2020. augusztus 13., csütörtök


 MEGSZÓLALOK 

M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2020.08. hó – tizedik évfolyam, nyolcadik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI  DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)

1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012.  (1-tól a 6. számig)
 3.Évfolyam: 2013.  (1-től a 17. számig)
 4.Évfolyam: 2014.  (1-től a 24. számig)
 5.Évfolyam: 2015.  (1-től a 12. számig)
 6.Évfolyam: 2016.  (1-től a 12. számig)
 7.Évfolyam: 2017.  (1-től a 12. számig)
 8.Évfolyam: 2018.  (1-től a 12. számig)
 9.Évfolyam: 2019.  (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. augusztus

Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
A Magazin közvetlen linkje: http://megszolalok.blogspot.hu

Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan tartalommal
de megújult külsővel amelynek a linkje:  http://www.muveszetimagazin.blogspot.com

Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel   -  Skype-on: nagy.vendi54
 **************************************************
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
  1. LECTORI SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK! 


Nagy Vendel szerkesztő
 Nos Kedves barátaim, ez az év az elmaradások éve, sok tekintetben is, de  főleg a  kulturális élet terén.
 A  Korona vírus miatt elmaradt a  László napi ünnepsorozat, az augusztusi tűzijáték, a  szekszárdi szüreti napok, és még számtalan más rendezvény, ami ezidáig minden alkalommal megvolt,  de hát a   szükség az nagy úr. Számomra a  legjobban várt esemény az olimpia, már évek óta készültem rá.  Sokak számára ez anyagi, és erkölcsi romlást is jelent egyben, valamint  olimpiai diadal elmaradását akár a  versenyző kora miatt is lehetséges.  Reméljük, hogy az aratás, és a szüret azért meglesz, mert az élet élni akar.

Köszöntsük egy verssel Augusztus huszadikát,
Szent István névnapját, és államalapításunk ezerhuszadik évfordulóját, és a  kenyér ünnepét.  Ebben a  szentháromságban minden benne van, ami a  további megmaradásunkhoz szükséges. Mindenki gondoljon bele bármi más szövedéket, a  maga életéből, és döntse el hovatartozását!
Egyebet nem mondhatok:  a  szerkesztő

 Ünnep 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: 

MAGYARORSZÁG SZÜLETÉSNAPJÁRA...


Talán István király

Vetette el végleg
E szent földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
a Magyar nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Kárpátoknak ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a búzaszem
Milliónyi vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a kenyeret.
Követelve ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az talán véletlen lehet?
Ha megnézel egy búzaszemet,
Azonnal feltűnhet,
Hogy könnycsepp alakú
A búza szeme...
S ha éles késeddel
A magvat félbe vágod,
Belsejében Jézus
Ragyogó arcát látod
Tündökölni...
E dicsőséges ünnep fényében.

2020.. augusztus 20. 
Megjegyzés: Augusztus 20. a kenyér ünnepe...
 
NAGY VENDEL -  MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJAS 2017  á ARANY BOT  KÜLÖNDÍJAS   2018.

ááá

A  VERS HANGOS LINKJE,    ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV
RIPORT NAGY VENDELLEL,  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY.. AUSZTRÁLIA
https://www.youtube.com/watch?v=8SSihiIEQ6U
A  VERS HANGOS LINKJE  ILOSVAY GUSZTÁV  ELŐADÁSÁBAN
**********************

     SZEMEZGETÉS A TARTALOMBÓL 

 1.  LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
      ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ VERS
 2.  MESE -   KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : VÍZILILIOM ORSZÁGA
 3.  VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL -  KORTÁRS SZERZŐKTŐL
      YLEN MORISOT, NAGY CSABA, NAGY VENDEL, ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES
 4.  ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA - ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA
      DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
 5.  FANTÁZIA REGÉNY
      SAMU ÁGNES : ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
 6.  VERSVÁLOGATÁS  I. P. STEVE, ÉS KLEMENT BURZA MÁRIA  VERSEIBŐL
 7.  ANGYALI TALÁLKOZÁSOK -  VÉGHELYI PÉTERNÉ : LÁBAK AZ ÜLÉSEN
 8.  HAZAI TÁJAKRÓL...  NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI
 9.  FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
      KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. E HAVI SZTÁRVENDÉGEINK- NAGY BANDÓ ANDRÁS, ÉS GVENDOLIN
      VERS- SAROK,  A  MI VILÁGUNK
11. BEMUTATJUK  HEGEDÜS ADRIANA VÁLOGATOTT VERSEIT    
12. ÉLETTÖRTÉNETEIM...  VÉGHELYI JÓZSEF: RÖVIDZÁRLAT
13.  NOVELLA (01.)  GANT ELIZABET : A LEGSZEBB NÉVNAPI AJÁNDÉK
14. NOVELLA (02.)  CSOMOR HENRIETT : LEJÁRT A GYÖNGYÉLET
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
      TELEKI ELIZABET, KOVÁCS TIBOR,  NAGY VENDEL
16. MESE.  KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : A  GONOSZ FA TERMÉSE
17. KÉRTEK RÁ DIÓT?     NAGY VENDEL HANGOS VERSEIBŐL
      EGY CSÉSZE FORRÓ, KÍNAI TEA - ELŐADJA : KANG  YREN
      ABRAKADABRA - ELMONDJA :  ILOSVAY GUSZTÁV 
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
       LÁNDZSÁS UTIFÜ
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
**********************
 2. MESE 

 KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Vízililiom országa. 

Kelemen Györgyné Edit
 Nagyerdő mélyén, ott ahol a fák az ég tetejét nyaldossák, van egy tó. A tavat lápos erdő veszi körbe, hol a fák össze-vissza megdőlve állnak. Utána sűrű nád védi kincsét a nagy és tiszta vizű tavat, melyben meseszép vízililiomok nyílnak. Minden színben pompáznak, viráguk és levelük hatalmas.
  Itt élnek a kis virág tündérek. Olyanok, mint az emberek, csak kisebbek és szárnyuk van. A szárnyuk csillogó a nap sugara fényesen szikrázik rajta. A virágokban laknak, mikor leszáll az este a virág szirmai becsukódnak és védik a kis lakókat.
Történt viszont egyszer, hogy egy igen csak énekelni, akarom mondani, brekegni szerető béka, igen merészet gondolt.
-  Olyan jó lenne csak egyszer végre megnyerni az aranyliliom díjat. Ott állnék fent a dobogón és mindenki az én csodás hangomat ünnepelné- álmodozott.
Na de tudta jól erre semmi esélye sincsen. Mert hát ott vannak a kis ebihalacskái. Egész nap rájuk kell vigyázni. Hol az egyik hol a másik rosszalkodik. Sokan vannak a sok brekegéstől estére már teljesen elmegy a hangja. A párja meg ki tudja, merre brekeg. Hol csavarog és mondják a férfiak nem pletykások... Nahát, ő meg nem mehet sehová, folyton csak az apróságok. Még este is.

-  Anya úgy megijedtem, rosszat álmodtam! Hozzád bújhatok?
-  Na gyere! Bújj ide. Persze aztán jött az egész csapat.
-  Anyu, anyu megrúgott – szólj rá!
-  Ne füllents, még nincs is lábatok!
-  De akkor is! Anyu!

Ó, de jó is a kis tündéreknek. Nincs egyszerre ilyen sok gyermekük. Én meg csak álmodozom, egy csak egy alkalommal fellépek. Ott állnék a színpadon és énekelnék. Szépen hangosan szállna a hangom ott brekegnék, és mindenki engem tapsolna. Na de megmondta az anyám. Lányom ne dőlj be egy fiú brekegésének sem. Viszont én balga hagytam magam elcsábítani. Lőttek a karrieremnek. Kutty -  kurutty.
 Persze a menő békák, dadát fogadnak fel. Nem is akármilyet, a legjobbat. Na de ő nem teheti meg, mert ki ő senki. Na de ennek vége! Elrabol egy virágtündért. Majd segít neki a gyereknevelésben. Nem lesz fáradt és kimerült, a hangja se megy majd el. Tud majd brekegni a színpadon.  Mikor esteledett és minden kezdet elhalkulni. Csendesen meglapult és várt, szépen halkan. Egy vízililiom kimagaslodó ága mögé rejtőzött el. Mozdulatlanul érezte, ahogy a szíve a torkában dobog. Nem mozdult, levegőt is halkan vette. A brekegést is vissza tartotta, pedig ilyenkor estefelé a békáknak, muszáj brekegni. Miért? Senki nem tudja, de muszáj. Kis tündérke is érezte valaki mintha figyelné, lesné őt. Még jobban sietett. Hirtelen viszont egy nagy és hideg, nyálkás kéz ragadta meg.
-  Most velem jössz – súgta halkan ahogy megragadta.
Kis tündérke viszont ijedtében elájult. Békamama kis puha ágyacskát készített neki abba rakta. Mikor tündérke felébredt nagyon megijedt. Békamama csúf volt és félelmetes. Reszketett kis szíve csak úgy kalapált, arca sápadt volt.

-  Biztos meg fog enni – gondolta magában.
-  Hol vagyok? - kérdezte remegő hangon.
-  Itt nálam, béka lakban. Iparkodtam jó és kényelmes helyet készíteni neked. Brek.
-  Nem bántasz? Olyan nagy és félelmetes vagy.
-  Na ami azt illeti te sem vagy szép. Kicsi a szád, rózsaszín vagy és meleg. Néz meg engem, szép ragyás vagyok, szép nagy a szám. Egészségesen hideg és nyálkás vagyok, fajom szépsége.
   Na rólad ne is beszéljünk,  kis csúnyácska. Brek
-  Miért hoztál el? Meg akarsz enni?
-  Nem, nem én legyet és szúnyogot eszem meg gilisztát. Te nem vagy ehető. Brek.
-  Akkor mond, miért hoztál ide?
-  Nagyon sok a dolgom és sokat kell kiabálnom a kis ebihalaimra. Viszont nagyon szeretném megnyerni az arany liliomot. A sok kiabálástól viszont elmegy a hangom, esélyem sincs rá. Vigyáznod kéne a kicsikre. Brek.
-  Ó ezért nem kellett volna elrabolnod, elég lett volna ha kérsz.
-  Jól van na, erre nem is gondoltam. Brek. A te néped dölyfös és büszke. Nem igazán foglalkoznak a magam fajta békával. Lenéztek bennünket, mert nincs szárnyunk és nem virágban lakunk.
   Brek, csak mikor van, a  verseny az énekünket szeretitek hallgatni. Egyébként irtóztok tőlünk, mert mások vagyunk. Annyira, de annyira szeretném egyszer, legalább egyszer megnyerni az arany liliom díjat.
   Szép a hangom, sudár a termetem és nézd, hogy fel tudom magam fújni, milyen nagyra. Brek.
Elkezdte magát felfújni. A kicsi lánykának eddig is félelmetes volt, de most aztán rettenetesen megijedt tőle. Békamama észrevette a nagy riadalmat.
-   Jól van, ne félj csak meg akartam mutatni milyen ügyes is vagyok. Gyorsan le is engedte magát.
-   Egyébként, hogy hívnak? – kérdezte tündérke.
-   Békamama – évek óta így hív mindenki, a régi nevem már el is felejtettem.
-   Én Ilonka vagyok. – mutatkozott be a kis tündérke.
-   Most pedig bemutatom neked a picikéimet – mondta békamama.

Egy vízililiom nagy tányéros levele, aminek a széle elhajlott volt ez volt a kis bölcsőde. Itt úszkáltak a vízben a kis ebihalak.
-  De aranyos halacskák, ők a te gyermekeid?
-  Igen, hát nem aranyosak! Brek.
-  Tiszta apjuk, igaz?
-  Nem inkább olyanok, mint én. Mintha magam látnám kiskoromban. Brek, brekege. – mondta  elégedett hangon Békamama.

Ilonka csodálkozva nézet. - Min, te?  Nekik nincs is lábuk? Uszonyuk van.
-  Jaj te kis butus. Majd később lesz nekik. Akkor az uszonyuk eltűnik és lábuk lesz. Brek.
-  Nagyon érdekesek vagytok, mondta Ilonka és rájött milyen keveset is tud.
 *
Eközben Ilonka eltűnését észrevették, mindenki őt kereste. Főleg András volt az, aki a legjobban kutatta.
-  Fel kell forgatom érte egész vízililiom országot! Nem lehet, hogy csak úgy elvesszen! - mondta nagy aggódva.
Egészen kicsi kora óta nagyon szerette Ilonkát. Nagy vágya, hogy feleségül vegye. Ki is nézet egy nagy virágot, arra várt, hogy kinyíljon. Szép és kényelmesen elférnek majd benne Ilonkával, meg hát a gyerekekkel. Előre tervezgetett, feleségül veszi és lesznek, szép gyermekeik. Csak arra vár a virág kinyíljon, már is feleségül kéri.
A nagy keresésről Ilonka nem tudott, semmit sem. Eszébe jutott ők mit is játszottak kiskorukban.
Búj, búj zöld ág. Zöld levelecske. Nyitva van az arany kapu, csak bujatok rajta. Rajta, rajta leszakadt a pajta. Bent maradt a macska.
Egész nap játszottak énekeltek. A kicsikkel kiabálni nem kellett.
Csodálkozott is Békamama, nahát, egész nap egy hangos szó sem? Nahát, ez, hogy is lehet?
-  El sem engedlek, itt maradsz dadának! Én meg éneklek. Brek. 
Ilonka csak kacagott.
-  A titok csak az, hogy  játszani kell velük. Ha nagyobbak lesznek, akkor meg játék közben kell tanítani őket.
-  Na még ilyet – csodálkozott Békamama. Erről ő bizony még soha nem is hallott. Brek.
 *
Elérkezett a nagy verseny ideje. Az énekesek felvonultak. A tavalyi év győztese is ott volt. A legnagyobb levél volt a színpad, körülötte szebbnél, szebb virágok. A közönség hatalmas volt. Ott volt mindenki, aki csak tehette, békák, tündérek.  András nem volt ott, Ilonkát kereste kétségbe esve.
-  Jaj csak nem valami baj érte és most segítségre vár valahol. Nagy az ország, de nem adom fel míg meg nem lelem.
Elkezdődött a nagy koncert. Első fellépő a tavalyi nyertes. Az éneke arról szólt, hogy ő milyen szép és jó énekes, egy sztár. Utána jött a többi, mind magát dicsérte. Ő a legjobb a legszebb a tökéletes, brekegték.
A végén jött, Békamama ő volt az utolsó, mert még nem indult a versenyen.
-  Teljesen esélytelen, gondolta mindenki, ezért utolsónak tették be. Had énekeljen a kis szerencsétlen.
Béka, Állati, Piros, Vízililiom, Nyári
Vízililiom
 Viszont mikor elkezdet énekelni, a hangja csak úgy szállt, zenget. Nem magáról énekelt, hanem a liliom szépséges virágáról, a tóról tiszta szép vízéről. Arról milyen csodás világban él és a gyermekeiről és van egy kis tündérke kitől sokat tanult. A közönség a nótája végén csendben volt. Most jöttek rá milyen igaza van és mennyi, de mennyi szépség az mi körbe veszi őket. A vízililiomba csak a házacskát az otthont látták nem a szépséget, az életet. Egy ilyen csúnyának mondott lénynek kellett lennie, hogy rájöjjenek, felismerjék a sok szépet. A csendet felváltotta a taps és az ünneplés. Nem volt kétség ki nyert.
Békamama boldogan szorította magához a díjat. Teljesült élete legnagyobb álma.
András közben megtudta, Ilonka Békamamánál van.  Kiszabadítom, megmentem! Készült a harcra, hogy megvívjon élete szerelméért. Dühösen és elszántan, ment hát Békamama lakhelyére.
Mikor odaért meglepődött. Ildikó nem volt fogoly. Kedvesen játszott és énekelt a kis ebihalaknak, akik igen megszerették őt.
-  Te nem vagy fogoly?- kérdezte meglepetten.
-  Nem. Vigyázok, a kicsikre még Békamama próbál és fellép.

Megérkezett Békamama, boldogan mutatta díját, amit nyert. Nem tudta mit is adjon, azért mert Ilonka vigyázott a gyerekeire. Adott volna ő mindent, bár igazából nem volt semmije. Végén a díját ajánlotta fel, annyira viszonozni akarta, hogy vigyázót a gyermekeire.
-  Nem, nem aranyos vagy, hogy adni szeretnél nekem valamit. Nem is tudod, de egy nagyon fontos dolgot már adtál nekem. – mondta Ilonka.
-  Mit? – kérdezte meglepve Békamama.
-  Azt, hogy megtanultam, a külső semmit nem jelent. Te az én szememben nem vagy szép, de belül szebb, vagy mint bárki a világon.
-  András annak örömére, hogy megtalálta szíve választottját, megkérte a kezét. Ilonka igent mondott.
-  A legnagyobb ajándék az lenne, ha eljönnél az esküvőnkre és énekelnél. – mondta a pár.
-  Nagyon szívesen. - válaszolta Békamama.
Pár nap múlva nagy lagzit csaptak. Hangos volt egész vízililiom ország. Azóta a békák és a liliom tündérek nagy barátok. Együtt játszanak a gyerekeik. Mert a szépség nem minden. Tud látni a szépet és a jót meg találni. Boldog csak így lehetsz. Nekem elhiheted. Brekk, brekekge.
**********************
   3. VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL 
 - KORTÁRS SZERZŐKTŐL - 

Ylen Morisot: Badacsony
 
Halálra taposott hegyhátakon 
turisták hada ődöng.
Szétdúlt hegyek, elfuserált kőbányák.

A hegy szétrobbantott belei között
fiatal fák remélnek
jobb jövőt.

Elhagyott kőbánya.
Büszke kőoszlopok - orgonasípok.
A múlt zenél.

Mobiltelefon sikolt a csöndben.
Kövek között botladozva
a tulaj pénzt csinál.

Isten templomának
borostyánoszlopos zöld kupolája alatt
andalogtam a nyárban.

Türkiz tükör a hátam mögött.
Felhők árnya lila,
neonos fények villannak.

Anyuci babakocsit tol,
gyerek kezében demizson,
apuci hasában bor.
...............................................

NAGY CSABA: Vízió
 
Csoszogok s motyogok,
Mintha ébren volnék.
Hunyorognak a csillagok,
S fénylő fáklyaként a Hold ég.

Elszaladnék messzire,
Lennék inkább tüzes paripa!
Ahol nincs velem semmi se,
Semmi földi galiba.

Üres lenne minden kert,
Kietlen pusztaság a síkon;
Lennék kóbor kutya, kivert,
Verscsontomat koptatom.

Elásnám, de minek?
Nincs több féltett kincsem.
Az éjjel oly hideg,
Fagyos pengéjétől reszket minden.

Macska mésog, vagy mégis én?
Most aludni lenne bölcsebb.
Ablakom tört üvegén
Vajon holnap szebb nap zörget?

2020.07.07
...............................................

ABRAKADABRA

NAGY VENDEL: ÁLOMVARÁZS

Abrakadabra,
Dzsinn a  palackban,
készül szolgálatra.
Aladin a  csodalámpával,
Ali baba negyven rablójával,
sziklafalat nyitó ősi varázslatra
mindenki csak a  csodát várja.
Ezeregy éjszaka világa.
A fekete macska varázsa
Parázs varázs
Látod-e a
Napsütötte padkát?
Rajta fekvő
Éjfekete macskát?
Aki elbűvölte a
Gonosz boszorkát?
Meleg volt a padka,
A fekete macska
Kifeküdt a Napra.
Éjfekete szőrét
A banya simogatja.
Szívesebben néz rá,
Mint valamely varangyra.
Macskaszőr és békaháj,
Kígyótoll és rókamáj
Rút boszorkány
Messze szállj.
A banya egyszer csak
Felhág a falakra,
Elrugaszkodik, s
Vészjóslón vijjogva
Felszáll a magasba.
Sárkányokkal SZENT GYÖRGY
kél győztes viadalra.
Elhangzik a  bűvszó....
Abrakadabra
Lófarkas zászlók lobognak a  diadalra.
S mint aki jól végezte dolgát,
vége  a  meséknek,
Seherezádé is elalhat,
S  a  Dzsinn visszabújik a  palackba.

2018.   július 18.
............................................

ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES: Ars poetica

Úgy érzem eljött az ideje annak
hogy én egy ilyen merész verset írjak.
Senki sem mondta még hogy költő vagyok,
Nem lehetek én olyan, mint a NAGYOK.
Hiszem, hogy Isten azt akarta, éljek,
és mondjam el hogy miről szól az Élet.
Beszélek nektek, amíg tudok írni.
Újra meg újra csak azt fogom kérni,
Mutassátok meg, hogy tudtok szeretni!
Poklok bugyrából felbukkanva ismét
Elmondani a szeretetnek hitét.
Bízni s remélni hogy érdemes élni,
ha van, ki szeret, és van kit szeretni.
Sötét kutakból felmerültem mégis,
az a dolgom, hogy elmondhassam, mért is:
emeld ki fejed te is a gödrökből,
aki szeret, az kapjon a hitedből:
életutunkat szeretet vezérli,
s ebből a világon kaphat mindenki!
Ne félj, valaki melletted is ott áll,
nyújtja a kezét, amikor nagyon fáj.

Szeretettel, Ági...
**********************
 4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA 

ÁRVAY MÁRIA SOROZATA : DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ

Köszönet mindenért
Elismerésünket leginkább akkor tudjuk hatékonyan kifejezni, ha köszönetet mondunk valamiért, hálás szavakkal.
Nem csak különleges alkalmakkor, hanem a mindennapokban, ez a legfontosabb.
 á
31. Köszönöm, hogy elfogadsz olyannak, amilyen vagyok
"Köszönöm, hogy engedted, hogy önmagam legyek. Úgy kezeltél, amilyen vagyok, és nem amilyennek elképzeltél vagy akartál volna, hogy legyek."
(Richard Matheson)
Az életben a másik elfogadása az egyik legfontosabb dolog! Ne akarjuk őt átformálni saját tetszésünk szerint, hanem fogadjuk el olyannak, amilyen. Kérni lehet tőle dolgokat, de megváltoztatni fölösleges. Az a jó, ha ezért az elfogadásért tényleg köszönetet tudunk mondani, mert az élet így a legszebb!
á 
32. Köszönöm, hogy fontos lehetek
"Köszönöm... Akkor is, ha szerinted fölösleges. (...) Sérülések százait hordom magamban, miközben úgy kell tennem, mintha én lennék a világ legboldogabb embere. Ma legalább úgy éreztem, hogy valaki kézen fog, és azt mondja: nem vagy egyedül. (...) Úgy éreztem, hogy szeretnek, hasznos, fontos vagyok."
(Paulo Coelho)
Komoly szavak ezek, mindegyiknek súlya van! Számos sérülést hordozunk magunkban, s egyszer csak azt érezzük, már nem vagyunk egyedül, szeretnek, fontosak, hasznosak vagyunk! Ha ezt megtapasztaljuk, máris nagyot nő önbizalmunk. Ha van, akinek ezért köszönetet tudunk mondani, tegyük meg, ne halogassuk!
 á
33. Mit köszönjünk meg búcsúzáskor?
"Köszönöm, hogy beléptél az életembe, és örömet szereztél nekem, köszönöm, hogy szerettél, és elfogadtad az én szeretetemet. Köszönöm az élményeket, az emlékeket, amelyeket életem végéig féltő gonddal megőrzök. És főleg köszönet illet, amiért megmutattad nekem, hogy eljön az idő, amikor elengedhetlek."
(Nicholas Sparks)
Búcsúzáskor nagyon nehéz szavakat találni, valaki nem is szeret búcsúzkodni. A fenti szavak azonban segíthetnek, ha a kapcsolat értékes volt és sokat jelentett számunkra! Ne hagyjuk szó nélkül elmenni azt, aki közel állt hozzánk!
 á
34. Köszönöm, minden nap
"Mindennap azt kéne mondani, hogy köszönöm, így kéne kezdeni minden napunkat. (...) Alázatosan kell élni, borzasztó alázatosan, és ez egy idő után beválik."
(Temessy Hédi)
Nem is olyan nehéz ezt megvalósítani. Minden nap van miért köszönetet mondani. Csupán egy-egy rövid mondat, s máris megajándékozunk valakit hálánkkal. Mi is megkapjuk majd ugyanezt, figyeljük csak meg. Lehet, nem pont attól a személytől, akitől szeretnénk, de sokan élnek körülöttünk, akik valamiért hálásak nekünk, s esetleg ki szeretnék ezt fejezni.
Ne habozzunk, tegyük meg bátran!
 á
35. Köszönet kedvesünknek
Árvay Mária

"Köszönöm neked, köszönöm,
A bánatom, az örömöm.

A nappalt és az éjszakát,
A hajad édes illatát.

Kék eres finom kezedet,
Mely szerelembe vezetett."
(Falu Tamás)

Nem tudjuk ilyen, szépen, versbe szedni gondolatainkat, azonban kedvesünknek, szerelmünknek jólesnének bókok, kedveskedő szavak. Nem csak a szerelem kezdetén, hanem az évek múlásával is, mert egy kapcsolat csak akkor maradhat tartós, ha ápoljuk!
 á
36. Köszönet a környezetemért
"Köszönöm, amit látok:
a teremtett világot,
hogy még a rossz sem céltalan;
mindennek jelentése van."
(Vas István)
Sokunknak természetes az, hogy egészségesek vagyunk, pedig nem az. Hálásak lehetünk azért, hogy látunk, hallunk, tudunk járni, s még sorolhatnám. Ezért is lehet köszönetet mondani.
Sokszor nem tudjuk, a rossz dolgok miért történnek velünk, de még utóbb kiderül, mindennek megvan a miértje és az oka.
Egy lábtörés pl. nem jó dolog, de olyan kapcsolatok jöttek így létre, melyekért örökké hálás vagyok!
Tehát, köszönet mindenért, amink csak van.
 á
37. Fontos az értékelés
"El sem hiszi, mennyire fontos azt hallani valakitől, hogy "köszönöm", vagy az, hogy valaki azt mondja neked, hogy szeret téged. Ez az emberi természet része. Mindegyikünknek fontos érezni, hogy értékelik."
(Adam J. Jackson)
Ezért ragadtam tollat, hogy ezt a könyvemben hirdessem! Sokan érezzük ennek hiányát, ezért kell megtanulnunk az elismerés kifejezésmódját! Fontos, hogy tudjuk és érezzük, szeretnek bennünket, értékesek vagyunk! Ha szeretnénk, hogy mások is így viszonyuljanak hozzánk, mutassunk példát, s forduljunk elismerő szándékkal a másikhoz, ha értelmét látjuk.
 á
38. Küldetéstudatunk
"Ki miért születik meg, és mi célja a földön?
Van, kinek ez éden, de van, kinek ez börtön.
Köszönöm, nekem tőled válik édenné."
(Riddler)
Jó, ha van életcélunk, ha tudjuk, mi a feladatunk, küldetésünk itt a Földön.
Ha azonban más valaki miatt érezzük magunkat pompásan és felhőtlenül boldognak, tudassuk vele, mert nem mindennapi dolog ez az érzés!
á 
39. Köszönet az empátiáért
"Köszönöm (...), hogy odafigyelsz rám, és egy pillantásomból megmondod, ha valami nem oké. Kevés ember tudja, hogy mi zajlik bennem igazán. Te közéjük tartozol."
(Oravecz Nóra)
Kulcsfontosságú az empátia, ha valaki ezzel a tulajdonsággal rendelkezik! Hálásak lehetünk azért, hogy egy-egy pillantásból, szóból, mozdulatból már tudja az illető, mire van szükségünk, szinte szólnunk sem kell neki. Csodálatos adomány ez, legyünk érte hálásak empátiával rendelkező társunknak, embertársainknak.
á 
40. Köszönet és elégedettség
"Mi többnyire nem olyasmit kérünk, ami nekünk nincs, hanem köszönetet mondunk azért, ami nekünk megadatott."
(Harry Kemelman)

Sokkal kiegyensúlyozottabb lenne az életünk, ha azért lennénk hálásak, amink van, s nem azon sopánkodnánk, amink nincs! Ilyen egyszerű lenne? Nem feltétlen, de sokkal jobban éreznénk magunkat a bőrünkben!
Folytatjuk. 
**********************
5. FANTÁZIA REGÉNY

Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség

(2018  - 5. fejezet - 9. rész)


Az első vizsgák

– Hogy te milyen kedves vagy velem! – vágta rá Morias indulatosan, majd a szájához kapott úgy, mintha valami nagyon csúnyát mondott volna Sátániának. Az osztályban mindenki hangos nevetésben tört ki. – Hogy én mennyire szeretlek! – ordította kikelve magából, majd gondolkodás nélkül kirohant az osztályból.

Dragon pillanatokkal később Morias után ment, akit nyomban meg is látott a folyosón.

– Minden rendben van veled, Angelus? – kérdezte, miközben odament hozzá, majd vállon fogta.

– Biztos vagyok benne, hogy valaki valamiféle hazugság mondó átkot szórt rám – zihálta idegesen Morias, miközben a falat támasztotta mindkét kezével.

– Lehet, nincs kizárva. Az órát meg tudod tartani vagy kísérjelek el a Pihenőbe?
– Megtartom az órát! – jelentette ki eltökélten.
– Most igazat mondtál?
– Igen, most igazat mondtam – vakarta a fejét eltűnődve Morias. – Szerencsére elmúlt már az átok. Ebből is látszik, hogy a sárkányokat nem lehet hosszú ideig átok alatt tartani – húzta ki magát büszkén.
– Ez a beszéd, komám! – veregette hátba Dragon Moriast.
Samu Ágnes
Mindketten visszamentek az addigra elcsendesült osztályba. Morias úgy tett, mintha semmi nem történt volna. Az osztályban ülők különösen csendben maradtak továbbra is, ami egyre inkább feszélyezte. Biztos volt abban, hogy valamiben sántikálnak, de ha rájön mi az, csúnyán megbünteti őket. Az első óra zökkenőmentesen zajlott le, sőt még a szünetben sem vett észre semmi gyanúsat az elsőéveseken.
Rövid szünetet követően kezdetét vette a következő, egyben a nap utolsó órája is. Morias éppen bele akart kezdeni az órai anyagba, amikor Cecilia, Celestina és Cintia légies, könnyed léptekkel odamentek hozzá. A három nő tekintetéből áradt az ártó szándék, biztos volt benne, hogy valami nagyon gonoszra készülnek, rövidesen be is igazolódott a gyanúja.
– Morias mester, szeretnénk kérdezni valamit – szólalt meg mézesmázos hangon Cintia, miközben az osztályban lévők, kivéve Dragont, elkezdtek kuncogni. – Igaz, hogy azért száműztek a Siriusról, mert belehazudtál a király szemébe?
– A tündérek énekelték el nekünk, hogy amikor bekerültél a királyi tanácsba, mint igazságügyi tanácsos, belefutottál egy olyan ügybe, ahol két főnemesi személy között kellett volna igazságot tenned – csicseregte jókedvűen és hosszasan Cecilia a dermedten álló Moriasnak. – Pechedre, mivel csak az egyik felet hallgat-tad meg, aki történetesen egy régi jó barátod volt, igazságtalan ítéletet hoztál – fejezte be, mire az osztály hangos üdvrivalgásba kezdett bele, kivéve Dragont, aki igyekezet gondosan a szája előtt tartani a kezét, nehogy meglássa Morias a mosolyát.
– Nos, van valami hozzáfűznivalód, Morias mester? – kérdezte Celestina a még mindig némán és dermedten álló mestert, miután elcsendesült az osztály. – Jaj, csak nem elvitte a manócska a nyelved? – vetette oda cinikusan.
– Fúj! Biztos nem! – vágta be Félix undorodva és ölbe tett kezekkel a padjának tetején ülve, mire az osztály megint hangos nevetésben tört ki néhány pillanatra.
– Az ilyen meg sem érdemli az igazságosságot! – ütötte tovább a vasat Wolf. – De hogy lásd, milyen kedvesek vagyunk… megajándékozzuk… – vette sejtelmesebbre a hangsúlyt, ami nem sok jót ígért a mester számára.
– Befejezni! Elég legyen! – kiáltotta el magát elkeseredettségében Morias. – Ehhez nincs jogotok!
– Tessék, Morias mester! Itt az új házi kedvenced – vett elő a táskájából egy díszes dobozkát Phoenix fülig érő szájjal, majd kiszökkent a padjából és odament Moriashoz. – Kinyitod vagy én nyissam ki? – kérdezte huncut mosollyal az arcán.
– Nem tudom, mi van abban a dobozban, de ha kinyitod, Phoenix, azt nagyon megbánod! – fröcsögte szinte habzó szájjal Morias.
– Hát jó, akkor kinyitom én – emelte fel a dobozka tetejét Phoenix, amiből pillanatokkal később kiröppent egy igen aprócska arany és vörös színben fénylő teremtmény. – Ugye milyen aranyos? – sóhajtotta elérzékenyült hangon.
– Mama! – csiripelte az aprócska teremtmény, aminek az alsó teste a leginkább kinézetre az Emberek Világában található aranyfácánra hasonlított, a feje és a lábai pedig olyan volt akár a sólyomé.
– De kedves, azt hiszi a főnix fióka, hogy te vagy az anyukája! – mondta megjátszott elérzékenyüléssel Rudolf.
– ÁÁÁÁHHHHÁÁÁ! – ordította teljesen kikelve magából a mester, majd fejvesztve kimenekült az osztályból. A főnixmadár fióka rögtön a kétségbeesett Morias után repült. – NEEE! Elég legyeeen! – óbégatta zokogva a folyosón végig szaladva, ez idő alatt az elsőévesek az osztályban már szinte fetrengtek a röhögéstől.
– Dra-Dragon… – nyögte ki nagy nehezen a sok nevetéstől könnyező Pegasus. – Siess utána… Még a végén baja esik.
– Mindjárt! – rogyott le térdre a nevetéstől Dragon, miközben a hasát fogta és a könnyeit törölgette. 
Dragon percekkel később nagy nehezen összeszedte magát, azután Morias után sietett.
A Meridin összes mestere és diákja kivonult a folyosókra a zajok hallatán. Senki nem tudta beazonosítani, mi történhetett pontosan, ugyanis csak annyit hallottak, hogy valaki fejvesztve és ordítva rohant végig a földszinti folyosón, majd az iskola udvarán.
– Miért van az az érzésem, hogy ti nagyon is jól tudjátok, mi történt pontosan? – lépett be az elsőévesek osztályába az éppen arra tévedt Ejove.
– Morias mester kapott egy kis leckét abból, mi jár annak, aki ok nélkül gonoszkodik – hagyta abba nagy nehezen a nevetést a földön ülő Marina.
– Úgy vélem, ebben az ügyben az igazgatók illetékesek intézkedni – sóhajtott mélyen Ejove, majd kiment az osztályból.
Néhány perccel később Merlin és Oraculum jelent meg a semmiből az elsőévesek osztályában, ahol már mindenki a helyén ült csendben, várva a tetteik következményeit.
– Ahogy elnézem a társaságot, tisztában van mindenki a tettei következményeivel – fogott bele Merlin kimért hangon. – Szeretném tudni a pontos részleteket.
– Ahogy szeretnéd, Merlin – állt fel a padban Pegasus. – Az egész ott kezdődött, hogy nagyon elegünk lett Morias mester gonoszkodásaiból – fogott bele a történetbe. – Első körben Morias mester italába Wolf belecsempészte az általa kikevert Mendacium bájitalt, aminek következtében néhány percen keresztül hazug szavak hagyták el a száját, ezáltal alkalmunk akadt arra, hogy elkezdjük kikezdeni az idegeit. Második körben Cecilia, Celestina és Cintia felhozták Morias mester múltbéli bűnét, amit még fiatalabb korában a Siriuson tett. Közben megbíztuk Dragont, hogy vigyázzon rá, nehogy baja essen, mivel tudtuk, hogy ha nagyon kikészűl, akkor bármi történhet vele – magyarázta hosszasan leszegett fejjel. – Utoljára azzal forgattuk meg benne a kést, hogy azt szabadítottuk rá, amitől a legjobban retteg. Morias retteg a főnixektől, mivel köztudott, hogy ők az egyetlenek, akik képesek elvenni a sárkányok minden erejét. Az is köztudott viszont, hogy a főnixeket pedig a sárkányok képesek véglegesen elpusztítani. Phoenix apától kölcsönkérte Lilyt, mármint az egyik főnix fiókát. Morias mestert elbűvöltük észrevétlenül előadás közben, Marina és Rudolf segített nekem ebben – tette hozzá gyorsan –, ennek eredményeképpen Lily  anyjaként tekintett rá – fejezte be Pegasus.
– Most üzent Dragon, hogy Morias mester a lakrészében van. Minden rendben van már vele, keresztapától kapott nyugtatót, amitől legalább fél napig aludni fog – szólalt fel Wolf.
– Amiért ilyen csúnyán elbántatok Morias mesterrel, engedélyt kaptok a könyvtár használatára. Büszke vagyok rátok! – jelentette ki őszinte mosollyal az arcán Merin az osztálynak.
Mindenki ledöbbent Merlin bejelentésén, ugyanis büntetést érdemeltek volna valójában, ráadásul a Meridin történelmében az első esetnek számít az, hogy az elsőévesek használhatják az iskola könyvtárát.
– Merlin és Morias sok évvel ezelőtt kötöttek egy megállapodást. Azok, akik megbüntetik Moriast a gonoszkodásai miatt, jutalmat kapnak – kezdte el megmagyarázni Oraculum Merlin tettének valódi okát. – Morias pedig megfogadta, hogy többet nem fogja majd piszkálni azokat, akik megleckéztetik őt.
– Pegasus, elmondanád, ki volt az, aki ezt az egészet kitervelte? – kérdezte Merlin. – Biztos vagyok abban, hogy nem a te ötleted volt, annak ellenére, hogy kezdesz megbarátkozni a démoni erőddel.
– Az egész terv kitalálója Lion volt, ami az én irányításommal lett végrehajtva.
Nem sokkal azután, hogy Morias felébredt, Merlin és Oraculum elmondták neki, mit is tettek vele pontosan az elsőévesek. Nagyon megdöbbent, amikor megtudta, ki is volt valójában az ötletgazdája az ellene szőtt tervnek. Dragon szavai rögvest eszébe jutott, amikor az elsőévesek legelső óráján elmondta neki, hogy a húga milyen kegyetlen tud lenni az ellenségeivel szemben. Merlinnek és Oraculumnak megfogadta,  minden utálata meg félelme ellenére, a legnagyobb tisztelettel fog Lion iránt viseltetni. Természetesen Morias a megállapodásnak megfelelően eleget tett az ígéretének, soha többet nem keserítette meg az elsőévesek életét az iskolában. 
Az elkövetkezendő félév meglepően gyorsan, szinte eseménytelenül repült el a Meridinben.



Folytatjuk.
**********************
 6. VERSVÁLOGATÁS  
 - I.P.STEVE, ÉS KLEMENT BURZA MÁRIA  ÍRÁSAIBÓL - 

I. P.Steve Nívódíjas költő verseiből:

Jóban, rosszban veled

 Ameddig még tudsz adni segítséget,
amíg tárcád degeszre tömi pénzed,
sok ember előtt, addig van értéked.

Aztán, egyszer elveszted egészséged
és akkor odavész a tekintélyed,
viszont, felmérheted az emberséget.

Csak igaz barátok, kik elkísérnek,
míg a jólétet, vagy a rosszat éled.






á
Ráérezve


Bíznod tudni kell
s azt is, hogy mikor, kiben,
hiszen nem mindegy.


á

Végigjárt út


Macskakövek domború hátán maradt
az utcanyelven, elkiáltott szavad
és ott maradt a sok, felejthetetlen,
boldog évek csokra, mi rég, díszelgett.

Mint a virág, úgy minden elhervadhat,
csak az emlék, mi virulva megmarad,
végig benned él, létedben elkísér,
hogy érezhesd azt, hogy élni, volt miért.

Mindig van út, a tovább s ma már sima.
A szürke macskakő divatja kihalt.
Néha elmerengve, szótlanul haladsz
s meggondolatlanul, nem nyílik ajkad.


á

Éji zene

Fáklya
lángja

reménynek, remegő, halovány fénye,

megtöri a komorságot az éjben.

Míg a légben a kátrányillat úszik
és az ébrenlét perce lassan múlik.
Száll a
hárfa
bűvös líradalának zengőhangja,
gondolatot költ a pengetett dallam.
Bánatot űz a sűrű sötétségbe,
onnan kergeti azt, a feledésbe.
Álma
jár a
valóságnak vágyott, vidám világhoz,
hol találhat magának boldogságot.
Elmerengve pengeti a hangszerét,
az éji, megfáradt, bánatos zenész.
Sápadt
gála
csupán, a kesergő előadása,
csak szerényen kószál az éjszakában
a húrok által súgta kesergése
és nem, talál sehol sem megértésre.
Lázban
várva,
egy új és szép világban az ébredést,
hol mindenkor átérzik szeretetét,
dallamát szerenádként fogadják el,
olykor, mélyről szakadt sóhaja száll fel.
Saját
magát
ringatja, mind mélyebben, vakreménybe
és messze száll az éjben, zeng zenéje.
Hárfa huszonhét húrja sírja lelkét,
ám az álma, a valóságban elvész.

 á 
 Rohanásban

Tiszteletet csak az várhat,
ki önmaga is ad másnak.

Akinek érték az ember,

még az is, kit nem ismert meg.

Kölcsönös megbecsülésben
lesz szebb, a rohanó élet,
melyben az idő oly ,,drága,,
figyelni, törődni, mással.

......................................................

KLEMENT BURZA MÁRIA -  NYIBA DÍJAS KÖLTŐ VERSEIBŐL

SZEMED A FÉNYRE NÉZZEN


Bármi bánt, szemed a Fényre nézzen,
s ha bántanak ,  bocsáss meg érte.
Ha sértenek Lelkedhez nem érhet,
mert tudod, ki ítél, minősít és véleményez
önmagáról alkot képet. 

Amikor gondolatokat nem értettem meg,
tudtam, hogy hiányosságok vannak bennem,
s ki erre rádöbbentett, hálás szívvel megköszöntem. 

Tudom, minden gondolat és szó, mely hozzám ér,
nem véletlen történés, minden mindennel összefügg,
ha ezt megértenénk, soha senkit meg nem sértenénk! 

Az emberi tudat kutató, a szív az igaz utat mutató,
álmodom egy oly jövőről, hol a szavak megértettek
és nem félre értelmezettek lesznek, így bántó szavak
nem születnek, mert tudott lesz, amikor egy másik
emberről mondok véleményt, valójában önmagam jellemzem. 

Tudjuk jól, minden nap vinni kell keresztünk, szavak
szavak értelmezése mögött lehetnek hiányfelhők, ám
szívvel nézve megértettek lesznek, mert a szív bizalommal él.

Isten csodás ajándékát magunkban hordozzuk,
a Maghoz a jó talajt is megkaptuk, szavainkkal,
gondolatainkkal a Fényt szolgáljuk, hogy a csukott
szemeket a Szeretet erejével felnyissuk,
s Fényével az elmét átöleljük, megértett legyen
nincs nagyobb hatalom , mint a Szeretet, és érezzük,
Isten mindig ott van szívünkben.




á
Ősi magyar ünnep
 
Ősi magyar ünnep,
megállok a pillanatnyi csöndben,
parányi sóhaj száll az ég felé,
míg a szemben könnyek gyűlnek.

Zizzen a lét az érett kalászon,
mosolyog még a nyári szél,
az asztalon lesz friss kenyér,
jut-e, lesz-e mindenkinek elég?

Vágyak kelyhén is gyöngyöző a csepp,
álmunk élni kíván minden kihullott
könnycseppben.

Egy nap - államalapítás és az új kenyér
ünnepe,
legyen szeretettel tele,
adjunk hálát múltunkért,
a jelenért, és közösen tegyünk
az eljövendő Holnapért.

Ha megszegjük az ünnepi kenyeret
első királyunkra emlékezve
és emlékezzünk őseink hitére,
az összefogás erejére.

Ne kérdezzük, hová lett a dicső múlt,
ne sirassuk a sok elvesztett háborút,
megkopott sokunk ruhája,
s kihullt már sok fogunk,
lassan-lassan elfogyunk.

Nézzünk a kenyérre, ránk mosolyog,
lisztből lett az új kenyér,
Hitből, Reményből, Szeretetből
lesz megtartott a Haza és a Nép.
 

Holnap szívünkkel halljuk meg,
mit üzen az ünnep,
nemzedékről-nemzedékre
áradjon ránk a Béke és a Kegyelem,
ünnepelni hálatelt szívvel lehet,
Isten óvja és tartsa meg Nemzetem!
**********************
 7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 

VÉGHELYI PÉTERNÉ : lábak az ülésen

Véghelyi Péterné
A délutáni perzselésben a peronon sétáltam fel s alá, amíg a forró vágányra megérkezett a vonatom. Felkapaszkodtam, és a fülledt kocsi előterében ültem le. A nagy hőség szinte fojtogatott, de benéztem az utastérbe, hogy hol tudnék helyet találni? Egy fiatalasszony ült a szélső ülésen, mellette nagy táskák, én odakéreckedtem. Azonnal észrevettem, hogy
tőle balra három gyerek zajong az ülésen. Egy tíz és egy öt éves kislány, valamint bátyjuk, a tizenkét éves Rajmund, aki az egész ülést akarta, sőt, a lábait a lányok ülésére is felrakta. Cipőjét látva a kárpiton rászóltam a fiúra:
-  Vedd le a lábadat az ülésről!
Anyja is halkan kérte, hogy ne tegye, ám a fiú lábait még magasabbra tolta, ez volt az ő mérges válasza.
- Vedd le gyorsan a cipős lábadat, különben és a cipőddel együtt veszem azt le! – ismételtem meg, most már kissé erélyesebben. Felálltam, és szavaimnak súlyt adva a lábai felé nyúltam. A fiú duzzogva, csapkodva dühösen kifakadt:
- Ha még egyszer valaki rám szól, …!
Anyja fáradtan rám nézett, szabadkozni sem volt ereje. Eközben a leánykák
csicseregtek, de onnantól kezdve ők is figyelni kezdtek engem. A
velem szemben ülő anyához fordultam, aki fáradt hangon erőtlenül próbálta
a dühös fiát fegyelmezni, sikertelenül.
- Úgy van minden, ahogy ő akarja? – biccentettem fejemmel a fiú felé.
- Nem rossz gyerek ám ő…
- Érte valami ezt a kisfiút, amiért ennyi düh van benne? – kérdeztem, –
mert jól ismerem ezt a fajta viselkedést. Amikor a szülők elválnak, gyakran
ilyenek a fiúgyerekek.
- Fél éve halt meg a férjem – meséli az asszony könnyes szemekkel.
- Ó, nagyon sajnálom, most már értem Rajmundot, hogy miért haragszik
a világra! - eközben a fiú lábai lassan lecsúsztak az ülésről, és a vonatablak
alatti szemetes tetején tartotta azokat, de homlokát haragosan ráncolva
tovább mérgelődött, és a fülébe dugott fülhallgatóval kizárta magát a
körülötte levő világból. Eközben édesanyjával férje haláláról beszélgettünk.
A fiatal apa rákos lett, és amióta ő elment, az asszony a három gyerekkel
nehezen boldogul.
- Nagyon szerethette a férjét…
Az asszony elmosolyodott, majd telefonját a kezébe véve mesélni kezdett.
Mutatja a játékos, kedves apukát képeken, a szép szobákat, melyeket
az ő kívánsága szerint kifestett. Kiderül, hogy az asszonynak első házasságából
is van két nagy gyereke, unokái is, boldogan mutatja róluk is
a szép képeket. Látom a kislányok farsangi képeit is, amelyeken hangosan
kacagunk, amitől a leánykák szintén mesélésbe kezdenek. Szemem
sarkából azonban én a fiúcskát figyelem, kinek füléből kipottyant már a
füldugó, a homlokát sem ráncolja, vonásain pedig győzött az érdeklődő
kíváncsiság. Az ülésen már felült, és ő is ránk figyelt. Kiderült, hogy az
anyuka elveszítette az állandó munkáját, de nagyon leleményes, most
éppen házakhoz jár takarítani, ha kell, dinnyét árul, de mindig keres
munkát, hogy a gyerekeknek megvehessen mindent. Rajmund tizenkét
évesen fát vágni jár a szomszédba, s a keresetét anyjának adja, de a favágást
ő otthon is felvállalja
- Hát maga igazán csodálatos egy édesanya.
Arra, hogy a csöpp kisleány mikor került mellém az ülésre, arra már nem
emlékszem, de nagy hangzavar lett, s a két kislánynak a mesélni valója
soha nem ért véget. Egy- kettőre megelevenedett előttem ennek a kis családnak
a mindennapi élete. Bizony meg kell tanulnunk élni is a hitünket,
és a szeretetet le kell tudni fordítani a mindennapjainkat átszövő észrevétlen
áldozatok nyelvére. Rajmund ezeket az áldozatokat gyakorolja. A
fiúcska arcán már nyoma sem volt az iménti dühnek és sértődöttségnek.
Húgocskái dicsérték bátyjuk szorgalmát, s miután izmos karját én is megdicsértem,
büszkén kihúzta magát, és már ő is anyja mellett állt az ülés
karfájába kapaszkodva. Szemben ültem az öt gyermekes asszonnyal, körbe
vett minket a három, hozzánk simuló kíváncsi gyermek: ebben volt
jelen Isten igazi üzenete. Visszagondolva sem tudom tetten érni az a pillanatot,
amikor ez a mennyei pentaéder felállt, de benne lenni olyan volt,
mint valami lebegés. A léleknek nincsenek lábai, ezért nem is érzi a földet,
és így tudja figyelmen kívül hagyni a környezetet. Isten csak a lábaink
mellőzése nélkül tud bennünket ezekben a pillanatokig ragyogó színes
szappanbuborékokban benne tartani. Gyereknek halálról beszélni
mindig nehéz, de én elmondtam a fiúnak, hogy vannak olyan nagyszerű
emberek - mint amilyen az ő édesapja is - akikre Istennek nagyobb szüksége
van, mint a családjának, ezért magához hívja őket. Elmeséltem neki,
hogy a menyországban is szükség van festőkre, mert Isten onnan ezt a
Földet egyre színesebbre festi és az ő édesapja most ebben segít neki, de ő
örökké élni fog, és egyszer majd gyermekei is újra találkozni fognak vele
az Égben.
- Tudod Rajmund, ha imádkozol apukádért, akkor te is tudsz neki segíteni,
hogy ez a Föld szép színes legyen, mert a legszebb színeket a szeretettel
lehet keverni, és a szeretet a legfinomabb ecset.  Az apukádnak te
most ebben segíthetsz.
Egyszerre akart szólni hozzám a három gyermek, de csitítani kezdtem
őket, és hamar megértették, hogy sorban, egymás után mindenkit meghallgatok.
Nagyon nehéz dolog a türelem! Az öt éves kicsi lány rám nézett:
- Most már mondhatom?
- Hallgatlak angyalom!
Mitől lett ilyen rendezett fegyelem? Azt hiszem, csak a szeretet tud igazán
fegyelmezni, mert a puszta akarat, az indulat erre alkalmatlan. Az
idő hamar elreppent, vonatunk robogott sebesen, a család sietve leszálláshoz
igyekezett. Sebtiben én is felálltam, és búcsúzóul a gyermekek
homlokára kis kereszteket rajzoltam.
- Isten áldja magukat! Nagyom örülök, hogy megismerhettük egymást!
Arcomon gyermekpuszik cuppantak, s a kicsi leány visszafordult, két
karjával a nyakamba csimpaszkodott, és ágaskodva az én homlokomra is
kis keresztet rajzolt. Felemelő érzés a kisgyermek áldását megkapni. Tisztábbnak,
jobbnak, és szentebbnek éreztem magamat, ettől a szeretetfürdőtől.
Az ilyen angyali találkozások búcsúi után mindig összeszorul a szeretettel
teljesen betelt szívem: vajon látom-e még őket? A vonatajtó becsukódott,
a peronon a táskákon hátrafelé bukdácsoló, szeretettől ragyogó, integető
gyermekeket én könnyes szemmel néztem, amikor egy hang szólt
a szívemben: Viszlát, az Égben! Igen, ott biztosan összeér minden szeretet,
ott újra látjuk egymást, hála az Istennek, aki a szeretet. Semmiféle
szeretet nem vész el, és minden angyali találkozásban érdemes belelebegni
a szeretetbe, mert minden szétpukkanó szappanbuborék feljegyeztetik
Isten felírótábláján.

Másnap újra ezen a vonaton utaztam, és ismét erre a kocsira szálltam fel:
üresek voltak a kopott ülések, de már nem láttam piszkosnak a feslett kárpitot,
sem a kupéablak alatti szemetesdobozt, s az ülésen egy gyermek
cipőnyomát kerestem, a karfán maradó kíváncsi ragaszkodás lenyomatát,
a kilincs mögé rejtett homlokomra gyermekkezekkel rajzol keresztek
jelét, és éreztem még a nyakam köré kulcsolódó gyermeki ölelés melegét.
Ezt a kocsit én már mindig szépnek fogom látni.

V. P.-né

**********************
 8. HAZAI TÁJAKRÓL 
 - NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI - 

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: BETEG EZ A VILÁG

Beteg a világ, 
nem vigyáztunk rá,
időnként kitermeli magának 

gyilkos vírusát.

Nem is ez a baj,
mi megússzuk tán,
de mit kapnak tőlünk az unokák?

haragszanak ránk?

A tőke visszavonul,
elcsitul a kultúránk,
háborúban hallgatnak a múzsák,

nem dalolnak a madárkák.

Mert mi a kultúra lényege? 
összegyűjtött , és tanult javak egysége.
miket továbbadni 

mindegyőnk kötelessége.
Előttünk, és mögöttünk sok emberöltő,
soha nem hallgathat el a költő.


Ránk zúdult már sokféle 
lepra, kolera, himlőkből többféle,
pestis, és Spanyolnátha,

s most ez a koronás vírusok királya.

Mindegyiket legyőztük,
bár némelyiknek nagy volt az ára,
összeszorítva kezünket egy markocskába,

túléltük mindenek dacára.

A megmaradás törvénye,
légy mindenre felkészülve,
összefogva egységbe,

karba öltött egyezségbe.
Ne hagyjuk abba a munkát,
ölbe tett kézzel is működik a vulkán.


A medicinától 
csupán csak elbódulsz,
hinned is kell,

hogy meggyógyulsz.
Mindezek fegyelmező okán,
be kell tartanunk a  penitenciát.


Ami megvolt, meg kell őrizned,
tovább kell építened,
nem kell feltalálni 

újra a meleg vizet,
használni kell azt, 
ami megteremtetett.


Nem kell tudatosan rombolni
a környezetedet.

Igaz, nagy az Univerzum,
elköltöznünk nem kell mégsem,
élnünk kell továbbra is itt,

bár némely emberekre 
a  féreglyukaknál 
csillagközi űrhajó vár,
ők a hitetlenkedők,
állnak egy fekete lyuk előtt.


Nekünk e Földön kell 
megteremtenünk a jövőt.

Mindezt megcsinálni 
csak bizakodó derűvel lehet,
komor lelkületünk 

sehová nem vezet,
Barátaim, hogy is van ez?


Eltűnődünk
olykor - olykor,
ha beteg a világ,

ismerjük e, tényleg, igazán?
A korral nekünk is 
tovább kell haladni,
múltunkat meg kell őrizni,
értékeinket nem szabad elhagyni,
mindenképp próbáljunk meg,
Embernek maradni.

Valljad ezt a bölcseletet,
az örök szemléletet,
Mosolyogj a világra, 

és a világ, visszamosolyog Rád.

SZEKSZÁRD,  2020   JÚNIUS  24.

á
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: AZTÁN HOGYHA ..

Aztán, hogyha rám gondolsz éppen,
nézz fel az égre,
ott ragyog a Hold,
Ránk vetül a fénye,
én is azt figyelem régen,
benne van a képem .

Csillagszemű juhász
aranygyapjas nyájat 
terelget az égen,
Fiastyúk csibéit
vezeti serényen,
gyémántot csipkednek
a Tejút végében.

Hogyha már
meguntad számlálni a  csillagot,
a  Hold hideg sugara nem ragyog,
rád terítem takaróként
a fénylő, meleg napot,
abban is Veled vagyok.

Így vigyáz ránk a  nagy Univerzum,
óvva terelgetnek, figyelnek,
hosszú évszázadokon át,
kísérnek végtelen utunkon
az égi vándorok.

Tűzforró, és jéghideg az Univerzum,
vágtat az óriási  Jupiter
megannyi holdja,
egyiken megrepedezett, 
örökös jég lehet,
másikon gyilkos gáz honol,
harmadikra narancssárga hó hull szertelen,
egyikben láva folyik,
másokban felszín alatti tengeren
úszik egy ladik.

Hamarosan eljutunk a Nagy Lófej Ködig,
hol az égi gyepen
milliónyi táltos paripa legel,
szénát hordanak a  Göncöl szekérrel,
s  gyönyörködnek a  sok csillagképben,
s a rengeteg csillagon 
megannyi sárkányszív lakik,
számlálhatod reggeltől hajnalokig.

A sötét égboltozaton
felfoghatatlan mennyiségű
Galaxis halmaz sorol 
s  most már idestova,
ezer éve pulzál
egy hatalmas Szupernóva.

Néhol egy bolygó körül
két Nap is ragyog,
itthon mégis csak
e Földön vagyok,
mely örökre befogad,
időtlen időkre,
s meglelem végre otthonomat.

2020   JÚNIUS  27.
 á
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: VALLOMÁS SOKK 

A neved csengése
Fogott meg először
Bársonyosan dalolt fülembe
Mint mormota, ha neszez.
Utána láttam meg csak a nőt.
Meleg szobámban merengve
Lehunyom a szememet,
S visszarévedek minden mozdulatodra.
Ó, azok a bársonyos cicaszemek,
S a rájuk csukódó édes szemfedelek.
Lágyan fogom a kezedet.
Látom, hajad kibomlik
És pajkos tincs hull homlokodra.

Gondold csak el…
Ifjúkorunk elmúlt!
Miért zaklat, nyomaszt
Még mindig a múlt?
Miért nem csitul el
Őszülő szívünk?
Miért bugyog benne
Még ifjan a vér?
Honnan tudod azt,
Hogy ennyi csak az élet?
Vágyad, életkedved
Minden semmivé lett?
Nézd, hova tűnik el
Az ősz - kusza felleg
Hisz még ablakod előtt
Nyílik a rét.

A tánc bódító ritmusára
Álmom talán valósággá válhat.
Láttam: düh dúlta fel orcádat,
És tested megmerevedett.
Lágyan fogtam a kezedet.
Szememmel összevillant
Szigorú tekinteted.
Arcodat vágytól hevülten
Érintettem akkor,
S szerelmemet fényévnyire
Lökted el magadtól.

2020. 07.07.
 á
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Furcsa talány

Szívem is gyengül,
Kedvem is enyhül.
Tompább a fény is,
Furcsa talány.

Észre sem vettem,
Megöregedtem.
Hirtelen tört rám
Az őszi magány.

Nézek az égre
Választ remélve,
Vállalnom kéne
Bátran talán!

Öregedés

2020.  július 20
**********************
 9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT 

KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ

9. fejezet. 1.rész   - A Fekete-erdő teremtményei

       Másnap reggel Sadok és csapata útra készen álltak; ideje volt, hogy végre útnak induljanak a Fekete-erdő felé, úgy, ahogy az Erdő Szelleme tanácsolta Sadoknak. A Nagyteremben került sor a társaság búcsúztatására. Minden törp eljött a nagyeseményre, hogy búcsút vegyenek Sadoktól és társaitól, de főleg Kraintól, Dwantól, Éhontól és Kahintól akartak elköszönni, akik oly sokat jelentettek számukra. 
       A búcsúzás igen fájdalmas volt a törpök számára, hiszen olyanoktól vettek búcsút, akik oly hosszú ideje védelmezték népüket. Úgy érezték, azzal, hogy királyuk elhagyja őket, maga az Ezüst-hegység hagyná el őket, hiszen Krain jelentette e birodalom erejét és életét. Ha ő nem lesz velük, mérhetetlen szomorúság és fájdalom fogja eltölteni Ezüstváros egész népét. Sadok és társai néma csöndben figyelték azt, ahogy a törpök könnyes búcsút mondanak királyuknak, akinek - bár tartotta magát – roppant fájdalmas volt búcsút vennie szeretet népétől, akiket talán most látott utoljára. De nem aggódott értük, hiszen jó kezekben hagyja birodalma irányítását. Mirwenre bízott mindent; neki kell majd vigyáznia Ezüstvárosra és népére. Bízott a lány a képességében, úgy, ahogy Mellon tanácsolta neki. Ő képes lesz megvédeni népét, ha a Sötétség elér ide, hogy háborúra hívja birodalmát. Ezüstváros törpjei nem lesznek védtelenek, amíg ő távol van, és vissza nem tér – ha visszatér egyáltalán. 
       Mirwen, külön a többi a törptől vett búcsút Kahintól, és ez a búcsúzás roppant fájdalmas volt a lány számára, hiszen bátyja volt a mindene. Már csak ő maradt neki, miután szüleik meghaltak. Nem akarta őt is elveszíteni, de azt is tudta, azért megy el, hogy Éhonnal együtt védelmezhessék Kraint. Muszáj volt hagynia, hogy kövesse azt, amit a szíve diktált számára. Nem tarthatta vissza, bárhogyan is szerette volna. Mindenki tanúja volt ennek a szívbe markoló jelenetnek, de senki sem próbálta megzavarni. Ez egy két testvér elválása volt, akiknek annyi sok szenvedésen kellett keresztül mennie, és most el kellett, hogy engedjék egymást. Fájdalmas tett volt, ami csak rájuk tartozott, és senki másra. 

Kiss Anikó és Kiss Erika

       Mirwen visszafojtotta kicsordulni készülő könnyeit, ahogy bátyja arcát nézte. Talán most látja őt utoljára, és semmit sem tehetett, hogy visszatartsa őt. Tiszteletben kell tartania akaratát és döntését; nem teheti meg, hogy megakadályozza abban, elmenjen. Tisztelnie kell Kahint annyira, hogy engedje elmenni. Csak egyetlen dolgot kérhet tőle, és ezt meg is fogja tenni. Lehajtotta fejét, majd levette nyakából azt a nyakláncot, amit viselt, és azt Kahin felé nyújtotta, aki meglepetten nézett húgára. Hiszen ez a nyaklánc az édesanyjuké volt; apjuk, Dahin készítette neki, amikor elvette feleségül. Mirwené lett, mikor szüleik meghaltak, és most neki akarja adni? 
       - Ezt nem fogadhatom el – mondta Kahin húgának. – Ez az egyetlen emléked apáról és anyáról. Ne akard odaadni nekem. 
       - El kell fogadnod, bátyám – mondta Mirwen, és már az sem érdekelte, hogy könnyei végigfolynak arcán. – Ígérd meg nekem, hogy épségben visszatérsz hozzám, és vigyázol Krainra és Éhonra. Tartsd meg anyánk nyakláncát, hogy soha ne feledd el, mit ígértél a húgodnak, aki örökre visszavár téged, amint kiteszed a lábadat a Kapun. 
       Kahin a nyakláncra nézett, mely ezüstösen csillogott húga kezében, aki arra várt, hogy elvegye tőle. Végül a fiatal herceg kinyújtotta kezét, és kivette húga kezéből a szépséges nyakláncot, amit egy pillanatra szeme elé tartott. A nyaklánc medálja megcsillant a fényben, melyen egyszerre látszódott tünde-betűk és törp-rúnák; ez a medál rejtette magában Kahin és Mirwen szüleinek arcmását, amit rajtuk kívül senki sem érinthetett meg. Az egyetlen emlék, ami megmaradt számukra szüleikről. És most ezt az emléket adta Mirwen Kahin kezébe, hogy ígéretet tegyen neki, visszatér hozzá, méghozzá épségben. Kahin húgára nézett, miután nyakába akasztotta a nyakláncot, és ígéretet tett neki, hogy élve hazatér hozzá, akárcsak Krain és Éhon. Mirwen könnyek között ölelte magához bátyját, aki gyengéden szorította magához húgát. 
       Miután a két testvér búcsút vett egymástól, Mirwen Krainhoz és Éhonhoz lépett, hogy tőlük is elköszönjön. Kahin csöndben nézte őket, miközben bácsikája és unokatestvére búcsút mondtak Mirwennek. Krain mélyen a lány szemébe nézett, amikor elébe állt. 
       - Mindent elintéztem – mondta Krain unokahúgának. – Te fogod kormányozni a népemet, amíg távol leszek. Vigyázz úgy rájuk, mintha te volnál a királynőjük. 
       Mirwen lesütötte szemeit. Fájt elbúcsúznia Kraintól, aki apja helyett apja volt, és aki mindig vigyázott rá és Kahinra. Nem akarta sem őt, sem pedig Éhont elveszíteni. 
       - Az én feladatom mindig is az volt, hogy vigyázzak Ezüstváros népére, akik legalább annyira fontosak számomra, mint neked – válaszolta Mirwen Krainnak. – Meg fogom őket védeni, bármilyen gonosz erő is akarjon ártani birodalmadnak. Akár az életemet is feláldozom népedért. 
       - Az életüket helyezem a kezedbe, Mirwen – mondta Krain unokahúgának, ki lehajtotta fejét, és arcán könnyek folytak végig. 
       Krain kinyújtotta felé kezét, majd gyengéden megemelte állát, és a lány szépséges szemébe nézett, mely úgy ragyogott, akár a legszebb zafírkő. 
       - Ne légy szomorú – mondta a törp-király, miközben óvatosan letörölte ujjaival Mirwen arcáról a könnyeket. – Igaz dolog miatt megyünk el. Te rád itt van szükség. Vigyáznod kell Ezüstvárosra, hogy a Gonosz ne tudja elpusztítani. Életben kell tartanod Drain városát, úgy, ahogyan azt ő tette hajdanán. 
       - Nem tudom, képes leszek-e rá – suttogta Mirwen. – Én nem vagyok olyan erős, mint Ő. 
       Krain elmosolyodott. 
       - Dehogynem – mondta bátorítóan. – Ezért kérem, hogy te vigyázz Ezüstvárosra. Te erősebb vagy mindannyiunknál. Képes leszel megvédeni népünket a végső pusztulástól. 
       Mirwen nem válaszolt; bár égett a szíve Krainért, de tudta, neki azt kell tennie, amit mondott. Ő nemcsak a nagybátyja, hanem a királya is volt, akihez hűséggel tartozott, és amit kér tőle, azt teljesítenie kell. Épp ezért nem fog csalódást okozni neki. Azt fogja tenni, amit parancsolt, és minden telhetőt meg fog tenni, hogy megvédhesse népét a Sötétségtől. Magában megfogadta, teljesíteni fogja Krain kérését. 
       Most Éhon lépett a lányhoz, hogy elköszönjön tőle. Mirwen ránézett Éhonra, akivel együtt nőtt fel, és akit ugyanúgy szeretett, mint Kahint.
       - Ég veled, húgocskám – mondta Éhon a lányra mosolyogva. – Boldogulni fogsz nélkülünk is. – Majd egy pillanatra Kahin felé sandított, aztán visszanézett unokahúgára. – És ne aggódj, vigyázni fogok Kahinra. Tudod, hogy mindig is ő volt a leggyengébb közöttünk. 
       Ez már nevetésre sarkalta Mirwent, még Krain is megmosolyogta azt, amit fia mondott, csak Kahin nem reagált semmit se. Dwan pedig feleségétől, Rubinától búcsúzott el, kinek szíve sajgott azért, hogy ismét el kellett engednie férjét. 
       Az elbúcsúztatásnak hamarosan vége lett, és a társaság tagjai készen álltak, hogy útra keljenek. Kürtök harsantak fel, majd a Nagy Kapu elkezdett kitárulni. Sadok és barátai ott álltak, egészen addig, amíg a Kapu kitárult és a kürtök hangja el nem halt. Ekkor a bajtársak elindultak. Legelőször Mellon lépett ki a Kapun, majd utána Sadok, aztán szép lassan a többiek is. Mirwen és a törpök kimentek utánuk, és figyelni kezdték, ahogy egyre távolodnak azon az ösvényen, ami az Ezüst-hegység déli részéhez vezetett, ahol a Fekete-erdő húzódott meg, mint egy nagy, fekete árnyék, mely soha sem oszlik el. 
       Mirwen és népe szíve megtelt szomorúsággal, ahogy arra gondoltak, milyen veszélyes helyre megy el a királyuk, akit tiszteltek és szerettek. Bíztak abban, hogy túl fogja élni a Fekete-erőben váró sötétséget, hiszen vele ment Éhon, Dwan és Kahin is, akik a legjobb harcosai voltak, és akik az életük árán is megvédik, ha kell. Hittek benne, hogy egy napon viszontlássák őket. 
       A társaság tagjai lassú tempóban haladt dél felé; az északi szél hideget hozott magával, mely bekúszott a habókok és társaik ruhája alá, akik fázósan összeborzongtak. A táj, bár szép volt, de Sadoknak és barátainak nem nyújtott vigasztalást. Sötét helyre készültek betenni a lábukat, melynek sötét ereje még ilyen messzi távolságból is lehetett érezni. Tran megrettenve gondolt arra, miféle lények élhetnek még a lidércharcosokon és koboldokon kívül abban az erdőben. Még messziről is érezte a Fekete-erdő gonoszságát, ami valamikor Világfölde legszebb erdeje volt. Vajon hogyan válhatott ilyen gonosz hellyé? Mi volt az, ami így elpusztította? A Sötétség Fejedelmének tényleg akkora hatalma volt, hogy képes volt egy ilyen hatalmas erdőt gonosz hellyé változtatni, amit lidércharcosok és más lények tettek meg az otthonukká? Tényleg ebbe az erdőbe készültek betenni a lábukat? 
       A kis habó kezdeti bizakodása kezdett rettegéssé válni. Már nem volt egészen biztos abban, hogy képes lenne bemenni abba az erdőbe. El akarta kísérni Sadokot, de az is igaz volt, hogy félt a Fekete-erdőtől. Nem tudta, hogy mi vár rá majd, ha egyszer beteszi oda a lábát. Az a sötétség, ami az erdőből áradt, annyira megrémisztette Trant, hogy egész testében reszketni kezdett a félelemtől, amit nagyon jól látott Deren, ki ott haladt a fiatal habó mellett. Higgadtan letekintett tanítványára, majd gyengéden megfogta vállát, mire Tran a fejvadászra emelte tekintetét, ki bátorítóan elmosolyodott. 
       - Nem kell félned – mondta Deren kedvesen. – Nem hagyom, hogy bármi bajod essen. És Krain sem fogja megengedni. 
       - Tudom – felelte Tran, majd bánatosan lehajtotta fejét. – De azt is tudom, ha egyszer beteszem a lábam abba az elátkozott erdőbe, nem biztos, hogy túl fogom élni azt a gonoszságot, ami ott található. Mióta csatlakoztam erre a küldetésre, most először szembesültem azzal, mekkora veszélyben is vagyok valójában. 
       - Eddig is veszélyben voltál, és milyen remekül helytálltál. 
       - Csak azért, mert eddig szerencsére nem találkoztunk olyan lényekkel, mint amik a Fekete-erdőben élnek. Ahová mi megyünk, ott tényleg a Gonosz uralkodik. 
       - Tran, figyelj ide. Jól tudom, hogy mit érzel, hiszen, amikor én is fiatal voltam, ugyanígy féltem az első küldtetésemkor, mint te. Én sem tudtam, hogy mi vár rám, vagy hogy túl fogom-e élni; de tudod, a félelmet lelehet győzni, ha eleget hiszel magadban és a barátaidban. Ők sosem fognak cserben hagyni. Mindig ott lesznek melletted, és segítenek, amiben csak tudnak. Te pedig szintén kiállsz értük, és ugyanúgy védelmezni fogod őket, mint ahogyan ők téged. Mert te becsületes vagy, Tran. És ezt a becsületet egyetlen gonosz sem fogja elpusztítani. 
       Tran hálásan nézett rá mesterére. Bölcs szavai reménnyel és megnyugvással töltötték el. Korábbi félelme, mely majdnem hatalmába kerítette, már nem járta át szívét olyan intenzíven, mint néhány perccel ezelőtt. Megnyugvással töltötte el az a tudat, hogy olyanok voltak mellette, akik készek voltak harcolni érte, hogy megvédhessék életét. Hinnie kell abban, hogy túl fogják élni. Bíznia kell magában és társaiban, akik azért vannak úton, hogy megmentsék Világföldét. Ő is ezért csatlakozott Sadokhoz, és nemcsak azért, mert olyan jó mókának gondolta azt, hogy egy küldtetésben vehet részt. Muszáj erősnek maradnia; nem hátrálhat meg most. Neki az volt a célja, hogy segítse Sadokot; megesküdött, hogy így fog tenni, és ehhez az ígérethez végig hűnek kell maradnia. Amikor ígéretet tett Sadoknak, tudta, mire vállalkozott. Harcolnia kell az ő oldalán, a Fekete-erdőben lévő sötétséget pedig le tudja győzni, ha igaz a szíve és eléggé hisz magában és barátaiban. 
       A kis habo szíve megtelt bátorsággal, ahogy erre gondolt, és félelme úgy oszlott szét, mint nyári égbolton a viharfelhő, mely riadalmat akar kelteni a természetben. Erős fog maradni, és nem mutat akkora félelmet, mint az előbb. Ki fog tartani, már csak Sadok miatt is, aki hitt benne; mert ha nem így lenne, nem hozta volna el magával. És Deren is hitte, hogy képes lesz szembenézni a Fekete-erdőben rejlő gonoszsággal. Ilyen barátok mellett, ostobaság lenne nem bíznia magában. Bizonyítania kell mesterének, hogy így van: hogy mindent meg fog tenni, védelmezni tudja a barátai életét. Deren nem azért tanította, hogy aztán meghátráljon és feladja. Egy igazi harcos nem tesz ilyet. 
       A napok lassan, de biztonságosan teltek el, anélkül, hogy bármi rájuk támadt volna. Eddig szerencséjük volt. Éjszakára tábort vertek. Sok mérföldet tettek meg, ami alaposan kifárasztotta őket. Nem botlottak semmilyen veszedelembe, de ezt is csak a Napnak köszönhették. A Fekete-erdő közel volt, és a benne élő sötét teremtmények mindig éjszaka jöttek elő, mert ilyenkor voltak a legerősebbek. Bár nem voltak gonosz helyen, de még így is veszélyes lett volna, ha tüzet raknak. Az ellenség könnyedén észrevette volna táborukat, ha tüzet gyújtanak, hiszen a Fekete-erdő határa nagyon közel volt. Bár az is igaz volt, hogy talán e nélkül is észrevették volna őket. 
       A társaság tagjai fázósan vonták maguk köré köpenyeiket és takaróikat, miközben megpróbáltak aludni. Éhon és Kahin álltak őrséget, és éles szemeikkel éberen figyelték a tájat, mely sokféle hangot hordozott magában. Sadok látta, ahogy Kahin kifeszíti íját, és figyelt. Mintha valami megmozdult volna a közelben, és Kahin csak erre várt. Abban a pillanatban kiengedte nyílvesszejét, mely szabadon szállt az éjszakában. Találatát egy fájdalmas üvöltés jelezte, mely nem emberi lénytől származott. Sadok és társai azonnal talpra ugrottak, amint ezt meghallották. Sadok kivont karddal állt Éhon mellé, miközben Kahin újabb nyílvesszőt lőtt ki. 
       - Mi történt? – kérdezte Sadok a törp-hercegtől, aki előhúzta kardját. 
       - Lidércharcosok – mondta Éhon. – Néhány kobold is velük van. Úgy tűnik, észrevettek minket. 
       Sadok nem felet. Abba az irányba fordult, ahol az ellenséget sejtette, majd ujjaival megszorította kardjának markolatát és várt. Hamarosan fölbukkantak azok a lidércharcosok, amiknek néhány tagját Kahin lőtt le nyilaival; nyomukban egy csapat kobolddal, amik azzal a célzattal jöttek elő, hogy végezzenek Sadokkal és barátaival. 
       A bajtársak felkészültek a támadásra. Krain előrántotta kardját, majd a koboldok felé kezdett el rohanni, akik alaposan meglepődtek a törp-király gyorsaságán. Nem is vették észre, mikor ért oda hozzájuk, csak akkor, mikor néhányukat sikeresen levágta. Egy lidércharcos Kahint vette célba, ki higgadtan figyelte támadóját, majd megfeszítette íját, és egy nyílvesszőt küldött a lidércharcos felé, ki holtan esett el, mikor a nyílvessző keresztül döfte a nyakát. Éhon komoran nézett a távolba. Látta, hogy a koboldok és a lidércharcosok között néhány fenevad is volt, ami egyáltalán nem tetszett az ifjú hercegnek. Érezte, hogy egy nagyobb testű lény a háta mögött van, mire hidegen felnézett, és látta, hogy egy hatalmas fenevad készül megtámadni őt. 
       A fenevad felemelte karmokban végződő mancsát, hogy lesújtson vele Éhonra, de a törp-herceg nem várta meg, hogy ezt tegye. Erősen megmarkolta kardja markolatát, majd váratlanul a fenevad irányába dobta. A kard pont a homloka közepén találta el, mire a fenevad felüvöltött fájdalmában, végül holtan esett össze. Éhon nem törődött a halott fenevaddal; apjához sietett, aki éppen a koboldokkal harcolt, s puszta kézzel esett neki az ocsmány dögöknek. Dwan, Erethon és Deren a fenevadakkal harcoltak; míg Soma, Tran és Mellon Sadoknak segítettek. Kahin nyílvesszei kifogytak, de nem esett kétségbe. Előrántotta kardját, és a fehér penge felragyogott az éjszakában, ahogy kaszabolni kezdte ellenfeleit. Mellon megpörgette kardját, majd lecsapta a fejét annak a lidércharcosnak, akivel harcolt; végül fölemelte botját, és alakja fenyegetően megnyúlt, ahogy varázsigéket kezdett el mormolni. 
       Mikor befejezte, a botból hirtelen lángok csaptak ki, melyek az ellenség felé kezdtek el utat törni. A lidércharcosok, koboldok és fenevadak felüvöltöttek, ahogy az emésztő lángok körülölelték őket, melyek halálra égették a szörnyeket. Az életben maradt többi szörny megrettenve menekültek, ahogy látták, a mágus mit tett társaikkal. Azonban Krain, Dwan, Éhon és Kahin a nyomukba eredtek, és senkit se hagytak életben. A csatának vége lett, és a harcosok körbejárták a terepet, hogy megnézzék, maradtak-e túlélők, de úgy tűnt senki sem élte túl a harcot – legalábbis az ellenség közül. 
       Deren, Erethon és Dwan egy halomba rakták a holtakat, míg Kahin kilőtt nyílvesszeit gyűjtötte össze. Tran ott volt mellette és lelkesen beszélt hozzá:  
       - Te aztán jól célzol – mondta Tran. – Egyetlen lidércharcos sem menekülhetett a nyilaid elől. 
       Kahin egykedvűen hallgatta a habót, miközben nyilait vizsgálgatta. Amelyik nem volt ép, azt nem tartotta meg. 
       - Igen lelkes vagy – nézett le a habóra, mikor abbahagyta nyilai vizsgálatát. – Pedig semmi csodálnivaló nincsen abban, amit csináltam. Különben is, Éhon is kiválóan harcolt. 
       - Tudom. Puszta kézzel esett neki azoknak a koboldoknak. Igen bátor lehet, ha képes volt ilyesmire. 
       - Nincs ebben semmi különös; kivéve annak, aki még nem látott ilyet. Ugyanis Éhonnak ez az egyik különleges technikája: képes egyetlen ütésével végezni az ellenfeleivel. 
       - Valóban? – kérdezte Tran csodálkozva. – Borzasztóan erős lehet. Pedig nem is látszik rajta. 
       - Belőled se nézném ki elsőre, hogy jól forgatod a kardot. Deren jól tanít téged, azt el kell ismernem. 
       Tran mosolyogva bólintott. Jólesett számára Kahin dicsérete. Mellon Sadok mellé lépett, aki felnézett öreg barátjára. 
       - A Fekete-erdő tudja, hogy el akarunk menni hozzá – mondta Mellon komoran. – Megérezte a közeledésünket. 
       - Meglehet – válaszolta Sadok. – De ez nem fog minket visszatartani a célunktól. 
       - Igencsak megnövekedett a hatalma, ha már a fenevadak is előmerészkedtek – mondta Krain. – Megpróbál megállítani. 
       - Lehet, sejti a célunkat? – kérdezte Éhon. – Mi másért támadtak volna ránk? 
       - Nem, azt nem hiszem – válaszolta Mellon. – Ha tudná, mit akarunk, akkor sokkal gonoszabb lényeket küldött volna ellenünk. Olyanokat, miknek képességeit még ti sem ismernétek. 
       - Az nem baj! – mondta Dwan fellelkesülve. – Mi készen állunk az üdvözlésükre. 
       - Ne légy meggondolatlan, Dwan! – mondta Sadok. – Lehet, hogy erős vagy, de nem szabad kockára tenned az életedet, valahányszor erősebb ellenféllel találkozol össze. 
       - Miért baj az, ha szeretek szórakozni? – kérdezte Dwan nyugodt hangon, mint akit nem is érdekelte az, amit Sadok mondott. – Egy jó harcnak sosem szoktam ellenállni. 
       - Tudom, milyen vagy. De inkább tartogasd az erődet akkorra, amikor betesszük a lábunkat a Fekete-erdőbe. Ott aztán megmutathatod, mire vagy képes. 
       - Miért? Eddig nem mutattam meg? 
       Sadok szembefordult Dwannal, miközben mélyen szemébe nézett. Vele aztán ne merjen gúnyolódni. Sokkal több csatában vett részt, mint Dwan; igazán megtaníthatná Krain egy kis tiszteletre ezt a beképzelt törpöt. Ha Krain nem teszi helyre, akkor majd ő megteszi. Rajta nem múlik. Krain megérezte Sadok szándékát, és ezt nem tartotta valami jó ötletnek. Persze Dwan volt az, aki szándékosan feldühítette Sadokot azzal, hogy tiszteletlenül beszélt vele, de most nincs idő arra, hogy összemérjék az erejüket. Tartalékolják az erejüket az ellenség megölésére. Közéjük lépett, amikor látta, hogy Sadok készül előhúzni kardját. 
       - Fejezzétek be! – mondta Krain szigorúan. – Elhiszem, Dwan, hogy szeretnéd letesztelni Sadok képességét, de erre most nem lesz alkalmad. Ha nem akarod, hogy visszaküldjelek Ezüstvárosba, akkor jobb lesz, ha nem provokálod tovább. Javaslom, menjünk tovább, és táborozzunk le máshol. Semmi kedvem holtak közelében tölteni az éjszakát.
       Senkinek sem volt kifogása az ellen, amit a törp-király javasolt; még Dwan sem ellenkezett vele, pedig szívesen összemérte volna az erejét Sadokkal szemben. Arra gondolt, majd legközelebb elkapja; persze csak akkor, ha kijutottak a Fekete-erdőből. A társaság tagjai távol a csatatértől töltötték az éjszakát, miközben kettesével őrködtek. Utoljára Soma és Erethon őrködtek, és amikor derengeni kezdett a hajnal, sorban fölköltötték a többieket. Rövid reggeli után útnak indultak. Az időjárás valamivel jobb volt, mint tegnap, de azért még mindig magában hordozta az ősz hűvös érzetét. Az idő csöndben telt, miközben haladtak. Senki sem szólt a másikhoz; gondolataik végig a Fekete-erdőn jártak, mely egyre közelebb volt hozzájuk. Fenyegető ereje méterről-méterre növekedett, és ez igencsak kihatott Sadokra és társaira. Igyekeztek nem törődni ezzel. Nem mutathatnak félelmet sem pedig kétséget. Erős és nyitott elmével kell belépniük az erdőbe: nem fejezhetnek ki előtte rettegést. 
       Sok mérföldet megtettek anélkül, hogy pihenőt tartottak volna – nem mintha bármelyikük is meg akart volna állni. A lenyugvó Nap vörös fénybe vonta az égboltot, ahogy nyugodott lefelé; Sadok és barátai ekkor érték el a Fekete-erdő határát, melynek látványa rettegő csodálattal töltötte el a társaság valamennyi tagját. Krain hideg megvetéssel nézett fel a gyűlölt erdőre, mely oly sok szenvedést okozott már családjának és népének. Sosem hitte volna, hogy egyszer azzal a célzattal fog idejönni, hogy önként betegye a lábát ebbe az elátkozott erdőbe; legszívesebben nem is tette volna meg. 
       - Ez lenne a Fekete-erdő? – kérdezte Tran reszkető félelemmel a hangjában. 
       - Amint látod – válaszolta Erethon. – Talán nem ilyennek képzelted el? 
       Tran nem felelt a bérgyilkosnak. Szemével egyre csak az előtte elterülő fákat nézte, melyek feketék és rothadtak voltak. Ágaik, melyeket gyéren borítottak be levelek, magasan az égbe nyúltak; végeik, mintha karmokból álltak volna. Az erdőből semmilyen hangot nem hallottak: halálos és fenyegető csend vette körbe, és ahogy közeledett az éjszaka, a sötét erő, mely az egész erdőt borította, egyre nagyobb terjedelemmel járta át a Fekete-erdő földjét. Tran reszketve bújt Derenhez, aki átkarolta a habo törékeny vállát, és próbált bátorságot önteni belé, miközben egy pillanatra se vette le szemét az erdő belsejéről. 
       - Figyelnek minket – mondta Kahin komoran. – Ahogy közeledik az éjszaka, úgy növekszik az erdő hatalma. 
       - Egyelőre nem akarnak megtámadni – mondta Sadok. – Azt próbálják kitalálni, kik vagyunk, és mit akarunk. 
       - Szerintem is – értett egyet Éhon. – Viszont, mi legyen? Bemenjünk most? Amint leszáll az éjszaka, ők lesznek előnyben. 
       - Viszont azt sem tehetjük meg, hogy idekint várjuk meg a hajnalt – felelte Krain higgadtan. – Amint beáll a sötétség, a Fekete-erdő szörnyei előmerészkednek rejtekhelyeikről, és onnantól kezdve mindannyian célpontokká válunk.
       - Felesleges volna erről vitatkoznunk – mondta Mellon Krainnak. – Meg kell találnunk Deremirt, és ezt csak úgy érhetjük el, ha bemegyünk ebbe az elátkozott erdőbe. Úgyhogy, több kétkedő szó ne essen köztünk. Be kell mennünk oda! 
       Senki sem próbált vitatkozni a mágussal; tudták, neki van igaza, így nem húzták sokáig az időt. Elérkezett az ideje annak, hogy szembenézzenek a Fekete-erdő rémségeivel. A Nap lassan alábukott a horizonton, és beköszöntött az éjszaka. Legelőször Sadok és Mellon lépett be az erdőbe, majd őket Soma és Erethon követte, utána Deren és Tran lépett az erdő belsejébe; végül Éhon és Kahin, majd Krain és Dwan is belépett a Fekete-erdőbe, mely már várta őket. 
       Ahogy beléptek az erdőbe, rögtön nyomasztó érzés telepedett rájuk. A levegőt az elmúlás rothadó szaga lengte be, amitől Soma és Tran alig kapott levegőt. A fák közt oly sűrű sötétség honolt, hogy szinte semmit se láttak; csak a közelben lévő gonoszságot érezték, mely az egész erdőt birtokolta. Ez a hely valóban a sötétség birodalma volt. Nem is tudták elképzelni, ki képes magától ilyen félelmetes helyen élni. Egy biztos, ez a Deremir eléggé őrült lehet, ha képes ezt a sötétséget elviselni maga körül. Soma kezdett kételkedni abban, hogy valójában helyesen ítélte meg Deremirt; senkiben se lehet jóság, aki képes ebben az erdőben élni. Miért is jöttek ide egyáltalán? Hiba volt ide jönniük. Nem kellett volna hallgatniuk az Erdő Szellemére. 
       Halálos csend uralkodott az erdő belsejében, mégis tudták, nincsenek egyedül. Érezték magukon azokat a fenyegető szemeket, amik őket lesték a sötétségből. Tran egész testében reszketett a félelemtől; hiába próbálta meggyőzni magát arról, nincs mitől tartania. Nem, ezt a nyílt fenyegető erőt sehogy se lehet elviselni. Befészkeli magát az elméjébe és a csontjaiba, és nem hagyja nyugton. Érezte, torka összeszorul, amitől szája elé kapta tenyerét. Mindjárt felkiáltok – gondolta magában Tran borzongva. Nem fogja tudni tovább elviselni ezt a félelmet. Muszáj kiáltania. Ág reccsent meg, amikor Deren rálépett egyre, és ez volt az, ami átszakította Tranban a gátat. Éleset kiáltott, mire minden társa rákapta tekintetét. Krain rögtön a habóhoz ugrott, és keményen betapasztotta száját. 
       - Hallgass! – szólt erélyesen a habóra. – Ezzel csak ide csalod őket! 
       Tran rettegő tekintettel nézett fel a törp-királyra, aki továbbra se vette le tenyerét a szájáról. Feszült várakozás lett úrrá a társaság tagjain, akik a környéket pásztázták körbe, kivont fegyverrel a kezükben. Soma hevesen verő szívvel állt, és kezében remegett a kard, melyet hiába tartott biztos kézzel. Mintha valami megmozdult volna a sötétségben, mire Éhon előrántotta egyik kését, és abba az irányba dobta, ahol az alakot látta. Dwan éberen várakozott, miközben a sötétségbe bámult. Kahin melléje lépett; kezében kardját tartotta. 
       - Érzed ezt? – kérdezte Kahin Dwantól. 
       - Ja – válaszolta Dwan komoran. – Körülvettek minket. Micsoda egy szemétláda banda. – Végül Dwan bekiáltott az erdő sötétségébe, és hangja vízhangot vert a gyilkos csöndben. – Elég legyen a bujkálásból! Toljátok ide a pofátokat! 
       És ekkor előjöttek a fák közül a Fekete-erdő szörnyűséges lakói, kik őket akarták megölni. Ezek a lények voltak a Sötétség szolgái, méghozzá a legkegyetlenebb fajtából: lidércharcosok, koboldok, árnyszörnyek és lidércmének. Kegyetlen fény csillant fel szemeikben, ahogy arra gondoltak, micsoda élvezet lesz számukra végezni ezekkel a betolakodókkal, kik vakmerően betették a lábukat birodalmukba. Azt hitték, könnyű dolguk lesz. Rárontottak Sadokra és barátaira, akik felkészültek a támadásra, mely heves volt és kegyetlen. 
       Kahin átlőtte nyilaival a lidércharcosok torkát. Krain és Dwan nekirontottak a lidércméneknek, míg Erethon és Deren a koboldok ellen harcoltak. Sadok levágott egy árnyszörnyet, miközben Somával vált vetve harcoltak. Éhon az összes kését elhasználta, de ez nem akadályozta meg abban, hogy folytassa a harcot. Egy koboldnak megragadta a torkát, majd oly erővel ütött az arcába, hogy az holtan esett össze. 
       Mindannyian derekasan küzdöttek, és szerencsére egyikük se sérült meg. Kiválóan védték egymást; összehangolt támadásaikkal sikerült félelmet kelteniük ellenfeleik szívében, akik nem számítottak ilyen fokú védekezésre. Tran ügyesen elhajolt egy lidércharcos pengéje elől, majd gyomrába döfte kardját, mire a lidércharcos felordított a fájdalomtól. Tran szemében ott égett az elszántság lángja, ahogy tovább kaszabolta ellenfeleit. 
       Az ellenséges szörnyek száma szépen fogyatkozott; az elesettek száma meghaladta a harmincat. Sadok és barátai fáradhatatlanul folytatták tovább a védelmet. Mikor a harc kezdett még komolyabbá válni, Mellon a harctér közepére állt. Fölemelte varázsbotját, és varázsigéket mondott. A bot tetejéből hatalmas fény csapott ki, mely beborított mindent, és visszaverte a sötétséget. Az ellenséges szörnyek felkiáltottak fájdalmukban. Sose találkoztak a fénnyel, mely hosszú évek óta nem járta át a Fekete-erdőt. A fény lassan kialudt, és az erdőn néma csend lett úrrá. Mellon szálfa egyenesen állt; botját még mindig maga előtt tartva, és szeme vad fényben égett. Az ellenséges szörnyek visszavonultak nagy ijedelmükben, és nem tértek vissza. Mindenki megkönnyebbülten lélegzett fel. 
       - Okos húzás volt, Mellon – mondta Dwan az öreg mágusnak. – Egy ideig nem fognak visszajönni. Talán életükben először találkoztak a fénnyel. 
       - Szerencse, hogy Mellon meghátrálásra késztette őket – mondta Sadok, és eltette kardját, majd Tran felé fordult. – Nem esett bajod? 
       - Azt hiszem nem – felelte a fiatal habó, miközben végignézett magán. – Nem látok sérülést magamon. 
       - Az ostobáknak mindig szerencséjük van – mondta Krain hűvösen. – Minek kellett kiáltanod? Azzal, hogy ezt tetted, még inkább felbátorítottad őket arra, hogy megtámadjanak minket. 
       - Nem ő tehet róla – válaszolta Sadok Tran helyett. – Tranra jobban kihatott a Fekete-erdő gonoszsága, mint a többiekre. Nem akart veszélybe sodorni minket. Kérlek, ne hibáztasd őt.
       Krain nem válaszolt, csak félrekapta fejét és maga elé nézett. Túlfáradt volt ahhoz, hogy haragudjon Tranra; és az igazat megvallva, nem is akarta hibáztatni a kis habót. Csak idő kérdése volt, hogy mikor támadják meg őket először. Nem kellene hibáztatnia Trant a történtekért, mert ez nem az ő hibája volt. Életében először tette be a lábát egy ilyen gonosz helyre; persze, rá jobban hatott a Fekete-erdő ereje, mint többi társára. 
       - Mindegy – mondta Krain. – Úgy se számít. Azt javaslom, haladjunk tovább. Ne időzzünk sokáig ezen az átkozott helyen. Minél hamarabb találjuk meg Deremirt, annál hamarabb szabadulunk el ebből az elátkozott erdőből. 
       Mindenki egyet értett a törp-király javaslatával. Rövid pihenő után útnak indultak az ösvényen. Az utat Mellon botja világította meg, és ez a fény biztosította számukra a védelmet és a biztonságot. Bár mind arra vágytak, hogy útjuk és keresésük mielőbb véget érjen, tudták, bármennyire is fáradtak voltak, nem állhatnak meg egy órára sem pihenni. Lehet, most is leselkedett rájuk veszély, de egyiküknek sem volt kedve nyílt terepen tölteni az éjszakát. Ahhoz, hogy nyugodtan alhassanak, viszonylag biztonságos helyet kellett találniuk, ahol védve lehetnek a rút szörnyektől – már ha létezett egyáltalán ilyesmi a Fekete-erdőben. Mellon Sadokkal együtt haladt az élen; őket a többiek követték libasorban, a sort leghátul Erethon zárta, aki kezében szorongatta méregbombáit, és komoran figyelt. 
       Az ösvény egy idő után lejteni kezdett; jó ideig csak lefelé haladtak, vigyázva a másikra, a levegő viszont egyre fojtogatóbb lett. A halvány fényben Sadok egyre több részletet fedezett fel a Fekete-erdőből. Az ösvényt oldalt rothadó növények és tüskésbokrok szegélyezték. A fák törzsei korhadtak és feketék voltak; némelyikben denevérek kerestek maguknak otthont, és ahogy a mágus botjából derengő sápadt fény megvilágította őket, a denevérek rémülten húzódtak vissza odúikba. A társaság valamennyi tagja örült ennek a kis fénynek, mely reményt és örömöt jelentett szívüknek. Így valamennyien jobban viselték az út viszontagságait.


Folytatjuk.
**********************
 10. E HAVI SZTÁRVENDÉGEINK 

Nagy Bandó András
NAGY BANDÓ ANDRÁS ÉS GVENDOLIN

- VERS -SAROK
- KÁNIKULÁBAN A  VERS- SAROKBÓL
- GYÓGYNÖVÉNYEK ÉS MÁSOK
- VERS-SAROK, GVENDOLIN-BANDÓ - 2020.07.31.

----
CSALÁDI KÖRBEN – VERS-SAROK, GVENDOLIN-BANDÓ - 2020.07.24.

-----
A MI VILÁGUNK - VERS-SAROK, GVENDOLIN-BANDÓ - 2020.07.17.

**********************
 11. BEMUTATJUK : 
 HEGEDÜS ADRIANA  VÁLOGATOTT VERSEIT 

Hegedűs Adriana: bemutatkozás pár sorban.
Hegedűs Adriana
Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is Budapesten élek. Tanulmányaim befejezése után számviteli, közgazdasági területen helyezkedtem el. Gyerekkorom óta vonzódom a különböző
alkotótevékenységekhez, főfoglalkozásom mellett mindig örömforrásként tekintettem rájuk.
Közeli barátságban érzem magam a zenével és érett fejjel kezdtem verseket írni.
Fontos dolognak érzem az írást, mert úgy gondolom, hogy minden egyes vers lenyomata az emberi léleknek és remélem azt, hogy amit közvetít, találkozik mások gondolataival, érzésvilágával.
Az internet adta lehetőséget kihasználva több helyen megjelentek verseim.
 á
Verseim megjelenése:
Poet, Versesköny, Holnap Magazin, Magyar Irodalmi Lap, Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, Héttorony Irodalmi Magazin, Irodalmi Rádió alkotó közösségének tagja is vagyok.
2016-ban megjelent „Köszönöm a szót” című Antológiában 3 versem, szintén 2016. évben megjelent Poet Antológiában „Odakint hajnalodik”, 2 versem, „Poet História” c. 2017-ben megjelent kiadványban 3 versem, Holnap Magazin „Karácsonyi csodavilág” c. kiadványban 2 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent „Búvóhely” c. zsebkönyvben 4 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent „Csillagösvényen” versek és novellák kötetben 5 versem, 2019-ben a Poet Antológiában 3 versem, Holnap Magazin 2019-ben megjelent „Kandalló melege” c. Antológiában 3 versem kapott helyet.

A Holnap Magazin gondozásában 2019. márciusában megjelent önálló verseskötetem „Sorsutas” címmel, mely kötet 2020. februárjában felkerült elektronikus formában a Magyar Elektronikus Könyvtár-Országos Széchenyi Könyvtár virtuális polcára is.
Szintén a Holnap Magazin munkájának köszönhetően 2020 júniusában e-könyv formájában megszületett az „Életmozaik” című verseskötetem, mely még ugyanebben a hónapban a Magyar Elektronikus könyvtár-Országos Széchenyi Könyvtár virtuális polcán is megtalálható.
2020. júniusában elkészült egy videóm, mely megtekinthető a YouTube nyilvános videómegosztó webhelyen.
á
 Hegedűs Adriana: Látogatóban    

Törékeny a csönd és meghitt benne a pillanat,
megálljt parancsol a torkon ragadott ámulat.
Mának megélt perceit egymás mellé teszem,

elmélázva már a levegőt is visszafelé veszem.

Mivé lett a világ, csak pár percre embert keresek,
ki soha nem szól vissza, nem szid, nem kesereg.
Mélabúsan néz maga elé, de mégis biztatón,

göröngyös út vezet hozzá, a lelki kaptatón.

Kockakövek lassan elfogynak a lábam alól,
megpillantom az asztal mellett ülő régi társam.
Fejét mintha biccentené, azt hittem odaszól,

kimért tartózkodását én mindig csodáltam.

Üres szék várja jöttömet, melyre lehuppanok,
az asztalon lévő szódás üveg nekem integet.
Nem örökre jöttem csak egy kicsit szusszanok,

kancsóban bor, mely leoldja majd a bilincseket.

Elmondom én minek örülök és éppen mi bánt,
azt, hogy mikor hallottam utoljára a csalogányt.
Hosszan ecsetelem neki a ha-t és a talán-t,

nem röstellem gyengeségemet sem egyébiránt.

Szaladnak a percek, én még mindig itt vagyok,
búcsúznom kéne, mert váltanak már az évszakok.
Utolsó mondatom után az arcom újra felragyog,

Isten veled Szindbád, ezután én már megvagyok.

(Óbuda-Szindbád szobor. Leülni Szindbád mellé és megpihenni.)  
 á
 Hegedűs Adriana: Az én városom   

Rajtad tartom szemem te lüktető szép város,
ölelő karoddal átfonsz és ez oly káprázatos.
Mikor hajnalban az első villamos csenget,

harsány hangjával egy új napnak üzenget.

Éjszakai mulatások nyomát hordja az aszfalt,
körömcipők kopognak, járásuk kitapasztalt.
Kapualjban szerelmes pár csókolja a csókot,

zavartan pislogva egy lány, sepri be a bókot.

Mulatóban andalító zeneszóval röpül az idő,
italtól mámoros harsány hang átszüremkedő.
Egy halom üvegmorzsa csücsül a sarokban,

maroknyi múlt foszlott szerte darabokban.

Áhítattal szemléllek te mindent átitató szépség,
Citadella, Gellérthegy és a messze nyúló kékség.
Váralagút kapujában lesben állnak a csillagok,

A Lánchíd oroszlánja köszön olykor, jó napot!

Kedvenc városom, leheletedet tarkómon érzem,
hangosan kiáltod, hisz én több sebből is vérzem!
Szerelemkapocs vagy, messze elér a hírneved,
Hűségem hozzád töretlen, Budapest a te neved.
**********************
 12. ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL 

VÉGHELYI JÓZSEF : Rövidzárlat

Véghelyi József
Villamos mérnökként, s főleg kisiparosként sokszor találkoztam elektromos rövidzárlattal. Ez a jelenség az áramkör durva meghibásodását jelenti, aminek gyakran látható elégés, leégés a kísérő jelensége.

De van ám másféle rövidzárlatból adódó leégés is, amit nem kísér láng, füst, bűz, de  hatása a személyre nézve talán még katasztrofálisabb, mint egy készülék meghibásodása. Ezt csak úgy lehet fokozni, ha az illető férfi, és nők veszik körül...Az elektromos meghibásodásnál kicserélem a hibás alkatrészt, és ezzel minden mehet tovább. Rajtam kívül talán nem is tud róla senki más! No, de az asszonyok elméjéből ezt nem lehet ám kitörölni, ez csemege lehet a számukra. Súlyosabb esetben pletykaként még szaporodik is a hír...

 á
Szóval az történt, hogy a háziorvosom a jogosítványom meghosszabbításakor kiállított egy labor-beutalót, mondván: abba a korba léptem, amikor ez már előírás. Kiválasztottam a megfelelő dátumot az akció lebonyolítására, amikor egyéb programmal nem ütközik a tortúra. Mert manapság - de régebben is így volt - egy laborvizsgálati macera kitartást és türelmet igényel a "betegtől". Nem a processzus tart soká, az pár perc alatt kész, hanem a várakozás hosszú percei, rosszabb esetben órái.
   Péntek délelőtti nap volt, amikor úgy döntöttem, hogy van még néhány órám, mivel új munkába nem akarok belekezdeni, ezért elugrom gyorsan a laborba, és ha szerencsém lesz, hát 15 - 20 perc alatt végzek is.
Persze, hogy nem végeztem! 
  Sőt mi több: legalább húszan álltak előttem tolongva a labor ajtaja előtt. Így aztán időm volt bőven gondolkodni más egyéb teendőim felől. Mint jeleztem pénteket írtunk, viszont hétfőn - lakáseladási ügy miatt - ügyvédhez kell majd mennem. Ez a gondolat gyakorlatilag kitöltötte a várakozási időmet is.
Mondanom se kell, az idő ilyenkor csigalassúsággal telik mások számára is. Az egyik mellettem álló termetes asszonyság aggódni kezdett, és meg is jegyezte:
- Addig húzzuk még az időt, hogy végül be sem jutunk, hiszen nem sokára már dél lesz!

  Mindig is segítőkész voltam, ezért bátorkodtam megjegyezni a nagyságos asszonynak, hogy ne aggódjon, mert ma hétfő van, és délután egy óráig nyitva van a labor!
- De hiszen ma péntek van és nem hétfő! - csattant fel ingerülten oktatóm.
Rövid gondolkodás után megsemmisülve állapítottam meg, hogy igaza van. No, de hogyan lehet ekkorát tévedni! Próbáltam menteni a dolgot, és bátortalanul megjegyeztem:

- Bocsánat, igaza van! Tudja öregszem, és már hülyülök is...!


  Választ nem kaptam erre, de az arcán láttam a "hallgatás beleegyezés" kifejezést. Semmi kétség: vén hülyének nézett, és még azt is kiolvastam a tekintetéből, hogy jogos volt az orvosi beutaló. Más női arcra figyelve sem remélhettem többet, talán csak azt, hogy korában is beutalhatott volna már a doktor!

Hát igen! Pillanatnyi rövidzárlat miatt "beégtem" egy hölgytársaságban. Vigasztaltam  magam egy régi anekdotával: amikor nyolcvan éves lett Kolozsvári Grandpierre Emil ismert író, akkor riportot készített vele Kossuth Rádió. A riporter megkérdezte az öreg mestert:

- Hogy tetszik lenni Emil bácsi? 
- Jól fiam, jól! Csak már hülyülök! - így a válasz, ám kajánul gyorsan hozzá tette: de van miből...!

**********************
 FOLYTATJUK A  NOVELLA SOROZATOT 

 13. NOVELLA (01.) 

Gant Elizabet: A legszebb névnapi ajándék

Gant Elizabet
   Bellával közösen szürcsöltük az ananászlevünket a város szívében nyílt új kávéházban. A forró csokinkat vártuk nagy lelkesedéssel. A nyitás napján már jártunk itt, és imádtuk, hogy ezen a vendéglátóhelyen minőségi alapanyagokkal dolgoznak. Az italt mennyei belga csokoládéval készítik, finom, friss tejszínhabbal díszítik. Bella kérésére színes cukorkát is szórnak az amúgy is pompásan festő italköltemény tetejére. A forró csokoládéhoz ezen a napon Bella rózsaszín szívószálat választott, én zöldet. Meglepetésünkre nem ugyanaz a férfi szervírozta a tejes finomságot, mint a hűsítő gyümölcslevet. Az első pincér köpcös testalkatú volt, aki másodszorra jött, sudár és eszméletlenül férfias, széles vállakkal rendelkezett. Haja sötétbarna volt, nem őszült és nem is kopaszodott! Ez alapján azt is lehetne gondolni, hogy a húszas éveinek elején jár, pedig a homlokán redőződő ráncok azt sejtetik, hogy elkerülte már a harmincat is. Ezeket a gondolataimat hirtelen megzavarta a férfi első mondata, ugyanis szervírozáskor megkérdezte, hogy testvérek vagyunk-e. Bellával nagyot mosolyogtunk ezen.
- Ő a lányom – mondtam kedvesen –, igaz – tettem hozzá –, kicsi köztünk a korkülönbség. Húsz voltam, mikor szültem, és Bella most tízéves.
- Gratulálok. Talán csak nem a kis angyalka születésnapját ünneplik?
Újabb mosoly. Bellával összenéztünk. Vajon ki válaszoljon a barátságos úrnak?
- A maminak és nekem is augusztus 31-én van a névnapunk – válaszolta a lányom, majd ujjának segítségével egy hirtelen mozdulattal tejszínt nyomott a szájába.
- Erika, üdvözlöm – majd a kezemet nyújtottam a pincérnek.
A férfi arcán mintha a zavarba esés halvány nyomait fedeztem volna fel. Egy pillanatra úgy tűnt, elpirult.
- Örvendek – szólalt meg végül. – Nándi vagyok. Büszke lehet a lányára – tette hozzá.
- Köszönöm. Az is vagyok! – feleltem kacéran, kis mosollyal a szám sarkában. Még az orromat is felemeltem.
- Boldog névnapot kívánok neked, kis angyalka, és Önnek is, Erika. Kérem, tekintsék úgy, hogy az én vendégeim. Egyébként enyém a vendéglő – mondta halkan, miközben egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát.
A szavam is elakadt. Már a nyelvemen volt, hogy kimondjam, nem fogadhatom el a meghívást, mikor Nándi acélkék tekintete élesen belevésődött az én szemembe, és alig hallhatóan megszólalt:
- Várja a párja odahaza?
Elnevettem magam. Bella erre hirtelen felém fordult, megsimogatta az arcomat, majd még így, rám tekintve válaszolt:
- Mi nem ismerjük a papát.
- Ezt a szókimondó angyalkát! – szóltam a lányomra gyöngéden, majd finoman átöleltem őt.

Belefúrtam pisze orromat Bella dús, göndör, barna hajába, majd a lányom szeretetétől fölvértezve vettem a bátorságot, és lassan, hunyorogva Nándira pillantottam. Vajon mit gondol most rólam? Legnagyobb megkönnyebbülésemre a férfi nem sokkal korábban még kemény, acélos tekintete mostanra lágyságot, melegséget sugárzott. Ettől még az én sokat szenvedett szívem is megdobbant.
- Elfogadjuk.
Nándi hirtelen felvonta a szemöldökét.
- A meghívásomat a forró csokoládéra?
- Igen, pontosan – mondtam most már mosolyogva.
Óvatosan lefejtettem magamról Bella apró kezeit, felkeltem a puha, kényelmes székből, majd a férfi elé álltam.
- Mivel hálálhatnám meg? – kérdeztem.
- Magára bízom – szólt huncut mosollyal a szája szegletében.
- Rendben van – s hogy szándékom komolyságának hangsúlyt adjak, még jobban kihúztam magam.
Nándi és én is nevetésben törtünk ki. A háttérben Bella tapsolt örömében.
- Nos – megköszörültem a torkomat –, kedves Nándi, elkísérhet minket a hazafelé vezető úton egy darabig, és közben Ön is mesélhet magáról egy keveset.
- Áll az alku, de csak akkor, ha ezentúl tegeződünk.
- Rendben van – mondtam könnytől nedves szemmel.
   
  Ott, akkor úgy tűnt, hogy egy angyal szállt le a földre ennek a férfinek a személyében. Nem bánta a múltamat, kedves és visszafogott gesztusai azt sejtették, hogy ő egy úriember, és hogy máris fontosak vagyunk neki a lányommal. Augusztus 31-én a belvárosi cukrászdában úgy éreztem, megkaptam a lehető legszebb névnapi ajándékot: a szerelmet.
  Bellával a táskánkat a kezünkben szorongatva készen álltunk, hogy Nándival elinduljunk. Csak akkor tűnt fel, milyen gyönyörű, a szeme színéhez illő acélkék inget visel. Kislányom kezét markolászva elindultunk. A jó minőségű, fekete bőr bakancsának gumi talpa adta halk hang minden egyes lépténél furcsa mód megnyugtatott. Egyszer csak megfordult, leellenőrizni, tartjuk-e a lépést. Ekkor volt alkalmam még egyszer tetőtől talpig végig mérni őt, és az összhatás teljesen lenyűgözött.
- Mami, miért remegsz?
Tipikus – gondoltam magamban. Bárcsak Bella néha lakatot tudna tenni a szájára! De megszólalni már nem bírtam, csak egy mosolyt erőltettem magamra. Nándi észrevette zavartságomat, és finoman megérintette a vállamat.
- Ugye, minden rendben van? – kérdezte lágy hangon.
- Ó, igen – mondtam az érintésétől fülig vörösödve.

Bella kezét elengedtem és piruló arccal, vágyakozón a férfi szemébe néztem. Ő megsimította az arcomat, majd finoman megcsókolt. Szinte izzott körülöttünk a levegő! Ez a kellemes bizsergés a mai napig tart közöttünk. Augusztus 31-étől egy családot alkotunk a lányom legnagyobb örömére. Az esküvőt tavaszra tervezzük. Már alig várom, hogy Nándit a férjemnek nevezhessem!

Szerelem...óh...
**********************
 14. NOVELLA  (02) 

CSOMOR HENRIETT : Lejárt a gyöngyélet

Csomor Henriett
Néha olthatatlan vágyat éreztem a karantén idején, hogy végre mehessek, s patak közelébe lehessek. Noha ez már nem az én erdei kis-patakom, amelynek hallottam a csacsogását, ahogy futott a medrében.
Merőben más ez a városi patak, amely nádassal van körbe nőve, s nincs benne semmi különlegesség. Esetleg csak a zötyögő hídja, amin átmegyek, mikor munkába megyek, és jövök vissza. Mióta tudom a gyalogutat, csak is így járok egyedül, s „gurulva”.
Mostanában, hogy városban élünk, még jobban élek-halok a fákért, s kék tiszta égboltért. Esőben is megteszem az utat, csak ne kelljen városi buszra szállnom.

   Mire feloldották a több hónapig tartó karantént, hirtelen lejárt a gyöngyélet. Ezt sokaktól hallottam már, mióta visszamentünk dolgozni. Én is így gondolom a furcsa helyzetet (azt, hogy nem lehetett kimenni mindig az utcára) nehéz volt elfogadnom. De hamar ráéreztem a kényelemre, s annak ízére. Örökké együtt voltunk anyuval. A karantén helyzetet egyikőnk se ismerte, bár mesélt nekem a spanyolnátháról, amely magas lázzal járt, de nem tudott róla többet mondani, mert egészen apróka volt. Csak azt tudta, hogy rengeteg halott volt akkor is. Szerettem amikor mesél, akkor legalább hallok a régi dolgokról.

  Visszatért minden a monoton kerékvágásba, amely nem nagy dolog, hiszen jó pár éve ezt érzem. Ha útra kelek, szomorúan érint, hogy otthon hagytam a mély nyugalmat, amelyet egy baráti hang jelent. Olyan érzés, mintha „cserbenhagynám őt”, még nem vagyok gép közelben. Gyakran elkeserít. Soha nem kelek úgy fel, hogy ne gondolnék reá. Tudom, másoknak, s főképp a mai világban, már semmit nem mond. Sokak számára ez a fajta érzésforma idegen, mert különösképp nem érdeklődnek mások iránt. De én különlegesnek, s fontosnak tartom. Mondhatnám, azt is az élettől kaptam egy fantasztikus érzésvilágot, amely csak az enyém, s óvatosan kell vele bánni, bármikor eltörhet. De nem is szeretnék erre gondolni, mert az igazán nagy veszteség lenne számomra.

2020. július. 08.
**********************
15. VERSRŐL VERSRE  - KORTÁRS SZERZŐKTŐL

TELEKI ELIZABET :  Míg gyerek voltam

De nem mindig angyalszárnyakon érkeznek a lidérc álmok, meg ijesztenek és tova szállnak.
Egy fésű fogai marnak húsomba, félkómásan reggelente, megsebzi a fejem, gondolkodom a dolgok felől, menekülnék de nem bírok, és akkor a szívem is sebzett lesz.
Ó ha nagyon bekebelezik a  múltbeli számvetéseim maradékát, szemtelenek lesznek.
Hát így a tegnap épp szürke ruhát öltött a felhő, s mostanra ki virult ég is, meleg napsütéses kék a levegő.
De a kihulló cérnáiból fontam meg az elmúlás copfját, csak úgy röviden, de szét hullott, még az is.
De még gyermekként azt hittem, van  másvilág, ám de egy késhegynyi enigma lett mind.
E helyett tulipánok között vagyok mostanra, így szervírozom a testem a Föld anyával és a  svédasztalára tántorodok.
De a múzsák könnyeinek koporsóján táncolok, csak most vettem észre, hogy nem úgy van, amit én gondoltam, gyerek fejjel.
Na de most már tudom: amíg itt vagyok, nem lehet megérteni az életet, de próbálkoztam vele.
Látom, hogy az antik váza testek lettek a sirályok is, és kergetőzöm a kapualjban rendületlenül,
Zsivajkodnak, cserfesek az égben,  és megmeredve szálldosnak, hogy céltalan az életük során csak  csapkodva hasítsák az eget szárnyaikkal.
De legalább ők is oly szabadok lehetnek.
Amúgy olyanok mint az égitestek, fénylenek  sötétben a szemeik.
Ám én pedig csupán vitorlás vagyok, egy lakhatatlan leheletnyi égi  testtel,  de most a tócsában itt állok én is megmerevedve.
Nincs ki  kihozzon belőle,  pedig egy mozdulattal megtehetném, de nem mozdulnak a lábaim.
Csak nézik, hogy mit is keresek én a sár tócsába, de oda sem jön senki sem.
Hirtelen mozdul egy árny, megfogja a kezem, s a szótlanul ki visz, hogy aztán mondja: ne tedd azt amit nem akaratodból tennéd meg.
Tedd meg azt amit érzel,  s ne akard a másokat utánozni.

Skvyt Elisa Triton Budapesti író,  költő.
 ...............................................

Kovács Tibor: Nyári élmények

Nyár ide nyár oda, 

Korona és a vírus, 
Itt ólálkodik még e?


Talán, talán nem, 

Nem tudhatom, 
De a természet lágy öle, 
Hívogat engem.


Elindulnék én, 

A rét virágos mezején, 
Hallgatva a madarak dalát, 
Mely Hozzád Hívogat.


2020. július
 ...................................................

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: Tele van a...

Más a gyakorlat,

Más az elmélet.
Negatív szemlélet,
Hogy félig üres a pohár.
Pozitívan szemlélem,
Ha félig tele van már.
Realista vagyok,
Ha azt mondom,
Félig van egy pohár.
De ha teljesen üres,
Látszólag kiürült már,
Én akkor is azt vallom,
Üde, friss levegővel,
Éltető erővel
Teljesen telítve áll.


2020.  JÚLIUS  18. - Filozófia
**********************
 16. MESE 

KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : A gonosz fa termése.

Kelemen Györgyné Edit
  Valahol messzi vidéken, a falu szélén hatalmas tisztás áll. Közepén egy óriási vén kiszáradt fa. Nem volt ez mindig így, róla szól most mesém.
Nagy, fekete erdő állt a tisztás helyén. A faluban az erdő szélén valamikor gonosz emberek laktak. Az ő lelkük fertőzte meg az erdőt és míg az emberekből a sok gonoszság kihalt, addig a sűrű rengetegben megszületett a gonosz fa.
A fa az emberek élet - erejéből élt. Elragadta őket és fákba zárta. A rengeteg egyre csak nőt, minél több áldozata lett. Mivel áldozatait egyre nehezebben ejtette el, termést hozott. Nem is akár milyet.
A faluban élők, az erdő sűrűjébe nem mernek bemenni. Mondják, hogy elátkozott hely. Ki oda bemegy, soha többé ki nem jön, eltűnik örökre.
Történt viszont egyszer, egy igen csak erős legény, Jánoska, arra gondolt, az erdőbe bemegy. Mi baj is érhetné, nem fél ő semmitől és senkitől.
Szülei kérlelték.
- Óh, édes fiam, ne menj oda, elveszel! Ki gondoskodik rólunk? Öregek vagyunk már, mi lesz velünk?
- Ne féltsetek már, ugyan no. Hát egyszálbélű lennék, kibe hálni jár a lélek? Erős és ügyes vagyok. Nemsokára hazatérek.
- Jaj, jaj fiam, ne menj! Onnét még ember fia vissza nem jött. - kérlelték.
- Inkább jó anyám süss nékem pogácsát az útra. Mire az elfogy, én is itten leszek.

Anyja sütött néki pogácsát, az apja meg oda adta kedvenc kis bicskáját.
-  Aztán ezt a jó kis bicskát haza hozd, édes fiam.
- Haza hozom édesapám, megígérem.

Fájdalmas búcsút vettek tőle szülei. Szemük könnyét törölgették, mert féltek, szeretett gyermeküket soha többé nem látják.
A fiú vállára vetette a botját, rajta a tarisznyával. Úgy érezte, meg kell tennie, hívja, csalja az erdő mélységes belseje. Már napok óta az erdőről álmodik, mintha valami oda vonzaná. Mennie kell!
Szülei az erdő széléig kísérték, tovább nem mehettek. Szemük követte, míg el nem nyelte a sötét rengeteg.
 Világos nappal volt, bent viszont félhomály fedte el a nap szikrázó fényét. Egy erdőben madár csicsergés van, hallatszik az állatok halk motoszkálása. Itt viszont a végtelen csend honol, még a bogarak zümmögése sem töri meg a néma, üres csendet. Jánoska itt haladt és vitte egyre beljebb a lába. Már nem is tudta mennyit ment, mert a nappal és az éjszaka egyforma volt.
 Bent az erdő legmélyén állt egy hatalmas fa. Rajta egy gubószerű termés. Jánoska odaért és ép a nagyra nőt termést csodálta, mikor a fa ága hirtelen meghajolt. A gubó leért a földre, a termés szét nyílt. A belsejében egy csodaszép, meztelen lány ébredezett. Szépsége leírhatatlan volt, hosszú szőke haja a térdére omlott, mint valami ruha. Szeme, mint a tenger kékje. Jánoska csak állt és megbűvölten csodálta a szépségét. Hirtelen lekapta magáról a mellényét és a lányra adta, még se legyen mezítelen.
- Ki vagy te, szépség? - kérdezte Jánoska. Megevett a fa és most szabadultál?
- Én a fa termése vagyok, dolgom, hogy tápláljam a fát.- Jánoska nem igazán értette az egészet.
- Célom, hogy elcsábítsam az erre járót és megöljem.
- Jánoska nevetett. - Te engem? Kis gyönge virágszál.
- Igen, apám a fa. Régen egész lényem méreggel volt átitatva. Most csak a szám mérgezett, azért tűz piros a színe. Én csak addig élek, amíg áldozatom meg nem ölöm a mérgemmel. Utána magam is a fa tápláléka válok. Viszont mindig újjá is születek és a fa  termésében alakot újra alakot öltök. A sok-sok születés miatt viszont egyre jobban ember lettem. Most már szinte teljesen ember vagyok. Nem akarlak bántani, hogy a fa elemésszen,. Inkább lennék a társad.
- Jánoska gondolkodott, mit is tegyen? A lány szépséges. Nem úgy néz ki, mint aki ártani akarna neki. Ám legyen, hazaviszlek.
- Akkor viszont meneküljünk, mielőtt a fa rájönne tervünkre, hogy szökni akarok és nem őt táplálni.

Először úgy tettek, mintha sétálnának a fa körül. Az ágak, a lombok figyelték őket. Hirtelen futásnak eredtek. Menekültek! A fa gyökere meg utánuk iramodott, kúszott a föld alatt. A feltörő, kiemelkedő gyökér gyorsan haladt utánuk. El akarta kapni a lábukat. A lány nem volt olyan gyors mint Jánoska, a gyökér elkapta és mint valami kígyó tekeredett a lábára. Jánoska elkapta a gyökeret és apja bicskájával levágta. Az egész erdő fájdalmasan fel zúgott. A gyökér elengedte a lábát, futottak, rohantak tovább ki a gonosz, gyilkos erdőből, a sötétből. Egymás kezét fogták, Jánoska futás közben sokat segített a lánynak. Lány már feladta.
- Fuss, menekülj, velem ne törődj, itt veszünk! - mondta a lány teljesen kimerülten.
- Nem hagylak itt, ha kell együtt veszünk oda! Megmentelek! Vállára vette a lányt és futott, mind kettőjük életéért.

A lány tudta jól. Apját, a fát elárulta, megbocsájtani nem fogja tettét. Elkapja soha többet újjászületni nem fog, örökre elvész. Pedig most született és máris a halál vár rá. Milyen jó is lenne pedig élni.
Mikor már Jánoska ereje teljesen elfogyott kiértek a rengetegből. Úgy érezték, biztonságban vannak, szinte holt fáradtan estek össze pihenni. Kimerült, legyengült testüket elnyomta az álom.
Másnap a madarak víg csicsergésére ébredtek. Egymásra mosolyogtak. Jánoska majdnem megcsókolta a szépséges lányt. Ő viszont hirtelen elkapta a száját.
- Jaj, ezt ne tedd, nem szabad! Meghalsz! A lány sírva fakadt. Soha, de soha nem csókolhatjuk meg egymást. Bár mennyire is szeretnénk.
- Ne sírj kis virágom, attól mi még szerethetjük egymást.
- Megismerhetem a szerelmet?
- Hát persze.

   Jánoska a szép kis lányt haza vitte. Volt nagy öröm otthon. Szülei nem is remélték, hogy egy szem gyermekük hazatér. Mikor meglátták a kis lányt, akkor aztán végkép elcsodálkoztak. Milyen szépséges teremtés.
- Hogy hívnak? Mi a neved, faggatták? - Jánoska elmesélte ki a lányka.
- Jaj gyermekem, ezt nem tudhatja meg senki sem. Még meg találják ölni! Az emberek félnek az idegen dolgoktól, lényektől és akkor csak a pusztításra tudnak gondolni. Gyorsan találjunk ki neki valami nevet. Név nélkül csak nem lehet lenni! Felsoroltak sok-sok nevet. A kis lánynak végül is a Hajnalka név tetszett a legjobban. Emlékeztette, hogy olyan volt, mint a reggeli nap, aki minden hajnalban felkell, újjá születik.
  Jánoska elvette feleségül Hajnalkát. Nagyon boldogan éltek. Viszont Hajnalkának elkezdett nőni a pocakja. Tudták jól Hajnalka származását. Most mi lesz, milyen gyermek fog születni? Hajnalka szája elkezdett kifakulni, ahogy nőt a terhessége. A vége felé már teljesen normális színű lett.
A gonosz erdő mintha haldokolna. Egyre több ember került elő, kik rég elvesztek.
A fa termése  Hajnalka, hogy megszökött, így  több termést nem tudott hozni. Egyre jobban csökkent az ereje. Az elrabolt embereket már nem volt ereje fogva tartani, a körülötte élő fákban. Egyre több lett a szabad ember akik vissza változtak emberré. Hatalmas volt az öröm, sokan térhetek vissza családjukhoz. Hajnalka szép, egészséges kis lánynak adott életet. Szája már nem mérgezett, olyan, mint a többi ember. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Nagy réten egy kopasz fa áll, kiszáradva.     
**********************
 17. KÉRTEK RÁ - DIÓT? 

NAGY VENDEL HANGOS VERSEIBŐL
EGY CSÉSZE KÍNAI ZÖLD TEA   , NAGY VENDEL  VERSE A  KÍNAI RÁDIÓ MAGYAR ADÁSÁBÓL  2018 - ban
á
 01. NAGY VENDEL KÍNÁRÓL SZÓLÓ VERSÉT ELMONDJA EGY KEDVES KÍNAI HÖLGY,  KANG  YIREN.
https://www.youtube.com/watch?v=yRlCLqraylg&feature=youtu.be
 A  VERS SZÖVEGE: 


  NAGY VENDEL :  EGY CSÉSZE FORRÓ, KÍNAI, ZÖLD TEA 

Korábban kel itt a  Nap,

mint a  világ más féltekén,
sokaknak álmai hona,
ez itt már  a  mesés Ázsia.
fény vetül a  pagodákra,
Peking tiltott  palotáinak 
titkos  rejtekén.
ősi falakon kúszik a  fény,
délhez közeledvén aranyos meredély.
évezredek  titkait rejtette sokáig  el,
de felfedi most már az érdeklődő ember  előtt,
császárok kincseit mutatja a  sírhalmok belseje most, 
agyagkatonák ezrei 
őrizték a  fejedelmi álmot.
megismerheted mindezt, akár 
a  Sánkháji sárga villamost.
remegő rizs a  porcelán tálon,
artistaként eszem pálcikával,
testemet hűsíti forró zöld tea,
asztalom remeke  a  porcelán váza.
édes savanyú mártásokban 
roppantja bőrét a  narancsos kacsa.
halmokban álló rizsek milliónyi válfaja.
kristálypohárban ontja illatát 
a  mandarinos nektár.
hűsíti testedet, és lelkedet,
érvényesül a  külcsín , és a  belbecs.
puha selyempárnákon 
oson a  langyos éj,
selyemre esznek a  hernyók, 
ezernyi eperfa levél,
begubódzik az évszázados remény.
a  selyemúton újra száll
karavánok nehéz pora.
követi őket cirkuszosok 
hajfonaton függő artisták varázslata.
lampionok sora úszik  a  Sárga folyón,
a  tenger felé,
gyöngysorok folyama,
pekingi madárfészek a  modern kor  hona, 
ráborul az alkony  a  Kínai nagy  falra..
Huntól, Mongoltól hazájukat védő hősök,
s  rabszolga hadak végső otthona.
bekevert  főtt rizs örökös állaga,
masszív  a  védfalban.
évezredek keverednek,
fűszerek, ételek, nektárok, 
émelyítő illata,
illatkavalkád orgia,
és a  puskapor szaga, 
mit szorgalmas emberek alkottak  egykoron, 
alázat, és  a  fegyelem kitartó sora.
katapulták suhogó kolonca,
üvöltő kémek elhaló sikolya,
tűzijátékok varázslata, 
iránytűk északi sarkcsillaga,
földrengést jelző, golyót köpő béka.
megannyi csoda.
eljut lassan mindenhova.
Kínai  embereket véd,
az évezredes  rítus, 
mereven ülő Budha... 
s  a  sok ősi dinasztia.
a  lámpással kitömött 
színes szalaggal átszőtt,
hosszasan tekergő 
sárkányok csattogó  fogsora .
messziről halk zenét hoz
a  kóborló szél.
álomra hajtja fejét
s  kissé megpihen,
a tovafutó remény.
s  velem is elszalad néha,
a  riksa kuli kocsija.
s  mindvégig elvarázsol 
egy forró, zöld tea.
 
WEN  TI - SZEKSZÁRD,   2018. január 07.
MEGSZÓLALOK NAGY VENDEL. (nagy.vendi54@gmail.com)
á
02. NAGY VENDEL RIPORTJA  A  KÍNAI NEMZETKÖZI RÁDIÓBÓL.  2018. ELSŐ RÉSZ.
KÉRTEK RÁ  DIÓT? - RIPORTER ...HAJNAL LÁSZLÓ
A  VERSET ELŐADJA....KANG YIREN.  A  RIPORT TÖBB RÉSZBŐL ÁLL.
ELSŐ RÉSZ:  https://www.youtube.com/watch?v=FjUJzIjDOIk&feature=youtu.be
Szekszárd, 2018.01.26.
á

03.NAGY VENDEL RIPORTJA  A  KÍNAI NEMZETKÖZI RÁDIÓBÓL.  2018.  MÁSODIK RÉSZ.
KÉRTEK RÁ  DIÓT? - RIPORTER ...HAJNAL LÁSZLÓ
A  VERSET ELŐADJA....KANG YIREN
A  RIPORT TÖBB RÉSZBŐL ÁLL. - MÁSODIK RÉSZ:
https://www.youtube.com/watch?v=jINLghpfSgQ&feature=youtu.be
Szekszárd, 2018.02.01.
á
 04. NEGYEDIK RÉSZ.
NAGY VENDEL: KÍNAI MESÉK VILÁGA 

Falu végén bambusz nád,

abból lesz a  palotád.
bambusz nádból bambusz ház,
bambuszvázú pagodád.
egy sor rizs és egy sor nád,
megint rizs és megint nád, 
pálmaboruk meginnád.
sárkányfejű kavalkád,
tekerődzik a  világ.
Napfény világítson rád,
legyen neked szép hazád.
minden dalod tanulság,
cifra sarkú palotád,
igyad meg a  zöld teád.
lábad síkra, hegyre hág,
mérföldnyi a  távolság,
folyók végén tenger vár.
lámpás fénye vetül rád,
igyál rizsből pálinkát,
lássál sok - sok új csodát,
rizsültetők kalapját,
vízben állók alakját,
bivalyoknak nagy szarvát,
faekével vizet szánt,
sárga fényű  nagy ország.
keleti mesék világa,
rég elmúltak kavalkádja,
újdonságok  várománya.
Nagyfal védte ősi hon,
világűr is behódol,
űrhajónk is elstartol,
Állomás várja a  Holdon.


Szekszárd, 2018. február   03.

á
 Szegzárdi Nagy Vendel Abrakadabra című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv

A  RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY   AUSZTRÁLIA   MAI ADÁSÁBÓL
2020.  JÚLIUS  19. - KÉRTEK RÁ DIÓT?
A  SZÓBAN FORGÓ SZOBROT ÉRTHETŐ MÓDON SOHA NEM LÁTTAM,  AZ EGÉSZ ÉRZÉS TELEPÁTIA,GONDOLATÁTVITEL, ÉS RÁÉRZÉS CSUPÁN.
AZÉRT ÍGY SEM ROSSZ.
VENDI.
á
 A VERS EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA:
(ÁLOMVARÁZS)
 SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ABRAKADABRA 


Abrakadabra,

Dzsinn a  palackban,
készül szolgálatra.
Aladdin a  csodalámpával,
Ali baba negyven rablójával,
sziklafalat nyitó ősi varázslatra
mindenki csak a  csodát várja.
Ezeregy éjszaka világa.
A fekete macska varázsa
Parázs varázs
Látod-e a
Napsütötte padkát?
Rajta fekvő
Éj fekete macskát?
Aki elbűvölte a
Gonosz boszorkát?
Meleg volt a padka,
A fekete macska
Kifeküdt a Napra.
Éj fekete szőrét
A banya simogatja.
Szívesebben néz rá,
Mint valamely varangyra.
Macskaszőr és békaháj,
Kígyótoll és rókamáj
Rút boszorkány
Messze szállj.
A banya egyszer csak
Felhág a falakra,
Elrugaszkodik, s
Vészjóslón vijjogva
Felszáll a magasba.
Sárkányokkal Szent György 
kél győztes viadalra.
Elhangzik a  bűvszó....
Abrakadabra 
Lófarkas zászlók lobognak a  diadalra.
S mint aki jól végezte dolgát,
vége  a  meséknek,
Seherezádé is elalhat,
S  a  Dzsinn visszabújik a  palackba.


2020.  július 19..

á
A  MAI ADÁS BEHARANGOZÁSA, ELŐZETESE.
2020.  július 19. - RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  AUSZTRÁLIA

Ilosvay Gusztáv  és Egyed Katalin
Két dolgot emelnék ki a mai programból. Persze nem azért, mert a többi nem ütötte meg azt a mércét, amit mi annyi évvel ezelőtt kitűztünk magunknak, hanem mert két olyan embert szólaltattunk meg, akik stílusukkal, személyiségükkel  ma felül múlták magukat .  Nagy Vendel verse „ Abrakadabra,” amit ugyan én mondtam el, de a vers  önmagában egy vidám remekmű. A másik Les Adam programja” Konyhai huncutságok’’ . Mind a két betétet élvezet volt csinálni, és szerintem csúcsot ütöttek. Mondom, a többiek is hozták a maguk jó formáját, de döntse el hallgató. 
Melyik a te kedvenced a mai adásból?  Hallgass  bele, hajrá.  Jó rádiózást! Tedd be ezt a honlapot a keresőbe : www.radiomozaiksydney.com.au

ILOSVAY GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY  AUSZTRÁLIA  
**********************
 18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT  
 - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA - 

LÁNDZSÁS ÚTIFŰ

A tudomány egyik nagy rejtélye az allergia, ez a napjainkban oly gyakori betegség. Az allergia oka az immunrendszer túlérzékenysége. Általában örökölhető az allergiára való hajlam, és gyakran a légzőszerveket támadja meg (szénanátha, asztma). Számos allergiafajtát ismerünk, ezek közül a leggyakrabban a pollenallergia és az ételallergia fordul elő.
Soponyai Mihály
A légzőszerveket megtámadó pollenallergia szénanátha formájában jelentkezik leggyakrabban, és egészen kora tavasztól őszig szenvednek tőle az arra érzékenyek. Vannak, akiknél a virágzó fák, másoknál a gabonafélék vagy fűfélék váltanak ki allergiás reakciókat: állandó köhögést, tüsszögést, a szem kipirosodását és könnyezést.
A gyógynövények segíthetnek abban, hogy immunrendszerünk ismét kiválóan működjön, de ez egy lassú, többlépcsős folyamat, türelmesnek kell lennünk.
 á
Tisztítás
Első lépésben segítenünk kell saját szervezetünknek a védekezésben. Egy tavaszi tisztítókúrával ki kell űznünk minden lerakódott káros anyagot nyirokrendszerünkből. A tisztítókúrát végezhetjük csalánnal, mely egyik legkiválóbb gyógynövényünk. Sok vasat és C-vitamint tartalmaz, de kovasavtartalma miatt 6 hétnél huzamosabb ideig nem iható folyamatosan. Napi egy csészével kell inni belőle éhgyomorra, de lehet helyette a Gyuri bácsi-féle kipróbált és kedvelt Csalánleveles teakeveréket (Tisztító teát) is fogyasztani, szintén napi egy csészével.
 á
Az immunrendszer működésének szabályozása
Immunrendszerünk működését szabályozzák a gyógynövények, elsősorban azok, amelyek sok C-vitamint tartalmaznak. Ilyen például a csipkebogyó, melyet hideg vagy langyos vízben kell áztatni legalább négy-öt órán át. Természetes C-vitamin forrás a szederlevél, a málnalevél, a feketeribizli-levél, melyeket langyos vízben kell áztatni legalább egy órán át, ha azt szeretnénk, hogy megőrizzék C-vitamin tartalmukat. A tyúkhúr salátaként vagy turmixként fogyasztva szintén hasznos C-vitamin forrás lehet.
Egyes gyümölcsök, mint a szeder, a fekete ribizli, a citrom és a narancs fogyasztása is segít a C-vitamin pótlásában.
 á
Az allergia kezelése
Az allergia kezelését a tisztítókúra és az immunrendszer működésének helyreállítása után allergia elleni teájával ajánljuk folytatni. Legalább egy évig kell folyamatosan inni, naponta egy csészével éhgyomorra.
  Gyuri bácsi Lándzsás útifüves teakeveréke (Allergia tea) segít a pollenallergiában szenvedőknek majdnem tünetmentesen átvészelni a nehéz időszakot. Olyan növények vannak benne, melyek szabályozzák az immunrendszer működését, segítik a szervezet védekező munkáját. A keverékben szereplő gyógynövények erősítik egymás hat
á 
Elkészítése
Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.
á 
Fogyasztása
Fogyassza napközben bármikor, lehetőleg ízesítés nélkül. Napi egy csészével korlátlan ideig iható. Pollenallergia esetén legkésőbb a téli időszak végén kell elkezdeni a fogyasztását.
Ellenjavallat
Terhesség, szoptatás alatt nem ajánlott.  Gyermekeknek 6 éves kortól hígítva adható (egy teáskanál teafű, 2,5 dl vízhez).
Lándzsás útifű
á
Fürtös menta: a Bükk jellegzetes baktériumölő és légúttisztító hatású gyógynövénye. Kiválóan alkalmas a megfázásos és a légúti megbetegedések megelőzésére, gyógyítására. Gyulladáscsökkentő és köhögéscsillapító hatású.
á 
Mezei kakukkfű: nagyon jó fertőtlenítő hatású gyógynövény. Meghosszabbítja a sejtek életét, erősíti az immunrendszerünket. Vérbőséget okozó hatása javítja a vérkeringést, vérszegénység ellen is kiváló. Kezelhető vele a köhögés, a hörgő- és a szájüregi gyulladások. Orrdugulásra inhalálni kell vele. Nyálkaoldó, köptető hatása is van.
 á
Lándzsás útifű: az aukubin hatóanyagnak köszönhetően az útifű nagyon jó baktériumölő, sebgyógyító hatású gyógynövény. Nyálkaanyagai miatt kitűnő nyákoldó és köhögéscsillapító, légúti megbetegedésekre kiváló.

Az ekcéma sok esetben allergiás eredetű. Erre a bőrbetegségre is jó az útifű: a friss leveleket megmossuk, hátsó oldalukat megnyomkodjuk körömmel, a kiserkenő nedvet rákenjük a bőrre. Ha makacsabb ekcémáról van szó, éjszakára rá is köthetjük a sebes bőrre.
(Sokat segíthet az orbáncolaj használata is, melyet vékony rétegben kell felvinni a kezelendő bőrfelületre.)
Jó egészséget,napfényes,vidám nyarat kívánok!
Üdvözlettel : Soponyai Misi
**********************
 19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK 

REAGÁLÁSOK A  HEJ ÉJSZAKA CÍMŰ VERSEMHEZ 

Motta2020. július 6. 13:19
Szép ez az éjszaka. Szívvel olvastalak. Motta
á
B...yL...o2020. július 5. 18:40
Nagyon szép, tényleg művészi a versed. Gratulálok: László
á
dufmar2020. július 4. 20:54
Szép! gratulálok! 
á
5206162020. július 4. 19:46
Nagyszerű versedet örömmel olvastam. Szívet hagytam mellette. Gratulálok. Sándor
 á
Leslie20162020. július 4. 19:15
Érzékletesen szépen megírt versedre nagy szívet adok. László
á
41anna2020. július 4. 19:11
? 2. Aranyos versed mellett szívecském hagytam,?? Tetszett! Melinda
á 
5367712020. július 4. 19:06
Csodaszép éjszakai képek, nagyon remek vers! Szívvel gratulálok: József
 ...................................................

A  JÚLIUSI ÚJSÁG ÍRÓINAK KÉPLEÍRÁSA 

1 Lectori Salutem: Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt kék pólóban, szemén szemüveg.
 á
2  VAKOS MESE
KELEMEN GYÖRGYNÉ  EDIT : Erdei kis manó és a gonosz varázslat.
Edit montázsképe: kék háttérben mosolyog, fekete vállig érő haja van.
Meséje közepén a törpe s a háza valamint egy kék madár  és egy zöld lombú fa látható.
á 
3.VERSEK A  NAGYVILÁGBÓL -  HAZAI SZERZŐKTŐL
VENDI egy asztalnál ül, világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát támassza. szürke  póló van rajta.
Kuchta Csilla vörös hajú, mosolygós, fekete blúz van rajta.
Pesa Anna Mária szőke rövid hajú, kissé mosolygós.
 á
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA  - ÁRVAY MÁRIA  SOROZATA
DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
ÁRVAY MÁRIA: Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.
 á
5. FANTÁZIA REGÉNY - SAMU ÁGNES  SOROZATA
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
2018  - 5. fejezet, 8. rész - Az első vizsgák
Samu Ágnes a vízben fodrozódó hullámok közt áll mosolyogva színes fürdőruhában fekete szemüvegben. 
 á
6. VERSVÁLOGATÁS KLEMENT BURZA MÁRIA,
ÉS I. P. STEVE  ÍRÁSAIBÓL
Klement Burza Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz, fekete szemű, kék hosszú ujjú blúzt visel.
I.P.Steve. ősz hajú, barna szemű szemüveges.
fekete ingben van,   oda van a kép bal alsó sarkába írva fekete betűkkel I.P.STEVE
á 
7. MADÁRGYÁSZ
CSOMOR HENRIETT : Drága kis madaram
Csomor Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.
Novellája egy zebra pinty iszik a patak hűs vízéből. a kis madár szürke s piros, a hímek orcáján piros pötty van.
Vendi szőke hajú, szemüveges, bordó zakójában, átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű verseit a színpadon.
Ilosvay Gusztáv, és Ilosvay Egyed Katalin, együtt állnak az előtérben. Kati mosolygós, barna hajú szemüveges, zöld blúzban van. Guszti szemüveges, fekete hajú, fehér alapón kék csikós pólóban van.
á

9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ -  KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
8. fejezet. 2. rész - Az Ezüst-hegység királysága
Anikó és Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak fekete szeműek, egyikük szemüveges. lila ruhában vannak.
 á
10. MEGJELENT
ERDŐSNÉ ONDA MARICA  LEGÚJABB E. - KÖNYVE : TÖBB LÁBON
Marica fekete vállig érő haja van, mosolygós barna rövid ujjú blúzban van.
á 
11. ELBESZÉLÉS
ILOSVAY GUSZTÁV: Mosolyogj a világra és a világ visszamosolyog rád!
ILOSVAY  GUSZTÁV fekete rövid hajú szemüveges fehér és fekete öltöny zakóban van. kezében egy régi mobilt tart.
 á
12. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK 
VÉGHELYI PÉTERNÉ   Angyali  találkozások : örökre  barátok
Véghelyi Péterné guggol térdén könyököl. mindkét kézfeje álla alatt van. kendő takarja fekete haját, fehér blúz van rajta mosolyog.
novellája végén két kis angyal látható.
 á
15.VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
KOVÁCS JOSEF  KOPEK:  Kopek a ház lépcsőjén ül,  sötétkék pólóban s rövidnadrágban. 
Csomor Henriett fűzfa árnyékában ül a motorján. világoskék farmer szoknyájában rózsaszín kockás ing és farmer sapka van fején. mellette két szál vörös rózsa látható.
Nagy Csaba fekete rövid göndör haja van.
Jobb kezével könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Pesa Anna Mária szőke rövid hajú, kissé mosolygós.
 á
16. ELBESZÉLÉS
KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : Szépség vagy szörnyeteg?
Edit a pipacs mezőn sétál, kék égbolton bárányfelhők úsznak.
 á

18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT  - SOPONYAI MIHÁLY  ROVATA
Üdítő, frissítő, hideg gyógyteák nyárra SOPONYAI MIHÁLY  ELEGÁNS, ÖLTÖNYBEN VAN .
Bodza  bogyó. fekete amikor érett a bogyója
Erdei szeder fekete amikor már jó érett.
Mezei katáng kék virágú, a citromfű zöld levelű
 .....
Szívből gratulálok a tehetségedhez és a sikereidhez! Csak így tovább!
Szeretettel: Sárika
Nagy Vendel <nagy.vendi54@gmail.com> ezt írta (időpont: 2020. júl. 20., H, 9:00):
Szegzárdi Nagy Vendel Abrakadabra című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=S0YrQHQ5Jbg&feature=youtu.be.
.......................................
  Vendi…


Ilyen az élet, de ilyen a halál is,
már tudjuk, én is, te is, más is,
hogy sosem jókor megyünk el,
hol velünk, hol testvérünkkel
történik meg a lehetetlen,
és csak sírunk, tehetetlen…

üdv, bandó
(csak rögtönöztem…)
-------
From: Nagy Vendel [mailto:nagy.vendi54@gmail.com] 

Sent: Sunday, July 26, 2020 4:02 PM
To: Nagy Bandó András
Subject: TESTVÉREM HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁRA

 á
TESTVÉREM HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁRA

SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:
Ötvenkét szál rózsa ( ikertestvérem emlékére )

Friss még a sírhalom,

Lassan múlik a fájdalom.
Meghalt az én jobbik felem,
Őrangyalom, lelkiismeretem,
Vigaszom, és támaszom.
Hitem, s reményem:
A testvérem.


Te mindig a vesztes

Oldalon álltál,
Ha fizetni kellett
Gavallér voltál.
Hárman vagytok most lent
A sötét kriptában:
Apám, anyám, s te öcsém.
Szoríts helyet,
Hamarosan jövök én,
S teljes lesz újra a család.
Az élet oly galád.


Megérdemelnénk

Még néhány évet.
Hallom most is,
Hogy hangod szól:
" Éltem ötvenkét évet,
De Jól. "
S most ötvenkét szál rózsa
Fonódik rá a koporsódra.


Felpüffedt a tested,

Eltorzult az arcod.
Látom megküzdöttél,
Megvívtad a harcod
A halállal.
Maradni akartál,
Hiszen oly fiatal vagy még
A halálnak.
S lenne dolgod itt rengeteg.
Huncutul int a kezed,
S kacsint a szemed.
Végül a halál győzedelmeskedett.


A sok terved, vágyad

Szertefoszlott.
Javaidat két kézzel osztod.
Annak akiket szeretsz,
Mecénása többé
Már nem lehetsz.
A vég mindentől megfosztott,
Utolsó vágyadtól is,
Hogy lássad a tengert!


Jóságos lelked hova lett?

Láttam, ég és föld
Között lebegett.
Égi harsonák hívták,
Hitünk szerint a mennyben
Talált menedéket.
Megérdemled a szépet,
És a jót.
Mégis rád zárták
Az érckoporsót.
Két test, egy lélek voltunk.
Testvérek!
S most elszakított
Egymástól az élet.
Jajj!
Mit is beszélek?
A zord Halál!
Ki lesben áll,
S mindannyiónkra vár.


Kőbe vésett neveden

Aranyosan ragyog a Nap.
Mutatja fényét életednek.
Sírod márványkövén
Megcsillan a Hold.
Hírdeti: itt egy holt,
Ki sokaknak
Mindene volt.


Ezernyi égi gyertya ragyog.

Bársonyos sötét éj gyújt
Neked
Millió csillagot.
Melyek bepöttyözik a  Napot.


2020.  július 26.  HALÁLÁNAK TIZENNEGYEDIK  ÉVFORDULÓJÁRA..
**********************
 20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK 

Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József Attila u. 3
Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető:  8-tól  20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
................................
Levelek, írások fogadása -  skype címem:  nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
A  MAGAZIN INGYENES! Kérje a  szerkesztőtől.
…......................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
….............................…
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018.  JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT  KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK : http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/ 
Tehát az eddig  megjelent összes számot  visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
………....................…
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott.  Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
…..................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
á
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
á
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen:  megszólalok  művészeti magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)
á
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR  GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a  MEG- en. Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
 á
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
á
Ez a  verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
á
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
á
Az Amerikai Egyesült Államokbeli  egyik link, ahol elérhetik magazinunkat:  minnesotahungarians.com
……................................
Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újság
belső és külső munkatársai!                 
……................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN  1008. szám
………......................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ