olyan jó lenne látni, hogy a lányom is jól érzi magát az iskolában, mint bárki más!
- Munkájához további sok sikert kívánok! Remélem, még többször találkozunk.
- Köszönök mindent, Olívia, a viszontlátásra.

 *

Mosolyogva távoztam. Rajta leszek az ügyön, a munka nehéz része még csak most kezdődik!
A szülőkkel megbeszéltük, hogy Noémit meglátogathatom a lakásukon, semmi probléma. Mesélnek neki rólam, így nem éri váratlanul a dolog. Szerdán viszonylag kevés a tanulnivaló, így megbeszéltük, akkor teszek náluk látogatást.

 ***

 
6. Fejezet - Félénk kezdés, felszabadult befejezés
 
  Izgatottan vártam a szerda délutánt. Vajon milyen lesz Noémivel a találkozás? Sok mindent hallottam róla, de kicsit magam is zavarban voltam. Hogy fogad majd? Elutasító, dühös, félénk, szégyenlős lesz? Már nem kislány, de még nem is az a nagy 15-16 éves kamasz. Állítólag a felnőttekkel jól kijön, akkor reménykedhetek. Csomó dolog kavargott bennem. Eszem ágában sem volt feladni, amibe belekezdtem, csak néha szükségem van egy nagyobb adag önbizalomra. Annak örülök, hogy kezemben a kulcs, segíthetek egy gyermeknek. Nálam a lehetőség, csak kérdés, él-e majd vele. Az osztályfőnöke kimondottan ellenséges volt, a többi tanárral még nem beszéltem, de semlegesnek tűnnek. A szülők viszont rendkívül barátságosak, szeretetben nevelik leányukat. Első látogatásom alkalmából, gondoltam, meglepem Noémit valamivel. Kapóra jött János megjegyzése, miszerint a lánya gyűjti a könyvjelzőket. Elgondolkodtam, milyet vegyek neki. Még nem ismerem az ízlését, pedig szeretnék valami kedveset adni. Megvan! Baglyos könyvjelzőt kap! Szeret olvasni, biztosan örül majd neki. Találtam egy bájos könyvjelzőt, egy tündéri, szemüveges bagollyal. Megerősödve néztem a találkozásunk elébe. Rajtam nem múlik, Noémi, Te is kellesz hozzá!

 *

A Nyertes-család egy barátságos, kis kertes házban lakott. Nem termeltek zöldségeket, a kertészkedéshez nem igazán értettek. Láttam azonban szép virágokat, melyeket gondos kezek ápoltak. Egy hintaágy is csábította a kint lévő családtagokat, mint később kiderült, ez Noémi kedvenc törzshelye. Kellemes virágillat mindenütt, jó levegő, madarak éneke, hiszen itt a tavasz!
Amikor becsöngettem, Mónika nyitott ajtót.
- Nagyon vártuk, jöjjön csak!
- Köszönöm – mondtam nevetve - de mi lenne, ha tegeződnénk?
Közben János és Noémi is odaértek hozzánk.
- Köszönjük, ez igazán kedves Tőled – derült fel Mónika.
János is mosolygott:
- Remek, így könnyebb lesz.
Noémi a szülei mellett ácsorgott. Ide-oda járt a szeme, láttam, félénken méreget.
- Szia, Noémi, a tegeződés rád is vonatkozik. Vígh Olívia vagyok, örülök, hogy megismerhetlek!
- Szia, Olívia – pislogott Noémi kissé félszegen.
- Majd feloldódik, csak idő kell neki – legyintett János, s kedvesen rámosolygott a lányára.
- Mi nem is zavarunk benneteket, a nappaliban kényelmesen tudtok beszélgetni – invitált Mónika. - Mit hozhatok, kávét, teát, egy kis aprósüteményt, esetleg fagylaltot? – kérdezte, s hangjában egy kis nevetés bujkált.
Ránéztem Noémire. A szemén láttam, a fagyinak nem tud ellenállni.
- Édes élet – csillant fel a szemem, köszönjük.
- A fagyi mellé jár egy kis rágcsálni való, érezzétek jól magatokat – simította meg leánykája vállát Mónika.

 *

A nappaliban két kényelmes fotel várt ránk, egy kis asztalkával. Az ablakon barátságosan sütött be a nap, csupa mosoly volt az egész szoba.
A kislány feszengve nézett rám, nem igazán tudta, mi lesz, mit akarok tőle. Minden bizonnyal a szülei meséltek neki kicsit rólam, mégsem tudta, mire megy ki a játék. Az ajándékkal még nem akartam mindjárt lerohanni, hadd oldódjon fel kicsit. Gondoltam, nyitok én, hadd lássa a segítő szándékot.
- Tudod, Noémi, mi sorstársak vagyunk, függetlenül attól, hogy én felnőtt vagyok, te meg tizenéves.
Várakozóan nézett rám, így folytattam.
- Amikor annyi idős voltam, mint most te, nekem is gyötrelem volt a suli. Magányosan teltek napjaim, mulyának csúfoltak, szinte levegőnek néztek, kiközösítettek. A könyvek voltak a barátaim.
- De akkor még nem voltak okostelefonok – nézett rám hitetlenül – hogyhogy nem vontak be a játékba?
- Mert már akkor is menő, verekedős összetűzések folytak. Az volt a lényeg, ki tud nagyobb rossz fát tenni a tűzre; az volt a vagány, aki a legtöbb intőt kapta stb. Én nem ilyen vagyok, inkább sétálgattam, olvastam, s vártam a tanítás végét.
- Dettó ugyanaz, érdekes. Azóta változott valami?
- Igen, megtaláltam a helyemet az életben. Könyvtáros vagyok, szeretem, amit csinálok; van pár barátom, jól érzem magam a bőrömben.
- Bárcsak én is elmondhatnám ugyanezt! Különösen azóta a bejegyzés óta pocsékul érzem magam! Nem merek az emberek szemébe nézni, szinte érzem a megvetésüket. A föld alá süllyednék szégyenemben! Mit kell ahhoz tennem, hogy szeressenek egy kicsit?
Könnyek gyűltek a szemébe, elfordult. Vártam egy kicsit, majd gyengéden a vállára tettem a kezem.
- Nem vagy egyedül, ezt ne feledd! Itt vannak a szüleid, s most már rám is számíthatsz, mert szeretnék segíteni neked! Ez a fránya bejegyzés egy valamire volt jó, hogy rád bukkantam! Ne félj, együtt megbirkózunk a dologgal, s segítek, hogy sokkal boldogabb legyél! Tudom, pontosan átérzem, min mész keresztül, hiszen a saját bőrömön tapasztaltam szinte ugyanezt. Nem a te hibád! Ilyen a személyiségünk, ilyenek vagyunk, Te meg én. Azonban van megoldás, s együtt minden könnyebb, hidd el!
Láttam az arcán, elhiszi, amit mondok. Érezte, őszintén beszélek, nem akarom becsapni, átverni, nem hencegésből mondom a magamét.
- Akkor te tényleg megértesz? Tudod, mennyit fáj a fejem? Néha még a kaját is alig tudom lenyelni. Úgy igyekszem, hogy mindenkinek megfeleljek, s mégsem fogadnak be! Belefáradtam, érted?
Sírva fakadt, a könnyek sűrű cseppekben peregtek le az arcán.
Odamentem hozzá, simogatni kezdtem a hátát, gyengéden átöleltem. Nem szóltam többet, tudtam, most elég a testbeszéd. Lassan megnyugodott. Elővett egy zsepit, kifújta az orrát, s rám mosolygott.
- Köszi, hogy törődsz velem!
- Szinte magamat látom, ahogy szenvedtem annak idején, persze, hogy nem hagylak cserben!
Odamentem a táskámhoz, úgy éreztem, itt az ideje a meglepinek.
- Nézd csak, hoztam neked valamit! Egy szívecskékkel kirakott ajándékzacskót nyújtottam felé.
Láttam, nagyon meglepődött, a zacskón és a könyvjelzőn is.
- Honnan tudtad? Honnan tudtad?
- Mit?
- Hogy a szív a kedvenc alakom, s hogy könyvjelzőgyűjtő vagyok!
- A szívecskékről nem tudtam, de a könyvjelzőkről csiripeltek a madarak.
- Annyira cuki ez a bagoly ezzel a szemüveggel, köszönöm!
- Remélem, ilyened még nincs.
- Nincs, s olyan édi!
- Tudod-e, a bagoly minek a jelképe?
- Ha jól sejtem, a tudás és a bölcsesség szimbóluma.
- Igen, többek között. Aki pedig úgy szeret olvasni, mint te, ahhoz illik a baglyos könyvjelző.
Mosolyogva nézegette, láttam, sikerült megörvendeztetnem.
- Várj csak, mindjárt jövök!
Felpattant a fotelból, s kiszaladt. Pár perc múlva egy nagy dobozzal tért vissza.
- Nyisd ki, nézz csak bele!
Amikor kinyitottam, tátva maradt a szám. Különböző könyvjelzők tömkelege – állatfigurás, gyümölcsös, ilyen-amolyan mintázatú, fonott anyagú, különféle formájú, kisebb-nagyobb. Rengeteget láttam, amely egy-egy könyvből ábrázolt jeleneteket.
- Elképesztő – mondtam hitetlenkedve. – Még jó, hogy a baglyos nem szerepel a gyűjteményedben!
- Egyszerre több könyvet is olvasok, így van miből választani, melyiket használjam.
- Egyszerre több könyvet?
- Igen, regényt, novellát, ismeretterjesztő könyveket, mikor, mihez van kedvem. Mindegyik más-más világ, s ők befogadnak.
- Értem én, ismerős a helyzet.
Noémi most már felszabadultan csacsogott, kicsit megkönnyebbült. Közben a fagylalt és az aprósütemény is elfogyott.
- Nos, anyudék biztosan meséltek neked az alapítványunkról. Van kedved a beszélgetéseken részt venni?
- Csak akkor, ha más nem lesz ott.
- Ne izgulj, csak ketten leszünk, s ha akarod, itt tartjuk majd a nappaliban.
- Tényleg? Csak mi ketten?
- Igen, s ne félj, elmondhatsz nekem bármit. Bizalmasan kezelem, nem mondom el senkinek, mert csak kettőnkre tartozik.
- Még anyuéknak sem?
- Csak akkor, ha úgy érzed, itt az ideje, hogy megtudják, hiszen, szeretnek téged. Lényeg, bármit elmondhatsz, nem gúnyollak ki, nem lesz csúfolódás, nem lesznek megjegyzések, a barátod szeretnék lenni.
- Miről fogunk beszélgetni?
- Ha nem baj, mindig lesz egy-egy téma, mert így tudok a legkönnyebben segíteni neked. Hetente egyszer fogunk találkozni. Mikor legyen, szerdán, vagy esetleg másik nap?
- A hétfő ugyanolyan könnyű nap, mint a szerda. Olyan jó lenne hétfőnként, legalább lesz mit várnom a hét elején.
Láttam rajta, kicsit csalódott.
- Mi az, mi a baj?
- Hetente csak egyszer talizunk?
- Igen, de majd tarthatjuk a kapcsolatot másképp is, de ne szaladjunk ennyire előre, mindent megtudsz sorjában.
- Rendicsek. Már csak azt nem értem, minek az alapítvány, ha csak beszélgetünk?
- Az alapítványra nem most lesz szükség, de lehet, a későbbiekben fontos lesz az életedben, majd meglátod. Most csak az a lényeg, hogy mi ketten jobban megismerjük egymást. Tudod, nem akarok mindent kiszedni belőled, én meg nagyokat hallgatni. Attól lesz izgi, hogy elmondunk egymásnak dolgokat, így megbízunk a másikban. Érted?
- De jó. Mindig is vágytam ilyen bensőséges beszélgetésre.
- Azzal, hogy elmondasz nekem az életedből dolgokat, hogy segítesz rajtam?
- Ácsi, ácsi – nevettem fel. Majd a beszélgetésekből megtudod, megvan mindennek az oka. Szeretnéd tudni a jövő heti beszélgetésünk témáját?
- Igen, nagyon – csillant fel a szeme.
- Rendben. Viszonylag egyszerű. Gondolkodj el azon, miket szeretsz csinálni, miket nem és miért. Ne akarj most válaszolni, ez komoly dolog. Csak kérlek, gondold végig, minden értelemben, mik azok a dolgok, amik örömmel töltenek el; mik azok, melyek kevésbé. Lehet, bármi, ami neked kedves és fontos; valamint bármi, ami neked kellemetlen, nincs kedved hozzá. Semmi olyan, amitől félsz, az majd másik alkalommal kerül sorra. .
Ne izgulj, majd kérdezek és beszélgetünk. A téma tehát röviden: szeretem, nem szeretem.
Ne feledd, nem vagy egyedül! Legyen ez a mondat a mottónk.
- Olívia, megölelhetlek?
Felugrott és szorosan megölelt. Nagyot sóhajtott.
- Máris könnyebben érzem magam, hogy lehet ez?
- Mert sorstársra találtál, méghozzá olyanra, akinek sikerült a beilleszkedés. Vigyázz magadra, hétfőn talizunk!

 *

Mónika és János örömmel nyugtázták, hogy a beszélgetésnek lesz folytatása. Este felhívtak, s boldogan újságolták, hogy a lányuk már nem olyan levert és szomorú. Sokat emleget engem, s alig várja a hétfőt, amit máskor annyira utált. Majd meglátjuk, kezdésnek nem is rossz, ugye Kedves Olvasó?
 
Folytatjuk.

**********************************************

 5. PORTRÉBESZÉLGETÉS 

 

Szabó Bianka:  „Azzal tudok kezdeni valamit, aki elfogad” 

- portrébeszélgetés a magyar költészet napjának margójára - 

 
Az írás sokunk számára terápia, gyógyír, menedék. Itt merülhet fel a kérdés, hogy vajon a szerzőért, az olvasóért vagy a műért csináljuk-e. Vajon eltekinthetünk-e szakmai szempontoktól, lehet-e az írás önmagáért való, az élményért, az íróért és nem feltétlenül a publikált mű magas színvonaláért? Azt gondolom lehet, és szükség van arra, hogy az írás ezért is legyen.
 

Szabó Bianka

Beszélgetőpartnerem, Csomor Henriett bár önmagát nem tekinti költőnek vagy írónak, az írás az, ami igazi életörömet jelent számára. Eddig megjelent 16 kötetében már számos verset és novellát osztott meg az olvasókkal, illetve önéletrajzi regényét is elkészítette. Oxigénhiánnyal született, élete kezdete óta mozgássérült, pár éve kerekesszékkel közlekedik. 12 éves kora óta ír, legszívesebben a szeretteiről és a természetről. 47 éves, Hosszúhetényből származik, jelenleg Komlón él és korrektorként dolgozik.
Heni számomra harcos, aki klaviatúrával, egy darab mutatóujjal és életének megosztásával küzd valami egészen nehezen körülhatárolható ellenséggel szemben, amit én fókuszvesztésnek, önsajnálatnak és tartalomnélküliségnek neveznék.
Beszélgetés asztalfiókról, írásról és egy alternatív recept arra, hogyan adjunk értelmet az életünknek.

 *

AKADÁLYOK A GYAKORLATBAN
 
Elsőre talán nem gondolnánk, hogy egy-egy mű megírása egy sérült számára nem csupán a múzsa csókjától függ, hanem komoly fizikai megterheléssel is járhat. Ugyan Heni fejlesztése már 6 éves korában elkezdődött a Pető Intézetben, a kezei nagyon feszesek, így a finom-motorikus mozgások nagy kihívást jelentenek számára.
1995-ben ismerkedett meg egy alapítvánnyal, melynél a mai napig dolgozik. Itt adódott lehetőség egy számítógépes tanfolyam elvégzésére. Mindenképpen írni akart, így belevágott.
 

Csomor Henriett

„Nagyon nehéz volt a kezemet rákényszerítenem, hogy eltalálja a billentyűket és minél kevesebb hibával tudjak írni. Bármilyen hihetetlen, én csak jobb kézzel és csak a mutatóujjammal írok reggeltől estig. Egész nap ezt csinálom, amikor nagyon elfáradok, akkor elmegyek pihenni, de másnap ugyanúgy felkelek, és ideülök a géphez. Ez ad nekem igazán életörömöt.”
 
Minden nehézség ellenére a számítógép használatának megtanulásával nagy álma vált valóra, illetve ez az, ami lehetővé teszi számára az írást a mai napig. Korábban édesanyja és testvére jegyezték le műveit, mivel ő maga nehezen ír kézzel. Később írógéppel is próbálkozott, ám itt is komoly fizikai akadályokba ütközött.
Heni szerint verset nehezebb írni mint novellát, habár utóbbi gyakorlati szempontból nagyobb próbatétel.
 
„Azért szerettem verseket írni, mert ideülök és ha ihletem van, egy óra alatt elkészülök. Novellát sokkal több idő írni, van, hogy reggel kilenckor elkezdem és csak délután ötkor tudom befejezni, mert egy kézzel gépelek de egyfolytában.”

 *

KÖZÖSSÉG ÉS VISSZAJELZÉS
 
Hogy lesz egy asztalfióknak alkotó emberből 16 kötetes szerző? – kérdezhetnénk. Heninek ehhez közösség és visszajelzés kellett. Kilenc éve ismerte meg a Megszólalok művészeti magazint, azóta havonta megjelenik az újságban és más platformon is meg meri mutatni magát.
 
„A magazin főszerkesztőjének, Nagy Vendelnek inspirálására kezdtem novellákat is írni. Ő elveszítette a látását, ezután hozta létre ezt az irodalmi újságot sérülteknek tíz évvel ezelőtt. Ide bármilyen sérült írhat, festményeiket, szobraikat is bemutathatják, ha elérnek egy bizonyos szintet.”
Nagy Vendelnek azért is van jelentősége történetünkben, hiszen, ahogy Heni fogalmaz, ő volt az első író ember, aki szóba állt vele. Korábban irodalmi, alkotói inspirációt általános iskolai magyartanára és kedvenc költője, Petőfi Sándor jelentett számára. Szakmailag sosem foglalkozott az írással, mostanában kezdi megtanulni az alapokat.
Az út az asztalfióktól a kiadóig természetesen nem volt egyszerű és ezen útnak jelenlegi, 16 kiadott könyv utáni szakasza sem zökkenőmentes.
 
„Amikor elkezdtem ezeket a könyveket kiadatni, akkor egy picit több lett az önbizalmam. Boldogít, hogy ha egyszer meghalok, akkor valami utánam is marad. De sem tudnám odaadni egy költőnek a verseimet, novelláimat, mert biztosan találna bennük hibát. Kicsit félek ettől, de valamit kell csinálnia az embernek.”
 
Heninek egyfelől nagyon fontos a visszajelzés, másfelől viszont igyekszik az alkotási folyamat azon részeire koncentrálni, melyekre hatással tud lenni.
 
„Azzal nem foglalkozom, hogy ki olvas majd. Inkább csak azzal, hogy ha van egy jó napom, kapok egy ihletet, akkor azt le tudjam írni, olyan szinten, hogy az adott témát természetesen tudjam megmutatni másoknak. Érdekes, hogy az olvasók mindig mást gondolnak az írásaimról, mint amit én valójában meg szerettem volna fogalmazni. Mindig azt kaptam vissza, hogy ne légy szomorú, majd megy jobban. Mindig mondom, hogy én nem vagyok szomorú, csak így tudok írni.”

 * 

BELSŐ HARCOK
 
Bár az írás Heni számára is menedék és terápia, nem küzdelmeket vagy problémákat eltüntető csodaszer. Verseiben, novelláiban gyakran ír azokról a lelki harcokról, belső hullámzásokról, amiket egy (sérült) ember megél.
 
„Egyáltalán nem könnyebb, talán az évek folyamán mindig nehezebb. Félek az egyedülléttől, félek a jövőtől, aztán a mindennapokra átlépve az emberek reakciójától. Ha van egy-két beszólás, az engem napokig bánt. Amikor például azt mondja a városi buszon a sofőr, hogy ilyeneket nem szeretek szállítani…”

 *

ELBÚJNI A SOROK MÖGÖTT?
 
Heni többször hangsúlyozza, hogy az írás védőburok is, egy lepel, ami eltakarja a fogyatékosságot. Ugyanakkor, ezzel némi ellentmondásban, több novellájában is megjelenik a sérültség témája.
 
„Amikor a sérültségről írok, akkor biztos van mögötte egy olyan élmény, hogy megbántottak. Azért nem szoktam előre elárulni, hogy sérült vagyok, mivel nem látnak. Itt van a számítógép, ami megvéd. Így tudom elérni, hogy először az agyamat, az agyam járását ismerjék meg, és ne azt, hogy itt ülök a tolókocsiban és egy kicsit nehezebben beszélek.”

 * 

„Két éve élek itt Komlón és már ott tartok, hogy a belvárosba se szívesen megyek ki, mert mindig rám szólnak, sokszor csúnyán is, hogy ne az úton haladjak, hanem a járdán. Abba nem gondolnak bele, hogy a járda végén nem tudok lemenni, mert magas a szegély.”
 
Heni arra is rávilágított, hogy az idézett viselkedés nem csak a sérült ember személye miatt aggályos. Szerinte a fogyatékosság mellett nem lehet csak úgy elmenni, nem lehet izoláltan kezelni, már csak azért sem, mert a probléma nem áll olyan távol tőlünk, mint gondoljuk: bármelyikünk válhat sérültté, akár egyik napról a másikra.

 *

HOGYAN BÁNJUNK VELETEK?
 
Szeretnék egy érzékenyített, érzékeny és folyamatosan érzékenyítő társadalomban élni. Szeretném hinni, hogy ebbe az irányba haladunk, bár Heni szerint ettől az utópiától még messze vagyunk.
 
„Mit csináljak azzal az emberrel, aki nem befogadóképes? Azzal tudok kezdeni valamit, aki elfogad, mint például most te. Amikor érzékenyíteni jártam, azt láttam sok emberen, hogy meghallgattak minket, utána kimentek és mintha lerázták volna magukról ezt az egészet, nem volt hatása.”
 
Talán az igazi, iskolai előadásokon túli érzékenyítés az, amikor a sérült ember tanítja meg nekem, hogyan bánjak vele. Heninek nincsenek nagy igényei, az alábbi használati utasítást adta magához:
 
„Azt szeretném, ha úgy bánnának velem, mintha egészséges lennék. Szeretném ha tudnák azt, hogy attól, hogy tolókocsis vagyok, még nem vagyok hülye. Szeretném, ha nem rántanák el tőlem a gyereket az utcán, ha megkérdezi szegénykém, hogy ennek a néninek mi a baja. Ne féljetek! A legnagyobb probléma az, hogy szerintem félnek a sérültektől, nem mernek hozzánk közeledni. Ennek az oka az is lehet, hogy attól tartanak, hogy nem tudnak nekünk segíteni. Viszont ilyenkor nem kell minket kiröhögni, csak el kell mellettük menni szépen csendesen.”
 
Heni a beszélgetés végén azt mondta, hogy ez neki jól esett. Egyet értek vele, nekem is.
Így, nem sokkal a költészet napja után szívből üdvözlünk minden alkotót és (még inkább) minden harcos tollforgatót. Köszönjük, hogy vagytok, hogy megmutatjátok és elénk írjátok saját küzdelmeiteket és a mieinket is. Köszönjük, hogy vagytok, és azt is, hogy emlékeztettek arra, hogy a mi feladatunk, hogy mindig szem előtt legyetek.
 

Csomor Henriett hangos versei a YouTube-ról

Csomor Henriett Más vagyok című versét elmondja: Magdali Anna
https://www.youtube.com/watch?v=MX4TGWTU6yY
Csomor Henriett Örökzöld fenyő látványa című versét elmondja: Magdali Anna
https://www.youtube.com/watch?v=Bg7v1xkl37o

**********************************************

 6. EMLÉKEZÉS ANYÁK NAPJÁN  

 - VERSES KÖSZÖNTŐK - 

 
TÓTH ENIKŐ: Orgona ága
 
Orgona ága, lila ruhában,
emlékezzél az édesanyákra,

Májusi reggel anyáknak napján,
indul a gyermek,  dal csendül ajkán,
Szeme mosolyog, virág kezében,
S könnycsepp csordul az anya szemében
 
Orgona ága, sötétlilában,
emlékezzél az édesanyákra,
Felnő a gyermek, barátja hívja,
van már rengeteg, elrejtett titka,
Az anya kérdez, de nem kap választ,
tinédzser lélek néha elfáraszt,
Mulatni megy, de utolsó pénzén,
virágot vesz a nagyváros szélén,
így áll reggel az anyja elébe,
s könnycsepp csillan az anya szemében
 
Orgona ága, fehér virágban,
Emlékezz régmúlt édesanyákra!
Felnőtt a gyermek, virág kezében,
Temetőkertbe indul ki éppen,
Ott áll a sírnál, felnéz az égre,
örül, hogy eljött, s itt lehet végre!
Anyjára gondol, mára csak emlék,
Pedig pár éve ölelte őt még,
esőcsepp hullik, felette felhő,
Titkon reméli, álmában eljő,
a sírnál a virágot rendezi szépen,
s könnycsepp ragyog a gyermek szemében…
 
Tóth Enikő: Anyalíra részlet

...............................................

 
Csomor Henriett: Az álmok néha igazak
 
Az élet kegyetlen,
sokszor meggyötört már.
A boldogság csak

pillanatokra érintett.
Egy idő óta
gyakran azt mondogattam:
menekülök az éjszakába,
mert a csillagfényes éjszaka
szebb, és nyugodtabb,
mint a nappali sivár lét.
Lehunytam szemeimet,
s jöttek sorra az
édes hazug álmok.
Utaztam, de
mindig magányosan,
soha nem szeretve,
ahogy szerettem volna.
Ezerszer megjártam
a Balatont is,
de a partját sosem
érintettem még így sem.
Pedig a vágyam,
hogy egyszer még
kéklő vízében megmártózzam.
Fodrozódó hullámai
úgy ringassanak,
mint egykor ringatott
karjában édesanyám.
Az álmok egyszer
sajnos elhozták 
a szomorú jövőt. 
Édesanyámat
láttam betegségében.
Az nem lehet, hogy
ismét beteg legyen,
ismételtem magamban,
miközben zaklatottan
felébredtem.
Szívemben hordom
a bánatom.
Egy életre
megbizonyosodtam,
néhány igaznak
tűnő álom sajnos
megmutatja a jövőképet.
 
2021. március 03.

 .....................................

 

Kovács Tibor: ANYÁK ÉS GYERMEKEK

 

Már tavaszodik, itt van újra,

Meleget hoz, s vajon,

A koronavírus itt van e még,

Nem tudhatom, de Eljött az anyák napja,

S gyermekek számára is itt a nap,

Amely örömet hoz a Babócáknak is.

 

Lehet hogy más lesz most,

De az öröm és a szeretet járja most is át.

 

Virágoznak a rózsák is,

Kivirulnak a lánykák is,

Anyák s gyermekeik a játszótéren,

önfeledten játszanak.

 

Ifjabbak s Érettebbek kéz a kézben sétálnak,

Szeretve ölelve egymást.

 

2021. április

 ..........................................

 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ADJÁTOK VISSZA AZ ÉDESANYÁMAT
 
Szőke kislány áll az éjben,
csillagokra néz szerényen,
kutatja a fényt serényen,
megnyugodni nem tud mégsem,
tíz éves múlt tegnap éppen.
 

Anyák napja éjszakája
árad szerte széjjel,
ma sem múlik a bánat,
csillagok fénye világítja meg,
 árva szobámat.
 
Ragyognak a csillagok,
milliónyi szempár,
vajh melyik kettő az,
amelyik lenéz rám?
 
Múlik a varázslat,
nem marad el a bánat,
hajnal fénye támad,
halványodnak az égi vándorok, 
csupán kettő kékje ragyog,
kislány ajka rákiáltja,
adjátok vissza az édesanyámat.
 
Árva kislány térdel,
hideg keménységen,
bánat teli szívvel,
szeme függ egy képen,
könnye hull le csendben.
 
Angyalok közt  lépdel
édesanyja éppen,
szükség van ott reá,
más gyermekre vigyáz..
 
Angyalok hadára
rákiált az árva,
nekem is szükségem lenne
az édes anyámra.
 
Van itt még idelent
bár nem vagyok irigy,
másik  lélek is ,
ki épp olyan árva,
küldjétek vissza
ki rám is vigyázna,
bántják csúf emberek
fiatal szívemet,
reám kiabálják,
sokszor, hogy lelenc,
mindig azt hiszem,
még veled lehetek.
 
Szívemet gyötri a bánat,
sokat látom magam előtt az édes anyámat.
 
Milyen nagy csoda lenne,
Anyák napja ünnepére
ha haza érkezne,
én vagyok a kislánya,
aki haza várja.
 
A gyermek térdel,
de nagy a bánat,
orgona virágának
mély illata árad,
tavasz leheletében
szívet rajzol serényen,
az édesanyjának.
 
Felemelt kezével
mutatja az égre,
hosszú szőke haja
tincse hull kezére,
könnyei közt csillan
szemei kökénye.
 
Zöld rétet is színez
hol nyulak ugrálnak,
vérvörös színe van
a piros tojásnak.
 
Ha  Húsvétra nem is,
Anyák napján talán,
Gyermek napra lelkem
repesve hazavár.
 
Mond meg nekem végre
sokkal jobb odaát?
Ki  hívott, hogy nekik szolgálj?
Ígéretet teszek,
én is majd jó leszek,
mint azok a gyerekek.
 
Asztalán kereszt áll,
ráfeszített bánat,
porcelán fájdalom,
orcáján anyjának.
Krisztusi bizalom
ezüst talapzaton.
 
azt hiszik sokan,
ki rajta függ,
Húsvétkor feltámadt.
 
Diadalmaskodott a szív
az egész világon,
győzedelmeskedik az élet a halálon.
 
2020.  májusán

..........................................

 
Poór Edit: ANYÁK NAPJÁRA
 
Köszöntelek Anyák napjára,

Most virágot viszek sírodra.
Feléd száll lelkemnek sóhaja,
A szívemnek tele hálája.
 
Ó, könnyeim érted hullana,
Tudom, hogy bánatot okozna.
Te világod béke otthona,
Öröklét, boldog harmónia.
 
Elér a szeretet hulláma,
Az ölelő karom nyúl vágyva,
Álomvilágban megtalálva,
Áldott Édesanyám, Te Drága!
 

.....................................

 
ENGEL CSABA (ERDÉLY): Ha egy nap én angyal lennék
 
Hol egy anya s gyermek sírás,
Őrködnék mint égi lámpás,

Egy sem sírna nem szenvedne,
Fényem elegendő lenne.
 
Ahány csillag van az égen,
Ahány fűszál zöld a réten,
Ajkam annyi áldást mondana
Hogy az ördög elaludna.
 
A poklok tűzét eloltanám,
Örökre elnyelném mint hullám,
Akár az Atlanti-óceán,
Lenyomnám a Bermuda torkán.
 
Csak egy nap, ha angyal lennék,
Minden otthont beragyognék,
Egyszer, végképp mindenkorra,
Hogy én legyek a békevára.
 
2021.04.16.

 ..............................................

 

KLEMENT BURZA MÁRIA: Elsuttognám könnyezve

 

Ma a Nap különös fényt áraszt,

a virágok nyílnak ezer számra,

köszöntve édesanyákat , nagymamákat,

akik hordozói az önzetlen szeretetnek.

 

Lehunyt szemmel édesanyám látlak,

melletted az én drága nagymamámat,

hangotok érint szeretet-szárnyon szállva,

melyet szívem mélyére bezártam.

 

Virágokra nézek , szememben könnyek,

futnék hozzátok a legszebb virággal

megpróbálva megköszönni  mindent,

amit értem tettetek s felneveltetek.

 

Kezetekbe tenném a legszebb virágot,

melyben hálám és szeretetem lángol,

elsuttognám könnyezve, gyermeketek

voltam és maradok örökre.

 

A Nap ma különös fényt áraszt,

sugarával köszöntésünk árad,

legyetek boldogok a mai ünnepen,

akár itt a Földön vagy Odaát

az angyalok között él Lelketek,

gyermekeitekre örök szeretettel néztek.

 

...............................................

 
Mráz Erzsébet Irma: NAGYON SZERETEM
 
Csokorral a kezemben
A sír mellett állok,
Szomorúan néznek rám
Az illatos virágok.

Szomorúan szól a dal
A hatalmas fenyőfán,
A madarak is tudják már,
Itt pihen édesanyám.
 
Az én utam ide vezet
Minden anyák napján,
Ide hozok friss virágot
Sok borongós délután.
 
Könnyem pereg a virágra,
Kínzó, néma a fájdalom.
Gondolatban együtt vagyunk,
Míg a madárdalt hallgatom.
 
Minden csendes.
Nem szólok, csak emlékezem.
A madarak is elhallgattak,
Érzik, hogy nagyon fáj nekem.
 
Nem szólok.
Úgyis tudja, mit gondolok.
Szavak nélkül is értett,
Tudta, mi fáj, mit akarok.
 
Nem szólok.
A hideg fejfán pihen kezem.
Nem szólok.
De tudja, hogy nagyon szeretem.

**********************************************

 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 

 

VÉGHELYI PÉTERNÉ : Hogy életet leheljünk belé  (1. rész)

 
Lajos bácsi néhány hete érkezett a Gondozóotthonba, súlyos betegen. Két
évvel ezelőtt rákkal műtötték, s most lyukas gégével, sugárkezelés után,
megfogyatkozott erővel végigfekszi az egész napot. Szondával táplálják,
az ízek, ételek zamata nagyon hiányzik neki, ez minden álmodozása

netovábbja.
Töltött káposzta, kolbász, lucskos rétes, és álmodozásának csak

Véghelyi Péterné

a valóság szomorú tudomásulvétele vet véget. Kedve nincsen, hite is megfogyatkozott, és nehezen beszél, mert mielőtt megszólalna, mutatóujját a gégefőn tátongó lyukra kell tennie, amiből folyamatosan váladék ürül. Ha többet beszél a kelleténél, őt erre köhögésroham figyelmezteti, és nem a lelkiismerete. Borotválni megyek hozzá hetente három alkalommal. Életkedve elhagyta, én hívom misére, imára, ám ő szakadatlan elutasítja, mondván: a hite őt már régen elhagyta.
- Lajos bácsi, maga katolikus? – simogatom a pengével, és óvatosságom nem a kezem mozdulatait fékezik, – mert érzem –

sokkal fontosabb, hogy most a nyelvemet fékezzem, mert nagyon sikamlós a terep. Minden figyelmemre szükségem van, mert a vele való találkozás alkalma nem egy egyszerű munkaalkalom, hiszen 

- ezt hamar felmértem - az üdvösségét is kezembe adta az Isten. Csak el ne vágjam a remény vékony szálát, a szív sokkal érzékenyebb, mint az idős test bőre. Eszemnél kell lennem, éreztem.
 
  Elutasítás napról napra, ám az én lelkem izgatottsága csak nőttön
nőtt. Valami ellenállhatatlan erő késztet tovább mennem a hitetlenségbe
fordult lélek kiszabadítására. Mintha távoli sóhajok, kétségbeesett
sikolyok hangja késztetne arra, hogy ne tágítsak, és tovább menjek, hogy
megfoghassam a kezét a beszorult embernek. Meggyötörték, lemondtak
róla, gondolatban eltemették, majd undorodtak tőle, ő pedig – biztatás
híján – beletörődött a megváltoztathatatlan reménytelenbe: meghalni
nem tud mégsem. A gondos ápolás életben tartja, és tiszta elmével éli
napjait, melyben a folyosóra nyíló ajtón keresztül az Otthon elsuhanó
mozgóképei jelentik számára az életet. A mosolygó nővérek ápolása, segítése
von burkot köré, amin nem tud áthatolni a remény világossága,
pedig mindenki szeretettel közelít betegágya felé, és próbálja az élet mozaikképeit
bevinni neki, ám ő zárkózottan elutasítja az örömöt, mely ezeket
a darabokat színes képpé állíthatná össze. Bezárt, és magas falak mögé
vonult vissza. Borotvával a kezemben, mégis erővel tölt el a vágy,
hogy léket üssek e bástya falán, mint Krisztus katonája, vagy a tűzoltó,
aki berohan az égő házba, hogy kimentse, aki bent rekedt.
Nehéz játszma ez, de ringbe szállok, szívemben dübörög e beszorult lélek kiáltása, és ebben az égő világban,
ahol leselejtezi a társadalom az időset, beteget, olyan sokan rekednek a lángokban.
 
– Lajos bácsi, tud még imádkozni, – kérdezem félve, és a borotvával csak
finoman érintem, mindenre el vagyok készülve.
– A Miatyánkot, azt tudom – válaszolta, de arcáról semmit nem olvashattam le.
Figyelni kezdtem az arcot, melyet a fájdalom keményre festett, de
a szája sarkában ott láttam a humort, a nevetni tudó derűt, a nagy szívű
embert. Azt mondják, ha valaki sokat mosolyog, a szája menti ránc nem
lefelé biggyen, hanem felfelé ívelő barázdaként hagyja az ember arcán a
remény jelét. A pengével körbe rajzoltam e jelet, és ebbe kapaszkodva tovább
beszélgettem lassan, türelmesen, mert neki a válasz erőfeszítésébe telt.
 
– Lajos bácsi – kérdeztem félve, ám idő előtt mégis – elimádkozzuk a Miatyánkot?
– Nem – intett a fejével, és ajkait egymáshoz szorította, mint egy dacos,
önérzetes gyermek. Befejeztem szótlanul a borotválást, ám nyughatatlanságom
a bölcsesség által lezárt ajkaimat mégis felfeszítette.
– De járt ugye maga is hittanra? – szemöldökét felvonva rám nézett értetlenkedve
– Úgy értem, hogy tanította magát imádságra, hitre az édesanyja, nagyanyja, vagy a plébános…
ha volt hitoktatáson… – sehogyan sem tudtam a mondatot befejezni.
Ujjával befogta a gégefőn a lyukat, és válaszolt.
– Nagy Bélának hívták a papot, Szakcsról járt ki. Mi a pusztán laktunk,
ott volt az iskola, mi nagyon vártuk őt … szaladtunk elébe, ha messziről
megláttuk. Akkor mi nagyon hittünk neki, évekig tanított bennünket.
Hörögve vette a levegőt, de a szavak ki akartak jönni belőle, és beszélni
akart.
– Elmondta a plébános, hogy az Isten teremtette az első embereket, …
Ádámot és Évát … sárból … tapasztotta őket, majd életet lehelt beléjük.
Csendben hallgattam, nagyon figyeltem, mert éreztem, hogy lesz folytatás.
Valami erő döngette a mellkasát belülről, a szavak kifakadtak a lelkéből,
csak a gége akarta őket elnyelni. A lélek kész, de a test erőtlen – gondoltam,
de lélegzetemet visszafojtva vártam.
– Annyira elhittük, hogy mi is akartunk embert csinálni sárból… – most
szemeivel elmosolyodott, és tovább mesélte. – Ferkó barátommal mindketten
a pusztában laktunk, azon a nyáron voltunk 8 évesek. Nagy forróság
volt, minden csupa por volt a pusztán. Elhatároztuk, hogy mi is alkotunk
embert. Por az volt dögivel … csak az volt a kérdés, hogy vizet honnan
veszünk – végre a szája szegletében megszületett a várva várt mosolya.
– A pusztában messziről kellett a vizet hozni. Meg féltünk is, hogy
megkérdezik, hová kell a víz nekünk. Egy fazekat csentem el a kamrából,
abban vittük a vizet, de felét kilötyögtettük. Megvolt a sár, és megcsináltuk
a gyereket … megformáztuk. Akkor azon kezdtünk vitatkozni, hogy
ki leheljen belé életet. Igazából egyikünk sem mert, mert féltünk attól, ha
föléled, akkor mit csinálunk vele. Mondtam a Ferkónak, hogy ő vigye
majd haza, mert mi már négyen vagyunk gyerekek otthon, ők meg csak
ketten a bátyjával … Nem tudtunk megegyezni, így nem lehelt a sáremberbe
egyikünk sem életet … nem tudtunk felelősséget vállalni érte.
– Akkor mit csináltak a sáremberrel? – kérdeztem tőle.
– Semmit, széjjel rúgtuk a lábunkkal, hogy elveszítse az emberformát, nehogy
valaki életet leheljen belé.
Mekkora hit ez! Elképedtem ettől a gyermeki mesétől, amiben csak úgy
tornyosul elénk az Isten. Az az Isten, aki felelősséget vállalt értünk, mert
életet lehelt belénk, és ennek képét őrzi a lelkünk. Betegség, fájdalom,
csüggetegség elfeledtetheti, de Isten kezedbe adhatja ezt a felelősséget.
Életet lehelni a sárba tiport embertársunkba, ez Isten munkatársának legnagyobb
feladata
 
V. P-né
Folytatjuk a második részével    

**********************************************

 8. HAZAI TÁJAKRÓL 

 - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI -  

 

CSENG A TELEFONOM

 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HAJNALI CSENGŐFRÁSZ
 
Didergős, borús éjszaka volt,
fázva hunyorgott ágyamon a Hold,
magára húzta paplanom,
világom nem tudom,
élő vagyok e, vagy holt?

Lump egy éjszaka volt.
Frászt hozva rám, riaszt egy zaj,
ki az, aki mit is akar?
Ébreszt hajnaltájt a telefonom. 
 
Ismerős hang sírdogál
a drót másik oldalán.
Búcsúzni akarok tőled,
hallani hangod dallamát,
egy vidám trallalát,
hangzik el odaát,
drága jó barát,
nincs már értelme az egésznek,
hazamentek a zenészek.
 
Nyitva az ablak már,
állok a párkányán,
gyertyák kihűlt viaszán,
talpamba üveg vág,
vércseppes firhangján,
fülemben halkuló szerenád,
keserédes dala száll,
vonz a mélységes zuhanás.
 
Ne csinálj vircsaftot Te leány,
számodra az élet végtelen talány,
művészeted felejthetetlen,
semmi nem reménytelen,
megmentem az életed,
a megöngyilkolás
nagyon egészségtelen,
skandalum talán.
Mire való egy jó barát?
hogy nyújtson segítő kezet,
öltözöm s megyek,
kapkodom a ruhát,
sietek rohanvást,
ne ugorj anyukám!
 
Fogom a kezedet,
elrablom a szívedet,

ennyit megtehetek Neked.
 
2021.  március  20.

.............................

 
Szegzárdi Nagy Vendel Húsvéti locsolóvers című versét előadja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=VsHWEzeEhdU
 

KÉRTEK RÁ DIÓT? RÉSZLET A RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  AUSZTRÁLIA  MAI ADÁSÁBÓL  - 2021.04.04.

A  VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HÚSVÉTI LOCSOLÓVERS -  LOCCS

Esztendő múltával
Eljöttem Tehozzád,
Megöntözni Téged.
Tedd alám a széket,
Úgy könnyen fölérlek.
 
Messziről jöttem.
Hogy hamar ideérjek,
Majdnem csak repültem.
Félúton a kútból
Vizet merítettem.
 
Most itt állok előtted,
S tátva van a szám,
Szépségedet látva,
Drága violám.
 
Tessék hát forrásvíz,
Hogy el ne hervadjál.
Esztendő múltáig
Gyöngyen illatozzál.

 2021.04.04.  Húsvétján 

............................................

 
ELŐZETES A RÁDIÓ ADÁSÁBÓL
Nagypéntek szellemében ment ma le az adás és visszanyúltunk jó pár évre, hogy újra felidézzük azokat a örök érvényű gondolatokat, amiket  Soós Attila református lelkész megfogalmazott 1993-ban Balmain-i templomában. Örök érvényű gondolatok . Persze mindenki más is itt volt, aki számít és akire lehet egy rádió műsort építeni. Mindegyik egytől egyig megbízható, mint  az a bibliai kőszikla. Jövő héten ismét jelentkezünk ugyan itt, ugyan ezen a hullámhosszon. Ha tetszett az adás kérlek osszad meg barátaiddal és családtagjaiddal. Halljunk egymásról a jövő héten!
Tedd be ezt a honlapot a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au
 
KÖSZÖNETTEL, ILOSVAY GUSZTÁV , ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN, SZERKESZTŐK
2021. 04. 04.  HÚSVÉTJÁN

.....................................

 

Tavaszi megújuló zsongás

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Locsolásra váró karikázó

 

Batyum sarkát megoldottam

gondolatim kibogoztam

szavaim csodás  csokorba fontam

Fekete csizmámmal toppantottam

ajtótokon koppantottam

tavaszi virágot ím elhoztam

gyöngy koszorúm kezedbe adtam

fiatalságom  neked adtam

liliomszálam hervasztottam

harangokért  megharcoltam

lányságomért virrasztottam

fekete ruhámban elgyászoltam

topánkám is tippen toppan

hívlak kérve gyere ki a  fényre

most már ne gondolj a   télre

kannám vizét loccsantottam

locsolásra várakoztam

csizmám sarkát elkoptattam

sarkantyúmat koccantottam

gyöngykavicson kippen koppan

vagy ha nem hát rippen- roppan

anyád lelkét bosszantottam

örömömet hozzád lám elhoztam

eljöhetnél vélem a  bálba

derekad fognám őrjítő táncba

lányok táncolnak karikába

kart karba öltve futnak az útra

senki nem ugrik bele a  kútba

éjjeli Hold már fent világlik

ezüstös hídon átsugárzik

ifjúi hév a szívvel játszik

fiú a  lánnyal most cicázik

gond a  bajokkal elszaladna

száj a  szájra csókot adna

bánat végre elmaradna

belehalna a  tavaszba

odanézhetsz bátran a  Napba

életigenlő hős diadalra

tavaszi zsongás  ömlik nyakadba.

 

SZEKSZÁRD,  2021.04.08.

*

 FONTOS DOLGOKRÓL - AZ ÉLET PARÓDIÁJA

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: KÖNNYED FALFIRKA

 

Úgy hagyd itt e helyet,

ahogy találni szeretnéd,

üdeséggel halmozd

a vegytiszta élményt.

 

Zúdíts egy kis vizet

itt hagyandó földi

maradványod után,

ne állj sután, s bután,

gyorsan jó utat kívánj.

 

Tétovaságod megigéz,

majd a Föld gyomra

jobban megemészti,

mint akár a Tiéd.

 

2021.  április 20.

*

 SAJÁTOS FILOZÓFIA - TALÁLJUNK KI ÁLLATOKAT....

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: A  CSŐZÖRG

 

Éjszaka érkezett

egy kitalált,

de mégis élő állat,

a  csőzörg.

Létezik, mert

végül is felébresztett.

 

általában éjszaka vadászik,

áldozatra várva,

elbújik a  konyhában,

bár már néha hallottam

hajnalok hajnalán ,

a  fürdő szobában.

 

igaz hogy soha

senki nem látta  még,

de vanni van, az biztos,

mert hallottam.

 

felkúszik a  csöveken,

zörögve ki akar jönni

a  csaptelepen.

 

s  ha a  láncot megrántod,

lezúdul  a  sok szörny

meglátod.

 

zörögnek és dörömbölnek,

mérgesen csörömpölnek, és hörögnek.

 

ők a  gonosz manók,

elűzik az álom manót.

 

plafont nézve gondolkodom,

találjunk még ki

nemlétező állatot.

 

újat alkotott az evolúció,

egy hőzöngő csőzörgőt.

 

a  fene a  jó dolgát,

már megint nem tudja

hogy mit csinált.

 

2017.  február  13.

**********************************************

 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 

 

KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

 

13. fejezet. 2.rész  - A föld mágus

 
 A szíve mélyén pedig ő iránta is érzett némi haragot, amiért ő is tünde volt; és néha – amikor leginkább átjárta szívét a magány és a gyűlölet – arra gondolt, hogy a szülei bár soha se szerettek volna egymásba. Szomorú volt, amiért Kahin így érzett és gondolkodott, de egy félvértől, akit a tündék kivetettek maguk közül, természetes volt, hogy így érzett. Ez ellen az érzés ellen semmit se tehetett; mély sebeket őrzött szívében, hogy így érezzen a tündék iránt.
       - Van valaki, aki elfogad engem – válaszolta Kahin, miután döntésre jutott, hogy elmondja a lánynak az igazat. – De ez nem változtat a tündék iránt érzett érzéseimen. A közös gyűlölet teljesen szétválasztott minket. Ő iránta se érzek mást, csak megvetést.
       Kia nem válaszolt. Mit mondhatott volna? Nem ítélkezhetett Kahin felett, hiszen nem tudja, miken kellett keresztül mennie ahhoz, hogy így érezzen. Talán a törp-vérvonalának is köszönhette, hogy ilyen konok volt, de azt is tudta, hogy nem csak erről volt szó. Olyasmiken kellett keresztül mennie és megélnie, amik megváltoztatták szemléletét a tündékről. És ezekről nem akart neki beszélni. Kahin ennél jobban nem fog neki megnyílni. Még nem; talán majd egyszer elmondja neki a történetét, de most még nem. A kapcsolatuk még nem volt olyan bizalmas, hogy ezeket a dolgokat elmondhassa neki. Majd eljön annak is az ideje, amikor Kahin meg fog benne annyira bízni, hogy őszintén elmond neki mindet az életéről. Talán akkor jobban meg fogja érteni Kahint.
       - Szóval – szólalt meg Kia, és Kahin felnézett rá -, hogy van törp-nyelven az, hogy „köszönöm”?
       Kahin csöndesen figyelte a lány arcát. Tudta, hogy miért nem kérdezett többet félvérségéről. Nem akarta ennél is jobban felpiszkálni a benne lakozó haragot; ezért nem kérdezett többet tőle. Jobb is így; nem akart ennél többet elárulni Kiának az életéről és ez érzéseiről. Egy napon majd elmondja neki az 

igazat, de addig is igyekezett megfeledkezni félvérségéről.

Kiss Anikó és Kiss Erika

   Hamarosan eljött az éjszaka. Egész nap semmi veszély nem érte őket, amit nagyban Beresonnak és Mellonnak köszönhettek; de arról már nem szóltak, hogy az óriásembereken kívül más szörnyeket is elkaptak, amik eddig nem merészkedtek elő az Ezüst-hegységből. Nem akarták aggodalommal eltölteni barátaikat; legalábbis egyelőre.
       Mind aludtak már, amikor Sadok egyszer csak azt érezte, hogy valaki megfogja vállát és ébresztgetni kezdte. A habo szeme azonnal felnyílt, és ekkor Beresont látta meg maga felett, ami igazán megdöbbentette. Egyből felült fekhelyén, és kérdőn nézett a föld mágusra.
       - Mi a baj? – kérdezte Sadok halkan Beresontól.
       - Gyere velem – mondta Bereson csöndesen Sadoknak, aki egy ideig értetlenül nézett rá, végül felkelt a helyéről, majd követte a föld mágust.
       Bereson előtte ment, így Sadoknak volt ideje meglátnia kezében azt az apró kardot, melynek szépséges kardhüvelye megcsillant a kezében. Bereson kivezette az udvarra a habót. Odakint minden csöndes és békés volt, mégis Sadok úgy érezte, hogy volt valami a levegőben, ami aggodalommal töltötte el szívét; na de hogy mi volt az, azt nem tudta volna megmondani. Semmi veszélyeset nem látott, ami ilyen érzést kellett volna, hogy eltöltse őt; és mégis, azt érezte, valami leselkedik rájuk; valami, ami arra készül, hogy lecsaphasson rá és társaira. Még a hideg is kirázta ettől az érzéstől.
       Bereson hirtelen szembe fordult a habóttal, mire Sadok megtorpant, és felnézett a föld mágusra, kinek arany szeme komoran csillogott. Sadok kíváncsian várta, hogy mit akar neki mondani.
       - Sadok – szólalt meg Bereson -, őszintén csodálom bátorságodat, amiért kész vagy ismét szembe nézni Világfölde ősi ellenségével, annak ellenére, hogy egyszer már kiálltál ellene. Semmi sem kényszerített arra, hogy újból elhagyd otthonod és újból megküzdj Srannal; de te mégis eljöttél, és ez bizonyítja önzetlenségedet és bátorságodat. Ilyen hősök, mint te, egyre kevesebben léteznek Világföldén.
       Sadok nem válaszolt, habár kissé meglepte, amit Bereson mondott neki. Bereson nem igazán volt az a fajta, aki ilyen dolgokat szokott mondani; és ha már így beszél, akkor azt azért teszi, mert Világföldét sokkal nagyobb veszély fenyegette, mint hitte volna.
       - Tudtam, amikor Sran újból visszanyerte erejét és megmutatta magát Mellonnak, magad is értesülni fogsz arról, hogy Sran életben van, és akkor majd nem habozol újból eljönni szembe szállni vele. És azt is tudtam, ha ez megtörténik, ismét találkozni fogunk egymással. Ezért készítettem neked valamit, ami segítségedre lesz a Sran elleni küzdelemben.
       Bereson ekkor kinyújtotta Sadok felé kezét, s a habo elé tartotta azt a kardot, amit a markában tartott. Sadok egy ideig habozva nézte, majd elvette a kardot, és alaposan szemre vételezte azt.
       - A neve Káosz – mondta Bereson. – A tűz mágussal együtt készítettem neked. E kard képes bármilyen mágiával rendelkező ellenfél támadását magába gyűjteni és visszafordítani ellene. Ez a képesség igen hasznos lesz, ha majd ismét találkozni fogsz Srannal.
       Sadok a kardot nézte, melyet kihúzott hüvelyéből, és annak éle megcsillant az éjszakai holdfényben. Hihetetlen varázserő áradt ki belőle, és ez a kard csakis azért készült, hogy végezzen azokkal, akik ártani akartak Világfölde népeinek. Nem véletlenül lehetett a neve Káosz. Sadok visszacsúsztatta a kardot a helyére, és felnézett Beresonra.
       - Ha ilyen kardot készítettél el számomra, akkor Sran sokkal nagyobb hatalomra tett szert, amióta útra keltem – mondta Sadok barátjának. – Mondd, Bereson, milyen nagy a baj?
       Bereson szeme ezúttal szomorúan csillogott, ami rossz érzéssel töltötte el Sadokot. Bereson még soha sem nézett rá így.
       - Nem tudom, Sadok – felelte Bereson. – Mindenesetre azt tudom, hogy Sran életét valami más erő védelmezi, és így nyeri vissza szép lassan elvesztett hatalmát. Elég régóta vagyok mágus ahhoz, hogy tudjam, Sran életét valami mágia védelmezi. Annak a csapásnak, amit te és Mellon mértetek rá, mindenképpen halálosnak kellett volna lennie; de ő mégis életben maradt. Mondd, Sadok, téged nem gondolkodtatott el, hogy miért maradhatott életben?
       Sadok maga elé nézett. Hogy gondolt-e rá? Igen, napjában többször is; de a választ soha sem lelte meg. Hogy Sran miképpen maradhatott életben, az továbbra is rejtély volt előtte.
       - Te mit gondolsz? – kérdezte Sadok halkan.
       - Nem tudnám megmondani – válaszolta Bereson. – Sejtéseim vannak, de hogy igazak-e, nehéz volna megmondanom.
       - Sokáig voltál távol Mellonnal. Vele is megosztottad ezeket a sejtéseket?
       - Igen, mindenképpen szerettem volna, hogy tudjon róluk.
       - És neki mi a véleménye?
       - Hogy Sran életben maradása nagyban neked köszönhető. Na de, hogy milyen mértékben, egyikünk se tudja.
       - Vagy inkább nem akartok belegondolni, mert olyan borzalmas – mondta Sadok, és erre a föld mágus már nem tudott mit felelni.
       Sadok maga elé nézett, és szomorúan elmosolyodott.
       - Már régóta sejtem, hogy valami közöm van Sran életéhez – mondta Sadok csöndesen. – Lehetséges, hogy azért van életben, mert én is élek?
       Bereson lesütötte tekintetét.
       - Lehetséges, de ezt még korai volna kijelentenünk. Sadok, egyáltalán nem biztos, hogy Sran azért él, mert te is létezel.
       Ekkor üvöltés zavarta meg az éjszakai csöndet; távolról szólt, mégis olyan volt, mintha a közelből szólt volna. A hideg szél belemart a testükbe, de a két jó barát úgy állt egymással szemben, mintha szobrok lettek volna, amik nem érzékelnek semmit se.
       - Közel vannak – szólalt meg Sadok. – Ezek nem óriásemberek.
       - Nem. Kelet felől jönnek, és magukkal veszedelmet hoznak. Ekkora hatalommal bíró fenyegetéssel csakis Sran szörnyei rendelkeznek. Titeket keresnek.
       - Még szerencse, hogy érted a nyelvüket. De, Bereson, nekem nem szabad meghátrálnom. Bármi is vegyen üldözőbe, nekem folytatnom kell az utamat, hogy elérhessem a célomat.
       - Senki sem mondta, hogy menekülj. De óvatosnak kell lenned. Egyre több lény válaszol a Gonosz hívására. És bár most biztonságban vagytok, de hamarosan ez a vidék sem fog többé védelmet nyújtani neked és társaidnak. Magad is érzed azt a fenyegető erőt, ami körbeveszi ezt a területet, nem? Ez azért van, mert a Fekete-erdő rémei kezdenek átszivárogni azon az úton, amin ti átjöttetek.
       - Ők is minket akarnak elkapni?
       - Bármivel is zavartátok fel annak az erdőnek a hatalmát, elég volt arra, hogy magatokra haragítsátok, és arra, hogy üldözőbe vegyenek az ott élő gonosz teremtmények. De amíg élek, egy sem fog elkapni titeket, ezt megígérhetem neked.
       - Sajnálom, ez mind miattunk van.
       - Á, ne kérj bocsánatot. Előbb-utóbb ezek a lények akkor is előmerészkedtek volna ezen a vidéken. Csak idő kérdése volt, hogy mikor teszik meg. Ne hibáztasd magadat.
       - A veszély mindig jelen van, ezt jól tudom – felelte Sadok. – De én egyik barátomat se akarom veszélybe sodorni.
       - Mondom, hogy nem kell aggódnod! – mondta Bereson. – Tudod jól, hogy a mágusok között én vagyok a legerősebb. Soha se volt könnyű dolgom, de legalább egyetlen ellenségem sem tudott térdre kényszeríteni. Engem senki sem fog tudni legyőzni.
       Ez a mondat mosolyra késztette Sadokot. Egy pillanatra megfeledkezett arról a borús érzésről, ami szívét járta át.
       - Igaz is – felelte Sadok nevetve. – Megfeledkeztem arról, hogy milyen erős vagy.
       Néhány másodpercig elhallgattak; körülüttök az éjszakai szél fújt, megmozgatva a fákat és a növényeket. Mindkettőjüket borús gondolatok járták át, melyeket nem akartak szavakba önteni. Végül aztán Bereson volt az, aki megszólalt:
       - Most mennem kell – mondta a föld mágus. – Őriznem kell a vidék határait, nehogy egyetlen ellenséges szörny is átjusson rajtuk.
       - Látom, a föld mágus most sem pihen – mondta Sadok. – Őrzöl minket, amíg csak az erődből futja.
       - Próbálj pihenni, Sadok – felelte Bereson. – A Fekete-erdő megpróbáltatásait ki kell pihenned, akárcsak társaidnak. Újból erősnek kell lennetek, ha szembe akartok nézni Srannal.
       - Megpróbálom – ígérte Sadok, bár magában úgy érezte, hogy most nem tudna visszaaludni; ezek után, amikről Beresonnal beszélgetett, egy csapásra kiverték az álmot a szeméből, és most olyan súllyal nehezedett rá a sötétség, mintha több tonnás követ hordott volna a vállán.
       Bereson eltűnt az éjszakában, és Sadok ott maradt egyedül; elméjét átjárták a kétségbeesett gondolatok, melyek egyre csak kínozták lelkét, mint a perzselő lángok, amik csak azért léteztek, hogy neki fájdalmat okozzanak. Ám akkor egy hang szólította meg, amitől megfeszült egy pillanatra.
       - Mit csinálsz idekint egyedül? – kérdezte tőle a hang, melyben Krain hangját ismerte fel, ami miatt rögtön hátrafordult, és szembe nézett a törp-királlyal, aki az ajtóban állt, és őt figyelte átható tekintetével.
       - Ezt én is kérdezhetném tőled – felelte Sadok. – Kémkedtél utánam?
       Krain nem válaszolt. Kilépett az udvarra, majd nyugodt testtartással elindult Sadok felé; miután közelebb ért hozzá, megállt előtte, és letekintett rá. Sadoknak eddig a pillanatig nem tűnt fel, hogy milyen magas volt Krain hozzá képest. Bár az igaz volt, hogy ez jellemző tulajdonsága volt a királyi vérvonallal rendelkező törpöknek. Ők a legtöbb törpökkel ellentétben akár százötvenöt centimétert is elérték magasságban. Drain rendelkezett egykor ilyen magassággal, amit nyílván Krain is örökölhetett tőle; és az igazat megvallva, az is csak most tűnt fel neki, hogy Krain feltűnően hasonlított egykori ősére. Mintha csak magát Draint látta volna maga előtt.
       Sadok egy kissé megrendült ettől, de ezt nem mutatta ki; régen megtanulta már, hogy ne mutassa ki érzéseit senki előtt se; még a legjobb barátja előtt se, aki önként jött el vele erre a szörnyűséges küldetésre.
       - Nem az volt a szándékom, hogy kihallgassalak téged és Beresont – mondta Krain Sadoknak, miután az nem felelt neki. – Megéreztem a közelben ólálkodó veszélyt, és kijöttem megnézni, mi lehet az, ami a közelünkbe merészkedett. Ekkor láttalak meg titeket, amint egymással beszélgettek, és hogy Bereson átnyújt neked egy kardot, amit Sran elpusztítására készített számodra.
       Sadok komor kifejezéssel nézett a törp-királyra.
       - És mindent hallottál arról, amiről beszélgettünk? – kérdezte Kraintól, aki bólintott.
       - Minden egyes szót – felelte őszintén a törp-király. – Bocsásd meg, amiért ezt tettem.
       Sadok maga elé nézett. Arca és szeme ezúttal mérhetetlen fáradságot fejezett ki, és ez őszintén megrémisztette Kraint. Sadokot még soha sem látta így nézni.
       - És mi a véleményed minderről? – kérdezte Sadok. – Szerinted Sran miattam van még életben?
       Krain nem válaszolt azonnal. Sadok olyan kérdést tett fel neki, amire nem tudott választ adni. Ő nem volt mágus, így nem értett az átkokhoz sem, és ezért nem tudta volna megmondani, hogy amit Bereson mondott Sadoknak, az mind igaz volna. Elképzelhető volt, hogy a Sötétség Ura azért volt életben, mert Sadok életéhez kötötte az ő életét; de az is lehet, hogy ebből semmi sem volt igaz. Lehet, hogy Sran más miatt volt még életben.
       - Nem tudom – válaszolta Krain. – De amit Bereson mondott neked, az mind csupa feltételezés. Honnan tudja biztosra, hogy a Sötétség Fejedelme azért maradt életben, mert hozzákötötte életét a tiédhez? Mi a bizonyítéka erre?
       - Semmi – mondta Sadok. – De az is lehet, hogy igaz. Bereson és Mellon mindketten mágusok. Egy idő után ők is felismerik az én átkom valódi mivoltát.
       - És inkább elhiszed azt, hogy Sran miattad van életben és jutott még nagyobb erőhöz. De ez ostobaság! Bereson és Mellon csak feltételezik ezt! Egyáltalán nem biztos, hogy igazuk van.
       Sadok felnézett, és szemében ezúttal vad kifejezés tükröződött.
       - És mi van, ha igaz? – kérdezte Kraintól. – Hogy Sran mégis miattam van még életben?
       - Mi lenne? Még ha így is lenne, attól még el tudjuk őt pusztítani.
       - Én nem erre céloztam – felelte Sadok komoran. – Sran élete hozzám van kötve. És ha ez így van, akkor talán engemet kellene megölnötök és nem pedig Őt!
       Krain megrökönyödve nézett Sadokra. Hogy juthatott ilyesmi az eszébe? Ez is Bereson miatt van. Ő ültette a fejébe azt a szörnyű gondolatot, hogy Sran olyan átokkal sújtotta Sadokot, amivel hozzákötötte az életét Sadokéval, és ezért van még mindig életben. Miatta gondol most ilyenekre. Ezért utálta a mágusokat; soha se tudnak jó híreket közölni, csak riadalmat kelteni másokban.
       - Ezt csak azért gondolod így, mert Bereson mondott neked valamit, ami nem biztos, hogy igaz – felelte Krain. – De jól van, feltételezzük, hogy tényleg így van. És akkor mi van? Attól Srant még elpusztíthatjuk anélkül, hogy bármelyikünk is ártana neked.
       - És mi van akkor, ha így engem is elpusztít?
       - Neked aztán szép gondolataid vannak! Miből hiszed, hogy ez történne? Arra nem gondolsz, hogy ha végzünk vele, megszabadulsz az örökélet átkától, és újból normális életet élhetsz, mint egykor?
       - Szerinted, Sran ilyen ostoba vagy jólelkű? Lehetőséget adjon arra, hogy éljek? Ez nem vallana a Sötétség Fejedelmére. Ő semmit se tesz meg ok nélkül. Ő élni akart. Méghozzá úgy, hogy az életemhez kötötte az övét, és nem úgy, ahogy te gondolod. Tudta, hogy egy napon rájövök az igazságra, és vele együtt ti is. Sran mindent egy lapra tett fel, amikor kitalálta, hogyan maradhatna életben.
       - Ez az élet pedig roppant törékeny számára, de egy valamivel mégis sikerült bebiztosítania magát. Ha Sran meghal, vele együtt én is meghalok. Melyikőtök tudná ezek után megölni őt? Megmernétek kockáztatni ezt? Te elpusztítanál, hogy így mentsd meg Világföldét?
       Krain néma maradt. Olyan szörnyűséges dolgot tárt fel előtte Sadok, aminek kegyetlensége őszintén megdöbbentette és fel is háborította. Ha mindez igaz, Sran átkát csak úgy oldhatja fel, ha megöli Sadokot, és ezáltal örökre megsemmisítheti Világfölde egyetlen Ellenségét; de ezzel együtt Sadok halát okozná, aki a barátja volt. Nem, ez nem igazságos vele szemben. De hát a Sötétség Fejedelmét mikor érdekelte volna ilyesmi? Ő nemcsak életben akart maradni, hanem bosszút is akart állni Sadokon, amiért félszerzet létére képes volt bátran szembe szállni vele. Vele, a Sötétség Gonosz Urával; sőt még le is győzi? Nem egy tünde, nem is a törpök királya; nem, egy habo volt az, aki győzelmet aratott felette. Micsoda szégyen lehetett ez egy olyan mágusnak, mint amilyen maga Sran is volt. Persze, hogy kegyetlen átokkal sújtotta szegény Sadokot.
       De mi van, ha ez nem így van? Ha Sadokot így akarja arra kényszeríteni, hogy elpusztítsa magát, és Sran mégsem hal meg, hanem életben marad, és mikor Sadok már nem él, ő szépen átvenné a hatalmat Világfölde felett. Mert Sadok halálával odavész ne a remény minden Szabad Nép számára; hiszen ez a habó adhat csak reményt arra, hogy győzelmet aratnak Sran felett. Nem szabad elhinnie, hogy halálával, véget vethet Világfölde népeinek szenvedésének.
       - Sadok – mondta Krain. – Tudom, hogy bármit megtennél, hogy megvéd Világföldét. De amíg nem tudod biztosra, hogy a Sötétség Fejedelme mivel is átkozott meg téged valójában, addig én nem fogok végezni veled. Mint ahogyan a többiek sem.
       Sadok maga elé pillantott, kezét ökölbe szorította. Szemében fáradtság és szomorúság tükröződött.
       - Csupán az igazat akarom tudni – mondta Krainnak, ki figyelte őt. – Tudni szeretném, hogy Sran miattam van-e életben. És ha igen, mit tehetek ellene, hogy ez többé ne így legyen.
       A habóból áradó magányos szomorúság megérintette Krain szívét; e terhet, melyet Sran mért rá, hatalmas súllyal nehezedett rá; és a tény, hogy a Sötétség Fejedelme esetleg miatta van még életben, még nagyobb lelki kínnal töltötte el apró szívét, ami úgy kínozta őt, mintha száznál is több kést forgattak volna meg testében. Szívfacsaró látvány volt, ahogy szenvedett, és e fájdalomtól semmi sem tudta megszabadítani. Krain tétován lépett közelebb Sadokhoz. Egy pillanatig nem tudta, hogy mit kéne tennie; majd kinyújtotta egyik izmos karját, és átkarolta vele a habo, törékeny vállát, melyet tőle telhetően gyengéden megszorított. Sadok meg se érezte.
       - Egyelőre ne foglalkozz ilyesmikkel – mondta a törp-király. – A te helyedben arra koncentrálnék, hogy visszanyerjem az erőmet, hogy aztán újult erővel folytassam az utamat. Csak erre koncentrálj és semmi másra.
       Sadok nem érzett erőt, hogy feleljen; csak bólintani tudott. Kábán elindult előre, Krain pedig szemmel tartotta őt, egészen addig, amíg be nem ment a házba. A törp-király nem követte őt. Tekintetét a Holdra emelte, mely körül nem voltak felhők. Kék szemében kifejezéstelen érzelmek csillogtak, miközben azokra az emlékekre gondolt, amikor meg kellett ölnie Dahint, Kahin apját.
       Abban a háborúban történt, amiben Thrandor elárulta Kahint. Egy lélekváltó átvette a teste és a lelke felett az irányítást, és többé nem volt önmaga. Veszélyt jelentett nemcsak családtagjaira, hanem népre nézve is. Aki felett egy lélekváltó átvette az irányítást, többé nem szabadulhatott tőle; csak úgy menekülhetett meg, ha meghal, és így Krainnak nem maradt más választása. A tulajdon öccsével kellett végeznie, hogy megmentse emlékét, mielőtt a lélekváltó bemocskolta volna, amit nem volt könnyű véghez vinnie, de meg kellett tennie.
       Csak így menthette meg Dahint, ki a legkedvesebb öccse volt számára. Értelmetlen és borzalmas halála, a mai napig fájdalmas emlék volt Krain számára. Épp ezért kavarta fel az, amit Sadok mondott neki: hogy Sran azért van életben, mert az ő életéhez kötötte az övét, és csak úgy pusztíthatják el, ha magát Sadokot ölik meg. Ezt nem akarta volna megtenni. Nem lett volna képes újból ártani olyasvalakinek, aki közel állt hozzá. Lehet, Sadok nem a testvére volt, de attól még fontos volt számára. Egyszerűen képtelen volt elhinni azt, hogy Sran ilyen szörnyű átokkal sújtotta volna Sadokot. Sem ő, sem pedig többi társa nem lett volna képes ártani Sadoknak; kivéve talán Deremirt.
       Lehet, az orkril felesküdött Sadoknak, de ha megneszelné, hogy csak úgy pusztíthatja el Srant, ha megöli Sadokot, habozás nélkül végzett volna vele. Deremir lehet, csatlakozott hozzájuk, de attól még orkril volt, ami azt jelentette, hogy volt benne annyi gonoszság, hogy minden lelkiismeret nélkül végezzen Sadokkal. Pláne azért is, hogy így szabaduljon meg és álljon bosszút azon, aki megátkozta őt. Így hát Krain úgy döntött, hogy amit Sadokkal beszélt, azt senkinek sem fogja elárulni. Addig őrzi magában ennek a feltételezésnek a titkát, amíg csak védheti vele Sadokot; és ha mégis bebizonyosodik, igaz az, amit Sadok mondott, akkor mi lesz? Mit fog tenni?
       Krain nem tudta rá a választ, de nem is akart erre gondolni. Csak Sadokot akarta védelmezni; semmi másra nem akart immár gondolni, csak erre. A törp-király sóhajtott egyet, majd megfordult, és elindult Bereson háza felé, ahol társai álmodták békés álmukat. Belépett oda és az ajtót maga után csukta, kirekesztve a sötétséget, mely egyre nagyobb hatalommal terjedt a világban.
       A társaság tagjai még néhány napig maradtak Beresonnál. Ez idő alatt gyógyultak és erősödtek, hogy felkészítsék magukat arra, hogy ismét útra keljenek. Beresonnál biztonságban voltak, a lényeket, akik korábban megközelítették Bereson otthonát, egytől-egyig kiirtotta a föld mágus, habár a veszély még így sem múlt el igazán. Bereson hatalmas mágus volt, kinek erejét nem volt szabad lebecsülni, de az egyre terjedő sötét hatalommal egyedül még ő sem szállhatott szembe. Csak idő kérdése volt, hogy mikor bukkannak fel azok a szörnyek, akiket a Sötétség Fejedelme küldött azért, hogy elpusztítsák azokat, akik szembe mernek szegülni vele. Sadoknak és barátainak mindenképpen folytatniuk kellett útjukat, ha nem akarták Beresont még nagyobb bajba sodorni.
       Egy hideg november végi éjszakán, amikor az első hópelyhek szállingózni kezdtek a fagyos szélben, a társaság tagjai Bereson asztala körül ült, és azokat a híreket hallgatta, amiket Bereson mondott nekik.
       - Sarn egyre nagyobb hatalomhoz jut – mondta a föld mágus. – Érzem a levegőben az erejét, pedig oly távol van tőlem, mégis úgy érzem, itt áll közvetlenül mellettem, és próbálja kitalálni a gondolataimat.
       - Ő erősödik – szólalt meg Dwan -, mi pedig csak itt ülünk, és élvezzük Bereson otthonának kényelmét, ahelyett, hogy folytatnánk az utunkat. Eleget pihentünk már; ideje volna tovább indulnunk.
       - De hová? – kérdezte Tran a törptől, mire Dwan ráemelte tekintetét.
       - Hát Sranhoz. Azért keltünk útra, hogy elpusztíthassuk őt. Akkor jobban tesszük, ha nem késlekedünk tovább.
       - Egyetértek – felelte Éhon. – Sran hatalmát még én is érzem, pedig nem is vagyok mágus, és félek, már így is olyan nagy az ereje, hogy azok a birodalmak, amik az ő országával határosak, egytől egyig az ő uralma alá kerültek.
       Kia szeme vadul felvillant, amikor a törp-herceg ezt mondta.
       - Soha! – mondta a lány hevesen. – Sem Eredlian királya, sem annak szövetségesei nem hódolnak be a Sötétség Fejedelmének. Harcolnak a Sötétség ellen, amíg csak egy marad életben közülük.
       - Nem kétlem, hogy a nagyapád nem védelmezné Eredliant úgy, ahogy elvárható tőle – nézett Éhon Kiára. – De ne feledd, hogy a te országod van a legközelebb Sran birodalmához. Biztosan okozott már károkat a népednek és azoknak, kik szövetségben állnak veletek.
       - Elfson királysága erős szövetségese népünknek. Királyuk mindig bátran védelmezte északi határainkat. Erőskezű Barth, Elfson királya, soha sem hagyta, hogy a Sötétség kutyái térdre kényszerítsék őt. És a Magashegy törpjei is védelmezik déli határainkat. Thoron király az egyik legrégebben élt törp-király, aki mindig biztos kézzel irányította országát, és soha sem hagyta, hogy a Gonosz uralma alá kényszerítse őt. E három királyságot érte először Sran támadása, amikor új hatalomra tett szert. És amióta elhagytam népemet nem hallottam arról, hogy sikerült volna uralma alá kényszerítenie őket. És hogy miért? Mert mindhárom birodalmat olyan erős királyok védelmezik, akik sosem adják meg magukat a Sötétség Fejedelmének.
       - Értem, amit mondasz – mondta Bereson. – Magam sem hallottam arról, hogy e három királyságot sikerült volna Srannak uralma alá kényszerítenie; de arról viszont már hallottam, hogy milyen támadások érték őket az utóbbi időben a déli Harathonból, ahol a vademberek élnek, és a Fekete-lápból, mely a Halál-hegység északi felén húzódik meg.
       Ez a hegység vette körbe Sran birodalmának északi részét, ahol sok szörnyűséges teremtmény élt a Sötétség Fejedelmének szolgálatában. Nevének kiejtése hallatán jeges borzongás futott végig Kia gerincén, hiszen édesanyja e szörnyűséges hegyég belsejében halt meg, mikor katonáival megostromolták a Halál-hegységet és annak gonosz lakóit. Borzalmas halála még mindig elevenen égett a lány szívében, ami mérhetetlen kínnal töltötte el Kiát.
       Kahin látta a lány arcán, hogy mennyire elsápadt, és önkéntelenül kezéhez nyúlt, ami nem kerülte el a többiek figyelmét. E gyengéd érintés térítette magához Kiát, aki felnézett, és kék szeme üresen fénylett.
       - Jól ismerem e két hely rettentő gonoszságát – szólalt meg Kia kifejezéstelen hangon. – És a Halál-hegység sötét erejét is jól ismerem. Eredlian, Elfson és a Magashegy több támadást szenvedett el általuk, mint más birodalmak, akik gyáván megadták magukat nekik, de a mi erős szövetségesünk visszaverte ezeket a támadásokat. Súlyos károkat szenvedtünk el támadásik során, de soha se tudtak legyőzni minket. És akkor sem fognak, ha kitör az igazi háború.
       - Sem nagyapám, sem Barth, sem pedig Thoron nem fogja hagyni, hogy a Sötétség Fejedelme rabszolga sorba taszítsa Világfölde Szabad Népeit. Mint ahogyan mi sem fogjuk hagyni. Úgyhogy egyetértek Dwannal. Ha le akarjuk győzni Srant, nem késlekedhetünk tovább, hanem el kell indulnunk, amilyen hamar csak lehet.
       Kia szenvedélyes beszéde nemcsak Kahint, hanem társait is megdöbbentette; csak Bereson, Mellon és Krain maradtak némák. Ők nagyon jól tudták, hogy a lány miért beszélt így, és hogy miért lett egyszeriben ilyen fagyos és büszke. Kia népe mindig is szálka volt Sran szemében, akiket az Első Háborúban sem tudott legyőzni. Sok kárt okozott nekik, és amióta visszanyerte erejét, többször támadta meg Eredliant, mint más birodalmakat.
       Ő miatta volt, hogy Kia anyját megölték a Halál-hegység szörnyűséges lakói. Ő adta ki a parancsot e gyalázatos tettre, mert így akarta meggyengíteni Eredlian népét, mert az öreg Arthan nem volt ellenfél az ő szemében. Csak később jött rá tévedésére, mikor Arthannak egyik legnagyobb támadását sikerült visszavernie. Ez olyan ellencsapás volt az öreg király részéről, ami igazán meglepte Srant, és e csapás haderejének jelentős részét pusztította el. Sran pedig alaposan megtanulta, hogy Eredlian erejét nem lesz olyan könnyű megtörnie.
       Arthan bebizonyította neki, hogy ő még mindig az az erős uralkodó, aki egykor volt, még ha már nem is volt olyan fiatal, mint egykor volt; és az is marad, amíg unokája át nem veszi tőle a koronát. Akkor Kia lesz az, aki védeni fogja népét a Sötétség erőitől. Már most meglátszott rajta, hogy milyen nagyszerű uralkodója lesz népének.
       Bereson volt az, aki újból megszólalt:
       - Akkor hát nincs más választásotok – mondta a föld mágus. – Folytatnotok kell az utat, melyet kijelöltetek magatoknak, melyben immár több veszély rejlik, mint korábban. Mást nem tehettek. Bárcsak veletek mehetnék.
       - Akkor miért nem jössz velünk? – kérdezte Soma.
       Bereson megrázta fejét.
       - Nekem itt van dolgom. Itt kell bevárnom a háború közeledtét, mely mindnyájunkat el akar majd pusztítani.
       - Kár, pedig hasznodat vettük volna a csapatban – mondta Dwan, akit lenyűgözött a föld mágus ereje.
       - Elég nektek egy mágus ebben a vegyes társaságban – felelte Bereson. – Meg azt hiszem, ennél több szövetséges már nem kell Sadoknak. Megtalálta azokat, akik hűen követni fogják őt, és segítik mindenben, amiben csak tudják.
       A társaság tagjai egymásra néztek. Érezték az egymás közt kialakult erős köteléket, mely összetartotta őket. Ők mindannyian egy csapathoz tartoztak. Több tag nem is kellett, hogy csatlakozzon hozzájuk. Ők tizenketten alkottak teljes szövetséget, melynek kötelékét immár semmi sem szakíthatta el. Ők voltak a kiválasztottak, akiket a Sors arra rendeltetett, hogy megvédjék Világföldét és annak valamennyi Szabad Népét. Tudták, mindig számíthatnak a másikra, bárhová is sodorja őket az élet.
       Immár nem volt kétséges, hogy Sadok és társai folytatni fogják útjukat Sran birodalma felé, ahol levadászhatják, és végleg elpusztíthatják őt. Eljött a hajnal és vele együtt az elbúcsúzás pillanata is. Sadok és barátai élelmet és meleg ruhákat kaptak Beresontól, hogy az úton ne éhezzenek és fázzanak, mert a tél egyre csak közeledett, és magával fagyott hozott el. Szükségük volt az erejükre, hogy átvészeljék ezt az időszakot, mely a vadonban csak még könyörtelenebb volt.
       Bereson kint az udvaron köszönt el a társaság valamennyi tagjától. Tran annyira elérzékenyült, hogy tényleg őszintén sírt attól, hogy el kellett búcsúzniuk Beresontól, akit mindannyian megkedveltek. Soma nem győzte vigasztalni unokatestvérét, aki teljesen maga alatt volt, miután Bereson tőle is búcsút vett. Bereson utoljára Sadoktól és Mellontól köszönt el.
       - Ég veled, Sadok! – mondta a föld mágus. – Éljen továbbra is szívedben a remény, és ne hagyd, hogy a Sötétség Fejedelme felülkerekedjen rajtad. Csakúgy győzheted le, ha őszintén hiszel magadban, és mindenkiben, akik idáig elkísértek téged.
       Sadok bólintott, mire Bereson elmosolyodott, majd Mellonhoz fordult.
       - Tőled is búcsút veszek, öreg barátom – szólalt meg ismét. – Vigyázz helyettem Sadokra, amíg újból nem találkozunk egymással. És amikor ez megtörténik, tudni fogjuk, akkor jött el az idő.
       - Én pedig köszönetet mondok azért, amiért vendégül láttál minket – mondta Mellon. – Igaz barát vagy, Bereson. Rád mindig számíthattam, még a legsötétebb időkben is.
       - Aki gyenge, az persze, számít a legerősebb mágus támogatására és segítségére – mondta Bereson, majd mindketten elnevették magukat.
       A többiek nem mondtak semmit se; két jó barátnak a búcsújának voltak tanúi, akik nem tudták, mit tartogat a jövő számukra.
       - Vigyázz magadra, Bereson – mondta Mellon még utoljára legjobb barátjának, mielőtt útnak indultak volna társaival.
       Végül a bajtársak elindultak. Bereson hosszú ideig csak állt, és nézte egyre távolodó alakjukat, míg aztán el nem tűntek, és ő ott maradt egyedül, imádott macskái társaságában.
       A társaság tagjai egyre csak haladtak előre. Előttük a végtelen füves síkság terült el, mely könnyen járható út volt számukra. Némán haladtak előre; szívükben még mindig ott égett a Beresonól való búcsúzkodás emléke, ami egy kissé lehangolta gondolataikat. Immár senki sem volt, aki védelmezhette volna őket ellenségeiktől, akik csak arra vártak, hogy lecsaphassanak rájuk. Egyedül voltak újra, ami azt jelentette, hogy ismét csak egymásra számíthattak. Körülöttük a hideg szél fújt; a táj kihalt és csöndes volt. Messze a hegyek csúcsát vastag felhőtakaró borította el, mely magában hordozta a közelgő tél igazi erejét.
       Noha nem fáztak, azért érezték a levegőben, hogy éjszakára kemény fagy lesz, ami nyomasztó gondolatokkal hatott rájuk. Főleg Somára és Tranra, akik nem voltak hozzászokva, hogy kint a vadonban töltsék azokat a napokat és éjszakákat, ami a tél előhírnökei voltak; de egy panaszszót nem hallattak – nem mintha ilyesmi megfordult volna a fejükben. Éjszakára letáboroztak. Meleg tüzet gyújtottak, és megfőzték vacsorájukat. Amíg a többiek ettek, Deremir félrevonult tőlük, és leült egy sziklára, és a csillagos eget nézte arany szemével; gondolatai messze jártak. Krain gyanakvó tekintettel nézett az orkril felé.
       Habár nem tűnt veszélyesnek, de azért így is érezte, hogy valami nem stimmel vele. Amíg Beresonnál tartózkodtak, akkor sem evett semmit sem abból, amit Bereson adott nekik enni; egyszerűen képtelen volt azokból az ételekből enni, amit ők ettek. És most sem volt hajlandó enni vacsorájukból, pedig jól tudta, ha nem eszik, akkor előbb-utóbb szomjazni fog a koboldvérre. Az éhség csak még jobban felerősíti benne ezt a vágyat, akkor miért nem képes ellenne tenni valamit?
       - Már megint nem eszik velünk – szólalt meg Krain komoran, mire társai felnéztek rá.
       Kahin Deremirre nézett, aki úgy ült továbbra is azon a sziklán, mintha szobor lett volna. Csak teste remegése árulta el, hogy nem szobor volt, hanem élő lény. Mindannyian jól tudták, hogy nem a hidegtől remeghet ennyire.
       - Ha gyengíteni akarja magát, az az ő problémája – mondta Kahin, miközben újabb adag ételt vett a szájába.
       - Nemcsak az övé, hanem a miénk is! – mondta Krain dühösen, és nem is titkolta el, mennyire feldühítette Deremir viselkedése. – Ha nem eszik, azzal csak a vérszomját fogja még jobban felerősíteni. Szerintetek ez nem veszélyes?
       - Már hogyne volna az – felelte Mellon. – Magam is érzem Deremir szenvedését. De inkább vállalja a kínt, semmint hogy olyasmit egyen, amit képtelen leerőltetni a torkán. Sran azért tette meg orkrilrá, hogy szenvedést okozzon neki.
       - De így hogyan akarna visszaváltozni emberré, ha egyszerűen képtelen megpróbálni enni azt, amit mi? – kérdezte Soma. – Én ezt sehogy sem értem.
       - Nem tudhatjuk, milyen érzés ez számára – mondta Sadok. – Könnyen beszélünk mi, hiszen minket senki sem változtatott olyan szörnyeteggé, aki más élőlények vérére szomjazik.
       - Nem tudjuk, ez igaz – mondta Erethon. – De mi csak jót akarunk azzal, hogy próbáljon megváltozni.
       - Deremir tudja ezt – szólalt meg Kia, aki őszintén sajnálta az orkrilt. – De talán pont ezzel okozunk neki nagyobb szenvedést. Szeretne a társunkká válni, de ezzel együtt, önmaga is szeretne lenni. Tudja, hogy legtöbbünk – és itt Krainra nézett -, nem bízik meg benne. Ha bizalmat és türelmet tanúsítanánk irányába, akkor könnyebben menne neki az átváltozás.
       - Épp elég türelmet adtunk neki! – mondta Krain hűvösen. – Fizesse is vissza az árát.
       - Olyasmivel, amit még nem tudna megtenni? – kérdezte Kia ugyanolyan hangsúllyal.
       - Egyszer már megtette. És akkor nem törődött a fájdalommal.
       - Megtette, ez igaz. De fogalmad sincsen arról, hogy mit érzett akkor.
       - Miért? Te talán jobban tudod, hogy mit érez vagy gondol? Elárulta neked? Nem hinném. Beresonnál is távol maradt tőlünk, akárcsak most. Nem csak mi nem bízunk benne, hanem ő sem bízik meg bennünk. Ha nem beszél velünk arról, hogy mit érez vagy gondol, akkor hogyan segítsünk neki?
       Kia már vágott volna vissza a törp-királynak, de Sadok mindkettőjüket leállította.
       - Elég legyen! – mondta Sadok. – Hagyjátok abba! Egyikőtök se merjen egymás torkának esni! Ne foglalkozzatok Deremirrel, világos? Ne okozzatok nekem gondot, hanem próbáljátok meg valahogyan elviselni Deremir jelenlétét és furcsa, ám de kiszámíthatatlan viselkedését. Nem azért hoztam el magammal, hogy aztán ellenségként tekintsetek rá. 
       - Én aztán nem, legfeljebb Krain – válaszolta Kia hidegen, Sadok szúrósan tekintett a lányra.
       - Nem érdekel – felelte Sadok komoran. – Mint már mondtam, hagyjátok békén az orkrilt. Deremir az én gondom, és nem tiétek. Majd én szemmel tartom őt. Nektek az a dolgotok, hogy elfogadjátok azt, amit mondtam nektek, rendben?
       Kia és Krain egymásra néztek. Tekintetükben egy pillanatnyi dac volt, de aztán belátták, semmi értelme nincsen annak, ha az orkril miatt egymás torkának essenek. Ha Sadok úgy gondolja, hogy ő képes kordában tartani Deremirt, akkor tegyen belátása szerint. Nem fogják beleártani magukat a dolgába. Legyen Deremir az ő gondja.
       Miután megvacsoráztak, nyugovóra tértek. Deremir, aki nem érezte magát álmosnak, vállalta azt, hogy egymaga fog őrködni felettük. Miután társai nyugovóra tértek, az orkril viselkedése megváltozott. Arca eltorzult a kíntól, és a szörnyű szomjúság, mely napok óta kínozta őt, gyötrő éllel hasított testébe. Ilyen szomjúságot még sosem érzett. Egyre csak gyötörte, és ő nem tudott mit tenni ellene.
       Kínjában saját karjába harapott, mintha csak fájdalmával próbálta volna meg csillapítani szomjúságát. Végül nem bírta tovább; felállt, és messze elfutott a többiektől, hogy egyedül nézzen szembe sötét énjével, és hogy ne tehessen kárt valamelyik társában. Harcolt a testében lakozó orkril énjével, mely folyamatosan ki akart törni a testéből. Ám végül a harcot Deremir nyerte meg.
 
Folytatjuk. 

**********************************************

 10. BEMUTATJUK MÁRKUS KATALIN  ÍRÁSAIT 

 
ÉBREDÉS
Szeretettel köszöntöm a Megszólalok Magazin olvasóit.

Márkus Katalin

Márkus Lászlóné vagyok, írásaimnál a Márkus Katalin nevet használom. Zalaegerszegen születtem 1956-ban. Jelenleg a szintén Zala megyei 
Bak községben élek. Egy családi tragédia gyökeresen megváltoztatta életemet. Orvosom javasolta, próbáljam meg leírni gondolataimat. Valami akkor elkezdődött, sajnos abba is maradt. Sokat olvastam, de

az ihlet csak elkerült...

Nyugdíjba vonulás után kezdtem el újra írogatni, teljesen hobbi szinten, a magam örömére. Később pár versem felkerült a Poet.hu verses oldalra.. A Holnap magazinban, és a 2021 januárjában alakult Poszter Club Magazinban jelennek meg írásaim, versek, prózák vegyesen. Köszönöm Nagy Vendel szerkesztő úrnak, a kedves meghívását, melyet örömmel fogadtam.
Verseim:
 

MÁRKUS KATALIN: Ébredés

 

Bíborszínű ég alján

ígéretes új nap virrad,

szép álmaim eltűnnek,

mint a hajnali harmat.

Fénylő napsugárban

fel-felbukkanó

álomfoszlányok,

aranyozzák napomat,

de én mégis

türelmetlenül várom

az esti csillagokat,

hogy újra álomba

ringass kedvesem. 

 

2021.

*

Anyák napján

 

Boldogan köszöntöttem

egy szál orgonával,

papírra festett piros

tulipánnal, görbe szívben

kacskaringós írással:

Szeretlek Anya!

 

Mikor nagyobb lettem,

kicsi terítőt hímeztem,

piros szívvel, virágokkal,

szép gyöngybetűs írással:

Szeretlek Anya!

 

Sok-sok éven át

szív tortát sütöttem,

rózsabimbók közé,

írást is rejtettem:

Szeretlek Anya!

 

Ma, sír, zokog a lelkem,

már nem köszönthetem.

Temető csendjében

sírjánál állok,

vázába rakom az

orgona virágot.

Halkan suttogom:

Hiányzol Anya.

 

2019.

**********************************************

 11. NOVELLA  ANYÁK NAPJÁRA 

 

VÉGHELYI JÓZSEF: Anyák Napja

 
   Az autó motorja halkan duruzsolt, rohamosan fogytak a kilométerek az országút szürke szalagján. Ezek a mai csodagépek már minden kényelemmel felszereltek, amire egy igényes utasnak szüksége lehet. Misi is hamar megkedvelte az új autót, mert az ember már csak ilyen: a jót hamar megszokja.  Rádióból halkan 

szólt a nyugtató

Véghelyi József

 komolyzene. Ahogy idősödött egyre inkább a klasszikusok felé fordult, valahogy mindig elsimították borzolt idegeit. A közeli kisváros egyik ipari vállalkozását irányítja, és bizony akadnak problémák, megoldandó feladatok bőven. Hiába próbál valaki nyugodt maradni, a napi megélhetési gondok 

kikezdik az idegeit. Ráadásul a feleségével is összezördültek valamelyik nap egy semmiségen. A gyermekei  egyetemre  járnak, szóval nagyon kell küzdeni a megélhetésért. 
 
Az idő múlásával egyre ismerősebb tájak tűntek fel. Hazafelé közeledett. A dombok között rejtőzködő falucska templomának tornya már elő-elő villant az útszéli fák között. A munkája és a távolság miatt ritkábban látogatta édesanyját, de anyák napjára a családjával együtt mindig visszatért a szülői házba. Ebben az évben egyedül utazott, mert közel három hónapja temette el az anyját, és a felesége, valamint gyerekei nem tartották fontosnak a temetőben nyugvó szülőt meglátogatni. Bántotta családja részvétlensége. A mai korszellem a karrierépítésről szól. A nagyszülők pedig a múlt maradványai, nem illenek bele a fiatalok életstílusába…! A szeretet és a hála kiveszni látszik a szótárukból.
 
  Nagyon közel álltak egymáshoz édesanyjával. Tudta, hogy annak a törékeny kis asszonynak köszönhetett mindent. Egyedül nevelte  fiát gyakran erőn felül, csakhogy meg legyen mindene. Ha  Ő nincs, akkor egyetemre sem tudott volna járni. Apjáról csak annyit tudott, amennyit Mama szűkszavúan elmesélt neki. 1956 -ban a forradalom idején tűnt el. Fiatal házasok voltak még akkor, s így maradt özvegyen.
 
Misi az apját nem ismerhette, de édesanyja gyakran emlegette neki,  hogy tisztára úgy néz ki, mint az eltűnt férje. Furcsa módon édesanyja a fiatalkori emlékeiről ritkán, és akkor is szűkszavúan mesélt. Azzal hárította el az érdeklődő kérdéseket, hogy fájdalmas számára az a tragikus időszak az életében. Újszülött fiával tulajdonképpen elmenekült szülőfalujából az emlékek elől az ország másik végébe. Megnyugvást keresve egy kicsi faluban telepedett le. A tanács akkor utalta ki nekik a jelenlegi kis házat, amely egy disszidált családé volt. Ott megvolt mindenük, ami a megélhetéshez kellett, még a bútorok is a lakásban maradtak.
 Szerették őket a faluban. Édesanyja szerény, dolgos asszony volt, Teréznek hívták, de mindenki csak Rézinek, később Rézi néninek szólította. Temetésén is ott volt mindenki. Az emberek arcán őszinte részvét és bánat látszott. Egyházi temetés volt, ahogy ilyenkor lenni szokott faluhelyen. Misi nehezen tudta feldolgozni édesanyja elvesztését, de azt mondják, hogy az idő a legjobb orvos…

*

   A Nap már lenyugodott, a szürke fátyol kezdett leereszkedni a vidéket. Hazafelé már rutinszerűen vezetett, s gondolataiba merülve észre sem vette, hogy megérkezett az ismert temető bejáratához. Az autó csomagtartójából kivett egy csokor virágot és pár szál gyertyát. A temetőben imitt-amott már égtek az anyák napi gyertyafények. Az ott levő falusiakkal csak néhány szót váltott,  mert sok ideje nem volt a tejes  sötétedésig. Megkereste anyja sírját, és elhelyezte a csokrot a hanton, és a meggyújtott gyertyákkal  körbekerítette. Pár percig még ott maradt egyedül a bánatával, s aztán elindult a faluba a szülői ház felé.
 
  Misi nagyon elfoglalt ember volt, s a februári temetés után még bőven akadt volna elintézni valója a hagyaték körül, de vissza kellett utazni a városba, mert pénzügyi ellenőrzés volt a cégnél. Ám ígéretet tett az érintetteknek, hogy mihelyst teheti, visszajön elrendezni a dolgokat. Ez az idő most jött el, éppen anyák napján. Így legalább egy csapásra sok mindent el tud intézni.
 
  Rossz érzéssel lépett be a kis ház kapuján. Eddig mindig édesanyja sietett elébe, most meg csend és üresség fogadta mindenhol. Nem várta az asztalon a kedvenc  étele,  egy pohár bor,  egy kedves mosolygós szempár, akinek az is elég volt, ha látta a fiát jóízűen enni. Senki sem kérdezte most tőle, hogy jól van-e, nincs-e szüksége valamire?
 Nekiállt a munkának, úgy gondolta, hogy reggelig képes lesz elrendezni mindent, amiért jött. Persze bőven akad majd még később is tennivalója, de most csak a hivatalos ügyeket szerette volna letudni. A felesége és a gyerekei hallani sem akartak ideköltözni, mert ők már nagyon „modernek” voltak!  Szerintük faluhelyen nem lehet élni, így aztán el kell adni a szülői házat, az emlékekkel együtt.  A Mamának nem volt sok irata. Ugyan mitől lett volna? Egy nagyobb cipős dobozban tartotta a hivatalos papírokat, a családi fényképeket pedig egy kisebben.
 Kinyitotta a szekrény nyikorgó ajtaját, amiben édesanyja a ruháit tartotta, és annak a felső polcán meg is találta a dobozokat. A nagyobbat magához vette, letette a gyengén megvilágított kopott konyhaasztalra, és módszeresen el kezdte tanulmányoznia benne levő iratokat. A szokásos dokumentumok voltak: telekkönyvi-, anyakönyvi iratok, hivatalos értesítések, adás-vételi szerződések, stb. Szóval semmi különös. Már szinte elolvasta az egész paksamétát, amikor a doboz legalján észrevett egy felbontatlan borítékot neki címezve. Az írás formájáról azonnal rájött, hogy édesanyja írta. Már a címzése is kicsit felkavaró volt:
 
Misi fiamnak, de csak a halálom után bontható fel!
 
Aggodalommal vegyes érzéssel nyitotta fel a lezárt borítékot. Vajon mi állhat benne, amiről ő nem tud? Nagyon jól ismerték egymást mind a ketten, úgy gondolta, hogy semmilyen titkuk nem volt egymás előtt. A borítékon és a levélpapíron látszott, hogy viszonylag frissen íródott. Nekilátott hát az olvasásnak.
 
Drága kisfiam, Misikém!
 
Nem is tudom, hogy kezdjek bele a mondanivalómba. Van egy súlyos titkom, ami Veled kapcsolatos. Életemben sohasem volt bátorságom bevallani, de a mikor ezt a levelet olvasod, akkor én már a temetőben leszek. Nem kell a szemedbe néznem, és nem kell látnom egy csalódott ember megvetését, amiért egész életeden át becsaptalak. Így egyszerűbb nekem is, neked is: nem én vagyok a vér szerinti szülőanyád! Mint tudod, távolabbról költöztünk ide. Ennek a valódi oka az volt, hogy őszintén, a saját gyermekemként nevelhessek fel. A ottani faluban tudta mindenki, hogy egy leányanya hozott a világra, de ő nem akart a „szégyene miatt” megtartani. Az én uram pedig meghalt ’56-ban, s így a hatóságnál sikerült elérnem, hogy magamhoz vehesselek. Tudod, vannak  gonosz , rosszindulatú emberek,  és csak idő kérdése lett volna, hogy mikor vágják az arcodba azt, hogy törvénytelen, zabigyerek vagy…! Ezt nem akarhattam. Azt akartam, hogy a testi-lelki fejlődésed a többi gyerekéhez legyen hasonló. Hát ezért kellett elköltöznünk oda, ahol senki sem tudja a titkunkat. Ebben a faluban pedig egy gyermekes özvegy lehettem, besimulva a közösség életébe! Te is emlékezhetsz rá, hogy férjhez mehettem volna, több kérőm is volt, de akkor elkerülhetetlenül kiderült volna minden…! Így maradtunk mi ketten egymásnak.
 Ez volt az én nagy titkom. Ha elmeséled a családodnak úgy is jó, ha nem az is jó. Az én szememben Te továbbra is a kisfiam maradsz, és ha ezek után eldobsz magadtól, kitörölsz a lelkedből, hát azt is megértem.
Vigyázz magadra, legyél nagyon boldog:  szerető anyád
 
 Misi körül forogni kezdett a világ. Többször is elolvasta a levelet, mire kezdte megérteni a tartalmát. Mi? Hogy? Nekem nem is volt anyám? Hazugság volt az egész? Ez egyszerűen nem lehet, ilyen gonosz tréfát nem űzhetnek velem! Ki volt hát akkor Rézike, ha nem az anyja? Egy asszony sem szerethette jobban a gyermekét, mint ahogy őt szerette. Kaotikus összevisszaságban dübörögtek fejében a kérdések, gondolatok. Kicsúszott lába alól a talaj.
   Fogalma sem volt, hogy mikor kezdett kicsit megnyugodni, percek vagy órák múlva? Józan gondolkodása lassan, fokozatosan visszatért. Alaposan végig gondolta az átélt lelki traumát, és annak minden lehetséges következményeit. Elmondja-e a családjának, rokonainak a levél tartalmát? Egyáltalán szükség van erre? A gyerekei biztosan végleg kitörölnék még az emlékükből is a Mamát. Az igazság gyakran már csak olyan, hogy a hallgatás még mindig sokkal emberibb lehet, mint a konok tények. Végül a tőle megszokott racionalitással cselekedni kezdett. Első lépésként elégette a levelet, a hamuját pedig az udvaron szétszórta, hogy nyoma se maradjon, rossz kezekbe ne kerülhessen. Élő emberként most már csak egyedül az ő titka marad, és soha senki nem fog tudomást szerezni a tartalmáról. Igenis neki volt a világ legszeretőbb édesanyja Isten és ember előtt egyaránt. Úgy döntött, hogy minden marad a régiben! Azaz még sem. Anyja iránti szeretete, tisztelete, cseppet sem kopott meg. Valami mégis megváltozott. Bár a teste földben nyugszik, Misi szemében a lelke most már biztosan az angyalok közül néz le rá, onnan vigyázza e világi lépteit.
 
   Másnap a temetőbe látogató emberek el sem tudták képzelni, hogy Rézi néni sírjával mi történt. Csodálkozva látták, hogy az egész nyughelyből semmi sem látszik, mert mindent elborított a virág. Hogy mi történt? Senki sem tudta. Titok marad ez már örökre, csak aki mindent tud, az ismeri a választ…

**********************************************

 12. GYERMEKNAPI VERSEK 

 

ENGEL CSABA: VERS LÁNYUNKHOZ

 - Szótlan kószál hiába keresem.-

 

Egymással szembe

ülünk egy asztalnál,

Gyertya fény mellett

arcunkra füst száll,

Könnybe lábadt

szemeinkből gyöngy pattan,

S hol egymás szemébe

nézünk szótlan,

 

Rózsámnak rózsája,

hol lehet elveszett?

Fehér és tiszta volt

gyöngéd és szeretet,

Hol az a csillag

mely hozzá vezethet?

Mert, látni akarom arcát,

hogy nevet.

 

Egy vörös rózsa szál

könnyeink felissza,

Szívünk hevesen dobban,

ritmusát játssza,

Mint szél a gondolat,

kósza útjára kel,

Csak az ég tudja

magával mit cipel.

 

Mindkét kezem kezedbe csúsztatom,

Majd újaid

tenyerembe markolom,

S el nem engedem

míg ki nem mondom,

Én még itt vagyok,

szeretlek angyalom.

 

Míg hallgassuk

egymás lassú sóhaját,

Könnyeink kioltják

a rózsafa szomját,

Amelyről hiányzik

azaz, a szál,

Kit együtt siratunk

ennél az asztalnál.

 

2021.04.15.

.............................................

 

GYERMEKNAPRA

 

Poór Edit: Drága kislányomnak!

 

Mindig óvtalak,

És fogtam a kezed.

Mikor beteg voltál,

 

Őrködtem ágyad felett.

Immár felnőtt lettél,

Ám, számomra mindig

A gyermekem maradsz.

 

Bölcsességemet,

Mind átadtam neked.

Fogjad az Úr kezét,

Soha el ne engedd!

 

Csak higgy és érezd Őt,

Csak higgy és láthatod,

Csak higgy és hallhatod,

Kegyelemmel vezet,

 

Az életutadon.

Erőt ad, vigasztal,

Mindent megad neked,

Ami lehetséges,

 

Felvállalt pályádon.

Mindig hit vezessen,

Szívedben, önzetlen

Szeretet lángoljon!

 

Gyermeki boldogság,

Soha el ne hagyjon,

Ezt kívánja neked,

Féltő édesanyád.

.................................................

 

MÁJUS 7.   LEGFONTOSABB NAPOM

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: 1954.05.07

 

Édesanyánk,

Kicsiny, törékeny asszony,

Éppen hatvanöt éve,

Felnézett az égre,

Enyhülést remélve,

A  szenvedésre.

S a szerelemnek

Legszebbik havában

Orgona nyitogató

Langyos májusában

Csendes éjszakának

Felsíró zajában

Kettő fiat szült

Maga, és az Isten

Dicsőségére.

Hasonlatosan

Saját képére.

Az Isten áldja meg érte.

 

2021. május 7.- én

 

A  VERS HANGOS LINKJE ...ELMONDJA  ILOSVAY EGYED KATALIN

https://www.youtube.com/watch?v=dtjzNW7o8Eo

A  VERS A  YOUTUBE-on IS MEGHALLGATHATÓ.

*

 ANYÁKNAPI BŰNBÁNAT. - ÉDESANYÁNKNAK

 

NAGY VENDEL: TÉKOZLÓ FIAK

 

Szűk kicsi utcán

Görbe anyóka

Fiait várja

Éhes a szóra.

 

Hol? Merre járnak?

Tékozló vággyal,

Korgó gyomorral,

Üres iszákkal.

 

Cipőjük elnyűtt

Ép-e a testük?

Idő viharában

Megtört-e lelkük?

 

Kimegy minden este

Utca elejére

Anyai szíve

Bánattal telítve.

 

Sok éve várja

Kapuja tárva

Minden bűnük

Rég megbocsátva.

 

Megbánva bűneink

De mindhiába,

Sírva borulunk

Sötét sírjára.

 

2019.   Anyák napjára

**********************************************

 13. VERSEIMBŐL 

 
REMÉNYI TAMÁS: Posztumusz tőlem: Neked

Ha egykor majd a szerelmes szívem megszakad,
szerelem virágát, rózsát ültess a síromra!

Meglásd, bimbója mikor kifakad,
édeni szeretet pírja ül orcádra.
Halovány pír szenvedéllyel lelkeden Téged bitorol,
leselkedve, irigyen sugarakat repít feléd a Hold,
éjszakai fény árnyában csókol,
kottára varázsolt betű-versek szentelt himnusza harsog.
Mikor, majd emlékem szívedben sajog,
ha a lelked lelkemhez sóhajt dadog,
mondjál el értem egy imát, de ne kárhozatot,
s a bánatod hevít – tán – csillapítod.
Szeress holtodiglan, mint én szerettelek,
emlékezz, mit a sors kettétört, amitől lett a végzetem,
gyűrűsujjad emeld az ég felé, de csendben:
lássam, szerethetem-e még a szíved?
Nem kell, hogy magadra öltsd az özvegyi fátylat,
hisz’ lelkedben tovább élek hitvesedként, ahogy akartad…
Elég ha mosolyogsz, s én ebből érzem az ajkad,
csókja máris rózsabimbókat fakaszt a megújuló pirkadatban.

2021.04.17.

……........................................…….

Neszel a táj

Zizzen a haraszt, madárka szállott rá,

Alszik a zsombék, kikelet ébredez,

Pirkad a hajnal, vörös ing világán,

Fűszál hegyén csillog a harmat cseppje.

A légbe simul az ölelő sugár,

Fészkében pironkodik a Nap öle,

Hűvös a hajnal, ébred a hóvirág,

Megújul a természet, neszel kéje.

A csend némaságát hosszan szaggatja,

Torkán megreked a ki nem ejtett szó,

Szellő suttog, szisszenő dallama ring.

Kispatak fut a piros tükre alatt,

Fényét ott töri az égi varázsló,

Pókháló kereng, mint elgurult motring.

*

 Irgalom

Őrjítő a csend,

Magányhoz szól a harang,

Megdermed a könny,

S csillagot éget a Nap!

A küszöbön áll a lélek,

A csendet felfalja egy jaj,

Szívet szorongat az élet,

S az kialszik hamar!

Lelke áldott, s mégis eltávozott,

Ó, mondd meg miért?

Miért folyjon annyi könny

Ha nincs rá ok?

Ó, mondd! Mondd meg: MIÉRT?

Oltárnál áll a szeretet,

Templom tornya fényben úszik,

"Hiszek egyben" a nép bízik,

S csönd uralja már a termet!

Égi csengettyű csilingel,

Imára kulcsol minden kéz,

Az élet oly nagyon nehéz:

Áldás jön a reménységgel!

Szeretet: sugár a fényből,

Szívet megtölt a bizalom,

Bennünk él már az irgalom:

Gyöngycsepp az Úr kegyelméből!

Örök álmot

szemmel

megsimogat a

gondolat…

Napsugár játszik a légben,

Ábrándot kerget a szellő,

Enyhül a fájdalom, oszlik a felhő,

S már békesség ül a szívekben!

*

Életkép lent és fent

(prózavers)

Selymes, mosolygós, illatos bor a pohárban, mellette az ivóban öregember elmereng, cigaretta füstjében sziluettje is alig dereng, gondolatai messze szállnak a világban. Kinn az utcán már az éj leplével ágyat vetett: zeneszó kihallatszik az ablakon. Csókolózó pár áll az utcasarkon, és a csalfa Hold e látványtól már szenvedett. Villamos csilingelve végig dübörög a sínen, megállóban néhány ember áll, ott a jármű csikorog, megáll… tömeg van a szerelvényen! Csillagok ragyognak, amott van a Göncölszekér, angyalok rajta, mindegyikük felfért, Nagy Medve szekeret húz, nekifeszül a rúdnak. Holdudvar ma igen népes, kerítése hatalmas, estély zajlik ott: ez bizalmas! Hordó gurul, zeng az ég, a vendégsereg tánca szépséges. Villámok cikáznak a Földre, felhők sírnak, örömkönny hullik, lágy szellő simogatja őket, mind az Ég csendjébe bújik, az érzelmek elcsitulnak egy időre… Fellélegzik a természet. Csillagfény világától csillog minden vízcsepp, gyönyörű virágok illata terjeng, lehullik róluk a gyöngycsepp. Miközben a sarki szerelmespár egymásnak fogad örök hűséget, az ivóban elhalkul mára a zeneszó, a bor is kiürül a pohárból. A záróra közeleg. A merengő öregember. 

**********************************************

 14. HALLGASSUK EGYÜTT 

 - dr KOVÁTS GYULA  ZENEI ROVATA - 

 

ZÖLDELT A RÓZSAFA

Zenei rovat 51. szám

 
  A március 8.-i nőnapra szóló köszöntőt keresve a Zöldellt a rózsafa című népdal jutott az eszembe, mint a hitvesi hűség szép mintája. Ezt a dalocskát szinte mindenki ismeri, de kórus-énekben, szimfonikus zenekari aláfestéssel senki. Ez került kivitelezésre, sőt lemezkiadásra most a Róza & Julius kiadó gondozásában.

 Sokan kérdezték az utóbbi időben írt szimfonikus műveinkről, hogy mely zenekar játssza? Mely kórus énekel? Ez szinte zavarba is hozott, hogy a videóknál vagy a lemezeknél nincs feltüntetve az előadó zenekar és/vagy kórus.

dr. Kováts Gyula

  Nos, a legújabb a Zöldellt a rózsafa című népdalt tartalmazó CD lemezünkön már ez a felirat is szerepel: „R&J szimfonikusok”, azaz Róza & Julius szimfonikusok. Mindez hosszú fejlődés eredménye,  mivel most már állandó gyakorlattá vált a virtuális szimfonikus zenekarunk és kórusunk megjelenítése a virtuális világban, a megosztókon, mint a Youtube, Videa, Indavideo, Vimeo.
Lemezfelvételeink kidolgozása, azaz a master hangfelvétel, valamint a borító és lemezgrafika a Róza & Julius stúdiójában készül, a lemezek fizikai legyártása évek óta a Robotix kft.-ben történik. Érdekessége a kiadott lemezeinknek, hogy szintén hosszú fejlődés alapján nemcsak a hanganyagot rögzíttetjük a lemezre, hanem annak videó változatát is, valamint a mű teljes kotta-anyagát is. Így egy-egy kislemezen mindig csak egy rövidebb-hosszabb zeneszámot rögzítünk, a hozzátartozó fenti részletekkel.
Ez a teljesen egyedi megoldás lehetővé teszi a kották kinyomtatását egy későbbi élő előadáshoz, valamint az elektronikus kottaolvasóba való átvitelt is. Ez a komplex kivitelezés lemezeinket nyilvánvalóan értékesebbé, hasznosíthatóbbá, egyben értékállóbbá teszi.
Végül érdekességként hozzátesszük, hogy a szépséges Zöldellt a rózsafa nem magyar népdal, de a magyarra fordítása elsőrangúan magyaros. Inkább csak a hangzásvilágából és szerkezeti felépítéséből lehet arra következtetni, hogy mégsem magyar, hanem lengyel gyökerű, de a magyar szívet ugyanúgy melengeti…
Hallgassátok, lássátok szeretettel Róza és Gyula.
 

Zöldellt a rózsafa

Zöldellt a rózsafa,

mégis elszáradott.

Meg ne tudd anyácskám,

meg ne tudd anyácskám,

sej, hogy miért búsulok!

 

Oly bús az életem,

elment a kedvesem

messze más határba,

messze más határba,

és útját nem lelem.

 

Zöld erdő sűrűjén

madárka hangja száll.

Hallod jó anyácskám,

hallod jó anyácskám,

kedvesem arra jár.

 

Vígan szól énekem.

Elmúlik majd a tél.

Rózsa virulásra,

rózsa virulásra

hű párom visszatér.

 
Elérhetőségek:
https://youtu.be/NfUpo5oSmLI
https://videa.hu/tagok/derkovats-gyula-2108003
https://orokbecsuek.blogspot.com/2021/03/zoldellt-rozsafa.html
 
KÖSZÖNJÜK AZ ÉLMÉNYT !

**********************************************

 15  VERSRŐL VERSRE 
 - VERSVÁLOGATÁS  I. P. STEVE ÍRÁSAIBÓL - 

 
A divat mögött
 
Nekem
nem kell !
- Hallom a tiltakozást egy nagy boltban

-Se neve, se ára nincs, biztos ócska!
Inkább fizetek többet s legyen márka
és akkor tudom, hogy miért volt drága!
 
Neve
legyen!
Lássák, hogy a pénzt nem sajnálom érte
és a sok ember irigykedve nézze!
Habár miért is lennének irigyek,
hiszen a legtöbb ember olyat visel.
 
,,Nekem
vette
ezt a rongyot, egy régi, jó barátom,,
- pólómon ezt a feliratot látod,
mit használok már hosszú évek óta
és anélkül, hogy szakadna, vagy kopna.
 
Benne
megyek 
mindenfelé, a hónap legtöbb napján,
nem bánt, hogy nem Nike vagy Adidas tán.
Örömöm az, hogy kényelmes és tetszik,
akinek nem tetszik, nem nézi. Ennyi!
 
Repedt,
feslett,
márkás cipőm beázik az esőben,
de lépés a divattal, így kezdődhet.
A név felé az igény növelése
és nem gond a minőség csökkenése.
 
Lehet
neves
egy ruha, egy farmer, vagy egy alkotás. 
Egy író, egy festő, színész, vagy szobrász.
De nem mindegy, hogy hol nyert elismerést,
hisz a minőség, mindennél többet ér.

.............................................

 

Ha hímnős is az éti-csiga, de párt keres.

(avagy, a csigafiú nemet kap)

 

- Ma már másnap s visszajöttem,

hogy töltsük együtt időnket!

- Hagyj, nincsen ahhoz most kedvem!

- De hisz tegnap te kérted ezt...

- Az igaz, csakhogy, hiába!

Tegnap fel voltam csigázva,

ma meg, el vagyok csigázva. -

Válaszolt a csigalányka.

....................................

Nem bizsu

 

A legszebb ékszer,

amit bárki megnézhet,

a mosoly fénye.

.........................................

Emlékek derengése

 

Szerelmes dallam,

hogyha felcsendül halkan,

mosolyban tarthat.

...................................

Mégis véget ér

 

Végtelen utad,

ha már a porba fullad,

vége a múltnak.

.....................................................

 

Haladás a korral

 

Még dolgozgatnak az öreg szegények

és a fiatalok élnek segélyen.

Egyre csak öregebb lesz, az az ember,

ki végre, koráért nyugdíjba mehet,

de még sportol, hogyha szaladnia kell,

ha kötelessége rögtön hívja el.

Úgy szalad, mint aki menti irháját

s ha nem fut, moshatja ingét, gatyáját.

Több lesz a várakozó, szennyes holmi,

persze azt, valahogy ki is kell mosni.

Mosógépe, ha van neki, szerencsés.

Na ja! Ha van a feje fölött fedél!

 

Boldog és öröm, annak az öregkor,

aki vidám tud maradni mindenkor,

aki elfelejti, hogy feledékeny

és nem veszi be rá a gyógyszerét sem,

ki nem emlékszik a tegnap bújára,

csupán a régi, fiatal múltjára.

Olykor van, tehetetlen semmittevés,

helyenként kíséri a semmit evés.

Ki él a nyugdíjat megért korában,

az így, vagy úgy, de tengődik sorsában,

utolsó estjén, boldogan alszik el,

hisz nem tudja, hogy a rosszból menni  kell.

.........................................

 

Nyelvünk szépségében

 

A vers kedvesebb,

hogyha a sor végeken,

a rím, szépen cseng.

 …......................................... 

 

A legszebb érzés

 

A szeretetnek

az érzelem a lelke,

úgy él, szívedben.

 

Baráti szeretettel üdvözöllek: István

**********************************************

 16. EMLÉKEZÉS 

 

CSOMOR HENRIETT: Cézár, a felejthetetlen, hűséges puli kutyám

 
  Minden este pontban hét órakor Cézár kutyámmal kint, a csillagos ég alatt nekiálltunk tutulni. Vagyis, tiszta poénból megtanítottam tutulni. Imádtam az este nyugalmát, ahogy sétáltam vele az udvarban, s a csillagok ragyogtak a fejünk felett. Cézár élvezte ahogy simogatom, s közben tutulunk. Gyakran a lépcsőre ültem, mellém

bújt, átkaroltam

Csomor Henriett

 fejemet ráhajtottam, nyaldosta nagy, piros nyelvével a fülemet. Különleges kutya volt, ő tudta, érezte ha bánt valami, vagy ha vidám vagyok. Ha véletlen nem mentem ki percre pontosan, tutulva rázendített egyedül. Sikerült kicsalnia, anyám számtalanszor elnevette magát a látottakon, s már előre szólt, hét óra vár a kutyád. Fél 9-kor úgy köszöntem el tőle, hogy legyen jó éjszakád, s ez így ment télen-nyáron. Érezte, ha apám felöntött a garatra, morogva menekült mikor veszekedett. Ő nő párti kutya volt különben is. Emlékszem, egyszer lapáttal megvágta szegényemet apám mérgében. A szívem szakadt meg érte. "Mért  bántottad? Tudod apu, Cézár egy érző lény!", de nem hallgatott meg, csak otthagyott.

 *

   Cézár türelmesen várt  egy-két órát míg bringázok az utcánkban. Mozgásban kellett tartanom magam, most nem tunyulhatok el, hogy van motorom. Ilyenkor legalább feszes izmaim is kilazultak a háromkerekű Csepel bringámon. Jó is volt biciklizni, legalább kifáradtam, s friss levegőn voltam. Csak azt bántam, hogy nem tudok mesze elmenni vele, mert nem volt biztonságos. Néha elragadott a szabadesés vonzata, ha szerencsém volt, nem jött épp senki se, s fel tudtam állni egyedül. Nem szerettem ha néznek, mert az embereknek ez a látvány tehetetlenséget mutatott. Bizonyítani akartam, mert bennem volt a vágy, hogy fel tudok állni. Ilyenkor nagyon izgultam, s nehezebben ment a felállás, de volt aki végignézte ezt a manővert. Rendesen ziháltam ilyenkor, de annyit még kinyögtem fél hangosan mikor tovább álltak: "Rohadt érdekes volt ám öcsém, akár a moziba mi?" Valahányszor mentem a faluba a motorral, s találkoztam a tanárommal, akinek a szeplős orrom tetszett gyerekkoromban, mindig azt mondta: "Ügyes vagy Heni, csak a biciklizést ne hagyd abba, mert az jót tesz a lábadnak." "Nem fogom elhanyagolni sohasem!" - ígértem meg. Cézár, már a kapun kívül várt. "Hogy szöktél te ki? Pedig be van csukva a kapu, még jó, hogy nem mentél ki a főútra. Ne poncolj, megmondtam, hogy nem jöhetsz ki, elüt az autó, s nem leszel nekem." Hirtelen felugrott a lábamhoz a motor trepnijére, és utazott velem. Óvatosan mentem, nehogy gondoljon egyet, s leugorjon. De tűrte, hogy megyek vele egy kört, aki látta, nevetett. Bevittem egészen a házig, "Na most már elég volt Cézárkám a gyereknapból. Szállj le szépen, mára befejeztük az utazást, menj egyél-igyál, s ne ugasd sokat a holdat éjjel." Anyám nem értette, mit akarok a motoros szemüveggel. "Képzeld a kutyám is motorozott velem, s neki kéne a szemüveg."  "Ez a kutya milyen csoda jópofa kutya!"  - nevetett anya. "Ilyent csak a te bohókás kutyád csinál."
 
  Napokig szomorú volt, s csak bújt az ezüstfenyő és a góré alá. Ha hívtam hűségesen jött az én jámbor kutyám. De valami nem tetszett nekem vele, nagyon fájt neki a farkánál valami. "Nyugalom kis kutyám, ne morogj, csak megnézem, nem bántom." Bizony tiszta alvadt vér volt a lompos farka körül. Soha többé nem tudta begömbölyíteni úgy, ahogy a többi puli, olyan érdekesen. Hetekkel később leszakadt a farka, de legalább élt. Suttyó kölykök ezerrel hajtanak itt az utcában, s az egyik ráment a farkára, mikor kint őrizte apámat. Újra boldog kutya volt, a sebe nem gátolta semmiben. Imádtam, ahogy szaladt az udvarban, nagy fekete bundája csak úgy lebegett utána. Terelte a disznókat, és a csirkéket, de még a légynek sem ártott. Rengeteg csirkét vágtunk, ott volt mindenhol ahol mi, rácsöpögött a bundájára a csirke vére. Hiába zavartuk, már késő volt, hisz mindig oda, feküdt ahol a veszély leselkedett rá. Bekukacoskodott, hiába vágtuk le a szőrét, hogy csak a bőre látszott ki. Tűrt ő minden segítséget, még azt is elviselte, hogy csipesszel szedegettük ki belőle az élősködőket. A szívem megszakadt érte, csak simogattam, még a tesóm és a munkatársam tisztogatták. Szemében ott volt az a mérhetetlen fájdalom, amit érzett. Amíg élek nem felejtem el, s közben nyalogatta a kezem. Hátralévő napjait a hűs garázsban, vagy a pincelejáróban töltötte, s keservesen sírt. És én vele együtt zokogtam. Állatorvos azt mondta, hogy reménytelen. De megpróbáltuk meggyógyítani, végül elérkezett a legfájdalmasabb márciusi nap. Borzalmas óra volt, Cézárkámat elaltatták. Én a szobámba bújtam, bömbölt a fülembe a zene, közben zokogtam, hogy ne halljak semmit. Fájdalmasan beszéltem: "Ne bántsátok, könyörgök, ő élni akar, tele van élettel, ne, kérlek, ne engedjétek, nem halhat meg a kiskutyám, akit imádok." Közben a Paff a bűvös sárkány ment, a fejem is fájt a zokogástól. Mintha a traktort hallottam volna. Bejött anya, "Kislányom, ne zokogj, elment." Átölelt anya, vigasztalt. "Anya nem akarom így látni!" "Apád elvitte a szőlőbe,, az akácosba a Bendzsi mellé." "Anya, szenvedett mikor megkapta az injekciót?" "Nem, mindjárt elaludt, ne sírj, gyere ki inkább velem." Hónapokig küszködtem hiányával, a legsivárabb tavaszom volt akkor. Hiába ugrált a rigó borús napokon a zöld füvön, az sem érdekelt. Fájt a lelkem, nem volt semmi örömöm, mindenhol csak őt kerestem. Fülembe állandóan ugatását hallottam, valahányszor a Paff ment a rádióban, sőt még most is ha olyanom van, sírva fakadok. A pince felé mentünk a tesómmal: "Hallod, szólaltam meg keserűn, olyan, mintha a Cézár ugatna." Sokáig a holdban kerestem azt a két fekete gyönyörűséget, akik boldoggá tették magányos életemet. Cézár fél évvel élte túl apját, Bendzsit. Kutya évet számítva negyvenkét éves volt.
 
2016. január 23.      

...a hűséges puli...

**********************************************

 17. BIBLIAI BUZDÍTÁSOK  3. 

 

PÁNCZÉL JÁNOS: Hágár és fia megmenekülnek a szomjanhalástól

 
1Mózes 21, 14 Ábrahám fölkelt reggel, fogott egy kenyeret meg egy tömlő vizet,  és Hágárnak adta. Föltette azt az asszony vállára, és elküldte őt a gyermekkel együtt. Így ment el, és bolyongott Beérseba pusztájában. 
15 Amikor kifogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik bokor alá, 
16 maga pedig elment, leült vele szemben egy nyíllövésnyi távolságban... és hangosan sírt. 
17 De Isten meghallotta a fiú hangját, Isten angyala pedig kiáltott a mennyből Hágárnak, és így szólt hozzá: Mi van veled, Hágár? Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját ott, ahol van. 
18 Kelj föl, vedd fel a fiút, és fogd kézen, mert nagy népet támasztok belőle. 
19 És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást.  Odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiút. 
20 Isten pedig vele volt a fiúval, és az felnövekedett. A pusztában lakott, és íjász lett. (Ref. új ford. 1990.)
 
- Ha voltak is Sára és szolgálónője, Hágár közti vetekedések, a családfőnek, Ábrahámnak az Isten iránti hithűsége rendületlen maradt - erre következtethetünk abból, hogy Isten gondoskodása Ábrahám családjában a szolgálói rétegre, a pusztába küldött anyára s annak fiára is kiterjedt. "meghallotta Isten a fiú hangját" (17. vers) - Bizonyára az anya sírására is odafigyelt az Úr; Hágárnak egy korábbi menekülésekor ezt mondta neki Isten angyala: "hallott az Úr nyomorúságodról" (1Mózes 16, 11). Több igehelyen is megállapítható: minél kiszolgáltatottabb valaki, pl. gyermek, jövevény, árva vagy özvegy, Isten annál törődőbb iránta. Itt is főképp a gyermek szomjhalálszéli jajkiáltásai voltak azok, amelyek Istent szánalomra, irgalmas segítségre indították. Ha pedig az igaz istenfélők járulnak őhozzá, hogy is ne terjedne ki rájuk Isten kiemelt gondoskodása?! "Utoléri a bűnöst az, amitől retteg, az igazak kívánsága pedig teljesül." (Példabeszédek  10, 24) "Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat... Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr." (Zsoltárok 34, 15; 34, 19)

**********************************************

 18. ÚJ LEHETŐSÉGEK TÁRHÁZA 

 

BEMUTATKOZIK A  POSZTER CLUB

IRODALMI PÁLYÁZAT VAKOKNAK

BEMUTATKOZIK A  POSZTER CLUB IRODALMI OLDALA

 
Poszter.club néven elindítottuk online művészeti magazinunkat. Lehetőséget szeretnénk nyújtani amatőr és hivatásos költőknek, íróknak, festőknek az alkotásaik
bemutatására, valamint a tagjaink közti barátságok kötésére és ápolására. Minden kedves alkotót szeretettel meghívunk tagjaink közé. Látogasson meg minket a
https://poszter.club címen, és ha elnyertük tetszését, regisztráljon és publikálja alkotásait nálunk!
 
A  POSZTER CLUB CSAPATA.

............................................

 

IRODALMI PÁLYÁZAT VAKOKNAK

BÁCSVAKOK HÍRLEVÉL

 
Pályázati felhívás novella, humoreszk, szatíra írására 
Romhányi József születésének 100. évfordulója alkalmából
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete pályázatot hirdet látássérült amatőr szerzők részére. Az első díj 50.000 forint, a benyújtás határideje 2021. augusztus 31.
Fővédnök: Romhányi Ágnes, Nádasdy Kálmán-díjas egyetemi tanár, műfordító, szövegíró, dramaturg, Romhányi József lánya
 
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete prózaíró pályázatot hirdet látássérült amatőr szerzők részére, tisztelegve Romhányi József forgatókönyvíró, műfordító, író, költő munkássága előtt. A pályázaton részt vehetnek mindazon Magyarországon vagy a határainkon túli magyar nyelvterületen élő vak illetve gyengénlátó személyek, akik bármely látássérülteket tömörítő szervezet, szövetség, egyesület tagjai, vagy más módon igazolni tudják látássérültségüket.
 
Tudjuk, hogy a vak és gyengénlátó emberek között sokan vannak, akik nemcsak olvasni szeretnek, hanem írni is. Az elmúlt hónapok bezárkózása időt és lehetőséget adott az alkotásra, a novella, szatíra, humoreszk pedig az egyik legalkalmasabb műfaj a nehézségek kifordítására, átértékelésére, másként látására. A mindennapok komoly nehézségeinek, problémáinak humoros bemutatását, „kigúnyolását” várjuk. Elég már a bajból! Legyen vidámság, jókedv és nevetés, mert az gyógyít és segít felülemelkedni az aktuális problémákon. A pályázat célja feleleveníteni Romhányi József, a rímhányó Romhányi munkásságát. Keressük azon írókat és alkotásokat, akik és amik visszaidézik azt a nyelvi gazdagságot, játékosságot, amit Romhányi adott nekünk.
 
 

 A pályázat fődíja:  50 000 Ft értékű ajándékutalvány

 II. helyezett:          40 000 Ft értékű ajándékutalvány

 III. helyezett:         30 000 Ft értékű ajándékutalvány

 
A díjakat az alábbi támogatóink ajánlották fel:

 - Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége
 - Bács-Kiskun Megyei Katona József könyvtár
 - Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete
 - Fény Alapítvány
 - Flamann Ildikó. Anonimitását kérő felajánló
 
Az első 3 helyezett írása bekerül a Vak és gyengénlátó költők és írók antológiájába.
Különdíjak felajánlásáról a pályázat kiírói a zsűri javaslata alapján döntenek.
Részvételi feltételek:
A pályázónak rendelkeznie kell:
- az MVGYOSZ bármely tagegyesületénél kiállított, érvényes tagsági igazolvánnyal, vagy
- valamely határainkon túl működő látássérülteket tömörítő szervezet, szövetség, egyesület vezetőjének igazolásával, vagy
- a látássérültség okán megállapított ellátásról szóló határozattal, vagy
- szemészorvos látássérültséget igazoló hivatalos dokumentumával.
 
A pályázat nyelve: magyar.
Életkortól függetlenül minden látássérült személy pályázhat, korcsoport szerinti elkülönítés és korcsoportos külön zsűrizés azonban nincs, a pályaművek azonos elbírálás alá esnek.
A pályázaton minden alkotó legfeljebb három eredeti, máshol nem közölt, saját pályaművel vehet részt. A műfaji meghatározáson túl (novella, humoreszk, szatíra) egyéb tartalmi vagy tematikus megkötés nincs, a pályamű bármiről szólhat.
 
 A pályamű maximális hossza írásonként: szóközökkel számítva 9000 karakter
 A pályaművet World formátumban kérjük benyújtani, a betűtípus: 12-es Times New Roman vagy Arial legyen.
 A pályázat jeligés. A pályázatokat elektronikusan, e-mailben, a romhanyipalyazat@bacsvakok.hu címre kell benyújtani. A pályamű beérkezésekor a pályázó visszaigazoló e-mailt kap.
 
 A pályaművet (Word formátumban) az e-e-mailhez kell mellékelni, a fájl neve a pályázó által választott jelige legyen. Emellett a pályázóknak a pályamű beküldésekor az e-mail szövegében meg kell adniuk nevüket, életkorukat, lakcímüket, telefonos és e-mailes elérhetőségüket, valamint az általuk választott jeligét. Kérjük, hogy a jeligét a pályaművet tartalmazó fájlba is írják be.
A pályázóknak az e-mail szövegében nyilatkozniuk kell továbbá arról, hogy látássérültek, illetve, hogy látássérültségüket mely dokumentummal tudják igazolni. Igazolásként elfogadható az MVGYOSZ bármely tagegyesülete által kiállított tagsági igazolvány, a látássérültség okán ellátást megállapító határozatok, valamint szemészorvos által kiállított szakvélemény is. Az igazoló dokumentum benyújtását valamennyi pályázótól kérjük. Határon túli pályázók esetén kérjük, hogy látássérültségüket lehetőség szerint magyar nyelvű dokumentummal, ennek hiányában a helyi látássérülteket képviselő egyesület vezetőjének nyilatkozatával igazolják.
 
 A pályaművek beküldési határideje: 2021. augusztus 31.
 
A pályázat ünnepélyes eredményhirdetése 2021. október 15. a fehérbot nemzetközi napja. Helyszíne: Katona József Könyvtár - Kecskemét
A beérkezett pályaműveket öttagú zsűri bírálja el, és választja ki közülük a díjakra érdemes alkotásokat. A bírálat főbb szempontjai: nyelvi gazdagság, játékosság, humor, érthetőség.

 *

A zsűri tagjai:
 - Romhányi Ágnes zsűrielnök, Nádasdy Kálmán-díjas egyetemi tanár, műfordító, szövegíró, dramaturg, Romhányi József lánya
 - Kőmíves Katalin fordító
 - Hajdu György rendező
 - Pandur Petra színháztörténész, könyvtáros
 - Sztakó Krisztina amatőr író, költő, a Vakok Világa c. folyóirat szerkesztője, az MVGYOSZ elnökségének tagja, a Bácsvakok elnökségének tagja, az egyesület önkéntese

 *

A zsűri döntése ellen kifogásnak helye nincs, az jogi úton nem támadható.
A legjobb pályaműveket az eredményhirdetéskor neves művészek és a Katona József Könyvtár munkatársai adják elő 
A pályaművekből hangoskönyv készül, amely a Bodor Tibor Hangoskönyvtár állományát gyarapítja.
Kereskedelmi forgalomba kerülés esetén a szerzői jogok az alkotót illetik.
A Magyar Vakok és Gyengénlátók Bács-Kiskun Megyei Egyesülete a programváltoztatás jogát fenntartja!
 

SOK SIKERT A  PÁLYÁZNI VÁGYÓKNAK!

**********************************************

 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 

Drága Vendi, nagyon köszönöm, hogy gondolsz rám!

Nagyon sok szeretettel gondolok rád, és kívánok harmonikus, örömteli és áldott Ünnepeket. Ölellek: Zsuzsi

 

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2021. ápr. 5., H 18:01):

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : HÚSVÉTI VAKOS LOCSOLÓVERS 

 

Kék erdőben jártam,

zöld ibolyát láttam,

várnak a lányok,

locsolni járok,

útban az árok,

piros tojást kapok,

színvak is vagyok,

ha poharat is adtok,

leverem mint a vakok,

semmit sem látok,

sötétben járok,

megtörténik a varázslat,

megöntözlek nagyon,

hogyha megtalállak.

 

SZEKSZÁRD  2021.  HÚSVÉTJÁN

A  ROSSEB SAROKBÓL.

A  LOCCS HELYETT   BOCS...

 

 

Vendi! Mindjárt sírok!

DRÁGA VENDI, köszönöm. De mégis szeretettel ölellek: Zs.

......................................

TAVASZI ZSONGÁS  CÍMÜ VERSEMHEZ

Szia Vendi !

Gratulálok a vershez ! Csuda szép ! Öröm ,csillogás. Elolvastam egy ghánai fiúnak aki hírből sem ismeri a tavaszt mégis  a nyelv ritmikája nagyon megfogta.

Megpróbálok valami dallamot találni rá és énekelni végre itt a tavasz .

Sokat gondol Rád : Óbudáról Ági

....................................

 

A  KÖLTÉSZET NAPJÁRA - KÖSZÖNTLEK KÖLTŐ!

 

Kevés embernek adatik, hogy KÖLTŐ barátja legyen.

Én - úgy érzem -  szerencsés vagyok, hogy talán, lehetek. Te szólítottál így és ez jól esett, köszönöm!

Isten éltessen! A Múzsád (múzsáid) és Te magad is! Te már alkottál!

Üdv, nem köszöntött társaidnak is! Élj, soká és alkoss tovább, KÖLTŐ!

Paplan

 .......................................

 

Kedves Vendi!

Örömmel olvastam, hogy már jelentettél meg könyveket. Valahogy elkerülte figyelmemet. A Megszólalok irodalmi magazinodat délután olvasgattam. Csak gratulálni tudok, nagyon színvonalas, és úgy látom jó pár írótársnak adsz lehetőséget,  hogy írásaikat minél többen megismerjék. Megtisztelnél vele, ha könyveid linkjét elküldenéd. Hatalmas talentumot kaptál a Teremtőnktől, hálás lehetsz érte, mert nem mindenkinek adatik. 

Baráti üdvözlettel: Kata

 .....................................

 

Sok szeretettel köszöntöm az én egyetlen költő és író barátomat a Költészet napján és köszönöm szép versét amit olvashattam!

Rád gondolva - jozsef-attila-isten.mp4-  küldöm egyik kedvenc József Attila verset - bízom benne, hogy tudok örömöt csempészni az estedbe én is... még ha nem is a saját gondolatomat küldöm hozzád....

Kívánok szép estét - jó éjt, simogató álmokkal! Ölellek - Etelka 

 .......................................

REAGÁLÁSOK , BÚCSÚZIK A  TÉL C. VERSEMHEZ

 

 Leslie20162021. április 11. 08:02Remek tavaszi hangulatú alkotás.

 Nagy szív versedre.

*

 László   Szinci2021. április 11. 06:32Szép télbúcsúztató e szeretettel gratulálok. szinci  

*

41anna2021. április 10. 20:517szív)  Épp itt az ideje, csak búcsúzzon is....

 Nagyon szép vers kedves Vendi!

*

 Melinda   molnarne2021. április 10. 17:23Nagyon szépen megírt versedhez szívvel gratulálok:ICA 

* 

B...yL...o2021. április 10. 17:02Tél-búcsúztató versed nagyon szép képet fest a tavaszi világról. Nekünk nemzeti ünnep a tavasz, szépen emlékeztél meg róla. Gratulálok.

*

 László   feri572021. április 10. 15:14Remek évszakok versed tetszik.

 Szívvel gratulálok.

 *

 Feri   5206162021. április 10. 14:31Versed mellé szívet hagyok. Csodás versedhez gratulálok. Sándor  

*

Eci2021. április 10. 14:28Kedves Vendi! Első szívvel gratulálok nagyon szép versedhez! Szeretettel Edit

 .....................................

 

REAGÁLÁS A  1104.  MAGAZINRA

 

DRÁGA VENDI!!

Csak most tudtam visszanyúlni eddig a Magazinig, szerencsére végig tudtam olvasni. Úgy hiszem vannak még amelyeket nem nyitottam ki.... Nem is tudom hogy ha megint lesz erőm visszafelé menjek vagy előre felé... A magazin ismét még nívósabb, ha lehet egyáltalán fokozni! Örömmel olvastam az ismerősök megszokottnál is mesteribb művészetét. Csomor Heni, a "habó" történetek kifogyhatatlan folytatása, Véghelyi József, I.P. Steve, és még sorolhatnám. Nem is beszélve a te alkotásaidról!! Nagyon szuper hogy nem is egyszer hallhatjuk Ilosvay Katika, vagy Guszti előadásában illetve "beharangozásában"!! Szeretném minden elmaradásomat behozni. Örülök a műveidhez való hozzászólásoknak a Poet - ban is! Hálával köszönöm, mekkora teret kaptam kétszer is a magazinban, csakhogy egyszer tudtam vidámat is küldeni... A másik annyira elrejtőzött az idők során hogy döbbenettel olvasva nem ismertem fel. Gratulálok töretlen munkádhoz, tehetségedhez jó barát!! Puszik ági

 

" Az új élet mire való?

Úgyis beléd szakad a szó. "

 

NAGY VENDI VERSÉBŐL

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com>

..........................................

 

AZ ÉLET PARÓDIÁJA

Ne hagyjuk, még itt e helyet! Sokan mentek el, nagyon fájó. Még egy is sok. Tudom, sok mindenről nem beszélhetünk, hogy legalább másokat ne keserítsünk.

Készülj május negyedikére!

Paplan

 

From: Nagy Vendel

Sent: Wednesday, April 21, 2021 8:55 AM

To: Balogh József

Subject: FONTOS DOLGOKRÓL

 

FONTOS DOLGOKRÓL - AZ ÉLET PARÓDIÁJA

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: KÖNNYED FALFIRKA

 

Úgy hagyd itt e helyet,

ahogy találni szeretnéd,

üdeséggel halmozd

a vegytiszta élményt.

 

Zúdíts egy kis vizet

itt hagyandó földi

maradványod után,

ne állj sután, s bután,

gyorsan jó utat kívánj.

 

Tétovaságod megigéz,

majd a Föld gyomra

jobban megemészti,

mint akár a Tiéd.

 

2021.  április 20.

**********************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.

A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.

…......................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

….............................…

FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

………....................…

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

…..................................…

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com

Skype: nagy.vendi54

---

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

---

Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.

A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)

---

Könyvtár:

ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN

Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

 ---

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

---

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

---

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

---

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com

……................................

Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újságbelső és külső munkatársai!                 ……................................

MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1105. szám

………......................

VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ