Megszólalok Művészeti Magazin

 MEGSZÓLALOK 

 M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN

2020. 12. hó – tizedik évfolyam, tizenkettedik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. december
 
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
 
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
 
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 
**************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************

      1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 

 

Köszöntöm a nyájas olvasót ennek a jubileumi, tizedik évi újságsorozatnak a végén.   

Minden év mozgalmas általában, de az idei talán mozgalmasabb volt az átlagosnál, hiszen fontos történelmi változásokat hozott, és elhatalmasodott rajtunk a  koronavírus, valamint anyagi, tárgyi, sőt emberveszteségeink is voltak világszerte a  kultúra terén is, sőt még saját házunk táján is haltak meg kollégák, és olvasók egyaránt.

Nagy Vendel

Azért mégis bizakodva nézünk a  jövő felé, hiszen újra itt van az adventi időszak, a  várakozás ideje, várjuk a  karácsonyt, a  megváltást, Jézus eljövetelét, a Mikulást, Miklós püspök ajándékát, Ádám és Éva névnapját, és az elmaradhatatlan Szilveszter éjszakát.

   Az  új év közepes évjáratnak tűnik már így előre tekintve is, rosszabb lesz mint az idei volt, de jobb lesz mint az azt követő. Na hiszen!

Ezzel a  decemberi újsággal próbálunk emlékezni hűséges szerzőink munkájára, és egy teljesnek nem mondható összeállítást bemutatni legjobb írásaikból, hála érte.

Kérem, mindenki fogadja olyan szeretettel, mint amilyen szeretettel alkotótársaink írták.

Mindenkinek áldott ünnepeket kívánok, betegségmentes év-végét, és túlélést.

A  remény töltse el mindannyiunk szívét, ez az álságos időszak hamarosan elmúlik, ilyenkor a  tőke visszavonul, és háborúban hallgatnak a múzsák, de mégis tovább kell vinnünk az emberiség által összegyűjtött egyetemes kultúrát.

Az ünnepi elcsendesedésben olvassák a  magazint, mely némi megnyugvást kínál, néhány pillanatra kedvesebb lesz a  világ.

Egyebet nem mondhatok,  a  szerkesztő.

......................................
 
 NAGY VENDEL: MIKULÁSRA VÁRVA
 - SZENT MIKLÓS NEVE NAPJÁN -

 

Ha jó voltál ma,

Jókedvű, és vidám,

Nem morcos, és nem dacos,

Ha  hiszed még,

Felnőttként is  titkon,

S várod a csodát,

Ajándék jár Neked,

Nem aranyos virgács.

Ma este még

Hozzád is eljöhet

Egy elképzelt

Várva várt

Magadnak kitalált

csodálatosan szép

Mikulás.

 

2019 12 06

* 

NAGY VENDEL: Mikulás, Mikulás...

 

Mikulás, Mikulás,

Csudálatos

Látomás.

Rőt ruhája

Piros bodor,

Ősz szakálla

Fehér fodor

Édes, puha

Vattacukor

Hajlott hátán

Teli puttony,

Csizmája kopog,

Talpa alatt

Friss hó ropog.

Versért, dalért

Cukrot ad.

Ajándékot

Osztogat.

Imádságért

Simogat.

Szánkó szárnyán

Libben Ő,

Jövőre is

Újra jő

 

Szekszárd, 2020. december 6. Mikulás napján

**********************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 
  1. LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK.  MIKULÁSRA VÁRVA
  2. MESÉK VILÁGA.  KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: BETLEHEM

  3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL -  KARÁCSONYI VERSEK

      JÓZSEF TIBOR, REMÉNYI TAMÁS, KALOCSA ZSUZSA,  SZILÁGYI ANITA,
      TÓTH ENIKŐ, TÓTH KATALIN KATA, KOVÁCS JOSEF KOPEK
  4.  ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA

      ÁRVAY MÁRIA SOROZATA: DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
  5.  FANTÁZIA REGÉNY.
      SAMU ÁGNES: ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
  6.  VERSVÁLOGATÁS  I. P. STEVE, ÉS KLEMENT BURZA MÁRIA ÍRÁSAIBÓL
      KARÁCSONYI GONDOLATOK
  7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK. VÉGHELYI PÉTERNÉ : FÖLDALATTI MOSOLYFÜRDŐ
  8.  HAZAI TÁJAKRÓL...SZEGZÁRDI NAGY VENDEL :LEGÚJABB ÍRÁSAIM
  9.  FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
      KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. BEMUTATJUK KONCZ RÓZSA ÍRÁSAIT. DALBAN MONDOM EL
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL. VÉGHELYI JÓZSEF:  ARAB, VAGY RÓMAI?
12. VERS, ÉS NOVELLA. GANT ELIZABET: HANGULATCSOKOR TÉLEN
13. MIKULÁS, KARÁCSONY, SZILVESZTER - ÜNNEPI VERSCSOKOR
      MÁTYÁS RITA, NAGY VENDEL, ILOSVAY GUSZTÁV, VÁRKONYI JUDIT,
      ILOSVAY EGYED KATALIN, ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES,  KALOCSA ZSUZSA
      SIKLÓSI ERZSÉBET
14. EMLÉKEZÉS RÉGI KARÁCSONYOKRÓL
      CSOMOR HENRIETT:  ELCSENDESÜL A  VILÁG
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS IRODALOM
      KOVÁCS TIBOR, KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT, NAGY CSABA
      GERGYE IMRE, CSOMOR HENRIETT
16. EGY KIS TÖRTÉNELEM
      KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: A  FENEKETLEN MÉLY KÚT TÖRTÉNETE
17. ÉLETFILOZÓFIÁM. SZEGZÁRDI NAGY VENDEL : VISSZATÜKRÖZŐDÉSEIM
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
       A ROST JÓ,  CUKORBETEGEKNEK
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

**********************

 2. MESÉK VILÁGA 

 

Kelemen Györgyné Edit: Betlehem

 
  Kicsi faluban karácsony közeledtével kirakták a Betlehemet. Büszkék voltak rá, mert nagyon szép és főleg élethű volt.
Egy nap viszont furcsa dolog történt.

Kelemen Györgyné

A Betlehem megelevenedett, életre kelt. A jászolba felsírt a kisbaba, édesanyja Mária féltve ölelte magához. József meglepetten nézett széjjel és a királyoknak is elállt a szava. A jászol mellett lévő csacsi iákolt, a bárányka is meglepetten nézett.
- Hol vagyunk? – szólalt meg elsőnek Mária.
- Nem tudom. Viszont a kisdeddel valami fedél kell a fejünk fölé, kint nem maradhatunk. – mondta József

 *

Elindultak hát, de minden olyan furcsa és idegen volt számukra. A házak nem úgy néztek ki, mint valamikor régen. Az egyikbe bekiabáltak.
Idős nénike járókerettel nehezen lépkedve ment a kapu felé.
-  Mi járatban vannak erre felé? Nincs pénzem adományra, Jehova tanúit sem fogadom.- kiabálta messziről.
- Adjon isten! – köszöntek illendően. Mi nem adományért jöttünk, Jehova tanúi sem vagyunk. Szállást keresnénk.
-  Á falusi turizmus, már hallottam róla. Hát én abban nem vagyok benne, viszont ha gondolják, megszállhatnak nálam pár napra. Nem tudom, de valahonnét olyan ismerősek. Nem tán az ángyom rokonai?
- Nem vagyunk rokonok – vakarta meg fejét zavarában József.
- Pedig olyan ismerősek, lemertem volna fogadni, valahol már láttam. Na, jöjjenek be, a gyermekeim külföldön dolgoznak, a szobáikban megszállhatnak pár napra.
A vendégek bemutatkoznak illendően.
-  Mária vagyok. Szűz Mária.
-  Néni kuncog, persze aranyom egy gyermekkel.
-  A kisded a kezemben, Jézuska. Az egyik vendég hozzá teszi – a megváltó.
-  Na persze aranyoskám, az én fiam meg kanyarós volt, de semmi baj. Nagyon jó gyermekorvosunk van. Remélem a TAJ kártyáját hozták.
 
A vendégek nem igazán értik, na de lényeg, fedél legyen a fejük felett.
-  Az én nevem József.
-  Mi  vagyunk a három királyok.
-  Ej, meg nem mondtam volna testvérek. Nem igazán hasonlítanak. – mondta a nénike.
- Gáspár, Menyhért és Boldizsár
- Ó, milyen szép neveik vannak, már igen sok kurta furcsa név járja. Nem ilyen szép magyar. – lelkesedik a néni.
- Az én nevem meg Piroska, a páromat meg Ferinek hívják. Gyertek aranyoskáim, gyertek.
 
Piroska néni egy szegényes, de tiszta ki házba vezette őket.
-  A párom a TV-t nézi. – mindjárt szólok neki.
Feri bácsi kimegy, kedvesen fogadja a vendégeket. Nem tudja honnét de valahonnét neki is ismerősek.
-  Egy kis jófajta pálinkával kínálja a vendégeket. – na akkor Isten - Isten – és lehúzza nagy lendülettel a pálinkát. Az anyuka nem kap, neki az asszony hoz jófajta házi málnaszörpöt. Ő maga készítette, isteni finom.
-  Na de most látom, milyen szegényes a lábbelitek. Keresünk nektek valami meleg cipőt, csizmát, de jó hogy a gyerekek régi cipőjét megtartottuk. Most hasznát veszitek. Gyerekre is van kicsi ruhácska pólya, gondoltuk jó lesz egyszer majd a kis unokánknak. De gyerek nem akar lenni, mert karriert építenek, vagy mit.
 
A vendégeket kínálják finom paprikás krumplival. Piroska néni főleg Máriát kínálja.
- Egyél kedves, te most szoptatsz. Legyen elég tejed a kisbabádnak.
Szeretettel és kedvességgel veszik körbe a vendégeket. Itt ez a szép kis pólya, kicsi rékli, én magam varrtam és hímeztem. A picinek most pont jó lesz. Itt a kis kabátka, a lányomé volt, de már kinőtte. Vedd csak fel, meg ne fázz. Kerülnek elő a ruhadarabok, a vendégek arcán mosoly és könny fut le arcukon. Mert látják vendéglátóik annyira el akarják látni őket minden jóval. Nekik sincs sok, de nem sajnálják amijük van, adnának többet, is ha volna. Piroska néni süteményt süt, van még pár darab almája, a süteménybe elég lesz. A kamrában is van még egy szál házi kolbász. Feri bácsi azt kínálja.
-  Meghatottan nézik, a vendégek a nagy lelkesedést, mi mindent is kaptak. – az Isten fizesse meg kedves jóságukat.

 *

Eljön az este. Piroska néni a feje alól a nagypárnát kiveszi. – Jó lesz ez a picinek, kicsi ágyacskának.
Feri bácsi egy plédet húz magára, a takaróját vendégének adta. Reggel megint megvendégelik a látogatókat bőségesen.
A vendégek  elköszönnek, megköszönik a vendéglátást.
-  Isten áldja önöket.- és elbúcsúznak.
 
A két kis öreg miután elmentek, ócska kis pénztárcájukat nézik. Kevés mi van benne és messze még a nyugdíj.
A szent család az úttesten visszaballagott a helyükre a betlehemi jászolba. Meglátja őket a rendőr.
-  Jó napot kívánok. Személyit és lakcím kártyát kérek. Önök az úttesten közlekednek, meg kell hogy büntessem önöket.
-  Nekünk olyanunk nincsen.
-  Akkor jogosítvány, TB kártya.
-  Az sincsen.
-  Akkor maradjon a helyszíni birság, ötezer forint lesz, fejenként.
-  Nekünk pénzünk sincsen.
-  Na, ne szórakozzanak velem! Nevük!
-  József, Szűz Mária, Gáspár, Menyhért, Boldizsár.
-   Karácsony van, de ez már kicsit sok nekem. Hirtelen átfutott a rendőr gondolatában. Most vigye be őket, aztán jegyzőkönyv, meg a többi. Neki meg mindjárt letelik a műszak. Inkább lesz a családjával. Na jó, most kivételesen elengedem magukat.
A szent család végül visszaért a Betlehemhez.
A falusiak meglepetten látták, a fa szobrok lábán meleg cipő és csizma van. A kis Jézuska szép hímzett pólyában fekszik. Feri bácsi meg Piroska néni mikor mentek megnézni a Betlehemet, akkor jöttek rá, miért is voltak ismerősek a vendégek.

Betlehemi jászol

 *

Csoda is történt velük, a kamra tele lett mindenféle finomsággal. A kis kopott pénztárcájuk sok- sok pénzzel. A szobában meg lett egy szép nagy karácsonyfa. Pár nap múlva a gyerekeik meglátogatták őket és mondták, hogy visszaköltöznek, haza költöznek, mert unokájuk lesz.
A rendőr, aki meg akarta büntetni a szent családot, nem hitt a szemének mikor meglátta őket a Betlehemben. Elmesélni senkinek nem merte, mi is történt vele. 

**********************

 3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  - KARÁCSONYI VERSEK 
 
JÓZSEF TIBOR: Lopott idő
 
Vajon milyen lesz az idei karácsony?
Túl az időjós szakmai talányon
örömteli, csodával, színekkel tele,
amit az év begyűjtött, varázsolt
az táncoljon minden fenyőfaágon!
 
Fehér legyen, szikrázóan csillogó télidő,
bár még le sem vetkeztek az őszi fák,
némelyik biz’ ráérőn, szégyenlősen teszi
de a hókirálynő már fagyruháját veszi,
és tejfehér ködbe vész a mindenség.
 
Fehér legyen, színtiszta szűzi kegy,
int a hóbundába takarózott hegy,
hogy fenyőm majd ott keressem,
aztán díszítsem lelkem, magamét, másét,
netán tüzet rakjak magamért, másért.
 
Aztán zöld is legyen, kedvencem nekem,
ez az örök tűlevelű bálkeringő vezet,
oda megyek, ahol meleg, fényes a szoba,
és amíg emlékezel, csomagjaid bontod,
szeretet legyen a legszebb ajándékod.
 
Sötét az ne legyen! Se beton szürke!
Se koppanós, zord, fagyos, rideg,
se „tetővesztett”, se kitaszított ember,
se alomból kidobott, kit az öröm szülte.
Színes legyen, mint a lélek üdve.
 
Vajon milyen lesz az idei karácsony?
Megint lopott idő lesz a hétköznapokból,
az a két nap a háromszázhatvanötből,
vagy mégis fordítsunk a számon..?
Inkább minden nap legyen karácsony!
 
Kaposvár, 2018. november 30.
..............................

Reményi Tamás:Szonettfüzér /I.-II./

 

I. Halleluja

 

Felragyog, lángol a szeretet fénye,

Dicsőség lelkedben, ó Mindenható!

Vesd örökké reánk a tekinteted:

Követünk! Legyen figyelmed állandó.

 

Orcánkon legördül az öröm könnye,

Jóságodnak ajánlunk minden szép szót,

Boldogok vagyunk, hogy Fiad született,

Ki Urunk lett, kire áldásod adod.

 

Fényes lelke bölcsességet sugárzik,

Szívünkbe szeretetét átplántálja,

Hitet nyújt, hogy ember építsen jövőt.

 

Mában mutatja földi léte végét,

Okulásként jelennel magyarázza,

Biztat: szebb lesz majd az elkövetkező!

 

*

II. Erősít a szeretet

 

A szemből az öröm folyama árad,

Embert ölel a fény, mert alatta jár,

Boldog, kit simogat Jézus szép szava:

Szeretet. Ez a Földön a gazdagság!

 

Hidd el, jóvá tehetsz még minden rosszat,

Szeretet ünnepe jósággal megáld,

Szeresd az életet és minden társad:

Jobb lehet majd az egész világ!

 

Hitet kovácsolt a már megtért elme,

Gyertyák magasztos fénye véd utadon,

Lelkünket átkarolja a fényesség.

 

Üdvözlégy, ha követed a szent hitet,

Bátran küzdj, de légy mindig alázatos:

Becsüld meg az érted elfolyatott vért!

 .......................................
 

KALOCSA ZSUZSA: Gyönyörű ünnep

 

Fehér ruhába öltözött a táj,

zúzmarásak lettek bokrok és fák.

Gyertyafények gyúlnak az ablakban,

ünnepi hangulat a házakban.

Az udvaron hajlong a fenyőfa,

hópihéket magáról lerázza.

A ház melegét kint is érezni,

minden békés, meghitt és idilli.

Hóember is örül és mosolyog,

orra hegyén a jégcsap úgy csillog.

Az égbolt ünneplőbe öltözött,

a csillagok ragyognak odafönt.

Szent Karácsony is a Tél gyermeke,

mindenki gyönyörű ünnepe.

Díszek sorakoznak a fenyőfán,

ajándékok a ház asztalán.

 ............................................
 
SZILÁGYI ANITA: Pilléz még, pihe hó
 

Ezüst pelyhek sűrű záporában

Égből szálló tiszta pille halkan

Hermelin palásttal vonta be a tájat

Pilléz még, pihe hó!

 

Hallgató mezők, hóköntösben

Magas fenyvesek, hófátyolban

Ágak, fehér csipkeszegélyben

Pilléz még, pihe hó!

 

És amint járok puha selymen

Lépésem csendes, oly nesztelen

Lábnyomom mintát hagy a hóban

Pilléz még, pihe hó!

 

Eszembe jut szép gyermekkorom

Mikor kacagva csúsztunk le a lejtőn

Korcsolyánk siklott, táncot lejtve

Pilléz még, pihe hó!

 

Égből hóangyal szitálja a sok pihét

Világ tiszta, fehér, szép álomban

Arcunk szunnyadó habpárnában

Pilléz még, pihe hó!

 

Reggelre megcsillan a napsugár fénye

Tavasz köszöntőt küld, derű jön a fagyra

Puha takaró alól előbújt az első hóvirág

Nyíló természetben újraéled a világ!

 
*
SZILÁGYI ANITA: Elcsendesedés
 
Hallgassuk halkan a hópihék táncát,
Nézzük csendben az Angyalok nászát,
Csendesítsük el szívünkben az élet morajlását,
Hordozzuk szét a világban a béke lángját,
 
Higgyünk még a szenteste csodájában,
Gyermekéveink édes varázsában,
Mikor izgatottan vártuk a harangszót,
És csodálva néztük meg a kis jászolt,
 
Örültünk, hogy a kis Jézus megszületett,
S vele együtt szeretetsugár fénylett,
Hasson át bennünket a végtelen nyugalom,
Enyhüljön rajtunk az éves fájdalom,
 
Abban a szent pillanatban, mikor minden zajtalan,
Betlehem felől csengő ének harsan,
Felsírt a kis Megváltó, szent jövevény,
Meghatódva hiszünk gyermeki énünk meséjén.
.............................
 

TÓTH ENIKŐ: Gyermekálom karácsonyra

 

Mit kíván a szívem így karácsony táján?

Körbe angyalokkal, fenyő előtt állván

Jöjjön el a béke mindegyik családra,

s ne maradjon gyermek, ki e napon árva…

Ne legyen hangos szó, ma senki se félhet,

Jézus megszületett, övé lett az élet

Angyalkákat várunk csillogó szemekkel,

szívünket kitárjuk, soha ne feledd el!

Szeretjük a szépet, karácsonyi álmot,

S legjobban a féltő békés, jó  családot…

*
TÓTH ENIKŐ: ÚJ ÉV
 
Csak égnek, a lángok a lét közepén
Felragyog éneke mámorító,
és várom a percet az ég közönyén
Hallani vélem mi életadó.
 
Szöknek az évek, minden egész
Atomokra hullik a semmi ágán,
Az idő végtelenjét megélni nehéz
Éledő fény, egy emberélet árán.
 
Csak égnek a lángok a lét közepén
Mi enyém volt soha nem feledem,
Ördögi szikra, vagy hajnali fény
Üldöz a végzet, a vén szerelem
 
Új év köszönt ismét a világra
Hallgat a lélek és néma a táj
Életünk perce, mely végtelen drága
Itt lüktet, érez míg lenni muszáj.
 
De múlnak a lángok a lét közepén
Kincseink hullnak az éjjeleken
A test nyugtalan vágya míg ölel ég
Csak a lélek örök és a képzeletem.
 
Így az idő ólomruhát ragad
Súlya nehéz, lebeg, valóra vált
S az emberélet a nehéz ólom alatt
Eléri lassan a megváltó halált.
 
De nem, mert még a fények égnek
Szépek a lángok a lét közepén
Tudom, lassanként hazaérek
Rájövök élhetek s én leszek én.
 ................................
 

TÓTH KATALIN KATA: Mese a Mikulásról.

 

Erdő mélyén farakás,

ott lakik a Mikulás.

Piros arca, mint a kalács,

szakálla mint a faháncs.

 

Ne lesd meg a Mikulást,

rajta varázsos palást.

Úgy látsz át a süvegén,

mint az ablak üvegén.

 

Puttonya félvagon,

szánja vihar a havon.

Éjszakába ne tekints,

meglesz reggelre a kincs.

 

......................................
 

KOVÁCS JOSEF  KOPEK: Adventi gyertya

 

Adventi gyertya,

Ó adventi gyertya!

Fényed kigyúlt ismét.

Magad hordod koszorúdban,

A vágyakozást és reményt.

Ó adventi gyertya,

Magad vagy a remény.

De mi vár arra ki meggyújtott?

Nem több mint a feledés.

Ha majd kialszik fényed,

Mert megszületik a remény.

Kinek jut még eszébe,

Ki meggyújtotta a fényt?

Ó adventi gyertya,

Maradj inkább sötét!

Így nem fáj majd a szívnek,

Hogy kialudt a fény.

**********************

 4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA 

 

ÁRVAY MÁRIA SOROZATA : DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ

 
Teszteljük önmagunkat!
Témakörünk alapos átgondolásához elengedhetetlen, hogy más szemszögből is megvizsgáljuk problémáinkat. Ebben a részben egy önismereti tesztsorozatot állítottam össze, amely nem kiértékelendő, csupán elgondolkodtató. A kérdések és a választási
lehetőségek révén még közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, ráébredhetünk dolgokra. A kérdések ebben segítenek
Lelkes doktor.
 

***

Árvay Mária

Tesztkérdések dicséret, kritika, önbizalom, önismeret témakörökben
 
- Mikor dicsérték meg Önt utoljára?
A. Tegnap,
B. Talán egy pár héttel ezelőtt,
C. már az idejét sem tudom.

 *

- Mit jelent Ön számára a dicséret?
A. Ha megkapom, szárnyalok,
B. Jólesik, nem mondom,
C. Nem szeretem, ha hízelegnek nekem.

 *

- Kitől szeret dicséretet kapni?
A. Közeli hozzátartozóktól,
B. Munkatársaktól,
C. Mindegy.

 *

- Ön szerint, milyen a jó dicséret?
A. Sokat segít rajtam, ha a belső tulajdonságaimat elismerik,
B. Számomra a külső fontos,
C. Mindkettőre szükségem van.

 *

- Mennyire tartja számon a dicséreteket?
A. Nyitottam egy füzetet, ahova vezetem az elismerő szavakat, mondatokat.
B. Sokáig őrzöm emlékezetemben az elismeréseket.
C. Különösebben nem foglalkozom a dologgal.

 *

- Gyerekként sokszor részesült dicséretben?
A. Igen, nagyon gyakran, ilyenkor boldog voltam.
B. Kevés volt a dicséret, sok a szidás.
C. A szüleim dicsértek, a tanáraim kevésbé.

 *

- Bátorítást, biztatást mikor kapott utoljára valakitől?
A. A páromtól. Támogatott, hogy véghez vigyem egyik fontos tervemet.
B. Utoljára gyerekként bátorítottak, hogy ne féljek a mély vízben. Egyébként nem kapom meg ezt a fontos támogatást, pedig nagyon hiányzik.
C. Jó az önbizalmam, nincs különösebb szükségem bátorításra.

 *

- Ha dicséretben kevésbé részesült, más figyelmességet kapott környezetétől?
A. Kisebb ajándékokat kapok bőven, de ezek nem elégítenek ki igazán.
B. Elég gyakran megölelnek, simogatnak, ez is nagyon jó érzés.
C. Sokat vagyok együtt azokkal, akiket szeretek.

 *

- Méltatásképpen kapott-e valamilyen írásos elismerést?
A. Okleveleket szavalóversenyeken,
B. Egyszer egy szép érmet lovas háziversenyen.
C. Ha kaptam, már régen, tán igaz sem volt!

 *

- Dicsérték-e meg Önt mások előtt?
A. Igen, alig várom, hogy legközelebb is megtörténjen.
B. Talán egyszer, alig akartam elhinni.
C. Nem emlékszem ilyesmire.

 *

- Írtak-e Önről valahol méltató cikket?
A. Egy helyi lapban munkásságomról, azóta is őrzöm.
B. Nem vagyok én olyan szerencsés.
C. Mindig másokról írnak, rólam soha.

 *

- Milyen gyakran részesít dicséretben másokat?
A. Gyakran, mert megérdemli az illető.
B. Kihasználom a lehetőséget, hiszen nekem is jólesik, ha dicsérnek!
C. Nem emlékszem.

 *

- Milyen gyakran kap kritikákat?
A. Szinte napi rendszerességgel,
B. Nagyon gyakran,
C. Nem tartom számon.

 *

- Előfordul, hogy a kritizálónak van egy kis igazsága?
A. Igen, de a hangnem, ahogy előadja, borsódzik a hátam!
B. Igen, ezért szégyellem is magam!
C. Igen, meghallgatom, s megfogadom a tanácsát.

 *

- Megszégyenítették-e Önt mások előtt?
A. Az osztályfőnök gyakran, az egész osztály füle hallatára.

B. Sokszor, soha nem négyszemközt történt, hanem mások                      társaságában, közhelyeken.
C. Sajnos, voltak ilyen pillanatok, de igyekeztem elfelejteni.

 *

- Gyerekként sokszor megalázták?
A. Szinte állandóan, már suliba is rémálom volt járni.
B. Sokszor, ezért rengeteget fájt a fejem és a gyomrom.
C. Elég sokat, de lepergett rólam.

 *

- Mi az, ami a legjobban bántja, amikor kritikát kap?
A. Legjobb tudásomat adom, mégsem elég!
B. A jót, érdekes, nem veszik észre, de a legkisebb rosszat azonnal!
C. A stílus, ahogy előadják a problémájukat.

 *

- A külső, vagy a belső tulajdonságok kritizálása a fájóbb?
A. Nálam a belső, mert csődtömegnek érzem magam.
B. A külső, mert sokan gondolhatják ránézésre ugyanezt.
C. Mindkettő.

 *

- Vissza tud vágni egy-egy kritika után?
A. Sajnos nem, leblokkolok, összeszorul a torkom.
B. Szeretnék, de mire végig gondolom a mondandómat, már késő.
C. Ha alkalom adódik, elmondom én is a véleményemet.

 *

- Mennyire rágódós típus?
A. Napokig tudok tépelődni egy-egy problémán.
B. Sokszor vannak álmatlan éjszakáim.
C. Lepereg rólam, tovább lépek, ahogy a helyzet hozza.

 *

- Próbált már Ön kritizálni valakit?
A. Nem igazán merek ilyesmit megtenni.
B. Nem, mert nem bírom a vitákat, konfliktusokat.
C. Persze, miért ne?

 *

- Kitől esik legrosszabbul a kritika?
A. Azoktól, akiket a legjobban szeretek,
B. Főnökeimtől,
C. Mindenkitől.

 *

- Hogyan lehet pozitívan felfogni a kritikát?
A. Szerintem sehogy, csak rosszul jövünk ki belőle.
B. Csak az építő jellegű kritikát lehet jó értelemben kezelni.
C. Úgy, hogy tanulunk a hibáinkból.

 *

- Hogyan tudná kitölteni azt az ürességet, melyet a dicséret,

 elismerő szavak hiánya okoz?
A. Nem lehet, a hiány fáj, rossz lesz tőle az ember közérzete.
B. Sajnos, nem tudom, állandó szomorúságot érzek.
C. Keresem olyan emberek társaságát, akiknek hasonló az érdeklődési körük, nem irigyek, itt talán hamarabb elismernek.

 *

- Jelenleg milyen az önbizalma?
A. Ingadozó, legtöbbször elégedetlen vagyok magammal.
B. Nem a legjobb.
C. Jól érzem magam a bőrömben.

 *

- Milyen panaszai vannak?
A. Fásult vagyok, kedvetlen, kiégtem.
B. Pánikbetegségben szenvedek, sokat szorongok, fóbiáim vannak.
C. Nincsenek különösebb panaszaim, inkább frontérzékeny vagyok.

 *

- Akadnak barátai, akik segíthetnek önbizalma helyreállításában?
A. Nem igazán, érdekkapcsolataim vannak. Legtöbbször kihasználnak.
B. Van egy pár barátnőm, de ők is ezzel a problémával küzdenek, nincs, aki motiváljon.
C. A szüleim sokat segítenek, hálás vagyok nekik ezért.

 *

- Miben érzi jónak magát?
A. Még nem gondolkodtam ezen.
B. Nem vagyok konyhatündér, amiért sokan bántanak, de jól tudok úszni.
C. Nagyon szeretek rajzolni, festegetek is.

 *

- Mi a kedvenc szabadidős tevékenysége?
A. Szeretek kertészkedni, ez megnyugtat, a növények nem beszélnek vissza.
B. Rengeteget olvasok, a papír és a könyvek a legjobb barátaim.
C. Nagyon szeretek kirándulni, ez mindig feltölt.

 *

- Mikor érzi azt, hogy kiteljesedik valamiben?
A. Még soha nem tapasztaltam ehhez hasonlót.
B. A munkámban.
C. A gyereknevelésben.

 *

- Egyéb területeken vannak erősségei?
A. Amikor jótékonykodhatok, érzem, nem élek hiába.
B. A barkácsolásban nagyon otthon érzem magam.
C. Szeretem a kreatív tevékenykedéseket: agyagozás, kerámiázás, gyöngyfűzés, origami, csodálatos dolog saját művet alkotni!
 

***

Lelkes doktor összegzése
 
Egyenként nem értékelem ki a kérdésekre adott válaszokat, de világosan kitűnik, hogy nagy szükség van az elismerő szavakra, a kritikát mérsékelni, moderálni kell.
Ha fellép a hiányérzet, amit az elismerő szavak elmaradása okoz, keresnünk kell olyan tevékenységeket, melyek önmagukban is örömöt szereznek. Nincs így szükség külső elismerésre, maga a szabadidős programok adják az örömöt.
Valaki nagyon szeret pl. keresztrejtvényt fejteni, még a megoldást sem küldi be jutalom gyanánt, hanem a fejtés öröme, a végcél elérése motiváló.
Vannak olyanok, akik szeretnek kézimunkázni, saját alkotásuk adja a legnagyobb örömöt.
Rengeteg érdekes időtöltés van, csak meg kell találni, rá kell ébredni, mi az, amit valóban szeretünk csinálni, mihez vannak meg a képességeink, mi nem merít ki, mi ad valódi boldogságot.
Sok sikert kívánok a keresgéléshez! Aki pedig már megtalálta, élvezze maximálisan!
 

Folytatjuk. 

**********************

 5. FANTÁZIA REGÉNY 

 

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

 (2018  -  6. fejezet – 4. rész)

 

Dragon meséje

 
Néhány érdekes lény bukkant fel a semmiből. Szinte teljesen emberi kinézettel rendelkeztek. Fekete színű angyalszárnyaikkal szélsebesen siklottak az ájultan heverő kis csapat irányába, mialatt a teljesen koromfekete és mandulavágású szemeikkel pásztázták a terepet. Szerencsére hamar kiszúrták a magatehetetlen állapotban lévő Dragonékat, és gyorsan a segítségükre is siettek.

Földet érés után azonnal gyógyítani kezdte Dragonék sebeit az érkezők vezetője, aki annyival különbözött a többiektől, hogy ő volt a legmagasabb és valamivel kevésbé emberi külsővel rendelkezett. Legelőször Michaelt látta el, mivel ő volt a legsúlyosabb állapotban, már éppen csak egy hajszál választotta el a haláltól.A többiek gondoskodtak a biztonságról, a sebesültek köré olyan erőteret vontak, ami elősegítette a vezetőjük gyógyító munkáját, egyúttal gátolták az oniszfák káros hatásait. Közel két órába telt, amíg stabil állapotba lettek hozva Dragonék.
Dragon lassan kezdet észhez térni, eleinte mindent homályosan látott meg tompán hallott. Az összes porcikája fájt, zsibbadt és olyan nehéznek érezte őket, minta iridiumból lettek volna. Eleinte azt hitte, meghalt, csak akkor tudatosult benne, hogy valójában életben maradt, amikor Uriel gyermeki hangja próbálta észhez téríteni.

Samu Ágnes

– Dragon, ébredj fel! Dragon! Ezt idd meg! – próbálta Uriel a férfiba beleszuszakolni a gyógyitalt. – Gyerünk már…! Ettől sokkal jobban leszel – feszítette szét nagy nehezen Dragon száját, majd igyekezett minél többet lenyomni a torkán a gyógyitalból.

– Hogyhogy élünk még? – kérdezte Dragon, miután teljesen kitisztult  a látása, a hallása és a tudata.
– Az inferiusoknak köszönhetjük – felelte Uriel színtelen hangon.

– Inferiusok? – kérdezett vissza Dragon, miközben próbált felülni az ágyban.

– Az infernusok félig ördögök és félig angyalok, akik az elkárhozott lelkek kínzásra specializálódtak.

– Hol vagyunk, Uriel? – nézett körbe a szobában.

*

A kis szoba a lehető legegyszerűbben lett berendezve, csak az az ágy volt benne, amin Dragon feküdt. A fényt az ablakon beszűrődő fáklyák fénye biztosította.
– Abban a faházikóban, amiben Iris élt – felelte egészen halkan a megtört lelkű arkangyal.
– A bátyád?
– A másik szobában – felelte Uriel, miközben valaki kopogtatott az ajtón. – Igen, bejöhetsz!
– Látom, felébredt már, felség – lépett be az ajtón az az inferius, aki ellátta Dragonék sebeit. – Hogy vagy? – kérdezte, mialatt előre hajolt, ugyanis a kis szobában nem csak a magassága, hanem a hatalmas, koromfekete kosszarvai miatt is korlátozva volt a mozgásban.
– Miért hívsz felségnek? – kérdezte megdöbbenve Dragon az előtte állót. – Ki vagy te?
– Felség… – jött zavarba. – Aba vagyok… Mi történt veled? Miért nem emlékszik semmire, Uriel herceg?
– Később elmagyarázom, Aba.
– Rendben, Uriel herceg. Várom a további utasításokat. Engedelmetekkel távoznék – hátrált ki a szobából Aba, mialatt ügyelnie kellett arra, nehogy felbukjon a földig érő oroszlánfarkában.
– Uriel, elmondanád, mi folyik itt? Amióta itt vagyok ebben a világban, egyre érdekesebb dolgokat tudok meg magamról… Annyi már biztosan leesett nekem, hogy nem véletlenül lettem ide küldve.
– Először is épülj fel mihamarabb, utána meg fejezzük be azt, amiért ide jöttünk – mondta Uriel komoly és határozott hangon. – Ígérem, minden kérdésedre megkapod a választ.
– Miért nem most felelsz a kérdéseimre?
– Mindent a maga idejében. Kérlek hallgass rám!
– Nem örülök a válaszodnak… – sóhajtott elégedetlenül Dragon. – Rendben, hallgatok rád.
– Köszönöm!
Néhány nappal később Dragonék kellőképp felépültek és rendbe jöttek már ahhoz, hogy képesek legyenek a küldetést továbbfolytatni. Szerencséjükre az inferiusok által nyújtott segítségre továbbra is számíthattak, ennek köszönhetően a küldetés kivitelezése gyorsabb és biztonságosabb lett a számukra.
 A küldetés célja az volt, hogy megtalálják a Gonosz Szent Föld erőforrását annak érdekében, hogy helyrehozzák. Merlin elmondta Dragonnak, hogy amíg a Gonosz Szent Föld erőforrása nem működik megfelelően, addig az elkárhozott lelkek teljesmértékű elzárását képtelenek biztosítani.
Dragonék csapata a Gonosz Szent Föld egyik legsötétebb része felé vették az irányt. Aba elmondása szerint a legnagyobb valószínűséggel a Szuvat-szurdokban lehet az, amit keresnek. A szurdokba vezető utat gyalog tették meg, mivel az egyetlen biztonságosnak mondható útvonal a Zomak-barlangon keresztül vezetett. A barlang néhol igen szűkös járatokat tartogatott, ami főleg Aba számára okozott nehézséget a mozgásban.
– Aba, miért nevezik ezt a helyet Gonosz Szent Földnek? – kérdezte az előtte haladót Dragon. – A neve meglehetősen ellentmondásos
– Azért szent ez a föld, mert csakis ebben teremnek meg a különleges erővel rendelkező oniszfák.
– Milyen sebességben telik itt az idő az Emberek Világához képest?
– Itt egy év annyi, mint az Emberek Világában tíz perc – felelt Dragon újabb kérdésére Uriel.
– Mi ez a hely? – tárult Dragon elé egy kék és zöld árnyalataiban fénylő és csillogó kristálykamra. A kamra közepén lévő, a türkizkék és a türkizzöld színeiben ragyogó tó legalább háromszáz méter átmérőjű, ráadásul tökéletesen kerek formájú volt. – Biztos, hogy mi még a Gonosz Szent Földön vagyunk?
– Valójában ez a barlang szíve – magyarázta Aba, mialatt alaposan körbenézett, nehogy valami vagy valaki váratlan csapást mérjen rájuk. – Miért kérdezed, hogy mi még a Gonosz Szent Földön vagyunk-e még?
– Egy gonosz lelkekkel teli világban hogyan létezhet egy ilyen szép hely?
– Értem már… – fordult Dragonnal szembe Aba. – Ez is olyan összességében, mint a többi világ… Minden világnak vannak szép, kevésbé szép vagy egyáltalán nem szép helyei.
– Igaz – tűnődött el Aba válaszán Dragon. – Érzem, hogy valami nincs rendben ezzel a tóval – jegyezte meg, majd odalépett a tó széléhez.
– Hogy érted ezt pontosan? Úgy értem, milyen érzés fogott el?
– Ez a barlang nem egy közönséges hely, ráadásul a tó és az itt lévő kristályok is fontosak. Aba, lemegyünk a tó közepébe, ugyanis ki kell onnan venni azt, ami gátolja az erejét – adta ki az utasítást Dragon –, a többiek meg itt maradnak, főleg ti ketten! – mutatott Urielre és Michaelre.
– Nekem te nem parancsol…
– Majdnem meghaltunk a hülyeséged miatt, úgyhogy nekem te ne pattogj itt! – vágott erélyesen Michael szavaiba Dragon.
– Rendben, ahogy kívánod – motyogta az orra alatt Uriel, akin látszott, hogy legszívesebben ő is ellentmondana az előtte állónak.
– Nem lesz baj – lépett oda Urielhez Dragon, majd vállon veregette.
Dragon és Aba fejest ugorva belevetették magukat a tó mélyébe. A víz alatt hosszú percekig semmit sem lehetett látni. A két férfi természetesen varázslat segítségével tudott olyan sokáig a víz alatt maradni.
A tó közepének legmélyén végül Dragonék meglelték, amit kerestek. A tó alján ugyanolyan kristályok voltak, mint amilyenek a felszínen, ennek köszönhetően a fényviszonyok egyáltalán nem bizonyultak rossznak, inkább épp ellenkezőleg.
– Aba, az a lila tojás lesz a bűnös – mutatott az orgonalila színű, kosárlabda nagyságú tojásra, ami két kristály közé volt beszorítva.
– Igen, látom…
– Hogy került ide az a tojás? Nem itt van a helye.
– Magam sem tudom – rázta a fejét értetlenül Aba.
– A tojásra ép állapotban van szükségem, viszont úgy kell majd megszerezni, hogy a két kristálytömbbe se essen kár.
– Bizony, ez nagyon fontos – bólintott Aba. – Ha itt valami megsérül, akkor az egész barlang ránk omlik. Van valami ötleted, felség?
– Úgy érzem, mintha jártam volna itt… – fogta a fejét az egyik kezével Dragon. – Tudom, hogy lehet megszerezni a tojást, de kell a segítséged ehhez – magyarázta. – A vérünk kell hozzá, ugyanis ha vérrel keveredik a víz, akkor a tojás a gazdájaként fogad el minket.
– Honnan ismered ezt a tojást? – kérdezte kíváncsian Aba.
– Ilyen tojással apám egyik kórházi laborjában találkoztam először – darálta gyorsan. – Apám elmondása szerint valami Sötét Birodalomnak nevezett helyről származik. A tojás, akárcsak az oniszfák, szintén különleges erővel bír, képes elzárni bármi vagy bárki erejét…
– Akkor ez azt jelenti, hogy valaki szándékosan akart ártani ennek a helynek – jegyezte meg bölcsen Aba.
– Pontosan! Ígérem, kiderítem, ki az, aki ezt tette – szorította ökölbe a kezeit Dragon. – Valaki vagy valakik nagyon azt szerették volna, hogy ez a hely ne működjön stabilan.
– Biztos, hogy jó lesz mindkettőnk vére?
– Igen – felelte Dragon. – A lényeg, hogy olyan vért kapjon a tojás, ami a sötét erőkkel keveredett. Azok, akik képesek démoni erőt használni, eleve rendelkeznek sötét erőkkel.
– Miért szeretnéd, hogy a tojás engem is a gazdájaként fogadjon el?
– Miután felhasználtam arra, amire szükségem van, neked szeretném adni hálám jeléül, amiért megmentettél minket a haláltól. Biztos vagyok benne, hogy nagy hasznát fogod itt venni.
– Köszönöm, felség! – hajolt meg Aba.
 
Folytatjuk.

**********************

 6. VERSVÁLOGATÁS 

 I. P. STEVE, ÉS KLEMENT BURZA MÁRIA ÍRÁSAIBÓL  - KARÁCSONYI GONDOLATOK
 

I.P. Steve versei

 December

 Most a decemberhez érve:
- Tizenkettedik az évben!
Számoljuk a hónapokat,
amik elszaladtak gyorsan.
Közeledik az év vége
s aztán az esztendők lépnek,
mind fürgébben tovaállva,
a múltat emlékbe zárva.

 

*

 Felkészülés

 

Adventi csendben,

létemen, elmerengek

s bár nem hirdetem,

de tisztítom a lelkem,

várom az eljövetelt.

 *

 Egy gondolat elvisz

 

Kullogó évek s ha egy gyermek megnő,

akkor is még, egy feldíszített fenyő,

régmúltnak, visszahozza hangulatát,

áldott karácsonynak a varázslatát.

Csillogó apróka fények és gyertyák

ontják a szeretetet, mi messze száll,

nyugalom, béke ad léleknek erőt.

 

Ülsz, vagy állsz a szép karácsonyfa előtt

nincs neked ettől szebb valami talán.

Nem a díszek, nem a ragyogás hat rád,

egy gondolat elvisz, hol a mesevár

pedig hol felnőttél, már senki sem vár...

És most mégis gyermek lehetsz, mint régen,

néha a könnyed hull, de az sem szégyen.

 * 

 Boldog karácsony lesz

 

Örömöd leled

s attól hullajtsz könnyeket,

ha a szeretet

tölti meg a lelkedet.

Áldott lesz az ünneped.

 *

 A fa előtt térden

 

Ékek

fénye

s álmod ragyogott a sok színes díszben,

egy pillanatra valóságnak hitted,

magadhoz ölelted a boldogságot,

most mégis könnyezed a valóságot.

 

Régen,

éltek,

akik ma veled, már nem ünnepelnek,

akik elmentek, de élnek szívedben,

a gondolataid náluk jár sokszor,

egész évben és nem csak karácsonykor.

 

Végleg

vésett

feledhetetlenséget az érzelem

az agyadban és fájó lelkedben,

ott őrzöd őket, szeretve, örökkön,

mindaddig amíg csak élhetsz e Földön.

 

Tépett

széjjel

már annyi mindent az idő múlása,

de nem szűnt a keserűség zúgása.

A boldogság és a bánat jár át,

fárasztónak érzed a váltótáncát.

 

Kéred

térden,

magad elé roskadva, fohászt mondva,

maradjon meg a boldogságod sorsa,

amit a jelened megadott néked,

tán ahelyett, mit elvesztettél régen.

 

Édes

képek

csak szikrázva csillognak a díszeken

s bár tudod már többé nem lehet,

mégis az imáidban azt kívánod,

legyen valóság és ne csak egy álom.

.....................................

 

Klement Burza Mária versei 

 Adventi rejtelem

Adventi rejtelem,az elme fel nem fogja ezt,
de a szív érti jól,
hogy világunkban háború
most miért is dúl.
 
Adventi rejtelem,
nyiss meg minden szívet,
hogy félelem helyett,
Szeretet töltse be szíveinket.

 

* 

Karácsonyfánk legszebb éke

 

Majd , ha itt lesz a szenteste,

igaz Szeretet költözzön szívünkbe,

a Föld Karácsonyfáját díszítsük fel közösen,

s álljuk körbe, a gyertyákat gyújtsa meg

szívünk szeretetének lángja,

békét hintve a világra,

s minden gondolatunk igaz legyen,

s ne csak a szentséges éjjelen,

de  a holnapokban is, amikor elmúlnak az ünnepek,

a Szeretet Fénye lobogjon szívünkben,

Karácsonyfánk legszebb éke

az egymás iránti Szeretet legyen,

Áldott Karácsonyt kívánok Mindenkinek!

 *

Szilveszterre

 

Gyere, menjünk vendégségbe,

az óévnek itt a vége,

a maszk legyen arcodra téve,

alatta is kacaghatunk,

a kor se számít, táncolhatunk.

 

Töltsük meg a bendőt

finom falatokkal,

öblítsük le még finomabb

italokkal, jó kedvvel,

félelmet száműzve,

táncoljunk át egy

boldogabb, félelemmentes

Új évbe!

**********************

 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 

 

Véghelyi Péterné: Földalatti mosolyfürdő

 
A szombat reggeli ébredésben érkeztem Budapestre. A nagyvárosi emberek
későn kelnek, még nem sodort el az embertömeg. A metrón orruk
hegyéig maszkba takart emberek, én kíváncsian kerestem a tekinteteket,
ám mindenki maga elé, vagy a villogó telefonjára meredt. Egy fiatal apa
ült ott két leánykával, kicsik voltak még, így arcocskájukban gyönyörködhettem.
A nagyobbacska lábát lóbálva, lehajtott fejjel ücsörgött apja
mellett, kinek ölében kismackójával kezében vidám húgocskája ficergett.
Az apa figyelmét az apróság teljesen lekötötte, a nagyobbacska talán
megszokta már, rájuk sem figyelt. Néztem a kislányt, és nagyon megörültem,
amikor tekintetemet észrevette, és önkéntelenül elmosolyodott. Szégyenlősen
apja vállába fúrta a fejét, aki mindkét gyermekére igyekezett
figyelni. Látásuk szívemben végtelen örömet okozott, nagyon szeretem a
gyerekeket, mert bennük az Isten az ő feltétel nélküli szeretetét teszi számunkra
láthatóvá. Csak néztem e két csöppséget, és átjárta szívemet a
sötét metróban az Isten ragyogó, és végtelen szeretete. Amint így gyönyörködtem
a lánykákban, a picike is tekintetemhez kapcsolódott, és
most már hárman örültünk csak úgy egymásnak. A mosoly eggyé vált az
arcommal, ám ők ebből az orrig felhúzott maszk miatt mit sem láthattak.
 
Vajon mit láthattak, hiszen az arcomat szinte teljesen eltakarta a maszk.
A kicsi lány tette-vette magát, fejét oldalra biccentette, és versenyt

bújócskáztak apjuk válla mögött nővérével, így incselegtek velem. 

Engem lenyűgözött, hogy mennyire nem érdekli őket a maszk, elég

nekik csak a

Véghelyi Péterné

szemekbe nézni. Igen, a szem valóban a lélek tükre, a lelkek tehát látják egymást, és azt hiszem, a kicsi gyerekek a tekintetünkön túl valami mást is láthatnak. Hogy szemünk miként tükrözheti a lelkünket, az nagy kérdés.
Túl a szivárványhártyán, a retinán, ott kell legyen az Isten képének

a mása, hacsak valami el nem homályosítja. Meggyőződésem, hogy

a gyerekek úgy jönnek a világra, hogy képesek a tiszta, feltétel

nélküli szeretetre, és annak felismerésére. Olyanok ők, mint egy érzelmi barométer. Ezek szerint a mosolyunk sem a szájunk elhúzásával válik mosollyá, talán a szeretés, és maga a lélek az,

amit látunk a szeretett másik ember szemében.
Hosszú percekig eltartott ez a lelkek maszkkal el nem rejthető
együtt mosolygása. Szerettük egymást ismeretlenül, csak a szeretés céljából, azt hiszem, csak az Istenért. Tökéletes Istenhittel érkeznek a gyerekek
erre a világra és ennek a lelki látásnak a megrontásáért csakis bennünket,
felnőtteket terhel a felelősség. Mert az a képesség, ami adatott, az
megőrizhető is lehetne, ám mi mégis kikoptatjuk gyermekeinkből. A föld
alatt egy zajos metrókocsiban két ki angyal próbálgatta az Isten nyelvén
megszólítani a felnőtteket. A néhány perces közjátékra egy szakállas férfi
is felfigyelt: azt hiszem nem értette. Kapkodta a fejét, hol rám, hol a gyerekekre
nézett. Az apuka is félszegen mosolygott, úgy hiszem neki jól jött
a maszk. Együtt szálltunk ki a nagy zajjal megálló metrókocsiból. A mozgólépcsőről
kétszer is visszanéztem, a mosolyok éltek, a lányok ragyogtak,
a kapcsolat még mindig nem szakad meg. Az apró lábak a zebránál
végül utolértek minket. Boldog voltam, hogy a maszkot levehettem, és
teljes mosolyomat a gyerekeknek adhattam. Szaladtak a villamosra,
- Szervusztok! -  kiáltottam utánuk.
- Kézcsók -  bökte oda a zavarban lévő apuka, s utánuk nézve hozzátettem:
- Szervusztok … apró lábú kicsi angyalok, az Istennek fényes követei!
 
Véghelyi Péterné
 

A sorozatot jövő évben is folytatjuk! – a szerkesztő. 

**********************

 8. HAZAI TÁJAKRÓL 

 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  LEGÚJABB VERSEI

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: HAJJ - JAJJ, HAJNAL VAN

Kedves országos barátaim.
Ki a kottát nem ismeri,
nem is mond az semmit neki,
csak a papírt pöttyözgeti,
zenéjét sem igazán érti,
csak amúgy filhallás szerinti.
 

Ki a betűt papírra
sohasem vetette,
a vers idegen neki,
egy könyv csak betük halmaza,
fittyet hány az irodalomra,
mindene neki a munka,
szőlősorként tekint
a betű sorokra,
mindennapi ima.
 
Este a gazda megmondta,
idejekorán kell menni
reggel a szőlőbe
hajnali dologra,
ne legyél mogorva,
akkor most mennyi a mennyi?
 
Permentálni mennének
családi robotra,
Ne dühöngjön az atka,
és a  peronoszpóra.
 
A fia már fent van,
s a vőnek való
ablaka alatt
tipródik a gazda,
tördeli kezeit,
aggodalmaskodva,
talán a lusta léha
meghallhatja,
nappal legyen legény,
ne csak éjszaka.
 
Hajj - jajj hajnal van,
hajj - jajj reggel van.
 
Menni kell minden időben
hasznos munkát végezni,
nincs másik törvény 
bizonyára semmi, 
bár már a mustot
a kádon forralja,
folyik rezes bíbor csapja,
hordókba hordja
a gondos gazda,
csobolyóba szűri
a hegy nedűjét,
aztán tőtiklőbe tölti,
nyeli az akona,
sorsát dongáira bízza,
abrincsa bilincsben tartja.
 
Közeledik Márton napja,
az első igazi próba,
kinek lesz guggolós bora,
kinek ablaka előtt
mennek el guggolva,
nehogy behívják egy pohár borra,
sok sült liba bánja,
meg a ludas kása,
rábízva a masinára.
 
Létünkben három fontos elem van,
megszületni , élni, és meghalni,
ezt nem csinálhatja
helyettünk más senki,
közte sok munka van,
ezt nem kerülheti el mindenki.
 
Versekkel  dicsérjük
a nemes borokat,
hamvas palackjából
szíveket borogat,
hátsó címkéjére
írjuk a sorokat.
 
A szegzárdi domb ízét,
a  löszfal erejét,
a  napfény bíbor színét
zártuk bele ebbe
az olajzöld üvegbe.
 
2020.  november 05.  

 *

A ROMA GASZTRONÓMIA JEGYÉBEN…

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: CIGÁNYKERÉK

 

Vendéglőben Vendel rendel,

kéretik egy Cigánypecsenyét,

Evés közben hallgatom a

Szép cigányzenét.

 

Cigány-kenyeret és lecsót,

Bodak sül a renben,

végezetül vakarót,

ezeket szeretem.

 

Óvatosan eszem,

nehogy véletlenül

Cigányútra menjen,

Cigánykereket hány

Örömében lelkem.

 

Tetejére végül

Cigánymeggyel töltött

Meggyes lepényt vettem,

jó borral leöblítettem.

 

Mindezeket szívvel

Örömömben tettem, 

soha nem pereltem,

elégedett lelkem.

 

Vendéglőben Vendel rendelt,

jóféle pénzzel fizettem,

vonóba ötezrest tettem,

víg zenét reméltem,

bús dalokra leltem.

 

Nem törődöm én azokkal,

hogy irigyeim lettek,

semmirekellőek,

kik ítélnek felettem.

 

2020.11.11.

 *

KÉRDÉSRE A FELELET

 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: JÉZUS A VÁLASZ

 

Kérdések tornyosulnak elém,

a válaszok nem találnak rám.

Kérdésben benne van a felelet?

no ez meg hogyan lehet?

felsejlenek a rejtelmek.

 

A megoldáshoz egymagad kevés vagy,

ősi hited a te segítséged,

Jézushoz fohászkodj,

higgyél őbenne,

segíteni szeretne.

 

Az Adventi várakozás,

az elcsendesedés időszaka ez,

eltelik szívünk reménnyel,

a megváltást várva,

Jézusi szeretettel.

 

Jézus Téged is hív,

az Isten fia vár,

kiszegezett tézisekkel

házának ajtaján,

mely régi dogmákat reformál.

 

Jézus téged is vár,

temploma kapuja

előtted nyitva áll.

 

Jézus hozzád beszél,

megértést és választ remél,

imádságod hozzá felér.

 

Jézus téged is hív,

most te vagy a soron,

mindenfelé keres,

de nem tolakodón,

mert Jézus maga a szeretet.

 

Legnehezebb dolog

legyőzni önmagad

kishitűségét,

szeressétek egymást,   

tanítja imával

élj a mában, élj a mának.

 

A tegnap elmúlt,

az már nem a tiéd,

talán az ördögé lett,

történelem régen,

ne feledd mégsem.

 

A holnap nincs itt,

még nem a tiéd,

de adhat egy utolsó esélyt.

 

Valójában csak egy kérdés kell,

miért?

kérdezd meg ami érdekel,

Jézus mindenre megfelel.

 

S ha a választ érted,

megérted a miértet.

 

Keljél fel a Nappal,

köszöntsd Istent imával,

ki korábban kel, 

hamar elcsendesül,

de mindenképpen

előbb üdvözül.

 

Minden ünnepire vált,

így Advent idején,

meghitt az elcsendesülés,

szívedet remény tölti el,

várva a megváltást,

a Messiást.

 

A megszületés éjszakáján

megtelik fénnyel a világ,

lángcsillag vezet, 

utána megyek,

itt a megvilágosodás,

felékesíti a fenyőfát,

Karácsonyfára vált,

felrakja fejére glóriáját

az égi, és földi király.

 

Szekszárd, 2020. november 20.

**********************

 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 

 

KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

 (11. fejezet. 1. rész)

A Hegy Alatti Tünde Út

      Kora hajnal volt már, mikor Deremir egyenként felkeltette őket. Az orkril utoljára Trant ébresztette fel, aki álmosan ült fel fekhelyén, és dörzsölni kezdte fáradt szemeit. A szobában félhomály uralkodott, ami egy kissé lehangolta a fiatal habót.
       - Amint látom, nem sokkal lett barátságosabb ez a hely, amíg aludtam – mondta Tran álmos bosszúsággal a hangjában, ami mosolyt csalt Deremir arcára, bár ezt maszkja nem tette láthatóvá.
       - Reméld, hogy nem sokára szebb helyeket fogsz látni – mondta Deremir, majd segített felállni a fiatal habónak. – Gyere. A barátaid már mind reggeliznek.
       Odamentek társaikhoz, akik üdvözölték Trant, mikor leült hozzájuk, majd odaadták reggelijét, amit, a kis habo jóízűen falatozni kezdett. Dwan felnézett reggelijéből, majd Sadokhoz fordult.
       - Mit gondolsz? Mennyi idő alatt érünk oda a Hegy Alatti Ösvényhez? – kérdezte Dwan.
       Sadok megrágta az ételt, és aztán válaszolt a törpnek.
       - Nem tudnám megmondani – válaszolta Sadok. – Valamikor Thrandor mesélt nekem a hegy alatt húzódó ösvényről, ami Keletre vezetett át, de azt már nem említette, hogy mennyi idő alatt értek oda és keltek át a tündék azon az ösvényen. Meg hát azóta sok minden változott. Ha tudni akarod, mennyi napba telik, amíg oda érünk, kérdezd Deremirt.
       - Már ha tudná – mondta Éhon. – Amint Tran leült közénk, rögtön meglépett. Nyílván vadászni indult.
       - Hm, nem lennék meglepve – mondta Krain. – Amúgy se tud velünk együtt reggelizni, mivel egy falatot nem bírna leerőltetni a torkán abból, amit eszünk. Majd ha visszatért, felteheted neki a kérdéseidet, Dwan.

Kiss Anikió és Kiss Erika

     Amint ezt kimondta, az ajtó hirtelen kinyílt, mire mind hátra fordultak, és meglátták a belépő Deremirt, aki éppen fekete vértől mocskos száját törölte meg, majd lenyalta kézfejéről azt. Mindenki meglátta elővillanó éles fogait, amivel áldozatai torkát harapta át. Tran megborzongott, Soma haragosan nézett az orkrilra, míg a többiek hűvösen figyelték az egykori ember-harcost, aki nyíltan mutatta meg, mi is volt valójában. Deremir elrejtette arcát fáslija mögé, majd élénk szemeit a társaság tagjaira emelte. 
       - Azt hiszem, elment az étvágyam – mondta Soma hidegen.
       - Akkor nem eszed meg a részedet? – kérdezte Dwan, mire a habó megrázta fejét, és odatolta a törp elé tányérját, aki élvezettel vetette rá magát az ételre.
       Tran is rosszul érezte magát, de azért sikerült leerőltetnie magába annyi ételt, amennyivel csillapítani tudta az éhségét, de a maradékot kénytelen volt Derennek adni. Deremir ügyet sem vetett rájuk, pedig tudta, mit gondolhatnak róla, de ő egyáltalán nem érzett szégyent emiatt. Az ilyen fajta érzés már réges-régen kiveszett belőle. Leült egy karosszékbe, majd elégedetten kinyújtóztatta a lábát. Sadok, hogy oldja a kialakult feszültséget, megszólította az orkrilt:
       - Hány napja van innen a régi Hegy Alatti Tünde Út?
       - Négy nap, ha nem jön közbe semmi se – válaszolta Deremir nyugodt hangon.
       - Mentél már át rajta? – kérdezte Kahin.
       - Néhány alkalomkor igen – felelte ismét az orkril. – Mit gondolsz, miért javasoltam, hogy azon az úton keresztül jussunk ki a Fekete-erdőből? Jól ismerem azt az útvonalat. Nem javasoltam volna a rajtavaló átkelést, ha nem mentem volna át rajta egy párszor.
       - Na és az óriásemberek? – kérdezte Erethon. – Velük találkoztál már?
       - Persze. Összetévesztettek egy szerencsétlenül járt vándorral, aki eltévedt a hegyek alatt húzódó labirintusban. Meg is bánták ezt a tévedésüket. Azóta egyikük se mert a közelembe jutni.
       - Ez egyértelmű – mondta Deren. – Ezek szerint könnyedén észre vehetnek bennünket?
       - Lehet. Mint már mondtam korábban is, nagyon jó a szaglásuk.
       - Amit könnyen ki lehet küszöbölni, ha van nálad olyan füstbomba, ami tompítja a szaglásukat - válaszolta Erethon.
       - De a hallásukat nem tudja elvenni – felelte Deremir. – Márpedig a hallásuk is kitűnő, és nemcsak a szaglásuk.
       - Egyre jobb hírekkel szolgálsz – dőlt hátra székében Erethon, miközben lehunyta szemeit. – Akkor ezek szerint nem sok esélyünk van arra, hogy ne vegyenek észre bennünket az óriásemberek.
       - Nem igazán. De még mindig velük állok ki szívesebben, mint a Fekete-erdő többi lakójával.
       Erre a többiek nem feleltek semmit se. Komoran pillantottak maguk elé, miközben némán hallgattak. Annyira el voltak foglalva avval, hogyan tudnának biztonságosan kijutni ebből az erdőből, hogy a többi itt lakó gonosz teremtményről teljesen megfeledkeztek. Márpedig, amíg itt tartózkodnak, addig nem érezhetik magukat biztonságban. Deremirt sikerült maguk mellé állítaniuk, most a túlélésre kell törekedniük. Túlélni egy olyan helynek a veszedelmeit, ami az életüket akarta megkaparintani.
       - Teljesen felesleges erről vitatkoznunk – szólalt meg Mellon. – Már eldöntöttük, hogy azon az úton megyünk tovább. Több kétséges szó ne essen köztünk. Elérkezett az ideje annak, hogy folytassuk az utunkat a Világ Ellenségével szemben.
       Mindenki egyetértően bólintott, majd rövid készülődés után a társaság valamennyi tagja folytatta küldetésének utazását. Legutoljára Deremir volt az, aki kilépett otthonából, de amint hátat fordított neki és elindult a többiekkel, nem nézett vissza rá többet. Mintha semmit sem jelentett volna neki otthona; ez csupán az a hely volt, ahol meghúzta magát, egyetlen érzelem sem kötötte ehhez a házhoz. Így nem érzett komorságot, amiért el kellett hagynia otthonát.
        Most Deremir volt az, aki vezette őket, mivel ő volt az egyetlen, aki ismerte a régi Hegy Alatti Tünde Úthoz vezető utat. Határozott léptekkel haladt előttük, figyelve a környéket veszélyforrást szimatolva. Ha valami megrezdült a bokorban, rögtön felé dobta rövid élű kardját, de komolyabb ellenfél nem rejtőzött a bokorban, ami veszélyt jelentett volna a társaság tagjaira nézve.
       Tovább haladtak az erdő kietlen, nyomasztó és élettelen vidékén. Mérföldek megtétele után egy sziklás, szakadékos részhez értek, ami a túloldalt vágta el. Deremir azonban nem sokat törődött ezzel a számára apró kellemetlenséggel. Ismerte az átvezető utat. Egy régen épített kőhídhoz vezette a társaság tagjait, amit a Régi Korok tündéi készítettek, mikor még szépség és élet honolt ebben az erdőben. Régi szépsége megkopott: egybe olvadt az erdő csúf sötétségével, mely úgy telepedett rá, mint a legsötétebb lepel a haldokló fényre. Kahin némán állt a híd előtt, mely magában őrizte az egykor itt élt tündék fájdalmát. Noha ő maga már régen nem élt tündék között, így is átérezte egykor élt rokonainak szenvedését. Talán ez az egyetlen híd volt, ami még őrizte egykori emléküket; minden más elpusztult, mely egykor hozzájuk tartozott. Krain csöndben figyelte unokaöccse arcát. Sejtette, mire gondolhat ebben a pillanatban, de nem szólt érte semmit sem. Megértette, hogy egy része még mindig hozzátartozik a tündék világához, még ha ezt igyekezett magában elfojtani vagy nem kimutatni.
       Deremir volt, aki először lépett a hídra, mely egy kissé megreccsent, de az orkril határozott léptekkel haladt át rajta. Utána Sadok következett, majd Mellon, Erethon, Krain, Soma, Éhon, Kahin, Dwan, Deren és legvégül Tran ment át a hídon. A kis habo végig barátaira koncentrált, amíg át nem ért. A habókok alapvetően féltek a magasban, és ez Tranra különösen érvényes volt, főleg olyan esetben, amikor egy végtelen mélységű szakadék húzódott meg alatta; de barátai miatt képes volt leküzdeni félelmét, és végül sikeresen átért a túloldalra. Sziklás vidéken kapaszkodtak fel tovább. Némelyiket meg is kellett mászniuk, ami roppant kimerítő volt Soma és Tran számára, de azért tartották a lépést társaikkal.
       Deremirrel való közös utazásuk napja így telt el: kimerítően és csöndesen. Tábort vertek a sziklák között, ahol hideg, északi szél fújt. Takaróikba burkolództak, majd nyugovóra tértek; őrködni pedig Tran őrködött először, Derennel együtt. A kis habo a tűzhöz ült, hogy melegen tartsa magát, míg Deren az erdő neszeire figyelt. A percek lassan teltek a fiatal habo számára, aki időnként felnézett Derenre, ki néha megszorította fegyvere markolatát, valahányszor gyanús hangot hallott a közelben. Tran álmosan nézett maga elé; úgy tűnt, nagyon unta az őrködés minden percét. Hirtelen éles kiáltás zavarta meg az erdő csöndjét, amitől Tran azonnal megdermedt és felkapta fejét.
       Deren egyből felemelte fegyverét, és abba az irányba nézett, ahonnan a hang jött. Mellette azonnal ott termett Deremir, aki szintén elővette kardjait, de a többiek sem maradtak tétlenek: ők is felébredtek a kiáltásra, és most ott álltak egymás mellett, kezükben kivont fegyvereikkel. Orrukat valami undorító bűz csapta meg, amiben keveredett a rothadás és az elmúlás szaga, és talán még valami más is, mely nem származhatott egyetlen olyan lénytől se, melyet ismertek.
       Valami mozgott a fák közt. Deren és Deremir látta, hogy az a valami gyorsan mozog és kidönt minden fát, amihez hozzáért. Deremir rögtön felismerte, hogy mi közeledett feléjük.
       - Egy árnyfarkas! – mondta az orkril társainak. – Vigyázzatok vele! Ne engedjétek, hogy hozzátok érjen!
       Az árnyfarkas kirontott a fák közül, melyek csikorogva dőltek ki a helyükről. Az árnyfarkas egy hatalmas farkas volt, mely árnyból állt össze; szemei izzó vörös fénygömbök voltak. Éles fogai közül orrfacsaró nyál folyt ki, mi a földre csöpögött és azonnal rothasztani kezdte azt, amihez csak hozzáért, és olyan bűzt árasztott, amitől néhányan rosszul lettek.
       Erethon és Deren nem sokáig haboztak: azonnal támadásba lendültek, és velük együtt a többiek is. Sadok odaugrott az árnyfarkashoz, majd megsebezte a lábát, és a sebből bűzös vér folyt ki. Éhon egyből az árnyfarkas felé kezdte el dobni késeit, míg Dwan a fejszéivel támadott ellenfelükre. Krain és Deremir is azonnal nekirontottak az árnyfarkasnak, ki gyűlölködve nézett rájuk. Bár sikerült megsebezniük, ezek a sebek nem sok gondot jelentettek az árnyfarkasnak, aki a társaság legvédtelenebb tagjaira támadt: Somára és Tranra. Somának épphogy csak sikerült elrántania unokatestvérét a szörnyű árnyfarkas fogai elől, majd megpörgette kardját, és lesújtott a szörny mancsára. Az árnyfarkas vicsorogva nézett le az apró habóra; feldühítette merészsége és bátorsága. Neki akart rontani Somának, de Kahin még időben kilőtte nyilát az árnyfarkas felé, és az, az egyik vörös szemébe fúródott. Az árnyfarkas felüvöltött fájdalmában, ami úgy járta át testét, mint valami gyilkos méreg. Egészen feltüzelte ez az érzés.
       Kitátotta száját, miből előpárolgott ködszerű lehelete, mi azonnal elkezdte elsorvasztani a fákat, bokrokat és más növényeket. Valamennyien tudták, hogy ez mekkora veszélyt jelentett rájuk nézve. Mellon a farkas elé állt, majd egy tükörkép varázslattal (ami egyébként egy védő mágia volt) sikerült visszavernie az árnyfarkas támadását. Az árnyfarkas egyetlen szökkenéssel kitért saját támadása elől, majd éles karmaival készült lecsapni a társaság tagjaira.
       Sadok és barátai kikerülték az árnyfarkas karmainak csapását, majd sikerült újból megsebezniük. A harc kezdett kimerítő lenni a bajtársak számára. Tudták, ezt a harcot nem folytathatják a végtelenségig. Ki kell találniuk valamit, vagy mind itt halnak meg.
       - Erethon! – mondta Sadok. – Mennyi méregbombád van?
       A bérgyilkos a habo mellé állt.
       - Nem elég – válaszolta Erethon. – Csak három maradt belőle. Az pedig nem elég egy ilyen döggel szemben, mivel maga is méreggel támad. Ezért képes semlegesíteni az általam készített mérgeket. Csak olyan méreggel lehet elpusztítani egy árnyfarkast, amit a gonosz erők képesek előállítani.
       - Tehát a mérgünk nem hatásos vele szemben – állapította meg Sadok. – De mi a helyzet a fénnyel? Hiszen javarészt árnyékból áll. Mi van, ha fénnyel is képesek vagyunk elpusztítani?
       - A fénnyel vagy a lángokkal. Más megoldás nem létezik.
       - Szóval lángok kellenek? – kérdezte Kahin, miközben megpörgette Fehér Holdat. – Mutatok neki olyan lángot, amit még ő se látott.
       Előrelépett, mit néhány társa döbbenten nézett; végül rájöttek arra, hogy mire készül. Az árnyfarkas kivillantotta fogait, ahogy a félvér hercegre nézett, aki higgadtan állt és várta, hogy a farkas támadjon először. Az árnyfarkast nem kellett bíztatni ahhoz, hogy támadásba lendüljön. Kivicsorította fogait, majd megfeszítette minden izmát, ahogy felkészítette magát az ugrásra; végül rávetette magát Kahinra.
       Minden a másodperc törtrésze alatt zajlott le. Először úgy tűnt, mintha Kahin semmit se csinált volna; csak nézett továbbra is az árnyfarkasra, aki egy ideig mozdulatlanul állt, míg végül szemeiben kihunyt a vörös izzás. Mindannyian látták Kahin kezében, ahogy Fehér Hold úgy izzott, mintha fehér lángok vették volna körbe: és valóban ez történt. Újból megidézte a Tűz Kardját, hogy végezni tudjon az árnyfarkassal, aki holtan esett össze. A Tűz Kardja pár másodpercig még ott izzott Kahin kezében, aki végül megszüntette a kard hatalmát, és a fehér penge ismét hétköznapi formájában ragyogott a kezében.
       - A mindenit! – lépett hozzá közelebb Erethon. – Ez aztán a kiváló gyorsaság. Szinte alig bírtam szemmel követni, amit csináltál.
       - Én egyáltalán nem láttam semmit se! – mondta Tran. – Szinte olyan volt, mintha nem is csináltál volna semmit.
       - Én csupán tizenhárom vágást láttam – felelte Sadok. – De biztos vagyok benne, hogy ennél több is volt. Hányszor vágtad meg, Kahin?
       - Tízen hatszor – válaszolta Kahin, miközben helyére csúsztatta kardját. – Éles a szemed, Sadok, amiért sikerült látnod kardom tizenhárom csapását.
       - Mindig is mondtam, hogy Sadokban több van, mint ami egy átlagos habóban van meg – mondta Mellon, és büszkén nézett apró barátjára.
       Csak Krain nem volt annyira elragadtatva attól, amit Kahin csinált. Jól tudta, hogy ez a képesség mennyire veszélyes volt a fiúra nézve, aki még nem rendelkezett akkora hatalommal, mint Thrandor.
       - Ez roppant veszélyes volt, Kahin – ment közelebb unokaöccséhez Krain. – Alig egy napja, hogy először használnod kellett ezt a képességet, ami rengeteg erődet emészti fel. Ennyi idő alatt nem nyerhetted vissza a teljes erődet, hogy használni tud.
       - Ne aggódj – válaszolta Kahin. – Eleget képeztem magamat, hogy ezúttal többször is használni tudjam a Tűz Kardját. Korábban csak kétszer tudtam megidézni; most azonban már öt alkalommal tudom, előhívni a Tűz Kardját anélkül, hogy bármi bajom lenne tőle. Vagyis: még háromszor tudom használni, mielőtt végleg kimerülnék.
       - Azért spórolj az erőddel – mondta Éhon. – És ne pocsékold el ezt a három előhívást. A Tűz Kardját csakis végszükség esetén használd.
       - Miért? Ez nem az volt?
       - Csak aggódnak érted – mondta Sadok. – A Tűz Kardja nem az a fajta képesség, amit könnyedén lehet használni. Az is kész csoda, hogy képes vagy már ilyen fiatalon is használni, ráadásul öt alkalommal.
       - Tudom, hogy van még mit tanulnom – értett egyet Kahin. – Még mindig nem vagyok azonos szinten Thrandorral.
       - Ha lehetne, inkább ne emlegesd fel ezt a nevet – mondta Krain hidegen. – És ne is merd összehasonlítani magadat azzal az árulóval.
       Deremir mind eközben nem szólt egy szót sem. Egy kissé meglepte, amikor látta, hogy Kahin a Tűz Kardját idézte meg, amire csak a legnagyobb varázserővel bíró tündék voltak képesek. Hát az még, hogy meglepte, amikor rájött, hogy a fiú Thrandor király rokona volt. Most már értette, miért volt számára ismerősek azok a vonások, amiket rajta látott, hiszen maga is jól ismerte Thrandort.
       - Nahát, te Thrandor király rokonságába tartozol? – kérdezte Deremir, mire minden szem rászegeződött. – Hát akkor nem csodálom, hogy képes voltál használni a Tűz Kardját.
       - Köszönjük az észrevételt. Nem kell rá emlékeztetni – felelte Krain hűvösen, de az orkril nem bántódott meg tőle; jól tudta, Krainnak miért fájópontja Thrandor felemlegetése.
       Igaz, azt korábban nem sejtette, hogy Kahin melyik tündével állhat rokonságban; de arra végképp nem számított, hogy Világfölde leghatalmasabb tündéjének volt a rokona. Hát nem csodálkozott azon, hogy Kahint kitaszították maguk közül a tündék. Thrandor igazságos uralkodó volt, de csak akkor, ha népéről vagy Világfölde sorsáról volt szó. Mindig is büszke volt származására; épp ezért igen nehéz lehetett elviselnie azt a tudatot, hogy vérvonala keveredett Drain népének vérvonalával. Ez igen szégyenletes lehetett számára; ezért árulhatta el Kahint, mint ahogyan azt Krain mondta. Hiszen mi másért nevezte volna árulónak, ha nem így lett volna?
       Szegény fiú, ilyen rokonokkal szemben nem csoda, ha tagadni próbálta tünde mivoltát; vagy legalábbis igyekezett nem foglalkozni azzal, hogy mi volt valójában; de Deremir tudta, hogy szíve mélyén valóban gyűlölte származását, mint ahogyan ő orkril mivoltát. Épp ezért meg tudta érteni Kahin szenvedését és Krain megvetését a tündékkel szemben.
       - Igazad van – szólalt meg Deremir. – Nem túl becsületes olyasmiről kérdeznem, ami nem rám tartozik. Rokonod félvérsége csakis rád és népedre tartozik. Bocsásd meg kíváncsiságomat.
       Krain egy bólintással elfogadta az orkril bocsánat kérését, majd a csapat rövid készülődés után útnak indult. Mint mindig, most is Deremir haladt elől. Kelet felé vezette a társaságot, akik mindez idő alatt egy szót se szóltak egymáshoz; vagy ha mégis, akkor csak egy-két rövid mondatot mondtak egymásnak. Szemükkel végig a környéket pásztázták. Néha belebotlottak néhány alacsonyabb rendű szörnybe, akik Deremir láttán gyáván megfutamodtak, és így elkerülték a harcot az orkrillal szemben, aki hideg megvetéssel kímélte meg az életüket. Nem pazarolta az erejét ilyen alantas jószágokra.
       Felkapaszkodtak egy meredek ösvényen, ami alatt egy tátongó szakadék húzódott meg, majd tovább haladtak kitűzött céljuk felé. Soma fáradtan nézett le lábaira, ahogy vonszolta magát. Ez volt Deremirrel közös útjuk második napja, és már alig várta, hogy véget érjen ez az út. Elege volt az erdő gonosz sötétségéből és veszedelmes lakóiból, akik miatt állandóan ébernek kellett lenniük, mert nem tudhatták, mikor akarnak rájuk támadni, és emiatt még pihenni se tudtak. Ez a hely teljesen kimerítette mind lelkileg, mind testileg, és nem értette, honnan van még ereje ahhoz, hogy talpon legyen, és hogy tartsa a lépést a többiekkel, akik nem lehettek sokkalta jobb állapotban, mint ő. De Soma nem panaszkodott, így folytatta ezt a végtelennek tűnő utazást, melynek végét nem pillanthatta meg – legalábbis ő így érezte.
       A harmadik nap is eseménytelenül telt el a csapat számára. Ellenséges haderővel nem találták szembe magukat, sem pedig még nagyobb erővel rendelkező szörnyekkel, akik legalább olyan veszélyesek voltak, mint Deremir vagy a Köd Király. Hogy az ellenséges szörnyek miért nem támadtak rájuk azóta, amióta harcoltak azzal az árnyfarkassal, nem tudták volna megmondani. Talán Deremir miatt, aki az erdő egyik legöregebb és legveszélyesebb lakója volt. De az is lehet, hogy az ő erejük miatt nem merték megközelíteni őket. Már így is három olyan lényt sikerült legyőzniük, kik a Fekete-erdő legveszedelmesebb tagjai voltak.
       Talán rájöttek arra, hogy nincs értelme kiállni ellenük. Vagy csak képzelték volna ezt? Valójában az ellenségeik nem tettek le arról, hogy elpusztítsák őket, és csak a legmegfelelőbb pillanatra vártak? Akármi is volt az igazság, addig éberen kell figyelniük, amíg ki nem jutnak ebből az erdőből. Ébernek kell lenniük, amíg át nem vészelik ezt az utat.
       Éjszakára egy elhagyatott barlangban húzták meg magukat, ahol Deremir sokszor járt már, mikor a Hegy Alatti Tünde Utat használta. Itt biztonságosan vészelték át az éjszakát, és remélték, ez volt az utolsó éjszaka, amit a Fekete-erdőben kellett eltölteniük. Újabb fénytelen hajnal köszöntött rájuk, mikor reggel felébredtek. Kimerült arcukon lehetett látni, hogy mennyire vágytak a Nap csodálatos fényére és a világ álomszép szépségére. Úgy érezték, egy örökkévalóság telt el azóta, hogy betették a lábukat ebbe az erdőbe. Már azt se tudták, milyen napot élnek most. Csak haladtak tovább, azzal a reménnyel, hogy még viszont látják a Nap fényét.
       Deremir egyre csak vezette őket. Léptei szaporák és határozottak voltak. A levegő illata ismerős volt számára, amitől lúdbőrzött a karja. Tudta, hogy közel járnak a Hegy Alatti Tünde Úthoz. Még néhány mérföld és ott vannak. Délre mindenképpen odaérnek. Remélte, hogy az az Út semmit sem változott, amióta utoljára járt ott. Nem szerette volna veszélybe sodorni azokat, akik maguk közé fogadták őt; főleg Sadokot szerette volna biztonságban tudni.
       Fáradhatatlanul haladtak tovább. Követték Deremirt, és közben nem kérdeztek semmit se. Egyszer csak látták, hogy Deremir megáll, mire mindannyian megtorpantak. Deremir jelezte a többieknek, hogy várjanak, majd elindult előre. Társai mind hallották, ahogy szaglászik a levegőben, miközben közelebb lépett valamihez, amit eddig a sötétség miatt nem láthattak. Mellon felélesztette botjában a fényt, és megvilágította azt a valamit, mi előttük húzódott meg: az Ezüst-hegység lába volt az, amit maguk előtt láttak.
       Azt a részét, mely a Fekete-erdő keleti részét súrolta. A törpök szíve megdobbant a hegy ismerős formái láttán, mely bár a Fekete-erdő része volt, de mégiscsak ez a hegység adott szintén nekik is otthont. Látták, ahogy Deremir szorosan a hegy lábához simul, és elmélyülten keresett valamit. Fülét a hegy oldalának tapasztotta, miközben falát kopogtatta.
       - Vajon most mit csinál? – kérdezte Tran Dwantól.
       - Ki tudja? – vonta meg a vállát a törp. – Talán a bejáratot keresi. Tényleg! Kik is készítették ezt az utat a tündék számára? Hiszen ők nem is értenek a kövekhez.
       - Igazad van, nem értenek hozzá – mondta Krain társának, aki ránézett. – Ezt az utat a törpök készítették az itt élő tündék kérésére. Akkoriban Sran hatalma még nem fertőzte meg ezt az egykor szépséges erdőt. A tündék és a törpök között békés szövetség volt meg. Segítették egymást abban, amiben csak tudták. Az egykor itt élt tünde-királynő, Elwin kérte Draint, hogy építsék meg a törpök a Hegy Alatt Átvezető Utat. Drain pedig legkiválóbb törpjeit bízta meg arra, hogy építsék meg ezt egykor csodás szépséggel rendelkező Hegy Alatti Utat.
       - Akkor borzasztó sokat dolgozhattak rajta – mondta Tran ámulva a törpök ügyességén.
       - Valóban, de a törpök értenek a kövek megmunkáláshoz – felelte Krain. – Magad is láthattad, milyen kiválóan értünk az építészethez, mikor Ezüstvárosban voltál. Ez az Út is híres volt szépségéről.
       - Még most is az – szólt közbe Deremir, mikor végre megtalálta azt, amit keresett, és visszatért társaihoz. – Még ha oly sötét hellyé is változott, mit sem veszített egykori csodás szépségéből. Csak látszik rajta, hogy már évezredek óta nem használta senki se.
       Krain nem válaszolt. Arca nem fejezett ki semmit se, de szemein lehetett látni, mennyire felzaklatta az, hogy ismét azokról kellett beszélnie, akik elárulták őt. Eszébe jutottak azok a régi történetek, amik arról meséltek, hogy a tündék és a törpök milyen igaz hű barátságban voltak egymással hosszú évezredeken keresztül, ami csak tovább növelte az irántuk érzett haragját, mert amit ellene és családja ellen követtek el, olyan árulás volt, ami örökre beszennyezte ezt az egykori szövetséget. Thrandor nemcsak a törpöket, hanem Elwint is elárulta avval, mikor Kahinra támadt, hogy elvegye az életét, ami akkora bűn volt, amit egyetlen törp sem tudott megbocsátani neki; mert evvel a tettével bemocskolta annak a nőnek az emlékét, aki hű barátja volt Drainnak és népének.
       - Szóval, megtaláltad a bejáratot? – kérdezte Krain, mikor ismét meg tudott szólalni.
       - Igen – adta meg az egyszerű választ az orkril, mire mindannyian elkomorodtak.
       - És az óriásemberek? – kérdezte Sadok hidegen. – Láttál egyet is közülük?
       - Még nem, de éreztem a szagukat. Biztos, hogy a közelben vannak.
       - Ez nem valami megnyugtató – felelte Mellon rosszallóan. – De muszáj lesz áthaladnunk az ösvényen. Más lehetőségünk nincsen.
       - Még mindig jobb a hegy alatt átkelni, mint végig sétálni a Fekete-erdőn keresztül – mondta Éhon. – Az óriásemberektől kevésbé félek, mint azoktól a lényektől, amik itt lapulnak a sötétségben. Az egész erdő bűzlik attól a vérszomjtól, amit ezek az ocsmány dögök árasztanak magukból.
       - Egyet értek – felelte Kahin. – Csak idő kérdése, hogy mikor fognak újból ránk támadni, úgyhogy jobb lesz, ha minél hamarabb bemegyünk a hegybe.
       - A méreggel, hogy állunk? – nézett Erethonra Sadok. – Elég lesz az, amíg átérünk?
       - Sajnos nem – felelte a bérgyilkos komoran. – Már nagyon kevés van nálam, amit be kell osztanom, így kénytelenek vagyunk méreg nélkül harcolni. Időbe telik, amíg újat készítek azokból a növényekből, amiket itt gyűjtöttem.
       - Ne mentegetőzz – mondta Sadok. – E nélkül is kiváló harcos vagy. Majd készítesz más mérget is, ha végre biztonságos helyre érünk.
       - Indulhatunk? – kérdezte Deremir Sadoktól, ki felnézett az orkrilra, majd egy bólintással jelezte, hogy részéről indulhatnak.
       Deremir nem habozott, rögtön belépett a hegy belsejébe, társai pedig követték őt. Miután mindannyian bementek az átjárón, a társaság tagjait az Ezüst-hegység belseje fogadta, mely nem volt olyan fenyegető, mint a Fekete-erdő hideg és veszedelmes sötétsége; de ez a sötétség legalább kevésbé zavarta őket, leginkább az óriásemberektől tartottak, akik itt lapultak valahol a sötétben. Mellon Deremir mellé állt, majd megidézte botjának fényét, hogy így biztosítsa társai számára a látási viszonyokat. Feltárult hát előttük a régi Hegy Alatti Tünde Út, melyet Világfölde többi Szabad Népe régóta nem lépett át.
       Látták, hogy az Út valóban a hegy belsejéből lett kifaragva. Ilyen nagymértékű munkára csak a törpök voltak képesek; jól látszott rajta, hogy gondos és precíz kezek alakították olyanná, hogy járható legyen. Igaza volt Deremirnek: valóban magában hordozta régi szépségét, noha régóta nem volt már az a biztonságos Út, mely egykor volt. Fenyegető és veszedelmes volt, ami magában hordozta azoknak a lényeknek a gonoszságát, akik most itt éltek.
       Óvatosan kellett átkelniük rajta, ha nem akarták, hogy az óriásemberek észre vegyék őket. Deremir és Mellon együtt indultak el, mögöttük pedig a többiek haladtak. Halkan lépkedtek az úton, igyekezve mindenféle zaj nélkül tovább haladni, közben alaposan figyeltek mindenre, ami gyanús volt. Noha akkora veszélyt nem éreztek, mint a Fekete-erdőben, de azért még így se érezték magukat biztonságban.
      Soma egy pillanatra megbotlott egy kimélyedésben, és már majdnem sikerült orra esnie, ha Deren időben el nem kapja a grabancát, és vissza nem rántja egyensúlyába. Soma halkan köszöntet rebegett a fejvadásznak, majd tovább követte Sadokot. Az út hol lejtett, hol pedig emelkedett. Hol könnyű volt menni rajta, hol pedig nehézkesen lehetett haladni rajta tovább. Hogy mennyi idő telt el azóta, hogy beléptek a hegy belsejébe, nem tudták volna megmondani. Itt valahogy az idő teljesen egybefolyt; olyan volt, mintha nem is lett volna.
       Régi kőoszlopok és szobrok sokasága mellett haladtak el, melyek nagysága és szépsége lenyűgözte a társaság valamennyi tagját. Nem gondolták volna, hogy Drain népe ilyen lenyűgöző munkát végzett a tündék számára. Igazán szomorú volt, hogy ez a csodálatos hely, mely egykor olyan szépséges volt, a Gonosz martalékává vált.
       Hamarosan egy olyan részhez értek, ami kígyózva lejtett lefelé, ami miatt kénytelenek voltak libasorban haladni. Legelöl Mellon ment, hogy megvilágítsa az utat a többieknek, a sor végét pedig Deremir zárta, hogy ha úgy adódik, akkor még idejében meg tudja védeni a társait. Ahogy Tran és Soma ki tudta venni, egy hatalmas szakadék fölé épült ez a kígyózó ösvény, mely enyhe rémülettel töltötte el a két kis habo szívét. Belegondolni is szörnyű volt számukra, mi lenne, ha egyikük beleesne ebbe a hatalmas mélységbe, amiről nem lehetett tudni, milyen mély lehetett.
       Soma meg is állt egy pillanatra, ahogy az ijedtség egyre csak átjárta a testét, mikor egyszer csak egy erős kéz fogta meg a vállát, és gyengéden mégis határozottan vezetni kezdte őt, hogy mozgásra bírja. A kis habo döbbenten nézett hátra, majd tekintete összeakadt Krain nyugodtan csillogó kék szemeivel, ki továbbra is maga előtt vezette az apró habót.
       Néhány óra lefelé tartó mászkálás után a társaság elérte az ösvény alját, ami egy kör alakú helységbe vezetett, aminek a falába három átjárót véstek. Sadok kérdőn nézett Deremirre, hogy melyik átjárót válasszák, de az orkril nem felelt semmit, csupán hidegen méregette a három átjárót, mint aki azon gondolkodik, melyik utat válassza is valójában. Valahogy rossz érzése volt. Sadok látta az orkril tekintetében a gyanakvást.
       - Mi a baj? – kérdezte Sadok nyugtalanul, mikor Deremir továbbra sem volt hajlandó elindulni.
       - Nem tetszik nekem valami – felelte az orkril feszülten. – Mintha hangokat hallottam volna.
       - Csak nem az óriásemberek?
       - Minden valószínűséggel igen, de nem vagyok ebben biztos.
       - Hogy-hogy nem vagy ebben biztos? – kérdezte Dwan dühösen. – Hát nem azt mondtad, hogy azokon kívül más nem él ezen a helyen?
       - Eddig úgy tudtam, hogy igen, de már nem vagyok biztos ebben.
       - Mi az, hogy nem vagy biztos benne? Hát nem azt mondtad, hogy jól ismered ezt a helyet, és hogy jártál már itt?
       - Az lehet, de van annak már kétszáz éve is, hogy én utoljára itt jártam. Ki tudja, hogy azóta milyen lények költöztek ide az óriásembereken kívül. 
       Dwan a társaira nézett, ők meg vissza rá. Nemigen tetszett nekik, amit Deremir mondott. Nem számítottak arra, hogy az óriásembereken kívül találkozni fognak másokkal is. Olyanokkal, amiket még Deremir sem tudott beazonosítani.
       - Szerinted mik lehetnek? – kérdezte Éhon az orkriltól, ki ráemelte aranysárga szemeit.
       - Nem tudom. Nem ismerem föl az energiájukat.
       - Na és a szaguk? Arról sem tudod felismerni őket?
       - Az az igazság, hogy nagyon gyengén érzem őket, de az biztos, hogy ehhez hasonlót még soha sem éreztem.
       - Meg tudod állapítani, hogy milyen messze lehetnek? – kérdezte Erethon.
       - Sajnos nem. Ahhoz ők túl messze vannak.
       - Azért mindenesetre legyünk óvatosak – felelte Deren. – Nem tudhatjuk, hogy milyen lények lehetnek ezek, és ha már Deremir sem tudja felismerni őket, akkor az azt jelenti, hogy még az óriásembereknél is sokkal veszélyesebbek.
       A társaság valamennyi tagja egyetértett a fejvadásszal; bár most azt kellett eldönteniük, hogy melyik elágazást válasszák. Remélhetőleg a helyes út nem fog magában hordozni semmilyen veszélyt se. Deremir nem szólt egy szót se. Még mindig azt próbálta behatárolni, hogy melyik irányban halad az ellenség, és emiatt nem indult el. Társai mind feszült várakozással figyelték őt. Végül az orkril megszólalt:
       - Azt hiszem, jobb lesz, ha nem indulunk el azonnal, hanem maradunk, ahol vagyunk.
       - Miért? – kérdezte Tran. – Ha maradunk, azzal nem kockáztatjuk azt, hogy észrevesznek minket?
       - Ne aggodalmaskodj! – mondta Deremir türelmetlenül. – Jó okkal kérem tőletek azt, hogy maradjunk. Mindhárom útvonalon érzem a szagukat azoknak a lényeknek. Ha most elindulnánk a helyes irányba, kellemetlen meglepetés várna ránk. Jobb, ha maradunk, és majd holnap folytatjuk tovább az utunkat. Amúgy is ránk fér a pihenés.
       - Jól van – egyezett bele Sadok Deremir javaslatába. – Megbízom a döntésedben. Ha azt mondod, veszélynek tennénk ki magunkat, ha tovább mennénk, akkor kénytelen vagyok bízni a döntésedben.
       - Ahogy mondod – válaszolta Deremir. – Kénytelen vagy.
       A társaság tagjai tábort vertek a helységben, ahogy Deremir tanácsolta. Röviden megvacsoráztak, kivéve Deremirt, aki nemigen akarta megenni azt, amit a társai ettek, mivel régen nem ette más lények ételeit. Különben is, elegendő kobold-vért vett magához, hogy kibírja éhezés nélkül. Végül lefeküdtek aludni, elsőnek pedig Erethon őrködött. Amíg a többiek aludtak, addig a bérgyilkos elfoglalta magát avval, hogy igyekezett mérget készíteni azokból a növényekből, amiket még a Fekete-erdőben szerzett.
       Az idő eseménytelenül telt a bérgyilkos számára. Semmi sem mozdult; nem érzékelte, hogy bármi veszély is tartózkodott volna a közelükben. Erethont Deren váltotta le az őrködésben. A fiatal fejvadász szembeállt a három átjáróval szemben, és azok sötéten tátongó belsejét kezdte el figyelni, hátha előmerészkedik valami belőlük; de azok csak sötéten meredtek vissza a fejvadászra, mint valami gonosz szemek, amik magukban hordozták a csöndben lapuló ellenséget, ami ezúttal nem csapott le Sadokra és barátaira.
       Másnap a társaság tagjai kipihenten ébredtek fel. Nem húzták sokáig az időt készülődéssel; összepakolták holmijukat és takaróikat, majd készen álltak, hogy folytassák útjukat. Várakozóan néztek Deremirre, aki rövid habozás után a bal oldali átjáróhoz lépett, majd belépett oda. Alaposan körbe szimatolt odabent; figyelt és fülelt, de semmi ártalmasat nem érzett az átjáróban. Bármi is tartózkodott korábban odabent, már eltűnt, így biztonságban folytathatták ő és társai utazásukat.
       Visszasietett a többiekhez, és intett nekik, hogy nyugodtan jöhetnek. Sadok lépett be először az átjáróba, barátai libasorban jöttek utána. Az átjáró folyosója eléggé szűkös volt, de azért kényelmesen tudtak benne közlekedni. A levegő metszően fagyos volt, amitől mindannyian megborzongtak. Falai szépen munkáltak és simák voltak. Padlózata kissé lefelé lejtett, ami meg sem lepte a társaság tagjait.
       Kábé egy órás gyaloglás után egy hatalmas és tágas csarnokba értek, melynek kőből faragott oszlopai egészen a magas mennyezetig értek. Az oszlopokon ismerős törp-rúnák voltak belevésve, jelezve, hogy kik készítették valójában őket. Soma és Tran ámulva néztek a végtelenségbe nyúló oszlopok soraira. Amióta betették a lábukat erre a sötét helyre, ez volt az egyetlen szép dolog, amit eddig láttak. Egyből eszükbe jutott Ezüstváros ragyogó szépsége és ott tartózkodásuk emléke. Szinte úgy érezték, évek teltek el, amióta ott jártak. Bárcsak kijutnának innen végre, hogy aztán elfelejtsék a sötétséget, mely azóta kísérte őket, amióta betették a lábukat a Fekete-erdőbe. Már nagyon vágytak a napfényre, mely az otthonukra emlékeztette őket, melyet semmilyen sötétség nem fertőzhet meg.
       Mélyet sóhajtottak, majd folytatták útjukat. Egyszer csak Tran érezte, valamiben megbotlik, és halkan felsikoltott, ahogy elesett. A többiek hátrafordultak, amint meghallották ezt. Soma rögtön Tran mellett termett, hogy felsegítse.
       - Jól vagy? – kérdezte Soma, miközben talpra állította unokatestvérét.
       - Azt hiszem, igen – felelte Tran végignézte magán, majd lenézett, hogy megnézze, miben is bukott el.
       A halvány fényben – melyet Mellon botja biztosított – egy alakot pillantott meg. Ahogy a fiatal habo jobban megnézte magának, rá kellett jönnie, hogy az, amit látott, halmokba állított csontok voltak, melyek között akadt emberi, árnyszörny, kobold vagy esetleg lidércharcos csontjai is. Azok egyikében bukott el Tran, aki ahogy nézte kimeredő szemekkel az előtte lévő csontokat, szája széle megvonaglott az iszonyattól; főleg azért is, mert jól látszódott ezeken a csontokon, hogy mi módon végeztek ezekkel az egykor élt lényekkel. Iszonytató látvány volt ez Tran számára, aki utazása során már sok kegyetlenséget tapasztalt, de ez volt számára az egyik legszörnyűbb látvány, amit eddig valaha is látott.
       Ahogy nyílt a szája, hogy elkiáltsa magát, Soma rémülten tapasztotta be azt tenyerével, nehogy Tran a kiáltásával felhívja a figyelmet magukra, mert így biztosan rájuk találnának az emberóriások; nem volt arra szüksége, hogy ez be is következzen.
       - Maradj nyugton! – mondta Soma halkan, de szigorúan, közben igyekezett nem tudomást venni a csontok borzalmas állapotáról.
       - Régen itt lehetnek már – mondta Dwan. – Mit mondjak, eléggé ocsmányul esznek ezek a dögök.
       Senki sem válaszolt; hasonlót éreztek és gondoltak maguk is. Felesleges lett volna még ezt is szavakba önteniük. Különben is, ezzel csak Tran rémületét és undorát növelték volna. Nem is maradtak hát tovább, inkább gyorsan tovább indultak, szívükben mély sötétséggel. Ha eddig bármelyikük is kételkedett az óriásemberek létezésében, most láthatták, hogy igenis itt éltek ebben az egykor oly megszentelt helyen, mielőtt a Sötétség Hatalmas Ura megfertőzte volna.
       Szomorú és egyben felkavaró volt számukra, mivé tették Ezüst-hegység déli részét ezek az átkozott szörnyetegek. Bárcsak módjukban állna végezni velük. Sajnos azonban erre se lehetőségük, se idejük nem volt. Nekik az volt a feladatuk, minél hamarabb megtalálják Srant. Nem tölthették idejüket azzal, hogy végezzenek az óriásemberekkel. Majd eljön az ideje annak is; ebben egészen biztosak voltak.
       Ahogy egyre továbbmentek, Soma egyszer csak azt érezte, mintha valami szorosan a nyakára tekeredett volna, és a kis habó felkiáltott a rémülettől. Hátrafordult társai már csak azt látták, ahogy a levegőbe emelkedett, miközben görcsösen markolászta azt a hosszú, fekete csápot, ami a nyakára tekeredett. Kahin nem sokáig habozott, azonnal kilőtte nyilát, mely a csápba fúródott, ami elengedte Somát, és a habó az egyenesen alatta álló Erethon karjába esett. Soma fulladozva kapkodott friss levegő után, torka égett a fájdalomtól.
       - Jól vagy? – kérdezte tőle Erethon, mire Soma csak bólintani tudott; annyira be volt dagadva a nyaka, hogy még csak válaszolni se tudott.
        Egyre több csáp merészkedett elő, és tapogatództak Sadok és barátai felé, akik dühödve kezdték el kaszabolni ezeket az undorítóan nyálkás csápokat, mikből zöldes-barnás vér tört elő és folyt a földre. Gusztustalan bűz kezdett el terjedni a levegőben, amitől a társaság tagjainak felfordult a gyomra, de igyekezték tartani magukat. Az egyik csáp megpróbálta átdöfni Deren vállát, de Deremir időben levágta azt. Távoli üvöltést hallott, melyben egyszerre keveredett a gyűlölet és a fájdalom.
       - Ez már több a soknál! – mondta Dwan. – Mégis mi lehet ez az izé?
       - Nem tudom! – válaszolta Deremir, és egy újabb csápot sebzett meg. – Még soha nem találkoztam vele.
       - Ez aztán a jó hír! – mondta Krain. – Mindig is szerettem ismeretlen szörnyekkel harcolni. Főleg olyannal, aminek csak a csápjait látom.
       - Ne a szádat jártasd! – szólt Sadok a törp-királyra. – Inkább azon törd a fejed, hogyan szabaduljunk ki innen!
       - Találd ki te! – vágott vissza Krain. – Mert, ha eddig nem vetted volna észre, igencsak szorult helyzetbe kerültünk. És nem hinném, hogy ez az izé lehetőséget adna arra, hogy elmeneküljünk, vagy bármit is kitaláljunk.
       - Tartsd meg magadnak a véleményedet arról, mit enged meg ez a szörnyeteg és mit nem! Azzal nem segítesz, ha pánikot keltesz a többiekben.
       Krain szeme felvillant, amikor Sadok ezt mondta neki. Dühödten fordult a habo felé, majd levágott egy újabb csápot, ami pont Sadokot akarta célba venni. A habó felnézett a törp-királyra, kinek szeme hűvösen csillogott.
       - Nem kell megköszönnöd – mondta Krain hidegen, majd tovább folytatta a harcot.
       Mellon lángcsóvákat küldött a csápok felé, amik nyomban elhamvadtak, és amire újabb dühös morgás volt a válasz. És ki tudja, mi által, talán pont Mellon támadásának köszönhetően, a csápok egyszer csak visszahúzódtak a falak réseibe, de Sadok és barátai nem lélegeztek fel. Még érezték az ismeretlen szörny vérszomját és bűzét, mely szinte fojtogatta őket. A fiatal habókok reszketve álltak, és várták, mi lesz. Egy örökké tartó másodpercig semmi se történt, míg végül újból meghallották a szörny morgását.
       A falak remegni kezdtek, és hallották, valami iszonyatos termetű és tömegű valami közeledett feléjük. A harcnak még nem volt vége. Valami kitört a falból. Sadok és barátai eleinte nem láttak mást, mint hatalmas porfelhőt és lehulló szikladarabokat. El is takarták a szemüket, nehogy a por még belemenjen. Amikor a porfelhő elmúlt, akkor a bajtársak végre kinyithatták szemeiket, és felpillantottak arra a valamire, ami felettük magasodott iszonytatos termetével.
       Hogy mi is volt tulajdonképpen? Azt egyikük se tudta volna megmondani; mintha teljesen alaktalan lett volna. Nem állt másból, mint gonosz árnyékból, nyálkából és csápokból. Szinte úgy érezték, a legszörnyűbb rémálmuk valósult meg előttük, mely förtelmes és vérszomjas volt. Annyi gonoszság volt ebben a lényben, hogy azt ép ésszel fel sem lehetett fogni.
       Hogy mióta élhetett ezen a helyen, senki sem tudta volna megmondani. Egy ősi lénynek tűnt, aki inkább volt maga a Sötétség Ura, mint sem Sran, akit el akartak pusztítani. Maga a megtestesült rettenet állt előttük, mely fenyegetőbb volt, mint eddig bármi más, amivel eddig találkoztak. Ép ésszel nem is lehetett elviselni látványát és kegyetlenségét. Ez a lény tényleg azért létezett, hogy elpusztítson mindent, ami jó volt.
       Soma térdre bicsaklott, miközben szája elé szorította kezét, és szemében kiült a rettenet. Annyi félelemmel töltötte el szegényt ez a lény, melyet nem ismert, hogy felfordult a gyomra és elhányta magát. Senki se gúnyolódott ezen. Tran arcán patakokban folytak végig a könnyei. Apró kezével oly erősen markolta meg kardjának markolatát, hogy ujjai teljesen elfehéredtek. Még magát Dwant se öntötte el az a harci láz, ami akkor szokta, ha erős ellenféllel találta szembe magát. Ezúttal ő se érzett mást, csak undort és félelmet. Ami előttük volt, az maga volt a Halál.
       - A Névtelen Szörny – szólat meg Mellon, és hangja olyan élettelennek tűnt, mint az egykori Csillagfény-erdő. – Sran első teremtménye, és a Csillagfény-erdő elpusztítója.
       Senki se válaszolt, hiszen teljesen nem számított az, amit az öreg mágus mondott. Hogy Sran teremtménye volt, azt ők is jól tudták. Senki se hozhat létre egy ilyen kegyetlen lényt, csak maga a Sötétség Fejedelme. Csak benne volt annyi gonoszság, hogy egy ilyen kegyetlen lényt teremtsen meg, ami képes volt egy maga végezni a Csillagfény-erdő valamennyi tündéjével.
 
Folytatjuk. 

**********************

 10.  BEMUTATJUK KONCZ RÓZSA  ÍRÁSAIT 

 

DALBAN MONDOM EL - RÖVID ÖNÉLETRAJZ

 
Koncz  Rózsa vagyok, Tamásiban születtem,  1949.  február 14.én
Nagy családba nőttem fel, ahol a szüleink megtanítottak minket arra, hogy
mi a szülői és testvéri szeretet. Tanulmányaim, Tamásiban, majd
Kaposváron, és néhány tanfolyamot Budapesten végeztem.  Munkahely MTV,
TV2. Két leány  gyermek édesanyja vagyok. Három unokával ajándékoztak
meg. Jelenleg Kaposváron élek, nyugdíjas vagyok.

*

Dalban mondom el...
 

Koncz Rózsa

Minden jegy elkelt, a stadionban egyetlen férő hely nincs. 

A közönség türelmetlenül várja Tonyt.  Aki a kedvese

halála óta nem lépett színpadra. Nem írt szöveget, sem zenét. A színpad bevilágítva, a zenekar tagjai  bevonultak.
Tony,  kiáltotta a producer,   irány a színpad, az előadás azonnal  kezdődik! Csak rád várunk!    Tony!  Aki a 

kiabálásra ébredt fel, kócosan,  gyűrött  ruhában kivánszorgott a színpadra. Gyorsan felpörgött, hibátlanul adta bele magát a koncertbe. A közönség tombolt , ő lenyomta a másfél két órányi koncertet és azonnal rohanni akart  haza. 
Nem  tudta miért rohan, nem várja otthon senki. Nincs senki, aki hazavárná. Regina  meghalt, öt éve gyászol, nem tudja feldolgozni, hogy nincs a szerelme, élete értelme.
  A mai koncert végén azt hitte álmot lát, megjelent egy  vörös hajú lány az öltöző előtt, és kérte, hogy beszéljenek. Nem akar tőle semmit, csak beszélgetni. A zenész  nem  akarta látni a lányt, aztán mégis fogadta.
Nem akart vele találkozni, de mivel nagyon hasonlított Reginára, hát legyen gondolta a hasonlóság különösen nagy fájdalmat okozott neki.
- Regina  vagyok - mondta a vörös hajú lány.. 
- Mond, csak mit akarsz tőlem?
- Ne ijedj meg semmit, csak szeretnék elmondani, neked valamit..
- Hosszú? Mert akkor ne  is próbálkozz!
-Igyekszem  rövidre fogni. 
Árva lány vagyok, szüleim és nagyszüleim hozzám utaztak a kollégiumba, mikor, egy  kamion sofőr elaludt vezetés közben és neki rohant szüleim kocsijának. Amit a kőfalba szorított, az autó olyan lett mint egy  harmonika. Mindenki  meghalt. Magamra maradtam. Intézetbe tanácsoltak, nem akartam menni, de mivel kiskorú voltam muszáj volt. Ott ismerkedtem meg a szerelemmel.
Nagyon szerettem, az egész világot jelentette nekem. 
Egy   alkalommal, elém jött az iskolába kerékpárral. Egy  idős bácsi nem tudta bevenni a kanyart,  gyorsan hajtott,  a kerékpárost  az árokba repítette, aki a helyszínen életét vesztette. Az ötödik embert veszítettem el. 
Látod, itt vagyok, nem iszom, nem drogozok,  nem dohányzom csak élek. Nekem nincs senkim, nem vagyok híres ember, senki vagyok, varrodában dolgozom, nehezen élek, de élek! 
Ne  hagyd  el  magad, értékes ember vagy. Úgy tudom mióta feleséged elment nem írtál egyetlen dalt sem. Nem ezt vártuk tőled, mi a  közönség!
Tony  szótlanul hallgatta a lányt, majd újra  megkérdezte, hogy  is hívnak?
- Reginának!
A fiú beleszédült. Most fogta fel, hogy mit is mondott a lány.  Arca komorrá, idegessé vált. Regina volt a feleségem, és vörös hajú,  imádtam őt.
- Igen   tudom.  Ígérd meg nekem, hogy nincs narkó és pia.   Nem miattam, hanem miatta. Ő is ezt szeretné, ha köztünk lenne.  A fiú válaszolni sem tudott, mert a lány, annyit mondott, hogy emlékezz rá, mire kértelek. Azzal eltűnt mint a kámfor.
  Tony a meglepetéstől, nem tért észhez. Haza ment, elővette gitárját és pillanatok alatt feleségének írt egy   dalt. 

Dalban mondom el bánatom,

Mihez kezdek  nélküled nem tudom.

Nincs már tavasz, nyár, csak hideg tél.

Örülnék drágám, ha itt lennél.

Vágyok utánad, szeretlek én….

Sokszor eljátszotta  elénekelte, a fülbemászó dallamra írt szöveget. Egész éjszaka azon gondolkodott, milyen igaza van a lánynak. 
Kiírta magából a szenvedést, a keserűséget,   sokat gondolt Reginára, a „vörös ördögre”, aki minden  szívfájdalom nélkül beszámolt neki.  Észhez térítette. 
A lányt mintha a föld nyelte volna el, vagy csak álmodta az egészet? 
Sikert sikerre halmozott Tony a számaival, és ezt a „vörös ördögnek” Reginának köszönhette. De hol van? Nem jelentkezik, nem  látom, ám sokat gondolok rá, hiányzik.
Rádióba  volt hivatalos a zenekar,  kellemesen csevegtek a műsorvezetővel, akinek  Tony elmondta történetét. A műsorvezető ígérte, hogy többször leadják, az énekes kérését, hogy jelentkezzen Regina.
Ám  a  lány  nem tette sokáig.
Aztán egy   előadás  alkalmával, amikor Tony, elmondta, koncert közben, hogy felesége egy  angyalt küldött hozzá, aki eltűnt és nem jelentkezik, ezúton kéri, jöjjön  el beszélni szeretne vele.
Tony  végig nézte szemével a közönséget és meglátta Regina vörös haját. Rohant le a színpadról  olyan szorosan ölelte  a lányt, hogy ő  levegő  után kapkodott. A zenész megfogta  kezét  színpadra vitte. Térdre borult  előtte,   és kérte legyen a felesége. 
Regina, rövid gondolkodás után  igent mondott, tudta,  látta,  figyelemmel kísérte a zenész életét, érezte, hogy  érzései valódiak.    Regina  igaz szerelemmel szerette őt.
Megérdemlik a boldogságot!

 *

Ha  én  őszi szél lehetnék!

 

Ha én  őszi  szél lehetnék,

Minden  nap  hozzád repülnék.

Megsimogathatnám szép arcodat.

Beletúrnék barna hajadba.

Bebújnék a szívedig, szeretnélek hajnalig.

Másnap újra eljönnék, szerelmesen rád néznék.

Megsimogatnám  szép arcodat,

Megcsókolnám, gyönyörű  ajkadat.

Szeretném, ha szeretnél,

Akkor, minden nap a tiéd  lennék.

 *

Amikor  szíved…

 

Amikor  szívem a szívedhez ér,

akkor tudod csak, hogy mit érzek én.

Szeretnék rohanni, sietni feléd,

de hiába, elillant a remény.

 

Reméltem, hogy vársz, örökké vársz,

ám  te elmentél, itt hagytál.

Miért tetted velem, nem tudhatom,

fontos dolgod volt, bizakodom.

 

Ha  kezed,  megfoghatom,

elkísérlek, hosszú utadon. 

Nyújtsd  felém, hogy megfoghassam,

És repüljek hozzád a magasban.

**********************

 11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 

 

VÉGHELYI JÓZSEF : Arab, vagy római?

 
   Szerintem nincs is olyan ember, aki még nem fordult volna meg valamilyen hivatalban. Merem állítani, hogy aki ill. akik szeretnek hivatalba járni ügyfélként, hát valamiféle pszichiátriai kezelés leendő, esetleg jelen idejű ápoltjai. Többféle hivatal is létezik ám, de ezek között nagyon nagy az eltérés. Valamiféle közös tulajdonságuk azonban mégis akad: mindenhol várni kell, és mindenhol ki kell tölteni valamit...Szerencsés esetben a delikvens érti a kitöltendő 

nyomtatvány kérdéseit.
Hát persze!

Véghelyi József

   Addig nincs baj, amíg a személyes adatainkat kell megadni. Problémák mindig akkor jelennek meg, amikor a hivatal bikkfanyelve szerint teszik fel a kérdést. Kifejezetten imádom, ha hivatkoznak valamilyen többször módosított ilyen és olyan számú ABC minisztérium EFG határozatának módosítására. Tudniillik nekem, mint állampolgárnak jogom és kötelességem a különböző hatóságok hatályos és aktuális törvényinek a követése, Mert ahogy a jogászok mondják: a törvény nem tudása nem mentesítő körülmény...! Ebből következik, hogy  ajánlatos megrendelnem a Magyar Közlöny példányait, hogy napra kész legyek rendeletek tárgyában. Megjegyzem azért -  hogy korrekt legyek - van ám haszna is a nevezett közlöny olvasásának is: nevezetesen, ha valaki álmatlanságban szenved, akkor  két - három bekezdés olvasása után garantáltan elalszik rajra. Ugyanis, ha megpróbálja értelmezni és főleg megérteni az olvasottakat, hát az komoly intellektuális teljesítménynek felel meg és teljesen kimerül tőle...!
 
Kicsit csámcsogjunk el a hatóság kifejezésén! Ízlelgessük a szót!
 
Számos jogszabályban felbukkan a „hatóság" szó, de nem találtam sehol pontos, egzakt definíciót. Valószínű azért, mert nincs is!
Az ember csak úgy érzi, hogy mi az a hatóság: egy olyan szervezet, amitől félni kell, aminek jogköre van, aki vagy ami  büntethet, elutasíthat, határozatot hozhat...Röviden ki vagy szolgáltatva egy személytelen, megfoghatatlan gépezetnek, és vita esetén garantáltan csak a rövidebbet húzhatod vele szemben. Bíróságra mehetsz ugyan, ám az is hatóság. Mire befejeződik az ügyed,  rájössz arra, hogy jobb lett volna el sem kezdeni, mert a játékelmélet szerint számodra a játszma úgyis negatív végösszegű lesz..!
 
No, de ne legyek igazságtalan!
Az alábbi történet velem esett meg a rendszerváltás után, és azóta legalább húsz év telt el. Tényszerű, hogy a hivatalok azóta "polgárbarátabbak" lettek, s egy helyen nagyon sok minden elintézhető. Változatlanul maradtak viszont a terminus technikusok, azaz ugyanúgy érthetetlen, jogásznyelvű a kitöltendő rubrikákhoz tartozó kérdések nyelvezete...

.........................................

  Úgy döntöttem, hogy a családom anyagi helyzetének javítása érdekében ipart váltok a tanári munkám mellett. Ehhez többek között adószámot is kellett kérnem a "hatóságtól".
El is mentem az APEH megfelelő hivatalába. Szerencsés voltam, mert rövidesen sorra kerültem. Két fiatalabb korú női egyed gyorsan a kezembe nyomott három - négy lapból álló kitöltendő nyomtatványt és arra kértek, hogy kissé távolabb foglaljak helyet és próbáljam kitölteni. Ha valamit nem értek, hát akkor ők majd szívesen segítenek ebben.
Így is lett!
Kezdetben semmi gondom nem volt: szépen töltögettem a rovatokat. Kicsit még bosszantott is az, hogy a hölgyek nem nézték ki belőlem a kitöltés képességét.

 *

  Ahogy az lenni szokott a "nagy orcámnak" meg lett az eredménye: hát bizony soroltak egymás után a számomra  érthetetlen kérdések. Nemhogy a választ nem tudtam, de még a kérdést sem értettem világosan! Egy ideig tartottam magam: csak nem fogok két diplomás tanár létemre segítséget kérni néhány hülye kérdés miatt?
Ültem a székemen, fejemet a két kezembe fogtam, hümmögtem, lapozgattam az iratokat hátha rájövök valamire.
De nem!
Közben kiürült a hivatal, csak a két hölgy meg én maradtunk a helységben, úgy hogy felajánlották a segítségüket.
- Elakadt valahol, nem érti valamelyik kérdést? - kérdezte az egyik csinoska.
Büszke férfi voltam. Tök égés ha segítséget kérek két törékeny nőtől...Egy igazi férfi adjon magára ugyebár? Ám azt is éreztem, hogy kezd egész helyzet számomra kellemetlenné válni. Itt ülök két csinos hölgy társaságában talpig hülyén! Oda lesz a méltóságom, ha nem találok ki valamit...
Életem során sokszor tapasztaltam, hogy humor mentő öv is lehet, ha zavarban vagyok. Meg is adtam azonnal a választ:
- Valóban elakadtam a kitöltésben, mert a nemi hovatartozáshoz érve nem tudom, hogy mit írjak be!
No, ez hatott! Mind a ketten kezdtek felfigyelni rám. Meg is kérdezte az egyik:
- Azt csak tudja, hogy férfi-e, vagy nő? - incselkedett az egyik.
(Megjegyzem, hogy ez akkoriban egyértelmű volt, ma már nem vagyok benne biztos...Be kellene menni valamelyik WC - be kideríteni az igazságot. A probléma pont az, hogy melyik WC - be menjek: a nőibe, vagy a férfibe?)
- Persze, hogy tudom! - tört fel belőlem a büszkeség. Csak akkora  bika vagyok, hogy nem tudom eldönteni: arab számmal, vagy római számmal írjam be az egyest a rubrikába!
Ez hatott! A hölgyek egy pillanatra összenéztek, majd mintegy vezényszóra mindketten hatalmas nevetésben törtek ki. Attól féltem, hogy leesnek székről.
Ezt a csatát megnyertem, de a háborút még nem!

 * 

Természetesen elfogadtam a segítségüket. Hazavittem a nyomtatványokat azzal az ígérettel, hogy másnap kitöltve visszaviszem.
Így is lett.
Másnap  - ígéretemnek megfelelően - visszamentem az APEH irodába. Amikor a hölgyek megláttak, mosolyogva jelezték, hogy emlékeznek még a problémámra...
Kisvártatva sorra kerültem és átadtam a kitöltött űrlapokat. Az aranyoskáim nem tudták megállni, hogy belém ne csípjenek! Így az egyik:
- Úgy látom mégis az arab egyest választotta - mosolygott kajánul a drágám.
- Igen, mert a feleségemmel megbeszéltem a dolgot és azt mondta nekem:...Apuska, tapasztalatom szerint elég neked az arab egyes szám is...!
Meg egyébként is, ha római számot írtam volna be, esetleg egy- két hölgyben vérmes reményeket tápláltam volna. Én meg hűséges típus vagyok ugyebár!
Különben is a  mondás szerint: első a család, második a Ferencváros!

...................................

Jövőre is folytatjuk a sorozatot.

**********************

 12.VERS, ÉS NOVELLA 

 

GANT ELIZABET: Hangulatcsokor télen

Ünnepeljük a hűvös, bűvös tél jöttét,

Hisz újabb és újabb csodák várnak ránk még.

Az utcán csilingelnek szép melódiák,

Puha hópelyhek hullnak az égből alá.

 

A Mikulás decemberben eljön hamar,

Csalafintán csokit csen kis csizmácskánkba,

Lehetünk gyermekek vagy akár felnőttek,

Sohasem hagy szeretettelenül minket.

 

Nagy örömmel várjuk, áldjuk a szentestét,

Hogy megünnepeljük Jézus születését.

Sokat gondolunk a családtagjainkra,

És lesz gondunk egymás ajándékaira.

 

Ha beköszönt a búskomor januárunk,

Lelkünkben mi akkor sem reszketünk, fázunk,

Hisz azt felmelegítjük szeretetünkkel,

Aki törődésre és ölelésre éhes.

 

Februárban már éledezik az élet,

Hóvirág kukucskál a földből édesen,

Tudjuk, hamarosan felváltja a telet

a virágzó, zsenge, százszínű kikelet.

*

 

GANT ELIZABET: Mézeskalácsos szenteste

 

 Hatalmas pelyhekben hullt a hó. Örömmel gyönyörködtem volna a csodás látványban, viszont kicsit meggyorsítottam a lépteimet, hiszen annak ellenére, hogy december 24-ét írtunk, időre mentem. A kórház ajtaja ízlésesen fel volt díszítve, mely teljesen lenyűgözött. A nővérek előre köszöntek, igaz, még csak egy hónapja dolgoztam piros orrú bohócként. Hajamat gyorsan két copfba fogtam, orromra erősítettem a jellegzetes, vörös gömböt, és elővettem a táskámból egy nagy doboz mézeskalácsot. A finomságot otthon sütöttem anyuval, de a lurkókra várt a szivárvány színeiben pompázó dekor tollak és ehető arany meg ezüst gyöngyök használata. A gyerekosztály minden termébe bekukucskáltam.

- Kedveseim! Áldott ünnepet kívánok! Megérkezett Viki néni, és hozott nektek sok ínycsiklandó édességet. Ezt mind megehetitek, de előtte, ha akarjátok, együtt feldíszíthetjük a süteményeket.

- Viki néni, mi veled tartunk! - hangzott a legtöbb lurkó szájából.

 *

Imádtam, ahogyan mosolyt csaltam a kis betegek arcára. Elmélyülten, lelkesen dolgozott a sok apró kéz. Kicsit meg is hatódtam attól, ahogy közösen énekelve, játszva tüsténkedtünk.

- Aki szeretné, a maga által dekorált süteményt odaajándékozhatja valakinek.

Ferkó, egy kék szemű, szőke hajú tízéves kisfiú egyszer csak megszólalt:

- Viki néni, a nővéreknek ki ad ajándékot? Ők mindig olyan kedvesek hozzánk, és most is a kórházban vigyáznak ránk. Adjunk nekik is mézeskalácsot! 

A gyermeki szív önzetlenségén aznap este örömünkben együtt sírtunk az ápolókkal. A 2010-es mézeskalácsos szenteste ilyen szeretetteljes légkörben telt.

Évekkel később egy decemberi délutánon hazafelé tartottam, mikor egy kedves mosolyú, pattanásos fiú megszólított. Egy pillanatig haboztam, de az égszínkék szeme és szőke tincsei alapján rájöttem, hogy ő nem lehet más, csakis Ferkó! Örömömben egyből átöleltem, majd felőle érdeklődtem. Elmesélte, hogy már egyetemre jár. Kerestem a szavakat, de ekkor Ferkó hozzátette:

- Én is szeretnék segíteni a gyerekeken, ahogyan Ön is tette.

- Kedves Ferkó, nem is tudod, te milyen sokat adtál a felnőtteknek azon az estén! - boldogan megsimítottam az arcát, és sok sikert kívántam neki.

Mosolyogva mentem tovább anyuhoz, hogy megsüssük az idei mézeskalácsot, amivel

újra széppé varázsolhatjuk a kórházban karácsonyozó gyerekek ünnepét.

 

Mézeskalács karácsony ünnepén

**********************

 13. MIKULÁS, KARÁCSONY, SZILVESZTER 

 - ÜNNEPI VERSKOSZORÚ - 

 
Mátyás Rita: Advent csodája...
 
Szűzanya mosolya ragyog a világra,

fénye, melege, az anyai szeretet,
mint meleg palástban szívünk ragyogása.
Szűzi fogantatás, isteni eredet,
szelíd, szent, szépség, mi kegyelemmel teljes.
Várakozás, öröm, remény és szeretet,
angyalok éneke, szívünkben zengedez.
Új király eljöttét, jósolják csillagok,
Mária szíve alatt, Jézus szíve dobog.
Adventi koszorún négy gyertya jelképe,
a hit, a remény, az öröm, és a szeretet.
Lángjuk fénylőn ragyog, hideg téli éjben,
szeretetet hoznak embernek szívébe.
Várjuk reménylőn, csillogó szemekkel,
az isteni gyermek végre megszülessen.
Hozza el a békét, bűnök bocsánatát,
örök életet, a mennyország csodáját!

...................................

 

ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJÁN

 
NAGY VENDEL: A  MEGVÁLTÓRA VÁRVA...
 
Vágyódva várjuk,

Hogy négy gyertya égjen
Koszorúba fonva
A díszes asztalon,
S megtestesüljön az ige,
Letérdelhessünk
Megváltónk elébe.
Lángoló csillag
Vezet az égen
Mutatva utat
Rongyos istállóba,
Fénylőn, ragyogva,
S a három királyok
Elindulnak sietve,
Messze, Betlehembe.
Ajándékot visznek a
Kis Jézus elébe,
Tömjén füstje száll
A mennyország felé,
S a csillag megáll,
Ez lesz az égi jel
Vezess, hogy követhesselek.
Megtisztulni vágyó
Bűnös lelkemet
Elébed tehessem,
Egy dicső élet reményében.
 
Megjegyzés: 2017. 11. 24.
KÉRTEK RÁ DIÓT?
Nagy Vendel Adventi várakozás című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A  vers hangos linkje:  https://www.youtube.com/watch?v=XJWAvi3l4lo

____

Nagy Vendel Advent kezdetén   CÍMŰ VERSÉT ELMONDJA Várkonyi Judit 

Várkonyi Judit

A vers hangos linkje:
 https://www.youtube.com/watch?v=SjGv6-zVJ9g

 
EGY VERS, KÉTFÉLE ELŐADÁSBAN, ÉRDEKES ÖSSZEHASONLÍTÁS.

*

Ilosvay Egyed Katalin és Ilosvay Gusztri

S   ÍME, ITT A  HARMADIK ELŐADÁS... NAGY VENDEL  ADVENTI HANGOS VERSE
A  GUSZTI RÁDIÓ MA DÉLI ADÁSÁBÓL.... 2017.  DECEMBER  03. - SYDNEY MOZAIK.... AUSZTRÁLIA.

NAGY VENDEL,  A  MEGVÁLTÓRA VÁRVA  CÍMŰ VERSÉT ELMONDJA ... ILOSVAY EGYED KATALIN:
https://www.youtube.com/watch?v=RdkLruW0_C0&feature=youtu.be
 
MINDENKINEK ÁLDOTT ADVENTET, ÉS ÖRÖMTELI ÜNNEPET KÍVÁNUNK !
NAGY VENDEL,    MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS  ÍRÓ, KÖLTŐ
ARANY  BOT  KÜLÖNDIJAS   2018.
nagy.vendi54@gmail.com
 

*

NAGY  VENDEL: KARÁCSONY VAKON...

 

Szenteste fellobban

A gyertyák izzó lángja

Karácsony reggelre is

Kihűl a vaskályha.

Megszületett a Megváltó

Rongyos istállóban.

Jöjj kedvesem,

Ülj az ölembe

Utoljára nézzél a szemembe

Halványuló fényét

 

Látod-e?

Ezentúl fehér botot veszek a kezembe

fekete kalapot teszek a fejemre.

 

Szenteste fellobban

A gyertyák izzó lángja

Karácsony reggelre is

Kihűl a vaskályha.

Megszületett a Megváltó

Rongyos istállóban.

Mindkét szemedre megvakultál

Ülsz az ágyon

Várod a karácsonyt

Várod a csodát

Az  isteni bárányt,

Hogy újra lásd

Isten szép világát

Akkor majd meglátod

Ki maradt végül a barátod.

 

Szenteste fellobban

A gyertyák izzó lángja

Karácsony reggelre is

Kihűl a vaskályha

Megszületett a Megváltó

Rongyos istállóban.

Kalitkában, hogy enyém maradjon

Legszebbik madaramnak is szárnyát szegem

De ti kedveseim

Drága gyermekeim,

Ha megértetek

Repüljetek

Ti fészket elhagyók

Óvó szárnyaimat kiterítem felettetek.

Az  nem sértene

Ha  vissza sem néznétek,

De az  rosszul esne,

Ha  elfelednétek.

Szenteste fellobban

A gyertyák izzó lángja

Karácsony reggelre is

Kihűl a vaskályha

Megszületett a Megváltó

rongyos istállóban

Az  ige megtestesült Betlehemben

S a  három királyok elindultak,

Fényes csillag vezette őket.

Tömjén füstje  lebegett a  légben,

Letérdeltek a  kis Jézus elébe

Ki  elhozta a  reményt,

Hitet vesztett embereknek

Az  utolsó esélyt.

A  mennyben angyalok kara énekel,

Varázsgömböt szorongatsz

vágyón a kezedben

Csillognak a fények

álmodozó szemedben.

A  megváltás reménye él

Megtisztulni vágyó,

Bűnös lelkedben.

 

Szekszárd, 2016 karácsonyán

............................

 
ÁBRAHÁMNÉ  ÁGI: ÚJ ESZTENDŐ
 
A szilvesztert mi meghitt kettesben töltjük,

Vigyen el messze minden rosszat az ördög.
Délben megsütjük két szelet husikánkat,
És nem engedjük, hogy legyűrjön a bánat.
A jó TV műsorokat kiválasztjuk,
Virslivacsoránknak a vizet forraljuk.
Éjfélkor a gyerekeink hiányoznak,
Szemeinkből meleg könnycseppek potyognak.
Lefekszünk aludni, s jobb létről álmodunk,
Az év első napján rövidet sétálunk.
Hozzon hát a jövendő jobb egészséget,
Sok-sok szeretetet és nagy békességet.
Gyermekeinknek örökre boldogságot,
Nekünk pedig örömöt és vidámságot.
 

*

KARÁCSONY

 

Hó ül a roskatag fák tetején már.

Itt ülök egymagam fájdalmaimmal.

Kint már a napsütés felhők mögül vár.

Én meg csak bent vagyok várakozással.

 

Odaát az ablakban egy macska néz.

Leskelődés közben gyakran mosakszik.

Kellemes és derűs perceket idéz.

Szívem titokban el- elvágyakozik.

 

Egy cica volt nálunk látogatóban.

Nagylányom messziről utazott ide.

Karácsonyra jött ő derűt hozóan.

 

Nagy fiam is jött ajándékaikkal.

Menyasszonyával nagy örömöt szerzett.

Szép karácsonyt hoztak sok-sok mosollyal.

 *

TÉL

Megérkezett a tél ,dér lepi be a fákat,

Zúzmara a füvön, szél borzolja az ágat.

Jégvirág az ablakon, ámulva csodálom,

Nemsokára jön a hó, a szűz fehér álom.

 

Gyermekek lent a téren, nagy hóember készül,

Hógolyóznak a fiúk, míg a nagy mű épül.

A lányok kacarásznak, hemperegnek hóban,

Most a szülők sem szólnak, hadd játsszanak, jól van.

 

Nagymama néz ki az ablakon mosolyogva,

Ő már a beiglit tervezi a karácsonyra.

Szánkókon húzzák a nagyok a kisebbeket,

Vidáman élvezik a nagy-nagy örömüket.

 

A legbátrabbak már korcsolyáznak a jégen,

El is esnek néha, de csak nevetnek éppen.

Szalad az idő játszva, besötétedett már,

Menni kell haza gyorsan, otthon jó meleg vár.

 *

MÉG NEM JÖN A TÉL

Szomorú szem az ablakban lesi már

Vajon a tél hová  bújt el az idén?

Rezgő rozsdás levelek hintáznak, bár

Kopasz ágakat mikor láthatok én?

 

Hó csillogás, a szánkón  lobogó haj,

Szilaj szaladás szűz havon, eleven

Kacagás zengne-csengne, mint tavaly.

Menekülj már ősz, jöjjön az én telem!

 

Télapó is elment már réges-régen,

Nem várta hóember az udvarunkon,

Várjuk a karácsonyt ünnepi díszben,

Új esztendő kopog az ablakunkon.

..........................

 

KALOCSA ZSUZSA: Áldott este

 

Fényt szikrázik az ég szekere,

sok-sok csillag a rúdja és kereke.

Lassan célba veszi földi útját,

utaznak rajt éneklő angyalkák.

A Szent Karácsony közeleg,

örvendeznek az emberek.

 

Ünnepelnek és vigadnak,

itt, dolguk van az angyaloknak.

A kisdedhez igyekeznek,

öröm-ódát énekelnek.

 

Áldott este hozza az ünnepet,

szeretet hatja át a szíveket.

A sok gyertya lángja oly csillogó,

kis Jézus születése megható.

Öröm tüze fénylik a szemeken,

harang szól, kis Jézus megszületett.

.......................

 

SIKLÓSI ERZSÉBET: BEFONTALAK

 

Befontalak képzeletembe

rácsot szőttem belőled,

hogy ne szabaduljak,

S kívül maradtam.

Repüljetek szilánkok

lelkem fűrészével

szétvágom a rácsot.

Te ne zárj be senkit,

boldogság tömlöcödbe,

én befogadlak az enyémbe,

sokkal tágasabb.

 * 

Nélküled Karácsony

 

most is eljön majd egy

nélküled karácsony

gyertyát gyújtok érted

oszlatom magányom

az újvárosi templom

harangszava majd ha

szobádba betéved

minden kondulásban

fájdalmamat érzed

tudni fogod akkor

imádkozom érted

megfáradt lelkünknek

békességet kérek

legyen áldás minden

küszöbön-kilincsen

egyszer együtt leszünk

minden gyertyafényben 

**********************

 14. EMLÉKEZÉS RÉGI KARÁCSONYOKRÓL 

 

Csomor Henriett: Elcsendesül a világ

 
    A Hármas, s a Zengő hegyeknek vonulatain már havasan kapaszkodnak egymásba a fák. Tomboló, süvítő szél hordja a havat. Pillanatok alatt hófehér paplanba takarja a falut. Vékony jéghártyák alatt lassan csordogál a kis patak. Most, hogy isznak belőled, be vagy fagyva, látom már a szarvasokat, jönnek szomjukat oltani. A legszebb, ékesebb, szétágazó agancsú, ki már jól ismeri a téli erdőt, egyik patájával rálép a vékony hártyájú jégre, súlya alatt beszakad. Sorban, kellő méltósággal, s türelemmel egymás után szomjukat oltják. Hidegben leheletüket látni, lassan, és békésen vonulnak vissza az erdő mélyére.
  Sudár fenyőt vastagon hó takarja, virgonc mókus ugrándozik rajta.
Lent a faluban gyermekek örömujjongásaikat hallani, ahogy szánkókkal siklanak le a dombtetőről. Kalapos hóemberek üdvözölnek az udvarokból. A kültéri égők mind arra várnak, hogy fényárban ússzanak, ahogy feljön az esthajnal csillaga.
Alig pár óra, és ismét eljön a szenteste. Ablakokon át kiszűrődik az ünnepi fények ragyogása, szívet melengető a látvány annak is, akinek nincs már szerető családja. Fenyő illatát érezni már az otthonokban, angyalok szállnak, szárnyaikat szétterítik a kék égen.
 

Csomor Henriett

Senki se látja őket, csak érezzük jelenlétüket. Egyre jobban vágyunk a varázslatos éj után, amikor öröm és csillogó fény árad szemeinkben.
Elgyönyörködöm a téli tájban, a díszítő hópárnákban, ahogy a háztetőkön ülnek, az ereszen függönyként logó vastag jégcsapokban. Gyermekként titokban nyalogattam, jócskán hozzásegített a torokgyulladáshoz.
Hazatérve édesanyámhoz, rohanok a konyhába, sokkal kevesebbet főz kifogástalan étkeiből, mint régen, amikor még öten ültük körül az asztalt. Most már csak ketten, meghitten ünnepelünk örök szeretetben. Fenséges halászlevét, s mézes krémesét fogyasztjuk. Anya ízesen tud főzni, az első falatnál szétárad számban finom étke, mindig azt mondom neki: "Ez mennyei étek édesanyám, köszönöm." Nekem ő az igazi szakácsom. Cserépkályhában duruzsol a tűz, árad a meleg, hamar felmelegszek. Lassan leszáll a varázslatos este, sűrűn esik a hó, kergetőzve leesnek a puha hópaplanba. A hold kibontotta hosszú szőke haját, s betakarta fázós kis csillagjait.
Elcsendesül a világ, mindenki hazaér szerető családjához. Felnőttek, s aprók, egymás kezét fogva szentestén körülállják a zöld fenyőt, amely gyönyörű fényben úszik. Mennyből az angyalt éneklik, szemükben öröm tükröződik.
Édesanyámhoz bújva meghitten, s szeretetben, csendesen énekelünk gyertyafényben.
 
ÁLDOTT MEGHITT ÜNNEPET KÍVÁNOK!
2018.12.21.

 *

Kísérő versem:
Csomor Henriett: Kis fenyőág Szentestén
 
Szentestén átsuhantam
ablakod résein,
asztalodra tettem egy kis fenyőágat.
Abban a kis fenyőágban,
a tűlevelei között én vagyok.
Ne félj, ha kezedbe veszed,
nem bök meg, csak én
simogatom szép ujjaidat.

Ágyadon ülsz, drága
szívedből szeretet árad.
Gyönyörű arcodra
könnyeid gurulnak
két szép szemedből.
Észrevétlenül odaosontam melléd.
Könnyem csordul az örömtől,
hogy láthatlak.
Leguggoltam eléd, derekadat átöleltem.
Könnyeidet óvatosan letöröltem.
Drága kis kezeidet, amíg csak lehetett,
óvatosan fogtam.
Aztán kimentél szent
karácsony ünnepét ünnepelni.
Én pedig itt maradtam e
szeretetteljes ünnepen,
a fenyőág közé bújva,
hogy örökké óvhassalak.
 
2016. december 17.

**********************

 15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS IRODALOM 
 
Kovács Tibor - Karácsony
 

Eljön e idén is a Télapó,
S Jézuska is?
Hozva sok finomat és jót,
Na meg virgácsot.
 
Eljön bizony hoz,
Babócáknak és kicsiknek,
Minden jót.
 
Virgácsot és csupa finomságot,
A karácsonyfa alá sok szép csomagot,
És sok - sok szeretetet.

 
2020. november
............
 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Reménycsillag

 

Remény fénylő csillaga,

kérlek, néz le ránk,

ragyogd be az éjszakát.

Halál az,

mi köztünk jár.

Reményt gyújts a keserves szívekbe,

a rettegést messze űzd el.

Újra éljen az élet fája,

legyen teli szép virággal.

Hit, remény és szeretet,

nyíljon ki szívetek.

Félelem zárja most kulcsra ajtónkat,

és retteg, ki kint van.

Hívatlan, gonosz vendég ne akadjon rá,

Haza a vírust ne vigye,

szeretteit meg ne betegítse.

Sóhaj száll az ég felé.

Legyen már vége,

elég!

Mosolyod a maszk ne rejtse,

félned soha többé ne kelljen.

Remény csillaga,

ragyogj hát!

Emberek sokasága nagyon vár!

Temetőben szól a lélekharang,

könny és bú fájdalma.

Halld meg hangunk,

legyen vége már,

sok- sok fájó szív vár rád.

............................
 

NAGY CSABA: A csendben elmerülve

 

Csak nézem ezt a furcsa, ferde fát,

mely keresztülível szirten át.

Hogy lehet, hogy e lényt ne szeressem,

hogy benne társam ne keressem.

Már csöndes ága között az arany napot

nem tartja, s madara is elhallgatott.

Virága sincs már, sem édes gyümölcse,

mégis ő az alkony szelíd bölcse.

A szemlélő, ki oly esetlen,

s végtelen titkába, hogyha elmerül,

törékeny szálként is szelíden arra dől,

amerre lelke vonja szüntelen.

 

2020.11.11.

 * 
Tengernek szültek...
 
Tengernek szültek
csak egy kósza vízcsepp lettem.
Erdőnek reméltek,
csak árva cédrusként meredtem.
Sólyomnak hittek,
és csak két szárnyként sínylek.
Két szárny csupán,
amely olykor meglebben.
Fölszálltam s eltűntem magasan
a kék végtelenben.
 
2020.11.12.
..................................
 
Gergye Imre: Idő
 
Megint elmerengtél,
kopogásával a telefonpóznán
riaszt a fakopáncs.
Lehajolok,
hogy cöveket verjek.
Maradnék,
de derekamból
bakot ácsol
az idő.
........
 
Csomor Henriett: Hulló levelek
 
Őszi lombkoronák,
gyönyörűek vagytok.
Életörömet adtok,
ha rátok nézek.
Azt sugalljátok,
hogy érdemes élni
ezért az Isten adta
szépségért.
Nem túlzok, ha
azt mondom: a
szabad ég alatt
színessé festitek
a csendes tájat.
A szél gyakran
végig söpör rajtatok,
utolsó táncra
hív benneteket,
szorosan ágaitokba
kapaszkodva
lassuló táncba kezdtek
összebújva.
Aztán jön egy
nagyobb széllökés,
könnyezve
észrevehetetlen sóhajtással
földre hulltok.
Mintha a fák alatt
színes szőnyeget
terítenének elénk
abban járunk és
hallgatjuk az avar
gyenge, zörgő
 elhaló roppanását.
 
2020. november 29.

**********************

 16 EGY KIS TÖRTÉNELEM 

 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : A feneketlen mély kút története
 

  Valahol távol messzi vidéken, van egy kis falu. Itt a fák és a bokrok történetet mesélnek. A szél ahogy fújja águkat halkan súgnak, a levelek mesét mondanak. Réges- régen, még az öreg fák mesélték és adták tovább a fiataloknak. Ha itt jársz te is megtudod titkukat.

  Piciny falucska, mindig is szorgos, dolgos emberek otthona. Verejtékkel keresik kenyerük és az anyaföld a lelkes munkát meghálálja, jó fekete termőföld ad jó termést. Az emberek kedvesek és becsületesek, itt soha semmi nem tűnik el.

  A falunak volt egy feneketlen mély kútja. Vize kristály tiszta és még a legnagyobb melegben is hűs, mikor a szárazságban szinte kiszáradt minden a kút vize akkor sem fogyott ki.

Történt viszont, hogy a környéket a tatár dúlta. Mit is tegyenek(?), dugták össze a fejüket az emberek.

-  Menekülni, futni kéne! Kit itt találnak, nem kímélik, mind leölik!

 *

Összeszedték hát kis holmijukat. Viszont mi legyen a templomi haranggal. Elvinni nem tudják, nehéz, ha itt hagyják elvész. Gondoltak hát egy nagyot. Leengedték a harangot a kútba. Értékük ami volt az kevéske, a harangban rejtették el. A jó Isten majd vigyáz a harangra és kis kincseikre. Beleraktak mindent, mi szívüknek kedves volt. A harang alját beforrasztották. Harangot a feneketlen mély kútba leengedték, hogy a tatár meg ne találja.

Az emberek elmenekültek, sírva, jajongva hagyták hátra kedves otthonuk. Messziről látják, hogy a tatárok mérgükben az üres házakat felégették. Oda a szép kis házuk, kicsi falucskájuk.  A vész elmúltával volt aki vissza tért a faluba, de legtöbben elmentek és máshol kezdtek új életet.

Az idő eltelt és már csak, pár ember meséli a régi történetet.

 *

Valamikor régen, a kutat és a harangot megtalálták. Ki akarták húzni. Hat ökör próbálta, már majdnem kint volt, mikor jött egy kis fekete puli kutya és az ökröket megugatta. Ökrök megijedtek, a kötél elszakadt, a harang a kútba visszazuhant. A kút és a harang őrzi kincsét azóta. Hogy a kút hol van, a feledés borítja! Keresték többen, senki meg nem találta. Mondják, minden hetedik évben a harang megszólal, viszont ki azt meghallja, rögtön meg is hal. Név emlékeztet már csak rá: Harangos ér.

A fák a bokrok titkot mesélnek, már csak ők tudják a kincs rejtekét. Talán egyszer  kiderül és a titokra fény derül. Addig is a kút őrzi feneketlen mély titkát. Ahol találod, a neve Pusztaföldvár.

**********************
 17. ÉLETFILOZÓFIÁM 

 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: VISSZATÜKRÖZŐDÉSEIM 
- VAKON SÁNTÍTÓ FILOZÓFIA -
 

Ha szegény vagy, nézheted magad a kútban, vagy egy tó csillogó vizében.

A gazdagok láthatják arcukat fényesre csiszolt ezüst tükörben.

Velencéből hozott,

Metszett üvegben.

 De hogyha a valódit akarod  látni, nézzél kedvesed szemébe, az igazság tükrébe.

Kútvízéből pislog reád

egy lomha béka, jelzi a víz iható még,

senki nem mocskolta.

A tó sima fényét megfodrozza egy falevél, a  gazdag hölgynek elfeketedik tükre ezüstje.

Csak a szemed őszinte örökre.

Gyere kedvesem ide, utoljára üljél az ölembe, s nézzél a szemembe, 

Elhaló fényét talán látod e?

Végsőként a te arcod élét véstem be fejembe.

Ezentúl fehér botot veszek a  kezembe, s fekete kalapot teszek a  fejemre.

 *

  Mikor elhatároztam, hogy  megházasodom, a  szó legszorosabb, és mindenféle értelmében, kiterveltem, hogy mindenhol tükrökkel fogom felszerelni lakótereimet, gépjeimet, autóimat.

Minden helyzetben kontrollálni akartam magam, hogy ellenőrizzem mindenkori tevékenységeimet, a  megfelelési kényszer sugallatára.   

  Hála Istennek, hogy ezen elhatározásomnak a  negyede sem valósult meg, hiszen nem szereltem tükröt a  hálószoba plafonjára, és  a  fürdőkád fölé sem, csak egy kis falitükör segítette a  borotválkozásomat, de  ma már arra sincs szükségem  vakságom okán.

Végül is  teljes alakot mutató előszoba tükör segített az elindulásban, a  végső pillantás, hogy minden rendben van e  hogy emberek közé mehessek  nehogy valami közbotrányt okozzak megjelenésemmel.

Irigyeim akkor teljes búcsút nyernének.

Igazából soha nem tetszett maradéktalanul az amit láttam, és szokásommá vált az a mondás, mikor belenéztem, hogy .. szemét.

  Azért  mégis néha előfordult, hogy felemás cipőben, vagy zokniban mentem el otthonról, de a  vakok nem vették észre, érthető módon, és ha egy látó szólt, hogy menjek haza, és cseréljem le a  hibás darabokat, azt válaszoltam, minek menjek haza, hiszen otthon is csak felemás zoknira tudnám kicserélni....

No ezt nemigazán értették.

Elvoltak vele egy darabig.

 *

Kissé elvont,  kíváncsi , és filozofikus elhivatottságom okán , elméleti kísérletezésekbe fogtam, az emberi test , és lélek tanulmányozására.

Ha  egy olyan tükröt kreálunk, ami  minden  helyzetben mutatja a  mezítelen testet, elölről, hátulról, felülről, és alulról, akkor  minden síkban mást látunk, ámbár mindig ugyan azt az embert nézzük.  Erre a  filozofikus elméletemre felfigyelt pszichológusom is, és  mondta, ezentúl ő  is példálódzik majd ezzel az elmélettel.

 *

  Maga a  tükör  évezredek óta szolgál bennünket, és nem csak a  hiúságunkat elégíti ki látvány formájában, hanem van némi gyakorlati funkciója is.

Autókon fontos a  visszapillantás, hogy mi is van a  hátunk mögött, és mit hagytunk el, s ez lehet átvitt értelemben is, mit is hagytunk magunk után.

Sokszor csodáltam a  periszkópot, hogy alul belenézek, és felül kilátok... érdekes jelenség, akár a  tükrökkel vetített fények világa.

Egyik munkatársam, hogy ne érje soha meglepetés, különféle nagyságú, és irányú tükröket rakott  fel a  raktára falaira, amiben időben látta, hogy ki és  mi, és milyen szándékkal közeleg az ő  intim szférája felé, nehogy véletlen  alvás, vagy  alkoholizálás bűnén kapja az éber főnöke.

Ez  a  mindenki magából indul ki elmélete, és a  bizalmatlanság mindenkori jele.

Önkiszolgáló boltokban is  tükrökkel nézik hogy mit is csinál a  vevő a  polcok között, és néha ezt még kamerákkal is megtetézik. A nagy testvér figyel.

Orvosnál  eléggé el nem ítélhető módon, különféle tükröket dugnak fel, vagy le  az ember fiába, lányába, és amikor már benyelted, felkapcsolják benned a  villanyt, és  akár a  gyomrodba, és a  vesédbe is bele látnak, bár  ezt  szúrós szemmel akár egy feleség is elvégezheti  a  konyhaasztalnál is hazaérted után.

Hogy egyéb testrészeket ne is említsek...

Használhatunk bármiféle régi, vagy modern eszközöket, mégis csak az igazi tükör a  szem, a  lélek tükre.

Felkaphatjuk a  fejünket, mondván, ne  használjunk közhelyeket, de  mégis csak ez az igazság.

A  közhely, néha közröhellyé is válhat.

Szemeinkből minden kiolvasható, bánat, öröm, igazság, hazugság egyaránt.

Legfájdalmasabb élményem, mikor  kislányom szemében láttam a  csalódottságot, a  féltést, és a  félelmet, s  nem szégyelltem bocsánatot kérni tőle, hogy csalódást okoztam.

 *

Elmúlott már  éppen tíz éve, hogy elveszítettem a  látásomat,  kisunokám azonnal ugrott, ártatlan, gyermeki lelkülettel, papa megkeresem.

Drága, tündér kis szívem.

  *

Azóta kénytelen, kelletlen vakon megbízom bennetek, mindenkiben.

Belső látásom, belső világom fokozatosan fejlesztem.

Köszönöm mindenkinek, aki megmaradt vakságom tíz évében, mindvégig mellettem.

Majd megadózok érte.

Látom azokat, akik ismernek, de kikerülve fejcsóválva néznek utánam, és magukban, vagy félhangosan kérdik, hát ez még él?

Látlak benneteket  buták.

Szemetekben tükröződik az értetlenség, a  csodálkozás, a  tehetetlenség érzése.

Bennem pedig  visszatükröződnek a  régi, szép emlékek, az élmények, a  barátok, rokonok, és ugye hogy csodáljátok, mindez megmaradt, akkor is ha nem látok.

 
Látásmódom megváltozott
 
Olykor-olykor
Eltűnődöm a
Magyarok némely szaván,
Mikor a vak mondja,
Megnézem, s látom.
Képletes talán.
Hiszen
Nem vagyok vak,
Csupán csak nem látok.
Micsoda különbség.
Ugye csodáljátok?
Azt hogy világtalan,
Szívből utáljátok.
Gyönyörű ez a nyelv,
Mindent kifejez,
Örömöt, bánatot,
Minden árnyalatot
Bátor, okos,
Bugyuta gondolatot.
Végül is belátod,
Lehet jó a meglátásod,
Akkor is, ha nem látod.
Reméljük meglátod,
Ki  maradt végül  a  barátod.
Visszatükröződnek benned 
az elmúlt világok.

2020.  november 06.

**********************

 18.TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

 - SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA - 

 
A rost jó! Élelmi rostok jelentősége a cukorbetegség karbantartásába
A népbetegségnek számító metabolikus szindróma több krónikus elváltozás összefoglaló neve: a hasi típusú elhízás, a cukorbetegség (vagy annak előállapota), a kóros koleszterinprofil és a magasvérnyomás-betegség közül kettőnél több jellemző az érintettekre. A tünetszegény elváltozások hosszú távon rombolják az életminőséget, súlyos szövődményekhez vezethetnek, és egymás kockázatát többszörösére növelik. Hogyan előzhetjük meg a kialakulásukat? Mit tehetünk a már kialakult betegség 

esetén?

Soponyai Mihály

Nem úszható meg a saját magunkra való odafigyelés, nem hagyatkozhatunk kizárólag az orvosi kezelésre! A kiegyensúlyozott táplálkozás az egészségügyi gondozás és fizikai aktivitás mellett a megelőzés egyik fő pillére. Több cikkben körüljártuk már a cukorbeteg étrend sajátosságait, a károsodott szénhidrát-anyagcseréhez igazodó táplálkozási elveket. Nemcsak a szakmai ajánlásokban és ismeretterjesztő anyagokban találkozunk ezzel, hiszen az aktuális divatdiétáknak is a szénhidrátbevitel korlátozása az egyik alapvetése.

 *

Mik azok az élelmi rostok?
Ritkábban hallunk az élelmi rostokról, pedig ezek legtöbbje szintén a szénhidrátok közé tartozik. Mitől mások a rostok, mint a „sima” szénhidrátok? Az élelmi rostok alkotóelemeit olyan kötések kapcsolják össze, amelyeket az emberi emésztőrendszer nem tud lebontani (hiányoznak az erre alkalmas emésztőenzimek). Emiatt a rostok – az emészthető tápanyagoktól eltérően – elkerülik a felszívódást a vékonybélben, és a vastagbélig tartó útjuk során különféle kedvező hatásokat fejtenek ki.

 *

Miben vannak élelmi rostok? 

Gyakorlatilag minden, természetes vagy ahhoz közeli formájában fogyasztott növényi élelmiszerben: zöldségekben (különösen a száraz hüvelyesekben), teljes értékű gabonából, álgabonából készült élelmiszerekben, olajos magvakban, gyümölcsökben. A táplálkozási ajánlások a rostdús táplálkozás előnyeinél legtöbbször egy kalap alá veszik a különféle élelmirost-típusokat, pedig ezek rendkívül változatos szerkezetűek. Pont ezért többféleképp viselkednek a tápcsatornában, és különbözőek az élettani hatásaik is.

 *

Vegyük végig, hogyan segít az élelmi rostokban gazdag étrend a cukorbetegség, és az azzal gyakran társuló egészségügyi problémák megelőzésében, karbantartásában!
 
Az élelmi rostok előnyös hatásai
Az emésztés során a tápcsatornába kerülő táplálék összekeveredik az emésztőenzimekkel. A legelemibb alkotóikra bontott tápanyagok az óriási összfelületet képező vékonybél mikrobolyhokon keresztül kerülnek be a keringésbe. Az élelmi rostok egyes típusai besűrítik a béltartalmat, lassul az emésztőenzimekkel való keveredés, csökken a felszívódó glükóz és koleszterin mennyisége. Ennek azonnali hatásaként mérséklődhet az étkezés utáni vércukorszint-emelkedés.
Az élelmi rostok egy részét az emésztőrendszerünkben élő hasznos mikrobák fel tudják dolgozni: ezt a folyamatot fermentálásnak nevezzük. Az ennek során termelődő zsírsavak elképesztően hasznosak: a bélfalat táplálva hozzájárulnak az emésztőrendszer egészségének megőrzéséhez, segítenek a gyulladásos folyamatok elleni védekezésben, támogatják az immunrendszer megfelelő működését.
 
Emellett az élelmi rostok csökkentik a táplálék átlagos energiatartalmát, és a gyomorürülés lassításával fokozzák a jóllakottságérzetet. A felsorolt hatások révén a rostban gazdag táplálkozás segíthet az elhízás megelőzésében és a súlyfeleslegtől való megszabadulásban, valamint a diabétesszel gyakran együtt járó székrekedés elkerülésében. Egyes kutatások alapján az étrend rosttartalma a testzsír eloszlásával is összefügg: a több rostot fogyasztóknál kisebb volt az átlagos derékbőség és a hasi elhízás mértéke.
 
Mennyi rostot egyen a cukorbeteg?
A cukorbetegség (és a metabolikus szindróma többi betegségének) étrendje mindenképpen rostban gazdag, az ajánlások napi 30-45 gramm élelmi rostot említenek. Ez egyébként megegyezik az egészséges felnőttek számára javasolt értékkel – azaz megelőzési céllal is ez a mérvadó. Fontos, hogy ezt a rostbevitelt nem étrendkiegészítők formájában érdemes letudni. A rostoknak a diabétesz kockázatára, lefolyására gyakorolt étrendi hatása összetett. A természetes élelmirost-forrás alapanyagok (zöldségek, gyümölcsök, teljes értékű gabona, olajos magvak) értékes beltartalmuk miatt kedvezőbb hatást fejtenek ki a rostkivonatok, mesterséges rostkészítmények szedésénél. A sok-sok növényi élelmiszert tartalmazó mediterrán étrend cukorbetegekre alakított változata például ideális a rostbevitel szempontjából is.
 
Hogyan kerül élelmi rost az ételünkbe?
Semmilyen extra erőfeszítésre nincs szükség, egyszerűen csak követni kell a kiegyensúlyozott táplálkozás egészséget támogató elveit, a mértékletesség mellett odafigyelve a változatosságra is. Az étrend alapját az élelmi rostban gazdag zöldségek, teljes kiőrlésű gabonafélék, alacsony szénhidrát tartalmú gyümölcsök alkotják, alacsony zsírtartalmú tejtermékekkel, sovány fehérjeforrásokkal, telítetlen zsírsavakban gazdag növényi olajokkal, kevés olajos maggal, diófélével kiegészítve. Az alapanyagok változatossága mellett általában csökkentett energiatartalom és a megszokott hazai adagoknál kisebb szénhidrátbevitel jellemzi az étrendet.
 
Összefügg a rosttartalom a vércukorszinttel?
Az élelmiszerek vércukoremelő hatása és rosttartalma között legtöbb esetben fordított kapcsolat van: a magasabb élelmirost-tartalmú szénhidrátforrások kevésbé emelik meg a vércukorszintet, mint a rostszegény változatok.
 
Különösen előnyös a durumbúzából készült tészta, liszt, mert ennek keményítőtartalmát a szénhidrátbontó enzimek a normál búzához képest kevésbé hatékonyan és lassabban bontják egyszerű cukorrá. Igazi rostbajnok a zab: a benne található egyik élelmirost-típus igazoltan segít a koleszterinprofil javításában is.
 
Ne féljünk a száraz hüvelyesektől! Kerüljenek rendszeresen az asztalra lencsével, vöröslencsével, csicseriborsóval, babbal készült fogások! Bár alapanyagként szénhidráttartalmuk jelentős, magas élelmirost-tartalmuk miatt vércukorszintet emelő hatásuk (glikémiás indexük) mérsékelt, különösen, ha más zöldségekkel együtt készítjük el őket.
 
Az élelmi rostban szegény élelmiszerek eleve kerülendők: a tudatosan táplálkozó cukorbeteg fehér kenyeret, finomlisztből készült pékárut, rostszegény és egyben magas keményítő tartalmú köretet (például fehér rizs, fehér lisztből készült tésztaköret, burgonyapüré), cukorral készült édességet legfeljebb alkalmanként, és egyszerre kis mennyiségben fogyaszt a kiugró vércukorértékek elkerülése érdekében. Az adott fogásba becsempészett rostdús alapanyag segít, hogy ne legyen olyan magas a teljes étkezés glikémiás terhelése.
 
Kell valamilyen óvintézkedés az élelmirost-bevitel növelése esetén?
Nagyobb mennyiségű élelmi rost étrendbe iktatása a vércukorszint befolyásolása miatt hatással lehet a szükséges gyógyszermennyiségre is, ezért fontos a kezelőorvossal konzultálni, ha a megszokott étrendhez képest jelentősen növeljük az élelmirost-fogyasztást.
 
Egy speciális szövődmény esetén is külön odafigyelés ajánlott. A hosszabb ideje fennálló cukorbetegség idegrendszert érintő szövődménye lehet a gastroparesis (gyomorbénulás), amely lassult, elégtelen gyomorürüléssel jár. Jellemző tünetei a felfúvódás, csökkent étvágy, hányinger és hányás, rossz szájszag, korai telítettségérzés. A gastroparesisben szenvedő betegnek kerülnie kell a gyomorürülést lassító, magas rost tartalmú ételeket és a rostkiegészítőket, és oda kell figyelnie az ételek alapos megrágására.
 
Minden kedves olvasónak, jó egészséget. Meghitt készülődést az ünnepekre. Kellemes ünnepeket, Vírus mentes boldog új évet kívánok!
Üdvözlettel : Soponyai Misi
 
Jövőre folytatjuk. 

**********************

 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 

 
ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: NÉVNAPODRA 

        - VENDEL NAPJÁN - 
 
Felvirradt hát ez évnek is nagy napja,

Mert ma van a Te nevednek szép napja.
Felköszönt majd életed hét angyala,
Egy fiúcska is van köztük, ihajla!!
Bekopognak az ajtódon a hetek,
S mondják a jó kívánságot Teneked.
Elég ennyi a boldogsághoz jó költő,
Van már neked kikészítve ünneplő...
Itten én is ünnepelek  teveled,
összeforrott barátsággal a neved.
Vigadjál hát és szeressed nevedet,
Legyen ott a jó Isten is melletted!!
 
2020.10.20.

.........................................

 

A  MAGAZIN KÉPEINEK LEÍRÁSA LÁTÁSSÉRÜLTEK SZÁMÁRA 1011.  LAPSZÁM

 
1. Lectori salutem.
   Vendi egy asztalnál ül, világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével

   állát  támassza. szürke pólót visel.
   NEKROLÓG Mátyás Rita merengve ül, barna blúzban és kék kardigánban.
 
2. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL
   Tóth Enikő: Enikő hosszú szőke hajú, mosolygós lila pántos ruhában van.
   Kovács József kopek: fekete öltönyben áll, a házuk elött.
   Szilágyi Anita Vörös haja válláig ér, barna szemű mosolygos.
   Csomor Henriett fekete haja vállig ér, zöld fekete kockás rövid ujjú blúz van rajta.
 
3. MESÉK VILÁGA
    KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT: Vadász és a róka
    Edit sétál a repce tábla mellet. sötétkék égbolton varjak repülnek.
    A FEHÉR BOT NAPI IRODALMI PÁLYÁZAT EREDMÉNYHÍRDETÉSE
    KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT: Edit fekete blúzban, s virágos 

    blézerben van, mosolyogva vette át díját..
 
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA
    ÁRVAY MÁRIA SOROZATA : DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK ÚGY JÓ
    ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós 

    kőoszlopnak  támaszkodik.
 
5. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT  
    Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség (2018 - 6. fejezet - 3. rész).              Dragon meséje
    SAMÚ ÁGNES Nyári ruhában mosolyogva, ül egy fatörzsön. Fekete hajú, 

    mosolygós, fekete szemüveg van a szemén.
 
6. VERSVÁLOGATÁS
    KLEMENT BURZA MÁRIA, ÉS I. P. STEVE ÍRÁSAIBÓL
    Klement Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz, fekete szemű, 

    kék hosszú ujjú blúzt visel.
    I.P.Steve. ősz hajú, barna szemű szemüveges.
    fekete ingben van,   oda van a kép bal alsó sarkába írva fekete betűkkel I.P.STEVE
 
7. ANGYALI TÖRTÉNETEK 
    VÉGHELYI PÉTERNÉ : A megmentett (2. rész)
    Véghelyi Péterné guggol, térdén könyököl. mindkét kézfeje álla alatt van.

    Kendő takarja fekete haját, fehér blúz van rajta, mosolyog.
    Novellája végén két kis angyal látható.
 
8. HAZAI TÁJAKRÓL
    SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:  SZEMEZGETÉS LEGÚJABB ÍRÁSAIMBÓL
    A KERESZTFA, ÉS A BITÓFA EGY TŐRŐL FAKADNAK
    Nagy Vendel versénél. Nagy Vendel áll a képen. Piros zakót, fehér inget,

    fekete nadrágot visel.. kezeit összefonja maga előtt.
    Arca komoly. szemüveges. szőke hajú.
 
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
    KISS ANIKÓ , ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ  (10. fejezet. 2.rész)
    Az Elátkozott Harcos
    Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak, fekete

    szeműek, egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.
 
10. MEGJELENT ÁRVAY MÁRIA  LEGÚJABB E.- KÖNYVE 
      Árvay Mária: Vesztesből is lehet győztes / Fejlődésregény
      ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós 

      kőoszlopnak támaszkodik.
 
11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
     VÉGHELYI JÓZSEF: Voltam mint Te, s leszel mint én... - egy temetői

     látogatás  margójára -
     Józsi bácsi kék rövid ujjú ingben,  fehér kalap van rajta. komoly tekintetű.
 
12. NOVELLA ÉS VERS
     GANT ELIZABET : Csend és vihar
     Gant Elizabet: hosszú vörös hajú, mosolygós. Kék virágos blúzban van.
 
14. RÉGI TÖRTÉNETEK
      Kovács József Kopek: Egy cigánylány temetésén.
     KOVÁCS JOSEF  KOPEK: mosolygós arcú, fekete zakóban fehér 

     ingben nyakkendőben van.
 
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRSAINKTÓL
      Csomor Henriett fekete rövid hajú mosolygós rózsaszín kockás 

      ingben s farmerkabátban van.
      REMÉNYI TAMÁS Sötétkék pulóverben van, fekete szemű, ősz hajú mosolygós.
      Kuchta Csilla vörös rövid haja van, mosolygós fekete blúzban van.
 
16. GYILKOS GLOSSZA 
      Csomor Henriett: Hogyan jutok haza?
      CSOMOR HENRIETT: MEGY-BORDÓ HÁROMKEREKŰ motorján ül

      a fűzfa alatt. Rózsaszín kockás ingben, világoskék farmerszoknyában,
      és világoskék farmer sapkában van. két vörös rózsa van mellette.
 
17. HANGOS VERSEK
      Guszti és Kati, áll egy épület előtt. Guszti Kati vállaira tette kezét.

      Guszti fekete pólóban van, rövid fekete hajú szemüveges.  Kati egyik 

      kezét Guszti  hátához teszi.
      Mosolygós, fehér blúzban van, szőkés barnás rövid hajú.
 
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
      SOPONYAI MIHÁLY ELEGÁNS, ÖLTÖNYBEN VAN .

 ...............................

 
Kedves Vendi
igazán gyönyörű verset alkottál megest!
Szeretettel gratulálok!  H. Heni
2020.11.02. 20:13 keltezéssel, Nagy Vendel írta:
 

NAGY VENDEL: Temető fényei

 

Meghaltál!

Jó pár éve már,

Elmúlt számodra a földi élet.

Tested talán semmivé lett?

Elporladt, s akár a hamu

Szürkül lent a sötét mélyben?

Én  a  test feltámadásában nem hiszek,

Csak a  szellem, és a  lélek örökké való  csupán,

Ha  megidézem szellemed,

Betölti a  teret,

Ez  a  halhatatlanság lehet,

Újra bizonyságot  adva

A  hitetleneknek.

S hogy voltál, csupán e rideg

Kőoszlop jelzi csak?

Vésett neveden arany füstje csillan.

A hantokon apró tüzek gyúlnak,

Pislákolnak, ha lebbenti őket

Lenge őszi szellő.

Bágyadtan bólogat reá

Nagyfejű, fehér krizantém.

Halkan zizzen a kövön a tűlevél.

Fenyőfaághoz simul az apró koszorú...

Megnyugszom, s szívemből elillan a ború.

Márványkövön cikázik a mécsesek fénye.

Száz meg száz gyertya ragyog.

Vérszegényen sápadt a  Hold,

Fekete, bársonyos égbolt

Gyújt hozzá millió csillagot.

 
Megjegyzés: (Halottak napja a szekszárdi újvárosi temetőben) 2019.. november 02.

..................................

 
Kértek rádiót?  -  NAGY VENDEL  HANGOS VERSEI
Vers  halottak napjára... elmondják : ILOSVAY  EGYED KATALIN   ÉS ILOSVAY GUSZTÁV  - A SYDNEY MOZAIK ,  GUSZTI RÁDIO MAI ADÁSÁBÓL
2017.  NOVEMBER  5.   AUSZTRÁLIA
A vers hangos linkje:.
https://www.youtube.com/watch?v=x3sIBXK5rjo&feature=youtu.be
NAGY VENDEL  MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJAS 2017. - ARANY BOT  KÜLÖNDÍJAS 2018.
nagy.vendi54@gmail.com

 ...................................................

HOZZÁSZÓLÁSOK A  VERSHEZ, A  POET OLDALAIN

 
B...yL...o2020. október 28. 18:45
''Millió csillagot'' gyújt versed - bennem is, aki gyönyörűséggel olvastam töprengéseidet. László

* 

41anna2020. október 28. 16:11
? 4. Tetszett versed kedves Vendi. Melinda

* 

Leslie20162020. október 28. 12:35
Tetszik a versed. Szívvel olvastam. László

 *

VaradyEndre2020. október 28. 08:49
Szép ,szomorú versedhez szívvel gratulálok. Endre

* 

feri572020. október 28. 08:16
Megható, szomorú versed Szívvel: feri

.................................

 

TISZTELETTEL MEGKÖSZÖNÖM MINDENKINEK AZ EGÉSZ ÉVI REAGÁLÁSÁT.

A  SZERKESZTŐ.

**********************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

................................

Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.

A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.

…......................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

….............................…

FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

………....................…

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

…..................................…

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com

Skype: nagy.vendi54

---

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

á

Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.

A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)

---

Könyvtár:

ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN

Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

 ---

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

---

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

---

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

---

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com

……................................

Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újság

belső és külső munkatársai!                 

……................................

MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1012. szám

………......................

VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ