Megszólalok Művészeti Magazin

 

 MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2021.03. hó – tizenegyedik évfolyam, harmadik szám

Kulturális és szórakoztató folyóirat

Független, és ingyenes havi lap

Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon

Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos

NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)

ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

 

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések

2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)

 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)

 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)

 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)

 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)

 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)

 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)

 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)

10.Évfolyam: 2020.  (1-től a 12. számig)

11.Évfolyam: 2021.  március

 *

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com

A Magazin kérhető saját e-mail címre is.

Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.

Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.

A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.

A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

*

A  Magazin megtalálható a MEK és az EPA  oldalain az Országos Széchenyi Könyvtár gondozásában a következő linken:

https://mek.oszk.hu/kereses.mhtml?dc_creator=nagy+vendel&dc_title=&dc_subject=&sort=rk_szerzo%2Crk_uniform&id=&Image3.x=0&Image3.y=0

*

Figyelem!

2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal

de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

* 

Nagy Vendel eddig megjelent E- könyvei a MEK oldalán kereshetők.

A verses kötetek szintén elérhetők pl.: www.mek.oszk./13500/13542

A  Magazin versei rádióban is rendszeresen hallhatók:

Radio Mozaik Sydney – Ausztralia

*

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel

7100. Szekszárd, József Attila utca 3.

Telefon: 06/30-550-5106

Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54

 

*********************

MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE

**********************************************

 1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ   OLVASÓNAK! 

 
   Ezen a tavaszon ismét felfordult a világ. Elhozta újra legújabb vírusát, s  ismét dívik a  karám. De  azért mi dolgozunk, akár mintha mise .. történt volna.
Március elején köszöntjük a  nőket, Isten éltesse őket,
Aztán forradalmi hangulat vár, március idusán.  S a  három neves és nemzetes SÁNDOR, JÓZSEF , BENEDEK,  hozhatják a  megígért meleget.
Eztán  elsejétől itt áll a  tavasz, olyan amilyen, egyik lábáról a  másikra áll , tétován, és sután. S még ki tudja mi várhat reánk, ezek után, egyebet nem mondhatok egyáltalán.
Mindenképpen eljön a  tavasz, és aztán a  nyár
 
SZEGZÁRDI NAGY  VENDEL:
KÖZELÍT A TAVASZ
 
Sötétből sejlik a

Nagy Vendel szerkesztő

Sápadt fénysugár.
Erőlködik a Nap.
Közelít a tavasz.
Szembe jön elénk.
 
Föld méhében
Duzzad a mag,
S a gyököcskék kusza, fura
Lassú táncot lejtenek.
Bomolnak a bimbók,
Rügyek, és a falevelek.
Ilyentájt az
Ember olykor
Elmereng:
Mi történik
Ez újabb tavaszban...
 
Vajon megújul e
Végre Hunnia?
Elpusztít e minket
világunk vad vírusa?
Legyőzi e ismét
egy új tavasz rítusa?
Már csak ebben bízhatunk
újra, és újra.
 
Lehányt falu WC-ben,
Düledező kocsma mellett,
Miért szülnek magzatot?
Mire még?
A teste lila,
A szája kék.
Az éhségtől ordít
Az ivadék.
 
A kőről felkapják
Rongyba tekert testét,
Hogy szemétbe dobják,
Vagy, hogy eltemessék.
Ebből a véres,
Mocskos kupacból
Hogyan fejlődik tovább
Az emberiség?
 
De a világ
Folyton folyvást forog,
Megújulni kényszerűl.
Mi is ezt érezzük
Valahol legbelül.
S ha azt akarjuk,
Mi is, és
Az ég is,
Tavasz jön mégis.
S Földünk vágtat tovább
Napkörüli útján,
A gravitáció pórázán,
egy fekete lyuk felé,
hol örök a létezés,
s mindig megmarad
az emlékezés,
az örökös reménykedés .
 
2021.  tavaszán.., március 01.

**********************************************

SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL

  1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
       KÖZELÍT A TAVASZ
  2.  VERSEK A NAGYVILÁGBÓL KORTÁRSAINKTÓL
        I. P. STEVE  AUSZTRÁLIA, ENGEL CSABA  ROMÁNIA, DUFEK MÁRIA  SZLOVÁKIA
       CSOMOR HENRIETT,  BOGNÁR PAPP IRÉN, SÁNDOR KINGA,

       KLEMENT BURZA MÁRIA
  3. MESÉK VILÁGA. KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT: A REJTETT KINCS
       MEGJELENT LEGÚJABB HANGOS MESÉM "A FIÚ ÉS A KÍGYÓ"
       FELOLVASSA CZITOR ATTILA SZÍNMŰVÉSZ
  4.  FEJLŐDÉSREGÉNY. ÁRVAY MÁRIA: VESZTESBŐL IS LEHET GYŐZTES
  5.  BIBLIAI BUZDÍTÁSOK... PÁNCZÉL JÁNOS
      RÁHEL TRAGIKUS SZÜLÉSE, AZ ÚJSZÖVETSÉGI JÓ KILÁTÁSOK
  6.  NŐNAPI KÖSZÖNTŐK - TISZTELD A NŐKET
      SZILÁGYI ANITA, SZEGZÁRDI NAGY VENDEL, CSOMOR HENRIETT
  7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK
      VÉGHELYI PÉTERNÉ: SÜLT TÖK A SPARHELTBŐL 
  8.  HAZAI TÁJAKRÓL...SZEGZÁRDI NAGY VENDEL ÍRÁSAIBÓL
      A  HANGOS VERSEKET ELMONDJA ILOSVAY EGYED KATALIN,
      ÉS ILOSVAY GUSZTÁV
19. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT. 
      KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA :AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10.  BEMUTATJUK ORBÁN ERIKA ÍRÁSAIT : A BUSZMEGÁLLÓ
11.  ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
       VÉGHELYI JÓZSEF: BALESETI ETIMOLÓGIA
12.  NOVELLASOROZAT
       SZILÁGYI ANITA ROMANTIKUS DRÁMA: SZÉTTÖRT JEGYGYŰRŰ
13. JÁRVÁNY IDEJÉN DUFEK MÁRIA  SZLOVÁKIA
       A PESTISJÁRVÁNY HATÁSA A KULTÚRÁRA
14.  NOVELLÁIM 01.  ENGEL CSABA  ERDÉLY:TÁVOL A VILÁGTÓL
15.  VERSRŐL VERSRE KORTÁRSAKTÓL
       ENGEL CSABA ERDÉLY, CSOMOR HENRIETT,  KOVÁCS TIBOR
       ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES, KOVÁCS JOSEF  KOPEK  ERDÉLY, NAGY CSABA
16.  RÉGI MESÉIM
      CSOMOR HENRIETT:  MESE HETEDHÉT ORSZÁGRÓL
       MEGJELENT CSOMOR HENRIETT 16.  E. KÖNYVE
17.  FANTÁZIA MESE. PESA ANNA MÁRIA:GORI
18.  TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT- SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA: GYÓGYBÖJT
19.  VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20.  SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**********************************************

 2. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRSAINKTÓL 

 
I.P.STEVE: Az irodalomért
 
Vezesd, kérlek, Istenem, a kezeket,

míg költők írnak szebbnél szebb verseket!
Legyen áldott a sok nemes gondolat,
mind, mely segít enyhíteni gondokat!
 
Éljenek termékeny napi munkában,
írók, kik alkotásokban példáznak,
milyen szép is az emberi szeretet
és a vággyal töltik fel a lelkeket!
 
Adjanak helyes irányt a jövőnek,
szépen hangzó soraik, az örömnek,
a lét, a természet tiszteletének
és a világunk megbecsülésének!
 
Segítsd , kérlek, hogy a nyelvünk maradjon,
mit az ősi nép ápolt és ránk hagyott,
szóljon benne a múltunk büszkesége,
vagy az évszázadaink vesztesége!
 
Ne csak szórakozást, időzést adjon,
minden sor legyen egy tanító rangon!
Áldott legyen a lélek és a kezek
s a békét akaró, megtisztult elme!
 
Szent legyen irodalmi örökségünk,
ami sokszor a bajtól óvta népünk,
máskor erőt adva buzdított harcra,
vagy épp, a békés csendre intett halkan!
 

*

Januári pillanatkép

 

Kedves nyári este van, már hét óra

s a Nap, eddig még, nem tért nyugovóra.

Vakítóan izzik a nyugat egén,

míg a fákon meg sem rezzen a levél.

 

A hőség alábbhagyott, bár nem sokkal,

csak a kellemes harminckilenc fokra.

Szinte nem is úszik az a pár felhő

Oakden felett, csupán csak lebegő.

 

Lent a fű napégette, száraz, sorvadt,

csend van, a madarak dala is fonnyadt.

  

* 

Végtelennek tűnő

 

Időtávolság,

mi nehezen megy tovább,

az várakozás.

 

I.P.Steve (Pap István) OAKDEN South Australia

........................................

 
ENGEL CSABA: Bocsáss meg kérlek
 
Most ne gondolj másra,
A szívedre hallgass!
Ha bármit is mondasz,
Azzal csak rontasz.

Most jobb, hogyha együtt,
Nézünk az égre.
Hallgasd a szívem,
S titokban szeress.
 
Most érints meg újra,
Felejtsd a múltat,
Fogd meg a kezem,
S ne engedd el.
 
Most ülj ide mellém,
Bújj hozzám kérlek,
Ha lehet ne kérdezz,
Csak szeress, mint régen.
 
Már te is úgy érzel,
Mint akár egy gyermek.
Elszállt a félelem,
S csókod oly édes.
 
Most távol a harag,
S kifújtad magad.
Bocsáss meg nekem,
Tudom, hogy tévedtem.
 
ERDÉLY, ROMÁNIA - 2021.01.26
 ........
 
DUFEK MÁRIA: Áradat
 
Érzed már a nedves földnek illatát?

Tavaszt sugallnak a reggeli párák.
Hópaplan alatt fakad a világ,
életet hordoznak az új csírák.
 
A Nap a felhő mögül fényt lövell,
s a teremtés kiáltja :Jövel!
Ujjongva várja minden tiszta szív,
az ígéret cserben nem hagy, az hív.
 
Hólétől duzzad meg a kis patak,
reményt hordoz a futó áradat.
 
SZLOVÁKIA - 2021.01.26.

..........................................

 
CSOMOR HENRIETT: Neked zúg a tenger
 
Valahol a sötét éjszakában neked zúg a tenger,
monoton zúgásával altatni szeretne.
Ágyadba fektettelek, szőke göndör hajad

fehér párnára omlott.
Elgyötört törékeny tested parázslott a fáradtságtól.
Tudom, hogy vacogsz a hideg lepedőtől,
ha tüzes bőrödhöz ér.
Nem hagyhatom, hogy szenvedj!
Szívem majd kiugrik helyéről, úgy féltelek.
Gyere, szép csillagom, most csak két karom
hozhat enyhülést.
Gyengéden, s féltőn két karomba vettelek,
s betakartalak, hozzám bújtál és gyengéden
átöleltél, s könnyezve ringatlak.
Nem vagy már fiatal, kincsem,
többet kéne pihenned.
Az idő úgyis olyan gyorsan szalad,
s én reszketőn rettegek, hogy
az élet elillan előlünk.
Nincs semmi baj, kedves, csak elfáradtam,
karjaidban már nem érhet baj.
Patakzó könnyeimet letörölted.
Gyönyörű szelíd mosolyodban fürödtem,
édes angyalom.
Simogattam kedves kis arcodat,
aludj csak nyugodtan.
Kezedet fogom egész éjszaka, s el sem engedem,
míg fel nem ébredsz.
Valahol a fekete éjszakában neked zúg a tenger,
monoton zúgásával altatni szeretne.
 
2016.03.07

..........................

 
BOGNÁR PAPP IRÉN: Zamárdinál a komp
 
Megsiratlak?

Hogyne siratnálak,
azt hittem lesz néhány aranyló nyarunk,
e helyett a magány ablakából
nézzük lehulló ezüst csillagunk...
S velünk hull az egész tündér égbolt;
az álmaink, a szerelmünk mely nem volt..
Csak én, csak én hittem a nyárban,
S hogy megölelsz a hófehér ruhámban.
Persze, tudom, távolról még szerettél,
hisz erről szólt a tengernyi levél,
ahol szemérmes férfi szívvel
valaki nagy csodát remél:
Majd lesz lovad, hű ebed,
és feléledt a régi rózsakerted.
Meglássd, meglelünk ott fönt mindent!
A Magyar Tengert, s Zamárdinál
az égszínkék vizet.
Lesz komp, mely átvisz majd a túloldalra,
de helyettünk már a kapitány fizet

 ..............................

 

SÁNDOR KINGA: Őszi tánc

 

Most még csak edzi zsibbadt tagjait,

A vidám, langyos, viháncoló széllel.

Nyitogatja a természet bűvös ajtait,

Eztán ő köszön be rajtuk minden reggel.

 

A teregetett ruhát most már ő szárogatja,

Dagasztja az illatos, kissé hűvös széllel.

Benéz minden zugba, erejét próbálgatja,

Játszik a költöző madarak seregével.

 

Tudja, hogy a nyár néha még visszaköszön,

Nem hagyja elűzni magát olyan könnyen,

Ezért kicsit játékosan pöccint rajta egyet,

Aztán vidáman, kacagva tova lebben.

 

Szürettől lesz hangos a dombvidék,

A szőlősorok között a puttony járja,

Dong a fürtökön a sok méh, és darázs,

Mindegyik már az édes mustot várja.

 

Üzeni, hogy nem sokára küldi a hűvös szelet,

Aztán, táncra kéri, a sárguló, piruló falevelet.

Ezt még vele, csak lassan, simogatón lejti,

Hintáztatja, szeretettel, puhán a földre ejti.

 

De telik az idő, egyre vadabb lesz tánca,

Már fütyül is néha a kéményekben járva.

Előkerül a kabát, zordabb lesz a reggel,

Szélkalapját lengetve, hűvös párát lehel.

 

Egyszer aztán vad táncba kezd, tombol,

Sötét, terhes fellegeket kergetve az égre.

Madarak puha fészkükre szállnak valahol,

A fák is mély, téli álomba merülnek végre.

 

Jaj, de megjött a hó, vége lett immár az ősznek,

Búcsút kell inteni a fekete, földszagú vetésnek.

Tudja, hogy nem dacolhat tovább a fagyos téllel,

Ezért dühösen tovaszáguld, az őszi, viharos széllel.

 

Gödöllő 2018.08.28

 ..................................

 

I.P.STEVE: Megértés

 

Nehéz a lélek a súlytól,

hogyha a harag nem múló,

ha igen hosszúra nyúló

és a békére nem hajló.

 

Kell az emberi belátás,

az őszinte megbocsátás,

hisz könnyen lehet hibázás,

főleg, ha nagy az elvárás.

..............................

 
KLEMENT BURZA MÁRIA: Élhető életért
 
Nem a hidegtől volt kemény a tél,
hanem, mert ránk települt mélyen a félsz,

az arcunkat takarva kell járnunk,
míg szívünkben kikeletet várunk.
 
Óvtuk egymást s az otthon melegét,
de nem látunk mást, mint sötét feketét,
most nézzünk a fákra s a kertekre,
ne éljünk rettegve, nézzünk messzebbre.
 
Reménnyel élve higgyünk közösen,
hogy túl jutunk a ránk borult nehezen,
s múlttá lesz majd egy fájdalmas nehéz,
ha Szeretettel fogjuk egymás kezét.
 
Múlttá legyen, ami ma még ránk borul,
mert a tél lassan-lassan elvonul,
vigyen magával minden jegeset,
hogy életünk élhető lehessen.
 
Csak ennyi kell,- fogjuk meg egymás kezét,
harcokból volt nekünk bőven elég,
szeressük Földünket, mely otthonunk,
értsük meg egymást, s szebb lesz a Holnapunk!

**********************************************

 3. MESÉK VILÁGA 

 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : A rejtett kincs

  
Valahol messzi távoli vidéken, túl az álmok birodalmán, van egy kicsi falucska.
Itt él egy szegény házaspár kis-lánykájukkal. Pici lányka tizenegy éves. Szép mint anyukája és okos mint édesapja.
Egyik nap anyukája hívta.
-  Gyere, adok neked valami csodás dolgot. Eddig én őriztem neked, de most már úgy érzem elég nagy vagy. Tudsz rá vigyázni és megbecsülni ezt a igen ritka drága kincset.
Kicsi lánynak felcsillant a szeme. Vajon milyen hatalmas mesés kincset kap?
Felmentek a padlásra. Elrejtve egy nagy faláda állt, benne régi elfeledet holmi.
-  Ebben lenne a szépséges kincs? – mondta hitetlenkedve a kis Marika.
-  Igen kislányom itt van a legalján. Ritkán szabad csak elővenni én bizony már nem is tudom mikor volt a kezemben.
Végre meg van. Elővett egy ládikát úgy harminc centis fából 

készült, teljesen jelentéktelen.

Kelemen Györgyné Edit

-  Ez lenne a kincs? – mondta Marika csalódottan.
-  Igen kislányom, ez egy egyszerű és értéktelen kis ládikónak néz ki. Viszont nem az, a tündérek földjén készült egy igen ritka nemes fából. A titok a kincs, ami benne van.

 *

Kinyitotta anyuka a ládikót. 
-   Mivel a ládikó az enyém, csak én tudom kinyitni, más nem.
Ahogy kinyílt a padlás megtelt szikrázó fénnyel. A ládikó telis-tele volt színes ragyogó ékkővel. Volt ott minden féle színű, szikráztak, csillogtak.
-  Hú, de hát mi gazdagok vagyunk! Milliomosok! – kiáltott a kislány.
-  Anyukája csak mosolygott. Igen, ha úgy vesszük, tényleg azok vagyunk. Viszont ezek itt csak emlékek. Csodaszépek mind,  egy jó emlék. Van közte sötét, ami nem olyan szép, ezek a rossz emlékek.
-  Akkor, dobjuk ki a rosszat és csak a szép maradjon benne. – mondta nagy lelkesen Marika.
-  Azt nem lehet, a jó és a rossz emlékek tettek minket azzá, akik vagyunk. Mindig tanulunk a rosszból, hogy máskor jobban vigyázunk.
-  Nézd, van közte fekete is, de szépen csillog.
-  Igen ők olyan emlékek, amik szépek, de nagyon fájnak.
-  Nem értem, ha szép miért fáj? – kérdezte Marika meglepetten.
-  Igen soha nem lehet elfelejteni, pedig borzasztóan fáj. Emlékez csak nagymamádra, vagy nagypapádra. Szép emlékek, hogy játszottál velük. Most meg nagyon fáj, mert tudod, többé nem láthatod őket.
   Feledni nem tudod   és nem is akarod, hogy voltak neked.
-  Értem már. – szepegte Marika. Viszont ennyi szépség, miért nem egy szép csillogó, drága ládikóban van?
-  Mert ez a kis láda olyan, mint az ember. Nem kell, hogy valakin legyen ékszer, és kincs. Attól, hogy kívül szegény belül lehet nagyon gazdag és értékes, csak meg kell látni a belső értéket.
   A kincs, ami itt van értékes, de csak nekünk. Mi éltük meg, csak nekünk ragyog másnak nem. Érted már kislányom?
-  Igen, értem. Nézd anyuci, van a ládikóban egy kisebb ládikó!
-  Igen, ezért jöttünk ide. Az a te kis ládikód. Én most odaadom neked. A te kis ládikód a te kis életed. Vigyáz rá és tedd tele sok szép emlékkel, kinccsel. Ne feled! Azért születünk a világra, hogy boldogok legyünk!
   Rajtad múlik szép, vagy rossz emlékeid lesznek.
-  Anyuci a te ládikód miért nagyobb, mint az enyém?
-  Te még pici vagy, nincsenek sok emlékeid. Viszont ahogy telnek az évek, a ládikó is úgy lesz majd egyre nagyobb, mint az emlékek száma is.
-  Én is tele teszem, majd szép emlékkel. Enyém is olyan szép és ragyogó lesz.
-  Jó kislányom és tudod mit? Legyen sokkal szebb, mint az enyém. Hiszen minden szülő vágya az, hogy gyermekének szebb és jobb élete legyen, mint az övé.

 *

Lejöttek a padlásról, Marika kezében a kis dobozka. Nem is tudta mennyi bölcsességet és kincset tart a kezében. Rejtett kincset, mi csak rajta múlik, színesen szikrázó lesz vagy csak sötét és kopott.
......
 
MEGJELENT  LEGÚJABB, HANGOS  MESÉM: https://youtu.be/TwN6kVRVA-M
 
Kedves Vendi!
Legújabb felolvasott írásom. Czitor Attila Jókai színház kedves színművésze.

Címe: A fiú és a kígyó.
Szeretettel: Edit 

**********************************************

 4. FEJLŐDÉSREGÉNY 

 

Árvay Mária: Vesztesből is lehet győztes - Fejlődésregény

 

Árvay Mária

A könyv cselekménye kitalált történeten alapul. A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve.
"Ahol a barátaid vannak, az a hazád, és ahol szeretetet kapsz, az az otthonod." (tibeti mondás)

 ***

 1. Fejezet - Nemes küldetés
 
Kedves Olvasó!
 
Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Vígh Olívia vagyok, 34 éves, könyvtárosként dolgozom.
Ahogy a történetben haladunk előre, sok minden kiderül rólam, és választ kaphatsz megannyi kérdésre. Gondolom, felmerült benned máris egy.
Vajon ki lehet a történet vesztese, és hogyan lesz győztes?
Életünk során számos csoporthoz tartozunk, sokakkal ápolunk valamilyen kapcsolatot.

Kedves Olvasó!

A könyv borítója

Érezted-e már magad kiközösítve, magányosan, kilógva egy közösségből? Valaki hamar túlesik 

rajta, és sikeresen beilleszkedik, másnak ez sokkal nehezebben megy. Akár már az óvodában elkezdődhet a kínzások sora, folytatódik az 

általános iskolákban, gimnáziumokban, esetleg egyetemeken, főiskolákon, majd a munkahelyeken.
Sajnos, nekem is volt részem mindezekben, s meg kellett harcolnom az elfogadásért. Eleget 

szenvedtem érte. Kemény évek voltak ezek, főleg 

az általánosban. Később, mindent részletesen elmesélek.
Tehát, felnőttként úgy döntöttem, hogy segítem, támogatom és felkarolom mindazokat, akik kiközösítve, magányosan élik mindennapjaikat. Szeretem a gyerekeket, könyvtárosként sokat beszélgetek velük, igyekszem őket izgalmas, kellemes és hasznos olvasmányélményekhez 

juttatni. Létrehoztam a Nem Vagy Egyedül Alapítványt,

ahol beszélgetéseket vezetek, s egyengetem a magányos gyermekek útját.
Ebben a kisregényben Noémiről mesélek, szeretném megosztani sikertörténetét mások épülésére. A cselekmény a XXI. században játszódik, tavasztól őszig bezárólag. Fontos beszélgetéseket folytatok mindazokkal, akik Noémivel kapcsolatban állnak, megannyi tanulságos, megrázó és izgalmas interjú olvasható majd az alábbiakban.
Lássuk, hogyan lépett életembe Noémi.

 ***

 2. Fejezet - Megszégyenítve
 
A Facebook világa soha nem állt hozzám közel, de a körülmények arra kényszerítettek, hogy regisztráljak. Csak akkor használom, amikor valami fontos dolognak szeretnék utánanézni, mert máshol már nem értesülnék róla. Nem osztok meg magánjellegű képeket, videókat stb. Lehet, nem vagyok népszerű. Elsősorban, engem a személyes kapcsolatok ápolása, a szemtől szembeni találkozások, a bensőséges együttlétek vonzanak. Még fényképeket is szívesen nézegetek úgy, hogy körül üljük az asztalt, s közösen, az album fölé hajolva beszélgetünk, emlékezünk. Filmeket is többed-magunkkal, családi körben jó nézni, amikor együtt végig izgulhatjuk az eseményeket, egy kis ropogtatni valóval felszerelkezve.
Száz szónak is egy a vége, a Facebook kis részét képezi életemnek, mégis neki köszönhetem Noémit.
Egyik este, éppen egy fontos, könyvtárosoknak szóló eseményről olvasgattam a közösségi oldalon, amikor beugrott egy értesítés. Levi, a volt iskolatársam küldte, aki, mint később megtudtam, Noémi iskolájában dolgozik. Leventétől ritkán kapok bármit is, ezért gondoltam, valami komoly lehet, megnyitottam. Kiderült, ezt a képet már rengetegen megosztották, volt, aki kommentet is fűzött hozzá.
A kép megdöbbentett, le sem tudtam róla venni a szemem. Egy 12 év körüli kislányt ábrázolt, aki lehajtott fejjel ült a padjában, a hátán pedig egy nagy grafika: „KIKÖZÖSÍTVE” felirattal. Jobban megnéztem, és rájöttem, egy szociometriai kérdőív összesítőjét láttam, ahol egy ábra mutatta a gyerekek közötti kapcsolódási pontokat. Első ránézésre is látszott, hogy a kislány osztálytársai jó kapcsolatot ápolnak egymással, de ez a gyermek, kilóg közülük. A táblázatból is kitűnt, nem tartozik sehova, senkihez. A nagybetűkkel ékeskedő szó pedig ott virított, szégyenszemre az ábrán. Nem csodálom, hogy megalázva érezte magát szegényke. Könnyek szöktek a szemembe. Még ha el is készítették ezt a kérdéssort, miért kellett nyilvánosságra hozni a végeredményt? Mi célból szükséges megosztani másokkal, és megszégyeníteni egy gyermeket, ahelyett, hogy segítene rajta valaki?
A kommenteket épp csak átfutottam, de sajnos, kárörvendő megjegyzések is olvashatók, mint pl.
„Aki mulya, az mulya!”
„Úgy kell neki!”
„Ilyen anyámasszony katonáját is ritkán látni!”
„Ha most nem boldogul, mi lesz vele később?”
Kedves szót nem is láttam, ezért nem foglalkoztam vele tovább, mert csak felidegesítem magam az ilyesmivel.
A képen ott szerepelt az osztályfőnök neve és elérhetősége, mert ő szervezte az egészet. Rákerestem és írtam neki. Felkértem, hadd készíthessek vele egy interjút az üggyel kapcsolatban. A válasz nem maradt el, vállalta a beszélgetést. Gondolom örült, hogy ilyen fontos szereplője lett az eseményeknek, s azt írta, örömmel nyilatkozik. Az interjúra pénteken, délután kerül sor, 3-kor, a Rózsabimbó Általános Iskola tanárijában.

 ***

Folytatjuk.

**********************************************

 5. BIBLIAI BUZDÍTÁSOK 

 

PÁNCZÉL JÁNOS:  -1.05. - Ráhel tragikus szülése -  az újszövetségi jó kilátás

 
1Mózes 35, 16 ... szülnie kellett Ráhelnek, de a szülés nehéz volt. 
17 A nehéz szülés közben ezt mondta neki a bába: Ne félj, mert most is fiad lett!
18 Amikor már-már elszállt belőle a lélek, mert haldoklott, Benóninak nevezte el a fiát (Benóni = fájdalmak fia). Az apja viszont Benjáminnak nevezte [jobb kéz fia, szerencse fia]. 
(Ref. új. Ford. 1990.)
 
- Az ószövetségi időkben már újszülött kortól fogva nagyobb értékűnek számított a férfi, mint a női személy.
„Ha egyhónapostól ötévesig való, akkor a fiút öt ezüstsekelre becsüld, a leányt pedig három ezüstsekelre” (3Mózes 27, 6)
 
A Krisztus közösségében: "? minden férfinak feje a Krisztus, az asszony feje a férfi, a Krisztus feje pedig az Isten." (1Korintus 11, 3) Ám ez nem értékkülönbségről szól az asszony és férje közt: "Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, Nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban." (Galata 3, 28)
Feljegyez a Szentírás néhány megelőző eseményt, melyek magyarázatot adhatnak Ráhel tragédiájára. "… Ráhel ellopta apja (Lábán) házibálványát" (1Mózes 31, 19). Kevéssel később Jákób elrendelt családjában egy bálványfelszámolást: "Távolítsátok el az idegen isteneket, amelyek nálatok vannak! ..., oltárt akarok ott készíteni az Istennek, aki meghallgatott, amikor nyomorúságban voltam...” (1Mózes 35, 2-4) – - Adatott Ráhelnek is lehetősége, hogy apja házibálványától megváljon. Ám lopásának volt egy másik, szóbeli folyománya. Amikor Jákób családostól elszökött apósától, Lábántól, ő napok múlva utolérte őket a Gileád hegységénél, s a házibálványának eltűnését számon kérte. Jákób erre így szólt Lábánhoz: "... akinél megtalálod a háziistenedet, az ne maradjon életben... Jákób ugyanis nem tudta, hogy Ráhel ellopta azt." (1Mózes 31, 32) Salamon írja, hogy beszédünkkel az életet, vagy a halált erősíthetjük: "Amit mond az ember, annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste, és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi" (Példabeszédek 18, 20-21).
Mégis remény- s hitébresztő szavakkal lehet ezt a fejezetet zárni. Pál írt az igaz úton járó asszonyok várható szerencsés szüléséről: "... megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, A szeretetben és a szent életben" (2Timóteus 2, 15).

**********************************************

 6. NŐNAPI KÖSZÖNTŐK  - TISZTELD A NŐKET 

 
SZILÁGYI ANITA: Tiszteld és Szeresd a Nőket
 
Tiszteld és szeresd a Nőket,

Nemcsak Valentinkor és Nőnapkor,
Mindennap adj neki egy kedves szót,
Az év 365 napján ünnepeljétek őket,
 
Tiszteld és szeresd a Nőket,
Hisz olyanok ők, akár a virágok,
Ha nem locsolod mindennap,
Szíve oly hamar meghervad,
 
Tiszteld és szeresd a Nőket,
Mert ők szülőanyák, kik szenvedtek,
Szülőágyon fájdalomtól remegtek,
Amíg világra hozták gyermekeiteket,
 
Tiszteld és szeresd a Nőket,
Kedves bókokkal mutasd ki szerelmed,
És meglátod, hatásosabb, mint bármely hidratáló,
A Nő addig fiatal, míg magáénak érzi a Férfi figyelmét,
 
Tiszteld és szeresd a Nőket,
Segítsd őt, mint gyengébb nemet,
Mindennap vedd el tőle a terhet,
Süssetek, főzzetek együtt finom ízeket,
 
Tiszteld és szeresd a Nőket,
Mert nélkülünk a Férfiak elvesznének,
Úgy bújtok hozzánk, mint egykor Anyácskátokhoz,
S puhaságunkban hozzásimultok nyugalmatokhoz,
 
Tiszteld és szeresd a Nőket,
Biblia szerint Ádám bordájából teremtettek,
Ezért kell a Férfinak lenni erősebbnek,
És óvni a Nőket, mert ők védtelenek,
 
Tiszteld és szeresd a Nőket,
Soha ne okozz neki szomorú percet,
Ha könnyes a szeme, töröld le nyomban,
Csókold meg, és nyújts neki vigaszt gyorsan.

*

 

A Nő érzékeny

 

A nők érzékenyek, mint a nőszirom,

Nárciszok, tulipánok, üdeségük finom,

Őzek, szelídek, erdei királynők, járásuk kecses,

Ébredésük frissen nyílt rózsa, oly piros,

Ráncaikat kisimítja mosolyuk, mely pajkos,

Zokognak éjjelente, ha szívüket bánat érte,

És kendőjükkel elfedik, Férfi meg ne sejtse,

Kedvesek, derűsek, szomorúságukat titkon elkendőzik,

Estikék a Nők, alkonyatkor kibontják szirmaik virágát,

Nevüket dicsőn őrizzétek századokon át!

Yin-yang, víz és tűz, nő és férfi szimbiózisát.

 

...............................

 

VIRÁGGAL KÖSZÖNTELEK VIRÁGOM....

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Nőnapra 

Az emberiség
Szebbik felének,
Az örök Évának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm Tenéked.
Bódító bonbont,
Csábító csokrot,
Suhogó selymet
Adhatnék Néked,
Vagy némi ékszert,
Talán igazán gavallér
Akkor lennék
Ha szálanként
Tízezer forintos
Hóvirágot szednék.
S évente nem csak
Egyszer ünnepelnénk.
De  mégiscsak  rendezett
ez a  világ,
hiszen Te  magad vagy
a  letépve is illatozó virág.

* 

ASSZONYOK ELEJÉNEK...

 

Az örök Dívának,

Az Isteni Nőnek,

Paristól elloptam

A szép arany almát,

Hogy odaadhassam

Szépségedért jutalmul

Királynőm Tenéked.

Reménylőn

Remegő szívvel

Adózok, az

Eredendő bűn   kísértésének,

A kígyó csábításának

Erénnyel ellenállj,

Testeddel, lelkeddel

Ezen a mai

Szent napon,

A Nőnapon,

Hogy megkoronázhassam

cselekedeteimmel

Dicsően szép homlokod..

S ha cudarul galád

olykor  a  sorsod,

mindig arra gondolj,

hol a  virágot tapossák,

ott ontja leginkább

bódító illatát.

 

2021.03.08

 

Megjegyzés:  Boldog Nőnapot kívánok, és kézcsókom a hölgyeknek

 Nagy Vendel

nagy.vendi54@gmail.com

megszolaloknagyvendel 

wwwmegszolalokblogszpot.hu

*

 NAGY VENDEL NŐNAPODRA CIMŰ HANGOSVERSÉT ELMONDJA  ILOSVAY GUSZTÁV.
https://www.youtube.com/watch?v=cgBu3DZvQNw&t=7s
Brian Adams: Have You Ever Really Loved A Woman
http://www.youtube.com/watch?v=zeEFHJFUbEg
Az asszonyról szól ez a dal.  a végzet és a szerelem asszonyáról..

....................................

 
Csomor Henriett: Asszonyok, lányok ünnepe
 
Mostanában nem

úgy van mint a
régi időkben,
amikor nagyszüleink
voltak fiatalok.
Ha egy úr köszönt
a hölgynek,
meghajolt előtte,
közben levette
a kalapját,
úgy üdvözölte.
 
Akkoriban
tisztelettudóbbak
voltak az emberek,
jobban odafigyeltek
az ünnepekre.
Tavasz közeledtével,
március nyolcadikán,
nőnap ünnepén,
a tavasz első virágaival
köszöntötték a hölgyeket.
 
Amiket a mezőkön
s a réteken,
csokrokba szedtek.
Szeretettel ajándékozták
a lányokat s asszonyokat.
Manapság a szelídebb
lelkületű férfiak,
tovább adják
a szép hagyományt.
Így maradhat fenn 
az évszázados szokás.
 
2021. február 20.

**********************************************

 7. Angyali  találkozások 

 

VÉGHELYI PÉTERNÉ : Sült tök a sparheltből

 
  Szombaton délelőtt idős barátnőmet látogattam meg, vágytam a derűjére,

illatos meleg csodateájára. Amikor a hideg őszi ködből a konyhájába léptem,
már az ajtóból hallottam, hogy nincsen egyedül. A sparheltben égett
a tűz, és az apró konyhában olyan finom, csontig érő meleg volt,

hogy csak úgy csalogatott.

Véghelyi Péterné

Húgával dödörögtek a konyhaasztalnál ülve, és amikor beléptem, mindketten felpattantak, és forró öleléssel üdvözöltek.
Olyan jó otthonlégkör volt ott, olyan életszag, és jó meleg. A sparheltben sárga tök sült, barátnőm néha megnézte, szép sárgán izzott a tök a tepsiben.
Időnként karjára három fahasábot tett, és a sparhelt fedelét levéve a
pattogó tűzre dobta a fahasábokat. Segíteni nem engedett, mondván,
ennyi mozgás kell.
A nővérek úgy ültek az asztalnál, mint a kislányok, csacsogtak, nem zavarta meg
őket az érkezésem. Az élet dolgairól beszélgettek, és e történetekből megelevenedett
előttem a régen. A temetőjárás után Vera néni nővéréhez vitette magát,
hogy kibeszélgessék magukat. A fia megkérdezte tőle, hogy
– Aztán ebédet kapsz-e?
– Egész biztosan, – mondta Vera néni, és cinkosan testvérére kacsintott.
– Sült tök, nekünk az éppen elég lesz. Finom, és laktató. S bár volt ebédjük, arról
beszélgettek, hogy régen csak egyszerű ételeket ettek, és a hús is csak vasárnaponként került az asztalra. Vágyakoznak az egyszerű dolgok iránt, pedig jó gyerekeik mindennel elhalmozzák őket. A régi dolgok helyett vesznek nekik
újakat, ám ők tudják, hogy azokat nem lehet pótolni, hiszen mindegyikhez

emlékek kapcsolódnak, talán valakitől kapták.

A finom sült tök

Az egyszerűség, azt hiszem ez hiányzik az életünkből, és a régiek ezért tudtak boldogabbak lenni akkor is, ha szegénységben, üldözöttségben éltek. Mert bár meglehet, hogy gyakran volt az ebédjük sült tök, vagy sült

krumpli, és torta helyett grízpapi volt az édesség, de minden asztali étkezés előtt hálát adtak
az Istennek, és vasárnap sorba mentek a három misére. Azt a cipőt, amit oda vettek fel, az utcán sose hordták, az új ruhát mustrára a templomban
viselték először. Szeretettel, mély tisztelettel beszélték el az életüket, láttam egyszerű szüleiket, az apát, aki a zsákban viszi a fuszulykát, a
krumplit, és az asztalt körbeülő hét boldog gyereket, és mire a tök megsült,
velük ülve az asztalnál, én is része lehettem ennek a családnak, akinek
két emlékezője olyan volt ma délelőtt, mint két itt feledett angyalka.
Jó volt velük, a sült tököt majszolgatva kicsit angyallá változni.
 
Véghelyi Péterné
 
Folytatjuk a sorozatot

**********************************************

 8. HAZAI TÁJAKRÓL 

 - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL ÍRÁSAIBÓL - 

 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: NÉMELYIKŐTÖKKEL
                          -  hangulati vers - 
 
Némelyetekkel sokat vitázom,
s önzéssel vetekszem,
hiszen ha nem értitek
mondandóm hogy áll meg

e  nemes vitákban,
hiába, nem mindenkit
én magam csináltam.
gondolatitok összegabalyodnak,
akár a  tálban a  zsírtalan  tészta,
begubancolódtok,
nehéz kibogozni néha.
némelyik asszony mind egyforma.
akár Tudós, vagy boszorka,
talán Kutyifa,
ki mindenek tudója.
elszáguld a  ménes
a Ménesi útra.
állunk kettecskén  a Metró állomásán,
utoljára talán,
ez a  látomásom.
ki tudja, ez az eleje,
vagy tán az utolja?
benne van a  világ fájdalma
és minden bűntudata.
érezzük hogy nyomja
maga előtt a  levegőt
a szerelvény  motorkocsija,
akkor ez most  a  huzat,
vagy pedig a  vonat?
biztosan a  légvonat,
mely elviszi a  páromat.
karomba karolva mondod,
jaj, de nagyon erős vagy.
fejedet bekötve
lobog rajtad a kendő,
hajad nem zilálja szét a  szél.
eltűnődve érzem
az ember milyen esendő.
nézzük, álmainkat hogy viszi
messzire a  kocsi.
átvállaltad
Anyámtól a sírást.
suta  kezemtől,
vaksi szememtől,
az írást.
szomorú lelkemtől,
lassuló szívemtől,
a bízást.
testemet, lelkemet,
eltékozolt szellememet
féltve,
az Isten áldjon meg
érte.
s  ha majd végleg elmegyek,
ebből a Földi világból,
hová árnyékom követ csupán,
csak egyszer sirassatok meg.
aztán minden menjen tovább a  régiben,
nem hiányzom sehol sem,
adjon az Isten nektek
ezerszer annyit
mit  megérdemeltek,
nekem meg kétezerszer.
mondjátok ki végre,
lehetett volna jó költő is belőle.
addig is az élet
folyton folyvást folyik,
tovább, lassacskán, előre,
soká nem fogy ki belőle.
csak a  Sió dagad
néha visszafele,
ha nyomja a  Duna,
vagy a Kőröst a Tisza,
ha hömpölyög rajtuk
álmaink sora.
 
2021.. JANUÁR 31.
EMLÉKKÉPEK A  MÚLTBÓL 

 *

TÜNDÉRLÁBAKON

-Tavaszi dallamok-

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: NÉGY ÉVSZAK

 

1. versszak

 

Tavaszi szélben

Lenge leányka

Szoknyája perdül,

Indul a táncba.

 

Siklik a teste,

Omlik ruhája.

Messzire hallik

Szélfuvolája.

 

Refrén:

 

Harmatot a fűről

Leverte bokája.

Topogott a porban

Mezítelen lába.

Aranyos cipője

Beragadt a sárba.

Ropogott a hóban

Piros kis csizmája.

 

2. versszak

 

Két apró lába

Fut a világba.

Négy ifjú legény

Szalad utána.

 

Indul tavaszból,

Szökken a nyárba.

Ősz fuvallatja,

Télben találja.

 

Refrén:

Refrén:

 

2021.  februárjában

..........................................

 

Szegzárdi Nagy Vendel Valentin napi szerelem című versét elmondja Ilosvay Egyed Katalin:  https://www.youtube.com/watch?v=x_GKTGkoKCE

RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  AUSZTRÁLIA

...............................................

 

A  VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: VALENTIN NAPI SZERELEM

Szerelem magas hőfokon,

nem csak egy napon

Szerettelek magzatodban,

Szerettelek bájos gyermekkorodban,

Szerettelek diadalmas ifjan,

Boldog felnőttként is,

Nyíltan.

Szeretlek, ha már

Megöregedtél,

Szerelmedben is

Széplelkű lettél.

Szeretlek akkor is,

Miután,

Ráfátyolosodott

vaksi szemeimre

a csúf halál.

 

Ha kihűlt szívemben

A szikrázó vulkán.

 

Szeretlek én, ha hagyod,

Ha Te is akarod.

Elmegyek végleg Tőled,

Ha Te azt akarod.

 

Figyellek könnyes szemmel

Szívem vággyal teli

de csapongó lelkem

Neved nem feledi.

 

Nem szabad a lelkünkből

Mindent  eltemetni.

Mindent abbahagyni.

Még élni akarni,

szerelmes létünkben

mindig megújulni.

Örökre megmaradni.

 

2021. február 14. – Valentin napján

.............................................

 
Szegzárdi Nagy Vendel A Házasság hete című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=kg3YA0BDKoc&feature=youtu.be
 

A  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  MAI ADÁSÁBÓL : 2021.  FEBRUÁR  14.  -  AUSZTRÁLIA

A HÁZASSÁG HETÉBEN, VALENTIN NAPJÁN

KÉRTEK RÁ DIÓT?

......................................

 

A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA - A  HÁZASSÁG HETE 2021.  FEBRUÁRJÁN,  

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Az egység, az egész, és a feleség

 

A templomban, színed előtt

Könnyű kimondani az "Igent".

De nehéz a Te követednek

Lenni Uram!

Gyónni pedig nem fogok,

Titkaimat, bűneimet, vágyaimat

Nem árulom el senkinek.

Adott az Isten

Szép füvelő mezőt,

bort érlelő szőlőt,

Tarkáló rétet,

óbort rejtő pince mélyet,

Hű szolgát,

Szép feleséget.

Így alkotunk

Egységet és egészet.

Mert a félbevágott

Almával

Könnyebben elbánik

A féreg.

 

Az  asszony, és a család,

egybe tartozó egység,

össze tart, ahogy a  pánt,

össze fog akár a  hordón az abroncs,

mint pincék alján

dongák közé a bort

szorítja szertelen,

ha van ki össze fogja,

rendes asszony dolga.

matriarchális jussa

 

Házasság hete van most,

hitet vallok újra,

ennyi év után,

Drága violám.

Kezem indul sután,

vakon és bután,

s feléd integetek,

fogd meg szépen  most is,

reszkető kezeimet.

Emlékszem mikor megkértem,

s Te oda adtad nekem,

remegőn, szertelen.

Azóta is fogjuk

egymás kezét boldogan,

néha gondok között,

de leginkább gondtalan.

Köszönöm, hogy életünk

legfontosabb percei

nem gurultak szerte szét,

őrizted életünk

összetartó szeretetét,

a  tűzhely melegét.

Boldogan megköszönöm

gyermekeink életét,

hogy örömmel fogadtad

unokáink kedvességét,

éltünk minden szép percét,

hogy segítetted nekem

bús vakságom tíz évét.

 

Átvállaltad

Anyámtól a sírást.

Béna kezemtől

Vaksi szememtől

Az írást.

karolva segíted

nekem a járást.

Szomorú lelkemtől

Lassuló szívemtől

A bízást.

fa hasábokat

fagyos időben

rakva a tűzre,

hogy meg ne fagyjak élve,

Testemet, lelkemet

Féltve,

Az Isten áldjon meg

Érte.

 

A házasság illatos kenyér,

jóféle óbor,

örökös szövetség,

minél idősebb,

annál értékesebb.

 

SZEKSZÁRD,   2021. február 14. - A házasság hetén.

................................................

 
ELŐZETES AZ ADÁSBÓL
 
Valentin nap van itt Ausztráliában, Magyarországon pedig a házasság hete. Jó barátom Nagy Vendel (a Megszólalok irodalmi magazin tulajdonosa) írt  egy gyönyörű verset,

amit beolvastam és utána Szabó Gábor

evangélikus lelkésszel beszélgettem a

Egyed Katalin és Ilosvay Gusztáv

házasság fontosságáról. S mindent, ami ebben a témában fontos és szép azt megtárgyaltuk. Érdemes belehallgatni és

erőt meríteni belőle.  Ha valaha is hallgattál egy sípos orgonát, akkor nem biztos, hogy tudtad, hogy abban manók laknak, akik

fújják az orgonasípokat. S gondolom azt 

sem tudtad, hogy színező angyalok festik azokat a gyönyörű tónusokat, amit az 

orgona játszik. Szóval sok mindent nem tudsz , de ha odafigyelsz a mesére, minden tudás beleszáll a fejedbe, és a következő koncerten emlékezni fogsz a manókra, a színező angyalokra és a kukucskáló karmesterre, akit Péternek hívnak. Persze még sok minden más is kell ahhoz, hogy az orgona megszólaljon. Mindezt megtalálod ebben  részben. Talán még annyit, hogy jártunk Keszthelyen, Amerikában meg Budapesten. Lám ezt csak itt tudod megtenni a rádió hullámhosszán.
Ha tetszett az adás,  kérlek oszt meg másokkal is. Köszönöm a manók nevében is.      
 

Ezt a honlapot tedd be a keresőbe: www.radiomozaiksydney.com.au

ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN  A  RÁDIÓ SZERKESZTŐI

2021.  február 14..

...............................................

 

A MAGYAR TENGER CSODÁI  - BALATONI ÉVSZAKOK NYOMÁN

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: VARIÁCIÓK EGY TÉMÁRA

 

Bágyadt napsütéssel,

zöld zsalukat nyitogatva 

ébred a Balatoni tavasz,

barnára festik gyors kezek

a parti padokat,

kiglancolják a vitorlásokat.

 

Nyitnak a  stégek,

illatok a  légben

nyarakat idéznek,

alabástrom szobrokról

eltűnik az ében.

Tavasz lehelete árad

a  zöldeskék hullámokból,

ingerlőn hívogatva,

a fövenyes homokról.

 

Állok a parton elmerengve,

Nézem a fodrozó vizet,

Hol láncukat rázzák bólogatva

Karcsú csónakok reménylőn,

Fatörzshöz kikötve,

Szabadulást remélve,

Sok falevéltől ölelve.

 

Lágy hullámok ringatják

A sima víztükröt,

Hófehér madarak közelednek hamarvást,

Légiesen lebegve kecsesen

Éket verve a hűvös habokba,

Suhannak a vízen, 

hattyúk, és sok sirály.

 

Tóvize csillan

Evező csobban,

Csónak ha lendül,

Kavics csikordul

Hajónk hogy szabaduljon,

Fövenyes parton

Omlik a lábnyom.

 

S a langyos délutánban

Tovahalkulón lágy

Hangja hallik a szónak,

Bölcsőjét ringatja a mának,

És követi a holnap.

 

Tandemre kapnak a bátrak,

bizonyítani akarnak a világnak,

erő és kecsesség,

varázslatos alázat.

 

Oszlopos kerengőin

Kristály kolostornak,

Mormolunk zsolozsmát

Az örökkévalónak.

 

Ülök az ágyon,

A hintaágyon,

Nevetnek rám

A csillagok.

Langymeleg éjen,

Szellő leheletében,

Jegenye meredélyén

Kúszik fel a fény.

 

Este az ágyon

Lábam himbálom

Fejem felett már

Csak a Hold ragyog.

Az öreg fákon

Bagoly rikácsol.

Vigyáznak rám

Az Angyalok.

 

A fénysugárban

Ezüstös sávban

Halkan figyel

A Balaton.

 

Pajkos őszi szellő

Fodrozza a hűs vizet,

Parti fák tövére kúszik a fény,

Közeleg a cinkos éj.

Puha pihe párnákon

Pihenni indul a fény.

 

Láncait rázva bólogat

Egy csónak a móló mentén,

Szabadulni akarna még,

S megannyi falevél.

Suttogva susognak

Egymással a nádasok,

hol vízi tündér bojong,

Ezüstös sávban árad a Hold fénye.

Felette ragyognak a csillagok,

Bársonyos égboltot körbe övezve,

Gyémánt szemeikkel,

Méla bágyadtsággal figyelnek rád.

S aludni készül a Balaton.

 

Vajon hová tűnt már

A tűzforró nyár?

Mólók lengesége

Kéjes emlékekkel visszavár,

Ahol a locsogó tó vize

Suttogja könnyelműn óvatlan titkaid.

Langymeleg nyáreste alkonya

Csókok ízében áfonya,

Nárciszok bódító illata.

 

Az ősz árválkodva áll,

Teste átsüt a ruhán,

Mutatva termő rügyeit,

gyümölcse rejtett titkait,

Vigyázza kincseit, akár egy csősz,

rajta tétován elidőz,

Átveszi birodalmát

A mindent elhervasztó

Didergőn tékozló

Csalókán söthenyes ősz.

 

Tél hava a Nap tüzét kioltja,

mindent betakar fehérlő hamuja,

hideg fagynak fehér porhava.

Csusszan az álom a fakutyákon,

éjszaka reccsen a rianáson.

Szél szárnyát hideg víz fodrozza,

a csend hűvös hídon átfeszül,

a téli Balatonhoz ér,

jégfátyolt fon a parti padokra,

utat keres jegén a lábnyom.

 

Keringő halkuló dallama száll,

a Füredi partokon,

szél dúdol a Thagóre sétányon.

Mosolygós Szürkebarát

ontja borvirágát,

a pince mélye

szomjazó vendéget vár,

mézszínű a borospohár,

bársonyos íztől összefut

szánkban a nyál.

 

Tékozló ősz ízeivel hív,

s melegével vár a csodás

Badacsonyi hegyi varázs,

mint megannyi tüzes parázs.

 

Lent a mólónál,

körbefagyott csónak áll,

jégkristályok fátyolán át

ottfelejtett ködmárvány,

menekülésre vár,

álmában hívja a tavaszt,

a reménylő megváltást.

 

Néhány kifáradt hajó

édesen alussza téli álmát.

S valahol fejét veri a fába,

egy éhesen didergő Harkály,

s kéjesen csusszan a Sióba

a túlcsorduló ár,

kék vize rohanó

surranásra vált.

Balatoni emlékképek 2021. tavaszán. 2021.  február 20.

**********************************************

 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 

 

KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

 

12. fejezet. - Egy elveszett társ visszatérése 2.rész

 
       Úgy tűnt semmi baja se volt, ami miatt Kahin megkönnyebbülten mosolyodott el. Maga elé nézett, és a levegőt mélyen vette. Szeme előtt színes és sötét foltok cikáztak át, és tudata kezdett a homályba veszni, mikor egyszer csak egy ismerős hangot vélt felismerni, mely az ő nevét kiáltotta szenvedélyesen.
       - Kahin! – hallotta meg Kahin a hangot, amitől felpillantott, s meglátta nagybátyját, ki társaival együtt a parton állt, és megkönnyebbült 

csodálkozással néztek a fiúra. Az hitték, többé nem látják élve.

   Krain váratlanul futni kezdett a fiú felé, majd belegázolt a hideg vízbe, és ahogy Kahin közelébe ért, rögtön karjába zárta unokaöccsét. Megkönnyebbülés járta át egész lényét. A fiú, akit egész életében védelmezett, és akiről lemondott azon a gyalázatos helyen, élve visszakerült hozzá. Hogy mi módon maradhatott életben, arról fogalma sem volt; de nem is ez számított igazán, hanem az, hogy élve kijutott arról a borzalmas helyről, és ezért hálát adott Drainnak, ki népének leghatalmasabb királya volt.

Kiss Anikó és Kiss Erika

      Maga Sadok is megkönnyebbült, hogy Kahin életben maradt. Egész úton, amíg ki nem értek a hegy belsejéből, gyötörte a lelkiismeret, hogy talán Kahin miatta halt meg. Hogy nem jutott hamarabb eszébe az Élet Vize, amivel meggyógyíthatta volna sebeit. Tényleg azt hitte, hogy a fiú meghalt. Már nem számított arra, hogy élve viszont lássa őt. Igazi megkönnyebbülés volt számára, hogy mégsem halt meg.
       E boldog viszontlátást Kia csöndben figyelte. Meg se próbálta megszólítani Kahint vagy a többi társát. Úgy gondolta, jobb, ha nem mond semmit se. Nem tartozott ehhez a társasághoz; még annak ellenére sem, hogy Kahinnal együtt megmentették egymás életét. Krain elhúzódott unokaöcsétől, és ekkor pillantotta meg Kiát, ami igazán meglepte a törp-királyt. Ki lehet ez a lány? És hogy-hogy Kahin oldalán lássa őt? Alaposan végigmérte Kiát. Kutató szeme próbált valami ismerős dolgot felfedezni rajta, ami elárulhatja származását előtte. Ekkor vette észre a lány oldalán lévő kardot, melyet azonnal felismert.
       Hiszen ez Vörös Láng, mely Kiana, Eredlian egykori királynőjének a kardja volt. Akkor ez a lány Arthan unokája volna? Ez aztán a meglepő fordulat. Vajon mit kereshet itt egyáltalán?
       - Hát ő meg kicsoda? – kérdezte Krain Kahintól, aki éppen felállt.
       Kiára nézett, majd nyugodt hangon válaszolt:
       - Ő Kiana lánya Kia – mondta Kahin. – Ő mentette meg az életemet, és én is az övét. Légy vele szívélyes és tisztelettudó.
      Krain nem válaszolt, csak mérhetetlen nyugalommal nézte Kiát, aki büszkén kihúzta magát előtte. Igyekezett királynőhöz méltóan állni Krain előtt; azért ő is tud érzelemmentesen nézni, mint ez a törp, aki úgy nézi őt, mint aki nem tudja eldönteni, hányadán álljon vele. Igaz, a lány nem várt köszönetet azért, mert megmentette Kahin életét. Ő csak azt tette, amit a becsülete megkívánt.
       - Igazán köszönöm, hogy megmentetted Kahin életét – mondta Krain, miközben a lányhoz lépett. – Úgy tűnik, Eredlian uralkodói házából még nem veszett ki a nemesség.
       - Csak azt tettem, amit a becsületem megkívánt – felelte Kia. – Bármelyik uralkodó, kinek szívében ott él a nemesség, megtette volna a helyemben.
       - Azért nem mindegyik – válaszolta Krain hidegen, és társai mind tudták, kire gondolhatott, mikor ezt mondta.
       - Netán Thrandor királyra gondolsz? – kérdezte Kia, és ez a kérdés rögtön elárulta Krain számára, hogy Kahin beszélt Kiának származásáról, ami miatt unokaöccsére nézett, ki higgadtan vállat vont.
       - Nem titkolom senki előtt se, kivel állok rokonságban – válaszolta Krainnak. – Ezt azért még se vetheted a szememre.
       A törp-király nem felelt, Mellon pedig ezt az alkalmat választotta arra, hogy közbe szóljon. Ha Kraint nem is, de őt azért érdekelte, hogy Kia mit kereshetett az óriásemberek birodalmában. Odalépett a lányhoz, aki a mágusra emelte tekintetét.
       - Királynőm – szólította meg Mellon a lányt -, mit keres errefelé? Hogy kerültél az óriásemberek birodalmába?
       Kia fáradtan nézett az öreg mágusra. Jól ismerte Mellont.
       - Hírét vettem, hogy az utóbbi időben, az óriásemberek sokszor merészkedtek elő barlangjaikból, és támadták meg Világfölde Szabad Népeit. Eljöttem hát ide, hogy végezzek velük. De kudarcot vallottam. Ha Kahin nem sietett volna a segítségemre és nem végez Nuzaggal, meghaltam volna.
       Dwan azonnal felkapta a fejét, amint meghallotta, Kahin kivel is végzett. Harcos ösztöne rögtön felizzott szívében.
       - Megölted az óriásemberek vezérét? – kérdezte Dwan Kahintól. – Ez aztán a dicső tett. Mázlista vagy, hogy harcolhattál ellene.
       Krain rögtön ráemelte szúrós tekintetét társára. Most az egyszer ne merjen ilyet mondani. Kahin nem merő szórakozásból harcolt Nuzaggal, hanem azért, hogy megmentse Kia életét, hogy így fizesse vissza adósságát. De miközben ezt tette, hatalmas veszélynek tette ki magát és a lányt. Még nem épült fel annyira, hogy egy ilyen harcban vegyen részt, s ő mégis kockáztatott. Tudta, hogy úgy használta a Tűz Kardját, hogy közben nem volt jól. Ezért nézett ki ilyen fáradtnak és nem másért. Hogy lehetett ennyire felelőtlen?
       - Apám – lépett apjához Éhon -, nem kellene ellátnunk Kahint és Kiát? Nehéz csatán vannak túl. Aztán kereshetnénk egy helyet, ahol biztonságosan letáborozhatunk. Ott aztán többet is megtudhatunk arról, mi történt Kahinnal, miután szétváltunk.
A törp-király pár pillanatig mérlegelte a dolgot, majd bólintott.
       - Igen, igazad van – értette egyet Krain a fiúval. – Lássuk el őket, aztán továbbmegyünk. Veszélyes lenne, ha továbbra is itt maradnánk. Sadok, itasd meg őket!
       Sadok rögtön elővette kulacsát, amiben az Élet Vize volt. Először Kiát itatta meg, majd utána Kahin következett. Mindketten azonnal érezték az Élet Vizének gyógyító erejét, ami igazán meglepte őket. Fáradtságuk és lelki sebeik nyomban tovatűntek, és testük és lelkük új erővel töltődött fel. Ilyen erősnek még soha sem érezték magukat.
       - Ebben meg mi van? – kérdezte Kia Sadoktól. – Még soha sem ittam ehhez hasonlót. Minden sebemet begyógyította.
       - Amit ittál az az Élet Vize volt – válaszolta Sadok a lány kérdésére. – Az Erdő Szellemének ajándéka, amit azért adott nekem, hogy segítsek vele társaimon.
       - Az Élet Vize? És ajándékba kaptad? Akkor te lennél Sadok, Világfölde Megmentője?
       - Szolgálatodra – mondta Sadok, miközben meghajolt a lány előtt.
 Kia döbbenten nézett rá a habóra. Nem hitte volna, hogy egyszer majd személyesen fog találkozni azzal a harcossal, ki egymaga szállt szembe Srannal, mikor Világföldén nem uralkodott más csak sötétség és halál. Akkor ez a habo már nagyon öreg lehet, ami igen szokatlan volt egy habótól. Még soha sem hallott arról, hogy egy habo képes akár háromezer évig is elélni. Biztosan ez egy olyan dolog lehet, amit Sadok akaratán kívül kapott meg, és ami a legnagyobb szenvedést okozta neki.
       Az örökélet nem mindenkinek adatik meg, különösen nem egy habónak, aki nem tudja, milyen érzés végignézni mások elmúlását, miközben tudja jól, hogy ő soha sem fog meghalni és megöregedni. Ezért sem lehetett könnyű Sadoknak így élnie, mert nem arra született, hogy végig nézze azoknak az elmúlását, akik egykor a családot jelentették számára. Ez a szörnyű létforma csakis Sran átka lehetett, ki azért átkozta meg Sadokot, hogy így álljon bosszút rajta.
       - Örülök, hogy megismerhettelek téged, Sadok, Világfölde Megmentője – mondta Kia, miközben ő is fejet hajtott Sadok előtt. – Hálám és hűségem szolgáljon téged addig, míg a halál el nem ragad, vagy amíg úgy nem döntesz, hogy nincs többé szükséged szolgálatomra és hűségemre.
       Sadok higgadtan pillantott Kiára. Elfogadta felajánlott szövetségét; örült annak, hogy egy olyan ősi birodalom királynője, mint Eredlian volt, fogadott neki hűséget. Immár olyan királyságok álltak az oldalán, mint a Beszélőállatok-mezeje, Ezüstváros, vagy éppen Elfen birodalma. A szövetségek újra kezdtek megalakulni. Remélte, egyre több uralkodó lesz az, aki csatlakozni fog hozzájuk. Erősödniük kell, amíg csak lehet.
      - Jól van – szólalt meg Mellon váratlanul. – Azt hiszem, jobb, ha most tovább indulunk.
      - De mégis hová? – kérdezte Deremir. – Mi volt a célotok, amikor eljöttetek hozzám? Hová akartatok menni?
Mellon körbepillantott.
      - Ugye két napja jutottunk ki a Hegy Alatti Ösvényből – mondta az öreg mágus. – Ez a folyó mellettünk a Vad-folyó. Fent északon található a Jeges-zuhatag, melynek vize ebbe a folyóba ömlik, és ami a messzi Hó-földről ered, ahol a hó-tündérek élnek. Az itt lévő fák pedig nagyon ismerősnek tűnnek nekem. Igen, azt hiszem, tudom, ki lakik errefelé.
       Mindenki néma érdeklődéssel nézett fel a mágusra. Deremir valamit kezdett megsejteni arról, hogy mire gondolhatott Mellon.
       - Csak nem Ő hozzá akarsz elvezetni minket? – kérdezte az orkril.
       - Kihez? – kérdezte Soma.
       - A föld mágushoz – válaszolta Mellon. – Talán találkoztál már vele, Deremir?
       - Nem, de hallottam arról, hogy ezen a környéken él. Az Ezüst-hegységet és annak környékét tartja szemmel.
       - Igen, most ez a feladata – hagyta helyben Deremir válaszát az öreg mágus. – Ez a vidék az ő otthona. Itt semmilyen veszély nem vár ránk.
       Sadok egészen megörült, hogy újra láthatja régi barátját, akit azóta nem látott, hogy harcoltak Sran ellen.
       - Bereson itt lakik? – kérdezte Sadok. – Régen láttam őt.
       - Igen – felelte Mellon. – Mondta is nekem, hogy szívesen látna újra téged.
       - Én is őt. Nála tényleg biztonságban leszünk.
       - Ki az a Bereson? – kérdezte Erethon. – Azt mondjátok, ő a föld mágus. Ezek szerint ő Mellon rendtársa?
       - Igen, az – válaszolta Mellon. – Rendünk egyik legerősebb tagja. Az ő figyelmét semmi se kerülheti el anélkül, hogy ő ezt észre ne venné. A mi jelenlétünkre is biztosan felfigyelt már.
       - Ez szép – szólalt meg Tran lelkesen. – Újabb mágussal fogunk megismerkedni, aki ráadásul nagyon erős. Nem véletlenül lehet ő a föld mágus.
       - Fejezd be a lelkesedést! – szólt Krain a habóra, majd Mellonra nézett. – Szóval, az ő segítségét akarod kérni? Megbízhatunk benne?
       - Már miért ne bízhatnátok? – kérdezte Sadok. – Ő Mellon rendtársa.
       - Ez még nem jelent semmit se – mondta Krain. – Ne feledd, a Sötétség ereje egyre nő.
       - De Beresont nem tudja megfertőzni. Megbízhatsz benne, Krain.
       - Szóval, megbízhatunk benne? – mondta Dwan. – Akkor mire várunk még? Induljunk el, mielőtt le száll az éj. Jobb, ha nem maradunk itt, nehogy az óriásemberek ránk találjanak. Most, hogy Kahin végzett a vezérükkel, biztosan elő fognak merészkedni, hogy bosszút álljanak.
       - Dacára annak, hogy Bereson az úr itt? – kérdezte Soma. – Igen merészek lehetnek.
       - Korábban is azok voltak – mondta Éhon. – Máskor is betették ide a lábukat, különben Kia nem jött volna el hozzájuk, ha nem így lett volna.
       - Most ne ezzel törődjünk, hanem induljunk el végre – szólt közbe Mellon. – Minél hamarabb szeretnék Bereson otthonához érni. Mindig öröm egy régi jó baráttal találkozni.
       Útnak indultak hát. Mellon haladt elől és vezette társait; jól ismerte Bereson otthonához vezető utat, igaz háromszáz éve is már, hogy utoljára ezen a helyen járt. A Nap kellemes melege átsütött a fák lombjai között, melyek magasan az égbe nyúltak. Hosszú mérföldeket tettek meg anélkül, hogy akár egy pillanatra is megálltak volna.
       Mindenfele szépséges virágokat és fákat láttak, melyek sokkal egészségesebbek és szebbek voltak, mint azok a növények, amit eddig ismertek; a Fekete-erdő csúfos növényzete után pedig igazi felüdülés volt számukra a látványuk, mely gyógyító erővel hatott rájuk. Az Élet Vize is megtette a hatását, amikor ittak belőle, de ennek a vidéknek a szépsége még az ő gyógyító hatalmával is birokra kelt volna.
       Soma és Tran egészen fellelkesültek. Énekeltek és nevetgéltek, ami jobb kedvre derítette a társaság tagjait; még Deremir is, aki hosszú idő óta nem látott napfényt vagy ragyogást, örömét lelte a két ifjú habo vidámságában. Ugrándoztak, nevetgéltek, teljesen gondtalanok voltak. A Fekete-erdő és a Hegy Alatti Tünde Út rémségei a múlt homályába vesztek a két habó számára. Roppant jellemző volt ez a habókokra; bármilyen rossz dolog is érje őket, hamar túltették magukat rajta; nem kínozta őket többé se bánat, se félelem.
       Napnyugtakor, miután kijutottak az erdőből, egy gyönyörűséges mezőn táboroztak le. Tüzet raktak, majd vacsorát készítettek azokból a vadakból, amit Deren és Erethon vadászott le. Jó étvággyal láttak neki a vacsorához, kivéve Deremirt, aki hosszú idők óta nem evett rendes ételt a koboldok vérén kívül, és ezért csak alig néhány falatot tudott csak leerőltetni a torkán; de ezt is úgy, hogy kényszerítette magát. Társai szánakozva nézték próbálkozását.
       - Ennyire rossz érzés enned belőle? – kérdezte Kia, aki így próbált ismerkedni az orkrilral. – Olyan rossz nem lehet az íze?
       - Nem is azzal van a baj – válaszolta Deremir. – Bármennyi idő is telt el orkril válásommá óta, jól emlékszem még azok egykori ételek ízére, melyeket emberként ettem, de a testem akkor is tiltakozik az ellen, hogy ezt egyem. Fájdalmas érzés.
       - Első próbálkozásnak nem is olyan rossz – próbálta Deren vigasztalni. – Most először eszel ilyesmit, amióta orkril lett belőled. Az átváltozást fokozatosan kell elérned. Nem igaz, Sadok?
       - Dehogynem – bólintott Sadok. – Úgyhogy, Deremir, ne érzed rosszul magadat attól, hogy még nem vagy képes arra, hogy élvezd az ételek okozta élvezeteket. Nekünk az is elég, ha próbálkozol.
       Deremir nem válaszolt; ha nem is mutatta ki, de azért jólesett neki társai bíztatása. Így sokkal elviselhetőbb volt az a tudat, hogy mennyire különbözött tőlük. Igaz, ők is más fajhoz tartoztak, de egy valamiben legalább nem különböztek: hogy ugyanazt ették, mint mások. Ő még ebben is különbözött tőlük; szörnnyé változásának súlyát ilyenkor érezte a legjobban.
       Társai látták a szemében az egy pillanatra felvillanó szomorúságot, mely nyomban el is tűnt, amint Deremir érzékelte, hogy kezd érzelmeket mutatni előttük. Egyikük se kérdezett Deremirtől semmit se, úgyis jól tudták, hogy ezzel csak fájdalmat okoznának neki. Valahogy sejtették, miért hallgat ennyire. Tran, hogy oldja a szomorú hangulatot, váratlanul Kahinhoz fordult és megkérdezte:
       - Akkor most, el fogod mondani nekünk hogyan menekültél meg és hogyan találkoztál Kiával? Engem már nagyon érdekel, és szerintem a többiek is így vannak ezzel.
       Kahin elmosolyodott. Tudta, hogy Tran így próbálja meg elterelni Deremir figyelmét, de azt is tudta, hogy érdekli megmenekülésének története, így hát mesélni kezdett. Mindenről beszámolt társainak arról, hogyan kerülte el a végzetét; Kia mi módon talált rá és mentette meg az életét; hogy ment Kia után és küzdött meg az óriásemberek vezérével; mi módon ölte meg és menekültek meg Kiával. Néhány történet szálat Kia is hozzáfűzött Kahin történetéhez, amit a többiek roppant érdekesnek találtak.
       - Bátor lány vagy, azt el kell ismerni – mondta Dwan. – Önként vállalkozni arra, hogy egymagad szállj szembe az óriásemberekkel, mérhetetlen elszántságra vall. Ráadásul napokat éltél túl úgy a birodalmukban, hogy észrevettek volna. Ezt nevezem igazi bátorságnak.
       - De mit értem el vele? – válaszolta Kia. – Nem én voltam az, aki végzett Nuzaggal. Kahin pedig kockára tette az életét, hogy megmentsen.
       - Kahin tudta, hogy mit csinál – mondta Krain. – Nem használta volna a Tűz Kardját, ha lett volna más választása. Ha nem tette volna, mindketten meghaltatok volna. És azt se bánd, hogy nem te végeztél Nuzaggal.
       - Inkább azt sajnálom, hogy Kahin miattam kockáztatott.
       - Ugyan, Kahin már csak ilyen – szólalt meg Éhon vidám hangon. – Soha se hagyna cserben egy szép és bátor lányt a bajban.
       Kahin szúrós tekintettel nézett unokatestvérére, aki vigyorogva viszonozta pillantását. A többiek is megmosolyogták Éhon megjegyzését; még Kia is mosolygott, habár az ő arcán azért látszódott egy kisebb fajta pír is.
       - Jól van – szólalt meg Sadok -, azt hiszem, jobb lesz, ha lepihenünk. Holnap pedig tovább folytatjuk az utunkat Beresonhoz.
       - Rendben – válaszolta Erethon. – De azért legyünk óvatosak. Lehet, hogy Bereson errefelé lakik és figyelemmel tartja a környéket, de nem hinném, hogy az óriásembereket ez visszatartaná. Biztosan megpróbálják üldözőbe venni Kahint.
       - Elég ostobák, ha ezt teszik – felelte Krain. – De igazad lehet. Nem szabad óvatlannak lennünk. Álljunk őrséget és tartsuk szemmel a környéket. Ki tudja? Hátha mégis felbukkannak az óriásemberek.
       A társaság tagjai megegyeztek abban, hogy kettesével fognak őrködni. Elsőnek Erethon és Soma őrködött, míg a többiek aludni tértek. Erethon és Soma leültek a tűz mellé, majd Erethon készíteni kezdte legújabb mérgeit, míg Soma pipázgatott és figyelte a környéket. Több mint két óra telt el eseménytelenül, mikor egyszer csak a távolból, a hegy felől, hatalmas üvöltés zavarta fel a környék csöndjét.
       Soma rémülten kapta fel a fejét, míg Erethon nyomban talpra szökkent. Ilyen hangot még soha sem hallottak. Teljesen ismeretlen volt a számukra. Nem hasonlított egyik hanghoz sem, amit eddig ismertek. Társaik is mind felébredtek és próbálták kitalálni, miféle teremtmény lehet a közelükben; csak Mellon és Sadok maradtak nyugodtak.
       Társaik mind reszketve álltak, és várták, hogy újra felcsendüljön a hang, ami az előbb úgy megrémisztette őket. Nem szokványos hang volt, az már biztos; egészen vérfagyasztó volt.
       - Mi volt ez a hang? – kérdezte Soma. – Sose hallottam hozzáhasonlót.
       - Valami állat volt – felelte Deren. – Valami nagy és meglehetősen veszélyes.
       - De nem ránk nézve – válaszolta Mellon nyugodtan. – Ő csakis az ellenségeinkre jelent veszélyt.
       - Mi? – nézett Tran az öreg mágusra. – Ezt meg honnan tudod? Hiszen azt se tudod, ki ő vagy mi ő!
       - Tudom, hogy nem jelent ránk veszélyt! – ismételte meg előbbi válaszát Mellon, majd a fiatal habóra tekintett. – Bízz bennem, Tran fiam. És hidd el, az a lény, aminek a hangját az előbb hallottad, a mi oldalunkon áll. Ő nem szolgálja a Sötétség Fejedelmét.
       Tran kétkedve nézett az öreg mágusra, majd Sadokra pillantott, kinek arca mérhetetlen nyugodtságot tükrözött, ami kissé zavarba ejtette a fiatal habót. Vajon Sadok azért ilyen nyugodt, mert tudja, hogy Mellon igazat beszél? De hát hogyan lehet, egy ilyen lény nem lehet rájuk veszélyes? A hangja egyenesen vérfagyasztó volt. Még az óriásemberek kiáltásainál is kegyetlenebb volt. És Mellon azt mondja, nem kell tartaniuk tőle? Ráadásul Sadok is hisz neki? Nem! Ő nem képes elhinni, hogy nincsenek veszélyben.
       - Azért jobb volna, ha körül néznénk – szólalt meg Éhon, látván fiatal társa kétkedő arcát. – A feltételezés csak hibákat szül elő.
       Mellon szeme felvillant.
       - Csakhogy én nem szoktam feltételezni! – mondta szigorú hangon, majd végül nyugodtan hozzátette. – De igazad van, Éhon. Nézzetek körül alaposan. Talán ez meg fogja nyugtatni Trant.
       Éhon bólintott, majd ő, Kahin, Kia és Dwan elmentek körbejárni a területet; addig a többiek a táborhelyen maradtak, és várták visszatérésüket. Legalább két órát várakoztak, mire társaik visszatértek. Krain kíváncsian emelte tekintetét fiára, aki borúsan nézett maga elé; akárcsak Kahin, Dwan és Kia. Ez meglepte a törp-királyt. Fia ritkán szokott ilyen tekintettel nézni, és olyankor is csak akkor, ha valami egészen lenyűgözte – persze nem jó értelemben.
       - Nos? – kérdezte Krain. – Mit találtatok?
       Éhon felnézett apjára. Szemében zavartság fénylett. Nehéz szavakba öntenie mindazt, amit látott.
       - Azon az ösvényen mentünk fel, ami a hegy felé vezet, és amin mi is lejöttünk – mondta Éhon, és hangjában lehetett érezni, mennyire zavarba ejtette, amit látott. – És ott nyomokat láttunk.
       Itt egy pillanatra elhallgatott, és Krain még inkább megdöbbent azon, ahogy nézett. Tényleg zavarban volt?
       - A nyomok egy óriási lénytől származnak – folytatta tovább a beszédet a fiatal törp-herceg. – Ami leginkább egy hatalmas macskának a nyomaira emlékezetett.
       - Egy hatalmas macska nyomai? – kérdezte Krain. – Olyan, mint a beszélőállatoké?
       - Nem – rázta meg a fejét Éhon. – Ez a lény két lábon járt, és sokkal nagyobb, mint egy beszélőállat. Sőt veszedelmesebb is.
      - Ezt hogy érted?
      - Nemcsak a nyomait találtuk meg – folytatta Dwan Éhon helyett. – Hanem az áldozatait is. Ez a lény óriásembereket ölt meg. Úgy tépte szét őket, mintha csak rongybabák lettek volna. Sosem láttam ilyet.
       Krain Mellonra nézett. Szemében csakúgy sütött a megvetés.
       - Mégis mi ez a lény? – kérdezte a törp-király hidegen. – Azt mondtad, ránk nem jelent veszélyt.
       Mellon nem hagyta magát zavarba ejteni.
      - Nem is jelent – felelte Mellon. – Ő az óriásembereket akarta elkapni, akik nyílván Kahin után jöttek. Ha meg akart volna ölni, minket kapott volna el és nem az óriásembereket.
      - Jó, de mégis mi végzett velük? – kérdezte Erethon, mielőtt Krain valami sértő dolgot mondott volna az öreg mágusnak. – Legalább ezt áruld el.
      - Majd megtudjátok – válaszolta az öreg mágus rejtélyesen. – De elég legyen a kérdésekből. Aludjatok nyugodtan vissza. Remélhetőleg holnap minden ki fog derülni, és akkor választ fogtok kapni a kérdéseitekre.
      - Én most szeretnék választ kapni rájuk – mondta Krain.
      - Azt elhiszem. Krain, veled az a baj, hogy túlságosan gyanakvó vagy, és nem bízol abban, amit egy öreg mágus mond neked.
      - Majd bízok, ha nem maga a Sötétség Fejedelme akarna elkapni.
      - Az a te bajod, ha nem akarsz hinni nekem. Úgysem fogok neked mást mondani.
       Nemcsak Krain, hanem a társaság többi tagja is szeretett volna még kérdéseket feltenni a mágusnak, de be kellett látniuk, hogy ezzel se tudnának több választ kikényszeríteni Mellonból. Így hát kénytelenek voltak nyugovóra térni; szívükben bizonytalanság és rettegés égett. Tartottak ettől az ismeretlen lénytől, akiről Mellon az állította, hogy nem kell tartaniuk tőle. Szótlanul aludtak el, és az álom csak hamar magával ragadta őket. Legalább addig se kellett arra gondolniuk, hogy vajon mi végezhetett az óriásemberekkel.
       Aznap éjjel nem történt más. Nem érte őket támadás az ismeretlen lénytől, ahogy azt Mellon ígérte. Álmuk zavartalan és békés volt, és a legtöbben még csak nem is sejtették, holnap miféle meglepetésben fognak részesülni.
 
Folytatjuk. 

**********************************************

10. BEMUTATJUK ORBÁN ERIKA  ÍRÁSAIT 

 
SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ
Orbán Lászlóné írói nevén Orbán Erika (Tab, 1964.) nyitott szemmel járó újságíró, író, színpadi művek szerzője. Neves, nagy múltú magazinoknak dolgozott, majd megalapította az Alkotónők Kulturális Egyesületet, melynek berkein belül működik saját magazinja az ALKOTÓNŐK, mely a www.alkotonok.hu helyen érhető el.
Erika egy Dél- dunántúli kisvárosban, Tabon él, a helyi középiskolában tanít angol nyelvet, illetve a város szakmai vezetőjeként különböző programok, rendezvények szervezéséért felel. Valamint oszlopos tagja a helyi újságnak és televíziónak.
Cikkeiben, írásaiban igyekszik a klasszikus témákat igényesen tálalni, egyedisége a személyes hangvételben, valamint a részletes és igényes témafeldolgozásban rejlik.

 *

Az írás kicsi kora óta élete része, minden bánatát, örömét belerejtette azokba a művekbe, amelyek kikerültek, kikerülnek a keze alól. Szerencsés embernek mondhatja magát, mert családja mindig támogatta ebben a szenvedélyében, s egyben ők az első, és legszigorúbb kritikusai is.
Orbán Erika eddig megjelent könyvei színpadi művei:
 
2013 Carpe diem – regény

Orbán Erika

2014 Hanna – regény
2016 Falunap, avagy szex és vidék – regény
2017 Bonyodalmak – regény
2018 A kép -regény
2019 A hármas fogat – regény
2017 A lónak is …– vígjáték
2018 A zokni – vidám színpadi korrajz a 70-es évekből
2018 Fületlen tetem – komédia
2020 Eltűnt férjek – vígjáték

...................................

 

A BUSZMEGÁLLÓ

 
  A buszmegálló a semmi közepén áll, mögötte sűrű, sötét lombos erdő, előtte széles bitumenút, azon túl, ameddig a szem ellát, gyönyörű, sárgán virító repceföld.
A férfi elképzelte, ahogy felrepül. Fel, jó magasra, és lenéz az alant elterülő tájra. Fentről jól látja a széles, az erős napsütésben ragyogva fénylő utat, amely felett a melegtől remeg a levegő. Jobbra tőle az erdő sötét és világoszöld lombkoronája nyúlik a végtelen kék ég alá, balra pedig a sárga repceföld, aminek szintén nem látni a végét. Milyen jó így suhanni a táj felett, nem törődni semmivel, csak a meleg széllel, ami oly lelkesen borzolgatja még megmaradt haját.
 
  Lenéz a megállóba. Négyen állnak ott, hiszen ő is ott van. Igen, az ott ő, a magas, kissé pocakos, barna hajú férfi, akinek olyan kisgyerekes a képe, pedig már túl van a harmincon, orrát száját kék maszk takarja. Lába közt aktatáska egyensúlyoz, kezében újságpapírt zörget a szél. Erősen kapaszkodik az újságba, nehogy egy kósza szellő kitépje kezéből. Rajta kívül még hárman állnak itt. Egy fiatal fiú, a haja magasan feltornyozva, punk frizurája majd minden tincse más színűre festve, fülébe dübörög a zene, idáig hallatszik a dobverő pergése. Nyúlánk, vékony testével lanyhán támasztja az oszlopot, melyen valaha a Buszmegálló felirat díszelgett. Ma már a rozsdától csak annyi látszik, hogy… megáll… A fiú csukott szemmel áll, csak a szája mozog, ütemesen rágja a rágógumit, körülbelül minden harmadik percben óriási buborékot fúj belőle. Maszkja a bal fülén himbálódzik.
 
Nem messze tőle alacsony, kövér ember szuszog, s közben idegesen topog. Hunyorgó, vizenyős, világoskék szemével idegesen vizslatja a többieket. Hol letolja, hol felhúzza a maszkját. Ha letolja, az fojtogatóan feszül hatalmas tokájára, ha feltolja nem kap levegőt, fuldoklik alatta és még több izzadtságot kénytelen letörölni magáról. Most is, ahogy szinte minden másodpercben izzadó kopasz fejét és homlokát törli egy nagy, barna kockás zsebkendővel. Erősen liheg, pedig már itt áll vagy húsz perce. Óriási hasán majd szétreped az ing, ócska farmerja szára kirojtosodott, cipője félretaposva, de farzsebéből vaskos pénztárca kandikál ki. Persze lehet, hogy nem pénz van benne. Vagy inkább biztos, hogy pénz van benne, különben miért lenne ennyire ideges?
 
  Végül a nő. A gyönyörű, magas, sudár, szőke hajú, barna szemű nő, akiért ő annyira odavan, hogy még a szeszélyeit is eltűri. A karcsú testen izgatóan feszül a szűk zöld szoknya, arcát ugyanolyan zöld maszk takarja. Bájosan pislog hol jobbra, hol balra, néha-néha megemeli a maszkot, hogy több levegőhöz jusson. Istenem! – gondolja a férfi ott fent – mennyire szeretem! Pedig ez a gyönyörű nő egy kicsit butuska. Persze ezt ő egyáltalán nem bánja, így legalább felnéz rá. Rá, a mérnökre, aki egy nagy multinál húzza az igát. Alig egy éve házasok, még nincs gyerekük. De lesz! Biztosan lesz! Majd.
Senki nem látta a gyorsan közeledő teherautót. Mindent letarolt. Ahol az előbb még a buszmegálló volt az emberekkel, ott most csak a sebzett föld barnasága látszott, és csak a süket csend lett egyre hangosabb. Benne is elhalt minden szó, minden sikoly, és lassan elsötétült az ég is.
 
Orbán Erika

**********************************************

 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 

 

VÉGHELYI JÓZSEF : Baleseti etimológia

 
  A balesetekkel nem számol az ember, az csak úgy jön, mint a fogfájás...Ahogy egy több évtizedes sláger szöveg mondja: ...veled is megtörténhet egyszer,

hogy sírsz majd egy régi perc után...

Véghelyi József

Hát én is sírtam egy régi perc után: szerettem volna egy perccel visszatekerni az időt, mielőtt leugrottam volna a létráról. Akkor ugyan is tudtam volna, azt, hogy hová helyezzem a nehéz, kilenc fokú dupla létra lábait, mert a létra bizony dőlni kezdett. Pszicho- analitikai kérdéseket ilyenkor nem érdemes boncolgatni, mert kb. egy másodperc állt a rendelkezésemre a helyes döntéshez: 

ugorjak-e, vagy együtt dőljek el a létrával. Ugrottam hát, bár 

nem túl magasról, a lábam mégis alaposan megrándult annyira, hogy még ráállni sem tudtam.
Feleségem valahogy hazasegített,  azonnal lefeküdtem, és megkezdtem a kb. két hétig tartó lábatlankodásomat. Ennek része volt természetesen a sérült részek borogatása is.
Hamarosan elterjedt köreimben, és az ügyfeleim között is az engem ért baleset. Persze ilyenkor mindenkinek volt saját tapasztalatán alapuló jó tanácsa. Orvoshoz nem mentem el, mert pontosan tudtam, és éreztem, hogy se csonttörésem, se repedésem nem volt, csak egy erős ízületi rándulásom. Azt viszont pihentetéssel és borogatással lehet kikúrálni...
De hát minden rosszban van valami jó is, mert egy bölcselettel gazdagabb lettem a jó tanácsok eredményeként.
Jött hozzánk egyéb okok miatt egy vendég, akit a feleségem fogadott, és a köztük lebonyolódott beszélgetés jelentette az etimológiai igazgyöngyöt a számomra!
 
- Szia Zsuzsika! Hogy van a Józsi lába? Egyáltalán borogatja?
- Persze - hangzott a megnyugtató válasz asszonyom részéről.
- És mivel?- érdeklődött tovább a jóember.
- Vízzel természetesen...!
- Nem jó a víz erre, hanem csak a bor, mégpedig a fehér bor! - csattant fel a jóakaróm. Azért nevezik borogatásnak, mert borral a legjobb. Ha viszont vízzel csináljátok, akkor az csak vizelgetés, és nem borogatás! - okosította fel Zsuzsikát a jövevény.
 
Öreg koromra nem szégyen tanulni!
Most is ez történt. Ennek a derék embernek lehetséges, hogy igaza volt, bár most már sohasem fogom megtudni, mert eléggé el nem ítélhető módon a bort a gyomromba töltöttem a lában helyett. Ez legalább biztosan hatásos, és az emberen is meglátszik...! A lábam meg úgy is meggyógyul magától is!
 
Folytatjuk a sorozatot.

**********************************************

 12.NOVELLASOROZAT 

 

SZILÁGYI ANITA  - ROMANTIKUS DRÁMA

 

Széttört jegygyűrű (II.rész)

 
Hannának meglehetősen egyhangúan teltek a napja, mióta különvált Márktól.
Eljárt a közeli gyárba dolgozni szövőnői munkát kapott gyakran volt, hogy több műszakot vállalt, hogy ne érezze hiányát az elveszített szerelemnek. Lefoglalta magát munkával az öreg házat, ahol élt előszeretettel szépítette,

gyakran kertészkedett ,virágokat ültetett.

Szilágyi Anita

Márkot teljesen levette a lábáról a magas, és feltűnően 

szőke Petra. A lány marketinges volt Márk kommunikációs cégénél egy közös projektmunka hozta őket közelebb egymáshoz.
Gyakran találkoztak munka után egy-egy finom kávéra, koktélra sűrűn beültek a közeli
vendéglátóhelyre. Márk csodálta a lány dinamikus személyiségét, feltűnően magas alakját. Kellemes érzés 

volt Márknak a lánnyal megjelenni bárhol, hiszen minden férfiszem rájuk szegeződött. És a munkáját a cégnél is a legnagyobb energiával végezte, szinte felvirágoztatta a cég működését.Temperamentumos egyéniségének köszönhetően sok szerződést tudtak megkötni külső partnerekkel.
Ez az energiabírás, magabiztosság hiányzott Hannából, amit megtalált Márk Petrába.
Gondolt még a lányra, de Petra teljesítménye, amit a cégnél hozott lenyűgözte. És feltűnően formás idomai felbuzdították férfiasságát. Most éppen egy közös projekt munkára készültek Petrával, amivel a cég ügyvezetője bízta meg őket.
- Petra! Te soha nem vagy fáradt! - viccelődött egyik délután Márk a kolléganőjével
- Márk! Nagy a teherbírásom még gyermekkoromban nevelték belém.
- Akkor lazítsunk együtt egy kicsit „Te energiabomba”.
Szép tavaszi délután volt beültek céghez közeli kávézóba, amihez kellemes kis kertterasz volt építve.
Csodálatos leanderek, mályvák díszítették a teraszt. Márk szeretett elidőzni a lány szemében, olyan fellobbanó tüzet látott benne Jó volt Petrával dolgozni sokat haladtak előre a közös projektmunkával.
- Mit fogyaszt ambiciózus kolléganő?
- Narancs juicet- finom, csokoládé fagyival.
- Mondd Petra, hogy lehet egy ilyen energiatöltet egyedül él?
- Nem szeretnék beszélni most a magánéletemről, talán majd később.
- Rendben Petra, megértelek.
Átbeszélték még a holnapi munkát és közeli feladatokat jól kiszellőztették a fejüket, aztán visszamentek a céghez túlóráztak aznap.
 

*

  Hanna igazi kis botanikus kertet alakított ki az öreg háznál hiába a sok munka, több műszak, kertészkedés, Márkot nem tudta elfeledni, gyakorta eszébe jut a fiú, és a közös életük.
Vajon hol rontottam el? - tette fel magának a kérdést.
Sokáig kertészkedett egy tavaszi estén, mikor egy aranyos husky vakkantására lett figyelmes. Mosolyt csalt az arcára a kedves kiskutya hangja.
Te, hogy kerültél ide? Hol a gazdid?
- Elnézést, hölgyem a kutyám önhöz szaladt át? - kérdezte egy fiatal igen jóképű barna férfi a kapuban.
- Igen itt van az aranyos kutyus. Hanna lendületes lépéssel megindult a kapu felé, a kutya utána szaladt.
- Szép estét!- köszönt a férfi. Krissz vagyok! Tegnap költöztünk a szomszédba.
- Üdvözletem!- Hanna vagyok. A lányt zavarba hozta a férfi, meleg barna szeme.
Bátor szeret elkószálni elnézést kérek, hogy kellemetlenségét okozott. - mondta Krissz.
-„Semmiség nem zavart”- még szinte jól is esett emberi élőlényt tudni a házam környékén saját magamon kívül.- gondolta Hanna. Nekem nincs háziállatom csak a virágaim és a kedves lakótársam.
- Elnézést még egyszer, Hanna! További szép estét kívánok!
- Szép Estét!
Krissz úton a kertszomszédjától, azon gondolkodott hogy tud egy ilyen törékeny, kedves teremtés egyedül élni? Hol lehet a társa? vagy a családja?
Hanna örült az új szomszédjának legalább nem lesz olyan egyedül a régi utcában, hol gyermekéveit töltötte. Szüleit korán elveszítette Édesanyja fiatalon meghalt leukémiás volt. Később apja nem találta helyét tovább az életben és sokszor tért be a közeli csehóba egyre jobban rabja lett az alkoholnak. Volt, hogy úgy leitta magát az utcán egy padon töltötte az éjszakát, így találtak rá egy téli, fagyos reggelen is megfagyott a városi park egyik padján. Nem bírta elviselni felesége halálát és, hogy fiatal kora ellenére rákos lett. Hannát ezután a nagyszülei nevelték. Nagypapa nagyon vicces ember volt nagymama gondoskodó, gyakran befonta Hanna haját, főzött- sütött neki finom ételeket.
Hanna így nevelkedett fel gondoskodó nagyszülői szeretettben. Sokszor elmentek kirándulni mindent megkapott a lány, amire szüksége lehetett. Ezért is viselte olyan nehezen Hanna , mikor elveszítette a nagyszüleit teljesen magára maradt. Testvére nem volt az unokatestvérei távol éltek több éve, hogy találkozhattak. Hannának nagyszülei emléke könnyeket csalt a szemébe. Bement gondosan megmosta a kezét kertészkedés után készített magának egy finom gyümölcsízű teát, majd elővette fiókjából a régi fényképalbumot, és felidézte gyermekévei szép emlékét. Megsimogatta nagypapa és nagymama arcképét hálás volt nekik, amiért felnevelték és szülei halála után nem adták gyermekotthonba. Szomorú emlékkel a szívében tért aznap éjszaka nyugalomra. Aztán felvillant előtte az új szomszéd meleg, barna szeme, ahogyan ránevetett. Mennyi szeretet élhet ebben a férfiban?- elkalandozott kicsit Hanna gondolata. Majd mély álomba merült.
 
Folytatjuk.

**********************************************

 13. JÁRVÁNY IDEJÉN 

 

DUFEK MÁRIA : A pestisjárvány hatása a kultúrára

 
Nem kívánatos vendég érkezett 1348-ban az európai partokhoz. Beköszöntött a fekete

halál.

Dufek Mária

Egy korabeli krónikás így számolt be az eseményekről: Először a duzzadást vettem észre a hónom alatt és az ágyékomban, aztán a rémület lett úrrá rajtam, hisz öt gyermekemet és a feleségemet temettem el a saját kezemmel.
 A pestis járvány idején Normandia lakosságának 75%-át elvesztette. Egy Firenzei szemtanú pedig arról számolt be, hogy hatalmas árkokba százával temették az embereket.
A járvány terjedésének fő oka a kereskedelem volt. A hajón utazó bolhás patkányok valószínűleg Kínából hurcolták be a betegséget Európába, amely megfelezte Európa népességét. Az emberek meghaltak társadalmi, vagyoni helyzetüktől függetlenül. Sokan a vallásba menekültek tehetetlenségükben, ám a járvány a legkegyesebb embereket is legyilkolta. Sok helyen a zsidók váltak bűnbakká és sok zsidót le is gyilkoltak akkoriban. Néhányan minden vagyonukat az egyháznak adták a túlélés vagy a mennybe jutás reményében. Ám az egyház sem volt könnyű helyzetben, mert bár vagyont szerzett, de az asztrológusok a bolygók együtt állasával magyarázták az eseményeket, csorbítva az egyház tekintélyét.
  A fekete halálnak gazdasági következményei is voltak, kézművesek és kereskedők ezrei haltak meg, és a parasztok csak megemelkedett bérért voltak hajlandóak dolgozni, sok helyen a termőföldek parlagon maradtak. Éhínség köszöntött a földre. Ezért a földbirtokosok kénytelenek voltak újra tárgyalni a béreket, és mivel sok föld gazdátlan maradt, a birtokviszonyok is megváltoztak. Sok béres felszabadult és a társadalmi osztályok is felbomlottak, átrendeződtek. Sok ember költözött új területekre, és a járvány lecsengése után Dél - Európában főleg a gyapjúkereskedelem vált fő bevételi forrássá.
Ilyen állapotok között született meg a 13. század végén a reneszánsz.
 
2021.02.09.

*

Tiszta lét

 

Benne élünk a létben,

mint sugár a fényben,

Urunk, mily nagy titok,

velünk osztozni áhított.

 

Szó a dolgok lényege,

s mi semmik nélküle.

Lelkünk Isten hona,

így érünk magunkhoz oda.

 

Nemes mag szárba szökken,

már e létben itten,

s aki gonddal ápol,

nem tolt el minket magától.

 

2021.02.04.

**********************************************

14. NOVELLÁIM  (01.)  

- Távol a világ Zajától - 

 

Csaba Engel, Harmatcsepp.

 
Bevezető:
 
Manó és kiskutyája Pufi egy csoda lény nyomában, attól eltekintve ők egy nyugodt békés életet éltek egy csodálatos szép helyen a világ legtávolabbik részén az óriás hegyek lábai közelében ott egy csendes kis falu végén. Valamikor réges -  régen mikor Manó még kis gyermek lehetett, még csak akkora, hogy az édesanyjára sem emlékezhetett. A kis falut idegenek vették körbe és kifosztották, elraboltak gyermekeket főkép lányokat hurcoltak magukkal a gyújtogatás után. Attól kezdve a kis faluban feledésbe merült minden, és egy békés, nyugodt idő-kor vette kezdetét. Távol a világ zajától.

* 

Távol a világ zajától  (első rész)
 

 Távol a világ zajától egy kis faluban ott élt egyedül egy öreg ember. Meggörnyedt, alacsony termetű, kerek ripacsos arcú, szakálla rövid hófehér, hosszú bajusszal, feje tetején már kopasz volt. Tekintete kedves, mesebeli mosollyal, hozzáillő kék szemekkel figyelte, követte a körülötte lévő fényben úszó tájat és bámészkodott kapuja előtt
minden kora reggel.

Engel Csaba

Nézte hogyan halad el a tehéncsorda és hallgatta a nyakukban lógó kolompokat, hogy egyik a másiktól mennyire különbözően szólnak mint valami furcsa különleges ütős hangszerek, 
majdnem az összes tehenet ismerte és meg tudta annak alapján különböztetni, tudta, hogy melyik hová tartozik. Látása már elég gyenge volt, de őt az nem zavarta, erős és egészségnek örvendett. A kis falu a hegyek lábánál félkör formájában nyújtózkodott felfelé, lakossága alig, ha százötven fő lehetett. 

Ő a falu legfelsőbb végén lakott, nem volt egy ház sem annyira a hegyek lábaihoz közel, az lehetett az utolsó ház, amely előtt egy gyors patak sziklák közt kúszott kígyószerű formájában a falu felé. Onnan jól lehetett látni az egész lakosságot és a kis templomtornyát, na meg az égbe tükröző ezüstös kis tavat melyben a nap néha megmosta arcát, ha nem állt útjában egy felhő sem. A kis öreg a madarakkal együtt vidáman ébredt és követte ékes hangjukkal a napkeltét, hogy miként emelkedik, hogyan ébred a hegyek közt, leselkedvén vörös arccal mint aki nehezet cipelne a hátán. Fényessége egyre tisztult amint magasabbra tört, megkönnyebbült súlyától simogatván a hegyek oldalait a fehér, sietős felhőkel együtt. A szürke óriás hegy, habár mozdulatlan állt, jó mélyen földbe gyökerezett sziklás testtel szabadon úszott a felhők közt, hátha utoléri a fényes napot. A tehenek már kapaszkodtak utána a bársonyos zöld ruhájában az egyik tisztás oldalában, nem messze attól feljebb sűrűn nőtte be fák nyúltak az ég felé mint hatalmas, megszámlálhatatlan tömegnek kinyújtott karjai integetve a csendes szélben. A hegynek csúcsa kopaszodott, itt amott, fehér hó borította akár az öregéhez hasonló fején lévő hajjal, kitartott a hosszú évek során a hideg szélben és forró napsütésben. Helyenként a felhőnek árnyéka fésülte a gyönyörű színjátszó, csodálatos tájat, változtatván annak színét, játszódott a gyenge szélben, amely néha belemarkolt. Az öregnek akit a falu már úgy ismer, hogy erdei manó nem voltak háziállatai, de egy drótszőrű kis kutya kísérte őt mindenfelé amerre csak járt. Naponta sétált amerre a két szeme látott, boldogan élt és egy békés türelmes embernek ismerték, aki szinte beleolvadt a természetbe, olyannyira szerette és tisztelte környezetét, mindig abban igyekezet, hogy megvédje és ha lehet egy ujjával se bántsa azt. Erdei gyümölccsel, gombával, annak növényeivel táplálkozott, mindazzal mivel a természet ajándékozta, a hegyi patak halaival és sok más finomsággal. Télire gyűjtögetett szárazfát nem csak a maga részére hanem szomszédjainak is. Régen valamikor fiatalon erdész volt és jól ismerte az összes helyet. Ismerte az idős erdő összes vadállatait és madarait, viszont azok is őt. Nem tudott nélkülük élni, de egyet a sok közül nem ismert, csak a hangjáról, életén keresztül csalogatta és hiába is kereste, soha nem fedezte fel annak formás alakját, csak tűnődve kereste, kereste és a falu népének sem mesélt arról, hogy nehogy bolondnak tartsák őt.
 Tehát a kis öreg, vagyis a kis Manó, ahogy elnevezték gondtalan szabad életet élt és nagyon megfigyelte a természet összes legapróbb rezzenéseit. Szerette az állatokat és nem kellet féljen az erdő vadaitól, arca, mosolya, békés, szelíd tekintete és testtartása, bőrének illata nyugtató hatással volt minden egyes élőlényre, ami csak körülötte nyüzsgött vagy mozgott. Mikor még gyermek volt édesapját mindenhová elkísérte, követte az erdő legszűkebb helyeire. Apja is egy tapasztalt favágó volt, ott nőtt fel mellette látta, hogy mennyire gondosan foglalkozott a természet adta dolgaival, mert az biztosította a legfőbb megélhetését. Már akkor felfedeztek egy különleges hangot ami egy vadállatéhoz hasonló, de nem tudták azt megfejteni, hogy mi az a lény amely annyira elszigetelten élt, rejtőzködve az erdő mély sűrűjében. Manó mint mindenre választ akart. Apját kérdezte, de ha nem akar az a lény mutatkozni, akkor miért szólal meg és sikoltozik? Biztos segítségre van szüksége, válaszolta a kis Manó apukája. Annak a lénynek rejtélyes hangja sírig kísérte Manó édesapját, így apja halálakor Manó megígérte, hogy addig fogja keresni azt a csoda lényt míg rátalál egy szép napon. Akkor apja megnyugodott, békében hunyta le mindkét szemét, abban már biztos lehetett, hogy fia egy férfivé vált ki erős, bátor és hasonló képen fog eljárni az életben akár mint ő.
 Annak idején Manó apját a falu népe megsiratta és mivel egy fontos embernek tartották, aki szembeszállt bátorsággal az akkori idők ellenségeivel, megvédte hűséggel a falut azoktól kik gyújtogattak, asszonyokat, gyermekeket raboltak el. Igen mikor alig, hogy Manó már megszületett a falut idegenek, rablók, gyújtogatók vették körül és édesanyát is akkor vesztette el, de Manót elrejtette apukája. Amiatt méltóan, tisztelettel temették el édesapját.
 Manót a kisöreget már halvány emlék fűzte ahhoz és nem sokat rágódott afelől, akkor ő volt a falu legbátrabb és boldogabb embere, hisz békességben, biztonságban élhettek már az ő korában. Egy dolog mi mindig zavarba hozta az a hang, mi a sűrű erdőben megtörte a csendet. Eszébe jutott apja szavai, amit válaszként adott, lehet segítségre van szűksége azért sikoltozik az a lény. Akkor jól, igen elszántsággal fontolgatta dolgait.
Apja halála után ő többször átfésülte az erdőt és kereste azt a csodalényt, de már ő is lassan megöregedett az idő rohamosan telt. Fiatal korábban nem szakított időt arra, hogy megnősüljön vagy talán nem is akart? Őt a munka és a természet olyannyira le foglalta.
 Egy nap mikor a tehenek a kapuja előtt elhaladtak, lassan a legelő felé tartottak, ő is újra nyomban követe azokat és többször vissza nézet a falura talán azért mert úgy gondolta, hogy nincs miért ő vissza térjen, úgy döntött addig fogja keresni míg rátalál arra a vadra vagy bármi is lehetne az. Nem volt mit veszítenie és mint, aki egyedül élt nem érdekelte már semmi más jobban. Kiskutyája azon a nap hűségesen kísérte hosszú útjára gazdáját. A fekete drótszőrű kiskutya egy darabig a tehén csordát hajtotta és lábaik közt serényen ide, oda szaladgált mire gazdája rászólt, Pufi igyekezz, most nem ez a dolgunk! Akkor Manó elejébe sietett és várta a következő parancsot, csóválta a farkát, hegyezte füleit, nagy fényes barna szemei a napfényében tükröztek. Manó mint szokása, mosolygott, dudorászott, kezében egy kis baltával folytatta útját, szemeit legeltette, figyelmesen követte a legapróbb mozzanatot, Pufi meg körülötte szaglászott követvén gazdáját. Az erdő szélén egy kis pihenőt tartottak, magvakat csemegéztek egy kis tűz körül. Ismét a csendet megtörte a csodahang, nagyon távolról hallatszott, mélyebb rezgető hangot hallottak, de nyugodtan figyelték, hogy honnan is érkezik. Nem kapkodtak türelmesen vártak, újabb meg újabb sikoly, mintha már közelebbről hallatszott. Esteledett és Manó készített ágakból egy kisebb pihenőt, az erdő szélein elhelyezett élelmet szárított gyümölcsöt, pergelt mogyorót és egyéb magvakat. Próbálta oda csalni, azt remélve, hogy éjszaka majd oda merészkedik és ha igen követni fogja.
 Nem volt szándéka befogni vagy ártani annak, bármi is lehetett, arra gondolt, hogy nem veszélyes egy állat mert annyi éveken keresztül még nyoma sem volt erőszaknak vagy egyéb hasonló eset sem történt. Azt jól tudta, hogy inkább egy félénk, rejtőzködő állat lehet. Az éjszaka szinte csendben eltelt, mikor hajnal előtt jóval, mocorgást és halk suttogó szerű hangot hallott. Meggyőződött, hogy nem a Pufi az, hiszen ott feküdt mellette, gazdája nélkül ő sem mozdult. figyelték, hallgatóztak nem igazán láttak, csak a hold fényében ami látható lehetett.
Eljött a reggel, Manó össze szedte dolgait és Pufival együtt körbejárták az erdő szélét és megfigyelték  alaposan, hogy az elhelyezett élelemből evett-e valaki, a kutyája csak szimatolt. Viszont visszatértek a kiindulóponthoz mivel nem találtak semmiféle furcsa nyomot. Manó mivel gyengén látott megjelölte azokat a helyeket, hogy könnyebben megtalálja, Ugyan közel ahhoz a helyhez, ahol megpihentek hiányzott az eleség.
A megjelölt hely el volt tisztítva és nyomra bukkant Pufi. Ott addig nyüzsgött, fordult a kiskutya jelezvén azt, hogy van ott valami. Manó is akkor közel a föld felé hajolva rájött egy emberhez hasonló talpnak a nyomaira, ami azt mutatta, hogy mezítláb járhatott valaki. Pufival felvetette a szagot és lassan követték azt, sokat gyalogoltak annak nyomában, el is fáradtak, újra megpihentek és Manó felmérte az apró léptekhez hasonló nyomokat, nem is voltak olyan nagyok, helyenként hiányoztak mivel szárazabb volt a talaj és a sok elhullott levelektől sem látszott. Napokig keresgéltek és a feltételezett lény úgy tűnt, hogy nem lehet más csak ember, de a hangja az ám furcsa sikoly, hol élesebben, hol mélyebben volt hallható. Teltek a napok a hetek de eredménytelen, aki őket láthatta utoljára az a pásztor legény volt, már az ő számára ez nagyot jelentett, mivel Manó járta az erdőt, de nem annyira hosszasan volt oda. Szólt a falunépének, hogy ez igen szokatlan, csak senki nem hitt a pásztor legénynek abban bíztak, hogy Manó nem egy ügyetlen ember és jól tudja mit csinál. Amit Manó apjával felfedeztek a szokatlan furcsa hangot, azt ők soha nem hallották és nem is gondoltak semmi olyan dologra, ami Manót egy rossz élmény érhette volna vagy szerencsétlenség. Így hát jól eltelt idő után mégis kételkedtek és nem tudták felfogni mi történhetett velük. 
  A falu papja egy kissé naiv hitű volt és azt prédikálta a népnek vigasztalásként, hogy Manó egy Istenfélő ember volt és biztos elragadtatott a menyekbe mint Illyés   a kutyájával együtt, hiszen becsületes és természet imádó volt. Ezt bizony nem mindenki hitte el, mint magyarázat és aggódtak értük. Viszont a pásztor mindenkinél jobban tartott hozzájuk és beszéde végül meggyőzte a falu lakóit, hogy keressék meg őket. Hiába keresték, az összes falut, habár felkutatták még sem találták meg.
A pásztorlegény úgy döntött, hogy nincs más mit időzzön, neki indult az erdőnek mivel arra jártak legutoljára mikor még láthatta őket.
Manó mind az idő alatt semmire sem talált, de nem adta fel a reményt és tovább kereste a csodalényt, akiről annyit állapított meg, hogy emberhez hasonló lehet, hiszen a nyomok is arra utaltak. Gondolt a sok olyan más személyekre, akik talán akkor annak idején eltűntek, mikor ő alighogy megszületett és rablók, idegenek törtek a falura, hát ő maga is el volt rejtve, hogy ne essen bántódása, lehet egy akkori hasonló eset, egy gyermek aki az erdőben nőtt fel? Szülők nélkül? De előtte még minden zavaros volt. Már beköszöntött az ősz és nagyon hűvös idők voltak, Manó egy barlangba húzódott meg és napirenden tovább kutakodott.

*

Ott hagyta az ősz csodás illatát

 

A barlang előtt eljárt egy ismerős,

Halkan dúdolt pengetve hangszerét,

Lábujjhegyen táncolt a nyílása előtt,

S az erdőben levette jelmezét.

 

Fáradtnak tűnt, leült a fák közé,

Kifújta magát, behunyta szemét,

Zúzmarás lehelete füstként szállt,

Elsárgult minden mi útjában a

 

Mosolygó arccal suttogva mesélt,

Körülötte a gyümölcs is beért,

És hullani kezdet a vadszőlő,

De attól még zölden állt a fenyő.

 2020.02.11.

 

Folytatjuk.

**********************************************

 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL 

 
ENGEL CSABA -  ERDÉLY
Kedves barátom Nagy Vendel!
Szívből köszönöm, hogy - amint megéreztél -  a Harmatcsepp megszólalt a Te érintésed által a  MŰVÉSZETI MAGAZIN 1101  száma, kiadványa, sorai közt.
Tisztelettel: Csaba Engel

 * 

Köszönettel Megszólalok

 

Megszólalok, mert hangot adtatok,

Köszönöm, hogy helyet foglalhatok,

Ott, ahol nagyobbak nálamnál,

Kiknek ezüstbetűi gondolatként száll,

A nagyvilágban, mint vándormadár,

S nyitott, őszinte szívekre talál.

 

Megszólalok a művészek körében,

S leírom azt, mit tőlük tanultam,

Hol ugyanakkor követem példájuk,

Hagyom, hogy formáljon tanításuk,

Előttem voltak, jártak e világban,

S én csak halkan  utánuk ballagok.

 

Alázatos útitársaimmal,

Felnézek az előttem járókra,

Akik, kezemtől fogva vezettek,

Biztattak s jó útra tereltek,

Hangot, tollat adtak a kezembe,

Hogy álmaim megosszam veletek.

 

Engel Csaba. 2021.01.15

........................................

 CSOMOR HENRIETT: Téli éjszakán

Üt az óra nem számolom mennyit
csak monoton ketyegését
hallgatom szüntelen.

reszket a félelem bennem
elakad a lélegzetem is
úgy izgulok érted.
Fájnak a percek nélküled.
Egyre csak téged várlak
figyelem kattan e
a zárban a kulcsod.
Sejtelmes sötét éjszakának
nyomasztó csendjében.
Tombol a tél 
sűrű nagy pelyhekben
hull a hó.
Zord az idő,
vastag fehér hótakaró
takarja a fekete földet.
Egyre csak süvít
a fagyos szél
hajlongva búslakodnak
az ezeréves fák.
Hosszú és kemény
út vezetett hazáig.
Siettem hozzád Angyalom
 közben aggódó arcodat
láttam magam előtt.
s szívemben éreztem
zakatoló féltésedet.
tudtam hogy
nincs maradásod
ott állsz az ajtó mögött
csak arra vársz hogy
megérkezzem mert 
már szeretnél a
karodban tartani.
Ölelj még angyalom
most már eshet a hó
hisz együtt vagyunk
s csak ez számít.
Az éj hosszú sötét fátylát
ránk borította.
Kérlek búj hozzám
jó szorosan,
hogy ne fázzam.
Egymásba gabalyodva
szeretve álomba szenderültünk.

2021. február 04.

..........................................

Kovács Tibor: Március

 Kitavaszodik tán,
Jöjj napsugár,
Mezők, rétek napsugara.
 
Jöjj Napsugaram,
gyere fogd meg a kezem,
Suhanjunk át a virágok közt,
A természet lágy ölén,
Lágyan Öleljük egymást,
Szeretve,
A nap melegében,
Miként a Bársonyos napsugár
Melegíti a lelkünk.
 
El jön még az öröm, s vidámság,
Lágy szellő hűsíti arcunk,
Szívünk öröm táncot jár,
A tavaszi napsugárban.

 2021. február

....................................................

 

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: EMLÉKEIM

 
Suttyomban sündörögtem nagymamám szoknyája mellé,

de rögtön észrevett.
Na, idehozott a hasad?- kérdezte.
Nem, segítek neked - mondtam,

csak szomjas vagyok.
- Hát ott van a kantafedő, dűtsél magadnak, oszt igyál.
Angyalbögyörőt csinált Mamukám,
engedte, hogy én is sodorjak.
Azután elküldött a boltba egy kandli tejért,
ittam is egy csuporral.
Na, ne firhangolj itt nekem,
menjél játszódni!
Kivettem a sifonérból a babámat,
feljebb húztam lecsúszott strimflimet,
s babázni kezdtem.

................................................

 
KOVÁCS JOSEF KOPEK: (ERDÉLY) A hold
 
A hold még egyszer utoljára rám ragyog,

Most Csillagokkal kivert úton ballagok,
Túl Keskeny az ösvény, amelyen taposok,
Vak szemeimmel az út végéig látok.
 
Felgyorsul a pálya zuhanásba esem,
A Göncöl szekér is, elsuhan mellettem,
Valaki kiált, állj még, ne oly sebesen,
De már minden késő, örökre eltűntem.
 
Mindez csak álom? Vagy jövőmet élem?
Sietni így nagyon miért kell énnekem?
Kinek és miért, így fontos most menésem?
Van még itt a földön, van még sok mit tennem!
 

............................................

 
NAGY CSABA: Hányszor…
 
Hányszor próbáltam

elkerülni,
ki néma hazugságait
fülembe súgva kábított.
Volt idő, mikor elhittem
minden szavát,
érdemjegyként: csak mélyebbre taszigált.
Elnémítva,
szennyébe fuldokolni
hagyott.
Mint süketnéma, bolyongok.
Álmom és vágyam
visz tovább.
Nem marcangol,
nem is szipolyoz.
S hiába e zajongó tömeg,
egyedül vagyok.

 * 

Színjáték…

 

Giccses Pompadourok

járkálnak föl s alá,

mimikátlan maszkok,

színjátékká korcsosult gyermeki talány.

**********************************************

 16. RÉGI MESÉIM 

 

Csomor Henriett: Mese Hetedhét országról

 
  Egyszer volt hol nem volt, valahol messze még a Csillaghegyen is túl, volt egy nagy mesemondó város, amit Hetedhét országnak neveztek. Egyszer egy kisfiú, aki olyan szegény volt, mint a templom egere, felkerekedett a nagyfülű szamarával világot látni. Édesanyja sírt-rítt, hogy az ő kicsi fia Gergő, akinek még most kezd pelyhedzni a bajusza, elhagyja őt. Gergely fütyörészve baktatott szamarával, aki már- már pihenni készült. De a fiúcska, hogy elterelje szamara figyelmét, mondogatni kezdte neki:

- Hej Bonifác, te szegény jószágom, friss szénán fogsz eztán heverészni!
 
  Amint így álmélkodott, észre sem vette hova kerültek. Mézeskalács oszlopra Hetedhét ország neve volt írva. Egy anyóka üdvözölte őket, Gergő leugrott Bonifác hátáról, és kezet rázott az anyókával. 

- Jer be édös fiam szerény hajlékomba.

 A fiú hálás volt az anyókának. Miután szamarát bevezette az istállóba és abrakot adott neki, bement az anyókához, aki friss cipóval, s mézzel kínálta, a fiú jóízűen falatozott. Este pedig egy hatalmas ágyba fektette, amelyet a fiú most látott először. Az anyóka még sokáig nézte a fiút, és arra gondolt, ha elmondja mi történt az ő kislányával, majd megesik a fiú szíve rajta, s talán újra szabad lesz és karjába zárhatja egyetlen leányát. Hajnal tájt furcsa zajra ébredt a fiú.
Kiment körülnézni. De nem mert túl közel menni hozzájuk, így hát visszahúzódott.
 
Másnap kora reggel kakasszóra ébredtek. A fiú rögtön kérdezősködni kezdett: 

- Anyóka, kivel beszéltél hajnalban?

Az anyóka először félt elmondani legnagyobb bánatát, aztán neki kezdett a történetnek. - Másfél évvel ezelőtt, óriások jöttek lakni a mi országunkba. Ezek után nem nagyon álltunk szóba,  idegenekkel. Egy napon aztán az óriások elvették tőlünk lánygyermekeinket, és nem tehettünk mást, hogy a házainkat ne rombolják le, odaadtuk lánygyermekeinket.

- Tudod mit anyóka? - mondta a fiú. Elmegyek az óriások várába, és kiszabadítom a lányodat.

 El is indult Gergő a tüzes ló hátán, és néhány pogácsával a tarisznyájában. Egyszer csak megtorpant a ló, és így szólt: 

- Itt volnánk kis gazdám, de én nem mehetek tovább, mert meglátnának.

Gergő beosont a várba. A vár csak úgy ragyogott, de mégis volt benne valami félelmetes. Egyszeriben egy törpe állt előtte:
- Ki vagy? - kérdezte a törpe.
- Gergő vagyok,
Az udvari bolond füllentette:
- Elkísérlek Titánhoz, az óriások királyához.
- És a lányok merre vannak? - érdeklődött.
- Óh, ilyenkor, mikor a király alszik, ők vigyázzák álmát.
 
Mikor benyitottak a királyhoz, Gergő majd az eszét vesztette a sok lány között. Anilla, a legszebb lány odament hozzá, s így szólt.
- Ne ébreszd fel, mert irtó dühös lesz.
A lányok addig elmesélték, hogyan szakította el őket a családi fészekből.
 
Ekkor éktelen üvöltés hallatszott, a lányok már szaladtak volna, de a fiú nem engedte őket. Majd ő megy!
- Jó napot felségednek!
- Hogy mersz te engem ilyenkor zavarni? - mordult rá a király.
- A lányokért jöttem! - folytatta a fiú,
- Kiket oly régen nem láttak a szüleik.
- Azt nem teheted! - bömbölt a király.
- Én vagyok Hetedhét ország királya, és megparancsolom, hogy a lányok itt maradnak velem. 
- Majd ha fagy! - felelte Gergő.
- Olyan egyedül vagyok, mint a kisujjam, és én vagyok a király.
- Mikor voltál te a nép között? - kérdezte a fiú.
- Úgy két éve, hogy a lányokat elhoztam az otthonukból. És rettegtek tőlem az emberek. Tudod, én is szerettem az embereket, de ahogy átkot szórtak rám megijedtem tőlük.
- Te félsz tőlük?  - nevetett Gergő. Már bocsásd meg királyom, de ilyen butaságot még nem hallottam. Adok neked egy jó tanácsot, enged el a lányokat, és meglásd az emberek úgy fognak szeretni, mint még soha.

  Másnap kora reggel, a király könny áztatva búcsúzott a lányoktól. Gergő és Annila hazafelé tartottak, útközben szerelmesek lettek egymásba. Hazaértek és az anyóka karjába zárta rég nem látott lányát, és örömében Gergőnek adta lánya kezét. Titán a legaranyosabb király lett Hetedhét országban. Gergő anyja, a király házvezetőnője lett, s úgy szerette Titánt, mint a saját fiát.
Gergő és Annila nagy lakodalmat csaptak, amelyre a király is hivatalos volt. Most érezte először, hogy milyen jó ennyi barátot együtt látni. Talán még máig is ropják a táncot, ha el nem fáradtak.

1999. december. 30.

...........

 MEGJELENT...
Megjelent Csomor Henriett "E" könyve a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Csomor Henriett Visszaemlékezéseim című E- könyvem az alábbi címen:
https://mek.oszk.hu/21700/21774/
A nem látók ítt olvashatják:
https://mek.oszk.hu/21700/21774/21774.htm

**********************************************

 17. FANTÁZIA MESE 

Pesa Anna Mária: Gori

Messze a galaxisban, létezik egy bolygó. A neve Rondó, és a Rosszók lakják, és csak ők, más faj el sem férne rajta. Családokban élnek, amely két Felnőtt, és két Csemete Rosszóból áll.  Az erősek a családfenntartók, akik okosak, ügyesek, tartják el a Rosszókat minden téren. Ők, járják, a galaxist űrhajóikkal, a keszék vigyáznak a csemetéikre. Csak az erősek tudják honnan, miből látják el a bolygó lakóit. A Rosszók rövid életűek, ezért a csemeték hamar felnőnek. Úgy, az erősek, mint a keszék csemeték gyorsan, felsőfokon tanulják meg a maguk dolgait. Boldogan, elégedetten élik életüket, hiszen más életformát nem ismernek. Csak az erősek tudnak más fajokról, más bolygókról messze az övéktől. Egyszer az egyik erős csemete furcsa módon kíváncsiskodni kezdett. Mindent megnézett, állandóan kérdezett, még a keszék dolgaiba is beleütötte az orrát. Azért volt furcsa a viselkedése, mert  erre a (kíváncsiság) tulajdonságra nem voltak bekódolva.

Pesa Anna Mária

Az űrhajók jönnek, mennek megállás nélkül. Egy napon, a kíváncsi Gori (mert így hívják a kis kíváncsiskodót) felszökött az egyik űrhajóra, hogy megnézze milyen belülről. A hajó olyan óriási volt, hogy mire bejárta minden zugát, annyira elfáradt, hogy elaludt a rakodótérben. Mikor felébredt, fényévekre volt az űrhajó, az otthonától. Nagyon félt, mi történik, ha megtalálják. Milyen büntetést fog kapni, amért fellógott a hajóra. De hiába várta a leszidást, nem jött senki. Sokáig ült egy sarokban, majd gondolt egyet és elindult egy folyosón. Kinyílt előtte a parancsnoki híd ajtaja, de nem talált ott sem senkit. Rémülten eszmélt rá, hogy teljesen egyedül van. De kis idő után összeszedte magát, és visszagondolt a tanultakra. Mit is kell, ilyen esetben tennie? Némi gondolkodás után rájött. Meg kell néznie a hajónaplót. Félelmetes volt, ahogy megszólalt a computer, és elkezdte a program olvasni a leírtakat. Próbált figyelni, de hangokat hallott. Nagyon berezelt, vert is a kicsi szíve ezerrel. Vajon milyen büntetést kap majd? Felkapta a fejét, az ajtó zajára.

Gózó, a parancsnok állt előtte.
- Mikor jöttél fel a hajóra?
Gori elmondta mi, hogyan történt a találkozásukig.
- Na, ha már itt vagy, hasznodat kell vennünk. Most megmutathatod, mit tudsz abból, amit tanultál.
Gori, nagyon boldog volt, hogy a büntetés helyett dolgozni fog.
- Köszönöm.Folytatta volna a hálálkodást, de a parancsnok félbeszakította.
- Meg kell esküdnöd, hogy senki, de senki csemete, és felnőtt Rosszónak nem árulod el mit, hogyan dolgozunk. Mától te is velünk jössz, majd munka közben megtanulod, amit még az iskolában kellett volna.
- Nagyon igyekszem megfelelni az elvárásoknak.
- Akkor gyere velem. Ne beszélj senkivel, tedd, amit mondok. A többit majd elintézem. De most nagyon figyelj rám, elosztanak bennünket alkalmasságaink szerint. Csináld amit mondanak. Nem számít, hol vagyunk, csak az, hogy segítenünk kell a bolygólakóknak. Ezért kapunk elegendő élelmet, kelmét, és ami még kell a létfenntartásunkhoz. Ha kilépünk a hajóból, ne ijedj meg akár mi is történik. Ja, és mindig legyél a közelemben, ha teheted.
Míg a Rosszók egész teste, feje szőrős és szivárványszínű, két rövid futkosójuk, két rövid, de ügyes kezük, emberi szemmel nézve aranyos maci fejük van, az itteni bolygólakók szőrős sötétszürke színük kicsit ijesztő. Nekik is két kezük és lábuk van, de a fejük körte alakú, és hosszú két fül van rajta. Ahogy kiléptek Goriék a hajóból, egy idegen a parancsnokhoz lépett, és kiosztotta a napi feladatokat. A kis csemete, tátott szájjal bámulta az ismeretlent. Hirtelen egy kéz markolta meg a karját, és nevetve mondta.
- Na, te is jó firma lehetsz, ha már most dolgozni küldenek! Úgy látom jó kondiban vagy, állj be a favágók mögé.
Egy furcsa járműre terelték fel őket, és sokáig száguldoztak, míg egy völgybe értek, melyet hatalmas erdő vett körül. A lábuk is alig érte a talajt, a vezér azonnal kiadta a parancsot.
- Itt vagyunk, lehet megfogni a fejszéket, és kezdeni a munkát!
Gori, rémülten indul a fejszékhez. Nem ért semmit. Olyan érzés keríti hatalmába, mintha fogoly lenne, és nem segíteni jött, hanem akarata ellenére hurcolták volna ide. Rengeteg fát kivágtak, de a Szürék csak a vizet, meg ételt hordták nekik. A munka végeztével egy fákból összetákolt valamibe terelték őket éjszakára. Nem tudott aludni, nem értett semmit. Ahogy a gondolataiba mélyedve ül a semmibe merengve, a száját befogván, kétfelől megragadják a karját. Mikor magához tér, látja, hogy körülötte többen állnak, és kíváncsian nézegetik. De ők sokkal világosabb színűek voltak. Nem félt, amit maga is furcsállott. Valami érthetetlen módon megbízott bennük. Az egyik, Gorinál legalább két fejjel magasabb idegen közelebb lépett, majd megszólalt.
- Engedjétek el! Nem fog kiabálni. Nem kell félni, csak beszélnénk veled.
- Kik vagytok? Mit akartok tőlem? Miért méregettek, mintha nem láttatok volna még magamfajtát?
- Szili vagyok, és valóban még ilyen apró Rosszót még nem láttunk. Meg azt sem, milyen ügyesen bánsz a szerszámokkal apró létedre. Ezt hogy csinálod? Mondd el nekünk. Ezért hoztunk ide. Elegünk van abból, hogy idejöttök, és mindent ti csináltok a mi bólygónkon amit nekünk kellene, aztán elmentek. Míg vissza nem jöttök, csak várunk benneteket a helyett, hogy mi dolgoznánk a saját kezünkkel, hogy életben maradjunk.
Gori elmesélte kik ők, és hogyan, belőlük a Szúrókból élnek innen messze a Ronó bolygón.
- Taníts meg minket mindenre, hogy magunk boldogulhassunk.- Azt nem lehet, én még nem tudok mindent, hisz csemete vagyok. De ha mindent meg is tanultok, elpusztul a népem!
Szili hátra csapva füleit, kis gondolkodás után mosolyogva így válaszolt:
-Ne félj, az én Szürékem a vezér elintézem vele. De a tárgyaláshoz kell a te Erősöd is, hisz nekik kell megegyezniük.
Egyikük sem aludt semmit az éjjel. Izgultak, hogy sikerüljön a tervük, Reggel a Szürék vezér magához hivatta Gozót, a hajó parancsnokát, és két nap, két éjjel nem kerültek elő.
Gori, és Szili már a legrosszabbra gondoltak, mikor megjelent a két bolygó vezér Gozó és Szimó. Gorit magához parancsolta a hajókapitánya. Parancsra visszavitték a Rosszókat a leszállópályához. Beszálltak, majd elindultak az otthonuk, Ronó felé. Gori a felszállás után nem bírta tovább, és sírós hangon megszólalt:
- Bajban vagyok, rosszat tettem? A Szúrók vittek el, többen voltak, el kellett mondanom!
- Nem Gori, semmi rosszat nem tettél, sőt megmentettétek Szilivel két bolygó népét. Nagyon büszke vagyok rád, gyere velem. Most a hajó legénységének, elmondom mi fog történni. Amiről csak a nagytanács tud, hamarosan elfogy a bolygónk egy másik ismeretlen égitest hatására. Már alig maradt időnk, és kis híján elpusztult a népünkkel együtt. De amit mi öregek nem tudtunk, megoldották az okos fiatalok. A Rosszók, a Ronóról átköltöznek a Szúrók bolygójára, aminek Sötér a neve. Megmentjük egymást. Nekünk otthont, megélhetést adnak. Mi megtanítjuk őket mindenre amit tudunk, és együtt dolgoznak az Erősek, és Szürék. A Rosszó Csemeték, és a Szúró Aprók együtt tanulnak a Gyengék, és Keszék felügyelete alatt.
Ha a föld nevű bolygón is minden tudást átadnánk, a megfelelő (komolyan érdeklődő) fiataloknak, és mindenki a neki megfelelő helyen dolgozna, talán nem lenne káosz a világunkban.

 Debrecen 2020.08.2

**********************************************

                                              18.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT                                                             - Soponyai Mihály rovata -                      

 

GYÓGYBÖJT

 
Szia Vendi!
Küldöm az aktuális anyagot, a kedves olvasóknak. Jó egészséget A Következő 90 napra kitartást! D- vitaminban gazdag szép napokat kívánok.
Üdvözlettel: Soponyai Misi

*

Böjtölés gyógynövényekkel
A nagyböjt az önmegtartóztatás, megtisztulás, a nagy eseményre,

húsvétra való testi-lelki felkészülés 40 napja a keresztény 

kultúrában.

Soponyai Mihály

2021-ben ez az időszak február 17. és április 3. közé esik.
 
Napjainkban a böjt „divattá”, az egészséges táplálkozás részévé vált. A természetgyógyászok rendszeres tisztítókúrákat 

javasolnak a szervezet méregtelenítése céljából. A böjt valóban megtisztítja a szervezetet – orvosilag bizonyítottan kedvező élettani hatásai vannak, számos nehezen gyógyítható betegség, pl.: reuma, érelmeszesedés, magas vérnyomás, különböző allergiás bőrbetegségek esetében gyógyhatását igazolták. Vagyis máris gyógyböjtről beszélünk.
 
Gyógy böjt:
A hathetes, azaz majdnem pontosan 40 napos tisztítókúra alatt ajánljuk a csalánlevél teát reggel éhgyomorra (cukor, méz és egyéb ízesítő nélkül) fogyasztani.  A csalánlevél a legjobb vértisztító gyógynövény, vastartalma segít a vérképzésben, tisztítja a májat, epét és a vesét. A húgyhólyag és a húgyutak tisztítására, vízhajtásra is alkalmas.
 
Gyuri bácsi egy kivételes méregtelenítő, salaktalanító hatású keverékteát is összeállított azoknak, akik tisztítókúrába szeretnének fogni, ez a Csalánleveles teakeverék (Tisztító tea). Mivel ebben a keverékben több jótékony hatású gyógynövény hatása adódik össze, még sokrétűbb. A Csalánlevél teakeverék diót, csalánt, bodzavirágot, galagonya virágos ágvéget, tejoltó galajt, ezerjófüvet tartalmaz, melyek támogatják legfontosabb méregtelenítő szerveink tisztítását.
 
Legfontosabb méregtelenítő szerveink a máj és a vese. Ezek helyes működése elengedhetetlen feltétele a teljes méregtelenítésnek. Ennek érdekében ajánlott hetente egy csésze aranyvesszőfű teát valamelyik étkezés előtt fogyasztani. A galagonya a szív munkáját segíti, serkenti a szívizom vérellátását, értágító és vérnyomáscsökkentő hatású, fogyasztása javallt koszorúér-betegségek esetén. Segít a vérkeringési problémák enyhítésében, visszaszorítja az érelmeszesedés kialakulását.
 
A böjt alatt sok folyadék fogyasztása ajánlott. Ha már unjuk a sok vizet, pár jóízű teát ajánlunk erre az időszakra. Ilyenek az apróbojtorján, a borsmenta, a citromfű, a mezei kakukkfű, a szurokfű és a macskamenta.
 
Eredményes böjtölést kívánunk!

**********************************************

 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 

 

KEDVES BARÁTAIM!  EZT IS ELINTÉZTEM NEKTEK.

A  SZERKESZTŐ

 
Kedves Vendi!

Tegnap épp akartam írni, hogy a versed legalább hozott egy kis téli hangulatot, mert másképp úgy sincs. Hát ma reggelre esett egy kis hó, Jó volt nézni,a hogy kavarogtak a szélben a hópelyhek nagyon szép volt.
Reggel amikor kinéztem, nem akartam hinni a szememnek, olyan szép fehér volt az udvar. Igaz, a hó eltakarításnak már nem örültem annyira, de csak egyszer kellett, mert később már ahogy esett, úgy olvadt is.
Szép álmokat! Puszi: Marika
 
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> írta, 2021. 01. 30.:

TÉLI VILÁG

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HÓSZAKADÁS

Szakad a hó,
szalad a  ló.
havas fák között,
siklik a  szánkó.
roskatag felhőkből
párnáját rázza
Holle anyó.
mindent beborít a
dunyhás hótakaró.
szunnyad alatta
egy téli manó.
hólepte fák alatt
oson az álom,
didergő árnyékom
lábait himbálva
ül egy faágon.
Fagyos téli erdőn
fehérlik a hó,
cifra csengős hámban
fekete a ló,
de a szánkó mellett
deres a csikó.
kucsmás embereknek
arca oly fakó,
pipadohány izzik,
meleget adó.

 

2021.  január 30.

..................................

 
HOZZÁSZÓLÁS  TÜNDÉRLÁBAKON  CÍMŰ DALOMHOZ.

Sziasztok!
Kedves Vendi!
Én nem vagyok egy versimádó ember, de ez a versed nagyon kedvesre  és aranyosra sikeredett! Csak gratulálni tudok hozzá!
A két szakácskönyvedet viszont már ötször is meghallgattam, nagyon de nagyon tettszik, fantasztikus ilyen formában történetekbe ágyazva olvasni a régmúlt  barátságos örömteli főzéseit átélni a szavak által.
Hallgatom  és hallgatom újra   és észre sem veszem az irodalmi szövegbe ágyazott ételrecepteket. Sajnos most elfogyott a jóféle szekszárdi merlot, melyet a rokonunk szokott küldeni, özvegy Varga Jánosné Zsuzsa borász asszonyság, de ha lenne ebből a kitűnő nedüből mos koccintanék az egészségedre!
Üdvözzlettel: Laci

....................................

 

REAGÁLÁSOK AZ ELMÉLKEDÉS A KULTÚRA NAPJÁRA  ÍRT  VERSEMHEZ

 
Leslie2016
2021. február 7. 05:00
Tartalmas, bölcs sokatmondó alkotás. Tele emlékekkel, hitvallással.
Nagyon tetszik. Szívet adtam.László

* 

B...yL...o
2021. február 6. 19:28
Versfolyamod a költészet és az irodalom ünnepi himnusza lett, tágabb világra is kitekintve. Hatalmas szívvel, őszinte tisztelettel és szeretettel:
László

* 

Eci
2021. február 6. 17:10
Kedves Vendel! Remek versedhez szívből gratulálok, nagy szívet hagyok jutalmul. Szeretettel Edit

* 

gypodor
2021. február 6. 17:01
Kell bele paprika, só,
hadd eméssze az olvasó.
Csípje száját és szemét,
hívja fel a figyelmet és figyelmét.
Egy gatyám, egy ingem,
a vers számomra csaknem minden
Számomra ma ez a legjobb vers. Kifejezi mindazt, ami a korosztályunkba beleszorult a múlt század közepe óta. Hiába is mondjuk, ma már más a nóta!
Nagy szívvel gratulálok.
Gyuri

* 

41anna
2021. február 6. 16:14
Vélt gondolat.
''Az alkotásnak addig neki se láss,
amíg te sem hiszed el, hogy világszám
kerül ki kezeid közül.
Meg akarjuk mutatni magunk,
mert hát ripacsok vagyunk.'
 
9szív) Igazán szép s hosszú verset írtál kedves Vendi!
Melinda

* 

kicsikincsem
2021. február 6. 14:16
A megemlékező vers mellé nagy szívvel gratulálok.
Ilona

* 

sosjudit
2021. február 6. 13:59
Csodálatos alkotásodhoz szívet hagytam és nagy elismerésemmel gratulálok.

* 

Fellah73
2021. február 6. 13:26
Vendel.
Na ez nem semmi :)
Szívvel olvastam.
Gyula..

* 

Csendhangjai
2021. február 6. 13:16
Hatalmas elismeréssel olvastalak!
Klára

* 

Hanga56
2021. február 6. 12:41
Nagyon szép versedhez , csak gratulálni lehet ! 

*

520616
2021. február 6. 12:3 

Csodálatos alkotásodhoz szívet hagytam és nagy elismerésemmel gratulálok. Sándor

* 

Bo_Flowers
2021. február 6. 10:43
Nagyon szép hosszú verset írtál ez tényleg gyönyörű művészi alkotás gratulálok neked elismerésül csak így tovább ügyesen és én nagyon szépen köszönöm neked
az élményt

* 

feri57
2021. február 6. 10:01
Nagyon szép régmúlt idéző nosztalgia versed tetszik.
Első Szívvel gratulálok.
Feri

...............................................................

 
Drága Vendi!
Köszönjük a megosztást, mindig jó hallani, amikor valakinek kellemes perceket okozunk.
Ölellek: Katalin
 
On Thu, 18 Feb 2021 at 01:25, Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> wrote:
 
Sziasztok!
Vendi meghallgattuk az aktuális verset a Katalin előadásában.
Milyen érdekes ezeket az írásaidat Ausztráliából hallgatni. (DDD)
Nagyon kedves jó humorú ez a házaspár, tetszenek, különlegesek, aranyosak.
Köszi, hogy küldted a lehetőséget.
Tisztelettel, Anikó.

 ..........................................................

 
Azt nem emelte ki a hallgató, hogy a vers az remek....  vagy ez már csak önmagától érthető! Ölellek: Guszti
2021.02.20.

**********************************************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

................................

Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.

A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.

…......................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

….............................…

FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

………....................…

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

…..................................…

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com

Skype: nagy.vendi54

---

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

á

Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.

A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)

---

Könyvtár:

ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN

Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

 ---

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

---

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

---

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

---

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
……................................
Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újságbelső és külső munkatársai!                 ……................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1103. szám
………......................
VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ