Megszólalok Művészeti Magazin

 

 MEGSZÓLALOK 
 
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2020. 02. hó – tizedik évfolyam, második szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
 
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. október
 
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu
 
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com
 
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 
**************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************

1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!

 

  Októberről jut eszembe, nekem legfontosabb évszakom az ősz. Az  egész évi szorgalmas munka gyümölcseinek learatása, leszüretelése, és  minden javak betakarításának hónapja.

Bár itt gondolhatunk még szellemi és kulturális eredményeinkre is.

Más események is történtek bőven, a  teljesség igénye nélkül csupán párat említenék meg, például, forradalmainkra emlékezhetünk, Október hatodikára, és huszonharmadikára, a Fehér bot napja, vagy személyes érintettség okán a  nemzetközi Vendel napok eseményeire,.. 

Egyebet nem mondhatok

Nagy Vendel

Megosztok mindenkivel egy örömhírt, magazinunk életéből, tíz év szorgos munkája révén sok mindent elértünk, folyamatosan fejlődő, és  működő magazint, hangos verseket, rádió riportokat, húsz könyvet, és mától egy újabb lépés...

MÁTÓL, 2020. SZEPTEMBER 10. - TŐL  A  MEGSZÓLALOK MAGAZIN AZ „ERIKKANCS” OLDALAIN IS ELÉRHETŐ

 Már az eRikkancs rendszerében is elérhető a Megszólalok kulturális magazin!

Közvetlen linkje:

https://erikkancs.hu/kiadvanyok/Megszolalok-Muveszeti-Magazin/10-evfolyam-08-szam-2020-augusztus-0

 

Az eRikkancs rendszerbe a https://erikkancs.hu weblapon lehet regisztrálni.

 

Regisztrációt követően 0 Ft-ért lehet a kiadványt megvenni. Majd a weboldalról elérhető Windows-os alkalmazást letöltve, vagy telepítve, esetleg az iOS, vagy Android eszközökön az APP Store-ből letöltött alkalmazásokkal lehet a kiadványt olvasni szöveges, vagy képes formában is.

Az alkalmazások használatáról a weblapon lehet tájékozódni.

A Weblapon elérhető egy videó is, melyben a rendszer működéséről van előadás.

Köszönöm a lehetőséget, és a felkeresést..: Vendi

Nagy Vendel szerkesztő.

á

FELHÍVÁS

Sziasztok!

Szeretnélek titeket itt is tájékoztatni, hogy az eRikkancs szolgáltatásban új kiadványok érhetőek el.Próba képpen megjelent a Magyar Hang múltheti száma, melyet 0 ft-ért tudtok megvásárolni.A jövőben ha van rá igény, akkor folyamatosan jelennek meg a lapszámai. Látássérülteknek 20% kedvezménnyel.

Folyamatosan jelenik meg a Vakok Világa, Szemezgető, Kiskegyed, Kiskegyed Konyhája, Kiskegyed Otthona!

Több kiadóval szerződéskötés előtti állapotban vagyunk! A RAS aki a Kiskegyedeket adja, adna más kiadványt is ha elég érdeklődés van a mostaniakra.

Az eRikkancsról a https://erikkancs.hu weboldalon olvashattok többet.

Vagy kérdezzetek nyugodtan tőlem. Ha bátortalanok vagytok a regisztrációval kapcsolatban, akkor is keressetek bizalommal.

Most minden új regisztrációért 300 ajándék stexet adunk.

Így más kiadványokat is próba képpen el tudtok olvasni ingyenesen.

Kérlek titeket, adjátok tovább, használjátok, mert ha nem használjuk elegen, akkor a kiadók visszaléphetnek, nem adják oda a kiadványokat, nem kötnek új kiadók szerződést....

Adjátok tovább látó ismerőseiteknek is, hiszen Ők is maradéktalanul tudják használni a rendszert.

Azaz rajtatok is múlik, hogy legyen-e több kiadvány, vagy szép lassan vegetáljon a szolgáltatás.

Köszönettel.Üdvözlettel: Dvariecki Bálint ügyvezető

 
Alko-Soft Nonprofit Bt.  -  Tel: +36-30-499-3477 -  
E-mail: d.balint@alkosoft.eu  -  Web: https://alkosoft.hu
     „Minden akadály leküzdése erősebbé tesz minket!”

**********************

 SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK 
      - ÖRÖMHÍR AZ ÚJSÁG ÉLETÉBŐL
 2.  MESÉK VILÁGA.  KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: CSÁMPÁCSKA A KISKACSA

 3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS SZERZŐKTŐL

     TAKÁCSNÉ CSENTE JULIANNA, JÓZSEF TIBOR, ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES

     SZŐKE ZSUZSANNA, KLEMENT BURZA MÁRIA, I. P. STEVE

 4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA

     ÁRVAY MÁRIA SOROZATA: DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ

 5. FANTÁZIA REGÉNY

     SAMU ÁGNES:  ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG

 6. MEGJELENT NAGY VENDEL HUSZONEGYEDIK E. - KÖNYVE: VARÁZSSZEM

 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK. VÉGHELYI PÉTERNÉ: A MEGMENTETT (első rész)

 8. HAZAI TÁJAKRÓL SZEGZÁRDI NAGY VENDEL ÍRÁSAIBÓL

 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

      KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

10. BEMUTATJUK SZILÁGYI ANITA  ÍRÁSAIT: ŐSZIKÉK

11.  ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL. VÉGHELYI JÓZSEF: RUHA VAGY RUHÁZAT

12. VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL

      JUHÁSZ MAGDA  KÖLTŐNŐ:  DE JÓ LENNE JÓNAK LENNI

13. ŐSZI HANGULATBAN, APEVA SZENVEDÉLY    

      GANT ELIZABET: AZ ŐSZ VARÁZSLÁDIKÓJA

14. EMLÉKEZÉS. CSOMOR HENRIETT: HONVÁGY SZÜLŐFALUM UTÁN

      MEGJELENT CSOMOR HENRIETT TIZENÖTÖDIK E. KÖNYVE: ÖRÖK EMLÉKEZÉS

15. VERSRŐL VERSRE...KORTÁRSAINKTÓL

      CSOMOR HENRIETT,  KOVÁCS TIBOR, NAGY CSABA, REMÉNYI TAMÁS

16. SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 2020.

      SZEGZÁRDI NAGY VENDEL - VERSCIKLUS HUSZONNÉGY TÉTELBEN

17. PRÓZAVERSEIM. PESA ANNA MÁRIA: VÁLTOZÁSOK  01.

18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA

      ŐSZI FELKÉSZÜLÉS

19. VÉLEMÉNYEM SZERINT -  OLVASÓINK ÍRTÁK

20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK

********************

 2. MESÉK VILÁGA 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT: Csámpácska a kis kacsa.

Kicsi falu szélén hatalmas mocsaras nádas áll. Mint a katonák állnak a nádak rejtve kincsüket, a tavat. A falusiak óva intenek mindenkit kerüljék el a  mert benne lakik a lidérc,  aki este megvilágítja a tájat. Ember fia onnét még nem jött ki soha .
  Egyszer egy fiúcska a réten pillangót kergetett. Ilyen csodaszép pillangót még soha nem látott. A szárnyai, mint a szivárvány csillogtak, és nagy volt. Bár csak megfoghatnám. Haza vinném adnák neki mézet meg csupa finomságot. Megszeretne és ülne a kalapomra dísznek. Hej ha a lányok így meglátnának, tetszenék mindnek. Hajtotta a lepkét és mintha csak játszana vele leszállt mikor elkapta volna elreppent. Nem is figyelt Páter de bizony a pillangó a rétről a nádasba csalta. Hirtelen eltűnt a pillangó mintha ott sem lett volna.

Kelemen Györgyné Edit

   A mocsárban csend volt, csak a békák kuruttyolása hallatszott. A nádas békésen ringott a szélben. Peti előszór megijedt, majd a békák víg éneke megnyugtatta. Fogott egy kidőlt vastag nádszálat és azzal nyomogatta a földet. Szeretné érezni, hogy kemény nehogy elsüllyedjen a mocsárban. Így lépkedett előre.  Ahogy ment egyszer csak megpislantott egy kis kacsát. Mintha hívta volna őt. Utána ment. 
A nádas közepén meglátta a nagy tavat. Tele volt tündérrózsával. A víz olyan tiszta volt, hogy lehetett látni az alján a köveket és a benne úszkáló halacskákat. A szelő szelíden fodrozta a tó felszínét. Nap sugarai vidám, csillogó táncot jártak rajta. A csendet csak a békák kuruttyolása zavarta meg. Péter először megmosta benne az arcát majd gondolt egyet és elkezdett úszni. A tó közepén egy kis sziget állt.
Óda úszott, követve a kis kacsát. A sziget szélén kis házikók álltak nádból készültek. Szépen sorakoztak egymás mellett. Pici ablakuk és ajtajuk volt. Kis virágos kertecskék, udvarok. Gondosan művelt kis földek, rajtuk meg termet minden. Kacsák birodalma volt. Ide iparkodott a kis kacsa. A kiskacsát messziről fogadták, kiabáltak neki.
 
- Nem meg mondtuk ne hoz haza senkit! - háborodott fel a többi kacsa.
- Nem hagyhattam ott, eltévedt! - felelte Csámpácska
- Na jó gyerek ez még, túl nagy bajt nem tehet.- mondta kacsa mama.
- Mi lesz, ha beszél és elmondja a titkunkat?
- Mi lenne? Azt hinnék napszúrást kapott, dugnák az ágyba.
- Na jó maradhat egy kicsit, ha nem csinál bajt.
 
Péter csak nézet, beszélő kacsák? A szárnyukat meg úgy használják mint mi a kezünket? Ha nem lenne éhes azt hinné, hogy rosszat evet.
- Ülj le ide a földre, hozom a tányért és az ebédet. Egyél velünk - mondta kacsa mama.
Csámpácska hozta a faragott fatányért és a kanalat.
- Ma sült halacska van, hínár salátával. Jó étvágyat.
Leült a család enni ők az asztalhoz ültek székre.
- Ne haragudj, hogy a földön kell ülnöd ekkora vendégre nem számítottunk - fogadkozott apakacsa.
- Igazán finom volt, köszönöm az ebédet.
- Hát igen az asszony jól főz.
 
Na de ha már ekkora vendég van, használjuk is ki. Pár háznál rosszul áll a nád meg kéne igazítani. Kacsa talpakkal nehéz a létrázás te meg feléred. Peti nagyon szívesen segített. A nap végére neki is lett egy kis nád kuckója. Este összeültek és meséltek a kacsák a faluról miként is élnek, Peti meg az emberekről.
Csámpácskával jókat játszottak munka után. A kis kacsa iskolába járt. Sok mindent tanulni kellett, csillagászatot, halászatot. Az írás és az olvasás már jól ment neki. Már a felsőbb kacsa osztályba járt. Petike  meg dolgozott, segített amiben csak lehetett, persze sok minden félében lett így jártas.
 
Közben a faluban mindenki siratta Petikét, mesélték a mocsár elnyelte. A lápi boszorka áldozata lett. Sírtak-rítak szülei: egyetlen fiúk jaj oda lett. Anyja viszont reményedet.
- Meg érezném én ha nem élne, de szívem súgja él az én kisfiam.
- Ej asszony na reménykedj, hónapok óta nem látta senki sem.
- Nem-nem a  fiad még ne temesd, még él, nincs semmi baja - ó én drága uram!
- Jól van várunk, de ha eddig nem jött haza ne is reménykedj.
 
Kacsa faluban vígan zajlott az élet, de Peti szíve már haza húzott.
Egyik este mikor leültek alvás előtt beszélgetni, mesét mondott egy öreg kacsa. A sziget másik felében van egy kastély. Régen mi ott laktunk és emberek voltunk. A kastély urának volt egy szépséges, szép leánya. Megtetszett a tó tündérének és feleségül kérte. A lány viszont nem akart leköltözni a tó fenekére a várba. A sötét mély vízi palotába. Így hát Tótündére kosarat kapott. Égtelen haragra gerjedt és a kastély népét mind kacsává változtatta. Addig marad az átok míg egy fiú, kacsa képében meg nem szereti a királylányt és könnycseppje hullik rá és megcsókolja. Akkor majd visszanyeri minden kacsa emberi formáját. Na de ez csak mese már ki tudja hány nemzedék kacsája kelt már ki. Mondja a mese addig-addig fogunk tojásból kelni míg az átok el nem múlik. Hogy most ki a királylány, ki tudná azt megmondani?
 Másnap mikor a dologgal végeztek Peti, Csámpácskával játszottak.
- Királylány vagyok! - kiabálta és fejére koronának virágot rakott.
 
Viszont Csámpácska pont kis ügyetlensége miatt kapta a nevét, rögtön a virággal el is esett. Peti felvette, ó én kis királylányom! -  mondta nagy nevetve. Annyira kacagott, hogy a szeméből könny fojt rá Csámpácska kis fejére. Itt egy csók és csókot nyomott a kis kacsa fejére. Óriási vihar támadt a semmiből a szél ordítva fújt az eső dühösen csapkodott. A napsütéses ég eltűnt, sötét lett. Peti a kis kacsát magához szorította, hogy védje. Hirtelen viszont a viharnak vége lett, egy leányt ölelt. Bújt hozzá mosolyogva.
- Csámpácska, te vagy az – kérdezte Peti meglepetten.
- Nem megmondtam, hogy én vagyok a királylány  - mondta nevetve, a kiskacsa, mert dehogy is tudta.
A kacsák emberekké váltak. A nádas a mocsár eltűnt helyette ott állt a kastély. Petike a királylánnyal haza ment a temetésből esküvő lett. Ma is élnek a vízi liliom országában.

********************

 3 VERSEK A NAGYVILÁGBÓL 

 - KORTÁRS  SZERZŐKTŐL -  

Szeretettel ajánlom néhai Takácsné Csente Julianna barátom versét olvasói és tisztelői számára.
MEGJELENIK A  FEHÉR BOT NAPJA ALKALMÁBÓL

ADAMECZ LÁSZLÓ: Mondd milyen?

Azt mondod anyám, hogy kék az ég?

De milyen a kék? Hisz sose láttam. -

A kék olyan, mint a búzavirág.

Akkor nyílik, mikor érik a kalász.

 

És olyan, mint a szemed színe,

Amely nem mosolyoghat rám.

És mondd anyám, milyen a napsugár?

Nyáron oly melegen süt le rám. -

 

A napsugár, gyermekem, olyan

Sárga és fénylő, mint az arany.

És egyformán részesül belőle

Az ember, legyen szegény, vagy dúsgazdag.

 

És mondd anyám, milyen a fű, ha nő?

És milyen a fa lombja, hol madár költ?

Milyen az ég, ha dörög és villám hull?

És milyen télen, ha a hó csikordul?

 

És milyen a tengervíz, mikor haragos?

Óh én Istenem! Miért nem láthatom?

Gyermekem, ne legyél reményvesztett.

Ha kérdezel, van reá felelet.

 

Jóságos szívekben, mindig van napsugár,

Az ember a lelkével lát igazán.

Kezed tapintása képeket ad neked.

S amíg élek, én leszek a szemed!

 .................................
 
JÓZSEF TIBOR: Szekszárdi képeslap
A Somogy Megyei Látássérült  Senior Klub Kaposvár látogatásának emlékeként.
 

Besárgult az ősz, borillat terült,
midőn az idő fogságába került
az a megmaradt édes pillanat,
ahogy a Séd szelíden kanyarog
a Gemenc ölelő oltalma alatt.
 
Csak a vak nem látja, de tapintva érzi,
a tér bronzba öntött földi mását,
hogy emlékekbe ívódjon a másság,
és távozzon minden rossz, ami régi,
de maradjon a kép, őrizze varázsát.
„Áll a régi ház még,” fehérre meszelve,
még pillognak rajta zöld ablakuk,
mikor nyitják szemüket a patakra nézve
reggelente, mint az időtanuk.
 
Költő lakott itt, Babits Mihály,
Szekszárd szülötte, ahol megállok,
és az örök érvényesülésben,
hozzá szólnak az égi imádságok. 
Bent a szobában borul a csend,
padlóreccsenés old némaságot,
írásai, könyvi rend mutat világot,
verse zenél, fülembe cseng.
Szülőágyát takaró már elfedi
alatta dunyhája épp álmát szövi,
rezzen a  régi vitrin, sóhajt a vágy,
mozdul a csésze, lép az üvegkirály.
 
Udvarán fogad bronzmerengésben,
kedvelt bölcselő fotelében,
tiszta szemét földre, kapura veti,
invitál: könyv kell, és még egy pohár.
Hellyel kínálna, de nincs hova,
puszta a kert, oly’ rég mostoha,
aztán hívna a volt tanyára,
kadarkának lennénk jó barátja. 
 
A Belvárosi egyhajós templom,
nem csak a dombon magas.
Bent gyertya gyúl, ölel Isteni kegy,
hitet ad, malaszt osztogat.     
 
Idéz a múlt! A szürke nap vidult,
hisz’, Liszt Augusztéknál zongorál,
játéka betölt utcát, teret…
és Garay János szobra talapzatán
díszmagyarban, verssel kezében,
hallgatja a Magyar rapszódiát.
 
A fasori lombok összesúgnak:
látják, alul idegen tétováz,
tiszta itt minden, semmi máz,
korona szórja színaranyát.
 
„Töltsd pohárba, és csodát látsz!”
Keresem, találom a csodát,
az élményt, a Garay pincét,
ahol bort kínálnak a boltív alatt,
s hívom a pincért, mérje az iccét,
mert a kétszázból Bortinna a vendég.
 
A Bencés romkert fölé „nőtt”
Vármegyeház magasában
faggatom, ölelem az ős-
honos megmaradt tiszafákat…
És ha megint lesz jeles nap,
akkor kinyithat a csapszék,
s borkútból kínálják, a hegy levét…
Add hát a kupát, testvér!

 
Kaposvár, 2016. októbere
……..........................………
 

  ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: FIKTÍV LEVÉLFÉLE                   

Ó, persze hogy olvaslak,

csak szememből kilássak.

Ha fülemen hallhatlak,

igen, meg is hallgatlak.

Csak egy eszközt - okosat--

a kezemben tarthassak.

Agyam ha kezd ájulni,

fülem meg eldugulni,

kezem kezdi ejteni

amit kéne megfogni,

szememben fény villámlik,

nagy ködön is átsejlik.

Fejem munkára fognám,-

- remeg, padlót se' látván,

pedig az nagy ám osztán.

No, ez nem panasznap ám,

csupán a humormorzsám,

mint ott a Szajna partján

a fegyverkovácsné balladája

nem vicckelődni jött a világra.

Önmagát ő váltig ostorozva

a maga valóját megmutatta,

az idő vasfogát nem tagadta,

sorsának haragját felsorolta.

 

2020.  AUGUSZTUS  26.

 ......................................
 
SZŐKE ZSUZSANNA: Kitartás
 

A kitartás csak annyi tán,
hogy megyünk Jóisten útján,
Hitet keresve a lelked után,
A süllyedő világ dágványán...
 
A fény, mely alagútból kivezet,
A hit, mely el nem engedi kezed,
Egy ölelés, egy forró éjszaka,
segíthet át az elmúlás évszakán...
 
Kapcsolódj össze a hiteddel,
s dacolhatsz a rémisztő hideggel,
Mely kihűt, elidegenít s elhagy,
De ember csak társaiddal maradhatsz.
 
Ahol szív szívet tart,
Ahol a hát hátat véd
Ahol a kéz kezet óv,
S ahol ember ember marad!

...............................
 
KLEMENT BURZA MÁRIA: OKTÓBERI TAVASZBAN
 

1956 október 23, - az emlékezés napja,

tudjuk jól,

a történelem sokszor meg lett hamisítva,

mégis ez a nap a győzelem,

a szabadság utáni vágy napja.,

200 ezer szovjet katonára volt szükség,

hogy a felkelést leverjék,

de a magyarság szelleme,

szabadság utáni vágya

tovább él a nemzetben.

 

A szabadság reménye soha nem hal meg,

az 56-s nemzedéket a haza függetlenségének

szeretet-lángja fűtötte.

 

Nagybátyám Pesten élt, azokról a napokról

nekem később így mesélt:

 

Októberi tavaszban felcsendült

a Kossuth nóta dallama,

az emberek könnyeztek

piros,-fehér,- zöld színnel szívükben.

 

Utcákon a tömegben

sok volt a szinte még gyermek,

vér öntözte a földet, bár rövid időre

a szabadság így született meg.

 

Ma mi, akik Magyar Honban élhetünk

56 lángját soha nem felejthetjük!

á

NE FELEDD OKTÓBER HATODIKÁT
 
A múltnak tengerére tekintek,
magyarságom büszkén vállalom,
kik vérüket ontották egykor értünk,
az emlékezés gyász csendjében ,
meggyújtott gyertya mellett
tisztelettel főt hajtok.
 
1849 januárjában Európán át zúgó
forradalmak mind elültek,
egyedül a magyar tartotta magát
mielőtt elcsendesült volna, diadalait
még láthatta a Világ!
 
Aztán csend lett, mélységes mély, benne
hangtalanul siratta egy nemzedék jövőjét.
 
Haynau, császári tábornagy," a rend embere"
nyugodt lelkiismerettel százakat lövetett főbe.
 
Sötétség borult Magyarországra,
a haditörvényszék 13 tábornok ügyét tárgyalta,
a vádlottakat felségsértés címén ítélte halálra.
 
A családtagok bíztak Ferenc József császár
kegyelmében, de kegyelmet nem adott,
október hatodikán a pesti Új épület falánál
főbe lőtték Batthyány Lajos volt tábornokot..
 
Nézem az októberi felhőket,
egy árnyat látva rejtetten,
lenéz a magyarra és Reád,
azt súgja halkan, soha
ne feledd október hatodikát!

á

 LELKEM IMÁJA
 
Könnyes szemmel eléd térdelek,
megköszönöm neked Istenem,
hogy meghallgattad a kérésem,
és vigyáztad minden lépésem.
 
Köszönöm azt, hogy velem voltál,
s ha megzuhantam, felkaroltál,
Te magamra soha nem hagytál,
mindig Tenyereden hordoztál.
 
Most alázatos szívvel kérlek,
légy velem és minden emberrel,
engedd tágulni a Tudásunk,
hogy helyesen lássuk Világunk.
 
Add, szívünk virágba boruljon ,
s ember Szeretethez forduljon,
így segíthetünk önmagunkon,
hogy minden ember boldoguljon.
  ........................................

I. P. STEVE: Édesanyanyelvünknek gyöngye legyen!
 
Írni, csak olyat, mi ápolja nyelvedet,
minek van, tanító, tartalmi értelme,
amit örömmel és szívesen olvasnak,
mit az irodalom  gyöngyének fogadnak!
Olyat alkoss az olvasónépednek,
ami dicső lesz az írói létednek!
 

á

 Amikor már semmi sem késő

 

Ha már csak egy légben szálló gondolat

fogja majd visszaidézni voltomat,

mikor már, mint egy kedveszegett lélek,

nem létezésem, a semmiben lézeng,

akkor az átélt perc jusson eszedbe,

mikor nem mondtad ki, azt, hogy: szeretlek!

 

Azon a napon rádöbbenve ébredsz,

hogy az ember mennyi mindennel késhet,

sohasem tudhatja, mit nem pótolhat,

mit nem tett meg s már nem teheti soha.

Addig értékelj, mindent és mindenkit,

míg az nem késő, amíg az létezik!

 

Ha befejeztem földi valóságom

és csak, mint egy éji, suhanó álom,

láthatatlan, meg nem szűnő képzelet,

amikor akarod, itt leszek neked.

Sohasem fogok megkésni, ígérem,

ha gondolatodban visszaidézel.

 

á

Másnap
 
Lelked is fáradt az estén
kínoz a bú, a levertség.
Nem oly lett napod, mint vártad,
de vigaszod kapod másnap.
A szikrázófényű reggel,
egy új reményhez, ébreszt fel,
érzed, hogy ragyog az áldás,
eljött hozzád a megváltás.
 

á

Eltévedtünk a jövőnk felé
 
Sokszor látom a fénylőn felkelő Napot,
s amit még az emlék képeknek meghagyott,
majd a ragyogástól viruló szép reggelt,
amikor még ott lehettem boldog gyermek.
 
Akkor még nem gondolkoztunk és nem tudtuk,
hová visz a végtelennek tűnő utunk,
akkor még csak fogtuk egymás puha kezét
s talán úgy hittük, hogy ez mindenhez elég.
 
Sem a pillanat, a ma és sem a holnap,
e fogalmak még az agyunkban nem voltak.
Így indultunk bátran a porban előre,
majd eltértünk más irányokba, mezőkre.
 
Elágazásoknál hol balra, hol jobbra
és ezért a gyermekkorunkhoz már soha,
de soha, vissza nem és nem találhatunk,
mit örök életünkben visszasírhatunk.
 
Még a ragyogástól virul sok szép reggel
és álmaimban lehetek ismét gyermek,
olyankor érzem is, hogy fogom kis kezét,
mélyen szívemben érzem annak melegét.
  ********************

 4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA 

 ÁRVAY MÁRIA SOROZATA: DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ

 

Önelfogadás, önbizalom, pozitív gondolkodás

 
Egyik előadásom után odajött hozzám egy fiatal hölgy, s az alábbiakat kérdezte:
„Doktor úr! Miért van az, hogy jómagam örömmel dicsérek másokat, kedveskedő szavakat osztogatok, de én ezekből alig-alig kapok valamit? Mit tegyek, hogy ne fájjon a dicsérő szavak hiánya?

Árvay Mária

Pár módszert tudok ajánlani. Olyan társaságokat érdemes felkeresni, ahol hasonló érdeklődésű emberek fordulnak meg. Pl. ha többen szeretnek kötni, kézimunkázni, novellákat írni, festeni, s ha nincsenek a társaságban irigyek és féltékenyek, ilyen környezetben már hamarabb elhangozhatnak pozitív gondolatok, mert értékelik a másik teljesítményét.
Meg kell találnunk pozitív visszajelzéseket abban, amiket csinálunk, hogy utána jó érzés töltsön el bennünket. A tevékenységet, önmagáért érdemes csinálni, ha örömöt okoz, már nem feltétlenül kellenek a dicsérő szavak.
A legfontosabb módszer azonban saját pozitív tulajdonságaink folytonos keresése, kutatása. A számos kritika ellenére igenis el kell fogadnunk önmagunkat, mert mindenkiből csak egy van ezen a világon, s minden ember értékes!
Íme, néhány gondolat az önelfogadásról, önbizalomról, pozitív gondolkodásról.

 ___

56. Szeresd és fogadd el önmagad
"Aki szereti és elfogadja önmagát, az nem tűri, ha bántják. Hanem azt mondja, hogy jár nekem a jó, jár nekem a figyelem és a tisztelet. Az önelfogadás nem annyiból áll, hogy billegetem magam a tükör előtt, hogy "jaj, de szép vagyok, bármit felvehetek", aztán folytatok mindent ugyanúgy, mint eddig."
(Lukács Liza)
Ne is tűrjük, hogy bántsanak, de főleg, ne rágódjunk azon, ha negatív kritikát kapunk. Jár nekünk is a jó szó, pénzbe se kerül, nem győzöm hangsúlyozni!

 ___

57. Béke önmagunkkal
"Békélj meg magaddal, és nem lesz senki, aki legyőzhet. És senki, akit te kívánnál legyőzni."
(Dan Millman)
Nincs a lelki békénknél fontosabb! Ha sikerül önmagunkkal harmóniában élni, már fél siker, kevesebb lesz a stressz, a feszültség, a testi-lelki egészségnél nincs fontosabb!

 ___

58. Hinni kell önmagunkban
"Tedd azt, amire születtél! Csak hinned kell magadban."
(Beyoncé Knowles)
Minden ember jól teljesít valamiben, csak meg kell találni! Ha rájövünk, mi az, azzal érdemes foglalkozni, akkor kiteljesedünk, hasznosak lehetünk, értékes lesz, amit csinálunk. Ez a mozgatórugója mindennek!

 ___

59. Célkitűzés
"Mint egy hullócsillag, legyőzheted a távolságot. Nem lesz könnyű, de ha hiszel magadban és nem nézel vissza, akkor bármi sikerülhet."
(Lucas Grabeel)
Nem kell visszanézni, csak ha tanulhatunk a múlt eseményeiből. Rágódni nem szabad, mert csak halmozódik a feszültség. Ha sikerül a kitűzött célunkra koncentrálni, sikeresek lehetünk. Apró lépésekben is megoldható, lényeg, hogy ne adjuk fel, egyszer elérjük!

 ___

60. Egyedi vagy és fontos
"Higgy magadban! Egyedi vagy és fontos. Van a világban egy olyan hely, amely csak a tiéd, és senki más nem tudja betölteni."
(Vera Peiffer)
Pontosan így van, szó szerint, írjuk fel valahova, s ismételjük önmagunkban többször is, hogy szilárdabb legyen a hitünk önmagunkban!

 ___

61. Céljaink elérése
"Higgy magadban, és összpontosíts arra, hogy már eddig is milyen messzire jutottál, ne pedig arra, hogy mennyi van még hátra a célig."
(Bear Grylls)
Nagyon fontos hozzáállás, ha ezt követjük, tovább érünk!

 ___

62. Pozitív énkép
"Észrevettétek már, hogy annál szebbnek látjuk a világot, minél jobb képet alkotunk magunkról?"
(Raphaëlle Giordano)
Ez így van. Ha önmagunkkal folyton elégedetlenek vagyunk, mással is békétlenkedünk, semmi sem tetszik. Amint lelkileg kiegyensúlyozottak leszünk, minden megváltozik, pozitív irányban.

 ___

63. Helyes gondolkodás
"Pozitívnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenbe belenyugszunk. Sokkal inkább, hogy a jó megoldás reményében felkutatjuk az erőforrásainkat, és azt tesszük, ami helyes és megfelelő."
(Kurt Tepperwein)
Ne adjuk fel, keresgéljünk jó és kivitelezhető megoldások után. Érdemes barátainkkal megbeszélni, hátha valakinek eszébe jut egy jó ötlet. Ha szükséges, írásban is lejegyezhetjük gondolatainkat, talán segít az alapos átgondolásban.

 ___

64. Egy szebb jövő
"Higgyünk abban, hogy bárhogy legyen, ami jön, mindenképpen szebb és boldogabb lesz annál, mint ami most van."
(Tisch Ferenc)
Az optimisták alapvető gondolkodásmódja ez, csak akkor tudunk küzdeni, ha tartjuk magunkban a lelket, s megtanulunk reménykedni!

 ___

65. Rózsa, vagy tövis
"A pozitív gondolatok bevonzzák a sikert (...). Ha rózsára gondolsz, rózsa terem. Ha tövisre, akkor vérezni fogsz."
(Végtelen szerelem (sorozat) c. film)
Ha folyton kétségeink vannak dolgaink felöl, s mindig a rosszabb változat jár az eszünkben, valóban, rosszabbra fordulhatnak a mindennapok. Igyekezzünk bízni jó eredményeink elérésében, a jóra összpontosítani, s a siker az ajtónkon kopogtat majd!
 

á

Ez a véleményem
Véleményünket több féleképpen ki tudjuk fejezni. Néhány gondolat arról, hogyan kerülhetjük el a konfliktusokat, megbántottságot, sértődöttséget.

 ___

66. Merjünk beszélni!
"Ne hagyd, hogy a félelem elhallgattasson. Van hangod, szóval hallasd is, szólalj fel, emeld fel a kezedet, kiáltsd a válaszokat, hallasd magad. Kerül, amibe kerül, találd meg a hangod. És ha megteszed, töltsd ki azt az átkozott csendet vele."
(Grace klinika c. film)
Akik önbizalomhiánnyal küzdenek, nem merik hallatni a hangjukat, félnek a ledorongolástól, attól, hogy kigúnyolják, megalázzák őket.
Véleményünket szabad kinyilvánítani, jogunk van hozzá! Csak kerüljük az agresszivitást, az indulatokat, egyszerűen csak mondjuk el a véleményünket. Azt hangoztassuk, mi mit érzünk, mire van szükségünk, de másokat ne hibáztassunk. Azzal még nem bántunk meg senkit, ha saját érzéseinket indulatok nélkül kifejezzük.
Nem könnyű, egy kistanulást igényel, s rendszeres alkalmazást.

 ___

67. Vélemény, címkézés
"Az elvárásaink, az észleléseink sokszor helytelenek vagy pontatlanok (...). Ezért nem kellene olyan hamar véleményt formálni másokról, ezért nem kellene ítélkeznünk, sőt címkéznünk.
A saját, korlátozott nézőpontunkból ritkán látjuk az egész képet."
Sean Covey
Való igaz, nagyon alaposan meg kell ismernünk a másikat ahhoz, hogy viszonylag pontos véleményt alkossunk. A címkézés örök életre megnyomorít, beskatulyáz, nem szabad!!!
Mire megbánjuk, már sok esetben késő!!!

 ___

68. Felszabadító érzés
"Ne törődj vele, mit gondolnak az emberek! Nagyon felszabadító, ha senki más véleménye nem számít, csak a sajátod."
Kate Quinn
Ez lenne könyvem végcélja, amikor már nem kellene a dicséretekre támaszkodnunk, hanem magunk is érezhetjük, hogy amit teszünk, cselekszünk, az jó és hasznos dolog.
Természetesen a dicséret mindig jól esik, s hiánya fáj, főleg, ha kritikákat kapunk, de ha stabil az önbizalmunk, hiszünk önmagunkban, a dicséret már csak megerősít, de önbecsülésünk segít terveink megvalósításában.
Kívánom, hogy minél többen érezzük az idézetben is említett felszabadító érzést!

 ___

69.  Igazság és humor
"Én mindenkinek csak az igazat mondom. Sokszor fáj az igazság valakinek, de ezt félre kell tenni (...). Ezért is jó a humor, a kemény véleményt is el lehet kicsit viccelni, és akkor nem esik olyan rosszul a másiknak."
(Gáspár László)
A humor rengeteget jelent véleményünk kifejezésében. Sokat enyhíthetünk a humorral a keményebb szavak odavetése helyett, segíthet könnyedebben venni a dolgokat, mégis komolyan megszívlelhetjük az építő jellegű véleményeket.

 ___

70. Ne engedd!
"Sose engedd, hogy más emberek rólad alkotott véleménye legyen a véleményed magadról."
(Sarah Jessica Parker)
Mindenkinek vannak pozitív tulajdonságai, ezeket kell önmagunkban felismerni! Nem szabad, hogy mások véleményét tekintsük tükörnek, mert ez nem igaz! Mi magunk jobban ismerjük önmagunkat, mint mások bennünket, ezt ne feledjük!
 

Folytatjuk.

********************

 5.FANTÁZIA REGÉNY 

 

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

 (20- 6. fejezet – 2. rész)

 

Dragon meséje

Dragon alaposan körbenézett, miután átlépték a dimenziós kaput. A Gonosz Szent Föld pontosan úgy nézett ki, ahogyan azt elképzelte. Ráadásul úgy érezte, mintha járt volna már itt.

A kis társaságot körülvevő környezet cseppet sem bizonyult barátságosnak. A gomolygó fekete viharfelhők a sötétszürke árnyalataiban úszó égbolton pillanatok alatt változtatták a helyüket és a méretüket, mialatt a narancsvörös színű villámok ide-oda cikáztak. A kopár hegyek teljesen úgy néztek ki, mint az égbolt, ugyanúgy a fekete és a sötétszürke árnyalataiban tornyosultak a magasba. A hegyek minden egyes villámláskor élesen és szinte vakítóan csillantak meg. A mélységes szakadékokban mélykék színű láva patakok kígyóztak végtelen mennyiségben. A hőmérséklet igen hideg volt, emellett szinte égető érzést keltett az ott lévők bőrén.

Samu Ágnes

A zord körülmények ellen különféle varázslatokat használtak Dragonék. Uriel a világítást egy egyszerű és ezüstösen fénylő energiagömbbel biztosította.

– Mi az oka annak, hogy minden egyes villámlás során vakítóan fénylenek a hegyek? – kérdezte Dragon, mialatt felvett a földről egy igen tompán csillogó fekete követ a kezébe.

– Üvegből vannak a hegyek – jött a tömör felelet Urieltől.

– Igazi mesebeli táj – jegyezte meg cinikusan Michael.

– Most röhögnöm kéne? – kérdezett vissza ugyanolyan cinikusan Dragon.

– Pont olyan arcátlan vagy, mint az a Lion – morogta Michael szúrós szemekkel.

– Még szép! Lion a húgom – vigyorodott el kajánul Dragon. – Na igen, a vér nem válik vízzé… Mellesleg, érzem, hogy arra kell mennünk – mutatott a kezével az északi irányba.

– Rossz ötlet – motyogta enyhén remegő hangon Uriel, miközben a földet kezdte el bámulni.

– Nem vitatkozom, oda megyünk! – vágta rá ellentmondást nem tűrő hangon Dragon. – Biztos vagyok benne, hogy arra van, ami miatt itt kell lennem.

– Nem érünk rá fecsegni. Indulás! – hagyta jóvá Dragon akaratát Michael, majd mindannyian útnak indultak.

– Uriel, igaz, hogy a lélekőrző istenek közül Lucifer és Jahve holt lelkeinek a világa a legnagyobb, egyúttal ők vigyáznak a legtöbb élő emberre is? – tette fel a következő kérdéseit Dragon.

– Hogy merészeled csak úgy a szádra venni a nevüket?! – sziszegte fagyosan Michael. – Tudod, te kikről beszélsz?

– Jahve a Mennyországot és Lucifer a Pokolt irányítja – darálta. – Neked meg úgy kell ugrálni, ahogyan a Teremtő Urad fütyül – vágott vissza Dragon. – Még mielőtt nekem rontanál, Michael, jobb ha tudod, tisztában vagyok ki hova tartozik. Tőlem senki se várja, hogy csússzak-másszak mások előtt!

– Mindkét kérdésedre igen a válasz – terelte a témát Uriel, nehogy komolyabb vita alakuljon ki a másik két férfi között. – Fontos tudnod még azt is, Dragon, hogy egyetlen növény, pontosabban fa található itt, ami oniszfa néven ismeretes. Szinte minden élőlény erejét és lelkét elszívja, emellett csakis ebben a világban található meg ez a fa. Egyedül Luciferre nincs hatással.

– Mivel lehet ellene védekezni?

– Várjunk csak – kapott észbe Uriel, mialatt megtorpant. – Nincs rajtad a lélekpajzsod?

– Nincs. Nem éreztem szükségét.

– Lehetetlen – susogta Michael, majd ő is megállt.

– Elmagyarázná valaki, mi olyan döbbenetes? – pislogott értetlenül az előtte álló két arkangyalra, akik csak mozdulatlanul és nagy szemekkel bámultak rá.

– Úgy tűnik, Luciferen kívül akadt még egy valaki, aki immunis a fára, és az nem más, mint te magad – válaszolta csendesen Michael, majd folytatta az utat.

– Aha… – nyögte Dragon megilletődve. – Most már biztos, nem véletlenül lettem ide küldve – vakarta a feje búbját. – Ha nem probléma, Uriel, mesélnél nekem a lélekörző istenekről? A Meridinben még az első évben nem esett szó róluk.

– A lélekörző istenekről majd csak az utolsó évben fogtok tanulni – magyarázta Uriel, aki időközben a bátyját követve haladt előre. – Idő hiányában csak a nagyon szükséges információkat tudom most elmondani. Több lélekörző isten létezik még Luciferen és Jahvén kívül – fogott bele kissé hosszas előadásába. – A lélekőrző istenek között vannak olyanok is, akik az eltávozott emberek és más lények lelkeit új testbe költöztetik, ők biztosítják az újjászületést, a reinkarnációt. Egyesek ritka esetben megengedik az eltávozott lelkeknek, hogy választhassanak a halál utáni öröklét és az újjászületés között. Továbbá akadnak olyanok is, akik kizárólag élők lelkeire vigyáznak, ilyen például Lachesis meg Djává. Hádész, Jama és Ozirisz pedig meg csak a holt lelkekre vigyáznak.

– Az is igaz, hogy vannak olyan emberek, akik a halálukat követően hatalomra tesznek szert?

– Igen, de ez nagyon ritka eset. Legutóbb hét ezer évvel ezelőtt Indriel vált emberből angyallá.

– Csend legyen! – csattant fel Michael fagyos hangja, miközben elképedt arccal megtorpant. – Ez a dallam… – susogta hatalmasra kitágult szemekkel.

– Bátyám, ne figyelj arra a hangra! – lépett oda Uriel kétségbeesetten Michaelhez. – Itt a Gonosz Szent Földön bármi megtörténhet, ami képes befolyásolni azokat, akik ide jönnek, főleg a mi fajtánkat… 

– Biztos vagyok benne, hogy ez nem hallucináció! – indult el Michael a dallam irányába. – Ezt nem értem, hogy kerülhetett ide…?

– Kérlek, ne menj oda, bátyám! – könyörgött Uriel, aki időközben a másik nyomába eredt.

– Egyre zavarosabb itt minden – jegyezte meg a fejét csóválva Dragon, aki jelen helyzetben csak annyit tudott tenni, hogy követte a két arkangyalt.

Michael szíve hevesen vert a mellkasában, mialatt a léptei tempója egyre csak növekedett. Gondolatai azon kattogtak, hogy kiderüljön, mi is történt valójában több, mint ezer évvel ezelőtt, amikor elvesztette azt, akit mindennél jobban szeretett. Képtelen volt kiheverni azt, hogy imádott felesége már sosem lehet vele, és azóta az élete, már ha azt lehet annak nevezni, olyan akár a kirakós, aminek néhány darabja örökre elveszett.

Uriel remegő végtagokkal követte Michaelt. A szíve ide-oda kalimpált a félelemmel vegyes idegességtől. Több, mint ezer évig tartó titka most lelepleződni készül, aminek a következménye nagy valószínűséggel súlyos hatással lesz Michaelre és a vele való kapcsolatukra. Annyit biztosan tudott, sosem fogja magának megbocsátani azt, ha valami történik a bátyjával. Mindennél jobban szerette a testvéreit, bármire képes volt értük.

Michael végre megtalálta a dallam forrását. A szíve határtalan boldogsággal telt meg, ami felesége elvesztése óta még egyszer sem esett meg. Az sötét üveghegyek közepette egy csodálatos és virágokkal teli völgyet pillantott meg. A hatalmas fáklyákkal kivilágított völgy közepén álló faházikó tetején egy gyönyörű nő fuvolázott.

– Hát mégis élsz, Iris… – susogta elámulva Michael. Néhány másodpercnyi megállást követően ismét elindult, ám csak néhány lépést tudott megtenni, mivel Uriel az útját állta széttárt karokkal és lábakkal. – Mit jelentsen ez, Uriel?! – morrant rá a másikra villámló szemekkel.

– Könyörgöm, ne menj oda hozzá! – kezdtek el patakokban folyni Uriel könnyei az arcán. – Ő nem az, akinek te gondolod és látod!

– Melegen ajánlom, hogy gyorsan beszélj… – fenyegetőzött Michael, aki tisztában volt azzal, hogy Uriel viselkedése nem véletlen. – Hallani akarom a teljes igazságot!

– Hazudtam, amikor azt mondtam, ho-hogy a fele-feleséged megha-meghalt – dadogta sírástól fuldokló hangon Uriel. – Muszáj volt! – tört ki zokogásban. – Én magam zártam be ebbe a világba Irist! Nem volt más választásom…! – rogyott térdre a bátyja előtt.

 Uriel nem tudta befejezni a történetet, mivel Michael gondolkodás nélkül rá támadt. Dragon még időben reagált Michael támadására, ennek köszönhetően a földön ülő, zokogó arkangyal köré képes volt megidézni egy igen erős pajzsot. Michael a sikertelen támadását követően csak szótlanul állt és kérdően nézett Dragonra.

– Még van bőr a pofádon kérdően nézni?! – csattant fel dühében Dragon. – Normális vagy?! Tényleg képes voltál egy bűnös lélek miatt rátámadni a saját testvéredre, akit ráadásul még végig sem hallgattál?!

– Nincs jogod beleavatkozni a dolgainkba! – sziszegte Michael, miközben támadó állást vett fel.

– Nem engedem, hogy kárt tegyél benne – szökkent oda Urielhez, akit még mindig körbevett az általa idézett aranyszínű, de áttetsző pajzs.

– Meggondoltam magam, nem pazarlom rátok az időmet – szökkent egy nagyot Michael, majd pillanatok alatt a völgyben landolt.

– Jaj ne! Ki fogja őt szabadítani! Kérlek, akadályozd meg, Dragon! – könyörgött Uriel zokogva és remegő végtagokkal.

– Rendben, Uriel, de te addig maradj itt szépen – sietett Michael után Dragon.

– Légy óvatos, a bátyám nagyon veszélyes ellenfél! – kiáltott elhaló hangon a sebesen távozó Dragon után Uriel, aki már annyira kikészült a félelemtől és a stressztől, hogy végül elájult.

Folytatjuk.

********************
 6. MEGJELENT 

 
MEGJELENT NAGY VENDEL 21.-DIK  E KÖNYVE A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN. 
NAGY VENDEL VARÁZSSZEM VERSVÁLOGATÁS
https://mek.oszk.hu/21100/21165
A NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.
https://mek.oszk.hu/21100/21165/21165.htm
 
NAGY VENDEL- MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS 2017.
ARANYBOT KÜLÖNDIJAS 2018.
nagy.vendi54@gmail.com
2020. Szeptember. 17
 

Előzetes a könyvből:
A HUSZONEGYEDIK KÖNYVEMHEZ: VARÁZSSZEM
 
Azt mondják, hogy én mániákus ember vagyok, nehéz velem élni, és számmisztikában is szenvedek. Valóban igaz, hogy nehéz, és szeretem a kerek számokat, és kedvenceim történelem órákon az évszámok voltak, amiket könnyedén megjegyeztem valamikhez kötve, másokkal ellentétben, akik utálták a történelmi számokat, például, hogy István királyt ezerben koronázták meg, valamint a legkönnyebb várviadal szám, a nándorfehérvári ütközet, az 1456, vagy a Francia Forradalom is hasonló ugyebár: 1789. De számtalan hasonlót tudnék mondani, csak úgy hirtelenjében, mondjuk az egri vár diadala: 1552. Az első szám az egyes, aztán kettő ötös, és a végén a kettes, van benne logika, de nemigen kellett a történészeknek, pedig olyan jól megoldottam.
Van még pár kedvencem, pl. a várnai csata: 1444, Horemheb fáraó megkoronázása: i. e. 1333, és még számtalan könnyen megjegyezhető évszám.
Egy számsoron mindezek vizuálisan ábrázolhatóak, a nullától kiindulva, ami ugyebár időszámításunk kezdetét jelezné, és jobbra-balra elindulva minden jeles dátum elhelyezhető.

Most is egy számmizéria következik, a huszadik könyvemre húztam még egyet, egy másik lapot, és így jött ki a huszonegy, ami ugyebár nyerő szám, és a mostani könyvem lesz a huszonegyedik kötetem.
Na hiszen, ez ám a tuti, hacsak így nem, gondolhatnák némelyek.
Húszra lapot húzni eléggé kockázatos dolog.
Nekem biztosan nyerő szám lesz. No, ez elég önteltségnek tűnik, de már az is megtisztelő, hogy idáig eljutottam, hogy hányan olvassák majd, az más kérdés.
Aztán a könyv címe is sugallhat sokféle belemagyarázást.
VARÁZSSZEM... Az, hogy lát, avagy nem lát az ember, az egy dolog, és az én egyéni, szociális problémám, mondhatnák sokan, és némelyek mondják is, hogy aszongya, azért mert maga nem lát, nem vakulhat meg mindenki, de ez nem is elvárás, mert az önzőség lenne.

Nos igen, látni sokféleképpen lehet, van, aki sasszemmel sem látja meg a dolgokat, én pedig rám ragadt és kifejlesztett érzékkel többet látok, érzek másoknál, vallom, hogy nem vagyok vak, csak csupán nem látok. Óriási különbség.
Azt, hogy világtalan, szívből utálom, mert nem igaz.
A Varázsszem pedig sugall némi misztikumot, vagy akár sámáni, vagy táltosi képzeletet, mondjuk írtam már képekre, képekről verset, ami állítólag kifejező és jó vers lett, noha sohasem láttam a festményt, csak elmesélték a tartalmát.
Aztán még sámándob sem kellett hozzá, csak néhány csengettyű, hogy hallják, hogy jövök és óhatatlan kitérjenek az utamból.
Régen kötelező volt a leprásoknak csengetéssel jelezni, ha jött szembe valaki, azóta sem változott meg ez a szemlélet.
No, akkor jól elkanyarodtunk az eredeti varázsszemtől, ami az alapötletet adta, a század közepén divatos, zölden villogó lámpától, a nagy világvevő rádiótól, amin látni lehetett, hogy pontosan ráhangolódtunk az állomásra, amit mindig csodálattal néztem, eléje hasalva, hogy mi is lehet az, és hogy fért bele a bácsi, aki belőle beszélt, és pláne egy zenekar? Gyermeki naiv rácsodálkozás.

Hallgattuk az Amerika hangját és a Szabad Európát, valamint a Rádió Luxemburgot.
Többször előfordult, hogy ha pár nap múlva visszaolvastam verseimet, elcsodálkoztam, hogy ezt én írtam magamtól, és nem is emlékszem ezekre a szófordulatokra, bizonyára valaki fogta a kezemet írás közben. Csak így lehetett.
Hála a feljebbvalónak, hívhatjuk bárhogy, múzsának, Istennek, ihletnek, szinte mindegy.
A belső látásról, és az emlékképekről még nem is esett szó, nem beszéltem, hiszen ezekből élek és alkotok, a múlt emlékeiből, valamint az éjszakai álmok visszaidézéséből állnak össze a verseim.
Tehát ezekkel a varázsszemekkel látott történésekről írok ebben a kötetben, és jöjjenek velem, és néha csukják be a szemeiket, és próbálják elképzelni ezt a vak világot, ami remélhetőleg nem vakvágány, hanem néha vakmerőség is, bátran bele a vakvilágba, mondván, görbe fát dobj a tűzre, mert kanyar jöhet.
Persze, ez nem ugyan az, mintha bekötnék valakinek a szemét, mert az csupán csak játék, szembekötősdi, vagy szembeköpősdi.
Bizton állíthatom, hogy hadvezéreknek, költőknek, zeneszerzőknek már állítottak szobrokat, de kritikusoknak nemigen.
Jelen esetben tömeggyilkosokkal ne foglalkozzunk.
Némelyek, magukat kritikussá avanzsált személyek nem átallják verseimet a vállalhatatlan versek kategóriájába sorolni, pedig őnekik kéne hivatalból támogatni a kortárs irodalmat, de éppen gátat építenek akár még a megjelenésnek is. Megértem én, ha valakinek nem tetszik egy alkotás, azt mondhatja rá, első szám első személyben, hogy nekem nem tetszik. Szíve joga, de általánosságban rásütni a negatív bélyeget nem. Minden olvasó hadd döntse el saját maga, neki mi a véleménye, és ne befolyásolja senki a megítélésben.
Előbb vagy utóbb, mindenre megjön a vevő.
Nehéz betörni a kortárs irodalomba, ebbe a pitiáner, belterjes, érdekorientált művészvilágba, pláne vidékről és látássérülten.
Más a megítélés, bejutni kihalásos alapon lehet csak.
Ez a hiánypótlónak szánt e-könyv szándék szerint tematikusnak indult, és időrendiséget is akarna követni, de talán ezen a téren kissé elkalandozik, de azért dátum szerint követhető.
Igazán megtisztelő számomra, ha elolvassák eme sokszínű verseskönyvet, váljék egészségükre, és adjon tartalmilag és formailag is újat Önöknek, de akad némi elkalandozás benne, elvisz a mindenáron megmutatás irányába. Nézzék el ezt nekem.
Az igazat mondd, ne csak a valódit, vallom nagy költőnkkel magam is, hiába látok sakktáblaszerűen, feketén, fehéren, az igazság az, hogy a világ színes, és ez a tény kedvem szerint való.
Mindenkinek jó olvasást kívánok, a visszajelzések és reagálások vágyával küldöm útjára ezt a kötetet.
Remélem, elszabadulnak az indulatok, mindkét irányba.
Elérhetőségeimet megtalálják a Facebook-on, és e-mailben a nagy.vendi54@gmail.com levélcímen, mindent megbeszélhetünk, nálam nincs tabu téma.
Barátsággal ajánlom a kedves olvasónak, egyebet nem mondhatok.
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL - Magánzó - Szekszárd, 2020. augusztus 25.

Néha még felkérnek festők, kiállítások megnyitására, mivel nem tudják, hogy látássérült vagyok, persze már nem vállalom el a hivatalt, de ezt azért megírom nekik, noha nem titok, hogy vak vagyok, de nem is propagálom mindenfelé.
Más a megítélés, aki vaknak áll, az ne ugráljon.
Egyébként pedig jól kösse fel a gatyát.

KIÁLLÍTÁSON

Szívem melegével

Érzem a képet,

Ha átsugárzik

Annak ereje.

Nem jut el fénye

Kihunyt szemembe,

Eltompult annak már

Tengerszín kékje.

Csak ha igazi tűz

Lobog a képben,

Az sugárzik át,

Lágyan szelíden

Képzetemig.

A Tiéd ilyen.

Gratulálok.

 

2020. 08 23

********************

 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 

 

VÉGHELYI PÉTERNÉ:  A megmentett (első rész)

 
Nyáron szeretek a forró vonat előterében leülni, ahol senkivel nem kell az ülésen osztozni, és nyugodtan tudok olvasgatni hazafele. Egy nyári délutánon ez a hely már foglalt volt, egy férfi ült a lehajtható ülésen, mellette egy kopott kerekesszék, benne egy üveg kóla. A férfi vörös arca gyűrött, mélyen barázdált, vizenyős tekintete olyan, mint egy masszív alkoholistáé. Amikor ránéztem, alig forgó nyelvvel üdvözölt, ám én nem ültem mellé, hanem bent kerestem helyet. Szívbe markoló látványt nyújtott, leszálláskor rajta felejtettem a szememet, és szívemben megszületett a sajnálat, mely álszent módon kimondatta velem:

Véghelyi Péterné

– Isten áldja, és ne igyon jóember!
– Nem vagyok részeg, én beteg vagyok, nem ittam – szólt hozzám a megalázott ember, és én azonnal éreztem, hogy igazat mond. Szégyelltem magam az előítéletem miatt, és igyekeztem elfelejteni

őt, de sokáig magam előtt láttam kékeszöld szemeit, ami nem volt homályos tekintet, inkább egy megviselt élet volt benne.
 
Ma ismét ő várt felszálláskor, ült az egyik ülésen, mellette a kopott kerekesszék, egy zsáktáska a földön, és a kólásüveg. Valami mégis más volt:
 – Bocsánatot szeretnék kérni magától – álltam meg előtte –, és

jegyet váltottam a kocsiban, majd két igeújságot hoztam neki, és ismét elrebegtem a bocsánatkérésemet, amiért részegnek néztem, melyet az előítéletem mondatott ki velem. Szabadkozásomnak alig érthető mondatözöne vetett véget, és kibontakozott előttem János élete.
 
A negyvenöt éves ember elmondta, hogy alkoholista volt, aki már 16 éves kora óta ivott, és csavargott. Mindene volt az alkohol, és most beteg, mert elitta az agyát, és a beszédközpontja súlyosan károsodott. A nyelve valóban nehezen forog, és beszéde olyan, mint egy részegé. 9 év óta kerekesszékben tudja csak az életét élni.
Elmesélte, hogy milyen könnyen sodródott bele az alkoholizmus örvényébe, ami egyszerűen beszippantotta őt. Remegett az alkoholért, a szenvedélybetegség elhatalmasodásával megivott bármit: nem csak sört, kannás bort, de fagyállót, arcszeszt, gyakran parfümmel is keverve, hogy hatásosabb legyen. Delíriumos állapotaiban az alkohol utáni emésztő vágy sokszor a földre rántotta, és kúszott, vonszolta testét. Ilyenkor őt részegnek hitték, gyakran röhögtek rajta, és hagyták vonaglani a padlón, a fagyos úton, mondván, hogy a hidegben majd kijózanodik. Gyakran vonszolta be magát csavargóként lépcsőházakba, és csak egy érdekelte, hogy a kabátjában a borsüveg bent legyen.
  Az alkohol utáni sóvárgó delíriumban komoly halálfélelmekkel küszködött, elaludni sem mert, attól félt, hogy nem ébred fel, szó szerint majd meghalt az alkoholért. Ilyenkor remegő testében a menekülő lélek kiáltását hallotta: „Istenem, ha létezel, fogadj be engem az örök hazába, bocsásd meg bűneimet, megbántam azokat.” – olyan eldobottnak érezte magát, nem fordulhatott máshoz, csak Istenhez.
  Ilyenkor elveszítette minden realitásérzékét, és az alkohol utáni sóvárgása ingerlékennyé tette, gyakran provokálható is volt, egy alkalommal fizikai tettlegességre is sor került egy parkolóban, melynek következtében bűncselekménnyel vádolták, és közfeladatot ellátó hivatalos személy elleni erőszakért fegyházbüntetésre ítélték, majd bebörtönözték. Ott azonban szembesültek vele, hogy nagyon súlyos alkoholbeteg, de mivel nem vihették ki rehabilitációs kezelésre, ezért a fegyház kényszergyógykezelésébe vonták, és ő 2014. május 7-e óta egyetlen korty alkoholt nem fogyasztott, és nem is cigarettázott.
  Másfél éves elvonókúrán vett részt, és csillogó szemével hadonászó mozdulatait abbahagyva az égre emelt kezeivel, alig érthető beszédével hálát mondott Istennek, aki őt így mentette meg.
 
- Akkor néztem körül a világban, hogy milyen szépek a fák, a természet, ez a világ, és én ebből semmit nem láttam, mert mindig részeg voltam, csak a sötétség volt, a félelem. Végre láttam, és hálás voltam Istennek, hogy megmentett, és újra látok!
Beszélgetés közben nagyon hevesen gesztikulált, darabos mozdulataival időnként a vállamnak ütköztek a heves karlendítései, ami eleinte engem is zavart, de ő felismerte a helyzetet, és szabadkozni kezdett.
- Elnézést kérek, ez a hadonászás az alkohol maradványa, ez visszamaradt, egy rossz szokás, már az orvosom is mondta, hogy szokjak le róla, de valahogy belémégett, olyan sokáig ittam.
Elmondta, hogy egykori ivócimborái többségét már sírba vitte az alkohol, és ha nem ültetik le, már ő sem élne. Furcsa hálaadás volt ez, és az ima sajátos formája, egészen megrendítő volt mellette ülve hallani ezt.
- Azóta imádkozott, János? – kérdeztem félve, mert az Istenkérdés sarkalatos pontja egy beszélgetésnek, itt véget is érhet, ha idő előtti a kérdésem. Most nem volt az, csak úgy dőlt belőle az akadozó szóáradat.
- 19 éves voltam, amikor Kaposszerdahelyen egy plébános két másik fiúval együtt befogadott, én 8 hónapig voltam nála, ott kaptam munkát is, ő tanítgatott bennünket, reggelente a misén ott voltunk, izé…
- Ministráltak? – segítettem ki.
- Igen, és a plébánia könyvtárában volt sok könyv, ott olvasgattam. A plébános tanítgatni akart, én ellátásért dolgoztam, de ott is csábított az ördög, a szomszéd sráctól elfogadtam sört, a dobozát eldugtam a szobámban, de lebuktam, az atya megtalálta, és kiabált velem, de igaza volt, bárcsak még jobban kiabált volna, hogy ne ittam volna! Török Marcell atya, ez volt a neve, már meghalt, a másik két fiúból pap lett, a fiatalabbiknak Krisztián volt a neve, nem tudom hol lehetnek. Fiatalok voltunk, buták, tapasztalatlanok. – Olyan maga, mintha az Apám lenne – mondtam az atyának. Ő azt mondta, hogy az apám, és az anyám is.
- Mi most az életcélja, János? – néztem kíváncsian a szemébe.
- Most csak lennék újra 19 éves, az atyánál lenni, az lenne az életcélom, hogy pap legyek! – válaszolta őszintén, lesütött szemekkel.
- 2015 októberében szabadultam, és a pártfogóm a hajléktalanszállón segített lakhatáshoz, most Kiskunfélegyházán élek a szállón, de 29 évig Kaposváron éltem, ezért visszajárok, de a régieket kerülöm, akik még vannak. Sokszor, ha bemegyek egy boltba, nagyon megaláznak, mert ha elkezdek beszélni, azt hiszik, hogy részeg vagyok. Akkor hiába mondom el, hogy nem vagyok részeg, nem hiszik el. Ilyenkor az az ideg, ami bennem van, majd szétfeszít, hogy nem hiszik el, de én tudom, hogy igaz.
 
A kezei dühösen ökölbe szorulnak, és én látom magam előtt a pénztárnál egymásra nevető, hezitáló eladókat, akik lerészegezik Jánost, éppen úgy, ahogy én is a legelső alkalommal. Lerészegeztem, pedig a tekintetében láttam mást is, de akkor nem bírtam az előítéleteimen túllátni. Végül mégis bennem, az igaztalan vádlóban maradt meg a szégyen. Jézus szavai jutottak eszembe: „Amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd.” Már akkor, amikor leszálláskor mondta, hogy beteg, és nem részeg, én már akkor tudtam, hogy igazat mond. Örültem, hogy most bocsánatot kérhettem tőle.
- Nézze, én elittam az eszemet, gyógyszert szedek, enélkül nem is tudnék gondolkodni – majd a zsebébe nyúl, és mutatja a levél Cavington-t, és derűsen rám nevet: – Látja, ez a második agyam, szoktam mondani az orvosomnak.
Vele nevetek, és szemeiben felfedezem a ragyogást. Az emberi roncsban meglátom a hallhatatlan lelket. Itt az idő, vészesen közeledek az állomáshoz, már láttam az úticélom állomásépületét, és még ezernyi kérdésem lett volna, de sebtiben a noteszlapra körmöltem egy életmentő üzenetet az alábbi szöveggel:
János! A szívét nem itta el, az ragyog, és én ezt a ragyogást magammal viszem! Viktória.
- El tudja olvasni? – kérdeztem, miközben a táskáimat sietve összenyaláboltam.
Mosolya volt a válasz, és a bűnei nyomát hordozó barázdált arcból kiragyogó tekintete. A vonatból szinte úgy zuhantam le. Hátra fordulva integettem, és bekiabáltam az induló vonat csukódó ajtaján:
-Jövő kedden, újra ezen a vonaton leszek. – és bukdácsoltam a salakos peronon.
- Kedden, ugyanebben az időben? – kérdezte, de akadozó beszédét a vonatfütty éppen elnyelte.
 
V. P. -né
Folytatjuk a sorozatot 

********************

 8. HAZAI TÁJAKRÓL 

 - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  LEGÚJABB ÍRÁSAIBÓL - 
 
EMLÉKKÉP ÉDESAPÁM HAZATÉRÉSÉRŐL, 1947. NYARÁN.
 
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: KÍVÁNCSIAK
 

Kíváncsian felémóvakodik
aztán felismerve elémsiet,
kicsiny falum, mikor közelítem,
na hiszen, hacsak ő egyedül nem?
 
Házak ablakai kitárulnak,
előttem, mint bősz kutató szemek
apró zsaluik lengeti a szél,
sötét vastáblák,óvva takarják,
asszonynépek sóvárgó alakját,
kíváncsian lesik függöny megett, 
ki az, ki a múltból visszaérkezett?
 
Hazahurcolt a füstölgő vonat,
senki nem várt az állomáson már,
az idő is tovanyargalt régen,
hamar felejt mindent a szégyen,
csontváz csupán ki nyalka legény volt,
cifra bakon ostora pattogott,
parancs szavára hagyta el a hont,
nadrágján, lelkén fekete a folt,
katona zubbonyán medál kocog,
elnyűtt bakancsán táborok pora,
kendőjével sután lecsapkodja,
nyűtt iszákjában, katonakonzerv,
anyja kukoricát kapálni ment,
ott éri a hír, megjött a fia,
senki nem várta már, oh borzalom,
halál ellen mégis van oltalom?
 
Elejbe csupán a kutya lohol,
ismerni véli, ösztön vezérli,
ergye Setét nézd, Isten kit hozott?
 
Kelepel a gólya, kémény tetején,
eresz alatt cikáznak a fecskék,
szüretre várnak hűsen a pincék,
zord idők után, béke idején,
helyre állt a rend, félőn vélhetnék,
megszűnt a káosz, múlnak a gondok,
kemencék mélyén kisült a kenyér.

 
2020. augusztus 20.
ÉDESAPÁM MOST LENNE SZÁZKETTŐ ÉVES, HA ÉLNE…
 ___

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ÉPÍTS EGY HÁZAT 
 
Mindenképpen építeni kell,
hogy haladjunk előre, 
ha egymás tetejére rakod a téglát,
fal lesz belőle,
költözhetsz a házba.
 
Ha egymás mellé teszed,
akkor pedig járda,
hogy ne járkálj a sárba,
végre valahára.
 
Ha a falban hagysz egy lukat,
oda rakhatod az ablakodat,
bámulhatsz a világra,
ha nem vak az az ablak,
aztán csinosítgasd,
az ajtón át kiindulhatsz a csodájára.
 
Végül felteheted a fedelet,
ezernyi színes cserepeket,
s elkészült a házad.
 
Mint egy kis ember,
nagy kalapjával köszönget Neked,
már messziről integet,
pipája füstöt ereget,
kéménye meleget sejtet.
 
Ha mindezeket megtetted,
másnak is megcselekedted,
Kalákában segítetted,
építgetted a Hont,
mely mindenhonnan hazavonz,
elkészült a remeked,
lesz időd foglalkozni magaddal,
magasba emelheted a lelked.
 
Ez mindvégig marasztal,
elhalmoz malaszttal,
Jótetteidért a teremtő
égig magasztal.
 
2020.  szeptember 04.
___

NAGY VENDEL: Oknyomozó riport
 
Felépült végre a ház
Kis ideig büszkén állt,
Majd meggondolta magát.
Egy szép napon összedőlt
S az emberek értetlenül
Nézték szétomlott falát.
Kutatták az okát, hogy
Mi okozhatta a tragédiát.
Ki a felelős? Talány!
Kéne egy bűnbak talán!
S kihallgatták a nyomozók
Az összes alkotót.
- Az én vállamon volt az egész.
Mondta az alap.
-Reggeltől estig nyomtak a falak.
Csak legvégén került fejemre a kalap.
-Én a társaimmal összefogtam.
Szólt a tégla.
- Egy darabig kitartottam,
Hogy kerüljük a bajt el.
Mondta a malter.
- Én a tetőt tartottam.
Vallotta a gerenda
- Az egésznek színt adtam,
Bár nem én voltam az ész.
Nyilatkozta a mész.
S a cement, hogy senki
A hibát reá ne foghassa,
Szemlesütve azt mondotta:
- A szomszéd ház az alibim:
Bizonyítottan ott sem voltam.
Engem mindenhonnan kiloptak.
Felelősök mindig vannak
Csak sokszor elbújnak
Más mögé.
Itt a felelősség
A meg sem hallgatott
Kőműveseké!
 
2006, május
 ___

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: AZ ÖRÖKKÉ VALÓ ÁLLANDÓSÁG
 
Az örökké változó állandóság,
nem feltétlenül ellentmondás.
 
Minden éjszaka,
ha látod a sok csillagot,
alattuk a Hold
hideg ezüstje ragyog,
reggeli arany fényében
keresheted a Napot,
ébreszt melegedő hajnalon,
azt gondolod,
mindíg ugyanott ragyog,
pedíg ők azok,
akik soha nem állnak ott,
az úton száguldó örök vándorok,
követik a táguló Univerzumot.
 
Sokan azt vallják,
az Ember, a majomtól származik,
másokban cáfolja ezt a hit,
talán egy úton indultak el,
sorsuk kétfelé nyílt,
másfelé terelte őket az evolúció,
vagy a teremtésbe vetett hit,
miért nem lesz ma is majomból Ember?
Állandóságot mutat
a ma is müködő világ, 
pedig folyton folyvást változik.
 
Tudósaink váltig azt állítják,
ma már tudjuk,
hamis ez a tézis,
ma úgy tudjuk,
ez a helyes hipotézis.
Mindenki oly bizonytalan,
néha megcáfolom magam magam.
 
Materiális, vagy teremtett e a világ?
okos emberek bőszen vitatják,
évezredek óta nem találják
megnyugtatóan
a dolgok nyitját,
milliók életébe került
ez a bizonytalanság.
Ne legyél önzően ledér,
az Ember nem csak fehér,
gazdag, és szegény.
 
Sok mindenre rácáfol
a fejlődő tudomány,
és a rácsodálkozás,
folyton változik az örök állandóság.
 
Csak az idő mozdul 
lassú bizonyossággal előre,
évmilliárdok maradnak le  tőle,
évmilliók futnak előtte.
 
Fogadd el tőlem
ezt a filozófiát,
akkor majd csodákat látsz,
örök időkre.
 
2020.  szeptember 20. 

********************

 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 

 KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA: AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

 (10. fejezet. 1.rész)

Az Elátkozott Harcos

 

     Deren egy újabb árnyszörnyet vágott le, miközben az ájult Trant tartotta szorosan bal vállán, aki úgy lógott rajta, mint egy rongybaba. Egyre több árnyszörny jött elé, és egyedül alig bírta visszatartani őket. Tran még mindig nem tért magához, és így senki sem volt, aki segíthetett volna neki. Deren szorult helyzetbe került.
    Két újabb árnyszörny támadt ismét a fiatal fejvadászra, amikor két nyílvessző fúródott a torkukba. Deren megfordult, és meglátta Kahint, aki kifeszített íjjal állt, és egy újabb nyilat lőtt ki. Ahogy látta, semmi baj nem történt vele; kivéve talán azt a sebet, ami a combján volt, ami bár nem volt súlyos, de vér szivárgott belőle. Megkönnyebbült, hogy viszontláthatta társát.
       - Kahin – mondta Deren. – Örülök, hogy látlak.
       Kahin odalépett Derenhez, hogy szemügyre vegye Trant.
       - Megsérült? – kérdezte a fiatal fejvadásztól, ki az ájult habóra emelte tekintetét.
       - Csupán csak elájult – felelte, miközben Tran sápadt arcát figyelte. – De nem tudom, mikor fog felébredni. Azt hiszem, túl nagy sokk érte szegényt.
       Kahin a fiatal habót vizsgálta. Sápadtsága kicsit aggasztotta őt. Olyan volt, mint akinek nagy félelmet kellett kiállnia. Remélte, hogy Tran nem túl drága árat fizetett azért, amiért életében először találkozott egy árnyszörnnyel.
       - Reméljük, nem lesz baja – mondta Derennek, majd felnézett, mikor egyre több árnyszörny vette körbe őket.
       A két harcos fagyosan pillantott végig rajtuk. Látszott a nyomorultakon, hogy kezükben érezték a győzelmet. Egy pillanatra se rettentek meg attól, amikor Kahin felbukkant. Igaz, meglepte őket a támadása, de egy percig sem tartottak tőle. Éles fogaik kivillantak fekete szájukból, ahogy elvigyorodtak. Ki akarták élvezni áldozataik szenvedésének minden pillanatát.

Kiss Anikó és Kiss Erika

       Kahin még egy ideig nézte az árnyszörnyeket, végül lehunyta szemeit; arcán olyan érzés látszódott, amit eddig Deren se látott tőle. Nem félelem volt ez, hanem túlzottan is nyugodt kifejezés. Mint aki egyáltalán nem tart ellenfeleinek létszámától, mert valami olyasmire készült, ami mindenképpen meghátrálásra fogja őket késztetni. 

Megfogta kardja markolatát, amit nyugodt eleganciával kezdett előhúzni.
       - Hát jó – mondta Kahin higgadtan, miközben előhúzta Fehér Holdat. – Nem terveztem, hogy ilyen hamar használni fogom, de nincs más választásom.
     

  Deren és az árnyszörnyek egyszerre néztek rá csodálkozva. Nem értették, hogy a félvér herceg mire érthette ezt. Az árnyszörnyek mocskos nyelvükön különböző szitkokat kezdtek el mondani, amit Kahin nem értett; de úgy különösebben nem érdekelte, hogy mit mondhatnak ezek az ocsmány férgek, csak a megfelelő pillanatra várt. Deren se értette, mire vár egyáltalán. Na de hogy valamit kitalált, abban egészen biztos volt. Nem állna ilyen nyugodtan, ha nem tervezne valamit.
        Az árnyszörnyek egyszerre ugrottak fel és támadtak Kahinra, aki csak erre várt. A másodperc törtrésze alatt reagált, és Deren olyasmit látott meg, ami igazán meg lepte őt. Kahin kardjából fehér láng csapott ki, és vette körbe kardjának élét. Deren rögtön rájött arra, mit látott. Ez a Tűz Kardja volt, melyet eddig csak egyetlen lény tudott használni, és az a valaki nem más volt, mint Thrandor, a tündék királya. Kahin nyílván örökölhette tőle ezt a képességet. Egy biztos, nem hétköznapi láng az, amit látott: Kahin a saját varázserejével kombinálta, hogy még hatékonyabban tudja elpusztítani az árnyszörnyeket. Mikor a huszadik árnyszörny is holtan esett össze, a többi rémülten látta be, hogy ez ellen a hatalom ellen nincs esélyük. Ha tovább folytatják a harcot, akkor mind meg fognak halni. Nem volt hát más választásuk.
       Rémülten és gyáván futamodtak meg. Féltették a szánalmas életüket, s többé nem tértek vissza. Kahin hosszú másodpercekig figyelte a környéket, hátha újabb ellenség fog majd felbukkanni, de nem kellett aggódnia: senki se tartózkodott a közelükben. Megszüntette hát a Tűz Kardját, majd visszacsúsztatta helyére kardját. Deren elismerően nézett rá.
       - Ki hitte volna, hogy te is képes vagy használni a Tűz Kardját – mondta Deren. – A fehér lángot nem könnyű használni, hiszen nem is evilági láng. Hát még akaratod szerint irányítani, milyen nehéz.
       - Még most sem tökéletes – felelte Kahin, miközben átvette Derentől Trant, hogy megvizsgálhassa. – Még mindig csak tanulom.
       - Igazán? Pedig nekem tényleg úgy tűnt, hogy mesterien bánsz vele.
       - Egy halandó másképpen lássa ezt, mint egy félvér tünde – válaszolta Kahin, és egyre csak Trant vizsgálta; Derennek feltűnt, milyen komor volt az arca.
       - Meg tudod gyógyítani? – kérdezte a fiatal fejvadász aggódva. – Nyílván tanultál tünde-gyógyítást.
       - Egynéhányat igen. De aki igazán ért a gyógyításhoz, az a húgom, Mirwen. Ő tudná, mit kéne tennie, én viszont nem sokat tehetek érte. Az elméje sérült meg, és én azt nem tudom meggyógyítani. Meg kell keresnünk Mellont. Csak ő segíthet rajta.
       - Jó, de merre lehet?
       - Talán nem érzed? Nem mi vagyunk az egyetlenek, akiket megtámadtak. A többiek is harcolnak. Hatalmas vérszomj keveredik a levegőben.
       - Akkor talán segítenünk kellene, nem?
       - Úgy, hogy közben Tran megsebesült?
       - De hát, ha megtaláljuk a többieket, akkor is harcolni fogunk, nem?
       - Talán – válaszolta Kahin, majd visszaadta Derennek a habót. – De ezt csak akkor tudjuk meg, ha megtaláljuk őket. Gyerünk! Egy percet sem vesztegethetünk tovább!
       Deren egyetértően bólintott, majd mindketten elindultak. Minél hamarabb találják meg Mellont, annál jobb lesz Trannak. Remélték, tud rajta segíteni.
       A köd egyre sűrűbben ölelte körül Sadokot és Kraint, akik még mindig egyhelyben álltak és egymást védelmezték. Néhány vágás is látszódott rajtuk, de szerencsére ezek a sebek nem voltak olyan mélyek, mert amikor a Köd Király megtámadta őket, sikeresen kikerülték támadásait, és vissza tudtak támadni. Most sem volt ez másképpen. Krain érezte, hogy megvágta a nyomorultat. Lehet, nem látta őt, de támadásai alapján megtudja állapítani, hol lehet éppen, és aszerint támadott ő is. Vér folyt végig arcán, kék szemében vad tűz égett, ahogy a ködöt nézte.
       - Nyomorult – mondta Krain megvetően. – Visszavonult megint. Pedig éreztem, sikerült megvágnom. Egyre kiszámíthatóbbak a támadásai.
       - Lehet, de ezt sokáig akkor se bírjuk – mondta Sadok. – Ő lát minket, de mi nem látjuk őt. És bár már meg tudjuk sebezni, mi sokkal több sérülést szerzünk be. Ki kell találnunk valamit, még mielőtt végez velünk.
       Krain elmosolyodott. Igaza volt a kis vakarcsnak, de most az egyszer sikerült eltalálnia a gondolatait. Merthogy ő már kitalált valamit, mielőtt Sadok ezt javasolta volna. Kockázatos lesz, de más választásuk nem volt. Ha most nem sikerül elkapniuk, akkor biztosan nem fognak életben maradni.
       - Nem kell aggódnod – mondta Krain, mire Sadok hátrapillantott. – Már kitaláltam valamit. Csak jöjjön közelebb ez a féreg. Garantáltan meg fogom lepni.
       Sadok nem tudta, mire értheti ezt. Kíváncsi volt arra, hogy mit találhatott ki, de nem merte megkérdezni. Nem szabad elárulnia magát, különben nem tudja meglepni a Köd Királyt. Krain maga elé tartotta kardját. Bízott abban, hogy a Köd Király ezúttal is őt fogja megtámadni. Nem véletlenül mondta el Sadoknak, hogy kitalált valamit. Ezzel is fel akarta hívni magára a figyelmét. Mert azt akarta, hogy őt támadja meg Sadok helyett, és így biztosan sikerül elkapnia. A Köd Király nem fog kockázatot vállalni; legalábbis remélte, hogy így lesz.
       És jól sejtette. A Köd Király, amint meghallotta, hogy a törp-király kitervelt ellene valamit, azonnal nekitámadt. Kockázatot nem akart vállalni, és ezért el akarta pusztítani őt. Szerencsére Krain megérezte közeledtét, ezért nem tudott halálos sebet ejtenie rajta, csak a vállát döfte át, de a törp-király csak erre az alkalomra várt. Megfogta a Köd Király kardot szorító kezét, és végre sikerült meglátnia igazi valóját. Krain a csuklyás arcba nézett, és gúnyosan elmosolyodott, mikor látta annak meglepett kifejezését.
       - Egész emberi arcod van – mondta Karin. – Talán azért látlak, mert hozzád érek?
       Nem várt választ, mert abban a pillanatban, végigvágott kardjával a Köd Királyon, aki hátraugrott; kardját kirántotta a törp-király vállából, aki nem is érezte a fájdalmat. Mámorító érzés lett úrrá rajta, amiért sikerült megsebeznie ellenfelét. A Köd Király gyűlölettel nézett rá, kezét pedig a sebére szorította. Átkozott! – gondolta magában. Hogyan sikerülhetett megsebeznie? Eddig ez még senkinek sem sikerült. Vajon hogy csinálta? Amikor megtámadta, biztos volt benne, hogy nem látja őt; de akkor mi módon védte ki a támadását és sikerült megsebeznie? Úgy tűnik, alaposan alábecsülte ezt a törpöt. Ha nem végez vele azonnal, akkor ő fogja megölni őt. Veszélyes ellenfél volt, és ez egy cseppet se tetszett neki. A saját testét használta pajzsnak, miközben kerülte a kritikuspontokat. Ez nagyon nem jó. A nyomorult, kezd rájönni képességének a gyengepontjára.
       - Jól gondold meg, hogy mit fogsz tenni – hallotta meg Krain hangját. – Mert, ha legközelebb is engem támadsz meg, készülj fel arra, hogy ezúttal a fejedet fogom célba venni.
       A Köd Király összeszorította fogát. Nem tudta, mit tegyen. Sebe lüktetett és vérzett. Szívesen végzett volna Krainnal, de ha megtámadja, biztosan megölte volna. Valami mást kell kitalálnia. Talán előbb a habóval kéne foglalkoznia. Ő még kevésbé jött arra rá, hogyan harcoljon vele szemben; és ha elkapja, azzal talán a törpöt is sikerül összezavarnia. Nem is gondolkodott sokáig, és hamarosan Sadokot támadta meg. Kardjával majdnem sikerült elérnie, mikor egyszer csak valami füst vágódott elébe, amitől szája elé kapta kezét, és a füst rögtön marni kezdte a szemét. Hátraugrott és a ködbe bámult. Ezt nem a törp tette; valaki más támadta meg. Na de vajon ki? Eddig még csak fel se tűnt a jelenléte.
       - Szóval, képes vagy a ködöt irányítani? – hallottak meg mindannyian egy hangot, mely Krain és Sadok számára nagyin ismerős volt: Erethon hangja volt.
       A Köd Király az előtte megálló magas alakra nézett. Úgy tűnt neki, hogy ez a férfi nagyon is jól látta őt.
       - Elismerem, jó képesség. De a valóságban annyira vagy erős, mint a szánalmas ködöd. Ugye így van?
       A Köd Királynak nem tetszett ez a magabiztos beszéd. Nem úgy tűnt, hogy ez a férfi tartott volna tőle, sőt, mintha látta volna; pontosan tudta, hol áll, és azt is, hogy őt nézi. Ki lehet ez a férfi? Próbaképpen egy lépést tett oldalra, és döbbenten látta, hogy a férfi is ugyanezt tette; végig rajta tartotta a szemét, és ez rossz érzéssel töltött el. Ez nem jelentett semmi jót. Még nem találkozott olyan ellenféllel, aki képes volt látni őt abban a ködben, amit ő idézett meg.
       - Most arra gondolsz, hogyan érzékelhetlek téged ebben a ködben, igaz? – kérdezte Erethon gúnyosan. – Elismerem, nem látlak, de hallak téged és a szagodat is érzem.
       - Mi? – kérdezte a Köd Király úgy, mint aki nem érti azt, amit Erethon mondott.
       - Hozzá vagyok szokva a látás nélküli harchoz. Nem kell látnom téged ahhoz, hogy elkapjalak. Ha elveszik a látásodat, marad más, amivel érzékelheted az ellenfeledet. Bérgyilkosként ez volt az egyik tanulság, amit meg kellett tanulnom. Aki nem képes vakon harcolni, abból nem lesz jó bérgyilkos.
       - És azt gondolod, ez elég lesz ellenem? – kérdezte a Köd Király.
       - Akár ennyi is elég – mondta Erethon nyugodt hangon, majd felpattintotta annak a tégelynek a tetejét, amit a kezében tartott. – Mert miközben én tisztában vagyok a te képességeddel, addig te nem tudod, hogy én mire vagyok valójában képes. – A bérgyilkos társai felé nézett. - Krain, Sadok, csukjátok be a szemeteket, és nehogy levegőt vegyetek.
       Krain és Sadok nem kérdezett semmit sem, pontosan azt tették, amit Erethon mondott; tudták, mire készül, hiszen jól ismerték Erethon képességét. Tudták, hogy az egyik mérgével akarja megölni a Köd Királyt. Nem sok kellett ahhoz, hogy Erethon mérge hasson; amint a Köd Király szervezetébe jutott, mérhetetlen fájdalom töltötte el testét. Még csak nem is számított arra, hogy ellenfele méreget fog használni ellene. A méreg olyan erős volt, hogy azonnal végzett vele. Amikor a Köd Király meghalt, a köd rögtön elkezdett szertefoszlani; és amint ez megtörtént, Krain és Sadok megkönnyebbülve lélegzett fel. Kezdett elegük, lenni a ködből. Szerencse, hogy Erethon megtalálta őket. Még éppen idejében érkezett a segítségükre.
       - Örülök, hogy látlak, Erethon – mondta Sadok, mikor a bérgyilkos hozzájuk lépett. – Nem számítottunk rád.
       - Ha itt vagy, az azt jelenti, hogy sikerült megtalálnotok Kahint – mondta Krain, aki a vállán lévő sebet szorította el.
       - Mellon megérezte, hogy bajba jutottatok – felelte Erethon. – Elindultunk, hogy segítsünk nektek. Kahint is megérezte, aki Derenhez és Tranhoz sietett, hogy segítsen nekik.
       - Kahin életben van? – kérdezte Krain.
       - Amennyire Mellon meg tudta állapítani, igen. Na de hogy megsérült-e, azt nem tudom. Csak a jelenlétét érezte meg, és azt, hogy éppen Derenhez és Tranhoz tartott. Valószínűleg már segített is nekik.
       Krain megkönnyebbült. Neki ez a hír bőven elég volt. Örült, hogy unokaöccsének nem esett semmi baja. Sikerült életben maradnia.
       - És Mellon? – kérdezte Sadok. – Ő hol van?
       - Ő elment segíteni Somának, Éhonnak és Dwannak. Valószínűleg Kahin, Deren és Tran is odatartanak.
       - Reméljük, hogy így van – felelte Sadok, majd Krainra nézett. – Hogy vagy? Súlyos a sebed?
       - Volt már rosszabb is – válaszolta Krain, és sápadt arcán verejték csillogott. – De azért nem ártana ellátni, mielőtt tovább indulunk.
       - Nem kell ellátnunk – mondta Sadok. – Van nálam valami, ami azonnal meg fogja gyógyítani.
       Krain és Erethon érdeklődve nézett Sadokra, aki elővette kulacsát, melyben még mindig őrizte az Erdő Szellemének értékes ajándékát. Az Élet Vize biztosan segíteni fog begyógyítani Krain sebét.
       - Ez az Élet Vize – mondta Sadok. – Az Erdő Szelleme adta ajándékba azzal a célzattal, hogy bármelyikkőtök sebét begyógyítsam. Te leszel az első, aki inni fog belőle.
       Odanyújtotta kulacsát a törp-királynak, aki elvette tőle azt, majd szájához emelte és ivott belőle egy kortyot. Kíváncsian várták, hogy mi lesz a hatása. Krain hirtelen melegséget érzett a sebénél. Kíváncsian pillantott oda, akárcsak Sadok és Erethon, és látták, Krain sebét valami fény borította be, mely úgy ragyogott, akár az élet. Aztán olyasmi történt, ami igazán megdöbbentette a három bajtársat: ilyesmit még életükben nem láttak. Krain sebe nyomtalanul eltűnt; még csak heg sem maradt utána. Krain csodálkozva tapogatta vállát, majd próbálgatta, de nem érzett fájdalmat. Az Élet Vize nyom nélkül eltűntette a sebét.
       - Hihetetlen – mondta Erethon. – Ilyesmit még sosem láttam. Az Élet Vize tényleg képes minden fajta sérülést begyógyítani. Az Erdő Szelleme igen értékes ajándékkal jutalmazott meg téged, Sadok.
       - Ezért is kell takarékoskodnunk vele – felelte Sadok, miközben maga is ivott egy kortyot az Élet Vizéből, és az ő sebei is begyógyultak. – Csak a legsúlyosabb sebeknél kell használnunk.
       - Amíg ebben az erdőben leszünk, lesznek még ennél is súlyosabb sérüléseink – mondta Krain komoran.
       - Nem hinném, hogy az ellenség megpróbálkozna ismét megtámadni minket – válaszolta Sadok. – Biztosan értesültek már arról, hogy sikerült végeznünk a Fekete-erdő egyik legerősebb harcosával. Ezek után nem fognak, vagy nem mernek újabb harcba bocsátkozni velünk.
       - Lehet – felelte Krain. – De a harcnak még nincs vége. Mi legyőztük az ellenségünket, de a többiek még nem. Biztos vagyok benne, hogy az ő harcuk még nem ért véget.
       - Akkor induljunk el azonnal – javasolta Erethon. – Minél hamarabb találjuk meg őket, annál hamarabb tudunk segíteni nekik.
       Sadok és Krain egyetértettek a bérgyilkossal; hamar összeszedték magukat, majd útra keltek, hogy megkeressék barátaikat. Vissza se pillantottak a halott Köd Királyra, kinek teste szétfoszlott, mintha az is ködből lett volna, és összevegyült az erdő gonosz sötétségével. Semmi se hallatszott immár.
       Éhon hátraugrott a Fekete Özvegy újabb támadása elől, majd nekirontott, és sikerült megvágnia lábát, melyből bűzös vér tört elő. Dwan egyre jobban beleélte magát a harcba. Élvezte, hogy egy erős ellenféllel harcolhatott; éppen ezért egyre nagyobb hévvel támadott. Soma is állta a sarat, még ha ő maga egy kicsivel fáradtabb is volt társainál, de azért hősiesen küzdött. Ez volt életének egyik legveszélyesebb harca; nem maradhat alul, küzdenie kell, amíg csak bírja erővel.
       A Fekete Özvegy ismét nekirontott a három bajtársnak. Gonosz szemeiben izzó gyűlölet égett, miközben Éhont vette célba, ki előrántotta egyik rejtett kését, amit a Fekete Özvegy felé dobott, eltalálva ezáltal az egyik szemét, mitől az ocsmány dög fájdalmasan felkiáltott.
       Váratlanul érte a törp merészsége, ami akkora haraggal töltötte el a lelkét, mint még soha. Ez a törp-fattyú megvakította az egyik gyönyörű szemét, amit nem hagyhatott megtorlás nélkül. Gyűlölködve nézett rá Éhonra, majd feléje kezdett el rohanni, de nem érte el a törp-herceget, mert abban a pillanatban Dwan elébe termett, és fejszéjével levágta az egyik lábát, minek vérző csonkjából orrfacsaró zöldes vér csöpögött a földre.
       A fájdalom csak növelte a Fekete Özvegy gonoszságát és haragját. Kezdte unni, amiért egyszer sem sikerült megsebeznie ellenfeleit, miközben azok egyre súlyosabb sebeket ejtettek gyönyörű testén. Ideje lenne végre véget vetni ennek a harcnak, és komolyan megleckéztetni ezeket a törp-fattyakat.
       Dühtől izzó szemeit Soma felé fordította, ki ott állt előtte, kivont karddal a kezében, és figyelte mindenegyes mozdulatát, hogy még idejében meg tudja védeni magát tőle.
       Éhon követte az Özvegy pillantását. Szemeiben aggodalmas felismerés kezdett el csillogni, mikor rájött, mire készül az ocsmány bestia. Azonnal a Fekete Özvegy után vetette magát, ki egyből Soma felé kezdett el iramodni, mivel úgy gondolta, hogy a habo a leggyengébb harcos közöttük; és ha elkapja, akkor olyan fájdalomban részesíti a törpöket, mint amilyenben ők részesítették, mikor elvették egyik szemének világát.
       Már majdnem sikerült elérnie Somát, mikor egyszer csak Éhon fölugrott a levegőbe, egyenesen a Fekete Özvegy fölé, ki egyre csak Somával volt elfoglalva, és nem vette észre azt a közeledő veszélyt, ami hamarosan a vesztét okozta.  
       Éhon egy elegáns szaltót csinált a levegőben, miközben az egyik lábát kinyújtotta, majd igyekezett úgy kiszámítani az esését, hogy a lehető legpontosabban találja telibe az Özvegy testét.
       A Fekete Özvegy megállt egy pillanatra. Nem értette, mi az a veszélyérzet, ami hirtelen elkapta őt, de már nem volt ideje gondolkodnia ezen. Akkora erő találta telibe, ami azonnal kioltott belőle minden életet, és összezúzott testtel ott feküdt a földön, szemeiből pedig kihunyt minden fény és értelem.
       Soma rémült csodálattal nézett Éhonra, ki továbbra is ott állt az Özvegy testén, és hidegen nézett le a bestiára. Most tudatosult benne, hogy az, amit az előbb látott, az Éhon valódi képessége, amit az apján kívül nem láthatott senki más. Képes volt akkora erővel rátaposni másokra, hogy az könnyen az ellenfele életébe került. Nem is szerette használni ezt a képességet, mert veszélyes volt, és könnyen megölt vele másokat. Csak kivételes alkalmakkor szokta alkalmazni, de akkor is csak ritkán, főleg mikor már nem volt más választása.
       Dwan csodálkozva nézett fiatal társára; most először látta tőle ezt a képességet, és alaposan meglepte annak mértéke és brutalitása. Még szerencse, hogy nem állt le vele komolyabban harcolni, különben jócskán megjárta volna. Krain jól kiképezte a fiát, az biztos.
       Éhon közelebb lépett Somához, majd szemügyre vette, hogy megállapítsa, van-e sérülés rajta; de ahogy elnézte, nem volt rajta egy karcolás se. Kivéve talán azt a sebet, ami az arcán volt, de ezt leszámítva más sérülése nem volt. Még idejében sikerült megvédenie.
       - Örülök, hogy nem esett bajod – mondta Éhon Somának. – Jól harcoltál.
       Soma zavartan sütötte le szemét.
       - Igyekeztem jó lenni – válaszolta. – De mi volt ez, amit láttam tőled? Hogyan voltál képes egyetlen rúgással végezni vele?
       - Ez is Drain vérvonalához köthető. Erre is egyedül ő volt képes, és nem csak a gyorsaságra. Kivételes képesség, amit hosszú évekig gyakorolnia kell annak, aki képes használni ezt az adottságot. Bár nemigen szeretem használni. Ronda egy képesség, amivel nem szabad csakúgy visszaélni. Alkalmazni is csak akkor szoktam, ha nincs más választásom.
       Soma bólintott. Nem is gondolta volna, hogy a törpök ilyesmire is képesek voltak. Ha eddig azt gondolta, hogy törpök milyen érdekesek tudnak lenni, akkor rá kellett jönnie, hogy nem csupán érdekesek, hanem egyenesen lenyűgözőek voltak. Krain a gyorsaság mestere volt; Dwan a kitartás és a rendkívüli bátorság használója; Kahin a fürgeség és a pontosság alkalmazója; Éhon pedig a nagy fizikai erő mestere volt. Mindegyik képesség lenyűgöző volt a maga nemében. Szerencse, hogy ők négyen csatlakoztak Sadokhoz. Így több esélyük lesz legyőzni Srant, ha Krainékhoz hasonló harcosok lépnek velük szövetségre. Soma őszintén hitt ebben.
       Mozgolódásra lettek figyelmesek, mire mindannyian megszorították fegyvereik markolatát, és várták, hogy az ellenség kilépjen a fák közül, de legnagyobb döbbenetükre Mellon volt az, aki felbukkant előttük. Nem könnyebbültek meg azonnal. Ez a Fekete-erdő birodalma volt, ahol sok gonosz lény élt. Lehet, egyikük felvette a mágus alakját, és így próbál meg a közelükbe jutni. Óvatosnak kell lenniük. Addig nem szabad elhinniük, hogy ő Mellon, amíg ki nem derítik, hogy tényleg ő az.
       - Állj! – szólt oda az öreg mágusnak Éhon. – Egy lépést se tovább!
       Mellon megállt, és a három bajtársra nézett, akik ellenségesen figyelték őt.
       - Nem kell aggódnod, Éhon – mondta Mellon. – Én nem vagyok ellenség.
       - Ki tudja? – válaszolta Éhon hűvösen. – Akár Mellon vagy, akár nem, ki fogom deríteni.
       - És azt mégis, hogyan akarod? – kérdezte a mágus szórakozottan.
       - Tégy valamit, amit egyedül Mellon szokott megtenni. Valamit, ami elárulja valódi kilétedet.
       Mellon elmosolyodott, de nem állt ellent a fiatal törp-herceg parancsának. Maga elé helyezte botját, majd lehunyta szemeit, és mindhármuk ámulatára, teste fiatalodni kezdett. Mikor megfiatalította magát, Soma azonnal rájött, hogy ő tényleg Mellon volt; kivéve Éhon és Dwan, mivel ők még nem látták tőle ezt a varázslatot. Fenyegetően emelték fel fegyvereiket, de Soma megállította őket.
       - Várjatok! – mondta Soma. – Ő tényleg Mellon. Láttam már tőle ezt a varázslatot. Tényleg képes megfiatalítani magát.
       Éhon és Dwan a habóra néztek; bár egy kissé kétkedve, de hittek társuknak.
       - Örülök, hogy még emlékszel erre a varázslatomra, Soma fiam – mondta Mellon visszaváltozva. – Ezt a képességemet csak azok ismerik, akik látták már ezt tőlem. Rajtad kívül csak Sadok, Erethon, Tran és Deren tudja, hogy képes vagyok megfiatalítani magamat.
       - Még szerencse, hogy Soma ezt tudja, mert akkor alaposan megjártad volna – mondta Dwan, de hangjában megkönnyebbülés is vegyült.
       - Ha itt vagy, az azt jelenti, hogy megtaláltad Kahint, igaz? – kérdezte Éhon.
       - Nem éppen. Bár tudom, életben van, és hogy Derennel együtt éppen felénk tart. Trant is érzem, de őt csak halványan. Valószínűleg megsérülhetett.
       - Megsérült? – kérdezte Soma rémülten, majd el akart indulni, de a mágus visszatartotta.
       - Nyugalom – mondta Mellon. – Hamarosan megérkeznek ők is.
       - Szóval Kahin életben van? – kérdezte Éhon. – És apámmal és Sadokkal mi van? Róluk mi hír?
       - Ő és Sadok összeakadtak a Köd Királlyal, a Fekete-erdő egyik legveszélyesebb lakójával. Elküldtem hozzájuk Erethont, hogy segítsen nekik. Én magam pedig eljöttem hozzátok, hogy nektek segítsek. De amint látom, már nincs is szükség erre.
       Hamarosan újabb alakok jöttek elő a fák közül. Mindenki megkönnyebbülésére Kahin és Deren volt az; a fiatal fejvadász karjában tartotta az eszméletlen Trant. Éhon elmosolyodott, mikor meglátta Kahint. Úgy tűnt, semmi baja nem esett, leszámítva azt a sebet, ami a combján volt. Éhon ezt roppant különösnek találta. Valaki megsebezte Kahint? Ez eddig csak két személynek sikerült, mivel Kahint nem lehetett csakúgy megsebezni. Azonban Tran igen súlyos állapotban volt. Arca teljesen sápadt volt, úgy tűnt, mintha halott lenne. Soma aggódva rohant Derenhez és nézett fel unokatestvérére.
       - Nem néz ki valami jól – mondta Mellon, és Derenhez lépett. – Mi történt vele? Sérülés nem látszik rajta.
       - Csak az elméje sérült meg – mondta Kahin. – Nem tudom meggyógyítani. Te talán tudsz rajta segíteni.
       - Talán – felelte Mellon, és átvette Derentől az eszméletlen habót, majd leült vele a földre.
       Alaposan vizsgálni kezdte, míg a többiek körbeállták és figyelték, mit csinál. Soma egész testében reszketett, és végig azon izgult, hogy Mellonnak sikerüljön meggyógyítania Trant. A mágus arca néhány másodpercig feszült maradt, ahogy Trant vizsgálta: végül elmosolyodott. 
       - Menni fog ez – mondta derűs hangon, majd kezét, a fiatal habo fejére tette, és varázsigéket kezdett el mondani.
       Egy ideig semmi se történt, majd egyszer csak látták, hogy Tran arcába kezd visszatérni az élet és a szín. Tran szemhéja megrebbent, mikor ébredezni kezdett. Majd felnyitotta szemét, és egy pillanatra üresen nézett maga elé, aztán erőt merített, és lassan felült. Soma megkönnyebbülten lélegzett fel, majd magához ölelte Trant, aki értetlenül nézett maga elé. Nem emlékezett arra, hogy mi történt.
       - Hol vagyok? – kérdezte Tran halkan, mire Soma elhúzódott tőle.
       - Barátok között – mondta Soma. – Hogy érzed magad?
       - Fáradtan – felelte Tran. – Mintha egyhetes mély álomból ébrednék. Bár nem hiszem, hogy tudom, milyen egy hétig aludni.
       - Meg fog gyógyulni – mondta Mellon mosolyogva. – Ez már a régi Tran beszéde.
       - Szerencsés vagy, kölyök – mondta Dwan. – Egyáltalán mi történt veled?
       - Ha én azt tudnám – válaszolta Tran. – Nem emlékszem semmire se.
       - Talán jobb is így – felelte Deren. – Így legalább nem fog kínozni téged annak az emléke, ami veled történt.
       - De mégis, mi történt? – kérdezte Soma. – Titeket is megtámadtak?
       - Néhány árnyszörny volt – mondta Deren. – Tranon egyre jobban eluralkodott a Fekete-erdő gonosz hatalma; ezért is nem tudta megvédeni magát a rá leselkedő veszélytől. Egy ideig sikerült megvédenem, de egyre több árnyszörny bukkant fel. Ha Kahin nem segített volna, mindketten halottak lennénk. Még szerencse, hogy képes irányítani a fehér tűz hatalmát.
       - Fehér tűz? – kérdezte Tran érdeklődve. – Az meg mi?
       - Egy hatalmas erejű láng, amit csak olyan lények képesek használni, akik rendkívüli varázserővel bírnak – válaszolta Deren tanítványának. – A halandók világában nem létezik. Ahhoz, hogy valaki használni tudja, a saját varázserejét kell csaléteknek használnia, hogy megidézhesse és alkalmazhassa, mindezt úgy, hogy valami tárgyba gyűjti az erejét. Erre persze az a kard a legalkalmasabb, amit Kahin oldalán látsz. A tünde-kardok képesek magukba gyűjteni e láng lenyűgöző erejét.
       - Hiszen ez csodálatos! – mondta Tran fellelkesülve, habár még mindig nem értette, mi is valójában az a képesség, amit Kahin használt, hogy megmentse Deren és az ő életét.
       Soma megforgatta szemeit. Dwan csak szárazon mosolygott.
       - Úgy tűnik, a kis vakarcs kezd egyre jobban lenni – mondta gúnyosan, mire Tran ráemelte felháborodott pillantását, de Mellon szerencsére közbeszólt, különben ki tudja, hová fajultak volna a dolgok.
       - Az a fő, hogy éltek – felelte Mellon. – És örülök annak, hogy te is életben maradtál, Kahin. Igen alattomos ellenfelet fogtál ki magadnak.
       - Csak egy szánalmas alakváltó volt – nézett félre Kahin, és szemében undor és megvetés fénylett. - Megpróbált az érzéseimmel szórakozni, és ezért drágán megfizetett. Ő az, aki holtan fekszik, és nem én.
       - Ő volt, aki megsebzett? – kérdezte Éhon.
       - Nem, magamnak csináltam, hogy a fájdalommal megtörjem az illúzióját. De nem kell aggódnod, nem olyan súlyos.
       - Viszont nem ártana bekötözni és ellátni, nehogy elfertőződjön.
       - Ahogy akarod – hagyta helyben Kahin unokatestvére válaszát, majd ő maga is leült a földre, és hagyta, hogy Éhon ellássa őt; a többiek pedig várták, hogy Sadok, Krain és Erethon is megérkezzen.
       Amíg várakoztak, mindent elmondtak egymásnak arról, hogy mi történt velük, miután szétválasztották őket egymástól. Talán két órát, ha várakoztak, mire Sadok, Krain és Erethon visszatértek hozzájuk. Mindannyian megkönnyebbültek egymásnak, amint meglátták a másikat és megbizonyosodtak arról, hogy mindenki épségben van. Krain mérhetetlen örömöt érzett, amiért látta, fia és Kahin életben vannak; pedig biztos volt abban, hogy ők is kemény csatán vannak túl. Erről már akkor meggyőződött, amikor meglátta a Fekete Özvegy holttestét, és rögtön tudta, hogy csakis Éhon lehetett az, aki végzett vele.
       Soma örömmel rohant oda Sadokhoz és ölelte magához, ami egy kissé meglepte az idősebb habót, de azért viszonozta a fiatal habo ölelését, majd elhúzódott tőle, hogy alaposan megnézze magának.
       - Nem látszik rajtad, hogy megsérültél volna – mondta Sadok. – Kivéve talán az arcodon, de ez nem tűnik túl vészesnek.
       - Rajtad se látszik, hogy egy komoly csatán vagy túl – felelte Soma mosolyogva. – Pedig úgy hallottam Mellontól, hogy egy igenveszélyes ellenféllel harcoltál, akit Köd Királynak hívnak.
       - Miért? Ki az a Köd Király? – kérdezte Tran, aki most először hallotta ezt a nevet.
       - Tényleg kezdesz meggyógyulni – mondta Kahin a fiatal habónak, és őszintén örült annak, hogy élénk vidámsága még a régi volt. – Ha már ilyen élénk érdeklődést mutatsz.
       - Hogyhogy meggyógyulni? – kérdezte Sadok, és Tranra pillantott. – Megsérültél?
       - Mindent a maga idején – mondta Mellon barátjának. – Először is, pihenjetek meg, aztán mondjátok el, mi történt veletek, és hogy miképpen győztétek le a Köd Királyt. Utána a mi történetünket is elmeséljük.
       Sadok, Krain és Erethon úgy tettek, ahogy a mágus mondta nekik. Megpihentek egy kicsit, ettek is valamicskét; legalábbis azt a kevéske élelmet, ami még megmaradt nekik, aztán mesélni kezdtek egymásnak. Miután mindent elmondtak egymásnak, és miután Dwan abbahagyta a zsörtölődést, mikor megtudta, Erethon hogyan győzte le a Köd Királyt, mély hallgatás borult rájuk. Túléltek egy veszélyes és kimerítő csatát, ismét együtt voltak, de mi lesz most ezután? Igen, folytatniuk kell a keresést. Meg kell találniuk Deremirt, hiszen ezért jöttek ide valójában; és biztosan értesült már az ittlétükről, na de akkor miért nem jött még elő? Egyáltalán nem kíváncsi arra, hogy kik azok az idegenek, akik csak úgy bemerészkedtek az ő erdejébe?
       - És most hogyan tovább? – törte meg a csöndet Dwan. – Folytatjuk a keresést?
       - Nincs más választásunk – felelte Sadok. – Vissza nem fordulhatunk. Ezek után már nem.
       - Gondolod, sikerül megtalálnunk Deremirt? – kérdezte Soma. – Ez az erdő hatalmas. Ki tudja, mióta vagyunk már itt? Ennyi idő alatt csak megtaláltuk volna.
       - Nagyon is tisztában van azzal, hogy itt vagyunk – mondta Mellon. – Az ő figyelmét se kerüli el az, ami a Fekete-erdőben történik. Biztosan hallott arról, hogy végeztünk az erdő két legveszélyesebb harcosával.
       - Hamar terjednek itt a hírek, ha ezt mondod – mondta Krain. – Arra számítasz, hogy felkeltettük az érdeklődését?
       - Ami nyílván meg is történt – válaszolta Deren. – Máskülönben Mellon nem beszélne így, ha nem eszerint volna.
       - Mindenkiben van egy kis kíváncsiság – mondta Mellon. – És ez alól Deremir se kivétel. Biztosan érdekli őt a kilétünk, most hogy megmutattuk, mire vagyunk képesek. Mert már rájött arra, hogy nem egyszerű harcosok vagyunk, akik meggondolatlanul tévedtek be a Fekete-erdőbe. Tudja, célunk van ezzel. És el fog jönni hozzánk, hogy kiderítse, mi az.
       - Olyan, mintha olvasnál a gondolataiban – mondta Tran. – Ha már így tudod, mire gondolhat.
       - Nem jársz messze az igazságtól – válaszolta az öreg mágus. – Már azóta olvasok a gondolataiban, amióta beléptünk ebbe az elátkozott erdőbe. Eleinte nem sokra tartott minket, és nem foglalkozott velünk. De most már rájött arra, kik vagyunk.
       - Örömmel halljuk ezt – mondta Krain. – Akkor nincs más hátra, mint hogy szépen kivárjuk, amíg el nem jön hozzánk. Igazán megkönnyíti a dolgunkat – ezt már gúnyos megvetéssel mondta.
       - Persze, hogy kivárjuk – felelte Sadok. – És hogy utána mi lesz? Azt majd meglátjuk. Egyelőre csak ki akarja deríteni a célunkat. Ez még nem jelenti azt, hogy csatlakozni is fog hozzánk.
       - Majd el fog dőlni ez is – mondta Mellon. – Most mindenesetre próbáljunk meg aludni. Pihenjük ki harcunk fáradalmait. Ma éjszaka biztonságban leszünk.
       Mindenki azt tette, amit a mágus mondott. Amúgy is olyan kimerültek voltak, hogy képtelenek voltak arra gondolni, hogy meg fogják-e őket támadni, amíg alszanak. Így hát mindannyian nyugovóra tértek, és az álom azonnal magával ragadta őket. Sadok arra ébredt, mintha valami megreccsent volna a közelében. Szeme azonnal felnyílt és rögtön talpra szökkent, miközben gyorsan előrántotta kardját. Fagyosan nézett abba az irányba, ahonnan azt a fenyegető érzést érezte, mely egyre csak közeledett hozzá. Ilyen fajta gonosz erőt csak egyszer érzett élete során, még ha nem is volt olyan erős, mint az Övé. Tudta, ki volt az, aki közeledett hozzá és felkészült a vele való találkozásra.
       Megszorította kardja markolatát, mikor meglátta a sötétségből előtűnő magas alakot. Barátai is megérezték a közelükben ólálkodó veszélyt, mire mindannyian felébredtek és talpra szökkentek, miközben előrántották fegyvereiket. És ekkor megláttak azt, akiért valójában eljöttek ebbe az erdőbe. Végre szembe találták magukat Deremirrel, az Elátkozott Harcossal.
       Hogy milyennek találták őt? Mindenesetre nem úgy nézett ki, mint amilyennek elképzelték. Majdnem úgy nézett ki, mint egy átlagos ember, és akár még kellemesnek is mondhatták volna megjelenését, ha nem érezték volna rajta azt a gonosz erőt, ami szörnyeteggé varázsolta őt. Deremirnek szőke haja volt, mely kócosan hullott bele borostyán sárga szemébe. Ruházata egyszerű volt, nem viselt páncélt, se láncinget; ami igazán különös volt rajta, azok a gyolcskötések voltak, melyek egész karját befedték, és amiket még a szája körül láttak, melyekkel éles fogait fedte be. A kötéseket valamikor a tündék készítették neki, amivel elfedhette és elzárhatta gonosz sebeit, miket egykor Sran okozott neki. Oldalán még mindig ott hordta régi kardjait, miket Sötétpengének és Hasító Szárnynak hívták, melyekkel egykori ellenségeit ölte meg. Éles karmokban végződő ujjai fekete vértől voltak mocskosak: egy korábbi kobold áldozata vére volt ez.
       Végre egymással szemben álltak. Deremir kifejezéstelenül nézett végig az előtte álló harcosokon. Nem mutatott érdeklődést, nem mintha elvárták volna, hogy érdeklődjön irántuk. Sadok ekkor előrelépett, és megszólította Deremirt:
       - Te lennél Deremir, az Elátkozott Harcos? – kérdezte Sadok oly szigorúan, ami egyből felkeltette Deremir érdeklődését.
       Végignézett az apró habón, és ekkor észrevette rajta, hogy ő maga is Sran átkával van megsújtva. Ez aztán a különös véletlen. Egy habo, akit maga Sran átkozott meg. Ez nem túl gyakran esett meg egy habóval, hogy maga a Sötétség Ura átkozta meg. Ez csak egyetlen dolgot jelenthet: maga Sadok állhat előtte, aki legyőzte Srant. Csak őt átkozhatta meg a Sötétség Fejedelme.
       - Szép kis átokkal sújtottak téged – szólalt meg végre Deremir, és Sadoknak szeme se rezdült meg, mikor ezt mondta neki. – Nem lesz könnyű megszabadulnod tőle. Már, ha tudnál.
       - Miért? Te talán meg tudsz szabadulni a téged sújtó átoktól? Akit Sran egyszer megátkozott, az alól az átok alól semmi se fogja feloldozni. Bárhogyan is szeretnéd ezt.
 
Folytatjuk.

********************

 10. BEMUTATJUK… 

 SZILÁGYI ANITA  VERSEIT - ŐSZIKÉK

SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ:

Szilágyi Anita

Nevem Szilágyi Anita.Nyolc éve írok verseket. Műveimet a Poet irodalmi oldal rendszeresen közli. 230 írásom látott eddig napvilágot. Verseim irodalmi folyóiratokban, újságban, antológiákban, jelentek meg. Számomra a versírás az egyetlen orvosság, mely gyógyítja érzelmi sérüléseimet, ezáltal felerősíti testemet. Versírás inspiráció és a legjobb motivációs tréning. Szeretnék még sokat fejlődni, és elismertebbé válni a művészet világában. Szeretném, ha verseim a jövőben több olvasóhoz eljutnának, és átéreznék az írásom őszinte mondanivalóját.

Illusztrációk a verseimből:

1.  vers. Őszikék
 
Meséljetek nekem, őszikék,
Miért szálltak tova a kis fecskék?
Elmúlásról hegedülnek épp,
Meghervadt már minden tájkép!
 
Meséljetek nekem, őszikék,
Hol van a varázs, hová lettél, csoda-kék?
Hallgatom az őszi eső bús énekét,
Átmossa bennem a nyár édes emlékét.
 
Meséljetek nekem, őszikék,
Még rólam is szólnak szép regék?
Elhaló napsugár fénye opálos derengés,
Besötétült világ bennem matt szürkeség!
 
Meséljetek nekem, őszikék,
Miért húzzák vonójukat mélyen a lélekzenék?
Felsírnak szívemből az elfojtott könnyek,
Porrá zúznak a nehéz sziklakövek!
 
Meséljetek nekem, őszikék,
Örök álmomig elringatnátok, bíborkék?
Gyenge testem ráomlik a nyirkos avarra,
Bús szerelemhajtásom áthajlik kopjafámra.
 ___

2.  vers.Őszelő
 
Tollászkodó ősz árnyas hárs alatt
Vénkisasszony nyoszolyójára hullt pitymallat
 
Szőke felhőre rőt kontyát kiteregeti
Komorságra, piros repkényét eregeti
 
Napfény szirmaiból nagyokat tépünk
Perzsaavarszőnyegben lassúbb léptünk
Hervadásom rezgő őszelőben
Vénülő fény, felrezdül mécsesemben
 
Sötétlila tenger örvényét fodrozza bősz szél
Kagylóhéj márványerezetén hableány zenél
Mólónál síró sirálycsapat sürög
Hűvös bőrömre mahagónihullám csöpög
 
Lekuporodom rideg sziklaszirt tövében
Fázom, felöltöm rozsdás őszi bekecsem
Halkan duruzsoló rőzsetűz fényében
Nesztelen érzéseink ölelkeznek meztelen!
 ___

3. vers. Szívfalamba zárt magány
 
Gesztenyék kopogásával szférámba törtél!
Már megint itt vagy? Hívatlan vendég!
Szívtégláim közé szorosan bepréselődtél!
Nem akartalak! Asztalomnál helyet foglaltak nemrég!
 
Összetört bennem végleg ez a nyár!
Szívem csupán beékelt fájdalmat érintő idegpár!
Megcsaltál! Hirtelen jött, hevesen lobogó verőfény...
Azóta hűvös a reggelem, nappalom is vérszegény.
 
Ez a nyár kiölte szívemből a Napsugár melegét!
Hasogat a csend! Kiszárítja energiám velejét!
Dobogtat szívfalamon a magány! Kitörni készül talán?
Kellesz nekem, fényár! Lúdbőrzök életem alkonyatán.
 
Szerelmes volt belém a hódító nyár? Vagy csak játszott csupán?
Gyümölcsei mézét oly sokszor éreztem számon buján,
Kívántam a mustos szerelem nedűjét kortyolgatni!
Élveztem perzselődésünk! Éheztelek pátyolgatni!
 
Bohém álom volt csupán nekem ez a nyár, azt hiszem!
Elhittem, hogy a boldogság nekem is jár, ha őrizem,
Nőiességem virágait mohón falták a tiszafák,
Cserfességem őszi sértődések elnémították!
 
Uralma alá vont engem váratlanul ez a nyár!
Marionett voltam, kiben hamar felépült a légvár,
Csókoltál, becéztél, kellemes volt ez a dorombolás,
Majd, mint egy rosszalkodó bábhoz szólt a dorgálás!
 
Mozaikjaim visszhangosan csörrentek ezen a nyáron!
Csatát veszített eszelősségem robbant aurámon!
Rohantam a távolba, hegyeket másztam! Vadásztalak!
Szeltem Tiszát, dúltam Dunát, suhanó fákban láttalak!
 
Megadom magam, ezen a nyáron gyarmatod leszek!
Hiszek a csodákban, szívem tombolja: Nem Feledlek!
Üres szívkamrám, érzem, aortapumpáidban pulzál,
Teliholdkor ösvényt vágok, hisz szerelmed ott bujkál...
 
Lapulsz színes őszben! Rejtőzöl előlem észrevétlen!
Ha összeégne szemünk, szökkenne őzikém szemérmesen,
Dívás színteremről leléptetve mellékszereplővé váltam,
Hódítasz Múzsákat! Én meg emlékünkkel bőrig áztam!
 
Hamisságod álcázod zsákmányejtésed trófeáján,
Szétcsúszott lakatunkat betemette az Appenninek,
Te csak élj önfeláldozón, s ne mondd el senkinek,
Hogy hideg rázza testem életem túloldalán!
 ___

4. vers.Tölgyapó
 
Öreg tölgyapó kérges odvában
Levéllel bélelt, vaskos kuckóban
Makk úrfi kopog serényen
Megsárgult őszköpenyem zsebében
 
Csicsergő csemete, agg fészkedbe bújtam
Hűvös árnyad alatt siránkoztam
Bölcsen hallgattál, nem voltál mostoha
Szeretlek téged, te vén apóka
 
Lombpalástodba rejtőzöm titkon
Derengő fényed félhomályomba oson
Fázós bokrok dideregve ölelkeznek
Felszálló köddel illúziót kergetek
 
Törzsed évgyűrűibe róttam nevem
Ellopott álmomat itt mindig megleled
Szemednek fénye ősszel elszökött
Remegő pillanatomban kristálygömböm eltörött
 
Szürke hajnalon párát lehelő sóhajok
Tarajos tengerárban mentőcsónakok
Lábam lenyomata nyirkos mohában
Elsüppedek bánatom mocsarában
 
Bús melankólia, mély gyászolás
Bölcsen elballagó elmúlás
Borzas szellő szökell szarkalábamon
Jós bagoly huhog haranglábakon!
 ___

5. vers. Ősz Király palástja
 
Ősz Királyunk lassan feltűzte Nyárlány haját,
Skarlátvörös fénytűkkel kidíszítette pántlikáját,
Ráborította a színpompás királynői ruhát,
Kontyára emelte tiszta-arany koronáját,
 
Ősz Királyunk varázspálcájával átszínesítette az erdőket,
Sugallt még ránk egy kis bájoló szív-meleget,
Nyárlány nagyon büszke volt Ősz Királyunkra,
Hogy ily fenséges látványt festett világunkra,
 
Napfelkelténél Ősz Király Nyárlány haját fésülte,
Aranyfényű tincseit fagyöngyökkel ékesítette,
A természet legszebb évszaka az ő csodatételük,
Tölgyesek ezernyi színes küldeménye édesük,
 
Ősz Királyunk palástját beborítják bíborvörös falevelek,
Nyárlány lágy sóhajaival fújnak langyos szelek,
Ősz Királyunk Nyárlányt ültette karmazsin trónszékére,
Hiszen a benne élő szépséget szórta szét földkerekségünkre.

********************
  11. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 

VÉGHELYI JÓZSEF : Ruha vagy ruházat

 

 Hogy, hogy nem - nyilvánvalóan genetikai defektusom miatt -, de ha valamilyen csoport tagja vagyok, akkor rövid időn belül, érthetetlen módon mindig a lányok, asszonyok között találom magam. Valamilyen delejes erő árad belőlük, én meg bizonyára jól „mágnesezhető” anyagból készültem, ezért odatapadok a hölgyekhez. Számomra többnyire érdektelen dolgokról beszélgetnek a drágáim, mégis sokat lehet tanulni tőlük. Be kell vallanom töredelmesen (ez enyhítő körülmény lehet még valamikor…), hogy a magyarul folytatott diskurzus nem minden szavát, mondatát tudom férfiésszel értelmezni. A feleségem szerint sokat kell még fejlődnöm, de Ő majd a gondjaiba vesz! Tökéletes embert szeretne faragni belőlem immár több évtizede. Eddig még nem sikerült, de a pedagógiai optimizmusa töretlen irántam. 
Hiába, a jó tanár sohasem adja fel…!

Véghelyi József

  Valamelyik utazási iroda által szervezett csoporttal egy franciaországi kisvárosban kellemes délutáni sétára indultunk. Lágy, meleg szellő próbálta reménytelenül összekócolni  gyér hajamat. Az asszonyok persze letye-petye-lepetye üzemmódban voltak, s én  közvetlenül mögöttük lépkedve próbáltam tanulni tőlük ezt-azt. Kisvártatva előkerültek a csak nőkre jellemző beszédtémák. Úgymint: ki kivel, mikor és hol, és egyáltalán a téma alanya hogy néz ki(?), úgy öltözködik, mint egy papagáj. Semmi önkritikája sincs, pedig gyakrabban belenézhetne a tükörbe…! A „kötelező” szapulás után következett a menetrendszerinti kölcsönös dicsérgetés: hol vetted ezt a cuki blúzt, a cipő pedig egy valóságos költemény és biztos nagyon drága volt! Egyáltalán drágám, olyan irigylésre méltó ízlésed van…! Biztos térdig lejárod a lábad, mire összeállítod a toalettedet!
A válasz azonnal kész (…mily meglepő…):
 -  Á, dehogy filléres ócskaságok ezek! Úgy képzeld el, hogy az egészet a turkálóban vettem pár száz forintért! - közölte a hölgykoszorú egyik virágszála, némi felsőbbséggel a hangjában.
-  Nem mondod… - bugyborékolt elő az álcsodálkozó válasz. Innentől kezdve elszabadult a szavak áradata.
 
  Többször megállapítottam már, hogy a lányok, asszonyok csodálatosan gondolkodnak. A Hamlet monológ …„lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés?”...lételméleti filozófiáját sajátos módon a mindennapi életre lefordítva ők úgy értelmezik, hogy …”venni vagy nem venni: az itt a kérdés?”…A gyakorlat persze még ennél is egyszerűbb: venni! Szó sincs tehát töprengésről!
A férfi eszem kellő hosszúságú  vásárlási eszmecsere után csak két - számomra is érthető - szót tudott megjegyezni. Ezek: ruha és ruházat. A legnagyobb kavarodást mégis az okozta bárdolatlan elmémben, hogy asszonyaink egyszer ruhát emlegettek, máskor pedig ruházatot! Eléggé el nem ítélhető módon, tájékozatlanságomat feloldandó megkérdeztem a szebbik nemet:
-  Nem mindegy, hogy ruha, vagy ruházat?
Először úgy néztek rám, mint egy zombira. Nem is értették, hogy mit kérdeztem…! Egy poroszos, határozott  hang odaszegezett a járdára:
- Hát persze, hogy nem mindegy! - csattant fel az egyik csinoska.
- Amit a nők egybeszabva hordanak az a ruha - replikázott egy másik. Ruházat pedig az, amit az ember a feje búbjától a talpáig hord!
- De hát az is ruha, nem?! - értetlenkedtem tovább.
- Jaj, dehogy. A szoknya, ing, bugyi, sál, stb. a ruházat részei, de ezeket ruhaneműnek szoktuk nevezni - torkolt le egy „asszonyság kinézetű” teremtés a vita lehetőségét is kizárva.
 
Végig mértem oktatóm testi méreteit, s elképzeltem, ha ő lenne a feleségem nem sok ép csontom maradna hűtlenségem esetén…!
Még néhány lesajnáló mondat következett, és már semmit sem értettem az egészből. Ez túl sok volt nekem. Kicsit lemaradtam a hölgyeimtől, hogy rendbe szedjem összekuszálódott gondolataimat. Valószínűleg egy értelmiségihez méltatlan arcot vághattam, mert a velünk együtt kiránduló házaspár férfi tagja - aki kollégám és barátom is volt egyben, és lányai vannak - segített rajtam. Sétánk során éppen egy állóvizes tavacska mellett mentünk el, amely tele volt békalencsével, hínárral, és jó pár fuldokolni látszó műanyagflakonnal. Ezt látva  a tóra mutatott:
 
- Nézd ezt a kis tavat, úgy néz ki, mintha víz lenne benne, pedig az állapotát tekintve inkább vizelet. No, hát ekkora a különbség a ruha és a ruházat kötött…!
A fény kigyúlt, megvilágosodtam! Most már értem a különbséget. Ám a kis ördög nem hagyott nyugodni, és ártatlan arccal az oktató nőtársaim felé gurítottam Paris aranyalmáját :
- Most már mindent értek, de akkor a kezeslábas micsoda, ruha vagy ruházat…?
Feldobtam a magas labdát, s nem vártam meg a választ. Legyen ez a ő gondjuk. Akármennyire is szeretem Őket, én minden esetre hátrébb vonultam. Biztos, ami biztos! Nem akartam, hogy „megruházzanak”!
 
Folytatjuk a sorozatot.

********************

 12. VÁLOGATÁS VERSEIMBŐL 
 
JUHÁSZ MAGDA   KÖLTŐNŐ - DE JÓ LENNE JÓNAK LENNI
 
VERSEK
 
01.Juhász Magda: Gyújtsatok tüzet!
 
Lobogjanak a tüzek az éjszakában,
világítsák meg az utat,
melyet a sok földi vándor,
évszázadok óta kutat.
Míg van a szívünkben láng,
ne hulljon ránk a sötétség,
rázzuk le magunkról undorodva,
a gonosz ránk vetett bilincsét.
Legyünk az utolsó tűzgyújtók,
sok apró tűz kell hogy égjen,
rávetve minden ármányt,
fohászunk az égig érjen.
Hogy megmaradjon nekünk a Föld,
a jó Pásztor adta adomány,
gyújtsatok tüzet az éjszakában,
és szálljon égig a fohász.
 ___
 
02.Juhász Magda:  Sírj az esőben
 
Menj csak az esőben, menj csak magad.  
Nézd az esőtől ázott falakat, 
az őszi leveleket a sárban, 
színüket vesztve a bús magányban, 
a szürke felhőket fejed felett, 
a hold ontotta hideg fényeket, 
a lámpáknál imbolygó árnyakat, 
és sírj csak az esőben, sírj magad. 
Budapest.2013.november.6.
 ___

03.Juhász Magda: Eljött az ősz
 
Nézd kedvesem, eljött az ősz 
a fákon már szélvihar táncol,  
és udvarunkban a sok dió  
 csörögve hull, a fáról.      
Háztetőnkről galamb figyel,  
és amint a dió megreped,  
csendesen suhanva felkapja,  
s viszi a dióbelet.   
Az utcákon sietve járnak,    
bár az őszi nap tüze heves,  
októberben nehéz elhinni,  
hogy ily nagy meleg lehet.  
Esőt várunk, de hiába  
száraz a kertünk, és a liget,  
kókadtan lógnak az ágakról,  
a fonnyadt falevelek.   
Felettünk ragyog az égbolt,  
talán a nyárról mesél nekünk, 
de utat tör magának az ősz,   
hiába reménykedünk.    
Nézd kedvesem eljött az ősz, 
talpunk alatt az idő pereg,  
fagyot hoz felénk az őszi szél,
de nem győzhet szíveink felett. 

Budapest.2014.     
 ___

04.Juhász Magda: Édes hazám
 
Édes hazám, drága hazám,
földönfutó lett a nép,
nincs ruhája, nincs kenyere,
feje felett nincs fedél.
Szétszóródunk mint a pelyva,
vén Európa halld jajunk,
idegenek jönnek, mennek,
átjáró ház otthonunk.
Pénz lett az úr a szívekben,
kifosztották a hazát,
és azok kik ebből élnek,
nem hallják a panaszát.
Vagy tán hallják, de nem értik,
mért zúg megint a magyar,
szabadságot kaptak tőlünk,
ennél többet mért akar?
Szenvedések árán szerzett,
szabadságunk nem adjuk,
megőrizzük, és majd egyszer
fiainknak átadjuk.
 ___

05. Juhász Magda: Marakodj ember
 
A kéklő ég, a nyárral odalett,
szélvész száguld a háztetők felett.
Mennyi dísz és mennyi pompa,
hullik most le az avarba.
Nézd, az esővel kivert föld alatt,
királyok és koldusok alszanak.
Köztük nagy már a békesség,
nincs vita, és nincs különbség.
Csak felettük dúl egyre még a harc,
akinek sok van, az többet akar.
Marakodj élő, az avar,
egyszer téged is betakar. 

Budapest.2016.augusztus.22.
 ___

 06.Juhász Magda:   De jó lenne….
 
De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű lenge lenne.
 
De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.
 
De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.
 
De jó lenne… de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.
 
Megrohanják, leteperik,
mert a jót itt nem szeretik.
Lelkünk fáradt, szívünk remeg,
nincs közöttünk, aki szeret?
 
Gyilkosságok, fegyver, átok,
miért sújtja a világot?
Hisz’ szeretni könnyebb lenne,
lelkünk szállna, mint a lepke.
 
De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni.
 
De jó lenne jónak lenni…
___

07.Juhász Magda: Mondj nekem egy mesét
 
Mondj nekem egy mesét arról ki egyszer elhagyott,
hogy bánatos szíved a fájdalomtól majdnem megfagyott,
majd  kezdj el egy sokkal szebb mesét, melyben én vagyok veled,
mesélj a végtelenről, a felhőkről és arról, hogy fogod a kezem.
Mondj nekem  mesét egy jobb világról, ahol a boldogság terem,
hogy ott soha nincs szenvedés, és őszinte minden szerelem,
hogy ott igaz minden szó és úgy csörgedez mint a patak,
mondd ezt a mesét akkor is, ha nem lesz sohase igaz.
Itt a földön annyi álnokság van, álarcban járnak az emberek
gonoszok gyötörnek egyre, és nem lehet hinni senkinek. 
Mondj nekem egy mesét, hogy te jó vagy és nem ilyen,
a szerelem tiszta mámorában, fürdesd meg gyermeteg szívem.
 
Mondd ezt a mesét akkor is, ha nem lesz sohase igaz.
 ___

08.Juhász Magda:  Őszi szerenád
 
Árad a szélben a bánat,
alszik a fán a dió,
koppan a zápor a sárban,
hallgat a mennyei szó.
Sárgul a fáknak a lombja,
készül az őszi uszály,
hajnali szél szerenádja
zúgja, hogy halni muszáj.
 
Budapest, 2019

********************

 13. ŐSZI HANGULATBAN, APEVA SZENVEDÉLY 

 

GANT ELIZABET:

AZ ŐSZ VARÁZSLÁDIKÓJA

 

Varázsládikóját kinyitja a csodás ősz,

Belőle dió, gesztenye gurul szerteszét,

Szemem lágyan egy rőt falevélen elidőz’,

S szívemet a hála emeli az ég felé.

 

Milyen gyönyörűen búcsúzik a természet!

Látod? Elalszik a kis menyét és medvebocs,

Napsugár egy vékony, csupasz ágon táncot lejt,

S az éj a napból mindig egy kicsit eloroz.

 

Piroslik a vadrózsa szépséges orcája,

S a napfény boldog múzsája lesz szemérmesen,

Friss, új szőlő kerül az ember puttonyába,

Míg az esték is egyre jobban hűvösödnek.

 

Ha majd lehullik minden színpompás falevél,

A varázsládikóban emlékét őrizzük,

Nem kell hozzá sok, csupán egyetlenegy szűk év,

Hogy a csodás őszt újra szívből köszönthessük.

 ___

 GANT ELIZABET: APEVA SZENVEDÉLY 

 

Az

ősi

szenvedély

tüze izzik

életünk során.

 ___

A

szürke

érzetet

lecseréltem

fényes csodákra.

 ___

Az

igaz,

szerető

szívek csendben

válnak egységgé.

 ___

Az

első

érzelmem

a hála, mert

erőssé tettél.

 

*

Kis

lépést

tehetünk,

ha szívünkből

megbocsájthatunk.

 ___

Az

erős

jellem is

szeretetben

születik újjá.

___

Az

emlék

olyan, mint

a szárnyaló

levélsusogás.

___ 

A

jóság

végtelen

sora adja

létünk értelmét.

___ 

 

Színt

lehel

lelkembe

a művészet

csodás varázsa.

 ___

Fény

legyél,

hol a hit

már szétrebbent

a végtelenbe.

 ___

Hit,

mentsvár

számomra,

élni segít

az irodalom. 

 ********************

 14. EMLÉKEZÉS 

 

CSOMOR HENRIETT : Honvágy szülőfalum után

 
 Amig a szülőfalumban, Hosszúhetényben laktunk, addig körül vettek a madarak, s a fák. Házunk kisseb arborétum volt. Erdész nagyapám néha hazahozott a tarisznyájában egy-egy fenyőt a földlabdájával együtt. Körül ültette házunkat fenyővel, annak reményében, hogy valaki rajta kívül is értékeli majd.
 
Anyuék is rengeteg fenyőt ültettek. Tényleg nem múlt el úgy nap, hogy ne érintsem meg valamelyiket. Ha nyugtalan voltam, csak kitekintettem az ablakon, s a zöld környezet láttán megnyugodtam kissé. Amikor Heténybe megyek, vagy csak rágondolok, keserű dühöt érzek magamba, mert a falu nem tartott ott. Mintha kitaszított volna bennünket. Annyira ott szerettünk volna maradni, hiszen oda születtem, jobban ismerem a falut, mint a tenyerem. Ott vannak a halottaink is eltemetve. Néha olyan kilátástalan ez a helyzet számomra. Én nem tudok csak úgy elengedni valamit, vagy valakit, nekem az egy külön gyász. Nem tudok csak úgy fittyet hányni 44 év paradicsomi életre. Itt még egy árva vadgalamb sincsen, semhogy egy pimasz mátyás, amely rikoltozna néha. Olyan kegyetlen az élet, nincs benne semmi jó.

 ___

Csomor Henriett

Úgy fél éve Pécsre mentünk a falun át, az útról véletlen betévedt a szemem volt házunkra. Szívem összeszorult, amikor nagyapám legszebb fenyője teljesen el volt sárgulva. Az alatt a fenyő alatt vagyok nagyapával lefényképezve, ahogy a karjában tart, szeméből áradt felém mély szeretete. Születésem utáni években ez volt a legszebb fenyő udvarunkban, itt vagyok alatta babakocsiban lefényképezve. Ezek az emlékek sorra belém ivódtak, ezért is olyan nehéz az elszakadás. 
Fájdalommal teli honvágyam van még mindig, noha fodrászhoz visszajárunk a faluba.
 
Ott esett meg a következő történet. Fodrászom kisfia izgatottan lépett a fodrászhelyiségbe. Tenyerében egy kicsi vadgalambbal, amely valahogy aznap kieshetett fészkéből, ami terebélyes fán volt a kerítésük előtt. Anyáját kérdezgette, hogy tanítsa repülni a kis galambot, minél előbb szerette volna anyja mellé visszajuttatni a madarat. Érdeklődéssel, s türelemmel figyelte az izgatott kisfiú, hogy mit mesélünk neki. "Ez a galamb nagyon picike, pelyhes a tolla, még nem tud repülni. Majd ha kinől az igazi tolla, akkor kezd repülni tanulni! - mondtuk neki, de addig még sokat kell fejlődnie, és ennie kukoricát, s búzát!" - mondtuk. Aztán az aranyos 7 év körüli kisgyerek, megkérdezte, hogy megsimogatjuk-e. Körbejárt hármunkat, és türelmesen kivárta, még végigsimogattuk. Más gyerek merő önzőségből nem engedte volna. Beni nyugodt, s okos kisgyerek, miután kivitte a pelyhes kisgalambot, egy dobozba helyezte, s rátette a kuka tetejére, mivel az volt legközelebb a fához, amin Beni felfedezte a galambfészket.
Nem tudom mi lett galamb sorsa, mert hazaindultunk, oda, ahol egy árva vadgerle sem turbékol nekem.
 
2020. augusztus 16.

 ___

MEGJELENT CSOMOR HENRIETT E. KÖNYVE A 

MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN. 
CSOMOR HENRIETT 15.-DIK E. KÖNYVE 

"ÖRÖK VÉGTELEN" CÍMMEL VERSVÁLOGATÁSA
ERRE A LINKRE KATTINTVA TUDJÁTOK OLVASNI:
https://mek.oszk.hu/21100/21121/
NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.
https://mek.oszk.hu/21100/21121/21121.htm
 
Megköszönöm, ha beleolvastok . Henka. 

 ********************

 15. VERSRŐL VERSRE …KORTÁRSAINKTÓL 

 

CSOMOR HENRIETT: Naspolyafa

 

Októbernek közepén,

amikor már sárgulnak

a falevelek a fákon.

Néha már köd

ereszkedik le a tájra.

Egy csillag sem

fénylik az égen,

a holdnak sugara

is eltűnt a ködfátyol mögé.

Naspolyafán, kertünkben

rajta van a termése,

még a hideg

meg nem csípi.

Akkor majd

fonott kosaramba

leszedem, s a

meleg kályha

mellé teszem puhulni.

Zamatos és édes

a magos barna gyümölcs.

Én nagyon szerettem,

és te is megszereted,

ha egyszer megkóstolod.

 

2020. szeptember 03.

 .............................

 

Kovács Tibor:  Október havában

 

Itt van újra az ősz,

Eljött ismét,

Az indián nyár,

Nem törődve koronás-vírussal,

Ő jön mert ideje van.

 

Beköszöntöt zimankós,

Fázós estékkel,

De még jön az Indián nyár.

 

A természet lágy ölén,

Sétálva a virágzó mezőn,

Csodájára járva a természetnek,

Lépkednek Ifjak és Érettebbek,

A lehulló avaron, kéz a kézbe simulva,

Természet lágy ölén haladva Feléd,

Virágzó mezőn sétálva kettecskén.

 

2020 Szeptember

 ...............................

 

NAGY CSABA:

Csak egy csöndes délután

 

Ülj le mellém, s fogd meg a kezem!

Hagyd, hogy benned merüljön el szemem.

Nem kérdezek semmit, és most te se beszélj,

hallgasd, ahogy a csend rólunk mesél.

 

A mindennapok maró kínjai után,

hadd, boruljon ránk néma talány.

Nem kellenek a szavak, nagy tétovázás,

csupán ez a csendes kézfogás.

 

Úgy maradj mellettem, hogy észre ne vegyem,

hogy mily gyorsan száll el ünnepem.

Valóság volt? Lehet, álom csupán,

hogy a miénk volt ez az egész délután.

 

2020.09.12

 ___

Kettesben a tükörrel

 

Aki voltam, oly messze már tőlem,

s akivé válnék, az sincs közel.

Olykor utolér, mellém lép,

kézen fog s átölel.

Biztatva suttogja: higgy, ne félj!

Valahogy majd egymás mellett megleszünk,

hiszen szívünk marad a régi,

s ketten talán csak megőrizzük kivénhedt eszünk.

 

2020. 09.18

 ......................................

 

REMÉNYI TAMÁS :

Élet a tanyán

 

Ballag az öreg ember,

vállát nem húzza le

az üres tarisznyája,

inkább csak a hátát

melegíti.

Koptatja bakancsát

a dűlőút porában,

sarkát az idő foga

már régen megette.

Vékony nemez-kalapja

homlokát is eltakarja,

egy szál lúdtoll ékeskedik

a karimája feletti szalagban.

 

A dűlőút végén egy

középkorban épített

apró kápolna áll

az alig húsz méter magas,

fűvel borított domb tetején.

Naponta egyszer hét és nyolc között,

reggelente odasétál imádkozni.

Oda-vissza utanként

úgy másfél-két kilométer a táv.

Egy nagy tanyán lakik.

Egyedül él a három kutyájával.

Néha vadászik őzre, nyúlra, madarakra.

 

Minden héten kétszer

a faluból gépkocsin,

a Hivatal, rendelés szerint

kiszállítja a kért árucikkeket.

Hetente egyszer kijár az orvos is

egészségügyi ellenőrzésre.

Ilyenkor, ha kell, gyógyszert is felír.

 

Még gazdálkodik az öregember.

Tehenet, disznókat és

sokféle baromfit tart.

Szemes -és zöldtakarmányt,

ezenkívül konyhakerti növényeket termel.

Néha ebből-abból eladásra is jut.

Ez kiegészíti a kis nyugdíját.

 

A hozzátartozói részben már elhunytak,

a többiek külföldön élnek.

Kapcsolatát a világgal

mobiltelefonja, TV -és egy régi,

még működő Sokol- rádió jelenti.

Jó erővel és egészséggel rendelkezik.

Megszokta és bírja, szereti a munkát.

Életkorát akár le is tagadhatná:

hetven-nyolcvan év körül lehet.

A tanya rendelkezik villannyal,

a vizet a kerekeskút adja.

Télire a közeli saját kis erdő

biztosítja a tűzre valót.

 

A közelben, két-három kilométerre

még egy tanya található.

Időnként összejárnak a szomszéddal

beszélgetni, egy-két pohár bort meginni.

Jól kijönnek egymással.

 

Nem szokott panaszkodni,

az igénye szerint mindene meg van.

Megszokta a magányt.

Itt a tanyáján akarja

az élete hátralévő részét is leélni.

 

___

Egy békés új

 

Vidáman poroszkál a langyos szellő

A hőtől kiszárított rőt ugaron,

Kék tengerből sötét felhő bújt elő,

S égi fénynek Napja most kereket old.

 

Egy gömbvillám ül a lombozat fölött,

Égből, tüzes gyűrűből lett pusztító.

Üszkösödött rönk órákig füstölög:

Újabb fát a természet feláldozott.

 

Valóság és álom néha egyezhet,

Ember életében is előfordul:

Van, aki a sokak álmát gyilkolja!

Majd csak véget ér a vihar, béke lesz:

Régi életből megszületik egy új...

Bárányfelhők úsznak a kék ég alatt.

********************

 16. SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET 2020.  SZEPTEMBER  10. 

 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL  ÍRÁSAIBÓL

(VERSCIKLUS HUSZONNÉGY TÉTELBEN)

___ 

 SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 01.

 (LÁTOMÁSOM - A SZEKSZÁRDI TANYAVILÁG)

 

NAGY VENDEL:

Életkép - Szüleimnek

 

Hanyatlik a Nap

A Kisbödői

Öreg domboldalon

Vöröslik fénye

Sárga löszfalakon.

Átsejlik még

A  zöld lugason.

Utolsót pendül

A fáradt kapa most,

Kalapált élétől

Hanyadt dől a gyom.

Öcsém, s apám

Vörösbort isznak

A hűs teraszon.

Bíborbársony színe

Hamvaz a poháron.

Fehér tanyafalon

Lefolyik az alkony.

Termését koppantva

Bölcsen bólogat

Az öreg diófa.

Kötényébe Anyám

Serényen kapkodja.

S kosárba önti

A zörgő diót.

A tájra ráborul

A bársonyos homály,

S emléküket  takarja

A jótékony éjszaka.

 

2013.06.01

Ma éjszakai álmom.

 ................................

 

A  VERS HANGOS LINKJE

ELMONDJA NÉMETHNYIBA SÁNDOR

https://www.youtube.com/watch?v=V4wovnEkYVQ

2019.  SZEPTEMBER 09.

 .......................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 02.

 

NAGY VENDEL: Sárga löszfalak közt – szüret idején

 

Sárga löszfalak közt

Kopog a dió,

Őszi hangulatban

Hordja a rigó.

 

Zápor vájta úton

Csúszik a kerék,

Leláncolt tengellyel

Hordják a csömögét.

 

Pincesorra érvén

Merik a szemet,

Hordóknak aljából

Öntik a levet.

 

Morog a daráló

Bent a présházban,

Locsolják tengelyét,

Forog a kerék.

 

Éhes vándorlegény

Várja a sorát,

Parti fák aljáról

Eszi a szilvát.

 

Gazda, vándor, varjú,

Mindenki szüretel,

Csak abból lesz diófa,

Mit madár ültet el.

 

Megjegyzés: 2015. szeptember 10.

A  VERS HANGOS LINKJE

Nagy Vendel Szüret idején című versét elmondja Várkonyi Judit

https://www.youtube.com/watch?v=immnww_NIVc&feature=youtu.be

 

2019.  SZEPTEMBER  11.

 ...................................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 03.

 

NAGY  VENDEL: Szekszárdi szüret

 

Szüretektől hangos a Bartina,

Visszhangozza a Kisbödő,

Gyermekzsivajtól lármás a dombtető.

Tarkálló szőlőn

Piroslik a levél,

Létől duzzadt fürtből

Lomhán csurog a vér.

Ujjával, mint üstdobos,

Bádogon dobol a puttonyos.

Tompán morog a daráló,

Musttal locsolják tengelyét

Vidámabban lendül a kerék.

Friss csömögét marcangol

A henger a garaton.

Meghal a szem, de

Új élet erjed

Tüzes szekszárdi bor.

Vérszínben bugyog a kádról a must

Csillámlik benne a gyertya fénye.

Csattog a prés ütemre,

Lécei közt csordul a lé.

Telik a csobolyó szaporán,

Tőtiklőn zúdul le az új bor.

Feszül az abrincs bilincse,

Hordódongára rásimul.

Mustgáz kluttyan a kotyogón,

Magas a szám a fokolón.

Tompán koppan a lopó az akonán,

Bíborszínű az üvegpohár.

Bársonyos íztől összefut

Szánkban a nyál.

Gőzölgő pörkölt illata száll.

Foghíjas tanyasoron,

A Kadarka utcán

Cefreszagot  lehel a

Gaz nőtte pinceszáj.

Régmúlt borok dicsőségéről

Álmodik a must.

A pince mélye szomjazó

Vendégre vár,

Mámoros  muslincák

Bódult dala száll.

 

BORDAL

 A  VERS HANGOS LINKJE:

NAGY VENDEL  SZEKSZÁRDI SZÜRET CÍMÜ VERSÉT ELMONDJA NÉMETH NYIBA SÁNDOR

https://www.youtube.com/watch?v=o8UWNUHhmgU&t=20s

SZEKSZÁRD, 2019.  SZEPTEMBER 13.

....................................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 04.

 

NAGY VENDEL: Bartinatánc

 

Templom előtt zsibongva

Gyűlik össze a nép.

Sok színes szoknya,

Tarka a kép.

És jönnek a lányok, a szemrevalók

Sárközi lányok, asszonykoszorúk.

S ropják a táncot, a fergetegest

Talpuk alatt porzik az út.

Pattog a ritmus, a víg zene szól

Brummog a bőgő, pendül a húr.

Koppan a csizma, toppan a láb

Perdül a szoknya, nem adja alább.

Messzire hallik a csujjogató

Eltompítja a víg dudaszó.

Párta helyett menyasszonykoszorú

Félre a bánat, félre a bú.

Táncra is perdül a sok ifjú pár

Vidám a kedvük, tombol a nyár.

Roppan a deszka, nem bírja soká

Hangosan jajdul, nyomja sok láb.

Énekszó csendül, ne búsulj tovább!

Kadarka utcán, a  pincesoron,

Cefreszagot áraszt

A gaz nőtte pinceszáj,

A pince szomjazó vendégre vár,

Bíborszínű az üvegpohár,

Mámoros muslincák

Dicső dala száll.

Jóska bátyám nem sajnálja a  borát,

Megkínálja  jó borivó barátját,

Az Isten tartsa meg a szokását.

 

BORDAL

NAGY VENDEL BARTINATÁNC CÍMŰ VERSÉT ELŐADJA A SZERZŐ. 5. VERS.. 

2018. október 1

https://www.youtube.com/watch?v=QkxtiQfhfFc&t=14s

 

................................

 

EZ A  JÓ, MEGVÁGOTT  VIDEÓ A  NAGY VENDEL YOUTUBE-on

SZEKSZÁRDI SZÜRETI FESZTIVÁL, SZERETET LÁNGJA MŰSORÁN , NAGY VENDEL VERSEIT ELMONDJA A SZERZŐ (2014.) 

https://www.youtube.com/watch?v=Hi6GcxkLMC4

........................................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 05.

 

NAGY VENDEL: MÉG AKARNI

(ÉLETKÉP)

 

Pincesorok árkán

száguld az idő,

enyészet ellen

küzd a jövendő.

Még akarni,

életben maradni,

hangját hallatni,

valahová tartozni,

hasznosnak maradni.

Téglák alól a fű

óvatlan kitüremkedett,

alattuk a gyökerek

kusza táncot lejtenek.

Szerény virág törekszik

serényen a fény felé,

nyúlánk nyakát nyújtogatva,

érlelődik magva.

Öreg gazda vaksi szeme

kapák között válogat,

kiakarná kertjében

egyelni a sorokat.

A régi vasa már

félig meddig elkopott,

kérges öreg kezétől

kifényesedett a bot.

olyant keresget,

amely magától megy.

Már nem bírja a munkát,

gyalogszékre ül,

s úgy vágja a kapát.

Pendül a fáradt kapa most,

kalapált élétől,

hanyadt dől a gyom.

Erőt merítve

rukkol előre,

homlokát letörli

kökénykék kendője.

Demizson dugóját

mikor kicsavarja,

csapva kilöttyinti

ha víz van alatta.

Hogyha nemes ital

érinti ajakát,

szája fölött rést hagy,

könnyebb lesz az ivás.

Erős óbor ez itt,

nem valami lőre,

nem csígerrel köszön

erre a szőlőre.

Mikor harangoznak

pillanatra megáll,

keresztet vet reá,

emeli kalapját.

Ősei ereje,

konok lelkülete,

gazda makacssága

viszi még előre.

Hogyha ő is kidől,

fehérlik szemfedője,

unokája visz ki

bort a temetőbe.

 

A  SZEKSZÁRDI TANYASORON... 2019.   FEBRUÁR   06.

Nagy Vendel Még akarni életkép című versét elmondja: egy gépies hang

https://www.youtube.com/watch?v=pYG1WKGLzXg&feature=youtu.be

.............................................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 06.

 

NAGY VENDEL: SZURDIKOK MÉLYÉN

 

Szurdikok mélyén,

Löszfal meredélyén

Bodzák hűvöséből

Cefreszagot áraszt

A gaz nőtte pincelyuk,

Régmúlt tüzes borok

Dicsőségéről

álmodik az új must.

A dűlőúton felszáll a por,

fénylik a keréknyom,

maga után csíkot von,

kéklőn ragyogón,

a kocsi csikorogva

csusszan a löszbabákon,

mindenfelől árad a bor,

a gazda lopóval az ajtóban áll,

nyakában kökény a melleskötény,

A pince mélye

Szomjazó vendégre vár,

Bíbor színű

Az  üvegpohár,

Mámoros muslincák

Monoton dala száll.

 

2012.  aug.  27.

 Megjegyzés.  Ősi illatok a szekszárdi Kadarka utcán.

BORDAL

Nagy Vendel Szurdikok mélyén című versét elmondja Mátyás Rita

https://www.youtube.com/watch?v=XiN_ldDacPA

.......................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 07.

 

NAGY VENDEL: A KANCSÓ KÖRBE JÁR

 

A kancsó körbe jár,

Üres már, a pohár,

Bánatod messze száll,

Igyál csak, és igyál.

 

Fehér abrosz, vörös bor,

Mindjárt rám kerül a sor

Nótát mondok, vidámat,

Elkerül a búbánat.

 

Bíbor színű pohárban,

Borok igazsága van,

A bajt fedje be a por,

Felvidít minket a bor.

 

A jó gazda nem sajnálja

A borát,

Megkínálja jó borivó

Barátját,

Az Isten tartsa meg a

szokását.

 

S mi egymásra nézünk

Borok gyöngyfátyolán át,

énekelve mondjuk

Bacchus imádságát.

 

2014. szept. 02. - Szüreti bordal

Nagy Vendel A kancsó körbe jár című versét elmondja Mátyás Rita

https://www.youtube.com/watch?v=eeHWBXH-MS4

................................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 08.

 

NAGY VENDEL: A vincellér...

 

A vincellér

Ha felül a

Lovára

Kivágtat a

Kisbödői

Tanyár a.

Ott látja a

Béreseket

Henyélni

A csősz legényt

A fa alatt

Heverni.

Hej csőszlegény

Kihajtlak a

Határból

Béreseket

Elcsapom a

Tanyáról.

Hagyd el gazda

Nagy meleg volt

Déltájban

Meghűsöltünk

Kicsinykét az

Árnyékban.

Ezérthát most

Ne legyél oly

Goromba,

Friss erővel

Indulunk a

Dologra.

Áldást mondunk

Pincehideg

Borodra.

 

2012

Megjegyzés:  Csárdás.

...........................................

 

NAGY VENDEL: A  VINCELLÉR IGAZSÁGA

(NÉPI BÖLCSELETEK )

 

Útból,

kútból,

senkit nem szabad

kizárni.

 

A tartós barátság titka,

a pontos elszámolás,

semmi más.

 

Csak nyugalom,

ez az élet nyitja,

a hosszú élet ritka.

 

A szőlő a hajlott derekat szereti,

a gazda a bornak hódol,

jön az idő a rosseb sarokból.

 

2019.   január  10.

..........................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 09.

 

NAGY VENDEL:HÁTSÓ CÍMKÉRE

 

Mindenképpen bor lesz

A mustból,

Ha az erőt beleszorítja

A dongára feszülő

Hordó abrincsa.

 

A szekszárdi dombvidék

Sugárzó melegét.

Bíboros színét,

Bársonyos ízét

A Napfény tüzét

Töltöttük bele,

Ebbe az üvegbe.

 

Jóska bátyám

Nem sajnálja

A borát,

Megkínálja

Jó borivó

Barátját.

Az Isten

Tartsa meg

A szokását.

 

2012.

Megjegyzés:   Hat éve elhunyt testvérem emlékére.

NAGY VENDEL, HÁTSÓ CIMKÉRE CÍMÜ VERSÉT ELMONDJA, MÁTYÁS RITA

https://www.youtube.com/watch?v=LNw2X9x4HPo   

................................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 10.

 

NAGY VENDEL: CSORDUL A  KADARKA

 

Csordul a Kadarka,

szálljon az ének,

mindenki azt kapja,

amit kiérdemlett.

 

Folyik a tüzes bor,

leöblíti a port,

hordó abrincsával

szorítja a kort.

 

Csorduljon hordók leve,

és szálljon a dal vele,

aztán legyen az,

ahogy ő akarja.

 

Öreg fák közt zsolozsmázó 

rongy ruhájú remete,

csurgó hideg vizén él,

barlangok bölcseletén.

 

Nos hát valakinek

el kell hintenie

az igazság felének a felét,

sokszor már az is elég.

 

Derekán a kötél,

hármas csomójával,

elűzi a rossz bajt,

mindig kordában tart.

 

Csorog a hegy vére,

bíborszín lopóból,

bölcsességet áraszt

mindenkor az óbor.

 

Csurgásig töltjük

ezüstös kupánkat,

köszöntjük véle

csodaszép Hazánkat.

 

2018. november 24.

..........................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 11.

 

NAGY  VENDEL: Kadarka dicsérete

 

Ideje van most a nemes italnak,

hamarvást mutatja magát,

vállára teríti bíborpalástját,

fejedelmek, pápák maguknak hozatják,

asztalukhoz invitálják,

a szekszárdi Kadarkát.

emeli fényét a mulatságnak,

s rangját ivójának,

a díszes társaságnak.

koronája ül a bornak,

kristálypohárra rásimul,

felrémlik gyémántkorong csiszolta,

míves alakja.

gyöngykoszorú övezi

s hűsítő harmat.

csillámlik benne

a gyertya fénye,

rávetül sugára

a becses üvegre.

címkén büszkélkedik

a nemes nedű neve,

elárulja nevét,

annak, ki művelte.

ez kerülhet hátsó címkére.....

Mindenképpen bor lesz

a mustból,

Ha az erőt beleszorítja

A dongára feszülő

Hordó abrincsa.

koppan az akona.

A szekszárdi dombvidék

Sugárzó melegét,

Bíboros színét,

Bársonyos ízét,

A Napfény tüzét

Töltöttük bele,

Ebbe az üvegbe.

a pince mélye

szomjazó vendégre vár,

cefreszagot áraszt

a löszfalba vájt pinceszáj.

mámoros muslincák

bódult dala száll.

egymásnak töltünk

mi jó barátok,

vidámabbnak látjuk

e cudar világot.

Jóska bátyám

nem sajnálja a borát,

megkínálja

jó borivó barátját,

az Isten tartsa meg

ezt a jó szokását.

 

Megjegyzés: A SZEKSZÁRDI SZÜRET IDEJÉN - HÁTSÓ CÍMKÉRE

2017. augusztus 30.

..................................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 12.

 

 NAGY VENDEL: MIKOR MENTEM ..

 

Mikor mentem a  borospince felé

Még az üvegek is sírtak

Udvaromban bánatukban

Az  ecetfák  is kinyíltak.

 

Nem vagyok én  részeg csak boros

Nem keskeny az utca csak szoros

Nem tántorgom csak a  lépést cifrázom

Ez  nékem egy régi szokásom

 

Cserepes a  házunk teteje

Cseréppel van a  köcsögfa tele

Kirakták a  fazekakat száradni

Melléjük  a  gazdát ki józanodni.

 

Piros téglával van cifrázva a járda

Ha  lenne babám nem volnék oly árva

Nem járnék a  sárban kopogós csizmában

Hervadt őszi rózsák hullanak utánam

 

Sötétedik jön az esti zápor

Messze hallik számról a  fohászom.

Hogyha egyszer leányeső esne

Énrám  is hullhatna  egy cseppje

 

2016.  október 10.

BORDAL

................................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  - 13.

 

NAGY VENDEL -  Őszi MAGYAR színek… 

 

1.

 Piros, fehér rózsa,

 Zöld, tövises szára.

 A világ összes népe,

 Járhat csodájára.

 

2.

Zöld dinnye héja,

Alatta fehér.

Belül a piros

mí csodálatos.

 

3.

Szőlő lombja zöld,

Az abrosz fehér.

Kancsóban a bor,

ősi trikolor!

 

2019. október 01.

..............................................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 14.

 

NAGY VENDEL - AZÉRT BETEG (rímfelirat)

 (A  TANYA FALÁRA ÍRVA...)

 

Azért beteg

A Nagy Vendi,

Búcsúztatván

Az  Óévet,

Vizet adtak

Inni neki,

A bor hazájában,

Saját tanyájában.

Ha bort adtak

Volna neki,

Nem is ilyen

Duna vizet,

Mibe hal és

Béka vizelt,

Ma is inna a Nagy Vendi.

Bort  hoz elő,

Pince mélyről,

Nem is vizet,

Az a vendég,

Aki fizet.

Ki  nem fizet,

Igyék vizet,

Hajnalán  egy

Szép újévnek

Házi gazda

Nem sajnálja

A  Kadárkát,

Isten tartsa

Jó  szokását.

Éljen soká

A  barátság.

 

SZEXÁRD,   2018   új év hajnalán…

____

„A szekszárdi bikavér

orvosságnál többet ér

aki issza hóttig él!”

 

2012

___

 

VARIÁCIÓK - RIGMUSOK

 

Az én csizmám

Csikorgós, csikorgós.

Ingyen adta

a szatócs, a szatócs.

azért adta ingyért

a szatócs, a szatócs,

mert a csizmám

csikorgós, csikorgós.

 

Az én csizmám csikorog, csikorog

A varga meg vigyorog  vigyorog

A varga azért vigyorog, vigyorog,

Mert a csizmám csikorog csikorog.

 

Az én ágyam nyikorog, nyikorog

Az asztalos mosolyog, mosolyog

Az asztalos azért mosolyog, mosolyog,

Mert az ágyam nyikorog, nyikorog.

 

Az én kocsim zireg -zörög,

A lószerszám csireg-csörög.

Nem hallom, hogy csireg-csörög,

Mert a kocsim zireg-zörög.

 

2012

___ 

Állj meg fiam,

zörög a  sárhányó.

Mit mond?

Állj meg fiam,

zörög a  sárhányó.

Mit kiabál?

Nem értem,

mert zörög a sárhányó.

......

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 15.

 

NAGY VENDEL  dala: FRÖCCS

 

- Pinceszeren, amikor már senki nem tudja a szöveget, de énekelni szeretne. -

 A Falu végén faragnak az ácsok...dallamára.

 

Láttál-e már vízben buborékot?

Láttál reggel vízben buborékot?

Ha nem láttál vízben buborékot,

Látsz majd este vízben buborékot.

___ 

 

A változatosság jegyében, új variáció jön elő.

 

Láttál-e már borban buborékot?

Láttál reggel borban buborékot?

Ha nem láttál borban buborékot,

Látsz majd este borban buborékot.

 ___

 SPRITCZER

 

A szódavíz,

az csak habzóvíz,

de a  babám,

Ő Bor is.

Ki a borba vizet tesz,

más gaztettre is képes.

Megöli apját, anyját,

hogy részt vehessen  az

árvák vacsoráján.

 

2019.  október 04.

.....................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET -  16.

 

NAGY VENDEL: MELYIK ÚTON...

 

Melyik úton

Kéne haza menni?

Mikor jöttem,

Nemvolt itten ennyi.

Elidőztem

Kicsinyt a tanyában,

Este felé

Kialudta lámpa.

 

Dűlőúton

Jöttem a tanyára,

Belenéztem

Kissé a pohárba

Esteledve

Elfogott a honvágy,

Elindulnék

Hazafelé hozzád.

 

Melyik úton

Kéne elindulni,

Valahogyan

Haza kéne jutni.

A sarkcsillag

Visz az éjszakába,

Pislákol a

Halvány Hold sugára.

 

Fény dereng a

Falu határában,

Valahol

Világit egy lámpa.

Utat mutat

Babám ablakába.

Józanító

Hűvös éjszakába.

 

2014.  szeptember  30.

Andalgó..

Nagy Vendel Melyik úton című versét elmondja Mátyás Rita

https://www.youtube.com/watch?v=oNefNF-rtc0&feature=youtu.be

...............................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET - 17.

 

NAGY  VENDEL: MÁRTON NAPJÁN

 

Márton napi vigalom

Liba van az asztalon.

Márton bátyám siratja,

Torkát borral locsolja.

Márton bátyám

Olyan legény

Feszül hasán

A melles kötény

Fénylő bársony

Az ülepén

 

Pohár bor, kötény,

Cájg nadrág

mindenik erőt ád…

 

Márton napján

Libát eszik

Kóstolgatja új borát

Megkínálja jó borivó

Barátját

Az Isten tartsa meg a

Szokását.

 

Gondolataiba mélyedve

nevén elmélkedve

maga előtt látja

a római katonát,

Védi a  kolóniát,

ki a koldusnak

alamizsnát ád

s kettévágva köpönyegét

felruházza a mezítelent

meztelen voltam s felruháztál

 

Jézust követvén

ez a hitvallás

a püspökség nehézkes bajaitól tartva

ólban bújik el

a hívságtól félve.

libák árultak el

hangos harsogással

alárendelted életed

a hithű világnak

s  egyházának.

utánad lohol

ezerhétszáz éved,

a hit , s a remény.

 

a masinán fől már

a nyakleves, s a ludaskása,

punya sül a remben,

Libasült illata árad a  légben,

asztalon áll a jóféle kadárka

vidám vendégre várva.

fehér abrosz, vörösbor

mindjárt rám kerül a sor.

csak egy liter kadárka kell

hogy az ember ne törődjön semmivel

 

2016.11.11

........................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET -  18.

 

Nagy Vendel: Aki szeszt iszik..

(Szilveszteri kesergő rigmusok.)

 

aki szeszt iszik,

az ördögök a pokolra viszik.

aki nem iszik,

őt meg utána viszik.

 

aki sok bort iszik

hamarosan meghal,

májnagyobbodásban.

aki nem iszik ,

ő is,

májzsugorban.

akkor miért nem iszol?

ha játsszák a himnuszt

haptákba állok éjfélkor

várom olyankor,

hátha valaki megcsókol.

pezsgő pukkan kint a hóban

éjfélt ütnek a toronyban

a harangok.

még jó hogy mást nem.

 

ekkor még nincs nagy baj,

csak holnapra jön a macskajaj

 

aki szódavizet iszik

más gaztettre is képes

de van ami felvidít,

a szódavíz csak szódavíz,

a szobalány az boris..

hatvan év után már

nem tagadok meg magamtól semmit.

ha lefekszem, nyugtalanul alszom,

akár a bohémek,

eszembe jut mit kéne még tenni,

s felkelek az ágyból kissé megpihenni.

gondolatimba néha belerévedek,

holnapra új évre ébredek.

nincs a  nap alatt

semmiféle új,

csak annyit mondhatok,

boldogulj....

 

2018.12.31.

 A VERS HANGOS LINKJE

https://www.youtube.com/watch?v=XSs1cyEuws4&t=8s 

.....................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  - 19.

 

 NAGY VENDEL: Az út szélén dülöngél a jegenyefa

(Jóska bátyám nótája)  

 

Az út szélén

Dülöngél a

jegenyefa,

Én is csak úgy

Imbolyogva

járok rajta.

Elverte az

őszi zápor

Az út porát,

Megkóstoltuk

Jóska bátyám

Kisbödői

kadárkáját.

 

Jóska bátyám

Nem sajnálja

A borát.

Megkínálja

jó borivó

hü barátját.

Meg csapol Ő

Minden hordót,

Megkóstolta 

Minden ó bort,

haragszik ha

megkoppantod

hordójának

a dongáját,

Utána meg

visszaüti

Az akonát.

Az Isten tartsa meg

A jó szokását.

Viruljon ki orrán

piros borvirág,

hallgassa sokáig

muslincák dalát,

borászok körének

legszebbik madarát.

 

2019, október  10.

BORDAL

 .........................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET -  20.

 

NAGY VENDEL : A KELLEMESEN ALKOHOLIZÁLÓ GYEREK DALA

 

A boros gyerek

Sosem kesereg,

Ott a keze,

Nagy a feje

Fogja eleget.

 

Lesi a postást,

Hozza a nyugdíját?

Örömében

Szétrúgja a

Kocsma oldalát.

 

Mindig másról beszél,

leplezve zavarát,

hogyha a csapos

kéri a bor árát.

 

2019. október 14.

Megjegyzés: Humoros bordal.

...................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET -  21.

 

NAGY VENDEL: HA KIMEGYEK  A TANYÁRA

 

Ha kimegyek

A tanyára

Ránézek egy

Diófára.

 

Öregapám

Diófája.

Én vagyok az

Unokája

 

Eszembe jut

régmúlt fénye,

elhervasztott

dicsősége.

 

Vastag törzse,

Vastag ága.

Elbír-e már

Valahára?

 

Jó a fája

Jó diója.

Elég lesz egy

Koporsóra.

 

Pince mélye

bú oltója,

csapra verve

bölcs hordója.

 

Zöld kancsóban

vörös ó  bor

felejteti

minden bajom.

 

Nagy fa alatt

asztal maraszt,

kiürítem

a poharat.

 

Gyorsan múló

vélt fájdalom,

messzire száll

vidám dalom .

 

Eszembe jut

vársz rám nagyon,

Rád gondolok

kisangyalom.

 

2012.

Megjegyzés:  Hallgató.

.......

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  -  22.

 

NAGY VENDEL: JÁNOSÁLDÁS

 

Búcsúzóul koccintsunk pohárt

Így szüret után,

Kedves egészségetekre.

Köszönjük, hogy eljöttetek,

sokat segítettetek,

Isten Veletek,

Legyetek szépek, és kövérek,

És egészségesek

Máskor is jöhettek,

Ha jöttök lesztek,

Ha hoztok esztek.

Igyatok, egyetek,

minket is szeressetek,

Semmit nem ígérhetek.

Jót ne halljunk felőletek,

ha messzire mentek,

Mert a jó mindig gyanús.

Örömmel elviseljük,

Ha nektek sem

Minden sikerül.

 

Legyetek bátran

jobbak mint az átlag,

jövőre is várlak

szívvel titeket,

egy demizson bort

azért még vigyetek.

Otthon se igyatok

sohasem vizet.

 

2012

....................................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET -  23.

 

NAGY VENDEL: Jégtörő Mátyás

 

Indultunk a tanyára

Borozni serényen,

E jeles napon italozni

Tükörjégen.

 

Siet Mátyás is

Jeget törni,

Nincs még berúgva,

Nézzék meg egy óra múlva.

 

Mátyás bátyám

száját tátván

Nem sajnálja

A borát,

Megkínálja

Jó borivó

Barátját,

Az Isten tartsa meg

A szokását.

 

Mátyás bátyám

kínálgatja új borát,

melléje borkorcsolyát,

töpörtyűs pogácsát,

s  hogy leplezze zavarát,

zsebre vágta,

elővette párszor

présháza pincekulcsát.

 

2019.  október 30.

BORDAL

.......................

 

SZEKSZÁRDI VERSSZÜRET  - 24.

 

NAGY VENDEL: RÁTALÁLTAM AZ ÚTRA

(dal)

 

Rátaláltam az útra,

ami haza vezet,

szép emlékek hívnak,

hogy újra otthon legyek.

 

Mikor reggel jöttem,

nem volt itten ennyi,

leülök egy kőre,

kissé megpihenni.

 

Három út van előttem,

negyedikre lépek,

fejtetőre állnak

délibábos képek.

 

Pince mélyén ittunk

Bíborszín borokat,

Mámoros muslincák

Danoltak balokat.

 

Fehér borok íze

elűzte a borút,

pezsgő gyöngysor vet  rá

aranyos koszorút.

 

Elfáradt az óév,

messze lemaradt,

a fürge új esztendő ,

előre szaladt.

 2019.  január 25. 

 ********************

 17. PRÓZAVERSEK 

 

PESA ANNA MÁRIA: Változás - Hangulataim.

Debrecenben élünk több hónapja
Emlékek törnek rám sóhajtva.
Tudtam nem lesz könnyű újra kezdeni
Hogy fogom magam ismét meglelni?
Minden nap segít két barát engem,
Telefonon tartják a lelket bennem.
Meg is látogattak engem nemrég,
Igen csak sok zsebkendőre volt szükség.
Gyerekeim is felhívnak sűrűn,
Szívemben a bánat ilyenkor, enyhül.
Habival már sok helyet felfedeztünk,
Az itteni látássérültek klubján is részt vettünk.
Újra kezdek már magamhoz térni,
Új emberekkel ismerkedni, beszélni
Nagyon szép tiszta, Debrecen városa,
Nyugodt, csendes, a gond kevés a kukája.
Kisunokám is itt van már egy ideje,
Lelkünk, a lakás is vidámsággal van tele.
A kutyák is szeretik, sokat játszik velük,
Papával az erdőre, sétálni, fagyizni megyünk.
Az idő, és anyagi helyzetünk sajnos nem engedi,
A megújult strandot a kisunokám nem élvezheti.
Nincs munkám, még nem jöttünk igazán helyre,
De azért mindent megteszünk, hogy magát jól érezze.
Nincs is baj ezzel, hisz a képek árulkodnak,
Dorkánk boldog, jövőre a dolgok jobban alakulnak.
Dóráért jöttek a fiamék, velük is kis időt töltöttünk,
Szomorú a búcsú, de vigasz, hogy neten beszélünk sűrűn.
Következő héten jön az ünnep, s a lányomék,
Újabb két nap boldogság, örömömben táncolnék
Jó a találkozás, csak úgy folynak belőlünk a mondatok,

Kirándulás, erdőt járás, nézelődés, jól sikerült programok.  
Haza mentek Ők is, magunkra maradtunk,
Össze kell állítani, magamnak elfoglaltságot
Nincs kivel játsszon, pedig én mindent megteszek.
Sajnálom szegényt, bele sajdul a szívem,
Nincs a városban futtató, a park meg messze van.
Fiatal kutyák sincsenek, kik a Habihoz valók
Így sétálunk, délután Janival leszünk kirándulók.   
 
Munka mindig nincs, csak a remény marad
Elkezdődött az iskola, a vírus, tán otthon marad. 
A versem ezen részét be is fejezem
Ha érdekel, majd olvasd tovább az életem.  

2020.09.07.  

********************

 18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT 

 

SOPONYAI MIHÁLY ROVATA: ŐSZI FELKÉSZÜLÉS

 
Jól készüljünk fel őszre természetes szerekkel.
A huzatos szél, az alacsony hőmérséklet és a nedves időjárási viszonyok sok embernél váltanak ki ősszel különféle betegségeket. Ha ezeket szeretnénk megelőzni, megfelelően fel kell rá készülnünk. Természetes szerekkel pozitívan befolyásolhatjuk a szervezetet, és így egészségesen vészelhetjük át az őszt.
Lépjünk fel az őszi betegségek ellen!
A kinti hőmérséklet változása nemritkán az ellenállóképesség gyengülését vonja maga után. Az immunrendszer erősítésére folyamodhatunk természetes hatóanyagokhoz. A fagyöngy, a szibériai ginszeng, a tuja és a kasvirág például azon növényekhez tartoznak, amelyek a védekezőerőt támogatják.

Soponyai Mihály

A patikákban kaphatók termékek ezekkel a növényi hatóanyagokkal. Teaként elkészítve ízletes italt eredményeznek, amelyet naponta többször is magunkhoz vehetünk. A hagyományos kínai gyógyászatból származik a csüdfűtea. Az ebben lévő szelén, kalcium és vas kombinációja támogatja az immunrendszert, és biztosítja a jó közérzetet. Általánosságban számos bázikus gyógynövénytea nyújt optimális védelmet a fertőzésektől.
A fertőzéses betegségekkel szemben sikeres lehet a megelőzés a reishi gombával is. A speciális cukormolekulák trenírozzák a szervezet saját védelmi rendszerét, és megakadályozzák a baktériumok és vírusok elterjedését.
Az ép immunrendszer számára nélkülözhetetlenek a vitaminok. Különösen a C-vitamin hat a fehérvérsejtekre, amelyek egy fertőzés esetén a baktériumok elpusztításáról gondoskodnak. A C-vitamin hatással van a fehérvérsejtek aktivitására, így azok hatékonyabban dolgoznak.
A repedezett bőr és a bőrirritációk gyakori következményei a hideg szélnek és a száraz fűtési levegőnek. Az Aloe verából készült termékek a bőrt rugalmasan tartják, védik a kiszáradástól, és ellátják értékes anyagokkal.
Ahhoz, hogy felkészüljünk a hideg időre, a házi patikának tartalmaznia kell a legfontosabb természetes orvosságokat. Ide tartoznak a bőrregeneráló krémek, például Aloe verából, amely a bőrt védik az időjárási viszontagságoktól.
A C-vitamin-készítmények, a magnézium, a cink és az ásványi anyagokkal és nyomelemekkel készült termékek gondoskodnak arról, hogy a megfázások és azok kísérőjelenségei gyorsan lecsengjenek.
A mentol tartalmú gyógy- készítmények segítik a jobb légzést, és ráadásul támogatják a keringést is. A China olaj például hasznos segítő a megfázásos tünetek ellen; mint a fejfájás vagy az eldugult orr leküzdésében.
Húgyúti fertőzések esetére tartsunk otthon szárított gyógynövényeket. A vörös áfonya ugyanúgy enyhíti a fájdalmat és lerövidíti a gyógyulási időt, mint a hársfavirág.
Láznál és hidegrázásnál nem hiányozhatnak a kék sisakvirágból és a nadragulyából készült természetes szerek sem.

********************

 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 
 

Kedves Vendi!

Köszönöm a versedet. Szép, jó verseket írsz és örömmel vettem tudomásul, hogy Istenhittel. Nem tudunk elbújni a gonosz elől és ne is akarj, mert a gonosz nem győzhet felettünk. Mégse értem teljesen a versedet. Milyen dolgok bántanak ennyire? Szégyened oltára? Mit kell szégyellened? Mindenkinek vannak kisebb, nagyobb titka, de talán nem lehet a tied olyan rémes. Szomorúan írsz...érzem nehéz lehet neked a megbocsátás, hátadon cipeled a sértettségeket. Le kell raknunk mert agyon nyom minket.

Kedves Vendi! Talán mindez csak képzelgés a részedről, valami túlérzékenység. Én nem tudlak megváltani, csak az Úr, de együtt érzek veled.

Szeretettel: Magda

 

Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. aug. 30., V, 10:41):

 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ÉLETÉRZÉS

 

Éreztem már többször,

megváltozott életem,

át kell értékelnem

kényszerképzetem.

Nem jár már követség,

megszűnt a véd és dacszövetség.

 

Nem láttam, de éreztem,

sejtettem mint vad a vihart,

megakartál ütni,

pisztolyodat gyilkosként

szívemre sütni,

indulattól hevülve,

szeretet parazsától

messzire kerülve,

gyávaság lehűthet, 

kezed lecsünghet,

hátamból a kést

kihúzni nem lehet,

nem menekülhetsz,

sohasem üdvözülhetsz.

Gondoltam naivan, 

hogy ha vezekelünk,

teljes búcsút nyerünk.

 

Éreztem életem

halványuló fényét,

nehezen ébredő

új életem létét.

S ha jogosnak vélt sérelmem

nem tudom levetni,

nem jön az álom,

nem segít feledni,

nem segíthet senki,

felülök az ágyban

kissé megpihenni,

ahol az ige hat,

s mindent töröl az agy.

 

Gondolnám tán , elbújhatnék,

élhetnék hegyek ormán,

hegyi patakok

vizenyős barlangján,

magányos remeteként,

hol elbújhatnék

szégyenem oltára alá,

s derekamon a kötél

mindvégig kordában tart,

hármas csomójával.

 

Ehetném fák kérgét,

alóluk gombák kalapját,

óvakodva mérgük hatalmát,

mézes gyümölcsét,

bokrok kökényét,

vadkörtét, almát,

szilvák kékjét,

méheknek mézét,

munkájuk bérét,

kopogó diónak

pirosló belét,

felvehetném állatok

levetett bundáját,

testük melegének

nagyszerű ruháját.

Nem bonyolult ez a lét,

akár egy egyszerű fa ék.

 

Mindezt vállalnám,

hogy ne lássam már

bántó embereknek

önző sivárságát,

örökre takarnám

Föld barna palástját.

 

Ihatnám rohanó

hegyi csobogók

kéklőn habzó vizét,

áldanám a Remete,

s Haramia forrás nevét,

kimosná belőlem

erjedő gyümölcsök

agypusztító nedvét,

és tisztulna a gondolat.

Soha nem feledném

hegyek belsejének

kioldott ízét,

langymeleg éjszakák

hajnali hűvösét,

fára kúszó nappalok

fénylő melegségét,

domboldalon sírhalom

csendes ürességét,

hívón befogadó

bársony szelídségét,

reményelt nyugalom

örök békességét,

mélységes oltalma

örökös otthonom.

 

2020.  augusztus 16. 

 .....................................

 

Szia Vendi nagyon tetszett a vers, én is fölidéztem édesapád alakját, máig emlékszem arcára alakjára, mosolyára, Isten nyugtassa!

 

Feladó: Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com>

Dátum: 2020 augusztus 23 16:15:48

Tárgy: KÍVÁNCSIAK

Címzett: Csötönyi Ágnes 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:

EMLÉKKÉP ÉDESAPÁM HAZATÉRÉSÉRŐL, 1947. NYARÁN.

 

Kíváncsian felém óvakodik

aztán felismerve elém siet,

kicsiny falum, mikor közelítem,

na hiszen, hacsak ő egyedül nem?

 

Házak ablakai kitárulnak,

előttem, mint bősz kutató szemek,

apró zsaluik lengeti a szél,

sötét vastáblák, óvva takarják,

asszonynépek sóvárgó alakját,

kíváncsian lesik függöny megett, 

ki az, ki a múltból visszaérkezett?

 

Hazahurcolt a füstölgő vonat,

senki nem várt az állomáson már,

az idő is tovanyargalt régen,

hamar felejt mindent a szégyen,

csontváz csupán ki nyalka legény volt,

cifra bakon ostora pattogott,

parancs szavára hagyta el a hont,

nadrágján, lelkén fekete a folt,

katona zubbonyán medál kocog,

elnyűtt bakancsán táborok pora,

kendőjével sután lecsapkodja,

nyűtt iszákjában, katonakonzerv,

anyja kukoricát kapálni ment,

ott éri a hír, megjött a fia,

senki nem várta már, óh borzalom,

halál ellen mégis van oltalom?

 

Elejbe csupán a kutya lohol,

ismerni véli, ösztön vezérli,

ergye Setét nézd, Isten kit hozott?

 

Kelepel a gólya, kémény tetején,

eresz alatt cikáznak a fecskék,

szüretre várnak hűsen a pincék,

zord idők után, béke idején,

helyre állt a rend, félőn vélhetnék,

megszűnt a káosz, múlnak a gondok,

kemencék mélyén kisült a kenyér.

 

2020. AUGUSZTUS  20.

ÉDESAPÁM MOST LENNE SZÁZKETTŐ ÉVES, HA ÉLNE.

...............................

 

REAGÁLÁSOK A  KÍVÁNCSIAK CÍMÜ VERSHEZ.

 

B...yL...o2020. szeptember 7. 16:21

Ó de sokan vannak így ebben a kis hazában, akiknél így várják a híreket férjekről, fiakról. És milyen sokan hiába várnak.

Gyönyörű versben írtad meg a történelmet. Gratulálok: László

---

Leslie20162020. szeptember 7. 04:57

Szívvel olvastam versed. László

 ---

5206162020. szeptember 6. 20:23

Csodálatos megható alkotásodat nagyon nagy szívvel olvastam. Párás szemmel gratulálok versedhez. Sándor

---

feri572020. szeptember 6. 20:01

Megható, szomorú nagyon szép emlékezésversed

2. nagy szívvel olvastam: Feri

--- 

41anna2020. szeptember 6. 19:53

? 1. Istenem! Megható szép és szomorú történetet írtál kedves Vendi. Melinda

---

 

A 1009.  MAGAZIN KÉPEINEK LEÍRÁSA LÁTÁSSÉRÜLTEK SZÁMÁRA

 

1 Lectori Salutem: Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt, kék pólóban szemén szemüveg.

---

2. MESÉK VILÁGA

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Este, kicsit más minden.

Edit montázsképe kék háttérben. Edit mosolyog, fekete vállig érő haja van.

Meséje végén, kék lepkét néz egy barna hajú tündér.

--- 

3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL  - KORTÁRS SZERZŐKTŐL   

Gant Elizabet: hosszú vörös hajú, mosolygós. Kék virágos blúzban van.

Csomor Henriett fekete haja vállig ér, fehér alapon kék mintás hosszú ujjú blúz van rajta.

Vendi szőke hajú, szemüveges, bordó zakójában, átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű verseit a színpadon.

Stolmár Barbara mosolygós, szürke blúz van rajta.

Bognár Papp Irén kék kardigán van rajta, mosolygósan áll, egy pirosan virágzó bokor elött. 

Tóth Enikő: Enikő hosszú szőke hajú mosolygós lila pántos ruhában van.

--- 

4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA

ÁRVAY MÁRIA SOROZATA : DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK ÚGY JÓ

„Úgy szeretném meghálálni!...”

Mit is? Sok mindenért adhatunk hálát, lássuk csak!

ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.

--- 

5. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség (2018 - 6. fejezet - 1. rész)

Dragon meséje

SAMU ÁGNES: Ágnes egy kőkerítés mögött guggol barna hajú szemüveges farmert s fekete trikót visel, távolban erdő látható.

---

6. VERSVÁLOGATÁS KLEMENT BURZA MÁRIA,

ÉS I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL

Klement Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz, fekete szemű, kék hosszú ujjú blúzt visel.

I.P.Steve. ősz hajú, barna szemű szemüveges.

fekete ingben van,   oda van a kép bal alsó sarkába írva fekete betűkkel I.P.STEVE

---

7. Angyali találkozások 

VÉGHELYI PÉTERNÉ: Útlevél a Mennyországba

Véghelyi Péterné guggol térdén könyököl. mindkét kézfeje álla alatt van. kendő takarja fekete haját, fehér blúz van rajta mosolyog.

Novellája végén két kis angyal látható.

--- 

8. HAZAI TÁJAKRÓL - SZEGZÁRDI NAGY VENDEL LEGÚJABB ÍRÁSAI

Vendi szőke hajú, szemüveges, bordó zakójában, átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű verseit a színpadon.

--- 

9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT

KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ (9. fejezet. 2.rész)

A Fekete-erdő teremtményei

Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak fekete szeműek, egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.

--- 

11. ÉLETTÖRTÉNETEIM

VÉGHELYI JÓZSEF : A digitális Shakespeare

Józsi bácsi kék rövid ujjú ingben s fehér kalap van rajta. komoly tekintetű.

 ---

12.BEMUTATJUK - SZABÓ GITTA  ÍRÁSAIT

FEKETE GYÉMÁNTOM DALA

Gitta barna hajú, fekete szemű, mosolygós.

Verse alatt festménye látható: egy nő szeretett fekete macskáját tartja ölében.

--- 

13. EGYPERCES TÖRTÉNETEK

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES : Esetek Kittyke életéből

Ábrahámné Ági írta magáról:

Ági az örökmosolyával ül kerekesszékében. Idős, kendőzetlen arcán nehéz sors nyomai. Szerinte nem eléggé - őszülő barna haja nincs fodrászolva.

Fekete alapon fehér pöttyös zokni és ugyanilyen hosszúnadrág, narancs - és kék színű bő hosszú tunika, lila pamut kabátka van rajta. Kék szeme kedves lényt ígér... )

 ---

14. KALAND AZ ESŐBEN 

CSOMOR HENRIETT : júliusi kiadós eső

Csomor Henriett fekete haja vállig ér, fehér alapon zöld rövid ujjú blúz van rajta.

 ---

15. VERSRŐL VERSRE – KORTÁRSAINKTÓL

Gant Elizabet: hosszú vörös hajú, mosolygós. Kék virágos blúzban van.

REMÉNYI TAMÁS Sötétkék pulóverben van, fekete szemű, ősz hajú mosolygós.

 ---

17. HANGOS VERSEK

Ilosvay Egyed Katalin, és Ilosvay Gusztáv, látható a képen. Könyves bolt elött állnak. Kati barna hajú szemüveges, barna blúz és szürke nadrág van rajta.

GUSZTÁV fekete rövid hajú szemüveges, sötétkék pólóban és fehér nadrágban van

---

18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA -

SOPONYAI MIHÁLY ELEGÁNS, ÖLTÖNYBEN VAN . 

********************

 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!

Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.

Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.

Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3

Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.

e-mail: nagy.vendi54@gmail.com

................................

Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54

Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com

Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.

A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.

…......................…

Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók

számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:

http://megszolalok.blogspot.hu/

….............................…

FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!

2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,

AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .

AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 

Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!

………....................…

A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.

A szerzői jogokat fenntartjuk.

Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.

Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!

Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.

Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.

Írott műveim megtekintése:

…..................................…

AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:

Gmail: nagy.vendi54@gmail.com

Skype: nagy.vendi54

---

Megszólalok Művészeti Magazin

http://megszolalok.blogspot.hu/

www.megszolalok.blogspot.hu/

á

Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.

A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)

---

Könyvtár:

ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN

Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)

 ---

http://mek.oszk.hu/13500/13542/#

www.mek.oszk.hu/13500/13542/#

---

Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu

http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel

---

KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:

www.canadahun.com irodalom fórum

http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150

---

Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com

……................................

Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újság

belső és külső munkatársai!                 

……................................

MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1010. szám

………......................

VÉGE - ENDE - KONYEC - FIN - END - FINÍTÓ