MEGSZÓLALOK
M.M.M. MŰVÉSZETI MAGAZIN
2020.08. hó – tizedik évfolyam, nyolcadik szám
Kulturális és szórakoztató folyóirat
Független, és ingyenes havi lap
Alapítva: 2011 - ben , elvi síkon
Szerkesztő: Nagy Vendel magánzó, laptulajdonos
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ (2017)
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS (2018)
1.Évfolyam: 2011. Alkalmi megjelenések
2.Évfolyam: 2012. (1-tól a 6. számig)
3.Évfolyam: 2013. (1-től a 17. számig)
4.Évfolyam: 2014. (1-től a 24. számig)
5.Évfolyam: 2015. (1-től a 12. számig)
6.Évfolyam: 2016. (1-től a 12. számig)
7.Évfolyam: 2017. (1-től a 12. számig)
8.Évfolyam: 2018. (1-től a 12. számig)
9.Évfolyam: 2019. (1-től a 12. számig)
10.Évfolyam: 2020. augusztus
Az újság elérhetősége: nagy.vendi54@gmail.com
A Magazin kérhető saját e-mail címre is.
Fekete – fehér, és színes változatban is megtalálható a Facebookon és a
blogoldalakon.
Magazinunk vakok számára is olvasható beszélő programmal, akadálymentes
változatban.
A hangos versek meghallgathatók a YouTube oldalon.
Figyelem!
2018. júniustól egy új linken is elérhető a Magazin, azonos, változatlan
tartalommal
Szerkesztőség: M.M.M. Nagy Vendel
7100. Szekszárd, József Attila utca 3.
Telefon: 06/30-550-5106
Facebookon: nagyvendel - Skype-on: nagy.vendi54
MOTTÓ: TÖREDÉKEKBŐL ÁLL ÖSSZE AZ ÉLET EGÉSZE
**********************
1. LECTORI
SALUTEM! ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK!
Nagy Vendel szerkesztő |
Nos
Kedves barátaim, ez az év az elmaradások éve, sok tekintetben is, de főleg
a kulturális élet terén.
A Korona vírus miatt elmaradt a László napi ünnepsorozat, az augusztusi tűzijáték, a szekszárdi szüreti napok, és még számtalan más rendezvény, ami ezidáig minden alkalommal megvolt, de hát a szükség az nagy úr. Számomra a legjobban várt esemény az olimpia, már évek óta készültem rá. Sokak számára ez anyagi, és erkölcsi romlást is jelent egyben, valamint olimpiai diadal elmaradását akár a versenyző kora miatt is lehetséges. Reméljük, hogy az aratás, és a szüret azért meglesz, mert az élet élni akar.
Köszöntsük egy verssel Augusztus huszadikát,
A Korona vírus miatt elmaradt a László napi ünnepsorozat, az augusztusi tűzijáték, a szekszárdi szüreti napok, és még számtalan más rendezvény, ami ezidáig minden alkalommal megvolt, de hát a szükség az nagy úr. Számomra a legjobban várt esemény az olimpia, már évek óta készültem rá. Sokak számára ez anyagi, és erkölcsi romlást is jelent egyben, valamint olimpiai diadal elmaradását akár a versenyző kora miatt is lehetséges. Reméljük, hogy az aratás, és a szüret azért meglesz, mert az élet élni akar.
Köszöntsük egy verssel Augusztus huszadikát,
Szent István névnapját, és
államalapításunk ezerhuszadik évfordulóját, és a kenyér ünnepét.
Ebben a szentháromságban minden benne van, ami a további
megmaradásunkhoz szükséges. Mindenki gondoljon bele bármi más szövedéket,
a maga életéből, és döntse el hovatartozását!
Egyebet nem
mondhatok: a szerkesztő
Ünnep
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL:
MAGYARORSZÁG SZÜLETÉSNAPJÁRA...
Talán István király
Vetette el végleg
E szent földbe
Azt a magot,
Amit ezredévekig
a Magyar nemzetség
Magával hordozott.
Hogy Európa közepén,
Kárpátoknak ölén
Megálmodjon egy államot,
Kemény kézzel fenyítve azt,
Ki a másik hitért buzgólkodott.
S azóta a búzaszem
Milliónyi vékával terem,
Jelenti az életet,
Adja a kenyeret.
Követelve ezernyi
Verejtéket és könnyeket.
S az talán véletlen lehet?
Ha megnézel egy búzaszemet,
Azonnal feltűnhet,
Hogy könnycsepp alakú
A búza szeme...
S ha éles késeddel
A magvat félbe vágod,
Belsejében Jézus
Ragyogó arcát látod
Tündökölni...
E dicsőséges ünnep fényében.
2020.. augusztus 20. Megjegyzés: Augusztus 20. a kenyér ünnepe...
NAGY VENDEL - MAGÁNZÓ
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DIJAS 2017 á ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
ááá
A VERS HANGOS LINKJE, ELMONDJA ILOSVAY GUSZTÁV
RIPORT NAGY VENDELLEL, RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY.. AUSZTRÁLIA
https://www.youtube.com/watch?v=8SSihiIEQ6U
A VERS HANGOS LINKJE ILOSVAY GUSZTÁV ELŐADÁSÁBAN
**********************
SZEMEZGETÉS
A TARTALOMBÓL
1.
LECTORI SALUTEM, ÜDVÖZLET AZ OLVASÓNAK
ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ VERS
2. MESE - KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : VÍZILILIOM ORSZÁGA
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
YLEN MORISOT, NAGY CSABA, NAGY VENDEL, ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA - ÁRVAY MÁRIA SOROZATA
DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
5. FANTÁZIA REGÉNY
SAMU ÁGNES : ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
6. VERSVÁLOGATÁS I. P. STEVE, ÉS KLEMENT BURZA MÁRIA VERSEIBŐL
7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK - VÉGHELYI PÉTERNÉ : LÁBAK AZ ÜLÉSEN
8. HAZAI TÁJAKRÓL... NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. E HAVI SZTÁRVENDÉGEINK- NAGY BANDÓ ANDRÁS, ÉS GVENDOLIN
VERS- SAROK, A MI VILÁGUNK
11. BEMUTATJUK HEGEDÜS ADRIANA VÁLOGATOTT VERSEIT
12. ÉLETTÖRTÉNETEIM... VÉGHELYI JÓZSEF: RÖVIDZÁRLAT
13. NOVELLA (01.) GANT ELIZABET : A LEGSZEBB NÉVNAPI AJÁNDÉK
14. NOVELLA (02.) CSOMOR HENRIETT : LEJÁRT A GYÖNGYÉLET
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
TELEKI ELIZABET, KOVÁCS TIBOR, NAGY VENDEL
16. MESE. KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : A GONOSZ FA TERMÉSE
17. KÉRTEK RÁ DIÓT? NAGY VENDEL HANGOS VERSEIBŐL
EGY CSÉSZE FORRÓ, KÍNAI TEA - ELŐADJA : KANG YREN
ABRAKADABRA - ELMONDJA : ILOSVAY GUSZTÁV
ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ VERS
2. MESE - KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : VÍZILILIOM ORSZÁGA
3. VERSEK A NAGYVILÁGBÓL - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
YLEN MORISOT, NAGY CSABA, NAGY VENDEL, ÁBRAHÁMNÉ ÁGNES
4. ELISMERŐ SZAVAK FONTOSSÁGA - ÁRVAY MÁRIA SOROZATA
DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
5. FANTÁZIA REGÉNY
SAMU ÁGNES : ŐSI ERŐK, ÉS AZ ÚJJÁSZÜLETETT TESTVÉRISÉG
6. VERSVÁLOGATÁS I. P. STEVE, ÉS KLEMENT BURZA MÁRIA VERSEIBŐL
7. ANGYALI TALÁLKOZÁSOK - VÉGHELYI PÉTERNÉ : LÁBAK AZ ÜLÉSEN
8. HAZAI TÁJAKRÓL... NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI
9. FANTÁZIA REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ, ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
10. E HAVI SZTÁRVENDÉGEINK- NAGY BANDÓ ANDRÁS, ÉS GVENDOLIN
VERS- SAROK, A MI VILÁGUNK
11. BEMUTATJUK HEGEDÜS ADRIANA VÁLOGATOTT VERSEIT
12. ÉLETTÖRTÉNETEIM... VÉGHELYI JÓZSEF: RÖVIDZÁRLAT
13. NOVELLA (01.) GANT ELIZABET : A LEGSZEBB NÉVNAPI AJÁNDÉK
14. NOVELLA (02.) CSOMOR HENRIETT : LEJÁRT A GYÖNGYÉLET
15. VERSRŐL VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
TELEKI ELIZABET, KOVÁCS TIBOR, NAGY VENDEL
16. MESE. KELEMEN GYÖRGYNÉ EDIT : A GONOSZ FA TERMÉSE
17. KÉRTEK RÁ DIÓT? NAGY VENDEL HANGOS VERSEIBŐL
EGY CSÉSZE FORRÓ, KÍNAI TEA - ELŐADJA : KANG YREN
ABRAKADABRA - ELMONDJA : ILOSVAY GUSZTÁV
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY
ROVATA
LÁNDZSÁS UTIFÜ
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
LÁNDZSÁS UTIFÜ
19. VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
**********************
2. MESE
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT : Vízililiom országa.
Kelemen Györgyné Edit |
Nagyerdő
mélyén, ott ahol a fák az ég tetejét nyaldossák, van egy tó. A tavat lápos erdő
veszi körbe, hol a fák össze-vissza megdőlve állnak. Utána sűrű nád védi
kincsét a nagy és tiszta vizű tavat, melyben meseszép vízililiomok nyílnak.
Minden színben pompáznak, viráguk és levelük hatalmas.
Itt élnek
a kis virág tündérek. Olyanok, mint az emberek, csak kisebbek és szárnyuk van.
A szárnyuk csillogó a nap sugara fényesen szikrázik rajta. A virágokban laknak,
mikor leszáll az este a virág szirmai becsukódnak és védik a kis lakókat.
Történt
viszont egyszer, hogy egy igen csak énekelni, akarom mondani, brekegni szerető
béka, igen merészet gondolt.
- Olyan
jó lenne csak egyszer végre megnyerni az aranyliliom díjat. Ott állnék fent a
dobogón és mindenki az én csodás hangomat ünnepelné- álmodozott.
Na de tudta
jól erre semmi esélye sincsen. Mert hát ott vannak a kis ebihalacskái. Egész
nap rájuk kell vigyázni. Hol az egyik hol a másik rosszalkodik. Sokan vannak a
sok brekegéstől estére már teljesen elmegy a hangja. A párja meg ki tudja,
merre brekeg. Hol csavarog és mondják a férfiak nem pletykások... Nahát, ő meg
nem mehet sehová, folyton csak az apróságok. Még este is.
- Anya
úgy megijedtem, rosszat álmodtam! Hozzád bújhatok?
- Na
gyere! Bújj ide. Persze aztán jött az egész csapat.
- Anyu,
anyu megrúgott – szólj rá!
- Ne
füllents, még nincs is lábatok!
- De
akkor is! Anyu!
Ó, de jó is
a kis tündéreknek. Nincs egyszerre ilyen sok gyermekük. Én meg csak álmodozom,
egy csak egy alkalommal fellépek. Ott állnék a színpadon és énekelnék. Szépen
hangosan szállna a hangom ott brekegnék, és mindenki engem tapsolna. Na de
megmondta az anyám. Lányom ne dőlj be egy fiú brekegésének sem. Viszont én
balga hagytam magam elcsábítani. Lőttek a karrieremnek. Kutty - kurutty.
Persze
a menő békák, dadát fogadnak fel. Nem is akármilyet, a legjobbat. Na de ő nem
teheti meg, mert ki ő senki. Na de ennek vége! Elrabol egy virágtündért. Majd
segít neki a gyereknevelésben. Nem lesz fáradt és kimerült, a hangja se megy
majd el. Tud majd brekegni a színpadon.
Mikor esteledett és minden kezdet elhalkulni. Csendesen meglapult és
várt, szépen halkan. Egy vízililiom kimagaslodó ága mögé rejtőzött el.
Mozdulatlanul érezte, ahogy a szíve a torkában dobog. Nem mozdult, levegőt is
halkan vette. A brekegést is vissza tartotta, pedig ilyenkor estefelé a
békáknak, muszáj brekegni. Miért? Senki nem tudja, de muszáj. Kis tündérke is
érezte valaki mintha figyelné, lesné őt. Még jobban sietett. Hirtelen viszont
egy nagy és hideg, nyálkás kéz ragadta meg.
- Most
velem jössz – súgta halkan ahogy megragadta.
Kis tündérke
viszont ijedtében elájult. Békamama kis puha ágyacskát készített neki abba
rakta. Mikor tündérke felébredt nagyon megijedt. Békamama csúf volt és
félelmetes. Reszketett kis szíve csak úgy kalapált, arca sápadt volt.
- Biztos
meg fog enni – gondolta magában.
- Hol
vagyok? - kérdezte remegő hangon.
- Itt
nálam, béka lakban. Iparkodtam jó és kényelmes helyet készíteni neked. Brek.
- Nem
bántasz? Olyan nagy és félelmetes vagy.
- Na
ami azt illeti te sem vagy szép. Kicsi a szád, rózsaszín vagy és meleg. Néz meg
engem, szép ragyás vagyok, szép nagy a szám. Egészségesen hideg és nyálkás
vagyok, fajom szépsége.
Na rólad ne is beszéljünk, kis csúnyácska. Brek
- Miért
hoztál el? Meg akarsz enni?
- Nem,
nem én legyet és szúnyogot eszem meg gilisztát. Te nem vagy ehető. Brek.
- Akkor
mond, miért hoztál ide?
- Nagyon
sok a dolgom és sokat kell kiabálnom a kis ebihalaimra. Viszont nagyon
szeretném megnyerni az arany liliomot. A sok kiabálástól viszont elmegy a
hangom, esélyem sincs rá. Vigyáznod kéne a kicsikre. Brek.
- Ó
ezért nem kellett volna elrabolnod, elég lett volna ha kérsz.
- Jól
van na, erre nem is gondoltam. Brek. A te néped dölyfös és büszke. Nem igazán
foglalkoznak a magam fajta békával. Lenéztek bennünket, mert nincs szárnyunk és
nem virágban lakunk.
Brek, csak mikor van, a verseny az énekünket szeretitek hallgatni.
Egyébként irtóztok tőlünk, mert mások vagyunk. Annyira, de annyira szeretném
egyszer, legalább egyszer megnyerni az arany liliom díjat.
Szép a hangom, sudár a termetem és nézd,
hogy fel tudom magam fújni, milyen nagyra. Brek.
Elkezdte
magát felfújni. A kicsi lánykának eddig is félelmetes volt, de most aztán
rettenetesen megijedt tőle. Békamama észrevette a nagy riadalmat.
- Jól
van, ne félj csak meg akartam mutatni milyen ügyes is vagyok. Gyorsan le is
engedte magát.
- Egyébként,
hogy hívnak? – kérdezte tündérke.
- Békamama
– évek óta így hív mindenki, a régi nevem már el is felejtettem.
- Én
Ilonka vagyok. – mutatkozott be a kis tündérke.
- Most
pedig bemutatom neked a picikéimet – mondta békamama.
Egy
vízililiom nagy tányéros levele, aminek a széle elhajlott volt ez volt a kis
bölcsőde. Itt úszkáltak a vízben a kis ebihalak.
- De
aranyos halacskák, ők a te gyermekeid?
- Igen,
hát nem aranyosak! Brek.
- Tiszta
apjuk, igaz?
- Nem
inkább olyanok, mint én. Mintha magam látnám kiskoromban. Brek, brekege. –
mondta elégedett hangon Békamama.
Ilonka
csodálkozva nézet. - Min, te? Nekik nincs is lábuk? Uszonyuk van.
- Jaj
te kis butus. Majd később lesz nekik. Akkor az uszonyuk eltűnik és lábuk lesz.
Brek.
- Nagyon
érdekesek vagytok, mondta Ilonka és rájött milyen keveset is tud.
*
Eközben
Ilonka eltűnését észrevették, mindenki őt kereste. Főleg András volt az, aki a
legjobban kutatta.
- Fel
kell forgatom érte egész vízililiom országot! Nem lehet, hogy csak úgy
elvesszen! - mondta nagy aggódva.
Egészen
kicsi kora óta nagyon szerette Ilonkát. Nagy vágya, hogy feleségül vegye. Ki is
nézet egy nagy virágot, arra várt, hogy kinyíljon. Szép és kényelmesen elférnek
majd benne Ilonkával, meg hát a gyerekekkel. Előre tervezgetett, feleségül
veszi és lesznek, szép gyermekeik. Csak arra vár a virág kinyíljon, már is
feleségül kéri.
A nagy
keresésről Ilonka nem tudott, semmit sem. Eszébe jutott ők mit is játszottak
kiskorukban.
Búj, búj
zöld ág. Zöld levelecske. Nyitva van az arany kapu, csak bujatok rajta. Rajta,
rajta leszakadt a pajta. Bent maradt a macska.
Egész nap
játszottak énekeltek. A kicsikkel kiabálni nem kellett.
Csodálkozott
is Békamama, nahát, egész nap egy hangos szó sem? Nahát, ez, hogy is lehet?
- El
sem engedlek, itt maradsz dadának! Én meg éneklek. Brek.
Ilonka csak
kacagott.
- A titok csak az, hogy játszani kell velük. Ha nagyobbak lesznek, akkor
meg játék közben kell tanítani őket.
- Na
még ilyet – csodálkozott Békamama. Erről ő bizony még soha nem is hallott.
Brek.
*
Elérkezett a
nagy verseny ideje. Az énekesek felvonultak. A tavalyi év győztese is ott volt.
A legnagyobb levél volt a színpad, körülötte szebbnél, szebb virágok. A
közönség hatalmas volt. Ott volt mindenki, aki csak tehette, békák,
tündérek. András nem volt ott, Ilonkát
kereste kétségbe esve.
- Jaj
csak nem valami baj érte és most segítségre vár valahol. Nagy az ország, de nem
adom fel míg meg nem lelem.
Elkezdődött
a nagy koncert. Első fellépő a tavalyi nyertes. Az éneke arról szólt, hogy ő
milyen szép és jó énekes, egy sztár. Utána jött a többi, mind magát dicsérte. Ő
a legjobb a legszebb a tökéletes, brekegték.
A végén
jött, Békamama ő volt az utolsó, mert még nem indult a versenyen.
- Teljesen
esélytelen, gondolta mindenki, ezért utolsónak tették be. Had énekeljen a kis
szerencsétlen.
Vízililiom |
Viszont
mikor elkezdet énekelni, a hangja csak úgy szállt, zenget. Nem magáról énekelt,
hanem a liliom szépséges virágáról, a tóról tiszta szép vízéről. Arról milyen
csodás világban él és a gyermekeiről és van egy kis tündérke kitől sokat
tanult. A közönség a nótája végén csendben volt. Most jöttek rá milyen igaza
van és mennyi, de mennyi szépség az mi körbe veszi őket. A vízililiomba csak a
házacskát az otthont látták nem a szépséget, az életet. Egy ilyen csúnyának
mondott lénynek kellett lennie, hogy rájöjjenek, felismerjék a sok szépet. A
csendet felváltotta a taps és az ünneplés. Nem volt kétség ki nyert.
Békamama
boldogan szorította magához a díjat. Teljesült élete legnagyobb álma.
András
közben megtudta, Ilonka Békamamánál van. Kiszabadítom, megmentem! Készült
a harcra, hogy megvívjon élete szerelméért. Dühösen és elszántan, ment hát
Békamama lakhelyére.
Mikor odaért
meglepődött. Ildikó nem volt fogoly. Kedvesen játszott és énekelt a kis
ebihalaknak, akik igen megszerették őt.
- Te
nem vagy fogoly?- kérdezte meglepetten.
- Nem.
Vigyázok, a kicsikre még Békamama próbál és fellép.
Megérkezett
Békamama, boldogan mutatta díját, amit nyert. Nem tudta mit is adjon, azért
mert Ilonka vigyázott a gyerekeire. Adott volna ő mindent, bár igazából nem
volt semmije. Végén a díját ajánlotta fel, annyira viszonozni akarta, hogy
vigyázót a gyermekeire.
- Nem,
nem aranyos vagy, hogy adni szeretnél nekem valamit. Nem is tudod, de egy
nagyon fontos dolgot már adtál nekem. – mondta Ilonka.
- Mit?
– kérdezte meglepve Békamama.
- Azt,
hogy megtanultam, a külső semmit nem jelent. Te az én szememben nem vagy szép,
de belül szebb, vagy mint bárki a világon.
- András
annak örömére, hogy megtalálta szíve választottját, megkérte a
kezét. Ilonka igent mondott.
- A
legnagyobb ajándék az lenne, ha eljönnél az esküvőnkre és énekelnél. – mondta a
pár.
- Nagyon
szívesen. - válaszolta Békamama.
Pár nap
múlva nagy lagzit csaptak. Hangos volt egész vízililiom ország. Azóta a békák
és a liliom tündérek nagy barátok. Együtt játszanak a gyerekeik. Mert a szépség
nem minden. Tud látni a szépet és a jót meg találni. Boldog csak így lehetsz.
Nekem elhiheted. Brekk, brekekge.
**********************
3. VERSEK
A NAGYVILÁGBÓL
- KORTÁRS SZERZŐKTŐL -
Ylen
Morisot: Badacsony
Halálra
taposott hegyhátakon
turisták
hada ődöng.
Szétdúlt
hegyek, elfuserált kőbányák.
A hegy
szétrobbantott belei között
fiatal fák
remélnek
jobb jövőt.
Elhagyott
kőbánya.
Büszke
kőoszlopok - orgonasípok.
A múlt
zenél.
Mobiltelefon
sikolt a csöndben.
Kövek között
botladozva
a tulaj
pénzt csinál.
Isten
templomának
borostyánoszlopos
zöld kupolája alatt
andalogtam a
nyárban.
Türkiz tükör
a hátam mögött.
Felhők árnya
lila,
neonos
fények villannak.
Anyuci
babakocsit tol,
gyerek
kezében demizson,
apuci
hasában bor.
...............................................
NAGY CSABA: Vízió
Csoszogok s
motyogok,
Mintha ébren volnék.
Hunyorognak a csillagok,
S fénylő fáklyaként a Hold ég.
Mintha ébren volnék.
Hunyorognak a csillagok,
S fénylő fáklyaként a Hold ég.
Elszaladnék
messzire,
Lennék inkább tüzes paripa!
Ahol nincs velem semmi se,
Semmi földi galiba.
Lennék inkább tüzes paripa!
Ahol nincs velem semmi se,
Semmi földi galiba.
Üres lenne
minden kert,
Kietlen pusztaság a síkon;
Lennék kóbor kutya, kivert,
Verscsontomat koptatom.
Kietlen pusztaság a síkon;
Lennék kóbor kutya, kivert,
Verscsontomat koptatom.
Elásnám, de
minek?
Nincs több féltett kincsem.
Az éjjel oly hideg,
Fagyos pengéjétől reszket minden.
Nincs több féltett kincsem.
Az éjjel oly hideg,
Fagyos pengéjétől reszket minden.
Macska
mésog, vagy mégis én?
Most aludni lenne bölcsebb.
Ablakom tört üvegén
Vajon holnap szebb nap zörget?
Most aludni lenne bölcsebb.
Ablakom tört üvegén
Vajon holnap szebb nap zörget?
2020.07.07
...............................................
ABRAKADABRA
NAGY VENDEL: ÁLOMVARÁZS
Abrakadabra,
Dzsinn a palackban,
készül szolgálatra.
Aladin a csodalámpával,
Ali baba negyven rablójával,
sziklafalat nyitó ősi varázslatra
mindenki csak a csodát várja.
Ezeregy éjszaka világa.
A fekete macska varázsa
Parázs varázs
Látod-e a
Napsütötte padkát?
Rajta fekvő
Éjfekete macskát?
Aki elbűvölte a
Gonosz boszorkát?
Meleg volt a padka,
A fekete macska
Kifeküdt a Napra.
Éjfekete szőrét
A banya simogatja.
Szívesebben néz rá,
Mint valamely varangyra.
Macskaszőr és békaháj,
Kígyótoll és rókamáj
Rút boszorkány
Messze szállj.
A banya egyszer csak
Felhág a falakra,
Elrugaszkodik, s
Vészjóslón vijjogva
Felszáll a magasba.
Sárkányokkal SZENT GYÖRGY
kél győztes viadalra.
Elhangzik a bűvszó....
Abrakadabra
Lófarkas zászlók lobognak a diadalra.
S mint aki jól végezte dolgát,
vége a meséknek,
Seherezádé is elalhat,
S a Dzsinn visszabújik a palackba.
Dzsinn a palackban,
készül szolgálatra.
Aladin a csodalámpával,
Ali baba negyven rablójával,
sziklafalat nyitó ősi varázslatra
mindenki csak a csodát várja.
Ezeregy éjszaka világa.
A fekete macska varázsa
Parázs varázs
Látod-e a
Napsütötte padkát?
Rajta fekvő
Éjfekete macskát?
Aki elbűvölte a
Gonosz boszorkát?
Meleg volt a padka,
A fekete macska
Kifeküdt a Napra.
Éjfekete szőrét
A banya simogatja.
Szívesebben néz rá,
Mint valamely varangyra.
Macskaszőr és békaháj,
Kígyótoll és rókamáj
Rút boszorkány
Messze szállj.
A banya egyszer csak
Felhág a falakra,
Elrugaszkodik, s
Vészjóslón vijjogva
Felszáll a magasba.
Sárkányokkal SZENT GYÖRGY
kél győztes viadalra.
Elhangzik a bűvszó....
Abrakadabra
Lófarkas zászlók lobognak a diadalra.
S mint aki jól végezte dolgát,
vége a meséknek,
Seherezádé is elalhat,
S a Dzsinn visszabújik a palackba.
2018.
július 18.
............................................
ÁBRAHÁMNÉ
ÁGNES: Ars poetica
Úgy érzem
eljött az ideje annak
hogy én egy ilyen merész verset írjak.
Senki sem mondta még hogy költő vagyok,
Nem lehetek én olyan, mint a NAGYOK.
Hiszem, hogy Isten azt akarta, éljek,
és mondjam el hogy miről szól az Élet.
Beszélek nektek, amíg tudok írni.
Újra meg újra csak azt fogom kérni,
Mutassátok meg, hogy tudtok szeretni!
Poklok bugyrából felbukkanva ismét
Elmondani a szeretetnek hitét.
Bízni s remélni hogy érdemes élni,
ha van, ki szeret, és van kit szeretni.
Sötét kutakból felmerültem mégis,
az a dolgom, hogy elmondhassam, mért is:
emeld ki fejed te is a gödrökből,
aki szeret, az kapjon a hitedből:
életutunkat szeretet vezérli,
s ebből a világon kaphat mindenki!
Ne félj, valaki melletted is ott áll,
nyújtja a kezét, amikor nagyon fáj.
hogy én egy ilyen merész verset írjak.
Senki sem mondta még hogy költő vagyok,
Nem lehetek én olyan, mint a NAGYOK.
Hiszem, hogy Isten azt akarta, éljek,
és mondjam el hogy miről szól az Élet.
Beszélek nektek, amíg tudok írni.
Újra meg újra csak azt fogom kérni,
Mutassátok meg, hogy tudtok szeretni!
Poklok bugyrából felbukkanva ismét
Elmondani a szeretetnek hitét.
Bízni s remélni hogy érdemes élni,
ha van, ki szeret, és van kit szeretni.
Sötét kutakból felmerültem mégis,
az a dolgom, hogy elmondhassam, mért is:
emeld ki fejed te is a gödrökből,
aki szeret, az kapjon a hitedből:
életutunkat szeretet vezérli,
s ebből a világon kaphat mindenki!
Ne félj, valaki melletted is ott áll,
nyújtja a kezét, amikor nagyon fáj.
Szeretettel,
Ági...
**********************
4. ELISMERŐ
SZAVAK FONTOSSÁGA
ÁRVAY MÁRIA
SOROZATA : DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
Köszönet
mindenért
Elismerésünket
leginkább akkor tudjuk hatékonyan kifejezni, ha köszönetet mondunk valamiért,
hálás szavakkal.
Nem csak különleges alkalmakkor, hanem a mindennapokban, ez a legfontosabb.
Nem csak különleges alkalmakkor, hanem a mindennapokban, ez a legfontosabb.
31.
Köszönöm, hogy elfogadsz olyannak, amilyen vagyok
"Köszönöm,
hogy engedted, hogy önmagam legyek. Úgy kezeltél, amilyen vagyok, és nem
amilyennek elképzeltél vagy akartál volna, hogy legyek."
(Richard Matheson)
(Richard Matheson)
Az életben a
másik elfogadása az egyik legfontosabb dolog! Ne akarjuk őt átformálni saját
tetszésünk szerint, hanem fogadjuk el olyannak, amilyen. Kérni lehet tőle
dolgokat, de megváltoztatni fölösleges. Az a jó, ha ezért az elfogadásért
tényleg köszönetet tudunk mondani, mert az élet így a legszebb!
á
32.
Köszönöm, hogy fontos lehetek
"Köszönöm...
Akkor is, ha szerinted fölösleges. (...) Sérülések százait hordom magamban,
miközben úgy kell tennem, mintha én lennék a világ legboldogabb embere. Ma
legalább úgy éreztem, hogy valaki kézen fog, és azt mondja: nem vagy egyedül.
(...) Úgy éreztem, hogy szeretnek, hasznos, fontos vagyok."
(Paulo Coelho)
(Paulo Coelho)
Komoly
szavak ezek, mindegyiknek súlya van! Számos sérülést hordozunk magunkban, s
egyszer csak azt érezzük, már nem vagyunk egyedül, szeretnek, fontosak,
hasznosak vagyunk! Ha ezt megtapasztaljuk, máris nagyot nő önbizalmunk. Ha van,
akinek ezért köszönetet tudunk mondani, tegyük meg, ne halogassuk!
33. Mit
köszönjünk meg búcsúzáskor?
"Köszönöm,
hogy beléptél az életembe, és örömet szereztél nekem, köszönöm, hogy szerettél,
és elfogadtad az én szeretetemet. Köszönöm az élményeket, az emlékeket,
amelyeket életem végéig féltő gonddal megőrzök. És főleg köszönet illet, amiért
megmutattad nekem, hogy eljön az idő, amikor elengedhetlek."
(Nicholas Sparks)
(Nicholas Sparks)
Búcsúzáskor
nagyon nehéz szavakat találni, valaki nem is szeret búcsúzkodni. A fenti szavak
azonban segíthetnek, ha a kapcsolat értékes volt és sokat jelentett számunkra!
Ne hagyjuk szó nélkül elmenni azt, aki közel állt hozzánk!
34.
Köszönöm, minden nap
"Mindennap
azt kéne mondani, hogy köszönöm, így kéne kezdeni minden napunkat. (...)
Alázatosan kell élni, borzasztó alázatosan, és ez egy idő után beválik."
(Temessy Hédi)
(Temessy Hédi)
Nem is olyan
nehéz ezt megvalósítani. Minden nap van miért köszönetet mondani. Csupán
egy-egy rövid mondat, s máris megajándékozunk valakit hálánkkal. Mi is
megkapjuk majd ugyanezt, figyeljük csak meg. Lehet, nem pont attól a személytől,
akitől szeretnénk, de sokan élnek körülöttünk, akik valamiért hálásak nekünk, s
esetleg ki szeretnék ezt fejezni.
Ne habozzunk, tegyük meg bátran!
Ne habozzunk, tegyük meg bátran!
35. Köszönet
kedvesünknek
Árvay Mária |
"Köszönöm
neked, köszönöm,
A bánatom, az örömöm.
A bánatom, az örömöm.
A nappalt és
az éjszakát,
A hajad édes illatát.
A hajad édes illatát.
Kék eres
finom kezedet,
Mely szerelembe vezetett."
(Falu Tamás)
Mely szerelembe vezetett."
(Falu Tamás)
Nem tudjuk
ilyen, szépen, versbe szedni gondolatainkat, azonban kedvesünknek,
szerelmünknek jólesnének bókok, kedveskedő szavak. Nem csak a szerelem kezdetén,
hanem az évek múlásával is, mert egy kapcsolat csak akkor maradhat tartós, ha
ápoljuk!
36. Köszönet
a környezetemért
"Köszönöm,
amit látok:
a teremtett világot,
hogy még a rossz sem céltalan;
mindennek jelentése van."
(Vas István)
a teremtett világot,
hogy még a rossz sem céltalan;
mindennek jelentése van."
(Vas István)
Sokunknak
természetes az, hogy egészségesek vagyunk, pedig nem az. Hálásak lehetünk
azért, hogy látunk, hallunk, tudunk járni, s még sorolhatnám. Ezért is lehet
köszönetet mondani.
Sokszor nem tudjuk, a rossz dolgok miért történnek velünk, de még utóbb kiderül, mindennek megvan a miértje és az oka.
Egy lábtörés pl. nem jó dolog, de olyan kapcsolatok jöttek így létre, melyekért örökké hálás vagyok!
Tehát, köszönet mindenért, amink csak van.
Sokszor nem tudjuk, a rossz dolgok miért történnek velünk, de még utóbb kiderül, mindennek megvan a miértje és az oka.
Egy lábtörés pl. nem jó dolog, de olyan kapcsolatok jöttek így létre, melyekért örökké hálás vagyok!
Tehát, köszönet mindenért, amink csak van.
37. Fontos
az értékelés
"El sem
hiszi, mennyire fontos azt hallani valakitől, hogy "köszönöm", vagy
az, hogy valaki azt mondja neked, hogy szeret téged. Ez az emberi természet
része. Mindegyikünknek fontos érezni, hogy értékelik."
(Adam J. Jackson)
(Adam J. Jackson)
Ezért
ragadtam tollat, hogy ezt a könyvemben hirdessem! Sokan érezzük ennek hiányát,
ezért kell megtanulnunk az elismerés kifejezésmódját! Fontos, hogy tudjuk és
érezzük, szeretnek bennünket, értékesek vagyunk! Ha szeretnénk, hogy mások is
így viszonyuljanak hozzánk, mutassunk példát, s forduljunk elismerő szándékkal
a másikhoz, ha értelmét látjuk.
38.
Küldetéstudatunk
"Ki
miért születik meg, és mi célja a földön?
Van, kinek ez éden, de van, kinek ez börtön.
Köszönöm, nekem tőled válik édenné."
(Riddler)
Van, kinek ez éden, de van, kinek ez börtön.
Köszönöm, nekem tőled válik édenné."
(Riddler)
Jó, ha van
életcélunk, ha tudjuk, mi a feladatunk, küldetésünk itt a Földön.
Ha azonban más valaki miatt érezzük magunkat pompásan és felhőtlenül boldognak, tudassuk vele, mert nem mindennapi dolog ez az érzés!
Ha azonban más valaki miatt érezzük magunkat pompásan és felhőtlenül boldognak, tudassuk vele, mert nem mindennapi dolog ez az érzés!
á
39. Köszönet
az empátiáért
"Köszönöm
(...), hogy odafigyelsz rám, és egy pillantásomból megmondod, ha valami nem
oké. Kevés ember tudja, hogy mi zajlik bennem igazán. Te közéjük
tartozol."
(Oravecz Nóra)
(Oravecz Nóra)
Kulcsfontosságú
az empátia, ha valaki ezzel a tulajdonsággal rendelkezik! Hálásak lehetünk
azért, hogy egy-egy pillantásból, szóból, mozdulatból már tudja az illető, mire
van szükségünk, szinte szólnunk sem kell neki. Csodálatos adomány ez, legyünk
érte hálásak empátiával rendelkező társunknak, embertársainknak.
á
40. Köszönet
és elégedettség
"Mi
többnyire nem olyasmit kérünk, ami nekünk nincs, hanem köszönetet mondunk
azért, ami nekünk megadatott."
(Harry Kemelman)
(Harry Kemelman)
Sokkal
kiegyensúlyozottabb lenne az életünk, ha azért lennénk hálásak, amink van, s
nem azon sopánkodnánk, amink nincs! Ilyen egyszerű lenne? Nem feltétlen, de
sokkal jobban éreznénk magunkat a bőrünkben!
Folytatjuk.
**********************
5. FANTÁZIA
REGÉNY
Samu Ágnes: Ősi erők és az újjászületett testvériség
(2018 - 5. fejezet - 9. rész)
Az első
vizsgák
– Hogy
te milyen kedves vagy velem! – vágta rá Morias indulatosan, majd a szájához
kapott úgy, mintha valami nagyon csúnyát mondott volna Sátániának. Az
osztályban mindenki hangos nevetésben tört ki. – Hogy én mennyire szeretlek! –
ordította kikelve magából, majd gondolkodás nélkül kirohant az osztályból.
Dragon pillanatokkal később Morias után ment, akit nyomban meg is látott a
folyosón.
– Minden rendben van veled, Angelus? – kérdezte, miközben odament hozzá,
majd vállon fogta.
– Biztos vagyok benne, hogy valaki valamiféle hazugság mondó átkot szórt
rám – zihálta idegesen Morias, miközben a falat támasztotta mindkét kezével.
– Lehet, nincs kizárva. Az órát meg tudod tartani vagy kísérjelek el a
Pihenőbe?
– Megtartom az órát! – jelentette ki eltökélten.
– Most igazat mondtál?
– Igen, most igazat mondtam – vakarta a fejét eltűnődve Morias. –
Szerencsére elmúlt már az átok. Ebből is látszik, hogy a sárkányokat nem lehet
hosszú ideig átok alatt tartani – húzta ki magát büszkén.
– Ez a beszéd, komám! – veregette hátba Dragon Moriast.
Samu Ágnes |
Mindketten visszamentek az addigra elcsendesült osztályba. Morias úgy tett,
mintha semmi nem történt volna. Az osztályban ülők különösen csendben maradtak
továbbra is, ami egyre inkább feszélyezte. Biztos volt abban, hogy valamiben
sántikálnak, de ha rájön mi az, csúnyán megbünteti őket. Az első óra
zökkenőmentesen zajlott le, sőt még a szünetben sem vett észre semmi gyanúsat
az elsőéveseken.
Rövid szünetet követően kezdetét vette a következő, egyben a nap utolsó órája
is. Morias éppen bele akart kezdeni az órai anyagba, amikor Cecilia, Celestina
és Cintia légies, könnyed léptekkel odamentek hozzá. A három nő tekintetéből
áradt az ártó szándék, biztos volt benne, hogy valami nagyon gonoszra
készülnek, rövidesen be is igazolódott a gyanúja.
– Morias mester, szeretnénk kérdezni valamit – szólalt meg mézesmázos
hangon Cintia, miközben az osztályban lévők, kivéve Dragont, elkezdtek
kuncogni. – Igaz, hogy azért száműztek a Siriusról, mert belehazudtál a király
szemébe?
– A tündérek énekelték el nekünk, hogy amikor bekerültél a királyi
tanácsba, mint igazságügyi tanácsos, belefutottál egy olyan ügybe, ahol két
főnemesi személy között kellett volna igazságot tenned – csicseregte jókedvűen
és hosszasan Cecilia a dermedten álló Moriasnak. – Pechedre, mivel csak az
egyik felet hallgat-tad meg, aki történetesen egy régi jó barátod volt,
igazságtalan ítéletet hoztál – fejezte be, mire az osztály hangos üdvrivalgásba
kezdett bele, kivéve Dragont, aki igyekezet gondosan a szája előtt tartani a
kezét, nehogy meglássa Morias a mosolyát.
– Nos, van valami hozzáfűznivalód, Morias mester? – kérdezte Celestina a
még mindig némán és dermedten álló mestert, miután elcsendesült az osztály. –
Jaj, csak nem elvitte a manócska a nyelved? – vetette oda cinikusan.
– Fúj! Biztos nem! – vágta be Félix undorodva és ölbe tett kezekkel a
padjának tetején ülve, mire az osztály megint hangos nevetésben tört ki néhány
pillanatra.
– Az ilyen meg sem érdemli az igazságosságot! – ütötte tovább a vasat
Wolf. – De hogy lásd, milyen kedvesek vagyunk… megajándékozzuk… – vette
sejtelmesebbre a hangsúlyt, ami nem sok jót ígért a mester számára.
– Befejezni! Elég legyen! – kiáltotta el magát elkeseredettségében Morias.
– Ehhez nincs jogotok!
– Tessék, Morias mester! Itt az új házi kedvenced – vett elő a táskájából
egy díszes dobozkát Phoenix fülig érő szájjal, majd kiszökkent a padjából és
odament Moriashoz. – Kinyitod vagy én nyissam ki? – kérdezte huncut mosollyal
az arcán.
– Nem tudom, mi van abban a dobozban, de ha kinyitod, Phoenix, azt nagyon
megbánod! – fröcsögte szinte habzó szájjal Morias.
– Hát jó, akkor kinyitom én – emelte fel a dobozka tetejét Phoenix, amiből
pillanatokkal később kiröppent egy igen aprócska arany és vörös színben fénylő
teremtmény. – Ugye milyen aranyos? – sóhajtotta elérzékenyült hangon.
– Mama! – csiripelte az aprócska teremtmény, aminek az alsó teste a
leginkább kinézetre az Emberek Világában található aranyfácánra hasonlított, a
feje és a lábai pedig olyan volt akár a sólyomé.
– De kedves, azt hiszi a főnix fióka, hogy te vagy az anyukája! – mondta
megjátszott elérzékenyüléssel Rudolf.
– ÁÁÁÁHHHHÁÁÁ! – ordította teljesen kikelve magából a mester, majd
fejvesztve kimenekült az osztályból. A főnixmadár fióka rögtön a kétségbeesett
Morias után repült. – NEEE! Elég legyeeen! – óbégatta zokogva a folyosón végig
szaladva, ez idő alatt az elsőévesek az osztályban már szinte fetrengtek a
röhögéstől.
– Dra-Dragon… – nyögte ki nagy nehezen a sok nevetéstől könnyező Pegasus.
– Siess utána… Még a végén baja esik.
– Mindjárt! – rogyott le térdre a nevetéstől Dragon, miközben a hasát
fogta és a könnyeit törölgette.
Dragon percekkel később nagy nehezen összeszedte magát, azután Morias után
sietett.
A Meridin összes mestere és diákja kivonult a folyosókra a zajok hallatán.
Senki nem tudta beazonosítani, mi történhetett pontosan, ugyanis csak annyit
hallottak, hogy valaki fejvesztve és ordítva rohant végig a földszinti
folyosón, majd az iskola udvarán.
– Miért van az az érzésem, hogy ti nagyon is jól tudjátok, mi történt
pontosan? – lépett be az elsőévesek osztályába az éppen arra tévedt Ejove.
– Morias mester kapott egy kis leckét abból, mi jár annak, aki ok nélkül
gonoszkodik – hagyta abba nagy nehezen a nevetést a földön ülő Marina.
– Úgy vélem, ebben az ügyben az igazgatók illetékesek intézkedni –
sóhajtott mélyen Ejove, majd kiment az osztályból.
Néhány perccel később Merlin és Oraculum jelent meg a semmiből az elsőévesek
osztályában, ahol már mindenki a helyén ült csendben, várva a tetteik
következményeit.
– Ahogy elnézem a társaságot, tisztában van mindenki a tettei
következményeivel – fogott bele Merlin kimért hangon. – Szeretném tudni a
pontos részleteket.
– Ahogy szeretnéd, Merlin – állt fel a padban Pegasus. – Az egész ott
kezdődött, hogy nagyon elegünk lett Morias mester gonoszkodásaiból – fogott
bele a történetbe. – Első körben Morias mester italába Wolf belecsempészte az
általa kikevert Mendacium bájitalt, aminek következtében néhány percen
keresztül hazug szavak hagyták el a száját, ezáltal alkalmunk akadt arra, hogy
elkezdjük kikezdeni az idegeit. Második körben Cecilia, Celestina és Cintia
felhozták Morias mester múltbéli bűnét, amit még fiatalabb korában a Siriuson
tett. Közben megbíztuk Dragont, hogy vigyázzon rá, nehogy baja essen, mivel
tudtuk, hogy ha nagyon kikészűl, akkor bármi történhet vele – magyarázta
hosszasan leszegett fejjel. – Utoljára azzal forgattuk meg benne a kést, hogy
azt szabadítottuk rá, amitől a legjobban retteg. Morias retteg a főnixektől,
mivel köztudott, hogy ők az egyetlenek, akik képesek elvenni a sárkányok minden
erejét. Az is köztudott viszont, hogy a főnixeket pedig a sárkányok képesek
véglegesen elpusztítani. Phoenix apától kölcsönkérte Lilyt, mármint az egyik
főnix fiókát. Morias mestert elbűvöltük észrevétlenül előadás közben, Marina és
Rudolf segített nekem ebben – tette hozzá gyorsan –, ennek eredményeképpen
Lily anyjaként tekintett rá – fejezte be
Pegasus.
– Most üzent Dragon, hogy Morias mester a lakrészében van. Minden rendben
van már vele, keresztapától kapott nyugtatót, amitől legalább fél napig aludni
fog – szólalt fel Wolf.
– Amiért ilyen csúnyán elbántatok Morias mesterrel, engedélyt kaptok a
könyvtár használatára. Büszke vagyok rátok! – jelentette ki őszinte mosollyal
az arcán Merin az osztálynak.
Mindenki ledöbbent Merlin bejelentésén, ugyanis büntetést érdemeltek volna
valójában, ráadásul a Meridin történelmében az első esetnek számít az, hogy az
elsőévesek használhatják az iskola könyvtárát.
– Merlin és Morias sok évvel ezelőtt kötöttek egy megállapodást. Azok,
akik megbüntetik Moriast a gonoszkodásai miatt, jutalmat kapnak – kezdte el
megmagyarázni Oraculum Merlin tettének valódi okát. – Morias pedig megfogadta,
hogy többet nem fogja majd piszkálni azokat, akik megleckéztetik őt.
– Pegasus, elmondanád, ki volt az, aki ezt az egészet kitervelte? –
kérdezte Merlin. – Biztos vagyok abban, hogy nem a te ötleted volt, annak
ellenére, hogy kezdesz megbarátkozni a démoni erőddel.
– Az egész terv kitalálója Lion volt, ami az én irányításommal lett
végrehajtva.
Nem sokkal azután, hogy Morias felébredt, Merlin és Oraculum elmondták neki,
mit is tettek vele pontosan az elsőévesek. Nagyon megdöbbent, amikor megtudta,
ki is volt valójában az ötletgazdája az ellene szőtt tervnek. Dragon szavai
rögvest eszébe jutott, amikor az elsőévesek legelső óráján elmondta neki, hogy
a húga milyen kegyetlen tud lenni az ellenségeivel szemben. Merlinnek és
Oraculumnak megfogadta, minden utálata meg félelme ellenére, a legnagyobb
tisztelettel fog Lion iránt viseltetni. Természetesen Morias a megállapodásnak
megfelelően eleget tett az ígéretének, soha többet nem keserítette meg az
elsőévesek életét az iskolában.
Az elkövetkezendő félév meglepően gyorsan, szinte eseménytelenül repült el a
Meridinben.
Folytatjuk.
**********************
6.
VERSVÁLOGATÁS
- I.P.STEVE, ÉS KLEMENT
BURZA MÁRIA ÍRÁSAIBÓL -
I. P.Steve
Nívódíjas költő verseiből:
Ameddig még tudsz adni segítséget,
amíg tárcád degeszre tömi pénzed,
sok ember előtt, addig van értéked.
Aztán, egyszer elveszted egészséged
és akkor odavész a tekintélyed,
viszont, felmérheted az emberséget.
Csak igaz barátok, kik elkísérnek,
míg a jólétet, vagy a rosszat éled.
amíg tárcád degeszre tömi pénzed,
sok ember előtt, addig van értéked.
Aztán, egyszer elveszted egészséged
és akkor odavész a tekintélyed,
viszont, felmérheted az emberséget.
Csak igaz barátok, kik elkísérnek,
míg a jólétet, vagy a rosszat éled.
á
Ráérezve
Bíznod tudni kell
s azt is, hogy mikor, kiben,
hiszen nem mindegy.
s azt is, hogy mikor, kiben,
hiszen nem mindegy.
á
Végigjárt út
Macskakövek domború hátán maradt
az utcanyelven, elkiáltott szavad
és ott maradt a sok, felejthetetlen,
boldog évek csokra, mi rég, díszelgett.
Mint a virág, úgy minden elhervadhat,
csak az emlék, mi virulva megmarad,
végig benned él, létedben elkísér,
hogy érezhesd azt, hogy élni, volt miért.
Mindig van út, a tovább s ma már sima.
A szürke macskakő divatja kihalt.
Néha elmerengve, szótlanul haladsz
s meggondolatlanul, nem nyílik ajkad.
az utcanyelven, elkiáltott szavad
és ott maradt a sok, felejthetetlen,
boldog évek csokra, mi rég, díszelgett.
Mint a virág, úgy minden elhervadhat,
csak az emlék, mi virulva megmarad,
végig benned él, létedben elkísér,
hogy érezhesd azt, hogy élni, volt miért.
Mindig van út, a tovább s ma már sima.
A szürke macskakő divatja kihalt.
Néha elmerengve, szótlanul haladsz
s meggondolatlanul, nem nyílik ajkad.
á
Éji zene
Fáklya
lángja
reménynek, remegő, halovány fénye,
megtöri a komorságot az éjben.
Míg a légben a kátrányillat úszik
és az ébrenlét perce lassan múlik.
Száll a
hárfa
bűvös líradalának zengőhangja,
gondolatot költ a pengetett dallam.
Bánatot űz a sűrű sötétségbe,
onnan kergeti azt, a feledésbe.
Álma
jár a
valóságnak vágyott, vidám világhoz,
hol találhat magának boldogságot.
Elmerengve pengeti a hangszerét,
az éji, megfáradt, bánatos zenész.
Sápadt
gála
csupán, a kesergő előadása,
csak szerényen kószál az éjszakában
a húrok által súgta kesergése
és nem, talál sehol sem megértésre.
Lázban
várva,
egy új és szép világban az ébredést,
hol mindenkor átérzik szeretetét,
dallamát szerenádként fogadják el,
olykor, mélyről szakadt sóhaja száll fel.
Saját
magát
ringatja, mind mélyebben, vakreménybe
és messze száll az éjben, zeng zenéje.
Hárfa huszonhét húrja sírja lelkét,
ám az álma, a valóságban elvész.
á
Rohanásban
Tiszteletet
csak az várhat,
ki önmaga is ad másnak.
Akinek érték az ember,
még az is, kit nem ismert meg.
Kölcsönös megbecsülésben
lesz szebb, a rohanó élet,
melyben az idő oly ,,drága,,
figyelni, törődni, mással.
......................................................
KLEMENT
BURZA MÁRIA - NYIBA DÍJAS KÖLTŐ VERSEIBŐL
SZEMED A
FÉNYRE NÉZZEN
Bármi bánt,
szemed a Fényre nézzen,
s ha bántanak , bocsáss meg érte.
Ha sértenek Lelkedhez nem érhet,
mert tudod, ki ítél, minősít és véleményez
önmagáról alkot képet.
s ha bántanak , bocsáss meg érte.
Ha sértenek Lelkedhez nem érhet,
mert tudod, ki ítél, minősít és véleményez
önmagáról alkot képet.
Amikor
gondolatokat nem értettem meg,
tudtam, hogy
hiányosságok vannak bennem,
s ki erre rádöbbentett, hálás szívvel megköszöntem.
s ki erre rádöbbentett, hálás szívvel megköszöntem.
Tudom,
minden gondolat és szó, mely hozzám ér,
nem véletlen történés, minden mindennel összefügg,
ha ezt megértenénk, soha senkit meg nem sértenénk!
nem véletlen történés, minden mindennel összefügg,
ha ezt megértenénk, soha senkit meg nem sértenénk!
Az emberi
tudat kutató, a szív az igaz utat mutató,
álmodom egy oly jövőről, hol a szavak megértettek
és nem félre értelmezettek lesznek, így bántó szavak
nem születnek, mert tudott lesz, amikor egy másik
emberről mondok véleményt, valójában önmagam jellemzem.
álmodom egy oly jövőről, hol a szavak megértettek
és nem félre értelmezettek lesznek, így bántó szavak
nem születnek, mert tudott lesz, amikor egy másik
emberről mondok véleményt, valójában önmagam jellemzem.
Tudjuk jól,
minden nap vinni kell keresztünk, szavak
szavak értelmezése mögött lehetnek hiányfelhők, ám
szívvel nézve megértettek lesznek, mert a szív bizalommal él.
szavak értelmezése mögött lehetnek hiányfelhők, ám
szívvel nézve megértettek lesznek, mert a szív bizalommal él.
a Maghoz a jó talajt is megkaptuk, szavainkkal,
gondolatainkkal a Fényt szolgáljuk, hogy a csukott
szemeket a Szeretet erejével felnyissuk,
s Fényével az elmét átöleljük, megértett legyen
nincs nagyobb hatalom , mint a Szeretet, és érezzük,
Isten mindig ott van szívünkben.
á
Ősi magyar
ünnep
Ősi magyar
ünnep,
megállok a pillanatnyi csöndben,
parányi sóhaj száll az ég felé,
míg a szemben könnyek gyűlnek.
Zizzen a lét az érett kalászon,
mosolyog még a nyári szél,
az asztalon lesz friss kenyér,
jut-e, lesz-e mindenkinek elég?
Vágyak kelyhén is gyöngyöző a csepp,
álmunk élni kíván minden kihullott
könnycseppben.
Egy nap - államalapítás és az új kenyér
ünnepe,
legyen szeretettel tele,
adjunk hálát múltunkért,
a jelenért, és közösen tegyünk
az eljövendő Holnapért.
Ha megszegjük az ünnepi kenyeret
első királyunkra emlékezve
és emlékezzünk őseink hitére,
az összefogás erejére.
Ne kérdezzük, hová lett a dicső múlt,
ne sirassuk a sok elvesztett háborút,
megkopott sokunk ruhája,
s kihullt már sok fogunk,
lassan-lassan elfogyunk.
Nézzünk a kenyérre, ránk mosolyog,
lisztből lett az új kenyér,
Hitből, Reményből, Szeretetből
lesz megtartott a Haza és a Nép.
megállok a pillanatnyi csöndben,
parányi sóhaj száll az ég felé,
míg a szemben könnyek gyűlnek.
Zizzen a lét az érett kalászon,
mosolyog még a nyári szél,
az asztalon lesz friss kenyér,
jut-e, lesz-e mindenkinek elég?
Vágyak kelyhén is gyöngyöző a csepp,
álmunk élni kíván minden kihullott
könnycseppben.
Egy nap - államalapítás és az új kenyér
ünnepe,
legyen szeretettel tele,
adjunk hálát múltunkért,
a jelenért, és közösen tegyünk
az eljövendő Holnapért.
Ha megszegjük az ünnepi kenyeret
első királyunkra emlékezve
és emlékezzünk őseink hitére,
az összefogás erejére.
Ne kérdezzük, hová lett a dicső múlt,
ne sirassuk a sok elvesztett háborút,
megkopott sokunk ruhája,
s kihullt már sok fogunk,
lassan-lassan elfogyunk.
Nézzünk a kenyérre, ránk mosolyog,
lisztből lett az új kenyér,
Hitből, Reményből, Szeretetből
lesz megtartott a Haza és a Nép.
Holnap
szívünkkel halljuk meg,
mit üzen az ünnep,
nemzedékről-nemzedékre
áradjon ránk a Béke és a Kegyelem,
ünnepelni hálatelt szívvel lehet,
Isten óvja és tartsa meg Nemzetem!
mit üzen az ünnep,
nemzedékről-nemzedékre
áradjon ránk a Béke és a Kegyelem,
ünnepelni hálatelt szívvel lehet,
Isten óvja és tartsa meg Nemzetem!
**********************
7. ANGYALI
TALÁLKOZÁSOK
VÉGHELYI
PÉTERNÉ : lábak az ülésen
Véghelyi Péterné |
A délutáni
perzselésben a peronon sétáltam fel s alá, amíg a forró vágányra megérkezett
a vonatom. Felkapaszkodtam, és a fülledt kocsi előterében ültem le. A
nagy hőség szinte fojtogatott, de benéztem az utastérbe, hogy hol
tudnék helyet találni? Egy fiatalasszony ült a szélső ülésen, mellette
nagy táskák, én odakéreckedtem. Azonnal észrevettem, hogy
tőle balra
három gyerek zajong az ülésen. Egy tíz és egy öt éves kislány, valamint
bátyjuk, a tizenkét éves Rajmund, aki az egész ülést akarta, sőt, a lábait a
lányok ülésére is felrakta. Cipőjét látva a kárpiton rászóltam a fiúra:
- Vedd le a lábadat az ülésről!
Anyja is
halkan kérte, hogy ne tegye, ám a fiú lábait még magasabbra tolta, ez
volt az ő mérges válasza.
- Vedd le
gyorsan a cipős lábadat, különben és a cipőddel együtt veszem azt le! –
ismételtem meg, most már kissé erélyesebben. Felálltam, és szavaimnak súlyt adva a
lábai felé nyúltam. A fiú duzzogva, csapkodva dühösen kifakadt:
- Ha még
egyszer valaki rám szól, …!
Anyja
fáradtan rám nézett, szabadkozni sem volt ereje. Eközben a leánykák
csicseregtek,
de onnantól kezdve ők is figyelni kezdtek engem. A
velem
szemben ülő anyához fordultam, aki fáradt hangon erőtlenül próbálta
a dühös fiát
fegyelmezni, sikertelenül.
- Úgy van
minden, ahogy ő akarja? – biccentettem fejemmel a fiú felé.
- Nem rossz
gyerek ám ő…
- Érte
valami ezt a kisfiút, amiért ennyi düh van benne? – kérdeztem, –
mert jól
ismerem ezt a fajta viselkedést. Amikor a szülők elválnak, gyakran
ilyenek a
fiúgyerekek.
- Fél éve
halt meg a férjem – meséli az asszony könnyes szemekkel.
- Ó, nagyon
sajnálom, most már értem Rajmundot, hogy miért haragszik
a világra! -
eközben a fiú lábai lassan lecsúsztak az ülésről, és a vonatablak
alatti
szemetes tetején tartotta azokat, de homlokát haragosan ráncolva
tovább
mérgelődött, és a fülébe dugott fülhallgatóval kizárta magát a
körülötte
levő világból. Eközben édesanyjával férje haláláról beszélgettünk.
A fiatal apa
rákos lett, és amióta ő elment, az asszony a három gyerekkel
nehezen
boldogul.
- Nagyon
szerethette a férjét…
Az asszony
elmosolyodott, majd telefonját a kezébe véve mesélni kezdett.
Mutatja a
játékos, kedves apukát képeken, a szép szobákat, melyeket
az ő
kívánsága szerint kifestett. Kiderül, hogy az asszonynak első házasságából
is van két
nagy gyereke, unokái is, boldogan mutatja róluk is
a szép
képeket. Látom a kislányok farsangi képeit is, amelyeken hangosan
kacagunk,
amitől a leánykák szintén mesélésbe kezdenek. Szemem
sarkából
azonban én a fiúcskát figyelem, kinek füléből kipottyant már a
füldugó, a
homlokát sem ráncolja, vonásain pedig győzött az érdeklődő
kíváncsiság.
Az ülésen már felült, és ő is ránk figyelt. Kiderült, hogy az
anyuka
elveszítette az állandó munkáját, de nagyon leleményes, most
éppen házakhoz
jár takarítani, ha kell, dinnyét árul, de mindig keres
munkát, hogy
a gyerekeknek megvehessen mindent. Rajmund tizenkét
évesen fát
vágni jár a szomszédba, s a keresetét anyjának adja, de a favágást
ő otthon is
felvállalja
- Hát maga
igazán csodálatos egy édesanya.
Arra, hogy a
csöpp kisleány mikor került mellém az ülésre, arra már nem
emlékszem,
de nagy hangzavar lett, s a két kislánynak a mesélni valója
soha nem ért
véget. Egy- kettőre megelevenedett előttem ennek a kis családnak
a mindennapi
élete. Bizony meg kell tanulnunk élni is a hitünket,
és a
szeretetet le kell tudni fordítani a mindennapjainkat átszövő észrevétlen
áldozatok
nyelvére. Rajmund ezeket az áldozatokat gyakorolja. A
fiúcska
arcán már nyoma sem volt az iménti dühnek és sértődöttségnek.
Húgocskái
dicsérték bátyjuk szorgalmát, s miután izmos karját én is megdicsértem,
büszkén
kihúzta magát, és már ő is anyja mellett állt az ülés
karfájába
kapaszkodva. Szemben ültem az öt gyermekes asszonnyal, körbe
vett minket
a három, hozzánk simuló kíváncsi gyermek: ebben volt
jelen Isten
igazi üzenete. Visszagondolva sem tudom tetten érni az a pillanatot,
amikor ez a
mennyei pentaéder felállt, de benne lenni olyan volt,
mint valami
lebegés. A léleknek nincsenek lábai, ezért nem is érzi a földet,
és így tudja
figyelmen kívül hagyni a környezetet. Isten csak a lábaink
mellőzése
nélkül tud bennünket ezekben a pillanatokig ragyogó színes
szappanbuborékokban
benne tartani. Gyereknek halálról beszélni
mindig
nehéz, de én elmondtam a fiúnak, hogy vannak olyan nagyszerű
emberek -
mint amilyen az ő édesapja is - akikre Istennek nagyobb szüksége
van, mint a
családjának, ezért magához hívja őket. Elmeséltem neki,
hogy a
menyországban is szükség van festőkre, mert Isten onnan ezt a
Földet egyre
színesebbre festi és az ő édesapja most ebben segít neki, de ő
örökké élni
fog, és egyszer majd gyermekei is újra találkozni fognak vele
az Égben.
- Tudod
Rajmund, ha imádkozol apukádért, akkor te is tudsz neki segíteni,
hogy ez a
Föld szép színes legyen, mert a legszebb színeket a szeretettel
lehet
keverni, és a szeretet a legfinomabb ecset.
Az apukádnak te
most ebben
segíthetsz.
Egyszerre
akart szólni hozzám a három gyermek, de csitítani kezdtem
őket, és
hamar megértették, hogy sorban, egymás után mindenkit meghallgatok.
Nagyon nehéz
dolog a türelem! Az öt éves kicsi lány rám nézett:
- Most már
mondhatom?
- Hallgatlak
angyalom!
Mitől lett
ilyen rendezett fegyelem? Azt hiszem, csak a szeretet tud igazán
fegyelmezni,
mert a puszta akarat, az indulat erre alkalmatlan. Az
idő hamar
elreppent, vonatunk robogott sebesen, a család sietve leszálláshoz
igyekezett.
Sebtiben én is felálltam, és búcsúzóul a gyermekek
homlokára
kis kereszteket rajzoltam.
- Isten
áldja magukat! Nagyom örülök, hogy megismerhettük egymást!
Arcomon
gyermekpuszik cuppantak, s a kicsi leány visszafordult, két
karjával a
nyakamba csimpaszkodott, és ágaskodva az én homlokomra is
kis
keresztet rajzolt. Felemelő érzés a kisgyermek áldását megkapni. Tisztábbnak,
jobbnak, és
szentebbnek éreztem magamat, ettől a szeretetfürdőtől.
Az ilyen
angyali találkozások búcsúi után mindig összeszorul a szeretettel
teljesen
betelt szívem: vajon látom-e még őket? A vonatajtó becsukódott,
a peronon a
táskákon hátrafelé bukdácsoló, szeretettől ragyogó, integető
gyermekeket
én könnyes szemmel néztem, amikor egy hang szólt
a szívemben:
Viszlát, az Égben! Igen, ott biztosan összeér minden szeretet,
ott újra
látjuk egymást, hála az Istennek, aki a szeretet. Semmiféle
szeretet nem
vész el, és minden angyali találkozásban érdemes belelebegni
a
szeretetbe, mert minden szétpukkanó szappanbuborék feljegyeztetik
Isten
felírótábláján.
Másnap újra
ezen a vonaton utaztam, és ismét erre a kocsira szálltam fel:
üresek voltak
a kopott ülések, de már nem láttam piszkosnak a feslett kárpitot,
sem a
kupéablak alatti szemetesdobozt, s az ülésen egy gyermek
cipőnyomát
kerestem, a karfán maradó kíváncsi ragaszkodás lenyomatát,
a kilincs
mögé rejtett homlokomra gyermekkezekkel rajzol keresztek
jelét, és
éreztem még a nyakam köré kulcsolódó gyermeki ölelés melegét.
Ezt a kocsit
én már mindig szépnek fogom látni.
V. P.-né
**********************
8. HAZAI TÁJAKRÓL
- NAGY VENDEL LEGÚJABB VERSEI -
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: BETEG EZ A
VILÁG
nem vigyáztunk rá,
időnként kitermeli magának
gyilkos vírusát.
Nem is ez a
baj,
mi megússzuk tán,
de mit kapnak tőlünk az unokák?
haragszanak ránk?
A tőke
visszavonul,
elcsitul a kultúránk,
háborúban hallgatnak a múzsák,
nem dalolnak a madárkák.
Mert mi a
kultúra lényege?
összegyűjtött , és tanult javak egysége.
miket továbbadni
mindegyőnk kötelessége.
Előttünk, és mögöttünk sok emberöltő,
soha nem hallgathat el a költő.
Ránk zúdult
már sokféle
lepra, kolera, himlőkből többféle,
pestis, és Spanyolnátha,
s most ez a koronás vírusok királya.
Mindegyiket
legyőztük,
bár némelyiknek nagy volt az ára,
összeszorítva kezünket egy markocskába,
túléltük mindenek dacára.
A megmaradás
törvénye,
légy mindenre felkészülve,
összefogva egységbe,
karba öltött egyezségbe.
Ne hagyjuk abba a munkát,
ölbe tett kézzel is működik a vulkán.
A
medicinától
csupán csak elbódulsz,
hinned is kell,
hogy meggyógyulsz.
Mindezek fegyelmező okán,
be kell tartanunk a penitenciát.
Ami megvolt,
meg kell őrizned,
tovább kell építened,
nem kell feltalálni
újra a meleg vizet,
használni kell azt,
ami megteremtetett.
Nem kell
tudatosan rombolni
a környezetedet.
Igaz, nagy
az Univerzum,
elköltöznünk nem kell mégsem,
élnünk kell továbbra is itt,
bár némely emberekre
a féreglyukaknál
csillagközi űrhajó vár,
ők a hitetlenkedők,
állnak egy fekete lyuk előtt.
Nekünk e
Földön kell
megteremtenünk a jövőt.
Mindezt
megcsinálni
csak bizakodó derűvel lehet,
komor lelkületünk
sehová nem vezet,
Barátaim, hogy is van ez?
Eltűnődünk,
olykor - olykor,
ha beteg a világ,
ismerjük e, tényleg, igazán?
A korral nekünk is
tovább kell haladni,
múltunkat meg kell őrizni,
értékeinket nem szabad elhagyni,
mindenképp próbáljunk meg,
Embernek maradni.
Valljad ezt
a bölcseletet,
az örök szemléletet,
Mosolyogj a világra,
és a világ, visszamosolyog Rád.
SZEKSZÁRD,
2020 JÚNIUS 24.
á
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: AZTÁN HOGYHA
..
Aztán,
hogyha rám gondolsz éppen,
nézz fel az égre,
ott ragyog a Hold,
Ránk vetül a fénye,
én is azt figyelem régen,
benne van a képem .
nézz fel az égre,
ott ragyog a Hold,
Ránk vetül a fénye,
én is azt figyelem régen,
benne van a képem .
Csillagszemű
juhász
aranygyapjas nyájat
terelget az égen,
Fiastyúk csibéit
vezeti serényen,
gyémántot csipkednek
a Tejút végében.
aranygyapjas nyájat
terelget az égen,
Fiastyúk csibéit
vezeti serényen,
gyémántot csipkednek
a Tejút végében.
Hogyha már
meguntad számlálni a csillagot,
a Hold hideg sugara nem ragyog,
rád terítem takaróként
a fénylő, meleg napot,
abban is Veled vagyok.
meguntad számlálni a csillagot,
a Hold hideg sugara nem ragyog,
rád terítem takaróként
a fénylő, meleg napot,
abban is Veled vagyok.
Így vigyáz
ránk a nagy Univerzum,
óvva terelgetnek, figyelnek,
hosszú évszázadokon át,
kísérnek végtelen utunkon
az égi vándorok.
óvva terelgetnek, figyelnek,
hosszú évszázadokon át,
kísérnek végtelen utunkon
az égi vándorok.
Tűzforró, és
jéghideg az Univerzum,
vágtat az óriási Jupiter
megannyi holdja,
egyiken megrepedezett,
örökös jég lehet,
másikon gyilkos gáz honol,
harmadikra narancssárga hó hull szertelen,
egyikben láva folyik,
másokban felszín alatti tengeren
úszik egy ladik.
vágtat az óriási Jupiter
megannyi holdja,
egyiken megrepedezett,
örökös jég lehet,
másikon gyilkos gáz honol,
harmadikra narancssárga hó hull szertelen,
egyikben láva folyik,
másokban felszín alatti tengeren
úszik egy ladik.
Hamarosan
eljutunk a Nagy Lófej Ködig,
hol az égi gyepen
milliónyi táltos paripa legel,
szénát hordanak a Göncöl szekérrel,
s gyönyörködnek a sok csillagképben,
s a rengeteg csillagon
megannyi sárkányszív lakik,
számlálhatod reggeltől hajnalokig.
hol az égi gyepen
milliónyi táltos paripa legel,
szénát hordanak a Göncöl szekérrel,
s gyönyörködnek a sok csillagképben,
s a rengeteg csillagon
megannyi sárkányszív lakik,
számlálhatod reggeltől hajnalokig.
A sötét
égboltozaton
felfoghatatlan mennyiségű
Galaxis halmaz sorol
s most már idestova,
ezer éve pulzál
egy hatalmas Szupernóva.
felfoghatatlan mennyiségű
Galaxis halmaz sorol
s most már idestova,
ezer éve pulzál
egy hatalmas Szupernóva.
Néhol egy
bolygó körül
két Nap is ragyog,
itthon mégis csak
e Földön vagyok,
mely örökre befogad,
időtlen időkre,
s meglelem végre otthonomat.
két Nap is ragyog,
itthon mégis csak
e Földön vagyok,
mely örökre befogad,
időtlen időkre,
s meglelem végre otthonomat.
2020
JÚNIUS 27.
á
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: VALLOMÁS
SOKK
A neved
csengése
Fogott meg először
Bársonyosan dalolt fülembe
Mint mormota, ha neszez.
Utána láttam meg csak a nőt.
Meleg szobámban merengve
Lehunyom a szememet,
S visszarévedek minden mozdulatodra.
Ó, azok a bársonyos cicaszemek,
S a rájuk csukódó édes szemfedelek.
Lágyan fogom a kezedet.
Látom, hajad kibomlik
És pajkos tincs hull homlokodra.
Fogott meg először
Bársonyosan dalolt fülembe
Mint mormota, ha neszez.
Utána láttam meg csak a nőt.
Meleg szobámban merengve
Lehunyom a szememet,
S visszarévedek minden mozdulatodra.
Ó, azok a bársonyos cicaszemek,
S a rájuk csukódó édes szemfedelek.
Lágyan fogom a kezedet.
Látom, hajad kibomlik
És pajkos tincs hull homlokodra.
Gondold csak
el…
Ifjúkorunk elmúlt!
Miért zaklat, nyomaszt
Még mindig a múlt?
Miért nem csitul el
Őszülő szívünk?
Miért bugyog benne
Még ifjan a vér?
Honnan tudod azt,
Hogy ennyi csak az élet?
Vágyad, életkedved
Minden semmivé lett?
Nézd, hova tűnik el
Az ősz - kusza felleg
Hisz még ablakod előtt
Nyílik a rét.
Ifjúkorunk elmúlt!
Miért zaklat, nyomaszt
Még mindig a múlt?
Miért nem csitul el
Őszülő szívünk?
Miért bugyog benne
Még ifjan a vér?
Honnan tudod azt,
Hogy ennyi csak az élet?
Vágyad, életkedved
Minden semmivé lett?
Nézd, hova tűnik el
Az ősz - kusza felleg
Hisz még ablakod előtt
Nyílik a rét.
A tánc
bódító ritmusára
Álmom talán valósággá válhat.
Láttam: düh dúlta fel orcádat,
És tested megmerevedett.
Lágyan fogtam a kezedet.
Szememmel összevillant
Szigorú tekinteted.
Arcodat vágytól hevülten
Érintettem akkor,
S szerelmemet fényévnyire
Lökted el magadtól.
Álmom talán valósággá válhat.
Láttam: düh dúlta fel orcádat,
És tested megmerevedett.
Lágyan fogtam a kezedet.
Szememmel összevillant
Szigorú tekinteted.
Arcodat vágytól hevülten
Érintettem akkor,
S szerelmemet fényévnyire
Lökted el magadtól.
2020. 07.07.
á
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: Furcsa
talány
Szívem is
gyengül,
Kedvem is enyhül.
Tompább a fény is,
Furcsa talány.
Kedvem is enyhül.
Tompább a fény is,
Furcsa talány.
Észre sem
vettem,
Megöregedtem.
Hirtelen tört rám
Az őszi magány.
Megöregedtem.
Hirtelen tört rám
Az őszi magány.
Nézek az
égre
Választ remélve,
Vállalnom kéne
Bátran talán!
Választ remélve,
Vállalnom kéne
Bátran talán!
Öregedés
2020.
július 20
**********************
9. FANTÁZIA
REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ,
ÉS KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
9. fejezet.
1.rész - A Fekete-erdő teremtményei
Másnap reggel Sadok és csapata útra készen álltak; ideje volt, hogy végre útnak
induljanak a Fekete-erdő felé, úgy, ahogy az Erdő Szelleme tanácsolta Sadoknak.
A Nagyteremben került sor a társaság búcsúztatására. Minden törp eljött a
nagyeseményre, hogy búcsút vegyenek Sadoktól és társaitól, de főleg Kraintól,
Dwantól, Éhontól és Kahintól akartak elköszönni, akik oly sokat jelentettek
számukra.
A búcsúzás igen fájdalmas volt a törpök
számára, hiszen olyanoktól vettek búcsút, akik oly hosszú ideje védelmezték
népüket. Úgy érezték, azzal, hogy királyuk elhagyja őket, maga az Ezüst-hegység
hagyná el őket, hiszen Krain jelentette e birodalom erejét és életét. Ha ő nem
lesz velük, mérhetetlen szomorúság és fájdalom fogja eltölteni Ezüstváros egész
népét. Sadok és társai néma csöndben figyelték azt, ahogy a törpök könnyes
búcsút mondanak királyuknak, akinek - bár tartotta magát – roppant fájdalmas
volt búcsút vennie szeretet népétől, akiket talán most látott utoljára. De nem
aggódott értük, hiszen jó kezekben hagyja birodalma irányítását. Mirwenre
bízott mindent; neki kell majd vigyáznia Ezüstvárosra és népére. Bízott a lány
a képességében, úgy, ahogy Mellon tanácsolta neki. Ő képes lesz megvédeni
népét, ha a Sötétség elér ide, hogy háborúra hívja birodalmát. Ezüstváros
törpjei nem lesznek védtelenek, amíg ő távol van, és vissza nem tér – ha
visszatér egyáltalán.
Mirwen, külön a többi a törptől vett
búcsút Kahintól, és ez a búcsúzás roppant fájdalmas volt a lány számára, hiszen
bátyja volt a mindene. Már csak ő maradt neki, miután szüleik meghaltak. Nem
akarta őt is elveszíteni, de azt is tudta, azért megy el, hogy Éhonnal együtt
védelmezhessék Kraint. Muszáj volt hagynia, hogy kövesse azt, amit a szíve
diktált számára. Nem tarthatta vissza, bárhogyan is szerette volna. Mindenki
tanúja volt ennek a szívbe markoló jelenetnek, de senki sem próbálta
megzavarni. Ez egy két testvér elválása volt, akiknek annyi sok szenvedésen
kellett keresztül mennie, és most el kellett, hogy engedjék egymást. Fájdalmas
tett volt, ami csak rájuk tartozott, és senki másra.
Kiss Anikó és Kiss Erika |
Mirwen visszafojtotta kicsordulni készülő
könnyeit, ahogy bátyja arcát nézte. Talán most látja őt utoljára, és semmit sem
tehetett, hogy visszatartsa őt. Tiszteletben kell tartania akaratát és
döntését; nem teheti meg, hogy megakadályozza abban, elmenjen. Tisztelnie kell
Kahint annyira, hogy engedje elmenni. Csak egyetlen dolgot kérhet tőle, és ezt
meg is fogja tenni. Lehajtotta fejét, majd levette nyakából azt a nyakláncot,
amit viselt, és azt Kahin felé nyújtotta, aki meglepetten nézett húgára. Hiszen
ez a nyaklánc az édesanyjuké volt; apjuk, Dahin készítette neki, amikor elvette
feleségül. Mirwené lett, mikor szüleik meghaltak, és most neki akarja adni?
- Ezt nem fogadhatom el – mondta Kahin
húgának. – Ez az egyetlen emléked apáról és anyáról. Ne akard odaadni nekem.
- El kell fogadnod, bátyám – mondta
Mirwen, és már az sem érdekelte, hogy könnyei végigfolynak arcán. – Ígérd meg
nekem, hogy épségben visszatérsz hozzám, és vigyázol Krainra és Éhonra. Tartsd
meg anyánk nyakláncát, hogy soha ne feledd el, mit ígértél a húgodnak, aki
örökre visszavár téged, amint kiteszed a lábadat a Kapun.
Kahin a nyakláncra nézett, mely ezüstösen
csillogott húga kezében, aki arra várt, hogy elvegye tőle. Végül a fiatal herceg
kinyújtotta kezét, és kivette húga kezéből a szépséges nyakláncot, amit egy
pillanatra szeme elé tartott. A nyaklánc medálja megcsillant a fényben, melyen
egyszerre látszódott tünde-betűk és törp-rúnák; ez a medál rejtette magában
Kahin és Mirwen szüleinek arcmását, amit rajtuk kívül senki sem érinthetett
meg. Az egyetlen emlék, ami megmaradt számukra szüleikről. És most ezt az
emléket adta Mirwen Kahin kezébe, hogy ígéretet tegyen neki, visszatér hozzá,
méghozzá épségben. Kahin húgára nézett, miután nyakába akasztotta a nyakláncot,
és ígéretet tett neki, hogy élve hazatér hozzá, akárcsak Krain és Éhon. Mirwen
könnyek között ölelte magához bátyját, aki gyengéden szorította magához húgát.
Miután a két testvér búcsút vett
egymástól, Mirwen Krainhoz és Éhonhoz lépett, hogy tőlük is elköszönjön. Kahin
csöndben nézte őket, miközben bácsikája és unokatestvére búcsút mondtak
Mirwennek. Krain mélyen a lány szemébe nézett, amikor elébe állt.
- Mindent elintéztem – mondta Krain
unokahúgának. – Te fogod kormányozni a népemet, amíg távol leszek. Vigyázz úgy
rájuk, mintha te volnál a királynőjük.
Mirwen lesütötte szemeit. Fájt elbúcsúznia
Kraintól, aki apja helyett apja volt, és aki mindig vigyázott rá és Kahinra.
Nem akarta sem őt, sem pedig Éhont elveszíteni.
- Az én feladatom mindig is az volt, hogy
vigyázzak Ezüstváros népére, akik legalább annyira fontosak számomra, mint
neked – válaszolta Mirwen Krainnak. – Meg fogom őket védeni, bármilyen gonosz
erő is akarjon ártani birodalmadnak. Akár az életemet is feláldozom népedért.
- Az életüket helyezem a kezedbe, Mirwen –
mondta Krain unokahúgának, ki lehajtotta fejét, és arcán könnyek folytak végig.
Krain kinyújtotta felé kezét, majd
gyengéden megemelte állát, és a lány szépséges szemébe nézett, mely úgy
ragyogott, akár a legszebb zafírkő.
- Ne légy szomorú – mondta a törp-király,
miközben óvatosan letörölte ujjaival Mirwen arcáról a könnyeket. – Igaz dolog
miatt megyünk el. Te rád itt van szükség. Vigyáznod kell Ezüstvárosra, hogy a
Gonosz ne tudja elpusztítani. Életben kell tartanod Drain városát, úgy, ahogyan
azt ő tette hajdanán.
- Nem tudom, képes leszek-e rá – suttogta
Mirwen. – Én nem vagyok olyan erős, mint Ő.
Krain elmosolyodott.
- Dehogynem – mondta bátorítóan. – Ezért
kérem, hogy te vigyázz Ezüstvárosra. Te erősebb vagy mindannyiunknál. Képes
leszel megvédeni népünket a végső pusztulástól.
Mirwen nem válaszolt; bár égett a szíve
Krainért, de tudta, neki azt kell tennie, amit mondott. Ő nemcsak a nagybátyja,
hanem a királya is volt, akihez hűséggel tartozott, és amit kér tőle, azt
teljesítenie kell. Épp ezért nem fog csalódást okozni neki. Azt fogja tenni,
amit parancsolt, és minden telhetőt meg fog tenni, hogy megvédhesse népét a
Sötétségtől. Magában megfogadta, teljesíteni fogja Krain kérését.
Most Éhon lépett a lányhoz, hogy
elköszönjön tőle. Mirwen ránézett Éhonra, akivel együtt nőtt fel, és akit
ugyanúgy szeretett, mint Kahint.
- Ég veled, húgocskám – mondta Éhon a
lányra mosolyogva. – Boldogulni fogsz nélkülünk is. – Majd egy pillanatra Kahin
felé sandított, aztán visszanézett unokahúgára. – És ne aggódj, vigyázni fogok
Kahinra. Tudod, hogy mindig is ő volt a leggyengébb közöttünk.
Ez már nevetésre sarkalta Mirwent, még
Krain is megmosolyogta azt, amit fia mondott, csak Kahin nem reagált semmit se.
Dwan pedig feleségétől, Rubinától búcsúzott el, kinek szíve sajgott azért, hogy
ismét el kellett engednie férjét.
Az elbúcsúztatásnak hamarosan vége lett,
és a társaság tagjai készen álltak, hogy útra keljenek. Kürtök harsantak fel,
majd a Nagy Kapu elkezdett kitárulni. Sadok és barátai ott álltak, egészen
addig, amíg a Kapu kitárult és a kürtök hangja el nem halt. Ekkor a bajtársak
elindultak. Legelőször Mellon lépett ki a Kapun, majd utána Sadok, aztán szép
lassan a többiek is. Mirwen és a törpök kimentek utánuk, és figyelni kezdték,
ahogy egyre távolodnak azon az ösvényen, ami az Ezüst-hegység déli részéhez
vezetett, ahol a Fekete-erdő húzódott meg, mint egy nagy, fekete árnyék, mely
soha sem oszlik el.
Mirwen és népe szíve megtelt
szomorúsággal, ahogy arra gondoltak, milyen veszélyes helyre megy el a
királyuk, akit tiszteltek és szerettek. Bíztak abban, hogy túl fogja élni a
Fekete-erőben váró sötétséget, hiszen vele ment Éhon, Dwan és Kahin is, akik a
legjobb harcosai voltak, és akik az életük árán is megvédik, ha kell. Hittek
benne, hogy egy napon viszontlássák őket.
A társaság tagjai lassú tempóban haladt
dél felé; az északi szél hideget hozott magával, mely bekúszott a habókok és
társaik ruhája alá, akik fázósan összeborzongtak. A táj, bár szép volt, de
Sadoknak és barátainak nem nyújtott vigasztalást. Sötét helyre készültek
betenni a lábukat, melynek sötét ereje még ilyen messzi távolságból is lehetett
érezni. Tran megrettenve gondolt arra, miféle lények élhetnek még a
lidércharcosokon és koboldokon kívül abban az erdőben. Még messziről is érezte
a Fekete-erdő gonoszságát, ami valamikor Világfölde legszebb erdeje volt. Vajon
hogyan válhatott ilyen gonosz hellyé? Mi volt az, ami így elpusztította? A
Sötétség Fejedelmének tényleg akkora hatalma volt, hogy képes volt egy ilyen
hatalmas erdőt gonosz hellyé változtatni, amit lidércharcosok és más lények
tettek meg az otthonukká? Tényleg ebbe az erdőbe készültek betenni a lábukat?
A kis habó kezdeti bizakodása kezdett
rettegéssé válni. Már nem volt egészen biztos abban, hogy képes lenne bemenni
abba az erdőbe. El akarta kísérni Sadokot, de az is igaz volt, hogy félt a
Fekete-erdőtől. Nem tudta, hogy mi vár rá majd, ha egyszer beteszi oda a lábát.
Az a sötétség, ami az erdőből áradt, annyira megrémisztette Trant, hogy egész
testében reszketni kezdett a félelemtől, amit nagyon jól látott Deren, ki ott
haladt a fiatal habó mellett. Higgadtan letekintett tanítványára, majd
gyengéden megfogta vállát, mire Tran a fejvadászra emelte tekintetét, ki
bátorítóan elmosolyodott.
- Nem kell félned – mondta Deren kedvesen.
– Nem hagyom, hogy bármi bajod essen. És Krain sem fogja megengedni.
- Tudom – felelte Tran, majd bánatosan
lehajtotta fejét. – De azt is tudom, ha egyszer beteszem a lábam abba az
elátkozott erdőbe, nem biztos, hogy túl fogom élni azt a gonoszságot, ami ott
található. Mióta csatlakoztam erre a küldetésre, most először szembesültem
azzal, mekkora veszélyben is vagyok valójában.
- Eddig is veszélyben voltál, és milyen
remekül helytálltál.
- Csak azért, mert eddig szerencsére nem
találkoztunk olyan lényekkel, mint amik a Fekete-erdőben élnek. Ahová mi
megyünk, ott tényleg a Gonosz uralkodik.
- Tran, figyelj ide. Jól tudom, hogy mit
érzel, hiszen, amikor én is fiatal voltam, ugyanígy féltem az első
küldtetésemkor, mint te. Én sem tudtam, hogy mi vár rám, vagy hogy túl fogom-e
élni; de tudod, a félelmet lelehet győzni, ha eleget hiszel magadban és a
barátaidban. Ők sosem fognak cserben hagyni. Mindig ott lesznek melletted, és
segítenek, amiben csak tudnak. Te pedig szintén kiállsz értük, és ugyanúgy
védelmezni fogod őket, mint ahogyan ők téged. Mert te becsületes vagy, Tran. És
ezt a becsületet egyetlen gonosz sem fogja elpusztítani.
Tran hálásan nézett rá mesterére. Bölcs
szavai reménnyel és megnyugvással töltötték el. Korábbi félelme, mely majdnem
hatalmába kerítette, már nem járta át szívét olyan intenzíven, mint néhány
perccel ezelőtt. Megnyugvással töltötte el az a tudat, hogy olyanok voltak
mellette, akik készek voltak harcolni érte, hogy megvédhessék életét. Hinnie
kell abban, hogy túl fogják élni. Bíznia kell magában és társaiban, akik azért
vannak úton, hogy megmentsék Világföldét. Ő is ezért csatlakozott Sadokhoz, és
nemcsak azért, mert olyan jó mókának gondolta azt, hogy egy küldtetésben vehet
részt. Muszáj erősnek maradnia; nem hátrálhat meg most. Neki az volt a célja,
hogy segítse Sadokot; megesküdött, hogy így fog tenni, és ehhez az ígérethez
végig hűnek kell maradnia. Amikor ígéretet tett Sadoknak, tudta, mire
vállalkozott. Harcolnia kell az ő oldalán, a Fekete-erdőben lévő sötétséget
pedig le tudja győzni, ha igaz a szíve és eléggé hisz magában és barátaiban.
A kis habo szíve megtelt bátorsággal,
ahogy erre gondolt, és félelme úgy oszlott szét, mint nyári égbolton a
viharfelhő, mely riadalmat akar kelteni a természetben. Erős fog maradni, és
nem mutat akkora félelmet, mint az előbb. Ki fog tartani, már csak Sadok miatt
is, aki hitt benne; mert ha nem így lenne, nem hozta volna el magával. És Deren
is hitte, hogy képes lesz szembenézni a Fekete-erdőben rejlő gonoszsággal.
Ilyen barátok mellett, ostobaság lenne nem bíznia magában. Bizonyítania kell
mesterének, hogy így van: hogy mindent meg fog tenni, védelmezni tudja a
barátai életét. Deren nem azért tanította, hogy aztán meghátráljon és feladja.
Egy igazi harcos nem tesz ilyet.
A napok lassan, de biztonságosan teltek
el, anélkül, hogy bármi rájuk támadt volna. Eddig szerencséjük volt. Éjszakára
tábort vertek. Sok mérföldet tettek meg, ami alaposan kifárasztotta őket. Nem
botlottak semmilyen veszedelembe, de ezt is csak a Napnak köszönhették. A
Fekete-erdő közel volt, és a benne élő sötét teremtmények mindig éjszaka jöttek
elő, mert ilyenkor voltak a legerősebbek. Bár nem voltak gonosz helyen, de még
így is veszélyes lett volna, ha tüzet raknak. Az ellenség könnyedén észrevette
volna táborukat, ha tüzet gyújtanak, hiszen a Fekete-erdő határa nagyon közel
volt. Bár az is igaz volt, hogy talán e nélkül is észrevették volna őket.
A társaság tagjai fázósan vonták maguk
köré köpenyeiket és takaróikat, miközben megpróbáltak aludni. Éhon és Kahin
álltak őrséget, és éles szemeikkel éberen figyelték a tájat, mely sokféle
hangot hordozott magában. Sadok látta, ahogy Kahin kifeszíti íját, és figyelt.
Mintha valami megmozdult volna a közelben, és Kahin csak erre várt. Abban a
pillanatban kiengedte nyílvesszejét, mely szabadon szállt az éjszakában.
Találatát egy fájdalmas üvöltés jelezte, mely nem emberi lénytől származott.
Sadok és társai azonnal talpra ugrottak, amint ezt meghallották. Sadok kivont
karddal állt Éhon mellé, miközben Kahin újabb nyílvesszőt lőtt ki.
- Mi történt? – kérdezte Sadok a
törp-hercegtől, aki előhúzta kardját.
- Lidércharcosok – mondta Éhon. – Néhány
kobold is velük van. Úgy tűnik, észrevettek minket.
Sadok nem felet. Abba az irányba fordult,
ahol az ellenséget sejtette, majd ujjaival megszorította kardjának markolatát
és várt. Hamarosan fölbukkantak azok a lidércharcosok, amiknek néhány tagját
Kahin lőtt le nyilaival; nyomukban egy csapat kobolddal, amik azzal a célzattal
jöttek elő, hogy végezzenek Sadokkal és barátaival.
A bajtársak felkészültek a támadásra.
Krain előrántotta kardját, majd a koboldok felé kezdett el rohanni, akik
alaposan meglepődtek a törp-király gyorsaságán. Nem is vették észre, mikor ért
oda hozzájuk, csak akkor, mikor néhányukat sikeresen levágta. Egy lidércharcos
Kahint vette célba, ki higgadtan figyelte támadóját, majd megfeszítette íját,
és egy nyílvesszőt küldött a lidércharcos felé, ki holtan esett el, mikor a
nyílvessző keresztül döfte a nyakát. Éhon komoran nézett a távolba. Látta, hogy
a koboldok és a lidércharcosok között néhány fenevad is volt, ami egyáltalán
nem tetszett az ifjú hercegnek. Érezte, hogy egy nagyobb testű lény a háta
mögött van, mire hidegen felnézett, és látta, hogy egy hatalmas fenevad készül
megtámadni őt.
A fenevad felemelte karmokban végződő
mancsát, hogy lesújtson vele Éhonra, de a törp-herceg nem várta meg, hogy ezt
tegye. Erősen megmarkolta kardja markolatát, majd váratlanul a fenevad irányába
dobta. A kard pont a homloka közepén találta el, mire a fenevad felüvöltött
fájdalmában, végül holtan esett össze. Éhon nem törődött a halott fenevaddal;
apjához sietett, aki éppen a koboldokkal harcolt, s puszta kézzel esett neki az
ocsmány dögöknek. Dwan, Erethon és Deren a fenevadakkal harcoltak; míg Soma,
Tran és Mellon Sadoknak segítettek. Kahin nyílvesszei kifogytak, de nem esett
kétségbe. Előrántotta kardját, és a fehér penge felragyogott az éjszakában,
ahogy kaszabolni kezdte ellenfeleit. Mellon megpörgette kardját, majd lecsapta
a fejét annak a lidércharcosnak, akivel harcolt; végül fölemelte botját, és
alakja fenyegetően megnyúlt, ahogy varázsigéket kezdett el mormolni.
Mikor befejezte, a botból hirtelen lángok
csaptak ki, melyek az ellenség felé kezdtek el utat törni. A lidércharcosok,
koboldok és fenevadak felüvöltöttek, ahogy az emésztő lángok körülölelték őket,
melyek halálra égették a szörnyeket. Az életben maradt többi szörny megrettenve
menekültek, ahogy látták, a mágus mit tett társaikkal. Azonban Krain, Dwan,
Éhon és Kahin a nyomukba eredtek, és senkit se hagytak életben. A csatának vége
lett, és a harcosok körbejárták a terepet, hogy megnézzék, maradtak-e túlélők,
de úgy tűnt senki sem élte túl a harcot – legalábbis az ellenség közül.
Deren, Erethon és Dwan egy halomba rakták
a holtakat, míg Kahin kilőtt nyílvesszeit gyűjtötte össze. Tran ott volt
mellette és lelkesen beszélt hozzá:
- Te aztán jól célzol – mondta Tran. –
Egyetlen lidércharcos sem menekülhetett a nyilaid elől.
Kahin egykedvűen hallgatta a habót,
miközben nyilait vizsgálgatta. Amelyik nem volt ép, azt nem tartotta meg.
- Igen lelkes vagy – nézett le a habóra,
mikor abbahagyta nyilai vizsgálatát. – Pedig semmi csodálnivaló nincsen abban,
amit csináltam. Különben is, Éhon is kiválóan harcolt.
- Tudom. Puszta kézzel esett neki azoknak
a koboldoknak. Igen bátor lehet, ha képes volt ilyesmire.
- Nincs ebben semmi különös; kivéve annak,
aki még nem látott ilyet. Ugyanis Éhonnak ez az egyik különleges technikája:
képes egyetlen ütésével végezni az ellenfeleivel.
- Valóban? – kérdezte Tran csodálkozva. –
Borzasztóan erős lehet. Pedig nem is látszik rajta.
- Belőled se nézném ki elsőre, hogy jól
forgatod a kardot. Deren jól tanít téged, azt el kell ismernem.
Tran mosolyogva bólintott. Jólesett
számára Kahin dicsérete. Mellon Sadok mellé lépett, aki felnézett öreg
barátjára.
- A Fekete-erdő tudja, hogy el akarunk
menni hozzá – mondta Mellon komoran. – Megérezte a közeledésünket.
- Meglehet – válaszolta Sadok. – De ez nem
fog minket visszatartani a célunktól.
- Igencsak megnövekedett a hatalma, ha már
a fenevadak is előmerészkedtek – mondta Krain. – Megpróbál megállítani.
- Lehet, sejti a célunkat? – kérdezte
Éhon. – Mi másért támadtak volna ránk?
- Nem, azt nem hiszem – válaszolta Mellon.
– Ha tudná, mit akarunk, akkor sokkal gonoszabb lényeket küldött volna
ellenünk. Olyanokat, miknek képességeit még ti sem ismernétek.
- Az nem baj! – mondta Dwan fellelkesülve.
– Mi készen állunk az üdvözlésükre.
- Ne légy meggondolatlan, Dwan! – mondta
Sadok. – Lehet, hogy erős vagy, de nem szabad kockára tenned az életedet,
valahányszor erősebb ellenféllel találkozol össze.
- Miért baj az, ha szeretek szórakozni? –
kérdezte Dwan nyugodt hangon, mint akit nem is érdekelte az, amit Sadok
mondott. – Egy jó harcnak sosem szoktam ellenállni.
- Tudom, milyen vagy. De inkább tartogasd
az erődet akkorra, amikor betesszük a lábunkat a Fekete-erdőbe. Ott aztán
megmutathatod, mire vagy képes.
- Miért? Eddig nem mutattam meg?
Sadok szembefordult Dwannal, miközben
mélyen szemébe nézett. Vele aztán ne merjen gúnyolódni. Sokkal több csatában
vett részt, mint Dwan; igazán megtaníthatná Krain egy kis tiszteletre ezt a
beképzelt törpöt. Ha Krain nem teszi helyre, akkor majd ő megteszi. Rajta nem
múlik. Krain megérezte Sadok szándékát, és ezt nem tartotta valami jó ötletnek.
Persze Dwan volt az, aki szándékosan feldühítette Sadokot azzal, hogy
tiszteletlenül beszélt vele, de most nincs idő arra, hogy összemérjék az
erejüket. Tartalékolják az erejüket az ellenség megölésére. Közéjük lépett,
amikor látta, hogy Sadok készül előhúzni kardját.
- Fejezzétek be! – mondta Krain szigorúan.
– Elhiszem, Dwan, hogy szeretnéd letesztelni Sadok képességét, de erre most nem
lesz alkalmad. Ha nem akarod, hogy visszaküldjelek Ezüstvárosba, akkor jobb
lesz, ha nem provokálod tovább. Javaslom, menjünk tovább, és táborozzunk le
máshol. Semmi kedvem holtak közelében tölteni az éjszakát.
Senkinek sem volt kifogása az ellen, amit
a törp-király javasolt; még Dwan sem ellenkezett vele, pedig szívesen
összemérte volna az erejét Sadokkal szemben. Arra gondolt, majd legközelebb
elkapja; persze csak akkor, ha kijutottak a Fekete-erdőből. A társaság tagjai
távol a csatatértől töltötték az éjszakát, miközben kettesével őrködtek.
Utoljára Soma és Erethon őrködtek, és amikor derengeni kezdett a hajnal, sorban
fölköltötték a többieket. Rövid reggeli után útnak indultak. Az időjárás
valamivel jobb volt, mint tegnap, de azért még mindig magában hordozta az ősz
hűvös érzetét. Az idő csöndben telt, miközben haladtak. Senki sem szólt a
másikhoz; gondolataik végig a Fekete-erdőn jártak, mely egyre közelebb volt
hozzájuk. Fenyegető ereje méterről-méterre növekedett, és ez igencsak kihatott
Sadokra és társaira. Igyekeztek nem törődni ezzel. Nem mutathatnak félelmet sem
pedig kétséget. Erős és nyitott elmével kell belépniük az erdőbe: nem
fejezhetnek ki előtte rettegést.
Sok mérföldet megtettek anélkül, hogy
pihenőt tartottak volna – nem mintha bármelyikük is meg akart volna állni. A
lenyugvó Nap vörös fénybe vonta az égboltot, ahogy nyugodott lefelé; Sadok és
barátai ekkor érték el a Fekete-erdő határát, melynek látványa rettegő
csodálattal töltötte el a társaság valamennyi tagját. Krain hideg megvetéssel
nézett fel a gyűlölt erdőre, mely oly sok szenvedést okozott már családjának és
népének. Sosem hitte volna, hogy egyszer azzal a célzattal fog idejönni, hogy
önként betegye a lábát ebbe az elátkozott erdőbe; legszívesebben nem is tette
volna meg.
- Ez lenne a Fekete-erdő? – kérdezte Tran
reszkető félelemmel a hangjában.
- Amint látod – válaszolta Erethon. –
Talán nem ilyennek képzelted el?
Tran nem felelt a bérgyilkosnak. Szemével egyre
csak az előtte elterülő fákat nézte, melyek feketék és rothadtak voltak. Ágaik,
melyeket gyéren borítottak be levelek, magasan az égbe nyúltak; végeik, mintha
karmokból álltak volna. Az erdőből semmilyen hangot nem hallottak: halálos és
fenyegető csend vette körbe, és ahogy közeledett az éjszaka, a sötét erő, mely
az egész erdőt borította, egyre nagyobb terjedelemmel járta át a Fekete-erdő
földjét. Tran reszketve bújt Derenhez, aki átkarolta a habo törékeny vállát, és
próbált bátorságot önteni belé, miközben egy pillanatra se vette le szemét az
erdő belsejéről.
- Figyelnek minket – mondta Kahin komoran.
– Ahogy közeledik az éjszaka, úgy növekszik az erdő hatalma.
- Egyelőre nem akarnak megtámadni – mondta
Sadok. – Azt próbálják kitalálni, kik vagyunk, és mit akarunk.
- Szerintem is – értett egyet Éhon. –
Viszont, mi legyen? Bemenjünk most? Amint leszáll az éjszaka, ők lesznek
előnyben.
- Viszont azt sem tehetjük meg, hogy
idekint várjuk meg a hajnalt – felelte Krain higgadtan. – Amint beáll a
sötétség, a Fekete-erdő szörnyei előmerészkednek rejtekhelyeikről, és onnantól
kezdve mindannyian célpontokká válunk.
- Felesleges volna erről vitatkoznunk –
mondta Mellon Krainnak. – Meg kell találnunk Deremirt, és ezt csak úgy érhetjük
el, ha bemegyünk ebbe az elátkozott erdőbe. Úgyhogy, több kétkedő szó ne essen
köztünk. Be kell mennünk oda!
Senki sem próbált vitatkozni a mágussal;
tudták, neki van igaza, így nem húzták sokáig az időt. Elérkezett az ideje
annak, hogy szembenézzenek a Fekete-erdő rémségeivel. A Nap lassan alábukott a
horizonton, és beköszöntött az éjszaka. Legelőször Sadok és Mellon lépett be az
erdőbe, majd őket Soma és Erethon követte, utána Deren és Tran lépett az erdő
belsejébe; végül Éhon és Kahin, majd Krain és Dwan is belépett a Fekete-erdőbe,
mely már várta őket.
Ahogy beléptek az erdőbe, rögtön nyomasztó
érzés telepedett rájuk. A levegőt az elmúlás rothadó szaga lengte be, amitől
Soma és Tran alig kapott levegőt. A fák közt oly sűrű sötétség honolt, hogy
szinte semmit se láttak; csak a közelben lévő gonoszságot érezték, mely az
egész erdőt birtokolta. Ez a hely valóban a sötétség birodalma volt. Nem is
tudták elképzelni, ki képes magától ilyen félelmetes helyen élni. Egy biztos,
ez a Deremir eléggé őrült lehet, ha képes ezt a sötétséget elviselni maga
körül. Soma kezdett kételkedni abban, hogy valójában helyesen ítélte meg
Deremirt; senkiben se lehet jóság, aki képes ebben az erdőben élni. Miért is
jöttek ide egyáltalán? Hiba volt ide jönniük. Nem kellett volna hallgatniuk az
Erdő Szellemére.
Halálos csend uralkodott az erdő
belsejében, mégis tudták, nincsenek egyedül. Érezték magukon azokat a fenyegető
szemeket, amik őket lesték a sötétségből. Tran egész testében reszketett a
félelemtől; hiába próbálta meggyőzni magát arról, nincs mitől tartania. Nem,
ezt a nyílt fenyegető erőt sehogy se lehet elviselni. Befészkeli magát az
elméjébe és a csontjaiba, és nem hagyja nyugton. Érezte, torka összeszorul,
amitől szája elé kapta tenyerét. Mindjárt felkiáltok – gondolta magában Tran
borzongva. Nem fogja tudni tovább elviselni ezt a félelmet. Muszáj kiáltania.
Ág reccsent meg, amikor Deren rálépett egyre, és ez volt az, ami átszakította
Tranban a gátat. Éleset kiáltott, mire minden társa rákapta tekintetét. Krain
rögtön a habóhoz ugrott, és keményen betapasztotta száját.
- Hallgass! – szólt erélyesen a habóra. –
Ezzel csak ide csalod őket!
Tran rettegő tekintettel nézett fel a
törp-királyra, aki továbbra se vette le tenyerét a szájáról. Feszült várakozás
lett úrrá a társaság tagjain, akik a környéket pásztázták körbe, kivont
fegyverrel a kezükben. Soma hevesen verő szívvel állt, és kezében remegett a
kard, melyet hiába tartott biztos kézzel. Mintha valami megmozdult volna a sötétségben,
mire Éhon előrántotta egyik kését, és abba az irányba dobta, ahol az alakot
látta. Dwan éberen várakozott, miközben a sötétségbe bámult. Kahin melléje
lépett; kezében kardját tartotta.
- Érzed ezt? – kérdezte Kahin Dwantól.
- Ja – válaszolta Dwan komoran. –
Körülvettek minket. Micsoda egy szemétláda banda. – Végül Dwan bekiáltott az
erdő sötétségébe, és hangja vízhangot vert a gyilkos csöndben. – Elég legyen a
bujkálásból! Toljátok ide a pofátokat!
És ekkor előjöttek a fák közül a
Fekete-erdő szörnyűséges lakói, kik őket akarták megölni. Ezek a lények voltak
a Sötétség szolgái, méghozzá a legkegyetlenebb fajtából: lidércharcosok,
koboldok, árnyszörnyek és lidércmének. Kegyetlen fény csillant fel szemeikben,
ahogy arra gondoltak, micsoda élvezet lesz számukra végezni ezekkel a
betolakodókkal, kik vakmerően betették a lábukat birodalmukba. Azt hitték,
könnyű dolguk lesz. Rárontottak Sadokra és barátaira, akik felkészültek a
támadásra, mely heves volt és kegyetlen.
Kahin átlőtte nyilaival a lidércharcosok
torkát. Krain és Dwan nekirontottak a lidércméneknek, míg Erethon és Deren a
koboldok ellen harcoltak. Sadok levágott egy árnyszörnyet, miközben Somával
vált vetve harcoltak. Éhon az összes kését elhasználta, de ez nem akadályozta
meg abban, hogy folytassa a harcot. Egy koboldnak megragadta a torkát, majd oly
erővel ütött az arcába, hogy az holtan esett össze.
Mindannyian derekasan küzdöttek, és
szerencsére egyikük se sérült meg. Kiválóan védték egymást; összehangolt
támadásaikkal sikerült félelmet kelteniük ellenfeleik szívében, akik nem
számítottak ilyen fokú védekezésre. Tran ügyesen elhajolt egy lidércharcos
pengéje elől, majd gyomrába döfte kardját, mire a lidércharcos felordított a
fájdalomtól. Tran szemében ott égett az elszántság lángja, ahogy tovább
kaszabolta ellenfeleit.
Az ellenséges szörnyek száma szépen
fogyatkozott; az elesettek száma meghaladta a harmincat. Sadok és barátai
fáradhatatlanul folytatták tovább a védelmet. Mikor a harc kezdett még komolyabbá
válni, Mellon a harctér közepére állt. Fölemelte varázsbotját, és varázsigéket
mondott. A bot tetejéből hatalmas fény csapott ki, mely beborított mindent, és
visszaverte a sötétséget. Az ellenséges szörnyek felkiáltottak fájdalmukban.
Sose találkoztak a fénnyel, mely hosszú évek óta nem járta át a Fekete-erdőt. A
fény lassan kialudt, és az erdőn néma csend lett úrrá. Mellon szálfa egyenesen
állt; botját még mindig maga előtt tartva, és szeme vad fényben égett. Az
ellenséges szörnyek visszavonultak nagy ijedelmükben, és nem tértek vissza.
Mindenki megkönnyebbülten lélegzett fel.
- Okos húzás volt, Mellon – mondta Dwan az
öreg mágusnak. – Egy ideig nem fognak visszajönni. Talán életükben először
találkoztak a fénnyel.
- Szerencse, hogy Mellon meghátrálásra
késztette őket – mondta Sadok, és eltette kardját, majd Tran felé fordult. –
Nem esett bajod?
- Azt hiszem nem – felelte a fiatal habó,
miközben végignézett magán. – Nem látok sérülést magamon.
- Az ostobáknak mindig szerencséjük van –
mondta Krain hűvösen. – Minek kellett kiáltanod? Azzal, hogy ezt tetted, még
inkább felbátorítottad őket arra, hogy megtámadjanak minket.
- Nem ő tehet róla – válaszolta Sadok Tran
helyett. – Tranra jobban kihatott a Fekete-erdő gonoszsága, mint a többiekre.
Nem akart veszélybe sodorni minket. Kérlek, ne hibáztasd őt.
Krain nem válaszolt, csak félrekapta fejét
és maga elé nézett. Túlfáradt volt ahhoz, hogy haragudjon Tranra; és az igazat
megvallva, nem is akarta hibáztatni a kis habót. Csak idő kérdése volt, hogy
mikor támadják meg őket először. Nem kellene hibáztatnia Trant a történtekért,
mert ez nem az ő hibája volt. Életében először tette be a lábát egy ilyen
gonosz helyre; persze, rá jobban hatott a Fekete-erdő ereje, mint többi
társára.
- Mindegy – mondta Krain. – Úgy se számít.
Azt javaslom, haladjunk tovább. Ne időzzünk sokáig ezen az átkozott helyen.
Minél hamarabb találjuk meg Deremirt, annál hamarabb szabadulunk el ebből az
elátkozott erdőből.
Mindenki egyet értett a törp-király
javaslatával. Rövid pihenő után útnak indultak az ösvényen. Az utat Mellon
botja világította meg, és ez a fény biztosította számukra a védelmet és a
biztonságot. Bár mind arra vágytak, hogy útjuk és keresésük mielőbb véget érjen,
tudták, bármennyire is fáradtak voltak, nem állhatnak meg egy órára sem
pihenni. Lehet, most is leselkedett rájuk veszély, de egyiküknek sem volt kedve
nyílt terepen tölteni az éjszakát. Ahhoz, hogy nyugodtan alhassanak, viszonylag
biztonságos helyet kellett találniuk, ahol védve lehetnek a rút szörnyektől –
már ha létezett egyáltalán ilyesmi a Fekete-erdőben. Mellon Sadokkal együtt
haladt az élen; őket a többiek követték libasorban, a sort leghátul Erethon
zárta, aki kezében szorongatta méregbombáit, és komoran figyelt.
Az ösvény egy idő után lejteni kezdett; jó
ideig csak lefelé haladtak, vigyázva a másikra, a levegő viszont egyre
fojtogatóbb lett. A halvány fényben Sadok egyre több részletet fedezett fel a
Fekete-erdőből. Az ösvényt oldalt rothadó növények és tüskésbokrok
szegélyezték. A fák törzsei korhadtak és feketék voltak; némelyikben denevérek
kerestek maguknak otthont, és ahogy a mágus botjából derengő sápadt fény
megvilágította őket, a denevérek rémülten húzódtak vissza odúikba. A társaság
valamennyi tagja örült ennek a kis fénynek, mely reményt és örömöt jelentett
szívüknek. Így valamennyien jobban viselték az út viszontagságait.
Folytatjuk.
**********************
10. E
HAVI SZTÁRVENDÉGEINK
Nagy Bandó András |
NAGY BANDÓ
ANDRÁS ÉS GVENDOLIN
- VERS -SAROK
-
KÁNIKULÁBAN A VERS- SAROKBÓL
-
GYÓGYNÖVÉNYEK ÉS MÁSOK
- VERS-SAROK, GVENDOLIN-BANDÓ - 2020.07.31.
----
CSALÁDI
KÖRBEN – VERS-SAROK, GVENDOLIN-BANDÓ - 2020.07.24.
-----
A MI
VILÁGUNK - VERS-SAROK, GVENDOLIN-BANDÓ - 2020.07.17.
**********************
11.
BEMUTATJUK :
HEGEDÜS ADRIANA VÁLOGATOTT VERSEIT
Hegedűs
Adriana: bemutatkozás pár sorban.
Hegedűs Adriana |
alkotótevékenységekhez,
főfoglalkozásom mellett mindig örömforrásként tekintettem rájuk.
Közeli
barátságban érzem magam a zenével és érett fejjel kezdtem verseket írni.
Fontos
dolognak érzem az írást, mert úgy gondolom, hogy minden egyes vers lenyomata az
emberi léleknek és remélem azt, hogy amit közvetít, találkozik mások
gondolataival, érzésvilágával.
Az internet
adta lehetőséget kihasználva több helyen megjelentek verseim.
Verseim
megjelenése:
Poet,
Versesköny, Holnap Magazin, Magyar Irodalmi Lap, Litera-Túra Irodalmi és
Művészeti Magazin, Héttorony Irodalmi Magazin, Irodalmi Rádió alkotó
közösségének tagja is vagyok.
2016-ban
megjelent „Köszönöm a szót” című Antológiában 3 versem, szintén 2016. évben
megjelent Poet Antológiában „Odakint hajnalodik”, 2 versem, „Poet História” c.
2017-ben megjelent kiadványban 3 versem, Holnap Magazin „Karácsonyi csodavilág”
c. kiadványban 2 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent „Búvóhely” c.
zsebkönyvben 4 versem, Holnap Magazin 2018-ban megjelent „Csillagösvényen”
versek és novellák kötetben 5 versem, 2019-ben a Poet Antológiában 3 versem,
Holnap Magazin 2019-ben megjelent „Kandalló melege” c. Antológiában 3 versem
kapott helyet.
A Holnap
Magazin gondozásában 2019. márciusában megjelent önálló verseskötetem
„Sorsutas” címmel, mely kötet 2020. februárjában felkerült elektronikus
formában a Magyar Elektronikus Könyvtár-Országos Széchenyi Könyvtár virtuális
polcára is.
Szintén a
Holnap Magazin munkájának köszönhetően 2020 júniusában e-könyv formájában
megszületett az „Életmozaik” című verseskötetem, mely még ugyanebben a hónapban
a Magyar Elektronikus könyvtár-Országos Széchenyi Könyvtár virtuális polcán is
megtalálható.
2020. júniusában
elkészült egy videóm, mely megtekinthető a YouTube nyilvános videómegosztó
webhelyen.
á
Hegedűs Adriana: Látogatóban
Törékeny a
csönd és meghitt benne a pillanat,
megálljt parancsol a torkon ragadott ámulat.
Mának megélt perceit egymás mellé teszem,
elmélázva már a levegőt is visszafelé veszem.
Mivé lett a
világ, csak pár percre embert keresek,
ki soha nem szól vissza, nem szid, nem kesereg.
Mélabúsan néz maga elé, de mégis biztatón,
göröngyös út vezet hozzá, a lelki kaptatón.
Kockakövek
lassan elfogynak a lábam alól,
megpillantom az asztal mellett ülő régi társam.
Fejét mintha biccentené, azt hittem odaszól,
kimért tartózkodását én mindig csodáltam.
Üres szék
várja jöttömet, melyre lehuppanok,
az asztalon lévő szódás üveg nekem integet.
Nem örökre jöttem csak egy kicsit szusszanok,
kancsóban bor, mely leoldja majd a bilincseket.
Elmondom én
minek örülök és éppen mi bánt,
azt, hogy mikor hallottam utoljára a csalogányt.
Hosszan ecsetelem neki a ha-t és a talán-t,
nem röstellem gyengeségemet sem egyébiránt.
Szaladnak a
percek, én még mindig itt vagyok,
búcsúznom kéne, mert váltanak már az évszakok.
Utolsó mondatom után az arcom újra felragyog,
Isten veled Szindbád, ezután én már megvagyok.
(Óbuda-Szindbád
szobor. Leülni Szindbád mellé és megpihenni.)
á
Hegedűs
Adriana: Az én városom
Rajtad
tartom szemem te lüktető szép város,
ölelő karoddal átfonsz és ez oly káprázatos.
Mikor hajnalban az első villamos csenget,
harsány hangjával egy új napnak üzenget.
Éjszakai
mulatások nyomát hordja az aszfalt,
körömcipők kopognak, járásuk kitapasztalt.
Kapualjban szerelmes pár csókolja a csókot,
zavartan pislogva egy lány, sepri be a bókot.
Mulatóban
andalító zeneszóval röpül az idő,
italtól mámoros harsány hang átszüremkedő.
Egy halom üvegmorzsa csücsül a sarokban,
maroknyi múlt foszlott szerte darabokban.
Áhítattal
szemléllek te mindent átitató szépség,
Citadella, Gellérthegy és a messze nyúló kékség.
Váralagút kapujában lesben állnak a csillagok,
A Lánchíd oroszlánja köszön olykor, jó napot!
Kedvenc
városom, leheletedet tarkómon érzem,
hangosan kiáltod, hisz én több sebből is vérzem!
Szerelemkapocs vagy, messze elér a hírneved,
Hűségem hozzád töretlen, Budapest a te neved.
**********************
12.
ÉLETTÖRTÉNETEIMBŐL
VÉGHELYI
JÓZSEF : Rövidzárlat
Villamos
mérnökként, s főleg kisiparosként sokszor találkoztam elektromos
rövidzárlattal. Ez a jelenség az áramkör durva meghibásodását jelenti, aminek
gyakran látható elégés, leégés a kísérő jelensége.
De van ám másféle rövidzárlatból adódó leégés is, amit nem kísér láng, füst,
bűz, de hatása a személyre nézve talán még katasztrofálisabb, mint egy
készülék meghibásodása. Ezt csak úgy lehet fokozni, ha az illető férfi, és nők
veszik körül...Az elektromos meghibásodásnál kicserélem a hibás alkatrészt, és
ezzel minden mehet tovább. Rajtam kívül talán nem is tud róla senki más! No, de
az asszonyok elméjéből ezt nem lehet ám kitörölni, ez csemege lehet a számukra.
Súlyosabb esetben pletykaként még szaporodik is a hír...
Szóval az
történt, hogy a háziorvosom a jogosítványom meghosszabbításakor kiállított egy
labor-beutalót, mondván: abba a korba léptem, amikor ez már előírás.
Kiválasztottam a megfelelő dátumot az akció lebonyolítására, amikor egyéb programmal
nem ütközik a tortúra. Mert manapság - de régebben is így volt - egy
laborvizsgálati macera kitartást és türelmet igényel a "betegtől".
Nem a processzus tart soká, az pár perc alatt kész, hanem a várakozás hosszú
percei, rosszabb esetben órái.
Péntek
délelőtti nap volt, amikor úgy döntöttem, hogy van még néhány órám, mivel új
munkába nem akarok belekezdeni, ezért elugrom gyorsan a laborba, és ha
szerencsém lesz, hát 15 - 20 perc alatt végzek is.
Persze, hogy nem végeztem!
Sőt mi több: legalább húszan álltak előttem tolongva
a labor ajtaja előtt. Így aztán időm volt bőven gondolkodni más egyéb teendőim
felől. Mint jeleztem pénteket írtunk, viszont hétfőn - lakáseladási ügy miatt -
ügyvédhez kell majd mennem. Ez a gondolat gyakorlatilag kitöltötte a várakozási
időmet is.
Mondanom se kell, az idő ilyenkor csigalassúsággal telik mások számára is. Az
egyik mellettem álló termetes asszonyság aggódni kezdett, és meg is jegyezte:
- Addig húzzuk még az időt, hogy végül be sem jutunk, hiszen nem sokára már dél
lesz!
Mindig is
segítőkész voltam, ezért bátorkodtam megjegyezni a nagyságos asszonynak, hogy
ne aggódjon, mert ma hétfő van, és délután egy óráig nyitva van a labor!
- De hiszen
ma péntek van és nem hétfő! - csattant fel ingerülten oktatóm.
Rövid gondolkodás
után megsemmisülve állapítottam meg, hogy igaza van. No, de hogyan lehet
ekkorát tévedni! Próbáltam menteni a dolgot, és bátortalanul megjegyeztem:
- Bocsánat, igaza van! Tudja öregszem, és már hülyülök is...!
Választ nem
kaptam erre, de az arcán láttam a "hallgatás beleegyezés" kifejezést.
Semmi kétség: vén hülyének nézett, és még azt is kiolvastam a tekintetéből,
hogy jogos volt az orvosi beutaló. Más női arcra figyelve sem remélhettem
többet, talán csak azt, hogy korában is beutalhatott volna már a doktor!
Hát igen! Pillanatnyi rövidzárlat miatt "beégtem" egy
hölgytársaságban. Vigasztaltam magam egy régi anekdotával: amikor
nyolcvan éves lett Kolozsvári Grandpierre Emil ismert író, akkor riportot
készített vele Kossuth Rádió. A riporter megkérdezte az öreg mestert:
- Hogy tetszik lenni Emil bácsi?
- Jól fiam, jól! Csak már hülyülök! - így a válasz, ám kajánul gyorsan hozzá
tette: de van miből...!
**********************
FOLYTATJUK A NOVELLA SOROZATOT
13. NOVELLA (01.)
Gant
Elizabet: A legszebb névnapi ajándék
Gant Elizabet |
Bellával közösen szürcsöltük az
ananászlevünket a város szívében nyílt új kávéházban. A forró csokinkat vártuk
nagy lelkesedéssel. A nyitás napján már jártunk itt, és imádtuk, hogy ezen a
vendéglátóhelyen minőségi alapanyagokkal dolgoznak. Az italt mennyei belga
csokoládéval készítik, finom, friss tejszínhabbal díszítik. Bella kérésére
színes cukorkát is szórnak az amúgy is pompásan festő italköltemény tetejére. A
forró csokoládéhoz ezen a napon Bella rózsaszín szívószálat választott, én zöldet.
Meglepetésünkre nem ugyanaz a férfi szervírozta a tejes finomságot, mint a
hűsítő gyümölcslevet. Az első pincér köpcös testalkatú volt, aki másodszorra
jött, sudár és eszméletlenül férfias, széles vállakkal rendelkezett. Haja
sötétbarna volt, nem őszült és nem is kopaszodott! Ez alapján azt is lehetne
gondolni, hogy a húszas éveinek elején jár, pedig a homlokán redőződő ráncok
azt sejtetik, hogy elkerülte már a harmincat is. Ezeket a gondolataimat
hirtelen megzavarta a férfi első mondata, ugyanis szervírozáskor megkérdezte,
hogy testvérek vagyunk-e. Bellával nagyot mosolyogtunk ezen.
- Ő a lányom
– mondtam kedvesen –, igaz – tettem hozzá –, kicsi köztünk a korkülönbség. Húsz
voltam, mikor szültem, és Bella most tízéves.
-
Gratulálok. Talán csak nem a kis angyalka születésnapját ünneplik?
Újabb
mosoly. Bellával összenéztünk. Vajon ki válaszoljon a barátságos úrnak?
- A maminak
és nekem is augusztus 31-én van a névnapunk – válaszolta a lányom, majd ujjának
segítségével egy hirtelen mozdulattal tejszínt nyomott a szájába.
- Erika,
üdvözlöm – majd a kezemet nyújtottam a pincérnek.
A férfi
arcán mintha a zavarba esés halvány nyomait fedeztem volna fel. Egy pillanatra
úgy tűnt, elpirult.
- Örvendek –
szólalt meg végül. – Nándi vagyok. Büszke lehet a lányára – tette hozzá.
- Köszönöm.
Az is vagyok! – feleltem kacéran, kis mosollyal a szám sarkában. Még az orromat
is felemeltem.
- Boldog
névnapot kívánok neked, kis angyalka, és Önnek is, Erika. Kérem, tekintsék úgy,
hogy az én vendégeim. Egyébként enyém a vendéglő – mondta halkan, miközben
egyik lábáról a másikra helyezte a testsúlyát.
A szavam is
elakadt. Már a nyelvemen volt, hogy kimondjam, nem fogadhatom el a meghívást,
mikor Nándi acélkék tekintete élesen belevésődött az én szemembe, és alig
hallhatóan megszólalt:
- Várja a
párja odahaza?
Elnevettem
magam. Bella erre hirtelen felém fordult, megsimogatta az arcomat, majd még
így, rám tekintve válaszolt:
- Mi nem
ismerjük a papát.
- Ezt a
szókimondó angyalkát! – szóltam a lányomra gyöngéden, majd finoman átöleltem
őt.
Belefúrtam
pisze orromat Bella dús, göndör, barna hajába, majd a lányom szeretetétől
fölvértezve vettem a bátorságot, és lassan, hunyorogva Nándira pillantottam.
Vajon mit gondol most rólam? Legnagyobb megkönnyebbülésemre a férfi nem sokkal
korábban még kemény, acélos tekintete mostanra lágyságot, melegséget sugárzott.
Ettől még az én sokat szenvedett szívem is megdobbant.
-
Elfogadjuk.
Nándi
hirtelen felvonta a szemöldökét.
- A
meghívásomat a forró csokoládéra?
- Igen,
pontosan – mondtam most már mosolyogva.
Óvatosan
lefejtettem magamról Bella apró kezeit, felkeltem a puha, kényelmes székből,
majd a férfi elé álltam.
- Mivel
hálálhatnám meg? – kérdeztem.
- Magára
bízom – szólt huncut mosollyal a szája szegletében.
- Rendben
van – s hogy szándékom komolyságának hangsúlyt adjak, még jobban kihúztam
magam.
Nándi és én
is nevetésben törtünk ki. A háttérben Bella tapsolt örömében.
- Nos –
megköszörültem a torkomat –, kedves Nándi, elkísérhet minket a hazafelé vezető
úton egy darabig, és közben Ön is mesélhet magáról egy keveset.
- Áll az
alku, de csak akkor, ha ezentúl tegeződünk.
- Rendben
van – mondtam könnytől nedves szemmel.
Ott, akkor úgy tűnt, hogy egy angyal szállt
le a földre ennek a férfinek a személyében. Nem bánta a múltamat, kedves és
visszafogott gesztusai azt sejtették, hogy ő egy úriember, és hogy máris
fontosak vagyunk neki a lányommal. Augusztus 31-én a belvárosi cukrászdában úgy
éreztem, megkaptam a lehető legszebb névnapi ajándékot: a szerelmet.
Bellával a táskánkat a kezünkben szorongatva
készen álltunk, hogy Nándival elinduljunk. Csak akkor tűnt fel, milyen
gyönyörű, a szeme színéhez illő acélkék inget visel. Kislányom kezét markolászva
elindultunk. A jó minőségű, fekete bőr bakancsának gumi talpa adta halk hang
minden egyes lépténél furcsa mód megnyugtatott. Egyszer csak megfordult,
leellenőrizni, tartjuk-e a lépést. Ekkor volt alkalmam még egyszer tetőtől
talpig végig mérni őt, és az összhatás teljesen lenyűgözött.
- Mami,
miért remegsz?
Tipikus – gondoltam
magamban. Bárcsak Bella néha lakatot tudna tenni a szájára! De megszólalni már
nem bírtam, csak egy mosolyt erőltettem magamra. Nándi észrevette
zavartságomat, és finoman megérintette a vállamat.
- Ugye,
minden rendben van? – kérdezte lágy hangon.
- Ó, igen –
mondtam az érintésétől fülig vörösödve.
Bella kezét
elengedtem és piruló arccal, vágyakozón a férfi szemébe néztem. Ő megsimította
az arcomat, majd finoman megcsókolt. Szinte izzott körülöttünk a levegő! Ez a
kellemes bizsergés a mai napig tart közöttünk. Augusztus 31-étől egy családot
alkotunk a lányom legnagyobb örömére. Az esküvőt tavaszra tervezzük. Már alig
várom, hogy Nándit a férjemnek nevezhessem!
Szerelem...óh... |
**********************
14. NOVELLA
(02)
CSOMOR
HENRIETT : Lejárt a gyöngyélet
Csomor Henriett |
Néha
olthatatlan vágyat éreztem a karantén idején, hogy végre mehessek, s patak
közelébe lehessek. Noha ez már nem az én erdei kis-patakom, amelynek hallottam a
csacsogását, ahogy futott a medrében.
Merőben más
ez a városi patak, amely nádassal van körbe nőve, s nincs benne semmi
különlegesség. Esetleg csak a zötyögő hídja, amin átmegyek, mikor munkába
megyek, és jövök vissza. Mióta tudom a gyalogutat, csak is így járok egyedül, s
„gurulva”.
Mostanában,
hogy városban élünk, még jobban élek-halok a fákért, s kék tiszta égboltért.
Esőben is megteszem az utat, csak ne kelljen városi buszra szállnom.
Mire
feloldották a több hónapig tartó karantént, hirtelen lejárt a gyöngyélet. Ezt
sokaktól hallottam már, mióta visszamentünk dolgozni. Én is így gondolom a
furcsa helyzetet (azt, hogy nem lehetett kimenni mindig az utcára) nehéz volt
elfogadnom. De hamar ráéreztem a kényelemre, s annak ízére. Örökké együtt
voltunk anyuval. A karantén helyzetet egyikőnk se ismerte, bár mesélt nekem a
spanyolnátháról, amely magas lázzal járt, de nem tudott róla többet mondani,
mert egészen apróka volt. Csak azt tudta, hogy rengeteg halott volt akkor is.
Szerettem amikor mesél, akkor legalább hallok a régi dolgokról.
Visszatért
minden a monoton kerékvágásba, amely nem nagy dolog, hiszen jó pár éve ezt
érzem. Ha útra kelek, szomorúan érint, hogy otthon hagytam a mély nyugalmat,
amelyet egy baráti hang jelent. Olyan érzés, mintha „cserbenhagynám őt”, még
nem vagyok gép közelben. Gyakran elkeserít. Soha nem kelek úgy fel, hogy ne
gondolnék reá. Tudom, másoknak, s főképp a mai világban, már semmit nem mond.
Sokak számára ez a fajta érzésforma idegen, mert különösképp nem érdeklődnek
mások iránt. De én különlegesnek, s fontosnak tartom. Mondhatnám, azt is az
élettől kaptam egy fantasztikus érzésvilágot, amely csak az enyém, s óvatosan
kell vele bánni, bármikor eltörhet. De nem is szeretnék erre gondolni, mert az
igazán nagy veszteség lenne számomra.
2020.
július. 08.
**********************
15. VERSRŐL
VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
TELEKI
ELIZABET : Míg gyerek voltam
De nem
mindig angyalszárnyakon érkeznek a lidérc álmok, meg ijesztenek és tova
szállnak.
Egy fésű fogai marnak húsomba, félkómásan reggelente, megsebzi a fejem, gondolkodom a dolgok felől, menekülnék de nem bírok, és akkor a szívem is sebzett lesz.
Ó ha nagyon bekebelezik a múltbeli számvetéseim maradékát, szemtelenek lesznek.
Hát így a tegnap épp szürke ruhát öltött a felhő, s mostanra ki virult ég is, meleg napsütéses kék a levegő.
De a kihulló cérnáiból fontam meg az elmúlás copfját, csak úgy röviden, de szét hullott, még az is.
De még gyermekként azt hittem, van másvilág, ám de egy késhegynyi enigma lett mind.
E helyett tulipánok között vagyok mostanra, így szervírozom a testem a Föld anyával és a svédasztalára tántorodok.
De a múzsák könnyeinek koporsóján táncolok, csak most vettem észre, hogy nem úgy van, amit én gondoltam, gyerek fejjel.
Na de most már tudom: amíg itt vagyok, nem lehet megérteni az életet, de próbálkoztam vele.
Látom, hogy az antik váza testek lettek a sirályok is, és kergetőzöm a kapualjban rendületlenül,
Zsivajkodnak, cserfesek az égben, és megmeredve szálldosnak, hogy céltalan az életük során csak csapkodva hasítsák az eget szárnyaikkal.
De legalább ők is oly szabadok lehetnek.
Amúgy olyanok mint az égitestek, fénylenek sötétben a szemeik.
Ám én pedig csupán vitorlás vagyok, egy lakhatatlan leheletnyi égi testtel, de most a tócsában itt állok én is megmerevedve.
Nincs ki kihozzon belőle, pedig egy mozdulattal megtehetném, de nem mozdulnak a lábaim.
Csak nézik, hogy mit is keresek én a sár tócsába, de oda sem jön senki sem.
Hirtelen mozdul egy árny, megfogja a kezem, s a szótlanul ki visz, hogy aztán mondja: ne tedd azt amit nem akaratodból tennéd meg.
Tedd meg azt amit érzel, s ne akard a másokat utánozni.
Egy fésű fogai marnak húsomba, félkómásan reggelente, megsebzi a fejem, gondolkodom a dolgok felől, menekülnék de nem bírok, és akkor a szívem is sebzett lesz.
Ó ha nagyon bekebelezik a múltbeli számvetéseim maradékát, szemtelenek lesznek.
Hát így a tegnap épp szürke ruhát öltött a felhő, s mostanra ki virult ég is, meleg napsütéses kék a levegő.
De a kihulló cérnáiból fontam meg az elmúlás copfját, csak úgy röviden, de szét hullott, még az is.
De még gyermekként azt hittem, van másvilág, ám de egy késhegynyi enigma lett mind.
E helyett tulipánok között vagyok mostanra, így szervírozom a testem a Föld anyával és a svédasztalára tántorodok.
De a múzsák könnyeinek koporsóján táncolok, csak most vettem észre, hogy nem úgy van, amit én gondoltam, gyerek fejjel.
Na de most már tudom: amíg itt vagyok, nem lehet megérteni az életet, de próbálkoztam vele.
Látom, hogy az antik váza testek lettek a sirályok is, és kergetőzöm a kapualjban rendületlenül,
Zsivajkodnak, cserfesek az égben, és megmeredve szálldosnak, hogy céltalan az életük során csak csapkodva hasítsák az eget szárnyaikkal.
De legalább ők is oly szabadok lehetnek.
Amúgy olyanok mint az égitestek, fénylenek sötétben a szemeik.
Ám én pedig csupán vitorlás vagyok, egy lakhatatlan leheletnyi égi testtel, de most a tócsában itt állok én is megmerevedve.
Nincs ki kihozzon belőle, pedig egy mozdulattal megtehetném, de nem mozdulnak a lábaim.
Csak nézik, hogy mit is keresek én a sár tócsába, de oda sem jön senki sem.
Hirtelen mozdul egy árny, megfogja a kezem, s a szótlanul ki visz, hogy aztán mondja: ne tedd azt amit nem akaratodból tennéd meg.
Tedd meg azt amit érzel, s ne akard a másokat utánozni.
Skvyt Elisa
Triton Budapesti író, költő.
...............................................
Kovács
Tibor: Nyári
élmények
Nyár ide
nyár oda,
Korona és a vírus,
Itt ólálkodik még e?
Talán, talán
nem,
Nem tudhatom,
De a természet lágy öle,
Hívogat engem.
Elindulnék
én,
A rét virágos mezején,
Hallgatva a madarak dalát,
Mely Hozzád Hívogat.
2020. július
...................................................
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL: Tele van
a...
Más a
gyakorlat,
Más az elmélet.
Negatív szemlélet,
Hogy félig üres a pohár.
Pozitívan szemlélem,
Ha félig tele van már.
Realista vagyok,
Ha azt mondom,
Félig van egy pohár.
De ha teljesen üres,
Látszólag kiürült már,
Én akkor is azt vallom,
Üde, friss levegővel,
Éltető erővel
Teljesen telítve áll.
2020.
JÚLIUS 18. - Filozófia
**********************
16. MESE
KELEMEN GYÖRGYNÉ
EDIT : A gonosz fa termése.
Kelemen Györgyné Edit |
Valahol
messzi vidéken, a falu szélén hatalmas tisztás áll. Közepén egy óriási vén
kiszáradt fa. Nem volt ez mindig így, róla szól most mesém.
Nagy, fekete
erdő állt a tisztás helyén. A faluban az erdő szélén valamikor gonosz emberek
laktak. Az ő lelkük fertőzte meg az erdőt és míg az emberekből a sok gonoszság
kihalt, addig a sűrű rengetegben megszületett a gonosz fa.
A fa az
emberek élet - erejéből élt. Elragadta őket és fákba zárta. A rengeteg egyre
csak nőt, minél több áldozata lett. Mivel áldozatait egyre nehezebben ejtette
el, termést hozott. Nem is akár milyet.
A faluban
élők, az erdő sűrűjébe nem mernek bemenni. Mondják, hogy elátkozott hely. Ki
oda bemegy, soha többé ki nem jön, eltűnik örökre.
Történt
viszont egyszer, egy igen csak erős legény, Jánoska, arra gondolt, az erdőbe
bemegy. Mi baj is érhetné, nem fél ő semmitől és senkitől.
Szülei
kérlelték.
- Óh, édes
fiam, ne menj oda, elveszel! Ki gondoskodik rólunk? Öregek vagyunk már, mi lesz
velünk?
- Ne
féltsetek már, ugyan no. Hát egyszálbélű lennék, kibe hálni jár a lélek? Erős
és ügyes vagyok. Nemsokára hazatérek.
- Jaj,
jaj fiam, ne menj! Onnét még ember fia vissza nem jött. - kérlelték.
- Inkább
jó anyám süss nékem pogácsát az útra. Mire az elfogy, én is itten leszek.
Anyja sütött
néki pogácsát, az apja meg oda adta kedvenc kis bicskáját.
- Aztán
ezt a jó kis bicskát haza hozd, édes fiam.
- Haza
hozom édesapám, megígérem.
Fájdalmas
búcsút vettek tőle szülei. Szemük könnyét törölgették, mert féltek, szeretett
gyermeküket soha többé nem látják.
A fiú
vállára vetette a botját, rajta a tarisznyával. Úgy érezte, meg kell tennie,
hívja, csalja az erdő mélységes belseje. Már napok óta az erdőről álmodik,
mintha valami oda vonzaná. Mennie kell!
Szülei az
erdő széléig kísérték, tovább nem mehettek. Szemük követte, míg el nem nyelte a
sötét rengeteg.
Világos
nappal volt, bent viszont félhomály fedte el a nap szikrázó fényét. Egy erdőben
madár csicsergés van, hallatszik az állatok halk motoszkálása. Itt viszont a
végtelen csend honol, még a bogarak zümmögése sem töri meg a néma, üres
csendet. Jánoska itt haladt és vitte egyre beljebb a lába. Már nem is tudta
mennyit ment, mert a nappal és az éjszaka egyforma volt.
Bent az erdő legmélyén állt egy hatalmas fa.
Rajta egy gubószerű termés. Jánoska odaért és ép a nagyra nőt termést csodálta,
mikor a fa ága hirtelen meghajolt. A gubó leért a földre, a termés szét nyílt.
A belsejében egy csodaszép, meztelen lány ébredezett. Szépsége leírhatatlan
volt, hosszú szőke haja a térdére omlott, mint valami ruha. Szeme, mint a
tenger kékje. Jánoska csak állt és megbűvölten csodálta a szépségét. Hirtelen
lekapta magáról a mellényét és a lányra adta, még se legyen mezítelen.
- Ki
vagy te, szépség? - kérdezte Jánoska. Megevett a fa és most szabadultál?
- Én a
fa termése vagyok, dolgom, hogy tápláljam a fát.- Jánoska nem igazán
értette az egészet.
- Célom,
hogy elcsábítsam az erre járót és megöljem.
- Jánoska
nevetett. - Te engem? Kis gyönge virágszál.
- Igen,
apám a fa. Régen egész lényem méreggel volt átitatva. Most csak a szám
mérgezett, azért tűz piros a színe. Én csak addig élek, amíg áldozatom meg nem
ölöm a mérgemmel. Utána magam is a fa tápláléka válok. Viszont mindig újjá is
születek és a fa termésében alakot újra
alakot öltök. A sok-sok születés miatt viszont egyre jobban ember lettem. Most
már szinte teljesen ember vagyok. Nem akarlak bántani, hogy a fa elemésszen,.
Inkább lennék a társad.
- Jánoska
gondolkodott, mit is tegyen? A lány szépséges. Nem úgy néz ki, mint aki ártani
akarna neki. Ám legyen, hazaviszlek.
- Akkor
viszont meneküljünk, mielőtt a fa rájönne tervünkre, hogy szökni akarok és nem
őt táplálni.
Először úgy
tettek, mintha sétálnának a fa körül. Az ágak, a lombok figyelték őket.
Hirtelen futásnak eredtek. Menekültek! A fa gyökere meg utánuk iramodott,
kúszott a föld alatt. A feltörő, kiemelkedő gyökér gyorsan haladt utánuk. El
akarta kapni a lábukat. A lány nem volt olyan gyors mint Jánoska, a gyökér
elkapta és mint valami kígyó tekeredett a lábára. Jánoska elkapta a gyökeret és
apja bicskájával levágta. Az egész erdő fájdalmasan fel zúgott. A gyökér
elengedte a lábát, futottak, rohantak tovább ki a gonosz, gyilkos erdőből, a
sötétből. Egymás kezét fogták, Jánoska futás közben sokat segített a lánynak.
Lány már feladta.
- Fuss,
menekülj, velem ne törődj, itt veszünk! - mondta a lány teljesen kimerülten.
- Nem
hagylak itt, ha kell együtt veszünk oda! Megmentelek! Vállára vette a lányt és
futott, mind kettőjük életéért.
A lány tudta
jól. Apját, a fát elárulta, megbocsájtani nem fogja tettét. Elkapja soha többet
újjászületni nem fog, örökre elvész. Pedig most született és máris a halál vár
rá. Milyen jó is lenne pedig élni.
Mikor már
Jánoska ereje teljesen elfogyott kiértek a rengetegből. Úgy érezték,
biztonságban vannak, szinte holt fáradtan estek össze pihenni. Kimerült,
legyengült testüket elnyomta az álom.
Másnap a
madarak víg csicsergésére ébredtek. Egymásra mosolyogtak. Jánoska majdnem
megcsókolta a szépséges lányt. Ő viszont hirtelen elkapta a száját.
- Jaj,
ezt ne tedd, nem szabad! Meghalsz! A lány sírva fakadt. Soha, de soha nem
csókolhatjuk meg egymást. Bár mennyire is szeretnénk.
- Ne
sírj kis virágom, attól mi még szerethetjük egymást.
- Megismerhetem
a szerelmet?
- Hát
persze.
Jánoska a
szép kis lányt haza vitte. Volt nagy öröm otthon. Szülei nem is remélték, hogy
egy szem gyermekük hazatér. Mikor meglátták a kis lányt, akkor aztán végkép
elcsodálkoztak. Milyen szépséges teremtés.
- Hogy
hívnak? Mi a neved, faggatták? - Jánoska elmesélte ki a lányka.
- Jaj
gyermekem, ezt nem tudhatja meg senki sem. Még meg találják ölni! Az emberek
félnek az idegen dolgoktól, lényektől és akkor csak a pusztításra tudnak
gondolni. Gyorsan találjunk ki neki valami nevet. Név nélkül csak nem lehet
lenni! Felsoroltak sok-sok nevet. A kis lánynak végül is a Hajnalka név
tetszett a legjobban. Emlékeztette, hogy olyan volt, mint a reggeli nap, aki
minden hajnalban felkell, újjá születik.
Jánoska
elvette feleségül Hajnalkát. Nagyon boldogan éltek. Viszont Hajnalkának
elkezdett nőni a pocakja. Tudták jól Hajnalka származását. Most mi lesz, milyen
gyermek fog születni? Hajnalka szája elkezdett kifakulni, ahogy nőt a
terhessége. A vége felé már teljesen normális színű lett.
A gonosz
erdő mintha haldokolna. Egyre több ember került elő, kik rég elvesztek.
A fa
termése Hajnalka, hogy megszökött,
így több termést nem tudott hozni. Egyre
jobban csökkent az ereje. Az elrabolt embereket már nem volt ereje fogva
tartani, a körülötte élő fákban. Egyre több lett a szabad ember akik vissza
változtak emberré. Hatalmas volt az öröm, sokan térhetek vissza családjukhoz.
Hajnalka szép, egészséges kis lánynak adott életet. Szája már nem mérgezett,
olyan, mint a többi ember. Boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Nagy réten
egy kopasz fa áll, kiszáradva.
**********************
17. KÉRTEK
RÁ - DIÓT?
NAGY VENDEL
HANGOS VERSEIBŐL
EGY CSÉSZE
KÍNAI ZÖLD TEA , NAGY VENDEL VERSE A KÍNAI RÁDIÓ MAGYAR
ADÁSÁBÓL 2018 - ban
á
01. NAGY VENDEL KÍNÁRÓL SZÓLÓ VERSÉT ELMONDJA EGY KEDVES KÍNAI HÖLGY,
KANG YIREN.https://www.youtube.com/watch?v=yRlCLqraylg&feature=youtu.be
A VERS SZÖVEGE:
NAGY
VENDEL : EGY CSÉSZE FORRÓ, KÍNAI, ZÖLD TEA
Korábban kel
itt a Nap,
mint a világ más féltekén,
sokaknak álmai hona,
ez itt már a mesés Ázsia.
fény vetül a pagodákra,
Peking tiltott palotáinak
titkos rejtekén.
ősi falakon kúszik a fény,
délhez közeledvén aranyos meredély.
évezredek titkait rejtette sokáig el,
de felfedi most már az érdeklődő ember előtt,
császárok kincseit mutatja a sírhalmok belseje most,
agyagkatonák ezrei
őrizték a fejedelmi álmot.
megismerheted mindezt, akár
a Sánkháji sárga villamost.
remegő rizs a porcelán tálon,
artistaként eszem pálcikával,
testemet hűsíti forró zöld tea,
asztalom remeke a porcelán váza.
édes savanyú mártásokban
roppantja bőrét a narancsos kacsa.
halmokban álló rizsek milliónyi válfaja.
kristálypohárban ontja illatát
a mandarinos nektár.
hűsíti testedet, és lelkedet,
érvényesül a külcsín , és a belbecs.
puha selyempárnákon
oson a langyos éj,
selyemre esznek a hernyók,
ezernyi eperfa levél,
begubódzik az évszázados remény.
a selyemúton újra száll
karavánok nehéz pora.
követi őket cirkuszosok
hajfonaton függő artisták varázslata.
lampionok sora úszik a Sárga folyón,
a tenger felé,
gyöngysorok folyama,
pekingi madárfészek a modern kor hona,
ráborul az alkony a Kínai nagy falra..
Huntól, Mongoltól hazájukat védő hősök,
s rabszolga hadak végső otthona.
bekevert főtt rizs örökös állaga,
masszív a védfalban.
évezredek keverednek,
fűszerek, ételek, nektárok,
émelyítő illata,
illatkavalkád orgia,
és a puskapor szaga,
mit szorgalmas emberek alkottak egykoron,
alázat, és a fegyelem kitartó sora.
katapulták suhogó kolonca,
üvöltő kémek elhaló sikolya,
tűzijátékok varázslata,
iránytűk északi sarkcsillaga,
földrengést jelző, golyót köpő béka.
megannyi csoda.
eljut lassan mindenhova.
Kínai embereket véd,
az évezredes rítus,
mereven ülő Budha...
s a sok ősi dinasztia.
a lámpással kitömött
színes szalaggal átszőtt,
hosszasan tekergő
sárkányok csattogó fogsora .
messziről halk zenét hoz
a kóborló szél.
álomra hajtja fejét
s kissé megpihen,
a tovafutó remény.
s velem is elszalad néha,
a riksa kuli kocsija.
s mindvégig elvarázsol
egy forró, zöld tea.
WEN TI - SZEKSZÁRD, 2018. január 07.
MEGSZÓLALOK NAGY VENDEL. (nagy.vendi54@gmail.com)
á
02. NAGY VENDEL RIPORTJA A KÍNAI NEMZETKÖZI RÁDIÓBÓL.
2018. ELSŐ RÉSZ.KÉRTEK RÁ DIÓT? - RIPORTER ...HAJNAL LÁSZLÓ
A VERSET ELŐADJA....KANG YIREN. A RIPORT TÖBB RÉSZBŐL ÁLL.
ELSŐ RÉSZ: https://www.youtube.com/watch?v=FjUJzIjDOIk&feature=youtu.be Szekszárd, 2018.01.26.
á
03.NAGY
VENDEL RIPORTJA A KÍNAI NEMZETKÖZI RÁDIÓBÓL.
2018. MÁSODIK RÉSZ.
KÉRTEK RÁ DIÓT? - RIPORTER ...HAJNAL LÁSZLÓ
A VERSET ELŐADJA....KANG YIREN
A RIPORT TÖBB RÉSZBŐL ÁLL. - MÁSODIK RÉSZ:
https://www.youtube.com/watch?v=jINLghpfSgQ&feature=youtu.beSzekszárd, 2018.02.01.
KÉRTEK RÁ DIÓT? - RIPORTER ...HAJNAL LÁSZLÓ
A VERSET ELŐADJA....KANG YIREN
A RIPORT TÖBB RÉSZBŐL ÁLL. - MÁSODIK RÉSZ:
https://www.youtube.com/watch?v=jINLghpfSgQ&feature=youtu.beSzekszárd, 2018.02.01.
á
04. NEGYEDIK RÉSZ.
NAGY VENDEL: KÍNAI MESÉK
VILÁGA
Falu végén
bambusz nád,
abból lesz a palotád.
bambusz nádból bambusz ház,
bambuszvázú pagodád.
egy sor rizs és egy sor nád,
megint rizs és megint nád,
pálmaboruk meginnád.
sárkányfejű kavalkád,
tekerődzik a világ.
Napfény világítson rád,
legyen neked szép hazád.
minden dalod tanulság,
cifra sarkú palotád,
igyad meg a zöld teád.
lábad síkra, hegyre hág,
mérföldnyi a távolság,
folyók végén tenger vár.
lámpás fénye vetül rád,
igyál rizsből pálinkát,
lássál sok - sok új csodát,
rizsültetők kalapját,
vízben állók alakját,
bivalyoknak nagy szarvát,
faekével vizet szánt,
sárga fényű nagy ország.
keleti mesék világa,
rég elmúltak kavalkádja,
újdonságok várománya.
Nagyfal védte ősi hon,
világűr is behódol,
űrhajónk is elstartol,
Állomás várja a Holdon.
Szekszárd,
2018. február 03.
á
Szegzárdi
Nagy Vendel Abrakadabra című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
A
RÁDIÓ MOZAIK SYDNEY AUSZTRÁLIA MAI ADÁSÁBÓL
2020.
JÚLIUS 19. - KÉRTEK RÁ DIÓT?
A
SZÓBAN FORGÓ SZOBROT ÉRTHETŐ MÓDON SOHA NEM LÁTTAM, AZ EGÉSZ ÉRZÉS
TELEPÁTIA,GONDOLATÁTVITEL, ÉS RÁÉRZÉS CSUPÁN.
AZÉRT ÍGY SEM ROSSZ.
VENDI.
AZÉRT ÍGY SEM ROSSZ.
VENDI.
á
A VERS
EREDETI, ÍROTT VÁLTOZATA:
(ÁLOMVARÁZS)
SZEGZÁRDI NAGY VENDEL: ABRAKADABRA
Abrakadabra,
Dzsinn a palackban,
készül szolgálatra.
Aladdin a csodalámpával,
Ali baba negyven rablójával,
sziklafalat nyitó ősi varázslatra
mindenki csak a csodát várja.
Ezeregy éjszaka világa.
A fekete macska varázsa
Parázs varázs
Látod-e a
Napsütötte padkát?
Rajta fekvő
Éj fekete macskát?
Aki elbűvölte a
Gonosz boszorkát?
Meleg volt a padka,
A fekete macska
Kifeküdt a Napra.
Éj fekete szőrét
A banya simogatja.
Szívesebben néz rá,
Mint valamely varangyra.
Macskaszőr és békaháj,
Kígyótoll és rókamáj
Rút boszorkány
Messze szállj.
A banya egyszer csak
Felhág a falakra,
Elrugaszkodik, s
Vészjóslón vijjogva
Felszáll a magasba.
Sárkányokkal Szent György
kél győztes viadalra.
Elhangzik a bűvszó....
Abrakadabra
Lófarkas zászlók lobognak a diadalra.
S mint aki jól végezte dolgát,
vége a meséknek,
Seherezádé is elalhat,
S a Dzsinn visszabújik a palackba.
2020. július 19..
á
A MAI
ADÁS BEHARANGOZÁSA, ELŐZETESE.
2020.
július 19. - RÁDIÓ MOZAIK
SYDNEY AUSZTRÁLIA
Ilosvay Gusztáv és Egyed Katalin |
Két dolgot
emelnék ki a mai programból. Persze nem azért, mert a többi nem ütötte meg azt
a mércét, amit mi annyi évvel ezelőtt kitűztünk magunknak, hanem mert két olyan
embert szólaltattunk meg, akik stílusukkal, személyiségükkel ma felül
múlták magukat . Nagy Vendel verse „ Abrakadabra,” amit ugyan én mondtam
el, de a vers önmagában egy vidám remekmű. A másik Les Adam programja”
Konyhai huncutságok’’ . Mind a két betétet élvezet volt csinálni, és szerintem
csúcsot ütöttek. Mondom, a többiek is hozták a maguk jó formáját, de döntse el
hallgató.
Melyik a te kedvenced a mai adásból? Hallgass bele, hajrá.
Jó rádiózást! Tedd be ezt
a honlapot a keresőbe : www.radiomozaiksydney.com.au
ILOSVAY
GUSZTÁV, ÉS ILOSVAY EGYED KATALIN
RÁDIÓ
MOZAIK SYDNEY AUSZTRÁLIA
**********************
18. TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT
- SOPONYAI MIHÁLY ROVATA -
LÁNDZSÁS
ÚTIFŰ
A tudomány
egyik nagy rejtélye az allergia, ez a napjainkban oly gyakori betegség. Az
allergia oka az immunrendszer túlérzékenysége. Általában örökölhető az
allergiára való hajlam, és gyakran a légzőszerveket támadja meg (szénanátha,
asztma). Számos allergiafajtát ismerünk, ezek közül a leggyakrabban a
pollenallergia és az ételallergia fordul elő.
Soponyai Mihály |
A
légzőszerveket megtámadó pollenallergia szénanátha formájában jelentkezik
leggyakrabban, és egészen kora tavasztól őszig szenvednek tőle az arra
érzékenyek. Vannak, akiknél a virágzó fák, másoknál a gabonafélék vagy fűfélék
váltanak ki allergiás reakciókat: állandó köhögést, tüsszögést, a szem
kipirosodását és könnyezést.
A
gyógynövények segíthetnek abban, hogy immunrendszerünk ismét kiválóan működjön,
de ez egy lassú, többlépcsős folyamat, türelmesnek kell lennünk.
Tisztítás
Első lépésben segítenünk kell saját szervezetünknek a védekezésben. Egy tavaszi tisztítókúrával ki kell űznünk minden lerakódott káros anyagot nyirokrendszerünkből. A tisztítókúrát végezhetjük csalánnal, mely egyik legkiválóbb gyógynövényünk. Sok vasat és C-vitamint tartalmaz, de kovasavtartalma miatt 6 hétnél huzamosabb ideig nem iható folyamatosan. Napi egy csészével kell inni belőle éhgyomorra, de lehet helyette a Gyuri bácsi-féle kipróbált és kedvelt Csalánleveles teakeveréket (Tisztító teát) is fogyasztani, szintén napi egy csészével.
Első lépésben segítenünk kell saját szervezetünknek a védekezésben. Egy tavaszi tisztítókúrával ki kell űznünk minden lerakódott káros anyagot nyirokrendszerünkből. A tisztítókúrát végezhetjük csalánnal, mely egyik legkiválóbb gyógynövényünk. Sok vasat és C-vitamint tartalmaz, de kovasavtartalma miatt 6 hétnél huzamosabb ideig nem iható folyamatosan. Napi egy csészével kell inni belőle éhgyomorra, de lehet helyette a Gyuri bácsi-féle kipróbált és kedvelt Csalánleveles teakeveréket (Tisztító teát) is fogyasztani, szintén napi egy csészével.
Az
immunrendszer működésének szabályozása
Immunrendszerünk működését szabályozzák a gyógynövények, elsősorban azok, amelyek sok C-vitamint tartalmaznak. Ilyen például a csipkebogyó, melyet hideg vagy langyos vízben kell áztatni legalább négy-öt órán át. Természetes C-vitamin forrás a szederlevél, a málnalevél, a feketeribizli-levél, melyeket langyos vízben kell áztatni legalább egy órán át, ha azt szeretnénk, hogy megőrizzék C-vitamin tartalmukat. A tyúkhúr salátaként vagy turmixként fogyasztva szintén hasznos C-vitamin forrás lehet.
Egyes gyümölcsök, mint a szeder, a fekete ribizli, a citrom és a narancs fogyasztása is segít a C-vitamin pótlásában.
Immunrendszerünk működését szabályozzák a gyógynövények, elsősorban azok, amelyek sok C-vitamint tartalmaznak. Ilyen például a csipkebogyó, melyet hideg vagy langyos vízben kell áztatni legalább négy-öt órán át. Természetes C-vitamin forrás a szederlevél, a málnalevél, a feketeribizli-levél, melyeket langyos vízben kell áztatni legalább egy órán át, ha azt szeretnénk, hogy megőrizzék C-vitamin tartalmukat. A tyúkhúr salátaként vagy turmixként fogyasztva szintén hasznos C-vitamin forrás lehet.
Egyes gyümölcsök, mint a szeder, a fekete ribizli, a citrom és a narancs fogyasztása is segít a C-vitamin pótlásában.
Az allergia
kezelése
Az allergia kezelését a tisztítókúra és az immunrendszer működésének helyreállítása után allergia elleni teájával ajánljuk folytatni. Legalább egy évig kell folyamatosan inni, naponta egy csészével éhgyomorra.
Az allergia kezelését a tisztítókúra és az immunrendszer működésének helyreállítása után allergia elleni teájával ajánljuk folytatni. Legalább egy évig kell folyamatosan inni, naponta egy csészével éhgyomorra.
Gyuri bácsi
Lándzsás útifüves teakeveréke (Allergia tea) segít a pollenallergiában
szenvedőknek majdnem tünetmentesen átvészelni a nehéz időszakot. Olyan növények
vannak benne, melyek szabályozzák az immunrendszer működését, segítik a
szervezet védekező munkáját. A keverékben szereplő gyógynövények erősítik
egymás hat
á
Elkészítése
Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.
Egy csapott evőkanál (3 g) teafüvet 2,5 dl vízzel forrázzon le, 15 perc után szűrje le. Ne használjon fémszűrőt.
á
Fogyasztása
Fogyassza napközben bármikor, lehetőleg ízesítés nélkül. Napi egy csészével korlátlan ideig iható. Pollenallergia esetén legkésőbb a téli időszak végén kell elkezdeni a fogyasztását.
Fogyassza napközben bármikor, lehetőleg ízesítés nélkül. Napi egy csészével korlátlan ideig iható. Pollenallergia esetén legkésőbb a téli időszak végén kell elkezdeni a fogyasztását.
Ellenjavallat
Terhesség, szoptatás alatt nem ajánlott. Gyermekeknek 6 éves kortól hígítva
adható (egy teáskanál teafű, 2,5 dl vízhez).
Lándzsás útifű |
á
Fürtös menta: a Bükk jellegzetes baktériumölő és légúttisztító hatású gyógynövénye. Kiválóan alkalmas a megfázásos és a légúti megbetegedések megelőzésére, gyógyítására. Gyulladáscsökkentő és köhögéscsillapító hatású.
á
Mezei
kakukkfű: nagyon jó fertőtlenítő hatású gyógynövény. Meghosszabbítja a sejtek
életét, erősíti az immunrendszerünket. Vérbőséget okozó hatása javítja a
vérkeringést, vérszegénység ellen is kiváló. Kezelhető vele a köhögés, a hörgő-
és a szájüregi gyulladások. Orrdugulásra inhalálni kell vele. Nyálkaoldó,
köptető hatása is van.
Lándzsás
útifű: az aukubin hatóanyagnak köszönhetően az útifű nagyon jó baktériumölő,
sebgyógyító hatású gyógynövény. Nyálkaanyagai miatt kitűnő nyákoldó és köhögéscsillapító,
légúti megbetegedésekre kiváló.
Az ekcéma
sok esetben allergiás eredetű. Erre a bőrbetegségre is jó az útifű: a friss
leveleket megmossuk, hátsó oldalukat megnyomkodjuk körömmel, a kiserkenő nedvet
rákenjük a bőrre. Ha makacsabb ekcémáról van szó, éjszakára rá is köthetjük a
sebes bőrre.
(Sokat
segíthet az orbáncolaj használata is, melyet vékony rétegben kell felvinni a
kezelendő bőrfelületre.)
Jó
egészséget,napfényes,vidám nyarat kívánok!
Üdvözlettel
: Soponyai Misi
**********************
19.
VÉLEMÉNYEM SZERINT - OLVASÓINK ÍRTÁK
REAGÁLÁSOK
A HEJ ÉJSZAKA CÍMŰ VERSEMHEZ
Motta2020.
július 6. 13:19
Szép ez az
éjszaka. Szívvel olvastalak. Motta
á
B...yL...o2020.
július 5. 18:40
Nagyon szép,
tényleg művészi a versed. Gratulálok: László
á
dufmar2020.
július 4. 20:54
Szép!
gratulálok!
á
5206162020.
július 4. 19:46
Nagyszerű
versedet örömmel olvastam. Szívet hagytam mellette. Gratulálok. Sándor
Leslie20162020.
július 4. 19:15
Érzékletesen
szépen megírt versedre nagy szívet adok. László
á
41anna2020.
július 4. 19:11
? 2. Aranyos
versed mellett szívecském hagytam,?? Tetszett! Melinda
á
5367712020.
július 4. 19:06
Csodaszép
éjszakai képek, nagyon remek vers! Szívvel gratulálok: József
...................................................
A
JÚLIUSI ÚJSÁG ÍRÓINAK KÉPLEÍRÁSA
1 Lectori
Salutem: Nagy Vendel szelíd mosolyával áll a könyvespolca előtt kék pólóban,
szemén szemüveg.
2
VAKOS MESE
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT : Erdei kis manó és a gonosz varázslat.
Edit
montázsképe: kék háttérben mosolyog, fekete vállig érő haja van.
Meséje
közepén a törpe s a háza valamint egy kék madár és egy zöld lombú fa
látható.
á
3.VERSEK
A NAGYVILÁGBÓL - HAZAI SZERZŐKTŐL
VENDI egy
asztalnál ül, világoszöld asztalterítőn pihen két keze. jobb kezével állát
támassza. szürke póló van rajta.
Kuchta
Csilla vörös hajú, mosolygós, fekete blúz van rajta.
Pesa Anna
Mária szőke rövid hajú, kissé mosolygós.
4. ELISMERŐ
SZAVAK FONTOSSÁGA - ÁRVAY MÁRIA SOROZATA
DICSÉRET SZÉP SZÓ, HA KIMONDJÁK, ÚGY JÓ
ÁRVAY MÁRIA:
Marika rövid barna hajú. Egy szürke bordós kőoszlopnak támaszkodik.
5. FANTÁZIA
REGÉNY - SAMU ÁGNES SOROZATA
Samu Ágnes:
Ősi erők és az újjászületett testvériség
2018 -
5. fejezet, 8. rész - Az első vizsgák
Samu Ágnes a
vízben fodrozódó hullámok közt áll mosolyogva színes fürdőruhában fekete
szemüvegben.
6.
VERSVÁLOGATÁS KLEMENT BURZA MÁRIA,
ÉS I. P.
STEVE ÍRÁSAIBÓL
Klement Burza
Mária áll egy zöld levelű fa mellett, haja ősz, fekete szemű, kék hosszú ujjú
blúzt visel.
I.P.Steve.
ősz hajú, barna szemű szemüveges.
fekete ingben van, oda van a kép bal alsó sarkába írva fekete betűkkel I.P.STEVE
fekete ingben van, oda van a kép bal alsó sarkába írva fekete betűkkel I.P.STEVE
á
7.
MADÁRGYÁSZ
CSOMOR
HENRIETT : Drága kis madaram
Csomor
Henriett mosolyogva áll a teraszon fekete haja vállig ér farmerkabát van rajta.
Novellája
egy zebra pinty iszik a patak hűs vízéből. a kis madár szürke s piros, a hímek
orcáján piros pötty van.
Vendi szőke
hajú, szemüveges, bordó zakójában, átható érzéssel kedvesen szavalja gyönyörű
verseit a színpadon.
Ilosvay
Gusztáv, és Ilosvay Egyed Katalin, együtt állnak az előtérben. Kati mosolygós,
barna hajú szemüveges, zöld blúzban van. Guszti szemüveges, fekete hajú, fehér
alapón kék csikós pólóban van.
á
9. FANTÁZIA
REGÉNYSOROZAT
KISS ANIKÓ
- KISS ERIKA : AZ ELÁTKOZOTT HABÓ
8. fejezet.
2. rész - Az Ezüst-hegység királysága
Anikó és
Erika: mindketten fekete hosszú hajúak, mosolygósak fekete szeműek, egyikük
szemüveges. lila ruhában vannak.
10.
MEGJELENT
ERDŐSNÉ ONDA
MARICA LEGÚJABB E. - KÖNYVE : TÖBB LÁBON
Marica
fekete vállig érő haja van, mosolygós barna rövid ujjú blúzban van.
á
11.
ELBESZÉLÉS
ILOSVAY
GUSZTÁV: Mosolyogj a világra és a világ visszamosolyog rád!
ILOSVAY
GUSZTÁV fekete rövid hajú szemüveges fehér és fekete öltöny zakóban van.
kezében egy régi mobilt tart.
12. ANGYALI
TALÁLKOZÁSOK
VÉGHELYI
PÉTERNÉ Angyali találkozások : örökre barátok
Véghelyi
Péterné guggol térdén könyököl. mindkét kézfeje álla alatt van. kendő takarja
fekete haját, fehér blúz van rajta mosolyog.
novellája végén két kis angyal látható.
novellája végén két kis angyal látható.
15.VERSRŐL
VERSRE - KORTÁRS SZERZŐKTŐL
KOVÁCS JOSEF KOPEK: Kopek a ház lépcsőjén ül, sötétkék pólóban s rövidnadrágban.
KOVÁCS JOSEF KOPEK: Kopek a ház lépcsőjén ül, sötétkék pólóban s rövidnadrágban.
Csomor
Henriett fűzfa árnyékában ül a motorján. világoskék farmer szoknyájában
rózsaszín kockás ing és farmer sapka van fején. mellette két szál vörös rózsa látható.
Nagy Csaba
fekete rövid göndör haja van.
Jobb kezével
könyököl térdén kézfeje álla alatt. gondolkodó tekintetű fekete szemű.
Pesa Anna
Mária szőke rövid hajú, kissé mosolygós.
16.
ELBESZÉLÉS
KELEMEN
GYÖRGYNÉ EDIT : Szépség vagy szörnyeteg?
Edit a
pipacs mezőn sétál, kék égbolton bárányfelhők úsznak.
á
18.
TERMÉSZETGYÓGYÁSZAT - SOPONYAI MIHÁLY ROVATA
Üdítő,
frissítő, hideg gyógyteák nyárra SOPONYAI MIHÁLY ELEGÁNS, ÖLTÖNYBEN VAN .
Bodza
bogyó. fekete amikor érett a bogyója
Erdei szeder
fekete amikor már jó érett.
Mezei katáng
kék virágú, a citromfű zöld levelű
.....
Szívből
gratulálok a tehetségedhez és a sikereidhez! Csak így tovább!
Szeretettel:
Sárika
Nagy Vendel
<nagy.vendi54@gmail.com>
ezt írta (időpont: 2020. júl. 20., H, 9:00):
Szegzárdi Nagy
Vendel Abrakadabra című versét elmondja: Ilosvay Gusztáv
https://www.youtube.com/watch?v=S0YrQHQ5Jbg&feature=youtu.be.
https://www.youtube.com/watch?v=S0YrQHQ5Jbg&feature=youtu.be.
.......................................
Ilyen az
élet, de ilyen a halál is,
már tudjuk,
én is, te is, más is,
hogy sosem
jókor megyünk el,
hol velünk,
hol testvérünkkel
történik meg
a lehetetlen,
és csak
sírunk, tehetetlen…
üdv, bandó
(csak
rögtönöztem…)
-------
From: Nagy
Vendel [mailto:nagy.vendi54@gmail.com]
Sent: Sunday, July 26, 2020 4:02 PM
To: Nagy Bandó András
Subject: TESTVÉREM HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁRA
TESTVÉREM
HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁRA
SZEGZÁRDI
NAGY VENDEL:
Ötvenkét
szál rózsa ( ikertestvérem emlékére )
Friss még a
sírhalom,
Lassan múlik a fájdalom.
Meghalt az én jobbik felem,
Őrangyalom, lelkiismeretem,
Vigaszom, és támaszom.
Hitem, s reményem:
A testvérem.
Te mindig a
vesztes
Oldalon álltál,
Ha fizetni kellett
Gavallér voltál.
Hárman vagytok most lent
A sötét kriptában:
Apám, anyám, s te öcsém.
Szoríts helyet,
Hamarosan jövök én,
S teljes lesz újra a család.
Az élet oly galád.
Megérdemelnénk
Még néhány évet.
Hallom most is,
Hogy hangod szól:
" Éltem ötvenkét évet,
De Jól. "
S most ötvenkét szál rózsa
Fonódik rá a koporsódra.
Felpüffedt a
tested,
Eltorzult az arcod.
Látom megküzdöttél,
Megvívtad a harcod
A halállal.
Maradni akartál,
Hiszen oly fiatal vagy még
A halálnak.
S lenne dolgod itt rengeteg.
Huncutul int a kezed,
S kacsint a szemed.
Végül a halál győzedelmeskedett.
A sok
terved, vágyad
Szertefoszlott.
Javaidat két kézzel osztod.
Annak akiket szeretsz,
Mecénása többé
Már nem lehetsz.
A vég mindentől megfosztott,
Utolsó vágyadtól is,
Hogy lássad a tengert!
Jóságos
lelked hova lett?
Láttam, ég és föld
Között lebegett.
Égi harsonák hívták,
Hitünk szerint a mennyben
Talált menedéket.
Megérdemled a szépet,
És a jót.
Mégis rád zárták
Az érckoporsót.
Két test, egy lélek voltunk.
Testvérek!
S most elszakított
Egymástól az élet.
Jajj!
Mit is beszélek?
A zord Halál!
Ki lesben áll,
S mindannyiónkra vár.
Kőbe vésett
neveden
Aranyosan ragyog a Nap.
Mutatja fényét életednek.
Sírod márványkövén
Megcsillan a Hold.
Hírdeti: itt egy holt,
Ki sokaknak
Mindene volt.
Ezernyi égi
gyertya ragyog.
Bársonyos sötét éj gyújt
Neked
Millió csillagot.
Melyek bepöttyözik a Napot.
2020.
július 26. HALÁLÁNAK TIZENNEGYEDIK ÉVFORDULÓJÁRA..
**********************
20. SZERKESZTŐI ÜZENETEK
Kedves olvasó!
Ön a Megszólalok Művészeti Magazin legújabb számát
olvassa.
Jelentkezését, hozzászólását a következő
elérhetőségekre várjuk.
Postacím: MMM szerkesztősége 7100 Szekszárd József
Attila u. 3
Telefon: 06/ 30 - 550 - 5106. Elérhető: 8-tól
20- ig.
e-mail: nagy.vendi54@gmail.com
................................
Levelek, írások fogadása - skype címem:
nagy.vendi54
Új email címem: nagy.vendi54@gmail.com
Magazinok küldése: MINDENKI MEGKAPHATJA SAJÁT EMAIL CÍMÉRE.
A MAGAZIN INGYENES! Kérje a szerkesztőtől.
…......................…
Továbbá tájékoztatjuk olvasóinkat, hogy a Művészeti
Magazint teljes tartalmát feltettük a Netre. Ez az új megjelenési forma a látók
számára készült, amely formázott betűket, színeket és
képeket is tartalmaz. Ennek elérhetősége a következő linken lehetséges:
http://megszolalok.blogspot.hu/
….............................…
FIGYELEM! SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY!
2018. JÚNIUS - TÓL EGY ÚJ LINKEN IS ELÉRHETŐ A
MEGSZÓLALOK MAGAZIN,
AZONOS , VÁLTOZATLAN TARTALOMMAL, DE MEGÚJULT
KÜLSŐVEL .
AZ ÚJ LINK :
http://muveszetimagazin.blogspot.com/2018/11/
Tehát az eddig megjelent összes számot
visszamenőleg is elérhetővé tettük a fenti blogoldalon!
………....................…
A lap ingyenes, kérje a szerkesztőtől. Írásaink
tartalmáért az adott írás szerzője felelős. Köszönjük a külső munkatársak közreműködését.
A szerzői jogokat fenntartjuk.
Kérjük jelezze, ha megkapta, vagy azt is, ha nem kapta
meg az újságot. Ha elmenti, megmenti, bármikor elő veheti.
Van olyan olvasó, aki kinyomtatta több oldalra a
szöveget, és összekapcsozva, lapozható olvasmányt kapott. Így sem rossz!
Az oldal akadálymentes, olvasó programmal a vakok is
elolvashatják.
Az esetleges sajtóhubákért elnézést kérünk.
Írott műveim megtekintése:
…..................................…
AZ ÖSSZES ELÉRHETŐSÉGEM:
Gmail: nagy.vendi54@gmail.com
Skype: nagy.vendi54
á
Megszólalok Művészeti Magazin
http://megszolalok.blogspot.hu/
www.megszolalok.blogspot.hu/
á
Facebook: csak beírod a Facebook keresőbe mindhármat
külön- külön és meg is találtad az oldalaimat.
A következőképen: megszólalok művészeti
magazin (szerkesztő: Nagy Vendel)
á
Könyvtár:
ORSZÁGOS SZÉCHENYI KÖNYVTÁR GONDOZÁSÁBAN
Elektronikus. könyvek a MEG- en. Magyar
Elektronikus Könyvtár (MEK)
á
http://mek.oszk.hu/13500/13542/#
www.mek.oszk.hu/13500/13542/#
á
Ez a verses oldalam címe... www.pieris.hu
http://www.pieris.hu/szerzo/nagyvendel
á
KÜLFÖLDI ELÉRHETŐSÉGEK:
www.canadahun.com irodalom fórum
http://canadahun.com/forum/showthread.php?34311-Nagy-Vendel-Megsz%C3%B3lalok&p=3650150#post3650150
á
Az Amerikai Egyesült Államokbeli egyik link,
ahol elérhetik magazinunkat: minnesotahungarians.com
……................................
Mindenkinek jó olvasást, és jó szórakozást kíván az újság
belső és külső munkatársai!
……................................
MEGSZÓLALOK MAGAZIN 1008. szám
………......................
VÉGE-ENDE-KONYEC-FIN-END-FINÍTÓ